A magyar fordítást E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek

This show outlined the events taking place between India and Pakistan, and revealed to the world for the first time anywhere, that Pakistan has begun moving Transporter-Erector-Launcher trucks CARRYING NUCLEAR-ARMED MISSILES, out of their storage depots.

Tibor bá’ online

Hirdeti az INDEX. A cikk erősen reménykeltő, mert azt állítja, hogy a légkörben lévő CO2 szénné változtatható, ami a föld alá helyezhető.

Forrás: Seemorerocks

[A fordítást a VIP előfizetőknek E-mailben elküldöm.]

NUCLEAR WEAPONS

Both India and Pakistan are armed with functioning nuclear weapons. Both nations have made clear they WILL USE THEM against each other.

Tibor bá’ online

Bizonyára nem hitted volna, hogy Putyin fog Orbán nyomdokaiba lépni és nem fordítva. Pedig így van. Putyin (amerikai mintára) az unió helyzete éves beszédének legfontosabb tétele a demográfiai hanyatlás elleni harc volt.

Az elképzelés szerint Oroszország 2023-ra, vagy legkésőbb 2024-re, olyan természetes népszaporulatot fog elérni, mint amit 2013 és 2016 között tapasztaltak.

Az alábbi táblázatot érdemes áttanulmányozni.

Ezt vesd össze azzal, hogy

A melegekre és transzszexuálisokra hívják fel az 5 éves gyerekek figyelmét Angliában

A konzervatív angol kormány terve szerint az általános iskolákban fel kívánják hívni a gyerekek figyelmét a homoszexualitásra és a transzgenderizmusra, annak ellenére, hogy máris 100.000 tiltakozó aláírást gyűjtöttek. Ráadásul büntetni kívánják azokat a szülőket, akik a gyereket nem engedi erre az oktatásra.

A tervezett oktatás így néz ki:

A felírat fordítása: A pingvinházban két pingvin egy kicsit más. Az egyiket Roynak hívták, a másikat  Silonak. Mindketten fiúk, de mindenben együtt vannak.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Tibor bá’ online

Nem szoktam végignézni a zenés vetélkedőket, mert se kedvem, se időm nincs rá, de ízelítőnek be-betekintek. Most is ezt tettem, és most is hiányzott a profizmus.

Tibor bá’ online

Ez volt az utolsó 9 év legjobb (illetve egyetlen) ellenzéki húzása. Miért? Magyarországon több millió választópolgár van, akinek a hócipője teli van O1G és bandájának uralkodásával, de nincs kire szavazni, mert az ellenzék egy szar, sunyi, megélhetési politikusok gyülekezete, és saját boldogulásán kívül semmi se érdekli. Kellett már egy új arc, egy olyan személy, aki hiteles, nincs lejáratva, karaktere legyilkolva. Ezt most megtalálták. Ha pusztán a személye elég ahhoz, hogy az EU képviselők választásán a DK-ra több, jóval több szavazat kerüljön, mint 5 %, akkor 2022-ben Dobrev Klára még miniszterelnök is lehet. Ehhez nem kell más, mint Gyurcsány visszalépése a politikától és megfelelő szakemberek megfizetése. Lesz nekik miből!

Tibor bá’ online

Terjed a lapos Föld elképzelés az egész világon, így természetesen hazánkban is. Sose hittem volna, hogy ennyire buta emberek is léteznek. Az indoklás a következő: A világ tudósai összefogtak, hogy elrejtsék előlünk az igazságot. Már akkor is kiborultam, amikor az járt körbe-körbe, hogy az amerikaiak sose szálltak le a Holdra, a felvételek műtermi csalások voltak. Ez ugyanis bár nem igaz, nem teljességgel lehetetlen. Nade, hogy a Föld lapos. Az embernek megáll az esze.

Tibor bá’ online folytatja a felrázást

Abszolút természetesnek vesszük, hogy egy kattintás és kivilágítjuk a szobát, bekapcsoljuk a TV, vagy a számítógépet, elindítjuk a mosógépet, stb. De ne higgyük, hogy ez nem tud megváltozni. Ahhoz, hogy áram kimaradás előforduljon, nem kell Paksot felrobbantani, elég, ha a meleg miatt mindenki bekapcsolja a klímát. De mi történik, ha valami oknál fogva egyszer csak nincs áram?

– Áram nélkül a Vízmű nem tud vizet szivattyúzni a hálózatba. Víz nélkül az emberi szervezet 24 órán belül dehidrál. A dehidrálás nagy szenvedés mellett maximum 72 órán belül halálhoz vezet.

– Víz nélkül a vécék nem működnek. Mit tudsz tenni a széklettel? SEMMIT

– Városokban rendszerint nem lehet vízhez jutni, hacsak nincsen folyó vagy tó a közelben. Víz nélkül a legjobb körülmények között se lehet 3 napnál tovább élni.

– Piszkos, szennyezett víz fogyasztása minimum hasmenést okoz, ami a dehidrálódási folyamatot felgyorsítja.

– Víztisztításhoz szűrőre vagy más eszközre van szükség. Esetleg forralásra, amihez üzemanyag szükséges.

– A társadalom vízellátása egy erősen sebezhető rendszer. Áramhiány vagy cyber támadás használhatatlanná teheti.

– Egyetlen esemény egyéb események sorozatát indíthatja be, aminek következtében majd minden lerobban.

– Egyetlen, látszólag jelentéktelen esemény rettenetessé válhat, utóhatása szétterülhet, aminek súlyos következményei lehetnek.

– A Világ gazdasága úgy össze van fonódva, hogy amikor egy ország gazdasága összeomlik, az mindenre kihat.

– Ha nincs, a háztartásodban élelmiszer tartalék az azt jelenti, hogy amikor az üzletek egy bizonyos helyzetben kiürülnek, számítani lehet, hogy hosszabb időre nem lesz élelmiszer utánpótlás. A tapasztalat azt mutatja, hogy az üzletek kiürítése percek alatt bekövetkezhet.

– Gondold át, mit jelent, hogy éhes vagy, és milyen éhes lehetsz, hogy bármit megegyél.

– Szükségállapot bejelentése után az összes üzlet bezárhat.

– Vésd a fejedbe, hogy „beindulás” után nem fogsz tudni semmit venni, pláne hitelkártyával.

– Gondold át milyen összetett az élelmiszer és ivóvíz ellátás. Ha bárhol bármit kiütnek ebből a rendszerből, semmi se jut el az emberekhez.

– Csak egy apró kérdés: milyen lesz az életed vécépapír nélkül?

– Vésd a fejedbe, hogy világítás nélkül éjszaka sötét van, mint a bányákban. A látótávolság nulla.

– Semmilyen kommunikáció nem lesz, kivéve rádión keresztül történő központi utasítások a szükségállapotról, amennyiben lesz elemed a rádióhoz.

– A rövidhullámú amatőr rádiókon kívül minden információ a kormánytól fog érkezni teli propagandával és hazugságokkal.

– Elektromos áram nélkül – gondold át – nem fogsz tudni melegíteni, ha fázol, bekapcsolni a légkondit, ha meleged van. És ezen a helyzeten nem fogsz tudni változtatni.

– Utazás, helyváltoztatás gyalog vagy kerékpáron fog történni, mert nem lesz üzemanyag és az utakat lezárhatják.

– Készülj fel rá, hogy az otthonodon kívül minden mozgás nagyon veszélyes lehet, mivel a helyváltoztató emberek célponttá válnak.

– A felkészületlenek el fognak tűnni, mert nem lesznek tartalékaik.

– A felkészületleneknek tudomásul kell venni, hogy a kormány egyénileg nem fog törődni velük. Valószínűleg semmi segítséget nem fognak kapni.

– A felkészületleneknek meg kell érteni, amikor arról van szó, hogy „nincs élelmiszerük”, nem azt jelenti, hogy nélkülözniük kell kedvenc ételeiket. Azt jelenti, hogy egyáltalán, semmilyen élelmiszerük nem lesz.

– Fel kell figyelni a tényre, ha olyan szerencsés vagy, hogy csapvíz áll a rendelkezésedre, hideg vízben kell fürödnöd és mosakodnod, mert a vízmelegítés üzemanyag hiányában nem lesz megoldható.

– Meg kell érteni azt, hogy nagyon furcsa és totálisan váratlan dolgok történhetnek, amit csak tovább ront, ha semmi önvédelmi eszköz se áll a rendelkezésedre, vagy nem tudod kellően kezelni.

– Élelem és víz nélkül kénytelen leszel idődet ezek utáni keresgélésre fordítani.

– Meg kell érteni, hogy a kellemetlenség sokszorosára nő élelem, ivóvíz, és más szükséges dolgok hiányában, amelyek beszerezhetőségét korábban természetesnek vettünk.

Mindez áram kimaradás miatt. Mivel ez nem hirtelen következik be, lesz alkalom a „hozzászokásra” 🙁

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Tibor bá’ online figyelmeztetés

Tibor bá’: Amikor az 1990-es években, Boszniában beleszartak a ventilátorba (SHTF) a városokban megszűntek a szolgáltatások. Télen nem volt fűtés. Nem volt iható víz. A bankrendszer nem működött, a törvényes fizetőeszközt senki nem fogadta el. A szokványos kereskedelem leállt, az emberek egymással cserekereskedést folytattak. Élelmiszer ellátás megszűnt. Tömegközlekedés nem létezett. Rendőrség, tűzoltóság és orvosi ellátás megszűnt. A városban az erőszak, a fertőző betegségek és a halál mindennapos volt. Az alábbiakban egy szemtanú mondja el tapasztalatait. Jól jegyezzétek meg, amit mond, mert egy napon ezen múlhat a ti és családotok élete. „Senki nem nyert, csak túlélő maradt rossz emlékekkel.” – Egy túlélő.

Egy teljes éven át éltem egy 60.000 lelket számláló városban, ahol nem volt elektromos áram, tüzelő, üzemanyag, ivóvíz, élelmiszer behozatal, törvényesség, mert a város körül volt zárva. A városon belül nem volt rendfenntartás, se rendőr, se katonaság. Önszervező védelmi csoportok voltak, végeredményben bárki, akinek volt fegyvere, és védte a saját házát, és a saját családját. Voltunk néhányan, akik előrelátóbban voltak, de a legtöbbnek legfeljebb két napra volt ennivalója. Mindjárt a kezdetben volt egy pár pisztoly egyeseknél. Egy hónap után jelentkeztek a bandák. Rendőrök sehol. A kórházak személyzetének 80 százaléka eltűnt.

Én szerencsés voltam, mert kiterjedt családdal rendelkeztem (15 felnőtt, nagy házban, 5 pisztoly és 3 Kalasnyikov), ezért sikerült életben maradnunk. Némelyik ház mögött volt egy pici kert, ahol tudtak főzelékféléket termelni. Három hónap után történt az első éhenhalás, majd kihűlés. Elégettünk mindent, ami éghető volt, az elhagyott házakról leszedett ajtókat, ablakkereteket. Elégettük az összes feleslegesnek ítélt bútorokat. Rengetegen haltak meg betegségekben, amit többnyire a fertőzött víztől kaptak. Esővizet használtunk ivásra. Megettük a galambokat, még patkányt is ettem. A pénz szart se ért. Volt feketepiac, ahol cserélni lehetett. Például egy húskonzervért kaphattál egy nőt két órára (csúnyán hangzik, de ez volt a valóság). A legtöbb ilyen nő kétségbeesett anya volt. Gyertyáért, öngyújtóért, antibiotikumért, üzemanyagért, töltényért és persze élelmiszerért úgy harcoltunk, mint az állatok. Ilyen helyzetben minden megváltozik. A legtöbb ember haramiává változik. Erő a létszámban van. Aki egyedül élt egy házban, azt kirabolták, esetleg meg is gyilkolták, függetlenül attól, hogy volt-e lőfegyvere vagy sem. Aztán persze az egésznek vége lett. Ez több, mint húsz éve volt, de hidd el nekem mindenre tisztán és világosan emlékezem. Én és a családom most fel vagyunk készülve bármire. Van fegyverünk, élelmiszer felhalmozva, és a megfelelő tudás megszerezve. Mindegy mi következik be, fel vagyunk rá készülve. Tapasztalataim szerint egyedül nem tudsz semmit túlélni. Erő a létszámban van. Légy mindig közel a családodhoz, készülj fel velük együtt. Okosan válogasd meg a barátaidat is. Kérdés: Hogy tudtál biztonságosan közlekedni? Válasz: Valójában a város feldarabolódott utcai közösségekre. Az én utcámban 20 ház volt. Magunk között megszerveztünk egy őrséget (minden éjjel 5 felfegyverzett férfi) akik az ellenséges bandákat figyelték. Az utcán belül árucserét folytattunk. Tőlünk 8 kilométerre volt egy utca, ahol megszervezett kereskedelem folyt, de nagyon veszélyes volt odamenni. A meglátogatást csak éjszaka mertük megejteni (napközben lesipuskások lőttek). Nappal nagyobb volt az esély a kirabolásra. Egy év alatt csak kétszer mentem el, amikor nagyon nagy szükség volt valamire.

K: Mi volt a helyzet a tűzifával? Úgy tudom, hogy a városod környékén sok erdő van. Miért kellett ajtókat és ablakokat elégetni?

V: Ahol én éltem, az messze volt az erdőktől. A városban voltak terek és út menti gyümölcsfák, de azok napok alatt eltűnnek, ha megszűnik az áramszolgáltatás. Gépkocsi közlekedés szinte teljesen megszűnt. Az utcák romosak voltak, teli törmelékkel, elhagyott gépkocsikkal, és a benzint aranyért adták. Ha valahová el kellett mennem, az utat csak éjszaka vállaltam, és sose mentem egyedül, de nem volt szabad nagyobb csoportban se menni. Ideális volt 3 felfegyverzett férfi, akik gyorsan mozogtak, mindig az árnyékban haladtak, romok között, nem a nyílt terepen. Körülbelül 15 fős bandák garázdálkodtak, akik bármire képesek voltak, raboltak, gyilkoltak.

K: Felkészültetek, milyen ismeretre volt szükség?

V: Jó kérdés. Nem voltunk felkészülve arra, ami történt. Bizonyos értelemben visszaestünk a kőkorszakba. Azt használtuk, ami volt. Például nekem volt egy gázpalackos rezsóm, de a gáz túl értékes volt ahhoz, hogy elhasználjam főzésre. Egy barátom segítségével megoldottuk, hogy a palackban lévő gázzal feltöltöttük a kifogyott öngyújtókat. Ezért rendszerint kaptam egy konzervet cserébe. Még egy példa. Én hivatásos ápoló vagyok. Gyógyászati ismereteimet bocsátottam áruba. Tudásért élelmet lehetett kapni. A különleges szaktudás sokat ért. A szomszédom tudta, hogyan lehet olajlámpát készíteni. Sose volt éhes. Nem árulta el, honnan van neki olaja. A lényeg az, embereknek mindig szükségük van valakire, aki olyasmiben van otthon, amiben más ember nincs.

K: Kik támogattak?

V: Főleg a családtagokra támaszkodtam, de közeli jó barátokra is számíthattam. Ismeretlen emberekkel nem szabad barátkozni, sohase tudhatod, mikor fordul ellened.

K: Ha lenne 3 hónapod a felkészülésre, mit tennél?

V: Három hónap? Valószínűleg emigrálnék tengerentúlra. Na, jó csak vicceltem. Komolyra fordítva a szót. Pontosan tudom, hogy milyen hirtelen és milyen gyorsan tudnak a körülmények megváltozni. Legalább 6 hónapra szóló élelmiszert, tisztasági eszközöket, energiát szereznék be a városi lakásomba, de nekem van egy 8 km-re lévő házam, ott is felhalmoznám ugyan ezeket a dolgokat. Van négy darab lőfegyverem 2000 tölténnyel, de a törvények miatt nem részletezem. Van egy nagy kertem, és konyhakerti ismeretem.

K: Pontosan miket kell előre beszerezni?

V: Személyes szükségleten kívül apróságok kellenek, amiket el lehet cserélni. Például: zsebkés, öngyújtó, tűzkő. Tömény alkohol, whisky, de nem fontos milyen fajta, mert nagyon jó csereeszköz. Egyszerű dolgokra is szükség van, például szemeteszsák.

K: Volt-e haszna aranynak, ezüstnek, alkoholnak, cigarettának?

V: A háború elején egy gránát áttörte a közelben lévő lepárló falát, és így hozzájutottunk kb. 500 liter alkoholhoz. Ezt nagyon jól fel tudtuk használni a cserekereskedelemben, az emberek keresték az alkoholt, de használtuk fertőtlenítésre is. Véleményem szerint a higiénia talán fontosabb, mint az élelmiszer. Galambot vagy más állatot meg lehet fogni és megeheted, vagy ha van nagymamád, meg tudja mondani melyik növény ehető a hegyoldalon, de mit csinálsz egy elfertőzött sebbel? Fontos, hogy legyen víztisztító pirulád, rengeteg szappan, gumikesztyű, mindenféle tisztítószer. Tanulj meg elsősegélyt nyújtani. Mit lehet tenni egy megvágott kézzel, égési sebbel, akár lőtt sebbel. Nincs kórház, de ha valahogy találsz egy doktort, valószínűleg nem lesznek kellő eszközei, vagy nem tudsz neki mivel fizetni. Legyen sok antibiotikumod. Hidd el nekem, kellő tudással és/vagy megfelelő eszközökkel gazdaggá válhatsz. Ami az aranyat illeti. Az összes aranyamat töltényekre cseréltem. Kedvenc háziállatok? Egyet se láttam, talán az emberek megették őket. Kis létszámú családok? Hát, az nem volt jó. Általában a kisebb családok, vagy házaspárok összegyűltek egy nagy házban és együtt maradtak. Egy-két embernek nem volt esélye. Talán a vadonban, de ezzel kapcsolatban nincs tapasztalatom. Ha sok élelmiszerrel egyedül bújtál meg a házadban, előbb vagy utóbb rád találtak a hordák. Nagyon fontos, hogy ne tűnj fel semmivel. Ha mégis rád találnak, akkor csak az segít, ha sokan vagytok, és van fegyveretek. Mások előtt ne tűnj fel. Ha mindenki piszkos, legyél te is piszkos. Ha az emberek kétségbe vannak esve, te is ess kétségbe. Nézz úgy ki, és tedd azt, amit mások tesznek. Ha valaki készül megtámadni téged vagy a családodat, nyilvánítsd ki, hogy fel vagytok készülve a támadásra.

K: Mi történt azokkal, akik meghaltak?

V: Aki meghalt, vagy akit megöltek, annak nem volt tisztességes temetése. Halottakat nagyon közel temették el a családok, sokszor a saját kertjükben. A város parkjaiból temető lett. A háború után ezeket exhumálták és áttették a temetőbe.

K: Honnan szereztetek tűzifát?

V: Volt, akinek nem volt gyufája és kilométereket gyalogolt éjszaka, hogy tüzet hozzon valahonnan egy égő fadarab segítségével. A gyufa nagyon fontossá vált. Tüzelni való fát nehéz volt találni, sokan a legtöbb időt tűzifa vagy tüzelésre alkalmas fa keresésével töltötték. Nagyon értékes volt az égő láng, fa, élelmiszer és töltény.

K: Értékes volt a konyhasó?

V: Értékes volt, de nem túlzottan. Kávé és cigaretta lényegesen értékesebb volt.

K: Akkor most mondj valamit a cigarettáról.

V: Nekem nagyon sok alkoholom volt, ahogy azt már említettem. Mindent alkoholért cseréltem. Az emberek tízszer több alkoholt fogyasztottak, mint békében. Másfelől ha van pénzed és időd, akkor szerezz be cigarettát, gyertyákat, elemeket, amiket élelemre cserélhetsz. Én nem készültem fel, nem is tudtam, hogy kellene. Nekem nagy szerencse volt az alkohol.

K: Hogy főztetek, és mit tudtatok főzni? Figyeltetek a főzés szagára, ami felkelthette az emberek figyelmét?

V: SHTF előtt elektromos rezsón főztünk. Ez nem volt használható, ezért mindjárt az elején szereztem egy sparheltet, aminek a füstcsövét átdugtuk a falon egy kivágott lyukon keresztül. Ami a szagokat illeti, megpróbálok visszaemlékezni. Nem volt áram, nem volt víz, csatorna, hullák az összedőlt házakban. Hidd el nekem, nagyon jó volt valami finom szagot érezni. Nem olyan ám, mint a filmeken. Piszok és bűz mindenfelé. A főzésnél volt problémánk, de ha sokan vagyunk, kellően felfegyverkezve. És erős elhatározással, hogy megvédjük magunkat, a legtöbb probléma megoldható. Legtöbbször kevés tűzet igénylő palacsintaféléket készítettünk, amire ráraktuk azt, ami volt. Rizs is jó volt, mert nem kellett sokáig főzni. Szerencsések voltunk, mert csak ritkán fanyalodtunk rá furcsa dolgokra, mint például városi galamb. Mindig volt mivel cserélnem. Szerintem ennek köszönhettem az életem, és persze a fegyveremnek.

K: 1) Miért volt éjszaka biztonságosabb, mint a nappal? Miért volt jobb kisebb csoportban mozogni? Mi történt, ha nagyobb volt a csoport? 2) Hová mentetek éjszaka? 3) Mit csináltatok, ha összeakadtatok egy támadó bandával? 4) Említetted, hogy cseréltél töltényeket. Hányszor kellett lőnöd? Mennyi lőszered volt? Mennyi lőszert szerettél volna? 5) Hogyan tudtad megkülönböztetni, ki az ellenség, és ki nem? Hogy tudtál kereskedni? 6) Mivel erősítettétek meg a házat, hogyan őriztétek, védtétek? 7) Végül, hogy kerültétek el a lesipuskásokat? Az emberek hogyan védekeztek ellene?

V: Nappal majdnem senki sem ment ki az utcára a lesipuskások miatt. Ha el kellett valahova menni, azt éjszaka intéztük. Cserélni, fát szedni (nem tudom eléggé kihangsúlyozni, hogy ez milyen fontos és nehéz volt), híreket hallani. Sokan haltak meg, mert kíváncsiak voltak mi történt. Ne felejtsd el, nem volt rádió, nem hallottunk híreket, rémhírek terjedtek. Már mondtam, otthon maradhattál és éhen halhattál, vagy kihűlhettél, vagy fertőzést kaphattál. Alternatívakén, elhagyhattad az otthonod cserélni és kockáztatni közben az életedet. Csak magunkról tudok beszélni. Nekünk tégla falaink voltak és jó fegyvereink. Volt őrszemünk, aki figyelte az utcát. Az én utcám jól megszervezte magát bandák ellen. Rengeteg lövöldözés volt. Először nem volt fegyverünk, de később cseréltünk. Emlékszem, elemeket adtam két puskáért. Hogy mennyi lőszerünk volt. Sok, több mint gondolnád. Legtöbbször nem lehet megállapítani, hogy ki az ellenség. A családtagokon és a legjobb barátaidon kívül potenciálisan mindenki ellenség. Ha a barátodnak a gyermeke vagy a te halálod között kell választania, találd ki, melyiket fogja választani. Néha lehet hallani, hogy néhány háztömbbel arrébb egy öreg pasi konzerveket kínál lőszerért, vagy jönnek az utcádba cserélés végett. Kialakult egy csere-utca, ahol az emberek összegyűltek cserélni éjszaka, de nem volt felügyelet, tehát veszélyes volt. A megerősítés. Téglafalat húztunk a ház elé, az ablakokba homokzsákokat tettünk. A házon belül minden alkalmas dolgot (kő, fém) az ablakok elé hordtunk. Csak egészen kis lyukat hagytunk szabadon a puskacső részére. Minden időben 5 ember harcra kész állapotban volt. Egy kint az utcán figyelt. Lesipuskások elkerülése végett, nappal otthon maradtunk, de éjszaka se mozogtunk nyílt területen.

K: Mi volt az vécével? Hol végeztétek a dolgotokat? Volt vécépapírotok? Elnézést az indiszkrét kérdésért, de el se tudom képzelni.

V: A házhoz közel volt egy darab puszta föld oda jártunk és egy lapáttal leborítottuk földdel. Piszkos munka volt, büdös, de mi mást tehettünk. Mosni esővízben mostunk. Néha lementünk a folyóhoz mosakodni, de az nagyon veszélyes volt. Vécépapírunk nem volt. Szörnyű helyzet volt. Én azt tanácsolom, hogy először szerezz be fegyvert és lőszert, majd minden mást, úgy értem MINDENT, attól függően mennyi pénzed van és mekkora tároló helyed. Ha valamit elfelejtettél volna, nincs problémád, mindig van valaki, akinek az van és elcseréli veled. De ha elfelejted a fegyvert és a lőszert, akkor nem tudsz elmenni cserélni. Nem azért kell a nagycsalád, hogy több szájat kelljen etetni, hanem hogy több legyen a fegyverforgató. Az emberek alkalmazkodnak a helyzethez. Az első időben néhányan közületek el fognak menni, egyszerűen eltűnnek, mert más elképzelésük támad. Nagyon jó ötlet egy aggregátor a hozzá tartozó üzemanyaggal, de szerintem ennél sokkal jobb ötlet 1000 bic öngyújtó. Jó dolog az aggregátor, de mindenkit odacsődít. 1000 öngyújtónak nem kell nagy hely, olcsó, és bármire becserélhető. SHFT helyzetben egészen másképpen kell gondolkodni. Ezt nehéz elmagyarázni.

K: Könnyű volt-e fegyvert szerezni? Úgy emlékszem autó akkumulátorért kaptál puskát.

V: Igen, jól emlékszel. SHFT helyzetben nem nehéz fegyverhez jutni, ha van mit elcserélned. Ami a legfontosabb tudni azt, hogy az első nap a legnehezebb. Mert káosz van, és nincs fegyvered, és káoszban nehéz fegyvert szerezni. De vannak katonák, és emberek, akiknek legálisan lehet fegyverük, de nincs nekik más, elcserélik a fegyvereiket.

K: Mi a helyzet a meglőtt emberek orvosi ellátásával?

V: Ha valakit meglőttek, akkor találni kellett egy orvost, ha talált, akkor volt talán 30 százalék esélye, hogy élve maradt. A legtöbb később meghalt. Sokan meghaltak egészen kis sebesüléstől, mert elfertőződött. Nekem volt antibiotikumom 3-4 alkalomra. Természetesen csak a család részére. Egész egyszerű dogok megölik az embert: hasmenés, ha nincs gyógyszer és nem tudják megakadályozni a dehidrálódást. Sok gombás fertőzés, ételmérgezés.

K: Maradt értéke a pénzeteknek? Pénzért lehetett kapni használati tárgyat másoktól?

V: Nem nagyon. Néha elfogadtak dollárt, német márkát, de nagyon rossz arányban. Például egy darab babkonzervért 40 dollárt. Gondolom normál körülmények között fél dollár lehet az ára. Saját pénzünk pillanatok alatt elértéktelenedett.

K: Mennyi helyre van szükség alkohol tárolására? Mi volt a helyzet a biztonsággal?

V: Először az alkohol. Ilyen helyzetben az embereknek sokkal nagyobb szüksége van az alkoholra, mint normál körülmények között. De az is lehet, hogy jobb helykihasználás, ha például akkumulátorokat, antibiotikumokat, stb. tárolsz. Lőszer cserélés. Soha nem cseréltem a házamba. Senkit nem engedtem be, ne tudja, mi van odabent. Biztonság? Mindenki úgy barikádozta el a házát, ahogy tudta. Nehéz elhinni, de esőnek a legbiztonságosabb házak tűntek el. A szomszédságban voltak nagy házak erős falakkal, kutyákkal, riasztókkal, acél rudakkal az ablakokon. Tudod mi történt? A bandák azokat a házakat támadták meg először. Volt, amelyiket bevették, volt, amelyiket nem. Az egész azon múlott, hogy hány fegyverrel védték a házat. Szerintem a biztonság jó dolog, de ne tűnjön fel. Felejtsd el a riasztókat. Egyszerűnek tűnő biztonságos ház a jó, ahol sok fegyver van belül, rengeteg lőszerrel. Csak ne tűnjön fel. Nekem most a panellakásom ajtaja acélból van, de geddon esetén azonnal elhagyom, megyek vidékre a családhoz és a barátokhoz. Ezt előre megbeszéltük. Remélem sikerül. Vidéken minden sokkal jobb, mint a városokban. Valami élelem mindig akad.

K: Mi volt a helyzet a bankokkal, hipermarketekkel?

V: Bankok? kölcsön, kredit kártyák? A teljes bankrendszer totálisan leállt egy teljes évre. Ez már régen volt, emberek még mindig perlik a bankokat az európai bíróságon, mert a megtakarításuk eltűnt. De voltak más bajok is. Például az apámnak volt egy lakása, amikor visszajött a lakás el volt foglalva, és neki 4 évig kellett pereskedni, bizonyítani, hogy a lakás az övé, mert amikor elmenekült nem vitte magával a papírokat. Volt neki fontosabb dolog elvinni. Végül hadd foglaljam össze. Nem számít mennyire biztonságos a házad, milyen jó a fegyvered. Ha valaki úgy gondolja, hogy érdemes kirabolni, akkor megteszik. Legjobb, ha nem tűnsz fel nekik. Ez az én véleményem, de nem biztos, hogy más helyzetben is így lesz. Üzletek és benzinkutak kirablása. Ez volt az első, amit megtettek. Az értékes dolgokat azonnal ellopták. A rendőrség részéről az első héten volt némi erőfeszítés a rend megőrzésére, de néhány nap alatt összeomlott.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Tibor bá’ online

A világ valamennyi emlősállatának az emlője, emberi mércével mérve, meglehetősen kicsi, két kivétellel: a tejéért tartott háziállatok (kecske, tehén) és maga az ember. A fejhető állatok esete világos, az ember felhasználta az evolúciót, ami egyre nagyobb hozamú állatot eredményezett. Na de a nők? A női mellek mérete egyértelműen anomália, és mi lenne az evolúciós cél, mert szoptatni kisebb mellekkel is lehet (az anyatej mennyisége nem függ az emlők nagyságától), viszont egy életen át cipelni valószínűleg nem egy élvezet. Kivéve…. Hát ez az!

Az emberszabású főemlősök emlői szoptatás alatt megnőnek, amiről már messziről látszik, hogy szoptat. Ezzel szemben a humán nőstény az, amelyiknek az emlőmérete változatlan. Mindig nagy. Ráadásul bakfisoknál előbb kezd növekedni, mint az első menstruáció, és a változó kor után is megmarad eredeti mérete. Minek?

Megtermékenyíthető nők hasára nem rakódik le zsír, helyette a fenék lesz telt (valamint az emlők kiemelkedőek). Ezzel szemben a főemlősök nőstényeinél a zsír a derék körül rakódik le, ahogy a sörhasú férfiaknál. Világos tehát, hogy a kerek női fenék és a telt emlőknek más szerepük van, de mi? Széles körben elfogadott nézet, hogy a nők alakja, benne a szokatlanul nagy mellekkel, őseink ízléséből kialakult „díszítés”.

Távolról nézve, akár elölről, akár hátulról szemléljük, a női- és férfialak élesen megkülönböztethető. A homokóra kontúr és a fiatalos kinézet vonzotta a korabeli hímet, aki párosodni akart. Az elmúlt századok alatt a nők iparkodtak fokozni megtermékenyítési esélyüket olyan öltözködéssel, ami kiemeltre az alakjukat (fűzők, betétes melltartók). Ha a barlanglakó hímek nem preferálták volna a telt emlőket, akkor a mai nők mellei laposak lennének, csak úgy, mint a főemlősök nőstényeinek az emlői.

A plasztikai sebészek által felpumpált mellek, a kor egyik divatos anomáliája, aminek gyökere, ezek szerint, őseink preferenciájából fakad. És tedd kezed a szívedre, te milyen méretet tartasz optimumnak. (kosár méret A, B, C és D?)

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Tibor bá’ online

Néhány éve, aki nem tagadta az minimum csendben maradt. Olyan is volt (Mszilárd) aki megvádolta a NASA-t, hogy manipulál az adatokkal. Most viszont nincs nap, hogy a magyar média ne lepne meg minket némi újdonsággal a klímaváltozással kapcsolatban. Most meg a tanuló ifjúság világszerte tiltakozik, tüntet, mert a politikusok nem tesznek eleget a változás megállítására. Elfogadhatatlan, hogy a CO2 kibocsátás csökkentése helyett, már évi 3 ppm-mel gyarapodik a légkör CO2 koncentrációja. Általános vélemény, hogy a CO2 koncentrációt csökkenteni kell. A kérdés, ez lenne a megoldás? Hát sajnos NEM.

Tibor bá’ a múlt és jelen között

Valamikor réges-régen, a háziasszony lement a fűszereshez és vett tőle ezt-azt, például lisztet, amit a fűszeres egy zsákból mért ki papírzacskóba és adta át a pult másik oldalán tartózkodó bevásárlónak. Aztán jött Rákosi és államosította a fűszereseket(is), és lett belőlük KÖZÉRT. Aztán jött Kádár, aki alatt az egyik nacsalnyik kint járt nyugaton, hazajött és megvalósította azt, amit ott látott, az önkiszolgáló boltot. De mi legyen neki a neve? A Népszabadságban intéztek egy felhívást a néphez, hogy pályázzanak elnevezéssel. Rengeteg ötlet született, amelyek közül az ABC-t fogadták el. Nekem meg megállt az eszem. Az ABC fenn volt tartva az alfabet számára, vagyis a-tól a z-ig terjedő sorozatnak a nevére. Tudom, hogy már rég megszoktátok, és teljesen természetes, ha valaki azt mondja, hogy „nálunk a 24 órás ABC-ben nem lehet kapni…..” de abban az időben az ABC rettenetes nyelvtiprásnak számított. Az ABC-t megtanultuk az első osztályban, és az volt az ABC. Dehogy ott vásároljunk, képtelenség.

Aztán teltek az évek, és valakinek eszébe jutott, hogy kellene építeni egy kábelvasutat Budán, amit sok évtizedes töprengés után 1969-ben el is kezdtek építeni, és 1970-ben be is fejezték, de mi legyen a neve? Az ideig mindenki lanovkát emlegetett, mert Cseszkóba jártunk síelni, és ott a kábel-vasutat lanovkának hívták: csak hát az első magyar madzagvasút mégse lehet lanovka. Megint kiírtak egy pályázatot, amire sok ezer ötlet érkezett. Volt abban minden, csak libegő nem. A zsűri valahogy kitalálta ezt a nevet, minden valószínűség szerint azért, mert a székek lebegnek, bár hintázni bennük tilos.

Az építők azért óvatosak voltak, mert minden kellék itthon készült a kábel kivételével, az osztrák, amit kb. 10 évente ki kell cserélni, mert addigra megnyúlik vagy 4 métert a valamivel több, mint 2 km hosszú kábel. A rendszerváltás utáni nagy zavarban az osztrák kábeleket kicserélték magyarra, de egy éven belül ezt visszacsinálták. Ami biztos az biztos alapon.

Megépülés után nagy divat volt libegni egyet. Természetesen én se maradtam ki a dologból, cipeltem a gyerekeket libegni, amíg fel nem nőttek. Újabban az alakult ki Évával, hogy minden évben kétszer libegünk, a nyár elején és ősszel. A látvány lenyűgöző. A kb. 12 perces út „minden pénzt megér” de a 700 forint egy kicsit sok. Az egyik alkalommal Zugligetből megyünk fel és vissza, a másik alkalommal a Normafától sétálunk át a János-hegyre, onnan le Zugligetbe és vissza. Az idén is voltunk már egyszer, néhány nappal ezelőtt. Beálltunk a lefestett sárga korongokra és vártuk, hogy a fenekünk alá bekússzon a kétszemélyes szék. Erre a kezelő megnyom egy gombot, a széksor erősen lelassít, hogy kényelmesen beülhessünk. Mondom az Évának, jóval rozogább lehetek, mint tavaly, mert akkor még nem állították le miattam a kábelvasutat. Pedig teljesen felesleges, mert koromat meghazudtolóan vagyok fürge. De a fene egye meg, teljesen elvették a kedvem.

Aztán sétáltunk vagy egy órát, Éva egyedül evett egy fagylaltot (mivel én inzulin rezisztens vagyok), majd visszaültünk a libegőre. A panoráma lefelé sokkal szebb, mint felfelé, de 12 perc után sajnos vége. Készülünk beérkezni az alsó állomásra, látom ám, hogy a pasi megy a kapcsoló felé. Leüvöltöttem, hogy le ne kapcsolja, de a nyomorul megnyomta a gombot (gondolom, félti az állását). Fickósan leugrottam a székről, demonstrálva, hogy felesleges volt a művelet, és megkérdeztem a kezelőt, ennyire rozogának lát engem. Áh, dehogy – válaszolta a huszonéves pasi – csak tiszteletadás volt. Keblemre tudtam volna ölelni, mert ugye, ha tisztel, az egészen más. Menet közben a parkoló kocsink felé, Éva – aki időnként valami büdös kenőccsel kenegeti a bedagadt térdeimet – megszólalt, „teljesen indokolatlan volt a leállítás”. Hát nem ennivaló ez a nő?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Az alábbi cikk magyar fordítását a VIP előfizetőknek E-mailben elküldöm

___________________________________________________________________________

 Goodbye to the Dollar

By Chris Hedges

The inept and corrupt presidency of Donald Trump has unwittingly triggered the fatal blow to the American empire—the abandonment of the dollar as the world’s principal reserve currency. Nations around the globe, especially in Europe, have lost confidence in the United States to act rationally, much less lead, in issues of international finance, trade, diplomacy and war. These nations are quietly dismantling the seven-decade-old alliance with the United States and building alternative systems of bilateral trade. This reconfiguring of the world’s financial system will be fatal to the American empire, as the historian Alfred McCoy and the economist Michael Hudson have long pointed out. It will trigger an economic death spiral, including high inflation, which will necessitate a massive military contraction overseas and plunge the United States into a prolonged depression. Trump, rather than make America great again, has turned out, unwittingly, to be the empire’s most aggressive gravedigger.

Tibor bá’ online

Akarsz-e 100 évig élni? Nem hülyéskedem, el akarod-e érni a 100. születésnapodat? Ilyenkor szokták azt válaszolni, hogy 70 (80, 90) után már kínlódás az élet, ki a fene akar annyi ideig élni? Szóval, ha hiszed, ha nem, leginkább a 99 éves ember akar 100 éves lenni. Könnyű 30 környékén nagyképűsködni, majd ha 69 leszel, akkor mond, hogy nem érdemes 70 évesnek lenni. Szóval meggyőztelek? – tehát akarsz! A helyzet az, hogy most már legalább tudják, hogyan élhet valaki 100 évet. Legalább is a BBC szerint (The BBC has more).

Jelenleg az a helyzet, hogy az iparilag fejlett országokban (szóval, ahol fehér ember él) minden hatezredik ember éri meg a 100. születésnapját. Több mint gondoltad volna? De ez semmi ezeknek 90 százaléka még 93 évesen is teljesen fitt, egyáltalán nem nyomorék. Na de térjünk a lényegre.

Egy nagy rakás amerikai tudós (persze jó öregek 😀 ) nekiesett a témának és most úgy gondolják, hogy megoldották a talányt. Ehhez azonban rengeteg kutatómunka kellett. Az eredmény? A hosszú élet titka az életstílusban, szokásokban és a genetikában van elrejtve. Illetve csak volt elrejtve, mert most feltárták. 1) vegetáriánus étrend, 2) egy életen át tartó kellő fizikai igénybevétel, 3) alkoholmentes életforma, 4) dohányzásmentesség, 5) stressz mentes életvitel, 6) kielégítő családi élet, 7) genetikai adottság. Mit ad isten, ez az utolsó a legfontosabb. Az első hat betartásával legfeljebb 88-ig lehet élni genetikai segítség nélkül. Az extra 12-15 évhez a genetikai alkalmasságra is szükség van.

Ez már a saját véleményem, hogy az alkoholizálás és a nikotin hihetetlen mértékben csökkenti a lehetséges élettartamot, amivel az emberek nagy többsége nincs tisztában. Azzal se nagyon, hogy a test „túlkímélése” is negatív tényező. A mérsékelt méretű fizikai munka besegít a hosszú élet elérésébe. Az angol közmondás igen bölcsen teszi a dolgot a helyére: Use it, or lose it.

Csalódott vagy? Mert én igen. Azt hittem, van valami csodás formula, mert amit kiderítettek az többé-kevésbé sejthető volt. Ha jól emlékszem Karinthy Frigyes volt az első, aki leírta: „ki a fene akar úgy sokáig élni, hogy nem ihat, nem dohányozhat és nem is nőzhet?” A fenén kívül talán azért akad.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Tibor bá’ online

Olyan régen volt téma a szex, hogy nem bírtam ellenállni, pláne, hogy ez néhány férfit meg fog lepni. – Bár az elmúlt fél évszázad alatt a szexszel kapcsolatos vélekedés nagy fokú változáson ment át, a közvélemény még mindig kettős mércét alkalmaz a házasságtöréssel kapcsolatban. A csapodár férfit elintézik azzal, hogy egy férfi sose tagadja meg magát. Miközben a házasságtörő nőt megszólják, még nőtársai is, pedig okosabb lenne odafigyelni.

Számtalan feleség lép bele egy házasságon kívüli szexuális kapcsolatba, és csak a folyamat közepén döbben rá, hogy tulajdonképpen a házasságában boldogtalan, és valójában be akarja fejezni azt.

Más nők hűtlenségének igazi oka az önkeresése egy olyan házasságban, ahol nagy fokú alárendeltségben, vagyis elnyomásban él.

Házassági tanácsadóhoz kerülő házaspárok esetében, ahol a feleség követett el hűtlenséget, a beszélgetés folyamán kiderült, hogy a házasságtörő feleség a külső kapcsolattartás után szabadnak, függetlennek, felnőttebbnek, erősebbnek, szexisebbnek érezte magát, mely érzések egyszerűen megszűntek a férje oldalán.

És a szex? A férfiak körében eléggé általános vélemény, hogy a nők számára a szex messze nem olyan fontos, mint nekik. Ez a vélekedés elég messze van az igazságtól. A nők nagy része egyáltalán nincs megelégedve a monotonná vált, rutinszexszel. A kultúránk szerint egy nőnek „nem illik” túlzottan szexcentrikusnak lenni, miközben a nőknek határozott igényei vannak, amelyek ha kielégítetlenek, akkor megbeszélés helyett kalandba bocsátkoznak.

Ne feledkezzünk meg azokról a nőkről se, akik simán promiszkuózusak, akik – a férfiakhoz hasonlóan – nem elégszenek meg egy partnerrel. Ilyenek mindig voltak, de régebbi időkben alig akadt nő, aki anyagilag ne függőt volna a férjétől, ami ma már nem feltétlenül igaz. Az anyagilag független nő pedig megengedheti magának, hogy belső ösztöneinek engedjen.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Tibor bá’ szatirikus online

Most már ott tartok, hogy meg se merek születni, mert félek, hogy a gólya Magyarországon pottyant le, ott pedig semmi se stimmel. Divatba jött az öngyilkosság; külföldi kamionok kaszálják az embereket; szerelemféltésből szokás késsel szurkálni, vagy láncfűrésszel családot irtani, nagyszülőket elteszik láb alól az unokák, néhány száz forintért, esetleg egy bankban lövik le, miközben fel akar venni néhány forintot, avagy egy kórházban teszik el láb alól a felcserélt kórlap miatt. Ha mindezeket sikerül elkerülni, akkor még mindig ott van a helytelen táplálkozás, ami gyakorlatilag elkerülhetetlenné teszi a korai halált. Hát kell ez nekem?

A dolog mindjárt azzal kezdődik, hogy anyatejet kellene kapnom, de leendő mamám ehhez nem járul hozzá, félti a kebleit. Ha netán kap egy epizód szerepet az Éjjel-Nappal Budapestben, esetleg a VV-ben, mert nem akarja, hogy a fél ország lógó csöcsein röhögjön, amint székrekedés közben megdugják a vécében. Aztán ott van a Legyen ön is milliomos,  meg a többi. Befuccsolt mellekkel mi történhet? Így aztán még ki se növök a bölcsiből, de már pszichés elváltozásaim vannak. Csoda, ha a Szabadság-hídon végzem a Turul-madár szomszédságában?

Én ugyan megpróbáltam meggyőzni a mamát, hogy öreg kurva nem vén kurva. Nézze csak meg, egy nyuszis szex magazin suba alatt pályázatot hirdet a „hónap nagymamája” címen, ahol a korhatár mindössze 60 év, és kifejezetten elhízott, formátlan, némileg gusztustalan testű nőket keresnek pöffedt-löttyedt tőgyekkel. De hát a mama ehhez jobban ért, tavaly még azt sem tudta, hogy a Seychelle-szigeteket eszik-e vagy isszák, az idén pedig ott akarja magát ünnepeltetni. Szóval nehéz!

Főleg ha meggondolom, hogy az iskolában a folyosó végén felállítottak egy automatát, amiből némi felár mellett „junk food” jön ki a lyukon. Ezt a „junk food”-ot le se merem fordítani, mert azt jelenti, hogy „szemét kaja”. Ebben az országban jó zsíros szemetet etetnek a gyerekekkel, halálra fűszerezve, hadd öblítse le a kölyök jó sok koffeinnel dúsított kólával. Aztán persze gyűlik a koleszterin, és divatba jön a gyerekek elhízása.

Orvosi tanács természetesen van bőven, ami csak arra jó, hogy tök összezavarja az embert. Most például kiderült, hogy a nők mellett a férfiak is tömegesen esnek csontritkulásba. Ez eddig csak a nőknek volt fenntartva, de az ÁNTSZ utasítására, most már a férfiakat is bevonták, amihez az Egészségbiztosítási Pénztár hozzájárult. A kereskedelmi tévék egymásra licitálva hívnak meg orvosokat egy kis reggeli csettelésre, ahol kiderült, hogy rengeteg tejterméket kellene ennünk, mert abban sok a kalcium. Másnap viszont megtudjuk, hogy az infarktus veszély miatt csökkentenünk kell az állati zsiradék bevitelét. Ugye a sajtok zsírtartalma cca. 40 százalék körül mozog. Ez tehát egy vérbeli dilemma, amihez hozzájön férfiasságom problémája is. Lényegében a tökmagolaj mellett, (ami a lenyugvó napnak is kölcsönöz meleget mindössze 8890 forintért, ha az ember egyszerre kettőt vásárol) ha nem akarok infarktust kapni, akkor csontritkulok, ha nem akarok csontritkulni, akkor az infarktus csap le rám, miközben állandóan prosztata problémáim vannak, és csak vigyorogva tudok nyilvános vécében enyhíteni a szúró-nyomó fájdalmaimon, amennyiben háromszor is ellenőrzött kapszulákat nyelek le.

Igaz, a nők se járnak jobban. Először is tudomásul kell venniük, hogy állandóan székrekednek, de néhány csodacsepp, és egészen jól lesznek tőle.  Reggelenként arról lehet értesülni, hogy hastáncolás közben bélpuffadásuk lehet, aminek oka ismeretlen, találja ki mindenki saját maga! Gyermekkori emlékeim szerint ezt a bizonyos bélszéllel járó puffadást főleg a hüvelyesek okozhatják, de bejátszhat a dologba a káposztafélék családjának fogyasztása is. Ezeket gyűjtőnéven zöldségeknek neveznek, amiket naponta háromszor kellene fogyasztani, legalább is a Mezőgazdasági Zöldségtanács szerint. Ha tehát el akarom kerülni a vastagbélrákot, akkor rengeteg főzeléket kell fogyasztanom, ami miatt marad a puffadás. Ha nem akarok puffadni, akkor marad a vastagbélrák. Melyiket szeressem? De, hogy a kép még zavarosabb legyen, ügyelnem kellene az élelmi rostokra is, amit sehol se lehet találni.

 Közben kiderül, hogy levertségem, életuntságom legfőbb oka az akut vitaminhiány. Ezen viszont könnyű könnyíteni, és persze a pénztárcámon is, mert viszonylag pitiáner összegekért szinte rám tukmálják a különböző táplálék kiegészítő készítményeket, amik agyon vannak dúsítva vitaminokkal. Ez rendben is lenne, de közben meg arról értesülünk, hogy bizonyos vitaminok túladagolása is káros a szervezetre. Ha ez így megy tovább nem lesz más választásom, mint dalolva boldogan menni a biztosra vehető korai halálba. Azt persze eddig is tudtam, hogy a halálhoz vezető út az életen át vezet, de milyen élet ez?

Gyerekkoromban még azt tanították: nem ezért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk. Jó-jó, de mit egyek, müzlit? Naponta háromszor? Röhögnöm kell, mert ez se stimmel. Táplálékológusok szerint a legjobb, ha változatosan táplálkozunk, ami nem azt jelenti, hogy egyik nap McDonalds, másik nap Burger King, harmadnap KFC, hanem mit? Reggel király, délben polgár, este koldus módjára? De mit, az isten szerelmére, mit?

Hogy mit, azt a kereskedelmi tévék reggeli műsorában hetente elmondja egy 130 kilós (ez csak saccolás 😀 ) dietetikus hölgy. De kérdem én, tanácsadás helyett, miért nem fogadja meg saját tanácsát? A kérdés tehát továbbra is fennmarad, mit együnk?

Hülye kérdés, ez az egyetlen ország a világon, ahol beveszik az emberek, hogy lehet fénnyel is táplálkozni, úgy értem csak fénnyel – és ez milyen olcsó. Nincs többé éhséglázadás, a tömegeket ki kell hozni a napfényre. Aki ebbe nem hal bele, az egyen mondjuk halat, tengeri halat, és pokolba a sertéssel és a marhával (kivéve, ha mangalicának hívják). Rendben van, szokjunk le a négylábúakról és térjünk át a kopoltyúsokra, amíg ki nem derítik, hogy mit okoz a halzabálás (ótvar, lúdtalp, vagy mit tudom én)! Egy kicsit ugyan tönkremennek a parasztok, de előtte persze légkondicionált traktorokkal fel fognak jönni a parlament elé egy adag éhségsztrájkolásra, amit főleg aszfaltra telepített bográcsállványok kíséretében rendezhetnek. Volt már erre példa.

Apropó éhségsztrájk. Megvan a megoldás, szokjunk le az evésről, úgy ahogy van. Abból nagy baj nem lehet, legfeljebb egy kicsit éhen halunk, de hát a halál úgyis elkerülhetetlen.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Tibor bá’ online

Az alábbi angol nyelvű poszt teljes fordítását VIP előfizetőknek E-mailben elküldöm.

Venezuela Is An Opportunity For Russia And China To Change The World

By Paul Craig Roberts

Nothing better illustrates Washington’s opposition to democracy and self-determination than the blatantly public coup Washington has organized against the properly elected president of Venezuela.

Tibor bá’ merengés a múltról

Az első elemi második felétől kezdve a VIII. ker. Bezerédi utcai elemi iskolába jártam.  Az „elemi” jelzőt Rákosiék átváltoztatták általánossá, csak az isten tudja miért. Az „elemi” azt jelenti, hogy „alapvető”, tehát a jelző takarta a valóságot. Itt tanítják meg a gyerekkel az alapvető dolgokat. Mindegy, mert nem ez a mondanivalóm lényege. A lényeg, hogy az iskolának (lásd a képen, bár a fotós az épület felét levágta) két bejárata volt, egymástól elég távol. Az egyik homlokzatára ki volt faragva, hogy FIUK, a másikra, hogy LÁNYOK. Valójában tehát két iskola volt egymás mellett. Az egyikbe fiúk jártak, a másikba lányok. Ezt kívánta meg a kor katolikus erkölcse. A fiúkat beszervezték kongreganistáknak, a lányokat pedig Mária-lányoknak. Aztán várhatták a messzinek tűnő házasságot, ahol legfeljebb gyerekáldás céljából lehetett közösülni. Nem csoda, hogy mire nyolcadikba kerültünk, csurgott a nyálunk a lányok után, akiket csak a templomban láthattunk, és ott is csak a másik padsorban. Hogy ez jó volt-e vagy rossz, azt mai fejjel nehéz eldönteni, amikor világosan látszik, hogy a koedukáció mellett nehéz szűzlányt találni a 8. általánosban. persze fel lehet tenni a kérdést, hogy mi a fenének maradnának szüzek? Tényleg, minek?

Aztán rendszerváltás jött, amit akkor úgy becéztek, hogy „a fordulat éve” és rendszerváltáskor a hatalom rögeszméje, hogy mindent átforgasson, ha jó az, ha rossz. Kitalálták tehát a koedukációt, összecsapták a lányokat és a fiúkat. Az ötlet évében 14 éves voltam, de részem a koedukáció áldásában csak egy évvel később lett. Szeptember elsején bementünk egy olyan osztályterembe, ahol a bennlévők fele lány volt, a másik fele pedig fiú. Természetes, hogy elkülönültünk. Perceken belül az ülésrend is így alakult ki. Az osztályfőnök nem intézett semmit, mi magunk ültünk le úgy, hogy az egyik padsorban a fiúk, a másikban a lányok. Lehet, hogy véletlen volt, de én még azt is észrevettem, hogy a padsorok rendje egybeesett a katolikus templomokéval: balra a férfiak, jobbra a nők. (harmadikban már össze-vissza ültünk, fiúk-lányok vegyesen. Csodák csak 3 napig szoktak tartani.) Az első napokban a fiúk és a lányok nemigen álltak szóba egymással. Egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a másik nemmel. A lányok egy kicsit előbb oldódtak, de nem sokat. Megbeszélésre az első „botrány” után került sor. A két padsort elválasztotta a méter széles feljáró, de azért ezen a helyen a fiúk és a lányok mégiscsak egymás közelében kerültek. Valahol a hátsó padoknál, reggel 8 előtt egy fiú már bent ült a padba, amikor a másik oldalról megérkezett a leányzó, akit a fiú kezitcsókolommal fogadott. Erre a már bent ülő lányok hangos hahotába csaptak. Szerencsétlen srác pedig magyarázkodott, hogy nem ittak pertut, és ismeretlen lányt nem lehet csak úgy letegezni. Akkor pedig kijár a „kezét csókolom”. Megjegyzem, hogy az illető a háború miatt 3 évvel volt túlkoros, vagyis már volt némi rutinja „nők” terén. Ebből lett a fél órán át tartó vita, ami természetesen közel hozta a két nemet.

Mire volt jó az együtt tanulás? Mindenek előtt arra, hogy megismertük egymást. Ma ez természetes, de akkor nem volt az. Elképesztő gyorsasággal derült ki, hogy a csajok tök seggek a matekhoz, csöcseiket bedobják a fiatal tanároknál, a férfi tanárok a lányokat nőnek tekintik, némi kipréselt könnyel már egy 15 éves csaj is tud manipulálni a 35 éves tanárral, stb. stb.

Csakhogy a lányok és a fiú nem egyformán fejlődnek. Egy 16 éves leányon már megakad a férfi szem és a csaj partiképes. Egy 16 éves fiút a nők kamasznak tartanak, és a 16 éve lányok is, akik 20 feletti srácokkal járnak. Mi, osztálytárs fiúk előbb tudtuk meg, hogy az egyik lánynak sikerült megszabadulni a szüzességétől, mint saját mamája. Jó havernak bizonyultunk, ami felszabadította a gátlásokat. Beavatódtunk olyan dolgokba, amikről korábban nem is tudtuk, hogy van, és tudomásul vettük, hogy nagyon nem vagyunk egyformák, mert nem csak a csajok voltak tök hülyék a matekhoz, de a fiúk is az irodalomhoz, meg a nyelvtanuláshoz. Adta magát a dolog, te megtanítod velem a verselemzést, én meg elmondom neked (egymás után ötször) a cosinus-tételt. Az együtt tanulásnak megvolt a hozadéka, kiderült, hogy a 17 éves fiú pont úgy használható, mint egy 23 éves. Bár közösülésig ritkán ment el a dolog, de osztályon belül kialakultak a párok, akik között tombolt a „diák szertelem”, ami ma már a múlt egyik csökevénye, de én sajnálom a mai fiatalokat, akik számára a másik nem egyáltalán nem tűnik csodának úgy, ahogy nekünk tűnt.

Ez persze régen volt, van vagy hetven éve, és a koedukáció azóta töretlen, a világ legtermészetesebb dolga. Nekünk nem volt az, és hirtelen bevezetésével a korosztályomnak soha nem látott élményben volt része, amit ma már el se lehet képzelni.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Tibor bá’ online

Egy valamire való hírportál, mondjuk az INDEX, naponta hoz le szexualitással kapcsolatos híreket, aminek állítólagos oka a kereslet. Ezt én naponta nem tehetem meg, de a hébe-hóba ellene nem lehet tiltakozni. Aztán meg, hadd vegyem a dolgot cinikusan. Na, tehát akár nő vagy, akár férfi, lefogadom, van néhány dolog, amit nem tudsz a péniszről, vagy rosszul tudod. – – – A legtöbb férfi szörnyen boldog, hogy pénisszel született, mert nem fogja fel ésszel, mennyi baj származik ebből, és mennyi előnnyel jár, ha vaginával jön a világra, de sebaj, nézzük a lényeget!

1)  Csont? Néha nehéz elhinni, de a péniszben nincs csont, amiről nem minden nő tud. A szakállas vicc szerint orvostudományi vizsgán a prof megkéri a medikától, hogy sorolja fel a péniszben található csontokat, amire a hölgy azt válaszolja, hogy nem tudja felsorolni, mert valószínűleg csak egy van. Amire a mosolygó prof csak annyit mond, kedvesem ön az érzéseit az ismeretei elé sorolja.

2)  Hogy tűnt el a csont a péniszből? A prof kérdése nem volt teljesen alaptalan, mert egyes főemlősök péniszében van egy kemény képződmény, baculum vagy pénisz-csont, ami persze nekünk nincs (bár úgy látszik, lehetne). A pénisz-csont normál körülmények között a hasfalban van, és csak alkalmazásakor nyomul a helyére belső nyomásra. Richard Dawkins véleménye szerint, mi emberek azért veszítettük el ezt a kiegészítést, mert nélküle a nők jobban fel tudják mérni a férfi képességeit. Dawkins szerint az erekciós készség könnyen elveszíthető különböző dolgok miatt, mint például cukbetegség, depresszió, meg ilyesmik. Dawkins csak azt nem teszi hozzá, hogy miért lett volna az ősembernek diabétesze és depressziója? Na mindegy!

3)  Önálló életet él: Mialatt a férfi teste ágyban fekszik és alussza az igazak álmát, pénisze önálló életre kel, de mi ennek az oka. Tapasztalat szerint a tisztességes erekció megkívánja a sűrű gyakorlást. Ha ezt elhanyagolod, akkor alvás alatt a péniszed minden funkcionális ok nélkül, önhatalmúan megkeményedik anélkül, hogy tudnál róla. Egyetlen éjszaka alatt ez akár ötször is bekövetkezhet. Erekciós diszfunkció eseté az éjszakai merevedés simán bekövetkezhet. Éppen ezért Ilyen panaszok esetén a tisztességes urológusnak meg kell róla győződni, van-e éjszakai spontán merevedés. Ha nincs, na akkor tényleg van funkcionális impotencia. – – – Mivel a baj nem jár egyedül, „gyakori” erekció nélkül a pénisz szövetei elveszítik rugalmasságukat és összezsugorodnak, ami a pénisz hosszának 1-2 centis vesztességével jár. Lehet, hogy kis ember nagy bottal jár, de az öregember egészen biztos kicsivel.

4)  Kényes jószág: vagy még inkább, kényes a „vezérlése”. Egy kínai felmérés szerint a cigarettázó férfiaknál 30 százalékkal nagyobb az impotensek aránya. Az egyik mechanizmus a dohányzás következtében lerakodó plakk az erekben eldugulást okoz, a csökkenő vérellátás pedig gyengébb, vagy nulla erekciót. Ráadásul a nikotin hatására a pénisz szövetei degradálódnak, ami tovább rontja az erekciós készséget. – Ha ehhez hozzáadod a cigaretták legújabb drágulását a Fideszes oligarchák nemzeti trafikjaiban, akkor végképp abbahagyhatnád.

5)  Variációk az állatvilágban: Az elefánt pénisze nagy, de nem azért mert maga az elefánt nagy, hanem arányaiban is. Akkora, hogy vakarja vele a hasát, és kergeti vele a legyeket. Esküszöm nem én találtam ki. Aztán vannak egészen fura emlősök is. Ilyen például az ötödik kontinens furcsaságai közül ez az apró lény, az echidna, amelyik emlőssége mellett tojásokat rak, és a hím péniszének négy feje (nevezzük makknak) van. Ne hagyd ki a megtekintését, mert nem semmi: http://tvblogs.nationalgeographic.com/2012/07/03/the-tasmanian-echidnas-four-headed-penis/

6) Nagyság: Örömmel fogod hallani, hogy a human pénisz (arányaiban) messze meghaladja a főemlősök pénisz méretét. Például a human pénisz kereken kétszer akkora, mint a csimpánzoké. Akit érzékenyen érint a téma, megszerezhetné Jesse Bering könyvét: Why Is the Penis is Shaped Like That? And Other Reflections on Being Human (Miért ilyen formájú a pénisz? És egyéb hozadéka annak, hogy emberek vagyunk). Elolvasása után garantáltan te leszel a társaság legmeghallgatottabb tagja, feltéve, ha átadod a tanultakat. 😀 . Ha elállsz a könyv megvételétől, akkor most néhány részlet. Miből is áll? Egy erőteljes rúdból, aminek a végén van a harang alakú makk, amiknek meg van az oka. Ok: az ondó minél mélyebbre történő bejuttatása, és az ott lappangó ondó (feltehetően egy másik hím ondója) kiszivattyúzása az aktus alatt. Na most a hossz! A normál pénisz hossza garantálja az ondó bejuttatását a vagina legmélyebb pontjára. Nyilvánvaló, hogy a hosszabb pénisznek evolúciós előnye van nem csak az ondó bejuttatása terén, de az ott található korábbi ondó eltűntetése terén is. Közösülő párok MRI képén jól látható milyen mélyen hatol be a pénisz és miként feszíti szét a vaginát (az más kérdés, hogy kinek van kedve MRI alatt közösülni). A harang alakú makk effektív szívó hatást hoz létre. Ezt kísérletekkel igazolták. A kiszívás hatásfoka 91 százalék volt.

7) Fityma: Van, akinek van, van, akinek nincs. Akinek van, az megszabadulhat tőle, akinek nincs, az legfeljebb megbánhatja. Van, aki erre esküszik, van, aki arra. Eddig a legjobb érvet a metélés mellett az veti fel, ami szerint – állítólag – metélt farkú feleségeknél ritkább a méh nyakszáj rák. Ez azonban logikailag megfúrható azzal, hogy kellő tisztán tartás mellett ez a hatás nem érvényesülhet, mert nyilván arról van szó, hogy a hanyag férfi tisztálkodását elvégzi helyette az alsónadrág. Másik mellette szóló érv a szex. A metéltek társadalma azt állítja, hogy a fitymátlanság bizonyos eltompulást okoz, aminek következtében megnő az állóképesség. Ha igaz, akkor ez csak a nőknek jó hír, mert az „állóképességnek” is meg van az észerű határa. Különben is, az tudna érdembe hozzászólni, akinek lenne tapasztalata erről is meg arról is. Ez a ritka férfi példány eddig még nem hallatta a hangját. Ezeknél azonban sokkal fontosabb, hogy a levágott fitymából humán bőrt tudnak szaporítani, amit égési sebeknél lehet igen jól felhasználni. Állítólag egyetlen egy fitymából ki lehet nyerni 5 m2 bőrt. Magyarul véradás mellé be lehet vezetni a fitymaadást is, amit szigorúan ápolónőknek kell elvégezni 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Tibor bá’ online

Ha valaki megkérdezné, hogy melyik volt életem legboldogabb nyara, csodálkozna a válaszon, mert az én legboldogabb nyaram 1956-ban volt, katonai besorolásom harmadik évében, közvetlenül a leszerelés előtt. Tudjátok miért? Mert úgy éreztem számtalan lehetőség előtt állok, egy végtelennek tűnő jövő állt előttem, amit csak fel kellett tölteni általam kiválasztott témákkal, mert It’s a wonderful world (énekli Louis Armstrong).

Tibor bá’ (unom már a kihalást) online

Tízéves koromban vette észre az osztályfőnököm, hogy rövidlátó lehetek, és nyomban értesítette az apámat, aki elvitt egy szemészhez, szemüveg felíratása végett. Aztán együtt elmentünk egy látszerész szaküzletbe, és ha már ott voltunk, apám vett nekem egy fényképezőgépet: Zeiss ikon 6×6 tükörreflexes masinát.

Abban az időben a fényképezőgépet „kezelni” kellett, mert semmit se csinált magától. Nem volt elég megnyomni a gombot. Meg kellett tanulni mi az a filmérzékenység, illetve viszonyát a szemcsézettséghez; a zársebesség alkalmazását; a blendét, és annak fokozatait; az optika fényerejét; mi a különbség az ortokromatikus és a pankromatikus film között; a különböző fényszűrök hatását és alkalmazhatóságát. És, mindezek után lett egy fekete-fehér kép, és nem azonnal, hanem napokkal később, mert a filmet elő kellett hívatni, és kellett róla kérni másolatokat, vagy nagyításokat. Ha valaki hobbinak választotta a fotográfiát, akkor maga hívhatta elő a filmet, és egy nagyítónak nevezett eszközzel maga készíthetett róla nagyításokat. Szép és érdekes időtöltés volt.

Persze voltak mankók: napsütés, 17°Din-es film, 5,6 blende (vagy magyarul rekesz) és 1/100 sec exponálás. Így a kép általában sikerült. Persze lehetett hibázni bőven. Egy képet alul lehetett exponálni, vagy túlexponálni, amin a nagyításkor lehetett korrigálni keményebb fokozatú papír alkalmazásával, ahol a gamma görbe meredekebb volt. de el lehetett szúrni a fókuszálást is, mert ugye kézzel kellett fókuszálni, vagyis meg kellett becsülni, hogy a téma hány méterre van, és a távolságot oda kellett állítani.

Ezzel volt a legtöbb baj, mert az emberek a távolságot nemigen tudják megsaccolni, ezért a tervezők itt próbáltak besegíteni. Egyik megközelítés a térlátáshoz szükséges két, egymástól bizonyos távolságban lévő képképző ügyes alkalmazása, ami a gyakorlatban úgy nézet ki, hogy a két képet össze kellett vonni eggyé, amikor is a fókuszálás megtörtént. A másik megközelítés a két lencsés gép, ahol az egyik lencse végezte a filmre vetítést, a másik, ezzel párhuzamosan pedig leképezte a tárgyat egy homályos üvegre. A fényképkészítőnek megjelent egy kép, amit élesre kellett állítani. A két lencséből a végén maradt egy, ez volt a pentaprizmás megoldás.

Ezek ellenére a fotós trükközhetett, ha tudta, hogy mi az a mélységélesség, és hogyan lehet elérni. Aztán mit lehet tenni a bemozdulás ellen. Hogy lehet kihozni a fehér felhőket, amikor a fekete-fehér film azonos mértékben érzékeny a fehérre és a kékre. Szóval meg kellett dolgozni a jó fényképért, de megérte. Ez, ami ma van, pancser munka. A mobil telefonnal lehet képet készíteni, olyan is. Mert teszem azt, tudja-e a tulajdonos, hogy mi az a fókusz távolság, és mennyi az objektívjáé? Mert minél rövidebb, annál jobban torzít. Jó portréhoz legalább 90 mm-es fókusz kell, ahol már semmi mélységélesség nincs (még viszonylag kisebb rekeszállásnál se), pontosnak kell lenni a fókuszálásnak. Tehát jó rövid fókuszú lencsét alkalmaznak, hogy ne kelljen törődni a távolsággal, akkor meg torzít a kép.

A fénykép készítéséhez mégis leginkább fény kell, mert fény nélkül tényleg nincs fénykép. Fény pedig nem mindig volt. A filmek érzékenysége messze nem volt olyan jó, mint manapság a digitális gépeknél. Ráadásul minél érzékenyebbre gyártottak egy filmet, annál szemcsésebb volt a felvétel, ami megszabta a nagyíthatóságot. Kirándulásoknál nem volt gond, mert ha nem is volt direkt napfény, elégséges megvilágítás csak maradt. Meg aztán ki lehetett várni, hogy kisüssön a Nap. Épületen belül azonban már baj volt. Stúdiókban úgynevezett fotólámpákat használtak, amik egyfelől 500 watt teljesítményt vettek fel, másfelől túl voltak feszítve, ami miatt megemelkedett a lumen, de persze az élettartam nem volt több 3 óránál. Na de mit csináltak a fotóriporterek, akiknek le kellett fényképezni két politikus találkozását egy sötét pályaudvaron. Erre találták ki a magnézium puskát. Régi filmeken néha lehet látni, hogy a fényképész feltart egy valamit, ami hirtelen fellobban, hatalmas fény, kész a kép. Itt a roppant oxigénre éhes magnéziumot gyújtják be, ami azonnal oxidál (magyarul elég), hatalmas fény kíséretében. Ezt persze később felváltotta a vaku, ami egy olyan zárt lámpácska volt, ami egyetlen egyszer tudott felvillanni, mert elégett a belsejében elhelyezett fémfólia. Aztán jött az örök vakú, ami mind a mai napig létezik. 1950 környékén jelent meg a magyar piacon az NDK-ból importált villanópor. Ez egy olyasmi zacskó volt, mint amibe manapság a teát adagolják, hogy be lehessen lógatni a forró vízbe. Abban az zacskóban magnéziumpor volt, és a külső zacskó kibontása után előkerült két vékony zsineg, egy hosszabb és egy rövidebb. A hosszabbal a belső zacskót fel lehetett valamire kötözni, amire legalkalmasabbnak egy csillár mutatkozott. A lelógó rövidebbet meg kellett gyújtani. A láng néhány másodperc alatt felkúszott a zacskóhoz és belobbantotta a magnéziumot. Az illusztrációnak használt mellékelt kép pontosan így készült 1949/50 szilveszterén (persze én is rajta vagyok, balról az első alak), de pontosan hogyan? Nos, először is egy állványra fel kellett állítani a gépet, aztán a képen rajta kívántaknak össze kellett állni egy csoportba, miközben a fotózó felkötözte a zacskót a csillárra, aztán az alig megvilágított szobában ki kellett nyitni a fényképezőgép zárját, és meggyújtani a zsinórt, majd gyorsan berohanni a csoportba, mielőtt fellobban a magnézium. (lehet tippelni, ki volt a berohanó).

Ezzel egy időben jelentek meg a széles publikum részére is a színes filmek, ami újabb fogalmak bevezetését és azokkal való bánást szükségeltette. Ez pedig nem volt más, mint a színhőmérséklet. A fizikához nem értők számára is megvilágosodott, hogy a fénynek az intenzitása mellett van színe is, ami nem egészen azonos a közismert színes fénnyel. Ugyanis egy fény színhőmérséklete attól függ a kibocsátó test hány fokon izzik. A napfény esetében ez általában 6000 °K, miközben az izzólámpáknál csak 2700 °K. Nagyon nem mindegy, hogy a színes negatív filmre melyik fény vetődik. Aztán komplikálódott a dolog azzal, hogy megjelentek a higanygőz-lámpák, majd a nátriumgőz-lámpák. Az egyik kékes, a másik narancssárgás színt adva.

És akkor jöttek a majom gépek, amit csak nyomkodni kellett, amire egy majom is képes, mert ezek a szakbarbár mérnökök addig-addig ügyeskedtek, hogy a fényképezőnek ne kelljen gondolkodni (a legtöbb úgyse tud) csak nyomják és nyomják. Előbb a polaroidoknál, ahol mindjárt kijött a kép. Most meg a digitálisoknál, ahol a kép ott van bent, csak ki kell hívni. Kétségtelenül kényelmes, csak éppen elvette az alapos felkészülést igénylő alkotás igazi ízét. Mit is írt Madách? Egy csepp víz ízét szomjaddal kell kiérdemelned.

Jut eszembe: Időnként érdemes ellátogatni a Mai Manó Házba (Nagymező u. 20.) Most éppen „Back to the future-vissza a jövőbe” című kiállítás folyik (A 19. század a 20. században).

Ez itt balra pedig életem első aktfotója, természetesen analóg.

___________________________________________________________________________
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Tibor bá’ online

Dollár papa hiába jött haza 30 év után Amerikából mindössze 5 dollárral a zsebében, a népet, az isten adta népet kiverte a hideg a kapitalista nyugat után, mert ott minden csillog-villog és fürdik tejben-vajban. Ezt megerősítette az a néhány, nem elég jól kiválogatott nyugati film, ami bejött az országba, és persze a „külkeresek”, akik időnként kimehettek nyugatra (és időnként nem jöttek vissza). Hogy mégis világváros képet kapjunk Budapestről, a Központi Bizottság elhatározta a neonreklámok elterjesztését, bár terv- illetve hiánygazdaságban a reklám tökéletesen értelmetlen, hiszen a kereslet kielégíthetetlen, nem kell azt még tovább növelni. Ez szült olyan torz reklámot, mint a hírhedtté vált „cipőt a cipőboltból”. Mert honnan lehetne még beszerezni? Természetesen sehonnan. A neoncsövekből készült feliratokkal más történt, hogy lehessen rajtuk röhögni. Az ügyesen görbített, neongázzal töltött kisülő csövek hossza nem lehet végtelen, ezért egy-egy felírat több csőből állt össze. Ha ezek közül valamelyik kimúlt, akkor a villogó felírat hiányossá vált. Így lehetett a „szarukeret” feliratból „szar keret” egyetlen betű elnémulásával, és persze hónapokig nem volt kijavítva, mert előbb be kellett ütemezni, vagy nem volt rá keret abban a negyedévben.

A gulyáskommunizmus idején a helyzet némileg megváltozott. Reklámokkal irányították a népet: „Nem megmondtam: bontott csirkét, bontott csirkét, bontott csirkét”. A bontott csirke tényleg nagy találmány volt, mert előtte a háziasszonyoknak a csirkét le kellett vágni és meg kellett szabadítani a tollától, de a nép maradi, ha nem rágják a szájába, nem tudja mi a jó és mi a rossz. Bezzeg a forgalmazók ezzel tökéletesen tisztában vannak, de még inkább azzal, mi jó nekik.

A nyolcvanas évekre a magyarországi hirdetések kezdtek erőre kapni, majd megjelentek a most már igazi hirdetések. Aranypók: „ügyelünk a részletekre”, aminél már egyértelmű az amerikai hatás, sőt az angolból való fordítás. A hirdetés megjelenésekor a magyar nyelvben a „részletek” kizárólag a részletfizetésre utalt. Az eredeti angolban a „details” szerepel, egészen más értelmezésben. Szerencsésebb lett volna, ha „minden apróságra odafigyelünk” vagy valami hasonló lett volna a magyar szöveg, de akkor jött a rendszerváltás,  és ennél sokkal durvább hibákat is el kellett szenvednünk.

Sajnálatos módon a szocialista hirdetés valójában információ volt, amit a nép megszokott. Amikor bejöttek a nyugati cégek ezt gyorsan el kellett volna felejteni, de nem. A nép részéről a jóhiszemű szemlélet megmaradt. A kereskedelmi tévék részéről pedig beindult a reklám dömping, amit szabályozni kellett volna. Jelenleg ott tartunk, hogy a hirdetésekben egyértelmű félrevezetések is szerepelhetnek, amivel a kutya se törődik. Az igazán veszélyes termékeknél, a vény nélkül kapható gyógyszereknél a felügyeleti szervek szerint minden OK, ha el van hadarva, hogy kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét. A probléma az, hogy mind az orvos, mind a gyógyszerész érdekelt az értékesítésben, dehogy fogja megmondani a konkrét hátrányokat. Kecskére bízták a káposztát.

Úgy ítélem meg, hogy a legtöbb visszaélések a kozmetikumoknál vannak, és nem kis pénzek forognak kockán. Egy idősödő nőből mindent ki lehet szedni, ha beveszi, hogy ez vagy az a krém ránctalanít, ami lehetetlenség. A bőr ráncosodása egy biológiai folyamat, amit se megállítani, pláne visszafordítani nem lehet. Még akkor sem, ha az egyik cég szerint „megérdemled”, mert ez legalább őszinte. Igen, ha hagyod magad átverni, akkor megérdemled. Végül is cipőt ma is a cipőboltban veszünk, de ha nem figyelünk oda, akkor háromszor drágábban, mint amennyiért máshol megkaphatjuk.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Tibor bá’ online

Wendy Maltz, szexológus és szex-terapeuta írása: Nem rég jelent meg Wendy Maltz férjével, Larry Maltz-cal közösen írt legújabb könyve: Hogyan oldjuk meg a pornográfia okozta gondjainkat. Az írónő egy korábban írt könyve is foglalkozik ezzel az örökzöld témával (A pornó-csapda).

A pornográfia mindig is vegyes érzelmeket váltott ki az emberekből: sokan hálásak a pornó olvasmányokért, hiszen még a legsivárabb házaséletet is megspékelik egy kis kalanddal, ugyanakkor mások egyenesen az ördög bibliájának tekintik a Playboy-t, a Playgirl-t vagy a manapság oly divatos internetes pornó-portálokat. Vajon rejt-e veszélyt a pornók túlzott mértékű igénybevétele? Hol az a határ, ahol már perverzióba csap át az egészséges szexuális kíváncsiság? És vajon függővé válhatunk-e a pornótól?

A korlátlan lehetőségek birodalma, az Internet: Az elmúlt évtizedekben egyre népszerűbbé vált az internetes szex, az úgynevezett cybersex, ami tulajdonképpen majdnem ingyen, a nap 24 órájában, bárhol és bármikor élvezhető lett. A cybersex viszont, nem csak a publikumának jelent nélkülözhetetlen örömforrást, hanem a világ gazdaságának is.  Egyedül az USÁ-ban a pornóból származó éves bevétel meghaladja a 13 millió dollárt,  míg a világon összesen 100 millió $-os összegről van szó. Nem tudom, hogy rátok mennyire jellemző a következő statisztika, csak egy a biztos: a pornó-ipar ma már a minden napjaink szerves részévé vált.

Az egyik internetes statisztikai oldal (Internet Filter Review) szerint ugyanis havonta 40 millió amerikai hagyja ott virtuális lábnyomát, bocsánat, kéznyomát a szexportálokon. Sokan mindennapi látogatói az ilyen oldalaknak, hetente akár 15 órát is ennek a sportnak szentelnek. Ráadásul nem elég, hogy az amerikai munkavállalók 25%-a sutyiban, a feleség háta mögött „szex-el” a neten, ráadásul ott éli ki rejtett vágyait, mint ahogy ezt egy online felmérés (Nielsen) is kimutatta.

A Men’s Health magazin 2004-es statisztikája szerint a megkérdezett férfiak 70%-a több pornóanyagot nézett meg az internet beköszöntével, mint előtte, 50%-uk pedig aggodalmát fejezte ki ezzel a szokásával kapcsolatban.  Az amerikai válóperes ügyvédek akadémiája és a brit Nielsen internetes statisztikai portál már azt is kijelentették, hogy a mai válásokért egyértelműen a férfiak megváltozott – internetes – szexuális szokásai tehetők felelőssé. Patrick Carnes szex-terapeuta tovább megy, és egyenesen függőségről beszél az Internetes pornóoldalak kapcsán.

Egy szex-terapeuta hölgy, Wendy Maltz szerint a pornó nézése nem egyértelműen csak „rossz és romlott” dolog. A praxisában sok olyan eset volt, mikor a pornó anyagok közös megtekintése újraélesztette a párok amúgy már kialudt lángját. Szexológusi pályájának kezdetén ő amondó volt, hogy az emberek magukról alkotott képe annál jobb, minél magabiztosabbak szexualitásukat illetően. De mára megváltozott a helyzet. Az Internet nem csak a korlátlan lehetőségek birodalma, hanem a korlátok, a csapdák egyvelege is egyben. Hogy miért? Nézzük meg az internetes pornó oldalak hátulütőit!

Szexuális zaklatás: Wendy Maltz életében számtalan olyan pácienst kezelt, akik erőszakos nemi közösülésnek voltak az áldozatai. Ezek a nők egybehangzóan a következőt nyilatkozták: „Ahányszor a tévében, vagy az interneten, pornó jeleneteket láttam, mindig újra átéltem az erőszakot. Mintha magamat láttam volna az elkövetővel együtt.” Wendy Maltz korábban maga is ajánlotta betegeinek a pornográf, erotikus regények olvasását, elősegítve vele egy egészséges szexuális felfogást, de az előbb említett tapasztalata után már csínján bánt az ilyen témájú olvasmányokkal. Rájött, hogy ezek a könyvek „puszta tárgyakká degradálják a nőket, és csupán az erőszakos viselkedést és megalázást népszerűsítik”.

Egy szerető, aki behálóz minket: A terápiát keresők (tehát önmaguk előtt is beismerten aberráltak) többsége arról panaszkodott, hogy a pornó a feleségük vetélytársává vált. A világhálón ugyanis több mindent lehet kipróbálni, mint amit egyetlen nő valaha is nyújthat a férfiak számára. Voltak férfiak, akik szerint „a legintenzívebb orgazmust akkor érték el, amikor az internetes szex-oldal nézése közben maszturbáltak, annak ellenére, hogy egy feleség várta őket otthon.”

Függőség, mint a drogoknál: Az egyik páciens így mesélt világhálós pornografikus élményeiről: „akármikor nézek pornót a Neten, átjár egy leírhatatlan szenvedély, óriási vágy önt el. Az egészben az a legjobb, hogy mindig visszamehetek repetázni, ha még nem volt elég.” Wendy Maltz pszichológusnő szerint ez egy az egyben megegyezik a drogosok és alkoholisták élménybeszámolóival. Az is erre utal, hogy amikor férfibetegek le akarnak szokni a pornóról, ugyanolyan tüneteik lesznek, mintha elvonókúrán lennének. Volt olyan beteg, aki hiába próbált leszokni, így panaszkodott: „a kokainról meg a cigiről sokkal könnyebb volt leszoknom, mint az internetes pornóról”.

A pornóról való leszokást az is megnehezíti, hogy a szexuális kielégülés érzése az agy örömért felelős központját aktiválja, ezáltal növekszik az adrenalin-, tesztoszteron- és szerotoninszintünk, és a szerelem által kiváltott hormonok keletkeznek (oxitocin és vasopressz) a szervezetünkben.

Veszély az emberiség ellen: Wendy Maltz a praxisában több érdekes esettel is találkozott. Édesapja halála után egy hölgy nagy mennyiségű, kemény pornós anyagot talált apja lakásán.  „Bármennyire próbáltam kiverni a fejemből, nem sikerül. Sosem fogok úgy gondolni apámra, mint korábban” – mesélte a gyászoló asszony. Az Irakból hazatért katonák szexuális élete sem a régi már: az átélt traumát a pornóval kompenzálják. De ez egy ördögi kör: sokan még az öngyilkosságot is megkísérelték, mert már nem láttak más kiutat pornós függőségükből. Egy férfi viszont erekciós problémáiról beszélt: „Vissza akarom kapni a régi életemet, amikor még nem érdekelt ennyire a pornó, amikor még fel tudott izgatni egy húsvér nő látványa, nem csak a pornó nézése”. A pornókat néző férfiak partnerei óriási nyomás alatt állnak, mert úgy érzik, pornó sztárokkal kell versengeniük. Ők már ott tartanak, hogy inkább lemondanak a szexről, mintsem kudarcot valljanak. „Nehéz olyan férfi partnert találni, akit nem érdekel a pornó. De nekem pont ilyen társ kell, csak egy ilyen férfit tudok elképzelni, mint gyermekeim apját”- nyilatkozott egy másik hölgy.

Az Egyesült Királyságban készítettek egy felmérést a 13 és 16 év közöttiek szexuális szokásairól, és megdöbbentő adatok derültek ki: ezek a tizenévesek hetente 100 percet lógnak pornós Internet portálokon! Ez egy évre vonatkoztatva 87 órát tesz ki! Amerikai felmérések is hasonló eredményeket hoztak napvilágra: A Columbia University felmérése szerint, a mai tizenévesek 45%-ának vannak olyan barátai, akik rendszeresen pornó anyagokat töltenek le a Netről. Ezek után mindenki válaszolja meg magának a címben feltett kérdést: Káros-e a pornó a szexuális életünkre, vagy sem?

Ja igen. Vad pornó: http://www.kink.com/

Hármasban: http://sweet3some.tumblr.com/archive

Szalonképes: http://xxx-sexbomb.tumblr.com/archive

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________

Tibor bá’ online

1920-ban az ország népe azon vette magát észre, hogy a XX. századra kiépített, párját ritkító gazdasági jólétet szétverő I. világháború okozta nyomort még tetézte az ország területének kétharmados elvesztése is. Megtépázva, a békeszerződéssel nem csak megszégyenítve, de gúzsba is kötve (például a vasúthálózat limitálása) hatalmas hadisarcot kellett kiizzadni. Ebből az eszeveszett nagy pofonból, alig ébredt fel valahogy a nemzet, amikor ránk szabadult a 29-es világválság, ami „hivatalosan” 1933-ig tombolt, de valójában csak a II. világháborúra való felkészülés szüntette meg. Ekkor, azaz 1933-ban születtem én, és kezdtem észlelni a világot. Szegények voltunk, de mindenki szegény volt, akit ismertünk. Az egész nemzet elszegényedett. Érdekes módon az a fogalom, hogy „megélhetési bűnözés” nem született meg. Nem loptuk el a szomszéd tyúkját. Lehetett szegénynek lenni bűnözés nélkül is. Erről szeretnék beszámolni.

Étkezés után csapvizet ittunk, mert nem is volt más. Anyám teát „plantából” főzött a vacsora mellé. A planta-tea tulajdonképpen szárított eperfalevél volt. Elkészítés után a felhasznált tealeveleket anyám nem dobta ki, hanem addig főzte, amíg egy kevéske színt még adott. Kávét ledarált pörkölt árpából főztünk. Egy csésze teához vagy kávéhoz csak egy kávéskanál cukor járt. Hétfőtől szombatig felváltva tészta és főzelék volt a menü. Hús csak vasárnap került az asztalra. Tízóraira zsíros és lekváros kenyerek váltogatták egymást. Felvágottat soha nem vettünk, legfeljebb töpörtyűről lehetett szó. Este hámozott főtt krumplit ettünk kevéske zsírral és sózott nyers, felvágott hagymával. Ha nagy ritkán vajat vettünk, anyám a csomagolópapírt késsel lekaparta, a feltört tojáshéjból ujjával a bennragadt tojásfehérjét kikaparta.   Hideg vízben mosakodtunk és csak szombaton, fürdésre volt meleg víz. Úgynevezett pipereszappant nem használtunk, Flóra mosószappannal tisztálkodtunk. Az apró szappandarabkákat összegyűjtöttük egy kilyuggatott aljzatú konzerves dobozba, amin anyám áteresztette a mosogatásra szánt vizet. Anyám mindenfajta elhasznált és ehetetlen zsiradékot összegyűjtött, majd nátronlúg segítségével szappant főzött belőle a nagymosásokhoz. A városban villamos helyett gyalog közlekedtünk. Például 6 éves koromban gyalog mentünk ki Újpestre az anyai nagymamámhoz a Tisza Kálmán (ma: II. János Pál Pápa) tértől, mert ezzel spóroltunk 4 x 32 és 2 x 16 fillért, vagyis 1 Pengő és 60 fillért. Nyáron vasárnaponként a Népligetbe mentünk ki (a Margit-szigetre belépőt kellett fizetni) ahol leterítettünk egy pokrócot, vagy felmentünk a Gellért-hegyre sétálni. Télen vaskályhában, szénnel fűtöttünk, de pulóverben tartózkodtunk a lakásban. A pulóver könyökére rá volt varrva egy folt, hogy ne kopjon el, és nem vásároltuk, hanem az anyám kötötte maradék fonalakból. A lyukas zoknikat anyám este megstoppolta, vagyis befoltozta. A Mikulás nekem diót és almát hozott. A karácsonyfánkra a szaloncukrot az anyám készítette és csomagolta. Apám nem ivott és nem dohányzott. Anyám nem használt kozmetikumokat, csak tiszta volt. Apám az agyonhasznált zsilettpengét üvegpohár belsejében újraélezte, és borotvakrém helyett szappant használt. Papír zsebkendő természetesen nem volt. Megfázáskor, anyám naponta mosta a textil-zsebkendőket. Általában semmi se volt eldobható. A kilyukadt lábasokat megfoltozták. Az elkopott gallért vagy télikabátot kifordították. Szoba-konyhában laktunk, a WC az udvaron volt és 20 lakóval osztoztunk, toalettpapír helyett összevágott újságpapírt használtunk. A szobában 40 wattos körte égett és csak akkor kapcsoltuk be, amikor már nagyon sötét volt. Étterembe, cukrászdába be se tettük a lábunkat. Ismerős családok jártak össze gyerekekkel, a felnőttek kártyáztak, beszélgettek a gyerekek játszottak maguk készített játékokkal, pl. elhasznált cérnás spulniból, gyufásdobozból, gombokból, stb. Az utcán golyóztunk, bikáztunk (elhasznált patkószegekkel) vagy lyukba labdáztunk a téren. Könyveket nem vettünk, kölcsönöztünk az iskolakönyvtárból, vagy magánkönyvtárakból (1 Pengő egy hónapra, egyszerre egy darab pengős regény volt elvihető). Zsebpénzem nem volt. Mozira pénzt, rokonságtól és a szomszédoktól szedtem össze, húsvéti locsolás, adventi betlehem-járás, búcsújárás alkalmából. Barátommal úgy mentünk moziba, hogy ketten egy jeggyel. Egyikünk kezdte, a szünetben cseréltünk. Mozi után elmeséltük egymásnak azt a részt, amit a másik nem látott. Nyaralás: Rokonoknál „nyaraltunk” vidéken, falusi házban, és abból állt, hogy korlátlan mennyiségű gyümölcsöt ehettünk a fákról. Utazás előtt szüleim a lelkemre kötötték, ha a kalauz kérdezi, mondjam azt hogy szeptemberben leszek hat éves, ami nem volt igaz.

Folytathatnám napestig, de látható, hogy minden törekvés arra ment ki, hogy ne kelljen pénzt költeni, mert pénz az nem volt. Az emberi és gyermeki lelemény határtalan. Nincs ezzel semmi probléma, ha az ember ebbe születik bele. Ha viszont a mai pazarló életvitelből kell idejutni újra, az nagyon fájdalmas, de megszokható (lesz).

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________