(2751) Táplálkozás

Tibor bá’ szatirikus online

 

Most már ott tartok, hogy meg se merek születni, mert félek, hogy a gólya Magyarországon pottyant le, ott pedig semmi se stimmel. Divatba jött az öngyilkosság; külföldi kamionok kaszálják az embereket; szerelemféltésből szokás késsel szurkálni, vagy láncfűrésszel családot irtani, nagyszülőket elteszik láb alól az unokák, néhány száz forintért, esetleg egy bankban lövik le, miközben fel akar venni néhány forintot, avagy egy kórházban teszik el láb alól a felcserélt kórlap miatt. Ha mindezeket sikerül elkerülni, akkor még mindig ott van a helytelen táplálkozás, ami gyakorlatilag elkerülhetetlenné teszi a korai halált. Hát kell ez nekem?

A dolog mindjárt azzal kezdődik, hogy anyatejet kellene kapnom, de leendő mamám ehhez nem járul hozzá, félti a kebleit. Ha netán kap egy epizód szerepet az Éjjel-Nappal Budapestben, esetleg a VV-ben, mert nem akarja, hogy a fél ország lógó csöcsein röhögjön, amint székrekedés közben megdugják a vécében. Aztán ott van a Legyen ön is milliomos,  meg a többi. Befuccsolt mellekkel mi történhet? Így aztán még ki se növök a bölcsiből, de már pszichés elváltozásaim vannak. Csoda, ha a Szabadság-hídon végzem a Turul-madár szomszédságában?

Én ugyan megpróbáltam meggyőzni a mamát, hogy öreg kurva nem vén kurva. Nézze csak meg, egy nyuszis szex magazin suba alatt pályázatot hirdet a „hónap nagymamája” címen, ahol a korhatár mindössze 60 év, és kifejezetten elhízott, formátlan, némileg gusztustalan testű nőket keresnek pöffedt-löttyedt tőgyekkel. De hát a mama ehhez jobban ért, tavaly még azt sem tudta, hogy a Seychelle-szigeteket eszik-e vagy isszák, az idén pedig ott akarja magát ünnepeltetni. Szóval nehéz!

Főleg ha meggondolom, hogy az iskolában a folyosó végén felállítottak egy automatát, amiből némi felár mellett „junk food” jön ki a lyukon. Ezt a „junk food”-ot le se merem fordítani, mert azt jelenti, hogy „szemét kaja”. Ebben az országban jó zsíros szemetet etetnek a gyerekekkel, halálra fűszerezve, hadd öblítse le a kölyök jó sok koffeinnel dúsított kólával. Aztán persze gyűlik a koleszterin, és divatba jön a gyerekek elhízása.

Orvosi tanács természetesen van bőven, ami csak arra jó, hogy tök összezavarja az embert. Most például kiderült, hogy a nők mellett a férfiak is tömegesen esnek csontritkulásba. Ez eddig csak a nőknek volt fenntartva, de az ÁNTSZ utasítására, most már a férfiakat is bevonták, amihez az Egészségbiztosítási Pénztár hozzájárult. A kereskedelmi tévék egymásra licitálva hívnak meg orvosokat egy kis reggeli csettelésre, ahol kiderült, hogy rengeteg tejterméket kellene ennünk, mert abban sok a kalcium. Másnap viszont megtudjuk, hogy az infarktus veszély miatt csökkentenünk kell az állati zsiradék bevitelét. Ugye a sajtok zsírtartalma cca. 40 százalék körül mozog. Ez tehát egy vérbeli dilemma, amihez hozzájön férfiasságom problémája is. Lényegében a tökmagolaj mellett, (ami a lenyugvó napnak is kölcsönöz meleget mindössze 8890 forintért, ha az ember egyszerre kettőt vásárol) ha nem akarok infarktust kapni, akkor csontritkulok, ha nem akarok csontritkulni, akkor az infarktus csap le rám, miközben állandóan prosztata problémáim vannak, és csak vigyorogva tudok nyilvános vécében enyhíteni a szúró-nyomó fájdalmaimon, amennyiben háromszor is ellenőrzött kapszulákat nyelek le.

Igaz, a nők se járnak jobban. Először is tudomásul kell venniük, hogy állandóan székrekednek, de néhány csodacsepp, és egészen jól lesznek tőle.  Reggelenként arról lehet értesülni, hogy hastáncolás közben bélpuffadásuk lehet, aminek oka ismeretlen, találja ki mindenki saját maga! Gyermekkori emlékeim szerint ezt a bizonyos bélszéllel járó puffadást főleg a hüvelyesek okozhatják, de bejátszhat a dologba a káposztafélék családjának fogyasztása is. Ezeket gyűjtőnéven zöldségeknek neveznek, amiket naponta háromszor kellene fogyasztani, legalább is a Mezőgazdasági Zöldségtanács szerint. Ha tehát el akarom kerülni a vastagbélrákot, akkor rengeteg főzeléket kell fogyasztanom, ami miatt marad a puffadás. Ha nem akarok puffadni, akkor marad a vastagbélrák. Melyiket szeressem? De, hogy a kép még zavarosabb legyen, ügyelnem kellene az élelmi rostokra is, amit sehol se lehet találni.

 Közben kiderül, hogy levertségem, életuntságom legfőbb oka az akut vitaminhiány. Ezen viszont könnyű könnyíteni, és persze a pénztárcámon is, mert viszonylag pitiáner összegekért szinte rám tukmálják a különböző táplálék kiegészítő készítményeket, amik agyon vannak dúsítva vitaminokkal. Ez rendben is lenne, de közben meg arról értesülünk, hogy bizonyos vitaminok túladagolása is káros a szervezetre. Ha ez így megy tovább nem lesz más választásom, mint dalolva boldogan menni a biztosra vehető korai halálba. Azt persze eddig is tudtam, hogy a halálhoz vezető út az életen át vezet, de milyen élet ez?

Gyerekkoromban még azt tanították: nem ezért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk. Jó-jó, de mit egyek, müzlit? Naponta háromszor? Röhögnöm kell, mert ez se stimmel. Táplálékológusok szerint a legjobb, ha változatosan táplálkozunk, ami nem azt jelenti, hogy egyik nap McDonalds, másik nap Burger King, harmadnap KFC, hanem mit? Reggel király, délben polgár, este koldus módjára? De mit, az isten szerelmére, mit?

Hogy mit, azt a kereskedelmi tévék reggeli műsorában hetente elmondja egy 130 kilós (ez csak saccolás 😀 ) dietetikus hölgy. De kérdem én, tanácsadás helyett, miért nem fogadja meg saját tanácsát? A kérdés tehát továbbra is fennmarad, mit együnk?

Hülye kérdés, ez az egyetlen ország a világon, ahol beveszik az emberek, hogy lehet fénnyel is táplálkozni, úgy értem csak fénnyel – és ez milyen olcsó. Nincs többé éhséglázadás, a tömegeket ki kell hozni a napfényre. Aki ebbe nem hal bele, az egyen mondjuk halat, tengeri halat, és pokolba a sertéssel és a marhával (kivéve, ha mangalicának hívják). Rendben van, szokjunk le a négylábúakról és térjünk át a kopoltyúsokra, amíg ki nem derítik, hogy mit okoz a halzabálás (ótvar, lúdtalp, vagy mit tudom én)! Egy kicsit ugyan tönkremennek a parasztok, de előtte persze légkondicionált traktorokkal fel fognak jönni a parlament elé egy adag éhségsztrájkolásra, amit főleg aszfaltra telepített bográcsállványok kíséretében rendezhetnek. Volt már erre példa.

Apropó éhségsztrájk. Megvan a megoldás, szokjunk le az evésről, úgy ahogy van. Abból nagy baj nem lehet, legfeljebb egy kicsit éhen halunk, de hát a halál úgyis elkerülhetetlen.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

3 gondolat erről: „(2751) Táplálkozás

  1. Kedves Tibor bá’!

    Még legalább 14-et egészségben! 🙂

  2. Csak az első 70-80 év problematikus.
    Azután már megteszi a házikolbász is, vagy a 8cm-es fehér szalonna vöröshagymával…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük