(1263) Karácsonyi igaz történet

Tibor bá’ online

 

~ab105Amikor én gyerek voltam, nem tombolt a gyerekkultusz, csak úgy voltunk, és a szülők nem törték a fejüket azon, hogy nekünk mi jó, mi rossz, miből milyen mély lelki sérülések keletkezhetnek. Nekünk meg csak egy dolgunk volt, mindent kiheverni, mindent „megérteni”, amit a szülők tettek, vagy elmulasztottak megtenni.

Tizenhárom éves koromban nem volt zsebpénzem, és semmilyen lehetőségem, hogy pénzhez jussak, miközben jött a karácsony, és minden vágyam az volt, hogy vehessek ajándékot legalább a nevelő anyámnak, ha már nekem csak ő jutott.

Karácsony előtt két nappal mást nem tudtam kitalálni, mint szerezni valahonnan egy fenyőfát, mert az nyilvánvaló volt, hogy az utcán, tereken boldog-boldogtalan fenyőfát árul, az emberek pedig veszik, mint a cukrot. Első dolgom volt, hogy magamhoz vegyek egy apró fűrészt, és elkezdtem töprengeni, hol láttam én fenyőfát. Elsőnek a fogaskerekű alsó végállomása jutott az eszembe, el is mentem odáig, de olyan nagy volt a sürgés-forgás, hogy fenyőfa kivágásról szó sem lehetett. Onnan viszont már csak egy „ugrás” volt a Sváb-hegy, ahol az Eötvös út 31-33-ban nyaraltunk, apám barátjának a telkén, és jól emlékeztem a bejárat melletti ezüstfenyőre. Nem kell részleteznem, a végén sok-sok küzdelem árán sikerült a gyönyörű fa felső másfél méterét lekaszabolnom. Persze pontosan tudtam, hogy mit teszek, de nem volt más választásom, a fa meg majd úgyis ki fogja nőni magát.

Érdekes módon a visszautazás alatt senkinek se tűnt fel a magammal cipelt fa, talán azt gondolták, hogy szülői megbízásra vettem valahol. A végén eljutottam a Nyugati-térre, ahol elkezdtem téblábolni, mígnem egy középkorú nő megszólított, hogy eladó-e a fa. Szerencsémre, mert fogalmam se volt, hogyan álljak hozzá az értékesítéshez. A nő a végén önszántából adott 30 forintot a fáért, gondolom jóval többet ért. A sikeres értékesítés után már sötétedett. A 30 forint birtokában elkezdtem menni az orrom után, és minden kirakatnál megálltam, hogy találok-e valami ajándéknak valót. A végén elérkeztem a Kálvin térre, ahol akkor a Fenyves áruház honolt. Ennek a kirakatában láttam konyhában használható forma készletet, amivel a linzer figurákat nyomják ki a kinyújtott tésztából. A 30 forint erre pont elég volt. Boldogan indultam haza, hiszen teljesült a vágyam, meg tudom lepni ajándékkal a nevelőanyámat.

Hazaérve, lift nélkül rohantam fel a harmadik emeletre, és sugárzó arccal csöngettem be a lakásba (nálunk nem volt divat kulcsot adni a gyereknek). Anyám nyitott ajtót, és alapos szidással kezdte, mert nézzem meg hány óra van, és különben is hol csavarogtam ennyi ideig. De ugye azt nem mondhattam meg, hogy ajándék ügyben kószáltam, különben is, honnan volt rá pénzem? Tehát „konokul” hallgattam, miközben fejemre lett olvasva ez meg az, és persze „apádnak megmondom, ha hazajön”.

Apám haza is jött, és most már hármasban folytatódott a vallatás. A végén nem volt más választásom, mint elmondtam az ajándék vásárlást és előadtam a madzagra fűzött hold-csillag-fél gömbölyű és egyéb mintákat. Csend lett a szobában, még jó, hogy nem kérdezték, honnan volt pénzem, csak annyit mondtak, most már lehalkított hangon, menj lefeküdni. Örömmel tettem eleget a felszólításnak, akkor már negyedik éve menekültem alvásba a fennlét kellemetlenségei elől. Két nappal később a karácsonyfa alatt ott volt az ajándékom, de sokáig nem nyúlt érte senki. Én egy pár zoknit kaptam, amin egy kockás füzetből kitépett lapon ez állt: „Nem érdemled meg Tibike, de reméljük, megjavulsz.” A papír fecnit gondosan megőriztem, csak 97-ben égett el a házzal együtt, de az érdemtelenségemre máig emlékszem.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

4 gondolat erről: „(1263) Karácsonyi igaz történet

  1. Hát (tudom “hátal nem kezdünk mondatot 🙂 ) igen, de hál Istenek nem lettél mégse lelki sérült Tibor bá’. “De mi” valahogy meg lettünk nevelve, én 33 éves vagyok, egy “T” betűs multi élelmiszer hipermarketban dolgozom. Szóval most Karácsony előtt nagy forgalom, rengeteg diák “munkaerő. Átlagba 18-22 év közöttiek. 10-bol 8 nem akar dolgozni, nem érdekli, türelmetlenek,szeretnek röhögni, beszélgetni munka közben, vagy alatt . Lányoknál rosszabb a helyzet. És még nem beszéltem az őket követő generációról, a kis gyerekekről. Akik ugyan nem tehetnek semmiről, inkább a tőlük mindent elviselő, ráhagyó apukákról, és anyukákról. Ez van. Szeretnék Neked Tubor bá’, és kedves családodnak Békés, Boldog , kellemes Karácsonyi ünnepeket kíváni! Üdv.:Győző

  2. Ha már igaz történet, meg karácsony…akkor én is mesélek egyet arról, hogyan vett a “büdös banya” ajándékot a páromnak:

    Én rühellem a TV nézést, de párom rokkája pörgetése közben folyamatosan nézi a műsorokat. Alapcsomagos MinDigTv van, ezért nem nagy a választék, a minőségről meg ne is beszéljünk! Gondoltam, a HBO sem nagy durranás, de ott időnként feltűnnek általam is szeretett filmek, és legalább nem kell ugyanazt a reklámot óránként ötször meghallgatnom. El is mentem Kkfélegyháza egyik állítólag legjobb műszaki boltjába feltöltő kártyát vásárolni. Én voltam az egyetlen vevő (Szombat dél, karácsony előtt!). Négy eladó volt. Egy ült a számítógép előtt. Valamit vakkantott…akár köszönés is lehetett. Egy állt a tv fal előtt és nézett valami műsort. Ketten a pult mögött beszélgettek. Megálltam a pultnál, és vártam. Semmi reakció. Időnként rám néztek kicsit szemrehányóan, de folytatták tovább. Mikor már nagyon kezdtem unni, kérdeztem. A válasz : Ők ugyan MinDigTv hivatalos partnerek, de ilyen olcsó (13.500Ft/6 hónap)feltöltőkártyákkal nem éri meg nekik foglalkozni. Anyátok !….gondoltam és hazamentem. Megnéztem a neten, és a Vaterán megvettem ugyanazt a kártyát (ha lopott, ha nem) postával együtt 6000 Ft.-ért. Időben megjött, működik. Mivel az ajándékra szánt keretből így megmaradt elég sok, vettem még páromnak egy Teflon lábast is. A régi már igencsak levedlette a védőrétegét. Na ennyit a boltok idei karácsonyi forgalmáról, a kereskedői kultúráról, és arról, hogy vesz egy pult mögül rámfanyalgó banya ajándékot a páromnak. 🙂

    Boldog Karácsonyt Mindenkinek !

  3. Nagyon Boldog Karácsonyi Ünnepeket!
    S még sok boldog karácsonyt és sok-sok jó posztot kívánok!
    Gyula!

  4. 2. Talán már a szerencsétlen eladók is készülnek a karácsonyra, gratuálok neked is jókor jut eszedbe előfizetést venni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük