(1261) Conman

Elbeszélés a “Légy az én palimadaram” című könyvemből

 

Eredeti illusztráció
Eredeti illusztráció

A „conman” (ejtsd: konmen) a „confidence-man” (ejtsd: konfidensz-men) amerikai kifejezés amerikai rövidítése. Nem kell rám megharagudni, nem fogok sokat filologizálni, de hát, ha be akarok hozni ékes magyar nyelvünkbe egy új, angolszász kifejezést, valamit illik mondanom a háttérről is. Persze egyszerűbb lenne ha közölném: a szótár szerint a conman azt jelenti, hogy „szélhámos”. Azért ragaszkodom mégis a pontos értelmezéshez, mert az angol kifejezésben benne van a lényeg, vagyis a „Confidence”, ami azt jelenti, hogy bizalom. A conman tehát egy olyan szélhámos, aki kifejezetten a bizalom megteremtésével kezdi „működését” és az se nagyon zavarja, ha ez a bizalom megteremtés eltart néhány hónapig, vagy akár egy évig. Minél türelmesebb, annál nagyobbat tud kaszálni. Gondolom, a legjobban akkor értitek meg, ha közrebocsátok egy példát, természetesen megtörtént esetet. Mi mást?

Nugát: Aki azt hiszi, hogy a nugát egy desszert, az elég messze van az igazságtól, de nem vágok a közepébe. Éppen Ausztráliában időztem néhány évet, ahol jó barátom (magyar) Somló Péter is előfordult. Péternek volt egy nála 3 évvel idősebb felesége is, Ági, akinek az volt a rögeszméje, hogy férjének lehetőleg minden barátjával le kell feküdnie. Hogy engem miért hagyott ki a szórásból, máig se tudtam meg, de szerepet kaphatott eltökéltségem, hogy barát feleségével sohasem. Mindenesetre ez a tulajdonsága elégségesnek bizonyult arra, hogy állandóan náluk lebzseljünk mi facér hímek. Tudni kell még a nőről, hogy igen aktív családja volt. Ebből az eszeveszett nagy aktivitásból adódott, hogy Somló Áginak volt egy édesanyja, egy édesapja, egy nevelő anyja, három mostoha apja, egy testvére és három féltestvére, valamint számtalan mostohatestvére. Ezek felsorolása egy év végi leltárnak is beillik. így aztán valamelyik családtagjával mindig történt valami, főleg ha meggondoljuk, hogy a fentiekben felsorolt személyek négy kontinensen voltak szétszórva. Ágihoz még nekem is érdemes volt néha benézni, valami mesélnivalója mindig akadt. Egy alkalommal ezzel fogadott:

— Képzeld megjött az apám?

— Melyik? – Tettem fel a logikus kérdést.

— Hát amelyik Argentínában élt.

— Ne mondd, és miért jött ide?

— Nem jött.

— Hát, hozták?

— Dehogy, menekült.

— Menekült? Argentínából? Ki a fene kergette?

— Nagy sztori. Kérsz egy kávét? Amíg elkészül, elmondom. – Elmondta, de a sztori annyira valószínűtlen, hogy most menten kijelentem, semmi felelősséget nem vállalok érte. Tudni kell, hogy Somló Ágit a papája körülbelül ötvenévesen nemzette, így amikor Ágit megismertem, a kedves papa már a nyolcvan körül topogott. Éppen ez az, ami a sztori plauzibilitását erősen gyengíti. 56-ban az ágas-bogas család szanaszét futott. A papa Argentínába, ezt már tudjuk. Ági Ausztráliába, ezt sejteni lehetett eddig is. A papa Argentínába vitte magával a népes család teljes ékszerkészletét függetlenül attól, ki mit szólt a dologhoz. Na persze nem kilókról volt szó, de mégis. A jó öreg Argentínában egy percig se vesztegette idejét. Mint tudjuk nyolcvan felé járt. Piszok sürgős volt neki. Első nekirugaszkodásra vett egy nagydarab földet az isten háta mögött, másfél órai járásra. Természetesen olcsón, mindössze két karikagyűrű árából. A megmaradt ékszerek nagy részét összeolvasztotta egy szabálytalan röggé. Ezt hívják arrafelé nugget-nek. Majd a nuggetet fél méter mélyen bedugta a száraz homokba. Ezt követve bérelt hat napszámost, kivitte őket a földjére, ott az orruk előtt egy megcsavart drót darabkával némi hókuszpókuszt művelt. Biztos ismeritek. Magyarországon a vízfakasztók csinálják. Ájtatos képpel és egy dróthurokkal mászkálnak le és fel a telken, majd megszólalnak: „itt kell ásni, itt van a víz”. Ugyanezt csinálta Ági papája is, kijelentette itt kell ásni, meg ott kell ásni, stb. Meghagyta a napszámosoknak, ha találnak aranyat, jelentsék neki és ezzel elment a jó hűvös szállodai szobába aludni egyet.

A hat mesztic napszámos természetesen megtalálta a nugget-et, jól össze is verekedtek rajta majd kibékültek és meglógtak a „birtokról”. Pontosan úgy, ahogy azt a kedves papa előre elgondolta. A meszticek első útja a kocsmába vezetett, ahol addig ittak az arany kontójára, amíg mind a hatan plusz még a húsz-huszonöt főből álló hallgatóság tök részegen a padlóra nem került. Hogy az aranyrög hová lett, azt nem nehéz kitalálni. A kocsmáros zsebébe vándorolt. A papa pedig kereste az embereit, a fél városka pedig az aranyról beszélt. Másnap már jött a volt tulaj és vissza akarta venni a földjét tízszeres áron. A ravasz papa kikérte magának. Nem azért vette, hogy utána nevetséges áron elkótyavetyélje. Estére már százszoros vételárat ajánlott fel neki egy helyi vállalkozó. Na, ennek már nem lehetett ellenállni. Létre is jött az alku, megírták a szerződést, majd a férfi csekkel fizetett. A bank másnap reggel 9-kor nyit, akkor lehet felvenni a pénzt. A cseles papa a pénzt sose vette fel. Megszökött az éjszaka folyamán és még boldog lehetett, hogy megszökhetett. Nem történt semmi különös csak a kocsmáros pénzzé szerette volna tenni az alkoholból kinyert aranyat. A helyi ékszerész pedig csupa szakmai kíváncsiságból választóvízzel próbára tette az aranyrögöt. Ez különben egy roppant egyszerű művelet. Egy darab fehér missziszipi kő felületére az arannyal húzni kell néhány vonalat majd ezeket a vonalakat be kell ecsetelni különböző erősségű választó vizekkel. Az egyik feloldja a nyomot, a másik nem. Némi gyakorlattal a feloldás módjából a pontos karátszám meghatározható. Nos a papa aranyröge 14 karátosnak bizonyult. A természetben talált aranyrögök pedig 24 karátosak. Az ékszerész még azt is tudta, hogy Kelet-Európában 14 karát a divat. A többi már elképzelhető. A történetet itt abba is hagyhatnám. Ez volt a tanmese és kész. Csak persze ne higgyétek, hogy ez mese. Ilyen és ehhez hasonlók állandóan történnek a világban és talán kishazánkban is. Mielőtt azonban leírnék egy másikat, íme a folytatás:

— Tehát itt a papád? — kérdeztem.

— Itt.

— Hol?

— Hát benn, alszik a szobában.

— Ki fizette a repülőjegyet?

— Azt még nem tudjuk.

— És most mi lesz vele?

— Mi lenne? Egyelőre eltartjuk. – És ezzel kezdetét vette az eltartás, de nem tartott sokáig. A papa ugyanis utálta a gyaloglást és utálta állandóan megkérni a vejét, hogy vigye ide vagy oda, viszont egész nap a házban lenni se szeretett. Hát vett magának egy Morris Minort. Pont olyat, mint nekem volt, csak ő hamarabb törte össze. Egészen pontosan másnap. Igaz, teljesen szabályosan. Az (akkori) ausztrál törvények szerint bárki bárkit taníthat vezetni, és bárki bárkitől tanulhat. Egyetlen feltétel, hogy legyen kitéve egy nagy L betű a kocsira és a tanítónak legalább 2 éves legyen a jogosítványa. Nos, a feltételek be lettek tartva, a papa mégis nekiment egy oszlopnak. A kár tetemes. A veje őrjöng, a papa másnap vesz egy másik kocsit. Somló Ági és a férje levegő után kapkodnak. Én meg röhögök és cukkolom őket.

— Ide figyeljetek, én a mesét nem hiszem el. Szerintem a következők közül történt valamelyik. Döntsétek el ti, melyik a valóság: 1. A földet eladta százszoros pénzen és idejött hozzátok. Azért találta ki a 14 karátos sztorit, hogy ne kelljen nektek adni a pénzből, mondjuk a részletre vett házatok kifizetésére. 2. A kétes tulajdonú családi ékszert simán eladta és a nugget sztorit azért találta ki, hogy ne firtassátok az ékszer birtoklásának kérdését. Pétger erre vörös lett, mint a frissen főtt rák, berohant a papához, mi pedig megilletődve hallgattuk a kiszivárgó mérges hangfoszlányokat. Egy idő után azonban elcsendesedett minden, majd a papa kijött a szobából, elegánsan felöltözve és közölte velünk, hogy elmegy sétálni. Ági berohant a férjéért, aki letaglózva vánszorgott ki a kertbe.

— Na, mi újság? — tettem fel az alig leplezett kíváncsi kérdést.

— Tudod, mit állít?

— Fogalmam sincs.

— Azt mondja, minden szava igaz, amit mond.

— Akkor honnan a francból van pénze? — kérdeztem hitetlenkedve.

— Azt állítja, hogy a repülőút alatt végig pókerozott két amerikaival és azoktól nyerte.

— Hát ez óriási. A kedves papa feltalálta a spanyolviaszt. A családi ékszer odaveszett, vagyis senkinek semmi követelése nem lehet. Ő viszont nyert egy csomó zsozsót, ami annyira az övé, hogy ennél jobban már nem is lehet. — És akkor elhallgattam. Véleményem szerint ennél többet a dologról mondani nem lehet. Tévedtem. Az utolsó mondat az ifjú férjé lett.

— Tudjátok mit? Nem is érdekel. Az öreg 82. Ha ezt a kocsit is összetöri, a harmadikat én veszem neki, de az egy 260-at simán kinyomó Jaguar lesz.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük