(2420) Kötelmi jog

Tibor bá’ online

néhány tanács zöldfülűeknek

 

A kötelmi jog tulajdonképpen a szerződésekkel foglalkozik, amit tanítani kellene a középiskolákban, mert az embereknek halvány fogalmuk sincs róla. Miközben (lásd a HCF kölcsönök miatti ingatlan elvesztéseket) az életben a megkötött szerződések az egyén, vagy a család életét rendkívüli mértékben meg tudja változtatni. Mindenesetre sokkal fontosabb, mint egy Arany János ballada ismerete, amit az érettségin megkövetelnek.  Az állampolgárok ismerethiánya miatt lehet olyan marhaságokat írni, mint „Tarlós felmondta a Volánnal kötött szerződést”. Ugyanis – aki nem tudná – egy szerződést nem lehet felmondani. A szerződésnek éppen az a feladata, hogy a benne foglalt „kötelmeket” a felekkel betartassa, tehát a dolgok a másik fél számára kiszámíthatók legyenek. Amire a kedves újságíró gondolt az tulajdonképpen a szerződés megszegése. Természetesen egy szerződést meg lehet szegni, akár úgy is, hogy a másik féllel közlöm a szándékom, de annak következményei vannak.

A fentiekből logikusan adódik, hogy egy szerződést az egyik fél önkényesen nem módosíthatja, mert ha ezt megtehetné, akkor a szerződésnek nem lenne értelme. Az tehát a kötelmi jog sárba tiprása, ha az egyik fél (például egy bank) tetszése szerint módosíthatja. Ha ezt a jogot a szerződésben kikötik, akkor az a szerződés megszűnik szerződésnek lenni. Ha ezt egy bíróság másképp „látja”, az nem más, mint a bírói hatalommal való visszaélés.

Akkor kezdjük az elejével. Első számú szabály, hogy a szerződésbe mindent vegyünk bele, amire emberi számítás szerint szükségünk lehet, még a magától érthető dolgokat is. És vegyük bele a szerződési pontok megszegésének a jogkövetkezményeit is, ami rendszerint „pönálé” névre hallgat. Vagyis, ha a szerződés egy melléképület felhúzásáról szól, akkor nem csak azt kell kikötni, hogy mikor lesz átadva az épület, de azt is, hogy ha a vállalkozó az átadással késik, akkor ezt mivel kell kompenzálnia (például napi 10.000 forint pönálé fizetéssel)

A napokban volt a hírekben egy szerencsétlen ember, aki bérbe adta a lakását, majd a bérlőjétől nem tudott megszabadulni, és amikor a saját lakásába behatolt, akkor ő követett el magánlaksértést. Ha ez a bérbeadó olyan szerződést íratott volna alá a leendő bérlőjével, hogy neki, mint tulajdonosnak joga van a lakásba bármikor bemenni és ellenőrzést hajtani végre, amit a bérlőnek időkorlátozás nélkül tűrnie kell, akkor nem lett volna magánlakot sértő. A szerződésbe azt is be lehet venni, hogy határidőre történő nemfizetés esetén a bérlőnek azonnal el kell hagynia a lakást formális felmondás nélkül. Ebben az esetben, ha a bérlő elsején nem fizet, odamehetsz két testőrrel, bemehetsz a lakásodba, és a pasi minden cuccát kiteheted a folyósora és lecserélheted a lakás zárját. Mert csak azzal szemben lehet visszaélni, aki nem eléggé előrelátó.

Amikor bárki (Többnyire egy bank) eléd tol egy szerződést, a legokosabb, ha átveszed tanulmányozás végett, és másnap térsz vissza aláírásra. Ha ebbe a másik fél nem megy bele, akkor feltételezheted, hogy rosszban sántikál. Elvégre milliókat veszíthetsz, életek mehetnek tönkre, senki nem kívánhatja, hogy aláírd a szerződést anélkül, hogy annak tartalmát pontosan értenéd. Aranyszabály, ha a szerződés tervezetet más készítette, akkor semmi esetre se írjuk alá alapos átolvasás nélkül. Ne bízzunk a másik félnek se a jóindulatában, se abban, hogy amit szavakkal mond azt be is tartja, ha történetesen nem lesz benne a szerződésben.

Ha nem vagyunk benne teljesen biztosak, hogy a szerződés minden egyes pontját értjük és tisztában vagyunk annak a következményeivel is (például a kölcsönt nem abban a valutában vesszük fel, mint amiben a fizetésünket kapjuk) akkor aláírás előtt kérjük ki szakember véleményét.

Egy szerződés csak akkor ér valamit, ha adott esetben a bíróság helyt ad a másik fél nem teljesítésével kapcsolatos keresetüknek. Ezért fontos betartani alaki szabályokat. A legbiztosabb, ha a szerződést egy közjegyző előtt kötjük meg. Biztos még, ha ügyvéd ellen jegyzi. Ezek azonban pénzbe kerülnek, akár 100.000 forintba is. Nyilvánvaló, hogy kisebb értékű szerződéseknél ez nem járható út. Teljes bizonyító erejű magánokiratnak számít, ha a két szerződő fél két tanú jelenlétében írja alá a szerződést, és ezt a két tanú aláírásával igazolja.

Végül pedig: Sajnálatos módon a magyar jogrend úgy van (hagyományosan) kialakítva, hogy a bíró olyan ítéletet hoz, amilyet akar, az indoklásába nem lehet belekötni. Ez a hazai jogbiztonságot hihetetlen mértékben rontja, de ezzel kapcsolatban még senkinek se jutott eszébe lépni. Példának okáért egy magánokirat megtámadható azon az alapon, hogy az aláíró tanuk valamelyik szerződő fél barátai. Bár nem életszerű, hogy az utcán vadidegeneket kérjél fel tanúnak, a bíró – ha úri kedve úgy kívánja – helyt adhat az indítványnak, és nem kérdezi meg a másik peres féltől, hogy miért nem akkor kifogásolta a tanúkat, amikor a szerződést kötötték. Az se jutott még senkinek eszébe, hogy micsoda korrupcióra adhat alapot az, hogy egy ítélet nem kérdőjelezhető meg. Erre azt szokás válaszolni, hogy erre való a fellebbezés, de ez is félrevezető, mert a másodfokú bíróság érdemben nem vizsgálja az elsőfokú döntést, legfeljebb az alakiságot kifogásolhatja. Az első fokon elvesztett pert másod fokon megnyerni egyszerűen lehetetlen.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

8 gondolat erről: „(2420) Kötelmi jog

  1. Mindenki hajlamos elállni egy szerződéstől,ha a körülmények az érdekei,ehhez kellő mértékben megváltoznak.
    A kötbér és más szerződésbe vett szankciók azok , ami ez ellen megvédelmezheti a másik felet, de ez nem minden esetben védi meg.
    Például van egy lakásbérleti szerződés, ami végtelen és a piacon radikális bérleti díj emelkedés mutatkozik.
    A bérbeadó bérleti díjat emel a bérlő tiltakozik és a szerződésre hivatkozik.
    A szerződések általában pont addig érvényesek, amíg azt mindkét félnek betartani érdeke.
    A kikényszeríthetőség pedig néha működik néha nem.
    Van abban is egy csipet a méltányosságból, hogy egy előnytelenné vált szerződést nem lehet mindig kikényszeríteni.
    Mert a nagyon előnytelenné vált szerződés egy csapda és senki nem szeret csapdában maradni onnan szabadulni igyekszik és ez is érthető.
    A szerződéseket két dologgal lehet ellehetetleníteni , a felépülőfélben lévő bizalmat leromboló szőrszélhasogatással , ekkor a másik fél hajlamos lesz arra az álláspontra helyezkedni “Ezzel az idiótával jobb ha nem kötök szerződést, ha már most ilyen szarrágó milyen lesz később ?”
    A másik hiba a túl lazára optimistára alkotott elnagyolt szerződés, ami hamar megmutatja majd, hogy valaki rosszúl járt.
    A szerződéskötés tehát egy kockázatot is szükségszerűen magába foglaló jogi aktus.
    Körültekintő alapossággal ez a kockázat csökkenthető.
    Olyan eset is előfordul,amikor a szerződést a későbbi megszegésének tudatos szándékával tehát rosszhiszeműen köti meg az egyik fél, zsákmányt remélve.
    A megszorultak kényszerhelyzetben kötött szerződései is “időzített bombák”

  2. Szerződést igen is fel lehet mondani. Ott van a munkaszerződés például. Természetesen a szerződés tartalmazza a felmondás feltételeit (felmondási idő)
    Vagy bankkal van folyószámla szerződésed. Felmondhatod. (Feltétel, hogy ne legyen negatív az egyenleged)

    Nyilván Tarlós szerződése is tartalmaz ilyet a Volánnal. Tehát azt állítani, hogy szerződést nem lehet felmondani, egyszerűen nem igaz.

  3. 02 – Geri:
    Egy szerződést fel lehet mondani, ha ennek lehetősége explicit vagy implicit a szerződés egy része. Ha ez nem így van, akkor az nem a szerződés felmondása, hanem a szerződés felrúgása, ami szankcionálható. A szerződésnek éppen az a lényege, hogy az egyik vagy a másik fél ne rúghassa fel, ha előre nem látható módon, valamelyik fél részére a körülmények megváltoztak. A szerződés éppen ez ellen véd. pl. A megállapodás egyik alpontja, hogy az ingatlanba bevezetem a gázt. Ez nekem csak akkor éri meg, ha az ingatlant minimum 3 évre kibérlik. Ha a bérlő egy év után eltűnik, akkor engem anyagi vesztesség ér. Tehát szerződéssel bebiztosítom a minimum 3 éves bérlést. Nonszensz azt állítani, hogy a bérlő egy év után elállhat a szerződéstől. Ha bármikor, bárki, bármiért elállhat a szerződés teljesítésétől, akkor egyszerűen nincs értelme szerződést kötni.

  4. Szoftver megírásáról szerződtem. A szakértő, akit igénybe vettem a szerződés megfogalmazásánál, erősen javasolta, hogy írjuk bele, a szoftvert Magyarországon kell bemutatni, tesztelni, átadni. Ugyanis reális veszély, hogy a programozó később Észak-Kórea egy kis faluját is megjelölheti a szerződés teljesítésének helyeként. A megrendelő természetesen nem lesz ott, így az ő hibája, hogy a szoftver nem kerül átadásra. Szakértő nélkül ma már olyan csapdákba sétálhatunk bele, amire nem is gondolunk.

    Milyen szép is volt, mikor az állatvásáron a szerződő felek tenyerükbe köptek, kezet fogtak és ezzel a szerződés megköttetett. Ha pedig gond volt, akkor a bizonyíték a gazda szava volt.

  5. Az alapgondolattal egyet értek, de azért van egy sor hiba a példálózásokban, ami eléggé lerontja az összképet.

    Nem biztos hogy Tibor bá’-nak joggal kellene foglalkozni, mert szerintem aki kicsit is beleártotta magát valamelyik jogterületbe az ebben a cikkben sok hibát talál.

    Az előbbi linken keresetlenül meg is írják, hogy nem minősíthető a cikk.

  6. Hasznos ez a cikk, köszönöm szépen!
    Legalább tudunk róla, hogy mi mindenre fel kell készüli ezen a téren is.
    Az indexes fórum résztvevőit kicsit komolytalannak tartom: a devizahiteleseket nagyon átverték, kormányzati segítséggel.
    És a bankok csak azokat a devizahiteleket döntötték be (ottani “bankvezér” nevű fórumozó szerint), amelyekre a kölcsönadó bank biztosítást kötött nemtörlesztés esetére.
    Ebben a kormányzat is érdekelt “bankvezér” szerint(!), lévén a hitelbiztosítótól az ország és a bank új devizabevételhez jutott – a hitelbiztosítótól – és Magyarországon a konvertibilis deviza a bankrendszer “aranya”, a tartalék. Matolcsy csak forintot tud nyomni, dollárt vagy frankot nem.
    Ott is érdekes lesz a kötelmi jog és a feltételek értékelése, mert a biztosító – talán AIG? vagy JP Morgan üzlete lenne ez? – megértette, hogy milyen módon akarják használni a hazai bankjaink ezeket a szerződéseket új devizaforrások elcsenésére vagyis létrehozására.
    Elnézést az OFFért. Nem ront Tibor bá’ cikkének hasznosságán és időszerűségén.
    Vajon ez nem lehetne az évszázad biztosítási csalása? Cél lehet-e a magyarok ingatlanjainak átjátszása idegen leendő betelepülők részére?

  7. A szerződés a gazdasági élet alapvető tényezője.
    A jelen magyar (Kleptokrata) “jogállamban” a szerződések teljesítése nem kényszeríthető ki, általában.
    Csak azokban az esetekben, ha az egyik érdekelt fél nagyon erős érdek érvényesítési képességgel rendelkezik.

    (erősebb kutya…….kórisme)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük