Tibor bá’ vissza a múltba online
Budapest ostroma (akkor mi így hívtuk, nem pedig felszabadítása) befejezése után felmentünk a lakásokba, már akinek volt lakása. Egyetlen puskalövés se hangzott el, helyette az orosz katonák zabráltak, és erőszakolták a nőket, ha tehették. A szolgálatban lévő katonák összefogdosták a férfiakat, hogy teljesíteni tudják a hadifogoly létszámot. A málinki robot egy lerágott csont, nem is vesztegetek rá időt. Aztán a túlélők körülnéztek, hogy ki maradt életben, és mi maradt meg a városból. Az okos felnőttektől állandóan azt hallottam, hogy ötven év alatt se lehet újjáépíteni Budapestet. – A lerombolt hidakról mindenki látott már fényképeket. Lerombolták, aztán újjáépítették, és kész. De azt a 80-nál fiatalabbak el se tudják képzelni, hogy nézett ki a város. Ezért most kigyűjtöttem néhány fényképet, nézzétek meg mi maradt Budapestből csak azért, hogy Hitler 2-3 nappal tovább élhessen.
___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________
Tehát 50 év! Hatósági felszólításra, de az se kellett volna, akinek volt ép keze és ép lába elment „közmunkára” (fizetés nélküli romeltakarítás, helyreállítás). Első lépésben lebontották a romokat, hogy legalább az utcákat, utakat lehessen használni. Aztán mindenki megpróbálta összefusizni a megrongálódott lakását, ha pedig teljesen elpusztult, akkor beköltözött rokonhoz, szomszédhoz, ahová tudott. Aztán elkezdődött a helyreállítás, az újjáépítés. Elindultak a két-három roncsból összeeszkábált villamosok, autóbuszok. A gyárakat iparkodtak összepofozni, hogy valahogy termelni tudjanak. Az akkori középgeneráció kitett magáért, újra felépítették azt, amit két generációval korábban felépítettek a nagy semmi közepén. Budapest megmaradt lakossága összefogott, hogy csodálatosan szép fővárosunk egyszer újra ragyoghasson. Ezek azok az emberek, akik, ha még élének, akkor nyuggerek, és akiktől nyomorúságos nyugdíjaikat sajnálja a mai középgeneráció, akik készen kaptak egy világvárost, amiért semmit se kellett tenniük, egyszerűen csak megörökölték, hogy nyugodtan töltsék idejüket wellness medencékben, hogy még a tíz milliós magyar lélekszámot se legyenek képesek fenntartani, és hogy tömegesen külföldre vándoroljanak néhány eurós többlet jövedelemért.
___________________________________________________
___________________________________________________
_______________________
Sajnos, teljesen egyet kell értsek. A múlt generációk szívós, kemény.szorgalmas munkájának eredményét, alkotásait nem becsülték meg, nem becsüljük. Tízezernyi szép épület pusztult és pusztul ma is, minimális karbantartás hiányában. A nyugdíjasokat illetően, a Kádári idők TSz nyugdíjasai olyan csekély nyugdíjat kaptak, hogy muszáj volt a házkörül termelni valami élelmet a túlélésért. (robot halálig)
Rendszer váltás után még ez is ellehetetlenült, a vagyon biztonság megszűnt vidéken. Aki szánt, vet, kapál, permetez nem szedheti le a termést, mert mások ellopják. Nyugdíjasok százai fagynak meg a fűtetlen házakban. Halotti bizonyítványban végelgyengülés.
Manapság a társadalmi erkölcs teljesen megrendült. Az idős szülét elfekvőbe, nyugdíjas otthonba teszik. Amit életében összekapart, a gyermekei felélik, de ellenszolgáltatást nem nyújtanak. Lassan kiveszik a felnevelem a gyermekem, hogy legyen idős koromra támogatóm gyakorlat.
Viszont azt vitatom, hogy sokan csak néhány eurós többlet jövedelemért vándorolnának ki. Biztos vannak ilyenek is, ismerek is néhányat, de nagyon sokan olyan csekély fizetésért dolgoznak Magyarisztánban, hogy abból a családjukat nem tudják tisztességesen eltartani.
Lehet, hogy nem ide tartozik, de Budapest ma EGY UNDORÍTÓ város. Tegnap voltam Budapesten, próbáltam keresni azokat a dolgokat, helyeket, élményeket, amiket a ’80-as években átéltem/tapasztaltam/ahová jártam, stb. Hát abból szinte SEMMI SEM MARADT. Pedig az 28-34 éve volt. (1982-87).
A mai Budapest egy nagy rakás sz@r, fos. A ’80-as években egy nagyon klassz, fasza főváros VOLT. (de csak VOLT) 🙁
A mi és az utánunk jövő generáció balfaxok gyülekezete, akiknek minden alanyi jogon jár, legfőképpen a pofázmányuk.
De semmi sem tart örökké… 😀 (a káröröm a legszebb öröm, mivel nincsen benne semmi irigység)
Lényegében egyetértek! Annyit tennék hozzá, hogy azért magunkat sem irigylem, az eljövendők miatt.
A poszt ki van hegyezve Budapestre, ez persze érthető, mert a magyar főváros.
De újjá kellett építeni Londont, Berlint, Moszkvát, és egy csomó közép-európai, nyugat-európai nagyvárosokat, amiket az angolok, amerikaiak szarrá bombáztak.
Ez alól kivétel London, mert azt a németek bomázkták a V1, V2 rakétáikkal.
Szóval OK, hogy magyarok vagyunk, és Budapestet újjá kellett építeni, de Európában sok mindent kellett újraépíteni és az bőven felűlmúlta a budapeasti romhalmaz eltakarításokat, újjáépítéseket.
Gondoljunk csak Nürberg, Hamburg, Berlin, stb.stb.stb. újjáépítésére.
OK, a poszt arról szól. hogy Budabestet hogyan építették újra (BÁR ELÉG HIÁNYOS A LEÍRFÁS), de azért Európában van sok város, ami hasonló sorsrsa jutott, mint BP.
Különben leszarom a budapestieket, írtó szemét népség. 😛
5:
Agresszív magatartásodat csak a tudatlanságod múlja felül. Londonnak, Moszkvának kutya baja se esett. Berlint letarolták, de egyfelől ők kezdték a háborút, másfelől kaptak Marshall segélyt, nekünk pedig óriási jóvátételt kellett fizetni Moszkvának. — Ja, hogy leszarod őket. Nem kell hazalátogatnod, megspórolsz magadnak egy bosszúságot meg némi cash-t is, és persze minket is megkímélsz tőle.
2 cash
Hát pest már tényleg más , a stadionnál leálltam 2 perc alatt 2-en jöttek oda kéregetni, de azért még lehet jókat sétálni…
6.(Véletlen elütés lehet, egy n betű kimaradt.)
Velem is előfordult,főleg ha éjjel 2 kor engedek Ł egy hszólást.
Időszerű poszt.
Jó ha a maiak megfigyelik, mivé lesz egy ép város néhány óra alatt,ha a politika rossz irányba írányítja a szekeret.
Ez a jövőben is megtörténhet magyar városokkal.
De soha ne legyen igazam.
Nem kell más, csak egy fűt fát igérgető nimandot hatalomba emelni, aki hadat üzen az orosznak vagy egyéb nagy haderőnek.
Nehezen érthető miért szükséges u.s. páncélos, és egyéb hadianyagok beengedésére az ország területére.
Svájcba miért is nem masíroznak be…?
Valami nagy szar készül.
És senki nem veszi észre.
8:
A hatalmon lévők mindig arra ügyelnek, hogy hatalmon maradjanak a jelenben, a jövő őket nem érdekli, majd ha eljön, akkor megoldják (vagy nem). Az I. vh-ban az osztrákok miatt mentünk neki az oroszoknak. A vesztés után az osztrákok megkapták Burgerlandot, amiért behúztak a csőbe, mi mi9ndent elveszítettünk. A II. vh-ban a németek miatt mentünk neki az oroszoknak. A vesztés után mi megkaptuk a kommunizmust, a németek büntetése a gazdasági csodájuk lett. A III vh-ban az amerikaiak miatt megyünk neki az oroszoknak. Kíváncsi vagyok, mi lesz a jutalmunk.
7. Tamas Says:
„de azért még lehet jókat sétálni…”
Hát sétálni persze, hogy lehet, én tegnap bejártam a Szabadság híd és a Petőfi híd közti területet, plusz a Bartók Béla út, Móricz Zs. körtértér, Budafoki út, stb területeket.
Ez volt az a rész (műszaki egyetem), ahol ’82-’87 között igen sokat járkáltunk (bár nem csak itt, másfelé is), a pesti belvárost is ‘milliórszor’ bejártuk.
DE TEGNAP valami irtózatos rossz élményben volt részem. A LIBELLA söröző bezárt, a KISRABLÓ éttermet árulják, oda se tudtam bemenni, a MÉSZÖLY SÖRÖZŐ /Mészöly Tanszék a ’80-as években/ (Bartók B. út) meg „átalakult” valami osztrák nyavalyává, de a sort még folytathatnám a millió kínaival, pizzériákkal, McDonald-szokkal, Burger King-szekkel, stb. meg egyéb mással.
Visszatérve, arra amit írtál:
„de azért még lehet jókat sétálni…”
Hát én a fent említett budai sétám után gyalog elsétáltam Gellért tér, Szabadság-híd, Múzeum körút, Astoria, Blaha L. tér, Keleti Pu. útvonalon, de MINDENHOL CSAK A ROTHADÁS jeleit láttam. 😛
6. Tibor bá:
Londonnak kutya baja se esett.
Hát ENYHÉN szólva te HÜLYE vagy, Londont szétbombázták, nézz utána.
Másrészt, sok mindenben 82 éves fejjel totálisan be vagy tokosodva, be van kövesedve az agyad, ezen már úgy se tudsz változtatni, maradsz ilyen, amilyen vagy, ameddig fel nem dobod a pacskert. 😛
Sok más posztban is bíráltalak volna, de mi értelme lett volna, a nézeteiden SOHA NEM VÁLTOZTATSZ.
Maradsz amilyen vagy, önfejű, makacs, az ellened szólókkal pedig vagy lekezelő, vagy kioktató, vagy törlöd a hozzászólást. Ez vagy TE, amiket leírsz ABBA TILOS BELEKÖTNI! Azok mind igazak, ha valaki ellentmond neked, akkor felmegy benned a pumpa, és egyből tiltakozol, ócsárlod a hozzászólást, a magad módján (ami nem egzakt) , védekezel.
6: Tibor bá
Agresszív magatartásodat csak a tuatlanságod múlja felül.
Figyelj Tibor bácsi, EZ PONT RÁD VONATKOZIK, B+ 😛
Az ezredforduló környékén kb. másfél évig dolgoztam Budapesten, aztán visszaköltöztem Debrecenbe. Amíg ott éltem, folyton az volt a benyomásom, hogy … (és ezzel senkit nem akarok megbántani!) … az emberek olyan „rossz arcúak”. Bárkiből, aki szembe jött velem az utcán, kinéztem volna, hogy a következő utcasaroknál hátba szúr pár fillérért. Még egyszer elnézést kérek, de anno én ezt így fogalmaztam meg saját magamnak. Mindenki rohant, mindenki ingerült volt, az arcokon valami megmagyarázhatatlan vadság és lelkiismeretlen nemtörődömség tükröződött és mindenhol csak a zsúfoltságot tapasztaltam. A VI. kerületben, a Szófia utcán laktam albérletben, a Hunyadi tér közvetlen közelében. Az ott lebzselő hajléktalanokat sohasem fogom elfelejteni. Kikérték maguknak, amikor egy külföldi turista le merte őket fényképezni és pénzt követeltek tőle! 🙂 Annyira jellemző! 🙂 Az Andrássy út is ott volt a közelben. Az ott terjengő masszív kutyaszar szag még azóta is az orromban van. Aztán visszaköltöztem Debrecenbe. Az első napokban szinte nem tudtam betelni azzal, hogy itt mindenki nyugodt, kiegyensúlyozott, minden olyan lassú, az emberek derűsek, mosolyognak, kezet fogva üdvözlik egymást az utcán. Feltűnt, hogy itt nagyobbak a terek, valahogy több hely van élni, és senki nem siet sehova. Még egyszer elnézést kérek ha valakit bántottak volna a soraim, de én ezt szó szerint így éltem meg!
Azért 56-ban is sokat romboltak az oroszok. De azokat, ha másért nem, hát politikai okokból, elég hamar megpróbálták újraépíteni. Többé-kevésbé sikerült is.
Nagyon sajnálom, hogy el kell búcsuzzam Tőled Tibor bá’, de nem véleményezem tovább, az egyébként általam nagyrabecsült blogodat.
Oka, a „Cash” néven futó, nekem provokátornak tűnő levelező (?) gusztustalan, unintelligens bejegyzései. Eddig jól éreztem magam köztetek.
Kívánok Nektek, további cashmentes véleménycserét, jó egészséget.
Tibor bá.Mindenben egyetértek a posztal.Kivéve az utolsó mondat.Ezzel tulajdonképpen a mindig is utált Orbánnak adsz igazat.És biztosan tudod Te is nagyon jól hogy 100 ezer forintból vagy 80 ezer forintból nem lehet egy családot fentartani.Főleg ha valaki fizikai munkás,és még enni is kellene neki ..Vagy a közmunkából..Legalábbis számomra nem,de ezek szerint más számára sem.Budapest nagyon szép város,de én nem szeretem valamiért..
13:
Egy kicsit nehéz téged megérteni. Cash nem tartozik a „belső körhöz”. A beírásával önmagát jellemezte, vélhetően utoljára. Nem akarom őt védeni (ugyan miért akarnám), de az illetőnek külföldön eltorzult a személyisége. Érzi, hogy szarban van, de nem tudja miért, és természetesen másokra-másra(Bp.) iparkodik tolni a dolgot. Depresszióján úgy próbál könnyíteni, hogy mindent és mindenkit destruál. Hidd el nekem, az általa demonstrált jelenség is tanulságos. Fogd így fel a dolgot.
14:
Ukrajnában 12.000 forintokat keresnek, és mégis élve maradnak. Nálad az a helyzet, hogy utánozni akarod a nyugati életstílust, ami az itteni fizetésekkel nem megy. Kérdezd meg az anyósodat, hogy fiatal korában ők mennyiből voltak kénytelenek kijönni, és sikerült nekik. Természetesen nem hibáztatom azokat, akik nagyvonalúan akarnak élni, de a külföldi munkavállalásnak ára van, súlyos ára van, ami szép lassan lopja be magát.
Persze nem vagyunk egyformák, de én inkább itthon nyomorgok, mint külföldön jól élek.
10 Cash
„Londonnak kutya baja se esett.
Hát ENYHÉN szólva te HÜLYE vagy”
Fura a vita-kultúrád. Tibor bá’ tévedett /a történelem elismerten nem az erőssége/, de ez megesik mással is.
http://bombsight.org/#10/51.5160/-0.0858 Ide potyogtak a német bombák.
„82 éves fejjel totálisan be vagy tokosodva” Te milyen leszel ennyi idősen? Már ha megéred ezt a kort… 😉 Az öregekre jellemző a makacsság, ragaszkodnak az elveikhez stb., ez nem csak Tibor bá’ sajátossága.
Help!!!
Observer Says: Your comment is awaiting moderation.
17:
Sejthetted volna, hogy a „Cash” szó le van tiltva. 😀
Köszönöm Observer.
Pontosan tudom, hogy London kapott néhány V1-et és még kevesebb V2-öt. Miközben London felett az ég teli volt elhárító léggömbökkel. Ezeket a rakéta bombázásokat az angolok alaposan felturbózták (micsoda hősök). Ez kb. annyi volt, mint amennyit Budapest kapott 1944 decemberéig. Gyakorlatilag elhanyagolható, ahhoz képest, amit az ostrom alatt kimértek ránk. Ezért írtam a „Kutya baja se volt” amit relatív értettem a háborús körülményekhez, Berlinhez, és Budapesthez képest. Persze az én mércém, aki ezeket átéltem, és azok mércéje, akik egy csirkenyak elvágástól is borzonganak, nagyon különböznek egymástól.
Az elveimhez valóban ragaszkodom, de makacs nem vagyok a tényekkel szemben. betokosodva? Na ez vicces!
18 Tán nem sejtettem, de hamar szembesültem vele… 🙂
Tavaly voltam Pesten par napot, szerintem szuper hely lett. Izlesek es pofonok. Lassan ugy nez ki mint egy igazi vilagvaros. 1988-2008 kozott kb 10 evet Pesten eltem, szoval tudom hogy mirol beszelek. Gyalog bejartam az egesz varost az Arpad hidtol a Csepelig, es nagyon kellemesen csalodtam. Elheto hely, a baj csak az hogy ezt a benne elok nem veszik eszre es folyton sirankoznak.
A Cash bevu user meg egy taplo paraszt.
Tibor bá szeretném egyszer megérteni, hogy miért haragszol ennyire a külföldön munkát vállaló, vagy külföldre költöző magyarokra…. A poszt tényleg rendben, de megint adtál egy korbácsütést a kinti magyaroknak. Miért teszed ezt?
A régi és új Budapest viszonyát legjobban az az üvegféreg szimbolizálja, ahogy meghágja a békebeli Közraktárakat.
21.
Ha erre nem tudod a választ ,te már nem vagy magyar,mert erre csak igazi magyar kulturával rendelkező ember ismerheti a választ. 🙂
De minek öl a kiváncsiság ha a svábok között nagyon jól érzed magad?!
21:
Nem haragszom senkire se, nem haragszom a külföldre költözőkre se. Mindössze megírom a véleményem, amivel nem kötelező egyetérteni. Te nem értesz vele egyet, és ennyi. De mivel mi már nagyon rég „beszélgetünk” ezért becsüllek annyira, hogy kifejtem neked a véleményemet bővebben. 18 évesen olyan szegény voltam, hogy nem tudtam magamnak venni egy „fecskét” (egyszerű fürdőnadrág) ezért otthon a kacatok között talált vászonból kiszabtam és az anyám varrógépén varrtam magamnak egyet. nem volt pénzem, hogy jegyet vegyek nyáron a sport uszodába, ezért kívülről felmásztam a lefolyó csövön (négyzet keresztmetszetű volt, ma is az). Napszemüvegre pláne nem volt pénzem. Ezért egy darab plexi lemezből lombfűrésszel vágtam ki a keretet. A reggelim minden nap zsírós kenyér volt. A nyomorúságos 860-80 =780 forintos fizetésemből az anyámnak le kellett adnom 400 forintot. Egy nadrágom és egy pár cipőm volt. Ezek után lehetőségem volt kijutni a nyugati jólétbe (1956)ahonnan a tanulmányaim befejezése után visszajöttem a (várható) nyomorba, ami életem legjobb döntése volt. – Miért volt jó döntés? Mert a depressziót nem ismerem, de azt se tudom mi az a fejfájás. Nincsenek álmatlan éjszakáim, nem zavar semmi, abszolút meg vagyok elégedve az életemmel. Nincsenek be nem teljesült vágyaim. Nem vagyok senkire se irigy. Piszok jól érzem magam a bőrömben. Kell ennél több? Mert van. Szarok azokra, akik saját helikopterrel repülnek le az Adriára, mert nem én leszek öngyilkos unalmamban, hanem ők.
10-11 cash
ne haragudj, kedves cash, de igy nem beszélnek azzal, akinek ellátogatsz a blogjára, azaz a virtuális othonába.
az is tévedés részedrúl hogy évtizedek multával régi vendéglőket, kávéházakat akarsz találni, vagy szóváteszd a város esetleges kopottságát. mindenött változik a városkép, én is emlékszem a 80-as évek budapestjére, ma más és ezt el kell fogadni.
gyakran, évente legalább kétszer meglátogatom szülővárosomat, kolozsvárt, ott ha lehet, még nagyobb a negativ változás, de ne ezt nézd, hanem gondolj a régi emlékekre és gondolatban elevenitsed fel a szép és kellemes dolgokat.
és ami a legfontosabb, ne sértegess senkit
k
24:
Tibor bá értem, amit leírsz de nem válaszoltál érdemben a kérdésemre. Mi a bajod a külföldi magyarokkal?
Miből gondolod, hogy az itt élők már sosem akarnak hazamenni?
Te elhagyhattad az országot, te megtanulhattál úgy egy nyelvet, amit Magyarországon SOHA nem tudtál volna és ez rendben is van.
Ha más teszi ezt az egy szemét hazaáruló…
Ne haragudj Tibor bá továbbra sem értelek.
Egyébként meg a pár száz euró különbség, ami az otthoni meg az itteni fizetések közt van, az pont az a pár száz euró, ami eldönti: nyomorban élsz e vagy egy stabil anyagi helyzetben.
Depresszió? Tibor bá az isten szerelmére miről beszélsz? Nézz már körül otthon hány magyar él súlyos depresszióban pont az anyagi bizonytalanság miatt.
Nézd nekem is van véleményem a dologról és most már nem is partvonalon túlról pofázok bele a témába, hanem saját bőrömön tapasztalom milyen a külföldi lét.
Amíg többet profitálok Németországból, mint amennyire nehéz Magyarországon kívül élni, addig maradok. Ezen nyilván nem változtat a te hozzáállásod, én csak szeretném megérteni miért teszed ezt, amit…
Lehet inkább el kéne olvasnom a könyved, abból jobban meg tudnám érteni, mert ez a fecske varrás, meg plexi szemüveg dolog csak mellébeszélés.
Kalotaszegi ez a kötekedő stílus nekem nem kimondottan tetszik. Nem kötelező egy kis németországi buzival beszélgetned ha különösebb mondanivalód nincs.
Nem kötekedtem, csak annyira eltávolodtál a magyar értékrendtől ,hogy már azt is sértésként éled meg a liberalista globalista agyadban ha a képedbe vágják ,hogy a jobb életmód és a ferde szexuális étvágyaid kiélése elöbbre való mint a rokonaid ,ismerőseid,barátaid ,a haza és a saját néped szeretete.Az ilyen lény számára csak a pénz a fontos,nem számit semmi más,nem számitanak a gyökerek ,a mult,a traditició,az örökség ,az identitás.Nem számit a jövő.
Hasonlóan viselkednek az oláh cigányok is,akik nyugatra húznak a jobb élet reményében,de náluk igazán még hazáról sem lehet beszélni.Mindig odamennek ,ahol könnyebb – járjátok a világot ,mint a sátoros cigányok.
Ez a vége.
Ez a ‘ki a nagyobb magyar’ vita kb egy szinten van a kinek a nagyobb a farka tipusu agymenessel.
Nem csak gazdasagi kivandorlas letezik am. Olyanok is vannak, akiknek a tokuk tele volt mar az altalanos magyar mentalitassal, a fingszagu ‘ki a nagyobb magyar’ versengessel, a masik oldalon meg a ‘hogyan lopjunk ki tobbet a kozosbol’ mozgalommal. En megertem, hogy nagy elodeink voltak akik felepitettek ezt az orszagot, de azok akik ma lakjak ‘not my cup of tea’ ahogy az angol mondana. Tisztelet a kivetelnek persze, de sajnos ok messze kisebbsegben vannak. Megvaltoztatni nem tudom a tobbseget, egyutt elni nem vagyok hajlando veluk, igy a legokosabb dontes a dobbantas volt reszemrol.
27. kalotaszegi
Érdekes, hogy te miket olvasol ki Curix hozzászólásaiból. Én ezeknek a nyomát sem látom. Miből lehet tudni, hogy nem szereti a hazáját? Amit ő kérdezett Tibor bá-tól, arra én is kiváncsian várom a választ, pedig én soha nem hagytam el Magyarországot, legfeljebb csak néhány hétre. Tibor bá’ valóban ellenséges érzülettel beszél azokról, akik kényszerűségből mentek el, mint ő annak idején és legtöbben nem azért, mert nyitott sportkocsikba akartak száguldozni a francia Rivierán, hanem azért, mert nem akartak munkanélküli segélyen, meg közmunkából élni. Ugyanúgy, mint ő, az egyetlen pár cipővel és saját kezűen alkotott fecskében. Ő visszajött, amikor akart és ők is visszajönnének, ha már javult volna a helyzet.
Én becsülöm őket, bátor emberek, mert nem könnyű idegenben új életet kezdeni.
Curix!
Érzéseim szerint elbeszélünk egymás mellett. Ismételnem kell: NINCS bajom a külföldi magyarokkal (ám blokk). És jó lenne, ha elhinnéd nekem, hogy tapasztalatból beszélek. Én tudom, mit beszélek, te nem tudod – legfeljebb azt hiszed. Nézzük sorba a tételeket!
Miből gondolom, hogy az itt élők sosem akarnak hazamenni? A kivándoroltak jóval több, mint a fele úgy gondolja, hogy majd hazamegy (ekkor, akkor, különböző feltételek mellett). A valóságban még egy ezrelék se jön vissza azok közül, aki 5 éve kint van.
Miért nem maradsz indulatok nélkül, higgadt szóhasználattal a vitaasztalnál? A „szemét hazaáruló” kifejezést te használod és a számba akarod adni. Miért ez indulat? Nem fogok neked erre válaszolni, pedig tudnék. Neked magadnak kell megtalálnod rá a választ. Miért vagy indulatos ebben a témában? — Azt pedig már többször írtam, kint létem első 6 hónapjában azon mesterkedtem, hogy a szüleim kitelepüljenek, annyira elkápráztatott az a világ. Egy évvel később este, tanulás után, lefekvés előtt Petőfi verseket olvasgattam, amit otthon sose tettem.
A párszáz € különbséggel kapcsolatban számszakilag tökéletesen igazad van, de a nyomorról rosszul vélekedsz. Felmérések szerint a világ legboldogabb emberei Banglades-ben élnek, átlagosan napi 1 €-ból, vagyis havi 30 € a jövedelmük. A legstabilabb anyagi helyzetben élők között a leggyakoribb az öngyilkosság. — Tudsz erről? Mi róla a véleményed? U.i. erről szól a fecske, meg a napszemüveg, és nem mellébeszélés, csak nem akarod megérteni.
Depresszió? Jó a megfigyelésed, rengeteg magyar él depresszióban. De a kiértékelésed hibás. Nem az anyagi bizonytalanság miatt, hanem azért, mert képtelenek elérni azt a szintet, amit a kereskedelem megmutat nekik. Vegyél ezt, vegyél azt, nyaralj itt, nyaralj ott!
Örülök, hogy tapasztalod a külföldi létet, de ez egy FOLYAMAT, és még csak az elején vagy.
Neked nem tetszik Kalotaszegi stílusa. Inkább értsd őt meg. Kisebbségben élnek már közel 100 éve. Magadat pedig ne buzizd le, mert ez felesleges önmarcangolás. Ehhez a témához semmi köze.
Guzzi!
Sikerült tökéletesen eltévednek. Itt senki se magyarkodik. A „kinek nagyobb a farka” pedig egy irreleváns, szándékos trágárkodás. Irreleváns, mert a fasz hossza centivel mérhet, a vita percek alatt eldönthető. Magyarnak lenni nem mérhető, abszolút relatív fogalom.
Szóval neked a tököd tele van az általános magyar mentalitással? Miközben külföldön magyar honlapokat olvasol, ahová trágár hozzászólásokat írogatsz ékezet nélkül, amit frissen tanult angol kifejezéssel spékelsz meg, természetesen rosszul, mert a kifejezést már érted, csak még nem tudod alkalmazni.
Ha nem tudsz együtt élni azokkal, akik közé beszülettél, akkor komoly mentális bajok vannak nálad. Majd meg fogod tapasztalni, hogy azok között élni pláne nem fogsz tudni, akik közé nem születtél be. Ezt a jelenséget hívják anyanyelvi kultúrának.
Kyra!
A tény nem lehet ellenséges érzeletű.
Tibor-ba, sok sikert a tovabbiakban! 🙂
30:
Tibor bá nekem is az az érzésem, hogy elbeszélünk egymás mellett, ugyanis a kérdésemet továbbra sem vagy hajlandó megválaszolni.
Az a fokú indulat, amit egyébként helyesen megfigyeltél azért van bennem, hogy több hangsúlyt adjak a mondanivalómnak. Továbbra sem értem miért beszélsz elítélően a külföldre költözött magyarokról. Kyra-nak erre azt a választ adtad, hogy a tény nem lehet ellenséges érzetű. Ezzel így rendben is lenne?
Mert nekem ez nem kielégítő válasz, de majd Kyra maga is megítéli ezt.
Lehet, hogy észre sem veszed, hogy benned is indulat van, mikor előkerülnek a külföldi magyarok?
Újra és újra lecsapsz rájuk minden egyes alkalommal, amikor csak teheted, aztán meg rákontrázol, hogy neked semmi bajod velük.
Tibor bá itt óriási ellentmondás van, és nem tudod feloldani ezt mindaddig amíg nincs „klartext” ahogy a német mondaná. Továbbra is jössz ezekkel a kétes kutatási eredményekkel, hogy Bangladesben boldogabban élnek szegényen. És?????????
Mondd el nekem légy szíves, hogy ennek mi köze a jelenlegi Magyarországhoz? Mi köze van ahhoz, hogy az én hazámban már milliók éheznek de legalább is nem jutnak elég egészséges ételhez? Hogyan lenne képes egy magyar boldogan élni abban a tudatban, hogy szétlopták az országát 25 év alatt a benne élőket pedig koldusbotra juttatták??? Ez itt nagyon nem Banglades Tibor bá! Magyarország egy élhető ország lehetne és minimum a középmezőnyben lehetnénk a többi hasonló adottságú országhoz képest, ha nem döntik politikusaink romba az országot.
Abban az országban már semmi, de semmi nem működik jól. Nem csak szegény vagy, de már eü. ellátást sem kapsz. Ha ezeket mind nem látod, akkor egész egyszerűen vak vagy.
Amiről pedig Guzzi ír az már csak hab a tortán. A magyar folyamatosan és olyan szinten képes a másik életében turkálni, ami itt Németországban elképzelhetetlen. Talán ez is egy védekező mechanizmus, hogy a saját bolhaszaros életével ne kelljen senkinek szembesülnie inkább foglalkozik mással. A magyar már nem az a nép, aki 100 évvel ezelőtt volt….
Neked meg él valami a fejedben az 50-es évekből és elfelejted, hogy most 2015-öt írunk és a világ radikálisan megváltozott. Már semmi sem olyan, mint akkor volt Tibor bá!!!!!! Ha ezt nem tudod elfogadni és folyton újra és újra előveszed a szegény kártyádat, akkor tulajdonképpen sosem értjük meg egymást és mindegyikünk csak a magáét mondja, de elbeszélve egymás mellett.
Tibor bá, de őszintén! Szerinted semmi haszna nincs a külföldi létnek csak hátránya?
Kalotaszegi ezek nagyon kemény mondatok ám ahhoz képest hogy semmit nem tudsz az életemről és az érzéseimről.
Te is olyan vagy, mint a többi übermagyar társad. Mindig képes vagy magadnak ellenségképet kreálni ahhoz, hogy aztán a saját hiányosságaidat és hibáidat kivetítsed, a hibákat mindig másra told és még véletlen se kelljen szembenézned velük.
Igazából van egy közös bennünk, hogy mindketten kisebbségben élünk. Tibor bá már felvilágosított, hogy ebben a szituációban élni, mindig mentális zavarhoz vezet. Neked erről mi a véleményed?
Nem vagyunk egyformák. Van aki jobban kötődik az anyanyelvi kultúrájához, az országhoz, a városhoz ahol felnőtt és van aki kevésbé. Sajnos – mármint nekem sajnos, az én szempontomból sajnos, az én véleményem szerint sajnos! – Budapest csak az elmúlt harminc év alatt is rengeteget változott. Én még kisbicajjal tekertem az Attryum Hyatt helyén (de lehet, hogy mára annak is más a neve! 🙂 ) de ipiapacsoztam a Hilton helyén volt romok között is! Jártam az Ifiparkba koncertekre, de a Lőrinci Ifiparkba is, mert akkor még az is megvolt ám! Három percre laktunk a Bem rakpart 6-tól! Ott voltam Vikidál utolsó P. Mobil koncertjén, de „azon” a Karthago koncerten is, amikor ledőlt a korlát… és bringáztam a XVII. kerületben mára már beépített temetőben is. Annak idején úgy szereztem a diplomámat, hogy nappal suliba jártam, éjszaka taxiztam. A barátom meg döfködte az oldalamat előadáson, hogy ne horkoljak 😀 Még mint mérnök is sokáig taxisként dolgoztam, másodállásban, mert a havi mérnöki fizetésemet egy jobb hét alatt megkereshettem. Csaknem tíz évet taxisofőrködtem Budapesten, majd ’90-ben elköltöztem. Eleinte minden hétvégén hazamentem, csajok, régi haverok… aztán kéthetente… Mára eljutottam oda, hogy jó ha kéthavonta megyek vissza, akkor is a szüleimhez. Nem szeretek Budapesten vezetni, nem szeretek Budapesten mászkálni. Hiába élnek a szép emlékek, ma látom a sok hajléktalant, nemzetiségit, koldust (akiknek fele sem koldus!) akik zaklatják az embereket és ha nem adok pénzt, beköp az ablakon, belerúg az autómba… És utálom, ha egy buzigála, vagy egy libsitünti miatt nem mehetek haza, mert le van zárva a Clark Ádám tér!
Budapest határán lenyomom a központi zárat és örülök, amikor végre hazamehetek!
Hogy szerettem régen Budapesten autózni! Bár a Thököly út, vagy a Nagy Lajos macskakövén a Zsiguli félelmetesen dübörgött, cserébe a Kerepesin, vagy épp a Tétényin, Hegyalján már szépen lehetett suhanni. Már persze, amennyire a Zsiguli suhant 🙂 Mára igazán sokat javult az utak minősége, de ezért a város emberi arcával fizettek az ott élők.
Ugyanakkor én úgy veszem észre, hogy a VIII. kerület már messze nem az a dzsumbuj mint volt és a VII. kerületi Csikágó is megszelídült. Talán azért látom másként mint az ott élők, mert én ritkábban járok arra, ugrásszerűbb nekem a változás.
Azok a fiatalok, akik most járnak romkocsmákba, meg A38-ra, azoknak majd ezek lesznek az emlékek, amiket keresni fognak és nem találnak. És ha majd akad egy blogger, aki felébreszti bennük ezeket az emlékeket, ők is írnak egy nem teljesen odillő, nosztalgikus hozzászólást, pusztán az emlékeik kedvéért, visszaálmodva azt a várost, amiben ők nőttek fel és a régi téglák között saját ifjúságukat siratják majd, bár titokban ők is tudják, hogy a jövőt úgysem állíthatjuk meg.
Bár örülnünk sem kötelező neki! 🙂
26 – Curix!
Hozzád aztán kell türelem. Semmi bajom a külföldön élő magyarokkal Csak a véleményemet írom meg. Röviden: Az teszi okosan (pl. én, kalotaszegi) aki elfogadja azt, hogy magyarnak született, székelynek született Erdélyben – és ott nőtt fel, amivel megpecsételődött a sorsunk. Mi MINDIG szegényebbek voltunk, mint a németek, és mindig alacsonyabb volt itt az életszínvonal. Aki ezt el tudja fogadni, annak nincs gondja, aki nem tudja elfogadni, az kimegy „boldogulni”. Szerintem rosszul teszi. Szerinted jól. Ennyi. — Pontosan mire akarsz tőlem választ kapni? Nem ítélem el a külföldre emigrálókat, sajnálom őket, és ha lehet megóvnám őket ettől.
Amit a politikusokról és a lopásokról írsz az megfelel a tényeknek, de ez a mai magyar valóság. És az életképes egyed (nem csak ember) elfogadja a valóságot. Aki a valóság ellen harcol, az belebetegszik.
Lehet, hogy én megértettem?
Bocsánat Tibor bá’, mert tudom, hogy utálod, amikor téged elemezgetnek, de én azt hiszem, hogy te minden esetben, bármiről is írsz a blogodban, meggyőződéssel hiszed, hogy az a jó, ahogy te rendezted az életedet. Aki másképp döntött esetenként, mint te, az rosszul döntött. Igazán követendő életfilozófia, mert így sohasem kell visszanézve azt érezned, hogy mit is rontottál el.
Azaz nem azért érzik sokan, hogy nincs benned empátia a külföldön élőkkel szemben, mert mondjuk „elárulták” volna a hazájukat, hanem azért, mert rosszul döntöttek, nem úgy, ahogy te egykor.
Egy lélekbúvár ebből arra következtetne, hogy valahol mélyen a tudatod egy rejtett zugában ott van: „kár volt visszajönnöm, mert kint az én tehetségemmel sokkal jövedelmezőbb lehetőségeket is találhattam volna”
😀
Tibor bá szerintem az lesz a legjobb, ha elolvasom az Irány Ausztrália című könyvedet, mert ha jól emlékszem abban írsz legtöbbet a külföldre költözés témaköréről. Akkor talán jobban megértelek.
Nagyon erős a gyanúm, hogy valahol mindkettőnknek igaza lesz és az egymás melletti elbeszélésnek egy igazán egyszerű oka lesz: 50 év.
Te rá akarod húzni az akkori élményeidet és tapasztalataidat a mai globalizált világunkra és bármennyire is erőlteted, nem passzol csak részben. Vannak örök igazságok és vannak folyton változó „igazságok”. Ez utóbbi az, amit kevésbé vagy egyáltalán nem veszel figyelembe.
Van egy másik dolog is, amin érdemes elgondolkodni. Kalotaszegi is agyalhat rajt egy kicsit.
Vajon miért van az, hogy más nemzetekkel ellentétben a kivándorolt magyar már nem akar visszatérni a hazájába? Sok esetben még akkor sem, ha kínozza a múlt emléke és a honvágy…
35:
Engem egyáltalán nem zavar, ha analizálgattok. 🙂 Legtöbbször szórakoztató.
Valóban nagyon kevés döntésem van, amit utólag rossznak tartok. Én az életem folyamán az adott körülmények között iparkodtam a legjobban dönteni. Ha utólag kiderült, hogy nem volt jó, az rendszerint olyan tényezőkön múlott, aminek akkor nem voltam a birtokában. És igen, azt tapasztalom, hogy az emberek döntő többsége rosszul dönt gátlásból, rossz információk alapján, tudatlanságból, félelemből, érzelmek alapján, stb.
Aki azt hiszi, megbántam, hogy visszajöttem, az hatalmasat téved. Ez életem egyik legjobb döntése volt. Különben engem a „jövedelmezőség” egy bizonyos alapszínt felett nem érdekel. Ha éredekelne, akkor nem ide fordítanék.
36:
Nekem nincsenek „akkori” élményeim. Nekem ma is aktív kapcsolatom van Ausztráliában élőkkel. Innen (is) tudom, hogy az akkori Ausztrália egy nagyon is élhető hely volt, ellentétben a maival, amit a multikultúra baszott el, de ez egy másik téma. Az emigrációnak mint témának 50 év semmi. Emigráció azóta van, amióta emberiség van. Olvasd el Mikes Kelemen leveleit. Vagy gondolj arra, egyáltalán miért írt soha el nem küldött leveleket, nem létező nagynéni részére. Vagy olvasd el Határ Győző esszéit. Ezrével vannak olyan magyar házaspárok, akik 20 éven át tervezik a visszatelepülést, de az ott született gyermekük hallani se akar róla, tehát maradnak. Tudok olyan dollár milliomos magyarról, akik könnyekkel küszködve kereste azt az üzletet, ahol inas volt 60 évvel korábban. Több tucat ilyen esetem van. Szóval én tudom, hogy mit beszélek. És tudod, akinek nem tetszik az, amit írok, elintézi azzal, hogy vén hülye, vagy kicsit udvariasabban, hát az akkor volt. vagy, 50 év.
A releváns részt, vagy az egész könyvet elküldöm neked E-mailben.
Köszönöm a könyvet, megkaptam bár az első résszel gondoltam kezdeni.
Az egész külföldre költözés pszichológiáját megtárgyalni itt azt hiszem nem lehet, erre ez a blog felület nem alkalmas.
Az emigráció lehet nem változott 50 év alatt, már mint maga a fogalom, de minden más igen. Amíg 50 évvel ezelőtt napokba tartott kijutni ide, ahol vagyok, addig ma beülök a kocsimba és 7 óra vezetés után kiszállok a szülőházam előtt. Mindezt akkor, amikor akarom. Senkihez nem vagyok kötve.
Ha szerinted ez nem változás 50 évvel ezelőtthöz képest, akkor mi?
Ez nem arról szól, hogy tetszik e, amit írsz vagy sem. Vannak olyan állításaid, amivel nem vitatkozom, mert valóban úgy van.
Viszont vannak olyan sikersztorik is, amit meg te nem akarsz meghallani, mert nem passzol bele a képbe amit a külföldi tartózkodásodról alkottál.
A dolog lényege, hogy te kollektíven elítéled a külföldi munkavállalást, külföldre költözést. Roppant lesajnálóan tudsz beszélni ezekről az emberekről, annak ellenére, hogy te is leléptél innen.
Ennek okát keresem.
Curix
”Vajon miért van az, hogy más nemzetekkel ellentétben a kivándorolt magyar már nem akar visszatérni a hazájába? Sok esetben még akkor sem, ha kínozza a múlt emléke és a honvágy…”
Nem tudom miről beszélsz ,az Erdélyi magyarságnak csak egy százaléka vándorolt ki, az is Magyarországra,de soha nem az anyagi jobblét volt a motiváció ,hanem a boldogulás és az érvényesülés lehetősége a saját fajtája között. Legtöbbünk viszont semmi kincsért nem hagyná el a szülőföldjét ,legyen az a térség legjobban gazdaságilag vagy etnikailag diszkriminálva(lásd Mezőség és Kovászna),mert tudjuk ,ha egyszer elmegyünk már nem lessz hova visszajöjjünk…
Ez a kivándorlás velejárója,te elmész ,más jőn a helyedre, teljesen idegen,és amikor visszatérsz ,már semmi sem az ,ami volt ,ami magyar ,ami jó .És már nem akarsz visszatérni soha. A kör bezárult.
Agyaljál rajta.
Egyszer sikerült kijutnunk a szüleimmel Ausztráliába, még 1997-ben, 2 hónapra. Akkoriban még gondolkodott apukám, hogy kivándoroljunk oda, mert ott könnyebb élni. Most már azt mondom, hogy szerencsére nem tettük. Láttuk, hogy az ő ismerősei, akik főleg 56 után mentek ki, milyen jól élnek, és mégis mennyire nem érzik otthon magukat kint. Egy összetartó kis kolónia volt, akik igen csak el voltak eresztve anyagilag. Ház, nyaraló, kocsi, vitorlás stb.
Volt köztük olyan, aki minden évben új luxus autót vett, mert megtehette, és élvezte az újat. De barátnőt csak magyart akart.
Akinek meg voltak gyerekei, azok meg mesélték, hogy a gyerekek egyáltalán nem büszkék magyarságukra, ha lehet, akkor próbálják letagadni, ők már ausztrálok, és ez a szülők nagy fájdalma.
Szóval igen, én is úgy gondolom, hogy Tibor bának van igaza, aki kimegy, és 2 évnél több időt tölt kint, annak megszakad a régi otthonával a kapcsolata, de az új helyen se tud gyökeret verni, így mindig kicsit hazátlan és ezáltal boldogtalan lesz. És ez nem mérhető pénzben.
40:
Kalotaszegi
agyaltam én már eleget, azért vagyok Németországban.
Erdélyből a 90-es években kb. 100 ezer magyar kivándorolt, nekem ne mond, hogy ez 1% lenne.
Egyébként hogy tudod te elválasztani az anyagi és a boldogulási okokat? Honnan tudod, hogy én nem boldogulni és érvényesülni jöttem ide??? Hmm?
Érdekes dolog ám ez az egész, mert ahogy Tibor bá is írta a gyerekkor az igazán meghatározó. Ellenben nagyon sokaknak fennáll az a helyzet, hogy az élet máshová sodorja őket, akár Magyarországon belül is.
Azzal mi van Kalotaszegi, aki Magyarországon kezd új életet? Ott van Tara esete és még sok-sok hasonló. El sem kell hagyjad az országot ahhoz hogy az életed ilyen téren negatívan változzon. Honvágyad lesz országon belül. Mert a honvágy nem kimondottan ország iránt van, hanem a születési, gyerekkori helyhez. Nekem pl. Debrecen, Szeged stb.. hogy csak pár várost említsek, ahol sosem jártam semmit nem jelentenek. Majdnem olyan idegen, mint München vagy Augsburg.
A falumba érkeztek 90-be erdélyi magyarok. Tudod hogy hívták őket a helybéli tuskó magyarok? A „románék”.
Ehhez a magyarsághoz kéne nekem minden áron tartozni kedves Kalotaszegi? Mert ilyen a magyar a saját fajtáját is megtagadja. Esetenként itt Németországban is.
Én nem szeretem már Magyarországot. Én a Balaton-Felvidéket szeretem a Badacsonyi hegyet, a Szent György hegyet a Gulácsi, Halápi hegyet. Ezek megérintenek és tudom, ha őket látom otthon vagyok a Balatonnal együtt… de a mostani Magyarországot már nem szeretem. És ezzel nem vagyok egyedül…
Ezen is elgondolkodhatsz.
39:
Nekem az a bizonyos 50 év, amit állandóan emlegetsz annyit biztos jelent, hogy a mai középgeneráció (mondjuk te) egyszerű magyar mondatokat nem ért meg, vagy félre értelmez. Ahányszor idézel engem, ez mindig előugrik. Pl. Nincs lesújtó véleményem. Hibásnak tartom, de én tartom, aki nem számítok. Aki akar hallgat rám, aki nem akar, nem hallgat. ENNYI.
43:
Aki megszületik Mucsajröcsögén és ugyanott felnő, majd megházasodik és elvesz egy mucsajröcsögei asszonyt, majd Mucsajröcsögén házat épül és ott él feleségével és gyermekeivel, akiket a mucsajröcsögei munkahelyével tart el, majd akit végül Mucsajröcsögén eltemetnek az tuti, hogy sosem tudja meg mi az a honvágy.
De hogy az ilyen embereknek a lelkük egy része örökre halott az is biztos! ENNYIT erről a témáról!
Curix,aki elmegy annak egyetlen egy oka van,túl nagy elvárásai vannak a saját nemzetétől,amiből fakadt , holott maradnia és tennie kellene a saját kulturája és népe iránt ,kűzdeni ,de inkább elmenekül.Ez olyan ,mint szégyelni és megtagadni édesanyádat,aki életet adott neked. Én gyávaságnak értelmezem az ilyesmit és fel lehet ez ellen hozni a legagyafurtabb liberális filozofia pofázmányt én magasról leköpöm,mert tisztára cigány életfilozofia ,csak a pillanatnyi gazdasági elöny van a fokuszban. ( Mond neked valamit ez a két szó ” mamuska russzia”?!)
De mit gondolsz meddig tart a Kánaán Németországban?! És máshol ? Pár évtized és ahogy az életszinvonalad esni kezd a német nép is úgy kezd egyre utálatosabbá vállni elötted , főleg azért ,mert nem német vagy. Nem beszélek hasból,sok román ment ki ezelött pér évtizeddel Spanyolországba -nem birták dicsérni az elején,költözött boldog boldogtalan – most meg tetveknek nevezik ,ahogy padlot fogott a spanyol gazdaság és költözik haza az egész pereputty.
Mit teszel,majd új helyre vándorolsz és majd más népeket idealizálsz ? Kina messze van .
A kivándorlás legalább kirostázza a nemzetet ,aki ittmaradt ,az már világ végéig ittmarad a többi meg menjen isten hirével a nagyvilágba.
44:
Amikor egy felnőtt ember elkezd tanulni mondjuk angolul, egy idő után úgy gondolja, hogy ő már nagyon sokat tud. Aztán még néhány év és rádöbben, hogy még milyen sokat nem tud. Pontosan így vagy te az emigráció témával. Annál nincs stabilabb psziché, mint aki ott hal meg, ahol megszületett.
Nem akartok vándorolni? Pedig ahogy kinéz nekünk a jövendő, nem kell prófétának lenni, hogy lássuk, bizony vándorolni kell majd a gyerekeinknek, unokáinknak. Talán ismét keletre, mint évezredekkel ezelőtt tették az őseink, akik itt születtek a Kárpátok között. Jobb ha felkészültök, mert ha megérkezik a kerítéseken át a többi fekete fiú nők nélkül és bevetik a Kalergi-tervet a TTIP-pel fűszerezve, a már szépen felvonultatott amerikai fegyvereket és a Magyarországon levő magánhadsereget, ami 100 000 – ellenünk bármikor bevethető – sokszor nem is magyar, jól kiképzett emberből áll, akkor jobb ha elindultok keletre, mert más irány akkor már nem lesz elérhető.
Itt szép csendben már mindent felépítettek ellenünk a háttérben, miközben mi azon vitázunk: házasodhatnak-e a melegek vagy nem és milyen magas legyen a drótkerítés.
45:
Kalotaszegi megkérdezhetem hány éves vagy?
Legjobb barátom otthon van, tartjuk a kapcsolatot és fogjuk is. Vannak barátságok, amik egy életre szólnak, nagyon nagyon bízom és teszek is érte, hogy miénk ilyen legyen.
Hazamegyek leülünk beszélgetni és 4 órából 3-ban azt hallgatom, hogy mik a nehézségek és hogyan merre tovább… Nagyon szívesen meghallgatom, mert a barátja vagyok, csak azt tudom, hogy ez nincs rendjén. Ha valaki ennyit tud beszélni a problémáiról, azt sokat is foglalkoztatják azok.
Egyébként igen, hogy végre a lényeghez érjek, ők is igen komolyan átgondolták már, hogy kijönnek Németországba. A legnagyobb akadály a nyelvtudás hiánya, mint ahogy a fiatalok többségénél. A legtöbb fiatalnak Magyarország már nem jelent SEMMIT. A jelenség egyébként globális. Olvastam egy tanulmányt, hogy a japán fiatalok mindössze 11 százaléka fogna fegyvert hazájuk megmentéséért. Németországban sem sokkal jobb a helyzet, mindössze 18% lenne hajlandó erre.
Te naívan szeretnéd azt hinni, hogy a színmagyar otthon marad és a köcsög libsik kivándorolnak. Ezáltal letisztultabb lesz Magyarország.
Ki kell ábrándítsalak, mert ez nem így van.
Tudod mi a legérdekesebb az egész kivándorlásban és külföldi létben? Te is tudod, hiszen a szó legszorosabb értelmében, elvonatkoztatva a körülményektől te pont olyan külföldi vagy mint én.
Felteszem a 100 pontos kérdést. Vajon az erdélyi magyarok miért őrzik sokkal erősebben a magyar hagyományokat? Ha kérdezhetek ilyen csúnyát, miért magyarabbak a magyarnál? Mert így van!
Ismered Zorán dalát? Egész pontosan így kezdődik:
„Hogy értsd, egy pohár víz mit ér
Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell”
Amíg valaki nem hagyta el az otthonát, tágabb értelemben
véve szülőhazáját, annak halvány lila dunsztja sincs arról
hogy tulajdonképpen mit jelent neki az a táj.
Az erdélyi magyarok elhagyták az őshazát. Akarva akaratlanul, de ez bekövetkezett. Felismerték a helyzetet,
felismerték mit jelent elszakadva lenni. Egyetlen alternatívájuk maradt a pusztulás mellett: összefognak és közösen tovább viszik a magyar kultúrát.
Erre az anyaországban élő magyarok KÉPTELENEK, mert nem ismerik fel azt, amit az erdélyi magyarok felismertek!
46:
Te ezt mondod. Én meg azt mondom, hogy igazad van, de a világ legstabilabb pszichéje mégis az, amelyik bárhol boldog tud lenni.
48:
Nem ez a lényeg Curix. A lényeg, hogy te még csak nagyon magyon az elején vagy az emigrációs útnak.
49:
Tudom, hogy az elején vagyok. Engem igazából az rémít meg, hogy még csak 8 hónap telt el, de már kezd megszűnni az a gyerekes lelkesedésem a hazautazáskor. Első alkalommal úgy számoltam vissza, hogy már csak 5-öt kell aludni, már csak 4-et…
Második alkalommal is nagyon vártam, de már más volt. Most meg úgy vagyok vele, hogy oké, megyek haza, de már azon jár az eszem mit csinálok, ha újra visszajöttem.
Nálam eddig sok minden nem úgy van, ahogy te írtad Tibor bá. Nincs kezdeti eufória, inkább azt mondom most kezdenek helyére kerülni a dolgok. Kezd körvonalazódni kik azok akik Magyarországon valóban a barátaim voltak, és kik azok, aki le se szarják mi van velem. Remek alkalom megrostálni az emberi kapcsolataimat és megmaradni a minőségieknél, akik az életem hátralevő részében még szerepet játszanak.
Most kezdem kicsit megszokni az itteni környezetet, kezdek úgy tekinteni rá, mint egy nem teljesen idegen helyre. Ez tőlünk és a hozzáállásunkon is múlik, hogy örök megalázottnak érezzük itt magunkat, vagy embernek, mint bármely másik.
Hogy mi jön eztán? Ki tudja? Tibor bá te tudod? Kalotaszegi tudja?
Én csak azt tudom, hogy egyelőre maradni szeretnék, azt is tudom, hogy nem minden áron. Talán az ilyen Kalotaszegi féle übernemzetiek megengedik, hogy hazaköltözzek, ha úgy látom jónak.
Talán az itt szerzett tapasztalataimmal több és magyarabb leszek bármelyik falubélimnél.
Egy biztos: soha nem fogom megbánni azt, hogy kijöttem ide, bármennyire is ezt akarjátok hallani tőlem.
50:
Hogy valaha is megbánod az attól függ mikor jössz vissza. Illetve, hogy vissza jössz-e egyáltalán. 2-3 év igen hasznos lehet. Szerintem 5 év a vízválasztó. Öt év után már jó eséllyel véglegesen maradsz.
Csak így tovább, Curix! Sok sikert kívánok Neked! 🙂
51:
Ezekkel az időpontokkal én is egyet tudok érteni.
Az a helyzet, hogy a hazamenetelt pont annyira, ha nem jobban meg kell tervezni, mint a kijövetelt. Még csak töredékét értem el annak, amiért ide jöttem, így még maradni szeretnék.
Pontosan a 2-3 év amire mindenképpen szükség van. Hogy aztán mégis meddig maradok az sok dologtól függ és csak a jóisten a megmondhatója.
52:
Köszi Ivett! 🙂