(2315) Olcsó húsnak híg a leve

Tibor bá’ vidám kapitalizmusa

(sz: 1933.02.11.)

Ha az olcsó húsnak híg a leve, akkor milyen lehet az ingyen hús leve? Jó kérdés, mi? Boldogult nagyapám többször intett, óvakodjak mindentől, ami ingyen van. Ezt én akkor óriási marhaságnak tartottam, de imádtam a nagyapámat, hát inkább lenyeltem a választ. Pedig bölcs volt az öreg, csak akkor még nem tudtam róla.

A napokban csak úgy tébláboltam az egyik hiper-izében, na hogyan is hívják? Ja, igen, a fogyasztás szent templomában, ahol belebotlottam egy született bűbájba. A bűbáj negyven lehetett, de ez cseppet sem akadályozta abban, hogy húsznak akar­jon látszani, ami persze nem sikerült neki, hiába mutogatta mosolyra emlékeztető arc­munka árán, fehér cementtel tömött fogait, valamint szilikonnal dúsított, nyakában cipelt kebleit. Szóval nem tudtam tőle tovább menni egyetlen lépést se. A rökönytől pad­lóhoz ragadt a lábam. A lemerevedés eme reflexszerű megnyilvánulását kihasz­nálva a bűbáj úgy döntött, én leszek a következő áldozat, és már mellém is termett.

A bűbáj első ténykedésének keretein belül a kezembe nyomott egy nagy üveg kölnis doboznak látszó tárgyat és kérte fogadjam el, mint a cége ajándékát, aminek külön­ben 5200 forint a fogyasztói ára, de én teljesen ingyen kapom meg a cégtől mert, hogy ők ezt a kitűnő francia kölnit be akarják vezetni a magyar piacra, és ebből a célból elsősorban ilyen intelligens emberekre gondolnak, mint amilyen én magam is látszok.

Ezen szóáradat közepette a nagy üveg kölninek látszó dobozt ki kapta a kezem­ből, és mellé tette a bal kezében szorongatott kisebb üveg dobozának látszó tárgyat. Közben biztosított arról, hogy a kettő együtt 8500 forint, de én megkapom az összeg feléért mert, hogy én olyan szimpatikus vagyok a cégnek, meg neki is személy szerint (hogy a mellettem álló feleségemnek közben leesett az álla, az egyáltalán nem zavarta). Azonban ha én úgy döntök – folytatta az éltes lady – hogy ez a két üveg nem kell fél áron, vagyis 4250 forintért mert, hogy nekem csak a nagy üveg kell ingyen, akkor a kis üvegért se kell fizetnem amen­nyiben ezt a három üveget venném meg 9900 forintért, jóllehet ezt holnap már csak 16000 forintért kaphatnám meg. Természetesen, ha éppen nincs nálam elég pénz, ak­kor az eredeti nagy üveget még mindig teljesen ingyen megkaphatom, ha a másik kettőt megveszem 4800 forint helyett már csak 1800 forintért. Persze ez az ajánlat csak nekem szól, mert ilyen kedvező feltételt a cég csak kimondottan finom úriem­ber­ek­nek ajánl fel, és naponta maximálisan három alkalommal, amennyiben erre méltó fogyasztóval találkoznak.

Ekkor a bűbáj kénytelen volt levegőt venni, ami a részemre háromtized másodperc időt engedélyezett régóta formálódó kérdésem gyors elhadarására: Tessék mondani, akkor most mit kapok ingyen?

Ha ebben a hivatásos bűbájban lett volna némi vagány becsület, akkor egy szót se szólt volna csak a könyökben behajlított bal karján lengetett volna egyet, és a nemzetközi egyezmények értelmében az ökölbe szorított jobb alsó karjával belecsapott volna a bal könyök belső hajlatába, tudod, az LFS előírásának meg­felelően. De nem, ő elölről kezdte. Uram, ezt az 5200 forintos kölnit ingyen kapja a cégünktől, mert a másik kettő összesen 8900 forint, de ön a hármat 2900 forintért megkaphatja és így az 5200 forintos üveg teljesen ingyen kerül a birtokába, de a másik két üvegen is megtakarít 4300 forintot.

Jézusom, ez egy papagáj, futott át az agyamon. Ezt valahogy le kell állítani. Asszonyom! Üvöltöttem a száját befogni képtelen dögre. Válaszoljon egyszerű igennel vagy nemmel. Kapok-e öntől valamit anélkül, hogy a pénztárcámat elő kellene ven­nem? Erre aztán a bűbájnak is elfogyott a türelme, mert válasz helyett visszakérdezett, hülyének néz maga engem?

*        *        *

Egy hete telefonon felhívott egy simogató, szőke női hang és megkérdezte van-e feleségem. Már azon törtem a fejem, hogy letagadom, de még időben eszembe jutott, hogy hiába kértem Viagrát a háziorvostól.  Állítólag Viagrát csak az urológus írhat fel TB által támogatott vényre, de az meg szóba se áll velem, hacsak minimum prosztataburjánzást nem tudok produkálni, ami egyelőre még nincs. Így aztán töredelmesen bevallottam, hogy feleségem, az van. Erre ez a simogató, szőke női hang azt mondta, akkor mind a kettőnket meghívja egy ingyen vacsorára ide meg oda. Na, mondom ez éppen kapóra jön, mert betudhatom a 120. házassági évforduló megünneplésébe (ja kérem, az idő relatív, ezt már Einstein is megmondta) és már le is fixáltam a dolgot.

Hát kérem, puccba vágtuk magunkat, és elmentünk az adott helyre, az adott időben. Első meglepetésünk az volt, hogy rajtunk kívül meghívtak még vagy hatvan másik házaspárt is, és persze ezek se fiatal vagányok voltak, hanem olyanok, akikről lerítt a viszonylag könnyű megfejhetőség. A második meglepetés maga a „vacsora” volt, ami néhány ütött-kopott, erősen másnapos szendvics formájában lett előadva. A harmadik meglepetés maga a simogató, szőke női hang volt, aki így élőben festett vörösnek tűnt, hatvanon éppen innen, de csak egy hajszállal ám, és kerek húsz kilóval többnek, mint ami rám még képes hatni (Viagra ide vagy oda). Viszont mindkettőnket nagy, meleg szeretettel libegett körbe és elkezdett mesélni a nyár szépségeiről, ami így január derekán nem tűnt túlzottan aktuálisnak.

Később összetereltek vagy húszunkat egy kisebb terembe, ahol a sarokban elhelyezkedett egy iskola tábla a hozzá tartozó angol nyelvű előadóval és egy jól megfizetett tolmácsnővel. Hamarosan beindult a szédítés, aminek lényege néhány millió forint kifizetése volt harminc év alatt, amiért cserébe össze-vissza üdül­hettünk volna a nagyvilágban egy eléggé komplikált és nehezen érthető rendszeren belül. Piszok módon észnél kellett lenni, mert különben néhány kopott, alig használt szendvics könnyen hárommillióba kerülhetett volna. Szegény nagyapa meg forog­hatna a sírjában.

*        *        *

Már megint csöng ez a rohadt telefon. Esküszöm az élő istenre, le fogom szereltetni. Egy kicsit még mindig monopolhelyzetben lévő T-online (mint MATÁV utód), segítségével fú-fa üzletet akar kötni velem. Tehát csöng.

Apám! Nem fogod elhinni mi történt. Kihúzott a komputer. Hát ez nem lehet igaz! Kihúzott, pont engem. Nem, nem és megint nem, nincs benne semmi átverés, semmi csalás. Teljesen frankó. Kihúzott a komputer és a cég nagy-nagy tisztelettel értesített, hogy a költségükön, teljesen ingyen (jaj, nagyapa!), másodmagammal elutazhatok a Kanári-szigetekre. Figyeld, már megint ingyen. Mi a franc lehet benne a trükk? Le fog zuhanni a repülő és életbiztosításomnak ők a kedvezményezettei? Hol akarnak átverni? Belehülyülök! Hol van elásva ez az eb?

A hathetes tanfolyamon kiokosított „üzletkötő” bizonygatja, ez publicitás és isten bizony teljesen ingyen repülhetek a Kanári szigetekre, méghozzá másodmagammal. Oda-vissza? Teszem fel az óvatos kérdést? Természetesen oda-vissza. Előre odaadják a jegyeket még itthon, Magyarországon. Kezd a gombóc oldódni a gyomromban. Jó, megyünk a jegyekért.

Feleségem dörzsöli a kezeit, spórolunk 2 x 90.000 forintot. Tudniillik ennyibe kerülne a két repülőjegy. Tehát a feleségem dörzsöli a kezeit, ugyanis ő a család pénzügy­minisztere és a pénzügyminiszterek kedvenc szokása a kézdörzsölés. Tehát dörzsöli-dörzsöli, mígnem elkomorodik a tekintete, és vészjóslóan felvisít. Hol fogunk lakni? Hogy-hogy hol fogunk lakni, angyalom? Harminc éve lakunk ugyan ezen a helyen. Pont most jut eszedbe megkérdezni? Nem úgy értem, kiabál egyre vörösödő fejjel. Hol fogunk lakni a Kanári-szigeteken? Tényleg, hol?

Na, most mi telefonálunk a cégnek, ahol az okos komputer pont minket húzott ki (plusz még 1800 másik embert egyetlen nap alatt, de ezt csak később tudtuk meg). Szóval izé, van itt egy kis apróság, tessék mondani, hol fogunk megszállni a Kanári-szigeteken? Vigyünk magunkkal sátrat, vagy mi? Óh, dehogy! Jön a megnyugtató válasz. Semmi sátor, természetesen szállodában fognak lakni. És tessék mondani, a szálloda számlát ki fogja fizetni? Természetesen a kedves utas. Vagyis mi.

Anyukám hagyd abba a kézdörzsölést. Szállodába fogunk lakni és mi fizetjük a szálloda számlát. Igen? Hördül fel a feleségem, és mennyibe kerül egy kétágyas szoba? No, ezt nem tudják fejből, majd visszahívnak.

Mire tippelsz kedves olvasó, visszahívnak. Ha kitalálod, neked adjuk az ingyenes repülőjegyet. Hagyjuk az egészet. Elárulom, de csak neked, amiért olyan szimpatikusan és okosan, sőt intelligensen visszajársz a blogomhoz. Minimum egy hetet kell eltölteni a szállodában és a szállodai árba gyönyörűen beépítették a repülőjegy árát. Egy pici korrekcióval, mint a tőzsdén, korrekcióval 2 x 90.000 helyett 2 x 110.000. Tudod, ha lúd, akkor legyen kövér, esetleg hülye.

*     *     *
Na, most egy hete történt. Betértünk a közeli Auchan áruházba, vásárlás, majd kitérés, de nem ment, mert elénk pattant egy fiatal férfi, két kezében két parfüm szpréj. Elkapta Éva kezét, az egyikre az egyikből a másik kezére a másikból fújt, és közben jött a szöveg. Ezek szerint ki akarnak jönni egy új illattal, és arra kíváncsiak, hogy melyik tetszik a fogyasztóknak. Ha válaszolunk, akkor miénk a parfüm teljesen ingyen. Én meg csak hallgatok, mert valami rémlik. Éva válaszol (az még ingyen van). Erre a pasi közli, hogy Évának kitűnő az ízlése, és reám néz. Nekem mondja? Engem választott. – A pasi örül, hogy kitaláltam. – és ezzel felkap egy másik parfümöt és elkezdi, hogy a kettőt együtt. – Na ekkor rákiabálok, hogy semmit, semmilyen áron nem veszek meg. Nem is kell. Akkor mit akar? Most már semmit. Könyörgöm. ez a trükk már elkopott. Tessék újjal próbálkozni. Tegnap is bent voltunk, a pasi megismert, röhögött és hatalmasat köszönt, majd megszólalt. Van nálunk felvétel, nem jön el eladónak?

*    *    *

Nagyapámra való tekintettel ne firtassuk, hogy elmentünk-e a Kanári-szigetekre vagy vettünk-e ingyen kölnit esetleg egy time-sharing (így hívják) üdülési jogot. Azt viszont leszögezhetjük, hogy százezreket vernek át és akkor most viccen kívül egy kis kiokosítás. Az üdülési jog vásárlásánál összebizalmaskodtam az üzletkötő nővel. Meg­kérdeztem, hogy miért angolul magyarázzák el a time-sharing lényegét, amit egy tolmácsnő lefordít. Most kapaszkodj, de tényleg. Próbálták, egy-egy behívott csoportból (max. 100 fő, vagyis 50 család) magyar előadás esetében rendszerint senki nem állt kötélnek. Angol úriember + tolmács esetében 3-5 család szopja be a cuclit, ami 6-10 százalékos hatásfok. Hát ennyire vagyunk hülyék, itt Kelet-Európában, évekkel a csatlakozás után.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

9 gondolat erről: „(2315) Olcsó húsnak híg a leve

  1. 😀 😀 😀
    Rég nevettem ilyen jót. Köszönöm Tibor bá’!

  2. 1 – Jövőnk:
    Néha röhögni is kell, a sok halálfélelem között. Holnap majd folytatom a NATO-val.

  3. A rendszerváltas hajnalán az osztrákoknál volt nagy divat az ‘ ajándékparfűm” Tibor bá’ által ismertetett módon. Jellegzetesen magyar mitugrászok sózták rá naiv, épp odalàtogató honfitársaikra. Mi, akkor törekvő fiatalként nem ettük még a sztorit, de azért idegesített. Pető barátom egy ízben a következő furfanggal élt: ahogy az aktuális rátukmáló elkezdte a mesét a ‘ ajándék’ parfümről, kikapta a kezéből, bedobta a kosárba, köszi , vetette oda, és gyorsan ment tovább. A rátukmáló kétségbesve szaladhatott utána, hogy izé, az úgy van hogy……mire Petoc sértödötten, nagy hangon: AKKOR ez nem is Ajándék!!!NEM KELL!

    Egy időben Mo on elszaporodtak a telefonos, agresszív marketingesek, akik az üdülési jogtól.az Amwayen át mindent rà akarták sózni az emberre. Edzett, krokodilszivű dumálógépek voltak, nem volt könnyű lerázni őket. Kidolgoztam egy beton biztos, hatékony taktikát a beszélgetések gyors lezárására.
    1. Ha nő hívott ( a legtöbbször), akkor a legvisszatasszítóbb , perverz hangon közbevágtam;
    -Cica!, De jó hogy hívsz! Cica, cica, cica…..( néhány szuszogó , szörcsögő hang. )
    Milyen színű bugyi van rajtad?

    A másik, szintén sikeres módszer ez volt:
    A hívás után azonnal átvettem a szót:
    Megtévedt bárány! Tudtad, hogy valaki 2000 éve érted is meghalt a kereszten?
    ,- ilyenkor megakadt a legnézettebb, kiképzett telefonos is. Bevittem a kegyelemdöfést;

    – A bűnök halmozássa helyett nem lenne jobb befogadni Jézust a szívedben?

    Mindkét eset garantált, hatása igen gyorsan . Bosszankodás helyett mosolyogva szoktam konstatàlni, hogy letették….

    Moderni dők…..ma már szerencsére ritkán fordul.ilyen elő, más, körmönfontabb módon akarnak megkopasztani. Ökolszabaly: amit pénzintézet, vagy bármilyen más kisebb nagyobb cég akár tőlem: az nekem igazán jó Nem lehet. Ingyen semmi nincs, csak az adó, még a vírus a számitógépen. Ami nekem jó, azután rendszerint nekem kell fáradságos utat megtennék, nem dobálják utánam…..
    🙂

  4. Őrült jó történetek voltak🙂✨

  5. Engem is megállítottak ilyen csajok.Közel jött hozzám a dekoltázsával.A kezemen volt egy kis sérülés és egyből azt kértezte jaj mi történt veled.Kedvesség, majd jön a szöveg az ingyen parfümről.
    Én akkor ha jól emlékszem azt mondtam hogy ha elfogy akkor majd kell és kértem tőle az emaill címét vagy a facebkot és mondom majd beszélülnk hogy mikor lesztek ittt következőre.A kedvessége egyből eltűnt.
    Nahát jajj hát azt nem lehet megadni azt mondta Hát így gyorsan le lehet rázni őket.
    Ha következőre találkozok ilyen csajokkal és nem a közeli tescoban akkor tervezem hogy majd a fülébe súgom hogy: nekem is van egy ajánlatom: ha eljössz velem a kocsiba és a nyakadra fújunk egy kis női parfümöt majd
    smárolunk egyet akkor elviszem nem akciósan hanem teljesáron a parfümöd, mert én így tesztelem le a női parfümöket.Na ezzel le lehet rázni őket mert biztos nem fog eljönni.
    Az biztos hogy jövőre is emlékezne a csaj rám és nem merne leszólítani 😀 Ha esetleg meglátnám ugyanazt a csajt még én mennék oda és mondanám neki hogy emlékszel még a tavalyi ajánlatomra? Meggondoltad magad?
    Ha bejön bejön (kicsi az esélye amúgy ) ha nem akkor meg nem.Nem kell ezekkela műkedvességgel megáldott cicákkal máshogy bánni, ha nem ad pinát nem veszek tőle parfümöt 😀
    Amúgy meg ha 30 leszólítottból 1 vevő bejön nekik az már jó.És egy bejön nekik mert a dekoltázs ,az intim közelség és a női báj miatt sokan nem merik megbántani a nőt azzal hogy nem vesznek parfümöt.
    Amúgy a módszerem egyedi mert a mai elkorcsosult világbann senki sem merne ilyet mondani nekik (még én is gondolkodom rajta hogy merek e) mert zárkózott világ van, a legtöbb férfi csak ott áll a női bűvöletben és kifizeti a parfümöt majd továbbáll.
    Persze tudom hogy nem is járok sikerrel mert fognak a tesco parkolóban kefélni egy parfümvételért.Persze régen milyen jó volt amikor Tiborbá idejében egy szappanért keféltek a nők 😀

  6. Re:6 Andrew
    Nocsak, nocsak, ez már tettrekészség!
    Ma a nők jelentős része nem találkozik tökös férfival, lehet nagyobb sikeres lenne, mint gondolnád…
    Kicsit normálisabb ruhával fizimiskával meg nagyobb lenne a találati arány.

  7. 6 – Andrew:
    Pontosítsunk! Az alföldi tanyavilág nyomorában basztak a nők kiskatonákkal a faszoláshoz járó mosó szappanért.

  8. 8 Tibor bá’

    Köszönöm ! Megint tanultam valamit. Ezt a „faszolás” szót nem ismertem. Elsőre valami ordenáré dolognak tűnt, de utánaolvastam.
    Ezt találtam : Faszol
    1. tárgyas (katonaság, régies, bizalmas) vételez. A katonák bakancsot, kenyeret faszolnak.
    2. tárgyatlan (bizalmas, tréfás, gúnyos) büntetést, verést, (szidást) kap; szorul, lakol, kikap. Ezért majd faszolsz.
    Igekötős igék: kifaszol.
    faszolás; faszolható; faszoló; faszolt.

    Mellesleg, nálunk Cegléden 76 környékén a babkonzerv is működött, szappan helyett. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük