(ACs-59) Azok a csodálatos nők – Rögtön jövök

Tibor bá’ csodálatos női

 

~q102Összeismerkedésünk után néhány héttel Judittal rendszeresen a Csaba utca sarkán találkoztam az utcai virágárus standja előtt, ahol beült a kocsiba és már mentünk is. Ő boldogan hozzám bújt és fiatalos lelkesedéssel élvezte, hogy megint együtt lehetünk. Mondtam neki, hogy kimegyünk a Margit-szigetre, a kertmoziban egy amerikai filmet vetítenek. Neki mindegy volt, csak menjünk.

Nem tudom, hogy került rá sor, de útközben saját elmondása szerint kiderült, hogy a szexbe 16 éves korában, vagyis egy évvel korábban, a nála két évvel idősebb Mráz Ica nevű cigány lány vezette be. Már amennyiben szexnek lehet nevezni, férfiak orális kielégítését alkalmanként 50 forintért. Micsoda siralmas gyermekkora vall, esett meg rajta a szívem, ötven nyomorult forintért?

  • Oh, az első alkalommal csak néztem az Icát hogyan csinálja, – fecsegett tovább Judit.
  • Na és a második alkalommal, – szegeztem neki a kérdést.
  • Hát akkor is, – nyögte ki észlelvén a negatív hatást. Ekkor már szemmel láthatóan sajnálta, hogy belekezdett az egészbe.
  • Na jó, és mikor csináltad te?
  • Akkor, amikor a Pacák azt mondta, hogy most már én csináljam.
  • Igen? És ki volt ez a Pacák?
  • Egy öreg maszek fröccsöntő, pincében volt a műhelye, amikor mentünk akkor bezárta az ajtót és kitett egy táblát „rögtön jövök” felirattal.
  • És akkor te is kaptál 50 forintot?
  • Igen, de aztán ciki volt, mert az Ica nem kapott semmit, és ezért hazafelé elkérte a pénz felét.
  • Na jó, és mi volt legközelebb?
  • Hát én kezdtem.
  • Mit?
  • A szopást, aztán Ica ráült.
  • Te mikor ültél rá?
  • Én nem ültem rá, mert szűz akartam maradni.
  • És szűz maradtál?
  • Ühüm!
  • Még mindig szűz vagy?
  • Igen, – sütötte le szemeit Judit és még el is pirult hozzá egy kicsit.

 

Zabálni valóan hülye ez a csaj, futott át agyamon a gondolat. Amilyen marha tud lenni egy férfi, meg voltam győződve róla, hogy az utolsó pillanatban találkoztunk, és én leszek, aki megmenti az életét. Persze azt is meg akartam tudni, hogy miért ment el egy cigány lánnyal bárhová?

 

  • Hát az úgy volt, – kezdte Judit a mesét, – hogy Ica meg akarta nézni a peckem a vécében.
  • Milyen vécében? – Kérdeztem közbe.
  • Hát az intézetben.
  • Ja igen Fóton, és miért akarta megnézni a csiklódat?
  • Azt nem mondta, de előbb megmutatta a sajátját, hogy milyen nagy és vastag. Aztán meg simogattuk egymásnak, meg ilyesmi.
  • Természetesen, – jutottam a következtetésre – neki teljesen mindegy volt, férfi vagy nő, egyre megy, csak a tízdekás peckével történjen valami, – röhögtem el a dolgot.

Aztán elkezdtünk másról beszélni, de engem rettenetesen izgatott az eredeti téma. Ezért aztán visszakanyarodtam hozzá.

  • Ötven forintért nekem is csinálnád. – Judit nem szólt egy szót se, csak rázta a fejét, hogy nem.
  • Miért nem? Fakadtam ki, – de válasz nem jött. Egyre türelmetlenebbül újra és újra kérdeztem ugyanazt,
  • Nekem is csinálnád? – Aztán látva, hogy nem ússza meg válasz nélkül, végül kinyögte.
  • Mert már senkinek se csinálnám.
  • Szerelemből sem?
  • Azt nem tudom, még nem voltam szerelmes.

Ezzel a kijelentéssel úgy tűnt, kimerítettük a témát, ezért aztán elkezdtünk mással foglalkozni.

A következő két-három alkalommal semmi hasonlót még csak nem is érintettünk. Egy 35 éves férfi nem rohant le egy 17 éves, feltételezetten szűz lányt, abban az időben ez nem volt divat.

Az viszont sehogyan se fért a fejembe, miért árulta el. Nem volt a hangjában semmi hencegő, semmi megbánás, csak tényszerű közlés, de mi a fenének? A büdös életben meg nem tudtam volna, rá nem jöttem volna, és ugye ez nem egy kifejezett jó pont. Be kellett látnom, hogy a női lélek már 17 évesen se kiismerhető, de azért evet a fene, az igazságot meg akartam tudni.

Másnap reggel természetesen egyedül ébredtem az ágyamban, és abban reménykedve, hogy ez most csak egy nagyon ideiglenes állapot. Én is kitettem egy táblát, hogy „rögtön jövök” és tovább spekuláltam. Aztán egyszer csak a homlokomra csaptam. Megvan, megvan a megoldás: sajnáltatás! Ennek a nőnek a sajnáltatás a taktikája. Nyilván az eddigi tapasztalatai szerint legjobban mindig az jött be, amikor sajnáltatta magát. Olyan kétségbeesett helyzetben van, hogy ilyen borzalmas dologra kényszerül, de azért arra gondosan vigyázott, hogy a mézesmadzag megmaradjon, azaz szüzességén ne essen csorba.

Zseninek éreztem magam, egy női motiváció megtalálása nem semmi. Csak hát van egy aprócska szépséghiba a dologban. A másnap reggeli egyedül ébredés és a homlokra csapás között eltelt 23 év. És hogy teljesítményemen még rontsak egy kicsit, azt is elárulom, a tőlem elidegenítendő közös lányunk és édesanyja közötti levelezés egyik általam „elcsípett” példányának zárómondata így hangzott: „Sajnáltasd magad, az mindig bejön.”

És ugye a sztori közreadásával most én sajnáltattam magam. Kíváncsi vagyok, ez bejön-e? 😀

___________________________________________________
___________________________________________________
__________________

Éljetek a lehetőségekkel!

6 gondolat erről: „(ACs-59) Azok a csodálatos nők – Rögtön jövök

  1. Telitalálat ez a mai poszt!

    Ismerek ilyen nőt én is…, mi férfiak megveszünk értük, mert majd mi “megmentjük”…, miközben…! Nekem a felismeréshez nem kellet 23 év, elég volt hozzá a Juditos történeteid lényegi mondanivalójához eléggé hasonlatos 7 esztendő. 😛

    Szóval nem sajnállak, de a mai poszt az nagyon jó. 🙂

  2. Nem kérlek, hogy bejöjjön, pöcköt Kell növeszteni. Ez már csak egy ilyen hímsoviniszta, nőket elnyomó világ. 😀

  3. Fasza sztori! Bírom a stílusod Tibor bátyám!
    A nők nagyon nagy formák, persze, hogy kiismerhetetlennek tűnnek a számunkra, hiszen még pöcsük sincs, bár néhány pöcök óriásira tud nőni, mint a történetből kiderül.

  4. Nagy spíler vagy Tibor ba’, (vagy a történeteid legalábbis) , de mindig lehagyod a lényeget: abban az időben, jó autóval, nyugati háttérrel, jó keresettel igazán nem volt nehéz csajozni, friss pipiket tömködni tucatszámra, jöttek maguktól 😉

  5. 4:
    Még nem találkoztam olyan emberrel, aki szerényen rátolta volna sikereit a szerencsés körülményeire. Aztán meg, a szerencsés körülmények megteremtése az egyénen is múlik. Csajokat pedig mindenki azzal, fog, amivel tud. 😀

  6. Jót derültem ezen a poszton Tibor bá’!
    Némelyik nő mind egyforma 😛

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük