(3662) A hit meghatározása

Tibor bá’ online

 

2021. A 89. év

A hinni, vagy nem hinni kérdés tárgyalása természeténél fogva hatalmas érdeklődésre tarthat számot, ami kihangsúlyozottan fontossá teszi a félreértések elkerülését. Ez a cél pedig csakis akkor érhető el, ha a fogalmakat pontosan meghatározzuk és ragaszkodunk hozzájuk.

Személy szerint világ életemben utáltam a nyelvtant, mégis érintenem kell a filológia területét. Ugyanis a magyar szóhasználat szerint a hinni igének az értelmezése messze nem egyértelmű.

1) Amikor azt mondom, hogy „azt hiszem, estére kész leszek a motor beállításával” tulajdonképpen nem hitet vallok, hanem feltételezésemnek adok hangot.

2) Van, amikor a „hinni” igét kibúvásnak használjuk fel, azaz a nyílt színvallás elkerülésére. Nézzünk egy példát! „Azt hiszem, szombaton nem tudok elmenni az osztály bulira.” Szó sincs arról, hogy hinnék, vagy nem hinnék valamit, egyszerűen csak „homályosítok”, nem mondom ki a határozott nemet, hanem csak célzok rá. Természetesen, akinek a mondat szól, pontosan érti, amit mondok.

3) További lehetőség valaminek tényként való elfogadása. „Elhittem a feleségemnek, hogy nem volt közöttük semmi”. Vagyis elhittem egy mesét, mert nem nagyon tehettem mást, de persze a tűzbe nem tenném érte a kezem.

4) Megint másik fordulat, amikor bizakodást fejezünk ki a „hinni” igével. „Azt hiszem, át fogok menni a vizsgán.” Tulajdonképpen mindössze bátorítom magam, azaz csak bizakodok benne, de arról szó sincs, hogy biztos lennék a dologban.

5) De kifejezünk vele véleménynyilvánítást is. „Azt hiszem ez a Zoli egy okos fiú.” Ezzel a mondattal nyilvánvalóan a véleményemnek adok hangot egy Zoli nevű egyénnel kapcsolatban.

6) Sok esetben a „hinni” ige alkalmazója befolyást akar gyakorolni „Azt hiszem, a fiam szereti a menyem”. Ebben az esetben arról van szó, hogy az illető másokat, esetleg a nászát meg akar győzni arról, hogy a fia szereti a feleségét.

7) Sőt a „hinni” igével visszaélést is el lehet követni például éles vita közben. Ateista kontra hívő vitákban gyakran állnak elő azzal a váddal, hogy „ha te nem hiszel semmiben, akkor te tulajdonképpen abba hiszel, hogy ne hiszel semmiben”. Bár ebben a mondatban a „hinni” ige valódi értelemben szerepel, a mondat mégis hamis. Aki nem hisz semmiben, annál a „hinni” ige alkalmazása helytelen. Ugyanis az illető álláspontja az, hogy csak tényeket fogad el. Egy ilyen személy egyszerűen nem követi el a „hinni” ige mögött meghúzódó cselekményt.

A lényeg az, hogy a „hinni” igét gyakorta használjuk az élő nyelvben, nem egészen rendeltetésszerűen. Ezzel nem lenne semmi baj, de a viták folyamán ebbe bele szoktak kapaszkodni. Más szavakkal a filológiai „hinni” szót finoman átcsúsztatják a filozófiai „hinni” fogalomra és viszont.

A fentiek fényében kijelentem tehát, hogy a „hinni” igét én a magyar értelmező szótár definícióján, („A valósággal egyezőnek, igaznak tekinteni”)  a következők szerint értelmezem: Bárminek, tényként történő elfogadása bizonyíték nélkül. Ezen definíció alapján könnyen észrevehető, hogy a köznapi értelemben a „hinni” igét leggyakrabban a „feltételezés” igével cserélik fel, illetve helyette használja a köznyelv.

Ilyen brutális megfogalmazáson elgondolkozva a legtöbb önmagát logikusnak feltételező elme – vagyis kivétel nélkül mindenki 😀 – automatikusan kibúvókat keres, mert vagy elfogadja, hogy irracionálisan gondolkodik, vagy gondolatvilágának mozgásterét leszűkítettnek érzi. Jó kitörési pontnak mutatkozik a „mindenki hisz valamiben” (amiről a fentiekben már volt szó). Ugyanis nehéz annak elfogadása, hogy az ember ne higgyen semmiben. Ez azonban csak egy ősi belső késztetés, ami minden körülmények között felül akarja írni tudatunkat. Aztán van, aki hagyja, és van, aki nem hagyja.

Érzékeltetés végett csússzunk át egy másik területre, éspedig a jogrendre. Bírósági eljárások során ítéletet hozni csakis bizonyítékok előterjesztése alapján lehet. A bizonyítékokat két csoportba osztják: közvetlenre és közvetettre. A közvetlen bizonyíték szikla szilárd és megdönthetetlen. Ha valakinek az ingujján talált vérfolt DNS vizsgálat alapján megegyezik egy meggyilkolt ember vérével, akkor az közvetlen bizonyíték arra, hogy ha nem is ő maga a gyilkos, de a hullával valamilyen módon érintkezésben volt (az inge). Viszont közvetett bizonyíték arra, hogy ő lehetett (feltételes mód) a gyilkos, hiszen egy inget általában a tulajdonosa hord. Azt írtam „általában” de nem mindig. Éppen ezért a bizonyíték közvetett.

A gyakorlat azt mutatja, hogy a közvetett bizonyítékok sok esetben nem fedik a valóságot. Éppen ezért halálra ítélni közvetett bizonyítékok alapján nem lehet(ne). Nem is teszik, bár előfordul, mert a bírói „szabadság” meglehetősen nagy.

A közember azonban felületes és sok esetben a közvetett bizonyítékot abszolút igazságnak tekinti. Fejébe veszi, hogy a közvetett bizonyíték a valóságra utal, és még mérget is venne rá. Éppen ezért meg kell még egy dologban egyeznünk, amikor „bizonyítékról” írok, akkor egyértelműen az úgynevezett közvetlen bizonyítékra gondolok.

Példának okáért, ha egy 150-nel száguldó gépkocsiról egy olyan fénykép készül, amin egyértelműen látszik, hogy a gépkocsit a tulajdonosa vezet, az közvetlen bizonyítéknak számít, de ha a gépkocsiban ülő személy azonosítása nem lehetséges, a bizonyíték mindössze egy gyenge közvetett, mert a gépkocsit más is vezetheti.

Ezen kívül van más buktató is, amikor a közvetlen bizonyítékot hamisan alkalmazzák. Nézzünk rá egy példát, amit Paley tiszteletes talált ki már vagy kétszáz éve. Ezek szerint a tengerparton sétálgatva talál egy zsebórát, amit felvesz és vizsgálgat, majd arra a következtetésre jut, hogy azt egy intelligens „órásmester” készíthette, ugyanis készítő nélkül nem létezhetne. Paley tiszteletes tehát a szerkezet működésében közvetlen bizonyítékot lát arra, hogy a zsebóra nem lett magától, hanem egy intelligens órásmester készítette. [Ez a feltételezés különben tökéletesen logikus.] Állítását el is fogadjuk. Való igaz, egy ilyen óra nem jön létre egy alkotó mester nélkül. Csakhogy Paley itt nem állt meg, hanem azzal folytatta: tehát a zsebóránál sokkal bonyolultabb földi élet sem jöhetett létre alkotó nélkül, akit természetesen istennek nevezünk. Itt azonban már egy hatalmas csúsztatás lép be a képbe. Ugyanis emberi tapasztalat szerint egy zsebóra valóban nem fán terem, nem a hullám mossa ki a tenger fenekéről és nem kardhal petéjéből fejlődik ki. Egy zsebórát ember hoz létre, ember gyárt le. Na de hogy lehet ebből arra következtetni, hogy minden mást is egy „külső erőnek” kell létrehozni. Ezt legfeljebb feltételezni lehet addig, amíg nem találunk valami bizonyítékot az ellenkezőjére. Ami azt illeti az emberré válás után jó néhány tízezer évet kellett várni, amíg valaki előállt egy ellenkező bizonyítékkal. Ezt a valakit úgy hívják, hogy Charles Darwin.

Tudom, nem nagyon látsz különbséget a közvetlen és a közvetett bizonyíték között, sőt fejtegetésemet szőrszálhasogatásnak foghatod fel, de tudományos értelemben a dolog nagyon fontos. A gyakorlat azt mutatja, hogy az életben nagyon sok közvetett bizonyítékról derül ki, néha csak évtizedekkel később, hogy nem fedték a valóságot. Legyünk tehát tisztességesek, ha közvetett bizonyítékkal áll valaki elő, függesszük fel a döntésünket addig, amíg sikerül megtalálni a közvetlen bizonyítékot is.

Magyarul, amíg nincs közvetlen bizonyíték, tartsuk fenn magunknak a jogot a „nem tudom” kijelentésére. Aki nem így jár el, az egyszerűen csak hisz abban, hogy a feltételezés bizonyíték nélkül is igaz.

Természetesen vannak a közvetett bizonyítékokon túlmenően még gyengébb „jogalapok” valami elfogadására. Ilyen például a nagy számokra való hivatkozás. „Kétmilliárd keresztény van a világon, lehetetlen, hogy ennyi ember tévedjen”. Erre szokás azt válaszolni, hogy akkor egyél szart, 100 trillió légy nem tévedhet. De félretéve a tréfát, ha én éjszaka kimegyek az országútra, egy irányjelző táblán meglazítok egy csavart és a táblát elforgatom, másnap minden autós rossz irányba fog menni. Hivatkozhatok én arra este, hogy egészen biztos arra felé van Budapest, mert egész nap mindenki arra ment? Természetesen nem. Megtörtént tragikus jelenség, hogy egy kigyulladt irodaház füsttel teli folyosójára kimenekülő emberek közül az első rossz irányba próbált menekülni. Az összes többi rohant utána feltételezve azt, hogy van helyi ismerete és kijutnak az épületből. Valamennyien bennégtek.

Bosszantó tünet, de érdemes rá felfigyelni, amikor a 8 éves gyerek helyreigazítására azt válaszolja, hogy a „tanító néni mondta” és nekünk egy teljes esténk rámegy arra, hogy a gyerekkel megértessük a vélemény helytelenségéről. Egyértelműen levonható a tanulság, hogy sok embernek elég, ha valamit egy úgynevezett véleményformálótól hall. A kivívott tekintély nagymértékben kiváltja a tárgyi tudást. Ugyan hogyan lehet eltérő véleménye egy analfabéta, egyszerű parasztembernek az írástudó főtisztelendő úrétól?

Az meg éppenséggel természetes, hogy egy családban felnövő gyermeknek a világról kialakuló véleménye megegyezik a szülőkével. Arra még nem volt példa, hogy két katolikus szülő gyermeke evangélikus lett volna, vagy fordítva. Nem csoda, hogy a terjeszkedési politikát követő vallások ellenzik a fogamzásgátlást.

Vannak jelenségek, amelyek kifejezetten arra mutatnak, hogy az Ember döntéseinél a hitet teljesen reálisnak, talán még racionálisnak is fogja fel. Ez legszembetűnőbben a vásárlásoknál jön elő. Ha látszólag azonos minőségű termékek közül választani kell, legyen az, mondjuk papír zsebkendő, és a polcon hat különböző, ám a vásárló részére tökéletesen ismeretlen márkájú zsebkendő található, akkor az Ember elhiszi a tézist, miszerint az ár a minőség pontos függvénye. Következésképpen, ennek megfelelően dönt. Nem a legolcsóbbat választja, mert azt hiszi, hogy annak a minősége nem elfogadható.

Hinni tehát hiszünk bőségesen, ha kell, ha nem. A nagy kérdés az: mi végből? Remélem megtalálható rá a válasz.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

6 gondolat erről: „(3662) A hit meghatározása

  1. “Tudom, nem nagyon látsz különbséget a közvetlen és a közvetett bizonyíték között, sőt fejtegetésemet szőrszálhasogatásnak foghatod fel,”

    Én egyáltalán nem így fogom fel. A részletek igenis fontosak.
    Köszönöm a hiánypótlást!

  2. 1 – Balázs:
    Gratulálok. Ez volt életed legrövidebb hozzászólása. Szóval ilyet is tudsz! 😀

  3. Feltételezem, hogy a posztban említett J én vagyok, mint aki feltételezi magáról, hogy racionális. A totális racionalitás elég unalmas, de a begyűjtött információk feldolgozásánál törekszem rá. Onnantól kezdve, hogy emberi közösség része akarsz lenni, és nem vagy abszolút uralkodó, elfelejtheted azt, hogy minden szálat a kezedben tarts racionálisan. Próbálok minél több spontaneitást belevinni az életbe, minél kevesebb szempontból válni a szokások rabjává. Számomra az élet egy nagy játék, amíg nem mások életével játszom. Nem hetvenkedni akarok a hitetlenségem demózásával. Nálam ez adottság kérdése inkább, mint döntésé, vagy dacos ellenállásé. Asperger szindrómásnak tartom magam, bár nem diagnosztizáltak. Egyszerre adomány és átok, csak hogy hites fogalmakat használjak. Például a vizuális szépség szó nem sokat mond nekem, inkább tanulgatom, hogy mások mit látnak szépnek. Azt el tudom dönteni, hogy egy nő vonzó-e számomra, de értelmezhetetlen számomra a kérdés, hogy mi a kedvenc színem, és egy tengerparton unom magam, ha nincs a látványban feldolgozandó információ. Például a naplementéről sokaktól hallottam, hogy az szép, így ezt munkahipotézisként kezelem. Az India blogposztomban írtam olyat, hogy lenyűgöző látvány, de kicsit félve, mert csak feltételezem róla, hogy másokat lenyűgöz.

    Abnormálisként nehéz vitatkozni a normálisokkal arról, hogy mi igaz mindenkire, de állítólag egyre több az aspergeres, és ha mi leszünk többen, akkor ez lesz a norma és normalitás. 🙂

  4. 3 – Jani:
    A kézíratban lévő emoticon (:D) átmásolva a vágólapról J lesz. Ezt manuálisan kell javítani, ami ez alkalommal (tévedésből) elmaradt.

  5. A felsorolt köznyelvi esetek nem állnak olyan rettentő távol a lexikoni definíciótól. Például a 3. pont “tényként való elfogadása” – gyakorlatilag szó szerint megegyezik.

    Ezt a pontot jó párhuzamnak tartom az istenhittel kapcsolatban is, mert vannak még közös motívumok: a hitem egy személy felé való bizalommal van alátámasztva a “bizonyítékok” helyett. Egy személyben bízom, akivel van valamilyen kapcsolatom, akit valamilyennek ismerek, ez alátámasztja, hogy hiszek neki, még akkor is, ha kézzel fogható bizonyítékom nincs. És az is párhuzam, hogy jobb lesz az életem, ha tudok bízni a feleségemben, és hiszek neki, mint ha örökös bizalmatlankodással, féltékenykedéssel nyaggatom.

  6. A “hit” valóban egy olyan kifejezés, amit sokféleképpen lehet értelmezni.

    Szerénységem néhány árnyalatot mutatna be , s látni fogjuk, ugyanaz a szó mennyire mást takar.

    A vallások a “hit” alatt rendszerint a vakhitet értik. A keresztény mitologia meghatározása a hitre: a “reménylett dolgok valósága.” azaz a reménykedésed alapján csak a keresztény mesemondók történeteit fogadod el valóságnak. A pál dogmáin alapuló kereszténység tehát ezt a “hitet” teszi meg a fő erénynek: meg is spékelve azzal, hogy a “hit hallásból való” s ” ami nem hitböl van: bűn az”.

    Igy aztán a vallási fantikusokkal helyben is vagyunk: azt kell elfogadniuk, amit a gurujuk, imámjuk, papjuk, stb a fülükbe sutyorog, s he kételkednbek, máris bünösök, s jaj nekik.

    A történelem aztán jól mutatja, hogy az effajta hit hova vezet: gyakorlatilag a máglyát ugyanilyen hitbül gyujtották meg, mint ami alapján az öngyilkos merénylők végeznek magukkal.

    Ám a hit nem feltétel vakhit és mesék elfogadását jelenti. Ugyanis a versenysportban is feltünik az, hogy gyakran az a versenyző vagy csapat nyer ( gyakran esélyesebbnek tartott ellenféllel szemben is ) aki jobban hisz a saját gyüzelmében. Egyetlen hegymászó sem jutott volna fel a csúcsra, ha nincs benne a szilárd hit, hogy ő bizony eljut oda.

    Annak ellenére, hogy erröl még nem volt tapasztalata.

    Számtalan találmány született meg ugy, hogy a feltaláló a környezet minden ellenkezése ( és gyakran a józan ész ) ellenére addig kisérletezett, amig megszületetett az eredmény.

    Igy aztán mondhatjuk azt, hogy a vallási vakhiten kivül jónéhány “hit ” létezik még, de ezeknek a hiteknek egy része elöremozditja az embert, nem pedig beledgasztja valami buta helyzetbe.

    Amikor a vallásól beszéltem, érdemes ebben a megvilágitásban megviozsgálni az emeberiség egyik nagy tanitója, Jézus szvaiat, miszertint:

    “mustármagyni hittel hegyeket mozgathatsz”.

    Egészen bizonyosnak tünik, hogy e szavak nem a pál féle fundi vakhitete, hanem az üttörő szellemiséget jelentették – amely nélkül nem lennének találmányok, az ember nem repülne, és nem jutna el az ürbe.

    Hiszen mindezekhez is kellett hit- nem is kevés.

    ( azt bizonyoára mindenki ismeri, hogy

    „A levegőnél nehezebb tárgyaksohasem fognak repülni.” Lord Kelvin, kémikus, 1885

    “Még ezer évig nem fog repülni az ember.” Wilbur Wright, 1901)

    stb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük