(2994) Irány az atomháború


Csökkentett méretű nukleáris arzenáltól nem lesz a világ biztonságosabb, mind addig, amíg az elit (akik sose láttak egy világháborút) elégülten hisz abban, hogy ők sose fognak áldozatok lenni. Ez a veszélyes illúzió apokaliptikus konfliktusokhoz vezethet, mondja egy nagyra becsült szakember.

Az eredeti cikk teljes magyar fordítását E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek. Hogy lehetsz egy évre VIP előfizető? Úgy, hogy legalább 10.000 forint adakozással hozzájárulsz a honlap fenntartásához. Az egy éves előfizetés 50 fordítást jelent.


What the new arms race will look like in a post-INF world

Limiting nuclear arsenals doesn’t make the world safer – not while the elites, who have never seen a big war, complacently believe they never will. This dangerous illusion invites apocalyptic conflict, a renowned scholar believes.

Humankind’s history might be a history of wars, but for several decades there was a sort of lull, with no really big armed conflict affecting leading world powers. That is, in part, thanks to nuclear weapons. Fear of their power kept the Cold War from becoming a hot one and restricted the actual fighting to proxy conflicts.

Also on rt.com What the new arms race will look like in a post-INF world

And that, in turn, has led to a situation where many of those currently in power don’t take the threat of war with the gravity it deserves, says Sergey Karaganov, a researcher of international relations and a dean at Moscow’s Higher School of Economics.

Complacency breeds danger

“The previous generations had a gut fear of war because their fathers or they themselves experienced World War II. But modern generations think of war very lightly,” he told RT.

This attitude is a major reason why the world now is in fact a more dangerous place than it was at the height of the US-Soviet confrontation, he believes. Some powers believe they are entitled to live in peace and cannot imagine that a smaller conflict elsewhere may escalate into a nuclear Armageddon. Meanwhile old mechanisms meant to prevent such a disaster are rapidly deteriorating, he said.

U.S. President Barack Obama, and his Russian counterpart Dmitry Medvedev shake hands after they signed the New START nuclear arms reduction treaty, April 8, 2010. ©Global Look Press / CTK / Michal Dolezal

This year Washington scrapped one of the key Cold War agreements restricting nuclear weapons – the INF Treaty – and indicated that another one – New START – would not be extended beyond 2021. The US changed its nuclear posture and now doesn’t rule out responding with nukes to a cyberattack. The Pentagon’s generals want a larger toolbox of smaller nuclear weapons and are weighing up options on how to use them in regular conflicts.

These days, it’s more complicated than just nukes

That said, those old mechanisms are also failing for purely technological reasons. In the 1970s there was a reasonably clear distinction between strategic weapons and everything else, so ensuring parity was relatively simple. Basically the US and the USSR settled on numbers of missiles, long-range bombers, submarines and warheads they were comfortable with and agreed ways to verify that each party sticks to the limits.

US President Richard Nixon and the General Secretary of the Communist Party of the Soviet Union, Leonid Brezhnev sign The Anti-Ballistic Missile (ABM) Treaty, May 26, 1972 © RIA Novosti / Yuri Abramochkin

“There are people in our country, as well as in other countries, who are stressing that we should go as we have been going in the 1960s and the ‘70s and the ‘80s. I must say I am very skeptical, because even in the ‘70s and the ‘80s we were basing our analysis on the very, very strange presumption of what was called parity,” Karaganov says.

But the distinction between “nuclear and non-nuclear, conventional and non-conventional” is blurred today. How does one take into the equation, for example, a conventional precision missile that can be fired across the border and take out the other nation’s military headquarters? Or a satellite that can blind an ICBM early warning spacecraft? Or a hypersonic glider? Or a computer virus that can shut down the power grid?

“Now strategic parity is almost impossible to count.”

Stop trying to limit nukes – change the thinking

Karaganov recently co-authored a report on this persistent danger. He admits it doesn’t have all the right answers, but offers some ideas where to begin – and philosophy is at least as important as politics or technicalities.

For example, nations should acknowledge that geopolitical rivalry was not an aberration of the ideologically-divided past but rather a natural order of things. Strong players have great appetites and will use any means to impose their will on weaker ones. Unfair, but such is life.

The next step would be to embrace a new multilateral deterrence arrangement that would include additional players, first and foremost China, and somehow incorporate non-nuclear things like cyber weapons into the calculation.

The People’s Liberation Army (PLA) soldiers take part in a performance during an open day of Stonecutters Island naval base, in Hong Kong, China, June 30, 2019. © REUTERS/Tyrone Siu

“The aim of the strategic policy of all responsible nuclear powers should not be doing away or even reducing their nuclear weapons, but strengthening mutual deterrence, and that is a completely different philosophy,” Karaganov suggests.

China vows retaliation if US deploys mid-range missiles in Asia after ripping up INF treaty

Essentially, he and his colleagues suggest ditching the old idea of nuclear stability – achieved through the reduction and capping of the two largest superpowers’ arsenals. Instead, any new treaties should focus on transparency – as well as developing protocols to wind down a nuclear conflict once it does start, which is much more likely to happen by accident than by intention.

The result may be somewhat of a Mexican standoff, but the alternative is far more dangerous, the scholars argue. An armed conflict involving nuclear-capable powers has the potential to spiral out of control, with sides trading increasingly serious blows and hoping the other one will chicken out.

A few decades ago the fear of nuclear weapons put a reasonably low cap on such games of nerves, but it is no longer the case and the risks are rising by the year. The solution would be for the great powers to put de-escalation as the paramount goal whenever a clash brews and treat any potential war between them as a doomsday in the making.


3 gondolat erről: „(2994) Irány az atomháború

  1. Alapvetően igaza van Karaganovnak, tényleg lépnie kellene az atomhatalmaknak abban a kérdésben, hogy ne növekedjen egy véletlen/szándékos(?) atomháború kirobbanásának az esélye.

    Abban is igaza van, hogy illene egy atomháborút a maga helyi értékén kezelni és deklaráltan a világ végének tekinteniük, valamint ennek megfelelően a veszélyes konfliktushelyzetekben a de-eszkalációra kellene törekedniük.

    A gond ott van, hogy például az Amerikai Egyesült Államok katonai doktrínája eleve számol egy megelőző nukleáris támadás lehetőségével, a nukleáris küszöböt lejjebb tolták, valamint minden korábbi egyezményt (ABM, INF) felmondtak, azaz a folyamatot egy új atomfegyverkezési hullám irányába lökték.

    További probléma az, hogy bizonyos amerikai körök egy atomháborút hivatalosan is megnyerhetőnek tartanak és bár tudják, hogy ez a jelenleg ismert világ végét is jelentené, ez nem tartja vissza őket abban, hogy a világot ezzel zsarolják, tartsák sakkban és megfélemlítsék. Ugyanis az elsődleges amerikai cél a nukleáris politikájukkal pont ez, ehhez pedig hiteles veszély kell – akár egy öngyilkos háború kitörésével történő fenyegetés.

    Sőt, továbbmegyek: egy globális befolyását folyamatosan veszítő Amerika számára az is kvázi a világ végét jelentené, ha egy szép napon a rivális gazdasági/katonai/politikai erőcentrumok hátat fordítanának a dollárnak és Amerikának, márpedig ez törvényszerűen be fog következni a jövőben, így vagy úgy. Amerika szeretné azt, hogy mire ez a helyzet elérkezik, kész tények elé tudja állítani a világot és lehetőség szerint minél jobb alkupozícióba legyen.

    Természetesen arra is készülnek, hogy ha ez „szép szóval” nem működik, akkor megnyomják az indító gombokat és Oroszországot valamint Kínát elpusztítják.

    Nem csak Izrael és Golda Meir gondolkodhat egyfajta „Sámson-opcióban”, hiszen anno Putyin is kifejtette, hogy Oroszország nem érdekelt egy Oroszország nélküli világban, mint ahogy biztosak lehetünk abban, sem Kína, sem az USA nem fogja harc nélkül feladni a céljait.

    A nagy kérdés csak annyi maradt, hogy melyik nagyhatalomnak (hatalmi elitnek) mi a valódi célja, illetve van-e lehetőség kompromisszumra, mármint akar-e mindegyik fél megoldást találni egy olyan jövőre, ami nem atomháborúba torkollik.

    Az mindenesetre az elmúlt három évtized amerikai geopolitikájából leszűrhető, hogy a Kelet hatalmai jól teszik, ha készülnek egy atomháborúra a Nyugat ellen, mert két lehetőség van:
    1. Valóban felkészültté válnak, ergo a Nyugat (USA) nem mer belemenni egy ilyen katonai konfrontációba
    2. Az USA mindenképpen világháborút akar majd kirobbantani, akkor pedig készen kell állni a támadó méltó fogadására

    Egyelőre úgy fest, mind Kína, mind pedig Oroszország ilyen stratégia mentén gondolkodik és fejlesztik a szükséges erőiket, mégpedig nem piti léptékben.

    Karaganov gondolatainak összegzése egyelőre csak vágyálom marad.

  2. 1:

    Nagyjából ennyi, meg egy bambi.
    Továbbá nem akarok más tollával ékeskedni, de
    – a klíma- helyzetet nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha az atomfegyverkezésről van szó…

  3. 2 – Alzi:
    Az atom fegyverkezők a klímát nagy ívben leszarják.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük