Tibor bá szatirikus online
Ellátandó sebesült: Itt kell bemenni a sürgősségi osztályra?
Kapus: Itt, de mit szorongat a kezeiben, ide behozni semmit se szabad.
Ellátandó sebesült: Megkéseltek, a kibuggyanó beleimet tartom vissza.
Kapus: Melyik kerületbe lakik, mert oda kellene fordulnia, különben is, ne vérezze össze a folyosót.
Ellátandó sebesült: Nem tudok átmenni sehova, mert a BKV se enged fel a járművekre, ha csöpög belőlem a vér.
Kapus: Szerencséje van, hogy ma olyan vajszívű vagyok. Menjen előre a sarkon forduljon balra. A „sürgősségi” ki van írva az ajtó felett. Még valamit a folyóson emberek ülnek, ne törődjön velük. A legtöbb előbb vagy utóbb hazamegy magától.
Ellátandó sebesült: (befordul balra, szembe találja magát egy rakás emberrel) Jó napot emberek, előre engednének? (elkezd kiabálni egy asszisztens után) Nővér, nővér, adjon egy ágytálat, had tegyem bele a beleimet.
Asszisztens: Nincs szabad ágytálunk.
Ellátandó sebesült: Akkor most mit csináljak. Már nem sokáig tudom tartani a beleimet.
Asszisztens: Miért nem vigyázott magára. Csak gondot okoznak az egészségügynek. Különben nem mondták magának, hogy hozzon magával ágytálat?
Ellátandó sebesült: Nem, aki felmetszette a hasam csak annyit mondott, hogy a kurva anyádat.
Asszisztens: Üljön már le, az új szabály szerint 10 percen belül meg kell vizsgálni és közölni kell magával, hogy mire számíthat.
Ellátandó sebesült: (kilök a székből egy mélyen hörgő öreg nénit) Nyanya, magának már nincs sok hátra, hadd üljek le. Már zsibbad a jobb karom, nem vagyok én ehhez hozzászokva.
Asszisztens: A helyzet az, hogy az én megítélésem szerint magának sincs sok hátra, de talán lesz itt egy sebész, aki összevarrja a hasát, ha vissza tudja valaki tenni a beleit, de ahogy nézem egy darabot már elveszített belőlük. Miért nem szorította egy kicsit jobban. Na jó látom, a vastag belei jó sikamlósak, de a hasnyálmirigyét már nem látni. Úgy tűnik, azt is elhagyta.
Ellátandó sebesült: Azért én mégiscsak szeretnék egy orvossal beszélni.
Asszisztens: Az orvosok nem beszélgetnek, nincs rá idejük, de 6-8 órán belül magára is sor kerül.
Ellátandó sebesült: Én olyan álmos vagyok, hogy egészen biztos addig elalszom.
Egy orvos: (éppen elrohan valahová, de meglátja a nagy rakás kibuggyant belet, hirtelen leáll) Maga miért nincs benn a kezelőbe? A folyóson varrjuk össze?
Ellátandó sebesült: Senki nem mondta, hogy hova menjek, de már legszívesebben nem mennék sehova, mert leragadnak a szemeim.
Egy orvos: Ez a vér vesztesség miatt van. Különben is ennyi idő után a szepszis bebiztosított. Pláne, hogy a bélsár ráfolyt a májára. Na, mindegy.
Ellátandó sebesült: Szepszis? Abba beletehetem a beleimet?
Egy másik beteg: A szepszis azt jelenti, hogy magának már annyi!
Ellátandó sebesült: Kár, szívesen vártam volna 14 és fél órát, aztán, ahogy a kapus mondta, hazamentem volna magamtól.
Asszisztens (aki valahonnan visszajött) Na, jó ember itt az ágytála. Tegye szépen rá a beleit, és máskor ne bicskázzon a kocsmában.
Ellátandó sebesült: Nem a kocsma, a feleségem bökött le, mert meg akartam erőszakolni.
Asszisztens: Igen? Na, akkor adja vissza az ágytálat. Tartsa csak tovább a beleit. Főleg így néhány nappal Nőnap után.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Egy éve történt:
Szerelés közben nagyon csúnyán elvágtam a kezem, kb. félig levágtam az ujjamat. Ütőeret is ért a vágás, úgyhogy erősen vérzett. Bekötöttem szorítókötéssel, aztán rohantam be a traumatológiára. (Szerencsére volt, aki bevigyen, mert ilyen sérüléssel nem tudtam volna vezetni.)
A betegirányítóhoz ahogy odaértem, a pult mögött a nő rögtön látta, hogy mi a helyzet, nem is kérdezett, mondta, hogy „Gyorsan adja a TAJ kártyáját, vagy csak mondjon egy nevet, aztán adom a sürgősségi beutalót, X ajtónál fogják szólítani!”.
Egy percen belül szólítottak is. Odabent mondták, hogy ezzel a sürgősségire kellett volna mennem, nem hozzájuk, de, ha már ott vagyok, ellátnak. Össze is varrták az ujjamat, nem gorombáskodott senki sem, pedig szokás szerint nagyon sok beteg volt. Az egyetlen negatívum, amit mondhatok, hogy nem írtak föl fájdalomcsillapítót, és amikor kiment a lidokain hatása, cudarul fájt az ujjam. Szerencsére volt otthon fájdalomcsillapító, de ezt ők ott nem tudhatták.
Szóval a cikkbeli történet szerencsére nem így van a valóságban, vagy legalábbis nem mindenhol.
Miért nem engeded ki a hozzászólásom? Mert ellentmond a történetednek?
>Ez egy szatirikus poszt. Ezt illik észreveni.
Nem szatirikus, hanem tragikus, de mindenképp jellemző:
Tegnap este jelenésem volt a salgótarjáni kórház sürgősségi osztályán. Amikor megérkeztünk, a biztonsági őr éppen egy cigánnyal balhézott, akiből mindenféle dolgok lógtak ki, de ő haza akart menni. Állítólag aznap egyszer már bevitte a mentő, de akkor is hazament. A váróban ült még néhány csoport indián. Mi hamar végeztünk, a személyzet nagyon precíz és kifejezetten kedves volt. Nem erőltetetten, hanem természetes módon kedves. Ennek okát elég hamar megértettem, mikor az egyik nővér felderülve közölte: ma mi vagyunk ott az első fehér emberek! És ez volt este tízkor.
Nem mindegy hogy hol van az ember.
Az ország nyugati részében jó az elátás, és nyugodtabbak az emberek.
Borsodban, szabolcsban, nyírségben, stb a leszakadással együtt cudar állapotok lehetnek.
Budapest ennek a kettőnek a keveréke.
A kórházi ellátás mellett a házi és gyermekorvosi ellátás is összeomlóban van…
Az utóbbi 5 évben megduplázódott a tartósan (több mint fél éve) betöltetlen praxisok száma, jelenleg épp 354:
https://oali.aeek.hu/index.php/praxiskezelo-nyilvtartas/tartosan-betoltetlen-korzetek/95-tajekoztato-a-tartosan-betoeltetlen-haziorvosi-koerzetekrol
Megyei lebontásban:
50 BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN
27 BÉKÉS
26 JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK
24 BÁCS-KISKUN
24 FEJÉR
21 TOLNA
20 HEVES
19 PEST
18 SOMOGY
17 NOGRÁD
17 SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG
16 BUDAPEST
13 HAJDU-BIHAR
11 GYŐR-MOSON-SOPRON
11 VESZPRÉM
10 BARANYA
9 CSONGRÁD
8 KOMÁROM-ESZTERGOM
8 VAS
5 ZALA
Feltűnő a kelet-nyugati különbség.