(2070) A kapitalizmus haldoklik, és ami nyugtalanító, nincs helyette más

A kapitalizmus haldoklik, és ami nyugtalanító, nincs helyette más

Szerző: Crawford Kilian, az esszét megjelentető kulturális magazin: The Tyee

Valami bölcs férfi egyszer megjegyezte, hogy könnyebb elképzelni a világ végét, mint a kapitalizmus halálát. De Wolfgang Streeck

A 70 éves, német szociológus (Max Planck Intézet szociológiai tanulmányok professzora) szerint a kapitalizmus halála nem csak elkerülhetetlen, de igen gyorsan közeledik is, és fogalma sincs, hogy lesz-e helyette valami más. Legutóbb megjelent könyvének ez a premisszája: Hogyan fog elhalni a kapitalizmus? Gondolatai jóval meghaladják Thomas Piketty: Tőke a 21. Században című művének gondolatait. Piketty úgy gondolja, hogy a két világháborúban szétzilált kapitalizmus helyreállítja önmagát. Ezzel szemben Streeck-nek az a véleménye, hogy  a kapitalizmus önmaga legnagyobb ellensége, és elvágta megmentésének minden reményét azzal, hogy az összes potenciális megmentőjét elpusztította. [ugyan ezzel a gondolattal találkozhatunk Marxnál is]

A „Hogyan fog elhalni a kapitalizmus” bevezetőjében így ír: „Ezer sebből vérző halál képzelhető el…. Nincs sehol egy tényleges ellenzék, és a történelem szárnyai nem várnak használható utódok. Láthatóan a kapitalizmus a tőke koncentrációja után, koncentrálta hibáit is…. Az önpusztításnak egy tökéletes endogén folyamata.

Streeck szerint nem lehet visszamenekülni Marxhoz, vagy szociáldemokráciához, vagy bármely más rendszerhez, mert egyszerűen nincs lehetőség a menekülésre. „Álláspontom szerint végső krízisében a Kapitalizmus után nem szocializmus jön, vagy valamifajta szociális rend, hanem sokáig tartó köztes állapot – nem lesz új világrend egyensúlyi állapot…. hanem tartós szociális entrópia vagy rendezetlenség.”

Ha szükségünk lenne történelmi párhuzamra, akkor gondoljunk a Római Birodalom bukása és a feudalizmus kialakulása közötti intervallumra. A Római Birodalom rabszolgákon nyugvó gazdasága kiskirályok, fallal körülvett városok, és erődítmény birtokok, valamint átvándorolt barbárok által felügyelt zárt területek káoszába torkolt. És ez az állapot évszázadokon át tartott, ahol a kiskirályok császárnak hívták magukat és azt játszották, hogy a birodalom nem bukott el. Streeck szerint a köztes állapot 5 dologból jött léptre, amelyek mindegyike rontott a többi tényezőn: stagnálás, oligarchikus újraosztás, a közös tulajdon kifosztása, korrupció és globális anarchia.

Ezek a tényezők fellelhetők voltak három mai krízisben: az 1970-es évek globális inflációja, az 1980-as évek köztartozásának a felfutása, és a gyorsan növekvő magán tartozás a következő évtizedek alatt, aminek közvetlen következménye lett a financiális piac 2008-as összeomlása. [Az eredeti esszés Kanadában jelent meg] Egy bizonyos kor megélése után Brit Kolumbiában élénken emlékezhet ezekre a krízisekre és az okozott károkra. Az 1970-es évek sztrájkjait és az inflációt követte a Socreds [The British Columbia Social Credit Part tagjait nevezik így] „megszorítások” ideje, most pedig egy életre eladósodunk az ingatlan piacon. Streeck emlékeztet minket arra, hogy nem volt semmi személyes tragédia. Egymás után kellett szembenézni a nehézségekkel. Tudomásul kell vennünk, hogy sorsunk nem volt elkerülhető.

Aztán kilyukadt a lufi: A dolgok jól összepasszolnak. Ideiglenes külföldi munkások és egyéb bevándorlók ellehetetlenítik a szakszervezetek munkáját. A „gazdasági fellendülés” lényege a munkanélküliség felváltása alulfoglalkoztatással. Az oktatás egy igen drága módja a fiatalok visszatartása a munkahely keresésben. A nőket ösztönzik a munkavállalásra, hogy meg lehessen őket adóztatni. De a középosztály családjainak szükségük van két keresőre, hogy fenn tudják tartani életszínvonalukat annak érdekében, hogy importálni lehessen alulfizetett bevándorló nőket, akik gyerek felügyeletet vállalhatnak. Aztán ezeket a gyerek felügyelőket vissza kell küldeni saját hazájukba, amikor a vankuveri ingatlan buborék kilyukad.

Marx úgy gondolta, hogy a kommunizmus elsöpri az államot. Ehelyett a kapitalizmus az államot addig sorvasztotta, amíg fő funkciója a gazdagok védelme, a szegények kordában tartása nem lett. De a folyamat alatt a kapitalizmus megölte megmentőit. Ki fogja megvédeni a bankokat a következő összeomlás után? Ki fogja megmenteni a világ financiális nagymenőit, ha mesterséges intelligencia veszi át munkakörüket? És ki fogja sakkban tartan a szegényeket, ha az adófizetők nem dobják össze a rendőrök fizetését, miközben a gazdagok biztonsági őröket alkalmaznak, hogy megvédjék körülkerített lakóparkjaikat? Wolfgang Streeck a kapitalizmus összeomlásának nem lát egyetlen meghatározható okát, de nyilvánvaló utód rezsimet se lát.

Az Európai Unió felborulhat. A klíma változás ellepheti Florida déli részét. A menekültek folytathatják északra vándorlásaikat, végül el fogják söpörni a kerítéseket, és azok védőit. Végül enklávékat hoznak létre Európában, Amerikában, és Kanadában.

Megállíthatatlan új járványok fogják körüljárni a Földet, és nem lesz megfelelő politikai osztály, amely szembenézhetne ilyen kihívással. A megfelelő közösségek néhány száz év alatt kialakulhatnak, de ha Streeck-nek igaza van, a kapitalizmus bebiztosította, hogy abban se mi se utódaink nem fognak helyet kapni.

___________________________________________________________________

……. Nem lehet visszamenekülni Marxhoz, vagy szociáldemokráciához, vagy bármely más rendszerhez, mert egyszerűen nincs lehetőség a menekülésre. „Álláspontom szerint végső krízisében a Kapitalizmus után nem szocializmus jön, vagy valamifajta szociális rend, hanem sokáig tartó köztes állapot – nem lesz új világrend, valamifajta egyensúlyi állapot…. hanem tartós szociális entrópia vagy rendezetlenség.”

Ha szükségünk lenne történelmi párhuzamra, akkor gondoljunk a Római Birodalom bukása és a feudalizmus kialakulása közötti intervallumra. A Római Birodalom rabszolgákon nyugvó gazdasága kiskirályok, fallal körülvett városok, és erődítmény birtokok, valamint bevándorolt barbárok által felügyelt zárt területek káoszába torkolt. És ez az állapot évszázadokon át tartott, ahol a kiskirályok császárnak hívták magukat és azt játszották, hogy a birodalom nem bukott el……..

 

 

_________________________________________________________________

Capitalism Is Collapsing — and the Weird Thing Is That Nothing Is Rising to Replace It

By Crawford Kilian [1] / The Tyee [2]

December 28, 2016

AddThis Sharing Buttons

Share to FacebookShare to TwitterShare to Google+Share to More1Share to Email

Some anonymous wise person once observed that it is easier to imagine the end of the world than the end of capitalism. But Wolfgang Streeck [3], a 70-year-old German sociologist and director emeritus of the Max Planck Institute for the Study of Societies, thinks capitalism’s end is inevitable and fast approaching. He has no idea what, if anything, will replace it.

This is the premise of his latest book, How Will Capitalism End?, which goes well beyond Thomas Piketty’s Capital in the 21st Century. Piketty thinks [4] capitalism is getting back into the saddle after being ruined in two world wars. Streeck thinks capitalism is its own worst enemy and has effectively cut itself off from all hope of rescue by destroying all its potential rescuers.

“The end of capitalism,” he writes in the introduction, “can then be imagined as a death from a thousand cuts… No effective opposition being left, and no practicable successor model waiting in the wings of history, capitalism’s accumulation of defects, alongside its accumulation of capital, may be seen… as an entirely endogenous dynamic of self-destruction.”

According to Streeck, salvation doesn’t lie in going back to Marx, or social democracy, or any other system, because there is no salvation at all. “What comes after capitalism in its final crisis, now under way, is, I suggest, not socialism or some other defined social order, but a lasting interregnum — no new world system equilibrium… but a prolonged period of social entropy or disorder.”

Five developments, three crises

If we need a historical parallel, the interregnum between the fall of Rome and the rise of feudalism might serve. The slave economy of Rome ended in a chaos of warlords, walled towns and fortress-estates, and enclaves ruled by migrant barbarians. That went on for centuries, with warlords calling themselves “Caesar” and pretending the Empire hadn’t fallen. Streeck sees the interregnum emerging from five developments, each aggravating the others: “stagnation, oligarchic redistribution, the plundering of the public domain, corruption, and global anarchy.”

All these problems and more have grown through “three crises: the global inflation of the 1970s, the explosion of public debt in the 1980s, and rapidly rising private indebtedness in the subsequent decade, resulting in the collapse of financial markets in 2008.” Anyone of a certain age in  British Columbia has vivid personal recollections of these crises and the hurt they caused. The strikes and inflation of the 1970s preceded the Socreds’ “restraint” era, and now we mortgage our lives for a foothold in the housing market. Streeck reminds us that it was nothing personal, just business. We weren’t just coping with one damn thing after another; given his perspective, we can see how it all fit together with an awful inevitability.

When the bubble pops

And it continues to fit together. Temporary foreign workers and other immigrants make unions’ jobs harder. “Recovery” amounts to replacing unemployment with underemployment. Education is an expensive holding tank to keep young people off the labour market. Women are encouraged to work so they can be taxed. But middle-class families need two incomes anyway to maintain their status, so they import underpaid immigrant women as nannies. At some point soon these nannies will be sent back to their home countries when Vancouver’s housing bubble pops.

Marx thought communism would see the withering-away of the state. Instead, capitalism has reduced the state until its chief functions are protecting the rich and policing the poor.

But in the process, capitalism has killed off its rescuers. Who’s going to save the banks in the next collapse? Who’s going to bail out the masters of the financial universe when artificial intelligence takes their jobs? And who’s going to police the poor when taxpayers can’t pay for the cops and the rich are hiring cops for their own gated communities? Wolfgang Streeck sees neither a single cause of capitalism’s collapse nor any obvious successor regime.

The European Union may break up. Climate change may drown south Florida, including Donald Trump’s Mar-a-Lago. Refugees will keep coming north; they will eventually overwhelm the fences and guards and create new enclaves in Europe and the U.S.A. and Canada.

New pandemics will sweep unchallenged around the world. No coherent political communities will be there to respond to such disasters. Such communities may arise centuries from now, but if Streeck is right, capitalism has ensured that we and our children will never live in them.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

48 gondolat erről: „(2070) A kapitalizmus haldoklik, és ami nyugtalanító, nincs helyette más

  1. “hanem tartós szociális entrópia vagy rendezetlenség”

    Mindannyiunk érdekében a jós szóljon belőle!

  2. “Ehelyett a kapitalizmus az államot addig sorvasztotta, amíg fő funkciója a gazdagok védelme, a szegények kordában tartása nem lett.”

    Szerintem rossz helyen keresi a probléma gyökerét. Az állam hatásköre és az újraelosztás mértéke egyre csak nő, az egész nyugaton (“jóléti állam”).
    A túlterjeszkedő állami miatt sérül a szabad piac, a profittermelés jelentős része nem hatékonyságnöveléssel, hanem korrupciós csatornákon keresztül történik. Ez természetesen oda vezet, hogy nagy tömegek szakadnak le. Erre csak ráerősít a több generáción átívelő “gondoskodó állam” megszokása (és erőszakos tanítása).

  3. Amikor Habsburg Ottót megkérdezték mit gondol arról visszajönnének-e a Habsburgok oda ahonnan elküldték őket, válaszában egyértelműen arról beszélt, hogy amíg a pénz ilyen bankok által tetszőlegesen sokszorozható és (én fogalmazásommal: hamisítható az államok által), addig senki se akarna visszajönni.

  4. A mesterségesen kreált kapitalizmus betöltötte hivatását, gigantikus vagyonokat generált, amit most szépen betakarítanak a “gazdák”…

    A termelő polgárok többsége meg szépen visszasüpped a jobbágy-rabszolga sorba. Már amelyik belefér a megadott 500 milliós létaszámba. A többi: járulékos veszteség.

  5. Szerintem van helyette más, csak először valóban meg kell halni a királynak, hogy felhangozzanak az ágyúlövések és az, hogy “Éljen a Király”.

    Az új király a New World Order
    (Donald Trump’s New World Order – The American Interest)

  6. 5. Kyra

    A kérdés, hogy a new New World Order mennyiben más az old New World Ordernál.

    Jobban járunk-e egy saját érdekeit érvényesítő szuperhatalommal, mint egy eleve az egész világot a saját érdekszférájának tekintő globális konglomerátummal ?

    Mit választanánk? Az amerikai nemzetállamot, vagy az amerikában székelő világkormányt?

  7. A kapitalizmus haldoklik, s ezért átalakul: korporatív fasizmussá. Mondhatni, összenő, ami összetartozik.
    Ennek a folyamatnak a kellős közepén vagyunk és ennek ezernyi jele van. Akárhova néz az ember, ezt látni. Még sok itteni fórumtárs megnyilvánulásán is. Durva? Hiába, ez a helyzet.

    Ugyanúgy, mint a “liberális demokrácia” a Schwab-féle “stakeholder capitalism” is csak egy eufemizmus a már említett korporatív fasizmusra. Ezt már csak a vak nem látja!

    Csak egy példa a sok ezer közül:

    “Jövőre az ország (megjegyzés: Kanadáról van szó) lehetővé teszi, hogy embereket öljenek meg kizárólag mentális egészségügyi okokból. Azt is fontolgatja, hogy az eutanáziát kiterjeszti az “érett” kiskorúakra – a 18 év alatti gyermekekre, akik ugyanazoknak a követelményeknek felelnek meg, mint a felnőttek.”

    http://www.latimes.com/world-nation/story/2022-08-11/disturbing-experts-troubled-by-canadas-euthanasia-laws

    Tibor bá´- nak: bevallom, ez a beírásom azért is született, hogy kicsit felpörgessem a hozzászólások számát. Tudom, nem a dolgom, de nem a rossz szándék vezérel ilyen szempontból. Ezért is van a fenti szövegben provokatív megfogalmazás, viszont ez nem azt jelenti, hogy csak ezért fogalmaztam így. Hanem, mert valóban így gondolom. Remélem, hogy több lesz a reakció, mint az elmúlt napokban! Már maga az eutanázia is egy nagyon megosztó téma, de itt magáról, a kapitalizmusról és a jövőképről is kifejtheti bárki, hogy mit gondol! Persze, ha nem érzi úgy, hogy minden mindegy, úgyis végez velünk a klíma 2026-ban…. 🙂

  8. 8 – Zsolt:
    Elvileg az authanázia elfogadható, de a gyakorlatban rettenetesen vissza lehet élni vele.

    A hozzászólások miatt nem kell aggódni. Pl. a mai poszt bőven ad lehetőséget a vitára. Ha teremtek élő lényt, kell-e nekik jogokat is adni?

  9. A jövőképet felhozva van egy könyv, amit érdemes elolvasni szinte mindenkinek, aki szeret filózni, hogy hol tart a világ, merrefelé tartunk és milyen választási lehetőségei vannak az emberiségnek. Néhány lelkes sci-fi rajongó bizonyára ismerni fogja, de messze nem csak nekik lehet nagyon érdekes!

    Egy nagyszerű ember írta, aki azon kívül, hogy több sci-fi regényt is letett az asztalra paleontológus, biológus és filozófus is volt.

    Ivan Jefremov: A Bika órája

    Könyvesboltokban, magyar nyelven nem hozzáférhető. Antikváriusoknál, kéz alól, hirdetés által lehet hozzájutni azoknak, akik mindenképpen magyarul szeretnék olvasni. Érdemes!

    Promó: Oroszországban és a volt szovjet tagköztársaságokban széles körben elterjedt nézet az – egyáltalán nem alaptalanul! -, hogy a volt szovjet, nagyhatalmú KGB-vezér, Jurij Andropov, pontosan e könyve miatt ölette meg Jefremovot. A nyugati narratíva szerint azért, mert Andropov a szovjet rendszer kritikájaként fogta fel a könyv mondanivalóját. Akik viszont kicsit is értik, hogy ki volt Andropov és hogy mennyire vágott az esze, plusz elolvassák a könyvet, akkor könnyen rájönnek, hogy ez legfeljebb is csak egy részigazság lehet. A könyv ugyanis túl sok hatalmasság tyúkszemére taposott rá fájdalmasan, szerte a világon. Többek között, így utólag, ilyen Klaus Schwab-féle férgekére is.

  10. 10: Köszi Zsolt,
    felkeltetted az érdeklődésemet, leütöttem egy 72-es példányt a Librinél.

    De a véleményem az, hogy akik valóban hajlandóak önálló gondolkodásra, és képesek is rá… nos az ritka mint a fehér holló. Annyira programozott az agyunk gyerekkortól fogva a mindenáron való beilleszkedésre és önmagunk elfogadtatására. Mindegy hová, de valamilyen csoportba mindenképp. Ez tkp. létfeltétel a kirekesztés, kitaszítottság ellen, ami a legsúlyosabb dolog az egyén számára.

    Erről szól ha emlékeim nem csalnak, a “Suttogó” c. filmben vagy könyvben? (The horse whisperer) – többek között – egy bevált módszert ismerhettünk meg a neveletlen vadcsikók megzabolázására. Az erőszakoskodni kezdő fiatal csikók néha ugyanis nagyon nekibátorodnak és nem tudják hol a határ – komoly sérüléseket okoznak társaiknak. Ekkor egy szürkület idején az egész ménes kancástól egyszercsak fal-szerűen összeáll és harapdálással, rugdosással folyamatosan zaklatják és elkergetik maguk közűl. A tapasztalat szerint egy-két ilyen magányosan töltött éjszaka után (márha túlélte a vadonban) minden csikó megjuhászodik…

    Miért érdekes ez? Mert ebből is látszik, hogy az élővilágban nincs nagyobb büntetés a kirekesztésnél… Az persze egy külön történet, hogy miért tünt el az etológia az oktatásból? Talán az volt a gond, hogy mi emberek biológiailag ugyanígy működünk, pontosan ugyanannak az élővilágnak vagyunk a része… Kaptunk helyette pszí-choló-giát (egészségünkre!?!), belépőt a virtuális és valóságos nihilbe.

    Ezért marad egyeseknek a kitaszítottság vállalás önként…

    “Az embernyáj leginkább azt gyűlöli, aki másként gondolkodik; ez nem is az önálló vélemény, hanem az a merészség, amivel magad akarsz gondolkodni, és amire ők képtelenek.” – Arthur Schopenhauer –

  11. 10. Zsolt
    11. Vaszil

    👍

    Köszi a könyvajánlót!

    13. Pista

    Köszönöm!

  12. Fiúk! Beleértve a lányokat is! 🙂 Segítségeteket kérem, hátha…
    Most, hogy a scifi-t emlegetitek, meg amikor az “Orosz gazdaság” alatt 18-20-ban proton és hubab párbeszédét olvastam akkor is eszembe jutott egy problémám, amire egyelőre nem találtam megoldást:
    Olvastam egy könyvet, emlékeim szerint 20-30 éve. Magyarul! Elég kevés konkrétum maradt meg bennem, inkább csak a téma meg a hangulata. Egy riport szerű történet, egy posztindusztriális korban játszódik, miként igyekszenek megoldani az emberek megoldani hétköznapi problémáikat és e közben hogyan alakul társadalmuk. Pont, mivel alig emlékszem rá, gondoltam, előkeresem, de nem találtam meg. Elkezdtem keresni a neten. Csak a címére emlékeztem: Entrópia. De az ilyen című, magyar nyelvű könyvek mind másról szólnak. Aztán rábukkanok erre: https://www.amazon.com/Entropia-Life-Beyond-Industrial-Civilisation/dp/0987588400
    A téma egyezik meg a cím is, de ezt 2013-ban adták ki először, talán Melbourne-ben, ahol a szerző dolgozik. Magyar kiadásnak nem találtam nyomát.
    Érthetetlen a téma és a cím ilyen egyezése, de nem olvashattam a megjelenés előtt sok évvel, már magyar kiadásban. Ezért kérdem most itt, nem találkozott-e valaki az általam olvasott könyvvel? (Már arra is gondoltam, esetleg nem ez lett volna a címe, hanem valami hasonló idegen szó.)
    Ha meg valami időutazásba keveredtem volna, azt meg talán dajtás tudja kibogozni 🙂

  13. 18.hargi: Deeeeeee! Biztos ez volt. Nem is értettem így utólag, miért Entrópia, pedig lám egy másik szerző ezt a fogalmat társította hasonló témájú művéhez, szóval nem csak én magyaráztam meg sikeresen magamnak, hogy passzolhat. 🙂
    Nagy köszönet Neked!!!

  14. 16 Csont
    Nem volt esélyem, hogy segítsek ebben a keresésben, én egy generációval korábban voltam sci-fi olvasó, ennek a könyvnek az idejében már rég túl voltam ezen a fázison… 🙂

  15. 19 – 20:
    Az én első (1957) sci-fim: The day of the Triffids.
    írta John Wyndham 1951-ben.
    A sci-fi olvasást 1967-ben hagytam abba.
    Saját sci-fi könyvemet 1990-ben írtam, Velünk kísérleteznek címe. Van benne egy 7 oldalas angol nyelvű synopsis. We are all Guinea-pigs címen.

  16. 20-21. Úgy látom a könyv 1992-ben jelent meg nálunk és én röviddel ezután olvashattam. Ha visszagondolok, akkor már én is legalább tíz éve nem olvastam más sci-fit. Akkoriban leginkább a Frakk a macskák rémét olvastam, lefekvés után a gyerekszobában. 🙂
    De ez nem is egy klasszikus sci-fi, inkább egy platform egy fenntarthatósági propagandának. 1975-ben íródott, ezt is bele kell, számolni! Számomra kellemes hippi hangulata volt. Nem meghatározó volt, de rám talált ez a könyv, én nem tudatosan találtam rá. De már akkor is éreztem, hogy nekem nem a fogyasztói társadalom gazdasági sikerességében kell keresnem a saját boldogságomat. Inkább az élet egyszerüsítésében.
    Ha meggondolom, ilyen hippik a barátaim is, kicsit kilógnak, többük hozzám hasonlóan saját kezüleg építette házát, fából, sárból, szalmából. Az asszonyok kiválóan érzik magukat, ha egy asztal körül pletykálkodhatnak, miközben rongyból vagy tésztából alkotnak valamit. A férfiak pletykálkodását pedig az sem rontja el, ha sörfőzés közben az előző főzeteket kóstolgatják. Hát nem igazi sikeres hippi közösség?

  17. Jó párhuzam a cikkben a római birodalommal való összehasonlítás.
    A rómaiaknál is bekövetkezett az a fázis, mikor a multikulti eluralta a társadalmat, ott is létrejött egyfajta liberalizmus, persze a maga sajátos módján a kornak megfelelően.
    A birodalom már csak úgy tudta fenntartani, megvédeni magát, hogy a limeseken túl gyülekező barbár népeket megpróbálta szövetségesévé tenni azzal, hogy befogadta őket, lehetőséget adott a római polgárjogra, megvásárolta őket a római kiváltságok elérhetőségével, de aztán már ez sem volt elég, és az egyre több balasztot hordozó, és egyre inhomogénabb társadalom elkezdett recsegni, ropogni, a források elapadtak.
    Hát nem ez folyik most is?
    Szerintem a nyugati jólétet az táplálta, hogy képes volt a világ boldogtalanabb részének forrásait maga számára kisajátítani, és ennek nyereségét egy viszonylag kis népesség javára felhasználni anélkül, hogy a kívül rekedt többség ennek tudatában lett volna.
    Ennek most folyik egy erős eróziója kicsiben és nagyban egyaránt.
    Európában ez az EU bővülésében, a perifériák csatlakozásában nyilvánul meg, ami eleve növeli azok számát, akik részt kérnek ebből a rabolt vagyonból, ami korábban kevesek kezében landolt.
    Másrészt kinyílt pandora szelencéje, a nyomorult térségek lakossága a mai modern technika révén közvetlenül szembesül azzal, milyen különbség van a két világ között, és arról is tudomást szerez, hogy van járható útja annak, hogy eljuthasson az ígéret földjére.
    És ennek még akkor sem várható jó vége, ha optimista módon feltételeznénk, hogy ez a bejövő népesség beilleszkedne az új társadalomba, mert a rendszerből hiányozni fognak azok a többlet források, amivel az ő megnövekedett igényeiket ki lehetne elégíteni.
    Tehát ez mindenképpen a nyugat korábbi életszínvonalának egyre nagyobb csökkenésével fog járni, amitől viszont fel fog robbanni ez a világ…

  18. Jó ez a cikk, és érdekesek a hozzászólások is. Szeretek a civilizációról, társadalomról gondolkodni. Vajon lesz-e kiút? A buktatók jól látszanak, de vajon akad-e köztük járható ösvény?

  19. 24 Ábel
    Hogy lesz-e kiút, azt nem tudom, de ha az optimális végállapotot néznénk, az az lenne, hogy a világ bármely lakója egyenlő esélyekkel juthasson hozzá az anyagi javakhoz, és ezt kizárólag az egyéni teljesítménye korlátozhassa, nem pedig valamiféle nyílt, vagy burkolt kasztrendszer. Persze azért valami szociális rendszerrel azok számára, akik önhibájukon kívül nem tudnak teljesíteni.
    De egy biztos, a világ nem fog tudni kiizzadni magából a mostaninál lényegesen nagyobb teljesítményt, mert nem lesznek hozzá természeti források.
    Ez pedig garantálja, hogy a nyugati ember számára egy ilyen átalakulás maga lesz az összeomlás, a jólét feladása, az elsüllyedés, a pokol, míg a többség számára egy szerény emelkedés.
    Az biztos, hogy a nyugati világ védeni fogja a bástyáit végsőkig, olyan rémisztő perspektíva az az állapot, amit leírtam, hogy néhány idealistán kívül senkit nem fog motiválni, ha szembenéz a következményekkel.
    Inkább humanista lózungokba csomagolva elködösíti a meztelen valóságot, és nem valós okokra vezeti vissza a világ jelen állapotát…

  20. 25. “egyenlő esélyek” meg “lényegesen nagyobb teljesítmény” – álmodik a nyomor! Örülhetünk, ha minimálisan élhető, elviselhető világ lesz még a következő évtizedekben!

  21. 25 Ábel
    Az egyenlő esélyek alatt persze azt értettem, hogy mindez a mainál jóval alacsonyabb szinten, ha úgy tetszik, a maihoz képest nyomorszinten.
    A teljesítmény szempontjából viszont én is úgy érzem, hogy amit eddig a világ elért, az fenntarthatatlan folyamatokon alapult, mert felzabálja a forrásokat, megmérgezi és elpusztítja a bioszférát, tehát innen ebből a szempontból csak lefelé van út.
    Fájdalmas lesz, de csak bízhatunk benne, hogy közben nem keletkeznek olyan politikai feszültségek, ami kollektív öngyilkossághoz vezetnek, de sajnos ez sem kizárt…

  22. 27 A kiút ott kezdődik, hogy nem az anyagi javak halmozásában keressük a kielégülést.
    A jól végzett munka öröme, egy jó beszélgetés a szeretteinkkel, egy kirándulás, stb. nem kerülnek semmibe, nem fogyasztanak semmilyen erőforrást, viszont előre visznek.

    Évszázezredek óta létezik ember, sokmilliárd ember született már, és 99%-uk nem élt azon az anyagi színvonalon, mint a mai átlag magyar, és ez nem tette őket menthetetlenül boldogtalanná.

    Anyagi szempontból elég alacsony életszínvonal is elviselhető lehet, ha szerető közeg vesz körül, és megvan az a tudat, hogy a mindennapi küszködésnek van valami értelme, értelmes cél felé halad. Ebből a szempontból talán még sosem volt olyan nagy nyomorúság a széles társadalomban, mint manapság. És ebből a szempontból van is hová fejlődni.

  23. 23,24

    Stumpf Balázs is ezt mondja de én is hogy ugye pl. a nyersanyagok terén beindult az egyre növekvő fogyasztás.Ha nem is exponenciális de azért tényleg elég nagy az utóbbi pár évben.Lásd pl . még 10 éve sem volt ennyi autó családonként mint most Magyarországon de világszinten sem.
    Valamilyen szinten kitolható az összeomlás a technika fejlődésével.A régi római korban nem tudtak kőolajat agy szenet termelni és lassú is volt az információáradat.Nézzük csak meg hogy pl. nagyapáink még az információáramlás és a tudás tekintetében a mai kor emberéhez egy nullák voltak.Pl régen fogalmuk sem volt mi az a cukorbetegség vagy az okat vagy a szénhidrát vagy az általánnos műveltség is a béka segge alatt volt a mostanihoz képest..Ezzel csak azt akarom mondani hogy az akkroi vezetők nyilván könnyebben belekormányozták pl. az olasz
    társadalmat egy összeomlásba.
    Azért ma van tudás és információáradat.Pl a repesztéses olaj és gázbányászat ki tudta tolni az olajcsúcsot.De meddig? Sok cég ráállt a repesztéses technológiára.Sok kicsi sokra megy alapon ez sok többlet,de ezek kis kifingonak egyszer vagy nem lesz olyan hely ahol lehet csinálni mert az emberek az ilyen környéken betegek lesznek a vegyi anyagoktól.
    Most érdekes mert mindenki hallgat a peak oilról pedig majd időszerű lesz az exponenciálisan növekvő fogyasztás és a majd beeső kitermelés miatt.Hogy mikor? a franc tudja, senki nem tudja lemodellezni de nyilatkozni sem meg egyik nagyguru sem.
    És az az érdekes hogy ez a napi 100 millió hordó olaj amit kitermelünk az nem a fejlődésre kell hanem a jelenlegi városokat és életet fenntartani.Tudom mert látom hogy a hházunkon is a 35 éves beton megy tönkrem de minden, a tető az ablakok.Az autópályák ,a beton,az épületek mállanak szét. Tehát az olaj csak fenntartani kell ezeket.Millió kilométer úthálózat a világon ezeket fenntartani….A mókás az hogy a konvencionális olajkutak kezdenek kifogyni és a romló EROEI miatt majd csak arra hogy fenntartsuk a mai társadalmat nem nem napi 100 millió hordót kell kitermelni hanem 120-130-150-200 millió hordót ami egy része ugye visszamegy a kitermelésre fordított energiába.Ugye nem építünk 1m2 új járdát sem hanem csak a régit cseréljük.

    Ami még fontos lehet és az én gondolatom az hogy meg kell nézni egy generáció ciklusát.Nem azt mondani hogy jaj hát jön az akksis autó meg a napelem, meg a hőszivattyú…NEM , egy emberi életciklust kell megnézni hogy az átlag meg tudja e venni magának a 10-20 milliós zöld autót , a 8 milliós napelemet.Ja nem tudja. Ráadásul ez egy generáción belül forog mert az én elméletben megvett napelemem 20 év múlva rottyra megy de az e autó is .Tehát megtévesztő hogy itt vanak a zöld energiás rendszerek, mert az átlagnyugger havi 100 eft-ból soha nem vesz ilyet. Ráadásul egy életcikluson belül többször kell házat felújítnai, kocsit cserélni stb….Lasan az emberek (világszinten) házat sem tudnak venni nemhogy zöld rendszereket.Az átlag, jólkereső Pista aki programozó havi 2 millióért meg örökölt szüleitől 100 milliót most nem érdekel.Pont ezért megtéveztő ez a zöldenergiás faszság mert pl csak a társadalom kis rétege tudja megvenni. Mikor tudja Tiborbá megvenni a 8 millióss napelemet a házára? Vagy mikor tudja megvenni a gyerekem a 13 milliós akksis autót? 😀 Ugye ugye kurva megtévesztő az a tény hogy van ilyen rendszer , megvehető és nyugodjunk meg , közben meg kurvára nem vehető meg az átlagjóskának meg
    gyerekemnek sem mert az életciklus előlról kezdődik.Értsd pl a kurva gyár betunját addig fel kell verni és újraépíteni az egész gyárat mert tönkremegy rajta minden.Joe bácsinak ki kell bányászni ugyanúgy afrikába hozzá a ritkaföldfémet.stb……Értitek ezért nem lesz talpraállás.Semmi nem megy át szinte a másik generációra minden újra kell építeni és olajból, mert olajjal megy még ma is a társadalom 80-90 %-ban.Tehát egyre több energia kell a romló EROEI miatt és ne felejtsük el hoyg egy emberi életcikluson belül nullázódnak az ebereknél lévő dolgok tehát semmit nem örökít át szinte az ember a másik generációra, ezért a jövőben pl. egy ház vagy napelem megvétele ugyanolyan nehéz lesz a gyerekemnek, vagy az onokámnak mint nekem.Tehát ezért is fogunk rottyra futni .Röviden,gyorsba leírva, de most nem volt több időm kifejeteni….

  24. 29 “Röviden,gyorsba leírva, de most nem volt több időm kifejeteni….” – Még jó… 😛

  25. 29. andrew
    Ami átörökíthető az a tudás.
    A napelem hatékonysága néhány százalékról indult, most 20-22%, a nem túl távoli cél az 30-40% között van. Amíg a tudás örölődik, addig a fejlődés nem áll meg. Ha csak erőszakkal meg nem állítják.

  26. 28. Ábel

    Pontosan.
    Valójában amit (anyagi javak terén, lehetőség stb.) ad a mai életforma, annyit el is vesz, sőt!
    A legtöbb igény kreált és miközben ezen igények kielégítésére elpazaroljuk erőforrásaink java részét, a lényeg valahogy szépen, lassan kicsúszik az életünkből.
    Sokat gondolkodtam ezen.

    Én 76-os születésű vagyok és már ennyi idő távlatából szépen látszik a folyamat ami nem is tudom mikor kezdődött, de valamikor nagyon régen.

    Nosztalgiázni nincs értelme, nem a régihez kell visszanyúlni. Nem is lehet. A paraszti világ is csak egy állomás, minden jó velejárójával együtt, de alapjaiban téves, mert felfal.
    A bensőnkben érzett igény a változásra kell, hogy legyen a kormányosunk, ahol elfér a hagyományos és az innovatív.

    Elcsépelt szavak ezek, de a szellemi tartalom a lényeg, a szeretet. Sokan azt hiszik az a szeretet ha kedves vagy hozzájuk, jaj! meg ne bántsd a másikat! A mai világban egy bologató idiotizmus van, mellyel csak az a baj, hogy:
    1.őszintétlen,
    2.támogatja az egót ezáltal
    3.megerősíti a beragadt viselkedési zavarokat.
    4.Sehova sem vezet,
    csak ahhoz a káoszhoz ami ma már jól látható társadalmi szinten. Ha baj van, felnőttek hirtelen gyermekké válnak, a konfliktusok kiéleződnek.

    Neurotikus felnőttek nevelnek gyermekeket akik egész nap a szar telefonjaikat nyomkodják, ami még el is menne, na de a tartalom!
    A jó hír, hogy innen felfelé vezet az út!

  27. 31.Károly
    Károly részben igazad van.DE tételezzük fel hogy délután megtermékenyítek egy nőt, 9 hónap mire szül, 18 év mire lesz érettségije.Addig buszozik az iskolába , eszik iszik , az iskolát tatarozni kell és millió dolgot sorolhatnánk. A napelemgyárat addig újra kelll építeni , mert beázik a teteje, a beton szétment stbb(jó oké van amelyik épület élettartama 50 év…)Mire a 18 éves kölök elkezd napelemet gyártani addig mennyi fosszíliát fogyaszt el? Kérdés hogy a 25 %-os hatékonyságú napelem akkorra olcsó lesz e és elérhető lesz e az átlagembernek.Tehát nem csak a tudást kell nézni hanem azt hogy újra kell építeni mindent és a tanítás is kőolajba kerül, sok kőolajba 18 éven át. Értrem én hogy javult a hatásfok, de még mindig kb. 8 millió egy 6-8kw-os napelemrendszer így gyakorlati szempontból ugyanúgy nem tudja megvenni az átlag.
    Itt a passzív ház mint tudás. Ki tudja megépíteni ma 70-80 millióból? Egy fórumon kiszámolta vlaki hogy a +tizen milliós beruházás amivel 7000 ft-al kevesebb számlát fizet kb. 200 év a megtérülési ideje.

    Itt az átörökített tudás, pl. egy házépítés van daru nem kell a téglát kézzel pakloni, van betonpumpa nem kell a betont mozgatni kemény munkával , mire összeáll minden addigra mégis 70 millió a ház.Szóval az elmélet szép a gyakorlat megbukott.
    Azért is mondtam hogy a másik generációnak újra kell építeni szinte mindent ami kurva sok kőolaj és csak pillanatnyi értket szolgál.Pl amit Tiborbá mondott hogy a 100 éves porszívó generrációkon keresztül működött 100 évig az egy nagy kivétel.
    Szóval ha leszületik egy új gyerek és annak kell ház,napelem, autó akkor azt le kell gyártani és kőolaj felhasználásával ami nem kevés.Ráadásul a trend egyre romlik: lakáshoz jutás, autóhoz jutás de pl. a napelemek áráról sem mondható el hogy hujujuj jadejó dekurvaolcsó veszek egyet.Nem egyre drágább lesz az inverter , a ritkaföldfém, a szállítás így még kevesebbek vehetik meg.

  28. 32 Balázs, 6 évvel vagyok fiatalabb nálad, de nagyon egy srófra jár az agyunk, úgy látom.

    33 andrew, azért nem ennyire kilátástalan a helyzet. Már most komoly napelemgyártó kapacitás működik, ezt kell használni, szépen tele lesz a világ napelemmel nemsokára. Most a nagy feladat, hogy mellé kell tenni egy komoly tárolókapacitást, hogy a rendszer működni tudjon, de ez se reménytelen.

    Mégiscsak kell vállalni gyereket, mert őbennük van a jövő!

  29. 34, Ábel

    A szén-és gáztüzelésű erőművek hatásfokát kellene megnövelni, nem napelemeket népszerűsíteni, meg akkumulátorgyártással tönkretenni a felszínhez közeli vízforrásainkat.

    Ultra-szuperkritikus nyomásviszonyok elérésével közel duplájára emelni az erőművi hatásfokot!

  30. Re:36 János
    Nem lesz az jó, hidd el… 😉
    Ultra szuperkritikus vizes rendszerekbe már nem jó az acél cső, oda spéci nikkel csövek kellenek, amit vajon ki gyárt? Természetesen az oroszok. 🙂
    Vizet el kell felejteni, nemes gáz töltetű hőerőgépek kellenek, mert ott el lehet menni 700-900C° felső hőmérsékletig, csak van egy bibi, senki sem gyárt piacra ilyen turbinát.
    El kell felejteni a hőerőgépes bohóckodást energia átalakításra, még szenes erőművet is lehet úgy üzemeltetni, hogy a széngáz lángjának energiáját fejed meg “indukciósan”, mert ez már egy 1000fok fölötti hőmérsékletű plazma(25 éve is olvastam ilyen erőműről, bő 10 éve hulladékmegsemmisítő plazmaerőmű fejlesztővel is találkoztam).

  31. Most akkor mi a helyzet az olaj körül?Mert amennyi kis időm volt olvasni azt olvastam hogy a finomító karbantartása miatt nem adnak üzemanyagot a kis kutaknak. Megmondom sem időm sem energiám nincs most olvasgatni hogy esetleg nem e valami nagyobb baj van vagy lesz üzemanyagellátás terén.
    Valakinek van infója esetleg?Lehet hogy nagyobb gebasz lesz? Esetleg Mol kúton is korlátozások?

  32. Re:38 Andrew
    Lehet elkezdtek szívózni az ukránok, és így terelik el megint a barátság vezetékről a figyelmet(1 hétig állni fog megint a vezeték)

  33. Re:40 Zsolt
    25 éve én is csináltam ion hajtóművet. Az épített hajtóművemnek volt akkora tólóereje, hogy fel tudott emelni 5g terhet, ami azt is jelentette, hogy a szerkezet önerőből lebegett a levegőben, csak tápot kellett neki adni(ezt már nyilván nem emelte fel, mert túl nehéz volt). Teljesen jó a fejlesztés a maga módján, főleg ha a hátán cipel egy kimeríthetetlen energia forrást( atomreaktort-Zeusz), és kész is van a tetszőleges pályán mozgó műhold, ami azért izgalmas, mert képes lesz a műhold birtoklója az űrbéli “sepregetésre”.
    Ki lehet találni, hogy Trump mi a fenének hozta létre az űrhaderőt…

    Egyébként ha van egy jó CRT monitorod, akkor annak az anód tápja(sorkimenő trafója) pont jó ion hajtómű tápnak is, és ha van egy kis minimális kézügyességed, akkor balsa fából, alufóliából, és 0,05-ös rézhuzalból magad is barkácsolhatsz ion hajtóművet. Egyedül arra vigyázz, hogy ne érj bele a tápba, mert az rendesen meg fog rázni, pariban van egy közepes sokkolóval a hatása.
    Anno a nagyfesz laborvezető tanáraim néztek, mint hal a szatyorban, amikor bemutattam nekik a repülő ketyerét, pedig semmi egzotikus fizika nem volt benne, pusztán a spéci elektróda akkora ionszelet generált, hogy felemelte a fegyverzetet, ami maga volt a hajtómű. Pár éve újra összeraktam egy 300mm-es méretű hajtómű modellt, amit oda is adtam egy tanárnak, mert baromira tetszett neki.

  34. Re:42 moda
    A gőzrakétás pasas szimplán laposföld hívő fanatikus volt, gyanítom csak a hírnév hajtotta, lehet nem is gondolta komolyan…

    Tudod hányszor meg.aszott a CRT nagyfesz tápja, mikor belenyúltam a szemmel éppen csak észrevehető 0,05-ös huzalba? Sokszor, látod még is itt írom a “hülyeségeimet”.
    Az az igazság, hogy nem kimondottan félek ettől, mert van gyakorlatom ipari nagyfesszel is(10-20kV), és mászkáltam üzem alatti 750kV-os alállomáson is(nem a portán, hanem a 750-es mezőben),ami viszont már kifejezetten zavaró tud lenni sokaknak. Mindent ésszel kell csinálni, és akkor nem hagyja ott a fogát az ember, és ehhez a lenini út vezet: tanulni, tanulni, tanulni…

  35. 43 dajtás
    Csak az a baj, hogy van, aki a tanulás első fázisában otthagyja a fogát, és ezzel vége a tanulásnak.
    Nem mindig van tudatában az ember a halálközeli helyzetnek…
    Én mikor középiskolás voltam, otthon vagánykodtam újonnan szerzett fizikai ismereteimmel, miután tanultunk a soros áramkörökről.
    Apám állította, hogy kisfeszültséget csak trafóval lehet előállítani a hálózatiból. Én meg mondtam, fogadjunk, hogy trafó nélkül csinálok kisfeszültséget, amivel egy kerékpárizzó világítani fog.
    Össze is állítottam ehhez a házilag barkácsolt kísérleti berendezést, ami abból állt, hogy sorba kötök egy nagy, meg egy kis ellenállást, zárom az áramkört, és a kis ellenállás két sarkáról leveszek egy leosztott kis feszültséget.
    A kis ellenállásnak megfelelt egy 100-as izzó, a nagyot kellett kitalálni, mert olyanom nem volt a háznál. Azt találtam ki, hogy desztillálok egy kis vizet a teafőzővel úgy, hogy beleállítok egy kis poharat, a teafőző tetejét meg megfordítva ráteszem a főzőre, és főzés közben a lecsapódó víz a pohárba csepeg.
    Ki is próbáltam utána, hogy nem vezeti az áramot a deszt. víz, a megszakított vezeték két sarkát beletéve nem világított a sorba kötött izzó.
    Ebből úgy varázsoltam egy nagy ellenállást, hogy a deszt. vízbe belepottyantottam egy apró sókristályt, tudva, hogy a sóoldat már ionosan vezetővé válik, és az ellenállás az oldat töménységétől függ.
    És valóban, ezt a folyékony ellenállást sorba kötve a 100-as izzóval, az halványan elkezdett világítani, ahogy a só elkezdett oldódni a vízben.
    Ekkor az izzó két sarkáról levettem a ráeső leosztott feszültséget, rákötöttem a kerékpárizzót, és lám, normálisan világított.
    De a hajmeresztő ezután jött!
    A két vezetékvéget összeszikráztattam, láttam, hogy nagyon bágyadt kis szikrázás volt, hasonló, mint egy elem sarkai között, felbátorodva a nyelvemmel is kipróbáltam, ahogy az elemeket szoktuk tesztelni, mennyire erősek.
    Elégedetten konstatáltam, hogy valóban, csak egy enyhe bizsergést éreztem.
    Ez volt a halálközeli pillanat, ami csak jóval később tudatosodott, mint az is, hogy a fél tudásnál semmi sem veszélyesebb.
    Az életem csak azon múlt, hogy az áramkör elrendezésben a kis ellenállás volt a nulla oldalon, és a nagy a fázis oldalon, vagy nagyon jól szigetelt a padló.
    Mert ezen múlott, hogy a megnyalt vezeték egyik sarkán nulla, a másikon 5 volt, vagy pedig az egyik sarkán 120, a másikon meg 115 volt alakul ki.
    Ez utóbbi esetben cseszhettem volna, hogy csak öt volt van a két sarok között, attól még simán agyoncsapott volna, ha rajtam keresztül leföldel a 115-120 volt.
    De a fogadást megnyertem, nagyon büszke voltam magamra, míg egyszer le nem esett a tantusz… 🙂

  36. Re:44 hubab
    Maximálisan igazad van ebben, ezért kell szépen fokozatosan a tudásnak megfelelő kísérletet végezni. Egyedüli “balhém”, ami valóban megrázó volt, az egy stroboszkóp tápja volt, és mivel kW-os volt a villanó cső, szép nagy elkó volt mögötte, amire nem raktam kisütő ellenállást, és percekkel később is 500-600V volt benne, ami úgy megrázott a szerelésnél, hogy percekig alig bírtam a karomat mozgatni.
    Megjegyzem egy 10kV-os mezőben a mérés teljesen más, mint a megszokott, mindent min 2-3 ellenőrzöl, és még azt is ellenőrződ, hogy az ellenőrzés is jó-e, mert ha véletlenül fesz alatt szerelsz közép feszt, akkor leég a húsodról a bőr, és ez nem a hosszú élet titka. 😉

    Egyébként kell pár megrázó élmény szó szerint, mert akkor nincs meg a tisztelet és alázat a “villany” felé, ami egyenes út az elbizakodottsághoz, és a félre sikerült kísérletekhez.

  37. 45 – dajtás:
    Életemben háromszor rázott meg a 220/230. Túl lehet élni, de kell hozzá szerencse.

  38. 46, 46

    Érdemes Fi relét fölszereltetni a lakásba.
    Valamint előnyös, minden villanyszerelést, gumitalpú cipőben végezni.
    Próbalámpával átvizsgálni a konnektorokat , hogy a fázis – földelés között kigyullad e ?
    A fázisceruza megtévesztő lehet.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük