2021-10-09 nap bejegyzései

(3665) Pince építés

Tóth János vendégposztja

Tibor bá’: Akár termonukleáris háború jön, akár csak egy gazdasági összeomlás némi energia válsággal, vagy globális melegedés okozta vízhiánnyal tarkított szélsőséges időjárás, egy rendelkezésre álló pince jól jön, ha van. Erre gondolhatott János is, amikor elhatározta, hogy megépít egy sok mindenre alkalmas pincét, egy olyan pincét, ami télen temperál, nyáron hűsít. Nézzük, mindez hogyan történt saját szavaival.

___________________________________________________________________________

Hétvégi pince: A szabadon álló pincém építését a hétvégi kertemben, kétezertizenhat márciusának tavaszán kezdtem el – de csak hétvégenként tudtam csinálni. Ugyanis hétköznap Pesten dolgoztam ill. nagy tudású világlátó szakemberektől tanulgattam ezt-azt.

A kertem talajviszonyait figyelembe véve, kissé nagyobb munkagödör ásásába kezdtem, mint ami a falazott pince bruttó mérete igényelte.

Ásóval, lapáttal, talicskával – utólagos számításaim szerint legalább 110 m3 homokot mozgattam meg illetve talicskáztam ki több lépcsőben a munkaterületről legalább 30 méterre lévő dűlőút túloldalára. Ebbe a mennyiségbe nincs beleszámítva a lépcsőlejárat megépítéséhez szükséges földmennyiség kitermelése.

A pincéhez szükséges főbb építőanyagokat már előre beszereztem: több ezer nagyméretű bontott tégla, betonacél, sóder, „E” jelű vasbeton (továbbiakban: vb) födémgerendák és a hozzávaló béléstestek. A vb gerenda illetve béléstest valamint a tégla kivételével az építőanyagot a könnyű, fék nélküli utánfutómmal hordtam ki apránként.

Az építmény tervezett küszöbszintje mínusz 3 méter volt, amit sikerült is tartani. Eddig a mélységig lapáttal is lehetett mélyíteni az árkot és csak a végső mélységnél ütköztem kemény, már szinte agyagos rétegbe. A gödör ásása közben többször beomlott, ezért dúcolni kellett bontott fagerendákkal illetve sorba szegezett collos deszkákkal, ócska bádoglemezekkel. Ez a munkálat illetve a dúcolás jelentősen hátráltatta a kivitelezés ütemét. Az alapgödör folytonos omlása miatt a tervezett kb. 40 m3 -es gödör  majdnem a háromszorosára bővült, mind a négy oldalára rézsűsen!

Még abban az évben egy ragyogó áprilisi hétvégén megtisztelt személyes aktív jelenlétével az egykor dicsőséges napokat megélt huszárcimborám. Ezáltal ő is részesült a segédmunka szentségéből és még az unokáinak is el tudja mondani, hogy a kisflex is épp olyan biztosan állt a kezében, mint a paplanernyő rántókája!

Kétezertizenhat május végére a 40 cm széles, 30 cm mély sávalap öntése elkészült apám segítségével – a kemény szinte agyagos talajba, a kengyeleket ill. a 10 mm átmérőjű betonacélokat egy rögtönzött „lidis” ponyva árnyékában a kerti satupadon egy kéziszerszámmal ügyesen meghajtogattam. A helyszínen betonkeverővel megkevert betont surrantón keresztül juttattuk le a kettes számú talicskába, ahonnan tovább lapátoltam a zsaluba. Június közepén elkezdtem a falazást, alkalmanként 40 cm falaztam fel, természetesen kötésben. Minden sort zsinór mellett raktam fel. A pincét szándékosan ún. nedvesre akartam csinálni, azaz a tégla és az alap közötti bitumenlemezt nem hajtottam fel még melegen a külső oldalra.

A pince szélességét, a tüzép telepen kapható legrövidebb vb gerenda méretéhez igazítottam, hosszúságát pedig úgy számoltam ki, hogy a fal szélétől gerendával induljon a béléstest berakás és azzal is végződjön. A pontos belméret ezek szerint 240×300 cm, magasság 240 cm. Ajtónyílás magassága 220 cm.

Az építéssel összefüggő minden anyagszámlát és járulékos költséget összegyűjtöttem, ez súrolta az egymillió-hétszázezer forintot, munkadíj ebbe persze nincs beleszámolva. A falazás elkészülte után augusztus első hetében kétszálas vb koszorúcskát kapott a falazat (kiegyenlítő réteg a gerendák alá), ami egyúttal a pincelejárat ajtónyílásának is az áthidalója lett. A beton kötése után negyedmagammal a 260 cm hosszú E-24 jelű vb gerendát cizellált mozdulatokkal felbalettoztuk a koszorúcskára, aztán a födém béléstestet is bepakoltuk. A pince hossztengelyének nyugati falához legközelebb eső mennyezeti részébe – tokkal lefelé, egy Ø20 cm átmérőjű, 200 cm hosszú KG csatornacsövet raktam be, szellőzés céljából, hogy az esetlegesen felszálló és összetorlódott meleg levegő majd eltávozhasson. A gerendákat, alul középen gyámolítottam a gerendák, béléstestek és a gerendavégek összebetonozása miatt, ennek ideje szeptember 10. A mennyezetbe egy – két helyen hosszú szemű lánc darabokat rögzítettem a későbbi esetleges kútfúrás megkönnyítése miatt. Amúgy a talajvíz nyugalmi szintje ezen kertségi részben általánosan mínusz 5 méteren van. Továbbá megjegyezném, hogy ez év nyara annyira száraz volt, hogy a szolnoki vasúti hídnál a folyó közepe csak mellmagasságig ért, az ott fürdőzők látványa szerint. A jelenlegi Norton-kútban a szívócső most még mínusz 7 méterre lóg le.

Ősszel pedig a fancsikai kovácsmesterhez mentem egy jó csetkelő kisbaltáért, mivel pár köbméter gallyfához jutottam olcsón hozzá, téli tüzelő céljára. Jó szerszám, használom erősen, bár azóta már a második nyelet ütöttem ám a köpűs vasába.

Időközben a pesti munkám mellett az úszótechnikámat tökéletesítettem egy edző segítségével és újból foglalkozni kezdtem szövegmintákkal, írói stílusokkal, hírekkel, pszichodráma – csoportba és egyéni pszichoterápiába is jártam, sőt újra nekikezdtem oroszul tanulni.

A következő évben – kétezertizenhét márciusában a pincébe vezető lejáratot kezdtem el rézsűsen ásni és úgy okoskodtam, hogy az onnan kitermelt földet csak alig pár méterre lévő depóniába tolom át, hogy a pince külső falára felhelyezett polietilén drénlemez mellé majd oda lehessen tölteni. (Ezt nem jól számítottam ki, mert a talajlazulást nem vettem figyelembe és ezért még onnan – jó messziről vissza kellett tolni a szlovák 80 literes kőműves talicskával pár köbméter sárga homokot.) Áprilisban vízbázisú kellősítővel lekentem a födém tetejét és utána nehéz lemezt sütöttem rá disznóperzselővel.

Júliusban három köbméter  szalmás vályogot kaptam az egyik unokatestvéremtől, amit a pince külső oldalának a feltöltésére – takarására akartam használni. Októberben elkészült a pincelejárat falának teherhordó vb alapteste is. Ez alaptest óriási lépcsőfokokhoz hasonlítható legjobban. Erre is bitumenlemez került, majd a falazás is elkezdődött. A lejárat teljes hosszúságú falát csak a felső talajszintig csináltam meg első ütemben, mert a kényelmi lépcsőfokok zsaluzásához megszilárdult oldalfalra is szükség volt, valamint a lépcső ill. a fal alapteste nem lehet egy szerkezet. A pincelejárat vízszintes vetülete pár centiméter híján 600 cm, míg legelső lépcsőfok a talajszint felett 12-15 cm-rel van. A falnyílást 110 cm szélesre készítettem. A falszakaszoknak a közepét üresen hagytam, hogy oda az alaptesttel összekötött vb oszlopot készítsek, valamint ugyan ehhez a két egymással szemben lévő oszlopokat a monolit födémmel majd összedolgozzam. A legfelső lépcső plusz 12-15 cm-ről indul és a legalsó mínusz 300 cm-en végződik, majdnem hat méter hosszan. A lépcsőszerkesztésre külön képletek vannak, a lépcsőzsalu beállítása nagyon macerás volt. Egyszerre csak 3 lépcsőfokot öntöttem ki, két hetes türelmi idő után a zsalut kibontottam, átraktam a következő pozíciókba és így alulról haladtam felfelé. Persze a fenti munkafolyamatokat úgy kell elképzelni, hogy szerszámokat minden egyes nap az erdőlakó cigánykák számára feltörhetetlen szerszámos fészerből előszedtem, a munka végeztével megtisztítottam és újból elzártam.

Aztán 2019. márciusától folytattam a tavaly félbehagyott munkát. Ismét szükségem lett bontott téglára, amit kétszázassával hordtam el Debrecen másik végéből. Áprilisban felfalaztam, az oszlopok helyét beöntöttem, majd a fűrésztelepre vitt az utam, ahol a pincelejárat födémjének aládúcolásához szükséges faanyagot vásároltam meg, amit aztán ismét negyedmagammal állítottam be. Vasszerelés, majd betonozás következett. A lejárati födém acélhálója be van kötve a pincefödém ki-és körbebetonozásba – azaz a koszorúba fixen. Így a pince fala és a lejárat fala/teteje egy szerkezet lett, míg a lépcsőnek van lehetősége mozdulni. A pince vízszintes teteje és az oldalfala fagyhatárig xps hőszigetelést kapott ill. egy réteg járóbetont is. A pinceajtó északra nyílik.

A pince most augusztusban – három hete lett kifugázva (úgy – ahogy durván bevakolva, majd üres és összegyűrt cementes zsákkal megdörzsölve) és egy hete kimeszelve.

Időközben került rá egy ideiglenes hullámpala héjazat és egy alul-felül jól szellőző, könnyű ajtó is. A teljes alkotmányra a végleges trapézlemez héjat valószínűleg 2022. tavaszára-nyarára szerelem össze. Még az első covid hullám előtt alaposan bevásároltam 20-as, 40-es, 60-as zártszelvényből, vastag falú szögvasakból, csomóponti lemeznek valóból, rutilos kettőfeles hegesztőelektródából és önvédő porbeles huzalból is. A tető-és tartószerkezetet természetesen egymásra merőleges szélrácsok beépítésével alakítom majd ki.

A pincébe elektromos védőcső és kpe vízcső is előre be van szerelve. A napokban a maradék téglából padlót raktam le az immár 75 éves apám közreműködésével, amit száraz homokkal kifugáztam.

Befőtt, érett sajtok, zacskózott gabona, aszalványok, füstölt húsáruk tárolására, no meg a nagy becsben tartott barátaim hűsölésére szántam.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!