A Mexikói Cancúnban kezdődő klíma összeröffenés alkalmából a szokásos dőzsölés, vállveregetés és a hazai viccek kicserélése mellett a Brit részvevők tervezik  néhány komolyabb dolog felvetését is. Számításaik szerint a Föld 4 °C-ú felmelegedése, 50 éven belül, már be van biztosítva, ha fene fenét eszik akkor is. Hogy még ebben az évszázadban egy milliárd ember elveszíti az otthonát, további 3 milliárdnak nem lesz ivóvize, az már tuti. Legfeljebb az érintett 1 illetve 3 milliárd nem tud róla, de erről ők tehetnek, miért nem olvassák el a  tudományos folyóiratokban megjelenő szakcikkeket és miért csak a mainstream médiában megjelenő, lefizetett „tudósok” cáfolatait, persze  csak akkor ha egyáltalán tudnak olvasni. A ma elkezdődő Cancúni dzsemborival egy időben publikálásra kerül a Tyndall Center (Tyndall Centre for Climate Change Research) nevében szervezett „Four Degree and Beyond” (Négy fok és azt követően) elnevezésű konferencia anyaga, ami a kiszivárgott hírek szerint semmi jóval nem kecsegtet. Ami viszont borítékolható: tengerszint emelkedés, egyre viharosabb esőzések, ivóvízhiány, csökkenő termény betakarítások, hogy csak néhány riasztó példát idézzek.

A nyomaték kedvéért bemutatom Velencét egy kicsit víz alatt. Jövőre az utazási irodák úgy fogják hirdetni, hogy „Nézze meg Velencét gólyalábakon, soha vissza nem térő alkalom. Jövőre már csak könnyűbúvár felszereléssel teheti meg ugyanezt.” Ami engem személy szerint meglep, hogy az emberek közömbösen veszik tudomásul, azt amit látnak, következtetéseket nem vonnak le. Amit a mainstream média bömböl azt kritika nélkül magukévá tesznek. A politikusok minden ígérgetését maradéktalanul elhiszik.  

A legszörnyűbb tájékoztatást meg se értik: Jelenleg a kibocsátott széndioxid felét a tengerek befogadják. Viszont a tengerek hőmérsékletemelkedésének legdrámaibb következménye, ennek a CO2 elnyelésnek a fokozatos csökkenése, ami a globális melegedés megugrását fogja eredményezni. Az a Föld, amit mi ismerünk. egyszer és mindenkorra el fog tűnni – szerény vigasz – azok részére is, akik nem „látják bizonyítottnak” a  CO2 szerepét.   

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________     

Már majdnem azt írtam, hogy „Egerek és emberek”, de még idejében rájöttem, hogy itt egynél több Lennie-ről van szó. Éveken keresztül olyan híreket kaptunk, hogy az írek, na azok aztán csodát művelnek, gazdasági csodát. A fenébe is, hogy mi nem vagyunk bent az Euró övezetben, akkor mi is csinálhatnánk egy kis csodát. Csak nagyon kevesen, ha egyáltalán valaki (például én) mutattak rá arra, hogy a működő tőke bejövetelének – hosszútávon – súlyos ára van.

Az írek egészen egyszerűen leeresztették az iparűzési adót 12,5 %-ra, aminek következtében ömlött hozzájuk a „működő tőke” (úgy emlékszem, valaki nálunk is csökkenteni akarja az adót). Szinte nem volt olyan multi, amelyiknek ne lett volna legalább egy termelő bázisa Írországban. Az ír GDP szárnyalt. De mi a franc ez a GDP? Bruttó Nemzeti Termék, amibe természetesen minden beleszámít, amit egy országban gyártanak. A probléma abból adódik, hogy amit – mondjuk – a Microsoft Írországban előállít, az ugyan benne van az ír GDP-ben, de nem az íreké, hanem a Microsofté. Az ír számok mögött nem volt ír gazdagodás, de ezt senki se mondta meg a népnek, az meg nem jön rá magától. Az írek úgy érezték, hogy robog a gazdasági vonatuk, itt van a Kánaán, és ennek megfelelően költekeztek. És akkor a multik kivonták a pénzeiket a bankokból, akik viszont nem tudták egy pillanat alatt visszakapni a kihelyezett hiteleket, tehát szarba kerültek. Ez még elment volna, de az eszement Ír Kormány garanciát vállalt a kereskedelmi bankokért. Tehát nem a bankok jutottak a tönk szélére, hanem az Állam. A többi már menetrendszerű volt. „Megrendült a befektetői bizalom” a további kölcsönökre hatalmas kamat felárat kellett fizetni és máris bent voltak a saját kis egyéni válságuk kellős közepén.

Az írek mivel mindig úgy tekintettek Angliára, mint egy világítótoronyra, a képzelt jólétben elkezdtek tömegesen lovakat tartani. Elvégre, aki Angliában tehetős, annak lovai vannak. Most viszont rádöbbentek, hogy nem áll  módjukban lovakat tartani. Ha nekem elfogy a pénzem, akkor a kocsimat leállítom, és beteszem a garázsba, várva a jobb napokat. Na, ez az, amit egy lóval nem lehet megtenni. Légy szíves készülj fel egy apró meglepetésre. Pillanatnyilag Írországban kb. 20.000 gazdátlan ló vándorol szanaszét a zöldellő vidéken. Szakértők szerint ezek a lovak a télen éhhalálra vannak ítélve.

De ne a lovakat sajnáld, hanem az angolokat, akiknek szívük csücskében nem az írek vannak. Na erre jött rá az a picike apróság, mizerint az írek megmentése minden egyes angol családnak 300.000 forintjába került. Ha ezt nem érzed át kellő mélységben, akkor képzeld el, hogy a szlovákok állati szarban  vannak (vagy a románok), amire az EU úgy dönt, hogy megsegítjük őket. Ez megsegítés minden magyar családnak 300.000 forintjába kerül. 😀

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________

Körlevelet naponta kapok, és lefogadom ti mind kaptok. A pillanatnyi hangulatomtól függ, hogy kinyitom, elolvasom, vagy kiirtom. Egyet viszont még sohasem csináltam, nem küldöm őket tovább. A körleveleken általában több tucat cím is van, ki mindenki kapta már meg előttem. Ezzel is el lehet szórakozni, ha az ember ráér. Most azonban egy olyan körlevelet kaptam, amin (pártállástól teljesen függetlenül) tényleg érdemes elgondolkodni. Íme:

Agyament világunkban rengeteg perverzió létezik, de közülük van egy egészen különleges, a nyugdíjasok pénze, pontosabban annak lenyúlása. Így volt ez 1998-2002 között is és egyáltalán nem lepett meg, hogy ez most is folytatódik, hiszen a Vezér már a rendszerváltás hevületében kifejtette, hogy a nyugdíjasok felélik a jövőt. Aztán sok minden történt, a magyar ember hamar felejt, és megint elkövetkezett a nagy lehetőség, megint lehet birizgálni a nyugdíjasok pénzét.  Itt aztán maximálisan érvényesülnek a népmesei bölcsességek, a sok kicsi sokra megy elv használata, hiszen kb. 3 millió nyugdíjas van Magyarországon. Pontos számokkal erről így lehet beszámolni: Az Országos Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 2010. januárjában 2 millió 980 ezer személy részére összesen 249,4 milliárd forint nyugdíjat, járadékot, illetve nyugdíjszerű ellátást folyósított. Az ellátottak a népesség 29,8 százalékát tették ki.

Ami azt illeti rengeteg pénzről van szó, évente 3000 milliárd forint, elképzelhetetlenül nagy összeg, ráadásul teljesen hülye feltételezések keringenek egyes emberek mesés nyugdíjairól. Az igazság nagyon lesújtó, egyáltalán nincsenek magas nyugdíjak, a mesés nyugdíjak pedig jó esetben az írói munkásságok részei. A valós adatok a következők:

Összesen  csak 1183 embernek van 300.000 forinton felüli nyugdíja, és mindössze 92 ember kap havi 400.000-nél is többet, a mesés nyugdíj (450.000 forint felett havonta) kategóriát 29 ember képviseli. Háááát erre nem lehet pogromot építeni, nagyon hamar elfogynának a NAGY NYUGDÍJASOK, ráadásul mindenki ismer a környezetében számos kétes alakot és politikust, aki ennél sokkal, de sokkal többet visz haza, illetve, ki tudja hova? Más utat kell választani. Így jön képbe a „sok kicsi sokra megy” és a „Ki a kicsit nem becsüli, elmehet a francba” elv érvényesítése.  Egy embertől csak keveset lopunk, mondjuk csak fél százalékot, azt észre sem veszik. Az első két sávban van szinte mindenki, 2.676.257 ember, akik összesen 21 milliárd  (21.210.740.090)  forintot kapnak kézhez havonta. Ha az esetleges nyugdíjemelésből egy ügyes trükkel elveszünk fél százalékot,  vagyis az első sávban  havi 375  míg a másodikban havi 843 forintot  nem kap meg a nyugdíjas, az  szinte meg se érezhető  számukra. Ugyanakkor  ez havonta több, mint 1 milliárdot (1.063.749.207 forintot)  jelent, amit aztán abszolút jogszerűen le lehet nyúlni.
Viszont az igazi nagy fogás a magánnyugdíj pénztárak kiherélése. Emlékezzünk csak vissza, miért hozták létre ezeket a pénztárakat? Azért, mert bajba került az állam nyugdíj intézménye, a felosztó-kirovó rendszer, aminek az a lényege, hogy az aktív dolgozók most befizetett járulékaiból fizetik a nyugdíjakat. Sajnos az aktív réteg lecsökkent, a nyugdíjas réteg megnőtt, a rendszer rövid időn belül finanszírozhatatlanná vált volna. Ezt felismerve hajtották végre a nyugdíjreformot, aminek keretében jelent meg a magánpénztár, ahol összegyűjtik a befizetéseket, ezeket szigorúan ellenőrzötten fektetik be, és tényleges vagyon halmozódik fel , ellentétben az állami kasszával, ami üres. A papagáj kommandó, miközben az állami nyugdíj biztonságáról károg, valójában  pofátlanul hazudozik. A korhatár először 62  majd 65 évre való emelése finanszírozhatóvá tette  a nyugdíjrendszert a magánnyugdíjra történő teljes átállásig. És most, amikor már nem sok hiányzott, megszületett a vágy ezeknek a pénzeknek a birtoklására, elvégre a század, mit század, évezred legtehetségesebb politikusánál nincs alkalmasabb ember ezeknek a pénzeknek a kezelésére. Mit kell tenni tehát? Meg kell vádolni a magánpénztárakat, hogy eltőzsdézték a lóvét (Ha ez így lenne, akkor mire hajt rá a kormány?), majd jön a populista szöveg, hogy a magyar emberek pénzét nem adjuk a bankároknak, hogy eltőzsdézzék  és minden magyar sokkal jobban jár, ha visszalép egy sokkal rosszabb, finanszírozhatatlan rendszerbe, ahol az általa befizetett pénzek már nem is örökölhetőek. Nyilván abban bízik, hogy az emberek abszolút tájékozatlanok, hülyék, és elhiszik, hogy nem az ő zsebükre megy a játék. Ha ez bejön neki, akkor joggal idézhetjük Széchenyi mondását: „Népek kormányaikkal való diszharmóniáját harmóniába hozni mindig nehéz, még akkor is, ha a vezetők és a vezetettek – amennyire lehet – világosan látnak. Ha azonban a népek rövidlátással vannak megverve, a hatalmon lévők pedig egyenesen vakok, akkor a harmónia megteremtése némiképp bizony meghaladja az emberi erőt, s ilyenkor dönt a véletlen, a világszellem, a magasabb fény, a fátum, az Isten”

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________

Inog az €! Állítják jobbról és balról. Van-e ennek alapja? Erre a kérdésre csak akkor lehet „sejteni” a választ, ha látjuk a számokat. Nézzük először az Euró övezet problémás gyermekeit!

Ahogy én nézem a dolgokat, Görögország és Olaszország messze jobban el van adósodva, mint mi, és kábé egy szinten vagyunk Portugáliával. Sokkal meglepőbb a dolog, ha az államháztartási hiányt nézzük. Nekünk az idén 3,8 % lesz, ami feltétele volt az IMF kölcsönnek, stb. Ez a 3,8 % olyan szent, mint Indiában a tehenek. És akkor itt van ni! Írországnak 14,7 %. Az embernek megáll az esze. Persze ez az ő bajuk lesz, mert a kölcsönt vissza kell fizetni, de szorongatni a mi torkunkat, mert nagy a hiány, szerintem pimaszság, amit politikus nyelven úgy neveznek, hogy „diszkriminálás”. Basszuk a csőrüket, mert itt vagyunk Európa közepén, de hát elég jól megkapaszkodtunk az egyre nagyobb jelentőségű Nagy Alföld és környékén. Persze – gondolták ők – ha már egyszer benn vannak az Euró övezetben, akkor nem kell betartani a 3 százalékot. De most nézzük a teljes bandát!

Ebben az a röhej, hogy Maastricht-ben megállapodtak a 60 százalékos plafonban. A belépni kívánóktól megkövetelték a 60 %-ot. Ugyanakkor a társaság 2/3-a nem tarja be, és még Németország is túllépi 16,7 százalékkal. Az átlag pedig 84 százalék (annyi, mint a miénk). Ezek vizet prédikálnak és bort isznak. De nem ez a prédikáció a lényeg, hanem milyen stabil lehet a közös valuta, az Euró? A másik lényeges dolog, hogy minél többel tartozik egy ország, annál nagyobb rizikónak számit, és minél nagyobb a rizikó, annál magasabb kamatra kap az ország hitelt. Nézzük meg, hogy ez hogyan néz ki?

Látható, hogy Görögország az egekbe szállt, csak úgy tud kibocsátani kötvényt, ha annak a hozama 12 %. Írország és Portugália pedig majdnem 9 %. Mi ennek a pontos oka? Nos, a piac határozza meg a következő módon. Tételezzük fel, hogy a Magyar Állam 1.000.000 € névértékű kötvényt bocsát ki 5%-os éves kamatra, 10 éves futamidővel. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a lejáratkor (10 év múlva)  visszafizeti az 1.000.000 €-t, de közben fizeti az 5 %-os fix éves kamatot, ami ezek szerint nem változhat (nem úgy, mint a magyar bankok által a lakosság részére kikölcsönzött tőke után). Közben Magyarország hitelminősítése romlik, a befektető aggódik, hogy a futamidő lejártakor az ország fizetésképtelen lesz, ezért a piacra dobja a birtokában lévő kötvényt. Ez a kínálat a kötvény értékét rontja, ezért csak 900.000 Euróért tudja értékesíteni. A vevő, a kötvény új tulajdonosa továbbra is a kibocsátási összeg után kapja az 5 % kamatot, ami az ő 900.000 Eurós befektetésére 5,6 %-os kamatnak felel meg, és ráadásul a futamidő lejártakor 1.000.000 € üti a markát (amennyiben az ország fizetőképes marad). Ha ez az adásvétel a futamidő lejárta előtt 3 évvel történik, akkor a kamat 9 %. Ha Magyarország ebben az időpillanatban kényszerül kölcsön felvételére, akkor  kötvényeire legalább 9 %-os kamatot kell ígérni, különben a befektető inkább a korábban kibocsátott kötvényt veszi meg – ezek szerint – nyomott áron. Az ár pedig azért nyomott, mert a befektető be van szarva, komoly esélyt lát arra, hogy Magyarország 3 év múlva fizetésképtelen lesz. Mivel Németországtól nincsenek beszarva, ezért a Német Állam 2 %-os kamatra is ki tud bocsátani kötvényt.

Természetesen az állami kötvénykibocsátás nem új keletű, mindenféle kötvények különböző időpontokban járnak le. [Nagyon érdekes a szóhasználat. Mi azt mondjuk, hogy „lejár” mintegy azonosítva magunkat az állammal. Az angol azt mondja, hogy „beérik” vagyis a befektetővel azonosítja magát.] Most nézzük, hogyan áll ezzel az 5 renitens ország!

Ha ezeket összesítjük, akkor kiderül, hogy az 5 ország összegezett, lejárt,  visszafizetésre esedékes adóssága a következő évtizedben az alábbiak szerint alakul:

2011               468 milliárd €

2012               265 milliárd €

2013               233 milliárd €

2014               195 milliárd €

2015               229 milliárd €

2016               103 milliárd €

2017               140 milliárd €

2018               155 milliárd €

2019               115 milliárd €

2020               129 milliárd €

Ez aztán a fényes jövő! Hogy fogják előkaparni jövő évben a 468 milliárd

Eurót? De ez semmi a 2012…2020 időszakra (legyünk nagyvonalúak és csak erről beszéljünk) a kumulatív tartozás 1564 milliárd €, aminek a 2011 évre szóló kamata egy további 78 milliárd €. Akkor tehát 546 milliárd Eurót kellene előkaparni. Tudják-e?

Már hogy a fenébe tudnák, amikor az idei államháztartási hiányuk 5,3….14,7 % körül van. Nem valószínű, hogy ez jövőre nullára csökken, mert ebben az esetben lenne elég az 546 milliárd előkaparása. Valójában az 546 milliárdra kötvényt kell majd kibocsátani plusz a leendő hiány fedezésére is. Becslésem szerint csak ennek az 5 országnak jövőre 650 milliárd Euró kölcsönt kell felvenni. EU (valójában német) garancia nélkül a kamat 12 % körül lenne, ha van EU garancia, akkor lényegesen kevesebb, de hajlandó Németország ekkora összeget garantálni (ami gyakorlatilag átvállalást jelent)? Illetve képes-e ekkora összeget garantálni? Úgy értem, a piac elfogadja-e? Természetesen nem. Személy szerint én még 12 százalékos kamatra se fektetnék be egyetlen fillért se olasz, görög, spanyol, portugál, pláne ír kötvényekbe.

A nagy kérdés végül is az, belerokkanna-e az Euró (szerintem igen) vagy a problémás országokat kirúgják az Euró övezetből (szerintem igen). Bármelyik szcenárió következik be. A jövő Európai Uniója más lesz, mint a jelenlegi. És mi, magyarok adjuk az elnöklést jövőre. Már régen tudom, ahova mi betesszük a lábunkat, ott fű nem terem. 😀

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________

Amióta megkaptuk a világútlevelünket,  már nem kell disszidálnia annak, aki úgy gondolja, hogy külhonban nagyobb boldogság vár rá. Amióta pedig tagjai lettünk a Európai Uniónak, a külföldre távozó hazánkfiának megélhetési, illetve munkalehetőségi gondjai sincsenek. Szabad az út le és fel. Sokan ki is használták, és mentek…. aztán jöttek. Nem mindenkinek vált be a külföldi beilleszkedést megkívánó lehetőség. Közben teltek az évek, és a frissen megtapasztalt kapitalizmusban többé-kevésbé mindenki megkapaszkodott. Ma már egy áttelepülés nem azt jelenti, hogy magam mögött hagyom a nagy semmit, hanem azt, hogy a kiharcolt (ilyen vagy olyan) egzisztenciát is hátra kell hagyni, nem csak az anyanyelv használatát. Egy-két sikertelen év után vissza lehet ugyan jönni, de ez mindenképpen egy anyagi érvágás és elpocsékolt évek. A fiatalabb generáció részére született tehát egy új dilemma: menni vagy maradni?

Nem fogom most az összes pro és kontrát felsorakoztatni, megteszik azt helyettem mások. Olyanok, akiknél a dilemma lényegesen nagyobb, mint az Anyaországban élők esetében. Az alább csatolt 16 perces rádió  beszélgetés helyszíne Kolozsvár, ahol a téma jóval forróbb, mint Budapesten.

http://bit.ly/9ao8F3

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________

2007 óta a Világ Bank elnöke, Robert Zoellick véleménye szerint az élvonalbeli közgazdászoknak meg kellene fontolni egy módosított aranyfedezet létrehozását. A Financial Times-ban (Writing in the Financial Times) megjelent írásában kifejti, hogy szükség lenne egy második Bretton Woods megállapodásra. Az eredeti Bretton Woods megállapodást Richard Nixon, amerikai elnök 1971-ben felrúgta. Ezt követve a világ valutáinak a lebegtetése indult be. A tervezett új megállapodás esetén a dollár, az euró, a yen, az angol font és a renminbi (yuan) kapna szerepet és természetesen az arany, mint nemzetközi vonatkozási érték-pont.

Ennek hiánya már eddig is vita tárgyát képezte az USA és Kína között, de most a dél koreai államfő találkozón további konfliktusok bontakoznak ki. Úgy tűnik az egész világ Amerika ellen fordul. A német pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble felhevítette a hangulatot, amikor az amerikai gazdaságról azt állította, hogy „mély válságban” van, és kritizálta a FED döntését egy újabb 600 milliárd $ kibocsátásáért. Rendkívül finoman fogalmazva a következőket mondta: „Az amerikaiak a kínaiakat valutaparitás manipulációval vádolják, miközben a bankóprés beindításával a dollár értékének mesterséges csökkentésére törekszenek.”

Mindig akad valaki, aki időnként felveti az aranyfedezethez  való visszatérést, de ez komoly ellenállásba ütközik, mert „nagyon szoros gazdaságpolitikához vezetne”. Ami alatt azt kell érteni, hogy visszatartaná a GDP növekedést és munkanélküliséget generálna. Véleményem szerint ez azonban csak kifogás. Az aranyfedezethez való visszatérés jóval kevesebb bank manipulációt tenne lehetővé. Na ez az, amit a „szakemberek” nem akarnak. Zoellick azonban világosan kijelentette: „Bár a közgazdasági tankönyvek szerint az aranyfedezett elavult eszköz, a piac ma az aranyat alternatív monetáris értéktárgynak tekinti.” – Erről jut eszembe, ma délután az arany ára a nemzetközi piacon átlépte a 1400 dollárt.

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________ 

A FED elnökének nagy húzása a beharangozott QE2, ami azt jelenti, hogy 600 milliárd dollár értékű államkötvényt vásárol havi 75 milliárdos részletekben. Egyszerű szavakkal kifejezve, megindítja a bankóprést és havi 75 milliárd dollárt „nyom”. Azért QE2, mert a QE1 már lezajlott (és nem hozott semmi eredményt). A FED elnökén kívül nincs egyetlen közgazdász a világban, amelyik elhiszi, hogy ez majd meghozza a várt fellendülést, de – mint tudjuk – a halála előtt álló rákbeteg mindent méregdrága szart hajlandó kipróbálni, hátha megmenti az életét. A FED elnöke, Ben Bernanke úgy gondolja, hogy ha a FED kincstárjegyeket vesz, akkor megnövekszik a kereslet, ezért a kincstárjegy hozama (kamat) csökken. A befektetők átpártolnak a tőzsdére, aminek következtében a részvény árak emelkedni fognak. A befektetők így gazdagabbnak érezhetik magukat és elkezdenek beruházni, aminek következtében egyre több munkaerőt alkalmaznak, a gazdaság pedig zakatolni kezd. Szép álom, de a gyakorlatban nem működik. A kamat ma már rekord alacsony, mindössze 0,25 %, éppen hogy nem nulla. A kölcsön jóformán nem kerül semmibe, ennek ellenére nincs igény munkaerőre, mert nincs kereslet a gyártmányokra. Vagyis a pénzkínálat oldalról a probléma nem  oldható meg, mert függetlenül attól milyen alacsony a kamat, senki se akar felvenni kölcsönt. Ki venne fel? A befektető nem akar termelőeszköz tulajdonos lenni, mert nincs szükség termelésre. Az emberek leszegényedtek, a jövő bizonytalannak tűnik, maradék pénzükre úgy vigyáznak, mint a szemük fényére.   

Na jó, akkor nézzük az elméletet, mire jó a quantitative easing? Ha egy ország gazdaságát élénkíteni akarják, akkor az első lépés a kamatláb csökkentés, ami a leendő vállalkozó számára kedvező beruházási körülményeket teremt, tehát beruház és termel, aminek következtében a gazdaság élénkülni kezd. De mi van akkor, ha a kamatláb eleve alacsony? Akkor ez a módszer gazdaság élénkítésre nem alkalmazható,  mivel a kamatlábat nem lehet 0 % alá vinni, mert az azt jelentené, hogy a bank fizetne a kölcsönt felvevőnek, amiért van olyan kedves és felvesz kölcsönt. – Ekkor lép a képbe a quantitative easing, ami azt jelenti, hogy a központi bank felvásárol valami „értéket”. Ez az érték elvben bármi lehet (például tőkekövetelés), de a gyakorlatban főleg állampapír. Ne kérdezd meg, hogy a jegybank honnan veszi ehhez a pénzt, mert érdekes választ fogsz kapni. Parasztosan kifejezve, ez pénznyomtatás, de valójában még arra sincs szükség. A jegybank egyszerűen megemeli a kereskedelmi bankok nyilvántartott „tartalékát”. Normál körülmények között minden kereskedelmi banknak kell lenni tartalékának a jegybanknál. QE esetén a jegybank ezt a tartalékot megemeli – természetesen elektronikusan (az elmúlt két évben az USA-ban tizennyolcszorosára növelte). Ami azt jelenti, hogy a jegybank megvette a kereskedelmi bankok kinnlevőségét (ha behajtható, ha nem), és így a kereskedelmi bankoknak van mit kihelyezni, tehát hitelezni tudnak. Most már csak olyanokat kell találni, akik felvennék a hitelt! 😀 Az elmúlt 2 évben ilyet az USA-ban nem találtak. A FED elnöke most azt reméli, hogy hamarosan fognak ilyen pasikat találni. Nem fognak és a QE2-nek nem lesz semmi gazdaságélénkítő hatása, állítom én. A fentiekben körvonalazott spekuláció elveszítette értelmét. A túltermelés ölte meg a gazdaságot, mert a fogyasztás nem tudott lépést tartani a termeléssel, még úgy sem, hogy a fogyasztók eladósodtak, elköltötték azt a pénzt is, amit még meg sem kerestek. Ha csak ennyi lenne a történet, akkor valóban meg lehet próbálni a kúrát, hátha beválik. Van azonban egy aprócska bibi, a QE2 beindíthat egy megállíthatatlan inflációt.

Kérdés, hogy a FED elnöke tényleg ennyire hülye lenne? Szerintem  nem. A QE2 állami szinten további eladósodást jelent, ami a dollár értékcsökkenéséhez vezet (ami persze infláció, de nem ez a lényeg). Ugyanis az amerikai feltételezés szerint a dollár túl van értékelve a Ÿ-hoz képest, és ezért a kínai áru túl olcsó, az amerikai pedig túl drága. Ez túlzott importálást és csökkent exportálást generál. – Azt már nem gondolják végig, hogy az amerikai multik Kínában mindig olcsóbban fognak gyártani, mint Amerikában. Csakhogy az USA $ értékcsökkenését az € nem fogja követni, mert erre Angela Merkell allergiás (szerencsénkre). A következmény pedig az lesz, hogy az EU exportja drágává válik az USA-hoz képest (és akkor más országokról: Oroszország, Brazília, stb. nem is beszéltünk). Végeredményben el fog indulni egy világméretű kereskedelmi háború és egy globális infláció, ami pontosan követni fogja az amerikai inflációt. Ugyanis a világ minden jegybankjának el kell dönteni: leértékel, vagy megöli az ország exportlehetőségét. De itt még nem áll meg a menet, mert a totális kereskedelmi háborúnak vannak még titkos fegyverei. Az egyikkel már megismerkedhettünk: Kína visszafogta ritkaföldfém exportálásának ¾ részét. Az amerikai high-tech ipar máris szarban van (erről korábban már írtam). De be lehet még vetni a védővámokat, a tőkemozgás berekesztését, export tilalmat, és ki tudja még mit. Egy dolog egészen biztos igaz, különböző áruk fogyasztói ára az egekbe fog szállni (emlékeztek 2008-ban a rizs mizériára? Azóta se lett olcsóbb).  Az egész világ lesz a vesztes, nem csak Amerika, pláne ha elveszíti a $ tartalékvaluta szerepét (el fogja!).

Van még egy kérdés, lesz-e nyertes? Igen, aki fix kamatra, hosszúlejáratú, nagyösszeggel tartozik.  

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________ 

Mi az a Walmart, eszik-e vagy isszák? A Walmart = Amerika legnagyobb áruházlánca, olyasmi mint nálunk az (mondjuk) Auchan. És hogy miért pokol ott dolgozni? Nos, mesél erről egy beavatott, én csak lefordítottam magyarra, azok részére, akik azt hiszik, hogy csak nálunk szar minden.

Köszönhetően az utóbbi időben végrehajtott tanári létszámcsökkentésnek, középiskolai tanári állásomat magam mögött tudva, felcsaptam  Walmart polcfeltöltőnek. Amíg tanár voltam a hétvégeken nem láttam az unalomtól, de most vasárnaponként 8 órán át részt vehetek a „kerüld a vevőt” elnevezésű társasjátékban, ami a  nap végére öngyilkossági gondolatokat lop az ember agyába. Kérdezd meg. hogy miért játszom ezt a társasjátékot? Látod, erre még nem jöttem rá. Példának okáért a  múlt héten éppen akkor álltam egy középkorú anya mögött, amikor rákiáltott a gyerekére, hogy dobjon egy játékot, pont a sajtok közé. Mondtam neki „ne zavartassa magát, majd mi kiszedjük. Elvégre ezért tartanak minket” A vevők idegesítőek, de nem a legidegesítőbbek manapság. Arról van szó tehát, hogy ugyanúgy részidőben dolgozom, mint annyi sok millió másik amerikai. A kormány szerint az ilyenek mint én, nem munkanélküliek, és ezért a hivatalos statisztikában nem is vagyunk benne. Bár az a statisztika még így is meglehetősen lehangoló. Ugyanis a hivatalos munkanélküliség 9,6 %, ami mellett 15 millió amerikai munkalehetőség után lohol. Gondolom a Walmart jobb, mint a munkanélküliség, de fillérekért dolgozni árt az önbecsülésnek.

A múlt évben a Walmart 14 milliárd dollár tiszta hasznot könyvelhetett el, amivel sikerült magát felhozni a Fortune 500 lista elejére. Ez a kimagasló eredmény kifejezetten annak köszönhető, hogy alkalmazottjainak a lehető legkevesebbet fizeti a törvény betartása mellett. A Walmart fizetésből egyszerűen nem lehet megélni, ha van gyereked, vagy/és egy krónikus betegséged. Szerencsére nekem egyik sincs. Azonban a munkatársaim közül többen gyermeket nevelnek, ami csak úgy lehetséges, hogy állami segélyt is kap a számlái kifizetéséhez. Különben a munkatársaim roppant  vegyes társaságot adnak. Vannak bevándorlók, kevéske nyelvtudással, de vannak diplomások is, akik egy igazi gazdasági visszaesésnél ilyen munkahelyeken kötnek ki. Aztán vannak közöttünk nyugdíjasok, némelyik olyan öreg, hogy a bevásárlókocsiba kapaszkodik helyváltoztatás közben. A vezetőség véleménye szerint nagyon hasznosak, mert a kijárathoz lehet őket állítani a potenciális tolvajok elriasztása végett. Még nem volt alkalmam megkérdezni egy ilyen jó hetvenes férfit, hogy miért dolgozik még mindig, de van olyan érzésem, hogy nem a vonzó egyenruha miatt. Minden valószínűség szerint ezek azok a nyugdíjasok, akiknek nyugdíját elveszítették a nyugdíjalap kezelők és kénytelenek dolgozni az egészségbiztosításuk miatt. Na meg azért, hogy ne haljanak éhen. Szar dolog, ha az életed alkonyán arra kényszerülsz, hogy a kijáratnál a vevőktől elkérd a blokkot, nem loptak-e véletlenül.

Bár vegyes banda vagyunk, valamiben egységeseknek tűnünk. Munkánkkal kapcsolatban némák vagyunk mint a sír. Walmart 1 millió munkahelyet biztosít az USA-n belül, de ennek az egymillió alkalmazottnak bér, juttatások és munkakörülmények területén az érdekérvényesítési lehetősége nulla. A vállalat szakszervezet ellenessége példanélküli. Munkába állás előtt végig kell nézni egy videót, aminek egyetlen célja, hogy a „szakszervezet” szót még a szánkon se ejtsük ki.  Mindez ideig két esetet tartanak nyilván – mind a kettő Kanadában történt – amikor az alkalmazottaknak sikerült szakszervezetbe tömörülni. Mit gondolsz mi történt? Walmart mind a két telephelyét bezárta és eladta.

Itt dolgozni demoralizáló, mert szembe kerülsz a ténnyel, hogy az itt árult ruházati cikkeket a Harmadik Világban gyártották, ahol filléres órabérekért gebednek meg a nők. A játékosztály teli van plasztik játékokkal, amelyek heteken belül szeméttelepekre kerülnek. A Walmrt épület helyet ad a McDonald’s-nak is, ahol a lehető legegészségtelenebb ételeket árulják. Ez a rohadt nagy Walmart semmi olyat nem tesz, ami az emberiség hasznára válna.

Walmart kalapáccsal veri a fejünkbe, hogy mi a vevőkért vagyunk itt. A fészkes fenét, én azért vagyok ott, mert várom a szaros fizetésem átutalását, hogy megvegyem magamnak a legszükségesebbeket. Nem bánom, nevezz  pesszimistának, de a gazdaság helyrebillenését én a fizetésem átutalásakor nem veszem észre. A szobatársam (akivel együtt fizetjük az albérletet) 300 jelentkező közül kapott egy szar állást. Azt írtam, hogy „szar állást”, valójában azt gondoltam, hogy „lehetőséget házimunka végzésére”. De ne legyünk elégedetlenek – mondtam neki biztatóan – egy szar állás is jobb, mint a munkanélküliség. Különben is Walmart, egyenlő Amerika. Alulbérezett munkaerő felpucolja a szemetet, az olcsó kínai szemetet vásárló, rosszul táplált vevők után.

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________

„When And How the Jewish People Was Invented” (Mikor és hogyan találták ki a zsidó népet) címen írta meg könyvét Dr. Shlomo Sand a Tel-Aviv University európai történelem professzora. Sand professzor könyvében kifejti, hogy a „zsidó nemzet” fogalma egy olyan mítosz, amit alig több mint 100 éve találtak ki, kizárólag azért, hogy az Izrael állam megteremtésének jogosságát bizonyítsák. – Az előző szavakkal kezdtem el ismertetőmet 2009. November 16-án, vagyis majdnem napra egy évvel ezelőtt, és a következőkkel folytattam – Nézetének közreadása előtt Dr. Sand mindenre kiterjedő történelmi és archeológiai vizsgálatot folytatott nem csak a fentiekben vázolt állítás igazolására, de több más ellentmondásos „tény” cáfolására is. Állítása szerint a zsidók soha nem hagyták el a Szentföldet. A ma élő zsidók nagy többségének semmi történelmi köze sincs az Izraelnek elnevezett területhez. Dr. Sand szerint alig több mint száz évvel ezelőtt a zsidók úgy gondolták, hogy ők azért zsidók, mert egy közös vallás hívői. A XX. századfordulón a cionista zsidók ezzel a nézettel szembefordultak és belefogtak egy nemzeti történelem kitalálásába, belopva azt az ötletet, hogy a zsidók a vallásuktól függetlenül, mint „nemzet” léteznek. Ezt követte az a zsidó „kötelesség”, hogy a száműzetésből visszatérjenek az „ígéret földjére”, ami a judaizmustól teljesen idegen. A cionizmus megváltoztatta Jeruzsálemmel kapcsolatos képet is. Korábban Jeruzsálem volt az a hely, ahová vágytak, de nem ahol élniük kellett. A zsidók 2000 éven keresztül távol maradtak Jeruzsálemtől, de nem azért, mert nem tudtak volna visszatérni, hanem azért, mert a vallásuk megtiltotta, hogy visszamenjenek még mielőtt a messiás megjelent volna. Bevallása szerint Dr. Sandot a legnagyobb meglepetés akkor érte, amikor a bibliai időkből származó archeológiai bizonyítékokat vizsgálta. Korábban csak úgy, mint minden más zsidó, magától érthetődőnek vette, hogy a zsidók Júdeában éltek, ahonnan a rómaiak i.u. 70-ben elűzték őket. De miután elkezdte keresni a bizonyítékokat, rájött, hogy Dávid és Salamon királysága mindössze legenda volt. Ugyanez a helyzet a száműzetéssel is, állítja Dr. Sand. A zsidóságot nem lehet a helyére rakni száműzetés nélkül. De a történelemmel foglalkozó könyvekben a száműzetés leírásával kapcsolatban, semmi se találtható. Semmi. Az ok egyszerű, a rómaiak senkit se száműztek. Tény az, hogy a palesztinai zsidók majdnem kizárólag parasztok voltak, és a bizonyítások szerint a földjeiken maradtak. Egy alternatív elmélet sokkal valószínűbb. A száműzetés mítoszát a korai keresztények találták ki, hogy a zsidókat áttérítsék az új hitre. A keresztények a későbbi zsidó generációkkal el akarták hitetni, hogy őseiket Isten által elrendelt büntetéskén űzték el a földjeikről. Viszont ha nem volt száműzés, akkor hogy szóródott szét oly sok zsidó a világban mielőtt a modern Izraeli állam biztatta volna őket, hogy térjenek „vissza”? Dr. Sand úgy gondolja, hogy közvetlenül a keresztény vallásalapítás előtt és után, Judaizmus egy prozelita vallás volt, mindent megtett az áttérítésért. Ezt a tényt a korabeli római könyvekben megemlítik. A környéken utazó zsidók próbálkoztak térítéssel Jemenben, az Észak-afrikai berbereknél, évszázadokkal később a Kazár birodalomban (ami napjainkban Oroszország déli része), ahol a teljes lakóság áttért, és belőlük lettek a közép- és kelet-európai askenázi zsidók. Ezzel kapcsolatban Dr. Sand felhívja a figyelmet arra a furcsa önámításra, amiben az izraeliek élnek. Nemrég az újságok beszámoltak új ásatási eredményekről, ami szerint a Kazár birodalom fővárosát felfedezték a Kaspi-tenger mellett. Ha viszont a zsidók többsége nem hagyta el a Szentföldet, akkor hová lettek? A választ az izraeli iskolákban nem tanítják, de a korai cionista vezetők, beleértve David Ben Guriont is (Izrael első miniszterelnöke) úgy gondolták, hogy a palesztinok az eredetileg ott élő zsidók késői leszármazottjai. Úgy gondolták, hogy a zsidók áttértek az iszlám hitre.

Most viszont be kell jelentenem, hogy Sand professzor könyvét lefordították magyarra és a Kairosz kiadó meg is jelentette. Továbbá, ez alkalomból Ágoston Dániel egy hete „Hogyan alkották meg a zsidó népet” cím alatt írt egy könyvajánlót az ellenkultúra.info-ban, amit átvettem és szó szerint közlök a több oldalról történő (diverzifikált), megvilágítás végett. Íme:

A napokban látogatott hazánkba Dr. Shlomo Sand,  a Tel Aviv Egyetem történészprofesszora, hogy a magyar közönségnek is bemutassa a Kairosz Kiadó jóvoltából immár magyarul is olvasható – 19 nyelvre lefordított -, „Hogyan alkották meg a zsidó népet?” című vaskos tanulmánykötetét, amely 2008-as megjelenése óta alighanem a legnagyobb szálka a cionista politika szemében.

Könyve megírására elmondása szerint az inspirálta a professzort, hogy képtelen volt tovább nézni azt a rendszerré épített történelmi, kulturális és politikai hazugságözönt, amellyel Izrael Állam a maga létét, identitását és jogosultságát próbálja igazolni. Bevezetőjében ezt írja: „E könyv megírása nélkül nem lettem volna képes továbbra is Izraelben élni. Nem hiszem, hogy a világot könyvek változtatják meg, de amikor a változás elkezdődik, az emberek új könyvek után kutatnak. Talán jóhiszemű a feltételezés, de azt remélem, hogy a jelen mű ezek közé tartozik.”

Könyvében – ahogy arra a címéből is következtetni lehet – Dr. Sand nem kevesebbet állít, minthogy a zsidó nemzet fogalma, vagyis a cionizmus, amely alibiként szolgált Palesztina 1948-as megszállására, nem más, mint egy alig száz évvel ezelőtt kitalált mítosz.

Állítását, azzal támasztja alá, hogy a zsidókat soha sem űzték ki a Szent Földről, s a mai zsidók többségének nincs semmiféle történelmi kapcsolata azzal a földdel, amelyet ma Izraelnek neveznek. A rómaiak általi kiűzetés egyetlen „bizonyítékául” ugyanis csak a Bibliában leírt történet szolgál, amelynek történelmi hitelességére adni egyszerúen szólva is képtelenség. Ezenkívül viszont semmiféle írásos dokumentum nem létezik erre a feltételezett esetre. Sand számára nem kétséges: ügyes és okos cionisták találták ki azt a zsidó népet, amelyre hivatkozással Izrael Állam meghozza törvényeit, s amelyekkel – többek között – jogot formálhat az ottani őslakos nép szisztematikusan kiirtására a világ szeme láttára (és szégyenére).

Dr. Sand fő érve szerint száz évvel ezelőtt a zsidók csak a közös vallás alapján tekintették magukat zsidóknak. A XX. század elején a cionisták (élükön Theodor Herzllel) azonban elvetették ezt a nézetet, és egy nemzeti történelem megalkotásához láttak, amely arra a kitalált állításra épült, hogy a zsidók a vallástól függetlenül is önálló népként léteztek. A zsidók vallási alapú meghatározása alapján azonban, a judaizmus eszméjétől idegen az a gondolat, hogy a zsidóknak vissza kell térniük az Ígéret Földjére. Ennek hagyományát egyébként a Neturei Karta nevű ultra-ortodox zsidó szervezet ápolja, s következetesen képviseli azt palesztin párti tüntetések és egyéb lobbi-tevékenységek formájában. Sand szerint „a cionizmus megváltoztatta Jeruzsálem gondolatát. A cionista mozgalmat megelőzően, a szent helyek a vágyakozás helyeit jelölték meg, nem pedig a tényleges lakóhely lehetőségét. A zsidók kétezer évig nem azért maradtak távol Jeruzsálemtől, mert oda nem volt lehetőségük visszatérni, hanem amiatt, mert vallásuk megtiltotta nekik az oda való visszatérést a messiás eljöveteléig.”

Shlomo Sand könyve a maga tudományos igényességével és alaposságával állít kérdőjelet, a zsidósággal kapcsolatos összes alapvetőnek tartott identitásbeli (nép?, nemzet?, vallás?, etnikum?), származási (askenázi, kazár, spanyol, jemeni, berber, görög, szláv, német zsidótípusok), illetve történelmi mesék és realitások (Mózes, Dávid alakja, kivonulás Egyiptomból) mellé, szembesítve ezeket egymással, hogy végül rámutasson: a szekularizálódott, vallását nem folytató, héberül nem tudó, a zsidó hagyományokat nem követő zsidó – vagyis Izrael Állam lakóinak cirka 80%-a! – valójában nem tekinthető zsidónak.

Miért is? A zsidók közötti legfőbb összekötő kapocs ugyanis a zsidó vallás, ami azonban a szekularizálódott világban elgyengült. Példával élve: a magyar akkor is magyar, ha ateista, hiszen Magyarországon él, magyarul beszél, magyar ételeket eszik, magyar hagyományok szerint viselkedik, s adott esetben magyar értékrendek szerint is gondolkodik. De mitől zsidó egy jemeni arab, egy ateista szovjet menekült, vagy egy, az USA-ból Izraelbe „hazatelepült”, szekularizálódott pénzember? Mi a közös bennük? „A zsidóság mindig is jelentős vallási kultúra volt, amely azonban sokfélesége miatt nem tekinthető különös vándorló népnek” – nyomatékosítja Sand, aki önmagát is második generációs vallástalannak nevezi. „Izrael Államban már az olyan vallástalan zsidók vannak túlsúlyban, akik nem hisznek Istenben, de hisznek abban, hogy Isten nekik adta Izraelt!” – vélekedik Sand.
E tanulmánnyal pedig igazolást nyernek azok az állítások, miszerint ilyen égbekiáltó hazugságokra épül a velejéig erőszakos, despotikus, fajgyűlölő izraeli politika, ahol a mai napig nem köthet törvényes házasságot egy zsidó egy nem zsidóval, illetve a hazatérési törvény néven ismert fajtörvény értelmében nem telepedhet le Izraelben nem zsidó! Sand pedig egyenesen leszögezi: „a cionistáknak az Ószövetség, valamint ‚a zsidó nép száműzetésének’ emlékezete nélkül nem lett volna jogalap az arab Jeruzsálem bekebelezéséhez”.

A rendkívül alapos és megalapozott tanulmány olvasása után, a tények tekintetében pedig nincs okunk kételkedni abban, hogy ez a könyv a változás könyve lesz, a tisztánlátási igénnyel fellépő XXI. század könyve. Ezt annál is inkább hihetjük, mert valójában nem előzmények nélküli húrokat penget Sand, gondoljunk csak Fred Leuchter, David Irving, David Cole, Dr. David Duke tényfeltáró kutatásaira, vagy éppen Roger Garaudy másfél évtizede világot látott, híres munkájára, Az izraeli politikát megalapozó mítoszokra. A trouville, mivel Sand (David Colehoz hasonlóan) maga is zsidó.

Sand a könyvbemutatója végén egy nagyon érdekes, groteszk ellentmondásra is felhívta a figyelmet: száz éve, de még tíz éve is az volt „antiszemita”, fajgyűlölő, aki a zsidókat, mint külön fajt merte felfogni. Napjainkban, Izraelben és az USA-ban már az számít antiszemitának, aki kételkedik a zsidó genetikusok új – némileg a sztalinista Liszenkót idéző – eredményeiben: a zsidógén létezésében, vagyis abban, hogy a zsidó igenis egy külön faj! Sand szerint erre a mítoszra azért van szüksége Izraelnek, hogy az elszekularizálódott vallás helyett legyen valami olyan egyetemes, kétségbe nem vonható összekötő kapocs a hihetetlenül tarka, soknyelvű, elütő kultúrájú és múltú „zsidó nemzet” tagjai között, amire, mint közös nemzeti sajátságra hivatkozni lehet. Shlomo Sand meg van győződve arról, hogy ez utóbbi megint csak egy tudományos blöff, amelyet Izrael érdekében felkaroltak az Amerikában élő zsidók, s ahol az ottani sajtó már szinte naponta emlegeti, mint tényt. „Természetesen zsidógének nincsenek, de ha mértékadó genetikai körök mégis bebizonyítanák, hogy vannak, akkor nyilvánosan visszavonom és elégetem ezt a könyvet. Ezt megígérhetem”.

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________

Az esti hírekben 10 percen át azt hallgattam, hogy Lacika agyhalott. Utána jött a vörös iszap és nyolcadszor végignézhettem ugyanazt a képsor, ahol a hömpölygő vörös iszap felborít egy fehér gépkocsit. Vártam, mikor ejtenek három szót arról, hogy „rálőttek a Pentagonra”, de ez nem hír, ezzel szemben Lacika, a másfél éves agyhalott az hír.

Szóval kedden a kora reggeli órákban több mint hat lövést adtak le a Pentagon ablakaira egy mesterlövészek által favorizált, nagy kaliberű fegyverből. Majd 3 nappal később megismételték a lövöldözést, ez alkalommal a Pentagonhoz közel álló Tengerészgyalogos Múzeum ablakaira leadott 5 lövéssel. Nem kívánom taglalni a támadás jelentőségét, de az kifejezetten meglepő volt, hogy a hivatalos amerikai közlemény a lövöldözést „véletlenszerű” eseménynek tüntette fel. Igaz, hozzátették, hogy szoros vizsgálatot rendeltek el, nincs-e az esemény mögött valamifajta összeesküvés. Szóval, ha a nép elégedetlenkedik – bőven van miért – akkor az összeesküvés.

Természetesen annak sincs hírértéke, hogy az esettel kapcsolatban megszólalt az Orosz Titkosszolgálat (SVR), némi profi magyarázatot tárva a figyelő fülek részére. Ezek szerint – hátha nem tudjuk – Washington a világ legjobban védett városa, amit az igen jól kiképzett, professzionális mesterlövő csoport tesztelés végett „támadott meg”, alkalmazva a „relokációs” és „hangzavarás” technikákat, az ellenség, ez alkalommal, a Kormány ellen.

Mik is ezek? A „relokációs” technika lényege néhány lövés leadás egy bizonyos helyről, ahonnan a lesipuskás észrevétlenül egy másik helyre megy át, még mielőtt az ellenfél meg tudná állapítani, honnan jött a lövés, és ellentámadást tudna végrehajtani. A „hangzavarás” lényege, az igen erős hang (például repülőgép felszállása egy közeli repülőtérről) keletkezésével egy időben adni le a lövéseket, amit így nem lehet meghallani. Mindkét technikát titkosszolgálati megbízatásoknál, gerillatámadásoknál alkalmazzák.

Akkor  most ugorjunk át Franciaországba, ahol csoportokba verődött fiatalok üzleteket fosztanak ki, gépkocsikat gyújtanak fel, és utcai csatát vívnak a rendőrökkel [na ebből néhány kocka átjön a magyar tömegtájékoztatás szűrőjén]. Névlegesen a nyugdíjkorhatár felemelése miatt, de valójában a nép lázong a saját elitje ellen. Nem csoda, hogy az amerikai elitnek is kezd teli lenni a gatyája. Van miért. Már a New York Times vezércikke is felhívja a figyelmet az amerikai jövedelmek között húzódó rés folyamatos  bővülésére (Income Inequality: Too Big to Ignore) A TIME magazin egy árnyalattal merészebb megfogalmazást enged meg magának: „Will the Federal Reserve Cause a Civil War?” Azaz „Az amerikai jegybank intézkedésének lehet-e polgárháború a következménye?” A cikkíró megállapítja, Amerika a fellázadás küszöbén áll.

De hadd idézzek egy teljes bekezdést a cikkből: „What is the most likely cause today of civil unrest? Immigration. Gay Marriage. Abortion. The Results of Election Day. The Mosque at Ground Zero. Nope. Try the Federal Reserve. November 3rd is when the Federal Reserve’s next policy committee meeting ends, and if you thought this was just another boring money meeting you would be wrong. It could be the most important meeting in Fed history…” Ami valahogy így hangzik magyarul: Mi lehet napjainkban az állampolgári nyugtalanság legvalószínűbb oka? A bevándorlók, melegek házassága, abortusz, a választások eredménye, a lerombolt WTC torony helyére épülő mecset? Egyik se. Tippelj a FED-re (amerikai jegybank). November 3-án fejeződik be a Jegybankpolitikával foglalkozó bizottság ülése, és ha azt hiszed, hogy ez is egy unalmas gazdasági összejövetel volt, akkor hatalmasat tévedsz. Lehetséges, hogy a FED történetében ez lesz a legfontosabb összejövetel….

Független közgazdászok október 7-én kiadott közleménye az alábbi címet kapta: Obama Set To Flee America As US Dollar Faces 50% Devaluation = Obama készül megnyúzni Amerikát a dollár 50 százalékos leértékelésével. — nem vitás a világgazdaság olyan közel áll az összeomláshoz, hogy a Világ Bank szokatlan figyelmeztetést adott közzé, („A tervezett dollár özön veszélyezteti az ázsiai gazdaság stabilitását.”) egy nappal azt követve, hogy Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter megesküdött, hogy a dollár nem lesz leértékelve. De egy további nappal később ugyanez a pénzügyminiszter az amerikai médiának úgy nyilatkozott, hogy „a gyengébb dollár most a nemzet érdekét szolgálná.”

Kína természetesen értett a szóból és azonnal leállította az USA felé irányított ritkaföldfémek exportjának 73 százalékát (amiről néhány napja már beszámoltam), valamint járőr naszádokat küldött vissza a japán fennhatóság alatt álló Senkaku szigetek köré, amit nem olyan régen állított le. Ez egy potenciális konfliktus helyzet, mert Amerikának Japánnal szövetségi szerződése van, tehát a japán szigetek megvédése „kötelező”. Máskülönben feltételezhető, hogy a kínaiak álláspontja szerint, Amerika már nem sokáig lesz képes nemzetközi hadműveletekre, mert egy küszöbön álló polgárháború le fogja kötni a teljes katonai erejét. És akkor most már tényleg itt az ideje, hogy foglalkozzunk ezzel a küszöbön álló polgárháborúval. Tény az, hogy az amerikai tömegek elveszítették bizalmukat a kormányukkal szemben. Mondjuk ez már rég bekövetkezhetett volna, de az amerikaiak lassú felfogásúak. De nem csak a bizalmuk  van oda, de arról is meg vannak győződve – és nem alaptalanul – hogy az amerikai elit romlásba viszi az országot. Azok, akikben még volt némi bizalom, a héten kaptak egy hatalmas pofont. Pergessük vissza az eseményeket. Az amerikai bankházak a felelőtlen kölcsönzéssel gazdasági  válságot okoztak, aminek egyik következménye az amerikai magánnyugdíj pénztárak bukása volt. Emberek tízmillióinak oda lett a nyugdíja. Ezzel egy időben, bár a bank vezetők hihetetlen összegeket vágtak zsebre, a bankoknak hatalmas vesztességet kellett elszenvedni. Ebből a szarból az állam húzta ki őket úgy 1.000 milliárd $ tálcán történő átnyújtásával, amit  természetesen az adófizetők dobnak össze. Most az adófizetők pénzével megmentett bankok nekimentek az adófizetőknek. Kiadták a tartozások behajtását arra szakosodott gengsztereknek, akik kegyetlen behajtásokat indítottak el, nem egyszer hamisított bizonylatok alapján, minimális hátralék esetében is. De ez semmi, most jön még a java. A megmentett Bank of Amerika, és JP Morgan Chase & Co. megvették néhány százezer családi ház adóhátralékát az illetékes önkormányzatoktól, és ezeket is behajtják a ház elárverezésével való fenyegetés segítségével. Ez természetesen kijózanítóan hatott a széles néprétegekre.

És mivel ez a kijózanodás boritékolható volt, az oligarchák sugallatára a Kormány elrendelte szövetségi katonai egységek kiképzését a lázongó lakósság ellen. Tette azt annak ellenére, hogy hatályos törvény egyértelműen tiltja szövetségi katonák belföldön történő felhasználását rendfenntartásra.

Nem  csoda, hogy az FBI jelentés szerint az amerikaiak tömegesen vásárolnak fegyvereket, de a lőszer fogyasztás alacsony marad. Ez egyértelműen arra utal, hogy a fegyvereket nem használják, csak tartalékolják „szükség esetére”, ami alatt a bűnözés növekedését, sőt tömeges zavargásokat kell érteni egy gazdasági összeomlás miatt.

Megint a TIME magazin egyik utolsó cikke: The Secret World of Extreme Militias = Szélsőséges milicisták titkos világa. A cikk figyelmeztet, hogy sok százezer, esetleg több millió amerikai vesz részt katonai tréningen, hogy bármilyen rendőri vagy katonai erővel szemben fel tudják venni a harcot, akiket a Washington által támogatott elit küldhet ellenük. Ezt a szomorú tényt némileg alátámasztja az FBI néhány napos jelentése: over 57,000 US police officers were attacked in 2009 = 2009 folyamán 57.000 esetben támadtak rendőrökre. A cikk világosan feltárja, hogy a gazdasági összeomlás (economic collapse) alatt álló országban a törvények elveszítették hatékonyságukat.

Az SVR adta közzé az alábbi térképet, amin fel van tüntetve a „legvalószínűbb szcenárió” a polgárháború lefutására, ami majdnem teljes mértékben azonos Igor Panarin, orosz csúcs-diplomata figyelmez- tetésével, aki már egy ideje állítja, hogy 2010 lesz az-az év, amikor az USA felbomlása beindulhat. Sajnálatos módon, bár George Washington az USA első elnöke, majd 200 évvel később Dwight David „Ike” Eisenhower az USA 34. Elnöke figyelmeztette a népet a Kormányok igazi arcára. A nép – saját kárára -, nem vett róla tudomást. Azonban Washington, és az amerikai oligarchák még rosszabbul fognak járni. Megint csak az SVR jelentés szerint – és logikáját nem lehet kétségbe vonni – amennyiben Amerika képtelen volt egymillió jól kiképzett katonával megnyerni a Vietnámi háborút, lényegében  parasztokból verbuvált hadsereggel szemben, durván 400.000 km² területű országban, akkor hogyan nyerhet fegyveres felkeléssel szemben akár csak egyetlen államában is, mint például Montana, a maga megközelítőleg 500.000 km² területével, és közel 1 millió felfegyverzett lakosságával?

Az előttünk álló szörnyű eseményekkel szemben, ami az USA-ban elindult, de már is kezdi megrázni az egész világot, és ami valamilyen, nem pontosan megjósolható formában el fog érni minket is, a legjobb egyéni védekezés a szükséges információk beszerzése és a felkészülés. Ma már az Interneten több, magyar nyelvű, felkészítő poszt is fellelhető. Ha majd dörömbölnek az ajtódon, ha majd nem lesz elég élelmiszered, és éhezni leszel kénytelen, ha  majd szeretteid élettelen testét fogod magad körül látni, nem mondhatod, hogy időben nem lettél figyelmeztetve.

___________________________________________________________
___________________________________________________________