(1609) Túl veszélyes ahhoz, hogy megérintsük

Tibor bá’ online

 

Túl veszélyes ahhoz, hogy megérintsük (a hónap könyve) – Az erősen radioaktív hulladék problémája

~q134A házaspár szerző (William M. Alley and Rosemarie Alley) összeveti a nukleáris ipar erősen radioaktív hulladékával kapcsolatos pro és kontra nézeteket az USA-ban és nemzetközi szinten. Dr Alley nagynevű hidrológus, aki több mint két évtizeden át dolgozott az Amerikai Geológiai Állapotfelmérő Hatóság Vízügyi hivatalában. Feladata volt a Yucca hegységben tervezett hulladéktemető felülvizsgálata. Amerikában a nukleáris hulladékkezelés egy kényes téma, mivel hosszú távú megoldás mind a mai napig nem létezik. A Yucca Mountain projektumot leállították, mivel geológiailag nem volt biztonságos. Magyarul, mind a mai napig nem lehet megnyugtatóan elhelyezni a körülbelül 100 amerikai atomerőmű erősen (és még nagyon sokáig) sugárzó hulladékát, ami több ezer tonnát tesz ki.

A könyv célja, hogy az átlag állampolgár figyelmét felkeltsék egy égető, ám megoldatlan és agyon hallgatott problémára. Az első atombombák megépítése után visszamaradt radioaktív hulladéktól kezdve, egészen a mai napig keletkezett hulladék végleges elhelyezéséig mindez ideig nincs végleges megoldás. Az összes tárolás ideiglenes, ami nevetséges, ha megfontoljuk, hogy a tárolás időtartalma tízezer éveket tesz ki.

Ezért nagy a jelentősége annak, hogy a Paksi elhasznált, de igen radioaktív fűtőelemeket visszaviszik-e oda, ahonnan megvettük, vagy idehaza helyezzük el. Aztán azon is el lehet gondolkodni, hogy a jelenleg üzemelő mintegy 400 reaktor a világban mennyi veszélyes hulladékot termel, és azokkal mi legyen, mert pillanatnyilag mindenütt csak „pihentetik” 100 tonna számra és arra gondolnak, hogy majd a jövőben valaki megoldja a problémát. Addig pedig marad a rakosgatás. Miközben a politikusok döntenek, akik még azzal sincsenek tisztában, mi az a radioaktivitás.
________________________________________________________
________________________________________________________
____________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

10 gondolat erről: „(1609) Túl veszélyes ahhoz, hogy megérintsük

  1. Bomlik az atom,
    Zúg a máglya,
    Kislány,
    Meglocsolhatlak-e, má’ma?

  2. Vannak dolgok, amikről “elfelejtettek” beszélni az iskolákban.
    Az egyik ilyen a nukleáris energia felhasználásának megoldatlan kérdései.
    De nem kell aggódni, majd nagyságrendekkel emelgetik derék politikusaink a lakosságilag megengedhető sugárzási szinten, ahogy Fukushima után is történt.
    Hasonlóan ahhoz, hogy hány reaktor is fekszik az óceánparton illetve törésvonalak mentén. Valamint, hogy ezeket mennyire veszélyezteteti a tengerszint- emelkedés.
    Akinek esze volt, már a ’70-es de legkésőbb a ’80-as években leesett mindez.
    A mai fiatalok meg csak pislognak, hogy miért vannak ekkora szarban- és még mekkorában lesznek/ünk…
    Ráálltunk egy exponenciálisan növekvő energiát igényló rendszerre, mint a drogos és nem tudunk lejönni róla.

  3. 3:
    Az első írásban nem csúsztatás van, hanem ismeret hiány. Fukusimát nem az igen erős földrengés terítette le, hanem a szökőár, ami ellen nagyon-nagyon könnyű lett volna védekezni, ha gondolnak rá, egy jó magas beton kerítés megépítésével, ami az egész létesítményhez képes filléreket jelentett volna. A hűtéshez szükséges áramot előállították volna a generátorok, ha nem lepi el őket a tengervíz, és akkor nincs katasztrófa.
    Azzal egyetértek, hogy nem lenne szabad atomerőműveket építeni, mert a kockázat óriási, ami felülírja a bekövetkezés igen kicsiny valószínűségét. Az ördög nem alszik! — Mellesleg volt még jó néhány más “baleset” is.

  4. Nukleáris hulladék kérdést meg lehet oldani, de…
    Spallációval rövid felezési idejű izotópokat kellene gyártani,
    vagy antianyag annihilációval megsemmisítjük az anyagot.
    Utóbbi lenne a legtisztább, mert nincs melléktermék, csak tiszta energia, de ki a fene fog kiló számra antianyagot gyártani… 🙂
    Rég megoldott lenne a kérdés, ha az első verzióban nem keletkezne plutónium, amitől az össze atomhatalom fosik, mint az ördög a tömjénfüsttől. Pl mi is megsemmisíthetnénk a kiégett paksi fűtő elemeket, csak közben potenciális atombomba alapanyag gyártónk lennénk, amiről köztudott hogy demokratikus bombázással lehet orvosolni 🙂

    Ki is lyukadtunk oda, hogy a majd szépen rálőcsölik az unokáinkra szemetet, had szopjanak ők a szeméttel. Nekünk fontosabb a pillanatnyi profit/előny, mert nincs is jobb egy jó hideg sörnél, és egy 150cm-es plazmatévénél, amin nézheti a polgárdroid focimeccset.

  5. Arra gondoltam, hogy vissza kéne juttatni a magmába a nukleáris hulladékot, akkor ott jól szétoszlana, és legfeljebb időnként vulkánkitöréssel kis koncentrációban, meg hidrotermálisan apránként uránérc formájában találkoznánk vele valamikor a jövőben. Lehetne fúrni alábukó lemezszegélyek alapkőzetébe, és azt félig feltölteni felhigított nukleáris hulladékkal, ami erős kőzetszerű, hogy ellenálljon a nagy nyomásnak, és ne koncentrálódhasson véletlenül se kritikus tömeghez. A gödör másik felét is betemetni erős kőzetszerű anyaggal (akár víz alatt kötő betonnal), majd a természetre bízni az apránkénti szállítást. Nyilván nem egyszerű a megvalósítás jellemzően mélytengeri ároknál, de lehet, hogy megérné.

  6. 6: Ezzel a gondolatkísérlettel én is eljátszottam már, de a végén ezt sem éreztem biztonságos módszernek.
    Ha az alábukás sebessége egy pár nagyságrenddel nagyobb lenne, akkor lenne benne ráció, de így a kőzetekben végbemenő vándorlási folyamatok sokkal gyorsabbak, mint a lemezmozgások, főleg egy instabil zónában, ahol könnyen keletkezhetnek repedések, azokban víz mozgások.
    Félő, hogy a radioaktív anyagok hamarabb jönnének fel a talajvizek és felszíni vizek szintjére, mint ahogy az alábukás levinné őket.

  7. Elsőre logikus, de a valóságban a lehető legrosszabb megoldás lenne… Mi is történne ha a rakéta félúton felrobbann? Rakétákkal gyakran előfordul… Ennyi erővel szét is szórhatnánk a levegőbelevegőben.

  8. 6-7:

    Baszki. Ez mennyi energiába kerülne…Semmi értelme.

    Az, hogy mi lesz, ha találkozik a magmával- Fukushimának “hála” pár évtizeden belül megtudjuk- ha még addig kihúzzuk valahogy

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük