(1540) Család a piacgazdaságban

Tibor bá’ online

 

~q1911970-ben vettem egy kb. 2300m2-es telket Pilisborosjenőn a Nagy Kevély hegy déli lejtőjén. A telek szintkülönbsége 100 méterre 25 méter, vagyis eléggé meredek. Velem kábé egy időben többen is vettek ott telkeket, amit a helyi parasztság adott el vidáman, meglehetősen nyomott áron. Ugyanis a helyi TSz ezeket háztájiként adta át. Az ok igen egyszerű volt, a hegyoldal gépi megművelése nem tartozott a könnyű és veszélytelen dolgok közé.

Az első dolgunk az volt, hogy cövekekkel és madzagokkal kijelöltük a határokat, majd ki-ki elkezdte megépíteni az ideiglenesnek szánt viskóját, többnyire fából. Aztán évek múlva megépültek a családi házak is. A tulajdonosok 30-40 közötti házaspárok voltak, apró gyerekekkel. Hét végeken kijártak, ők dolgoztak, a gyerekek játszottak és tulajdonképpen itt nőttek fel.

A felépült családi házak eleve több generációsra lettek tervezve, hiszen a Kádár rendszerben egy lakás megszerzése nem volt könnyű dolog, akkor még nem találták ki a lakásvásárlásra, házépítésre igénybe vehető CHF kölcsönt. Mindenki saját erőből épített, olyan tempóban, ahogy azt a jövedelme megengedte. Ennél jobb megoldás a gyermekek leendő lakásgondjaival kapcsolatban nemigen létezett. De a dolog nem volt sürgős, mert mindenki lakott valahol, és a gyerekek nem nőnek felnőtté 1-2 év alatt.

Aztán teltek az évek és igen érdekes volt figyelni a szomszédos családokat. A házak végül is elkészültek, és véglegesen kiköltöztek a családok. Azonban ahogy a gyerekek elérték a kábé 20 éves kort, sorra tűntek el, de nem csak itt lakás szempontjából, hanem úgy általában, még karácsonykor se jönnek meglátogatni a baromi nagy házban lakó, idős szülőket, már amelyik még él.

Ki kell hangsúlyoznom, hogy nem egy-két esetről van szó, és a szülők társadalmi státusza diverzifikált. Van szakmunkás, értelmiségi, volt vállalkozó, szóval minden. A családi hátterek se homogének. Van ahol az egyik szülő már meghalt, van ahol mind a kettő, mely esetben évek óta ki van téve a tábla, hogy ELADÓ. A gyermekek sorsa, már amennyit tudni lehet, szintén sokrétű. Néhány külföldön van, de a legtöbbnek már van saját gyermeke, és ez az, ami engem a legjobban megdöbbent.

TV jelenetekből, és más rálátásokból világosan kitűnik, hogy a mai apukák és anyukák igencsak kitesznek magukért. Még az egészen szegény családoknál is számtalan gyerekjáték található. Tombol a gyerekkultusz. A gyerek nem fenyíthető, önérzetén nem eshet csorba, fegyelmezésük megoldatlan probléma, már akinek ez problémát jelent. A most már nagyszülők tömegesen le vannak szarva, akik ezt sztoikusan veszik tudomásul. (kivétel persze az, ahol az unokák periodikusan megjelennek a nyugdíj megcsapolása végett). Ma mindenkinek pénz kell, amivel a nyugdíjas szülők nem rendelkeznek, más meg a középgenerációt nem érdekli. Így az idősek tömegesen értéktelenekké váltak, akkor pedig minek őket látogatni, hiszen még a tapasztalatuk se ér semmit, mert az ő világuk már rég letünt.

Bár én szentül meg vagyok győződve, hogy a többgenerációs családmodell sikeres és felülmúlhatatlan, a mai középgeneráció berzenkedik tőle, elsősorban azért, mert saját életviteléről pontosan tudja, hogy az idősebbek nagyon nem értenek vele egyet. Ma már nagyon gyors a társadalmi „fejlődés”, inkább mondanám, hogy változás, az egymás után következő generációk nemigen kompatibilisek, amit persze némi jóindulattal át lehetne hidalni, de ez nincs.

Szomszédjaim között egészen elképesztő példák is vannak. A közvetlen nyugati szomszédságban 15 éven át épült egy több szintes, hatalmas ikerház a két fiú unoka részére, akik (figyelmeztetőül) 15 év alatt egyszer nem voltak kint megtekintés végett. Feltételezem, most a szorgos nagypapa halálát várják, hogy eladhassák az örökséget. De ez lesz a sorsa a többi háznak is.

Kisdiák koromban az olvasókönyvben volt egy rövid történet, ami szerint a vasárnapi ebédhez a nagypapának a sokgyerekes családtól messze, a sarokban terítettek egy sámlin. Ebéd után a legidősebb fiú bicskájával egy husángot faragott. Az apja megkérdezte tőle, hogy mi lesz belőle, amire a fiú azt válaszolta, neked készítem a sámlit.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
______________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

57 gondolat erről: „(1540) Család a piacgazdaságban

  1. Elég szomorú tapasztalataid vannak, de biztosan van ennek valami lokális oka, mert mifelénk ez nagyrészt egészen másképp folyik.

  2. “az egymás után következő generációk nemigen kompatibilisek..”

    Ez sajnos így van, ez egy fontos megállapítás, és ebből sok más egyéb is következik, mint pl. az, hogy miért nem váltak be a több generációs házak.

  3. vasgerincnek:
    Budapest vonzás körzetében közelebb vannak a “húsos fazékhoz”, könnyebb az önállósodás.

    Curixnek:
    Szerintem a fiatalabb generációnak eszébe kellene, hogy jusson, idővel ők lesznek az idősebb generáció. Erre figyelmeztet az utolsó bekezdés. — Különben az USA-ban a 30 évesekig a “gyerekek” 50 százaléka még a szülőknél él.

  4. Ugyan ez a tapasztalatom Tiborbá, hogy sokan leszarják az idősebb családtagokat, inkább csak kihasználják őket. Vidéken még talán nem is annyira de Budapesten és az agglomerációban ezt látom. Van ahol a nagymami és nagypapi mind az 5 unoka segge alá rakott egy-egy pesti lakást ami nem kis teljesítmény, annak ellenére, hogy évente maximum ha egyszer látogatták meg őket az unokák. Nekem már ez is furcsa, hisz nálunk a nagy család (kb 25 fő) rendszeresen összejár ünnepekkor és szülinapokon.

    Amikor mondtam ismerősöknek, hogy Anyóssal meg Apóssal költözünk össze szinte mindenki furcsálta és sokan próbáltak lebeszélni róla. Annak ellenére beszéltek le a dologról, hogy SEMMI kézzel fogható tapasztalatuk nem volt… gondolom rettegtek még a gondolattól is, hogy szomszédok legyenek 🙂
    Nálunk a családban van több-generációs közösség és ők bíztattak, hogy igenis jobb lesz mindenkinek, persze várhatóak nehézségek nézeteltérések de sok mindent meg lehet beszélni és alkalmazkodni kell. Jelentem be is vállt a dolog és örülök, hogy így döntöttünk!
    A környékünkön zömében nagy családi házak vannak de sok időset és gyerekes fiatal párt is látok, itt Szentendrén a falusias lenti részen úgy tűnik még ez dívik!

  5. Ezek a háztáji gazdaságok sem jönnek már vissza , sok embernek a konyhakert helyett fű nől a kertjében.Ami persze érthető is valamilyen szinten, hiszen ha éjjel nappal hajtják az emberek zömét a multik akkor már nemigen marad ideje háztájival foglalkozni.

    A mai huszon-harminc éves generációnak már csak elvétve lesz utódja, talán tízből egy vagy kettőnek (szerintem) úgyhogy ilyen többgenerációs házakkal már nem kell foglalkozni:C Illetve nyugdíja sem nagyon lesz így az is kérdéses hogy lesz e egy mai 30 éves ember nyugdíjas. Megéri e a többség a nyugdíjkorhatárt egészségügyileg és ha megéri marad e megtakarítása akkorra,mikor manapság sem tudnak sokan félretenni (és például a többségnek a gyógyszerek 2,3,4,5x annyiba kerülenk majd mint egy mai idősnek , mert ők még hozzánk képest egészségesen éltek és mégis egy csomó gyógyszert szednek), de ez csak fokozódni fog a drágulás miatt.De addig még 10x lerendezik a világ sorsát a nagyhatalmak.
    Úgyhogy nem nézünk valami fényes jövő elé.

    Úgy

  6. Tibor bá szerintem már Európa sem marad el különösebben ettől az Usa trendtől.
    Amitől ez mégis más, hogy ezek az otthon ragadt fiatalok javarészt egyedülállóak, de legalább is gyerek nélküliek.

    Most nyilván mindenki a saját környezetében néz körül és lát példát, de a trendet nem ebből kell felállítani. Tibor bá által leírt jelenség valós és létezik, mindegy hogy éppen valakinek van pozitív példája, vagy nincs.
    Ami miatt ez így alakulhatott az talán érdekesebb téma, és valóban nagyban kiváltója lehetett, hogy ez a kor “leértékelte” az idősek tudását. Amit ők tudnak, az ebben a korban először már nem szükséges a túléléshez, mint ahogy ez egészen idáig volt.
    Senkit nem érdekel hogy kell savanyú uborkát eltenni, vagy ruhadarabot megvarrni.
    Ha pedig mégis, akkor az internet már jobban leírja ezt, mint amennyire egy idős át tudja adni.

  7. és mire 20-25 évig supportálsz egy gyereket a végén mi lesz belőle ebben a mocsok világban.Sokan diplomával csavaroznak egy gyárban vagy békát húzogatnak, az elhelyezkedés 10-15 év múlva még rosszabb lesz.Na és ha felnevelted a gyereked akkor utána jönne e megérdemelt nyugdíjas kor, ami nem lesz , hisz nem lesz nyugdíj.
    Egy gyerek az ma szerintem 10-12 éves koráig gyerek aztán jönnek az önálló gondolatai , meg elferdítik a különböző irányzatokkal az iskolában és azt hiszi hogy már ő okosabb, nem is lehet már bírni velük.Szerintem ma 10-14 év ez a korhatár és utána már baszhatod a gyereket mert a mai korban ez hatványozottan elő jön belőlük.(önálló gondolatok, jobban tudok én mindent , hagyjál békén,visszapofázás, stb…)
    Nem vagyok gyerekellenes ,csak vizionálni próbáltam egy ma 20-30-as éveiben járó magyart mármint azt akinek lesz gyereke.

  8. Azt hiszem, a “múltat végképp eltörölni” koncepció diadaláról van szó.

    A család, ahogy a nemzet fogalma is, útját állják a “modern” és “hatékony” globalista elgondolásoknak, és ezért minden eszközzel, de főleg övönaluliakkal igyekeznek leválasztani a fejlett társadalmak tömegeit a hagyományaikról.

    A fejlett technika tette lehetővé, hogy a fiatal generáció ne az öregektől és saját tapasztalásaiból tanuljon, hanem, már előre emésztett médiákból és politikailag precízen átszűrt oktatási rendszerekből.

    Amikor a gyerek “munkaidejét” az iskolában, szabadidejét pedig a TV, internet előtt tölti, akkor nyilván egész más képe lesz a világról, mint ha kimenne a nagypapával állatokat etetni, vagy disznóvágáskor segédkezni, vagy megjavítani a kerítést…

    És mivel se a nagpapa se a nagymama nem kompatibilis se a Való Világ és a Zombik Támadása életbevágó kérdéseivel, lassan jelentőségüket vesztik.

    És hiába lehet a nagypapa többdiplomás értelmiségi, semmi esélye sincs felvenni a versenyt a 100 éve finomodó körmönfont pszichológiai manipulációkkal.

    És ha egys kicsit gonosz akarok lenni, akkor megkérdezhetem azt is hogy a nagypapa mennyiben járult hozzá ennek a rendszernek a kiépítéséhez, talán lustaságból, figyelmetlenségből, esetleg rövidtávú előnyszerzésből akár tudatosan is…

    Szóval összetett, és ellentmondásos a téma.

  9. Attila ha igazán iróniát akarsz, akkor ne a nagypapát hanem magadat kérdezd meg, hogy te mennyiben járultál mindehhez hozzá?

    Szerintem a manipuláció csak részben igaz.
    A fiatalok javarészt azért nem vállalnak gyereket, mert nem látnak jövőképet.
    Legalább is ez az alaptétel most, de érdemes lenne kicsit mögé nézni. Vajon a 2. világháború idején milyen jövőkép volt? Vagy közvetlenül utána? Mégis születtek gyerekek.
    Szerintem sokkal inkább az áll a háttérben, hogy a gyerek lemondást és életszínvonal romlást eredményez, amit a fiatalok már nem akarnak.
    Én így látom, nem tudom ki miként gondolja.
    A gyerekszám csökkenés a bolygó szempontjából rendben van, az idősek viszont nagyon nagy terhet fognak jelenteni már rövidtávon.

  10. Curix szerint:
    Igen ezen én is elgondolkodtam , hogy dédnagyapáink idejében volt 4-5 gyerek, és nem merült fel az a kérdés, hogy : jaj el tudom e majd tartani?
    Ahhoz képest ma 1 gyereket sem mernek bevállalni . Szerintem igen , egyátalán nincs jövőkép.
    Anyagi lemondással jár ez igaz , de ma egy fiatal azt sem tudja lesz e munkája holnap. Régen sem volt kolbászból a kerítés, de akkoriban más volt a struktúra: paraszti gazdaságok voltak , így volt kaja még 4-5 gyereknek is ha nem is bőven.Viszont nem volt cipőjük ,ruhájuk max 1 db stb… de ez akkor nem is nagyon kellett , mert abban a korba nem számított. 4-5-en egy helységben aludtak a tisztaszobában ami akkor nem jelentett gondot, a legények meg kint aludtak az istálóban a tehenekkel.És ha akkor egy gyerek elérte a 14 évet akkor már elkezdett segíteni a gazdaságban és hozzájárult a tiszta élelem megtermeléséhez , nem kellett 25 éves koráig taníttatni, meg ájfon 7-et venni , meg nem is pofáztak vissza mint ma.Tehát akkor már 14 éves kortól elkezdtek értéktermelő munkát végezni. Ma meg 10-ből 9 ember olyan szakmában dolgozik, hogy egész életében nem végez hasznos munkát(bankár, közgazdász, marketinges stb…)Akkor a 14 éves gyereket 10 perc alatt be lehetett tanítani hogy hasznos munkát végezzen , ma meg az emberek 15 évet tanulnak és mégsem végeznek hasznos munkát.
    Tehát ez nem csak emberi hiba hogy nincs gyerek , hanem akkor más körülmények voltak. Ha ma valaki spórol és nem vesz pl. simogatós telefont abból meg még nem tud egy gyereket felnevelni.
    A régi korhoz képes nagy gázban vagyunk ilyen szempontból, mert ki vagyunk szolgáltatva a nagytőkések kénye kedvének akinek csak rabszolga és segélyezett kell, dédapáink pedig a maguk urai voltak.Akkor nem kellett építész meg engedélyek egy házhoz, hanem volt a faluban egy építész aki mindent megtervezett és vertfalat csináltak, akkor nem volt rezsi meg ilyenek, mert a kályhába betolták a nyári kukoricát és azon melegedtek,nem volt fasszopó főnökük és hierarchia ígya stressz is kevesebb volt, egész nap mozogtak a szabadban ami jót tett a testnek, nem pedig ültek egy retves monitor előtt…..

  11. hogy a világháború idején milyen volt a helyzet azt nem tudom,Tibor bá jobban tudja.
    De munka szempontjából szerintem nem volt szarabb mint ma,akkor még talán (?) jobban volt munkalehetőség. Persze nem voltak fogyasztási cikkek nagy volumenben , de akkor az ember annak a kis szarnak jobban tudott örülni mint ma egy ájfon 6-nak, mivel akkor még nem léteztek ilyen cuccok így a hiányát sem érezték .
    Ma meg gépesítve van minden szar így lassan emberből kell a legkevesebb, ami persze egy önfelemésztő kör lesz…..

  12. Tamás

    pont ezért írtam, hogy különösen pozitív jövőkép akkor sem volt, és mégis született gyerek, tehát ez inkább kifogás.
    Egy dolgot még nem említettünk, mert kimondani elég durva. Régen a gyerek befektetés is volt és szinte nélkülözhetetlen segítség. Ma már semmi haszna, csak kiadás. Már nem szempont, hogy ki viszi tovább a vérvonalat, ki fog dolgozni a földeken stb…

    Mire ítéltetett egy olyan társadalom, ahol a fiatal és az öreg is felesleges?

  13. Curix,

    ” Vajon a 2. világháború idején milyen jövőkép volt? ”

    A jövőképet a hagyományok uralták.
    NEM volt olyan modell elterjedve, hogy a gyerektelen, szingli életmóddal hatalmas anyagi előnyökre lehet szert tenni.

    Abban viszont teljesen igazad van, hogy én is és a koroszályom is részese a brutális rendszer további építgetésének… Nekem bizony tragédia, hogy nem találok kiutat, de legalább látom, hogy ez így katasztófális, és rengeteg energiát fektetek abba, hogy családon belül csökkentsem a káros hatásokat ( környezettudatos élet, nincs TV, gyerekekben tudtosítani a társadalmi, média csapdákat, stb).

    Ami az öregeket illeti, a nyugdíjrendszer volt talán a legbrutálisabb támadás a család ellen.
    Leválasztotta az időseket a családról, akik talán tompíthatták volna a “modernitás” negatív hatásait, ellensúlyozhatták volna a a gyereknevelésben érvényesülő globális hatásokat… Mert ugye ha a nagyi mesél akkor talán kevésbé vonzók azok az undorító rajzfilmek is…
    És az “öregek” anyagi függetlenséégért nagyon nagy árat fzettek… egyedül maradtak, és hasztalannak érzik magukat.
    De már többször mondtam, ennek a rendszernek nem egyes aklotórészei a rosszak, hanem úgy ahogy van, minden része emberellenes…
    Most van folyamatban annak az új embernek a kitenyésztése, amelyik számára talán élhető lesz ez a műanyag világ.
    A természetes Homo Sapiens meg a Neandervölgyit fogja követni.

  14. Attila (PV) szerint: 2014. december 29. hétfő – 13:13

    Tudod Attila, ahogy a globalista, rothadó, kizsákmányoló, szemét, imperialista “nyugatról” vélekedsz, az gusztustalan. Főleg úgy gusztustalan, hogy oda menekültél Magyarországról !! És ott élsz nyugalomban, biztonságban, nem félve attól, hogy máról-holnapra kirúgnak a munkahelyedről, stb. És “élvezed” a körülötted lévő világot, amit irtó sok szempontból elitélsz.
    Tudod, ezek után (bár már eddig is) totálisan elvesztetted a szavahihetőségedet azokban (az összes) a hozzászólásaidban, amiket ilyen témákban erre a weboldalra írogatsz.
    Számomra (és talán nem vagyok egyedül ezzel) amit írsz ide, az egy nagy nulla, semmi, nothing (legalább is a számomra big bullshit).

    Próbálj meg ezen egy csöppet elgondolkodni, ha a narancssárga köd még nem borította teljesen el a gondolkodásodat.

    Attila! Egy jó tanács: Nem látod tisztán, objektíven a dolgokat ! Nagyon sok dolog ELVAKÍT téged, ezen változtatni kellene, bár én személy szerint senkit nem akarok “megtéríteni” , de amiket írsz, amikről kifejted az elferdült véleményeidet, az rossz útra vezet téged.
    Nem akarlak győzködni, nem akarom megváltoztatni gondolkodásodat (távol álljon tőlem), csak a véleményem egy részét (mert lenne jóval több is) mondtam el veled kapcsolatban.

    Bocs az OFF-ért.

  15. Tamas 2014. december 29. hétfő – 14:24

    Háború előtt és alatt mindig konjunktúra van, tehát teljes foglalko9ztatás, sőt munkaerőhiány, hiszen a férfiak java a fronton van. — A fogyasztási cikkek egy része nem létezett az import korlátozások miatt, illetve azért, mert hadi célokra kellett. Tehát fűszerek, déli gyümölcsök, rizs, csokoládé, tea, kávé, pamut kelme, stb. – állati bőrök (kellett a bakancsokhoz) Ezek egy részét pótolták, a többiről leszoktunk. — és valóban, kis dolgok is boldoggá tették az embereket.

  16. Tibor bá:

    Az önállósodás valóban könnyebb arrafelé, de mi felénk sincs ezzel olyan nagy gond. Én sem ma költöztem külön, de rendszeresen járunk a szülőkhöz, és évente többször az egy megmaradt korodbeli nagyszülőmhöz is. Persze nem kizárólag a saját példám alapján akarok megítélni a világot, több ilyet látok, de az tény, hogy a fejlődéssel járó negatív dolgok (is) valóban lassabban érnek el vidékre.
    Tehát bár valóban így van, az okát én valami másban keresném. Szerintem szoros összefüggés van a neveléssel is, ugyanis sokan azt hitték és hiszik, hogy a nevelés annyiból áll, hogy ellátjuk a gyereket, elküldjük az edukációba és kész. Szerintem ebben is nagy változás történt, nem lettek az emberek szeretetre nevelve, bármi is a módja ennek.

  17. András + Tibor bá’

    Nem tudom, mért nem lehetne a “globalista, rothadó, kizsákmányoló, szemét, imperialista “nyugatról” ” hasonló véleményem, mint sokaknak keleten és nyugaton egyaránt.
    Szerintem pont az lenne a gerinctelenség, ha csak azért dicsérném, mert “ebből élek”, de tudom, hogy alapvetően erkölcstelen maga a rendszer.
    És talán azért szidhatom jogosabban, mert belűlről látom, és érzem a saját bőrömön az ellentmondásait.

    Egyébként nem tudom, honnan szeditek, hogy mekkora kényelemben és biztonságban élek. Szerintem semmivel nem élek jobban mint az ide írogató átlag… Sőt… Nincs semmilyen ingatlanom, és biciklivel járok (igaz van egy öreg, az átlagnál szerényebb kocsim, de alig használom). És egyikőtöknek se kívánom, azt a “biztonságot”, hogy éjszakánként a fegyújtott autók légzsákjainak robbanására ébredjen. Tudom, azzal, hogy “nem vadásztam soha a pénzt”, kiérdemlem tőletek az “élhetetlen” jelzőt is, de megszoktam, hogy nekem itt nem nagyon lehet igazam.

    Engem is, mint mindenki mást a saját tapasztalataim “vakítanak” el.
    Hogy ki a vakabb, azt úgyis az idő dönti majd el.

  18. “az egymás után következő generációk nemigen kompatibilisek..”

    Furcsa, hogy a nagy ítélkezésben egy kézenfekvő lehetőség senkinél nem merült fel.
    Bár az is lehet, hogy egyszerűen csak mások a tapasztalataink.

    Nálam (szűkebb és tágabb ismeretségi körömben is), a negyvenes közeli generációban sajnálatos tendencia, hogy a szülők egy része gyakorlatilag elviselhetetlenül terrorizál és rátelepszik a gyerekek életére (még akkor is, ha az a gyerek elmúlt harminc-negyven), és ilyenkor a gyerekeknek nem sok választása van. Illetve annyi, hogy az “új világban” a régi világrend fellazulása révén ez a generáció már megtanulhatta azt, hogy az ember a saját boldogságáért maga felelős.

    Régen a szokások alapján a jó dolgok mellett a terror szintű hülyeségeket is “kötelező volt elviselni”, és ilyenkor állt elő az a helyzet, hogy az így elgyepált emberek szülőként kb. ugyanezt adták tovább, generációról generációra mérgezve ki tudja hány ember életét.
    Vagy ott van az a helyzet, amikor valaki felkapaszkodik, és akár műveltség, akár munka/anyagiak révén társadalmi szintet ugrik – és ilyenkor még akár a szüleitől is több világ választhatja el. És nem arról van szó, hogy megtagadná őket, vagy ne akarna törődni velük, de ha odaát ténylegesen tökéletesen idiótán állnak hozzá fontos dolgokhoz (már elnézést, ezt egyszerűen nem lehet máshogy mondani), akkor ennek sokszor a távolságtartás a vége. Illetve így kezdődik, amiből még rosszabb is lehet.

    Fontos megérteni, hogy az ilyen módon terrorizáló szülők nem feltétlenül rossz emberek. Sőt, az esetek többségében még a jószándék is megkérdőjelezhetetlen (pl. amikor a gyereknevelésbe “besegítésről” van szó), de a végeredmény akkor is az, hogy vannak szülők, akik képtelenek befogadni új dolgokat, akik képtelenek belátni, ha hibáztak, akik nem ismerik a tényleges építő dolgokat, akik csak követelnek/elvárnak olyan dolgokat, amelyekre maguk sosem voltak képesek – és ilyenkor ezek a szülők minimum ötven, ha nem sokkal több százalékban benne vannak abban, hogy a gyereke végül már karácsonykor sem megy el hozzá. Rengeteg rosszat el lehet mondani a mai fiatalokról, de az igazi tragédia az, amikor teljesen korrekt, erkölcsös emberek jutnak el idáig a saját túlélésükért.

    Csernusnak van az a vezérgondolata, hogy a mai gyermekek sokszor úgy tudják meggyógyítani magukat és a környezetüket, ha felismerik, hogy a szüleik terheit nem kell nekik tovább cipelni. Nem menthetik meg őket, még akkor sem, ha szeretnék, vagy ha bármit megtennének érte – egyszerűen azért, mert mindenki csakis saját magát tudja megmenteni.

    És persze félreértés ne essék, eszemben sincs tagadni a fentiekben jelzett jelenségeket, amelyek tényleg szomorúak – de egy lehetséges ok-okozati vonalként akkor itt lenne ez is.

    Az pedig külön érdekes kérdés, hogy a mi generációnk mennyire lesz “idióta” húsz-harminc év múlva. Valamennyire biztosan – viszont én látok biztató jeleket is, hogy sokak hozzáállásában már elindult valamiféle változás. Ha felnőnek úgy emberek, hogy hajlandóak lesznek akár idős korban is változtatni a dolgaikon, túllépni a komfortzónán és jobbá és jobbá lenni, és megmarad bennük az a fajta nyitottság, ami sokakban a gyermekkor elmúltával örökre elveszik, akkor nekik kisebb eséllyel lesznek efféle gondjaik.

  19. Egészen elképesztő, hogy a simogatós telefon birtoklását emlegetik példaként a Hozzászólók és nem a kéttalicskás betonkeverőt…a telefon az érték, meg a hároméves használt gépkocsi 50 kilós borotvált csajszival !
    Nooormális ?!
    Fiatal férfiak élik le úgy az életüket, hogy soha nem szúrtak le disznót, nem egyensúlyoztak pallódeszkán talicskányi betont tolva, nem húztak a ló nyakába hámot…ááá és az ilyen egyedek mi a picsát tanítanak majd meg a kölykeiknek…?

  20. Az idősebb generációnak van múltja, sztorija és élettapasztalata és ezáltal hátralevő idejére jövőképe is.
    A fiatal és a mai középgeneráció jövője hosszútávon mindenképp kérdéses.
    Ugyanis egyre rosszabb a kor, mármint 2015 írunk. Innét lefelé visz az út, csak a milyen tempóban a kérdés.

  21. Raon 2014. december 29. hétfő – 21:17

    Minden eset más és más, és a legtöbb ember magából indul ki. A szülők, különböző szinten, valóban “beavatkoznak” ha megítélésük szerint a gyermek önpusztító tettre készül. A vicc kedvéért felvetek egy példát. A 20 éves fiú (atyai tanács ellenére) megnősül, és a 18 éves feleséget a házhoz hozza, “majd meghúzzák magukat a kisszobába” alapon. Szerencsére mind a kettőnek elfogadható állás és jövedelme van, de pénzt félre nem tesznek, mert minden divatos cuccot megvesznek és az elvük szerint most kell élni, amíg fiatalok. Vannak apró súrlódások a családon belül, mert az ifjú menny pazarló életmódot folytat, ezen kívül nem túl tiszta. Ezen persze lehetne változtatni, de az ifjú férj úgy dönt, hogy vesznek egy lakást, mert unják, hogy a szülők “mindenbe beleszólnak”. És felvesznek 10 milliót CHF alapon, ami ellen az apa (aki még aktív könyvelő) hisztérikusan tiltakozik. Eltelik 4 év, ami alatt a szülőket nem látogatják meg. Aztán oltári nagy szarba kerülnek, mert a 10 milliós tartozásuk felmegy 23-ra. A lakást előbb vagy utóbb kihúzzák alóluk és akkor jó lenne visszamenni a szülőkhöz, hiszen ott nem volt lakbér, de nincs hozzá pofájuk, mert 1) azok mondták, hogy ez a kölcsön veszélyes, 2) Négy év alatt egyszer se néztek feléjük. 3) A csaj a szar láttán lepattant, aláfeküdt a 45 éves, befutott főnökének. Ha baráti társaságban rákérdeznek, a fiú azt válaszolja, hogy a szülők kibírhatatlan zsarnokok voltak. Mi mást mondhatna? Az emberek notóriusan letagadják a kellemetlen valóságot. Az a büdös életben nem fog kijönni a száján, hogy az apja tanácsát meg kellett volna, ha nem is fogadni, de fontolni.

  22. Raon
    azt hiszem értem miről beszélsz. Hogy ez széleskörűen így lenne e azt nem tudom.
    Tibor bá szerintem nem jól értette, mert itt nem önpusztításról van szó a gyerek részéről. Legalább is ez a devizás példa nem jó erre.

    János
    én remekül együtt tudok élni azzal, hogy még nem vágtam el disznó torkát. 😉
    A történet nem erről szól.

  23. Tamas: “és mire 20-25 évig supportálsz egy gyereket a végén mi lesz belőle ebben a mocsok világban.Sokan diplomával csavaroznak egy gyárban vagy békát húzogatnak, az elhelyezkedés 10-15 év múlva még rosszabb lesz.Na és ha felnevelted a gyereked akkor utána jönne e megérdemelt nyugdíjas kor, ami nem lesz , hisz nem lesz nyugdíj.”

    Az a fő baj, hogy mindenki csak sírni tud. Rinyálni, hogy diplomával csak ennyit keresek, bezzeg egy akárki mennyivel jobban keres nálam…
    A nagy ló*aszt! Miért nem teccenek a változó körülményekkel együtt mozogni? Ki mondta, hogy a diploma megszerzése után megáll az élet?
    Szerintetek ez a dinamikus helyzet most állt először elő? Mindig szidjuk a komcsi időket, pedig a rinyálók még mindig az akkori statikus berendezkedés szerint élnek.
    Elfogadják, hogy a papírjukkal annyit lehet keresni amennyit, pofáznak miatta, de nem változtatnak semmin.
    A legjobb útravaló, amit adhatok a gyerekeimnek, hogy életképesnek nevelem őket. Lássák, hogy az apjuk a diplomájával, miután felfogta, hogy a kényelmes irodai-cégeskocsis-kafetériás állásával szinte csak a havi kiadásnyit keresi meg, szakmát tanult, majd simán kiugrott a rendszerből és most, fizikai munkásként az akkori fizetése többszörösét keresi, van jövőképe és ezért elégedett az életével.
    Magyaráztok a nyugdíjról. Aki arra számít az idióta, nem is való ide. Ha pedig látod, hogy nem lesz olyanod, akkor miért is nem kezdesz valami olyasmibe, ami annyira legális, hogy a nav ne nyomjon seggbe, viszont több marad a zsebedben?
    Ügyeskedjél, mozogjál, figyeld a lehetőségeket, magadnak rakjál félre. Ezt tanítsad a gyerekeidnek. Szerintetek mi lehetett a 1930-as években, a háborúk alatt, az államosítások idején? A rinyálókkal hasonszőrűek ugrottak ki először a tizedikről/lőtték magukat fejbe/ugrottak a kútba.
    Szerintem ez az oldal pont erről szól. Hogy reagáljál különböző élethelyzetekre.
    Tiborbá bölcsnek született? Lókukit. Csak ő már megélte.

    Curix: “Szerintem a manipuláció csak részben igaz.
    A fiatalok javarészt azért nem vállalnak gyereket, mert nem látnak jövőképet.
    Legalább is ez az alaptétel most, de érdemes lenne kicsit mögé nézni. Vajon a 2. világháború idején milyen jövőkép volt? Vagy közvetlenül utána? Mégis születtek gyerekek.
    Szerintem sokkal inkább az áll a háttérben, hogy a gyerek lemondást és életszínvonal romlást eredményez, amit a fiatalok már nem akarnak.
    Én így látom, nem tudom ki miként gondolja.”

    Telibe verted a lényeget!
    Én most a harminc közepét taposom, a tőlem plusz 5 évre lévő haverjaim még mindig önmegvalósítanak. Tudod: “jaja szeretnénk gyereket, de ebben a lakásban (80m2) nem férnénk el, kell előbb egy ház” meg “előbb visszafizetem a hitelt” meg “a nőmnek most kell karriert építeni, majd ha főfaszom vezető lesz, akkor már elmehet szülni”.
    Hát kispajtások, a mamátokat! Biztos fasza lesz 60 évesen elmenni a gyereketek szalagavatójára.
    Viszont tény, hogy marha szép az autójuk, meg minden évben mennek külföldre nyaralni, meg állati csinosan öltözködnek. És az is tény, hogy nem értik, én miért nem megyek velük a szokásos egy hetes balatoni kanbulira.

    Igen van feszültség a nyuggerek és a mai aktívak között. Például bánthatja az aktívakat, hogy a felosztó kirovó rendszer miatt a nyuggerek kb jólétben élnek, míg az aktívak keményen fizetik ezt (és tényleg, körülöttem egy 100 alatti nyugdíjról nem tudok), miközben az aktívaknak ugye már csak a korfából kiindulva sem lesz nyugdíjuk. Szóval az én értelmezésem szerint ez dupla szopatása a mai aktívaknak, mert meg kell termelniük a nyuggereik pénzét és elő kell takarékoskodniuk maguknak. És ugye a mai nyuggerek egy jó része csak csecsemőként élte meg a háborút, életét a langyos, biztonságos pocsolyában töltötte, szotüdölős menükkel övezve a balcsin. Persze, nem vehetett magának fullextrás mercédeszt kp-ért a szalonból, de ugye az aktívak 90%-nak sem ez a realitás, bár tény, a lehetőség elvileg adott. Szóval egy véletlenszerűen kiválasztott nyugger nagy valószínűséggel irigylésre méltóbb életet élt, mint ami egy mai aktív kilátása. És mindezek után folyton csak arról hallani, hogy az öregeket milyen tisztelet illeti meg (ami tény és való), de azért e téren tán meg kéne említeni a jelenlegi keresztbecumiztatott aktívakat is…
    És a fentiek tükrében az engem is zavar, hogy ezeknek a nyuggereknek van szavazati joguk. Mennek békefelvonulni, meg szegfűlengetni, meg a tököm tudja melyik oldalnak smúzolni, ergo aktívan szólnak bele az én és gyerekeim életébe. Mert nemhogy nagy, de még aktív szavazótábor is, így őket jól meg lehet venni valahonnan átcsoportosított/ellopott 29. havi nyugdíjjal. Na ez egy újabb konfliktusforrás…

    Tiborbá pedig szerintem a szomszédaid “nagyház” építési lázánál elhallgattad a kinek a nagyobb attitűd erejét. Az nagyapámnak is az volt anno a fontos, hogy márpedig neki a főúton lesz bazinagy emeletes háza, méghozzá a legmagasabb. Merthogy mutatni kell, hogy ő megteheti. Meg nehogymár a szomszédé nagyobb legyen.
    Szerintem körülötted is munkált ez annak idején 🙂

  24. Egy teljesen témába vágó könyvet olvastam nemrég: http://lib.botanika.hu/sites/lib.botanika.hu/files/Helena_Norberg-Hodge_-_Osi_jovendok.pdf
    Az Ősi Jövendők azt mutatja be, miként változtatta meg a nyugati, globalizált világ betörése a ladakiak ön- és világképét, valamint a hagyományos nagycsaládos, és még azon is felül szorosan összetartó közösségeiket, és egyáltalán, azt a kultúrájukat, amelyik vígan működött a Himalája lejtőin, ahol amúgy csak néhány hónapig alkalmas az időjárás mezőgazdaságra. Nagyon érdekes, tanulságos könyv, érdemes elolvasni, szeretettel ajánlom.

    No, és akkor az én véleményem! 🙂 Amit Tibor bá’ felfestettél, az szerintem(!) egy véglet. Ellenpéldának, vagy ha úgy tetszik, ellen végletnek vegyük a saját példánkat. Ha hazaértünk erről az (nász)utazásról (nem egész 9 hónap), az anyósommal fogunk élni, és szeretnénk gyerekeket is, nem egyet. És ez nem kihasználás, én is örülni fogok, ha megéljük azt, hogy unokáink legyenek, annak, ha ők ugyanabban a házban fognak felnőni, ahol mi is élünk. (az már más kérdés, hogy közben mi tuti elhúzunk majd biciklivel újra utazgatni, ha megtehetjük majd megint) Nálunk teljesen normális ez, mi is a nagymama tiszta szobájába “születtünk” a bátyámmal, aztán persze építkezett a család, és egyikünk sem halt bele a téglacipelésbe, se a bátyám két évesen, aztán se én 14 évesen. Szerintem 3 generáció együtt nem csak anyagi okok miatt rettentő szerencsés (százszor inkább, mint lakáshitel az életem végéig), hanem mert ha úgy kell, akkor tudunk vigyázni az idősekre, és ők is tudnak figyelni az unokákra. Most komolyan, nem érdemesebb inkább megbékélni a saját édesanyáddal és édesapáddal és közösen áthidalni az esetleges generációs különbségeket és megtanulni felnőttként is együtt élni, mint akár több tíz évig fizetni egy banknak a törlesztőrészletet? Felőlem lecikizhetnek ezért mások, meg jöhetnek azzal, hogy nem állunk a saját lábunkon, de ez bullshit. Sok lábon állni jobb, mint csak a sajátunkon, nem csak nekünk, hanem akikkel együtt vagyunk, nekik is. A család nagyobb összetartó erő, és százszor inkább építek egy szerető, összetartó családot magam köré, akár egy fedél alatt, mint hogy elszeparáljam magunkat egy külön lakásba/házba, neveljük magunk a gyereket, fizessük a rezsit, meg az új ház árát, amíg bele nem gebedünk, csak mert ez a trend. Persze sok egyedi eset van, és én nem ítélem el azt sem, aki különköltözik, ha megteheti…
    Én nem értek egyet sok mindenben az itt sokat hangoztatott geddonelméletekkel, de ha már itt tartunk, egy önálló ház/lakás sokkal kevesebbet fog adni geddon idején, mint egy összetartó közösség. 🙂

    A gyerek pedig annál többet tanul, minél többféle korosztály és többféle ember veszi körbe. Éppen ezért Couchsurfinggel is fogunk fogadni vendégeket a világ minden tájáról. A nagyszüleimmel is nagyszerű volt a viszony, a szüleinkkel meg különösen. Csak egy példa: amíg mi a világot körbebarangoljuk, a barátaink van, hogy csak úgy beugranak a szüleinkhez, hogy mi újság? És amúgy nyáron majd’ minden hétvégén találkoznak a tájfutóversenyeken. 🙂 Ahol a pár hónapos csecsemőktől az 85 évesek kategóriájában az erdőt végigsétáló aggastyánig mindenki együtt élvezi a természet és a mozgás örömeit 🙂

    Szóval szerintem annál, amit leírtál, tágabb a kép, de az tény, hogy az lehet az egyik véglet.
    Várom a további érdekes írásokat! 🙂
    Üdv,
    Árpi

  25. Akik az érintőképernyős telefonok használatát megvetik, azoknak gondolom nincsen és soha nem is volt autója/motorja, borotvája, számítógépe, telefonja, tv-je, rádiója, fényképezőgépe, nem birtokoltak soha semmilyen szórakozási cikket, és soha nem ültek repülőn. Ellenkező esetben nehéz lenne racionális talajon bizonyítani, hogy nem képmutatással vagy tudatlansággal állunk szemben.

    Tamas szerint:
    2014. december 29. hétfő – 14:12

    Ma meg 10-ből 9 ember olyan szakmában dolgozik, hogy egész életében nem végez hasznos munkát(bankár, közgazdász, marketinges stb…)Akkor a 14 éves gyereket 10 perc alatt be lehetett tanítani hogy hasznos munkát végezzen , ma meg az emberek 15 évet tanulnak és mégsem végeznek hasznos munkát.

    Kiegészítem a hasztalan szakmák listáját: tanár, orvos (bizonyára néhány kivétellel), mérnök, szakács, informatikus, takarító, történész stb.

    Aki a jelenlegi rendszerből nem tud, illetve nem akar kilépni, annak az egyetlen választása, ha a te értelmezésed szerint hasztalan munkát végez, és ami kevésbé szembetűnő: hasztalan munkát hoz létre másnak – pl. azzal, hogy bekötteti az internetet. Az egy sztereotípia, hogy a „bankár” hasztalanabb munkát végez, mint mondjuk a tanár v. informatikus. A gazdasági rendszerben minden mindennel összefüggésben áll, nincsenek oázisok, ahol a „hasznos munkát végzők” élnek. De még ha egyik-másik szakma hasznosabb is lenne, csak szerencse kérdése, hogy ki hova köt ki végül, így hiteltelen utólag egymásra mutogatni.

  26. olvasó 2014. december 30. kedd – 01:13

    Élvezettel olvastam indulatokkal bőven fűszerezett terjedelmes írásodat. Az lenne tehát röviden a véleményed, hogy a nyuggereket le kell szarni, még saját gyermekeiknek is? Mért én ezt veszem ki belőle. Tehát, ami pozitív tevékenységnek mondható, hogy jó nagy házat épített, azzal is csak saját ferde igényét elégítette ki. Én ezt ugyan nem tapasztaltam, és nekem az eszembe se jutott volna, hogy keserves 10-12 év szorgos munkáját ez motiválhatta, de tegyük fel, hogy meglátásodnak komoly alapja van — az olyan nagy baj a ti oldalatokról nézve, hogy s szükségesnél háromszor nagyobb házat örököltök, tesztek pénzzé, ahol két téglát nem tettetek arrébb? —- Az általános nyugger ellenességedhez azért van mit hozzátenni. Hatalmas tévedésben vagy. Te nem a nyuggereket támogatod, hanem az államot. A nyuggerek tipikusan 40 éven át fizették a járulékokat, amit az állam folyamatosan elbaszott. Mikor mire. Anno támogatták as vietnámi harcokat és a nemzetközi munkásmozgalmat, aztán meg a vezető réteg véget nem érő lopásait. Normális helyen a dolgozók járulékát nem basszák el, hanem befektetik, amiből fedezni lehet a nyugdíjak kifizetését. A magyar nyugdíjak folyósítása eléggé tisztességes, mert arányos az éveken át tartó befizetések mértékével. Ettől függetlenül ismertetem veled, hogy se az én, se az Éva nyugdíja nem 100 ezer feletti, és a környékemen senkit se ismerek, akinek annyi lenne. Egy valakiről tudok, akinek 140.000 mert olyan beosztásban dolgozott.

    Már csak annyi, hogy megütötte még a szemem ez a mondatod: “A legjobb útravaló, amit adhatok a gyerekeimnek, hogy életképesnek nevelem őket.” Ez tényleg jól hangzik, és legyünk őszinték én is erre mutattam rá. Ma az a gyerek életképes, aki a kor szellemének megfelelően leszarja a szüleit. Én meg csak arra hívtam fel a figyelmed, hogy te is erre a sorsra fogsz jutni, mert a szentimentalizmus = életképtelenség.

  27. Attila (PV) szerint:
    2014. december 29. hétfő – 15:27

    A jövőképet a hagyományok uralták.
    NEM volt olyan modell elterjedve, hogy a gyerektelen, szingli életmóddal hatalmas anyagi előnyökre lehet szert tenni.

    Egyáltalán nem adsz semmifajta magyarázatot, hogy miért „bűn”, ha valaki nem vállal gyereket, mert nem lel igaz szerelemre, és ennek velejárójaként többet tud megtakarítani.

    Vagy szerinted ebben az életdöntésbe szerepet kéne játszani a vallási és egyéb dogmatikus meggyőződéseknek? (Költői kérdés.)

  28. Tibor bá’:
    Értem a példádat, de ez szerintem az általam írtakra abszolút félrement. De igazad van, én nem fogalmaztam pontosan, hogy mi lenne a jelenség lényege.
    Ez a lényeg az, hogy a rendszerváltozás után fellazult egy régen axióma szinten működő alaptétel, a szülő-gyerek kapcsolatok egyik nagyon fontos alappillére – hogy a szülőnek mindig igaza van. Régen ezt megkérdőjelezni sem volt szabad, és emiatt rengeteg ember élte le úgy az életét, hogy a saját dolgait mérgezte a szülői hülyeségek miatt.

    A rendszerváltozás után a régi rend fellazulásával szépen eltűnt ez is. É abban sincs semmi különös, hogy első körben egyből át is csapott a másik végletbe.

    Ez ugyanis lényegében a következőt is jelenti: hogy ma már szülők és gyerekek között nincsenek alanyi jogon járó dolgok. Bármennyire is nehéz ezt neked, mint “réginek” belátni, egy mai gyereknek nem evidencia, hogy a szüleit minden körülmények között szeretni és tisztelni kell – kaphatja azt is, ami érdemei szerint kijár neki. A mai gyerekek már nemet mondhatnak a szeretettelen, terrorizáló, és néha kimondottan idióta szülőnek, és megszüntethetik vele a kapcsolatot – semmiképpen sem jó, de a túlélés és a jobb élet szempontjából igen logikus módon.

    Másképp megfogalmazva: ha egy szülő azt akarja, hogy a gyereke idős korában is szeresse, tisztelje, foglalkozzon vele, akkor azért a szülőnek egy élet munkájával meg kell dolgozni. Ez nem jár alanyi jogon, mint régen.

    Én úgy látom, hogy nagyon sok idős ember képtelen belátni azt, hogy itt a fő probléma az, hogy nem alakított ki kellő érzelmi kapcsolatot a gyerekével. Nincs meg az erős kötés, nincs meg a korrekt oda-vissza kapcsolat – sőt, ilyenkor sok ember csak kapni akar, de adni semmit érdemit nem tud.

    Én azt tapasztalom, hogy sok ember úgy vállalt gyereket, mert körülötte mindenki ezt csinálta, ez volt a szokás – de fel sem fogta, mit kellene tennie szülőként ahhoz, hogy abból igazi, életre szóló, eltéphetetlen szülő-gyermek kapcsolat alakuljon ki.
    Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a másik oldalról is ismerek sok jó példát – így jól látom, milyen szakadéknyi különbség van szülő és szülő hozzáállása között. És a tragikus az az egészben, hogy az ilyen “rossz szülők” sokszor egyáltalán nem rossz emberek, csak képtelenek megérteni, belátni, hogy ezekhez a dolgokhoz a lényük belseje kellene, és se a pénzük, se az eszük, se az összes más világi extrájuk nem lesz (nem lehet) elég hozzá.

    Persze az is igaz, hogy elképesztően inkorrekt és méltánytalan dolog, amikor a gyermekek hátat fordítanak a szüleiknek, akik öregkorukra magukra maradnak a keserűségükkel, hogy mit ronthattak el. Az is létező jelenség, hogy a világ elrontja a gyerekeket, és néha érthetetlen módon a szüleik ellen fordulnak. Sokszor az is előfordul, hogy ha csak a szülőpáros egyike “rossz”, akkor is mindketten szívhatnak miatta, vagy előjön az anyakártya, és az apának lesz annyi, bármit tesz (ezt nyilván te is így élheted meg a korábban írottak alapján).
    Az biztos, hogy véletlenek nincsenek, és azzal sem értek egyet, hogy törvényszerű lenne a szülők elhanyagolása. Egyszerűen itt is igaz a tétel, hogy a szar emberek szar dolgokat tehetnek, ez van. Aki nem genetikai hulladék, abban meg fel sem fog merülni ilyen – vagy ha igen, akkor kizárólag nyomós okokkal.

  29. Kérdés a közösbe: változott a blog sablonja, vagy maradt a régi?
    Nekem most “szép” rózsaszínben látszik oldalt minden, a hozzászólások nincsenek számozva, az egész elég áttekinthetetlen.
    Egyszer mintha már lett volna hasonló probléma itt, ha nem változott a sablon, mi lehet a technikai megoldás?

  30. Raon 2014. december 30. kedd – 10:23

    Nem őrlünk mi külön malomban, nem ugyanazt őröljük. 😀 Amikor az apának minden körülmények között igaza volt, egy hasznos és logikus szokásnak volt mondható. Nem volt ugyan az atya 100 százalékos, de oly kicsi volt a tévedhetőség, hogy azt el lehetett hanyagolni. Közben a fejlődés felpörgött, és az idősebbek egy rakás dologhoz nem is szagolnak. De nem csak műszaki, társadalmi ügyeknél is. Viszont vannak örök érvényű témák, ahol az időseknek ma is igazuk van. Ezen az anomálián csak úgy lehet túllépni, has mind a két fél belátja, hogy mi van. A gyengébb szellemi képességű szülőknél több belátás kell.

    Blog sablon: Megszavaztatom.

  31. Raon

    nagyon jó, amit írsz, ez egy tényleg létező jelenség. Látom én is mind a két szülőtípust.
    Amit Tibor bá ír az is igaz. Nagyon nehéz téma ez, hogy meddig mehet el a gyerek, meddig a szülő, mikor hol van a határvonal.
    Valahol a szülőket meg köti a felelősség, hogy akár milyen hülyegyereke van, akkor is az övé.
    Ezek szerint egy szülő jobban ragaszkodik gyerekéhez, mint a gyerek a szülőhöz?

    Amúgy a hangsúly szerintem ezen van:

    “a fő probléma az, hogy nem alakított ki kellő érzelmi kapcsolatot a gyerekével.”

    Ez tényleg így van. Átadhat egy szülő tudást, fegyelmet, erkölcsöt, mindent de ha nincs mellette szeretet akkor foghíjas lesz a kapcsolat, nem is kicsit.
    Manapság azonban egyre gyakoribb az az eset, hogy a szülő egyiket sem képest átadni.

  32. Tibor bá’ szerint:
    2014. december 30. kedd – 08:42

    Sehol nem mondtam, hogy a nyuggereket le kell szarni. Például az alaptörvényben kell garantálni a megfelelő ellátásukat és ennyi. Szavazati jog nuku. Én továbbra sem gondolom, hogy az ő rövidtávú érdekeik mentén kéne egy nemzet sorsának eldőlnie. A saját anyósom fejtette ki, hogy nekik már nincs sok hátra, őket a most érdekli, pont leszarják, hogy az ő, kvázi megvásárlásukkal mondjuk az unoka adósodik el.

    A nagy ház témakörben sem hasból írtam, a családom a példa. Azért nem olyan egyszerű a szitu, hogy semmit nem tettem keresztbe, csak öröklöm, mert amióta az eszemet tudom nekem van vele nem kis fejfájásom, hiszen ők fenntartani már képtelenek, viszont az életük munkája (én meg szeretem őket), így én szépen tarthatok karban/fizethetek egy pénznyelőt, ami nem mellesleg totál piacképtelen “van/volt/lesz”. Szóval őszintén mondom, hogy nem leszek boldog, mikor majd megöröklöm.

    A felosztó kirovó modellre pont azért kellett áttérnie a nyugdíjrendszernek, mert a ti befizetéseiteket ellopták. De ez azért vicces, mert ugye ez a lopás nem titeket károsított meg, hanem minket éppen most, mert ugye a ti anno ellopott pénzeiteket nekünk kell most megtermelnünk, miközben a csapból is az öngondoskodásra felszólító figyelmeztetés dől, ergo takarékoskodjak magamnak elő a nyugdíjra, mert máshogy nem lesz. Szóval fizetlek benneteket, meg tegyek félre magamnak. Nem vitatom, hogy nektek “jár”, csak vegyétek észre, hogy igenis minket nyúznak meg (jó, túlzok), hogy nektek legyen.
    Szerintem vállalható kompromisszum, hogy titeket megloptak, ami miatt nekünk kell ma helyt állnunk-> így jártunk
    Cserébe nektek ne legyen szavazati jogotok, hogy a mindenkori seggfej politikusaink ne adósítsanak el minket még jobban a ti megvásárlásotokkal -> így jártatok

    Ez a szülő leszarás kérdés meg szerintem nem ennyire általános. Tudom, hogy neked nincsenek jó tapasztalataid, de nálunk azért ez máshogy alakul. És szerintem a nevelésnek ebben marha nagy szerep jut.
    Folyton fikázzátok a vallásos gondolkodásmódot (nekem is vastagon meg a van a véleményem a kérdésről), de azért ha ismertek így élő családot, biztos nektek is feltűnt, hogy mennyire összetartanak. Ott nem nagyon merül fel a leszarás kérdésköre.
    Azért ez elgondolkodtat.

  33. olvasó 2014. december 31. szerda – 01:40

    Az racionális, hogy (mondjuk) 60 év felett szűnjön meg a szavazati jog. Racionális az ötlet, de aligha kivitelezhető, mert magával von újabb ötleteket. Pl. Ne legyen joga szavazni annak, akinek az IQ-ja 100 (vagy 120, stb.) alatti. Ne legyen szavazati joga annak, akik hajléktalan (ilyen már volt).

    Nem az én esetemet írtam le, mert az egyéni. Amiket felsorakoztattam, azok itt a szomszédságban tapasztalható. Persze nem teljesen általános, de alapos tendencia.

    A befizetések ellopását az állam nem ismeri el. Ők így kormányoztak. Most se úgy költik a pénzt, ahogy a nép szeretné. Most megy 2 milliárd lovardára a Várban. Szóval az állam teljesít a nyugdíjasok felé, mert kénytelen. De ne hidd, hogy csak titeket nyúz meg. Én például a teljes nyugdíjamat visszafizetem nekik ÁFA és (benzin) jövedék formájában.

    Az egy tévhit, hogy nektek nem lesz állami nyugdíjatok. Majd aki választást akar nyerni 30 év múlva, meg fogja nektek teremteni a nyugdíj alapot, és akkor majd a saját unokáitokkal fogtok szembe kerülni 😀

    Azért a nagy ház öröklése miatt nem fogok érted könnyeket ejteni. 😀

  34. 25. Árpi

    Azt hiszem Árpi, minden szülő boldog lehet, ha olyan gyermeke van, mint te, és a te gyermeked is boldog lehet, hogy olyan szülő neveli fel, mint amilyen te leszel…

    A könyv, amit ajánlottál igazán érdekes. Van, akinek igencsak ajánlatos lenne elolvasni a hozzászólók közül – gondolok itt például “olvasóra” akinél olyan remekül sikerült a manapság divatos korosztályok szembeállítását célzó agymosás. Ez nagyon szomorú, mert ő nem is annyira buta, mint sokan mások, ezért aztán el tudom képzelni, hogy a nála alacsonyabb IQ-val rendelkező honfitársaink az első gazdasági összeomlásnál megindulnak kinyírni a saját “nyugger” szüleiket…

    Az Ősi jövendőknek különösen a 16. fejezet tűnik érdekesnek, “A FEJLŐDES-HUMBUG” címmel. “Ha valaha fejlődést akarunk Ladakban, ki kell találnunk, hogyan tegyük kapzsibbá az embereket. Másképp egyszerűen nem motiválhatók.” 😀

  35. Szia Kyra!
    Boldog új évet Neked is és mindenkinek!:)
    Idéznél tőlem valamit, amiből leszűrted, hogy nálam “olyan remekül sikerült a manapság divatos korosztályok szembeállítását célzó agymosás” ?
    Komolyan izgat, hogy ezt miből érzed.
    Köszi előre is.

  36. 36. olvasó!

    Köszönöm a jókívánságokat és viszont kívánok neked is és mindenkinek, aki olvas: sok szerencsét 2015-re.

    Az “agymosás” eredményessége átsüt minden sorodon, csoda, hogy te magad nem veszed észre az ellenséges hangnemet. Biztos vannak olyanok, akik túlságosan sok nyugdíjat kapnak, nagyon kevesen (!) és ez méltán irritálja a most aktív fiatalokat. Engem egy cseppet sem zavarna, ha az ő nyugdíjukat csökkentenék, ezt előre bocsátom.

    Abban viszont nincs igazad, hogy vegyék el a szavazati jogukat. Nem gondolod, hogy nekik is vannak gyerekeik és azt szeretnék, hogy ők olyan világban élhessenek, ahol képesek lesznek saját erőből boldogulni? Ezért aztán legjobb tudásuk szerint úgy szavaznak, hogy ez a szemük előtt lebeg.

    Légy őszinte, te kire szavaztál volna nyugodt szívvel az elmúlt többször négy évben? Talán szavaztál is, de mi haszna volt? Volt már minden rabló hatalmon. Még a jobboldal nem, de nekik legalább önkritikájuk van és ők lennének legjobban meglepve, ha egyszer csak ott találnák magukat… 😀

    A mesterségesen keltett korosztályok közti ellenségeskedés mögött az van, hogy lefaraghassák a nyugdíjakat is, mert nincs már honnan lopni és az indoklásban mossák kezeiket: mi nem tehetünk róla, a fiatalság már nem akarja elviselni ezt a nagy terhet. Nem ismered ezt a technikát?

    Ne izgulj, az így felszabaduló pénzből te egyetlen fillért sem fogsz látni.

  37. Itt sokan úgy beszélnek mintha a gyermeknevelés nem is létezne. A gyerekek megszületnek és olyanok amilyenek? A gyerekek pszichikuma, viselkedése stb. a környezete befolyására alakul folyamatosan, persze vannak vérmérsékleti adottságok, (temperamentum), melyek hatására egyformán neveltek is mások(hál Istennek!). A kislányom hibái tökéletesen mutatják saját baromságaimat. A társadalom hatása meg ugye közismert, sokan királylánynak meg sikeres kis fasznak akarják nevelni a kölykeiket, hogy boldoguljon az un . életben.
    Pedig amit az életről gondolnak az nem valami vastag, elég prérifarkas módjára közelítik meg a SIKER és ÉLETMÓD stb.témakörét. A gyerek legfőbb tanulási módja(mindannyiunké egyébként) pedig az utánzás.
    Szóval vannak hülye gyerekek, általában hülye szülőkkel. De a gyermekek (minél kisebbek) annál tisztábbak, a behatásunkra romlanak folyamatosan. pl. a cigányok sokszor még az un. ősbizalom kialakulása vagy inkább megszilárdulása(6 HÓNAPOS KORIG) előtt drasztikus, testi fenyítést alkalmaznak: téged is koloncnak basztalak vagy valami hasonló felkiáltással pofán baszsa a pulyáját.(rosszabb esetben meg földhöz veri). Mi meg csodálkozunk, hogy milyenek és mennyire társadalmon kívüliek. Szerencsétlenek, akárcsak a nagymamám. Tudatlanságuk okozza keserű sorsukat is. És persze másokét.
    Több évszázada basszuk el notóriusan a következő generációkat. Mindig máshogy, de mindig ugyanazon ok miatt.
    Én a nagycsaládmodellben hiszek, de nem tudom mai emberként képes lennék-e úgy élni. Elég ha hétvégente elmegyek a szüleimhez, ahol a nagyszüleim is élnek.
    90 éves nagymamám protkóropogását hallgatni mely valamiféle állandó dúdolási hajlammal van egybekötve, elég elviselhetetlen. A fogai megcsináltatásáról hallani sem akar, mert arra a fél évre minek. Megkeseredését nekünk is és a világnak is tulajdonítja, de arra még csak nem is gondol, hogy saját viselkedése visszatükröződését látja szüleim hozzáállásában.

    A nagyapám meg 3 mp-es memóriával rendelkezik, agylágyulása van vagy Alzheimer vagy vmi hasonló, szóval (mivel örökölhető) jónak nézünk elébe, faterommal karöltve.
    Mégis a nagyszüleim és igyekszünk olyan hozzájuk állást produkálni amilyet szívesen elvárnék magam is ha öreg és hülye leszek, mert az egyik biztos:-), a másik meg már megvan.

    Az, hogy az öregek a kor előrehaladtával bölcsülnek, nem biztos. 90 éves nagymamám élete leckéjét kapta, hogy az apámékhoz(vagyis a fiához) költözött. De ő nem érti miért nem szerették egész életében és most sem szeretjük túlzottan. Olyan egoista magatrtást tanúsít(ami a magányos 40 évében megerősödött), hogy nem sok esélye van a sikerre. Képzeljétek abban szenved amiben mindenki(csak súlyosabban) azt hiszi, hogy mindig igaza van. Mindent mindig megmagyaráz magának és mint jó barátja saját magának, be is nyalja szépen.

    Szóval ezek a generációs ellentétek teljesen normálisak az emberiség ezen fejlődési szakaszában. Ugyanazért” bassza a nagyanyám a nagyapám fejéhez a kanalat”(akitől 20 éve, 20 év külön élés után, 70évesen elvált) amiért a nagyhatalmak egymásnak fognak menni, efelől nincs kétségem.

  38. 37:
    “Az “agymosás” eredményessége átsüt minden sorodon, csoda, hogy te magad nem veszed észre az ellenséges hangnemet.”
    Ebben a válaszodban a nagy semmit írtad le. Így már tiszta a kép, talán eredetileg is csak valami “hangzatosat” szerettél volna oda durrantani, biztos megnyomtam nálad valami érzékeny pontot.
    Mellé lőttél, nincs harag.

    Engem nem zavar a nyugdíjuk.
    Engem az zavar, hogy a többségük majd semmivel sincs tisztában. Nem értik a legminimálisabb gazdasági összefüggéseket, nem értik az állam gazdálkodását, nincsenek tisztában a nyugdíjrendszer működésével, a korábban elszenvedett sérelmeik állnak minden felett, az észérveket meg sem hallják/fel sem fogják, viszont van sok szabadidejük és az egoizmus sem áll távol tőlük.
    Ezeket nem is lehet nekik felróni. A fénykorukban egy burokban éltek, ezekre az ismeretekre semmi szükségük nem volt, meg sem szerezhették őket. Most viszont ilyen kérdésekben hoznak döntést. Mi alapján teszik mindezt? Kit utálnak/ki szimpatikus/ki ígér 3Ft-al több nyugdíjemelést. Na ez az, aminek semmi haszna, csak egy jó nagy megvehető masszát jelentenek a szavazók között.

    “Nem gondolod, hogy nekik is vannak gyerekeik és azt szeretnék, hogy ők olyan világban élhessenek, ahol képesek lesznek saját erőből boldogulni? Ezért aztán legjobb tudásuk szerint úgy szavaznak, hogy ez a szemük előtt lebeg. ”
    Erre elsőre rá is vághatnám, hogy ez egy jó nagy bullshit. A többségüket simán jobban érdekli a beígért nyugdíjemelés mértéke, mint bármi más. Esetleg még a kedvezményeik elvonásával való riogatás talál be náluk.
    Az elsőre akár jó szándékú magyarázatot is lehet találni, mert akár a gyerekek nagyobb mértékű támogatásának óhaja is állhat a remélt nyugdíjemelés mögött.

    De ez a sorod egy igazi öngól:
    “Ezért aztán legjobb tudásuk szerint úgy szavaznak, hogy ez a szemük előtt lebeg. ”
    Legjobb tudásuk szerint…
    Amiről kijelenthetjük, hogy 90%nak nemhogy tudása, minimális ismerete sincs…

    Talán te ott értetted félre a mondandómat, hogy azért, mert ezen kérdéskörökben inkább tartom őket haszontalan, mintsem hasznos polgároknak, ez semmit nem von le az összes egyéb területeken nélkülözhetetlen tudás és ismeretanyag nyújtotta értékükből.
    Mivel ezt ki mertem mondani, te egyből a torkomnak ugrottál, ahelyett, hogy esetleg átgondoltad volna, hogy mindez szimpla tényközlés, ami sehogy sem mosható össze tiszteletlenséggel, vagy bármi mással, amire te úgy látszik igen érzékeny vagy.

  39. 39:
    Olvasó: “Ebben a válaszodban a nagy semmit írtad le.” Nem tudom osztani az önös véleményedet. Kyra nagyon is konkrét dolgokat írt le, és udvariasságból feltételezte, hogy ferde, antiszociális nézetedet valaki rádplántálta (agymosás).

  40. 40:
    Tiborbá: Kyra, bár az udvariasságát (?) méltányolom, az alap gondolattal hibázott, miszerint nekem ferde, antiszociális nézeteim lennének.
    Tudván, hogy a felvetésemet Te is racionálisnak értékelted a 34. poszt alatt, talán mégsem járok olyan vad ösvényen 🙂

  41. 41:
    Lehet valami racionális, egyben antiszociális. 😀

  42. 43:
    Kyra! Bár én inkább maradok önmagam, így:
    Kedves Kyra!

    Sajnos a linket nem tudtam megnyitni, így csak feltételezni tudom, hogy perdöntő bizonyítékként cáfolja meg a nyuggerek általam hiányolt tájékozottságát :))
    A kérdésed felett pedig udvariasságból léptem át. Tiborbá olvasótáborát többségében az ellentétes álláspontokat értelmesen ütköztetni képes tagok alkotják, hiszem, hogy egyébként te is ilyen vagy, emiatt nem gondolom, hogy szövegértési gondokkal küzdenél:)

  43. Kedves Olvasó! (Írhattam volna azt is, hogy “37.” :D)

    Értettem, amit írtál, de nem szeretném szószaporítással terhelni Tibor bá’ szerverét…, de azért röviden:

    Azért írtam agymosásról, mert kb. fél éve egyre másra olvasok olyan véleményeket, mint a tiéd és egyre gyakrabban. A “nyitány” egy finom hangvételű cikk volt egy fidesz-közeli internetes újságban. A te hozzászólásod a nyuggerek haszontalanságáról már a sokadik volt. Nem lehet nem észrevenni a tendenciát. Bocsáss meg, ha a sértés túl súlyosra sikeredett, de hatványozódott bennem az idők folyamán. Vedd úgy, hogy nem csak neked szólt.

    Az “öngondoskodás” is egy csalóka kifejezés, amit benyeltek a fiatalok. Mit gondolsz akik ma nem aktívak, azok nem fizették meg az árát a mostani “hatalmas” összegű nyugdíjuknak? Ők nem gondoskodtak önmagukról, amikor évtizedekig dolgoztak alacsony fizetésért, mert az öngondoskodásra szánt összeget még csak nem is látták?

    Ne ülj fel a szemét módszernek, ami arról szól, hogy fordítsd szembe a korosztályokat, játszd ki egymással szemben, azaz oszd meg és uralkodj.

    A rossz linket megpróbáltam rögtön javítani, amikor betettem, de nem lehetett. Nem feltételeztem rólad, hogy nem ismered a módszert: ha nem kattintható, másold be a keresőbe… 🙂

    A kép csak azt jelzi, hogy minden pártnak vannak lelkes “nyuggerei”. Ne félj, a te választottaidnak is vannak, azaz nem okoz hátrányt neked, ha a szavazati jogukat meghagyod. Azért reménykedem abban, hogy a következő lépes nem az eutanázia lelkes támogatása lesz részedről…

  44. 45:
    Eutanázia?…. Kötelező öngyilkosság 70 felett, ami alól felmentést a 100 millió forintot meghaladó bankszámla adhat. Tudod, mindenki annyit ér, amennyije van (Lázár János), A vagyonszerzés módszere irreleváns.

  45. Kedves Kyra!

    A tisztánlátás végett: én hányok a fidesztől, ahogy a szociktól is.
    A reakciód alapján mégsem értetted a mondandóm lényegét. Én nem az ellentábor (!) nyuggereit tenném C vágányra, hanem az összes nyuggert, pártállástól függetlenül.
    És igen, Tiborbá jól látta, utána bevezetném a szavazáshoz kötelező regisztrációt mindenki másnak, méghozzá egy párszáz kérdésből véletlenszerűen generált tesztsor segítségével. Mindenki 3x mehet neki a tesztnek, ami általános kérdéseket feszegetne a kompetencia felmérésének céljából.
    Talán itt kezdődne a megújulás lehetősége. A tájékozatlan nyuggereken túl az általad agymosottként, bár szerintem inkább agyhalottként jellemezhető csoport ezzel ki is lenne ejtve.
    És akkor talán végre nem a “kurva Orbán” és a “kibaszott Gyurcsány” jelszavak hangereje döntene el választásokat, hanem esetleg a politikusaink elkezdenék komolyan venni azt, amiért fizetjük őket.
    Marha izzadtságszagú az eutanáziát iderángatni.
    Te nem is vagy hajlandó megérteni a mondandóm lényegét. Próbálod a “nyuggerek haszontalanságáról” tett megjegyzésed az én számba adni, holott én ilyet sosem Írtam. A nyugger szót olvasva ment fel benned a pumpa és mindenképp démonizálni akarsz engem. Rám akarod erőltetni, hogy a fősodrású média vette el a józan eszem, mert el nem tudod képzelni, hogy esetleg valaki egy, a 25 éve uralkodó politikai vetésforgón kívüli világot is el mer képzelni, aminek útjában a fent említett csoportokat sejti.
    Biztos piszok ijesztő neked ez a gondolat, hiszen a reakcióidból tisztán látszik, hogy te csak ezt a jelenlegi, egymást köpködjük rendszert tudod elképzelni.

  46. 47.

    A pártpreferencia/tartózkodás sokkal inkább érzelmi kérdés; nincsen olyan matematikai képlet, amivel meg tudod hozni a legjobb döntést – a gyakorlat ezt mutatja. Szerintem a nyugdíjasok kizárásának a gondolata szörnyen fantáziátlan, a végső elkeseredettség hangja: ha jobb nem is lesz a rendszer, legalább jól kavarjuk föl benne a szart. 😀

  47. Kedves Olvasó! Miért kellene nekem ezt a marhaságot kommentálni, amit itt előadsz? A népesség fiatalokból, öregekből, középkorúakból áll, no meg olyanokból, akik alig voltak képesek elvégezni az általános iskolát és alkalmi munkákból tengődnek, diplomásokból, okosakból, butákból, szegényekből, gazdagokból, cigányokból, szőkékből, barnákból, nőkből, férfiakból. Ilyen egy társadalom. A következő csoport, aki alkalmatlan lesz arra, hogy részt vegyen a szavazáson, talán a nők lennének… 🙂 Te, vagy bárki más mitől érzi magát predesztinálva arra, hogy eldöntse hányas IQ-tól szavazhat egy magyar állampolgár? 120-tól fölfelé? Esetleg az alsó határ a 100?

    Miért nem egyszerűsíted mindjárt le ezt a problémát? Miért nem azt mondod, hogy kell a francnak a demokrácia, hiszen ez csak arra jó, hogy rendesen átverjék a népet és orra alá dörgöljék, hogy nem tehet semmit a következő szavazásig. Ha ezt mondod, akkor igazat adok neked ebben a minutumban. Jobb volt a monarchia, mert ott legalább le lehetett váltani a királyt.

  48. Kedves Kyra!
    Miért kéne kommentálnod? 🙂
    Te tele vagy sértettséggel, minden hozzászólásodban valami új, populáris, hatásvadász marhaságot citálsz ide, lévén az azt megelőző kijelentéseid sorra megbuktak.
    -Nyuggerek haszontalansága: nem írtam sehol, ez a te hangzatosnak szánt marhaságod 🙂
    -Eutanázia: kommentálnom sem érdemes…
    -Hányas IQ-tól lehessen szavazni: hol olvastad? 🙂
    -A következő csoport talán a nők lennének: ez az igazi adud? muhaha :))
    Miért nem írtad, hogy biztos Kyrát akarom kirekeszteni? Akkor legalább a valódi félelmedet neveznéd meg. 🙂
    Tisztán látszik, hogy esetedben (biztos csak most), a vitakultúra kimerül a másik sározásán, idióta, totál oda nem való kijelentések szájába adásával.
    Figyelj, ezt a módszert a mindenkori kormányaink használják előszeretettel az ellenlábasok lejáratására. Biztos vagyok benne, hogy te nem ezen a szinten állsz.
    Mindezeken túllépve:
    Leírtam a véleményem. Kulturált, a leírtakon nyugvó vitát mindig szívesen folytatok, hiszen azért járok ide.

  49. 48:
    Ahogy írod a “gyakorlat ezt mutatja”. Ezt én is így látom, pont ez nem tetszik.
    Változtassuk meg a gyakorlatot!
    Nyuggerek kizárása fantáziátlan, oké. Akkor te mivel kezdenéd a “gyakorlat” megreformálását? Vagy szerinted ez úgy jó, ahogy van?

  50. Kedves Olvasó! Én már rég beletörődtem a tehetetlenségbe. Ezt abban a pillanatban megéreztem, amikor elérte ez az ország az oly nagyon vágyott rendszerváltást. Mindenki szavazhat, mindenkinek a szavazata ugyanannyit ér. Nézz körül, az arányokat nem nehéz megállapítani a hülyék és nem hülyék közt. Ez a demokrácia. Eközben valakik, akikre neked és nekem sem lehet semmiféle befolyásunk, még el is követnek mindent, hogy az arányok tovább tolódjanak a teljesen elbutított emberek tömege felé.

    Ez ellen csak antidemokratikus eszközökkel lehetne fellépni. Mit gondolsz képes lenne erre ez az ország ezen a helyen, ahova Árpád-apánk visszahozta a magyarokat? Vannak akik alig várják, hogy felszabaduljon ez a vidék végre valahára… Kiszámolták, hogy 50 év múlva már akkor sem nagyon lenne itt magyar, ha semmit nem tennének ellenünk a jelenlegi “barátaink”, de ahogy most fest, még ezt sem bírják kivárni.

    Na itt próbálj te valamit tenni annak érdekében, hogy csak az általad tesztelt emberek kaphassanak szavazati jogokat.

  51. Olvasó kontra Kyra!
    Nem álltok ti olyan messze egymástól, csak nem vagytok idő szinkronban. Kyra egy kicsit előbbre lovagolt. Olvasó nézőpontja világos és logikus, de Kyra már tudja, hogy nincs értelme az álmodozásnak, mert az Ember ilyen. Ezt a lelke mélyén Olvasó is tudja, de még nem akarja tudomásul venni. Hidd el nekem, hogy nincs kiút (amit Kyra nagyon jól lát). Már valamelyik nap leírtam, ha a lakosság 99 százaléka skizofrén, a normális embereket rácsok mögé zárják és pénzért mutogatják. Olvasó szerint a társadalomnak nemigen érdemli meg több, mint 5 százaléka, hogy szavazhasson. Ezzel egyet is értek, de hogy akarod a 95 százalékot kordában tartani? csak úgy lehet, ahogy azt Kyra látja, diktatúrával.

  52. Tiborbá, az agymosott tömegek a választójognál sokkal fontosabb értékeikről is váltak már meg mosolyogva. Hol üveggyöngy volt az ár; hol 30 dénár:); hol kulacs víz, marék föld és egy kis fű; újabban meg személyi kölcsönön vett plazmatévé az adósrabszolgaságért cserébe.
    Szerintem egy választójogot korlátozó törvényt is be lehetne csomagolni egy 13. havi nyugdíjba, egy egyszeri kompenzáció lehetőségébe. Az emberek úgyis kiábrándultak a rendszerből, ezért nem vonul senki utcára, tehetetlennek érzik magukat. Szóval ezért a mihaszna jogért cserébe kapnának valami kézzel fogható dolgot. Szerintem sokan véreznének el a lehetőség hallatán.

  53. Kedves Kyra! Élvezettel olvastam a hozzászólásod, köszönöm a hangnemét.
    Teljesen igazad van, de engem még nem tört meg a rendszer, nehezen adok fel bármit is. Testvéreimmel ellentétben nem “menekültem” külföldre, itthon keresem az utam, istápolom a felmenőim.
    Nem vagyok hajlandó beállni a sorba, nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy ezt csak így lehet csinálni, nem vagyok hajlandó másokon áttaposni, a magunk egyszerű szintjén próbálunk jótékonykodni, rászoruló családoknak viszünk tartós élelmiszereket, ruhákat, gyerekjátékokat, építek nekik belvárosban bontott kályhacsempéből cserépkályhákat a katolikus karitász ajánlása szerint.
    Engem zavar a közöny, unom a tehetetlenségről szóló puffogást.
    Szerintem mindenen lehet változtatni. Lehet, hogy csak apró lépésekkel haladnánk előre, de legalább valami megmozdulna.

  54. Tibor bá’ nagyon tisztán látod a helyzetet. Nem hiába vagyok én pont ennek a blognak a rendszeres olvasója… 🙂

    Kedves Olvasó! Kellenek az ilyenek, mint te vagy, de sajnos könnyen bedarálhat ez a rendszer téged is, vagy az idő tesz közönyössé, vagy a becsületesség áldozattá. Bárcsak lenne harmadik lehetőség!

  55. 19: Raon, ezt tökéletesen megfogalmaztad. +1

    Sokszor nehéz, hogy a szüleink nem élnek mellettünk, nehezebb így szervezni az életet, a házimunkát, gyerekvigyázást.
    De látok egy-két példát magam körül, ahol a korunkbeli (~30) pár a szüleikkel egy udvarban él és neveli a gyerekeket: hát elég katasztrofális.
    Az egyik helyen a nagyszülők erővel elkényeztetik az unokát a szülővel szemben, mert nem bírják hallgatni a hisztit. A másik helyen a feleség amiatt, hogy a szülői házban maradt, nem látja, hogy a beidegződései nem a kizárólagos NORMALITÁS, hogy amit a férje mond/akar/tesz, az nem mind hülyeség, és pokollá teszi a család életét.
    Nem tudom, ez a régi sokgenerációs modell hogy működött, de én ma úgy látom, hogy elég nehézkes. Egy fiatal párnak elég nagy falat kialakítani a saját érték- és szokásrendjét egyedül is hogy működjön, hát még valamelyikük szüleivel terhelve.

    A mi szüleink generációjában volt, aki úgy látta jónak, ha kistafírozza a gyerekét egy (vagy legalább egy fél) lakásra valóval, volt aki ezt elvből is és gyakorlatilag is elutasította. Ezzel együtt járunk mi is haza a szülőkhöz, járnak ők is hozzánk. Az én édesanyám hetente kijár hozzánk gyereket vigyázni, az anyósom jó ha évszakonta egyszer kijön. A feleségemet bántja is, de mit lehet tenni?
    Biztosan van az a jelenség is, amit Tibor bá írt le, de én inkább látom magam körül ezt.

    Valaki sírt itt, hogy a fiatal generáció nem vállal gyereket: hát, jelentem, az én ismeretségi körömben csak úgy potyognak! Mi azzal, hogy csak kettő van még, le vagyunk maradva az átlagtól.

    25 Árpi: Jó olvasni, amit írsz, legyen nektek legalább olyan jó, mint ahogy várod!

    29: “ha egy szülő azt akarja, hogy a gyereke idős korában is szeresse, tisztelje, foglalkozzon vele, akkor azért a szülőnek egy élet munkájával meg kell dolgozni.” – pontosan. A tévedés ott van, hogy a gyerek számára épített hatalmas családi ház az a munka amit ehhez el kell végezni. Nem, azért nem lesz hálás a gyermek. Azért a szeretetért, figyelemért, törődésért lesz hálás, amire egész gyerekkorában, az adott életkorban szüksége volt. Ha ezt a figyelmet azért nem kapja meg, mert minden idő, energia, figyelem és pénz a házépítésbe ment, akkor természetesen gyűlölni fogja azt a házat, és az első adandó alkalommal elmenekül belőle.

    Olvasó, sok részletben igazad van, de az egész, amit mondasz, mégis fals. Valóban sok nyugger teljesen fogalmatlan, amikor szavazásról van szó, ellenben sokan nagyon is képben vannak, követik az eseményeket, politizálnak, és kitartanak az elveik mellett, nem megvásárolhatóak, hiszen nekik már úgyis mindegy. Az aktívak között is van ilyen is-olyan is. Ez a szavazójog korlátozósdi sokféleképpen fölmerült már, de sehogy se jó ötlet.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük