(ACs-42) Azok a csodálatos nők – Megkésett diákszerelem?

Tibor bá’ csodálatos női

 

~q228A diáklányok többsége őszintén szerelmes valamelyik fiatalabb tanárába. Durvábban megfogalmazva a bakfisok zöme többé-kevésbé apakomplexusban vergődik, amit vagy kinőnek, vagy nem.

Judit nevű, második feleségemnek is volt nyolcadik általánosban egy biológia tanára, akibe a fél osztály „szerelmes” volt, ami akkora élménynek számított, hogy évekkel később több alkalommal is végig kellett hallgatnom az illető tanári, sőt férfiúi erényeit. Istenem, a férji kötelességek listáján ez a végighallgatás is egy tétel.

A történethez csatlakozó következő bejelentés az, hogy volt nejem számtalan erénnyel rendelkezett, de ezek közé valami furcsa véletlen folytán a házastársi hűség nem tartozott. Erre szokás mondani, ez van, ezt kell szeretni. Az egyetlen baj ezzel a mondással, hogy pont ezt nem lehet megszeretni, legfeljebb megszokni. Ráadásul mind a ketten megszoktuk.

Judit különböző emberekkel feküdt össze, nem, mert oly nagy híve lett volna a promiszkuitásnak, hanem mert ezekből a kalandokból általa elképzelt előnyöket vélt kapni. Ugyanis nejem a kezdet kezdetétől fogva, számomra az ugródeszka szerepét szánta, csak maga az elugrás hosszú éveket vett igénybe. A nekifutást viszont gyakran megpróbálta. Mire sikerült neki az elrugaszkodás, eredeti állagának 90 százaléka már a múlté volt, de ez legyen az ő, és a következő ugródeszka problémája.

Az egymás mellett élés békés egyszerűségében egy szép napon elérkeztünk, vagy úgy is mondhatnánk, ránk köszöntött a AIDS lehetőségének történelmi időszaka. Egészen addig egy-egy Judit kaland hozadéka mindössze a trichomonas vagy a candida fertőzés hazacipelése volt, ami a vakarózáson kívül túl nagy problémát nem jelentett antibiotikumokkal bőségesen ellátott világunkban, de amikor a HIV fertőzés lehetőségéről is tudomást szereztünk a helyzet kezdett gyökeresen megváltozni.

Történt pedig, hogy egy szép napon kicsapongó oldalbordám szerződést kötött az Ajtósi Dürer sorba hazatelepült amerikás magyarral, aminek a lényege a hetenként egyszeri látogatáson alapuló kosztpénz kiegészítés volt. Nem is lett volna semmi különösebb probléma, hiszen a dolgok menetébe már rég nem volt beleszólásom, de a pasas korábban a colorádói Denverben élt. Denverről pedig köztudott volt, hogy akkoriban a világ AIDS-el legjobban fertőzött városának hírében állt.

Amikor ezt az apróságot Judit tudomására hoztam, beállt a családi pánik. Mint mindig, amikor szarban volt, most is hozzám rohant segítségért:

  • Na, most mit tegyek?
  • Mit tegyél, mit tegyél? – dühöngtem hangosan – legelőször is menj el a Mária utcába és vizsgáltasd meg magad, nem vagy-e máris AIDS-es. A többit majd meglátjuk. – Judit el is ment a Bőr és nemi beteg gondozó Intézetbe, hazajött és nagy boldogan újságolta:
  • Képzeld el, a volt biológia tanárommal futottam össze, ő ott a főnök.
  • Nahát, milyen szerencse – csodálkoztam egyet – és különben mit szólt az esethez?
  • Azt mondtam neki, hogy a férjem Afrikában volt egy hónapig és biztos akarok lenni a dologban.
  • Ennyi?
  • Igen – állította nőm.
  • Szép tőled, hogy rám kented a dolgot. Különben mikor lesz eredmény?
  • Jövő héten megint bemegyek.

 

Ezzel a téma egy teljes hétre le is zárult. Aztán Judit bement az eredményért, majd egy órával később haza érkezett teljesen kiborulva. Így, első látásra meg voltam róla győződve, hogy az eredmény pozitív, csak az dúlhatja fel ekkora mértékben egy nő lelkét. De mint mindig, most is tévedtem. Hiába na, a nők sok évig tartó együttélés után is tudnak meglepetést okozni.

Kiderült, hogy amikor belépett az intézmény főnökének a szobájába, a volt biológia tanár mosolyogva közölte az eredményt, miszerint Judit HIV negatív. Majd ezt követve odament az ajtóhoz, kulcsra zárta, a nejemet felpakolta az íróasztalra, lehúzta a bugyiját (hogy ez a művelet mennyire ment nehezen, avagy könnyen, arról nem esett szó) és a szakterülete, azaz a biológia előírásai szerint megdugta.

Már éppen a számon volt, hogy ez tényleg felháborító, de miért hagytad? Amikor ő szólalt meg először „a szemét állat, az íróasztal tetején, miért nem hívott fel a lakására?”

P.S. 40 alatti amatőr férjeknek: Ez a denveri pasi, és az íróasztalos dolog lehet, hogy csak nekem lett kitalálva. A női trükkök tárháza végtelen.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

10 gondolat erről: „(ACs-42) Azok a csodálatos nők – Megkésett diákszerelem?

  1. “Ez a denveri pasi, és az íróasztalos dolog lehet, hogy csak nekem lett kitalálva. A női trükkök tárháza végtelen.”
    Ja, hogy ez a Judit, állítólag enyhén elmebeteg is. 🙂

  2. 1:
    Volt, hogy most mi a helyzet, azt nem tudom. 🙁

  3. Csak hülye volt, nem elmebeteg.
    Ki tudja mi volt a véleménye a házastársi hűségről és a bizalomról.

  4. 3:
    Az volt a véleménye, hogy egy férfit mindig bizonytalanságban kell tartani.

  5. Kedves Tibor bá’

    Te egy aboriginal kaninbálból egy Casanovából és egy indiai fakírból vagy összerakva.
    Nem gondolom, hogy a spontán ötletszerű promiszkuitást tűrni, a jó férj erénye lenne.
    Tíz férfi közül kilenc megszüntetné a kapcsolatot. Gondolom én ,de lehet hogy tévedek.
    Mostanság nekem is – bár ki tudja szerencse e hogy nem e tárgyban – de feszegetve van a tűréshatárom.

  6. 5:
    És belerúgnál 4 gyerek rendezett életébe? Máskülönben, szerinted a pina elkopik, elhasználódik, kilyukad, használhatatlanná válik? 😀

  7. A Hogyan NE éljünk családi életet – sorozat 124. részét látták! 🙂

  8. 7:
    A “családi élet” című fejezet a Nagykönyvből hiányzik, ezért aztán mindenki úgy képzeli el, ahogy akarja. Viszont bárhogyan is van megfogalmazva egyes emberek fejében, a megvalósítása sose sikerül. Máskülönben a “rendezett” élethez, csak úgy mint a békéhez, és néhány más dologhoz, két fél kell. Csak az egyik fél akarata édeskevés.

  9. “a pina elkopik”
    Tibor bá’ , a bizalom kopik el. Az pedig minden kapcsolat alapja…

  10. Ti aztán tényleg ideális házasságban éltetek: Judit minden kalandjáról beszámolt, Te pedig az ezzel kapcsolatosan felmerülő problémákra bölcs higgadtsággal reagáltál, már csak azért is, mert – korábbi sztorijaidból ítélve – Te sem voltál jobb a Deákné vásznánál.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük