(3580) Tőke, profit, és munkabér 2021-ben

Az angol nyelvű poszt szerkesztett fordítását E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek


Capital, Profits and Wages in 2021


Long before Karl Marx and Jenet Yellen, some might have suspected that there are three elements that define the core of capitalism. These are, of course, capital. But capitalism is also a system that is defined by profits – commonly camouflaged as shareholder values – as well as wages.

From Smith to Yellen the existence of these three fundamentals was never threatened. Yet the relationship between the three has altered somewhat in recent years. This is the argument of Belgian economist Jan Eeckhout.

One might begin the journey into capital, profits and wages with a helpdesk worker called Erin. Erich was, despite having numerous degrees, squeezed into an open-plan office until the Coronavirus pandemic hit her workplace. Erin works around forty hours a week, thus making $480.- a week, or $23,000 a year. The U.S. Census Bureau lists the annual real median personal income at $35,977 in 2019.

For many workers in many countries wages have stagnated since the 1980s. With the election of Thatcher (44%) in the UK in 1979 and Ronald Reagan (51%) in the USA, the year 1980 marks the beginning of a sustained colonization of society by neoliberalism. One of neoliberalism’s key goals is the destruction of trade unions and the weakening of workers leading to widespread wage stagnation.

1980 also marks the year when wages and productivity parted company. Until that year, both rose together. An analysis by the US Bureau of Labor Statistics distinctly shows that since 1980 there has been a clear break between the evolution of worker productivity and that of wages for most workers. In other words, workers are getting a smaller share of the pie – just as neoliberalism has set out to do. As workers’ productivity increased but wages stagnate, they’re walking fast and moving backward.

This also means there is an ever-increasing rise in wage inequality. Top earners have increased their income while workers at the bottom half have not experienced such gains. Even unhealthier is the fact that the top 1% worker now earn on average twenty times more than the bottom 99% workers in the same firm. Neoliberalism has vacuumed wealth upwards. This is camouflage through, for example, the all boats rise and the trickle down ideology. In fact,

The labor share, the total expenditure on wages as a share of production in the economy has historically been around two-thirds, or 65%. The remaining one-third is expenditure on capital and profits. Today the labor share is below 58%. A decline of 7% [this] may seem tiny, but that includes the salaries of all those top earners, not just the low-paid workers.

While we are daily sold the ideology of competition, in reality there are many sectors of the economy where oligopolies or even monopolies reign:

+ online shopping is monopolized by Amazon;

+ social online relationships by Facebook;

+ online work meetings by Zoom;

+ online auctions are run by eBay;

+ computer software comes from Microsoft, etc.

In short, it is an entrepreneur’s dream to be a monopolist, the only firm active in the market. Without competition, the monopolist sets a price that maximizes profits. Correspondingly, when only a small number of firms compete, then the market is an oligopoly.

Back at the monopoly, the actual board game of Monopoly was designed in 1903 by Elizabeth Magie as a pedagogical device to illustrate the perils of monopoly. Of course, there is ample evidence of the market power of monopoly. There are also extremely outstanding examples like the Mylan company that produces an anti-allergy device that sells for $609.- – the estimated production cost being $35.

Of course, the profit is not going to workers. It goes to shareholders. This creates the profit paradox: the success of thriving firms is not beneficial for workers. We can see this in dark-satanic-mill-like working conditions of Amazon warehouses for example. The entire setup applies even more to wages where Amazon, pays a little above minimum wage while Jeff Bezos’ net worth is at $195.3 billion.

When taxation enters the picture, things getting even worse, as Warren Buffett acknowledged openly when saying that he pays less tax than his secretary. Meanwhile, in order to reduce a firm’s tax base, accountants will book many costs (for example, the CEO’s private jet). In other words, Jeff Bezos’ private jet is tax deductible while the Amazon warehouse worker pays a goods and service tax even on the bus ticket that gets him to Jeff Bezos’ warehouse. Capitalism and a pro-business state can hardly get any better.

The fattening up of capitalism is observed around the world as the labor share of global wealth has been falling substantially since the 1980s. Much of this is the result of the rise of power of companies and corporations. This power comes to them through neoliberal governments. It is accompanied by a deliberately engineered decline of the power of the worker that came with the destruction of trade unions.

What we see is that market power does not simply redistribute funds from the pockets of the workers to those of the owners of the firm. Market power and the decline in the labor share destroy value in the economy. The central thesis of much of this is:

+ A firm with market power for the goods it sells does take one fundamental step back. Because it sells at higher prices, it sells less and it produces less. Therefore, that firm reduces the number of workers it hires. If market power is widespread in the economy, and there are many dominant firms in all sectors, then the small step back becomes a giant leap backward that drives wages down in the entire economy.

+ If one trucking company hires fewer drivers, drivers’ wages are unaffected because they can drive trucks and cars for other companies, they can work in the food industry, in security, in construction, and so on. But if there is market power in many firms in all industries, then the economy-wide demand for labor falls and, as a result so do wages in all industries.

+ If one locust lands and eats at the crop, there is no loss to the farmer’s yield. If a swarm of locusts lands on the field, the crop disappears entirely.

This has dire consequences. For example, labor now accounts for 59% of GDP and profits account for 12%. In the 1970s those numbers were 65% and 3%. In other words, wealth has been vacuumed upward since the advent of neoliberalism in the 1980s. Critically, wages of the low earners have stagnated in dollar terms and have decreased as a share of GDP.

This means that poor are made poorer. It also means that their wealth is declining in relation to the overall wealth of a society when this is measured against GDP: the value added created through the production of goods and services in a country during a certain period.

Even more dismal, since the 1980s the weekly wage of the median worker has barely moved while over the past forty years, GDP has nearly doubled. The median wage as a share of GDP has nearly halved. The overall picture of wage stagnation of the low-income earners is therefore much more dire. As planned by the advocates of neoliberalism, the poorer you are the more you are hit – the richer you are already, the richer you have been made during the last 40 years of neoliberalism.

We are not moving closer at all. Instead, we are moving further apart as society are further and further split into rich and poor. Neoliberalism damages a convex society in which the middle-class is strong and the bottom (the poor) and the top (the rich) are a few.

Instead, neoliberalism creates a concave society with a shrinking middle-class while giving to the already rich and pushing the poor further down. As a consequence, we produce more wealth every day but get less of it. We work harder only to get less.

Meanwhile at the top end of the income scale, competitive pressure raises the compensation of all CEOs, and no firm is better off for it. In many cases, CEO pay, perks, golden parachutes, corporate jets, etc. have next to no link to profitability, value of a corporation, and corporate success – performance related pay exists mostly for those further down the chain.

Yet CEO pay is linked to a CEO’s ability to create a monopoly. Moreover, the rise in CEO compensation goes hand-in-hand with the rise in market power. Firms with more market power pay their executives more. This leads us to the conclusion that executive salaries are not only high, but excessive.

Many of these excessively overpaid CEOs can’t be found on the front pages of glossy magazines. Most CEOs shy away from the limelight. Plenty of well rewarded CEOs tend to be financial managers and owners of private equity firms.

In 2004, Eddie Lampert became the first Wall Street manager to make more than $1 billion in one year. In real numbers, this is: $1,000,000,000. The average price for a new car in the USA is $40,000 which means, Mr Lampert’s $1bn could have bought him twenty-five-thousand new cars.

Even unhealthier is the fact that, the increase in the average total income of the top 1% between 1980 and 2018 is 217%. During that same period, wages of the median workers have stagnated. This too shows that the rich are made richer while the rest stagnate. And this is even the case when one looks inside companies where wages of workers and rewards of CEOs grows every more disconnected even when the stratospheric money paid to CEOs is a reward for questionable business practices.

These are found in the Nestle’s baby formula case, the Ford Pinto, Richardson-Merrell’s Thalidomide, Exxon Valdez, Bhopal, BP’s Gulf of Mexico, Volkswagen’s emissions, Enron – the list is endless. But corporations don’t need to worry as long as ideologies like corporate social responsibility and business ethics are able to convince the public that all is fine.

As it is so often the case, behind every great fortune there is crime, from John D. Rockefeller’s Ludlow massacre to the Sackers billionaires and the estimated 72,000 overdose deaths in 2017 in the United States alone. Yet, some of the rich and wealthy seek to buy their way out of their crimes by giving donations and by philanthropy.

They do this undeterred by the fact that the result is that donation fail to target those in society who need it most. But most importantly, donations are not free; the $1 million donation to Harvard cost the taxpayer $350,000 if the donor pays a 35% marginal tax rate. The total amount of foregone tax income is in the order of $50 billion per year.

In other words, philanthropy comes with a double whammy. Rich individuals, companies and corporations save truckloads of taxes. Meanwhile, corporate public relations based on philanthropy makes the rich and their corporations look good. Meanwhile, taxpayers and society foots the bill – an ingenious setup that systematically engineers inequality.

Yet despite the decline in inequality worldwide, income inequality within each of these groups of countries has increased. At the same time, income inequality within Western countries went up as well. In other words, there is more inequality within our own economies at home and in adjacent neighborhoods, and less inequality between economies far away. Likewise, income inequality in larger cities has started to rise since 1980 – the year neoliberalism started to make a showing.

Inequality shows up in evermore ways. Since the 1980s, the Dow Jones, adjusted for inflation, has been growing at an average rate of about 6.2% per year. It wasn’t always like that. In 1981, the inflation-adjusted index was at the same level as it was after World War II in 1946, or zero-real growth over that thirty-five year period. This shows that since 1980, big- and not-so big business has thrived while many others did not thrive.

Those who did not thrive are workers. Today, a typical worker is hit twice: her wages are lower due to lower labor demand, and what she consumes is sold at monopolistic prices, further lowering her purchasing power. And if this is not enough, the worker is hit a third time because she holds no stocks and therefore forgoes the financial gains of market power.

These are just three ways in which neoliberalism makes to poor poorer and the rich richer. Of course, this is accelerated in an economy in which the immediate effect of robots and automation is to make workers poorer and firms richer and not only are made richer firms, their shareholders and CEOs are getting richer too.

For the rest, things are made worse and worse. For example, the skilled miner who becomes an Uber driver or a security guard is likely to earn only a few dollars more than minimum wage. In the so-called gig economy, most drivers work fewer than ten hours per week and only 19% work full-time. Many workers report to be willing to accept lower wages in exchange for flexibility.

This may well continue until the driverless car appears. When automation replaces workers and when robots increase productivity with fewer workers, the displaced jobs disappear permanently. What might also disappear permanently is democracy, as the Slovenian philosopher Žižek argues.

In the end one might like to look at US Supreme Court Justice Louis Brandeis who said, Americans might have democracy or wealth concentrated in a few hands, but they could not have both. For corporate capitalism, democracy is merely an add-on, an unwarranted and disturbing feature at best.

Neither companies and corporations nor corporate capitalism has ever needed democracy. Within companies and corporations, democracy has been extremely eliminated. In fact, there is no industrial democracy.

In international institutions that govern global trade, commerce and globalized capitalism, democracy has also been eliminated. Yet in some – and by no means all – countries, companies, corporations and corporate capitalism are forced to deal with democracy. In those countries, the current institutions ensure that capitalism is pro-business.

The prime institution to achieve a suitable level of pro-business democracy are corporate media. This seems to continue until capitalism has turned our planet into The Uninhabitable Earth.


Éljetek a lehetőségekkel!

30 gondolat erről: „(3580) Tőke, profit, és munkabér 2021-ben

  1. Itt van a kutya elásva, és nem a BLM és LMBTQ a generális probléma… Ezt is csak arra használják a gazdagok, hogy a mérhetetlen igazságtalanságról eltereljék a figyelmet.

  2. Ma az USA neoliberális, a Nyugat is az, és Oroszország is.

    Kína nem az. Kínában a közérdek felülírja a profitot, legalábbis bizonyos esetekben.

    Magyarországon talán csak Thürmer Gyula Munkáspártja az amely igazi ellenzéki szerepet tölt be. A médiakontroll miatt alig lehet tudni róluk.

    Žižek nem tudom miről beszél. Az ami Nyugaton van már rég nem demokrácia, valószínűleg soha nem is volt az.

  3. dajtás 1

    A két dolog összefügg. A neoliberalizmus szociális politikája a BLM és az LMBT. Mindkettőt az oligarchia pénzeli (az Antifát is). Az egyik cél, hogy ne a szegénységről legyen szó, ne a kizsákmányolt munkások, vagy ma már inkább a kiszolgáltatott munkanélküliek, legyenek az „áldozatok”, hanem a (sokszor ad hoc kreált) identitáscsoportok. A mai nyugati baloldal egyik legnagyobb bűne, hogy semmilyen szinten nem áll ki a gazdasági igazságtalanságok ellen, ehelyett olyan álproblémák miatt üvöltözik mint a „rasszizmus” vagy a „homofóbia”. Persze a másik előnye ennek az oligarchia szempontjából, hogy a szegények beleesnek az identitáscsapdába, és a haragjuk egymás ellen irányul, faji, etnikai, és más alapokon.

  4. dajtás 1

    Az abszolút nem véletlen, hogy a neoliberális gazdasági modell ideális polgára a buzi. A buzit a pillanatnyi szenvedélyei irányítják, nem igazi szabad ember. Ezenkívül, mivel gyerekeket nem nemz, nem igazán küzd a fizetésemelésért sem.

  5. A neoliberalizmus és a demokrácia nemhogy nem következnek egymásból hanem egymás ellenfelei. Amíg a neoliberalizmus irányítani tudja a demokráciát addig fenntartja azt. Ha nem akkor a látszatot is megszünteti.

  6. Kiváló írás, csak hosszú. Akik itt kommenteltek, már mind a végére értetek?

    Világfigyelő, Dajtás is ezt írta, csak tömörebben.

    Azért „kiváló” dolog ez a BLM és LGBT, mert mindkét oldal harcosait teljesen lefoglalja, miközben senki nem figyel a gazdasági igazságtalanságra. Néha néhányan írunk róla pár szót itt-ott, de a politikai képviselete zérus.

    Orbán is jól csinálja: bedob egy törvényt, amire a baloldal harap, erről megy a diskurzus, hogy hova megy a pénz, arról meg addig se beszélünk.

  7. Re:Ábel
    „Divide et impera”
    Elég régi trükk, erre lenne való a történelem oktatás, hogy ne legyen minden vicc új…
    Ebből is látszik, hogy mennyire félre van tolva a fókusza a lényegi oktatásnak, nehogy a nebuló elgondolkozzon azon, hogy a mai világ ugyan azokat a köröket futja, mint 2000 éve.

  8. Ábel —

    Nem egészen. Én pl. úgy gondolom, hogy az LMBT dolog egy oldala annak a gazdasági rendszernek amit a fenti cikk kritizál. Amerikában, kicsit leegyszerűsítve, a REpublikánusok hozták a rendszer gazdasági intézkedéseit, pl. nem adóztatták a gazdagokat (a multikat), stb., míg az ehhez tartozó szociális politikát pedig jellemzően a Demokraták képviselték (feminizmus, LMBT, BLM). Sajnos a mai nyugaton minden létező politikai alakulat az 1% további gazdagodását segíti elő, csak más eszközökkel.

    Az igaz, hogy pl. a magyar kormánypárt is gyakran LMBT kritikus, viszont ezt anélkül teszi, hogy ezt az egészet összekötné a gazdaságilag igazságtalan rendszerrel. Sőt, a nyugati baloldalt a „kommunistázza” is, holott a nyugati baloldal is a vadkapitalizmus egyik oldala, ha valamitől távol vannak az a kommunizmus.

  9. Na, átrágtam magam rajta. Az egész kiváló!

    Kíváncsi lennék ezekre a számokra magyar viszonylatban is. Meg a posztszovjet blokkra általában.

    A rendszernek nyilván mi is részei vagyunk, de a szocialista rendszer, aztán a rendszerváltás, nyilván kicsit színezi a képet.

    Ha tisztességes lenne a baloldal, minden héten lehoznának egy cikket a témáról a lapjaikban.

    9: „Az igaz, hogy pl. a magyar kormánypárt is gyakran LMBT kritikus, viszont ezt anélkül teszi, hogy ezt az egészet összekötné a gazdaságilag igazságtalan rendszerrel. ” – Hát, ez érdekes meglátás. A magyar kormány abszolút cégpárti. Sőt, nem elég, hogy hagyja a multikat minimális adóval meglógni, időnként még vegzálja is a magyar kisvállalatokat, hogy tetézze a piaci hátrányukat. Az oligarchák közpénzből való feltőkésítéséről nem is beszélve. Szerintem éppolyan rosszak mint a Republikánusok, csak ráadásul még nem is olyan vállalatoknak kedveznek, akik legalább valami piacképes üzleti modellel maguk szerezték a vagyonukat, hanem kádereket pénzelnek, gazdasági talpraesettségtől függetlenül.

  10. 10.-
    „A magyar kormány abszolút cégpárti.” Magyarország az EU-ban és a NATO-ban van, a nyugathoz tartozik. A kormánya nem lehet más mint abszolút cégpárti. Ha már, akkor a kormány valamivel kevésbé cégpárti mint az ellenzék lenne, és ez egy előny.
    „Sőt, nem elég, hogy hagyja a multikat minimális adóval meglógni,” Felteszem itt arra célzol, hogy a közelmúltban a magyar kormány megvétózta Biden tervét a minimum cégadóval kapcsolatban. Ha Magyarország emelné a cégadókat, akkor azok a cégek simán csak odébb állnának. Nem tudom, hogy az jó lenne. Egyébként meg, az USA azért akarja azokat az adókat beszedni, hogy fegyverkezhessen Kína ellen.

  11. 10 –
    „Az oligarchák közpénzből való feltőkésítéséről nem is beszélve.” Ezt sem Magyarországon találták ki. Minden kapitalista országban bevett praxis.

    Egyébként, Magyarországon még mindig az oligarchák vannak alárendelve a kormánynak, és nem fordítva. USA-ban a kormányok vannak alárendelve az oligarcháknak. Ami Magyarországon van, legalábbis elvben, még mindig demokratikusabb, mert a kormányt választjuk, nem az oligarchákat. (Ezzel nem akartam feltétlenül azt sugallni, hogy Magyarországon egészséges demokrácia lenne.)

  12. A szolidaritás veszélyes. Az emberiség urainak, eliteknek, multiknak szemszögéből érthető az az elv, hogy küzdjön mindenki önmagáért, adja el magát, és ne törődjön senki mással. A gazdagoknak ez nem probléma, de a kisembereknek ez pusztító hozzáállás. A neoliberalizmus lényege, és az amerkai lakosság számára is alapelvvé vált, hogy mindent bízzunk a piacra.
    Mi lett belőle ? Az 50-60-as években még szegényebbek is olcsón megúszták az oktatást, alacsony volt a tandíj, ill. könnyen lehetett ösztöndíjat szerezni. Ma meg már a gazdag családokból származó diákok is nagy adósságot halmoznak fel. De korlátozottá vált a teljes értékű egészségügyi ellátás is.
    És nehogy azt higgyük, hogy ez nem gyűrűzik be hozzánk, mert már itt is van.
    Amit viszont nem kötnek az ember orrára, hogy már szinte az egész világon külön szabályok vannak a gazdagoknak és a szegényeknek. Mert ha bajban vannak, az államot azonnal kényszerítik, hogy megmentse, ill. protekcionista élénkitő programokkal segítse ki a nagy cégeket, bankokat, akik már nem a szükséges dolgok előállításából profitálnak, hanem abból teremtenek pénzt, hogy újabb felesleges és pusztító vágyakat generálnak és ezzel újabb fogyasztókat gyártanak. Megfigyelik, a hiedelmeiken és beállítottságukon keresztül adósságcsapdákba kergetik és végül teljesen magukhoz kötözik őket.

  13. 10.-

    „Ha tisztességes lenne a baloldal, minden héten lehoznának egy cikket a témáról a lapjaikban. ” A baloldal pont ezt csinálja. Legalábbis majdnem minden héten, pont ezek a témák, szóba kerülnek a „Szabadság” hetilapban, vagy a „Tíz perc Thürmer Gyulával” c. youtube műsoron.


    Nagyon jó összefoglalás.

  14. Egyelőre nem volt időm végigrágni magam rajta, de szerintem a példák elég bénák…
    „+ online shopping is monopolized by Amazon;”
    Bárki bármikor indíthat webshop-ot, az Amazonon kívül Amerikában is millió másik működik. Kétségtelen, hogy az Amazon a legismertebb, legnagyobb forgalmú bolt éppen azért mert rohadt sokat fektettek be az internet „hőskorától” kezdve mind az online felületük tökéletesítésébe, mind a marketingjükbe (lényegében ők „tanították meg” az amerikaiakat, hogy online is lehet vásárolni), mind pedig a logisztikájukba, így a versenyelőnyük nem a semmiből jött.
    De 2020-as adat szerint az USA online retail kereskedésének 39%-a volt az övé, ami ugye messze nem monopol helyzet.

    „+ social online relationships by Facebook;”
    Nekik valóban jóval nagyobb a piaci részesedésük az USA-ban (70%+), de ők se monopol helyzetűek, a fiataloknak meg már „ciki” is FB-re regisztrálni.
    Érdekes pl hogy hasonló koncepcióval korábban indult más cégekkel szemben (pl Friendster, itthon (i)WIW) hogyan sikerült elhódítaniuk a felhasználókat.
    Pl. az iWIW esetében a Telecom miután felvásárolta az akkor jól futó oldalt, semmit nem tett, hogy tovább építse a brand-et és felhasználói bázist, aztán mikor szépen le is léptek a felhasználók, akkor lekapcsolták a szervereket…

    „+ online work meetings by Zoom;”
    Lehet, hogy a cikkíró nem ismer más platformot, pedig még épp a később emlegetett MS-nek is van Teams-e. A Zoom piaci részesedése az USA-ban ~60%, ez monopólium lenne?
    A Zoom tábora egyébként is a pandémiás időszakban futott fel, pont azért mert jó szolgáltatást kínál, és egyszerűen lehet csatlakozni. Korábban volt tapasztalatom Cisco TelePresence megoldásokkal, azok irgalmatlan beruházást igényeltek a Zoom vagy épp a Teams megoldásaihoz képest.

    „+ online auctions are run by eBay;”
    Ez nem az online shopping része, amit egyszer már az Amazonnak adott monopolba? 🙂

    „+ computer software comes from Microsoft, etc.”
    hmmm… operációs rendszer és irodai programcsomag értelemre szűkítve a „computer software” fogalmat letagadhatatlan a MS dominanciája, de persze ott a Linux, az iOS, az Open Office, a Google Docs, stb… Választási lehetőség lenne, de pl én már próbáltam Linuxra átváltani, aztán a wifis scanner/nyomtató életre keltésével folytatott több napos küzdelem után visszatértem windowsra, ahol a driver „next-next-finish” települt és minden rendesen működött…

    Szóval a fenti „monopol” lista igencsak kérdőjeles szerintem.

  15. 12,Világfigyelő
    ….”. USA-ban a kormányok vannak alárendelve az oligarcháknak…”
    Istenem, mennyire tévedsz.
    Az USA-t a CIA uralja. Korlátlanul. Nincs még ország a világon, ahol egy volt , – ma már rég nem csak az – hirszerző szervezet ennyire elszabadult, ennyire önjáró, ennyire mindenhova beépült, és ennyire öncélú volna, mint azok ott. És most már nem lehet ellene tenni semmit, mert másnap a coroner megállapitja rólad, hogy tulajdonképpen már háromnapos korodban neked szivelégtelenségeid voltak, amit a gonosz háziorvosod már akkor elhanyagolt.
    Szóval SEMMIT.
    A helyzet visszafordithatatlan, olyannyira, hogy véleményem szerint Amerika összedölhet, a CIA megmarad!!!!Nem fontos, hogyan, szétdarabolva, beépült sejtként más országokban, az álcázás nagymestereiként, pont, mint manapság, ezek továbbra is fennmaradnak, ha körülöttük minden szétesik, akkor is.Eszméletlen, korlátlan, Amerikából már régen globálisan szétteritett pénzforrásaiknak köszönhetöen ezek továbbra is élni fognak
    Ilyen még nem volt az országok történelmében.

  16. 11.Világfigyelő
    …”Ha Magyarország emelné a cégadókat, akkor azok a cégek simán csak odébb állnának…”
    Ugyan hova? .Nem olyan egyszerü. Egy hatalmas ipari létesitményt átcipelni nem olyan sima , mint egy böröndöt. Hosszadalmas és fölöttébb költséges, hidd el. Azonkivül ismét kérdem, hova.Az új helyen honnan lesz azonnal megfelelő számban és nivóban szakembergárda?
    Kinát feledd el azonnal, több okból.Akkor hova?

  17. 17 – balint

    Nem olyan nehéz egy „hatalmas ipari létesítményt” odébb vinni. Itt elsősorban összeszerelőüzemekről van szó, és ha megnézed pl. a Flex épületét a repülőtérre menet, akkor nyilvánvaló, hogy egy olyan raktárépület amit pillanatok alatt szét lehet szedni, ha nincs szükség rá.

    Egyelőre Írország sem támogatja a 15 %-os cégadót, de ott van még Kína, Oroszország, és Brazília is, és sokan mások.

    Nem igazán egészséges, ha Amerika dönti el, hogy hogy adózzon a világ többi része.

  18. 15. Avatar-

    Szerintem a „monopol”-helyzettel a cikk írója inkább arra gondol, hogy az említett cégek CEO-i hatalmas befolyással bírnak az amerikai és más kormányokra. Pl., USA-ban a Boeing nincs monopolhelyzetben, de azt meg tudja csinálni, hogy az FAA-t befolyásolja. A 737 MAX gépek több mint egy évig nem repülhettek, mert az FAA félrenézett amikor ellenőrizték a típust, és megengedték, hogy egy kamu-szoftver elvegye a pilótáktól az irányítást. Az, hogy végül mégis leállították a gépeket, két baleset után, azt annak köszönhetjük, hogy a kínai szervezet előszőr leállította őket (egyébként a 737 MAX-ot a Boeing a kínai piacra szánta). Ha nincs a kínai szervezet, akkor az USA-ban és az EU-ban, következésképp a világ többi részén, ezek a gépek tovább repkedtek valószínúsíthetően súlyos következményekkel.

  19. Világfigyelő, Bálint: a minimális cégadó megállapodásnak pont az lenne a lényege, hogy globálisan mind állapodjunk meg, hogy egy szintnél nem visszük lejjebb az adót. Ha ezt mindenki bevállalja, akkor nincs értelme bárhová is vinni az akármit, mert ott is pont akkora adót kell majd fizetni utána.

    Ebbe beleköpni – szemétség.

    De a „cégbarát”-ság alatt nem is csak erre gondoltam. Sokkal inkább azt kéne mondani, hogy a nagytőkének kedvez. Meg a csókosnak. Viszont a vállalkozásindítás, kis- és középvállalatok számára egyáltalán nem olyan barátságos hely ez az ország. Betarthatatlan szabályok dzsumbujával tartanak folyamatosan sakkban. Alig akad olyan vállalkozás, amit egy-egy ellenőrzés ne kaszálhatna el, ha nagyon akar, valamiért. Aki dolgozik, ki van szolgáltatva a hivatal kénye-kedvének. Ez talán még a poszt által leírtaknál is nagyobb baj, illetve azt tetézi: mert még ha meg is lenne az agilitás egy-egy polgárban, hogy kitörjön az alkalmazotti elnyomásból, jó eséllyel letörik a szarvát. Szerencsésebb esetben kisvállalkozóként saját magát zsákmányolhatja ki.

  20. 15.- AVatar

    VAn még egy példa amit a cikk használ, és valamennyire megkérdőjelezhető.

    Ez pedig a Volkswagen dízel botrány.

    Erről van egy érdekes cikk, Eric Peters, autószerelő, autószakértő, és újságíró tollából. A cikk szerint a Volkswagen egy olyan autón dolgozott, és előrelátható sikerrel, amely nagyon nagy távolságokat tudott volna megtenni nagyon kevés hagyományos üzemanyagból . A prototípus neve a Volkswagen L1 volt. Ennek az autónak a fogyasztása bizonyítottan 1.4 liter/100km volt, továbbá, ezzel jóval csökkent volna, ha elkészítették volna a hibrid változatot.

    Ez igen nagy kihívást jelentett volna a hibridautóknak, és különösen az elektromos autóknak. A Volkswagen ezért találta magát egy igen komoly inkvizíció alatt, és ez az ún. „dízel-botrány” háttere. Lényegében félre kellett tenni őket az útból.


  21. 21 Ábel.–

    Semmi szemétség nincs benne. Az adókat a helyi gazdasági viszonyoknak kellene meghatározniuk, sőt, minden ország szuverén joga, hogy mennyi adót vet ki.

    Továbbá semmi nem garantálja, hogy ha Amerikában van egy törvény, hogy a cégeknek X százalékot kell adózni, hogy akkor azt az összeget be is fizetik. A fenti cikk említi a Ludlow-i vérengzést, ahol John D. Rockefeller kérésére az amerikai nemzeti gárda megölt legalább 22 sztrájkolót. Rockefellert senki nem vonta ezért felelősségre. És nem is volt egyedi eset.


  22. 20 Világfigyelő:
    Ezzel egyrészt az a baj, hogy semmi köze a monopólium szó jelentéséhez, másrészt, hogy a fenti példák között a Boeing nem szerepelt, egészem más piacon mozog mint a példák, így teljesen irreleváns, hogy hogyan lehetett képes befolyásolni a felügyeletére hivatott szervet, annak tükrében, hogy mire is gondolhatott a szerző.
    Talán a hegemónia lenne a fenti esetekre a helyes kifejezés.

    „Without competition, the monopolist sets a price that maximizes profits.”
    Ez meg a bárgyúság netovábbja, az üzleti vállalkozások alapvető célja a a fogyasztói igények kielégítése a profit maximalizálása mellett, akár tiszta monopol helyzetben vannak, akár (elméleti) tökéletesen versengő piacon.
    Mikroökonómia alap tananyag minden gazdasági képzésen a két szélső helyzetben a kereslet-kínálat függvények alapján történő profitmaximalizálás. _https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/szakkepzes/kozgazdasagtan/mikrookonomia-12-evfolyam/profitmaximalizalas/a-maximalis-profit-meghatarozasa

  23. Re:22
    Ha nagyon megerőltették volna magukat a WV mérnökei, akkor fél liter/100km is összejött volna. Igaz ez már külsőségekben látszódott volna klasszikus motornak, belsőleg pedig baromira nem úgy működne…
    (Ford ül a szabadalmon)

  24. Avatar 24.-

    Kétfajta monopólium van, a horizontális és a vertikális. Az egyik arról szól, ha egy fajta termék vagy szolgáltatás esetében egy részvevőé az összes (vagy majdnem az összes) termelő vagy szolgáltató. A másik arról, amikor egyfajta termékkel vagy szolgáltatással kapcsolatos résztermék vagy részszolgáltatás egy szereplőhöz tartozik.
    Pl., ha autókat gyártok, de elkezdem megvásárolni a gumigyárat, az akkumulátorgyárat, azt a céget amely a kárpitot állítja elő, stb.

    A klasszikus közgáz valszeg nem foglalkozik azzal az esettel, amikor egy cég megvásárolja azokat a szervezeteket, amik a cég termékeit ellenőrizni hivatottak. Pl., én autógyáros vagyok, és ahhoz, hogy simán menjen az üzlet, ahhoz megvásárolok politikusokat, az NTSB-t (National Transportation Safety Board, az USA-ban a biztonságra ők hivatottak ügyelni), esetleg a legfelsőbb bíróság embereit. A monopólium kifejezés némi abúzusával ezt lehet vertikális monopóliumnak értelmezni.

    A Boeing esetében a Boeing megvásárolta az FAA-t. A cikk említi a Sackler családot, akié a Purdue gyógyszeripari cég. Ők rengeteg tudóst vásároltak meg azért, hogy a szintetikus heroint a segítségükkel átminősítsék rendes fájdalomcsillapítónak. Ezzel több százezer ember halálát okozták.

    De igazad van, a hegemónia lehet, hogy jobb szó rá. Esetleg monopolisztikus hegemónia, vagy hegemonikus monopólium, és talán egy vertikális jelzővel az elején.

    Nem igaz, hogy az üzleti vállalkozások célja a fogyasztói igények kielégítése a profit maximalizálása mellett. Csak az utóbbi igaz, a profit maximalizálása bármilyen eszközzel. És erre jó példa a Purdue a szintetikus heroinnal. Semmilyen fogyasztói igény nem volt a szintetikus heroinra (csak amikor már beállt az embereknél a függőség…).

    Itt egy kis kritika a mikroekonómiai alapképzésről….

  25. 22: az L1 hibrid volt, itt egy „korabeli” magyar ismertetés róla.
    Mondjuk szerintem ezt autónak nevezni költői túlzás. 🙂
    Voltak korábban is mikro méretű autók, pl a BMW Isetta (3l/100 km 1955-ben’), de szerintem a mopedautók, japán kei-car-ok is többet nyújtanak ennél számos szempontból. pl parkolni könnyebb velük, és nem szinte a földre lefekve kell beléjük ülni (ami az 50+os embereknek nagyon nem mindegy, főleg kiszálláskor)
    Az L1 továbbfejlesztésével kialakított XL1-et piacra is vitték, sőt a 2014-es Év Autója választás környezetbarát kategóriájában dobogós helyet kapott (BMW i3 nyer), eltitkolva nem volt.
    De hát 111 000 euro ezért… amivel egy bevásárlás után nem tudod hazavinni ami a kosaradban volt… hááát. Persze egy Lambó, vagy a Ferrari se ideális bevásárláshoz, tudom…
    Ez egy játékszer nagyon gazdagoknak, akik nem motorteljesítmény nagyságával, hanem az alacsony fogyasztással méregetik össze a f@szukat, de ilyen nem sok van.
    Racionálisan kalkulálva az életben se spórolja meg az árkülönbözetét egy „normális” méretű, kialakítású autó fogyasztásához képest.

  26. Avatar-27

    Ez csak fikázás. Gondolom te a műhelyedben jobbat tudnál építeni…

  27. 28: Nem velem versenyez a VW, hanem egy rakat más autógyárral.

    Arra az összeesküvés elméletre ki se tértem, hogy
    ‘A Volkswagen ezért találta magát egy igen komoly inkvizíció alatt, és ez az ún. “dízel-botrány” háttere. Lényegében félre kellett tenni őket az útból.’

    A dízel botrány 2015. szeptember 18-án pattant ki, azaz több mint 2 évvel később, minthogy az XL1-eket elkezdték legyártani. Összesen 250 db készült 2013-14-ben. 2015-ben egyetlen darab se készült belőle szeptember előtt se.

  28. Jó de én semmit nem írtam az XL1-ről. Különben könnyű azt a cimkét ráragasztani arra ami nem fér a világképünkbe, hogy „összeesküvéselmélet”.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük