Tibor bá’ fordítása online
Feltételezem, tudod, miről van szó. Igen az anyajogú társadalomról, ami a definíció szerint az ősközösségi társadalom fejlődésének az a szakasza, amelyben a nőknek a gazdaságban és a társadalomban vezető szerepük volt és a leszármazást is anyai ágon vezették. Az angol definíció ennél egy kicsit szigorúbb, mert megtoldja azzal, hogy a családfő is nő és a vezetők is nőkből állnak. Azt viszont nem biztos, hogy tudod, ma is van ilyen társadalom a Földön, méghozzá Kínában, ahol ezt az elzárt társadalmi csoportot Mosou-nak hívják. Ez a tény egy Ricardo Coler nevű argentínai író fantáziáját annyira felizgatta, hogy egy időre elment közéjük élni, némi tanulmányozás végett. Nézzük hogyan számolt be a dologról.
Ricardo Coler első meglepetése abból eredt, hogy az apajogú társadalom – amiben valamennyien élünk – tükörképére számított. Nem férfiuralom van, hanem női, és kész. Azonban hamarosan kiderült, hogy a nők másképpen uralkodnak, mint a férfiak. Legfőbb törekvésük nem a pénz hajhászása, hanem a családjuk jóléte. Nőuralom alatt a férfiak ragyogóan érzik magukat, mert jóformán semmi felelősségük sincs, kevesebbet kell dolgozniuk és minden este egy másik nővel aludhatnak. A nők kezelik a pénzt, „kiszolgálják” a férfiakat, de mindenben ők döntenek. Meglepő viszont, hogy a Matriarchátus társadalomban nincs erőszak. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek problémáik, de ebben a társadalomban a nőknek eszükbe se jut, hogy a konfliktust erőszakkal oldják meg. Mivel a nők uralkodnak, senki se erőszakoskodik, nem a bűntudat tartja őket vissza, hanem a szégyen.
Természetesen felmerül a kérdés, hogy miként oldják meg a problémáikat? A nők kiosztják a feladatokat a férfiak között, és ha valamelyik férfi ezt nem teljesíti, akkor mindenféle büntetés helyett, úgy kezelik, mint egy éretlen kamaszt. Ez nem csak megszégyenüléssel jár, de a szexhez való jog elvesztésével is. Különben is úgy gondolják, hogy a nők megbízhatóbban és hatékonyabban dolgoznak. Igaz, komolyabb döntéseket, mint például házvásárlás, a férfiakra hagynak és elfogadják, hogy a komolyabb fizikai munkát is ők végezzék. A Matriarchátus társadalom legérdekesebb aspektusa a szex. Ugyanis a szex és erotika állandóan jelen van a társadalomban, de a kettő között hatalmas különbség van. A kétértelmű viccek és megjegyzések percenként hangzanak el. Állandóan kínálgatnak egymásnak nőket, és mindig van egy nő, aki rád mosolyog. Vannak nők, aki üvöltözve adnak parancsokat a férfiaknak, mintha süketek lennének, de amikor megkörnyékezésre kerül a sor, akkor teljesen megváltoznak. Egyszeribe szégyenlősökké válnak, halkan énekelgetnek és elpirulnak, és elhitetik a férfiakkal, hogy ők választanak partnert, és ők hódítják meg a nőt, majd eltöltenek egymással egy éjszakát.
Ezt fel lehetne fogni szabad szerelemnek is, de a helyzet nem ennyire egyértelmű. Szexuális életük igen aktív és gyakori a partnercsere. De a nők döntik el, kivel kívánják eltölteni az éjszakát. A nők egy nagy közös házban laknak, amin belül mindenkinek meg van a saját szobája. A férfiak egy külön házban laknak, de nincsenek úgy szétválasztva egymástól. Minden nő szobája előtt van egy fogas, amire egy férfi ráakasztja a kalapját. Ily módon mindenki tudja, hogy egy adott nőnél már van valaki, tehát senki nem kopog be. Ha egy nő beleszeret egy férfibe, akkor csak azt fogadja és a férfi más nőt nem látogat meg.
Ebből természetesen az következik, hogy a nő és férfi közötti házasság a mi értelmezésünk szerint nem létezik, bár a fogalom nem ismeretlen. Ha például egy gyerek rosszalkodik, akkor avval fenyegetik meg, hogy hozzáadják valakihez. A gyerekek hamar megtanulják, hogy a házasság egy roppant kellemetlen dolog. Amikor Ricardo Coler elmondta nekik, hogy nálunk egy nő és egy férfi összeházasodik és gyerekeket nemzenek. Ezt azonban kinevették, mert, hogy következetesen olyasmit csinálunk, amiről nyilvánvaló, hogy nem működik.
Közöttük az se probléma, hogy az apaság némileg bizonytalan. A gyerekek természetesnek veszik, hogy nincs apjuk, csak anyjuk. Máskülönben a terhes nők minden vágya, hogy lánygyereknek adjanak életet.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Hun birodalomban is voltak női falvak, és a magyar helységnevek is árulkodóak, pl „asszony falva” végű települések, ami arra enged következtetni, hogy nem is a rég múlt emlékeiről van szó.
Nem akarok megbántani senkit, de ez az erős férfi dominancia visszavezethető a „keresztény-zsidó” kultúrkörre, ahol Jahve mint „férfi” minőséggel szemben nem jelenik meg a női minőség, sőt a nőket hibáztatja azért, mert kidobták az első emberpárt a paradicsomból(vannak anomáliák itt is, mert Ádám ivadékai másokkal szaporodnak, akik a paradocsomon kívül éltek)… Ezen már kicsit tompított a keresztény Mária/Nagyboldogasszony kultusz, de alapvetően innen ered a vélt jog arra, hogy a nő elnyomható, sőt alárendelt, különben is csak Ádám oldabordájából született, igaz ez totális felreértése a szövegnek, ahogy a paradicsomi jelenet is. Így jutottunk el oda, hogy miért férfi központú a világ, és példa arra, hogy extrém ferfiközpontúság zsákutcába(kihalás a) vezet…
Azt meg sem említem, hogy a Föld/Gaia/Jóli-tórem női minőségű bolygó, szemben pl a Marssal, amiből messzemenő következtetéseket lehet levonni.
Végre egy szív- és lélekderítő cikk!!!!!
Még 2016-ban olvastam egy regényt: Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól.
A regény (?) fülszövege:
„A Búcsú Tóanyánktól Namu életútját követi végig. Szenvedélyesen megírt krónika, amely egy olyan valóságos világba vezet, amely túlszárnyalja legmerészebb fantáziánkat is. Dél-Kína és Tibet határán, 3000 méterre a tengerszint felett kezdődik a moszók, a „Lányok országa”. Különös vidék az övék: a házasság intézményét nem ismerik, de a szerelmet – az igazi, érdekmentes szerelmet – annál inkább. Anyajogú, matriarchátus társadalomban élnek, ahol a család feje az édesanya, s az igazi boldogságot egy leánygyermek születése jelenti. E fantasztikus, a világon egyedülálló népcsoportnál a szexuális illendőség szabályai oly szigorúak, hogy a nők még gyermekeik apjának nevét is eltitkolják. A moszo férfiakat semmi nem köti vér szerinti gyermekeikhez, csupán nővéreik és húgaik gyermekeiért tartoznak felelősséggel.”
De ennél is érdekesebb a regény utószava. Minthogy ez több oldal is, csak egy rövid részt másolok ide, ami talán a legtalálóbban világít rá ennek a társadalomnak a legalapvetőbb (család) szerveződésére:
„Mialatt a moszók azt a nézetet vallják, hogy a szétszakíthatatlan család az eszményi, addig szexuális kapcsolataikat szigorúan a család berkein kívülre korlátozzák; e viselkedés legszembetűnőbben abban nyilvánul meg, hogy a moszo házban csak és kizárólag a nők rendelkeznek saját hálószobával, az úgynevezett babahuagóval, azaz „virágszobával”. Az idősek és a tizenhárom év alatti gyermekek a fő helyiségben alszanak, a tűzhely mellett vagy a fal mentén húzódó terebélyes faágyakban. A közfelfogás azt kívánja a felnőtt férfiaktól, hogy szeretőiknél töltsék az éjszakát, vagy ha nincsen szeretőjük, az istálló fölött emelt vendégszobában húzhatják meg magukat. A moszo szokás nem csupán azt tiltja, hogy a felnőtt férfiak egy fedél alatt aludjanak női rokonaikkal, de azt sem engedi, hogy utalásokat tegyenek szexuális
kapcsolataikra, ezen szellemeskedjenek, sőt a családi otthonban szerelmi dalt sem énekelhetnek, dúdolhatnak. Ugyan a nők és férfiak szabadon választják meg szeretőiket, s addig tartják fenn kapcsolataikat, amíg kedvük tartja, ami a nő hálószobájának magányában történik a nő és „barátja” (acsuja) között, az csupán kettejükre tartozik. Ha azonban egy pár úgy határoz, hogy a nyilvánosság elé
tárja kapcsolatát, akkor elidőzhetnek egymás rokonainál, ám romantikus szándékaikat és a jövőre vonatkozó terveiket nem oszthatják meg sem saját gyermekeikkel, sem a másik nem családtagjaival. A szexuális illendőség szabályai oly szigorúak (legalábbis ez volt a helyzet a kommunista beavatkozásig), hogy a nők kötelesek gyermekeik apjának nevét elhallgatni. A múltban az emberek közvetett módon szereztek tudomást apjuk kilétéről, ha egyáltalán tudomást szereztek róla, hisz a család meghatározó férfitagja nem az apa, hanem a (számos) nagybácsi volt. Sőt, ami azt illeti, a moszo férfiakat semmiféle kötelék nem köti a gyermekhez, akit nemzettek, csupán nővéreik és húgaik gyermekeiért tartoznak felelősséggel.”
Karolin Klüppel fényképész három hónapot élt közöttük, és több mint 250 mosuói családot látogatott meg.
https://www.lifo.gr/articles/woman_articles/172573
A legfejlettebb szárazföldi emlős állatoknál az elefántok társadalmában is a matriarchális rend uralkodik.
A hímek magányos életet élnek, míg az elefánt csordákat a nőstények alkotják, amelyek védelme alatt nevelik az újjabb generáciot.
3. L.S
Az elején teszett a dolog, de miután megbámultam a képeket, hát, mit mondjak…maradok a nejem mellett.
5 – balint:
+ 1 😀
2. Mackómuki
Nagyon érdekes.
Mondjuk azt az egyet nehezen tudom elképzelni, hogy nem tudja a gyermek ki az apja.
Bár az is igaz, hogy ez a felállás az egyetemes szeretet kifejlődésének is kedvez.
Az ember mint társas lény életvitelének is tulajdonképpen jobb ez az életforma.
Az Amazonkirályfi című regény is hasonló
Matriarchátust bemutató utópia(a nagy katasztrófa után), bár ott a családi berendezkedés „hagyományos” modell szerinti. A férfiak ott is csak jóértelemben vett igáslovak, de ők ezt nem bánják.
Az élet idillikus, de kemény és kíméletlen is, hiszen a természettel összhangban zajlik. Egész addig míg meg nem jelenik a káoszból máshol kiemelkedő, férfiuralta bádeni birodalom egyik nyersanyagok után kajtató felfedezőhajója…….
Jól hangzik, de ki tudja… Túl szép, hogy igaz legyen. A valóság sose olyan szép, mint amilyennek egy ilyen idealizáló leírás alapján képzelné az ember.
Azon gondolkodtam, hogy mért nem csinált még valaki nyugaton egy kommunát ennek a mintájára? A kereszténységgel nehéz volna összeegyeztetni, de a feministáknak vagy a hippyknek nincsenek ilyen problémáik.
Re:8
Azért nem, mert a feministáknak csak jár a szája, követelőznek, tüntiznek, hőbörögnek, de mikor a tettek mezejére kellene lépni, hogy lásd így is lehet, akkor inkább visszavonulót fújnak, és kezdik elölről a lemezt… 🙂
Könnyebb szájalni, mint csinálni, ebből is látszik, hogy valójában ez az ideológia egy ócska csomagoló papír, semmi több(tisztelet a kivételnek).
Megjegyzem, a nőuralom most is jelen van, tegye fel a kezét az, aki nem ismer olyan házaspárt, ahol a feleségnél van a kassza… 🙂 Ugye hogy ugye? 🙂
9.dajtás
Bingó.
Szerintem is a nyugati világban teljes a nőuralom, burkoltan, vagy akár nyiltan is a nők vezetik a világot.
Az esetek túlnyomó részében a közvetlen családot is.
7. Balázs
…”Mondjuk azt az egyet nehezen tudom elképzelni, hogy nem tudja a gyermek ki az apja”….
Pontosan ez az , ami engem is zavar valahogyan.
Nem jön be nekem ez a mindenki mindenkivel -gyereknemzésig elmenve – közös akolszerü életforma. A társadalom valahogy ugy alakult az évezredek során, hogy ki-ki párjával kialakit egy SAJÁT egyéni családot, egy apró magán-életformát EGY élettárssal, akihez azután egész életeben lelked minden szálával ragaszkodni fogsz, – vagy sem, de ez van – SAJÁT gyerekeiddel a saját kis otthonodban.
De az is lehet, hogy mindezt csak én, volt világcsavargó látom igy.
11 balint: szerintem azokban a társadalmakban azért nem váltanak hetente párt, tehát nagyjából be lehet lőni, hogy ki az apa.
Re:10 Bálint
Nem annyira bingó, csak viccelődni akartam, mert bár a családban sokszor van egy erős kezű nő, de a hatalmi centrumok vezetői szinte 100%-ban férfiak, és még a közelébe sem engednek nőket. Nyilvánvalóan azért, mert egy női vezetés nem akar pl 1000mrd dollárokat költeni értelmetlen fegyverkezésre, stb.stb…
Privát magán szférában lehet hogy igaz sokszor amit írsz, de a valós hatalomhoz elég kevés(gyakorlatilag nulla) nő szagolhat hozzá, kirakat vezetők nem számítanak(pl Merkel).
Ha teljesen szabadjára engedik a női párválasztást, akkor a nők idővel kikötnek a férfiak egy szűk csoportjánál, többségük inkább beáll egy-egy alfahím többedik nőjének, mint egy átlagbéla nőjének. Látjuk, ma ez a tendencia zajlik a nyugati világban. Ebben partner az állam is, mivel olyan dolgokat működtetnek, mint a családi pótlék, a hatalmi erővel kikényszerített gyermektartási, hogy a nő megoldja egyedül is a gyereknevelést.
Viszont ez totálisan ellenhat a társadalom érdekeinek. A férfi, akinek nem jut nő, akinek nincs gyereke, az bizony inkább kivonul a társadalomból. Kényelmes munkát vállal, videojátékokba menekül, stb. Így nem lehet működő társadalmat felépíteni.
Működő társadalmak többévezredes receptje az, hogy:
(nagyjából) minden férfinek jut egy nő, aki gyerekeket szül neki, és a rendelkezésére áll, amikor kell. Ezért cserébe a férfi infrastruktúrát épít, élelmet szerez, megvédi a veszélyektől, tudományt, művészeteket hoz létre. Vagyis a civilizációt magát.
14 – Asidotus:
„akkor a nők idővel kikötnek a férfiak egy szűk csoportjánál, többségük inkább beáll egy-egy alfahím többedik nőjének, mint egy átlagbéla nőjének.”
Igen, aztán amikor alkalom nyílik rá, tízszeresen leverik rajta.
7. Balázs
„Mondjuk azt az egyet nehezen tudom elképzelni, hogy nem tudja a gyermek ki az apja.
Bár az is igaz, hogy ez a felállás az egyetemes szeretet kifejlődésének is kedvez.
Az ember mint társas lény életvitelének is tulajdonképpen jobb ez az életforma.”
12.Intuitív
„szerintem azokban a társadalmakban azért nem váltanak hetente párt, tehát nagyjából be lehet lőni, hogy ki az apa.”
K.b. 15 évvel ezelött Thibeten voltunk. Az ottani idegenvezetőnktől egészen véletlenül tanultuk meg, hogy náluk is matriarhális volt a társadalmuk még nem régen.
Csak az édesanya biztos az édesapa kétséges.
Mivel a termőföldjük kevés és a klima sem segit, tásadalmuk – a vallási vezetéssel karöltve – évszázadokon keresztül ezt a rendszert támogatta.
Amikor a lány házasságra érett a kiválasztott legénnyel házasságba lépett.
Amikor a legénynek – az első férjének – az öccse már házasságra érett akkor öt is férjének fogadja ugyanabba a házba.
A következő testvérüket is ez a „szerencse ” várja.
Ez megy az ötödik férjég és itt megáll a menet.
A hatodik testvért és a kövtkezőket a budhista kolostor várja.
Ennek a matriarchális rendszernek a legnagyobb előnye, hogy a kevés termőföld nem oszlik egyre kisebb parcellákra, hanem egészbe marad.
A családfő a nő és a férfiak testvérek.
5. balint
„Az elején tetszett a dolog, de miután megbámultam a képeket, hát, mit mondjak…maradok a nejem mellett.”
Tisztelt Bálint
Ebben a riportban a teljes kép nem elegendő. Az igazi az lenne ha a kép mellett illatokat is lehetne szagolni.
Eszemre jutott egy koleszbarátom mondása:
A kosz csak egy pár napig rakódik utána már lepereg.
13,dajtás
Valahol az igazság mezsgyéjén jársz, de nem egészen…
Igyekszem megmagyarázni. Habár a látható hatalmi centrumokban tényleg a férfiak ülnek de ne feledd a mondást, minden sikeres férfi mögött ott egy nagyravágyó, törtető nő. Olvasgasd a régi uralkodóházak históriáit.
Azt is érdekes volna megtudni, hány főnök, nagyember tanácskozik odahaza a ház tulajdonképpeni fejével.
Re:17 Bálint
Értem amit írsz, pl ott van Clinton házaspár, de látva a világ eseményeit, nem látom mögötte a női minőséget, ami homlok egyenest ellentéte a mai „minőségnek”.
A mai vezető nők pöcsöt növesztett férfikak, akik ha nem ilyenek lennének, akkor felfalták volna őket a farkas törvények, emiatt a női minőségtől nagyon de nagyon messzire kerültek.
Eddig nem tartottam magam hímsovinisztának, de ez a cikk olyan, mint egy pszichodráma.
18. dajtás
„A mai vezető nők pöcsöt növesztett férfiak, …”
E téren a fantáziánk elég mérsékelt a többiekhez képest:
Barack Obama és felesége, Michaly! Lásd „őt”, amint a farkát rendezi(VIDEO)
https://www.makeleio.gr/%CE%B5%CF%80%CE%B9%CE%BA%CE%B1%CE%B9%CF%81%CE%BF%CF%84%CE%B7%CF%84%CE%B1/%CE%9F-%CE%9C%CF%80%CE%B1%CF%81%CE%AC%CE%BA-%CE%9F%CE%BC%CF%80%CE%AC%CE%BC%CE%B1-%CE%BA%CE%B1%CE%B9-%CE%B7-%CE%B3%CF%85%CE%BD%CE%B1%CE%AF%CE%BA%CE%B1-%CF%84%CE%BF%CF%85-%CE%BF-%CE%9C%CE%B9%CF%87%CE%AC/
Uraim!
Elgondolkodtam a matriarchális társadalom XXI.sz-i megjelenéséről…
Megtekintve a Trump vs. Biden vitát, azt gondoltam, ezt már nem lehet alulmúlni.
De:
itt bizonyosságot kaptam arról is, hogy nem kérek az ilyen jellegű matriarchátusból, és arra is, hogy mindig lehet lejjebb és még lejjebb csúszni.
Leszögezném, hogy nem az alapján vélekedem így, amit a hölgyek megfogalmaznak, hanem ahogyan! 18-ban Dajtásnak igaza lehet.
21. Horváth Csongor
Varga Judit teljesen normális volt, érvelt, tényeket, számokat sorolt, „Annácska” pedig csapongott össze-vissza, általánosságokat, lózungokat eregetve. Na azokból valóban nem kérek.
22: Fg.:
Én azt látom és hallom a videón, hogy Varga Judit, D. Trumphoz hasonlóan folyamatosan közbeszól, mondja a magáét, így a vitapartner el sem tudja mondani, amit szeretne. A moderátor viselkedése a legundorítóbb, érezhető részre hajlása és a funkciója szempontjából hasztalan jelenléte elsilányította az érdemi vitát. D. Anna felkészületlenségéről leírtad a saját véleményedet.
Nekem a hölgyhármas együttes produkciója nem tetszett, ezért írtam ide a véleményemet róla, nem azért, hogy politikai vitát generáljak. Megvan a véleményem azokról az emberekről, akik kellően rövidlátók és nem tények, hanem vélt vagy valós hasznuk alapján foglalnak állást, de ez a poszt itt és most nem erről szól!
23 Horváth Csongor
Én a TV-ben láttam egy részletet ebből a vitából, és engem is az háborított fel, ahogy Varga Judit közbevágva egyszerűen elszabotálta, hogy a másik fél előadhassa a maga felépített mondanivalóját, így semlegesítendő annak hatását a hallgatóságra.
Ezt ordítóan tudatos taktikai elemként alkalmazta, amitől bennem rögtön felment a pumpa, hogy el is kapcsoltam, hiszen látszott, hogy a műsorvezető asszisztál ehhez.
Ez szinte sugallta azt, hogy Varga Judit pontosan tudja, hogy vannak erős érvek a kormány álláspontjával szemben, amikre nehéz hiteles cáfolatokat adni, ezért szét kell tördelni a beszélgetést úgy, hogy a másik fél ne tudja zavartalanul megfogalmazni álláspontját.
De hát az ő helyzetében nem is tehetne mást, ha nem ezt tenné, nem kapott volna ilyen posztot…
Azért a magyar jogállamiságról itt is megvan a legtöbb embernek a véleménye, ami nem esik egybe a kormány által kommunikáltakkal…
24: Hubab:
OK, de itt nem ez volt a téma, s Fg. rögtön erre csapott le… Ezt kifogásoltam mindössze.
A mondandóddal egyetértek, de ezt a vitát simán lebonyolíthatta volna három férfi is, véleményem szerint sem a hangulata, sem az eredménye nem változott volna.
Ezért továbbra is azt gondolom, Dajtásnak igaza van, jelen pillanatban semmire sem mennénk vele, ha matriarchális berendezkedésre váltanánk. Sőt…
Kérdés, hogy dajtás által említett ‘női minőség’ mit is takar?
A matriarchiális társadalom női minőségre utal. Úgy valóban nem mennénk semmire ha nőnek öltözött férfi-mentalitású valakik csinálnak bármit is.
A női minőség kiveszőben van a trendeket alakító folyamatokból. Megjelennek a masculinák ennek hatására, mintegy tudatlanul alkalmazkodva az elvárásokhoz. ld. agresszív női főnökök, vagy ennek csúcsa a női ketrecharcosok.
Úgyanúgy vannak női minőségű férfiak, ami nem gyengeséget jelent.
Szexuálkommunizmus 🙂
26 Balázs
Dajtás a nöi minöségen azt a szolgálatot jelenti amit igen hiányolnak ma a családok jó részében.
Meleg étel házilag és nem meki, kiszolgálás tányér evöeszköz asztalnál, tiszta ruha szekrényböl, belátás a fáradtságra vagy érdeklödés a munka milyenségére.
Érzés a másik dolgaira vagy segitség is ha lehet. Gyermekek közös konzenzus szerinti nevelése.
Nöi minöség egyfajta mediumitás ahogy kérés nélkül is olvas az másik gondolatában…OK isten ments a félrelépésekre is 🙂
A nöi minöség nem zárja ki az erös személyiséget, lásd Zrinnyi Ilona félék , és ma is sok nö épitkezik egyedül nevelve gyerekét tanul és egzisztenciát épit. DE! Ettöl még nö és anya.
28. Kékavian
Igen. Köszönöm a kiegészítést!
Azonban a női minőség nem csak egy szerep, véleményem szerint, az csak az energiafajta megnyilvánulása. Bár kétségtelenül igaz, hogy a nők a „családi tűzhely melegének” strázsái. De ezt a munkát mindig áldozatvállalással és nem agresszív eszközökkel igyekeznek elérni, inkább építő, megtartó energia.
A férfi energia marsikus, erőszakos(ha kell!)
Olyan idők jönnek, hogy jobb ha a férfiak nem kezdik el magukat ‘érzékenyíteni’, hanem felvállalják szerepüket.