A Sloan Digitális Égboltfigyelők kutatói a New Mexikóhoz tartozó Apache Pointban két felszentelt teleszkópot használva hoznak létre a teljes égbolt egy negyedére kiterjedő, részletes, 100 millió objektum, többségében galaxis helyzetének és fényességének megjelölésével egy három-dimenziós térképet. Már ebben a be nem fejezett állapotban is, amikor még csak 15 millió objektum van feltérképezve, messze felülmúl minden korábbi galaxis eloszlási felmérést, melyek során legfeljebb néhány százezer galaxisról lehetett csupán szó.

Budavári Tamás a John Hopkins Egyetemről (Baltimor, Maryland) és munkatársai különböző szűrőket alkalmaztak, hogy a felmérés során detektált galaxisokat a formájukra és korukra jellemző színeik szerint osztályozni tudják. A vörösebb galaxisok elliptikusak, öregebbek és nagyobbak. Ezek közvetlenül az ősrobbanást követően alakultak ki, és már régen túljutottak a csillagszületési fázison, vagyis többnyire idősebb, stabil csillagokból állnak. Evvel szemben a kékebb galaxisok spirálisok, melyek jó néhány milliárd évvel később alakultak ki és még ma is az aktív csillagszületés állapotában vannak.

A kutatók máris tudják, hogy a korai, vörös, még a jóval kisebb kiterjedésű és sűrűbb Világmindenségben kialakult galaxisok inkább csoportosultak, mint a későbbi, kék galaxisok, amelyek egymástól nagyobb távolságokra helyezkedtek el és nem volt elég idejük a csoportosulásra. Azonban azt várták, hogy az idősebb galaxisoktól a fiatalabbak felé húzódó eloszlási skála mentén történő elmozdulás egyenletességet fog mutatni. Evvel szemben, amikor a skála különböző részein helyet foglaló galaxisokat megkeresték kiderült, hogy az eloszlás messze nem volt folyamatos. Helyette egy éles ugrást tapasztaltak a két elkülöníthető galaxis populáció között, mivel az öregebb és vörösebb galaxisok jóval erőteljesebben csoportosultak, mint a másik csoport. „Ez erősen meglepő” mondja Andrew Connolly a Pittsburgi Egyetemen dolgozó munkatárs. „A csoportosulásnak számtalan fokozatával számoltunk, nem csak kettővel.”

Ez azt jelenti, hogy a múlt egy bizonyos pontján a galaxisok hirtelen eltérő módon kezdtek csoportosulni. Sőt nem csak a galaxisok. A fizikusok nagy része úgy gondolja, hogy a Világmindenség anyagának legnagyobb része láthatatlan, vagyis „sötét” és így a teleszkópokkal nem észlelhető. Feltételezik, hogy a gravitáció a sötét anyagot éppen úgy tereli össze, mint a látható anyagot és ezért eloszlása megfelel a galaxisok tömörülésének. Ha a kutatócsoport észlelése megfelel a valóságnak, akkor az egy drámai eltérést jelez a Világmindenségben jelenlévő teljes anyagi struktúrára.

Az eredmény annyira nem várt, hogy a New Scientist megkeresésére egyetlen fizikus se volt hajlandó érdemben válaszolni, mi lehet a kiváltó ok. Elképzelhető, hogy vagy a Világmindenség terjedési sebessége, vagy a gravitációs erő értéke változott meg hirtelen. Ezeknél valamivel valószínűbb, hogy valami fázis eltolódással állunk szemben, melynek során az anyag sűrűsége egy olyan küszöbértéket lépett át, ami után hirtelen a korábbitól eltérő módon tömörödött. Bármi legyen is a kiváltó ok, a kutató csoport meg van győződve arról, hogy a válasz megtalálása alapvető fontosságú annak megvilágítására, miért néz ki a Világmindenség úgy, ahogy ismerjük. Budavári szerint: „az összeterelődés közvetlenül kapcsolódik Világmindenségben jelenlévő anyag eloszlásához”.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________