2022. április hónap bejegyzései

(3839) Magány

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

 

89. Útban a 90. felé

Élete második felében nagyon sok a magányos ember. Párja vagy elhagyta, vagy meghalt. Új kapcsolathoz,se kedve, se lehetősége nincsen. A magányosság a COVID alatt még gyakoribb lett. A következőkben olvashatjuk, mit gondolnak az agykutatók, mi történik a magányosok agyában:

Az emberi agy az evolúció alatt megtanulta, hogy a biztonság a számosságban van, a magány pedig veszélyes. Az agyközpont figyel a veszélyre, melynek érzékelése beindítja a „küzdj vagy menekülj” hormonokat. Ennek hatására növekszik a pulzus szám, emelkedik a vérnyomás és a vércukor. A test extra mennyiségű gyulladás sejtet állít elő, hogy megakadályozza a fertőzést és kijavítsa a sérült sejteket, de kevesebb antitestet a vírusok ellen. Tudat alatt a magányos ember másokat potenciális ellenségnek tekint, ami elvetteti vele a barátkozást, marad a magány.

Kegyetlen módon az egyén védelmi elszigetelése a koronavírustól, valójában kevésbé ellenállóvá változtatja, és a vakcina hasznosítását is alacsonyabb szintre teszi a kevesebb antitest miatt.

Az egyik nagynéném részeges férje legurult a lépcsőn és belehalt. Apám a 65 éves magányossá vált húgát összehozta egy régi, özvegy ismerősével. Az elhúzódó első találkozás után megkérdezte a húgától, hogy sikerült az ismerkedés. Válasz: Nem fogom egy ismeretlen férfi szaros gatyáját mosni.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(351) Az angolszász esküdtszéki- és a magyar büntetőeljárás összehasonlítása

Tibor bá’ online

Tegnap felhívott egy régi ismerősöm, aki ülnök a Budapesti Törvényszéken és felhívta a figyelme, hogy az egyik posztom a törvényszéken ajánlott olvasmány lett. Ennek örömére, most újra leközlöm.


89. Útban a 90. felé

A jelenlegi TV ajánlatból kitűnik, hogy minden második játékfilmben ölnek és lövöldöznek, minden ötödik játékfilmben kellő részletességgel láthatunk egy amerikai büntetőeljárást ügyeskedő ügyvédekkel, cirkuszi jelenetekkel és a bíró kezét alaposan  megkötő jogi rendszerrel. Aki még nem volt magyar bíróságon, az feltételezi, hogy ez nálunk is így működik. Hát nem! Mindenki tanulságára, járjuk hát körbe ezt a témát.

Nemzetközi összehasonlításoknál gyakran elkövetett hiba a nemzeti karakterek, az általános nemzeti kultúra figyelmen kívül hagyása. Ezt elkerülendő, fel hívom a figyelmed arra, hogy ha például Magyarországon hirtelen bevezetnék az esküdtszéki eljárást (mely veszély egyelőre senkit se fenyeget 😀 ), az igazságszolgáltatási eredmények és az eredményesség közel se lennének azonosak más, angolszász országokéval. Számos ok között – a teljesség igénye nélkül – például megemlíthető a magyar bírói karban bekövetkezett kontraszelekció, vagy annak a pártállami berögződött elvárásnak a továbbélése, miszerint a törvény elsősorban az államot, a közhivatalokat (Önkormányzatokat) hivatott megvédeni az állampolgár természetes jogaival szemben. Ez finoman szólva is megkérdőjelezi a magyar bírói függetlenséget. A jelenlegi átmeneti időben (hiánygazdaságból piacgazdaságba, vagy egypártrendszerből parlamentáris demokráciába) ehhez hozzájön még a hatalmasságok tisztelete. Rövidre fogva, egy ügyfélnek – függetlenül igazától – nagyon nehéz pert nyerni egy önkormányzattal, bankkal, biztosítótársasággal, vagy éppen egy multinacionális munkahellyel szemben. Büntető eljárásban pedig a bírók nem nagyon veszik komolyan a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 4. §-át: („A kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére.”) amennyiben személyes előítélettől hajtva bennük nem merül fel „kétség”, bár „kétséget kizáró ténnyel” a vádat beterjesztő ügyészség nem tud szolgálni. (hivatkoznék itt most a móri tömegmészárlással kapcsolatos hírhedté vált eljárásra) Külön ki kell hangsúlyozni, hogy az esküdtszéki és bírói eljárás összehasonlítása olyan, mintha egy görögdinnyét hasonlítanánk össze egy almával. Azon kívül, hogy mind a kettő gyümölcs és ehető, több más azonos vonás nemigen található. Éppen ezért pusztán az angolszász esküdtszéki- és a magyar büntetőeljárás összehasonlítása, kiragadva az egész rendszerből, gyakorlatilag lehetetlen.

Ezért aztán kénytelen vagyok előállni egy gyors történelmi áttekintéssel. Az angol történeti alkotmány elsődleges forrásai a Magna Charta (1215), Petition of Rights (1627), Habeas Corpus Act (1679), Bill of Rights (1689), Act of Settlement (1701). Továbbá fontos még a common-law-vá vált bírósági döntések (esetjog), melyek jó része az egyéni szabadság garanciáit biztosították, a Habeas Corpus Act szellemében. Az amerikai 1789-es bírósági törvény egy háromfokozatú bírósági rendszert hozott létre. A XIX. századi európai jogfejlődés hatására az angolszász jogrendszerben felmerült a kérdés, hogy kövessék-e a kodifikációs példát (napoleoni Code Civil:1804), vagy ragaszkodjanak az esetjoghoz, amit a common law jogászai jogi szokásoknak tekintettek. A racionalitás azonban a kodifikációt követelte volna meg, aminek megteremtésére voltak is kísérletek (Jeremy Bentham: 1748-1832, Edward Livingston: 1764-1836), de csak annyi történt, hogy a Római jogon alapuló kontinentális jog elősegítette a common law anyagának szisztematizálását. Végül a XIX. század végén Amerikában David Dudley Field (1805-1895) öt kódex tervezetet dolgozott ki, amelyeket a különböző államokban, különbözőképpen fogadtak el. Kaliforniában például mind az ötöt hatályba léptették. Ennek ellenére az Egyesült Államokban továbbra is domináns jellegű maradt a bíró alkotta esetjog. A jogi labirintusban való eligazodás egy magyar jogász részére rémálom lehet. Ez az oka annak, hogy egy-egy fontosabb per esetében a védelmet egy egész ügyvédcsapat látja el.

Visszatérve Magyarországra azzal kezdem, hogy a magyar jogrend első fennmaradt dokumentuma a (mindenki által jól ismert), 1222-ben kiadott Aranybulla, amely azokat a jogelveket és jogtételeket iktatta törvénybe, amelyek az ősi alkotmányokból eredve, folyamatosan éltek, a nemzet életében hatályosak voltak, és amelyek I. István király elsőként kísérelt meg írott szabályokban körülírni (amiről egyes kutatók úgy vélik, hogy az 1300-as évekből való 😀 ). Ez azonban alapvetően nemesi jog volt. Mivel a honfoglaló magyarság közvetlenül nem találkozott a Római joggal, ez utóbbi nem befolyásolhatta a szokásjogot, amit a nemesi réteg a végtelenségig védelmezett, aminek végkifejlete a Tripartitum lett, a Dózsa vezette parasztfelkelés után.

Werbőczy Tripartituma (1514): II. Ulászló király megbízta Werbőczy István országbírói ítélőmestert, hogy „az ország minden jogainak, törvényeinek, bevett és jóváhagyott szokásainak és rendeleteinek egybeszedésével, címekre és fejezetekre osztásával összesítse.” Végeredményben nem volt más, mint a magyar szokásjog írásba foglalása. A munkát az 1514-es országgyűlés jogtudósai helybenhagyták, valamint maga a király is, aki azonban közbelépő elhalálozása miatt nem írta alá. Ennek ellenére a törvénykönyv kötelező ereje évszázadokon át nem képezte vita tárgyát. Ezzel szemben a szomszédos nyugati országokban a Római jog szilárdan megvetette lábát, aminek hatása, suba alatt, lassan átterjedt hazánkra is. Végeredményben Magyarországon a rendszerteremtő igény csak a XVII. században keletkezik, aminek hatására különválik a közjog a magánjogtól. Ekkor jelenik meg a modern büntető-törvénykönyv, illetve a büntetés-végrehajtás modernizálása.

A magyar polgári jogrendszer három lépésben jött létre. Az első szakasz a reformkor beköszöntésével kezdődött, végeredménye az 1848. áprilisi törvények. A második szakaszban a polgári diktatúra végrehajtotta a jog részleges modernizációját (1849-1860). A harmadik szakasz a kiegyezést (1867) követő polgári jogrendszer végleges kialakulása. Jogelvként megjelennek: a magántulajdon szentsége, szabad szerződéskötés (kötelmi jog), törvény nélkül nincs bűntény, bűntény nélkül nincs büntetés, védelemhez való jog, az ártatlanság vélelme, bírói szabad mérlegelés, a nyilvánosság. A harmadik szakaszban a kodifikáció koherenssé tette a jogot. A XX. század jogrendszerére jellemző volt az Állami beavatkozás fokozódása, aminek csúcsát a század második felében létrejött Népi Demokrácia jelentette.

Mik a magyar jog főbb jellemzői? A magyar büntető (MB) eljárásban minden ügy az első fokon kezdődik, beleértve az élet ellen elkövetett bűntetteket is. A vádat rendőrségi nyomozásra támaszkodva, a nyomozó szerv vádemelési javaslatot tesz az ügyészség felé, ahol a vádemelésről döntenek [ejtik az ügyet, új nyomozást rendelnek el, vagy vádat emelnek (a társadalom védelmére) az Állam nevében].

Ezzel szemben az angolszász esküdtszéki (AE) eljárás az elsőfokú eljárás átugrásával, mindjárt felsőfokon indul. A kisebb ügyek esetében az esküdtszék nem kap szerepet az eljárásban. Példának okáért az AE eljárásban az előző este vagy az éjszaka folyamán elkövetett kihágások letartóztatottjai, másnap reggel megjelennek a rendőrbíró előtt, aki az eset ismertetése és a bűnösség elismerése után azonnal kiszabja a büntetést. Az egész eljárás gyakorlatilag 10 percig tart (jómagam Londonban vagy két tucat esetet néztem végig). Fellebbezésnek és a bűnösség nem elismerésének természetesen van lehetősége, de ezekkel ritkán élnek, mivel az elkövető számára kedvezőbb elfogadni 2 hét elzárást, vagy Ł 500 pénzbüntetést, mint költséges és kétes kimenetelő további eljárásba bocsátkozni. MB eljárásban a letartóztatott gyanúsítottat a rendőrség másnap szabadon engedi. Ezt követően az első tárgyalásra fél évnél hamarabb nemigen kerül sor, de nem ritka a 18 hónap se. Tekintettel arra, hogy az egész világon az elv, nem a bűnelkövetés megtorlása, hanem a bűnelkövetéstől való elriasztás, Az MB eljárás hatékonyságát tekintve meg se közelíti az AE eljárást.

Összességében azt mondhatjuk, hogy a MB eljárás koherensebb, de kevésbé eredményes, mint a számtalan útvesztőbe torkoló AE eljárás. Az AE eljárás hagyományosan a történelmi precedens jogra épül, aminek abszurditását már több mint 200 éve felismerték és számtalan kísérletet tettek a kodifikálás bevezetésére (lásd fenn). Jelenleg a kettő átfedéséről, illetve keverékéről beszélhetünk. Arról nem is beszélve, hogy az angolszász országok [szemben az európai országok Római Jogra épülő jogrendszerével] az AE eljárást Angliától „örökölték”, de önálló fejlődésen mentek keresztül, így jelentős eltérések mutatkozhatnak az Anglia, USA, Ausztrália, Új-Zéland, Kanada, illetve a Brit Nemzetközösség tagállamai (volt gyarmatok) között. Mást ne említsünk, mint például azt, hogy Skóciában az esküdtszék 15 főből áll, a „szabványos” 12 helyett. Az általános elv és gyakorlat azonban megmaradt.

Míg a MB eljárásban a bíró nem csak független (és az AE bíróhoz hasonlóan tagja a harmadik hatalmi ágnak), de gyakorlatilag abszolutisztikus. Egy magyar bíró egy személyileg dönt, hogy egy tanút meghallgat-e vagy sem, hogy a tanúvallomást figyelembe veszi-e vagy sem, hogy egy bizonyítékot elfogad vagy sem, hogy egy szakértői véleményt elfogad-e vagy sem, illetve melyik szakértő véleményét fogadja el. Ez hatalmas lehetőséget biztosít számára, hogy prekoncepcióját (ha ilyen volt) érvényesíteni tudja. Ez az AE bíró esetében elképzelhetetlen. A bíróság minden törvényes bizonyíték bemutatását elfogadja, tanút és szakértőt meghallgatja, és azok értékelését nem a bíró egy személyileg végzi, hanem az esküdtszék, viszont a bíró gondoskodik arról, hogy az esküdtszék a tanú és felkért szakértő hitelességét illetve kredenciáját (szakmai hozzáértését) és a bizonyíték minőségét megismerhesse.

A MB eljárásban a lehetséges büntetések lehatároltak. Nem lehet más, mint: szabadságvesztés (különböző fokozatok: fegyház, börtön vagy fogház), közérdekű munka, vagy pénzbüntetés. A tételek kodifikáltak és adott határértékek közé vannak szorítva (pl. 5-8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő és nem büntethető). Az úgynevezett főbüntetések mellet kiszabhatók még, „mellékbüntetések”: közügyektől eltiltás, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás (egy adott földrajzi helyről), kiutasítás (az országból), vagyonelkobzás (teljes vagy részleges), pénzmellékbüntetés, és ezzel az MB repertoár ki is merült. Az AE eljárásban a lehetséges büntetéseknek van jól kitaposott hagyománya, de a bíró olyan büntetés szabhat ki, aminek csak saját fantáziája szab határt. Az abszurditás határtalanságára felhozom példának Naomi Cambell-t, aki megverte bejárónőjét, ezért arra lett ítélte, hogy 2 hétig ő takarítson a bejárónőjénél.

A két eljárás közötti alapvető különbség mégis az, hogy míg a MB eljárásban a bűnelkövetést, annak hiányát vagy minden kétséget kizáró bizonyíthatatlanságát a bíró állapítja meg, addig az AE eljárásban a bűnösséget vagy ártatlanságot az esküdtszék mondja ki, mégpedig nem többségi szavazattal, hanem egyöntetűen, amibe a bírónak beleszólása nincs. A bíró szerepe mindössze az, hogy felügyelve a törvényességre, vezesse a tárgyalást, majd az esküdtszék által meghozott döntés után kiszabja a büntetést, illetve felmentse a vádlottat a vád alól.

Az esküdtszék tagjait általában 50 jelöltből választják ki, de tizenkettőnél többet, hogy megbetegedés, vagy más ok miatt kizárt tagot azonnal pótolni lehessen. Ugyanis a tárgyalássorozat ideje alatt az esküdtszék tagjai a per anyagával kapcsolatos semmilyen információhoz nem juthatnak hozzá (újság, rádió, televízió), hogy döntésüket ne lehessen befolyásolni.

Az MB eljárásban minden, amit a vádlott mond, felhasználható ellene. Az AE eljárásban a vádlott kihallgatható vádlottként és tanúként is. Tanúként, eskü alatt tett (amit nagyon szigorúan vesznek) kihallgatása során nem köteles önmagára nézve terhelő vallomást tenni. Ez a lehetőség a MB-ben is megvan, viszont a hamis tanúzást ( Btk. 238. §) a törvény ugyan meglehetősen szigorúan bünteti (akár 8 év szabadságvesztés is lehet), azonban a gyakorlatban igen ritkán kerül rá sor, mondhatnám soha.

Jelentős különbség még az úgynevezett vádalku (amire az utóbbi időben Magyarországon is történnek erőtlen kísérletek). Az AE eljárásban a vádalkunak kimagasló szerepe van. Az ügyész formálisan leül tárgyalni a vádlottal és védőjével, majd szabályos alkudozásba kezdenek. A pontos igazságot többé-kevésbé mind a két oldal ismeri, de tisztában vannak a bizonyítási kényszer adta nehézségekkel is. A vádalku tárgyalás egy különös fajta hazárdjáték. A vádlott, ha nem köt vádalkut, az ítélethozatal után kisétálhat a tárgyalóteremből, mint szabad ember (bár a bűntény ténylegesen elkövette), de kaphat életfogytiglant (az USA egyes államaiban esetleg halált) is. Vádalku megkötése esetén pontosan azt kapja, amiben megegyeztek, aminek egyszerű oka van. Mindkét vizsgált eljárásban a bíró súlyosabb ítéletet nem hozhat, mint, amit az ügyész kér (enyhébbet természetes hozhat). Az MB eljárásban az ügyész automatikusan a kiszabható maximumot kéri, amit a bíró csak nagyon ritkán ítél meg. Az AE eljárásban az ügyész a kialkudott büntetést kéri (és meg is kapja).

Különbözőség van még a perorvoslatban is. A MB eljárás elsőfokú ítélete ellen majd minden esetben fellebbeznek, tehát a másodfokú eljárás az büntetőügy szinte kötelességszerű követője. Ennek kettős oka van. Az ügyész, amennyiben az általa kért büntetési mértéket nem ítélik meg, automatikusan fellebbez. Ha az ügyész nem fellebbez, a vádlottnak fellebbezése esetén nincs semmi vesztenivalója, mert rá az elsőfokú büntetésnél súlyosabb ítélet nem szabható ki. Az AE eljárás a jogerős ítélettel fejeződik be, ami ellen (hazai értelemben) fellebbezni nem lehet. Ez nem azt jelenti, hogy egy súlyos ítéletbe bele kell nyugodni, de a további jogi lehetőségek, országonként változva, bonyolult, és hosszan tartóak. [Amerikában – ahol még van halálbüntetés – nem ritka a 10-12 év eltöltése a siralomházban. Angliában pedig 10-12 börtönben eltöltött év után derülhet ki az ártatlanság.]

Mik az előnyök és a hátrányok? A fentiekben vázolt különbségek miatt egyértelműen adódik, hogy a két különböző eljárás eredményességét illetően is kell lenni eltérésnek, ami vagy előnyös, vagy hátrányos. Vizsgáljuk meg, hogy miért!

Nyilvánvalóan a MB eljárásban mind a vád, mind pedig a védelem a bíróra koncentrál, őt kell meggyőzni, hiszen ő hozza meg az ítéletet. A bíró pedig „főállású szakember”, aki számtalan tárgyaláson vett részt, illetve vezetett le. Nyilvánvalóan jól ismeri a bűnözői magatartást, attitűdöt, a védőügyvédek taktikáit és az ügyészek szokásait is. Nem könnyű „megvezetni” igen nagy valószínűséggel fog érvényesülni az igazság. Ezzel szemben az esküdtszék tizenkét tagját esetenként választják ki, és – ez nagyon fontos – mind a vád, mind pedig a védelem kifogást emelhet bármelyik kijelölt személy ellen. Az ügyésznek és a védelmet ellátó ügyvédnek gyakorlatilag tizenkét laikus állampolgárt kell meggyőzni a vádlott bűnösségéről vagy ártatlanságáról. Az AE eljárás szinte tálcán nyújtja a zsűrivel való manipulálás kényszerét. Az itt bevethető trükköknek se vége se hossza. Tipikus „eljárás” mindkét oldal részéről a meg nem engedett eszköz váratlan bedobása, amire a bíró azt mondja a zsűrinek, hogy ezt a mondatot ne vegyék figyelembe. Azonban egy elhangzott mondat mindenképpen befolyásolja az esküdtszék tagjait a bírói intelem ellenére. Rövidre fogva, az AE és a MB eljárások előnyei és hátrányai úgy foglalhatók össze, hogy:

1) Míg az MB eljárásban a bírói szubjektivitás miatt nem ismeretlen fogalom az ártatlan ember elítélése, addig az AE eljárás elfogadhatatlan gyakorisággal enged szabadon bűnelkövetőket.

2) Az AE eljárásban a gazdagabb bűnöző viszonylag könnyen elkerülheti a büntetést, addig a MB eljárásban több szegény ártatlan ítélnek el, mint gazdagot.

Azt már a társadalomnak és a törvényhozóknak kell eldönteni, hogy mi fontosabb: a) bűnös ne ússza meg a büntetést, de időközönként ártatlanokat is elítéljenek, vagy b) az ártatlan elítélését, amennyire lehet, zárják ki, de nyugodjanak bele, hogy számtalan bűnös megússza büntetlenül.

Akkor most vonjuk le a következtetéseket! Az Angol Esküdtszéki Eljárás és a Magyar Büntetőeljárás összehasonlításának egyértelmű tanúsága, hogy az Ember az adott keretek adta lehetőségeket minden esetben iparkodik saját előnyére kihasználni. A törvényhozókat ennek ismerete kell, hogy irányítsa törvényalkotás közben. Ennek a tendenciának a Bíróság, mint független hatalmi ág, nem tud, de nem is akar gátat szabni. Jó példa erre a Magyar Alkotmánybíróság, most már hírhedtnek nevezhető, döntése a vizitdíj népszavazásra engedésével kapcsolatban, tagadva annak költségvetési hatását. Tökéletesen figyelmen kívül hagyva döntésük abszurditását. Vagy az Egyesült Államok Legfőbb Bíróságának szavazat újraszámlálás ügyben történő ítélete, aminek tétje nem volt kevesebb, mint annak eldöntése, hogy az Egyesült Államok elnöke nyolc évre George Bush vagy Al Gore legyen.

Míg a magyar Alkotmánybíróság döntése „mindössze” a magyar parlamentáris rendszer működőképességét rontja, addig az Amerikai legfelsőbb Bíróság döntése egy esetleges Irán elleni támadással az egész emberiség sorsára kihathat. Ha a fentiekben említett hátrányok nem is következnek be, a Magyar Büntetőeljárásban tapasztalt következetlenség (Kunos per, Tocsik per, Kulcsár kihallgatás, stb.) súlyosan megtépázza a jogszolgáltatásban vetett társadalmi hitet, aminek negatív hatása szinte felmérhetetlen.

§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§

Éljetek a lehetőségekkel!

(3838) Kína

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

 

Kína megnevezte az amerikai háborús bűnöket

 

89. Útban a 90. felé

Peking nem hajlandó meghallgatni az amerikai vádakat, miközben Washington háborús bűnöket követ el, és az egész Földet terrorizálja – mondotta a külügyminisztérium szóvivője.

A kínai külügyminisztériumi szóvivő, Wang Wenbin, beolvasott az EU-nak és az USA-nak, amiért kritizálták bel és külügyi politikájukat. Wang külön kiemelte az USA-t azzal vádolva, hogy a Közel Keleten háborús bűnt követek el. Valamint gazdasági terrorizálást és dezinformáció terjeszt.

Wang a hétfői sajtókonferencián ismertette az amerikai katonai beavatkozást Jugoszláviában, Afganisztánban, Iránban és Szíriában. Wang kihangsúlyozta, hogy Washington félreseperte az ENSZ-et és szuverén országokkal háborúzott. „Amerika ragaszkodik az ENSZ karta betartásához, de önmaguk egyértelműen átlépnek rajta.”

Az USA folyamatosan emlegeti az emberi jogok tiszteletben tartását, de Amerika és szövetségeseinek agresszió elleni támadása több mint 300.000 civil hallottat és 26 millió menekültet eredményezett. Miközben senki se kérte tőlük számon az elkövetett háborús, és emberiség ellen elkövetett bűnöket. Sőt beígért szankciókat a Nemzetközi Büntető Bíróság ellen, amennyiben vizsgálatot mernek indítani az amerikai katonaság ellen.

2021-ban több Nemzetközi Büntető Bírósági tag szankcionálása mellett Amerika fenntartja a Hágai Megszállási Törvényt, ami lehetővé teszi, hogy katonailag megtámadja Hollandiát, hogy a bíróság által fogvatartott amerikai katonákat kiszabadítsa.

Wang vádolta az USA-t, hogy felhasználva gazdasági fölényét terrorizálja az országokat, legyenek azok kicsik vagy nagyok, közeli vagy távolik, baráti vagy ellenséges. Nevesítette az 50 éve tartó Kubai, vagy a negyven éve tartó Iráni szankciót.

A tények azt mutatják, hogy az USA a legnagyobb dezinformáció terjesztő, és a világbékét és stabilitást szabotáló bűnrészes.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3837) Hőhullám

Tibor bá’ online

 

89. Útban a 90. felé

Március óta, az évszakhoz viszonyítva szokatlan meleg uralkodik az Indiai szubkontinensen. Az Indiai meteorológiai intézet kiadott jelentése szerint: Április 27-től, szerdától Május 2-ig, hétfőig a hőmérséklet 45 °C körüli lesz, de egyes területeken elérheti a 48-49 °C fokot is. Alkalmazkodj a körülményekhez, és ne felejts el kitenni vizet a madaraknak.

Más források figyelmeztetnek, hogy az indiaiak és a pakisztániak részére sajnálatos szélsőséges hőség csak fokozódni fog az előttünk álló néhány nap alatt. Várható, hogy a hőmérséklet elérheti az 50 °C is. Mindez nem a nyár közepén, hanem a tavasz második hónapjában.

Hadd tegyem hozzá, hogy most éppen La Nina év van.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2077) Udo Ulfkotte, Európa bátor újságírója

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

 

Paul Craig Roberts (2017. Január 15.) visszatekintése

Ulfkotte (fényképe balra) a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerkesztője volt. Kiadott egy nagyon bátor könyvet, amiben azt állította, hogy jelentősebb európai újságíróikat a CIA tartja kézben, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy Washington szabja meg az európaiak véleményét és azt mi juthat az európai vezetők tudatába. Valójában nincs olyan európai kormány, amely független lenne Washingtontól.

Valamikor Európa tele volt bátor emberekkel, manapság nehéz ilyet találni. Charles de Gaulle volt az utolsó jelentősebb európai ország vezetője, aki független maradt Washingtontól. Manapság Marine Le Pen mondható függetlennek, és talán a magyar miniszterelnök. De Nyugat és Kelet Európa vezetői Washington vazallusai, akik elkötelezik magukat az amerikai háborúk mellett………

Tibor bá’ utóirata: Udo Ulfkotte egy héttel 57. Születésnapja előtt halt meg szívinfarktusban. Amilyen leleplező könyveket írt (itt balra látható egy magyar fordítás) nem vagyok abban biztos, hogy természetes halált halt. Ha fogadnom kellene, akkor arra fogadnék, hogy a CIA áll halála mögött, akik egy-egy politikai gyilkosságtól nem szoktak visszariadni. Az alábbi videó egy kis csemege. Nem lenne csoda, ha eltették volna láb alól.

_________________________________________________________

Udo Ulfkotte szédületes könyvét (A megvásárolt sajtó) 2014-ben Kopp Verlag publikálta. Németországban a könyv óriási szenzáció volt, eladtak belőle másfél millió példányt, de amerikai kiadó nem nyúlt a könyvhöz. Végül a múlt hónapban egy harmadosztályú kiadó, Progressive Press, angol nyelven kiadta „A beépített szajhaság a CIA kifizető listáján van” címen.

Ulfkotte könyve összezúzta azt az illúziót, hogy a nyugati világban bárhol fel lehetne lelni a független sajtót. Ulfkotte részletesen feltárta, hogy az elit miként sajátítja ki az újságírók gondolkozását, akik a titkosszolgálatok, nagytőkések és lobbizó szervezetek, politikusok és az amerikai külügy politikájának a propagandistái és PR ügynökei. Az újságírók feladta, hogy tálcán szolgálják fel az embereknek azokat a magyarázatokat, amelyek az elit és a washingtoni külpolitikai érdekeit szolgálják. Ez az üzenet olyan jó hatásfokkal lett tálalva a német népnek, hogy a legfontosabb német újságok olvasótábora felszívódott.

Ulfkotte leírja, hogy toborozzák az újságírókat, még amikor csak diákok, és el vannak adósodva, ezért az igazság helyett mások érdekeit szolgálják ki. Minden újságíró a legalacsonyabb besorolástól a főszerkesztőig hozzájárul ahhoz, hogy az elit irányítsa a témákat. Ulfkotte könyvében nevén nevezi a szereplőket és jegyzékbe szedi az újságírókat, hogy mely titkos szolgálatokat, agytrösztöket, politikusokat és külügyi embereket szolgálják. A bensőséges kapcsolat az újságírók és a titkosszolgálatok, nagytőkések, politikusok és az amerikai külügyi emberek között annyira szoros, hogy senkinek sincsenek „ferde” gondolatai. Csak azok égetik meg a kezüket, akik nem működnek együtt.

Ulfkotte a könyvet németeknek írta. Amerikaiak a német részleteket unalmasnak találhatják, de a részletek tárják fel azt a finom eljárást, ami az újságírókat a titkosszolgálatok, politikusok, nagytőke szolgálatába állítását létrehozzák. A könyvet a könnyű történetekkel kezdi, mert Ulfkotte tudja, ha ajtóstól rohan be az olvasó házába, és a rémtörténetekkel kezdi, akkor hitetlenséget vált ki. Tehát azzal kezdi, hogy a hír „forrást” jutalmazzák, mellékjövedelemmel látják el, amiért a valódi híreket cenzúrázzák, például: német mérges gázt használnak Irán ellen az irakiak.

Az egyik érdekes történet arról szól, a német sajtó miként kezelte a bolgár és román migránsokat Németországban. A német kormány közbejárt, hogy ezt tovább könnyítse azzal, hogy igénybe vette a német médiát, írják meg, a bevándorlók a keményen dolgozó, soha nem lazsáló „balkáni poroszok”. Hamisan állították például azt, hogy a bolgár és román bevándorlók között kevesebb a munkanélküli, mint a német munkások között. Ezt a hamis állítást folyamatosan ismételgették bizonyítékok nélkül. Később a tények feltárultak, a segélyen élő bevándorlók száma jelentősen megnőtt az előző évhez viszonyítva, 60 százalékkal. Azokat a szakértőket, akik ezt előre megjósolták nacionalistáknak és náciknak kiáltották ki. Vagyis a média eltitkolta a tényeket, és hamis híreket hintett szét.

A szabályozott magyarázat óvatosan összeállított hálója magyarázatot ad arra, hogy Donald Trump, Marine le Pen és más, valódi változást akaró hangok veszélyesnek vannak megbélyegezve az elit részéről. Marine le Pen folyamatosan ki van téve a vádemelésnek, és a CIA/FBI/DNC által létrehozott félrevezetéseket arra használja fel a szajha média, hogy Trumpot elűzze hivatalából. A nyugati média megvesztegetésével se demokrácia se pedig számon kérhető kormány nem létezhet. Hogy ez világossá vált az Ulfkotte érdeme.

Itt van néhány, Ulfkotte szórakoztató és feltárt kedvenc témáiból:

Támogatóink eladják az igazságot: Elit hálózat és titkos szolgálat.

Az újságírók hogy fizetik ki a Toszkán villáik vételárát.

Megvásárolt médiánk szinkronizált, szófogadó és nincs kérdés, feltevés.

A titkos ügynökségek hálójában.

Obama trolljai: Amerika ötödik hadoszlopa.

Rockefeller szelleme – A háromoldalú bizottság

A Bilderbergerék hatalma: összeesküvés elmélet vagy a valóság

Három újságíróból kettő eladó

Kiemelt cél: Németország identitásának levágása.

Merkel mesedélutánja: Hogy hazudik a német kormány állampolgárainak.

Ulfkotte azt mondta, azért tud könyvet írni, mert nincsenek gyermekei vagy családja, akiket meg kellene védeni a bosszútól. A könyve végén Ulfkotte feltárta, hogy ez az első könyv egy háromtagú sorozatból. De ebből nem lett semmi, mert infarktusban meghalt a könyv megjelenése után. A 56. évében bekövetkező halála felveti a spekulációt, vajon az infarktus valódi volt vagy megrendezett?

Ulfkotte bejegyzését a Wikipédiába azok végezték, akiket leleplezett. A Wikipédia az ellenőrzés szerves része, nem független forrás. A Wikipédia főfunkciója az igazság megíróinak megrágalmazása.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3836) Angol font

Tibor bá’ online (tegnap kellett volna megjelenni)

 


89. Útban a 90. felé

Pénteken láttunk egy filmet a Dunán, „Szoba kilátással” cím alatt. A történet kb. az első világháború előtt játszódott. Mind a ketten imádjuk ezeket a filmeket, mert a ”boldog időket” láthatjuk, egy felhőtlen társadalmat, klasszikus angol viselkedéssel. Az egyik jelenetben pénz kölcsön kérésről, kölcsön megadásáról és pénzek felváltásáról volt szó kábé 5-6 szereplő között. A film természetesen szinkronizálva volt, de a szöveg hűen volt fordítva. Mégis úgy gondolom, nem mindenki értette. A bonyolult pénzrendszerhez az angolok sokáig ragaszkodtak, mert ez is elszigetelésük egy része volt a kontinens többi nemzetétől. Persze, volt ebben egy csipetnyi felsőbbrendűség is, amit tűzzel-vassal fenn akartak tartani. Például a titokzatos röntgensugarat történetesen nem angol tudós, hanem a német Wilheim  Röntgen találta fel. Sokáig X-sugárnak nevezték, de csakhamar Röntgen tiszteletére az egész világ átvette a röntgen-sugár kifejezést. Kivéve az angolok, akik még ma is ismeretlen, azaz x-ray-nek nevezik, amikor már minden csak nem ismeretlen, hiszen az első TV képcsövek is röntgen sugárral működtek (csak nem voltak annyira kemények).

Térjünk vissza az angol pénzhez. Hadd ismertessem. Az angol pénz egysége a font, ami 1971-ig megtartotta középkori jellegét. Ezek szerint egy angol fontban 20 shilling volt. Egy shillingben pedig 12 penny. Voltak láthatatlan egységek is. Például a Crown (korona), ami 5 schillinget jelentett, de ilyen érme nem létezett. Volt viszont fél korona, ami két és fél schillinget ért, vagyis 2/6, lényegében két shilling és hat pennyt, és volt ilyen érme is. A másik a Guinea (ejtsd: Gini), ami 21 shillinget jelentett, egy font és egy shillinget, de ilyen érme se létezett. Guinea-ben csupán számoltak, némi sznobizmussal. Ugyanis, az orvos, ügyvéd, stb. a számlát kizárólag Guinea-ben adta meg. 5 Guinea valójában 5 font és 5 shilling. Vagyis, a Font helyett Guinea-ben megadott számla, lényegében 5 százalékkal több.


Hat penny

A font-okat bankjegyekben bocsátották ki. De, még a fél font, vagyis a 10 shilling is bankjegy.  Az egy shillinges, a két shillinges, amit Florin-nak neveznek, és a fél korona ezüst fémből van kiverve, de ezüst még a hatpennys (fél shilling), sőt a hárompennys is, csak nagyon kicsi, kb. inggomb nagyságú. Ezzel szemben az egy pennys akkora volt, mint a magyar 200 forintos, de rézötvözetből készült, csak úgy, mint a fél pennys, csak kisebb, de még a negyed pennys is, amit Farthing-nak neveznek.

De ennek vége. 1971-től decimalizálták a fontot. 1 font = 100 penny, és így a shilling eltűnt. Vannak, akik sajnálják, de a Föld forog, a dolgok változnak.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(3835) Taktikai atom

Tibor bá’ forditása online

Moszkva “csillagászati” árat fizet, ha taktikai nukleáris fegyverek alkalmazása mellett dönt – mondta az Egyesült Államok helyettes külügyminisztere

 


89. Útban a 90. felé

Ukrajna nem marad magára, ha Oroszország taktikai atomfegyvereket használ – állítja Victoria Nuland

Oroszország csillagászati ​​árat fog fizetni, ha Vlagyimir Putyin elnöke taktikai nukleáris fegyverek bevetését rendeli el Ukrajnában – jelentette ki Victoria Nuland, az Egyesült Államok politikai ügyekért felelős helyettes külügymiisztere pénteken a folyamatban lévő orosz offenzíva közepette.

Az ukrán European Pravda hírügynökségnek adott interjújában Nulandot felkérték, hogy értékelje Oroszország taktikai nukleáris fegyverek alkalmazásának lehetőségét. Azt válaszolta, hogy nem zárhatja ki az ilyen „ katasztrófa forgatókönyvét ”. Ahogy Putyin” már elrendelte , „amelyek – mondta – brutális háborús bűnök, „A világnak fel kell készülnie a legrosszabbra. Nuland ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az ilyen intézkedések katasztrofális következményekkel járnának Oroszország és személy szerint Putyin réazére.

Nuland nem volt hajlandó részleteket közölni a Nyugat lehetséges válaszáról, ehelyett azt mondta, hogy a nukleáris fegyverek használata „ alapvetően új szintre ” emelné a helyzetet, ahol az ára „egyszerűen csillagászati” lenne.

Egy újságíró kérdésére, hogy Kijev számíthat-e nyugati partnerei támogatására a legrosszabb forgatókönyv esetén, Nuland biztosította Ukrajnát, hogy nem hagyják magára. A helyettes külügyminiszter mindeközben közölte: az Egyesült Államok továbbra is katonai segítséget nyújt Ukrajnának. Felfedte, hogy Washington megkezdte Kijev több kilövő rakétarendszerrel (MLRS) való ellátását, és mindent megtesz, hogy kielégítse Ukrajna igényeit.

 Nuland határozott figyelmeztetései mindössze két nappal azután hangzottak el, hogy a Pentagon ezen a ponton kijelentette, hogy nem látja szükségesnek változtatni az ország nukleáris álláspontján. Az amerikai védelmi minisztérium szóvivőjének nyilatkozata Volodimir Zelenszkij ukrán elnök azon állításait követte, amelyek szerint Moszkva taktikai nukleáris fegyvereket alkalmazna Ukrajnában.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3834) Van isten

Tibor bá’ fordítása online

 

89. Útban a 90. felé

Az Ausztrál Munkás Párt főtitkára alighogy kijelentette, vége a pandémiá-nak, megkapta a COVID-19 fertőzést.

Az ausztrál Munkás párt főtitkára Anthony Albanese fertőzése feltárta a hazugságot, amikor a két nagy párt meghirdette a pandémia végét, ami igazolta a járványintézkedések feloldását, és ezzel sok millió dolgozó életét veszélyeztetik a vállalati nyereség érdekében.

Scott Morison miniszterelnökkel együtt Albanese a politikai vitán egyik se viselt maszkot, és lelkesen közölték, hogy a pandémia a múlté. Albanese valószínűleg ekkor fertőződhetett meg.

Ausztráliában 6.842 halott kétharmada ebben az évben következett be, vagyis a halálozások száma növekszik. A tegnapi napon 51 elhalálozás volt, ma pedig 46. Kórházban pedig 3.236-an vannak. Ez mellett azt állítani, hogy a pandémia a múlté, költői túlzás. Valószínűleg isten is így gondolta. 😀

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3833) Gombák

Tibor bá’ fordítása online

 

89. Útban a 90. felé

Miközben gomba miceliumra (egy fajta gyökérzet, amit a gombák talajban kialakítanak maguknak) elektromos impulzust kapcsolt Andrew Adamatszky számítógép tudós, érdekes következtetésre jutott. Szerinte, úgy tűnik, hogy a gombák „beszélgetnek” egymással olyan jelekkel, amik hasonlít az emberi  beszédhez. Ennél is hihetetlenebb, Adamatszky állítja, hogy körülbelül 50 különböző „szót” tud azonosítani ebben a gomba nyelvben.

Megkérték Katie Field professzor asszonyt, aki gombákat tanulmányoz, hogy véleményezze a fentieket. Szerinte: Hogy ezek a nyelvnek tűnő elektromos impulzusok valóban üzenetek lennének. nem pedig értelmes mellékterméke a szerves életnek, azt nem lehet tudni. Annak a lehetősége, hogy ez az első pillanat, amikor betekintünk egy intelligens (és fecsegő) életforma öntudatába nyitott marad.

Do mushrooms really use language to talk to each other? A fungi expert investigates

Gombák valóban beszélnek egymáshoz? Ezt gomba szakértők vizsgálják.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(3832) Hepatitisz

Tibor bá’ fordítása online

Terjed az ismeretlen eredetű hepatitisz


89. Útban a 90. felé

Több európai és egyesült királyságbéli súlyos hepatitisz esetről tudnak a gyermekek köréből.

Az elmúlt napokban, gyermekek kőréből súlyos hepatitisz előfordulását jelentették hétfőn, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) szerint.

A probléma létezésére elsőnek Anglia hívta fel a figyelmet, és ott érzékelték a legtöbb súlyos, akut esetet, megnövekedett máj enzimekkel, sok esetben gaszróintesztin szimptómákkal, ideértve hasi fájdalmakat, hasmenést és hányást.

Az UK-ban főleg a 10 év alatti gyerekek betegednek meg. Ami feltűnő, hogy a betegekben nem lehet megtalálni a szokásos hepatitisz vírusokat. Ezért egyesek feltételezik, hogy a COVID-19-nek lehet valami szerepe. Conor Meehan mikrobiológus szerint egy adenovirus lehet a bűnös. A COVID pandémia alatt rutinból meg kell fontolni lehet-e a koronavírus oka  a hepatitisz szokatlan fellángolásának..

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3831) Húsvéti gondolatok 2.0

Tibor bá’ online

 


89. Útban a 90. felé

Vannak, akik vitatják, hogy egyáltalán lett volna egy Jézus. Minden esetre, ha volt, egészen más lehetett, mint amit az evangélisták leírtak, valamint a zsinatok a végén jóváhagytak.

Hogy Jézust úgy „építették fel” arra elsősorban az utal, hogy a vele kapcsolatos „adatok” az ó-kor több istenénél is megtalálható. Hogy egy szűz hozta világra, az szinte kötelező volt. A 3 király se kizárólag Jézust illeti meg. A születéshez vezető keleti csillagra sincs Jézusnak monopóliuma. A többi istennek is van pont 12 tanítványa. A keresztre feszítés is népszerű + a 3 napig tartó halál és a feltámadás.

Magyarul a vallás csinálóknak nem volt semmi egyéni ötlete, puskáztak már kitalált misztikumokból.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3830) Egy kis okoskodás

Tibor bá’ fordítása

Egy orosz elméleti fizikus olyan jövőt jósolt az emberi civilizációnak, „ami rosszabb, mint a kihalás”.

„First in, last out” solution to the Fermi Paradox

 


89. Útban a 90. felé

A gyakran idézett orosz nemzetiségű Alexander Berezin, az Orosz Nemzeti Egyetem Elektrotechnikai Kutatójából körvonalazta kellemetlen jóslatát egy cikkben, melynek címe: „Elsőnek belépni, utolsónak elhagyni: egy megoldás a Fermi paradoxonra.”

A Fermi paradoxon egy olyan ellentmondás, ami évek óta idegesíti a tudósokat. Az elképzelés szerint a Világmindenség olyan fantasztikusan nagy, ami gyakorlatilag garantálja a földönkívüli élet létezését, akkor pedig az emberiség miért nem tudta az erre utaló jeleket felfedni?

Berezin elmélete szerint a civilizációk nem érték el azt a fejlettségi fokot, ami szükséges ahhoz, hogy a földi ember észlelje, mint például űrutazás, vagy csillagközi kommunikáció.

Berezin azt is állítja, hogy aki elsőnek megvalósítja a csillagok közötti utazást, az természetszerűen kiirt „minden versenytársat, hogy saját expanzióját elősegítse.” Vagy más szavakkal, aki először rátalál a másikra, az fogja uralni az Univerzumot.

Miközben ez a „Nagy hal megeszi a kis halat” elv kegyetlennek látszik, Berezin szerint egy másik életforma totális elpusztítása nem valószínű, hogy tudatos kiirtás. Egyszerűen nem fogják észrevenni, ahogy például építkezési földmunkáknál elpusztítunk egy hangya bojt, mert abból nincs semmi haszon, ha megóvjuk.

Berezin még hozzáteszi, mivel „mi itt vagyunk, bolygónk és Napunk viszonylag megbolygatás mentes, és már fontolgatjuk az első csillagközi szondázást” nagy valószínűséggel mi leszünk az építők a terepen, nem pedig a hangyák.

Berezin reméli, nem következik be az elkedvetlenítő lehetőség, hogy elpusztít az az élőlény szint, amit oly régen keresünk. „Az egyetlen magyarázat az antropik elv utáni sóvárgás, mi vagyunk az elsők, akik elérik a csillagközi fokozatot, és nagy valószínűséggel, mi leszünk az utolsók, aki elhagyják azt”. Ha nem, akkor minket morzsolnak fel.

Tibor bá: Személy szerint én nem értek egyet Berezinnel. Ugye ő azt állítja, hogy az először létrejövő olyan intelligens lény, akiknek technológiája lehetővé teszi a csillagközi utazást, az ki fogja irtani az összes többi, kevésbé fejlett élőlényeket. Ezzel szemben én azt állítom (a múltkoriban erről volt egy poszt), hogy soha nem lesz ilyen élőlény, mert a fejlődés az evolúció mentén megy végbe. Az önzés viszont evolúciós előnyt jelent, aminek következtében mire intelligens lény kifejlődik szélsőségesen magának való lesz, amiből következik, hogy képtelen lesz megmenteni saját fajtát, beleviszi azt az önpusztulásba.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3829) A COVID-19 nem tűnt el

Tibor bá’ online

 


89. Útban a 90. felé

A megszorítások feloldásával szabad utat kap a COVID-19. Angliában az elmúlt hét folyamán 1984 ember vesztette életét a koronavírus miatt. Ennyi halott egy hét alatt nem volt 2021 januárja óta, ami a pandémia csúcsa volt, az oltások előtti időkben. Szerdán pedig egyetlen egy nap alatt 651 fertőzött halt meg. Ennyi halott utoljára 2021. február 17.-én volt. Az 1984 halott az egy hét korábbi adathoz képest 50,4 százalékos emelkedést jelent. Vagyis a járvány újra itt vágtat Európában.

A COVID halottak számának emelkedése elkerülhetetlen következménye a megszorítások lazításának. Azon a napon, amikor Angliában 651 halott volt, Németországban 307, Oroszországban 267, Olaszországban 155, Franciaországban pedig 152 fertőzött halt meg. Viszont megszűnt a maszk viselés és a távolság tartás.

Nálunk a csúcs február 23.-án volt 132 halttal. A múlt héten napi átlagosan 25 halottal úgy tűnik elértük a minimumot. Innen megint felfelé fog nőni a halottak száma. Ugyanakkor sehol se látni arcmaszkot. Az emberek úgy viselkednek, mintha a pandémia a hátunk mögött lenne.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(2617) A sógorom, Kozma Elemér esete a kivándorlással

Tibor bá’ vissza a múltba online

Ez a poszt 4 éve jelent meg. A hozzászólók között sokan ma is mindennapi olvasók. Viszont sokan még nem olvasták. Szerintem érdemes megismerkedni  vele,  ezért közlöm még egyszer így húsvét táján, mert  most, amikor százezrek kivándorláson törik  fejüket, tanulságos egy sikeres magyar esete, és saját közvetett és közvetlen vallomása.

___________________________________________________________________________

Kevés az olyan anya, aki rejtett vágyait ne próbálná meg kiélni serdülő lányán keresztül. Ami azt illeti nevelőanyám se tartozott ezen kevesek közé. Ildikó, a húgom, későn érő típus volt. A középiskola első osztályában a tehéncsöcsű lányok között deszkalapos mellkassal szaladgált, amiből kifolyólag se a fiúk, se a lányok nem vették be maguk közé. Ez az állapot más-más okból kifolyólag, de anyámat és Ildit egyaránt sújtotta. Aztán eltelt még néhány év, és a dolgok rendre megváltoztak.

Egy gyerek memóriája megbízhatatlan, de a fényképek alapján Ildikó kísértetiesen hasonlított édesanyánkra. Olyan kis helyes volt, mondhatnám szabályos. Senki nem fogta rá, hogy szép és persze csúfnak se volt mondható, de kevés fiúnak akadt meg rajta a szeme. Arra viszont, amire anyámnak kellett, tökéletesen megfelelt, vagyis sétálgatásra, mert ugyan mi rossz van abban, ha anya és lánya elmennek együtt sétálni a friss budai levegőben, mondjuk télen a sí sánc felé. Semmi.

Esett pedig, hogy 53 telén, a nyikorgó hóban, iskola után, a kora délutáni órákban szépen elsétáltak a Norma-fa irányába. A sí sáncnál mindig volt egy kis csoportosulás, mert a sportolók edzettek, a sétálok, pedig bámészkodtak. Itt esett meg, hogy anyám sasszeme kiszúrt egy 20-22 éves, mokány kis legényt, aki szorgalmasan ugrált a sáncról és láthatóan nem tartozott hozzá senki.

Nem kellett sokat helyezkedni a pálya menti hóban, hogy a következő ugrást követő visszamászás közben a legényke -mint később kiderült, Elemér- előttük menjen el. Anyám egy tapasztalt nő -akkor volt 40 éves- rutinjával megszólította és kérdezett tőle valami „szakmai” csekélységet. Tehette, mert Elemérnek az anyja lehetett volna. Ez inkább volt barátságos érdeklődés, mint „kikezdés”.

Elemér gyorsan felmérte a helyzetet és „kötélnek állt”, ugyanis meglehetősen kis növésű volt, nemigen haladta meg a 160-at, és mint ilyen nem volt neki könnyű feladat megfelelő partnert találni. Ildi viszont egészen biztos átfért volna a 160-as léc alatt, így aztán Elemér számára a húgom magassága gyakorlatilag ideálisnak volt mondható, nem beszélve az életkoráról, akkor volt 16 és fél, a legszebb „női” kor, úgy ropogott, mint egy cseresznye.

A kölcsönös megfelelőség alapján kialakult egy szakaszokra bomló diskurzus. Elemér és anyám minden egyes ugrása után megbeszélték annak szépségét, hibáit, eredményességét, meg ilyesmi. Aztán némi érdeklődés a körülmények felől és a végén a meghívás egy jó forró teára.

A sí sánc és a Rege úti házunk között nem tűnt nagynak a távolság, ahhoz képes, hogy sokan a pesti oldalon laktak, de télen, hóban hazafelé az út eltartott egy fél órát is. Ez alatt bőségesen volt idő Elemér alapos, ám nagyon tapintatosnak látszó és abszolút jóindulatot sugalló kikérdezgetésére. Kiderült, hogy Elemér a háború után került Erdélyből Magyarországra. Az összes rokonai, egy unokabátyt kivéve, mind Erdélyben élnek, ő meg az unokabáty Pest környéki családi házában. Most szerelt le kétévnyi katonáskodás után, és a Kontaktában dolgozik, mint szerszámkészítő. Ezen kívül a Honvédben síel, és gyakran viszik „külföldre”, ami alatt a havas Csehszlovákiát kellett érteni. Már a fogaskerekű végállomása körül jártak, amikor a havi 2200-2400 Ft fizetésre is fény derült.

Ezt az utolsó információt ki kell egészítenem azzal, hogy a „közönséges” melósok kábé 1000 forintot vittek havonta haza, plusz némi fusit, már akinek volt rá módja. Ezzel szemben egy élsportoló Cseszkóból hozhatott ezt-azt, ami további plusz jövedelemnek felelt meg.  Szóval Elemérről fél óra alatt kiderült, hogy egy valóságos gyöngyszem, akit feltétlenül meg kell becsülni.

A forró tea szürcsölése közben anyám már „fiacskámnak” szólította Elemért, és mire a második csésze utolsó kortya is lecsúszott Elemér torkán, a vasárnapi ebédre szóló meghívás is le volt pacsizva. Miközben Ildi jóformán még ki se nyitotta a száját, mi több, Elemér Ildire még rá se nézett. A felületes szemlélő még azt hihette volna, hogy minden kétséget kizárva, anyám lesz a boldog ara.

A vasárnapi ebéd alkalmából apámnak is sikerült megismerkedni Elemérrel, akiről akkor már ő is tudta, hogy az égből pottyant leendő családtag maga a két lábon járó főnyeremény. Én nem voltam jelen, mert akkor nyögtem első hónapjaimat a seregben és nem minden hétvégén volt lehetőségem eltávozásra. Minden esetre az ebéd utáni kávézgatás közben, és hadd szúrjam közbe, hogy abban az időben Magyarországon a feketekávézás még ünnepi eseménynek számított, hogy mást ne mondjak babkávét a közértben nem is lehetett kapni, az csak külföldön befizetett IKKA csomagból juthatott az asztalra.

Szóval tehát kávézgatás alatt Elemér már ’Mamának” szólította az anyámat, és a következő hétvégén, amikor én is jelen lehettem, érkezéskor és távozáskor Elemér és anyám már ölelkeztek.

Nevelőanyámat minden bizonnyal az 1920-as évek szokásai irányították, elfeledve azt a néhány évtizedet, ami időközben elszállt, ugyanis minden az ő irányításának megfelelően történt. Ennek természetszerűen nem volt semmi jelentős akadálya, mert Ildi még nagyon fiatal volt és félénk, Elemér pedig apátlan-anyátlan árva, és megdöglött egy jó szóért. Így történhetett meg, hogy a kávé után anyám kiadta az utasítást a fiataloknak (ez volt a szavajárása, a „fiatalok”), „menjetek sétáljatok egyet”, amit egy másodpercnyi szünet után pontosított „elég nagy a kert”. Azaz Elemér a húgommal 50 méteren belül négyszemközt lehetett előre meg nem határozott ideig.

Nem voltam ott és nem hallgatóztam, de el tudtam képzelni, hogy Ildi elmesélte mennyire utálja a matekot, Elemér pedig megpróbálta leendő feleségének ecsetelni a szerszámkészítés szépségét. Szóval el tudtam volna képzelni, de nem ez történt, mert egy negyed órán belül a leselkedésről híres apám berontott a konyhába és magából kikelve, feldúlt hangon közölte „te Manyi, ezek csókolóznak a fenyőfa alatt a padon”. Amire anyám csak annyit válaszolt, „te csak ne idegeskedj, minden a tervek szerint történik”.

A tél hamar elszállt, jött a tavasz, majd a nyár, amikor Ildi betöltötte a tizenhetet és az ismert szemtanú szerint meg is lett dugva a már bemutatott kerti pad mögött a füvön, csak azt nem tudta apám, hányadik alkalommal. Izgalom természetesen egy sem, minden valószínűség szerint ez is bele illett a tervbe, mert még aznap ki lett tűzve az esküvő napja. Ildi hamarosan Kozma Elemérné lett.

Persze marha nagy volt a szerelem, egész nap fogták egymás kezét, ami nem volt nehéz, mert gond nem volt egy sem. Elemér unokabátyjával meg volt beszélve, hogy Ildi is odaköltözhet hozzájuk, Elemér szobájába. A szoba bebútorozásáról Apám gondoskodott, mint később kiderült megkérdezésem nélkül, a mi anyai örökségünkből.

Akkoriban már harmadéves katona voltam, szinte naponta jártam haza. Ildi már nem lakott a házban, de hétvégeken délben mind a ketten jöttek ebédre. Persze ezeket az ebédeléseket se adták ingyen, ezek szolgáltatták az alkalmat a dolgok kézben tartására. Szakasztott úgy történt minden, mint annak idején, amikor még kijártunk Sashalomra a Manyi-szülőkhöz vasárnapi ebédekre, ami után anya és lánya visszavonult a belső szobába.

Szóval a rendszer tökéletesen működött, és ki tudja talán évtizedeken át működött volna, de mindössze két hónap eltelte után az egyik vasárnap csak Ildi érkezett, Elemér sehol. Hamarosan kiderült összevesztek.

Ez alkalommal én magam is jelen voltam, és bár nemigen törődtem húgom viselt dolgaival, de ezúttal az események elég érdekesek voltak ahhoz, hogy átöltözés és ebéd után ne rohanjak le a városba. Ildi ugyanis világossá tette, hogy ez nem egy sima összeveszés, hanem „szakítás”, amitől anyám feje olyan vörös lett, mint a főtt rák.

-Te nem vagy normális – kiabált a lányával, – más megnyalná mind a tíz körmét, ha egy ilyen férjre tehetne szert.

Erre Ildi előadta a részleteket, amiből ma már csak arra emlékszem, hogy vasárnap reggel Elemér kedvenc szórakozása az volt, hogy álló farkára ráakasztott egy vödröt, és meztelenül körbeugrálta a szobát. Elképzeltem a jelenetet és hatalmas hahotába törtem ki.

– Te csak ne röhögj – méltatlankodott a húgom – a vödör félig van vízzel.

– Te vagy az első nő az életemben, aki kifogásolja, hogy a férjének feláll a micsodája – fakadt ki anyám, akinek száján az a szó, hogy „fasz” az életben nem jött volna ki. Egyébként pedig egy percig sem volt vitás, elsősorban saját szomorú nemi életére gondolt.

A végleges szakítás természetesen nem következett be, de azért valami elindult. Későn érő húgom érési folyamata nem állt le 18 évesen, már 30-40 körül járt, amit kellően ecsetel a következő epizód.

Ildikó néhány héttel később megint egyedül állított be az anyámtól kapott, mély-lila színű divatos ballonkabátjában. Anyám már említett sasszeme ez alkalommal se hagyta cserbe tulajdonosát, mert mielőtt Ildi a kabátját levehette volna, anyám rákiáltott:

– Várj egy kicsit – és megakadályozta, hogy levegye a kabátját, majd a háta mögé ment, lehajolt és valamit tanulmányozni kezdett a kabát comb körüli részén. A végén diadalmasan felkiáltott – te ez geci, valaki legecizte a drága kabátodat.

Ildi egy szót sem szólt csak állt az előszobának is felfogható konyha közepén és várta, hogy mi lesz.

–  Biztos beleültél, mert sose nézel se jobbra, se balra – ajánlott anyám egy magyarázatot, de ezt Ildi hatalmas felelőtlenséggel elhárította egy kurta mondattal.

–   Le se ültem a villamoson, egy talpalatnyi hely se volt. Végig álltam egész úton.

–  Igen? – öntötte el a méreg anyám agyát – akkor valaki hozzád dörgölte a micsodáját, te pedig hagytad.

– Nagy ügy – vélekedett Ildi – majd kipucolom.

– Te szerencsétlen – így az anyám – a geci nem jön ki a ruhából csak ollóval.

Ő csak tudta, futott át az agyamon, bizonyára van elég gyakorlata. Mindazonáltal, a dolgok visszafordíthatatlanná váltak. Ildinek már nem számított, hogy Kozma Elemér mekkora fizetést visz haza, a szomszédban lakott egy cigány srác, aki teljesen kitöltötte fantáziáját. Persze a Szabadság-hegy olyan volt, mint egy zárt falú. Amint anyám neszét vette a dolognak, és ehhez nem kellettek hetek, habzó szájjal közölte húgommal, hogy „levette róla a kezét, mert még egy ilyen marhát nem hord hátán a föld”.

Amikor aztán véglegesnek tűnt a dolog Apám egy hétköznap délelőtt Ildivel együtt elment a közös szobába, felpakolta a bútorokat és mindent hazahozott. Este, amikor Elemér hazaért, részére is világossá vált, hogy ennyi. Így aztán 56 nyarán Ildi szabad lett, mint a madár. Nem volt férj, de voltak munkahelyi kollégák, és csakúgy, mint édesanyja, nem csinált nagy ügyet a szexből. Viszont ez a történet nem a húgomról szól, ezért ugranunk kell két teljes évet.

58-ban Ildi átjött Sydneyből Melbourne-be kifejezetten hívó szavamra, mert Apámtól egyre-másra kaptam a szemrehányó leveleket, hogy nem törődöm a húgommal. Megpróbáltam hát törődni vele.

Egy szép napon kaptunk egy levelet a Svájcban tartózkodó Kozma Elemértől, aki kerek-perec közölte Ildivel, hogy még mindig nagyon szereti. Ildi két keserve év tapasztalatával a háta mögött visszaírta, hogy ő is szereti. Erre Elemér elment az ottani Ausztrál követségre és kérte az áttelepedési engedély megadását „családegyesítési” alapon.

Az már meg a sors iróniája, hogy Elemér kábé akkor érkezett Melbourne-be, amikor anyám levele, benne a válást kimondó magyar bírósági végzéssel. Ugyanis Apám elintézte, hogy Ildi korábbi kérésének megfelelően, távollétükben kimondják a válást. Még jó, hogy az ausztrál állam nem tudott róla.

Elemér természetesen hozta formáját. Amikor minden egyes magyar menekült heti 14 fontot vitt haza, őt, mint szerszámkészítőt heti 30 fonttal dobták meg. De neki ez se volt elég. Elment a Snowy River Mountins-ba, ahol akkortájt vezették be a síelést Ausztráliában. Kurva trendi volt a dolog, mindenki síelni akart, akinek volt rá pénze, de senki se tudott. Elemér, mint síoktató, a szállás és ellátáson kívül háromszor többet keresett, mint szerszámkészítő korában.  Egy ilyen pasit otthagyni tényleg felelőtlenség volt. Ildi otthagyta.

Az otthagyott Elemér első útja természetesen hozzám vezetett. El tudtam képzelni, hogy szüksége van némi vigasztalásra, de nem ez történt. Simán beszámolt az eseményekről, ami szerint Ildi még megvárta a pénteki fizetésnapot, vetetett magának egy bundát, adott érte egy búcsúdugást  (már majdnem azt írtam, hogy búcsúcsókot), és másnap reggel angolosan távozott. Ráismerek – vallottam be – és akkor most mi lesz? Semmi – rántott egyet Elemér a vállán.

Hát persze, heti 100-120 font már akkora pénz volt, hogy el se lehetett hinni, hiszen 2000 font lefizetéssel meg lehetett venni egy 6000 fontos házat, ami néhány év alatt kifizette saját magát az albérletbe kiadott szobák segítségével. Ráadásul ez a székely góbé még autót se vett, helyette szépen hizlalta a bankszámláját, elkerülte a magyar „kurvákat”, akik néhány év után megkopasztották szorgalmasan gyűjtögető férjeiket.

Nem, nem, Elemérnek ausztrál csaj kellett, és akadt is a tanítványok között. Volt ugyan némi kényelmetlenség, mert Elemér még Erdélyben felszedett passzív rezisztenciája erősen a nyelvtanulás ellen dolgozott. Volt viszont áthidaló megoldás, megkért, hogy vasárnap menjünk el az állatkertbe, persze az én autómmal, aminek kapujánál megismerkedhettem Eleonórával. Szépen bemutatkoztunk egymásnak és megkezdődött az állatkerti séta.

–                      Tell Elemér, this is a lion.

–                      Eleonóra azt mondja, hogy ez egy oroszlán.

–                      Mond meg neki, hogy nagyon szép.

–                      Ki nagyon szép, az oroszlán vagy ő?

–                      Ő.

–                      You are beautiful.

–                      Who thinks so, you or Elemér?

–                      Both of us, ááá, he said it.

–                      Tell him, thank you.

–                      Mit mondott?

–                      Azt mondta, köszöni szépen.

–                      What did he say?

–                      Nothing, he was talking to me.

–                      Most miről beszéltek?

–                      Semmiről.

–                      De akkor mit mondott?

–                      Are you arguing?

–                      No, we are not. Figyelj Elemér, ha udvarolni akarsz, akkor tanulj meg angolul.

–                      Jó, akkor csak annyit mondj meg még neki, hogy elveszem feleségül.

El is vette. A nászéjszaka után megkérdeztem tőle, hogy a vödör trükköt bevetette-e. Erre megsértődött, de csak egy rövid időre. Kapcsolatunk azért szakadt meg, mert semmi nem volt, ami összetartotta volna.

Elemér apósa létrehozott vejének egy kisebb üzemet, ahol Elemér magyar esztergályosokból szerszámkészítőket faragott és annyi pénzt keresett, amennyit nem szégyellt. Aztán csinált néhány gyereket, pontosabban négyet, és boldog ausztrál apuka lett és sokat síelt.

És most figyeljetek! Harminc évvel később Ildi már nem élt, Magyarország pedig lezajlott a rendszerváltás, amikor Elemér haza látogatás közben, feleség nélkül, minden előzmény nélkül betoppant apámékhoz. Hatalmas volt a meglepetés, ölelkezés, egy-két könnycsepp, meg miegymás. Elemér anyámat pont úgy, mint rég „Mamának” szólította, apámat pedig „papának”. Semmi sem változott, csak egy kicsit mindenki öregebb lett. Anyám elővette a régi fényképeket. Együtt nézték a 16 éves Ildit és a 24 éves Elemért, amint egymást hóval dobálják, a sí sáncot meg egy kis fekete pontot a levegőben, na meg az esküvői képet. Nagy boldogan visszaléptek a forradalom előtti, annyira irigyelt múltba. Elemér nagy hirtelen mindenről elfeledkezett és ott folytatta a rokoni összetartozást, ahol 1956-ban megszakadt.

Furcsa módon a néhány éve elhunyt Ildikó jelenlétének a hiányát senki se vette észre. Aztán az 70 éves Elemértől anyám megkérdezte „és fiacskám veled mi van? Boldog vagy? Mesélj valami!” Erre Elemér elővett egy zsebalbumot, ami degeszre volt tömve hitelkártyákkal, és megmutatta őket. Csak hát se az apám, se az anyám nem látott még ilyet, és ez ki is ült az arcukra. – Hát – kezdte el Elemér a magyarázatot – ezekkel bármit megvehetek. Ez egy arany kártya, itt nincs limit. – Igen – csodálkozott el apám. – Igen papa, bemehetek egy szalonba és megvehetek egy autót. – Nahát, és nem kell 5 évet várnod? – Nem.

Szüleimnek persze nem tűnt fel, hogy a “min van veled, boldog vagy” kérdésre a bankkártyák mutogatása azt jelenti, hogy boldog nem, de nézzétek milyen gazdag vagyok. Aztán később, a harmadik rákérdezésre Elemér elárulta, hogy vannak gyerekeik, de ez nem látszott fontos témának. Nem vágott fel velük, ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy vannak családi viszontagságok. Egy ausztrál nő gyerekei ausztrálok lesznek, egy székely élete végéig székely marad. Aztán, néhány óra után, egyszer csak kibukott a lényeg. Elemér élete alkonyán arról kezdett el beszélni, ha akkor nincs forradalom, milyen boldogok lehettek volna ők ketten Ildivel itt Magyarországon. Tökéletesen megfeledkezve arról a tényről, hogy ők ketten együtt voltak Ausztráliában, de Magyarországon október 23-án már nem.

Aztán eljött a búcsú pillanata, és Elemér mindenfajta fogadkozás és ígérgetés mellett távozott. Pár évvel később az élők sorából is. Született Csíkszeredán, meghalt Melbourne-ben. Maroknyi a székely porlik, mint a szikla.

***

Kiegészítés: miután Kozma Elemér honlapját található életrajzát elolvastam.

Kozma Elemér, amíg én ismertem, egy tisztességes, becsületes ember volt. Később pedig, évtizedeken át igen „sikeres” is. Nem értem tehát, ha idős korára úgy gondolja, hogy életútja megérdemli az írásos fennmaradást, és evégből ír, majd könyv formájában megjelentett egy önéletrajzot, miért kell hazudnia, miért kell ferdítenie. A halál közeli állapotra éppen az jellemző, hogy az ember feltárja egész élete alatt elhallgatott „nagy titkát”, mert addig -úgy mond- nem tud nyugodtan meghalni.

Kozma Elemér a húgomat, Antalffy Ildikót 1955-ben elvette feleségül, ráadásul katolikus liturgia mellett. Ez az életepizód az önéletrajzból teljesen kimaradt. Nem szép, de talán megbocsátható, ha idős korára teljesen kimegy a fejéből egy korai házasság, és csak csip-csup kis síversenyek és eredmények szűnni nem akaró sorozata jut az eszébe.  Az viszont már nem szépséghiba, hanem egyenesen hazugság, ahogy előadja Ausztráliába való kikerülését.

Elemér a határt 1957 január 7-én lépte át. A kivándorlási regisztrációk 15 majd egy második 15 ezres kerete december elejére beteltek. Elemér csak úgy kapott lehetőséget, hogy a „családegyesítési” okra hivatkozóknak fenntartottak egy bizonyos kontingenst. Ő tehát kizárólag azért tudott Ausztráliába kijönni, mert a felesége már eleve ott volt.

Természetesen hazugság a megjárt Bonegilla tábor is, hiszen felesége Melbourne-ben várta. Meg kellett tehát magyaráznia, hogyan került Melbourne-be. Erre a célra „kölcsönvette” az én történetemet. Ugyanis Antalffy Pali bácsi valóban létezett és a fényképe is korrekt az önéletrajzban. Csakhogy Antalffy Pali bácsi azt a hajólistát nézte, amelyiken én érkeztem, és az én nevem tűnt fel neki, hiszen névrokonok voltunk. Amikor egy évvel később Elemér érkezett a magyarok tömeges bevándorlása már befejeződött, senki nem böngészte a hajólistákat, mivel legfeljebb egy-két magyar lehetett már csak rajtuk.

Ha pszichológiai ismereteimet akarnám fitogtatni, akkor bő lére eresztve azt fejtegetném, hogy tudat alatt valahogy le akarta írni önéletrajzában az Antalffy nevet, mert ifjú életében fontos szerepe volt e névnek. Antalffy Ildikót nem írhatta, mert mit ír, ki ez a nő? Leírta hát Antalffy Pali bácsit, akihez – egy általam összehozott, futó ismeretségen kívül – az égvilágon semmi se kötötte.

És, ha már az emberi természet kitárgyalásánál tartunk, van még valami a tarsolyomban. Ildikó 1960-ben vett egy subdivisionált telket. Aki nem tudná, arról van szó, hogy egy hatalmas tengerparti területet a tulajdonosa felparcellázott, kiépítette az úthálózatot és kijelölte az egyes telkeket, azaz házhelyeket. A hely Melbourne-től északra vagy 400 km-re volt és egy-egy telket heti egy font részletre lehetett megvenni. Ildikó szorgalmasan fizette a részleteket, aztán az egészet elfelejtette, majd 27 évvel később, 1987. április 22-én maga mögött hagyta az árnyékvilágot. Ekkorra azonban a hajdan vásárolt telek egy vagyont ért, mert időközben körülötte az összes telekre felhúztak egy-egy nyaralót. Ildikó élete végéig az „Ildikó Kozma” nevet használta, amire az adott okot, hogy második férje is Kozma volt, csak nem Elemér, hanem Ferenc. Mivel Ildikónak jogilag nem voltak gyermekei, és végrendeletet se hagyott hátra, az örökség a férjet illette. Igen, de melyiket? Ugyanis mind a két Kozma igényt tartott a telekre. A gazdagabb is. A Public Trustee kénytelen volt levelet írni az anyámnak, hogy mondja meg a telekvásárlás pillanatában leánya kivel élt, Elemérrel vagy Ferenccel. A hitelesség kedvéért elárulom, Ferenccel.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(3828) Húsvéti gondolatok

Tibor bá’ online

 


89. Útban a 90. felé

Húsvét, Jézus feltámadásának és mennybe-menetelének az ünnepe. Persze, ahhoz hogy feltámadjon, előbb meg kell halnia. Hát meghalt. Jelzem, teljesen feleslegesen a tőle kiindult keresztény etika szerint. Ugyanis, egy isten kiengesztelésére kitalált emberáldozat a korábbi primitív vallások eszköze volt. Átemelték ide, és az európai ember 2000 éve eltűri, hogy ágya felett a hálószobában egy hulla legyen felrakva a falra. mert a primitív népek szerint az élet elvétele (ember vagy állaté egyaránt) a hatalommal bíró részére (legyen az ember vagy isten) tetsző cselekedet.

Na de, miért is kell engesztelni istent? Mert a 8 milliárd ember viseli egyetlen egy ős, a paradicsomi Éva bűnét. Éva ugyanis, isteni tiltás ellenére leszakított egy almát a tiltott fáról. Nevetséges mese. Isten fiának azért kell meghalni, mert egy nő leszakított egy almát. De a mese ezzel nem ér végett.

A kereszthalál és feltámadás után Jézus felszáll a mennyekbe. Ez a mese annak idején megállhatta a helyét. „Odafenn” a „Mennyek országa” elfogadható lokalitás volt. Ma azonban a műholdak és a Holdra szállás idején a „Mennyek” kiszorultak onnan. Mennyek országa nem létezik, az űrtávcső 13 milliárd évre visszatekint és Mennyország sehol. Vajon Jézus meddig szállt? Hol találta meg az atyját?

És ha már feltámadása után felszállt a Mennyekbe, felmerül  bennem a kérdés: Miért nem szállt le onnan 30 éves korában? Mért kellett bűvészkedni a szeplőtelen fogantatással? Megmondom miért. Azért mert a közel keleti vallásokban ez már létezett. Hiba volt. Jézus ugyanis Dávid „nemzetségéből” származott, mert hogy József, az ács, Dávid utódja volt.  Na jó, de ha nem József volt Jézus biológiai apja, akkor hogy a fészkes fenébe lehet onnan származtatni?

Amit nem értek, a különböző zsinatok alaposan átrágták magukat a biblián, hogy lehet, hogy ilyen ellentmondást nem vetek észre, és nem irtották ki?

Ettől még főzzük meg a sonkát és a tojásokat, lehet, hogy jövőre már egyik se lesz.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3827) Kiértékelés

Tibor bá’ online

 

89. Útban a 90. felé

Ungár Péter és Hadházi Ákos kivételével az ellenzéki képviselő jelölteket nem igazán érdekli a nemzet kimentése egy zsarnok karmaiból, valójában 4 évig akarják élvezni a havi egy millió feletti jövedelmet, ami négy év alatt elérheti a 100 milliót is. Márki-Zay isteni sugallatot követ, a nemzet megmentője akart lenni a saját elképzelése szerint. Lehet, hogy stadionok helyett kegyhelyeket épített volna. Gyurcsány, ha nem személyes bosszú hajtaná, akkor már rég kilépett volna a politikából, mert vele az ellenzéknek lehetetlen nyerni.

A ritkán előforduló szerencsés konstelláció, úgymint a koronavírus gyatra kezelése, a száguldásba kezdett infláció, a szomszédba dúló háború, az energia ár fenyegető emelkedése, a gazdaság várható visszaesése, a pedagógusok sztrájkja és tiltakozása, az egészségügy elképesztő összeomlása reális esélyt hozott létre az Orbán rezsim lecserélésére. De akkor megjelent Márky-Zaj, aki elállíthatatlan szófosásba kezdett. Ez még nem lett volna végzetes, de meggondolatlan mondatainak későbbi nyomorúságos kimagyarázása már rezegtette a lécet. És akkor jött a kegyelem döfés. Fel akarta venni Zelenszkijjel a kapcsolatot és kijelentette, hogy mindenben követjük a NATO utasításait. Ezt Orbán röhögve kihasználta és közölte, a Fidesz a békére szavaz, az ellenzék a háborúra.

Három nap alatt egy millió szavazó átállt a Fideszhez. Vagyis mindenki, aki félt a háborútól és nem látott át Orbán szitáján. A fej-fej mellett állásból meglett a negyedik kétharmad. Ez Orbánt lepte meg a legjobban, aki már rég azon spekulált, hogyan tovább a vereség után.

Az ellenzék egy soha vissza nem térő lehetőséget baltázott el. A jelenlegi (és megváltoztathatatlan) média helyzet mellett soha a büdös életben nem fog választást nyerni, polgárháború nélkül.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3826) Fekete bors

Tibor bá’ fordítása online

 

89. Útban a 90. felé

Azt tudjuk, hogy a túl sok só veszélyezteti az egészségünket. De mi van az asztalon található sótartó másik felében lévő fűszerrel, a fekete borssal? Barátja-e ez, vagy ellensége a egészségüknek?

A kíváncsi kutatók rájöttek, hogy a borsot gyógyszernek használták az ó-korban, és a  modern orvostudomány egyetért a bors egészséget támogató tulajdonságával.

A fekete borsban, a piper nigrum cserje megszárított bogyójában erős antioxidáns, piperin van. Ez pedig véd minket az artritisz, szívbetegségek, bizonyos rákok ellen. Azonban még további kutatásokra van szükség minden felderítésére.

Amit tudnunk kell, hogy egészséges. Alkalmazzuk nyugodtan.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3825) A Lét kezdete

Tibor bá’ online

 


89. Útban a 90. felé

A teremtés nélküli világlétet, vagyis a spontán létrejöttet követő evolúciós kialakulást tagadók leghatásosabb fegyvere a fehérje molekula megfelelő atom kombinációjának véletlenszerű megjelenésének valószínűtlensége. Fred Hoyle szerint az élet véletlenszerű megjelenése annyira valószínű, mint az, ha egy Boeing 747-es gépet állít össze az ócskavas telepen átsöprő szélvihar.

Erre én azt mondtam, hogy az anyagba be van programozva az élet kialakítása.  Az atomokban kell lenni valamifajta affinitásnak a megfelelő összekapcsolódás irányába. Ez persze csak egy sejtés, bizonyítani kellene. Egyszer, persze minden kiderül. Most jött el az idő:

A Physics World-ben megjelent cikk szerint létezik egy nagy távolságra ható molekuláris erő. Magyarul bizonyos körülmények között, bizonyos molekulák vonzzák egymást. Experimental evidence found for long-distance intermolecular forces – Physics World

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3824) Időközben

Tibor bá’ fordítása online

 


89. Útban a 90. felé

Az USA Stratégiai Vezérkar feje, Charles Richard admirális, egy washingtoni meghallgatáson kifejtette véleményét, ami szerint Kína nukleáris fegyverzetének átütő fejlesztése közel áll a bejezéshez, jelentette a Bloomberg. Ez a gyors eszkaláció a kínai stratégiai nukleáris arzenálban Washington számára a kockázat növelését jelenti.

Az admirális külön kiemelte Peking 2021 júliusában végzett interkontinentális ballisztikus rakéta kilövését hiperszonikus sikló teszt elvégzésére. A hiperszonikus eszköz 40.000 kilométert repült kb. 100 perc alatt. Szerinte ez volt a legnagyobb hatótávolság minden idők szárazföldi támadó fegyverek területén.

Richard figyelmeztetett, hogy Kína technológiai előretörése a „stratégiai stabilitásra komoly mértékben kihat”. Amihez hozzátette, hogy az amerikai képesség és stratégia arra a feltételezésre épül, hogy stratégiai elrettentés, különösen a  nukleáris elrettentés fennmarad.

„Ha a stratégiai és  nukleáris elrettentés megszűnik, akkor semmi más terv és képesség  nem fog működni” tette hozzá, aminek az lesz a végkövetkezménye, hogy az amerikai Stratégiai Vezérkarnak figyelembe kell venni két ellenfél  nagy méretű modernizálását nukleáris területeken. Ezek pedig Kína és Oroszország.

Mindkét nemzetnek egyoldalúan meg van a képessége bármilyen konfliktus, bármilyen szintre emelésére, a Föld bármely pontján, bármikor, jelezte az admirális írott tanúsításában.

Richard 2021 októberében figyelmeztetett a stratégiai egyensúly gyors változására. Vagyis Kína és Oroszország együttes nukleáris képességére, ami az USA részére ismeretlen területre érkezést jelent.

Az amerikai média 2021 nyara óta jelzi, hogy Peking több mint 100 rakéta silót épít az ország nyugati sivatagában, ahonnan könnyen el lehet érni az USA területét.

Az admirális arra is rámutatott, hogy Moszkva újraindította Tu-160 stratégiai nukleáris bombázó programját, amilyen lépésre nem volt példa a hidegháború befejezése óta.

Ezek szerint az amerikaiak csodálkozással veszik tudomásul, hogy a III. világháborúra mások is készülnek.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

Idegosztály

Tibor bá’ vissza a múltba online


A történet “hőse”

Szóval, a „Most jó lenni katonának, mert Kossuth-nak verbuválnak” kezdetű nóta népdalnak szép, de legyünk őszinték: a valóságtartalma nulla. A valóság pedig az, hogy Magyarországon a katonai szolgálat szar, és persze kötelező volt, amin a mai huszonévesek csak mosolyognak.

Amikor szorul a hurok, vagyis a behívó kikézbesítésére már csak heteket kell várni (illetve várja a fene, de jön), akkor a leendő újonc kapkod fűhöz-fához. Valaki javasolta, hogy az orvosi vizsgálat előtt egyek meg egy fél iskolai krétát, mert attól lázam lesz. Mások arra szavaztak, hogy tegyek a vizeletembe némi tojás- fehérjét, ami aztán a laborban idült vesebajt jelez. Szóval, ki ne hallott volna ilyet és ezekhez hasonlót. Ezért aztán a behívóra várás olyan, mint a gyógyíthatatlan betegség. Először harcol az ember ellene, aztán mérges mindenkire, a végén pedig belenyugszik, hogy meg fog halni. Hát, én is belenyugodtam, hogy 24 hónapra ki leszek vonva a forgalomból.

Mondjuk, 2 év nem a világ, de 20 éves korban borzasztó hosszúnak tűnik. Na jó, szóval november elején, egészen pontosan 10-én bevonultam. A kocka el volt vetve, egye meg a fene.

Már nem tudom, hol hallottam az anekdotát, ami szerint az egyik életfogytiglanra ítélt rab azt mondta a börtönőrének, hogy neked se jobb a dolgod, mint nekem, te is itt rohadsz egész nap, legfeljebb kapsz érte némi fizetést. Állítólag erre azt válaszolta a smasszer, szó sincs róla. Az igaz, hogy egész nap itt rohadok, de ellentétben veled, én akkor megyek innen ki, amikor akarok. Szóval ez itt a lényeg. Szögezzük le, ami tényleg szar a katonaságban, az a ki nem érdemelt börtönjellege.

Szó, ami szó, nem küszködök itt tovább, rátérek lényegesebb dolgokra. Minek után konzultáltam önmagammal, úgy döntöttem, hogy 24 hónapot nem húzok le. Le kell szerelnem, de hogyan? A leszerelésnek egyetlen módja volt: a halál közelségét biztosító betegség. De milyen halál? Húszéves korban az embert nem kerülgeti a végelgyengülés, meg általában semmi. Tüdőrákot, köszvényt, szívbillentyű-tágulást nehéz imitálni, sőt, egyenesen lehetetlen. Marad a bedilizés, elvégre az agyamba nem lát bele senki. Hát, én bediliztem, aminek leglátványosabb, jobban mondva leghallhatóbb jele intenzív dadogásomban nyilvánult meg.

A Honvéd Kórház Idegosztályán este már csak ügyelet volt egyetlen ügyeletes orvossal, aki fiatal volt, alacsony rendfokozattal bírt, és olyan ambiciózus volt, hogy engem azon nyomban meg akart „gyógyítani”. Ezen cél érdekében rám kapcsolt néhány ezer voltos nagyfrekvenciát, és akkor még hálás lehettem neki, hogy nem alkalmazott elektrosokkot. Szorult a kapca, de most már nem hátrálhattam meg. Majd’ beszartam a „gyógyítástól”, de kitartottam a dilim mellett, és dadogva kezdtem el tiltakozni. Megkérdeztem azt a kurva felcsert, miből gondolja, hogy nyomban meggyógyulok, ha egy villamosszékbe ültet. Orvosi diplomám ugyan nincs, de kizártnak tartom, hogy ez lenne a legeredményesebb gyógymód az adott esetben. Ezt persze a faszi is tudta, csak azt nem, hogy nem vagyok hülye. Mindegy, benn tartottak.

Másnap egy doktornő lett a kezelőorvosom, aki néhány napig szedált, azaz teli tömött nyugtatókkal.  Egy hét után két szakasztársam meglátogatott, és elmesélték, hogy amióta beteg lettem sokkal jobb az életük. Több az eltávozás, több a szabadidő, jobb a kaja. Szóval, ha tehetem, egy darabig ne gyógyuljak meg, ennyit igazán megtehetek értük. Különben drukkolnak nekem. Együttérzésük tényleg szívbemarkoló volt.

Mivel a szedálás nem használt, de azért erősen beszámíthatónak tűntem, és úgy mellesleg fizikálisan tökéletesen egészségesnek bizonyultam, ellentétben azokkal, akiket agy műtöttek, ami után vagy lebénultak, vagy meghülyültek a szó legszorosabb értelmében, elkezdtek hasznosítani. Cipeltettek velem hullákat (az egyik végig is húgyozott), futtattak a röntgenlemezekkel és még kis műtétnél is segédkeztem. Arany életem lett, csak hát, nő is kellett volna, elvégre évek óta ivarérett voltam. Másképp fogalmazva: eljött az ideje, hogy kiszemeljem imádatom leendő tárgyát.

Ennek csak az volt a szépséghibája, hogy a Honvéd Kórházban természetéből fakadóan minden beteg férfi, és volt belőlük jó néhány száz. Ha le is számítjuk, hogy ezek közül elég sok a fél-hulla, még akkor is jut untig elég arra a néhány facér ápolónőre, akik ráadásul a bányarém szintjén mozogtak, mert aki ezt a szintet akár csak egy hajszállal fölülmúlta, az röhögve talált már férjet magának a fiatal és ideiglenesen beteg tisztek között.

Ira nővér, akiről később kiderült, hogy Tihanyiné, és Irén a neve, nem hogy bányarém nem volt, de kifejezetten szép, csinos és ráadásul özvegy is, vagyis férjmentes. Szerencsémre megözvegyülése egészen friss volt, mondhatnám még meleg.  Az ideig senkinek se nyílt alkalma az elhappolásra. Hogy én miért feleltem meg neki, azt nem tudom, mert erről nem esett szó, de ha esett volna, azzal se érnénk semmit, mert Ira nővér notórius hazudozó volt.  Emlékeim szerint oly ritkán mondott igazat, hogy állításait tökéletesen el lehetett hanyagolni. Persze mire az ember erre rájön, elég sok lepedőt gyűr össze maga alatt.

Különben a dolgok menete normálisnak volt mondható. Randevúkat egymásnak éjszaka adtunk, amikor az ügyeletes orvos maga is aludt, és a kezelőben nem volt senki csak egy vizsgálóágy, Ira nővér és én.

Amilyen hülye egy húszéves férfi, én már a második alkalom után el akartam venni feleségül a nálam 4 évvel idősebb nőt a kétéves Ernőkéjével együtt, csakhogy ennek objektív akadályai voltak. Tihanyiné férje bányamérnök volt, ilyen minőségben robbantotta fel magát. Akkoriban a bányászok voltak a rendszer kinevezett vezéroszlopai. Ezért aztán az elhunyt felesége hatalmas özvegyi nyugdíjat kapott a fizetésétől teljesen függetlenül. A szabályok szerint ezt elveszítette volna, abban a szent pillanatban, amikor az anyakönyvvezető előtt kimondja a boldogító igent. Viszont, óriási szerencsémre egy huszonnégy éves nő özvegyi nyugdíj mellett se mond le a szexről.

Tíz évvel később számomra ez egy több, mint ideális lehetőségnek mutatkozott volna, de akkor én egyre azon törtem a fejem, hogy lehetne mégis a feleségem. Ugyanis nem voltam ám olyan okos, mint mostanában, ami abból is látszik, hogy még csak harmadszor zártuk magunkra a kezelő ajtaját, amikor már elárultam neki, hogy ez a dadogás egy kolosszális hamuka és csak a leszerelés miatt dobtam be. Ezen világraszóló meggondolatlanságnak egyetlen oka annak elkerülése volt, hogy gyenge idegzetűnek nézzen, elvégre az Idegosztályon voltunk. Mit ad isten, ez lett a szerencsém.

Ugyanis kezelő orvosomnak remek ötlete támadt. Lefektetett egy kerevetre, és folyamatosan beszéltetett, közben intravénásan Evipant[1] nyomott belém szép lassú fokozatos­sággal. A cél olyan mértékű elbódítás volt, amiben már nem lettem volna ura gondolataimnak, de beszélni még bírok. Ilyen állapotban majd el fogom felejteni a dadogást. Ki fog lógni a ló lába. Csakhogy, Ira résen volt, a fecskendőbe töltendő anyagot harmadára felhígította, és egy óvatlan pillanatban odasúgta nekem, hogy mi történik.

Az intravénás bejuttatás azonnal hat. Éreztem is hogy szédülök, bódulok, de azért válaszoltam a kérdésekre csak jóval nagyobb bódultságot játszottam meg, mint a valóság. Az orvos beadta a teljes adagot, amikor nekem már hortyognom kellett volna, és persze hortyogtam is, megjátszásból. Elalvásom előtt színlelt ernyedtséggel, de tökéletes öntudattal még dadogtam egyet. A kísérlet, köszönet Ira nővérnek, az orvos oldaláról nézve tökéletesen becsődölt. Eredmény: vagy tényleg dadogok, vagy bizonyíthatatlanul ügyesen csinálom. Néhány hétig békében hagytak, ami alatt naponta voltam hálás Ira nővérnek, hacsak nem volt szabadnapon. Aztán pár hét múltán viszonyunk annyira „konszolidálódott”, hogy szabadnapjain is bejött estére, mert a kezelő „meglátogatását” egyikünk se akarta kihagyni.

A dolog úgy nézett ki, hogy csak idő kérdése és le fognak szerelni, de aztán mégsem szereltek le, nehogy a többiek vérszemet kapjanak, viszont tekintettel „állapotomra” úgy mászkáltam ki-be a laktanyába, mintha nem is sorkatona, hanem laktanyaparancsnok lennék. Mindent összevetve valóban nem katona voltam, hanem egy szerelmes tulok.

Ira ugyanis, megérte a pénzét. Amíg ő járt be a kórházba, az ő irányítása alatt állt szerelmi életünk, amivel kapcsolatban tökéletesen monopolhelyzetben érezte magát. Amint én kezdtem hozzá feljárni, a dolgok megváltoztak. Ő pedig ahhoz a nőcsoporthoz tartozott, akik szentül hiszik, hogy egy férfi megtartásának kulcsa az örökös bizonytalanságkeltés, illetve annak fenntartása.

Életem egyszeriben izgalmasabbá vált, mint amikor még bent a kórházban szimuláltam. Ira trükkjeinek nem volt se vége, se hossza. Betelefonáltam a kórházba, ahol közölték, hogy nincs bent, mert éjszakás. Feltépek a lakására, de nincs otthon, Ernőkére a szomszéd vigyáz. A házinéni készségesen megemlíti, hogy Ira ma nappalos. Másnap végre elkaptam, és amilyen barom vagyok, faggatni kezdtem, tulajdonképpen hol volt? Közölte velem, hogy természetesen a kórházban csak azért nem hívták a telefonhoz, mert egy fiatal tiszt mellé rendelték, aki – képzeljem el – mindjárt első nap megkérte a kezét. Azzal természetesen tisztában voltam, hogy a kezét anyagi okokból kifolyólag nem adja, de mi van akkor, ha a fiatal tisztnek más testrészére szottyan kedve? Enyhe hisztériámra anyáskodva megsimogatott és azt mondta: ne félj, Tibikém én csak téged szeretlek, és a nyomaték kedvéért már vette is ki a szekrényből a lepedőt, amivel a vizsgáló heverőjét szokta leteríteni.

A combjai között persze megnyugodtam, de ez sose tartott tovább három napnál. A harmadik nap estéjén egy kicsit használt átmeneti kabátban jelent meg a randevúnkon, és milyen jól állt neki. Inkább csak udvariasságból megkérdeztem, honnan van? Óh, hát az egyik hálás betegétől kapta, egy főhadnagy, most halt meg a felesége rákban, a kabát a feleségéé volt. Azt mondta neki, hogy alakra, méretre, mindenben pont olyan, mint az imádott felesége volt. Ha ránéz, azonnal a felesége jut az eszébe. És ha látnád, milyen jóképű ez a főhadnagy! Az persze csak 3 hónappal később derült ki, hogy a kabátot kölcsönkérte az egyik kolleganőjétől.

Aztán szereztem két jegyet a Csárdáskirálynőre és 6-ra volt megbeszélve a találkozás a Margit-híd pesti hídfőjénél, ahol akkoriban volt egy óra. Hogy hatra ott lesz, arra én se számítottam, de negyed hétkor már kezdtem ideges lenni. Persze az Operettszínház 7-kor kezd és 10 perc alatt oda lehet érni, de azért mégis. Mit részletezzem, 7-kor nagy mérgesen összetéptem az óriási protekcióval szerzett két jegyet.  Arra gondoltam, ha nem jön el a Csárdáskirálynőre, akkor vagy valami katasztrófa történt vele (és majdnem sírva fakadtam) vagy egy jómódú csábító van a dologban, akinél két színházjegy nem számít. Mint egy félőrült szaladtam a lakására, a kórházba, de őt nem találtam sehol. Kész, lecsapták a kezemről, azokról a kezekről, amiket idegesen tördeltem fél este. Másnap óriási ribilliót csapott, hogy megbízhatatlan és felelőtlen vagyok, különben kivel láttam a Csárdáskirálynőt. Azt hittem, nem hallok jól, amikor kiderült, hogy 6-tól 7-ig várt a Margit-híd budai hídfőnél. Hát nem azt beszéltük meg? Kérdezte angyali ártatlansággal. De ez semmi, én elhittem neki, hogy félreértettük egymást.

Csak hát a nagy büdös helyzet szerint ugyanazt a trükköt kétszer bedobni nem lehetett, mert ha a legkisebb gyanút fogom, akkor az egész akció elveszíti hitelességét. Így aztán törte a fejét, ami belefért. Na, ekkor kaptam 3 nap szabadságot és megbeszéltük, hogy ő is kivesz három napot. Ernőkét, a kisfiát néhány napra hazaviszi Vörösvárra, a szüleihez. Csak mi leszünk ketten, te meg én, és 3 napon át. Ennél szebb katonaálom nem létezik kerek e világon.

Reggel, tízre érkeztem, és fél percen belül már az ágyban voltunk. Aztán ebéd előtt, ami hideg felvágott lett volna, bementem a fürdőszobába, ahol a tükör előtti polcon megpillantottam egy enyhén használt zsilettpengét. Mivel, akkoriban a nők még nem borotválták a hónaljukat, hangosan felüvöltöttem – ez meg mi? Ira, ártatlan arccal beimbolygott a fürdőszobába, meglátta a zsilettpengét és elvörösödött, majd dadogni kezdett, és a végén kinyögte, hogy azzal kaparta le a tükörről az odaragadt koszt.

  • Igen? De akkor miért pirultál el?
  • Én nem pirultam el, de miért kell neked állandóan féltékenykedned?!
  • Nem féltékenykedek – állítottam remegő szájszéllel – csak tudni szeretném, honnan volt zsilettpengéd.
  • Hát, azt már nem tudom – válaszolta – olyan régen van itt, hogy nem emlékszem. Talán valaki itt felejtette.
  • Hát, én ebbe beleőrülök, – mi az, hogy talán valaki itt felejtette? Ki felejtette itt és mikor? Akkora forgalom van, hogy kimegy a fejedből?
  • Miért kell ekkora ügyet csinálnod egy zsilettpengéből? – és közben megcirógatott – gyere, visszamegyünk az ágyba.

Persze átkeféltük a három nappalt és a három éjszakát miközben elfelejtettük a zsilettpengét. Búcsúzáskor lekísért a kapuig, ott átölelt, majd suttogásra fogta a szót:

  • Nagyon szeretlek, de lásd be, ennek nincs semmi értelme. Egyszerűen nem illünk össze.
  • Mi az, hogy nem illünk össze? Három napon át szeretkeztünk. Már hónapok óta összeillünk. Ezt most miért mondod?
  • Azért, mert elviselhetetlenül féltékeny vagy.
  • Én nem vagyok féltékeny, csak féltelek.
  • De, sajnos féltékeny vagy, és én ezt nehezen tűröm.
  • Jó, akkor megígérem, hogy többé nem leszek féltékeny.
  • Hiába ígéred meg, mert hát féltékeny vagy, és ez engem a megcsalásba kerget.
  • Ha megcsalsz, akkor nem szeretsz.
  • De szeretlek.
  • Akkor miért akarsz megcsalni?
  • Nem akarlak, de ha azt hiszed, hogy megcsallak, akkor meg is csalhatlak, mert csak azt teszem, amit eleve feltételezel rólam.

Szóval jó két órán keresztül vitáztunk, hogy folytassuk-e vagy sem. A végén megegyeztünk, hogy folytatjuk. A laktanyából több, mint egy órát késtem, amiből oltári balhé lett, mert az ügyeletes kapus nem tudott kiváltságos elbírálásomról, de a végén tisztázódott a dolog.

Legközelebb, két nappal később mentem Irához a bevett rutin szerint este, ahonnan az átkefélt éjszaka után korán reggel indultam be a lakatanyába. Az éjszaka nem történt semmi rendkívüli. Hajnalban frissen ébredtem, egyedül mentem le a harmadik emeletről, és hangos koppanással lépkedtem végig a kapu előtti boltív kockakövein. Még arra is emlékszem, hogy fütyürésztem. Amikor átléptem a kaput, egy pillanatra megálltam, visszanéztem az angyalföldi udvarra, és megütött egy szunnyadó gondolat, mi a fenét keresek én itt?

Irát soha többé nem láttam. Napokkal később többször keresett telefonon. Aztán szüleimnél hagyott üzenetet, hogy szeretne velem találkozni, de nem álltam kötélnek. A legérdekesebb a dologban az, hogy az utolsó együttlétünk alkalmából még egy szóváltás se hangzott el. Mindössze az történt, hogy egy láthatatlan kanóc utolsó millimétere is elégett.

 

[1] Erős altató-nyugtató gyógyszer

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

Zsák a foltját

Tibor bá’ online

 


89. Útban a 90. felé

A több nyelvet beszélő Harkai Pistáról azt kell tudni, hogy diplomaosztás után azonnal kivitték a II. világ-háborús  frontra.   Azt  viszont   lehetetlen   kitalálni, hogy Pista mit is csinált, mint frissen végzett jogász, és mint ilyen, természetesen tiszt a háború kellős közepén, ráadásul úgy, hogy puskát, vagy egyéb tűzfegyvert még fényképről se látott.

Szóval, az ő gondja volt, hogy az előre nyomuló hadsereg tisztjeit elszállásolja, miután elfoglaltak egy-egy kisebb várost. Ez egy komoly és felelősségteljes feladatnak számított. Egy tiszt ugyanis úr volt a harcban álló úri Magyarországon, és ennek megfelelően két ütközet között nem aludhatott pajtában, istállóban, netán lövészárokban. Egy tisztnek frissen húzott ágy dukált, és ha fiatal volt (esetleg nem túl öreg) az ágyhoz tartozni kellett egy nőnek is. Természetesen nem a saját feleségéről van szó, aki néhány száz kilométerrel hátrább bújt ágyba.

Pista, ezt a feladatot úgy oldotta meg, hogy egy helység elfoglalása után felkereste a városka polgármesterét, és az általa ismert valamelyik nyelven felszólította a polgármestert, hogy egy órán belül állítson össze egy jegyzéket azokról a háztartásokról, ahol a férj tiszt, esetleg tiszthelyettes, és ennek megfelelően valahol harcol, természetesen a német-magyar szövetségesek ellen.

A polgármesterek zokszó nélkül összeállították a kért listát, rendszerint hamarabb, mint egy óra. Pista átnézte a jegyzéket, kiment a helyszínekre és szemrevételezte a „körülményeket”, majd a tiszteket beosztotta, ki hol húzza meg magát addig, amíg tovább nem áll a sereg.

Pista természetesen alapos ismeretekkel rendelkezett az alá tartozó tiszti állománnyal kapcsolatban, tudta, kinek mi az igénye. Az ötvenes ezredparancsnok lefekvés előtt szívesen vette, ha a ház asszonya lejátszik a zongorán egy-két Chopin mazurkát, ami alatt rendszerint elszunyókált a fotelban. Az első század parancsnoka a gyomrára volt nagyon kényes, a frissensült sertéshúst preferálta. Hogy a ház asszonya miként oldja meg a megfelelő hús beszerzését, az egy cseppet sem érdekelte. Ezzel szemben a második század parancsnokának a főzés és a tánc volt a hobbija. Pistának biztosítani kellett, hogy az adott ház asszonya rendelkezzen gramofonnal (így hívták a 78 fordulatos lemezjátszót), jó előre tudjon arról, hogy este felkérik majd táncolni. Ezen kívül, rendelkezzen nyersanyaggal a százados úr főzőcskéjéhez.

Szerencsére a tisztek többi részének az igénye egyszerűbb és könnyebben kielégíthető volt. Nem ragaszkodtak semmi máshoz, csak egy olyan, viszonylag fiatal nőhöz, aki minden különösebb teketória nélkül melléjük fekszik, és tudja a „kötelességét”.

A fentiekben leírtak természetesen belőlem is kiváltottak gondolatokat és a következő kérdéseket.

–                  Mi van akkor, ha a hölgynek nem volt a dologhoz kedve és egyszerűen nemet mondott? Lelőtték a helyszínen, esetleg csak felpofozták?

–                  Szó sincs róla – bizonygatta Pista – eszükbe se jutott.

–                  Egynek se jutott eszébe?

–                  Nem, soha egyetlen egynek sem.

–                  Ez szinte hihetetlen, egyáltalán, ez hogy lehetséges?

–                  Nézd – fejtette ki Pista – egész Európa tudta, hogy háború van.

–                  És akkor mi van?

–                  Aki nem vette ki részét a háborúból, az el se tudja képzelni, hogy milyen. Az emberek alkalmazkodnak a körülményekhez, mert a háborút túl akarják élni.

–                  De hát te mondtad, hogy nem lőtték volna le azt a nőt, aki nemet mondott volna.

–                  Te ezt nem érted. Adva van egy fiatal lengyel nő, akinek katonatiszt férje már két éve távol van. Az is lehet, hogy már nem is él, sose fog visszajönni, de ha él is, két év rettenetesen hosszú idő, és ki tudja, mikor látja viszont. Ezen kívül, a férjtől se lehet elvárni, hogy évekig visszatartsa magát a szextől, ha különben van alkalma és lehetősége. Háborúban minden más perspektívát kap.

–                  Igen, aztán 3 év múlva előkerült a férj és boldogan éltek, amíg meg nem haltak – cinikuskodtam egyet.

–                  Nem hiszem – gondolkodott el Pista – valószínűleg soha egyetlen egy szó se esett arról, ami 5 év alatt történt. Az ember iparkodik elfelejteni azt, ami kellemetlen. Úgy tettek, mintha nem történt volna semmi, és örültek egymásnak meg annak, hogy mind a ketten túlélték a háborút.

–                  Nehéz elképzelni – vallottam be.

–                  Neked nehéz, de nem annak, aki átélte.

–                  Nem is tudom – méláztam el – tudod Pista, annak idején én elolvastam az Odisszeát.

______________________________________________________________
______________________________________________________________
_____________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3823) Ukrajna elvesztette a háborút

Tibor bá’ fordítása online


89. Útban a 90. felé

Hadi tengerészete, légi ereje és hadiipara megsemmisült. Az orosz légierő éjjelente több száz bevetést végez, halomra zúzza az üzemanyag és muníció raktárakat.

Mivel nincs üzemanyag, az ukrán tankok és a teherautók mozgásképtelenek. Muníció nélkül az ágyuk elhallgattak. Az elit ukrán egységek Dombaszban nem tudnak manőverezni, de még csak menekülni se. Utánpótlás nem éri el őket. Vagy megadják magukat vagy megsemmisülnek.
Bárki, aki még mindig fegyvereket nyom Ukrajnának, vagy arra ösztönzi Kijevet, hogy folytassa a háborút, további ukrán életeket öl meg nulla nyereség mellett. Ez bűnözés.
Forrás: Moon of Alabama.
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Éljetek a lehetőségekkel!

(3822) A valóság

Stoffán György írása

A valóság, amit a szajha média sose fog megírni.

 

Amikor elindultam a határhoz, Budapesten keresztülhajtva számos, vadul közlekedő, sokmilliós autót láttam, mint eddig még soha. Ukrán rendszámmal. Akkor még nem értettem… Hazafelé már minden világos, drámai és elgondolkodtató volt. Megint politikai kényszerpályán vagyunk, megint a kommunista-fasizmus oldalára kerültünk, mert egy olyan szövetség tagjai vagyunk, amely szövetségben már nincs jog, nincs emberiesség, igazság és tisztesség. Ismét egyetlen nemzetet gyűlöl Európa, és ismét a hazudozás és a halál kultúrája uralkodik a világban.

Kíváncsian indultam a határátkelőhöz, de ha tudom, hogy milyen információk várnak ott rám, nem mentem volna…

Az iskola, amelyben most nem tanítanak, hanem menekültszállásként működik, zsúfolásig megtelt. A tornaterem telis-tele adományokkal. A magyar személyzet (az egyik szeretetszolgálat) önkéntesei szeretettel fogadják a menekülteket. A kormány orvosi ellátásban, pszichológusi segítségben, étel, ital kiosztásában részesíti őket.

Kisírt szemű asszonyok, reménytelenséget tükröző tekintetek, síró gyermekek, távolba merengő felnőttek között járok. Asszonyok és gyermekek sokasága… akik mindenüket otthagyva az életükért menekültek el egy őrölt országból, ahol saját állampolgáraik élete semmit nem számít, ahol emberek ezreit mészárolták le… és nem csak a háború alatt, hanem előtte is éveken keresztül. Tolmáccsal kezdek beszélgetni egy asszonnyal.

Mariupolból jöttem a két gyermekemmel. Temetőn, erdőn keresztül szöktünk ki a városból éjszaka, mert a katonák fegyvert fognak azokra, akik el akarják hagyni a várost. Mindössze annyit engednek meg, hogy a légiriadó alatt lemehettünk az óvóhelyre, de utána visszaparancsolnak a lakásokba. Ellátás nincs, és az oroszok által biztosított humanitárius folyosót sem nyitották meg, illetve kijárási tilalmat hirdetett az ukrán állam. Fegyverrel hajtották vissza azokat, aki megpróbáltak kijutni a városból… Ukrán létemre az ukrán állam foglya voltam. Ezért menekültünk el onnan. Rettenetes út volt… – zokog fel az asszony, és magához szorítja a két gyermeket…

Azt már meg sem kérdeztem, hogy hol a férje, hogyan jutott el a magyar határig… Egy másik asszony is egy kisgyermeket tart az ölében. Odalépek és megszólítom… Ömlik belőle a szó, a tolmács alig tud lépést tartani vele.

– Én is ebből a kísértetvárosból érkeztem. A férjem magas beosztású ukrán köztisztviselő, volt utazási engedélye, így kijutottunk a városból. Elhozott Munkácsra, de onnan vissza kellett mennie. Való igaz, hogy az ukrán katonaság az ukrán lakosságot túszként tartja fogva. Útközben is lőttek ránk… az ukránok! Amíg az oroszoknak parancsban van, hogy civilekre nem lőhetnek, addig az ukrán kormány a saját polgáraira lövet… Borzalom ez uram. El sem tudják képzelni mi folyik ott. Imádkoztunk, hogy az oroszok mielőbb szabadítsák fel a várost, de ők is azért haladnak olyan lassan, mert meg akarják kímélni a lakosságot. Nem tudom mi lesz még ebből a háborúból, de az ukrán kormány szadista és elmebeteg, ez biztos. Nem hiszem, hogy a németek a második világháborúban így bántak a saját polgáraikkal. Ezek rosszabbak a náciknál. Lehet, hogy már a férjem sem él… – és ez a nő is elsírja magát…

Egy éppen beérkező autóbuszról emberek szállnak le. Egy fiatal lány véresen, sárosan, kisírt szemmel, csomagját maga után húzva indul az épület felé. Többen odasietnek hozzá, és kérdezik magyarul, mi történt vele. Nem érti. Ukrán. A tolmács is odaér… a lány nem akar beszélni. Majd később, az orvosnak és a pszichológusnak, könnyek között kifakad: – Megerőszakoltak. Fegyveres ukránok voltak… A sajátjaink… érti mi történik ott?

– Már csak a nők és a gyerekek jöhetnek át. A férfiaknak 5000 eurót kell fizetniük, ha nem akarnak ezért a szemét kormányért meghalni. Itt nem Ukrajnáról van szó. Ez egy politikai játszma. – csapódik mellém egy ukrán asszony. – Akiket itt lát, azok mind Zelenszkijnek és a maffiájának az áldozatai. Világháborút akarnak, mert ez az USA akarata… Az oroszok a saját népüket, és ma már az ukrán népet is védik, mert ezek állatok uram… állatok! De itt is van valami nagyon furcsa dolog. Mióta itt vagyok, megtörtént az is, hogy éjjel a folyón át jöttek férfiak, mert nem volt 5000 eurójuk… és a magyarok visszaadták őket az ukrán hadseregnek. Nem értem én ezt az egész kurva világot… És ami a legfurcsább, hogy az ukránok többsége rajong azért a bohócért, pedig amilyen bűnöket elkövet a saját népe ellen, azért egyszer meg kell fizetnie. És a világnak, a maguk Uniójának is fizetnie kell ezért az egészért, ami most velünk történik. De megfizet Putyin is, mert másképpen is meg lehetett volna oldani az ukrajnai oroszok ellen elkövetett bűnök megtorlását. Nem kellene egy egész népet, egy országot és majd a világot is lángba borítani… – és ahogy mellém szegődött, úgy el is tűnik a hölgy, de pár perc múlva ismét ott áll mellettem és beszél… – Azok a kamionok, amiket maguk küldenek tele adományokkal, élelemmel és tisztálkodási eszközökkel, tudja hová kerülnek? Azonnal viszik tovább az ukrán hadseregnek vagy ki tudja kiknek, de nem oda kerül, ahová maguk szánták… – és ismét, köszönés nélkül tűnik el az asszony.

Az élet ára tehát 5000 euró, amit az ukrán fegyveres határrendészeknek kell kifizetni a határátlépés fejében. Ha nincs, jön a megerőszakolás, a visszaadás… akárcsak harminc egy nehány éve, amikor Ceausescu fogdmegjeinek adta vissza a magyar határőrség a diktatúra elől menekülő magyar fiatalokat…

A világ nem változik. A mai helyzetben ott van 1944., 1989. és az összes embertelenség, ami eddig, a civilizáltnak nevezett világról fellelhető a történelem lapjain. A száguldozó, tízmilliós autók tulajdonosainak volt 5000 eurója… Sok millió embernek azonban nincs. Ők a mai világpolitika túszai, járulékos veszteségei… Mégis ők, mi felelünk, halunk meg, válunk áldozattá…

Nem kellett volna a határ közelébe sem mennem… mert ismét belém nyilallt a gondolat: a világ megérett a pusztulásra…

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

Hogyan nyert a Fidesz, 2.0

Tibor bá’ online

 

Felesleges annyit tökölni az okokkal kapcsolatban. A kb egy millió szavazó hirtelen pálfordulásának egyetlen oka van. Az alábbi:

Úton-útfélen azt olvasom, hogy Orbán meg akarja őrizni Magyarország békéjét. Márky-Zay pedig össze-vissza hablatyol, hogy NATO tagok vagyunk. Méghozzá hűséges NATO tagok és a Nyugathoz tartozunk. Miközben csak a hülye nem ,látja, hogy ezt a háborút a Nyugat provokálta ki, és a Nyugat tartja fenn. A háború szörnyű. Ezt a gyerek is tudja. Eddig a baloldali összefogásra akartam szavazni. De hülye lennék, hiszen Orbán szavatolja Magyarország békéjét. Mit bánom én mennyit lopott, lebontotta a jogállamot, stb. stb. de ragaszkodik a békéhez.

Nem kell keresni ki a felelős. Valamennyien azok. Márky-Zay verbális ámokfutását valamennyien tapasztalhatták. Miért nem állították le. Nem kell kétségbe esniük, a következő választást könnyen megnyerhetik (ahogy ezt is megnyerték volna) csak nem kell elkövetni kapitális hibát.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3821) A Bucha provokáció

Tibor bá’ fordítása online

 


89. Útban a 90. felé

A buchai „népirtás” propagandája Nyugaton ragyogóan működik, de valójában nincs semmi bizonyíték, hogy azt az oroszok követték volna el. A volt indiai nagykövet  egyértelműen hamisításnak nevezte. Moszkva követelte az ENSZ Biztonsági Tanácsának az összehívását az orosz csapatok feltételezett atrocitásainak a kivizsgálására. A  Tass jelentése szerint: „Az orosz védelmi minisztérium vasárnap jelezte, az orosz fegyveres erők a kijevi területen elhelyezkedő Bucha helységet március 30.-án hagyták el. Miközben a bűntény bizonyítékai négy nappal később láttak napvilágot, amikor is az ukrán biztonsági szolgálat munkatársai megérkeztek a helyszínre.”

A minisztérium külön kihangsúlyozta, hogy március 31.-én a város polgármestere Anatoli Fediruk videó üzenetében rögzítette, hogy Buchaban nincs orosz katona. Azonban, egy szót se szólt arról, hogy civil halottak lettek volna az utcákon, hátuk mögött összekötött kezekkel.

Ennél is meglepőbb, hogy a népirtással kapcsolatos „breaking news” megjelenése után néhány perccel államfők, külügyminiszterek álltak elő elítélésekkel. De, nem volt szakértő vélemény, törvényszéki vizsgálat, vagy a  vádlott meghallgatása.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

Hogyan nyert a Fidesz?

Tibor bá’ online

Most 890.000 szavazattal kapott kevesebbet az ellenzék, mint 2018-ban. Ennek semmi logikus magyarázata nem lenne. Annak se, ha meggondoljuk, közvetlen a választás napja előtt is fej-fej mellett állásról számoltak be a közvélemény kutatók. Ezeknek ellenére az ellenzék hatalmasat bukott. Hadd álljak elő az én magyarázatommal, ami szerintem roppant kézenfekvő.
8-9 millió magyarhoz kizárólag a Fidesz párti média jut el. Orbán megvádolta (hazudta) Márki Zay Pétert, hogy meg akarja segíteni az Ukránokat, vagyis háborúba akarja vinni az országot. Miközben ő el akartja kerülni a háborúba sodródást. Az ellenzék ezt a hazugságbot nem tudta megcáfolni az ellenzéki médiától elzárt embereknél, akik megijedek, és a Fideszre szavaztak.
A budapesti, pécsi és szegedi ellenzéki győzelem ezt alátámasztja. Ezekben a városokban az értelmiség nem volt átverhető. A gyermekvédelmi törvény népszavazásának az elbukása szintén arra mutat, hogy a háborútól való félelem dominált, nem a Fidesz szeretete.
Ismerve a média helyzetét, MZP-nek nem lett volna szabad megszólalni ukrán háború témában.
Hogyan tovább? Amíg az ellenzék nem tud változtatni a 95-5 médiafölényen, addig nem tudja legyőzni a Fideszt. Az értelmiség tisztán látó 80-90 százaléka kevés a győzelemhez. 

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

Breaking news

Orbán 2/3-al nyert.

Orbán kétharmaddal nyerő mondata: Mi békét akarunk, MZP pedig háborút.

Nem számít a lopás, nem számít a járvány rossz kezelése, nem számít az infláció, nem számít az ország eladósodása. Egy dolog számít, senki nem akar háborút. Márky-Zay ezt nem fogta fel ésszel. Ezt a választást Orbánnak az Ukrán háború nyerte meg. Pontosabban, Márky-Zay vaksága.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

Választás helyett – Az én házam az én váram

Tibor bá’ online

 


89. Útban a 90. felé

Amikor valakinek lelép a felesége, azon nyomban valamennyi ismerősben föllángol a mindent elsöprő szimpátia. Nem kutatják a hátteret, nem firtatják, ki volt a hibás, nem csámcsognak a részleteken (legalább is nem látványosan). Az első és egyetlen dolog, ami beugrik nekik, hogy „ez így nem maradhat”. Mindenkinek akad egy-két ismerőse, kolleginája, aki képtelen találni magának egy rendes pasit, aki pont olyanra vágyik, mint az elhagyott. Az emberek már csak ilyenek. Irigylik, akinek házasélete rendezett, sajnálják azt, akinek rendezetlen, és azonnal segítőkésznek mutatkoznak, amint valaki egyedül marad. Bizony-bizony, ilyen együtt érző ez a honi társadalom.

Mi tagadás az én második feleségem is lelépett. Az ilyesmit a legtöbb férfi eltitkol „én rúgtam ki a büdös kurvát, mert meguntam, hogy fűvel-fával kefélt” magyarázat kíséretében. Én nem titkolom! Otthagytak, mint eb a szarát, és mivel abban a pillanatban nem volt köztünk házassági kötelék, első osztályú szabad prédának voltam tekinthető, miközben szomorú estéimet baráti házaspároknál töltve ragyogó alkalmat adtam a segítség felkínálására.

Zsolt barátom felesége, Éva elő is rukkolt egy kolléganővel, aki építészmérnök lévén házilagos kivitelben építette fel családi házát valamelyik peremkerület külső szélén, ahol szarért-húgyért adták a telkeket, az utcának természetesen nem volt szilárd burkolata, a szomszéd telkek nem voltak bekerítve és a környéken virító valamennyi házról hiányzott még a vakolat.

A nő elmúlt már harminc, ami persze nem kizáró tényező, de ennyi ideig tartó férjtelenség azért mégiscsak figyelemreméltó mellékkörülménynek számít. Ennek ellenére hagytam, hogy nevemben megbeszéljenek egy meghívót egy adott szombat estére, egy adott címre és egy adott leánykori névre hallgató személyhez, akiről előre elárulták, hogy nagyon szimpatikus.

Azt természetesen tudtam, hogy egy nő jellemzésénél a „szimpatikus” kifejezés kábé a bányarémszerűséget takarja, de nem vagyunk egyformák, aki neked bányarém, lehet, hogy nekem Csipkerózsika. Különben sincsenek előítéleteim és a Napot is nyugtával dicsérem, arról nem is beszélve, hogy kíváncsiságom nőügyben nem ismer határt.

Aztán eljött a nagy nap, amikor egy térkép segítségével felleltem látogatásom végállomását, egy éppen hogy elkészült házat. Becsöngetésem után a tulajdonosnő kilibbent a kapuhoz és beeresztett, mint egy régi jó barátot, és azon nyomban kezdetét vette az exkuzálások sora.

  • A lépcső még nincs leburkolva, de azért nyugodtan ráléphetsz.
  • Ühüm – válaszoltam.
  • Az ajtó egy kicsit szorul, jól meg kell lökni, de a héten kijön még az asztalos.
  • Hagyd, majd én belököm – készségeskedtem.
  • Lépj a rongyra, mert a parkettalakk még nem kötött meg tökéletesen. Különben szerintem, vedd le a cipődet.
  • Természetesen, egyébként cúgos cipőt hordok, amit könnyű levetni – válaszoltam együttérzően, és ezzel előre araszoltam.
  • Vigyázz, a szobakilincs kiesik, ha meghúzod!
  • Nem húzom meg, csak lenyomom.

A szobába bejutva kiderült, hogy a bebútorozás egyetlen dupla ágyból áll, valamint egy apró asztalból és két erősen kopott székből. Gondoltam ezekre kell majd leülnünk és célba vettem az egyiket. Ekkor Gyöngyi a hátam mögött újra megszólalt:

  • Még nem volt pénzem a bebútorozásra. Ezeket úgy kaptam kölcsön.
  • Persze, egy ideig ez is megteszi – próbáltam leplezni indokolatlan finnyásságomat. – különben az a falépcső hová vezet – érdeklődtem.
  • Ja, az?
  • Mért, van másik lépcső is?
  • Nem, dehogy. Az a hálószobába vezet.
  • Tényleg? És ott mi van?
  • Az még teljesen üres.
  • Akkor hol tartod a ruháidat?
  • Hát, az előszobában, ott van egy beépített gardrób.
  • Ahá, és akkor itt alszol? – böktem a franciaágyra.
  • Tulajdonképpen, igen.

Ezzel majdnem megakadt a beszélgetésünk, mert eléggé szarul éreztem magam. A barátságtalan berendezés még csak hagyján, de észrevettem, hogy hideg is van. Körülbelül 15 fok lehetett a szobában, vagyis legfeljebb öt fokkal több, mint odakint az őszi zimankóban. Meg is akartam kérdezni, hogy miért van ilyen hideg, amikor Gyöngyi elkezdte mesélni, hogy milyen sokba került a ház, hogy saját erejéből építette, hogy nagyon meg kell nézni minden fillért, mire ad ki, és a fűtés rettenetesen drága, és tulajdonképpen egy fillérje se maradt. Stb., stb.

  • Akkor ezért nincs még korlát a hálószobába vezető lépcsőn? – érdeklődtem némi hozzáértéssel.
  • Tulajdonképpen igen, de a lépcsőt azért lehet használni, csak vigyázni kell. Különben nem szoktam felmenni, nincs értelme.
  • Ez igaz – állapítottam meg. Ekkor témát váltott:
  • Most már mindenem megvan. Ja igen, van egy kis Polskim is, most már csak egy férfi hiányzik az életemből.
  • Oh, hát férfi van elég – közöltem az aktuálisnak tűnő megállapításom.
  • Én azért másképp látom – vallotta be, majd folytatta – Hallom, te is egyedül élsz.
  • Igen, – csakhogy nem bírtam tovább az udvariaskodást és megtoldottam egy apró tapintatlansággal – de nálam melegebb van.

Ez nagy hiba volt, mert Gyöngyi azonnal rávágta, hogy az ágyban, a dunyha alatt nem lehet fázni, és ezzel nekiállt megágyazni, én meg csak ámultam, milyen gyorsan mozog a keze.

Jóságos úristen, én most meg leszek erőszakolva, futott át agyamon a gondolat. Egye-fene adtam meg magam, volt alattam már rosszabb nő is, valahogy csak túlélem ezt az estét. Na ekkor vettem észre, hogy a vetkőzésben Gyöngyi két testhosszal vezet. Gondoltam végignézem, hátha a látvány meghozza az otthon felejtett nemi étvágyat, de nem hozta meg. Mire felocsúdtam Gyöngyi már az ágyban volt, csak a feje látszott ki. Pont az a testrésze, amit feltétlenül le kellett volna takarni.

Aztán némi szemrehányó tekintet elviselése után én is bekerültem az ágyba, amit addigra a tulajdonosnő már be is melegített, de az se sokat segített. Na jó, vegyük viccesre a dolgot.

  • Hát akkor meg is lennénk.
  • Mivel? – tette fel a hülye kérdést.
  • Úgy értem elég gyorsan összefeküdtünk.
  • Annyit biztos tudtál rólam, hogy nem vagyok egy 16 éves szűz. – pimaszkodott egyet saját, nehezen összekapart házában.
  • Na jó, legyünk egy kicsit őszinték – kezdtem a nem kevés veszélyt rejtő monológomba. – Természetesen nem az életkorod a főtéma. Az is világos volt, hogy élettársra vágyunk mind a ketten. Azzal sincs baj, hogy megismerkedéssel kell kezdeni és a végső döntésig el kell telni néhány hónapnak. Tulajdonképpen még azt is megértem, hogy mindjárt az első alkalommal dugással kezdünk, elvégre el tudom képzelni, hogy hónapok óta nem volt férfi a házban. Meg aztán nem mindegy, hogy kivel kell dugnod a következő 30 év alatt. – és akkor levegőt vettem, amit arra használt ki, hogy közbevágott.
  • Ilyeneket akkor se szoktak az ember pofájába vágni, ha történetesen igaz.
  • Tudom – vallottam be, – de az alternatíva a lenne, hogy elkezdem mentegetni magam, miért nem áll fel a farkam, meg hogy dehogy vagyok én impotens csak ez a plusz 15 fok valahogy nagyon barátságtalan, a szoba berendezéséről már nem is beszélve. Pedig nem ez a lényeg.
  • Hát mi? – érdeklődött Gyöngyi, aki még kísérletet se tett, hogy valami nyomorúságos ki szex is összejöjjön a végén.
  • A baj szerintem az egész elképzelésben van. Összehoztál egy házat, megvetted hozzá az ajtókat, ablakokat, a fürdőszobába a kádat, stb., és most az egészhez akarsz venni egy férfit is. De ez nem működik. – na ekkor már ott csillogtak a könnyek Gyöngyi szemében, amit kurvára gyűlölök, mert mindig beenyhülök tőle. – Figyelj! – folytattam – Nekem most azt kellene mondanom, hogy én nem vagyok megvehető, mert egy élő ember vagyok, saját egyéniséggel, de nem ezt mondom, mert nem vagyok átlagos. Ez alatt azt értem, hogy könnyedén felül tudok kerekedni a triviális dolgokon. Az igazi baj, hogy célod elérése közben vénkisasszonyosítottad magad. – erre a kijelentésre tágra nyílt szemekkel közbeszólt.
  • Én, vénkisasszony?
  • Úgy értem, hogy mindenről megvan a pontos elképzelésed és annak elfogadását száz százalékosan elvárod. Márpedig a társkapcsolat ebben a korban a kompromisszumok sorozatából áll.
  • Mire gondolsz? – kérdezte őszinte meglepetéssel.
  • Mire gondolok? Hát néz, amióta megérkeztem még semmit se tehettem saját elhatározásból. Levettetted velem a cipőmet, meg fogattad velem a kilincset, beparancsoltál az ágyba és eltűreted velem ezt a szörnyű hideget. Nem akarok közönséges lenni, de meg akarod magad baszatni, és minden pénzben lefogadom, azt is pontosan tudod, mikor akarsz kirúgni. – és ezzel egy pillanatnyi csend ült a szobára, ami alatt kiugrottam az ágyból és gyorsan elkezdtem öltözni még mielőtt az alsógatya a seggemre fagyott volna. Megyek én magamtól is, de dugás előtt.

________________________________________________________
________________________________________________________
_________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3820) Vagina

Tibor bá fordítása

Utazás a vagina körül


89. Útban a 90. felé

Míg a férfiak utálnak elmenni az urológushoz, addig a nők imádják meglátogatni a nőgyógyászokat. A férfiak esetében a szakorvos a végbélben kotorászik, ami nem nevezhető kellemesnek. Ezzel szemben a nőgyógyász a vagina körül ólálkodik, ami lényegesen kellemesebb művelet. A férfi akkor keresi fel az urológust, amikor már komoly vizelési nehézségei vannak. A nők viszont – na mivel? – hát persze, főleg esztétikai okokkal zavarják az orvost.

Pedig a nőgyógyászokat apró méret- vagy színbeli eltérésekkel felkereső nők megnyugodhatnak: a szeméremajkakkal tulajdonképpen csak akkor van probléma, ha szex közben is zavaróak, például a hüvelybe is betüremkednek, de ilyen esettel még egyszer sem találkozott a nyilatkozó, 40 éve praktizáló nőgyógyász.

Nem baj, ha nagyobb
Dr. May Jane Minkin elmondása szerint még soha senkinek nem ajánlotta emiatt a műtéti beavatkozást. A legtöbbször 2,5 – 5 centiméter hosszú kis szeméremajkakkal kapcsolatos félelmekért szerinte részben a pornó és a szőrtelenítés a felelős: többnyire a gyakrabban reflektorfénybe kerülő kisajkukkal szemben támasztott irreális elvárásaik miatt keresik fel a nők.

A 2,5 – 5 cm-nél hosszabb vagy rövidebb, illetve az aszimmetrikus kisajkak is teljesen normálisak a nőgyógyász szerint, aggódni pedig csak akkor kéne a méretek miatt, ha a bugyidból is kilógnak és sport közben is gondokat okoznak a kisajkak.

Nem baj, ha más színű
Ehhez hasonlóan a kisebb-nagyobb színbeli eltérések miatt is fölösleges aggódni: a vörös és gyulladt alkatrészek az irritáció vagy egy fertőzés jelei is lehetnek, az azonban teljesen normális, ha más színűek a szeméremajkak, mint a vagina többi része.

Váladékozás
A menstruáción kívüli hüvelyi folyás segít tisztán tartani a nemi szervet, összességében tehát a tojásfehérjéhez hasonló, vagy annál kicsit sűrűbb váladék miatt sem kell aggódni. Kivételt képez ez alól Dr. Minkin szerint, ha sárgás/zöldes (bakteriális fertőzésekre vagy nemi betegségekre is utalhat) vagy túrószerű (gombás fertőzésekre utal) váladékkal találkozik valaki.

Kisebb csomók
Egy-egy csomó vagy púp megjelenése sem feltétlenül problémás jelenség. A Bartholin-mirigyek és a verejtékmirigyek ártalmatlan duzzanatai is kitapinthatók olykor a vagina környékén, de a benőtt hajszálak és a tompa borotvák is eredményezhetnek kisebb-nagyobb duzzanatokat. A csoportostul megjelenő, fájdalmas vagy hólyagos kinövések megjelenése esetén ugyanakkor nem árt szakorvoshoz fordulni.

Nem rózsaillatú?

Nem kell, hogy illatos virágokra emlékeztessen a vagina szaga: ha nincs kifejezetten szúrós, rothadásra emlékeztető szaga, valószínűleg nincsen semmi baj. A nyilatkozó nőgyógyászok az illatosító készítményeket sem ajánlják, azok ugyanis gyakran megváltoztatják az ideális pH-értéket és akár fertőzésekhez is vezethetnek.

Darabos menstruáció
Dr. Minkin szerint a menstruációs vérben felbukkanó kisebb csomók miatt is fölöslegesen aggódnak a nők. A csomók csak azt jelentik, hogy a véralvadást gátló anyagoknál gyorsabban távozik a vér.

Több síkosítóra van szükséged?
Ha egyszerűen nincs idő az előjátékra, vagy a korosodó hüvely már nem termel elég síkosító váladékot és kicsit száraznak tűnik, bátran kisegítheted az akadozó rendszert egy adag síkosítóval.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3819) A háború

Tibor bá” fordítása online

 


89. Útban a 90. felé

Nagyon úgy néz ki, hogy alaposan át lettünk verve az ukrán-orosz háborúval kapcsolatban. A Moon of Alabamának sikerült a függetlennek számító francia védelmi minisztériumtól adatokat kapni. Ennek alapján a következőket írta:

Az orosz katonai hadműveletet egy meglehetősen kis létszámmal kezdték el, azaz kb. 150.000 fővel, a kb. 400.000 fős ukrán hadsereggel szemben. Az oroszok úgy manővereztek, hogy az ukrán erőket lekössék egy helyre, vagyis városok védelmére.

Az orosz hadművelet az ukrán vezérkar és ellenőrzési pontok megsemmisítésével kezdődött. Az elmúlt négy hét alatt meg lett semmisítve: az ukrán tengerészet, légierő, radarállások, légvédelem, hatalmas mennyiségű páncélos jármű (valószínűleg ezeket mutogatták, mint kilőtt orosz tankokat). Az múlt héten üzemanyag tárolókat és lőszerraktárakat semmisítettek meg. De megsemmisítettek hadászati gyártó és javító egységeket is. Innentől kezdve az ukránok nem tudnak nagyszámú katonaságot mozgatni a különböző frontok között.

Ez a nagy városokban jelentős ukrán erőket kötött le, lehetetlenné téve, hogy nagyobb erőket keletre tudjanak átcsoportosítani. Ugyanakkor orosz erőket tudnak a Krím térségéből és északról keletre áthelyezni, hogy bekerítsék és megsemmisítsék az ott lévő kb. 60.000 fős ukrán hadsereget.

Az orosz  parancsnokság elhatározta, hogy Donyeci frontra koncentrál és az ott lévő fő ukrajnai erőket megsemmisíti. Az ukrán hadseregnek ezek a legjobban felszerelt és legtapasztaltabb. Múlt év ősze óta kb. 60.000 fő lett itt összevonva Donyec elleni totális támadás céljából, amit az orosz támadás sikeresen megelőzött.

Valószínűleg néhány napba kerül, hogy azt orosz erőket átcsoportosítsák és ellássák lőszerrel, üzemanyaggal a háború következő fázisához. Én e hét végére számítok az elkészüléshez.

Az amerikai és lengyel hadvezetés segíti a kézifegyverek átcsempészését a nyugat ukrajnai határokon. Ezek tank elhárító rakéták, vállról indítható légelhárító rakéták, valamint géppisztolyok és lőszerek. Ezeket a fegyvereket a megszálló erők ellen fellépő partizánháború részére szánják. Azonban a keleti és déli arcvonalon kívül az oroszok nem kívánnak semmit megszállni.

Ezek a területek főleg sztyeppék, sík terület kevés fával, ahol a lopakodó ellenséget kilométerekről meg lehet látni. Partizán erőknek roppan nehéz ilyen helyen túlélni. Ez lehet az oka annak, hogy az orosz erők alig tesznek  valamit a nyugat ukrajnai fegyver csempészés ellen. (ezek a csempészett fegyverek éveken át problémákat fognak okozni a nyugat európaiaknak, mivel a szélső jobboldal csoportok kezeibe fognak kerülni). Miközben az orosz katonai műveletek fő célja Ukrajna demilitarizálása és denácifikálása volt.

Ukrajna demilitarizálása nagy vonalakban kész. A következő néhány héten ezt a munkát az orosz légierő és nagy távolságú ágyúzás be fogja fejezni. Ha az ukránok jelentős katonai erőt akarnak létrehozni, akkor nulláról kezdve kell elkezdeniük a katonai felkészülést. Nehéz elképzelni, miként fogják ezt megvalósítani.

Az ukrán hadsereg demilitarizálása a Dombasz katlanban fog sor kerülni. Ennek az egységnek meg kell magát adni, vagy meg fogja semmisíteni a sokkal erősebb orosz hadsereg.

Ukrajna denácifikációja sokkal nehezebb. A fasiszta Azov hadtesttel az oroszok Mariupolban találkoztak, ahol több ezret megsemmisítettek közülük, vagy meg fognak semmisíteni. Hamarosan további fasiszta egységet fognak megsemmisíteni Donyeck-ben. Azonban az elmúlt 8 évben, Amerika  sikeres, antidemokratikus puccsa óta  a fasiszta ideológia mélyen beépült valamennyi ukrán állami struktúrába. Az ukránoknak nehéz lesz tőle megszabadulni még akkor is, ha nyilván valóvá válik sikertelenségük.

Az orosz hadseregnek valószínűleg további négy hétre lesz szüksége ahhoz, hogy az összes ukrán egységet megsemmisítsék a Donyecki fronton. Ezt követve az orosz parancsnokságnak el kell dönteni, hogy Ukrajna melyik területeit akarja ellenőrzés alatt tartani. Donyeck és Luhanszk mellett valószínűleg a Krím-félszigettől északra fekvő terület mellett döntenek. De szó lehet Odessza és Dnyipro területeiről is.

Ezen kívül minden függ az amerikaiak Kijevi proxi kormányától, belemennek-e az orosz követelésbe. Ezt az oroszok vagy elfogadják, vagy folytathatják pusztításaikat.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!