Antalffy Tibor, az ország legidősebb bloggere

(1745) Elcseszett generáció

Tibor bá’ online

Az én generációm az, amelyiket még egészségesen neveltek a szülei és a körülmények. Ez az „egészséges” nevelés az adott körülmények miatt (Trianon, Gazdasági világválság, világháború, vészkorszak, Rákosi rémuralom) meglehetősen kemény, és emberformáló volt. Edzett, talpraesett, ellenálló, szívós egyedeket eredményezett. A ránk következő nemzedékek még egy ideig – legalább is részben – hozták a normát, a társadalmi tehetetlenség miatt, de amikor ezek a nemzedékek felnőttek a Kádár korszak delén és családot alapítottak úgy gondolták, hogy gyermekeiknek nem azt a sorsot osztják ki, mint amiben nekik volt osztályrészük. Sokszor erejükön felül teljesítettek, hogy az utódok mindent megkapjanak, ami csak lehetséges. Hajtott az apuka, hajtott az anyuka, ami belefért. A gyerek, a gyerekek megkaptak mindent, csak talán a szülői odafigyelésből nem eleget, hiszen az anyagi javak előállításához idő kellett, távol a családi fészektől eltöltött idő. A szülő, akit gyerekkorában mindenféle házimunkára befogtak, ettől megóvta saját gyermekét. Így esett, hogy az én becsléseim szerint a meglehetősen éles választóvonal valahol a ma élő 50 évesek körül van. Csupa jóindulat és csupa jó szándék alakított ki egy önző, meglehetősen finnyás, ám roppant kényelmes, magának való generációt, akik már nem tartják fontosnak a családi kapcsolatot, csak annyiban, amennyiben hasznot húzhatnak belőle. A hab a tortára a fogyasztói társadalom megteremtése, ami az elcseszett generációt végképp kificamította. Pénzt akar, pénzt követel, örökölni akar, rátenni kezét a szülő, nagyszülő vagyonára. De nem csak a család nem jelent neki semmit, de a haza se. Külföldre megy dolgozni, és tovább követelőzik. Kötelességet nem ismer csak jogokat. Ezt megkönnyíti számára a szülök nagy valószínűséggel bekövetkező különélése. Csúnya, botrányos jelenetek, események, cselekedetek, amiket a drága jó mama, aki oly büszke fiacskájára, gondosan elhallgat a külvilág elől, és csendben, magában szenved, mert azt hiszi, csak őt verte meg a sors egy ilyen gyerekkel. Közben kibúvókat keres, nem is olyan rossz gyerek az ő fiacskája, lám ez meg az meg amaz, amik aprócska kétségbeesett sikerélmények a summás lényeg mellett. Pedig, ha én mesélhetnék az ellopott, és eladott családi ékszerekről, a megvert nagymamáról, az átvett, de át nem adott nyugdíjról, a véget nem érő zsarolásokról, a meglovasított bankkártyákról, a titokban eladott ezüst étkészletről, a vissza nem fizetett „kölcsönökről”……. És ezzel, a társadalom gerincét képező generációval akar az ország átvészelni egy gazdasági és társadalmi összeomlást, egy külföldről érkező inváziót?

__________________________________________________________

P.S. Az élet nem fehér és fekete. A cikk a nagy átlagról szól, ami alól számtalan egyedi kivétel fordul elő.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________