Antalffy Tibor, az ország legidősebb bloggere

VM-287 Jegyrendszer

Tibor bá’ vissza a múltba online

A napokban olvastam, hogy Magyarországon évente 100.000 tonna élelmiszer kerül kidobásra. Aztán az országban több mint egymillió kutya és ugyanennyi macska található, akik szintén iszonyatos mennyiséget esznek meg. Nem mi a kutyákat, ők előlünk a húst. És akkor úgy tudjuk, hogy nyomorog az ország, pláne a németekhez képest. Kétségtelen pofátlanság azt mondani, hogy 47.000 forintból meg lehet élni, ha ezt a doktrínát hirdető ő maga másfél milliót visz haza, de igaz. Egy kiló sertészsír 350 forint (persze van 800-ért is), egy kiló félbarna akciós kenyér pedig 150. Tessék szorozni/osztani. Diákkoromban reggel zsíros kenyér volt a menü citromos teával, ahol a citrom egy apró pirula formájában jelent meg. A teafüvet az anyám, újra meg újra kifőzte sparhelten – pedig a villanynak 1 forint volt kilowattja. Tízórai szintén zsíros kenyér volt, igaz ezt periodikusan felváltotta a lekváros kenyér. Amikor nagyapám disznót vágott (feketén, titokban) néhány hétig apróra összevágott szalonnás kenyeret is kaptam. Délután 4-5 körül értem haza, akkor az estebéd gyakran volt paprikás krumpli (kolbász nélkül), amit váltogatott szárazbabfőzelék és valamilyen tészta, leginkább krumplis vagy káposztás. Számításom szerint ez bőven kijön a 47 ezerből. Hogy embertelen, az persze más lapra tartozik. Meg aztán, hol vannak már azok az idők? Tényleg, hol?

Az igazság az, hogy létezett a leírtaknál rosszabb is. Amikor a kenyeret és a zsírt is jegyre adták. Tehát még a zsíros kenyérrel is spórolni kellett. Magyarország mindig bőven meg tudta termelni azt, ami a lakósságnak kellett, de a háború alatt etetni kellet a német szövetségeseket is, mert Hitler csak a tankok számát növelte, arra nem gondolt, hogy a katona nem csak harcol, hanem hébe-hóba eszik is. A háború után is volt jegyrendszer, akkor egy másik őrült miatt. Rákosi kiadta a jelszót, hogy „arccal a nehézipar felé”. Ő is csak szén és vasért tonnákban tudott gondolkodni, hogy közben azért valakinek vetni és aratni is kell, az kiment a fejéből.

Nade, mi volt az a jegyrendszer. Valahol a tisztelt Hivatalban kiszámolták, hogy egy embernek naponta mennyit kell feltétlenül enni ahhoz, hogy ne pusztuljon el. Azt is kiszámolták, hogy ez mennyi kenyeret, húst, zsírt, stb. jelent. De még arra is volt gondjuk, hogy étkezés előtt, esetleg után is kezet most, sőt esetleg este meg is mosakszik, tehát szappan is kell neki. A fene egye meg, mi kell még neki? Megvan! Gyufa. Aztán kinyomtatták ezeket a jegyeket, megszervezték a szétosztást, hogy mindenkinek jusson egy garnitúra jegy, de csak egy. Hogy legyen róla fogalmatok egy magyar állampolgárnak naponta 25 deka kenyérhez volt joga. Tehát a kenyérjegyen volt 30 kocka, darabonként 25 dkg kenyérre jogosító. Akkoriban a 2 kilós vekni volt divatban, amihez így 8 darab kockát vágtak le a péknél, és persze ki kellett fizetni az árát is. Nem volt kiút. Azzal hogy elmentél egy étterembe és kértél egy adag pörköltet két szelet kenyérrel, nem tudtad megkerülni a rendszert, mert a pincér az étel kihozása után kérte a hús- és kenyérjegyedet. Na most jön a probléma. Egy szelet kenyér 5 deka, a jegyed pedig 25 dekáról szól, most mi lesz? Ugyan már! A trafikokban (ez volt a nemzeti dohánybolt jogelődje 😀 ) fel lehetett váltani a kenyérjegy kockát 5 darab kis kenyérjegy kockára. Na kérem, a pincér ezekből kért annyit, ahány szelet kenyeret el tetszett fogyasztani. Egy kis adminisztráció, amit valaki ott fenn kitalált, aztán más valakik parancsra megvalósítottak. Ugyanis a rendszer hihetetlen sok extra munkával járt. Például az étteremben este valaki a levagdosott 10 dekás húsjegyeket, 5 dekás kenyérjegyeket felragasztotta egy gyűjtőre. Ugyanez tette a pék és a fűszeres is. De nem ilyen egyszerűen, mert a jegyek érvényessége meg volt időben szabva. Régi és új jegyek nem voltak összekeverhetők. Szóval ennyi. Minden esetre 100.000 tonna kidobott kaja egészen biztos nem volt. 100.000 tonna? Miért gondoljátok, hogy itt olyan nagy a nyomor, hogy el kell menni Angliába. Különben a háború alatt és után ott is volt jegyrendszer. Ha megint lesz egy háború, nem hiszem, hogy Angliában, vagy Németországban jobban jársz.

__________________________________________________
__________________________________________________
_________________ (1066)