(ACs-58) Azok a csodálatos nők – Ritka járat
Publikálva 2015.aug.23. | csodálatos nők | 8 hozzászólásTibor bá’ csodálatos női
Elmúlt már éjjel tizenkettő, amikor eljöttem egy kan-buliról, ahol mindössze egyetlen üvegsört ittam, gyakorlatilag tehát szín józan voltam. Ezek szerint mindenre pontosan emlékezhetem A Villányi úton vártam a 61-es villamosra, hogy bemenjek a Moszkva-térre, de az a fránya 61-es nem akart jönni. Odamentem a megállótáblához és rémülten döbbentem rá, hogy az utolsó villamos már fél órája elment, taxira meg nem volt pénzem. Nem csoda, hogy a megálló járdaszigetén egyes egyedül én topogtam a december elejei kissé csípősen hidegben.
További szimatolásom után kiderült, hogy szerencsére ezen a vonalon egész éjszaka van járat, csak elképesztően ritkán. Azon gondolkodtam, hogy gyalog neki vágjak-e a Moszkva-térnek, ami mellett a mozgás felmelegítő hatása szólt, vagy inkább várjak. Aztán a várás mellett döntöttem, mert nem lenne dühítőbb, mintha 10 perc múlva elvágtatna mellettem egy üres villamos. Elkezdtem tehát egy helyben topogni, legalább a lábam ne fázzon. Az utcán természetesen sehol egy lélek.
Azaz, hogy a közeli utcasarkon a Villányi útra kanyarodott egy átmeneti kabátot magára szorító nő és egyenesen a járdasziget felé tartott, ahol én topogtam. Legalább nem várok egyedül, gondoltam, és még az is lehetséges, hogy szóba elegyünk egymással. Közben a nő rálépett a járdaszigetre, és már kivehetők voltak a vonásai, nem lehetett több 22-24 évesnél. A járdasziget szélén egy pillanatra megállt és rám nézett, majd megindult egyenesen felém és addig nem állt meg, amíg szemtől-szembe nem találtuk magunkat.
Ekkor tíz másodperc néma szünet következett, mert én úgy gondoltam, hogy ő jött oda, neki kell valamit mondani, mondott is.
- Nem akarsz feljönni hozzám? – Kérdezte – Itt lakom egy ugrásra. – Tette hozzá magyarázatul, majd elhallgatott és várt.
- Az igazat megvallva nem ezt vártam, illetve fogalmam sincs mit vártam, így aztán meglepődni se tudtam, csak automatikusan kiszaladt a számon – mit kérdeztél?
- Azt kérdeztem, nem akarsz-e feljönni hozzám, itt lakom a közelben és nagyon egyedül vagyok – a nyomaték kedvéért ezzel szétterítette a kabátját, hogy a vékony nyári ruhán keresztül láthatóvá váljon irigylésre méltó alakja.
- Mért ne! – válaszoltam, erre Anna szó nélkül megfordult és elindult visszafelé, én meg követtem.
Egy-két perc és máris a lakásában voltunk. Igaz útközben az járt a fejemben, hogy a lakásban dekkolhat négy markos srác és kifosztanak, vagy ilyesmi, de elhessegettem a gondolatot, elvégre senki se gondolja komolyan, hogy éjjel egy villamosra váró férfi farzsebe teli van tömve zsozsóval. Ennek ellenére a vállalkozás ígért némi kellemetlen meglepetést, de a kíváncsiság jóval erősebb volt, mint a megfontolt tartózkodás.
A lakásban első dolgom volt a cipőim levétele és kezeim megmelegítése az elektromosan fűtött cserépkályha oldalán, aztán körülnéztem, amit Anna készségesen tűrt.
Egy idő után nekem fogyott el a türelmem és megszólaltam:
- Ezt gyakran szoktad csinálni?
- Nem – válaszolta Anna – most hívtam fel valakit az utcáról először.
- Tényleg – csodálkoztam el – és most mi lesz?
- Egy kicsit beszélgetünk, aztán elálmosodunk és lefekszünk.
- Tényleg? – Ámultam el – lehet, hogy valamelyikünk egy kicsit dilis?
- Rám gondolsz? – Kérdezte Anna.
- Például, igen.
- Nem vagyok dilis, csak nagyon egyedül érzem magam.
- Pasid nincs? – érdeklődtem.
- – Válasza. – Tudod egy általános iskolában tanítok. A tanári karban két férfi van, mind a kettő nős. Ezen kívül van 13 nő, de csak háromnak van férje. A nők úgy figyelik egymást, mint a kiéhezett farkasok. Esélyem sincs egy pasira. – Itt szünetet tartott, majd folytatta – nálam most szakadt el a cérna, kész, ennyi. – Némi gondolkodás után átvettem a szót:
- Csak akkor maradok, ha dugunk. – Jelentettem ki némi brutalitással, ő meg hosszasan rám nézett, majd lassan vetkőzni kezdett, miközben válaszolt – de akkor reggelig maradsz.
Persze megígértem, hogy reggelig maradok, amit eszem ágában se volt betartani. Húsz perccel később az ajtóból még utánam kiabált, hogy egy szemét alak vagyok. Igaza volt, hajnal kettőkor már a Moszkva téren voltam és az éjjel-nappal járó 6-os villamosra vártam. Mosolyogtam magamban, meg se kérdezte a nevem. A régi vicc jutott az eszembe: Együtt létünk eredményét kilenc hónap múlva nevezd majd Jankónak. Jó-jó, három nap múlva te meg majd nevezd kankónak.
___________________________________________________
___________________________________________________
____________________
2015.augusztus.23rd. at 21:33
Köszi a sztorit, komoly csalódás lehetett neki, hogy nem maradtál reggelig pedig megígérted. Vajon ezt a nők komolyan gondolják?
Egyszer buszlekésési emlékem van Nagykanizsáról.
Menetrend szerint este 10-kor indult volna a legutolsó buszom egy közeli faluba.
Háromnegyed 10-re értem a megállóba.
A diszpécsert kérdeztem mikor áll már be a busz, merre van.
Elkedvtelenített azzal, hogy sajnos a 10 órás busz már elment, mert a buszvezetőnek sietnie kellett: program ja lesz utána.
Ott aludtam a megállóban egy padon.
2015.augusztus.23rd. at 22:22
1:
Ez csak Magyarországon történhet meg.
Ez nem az egyetlen esetem. A magányos nők utálnak egyedül lenni. Inkább dugnak, csak maradj ott. De nekem gyerekeim voltak, és az nem fordulhatott elő, hogy reggel felkelnek, és én nem vagyok otthon, nincs ropogós kifli a reggelihez, amit persze én hoztam a péktől. A szülők passziója nem mehet a családi élet rovására!
2015.augusztus.24th. at 10:29
2: Ez nagyon rossz duma. Jellemtelen dolog olyan ígéretet tenni, amit eleve eszed ágában sincs betartani. Innen kezdve nincs jogalapod Orbánt (sem) szidni.
2015.augusztus.24th. at 15:22
3:
Ezt az intelmet mond el a politikusoknak.
Én Orbánt nem szidom, hanem kritizálom, amihez mint állampolgárnak jogom van.
2015.augusztus.24th. at 16:54
1.Bazs
Történeted ott sántít, hogy “egy közeli faluba” 1-2 óra sétával el lehet jutni.(szigorúan a menetiránnyal szemben haladva, lehúzódva az út szélére, láthatósági mellényt viselve éjszaka).Ezért fölösleges a padon aludni.
3.Camelia
El ne hidd már!Ezek az ACs történetek nem Tibor bá’-val esnek/estek meg.Róla még gondolni sem szabad olyasmit amiket a történetekben leír.Ezek régi 1990′ előtti IPM Magazinokból,Magyar Ifjúság, stb újságokból vannak kimásolva (ezeket már szerzői jogdíj nem védi, szabadon felhasználható tartalmuk).:
http://www.oszk.hu/szuletesnap/havhet_lista.html
A múltkor is kezembe akadt egy régi magazin, beleolvastam, olyan dezsavű érzésem volt, aztán rájöttem itt olvastam ugyanezt itt Tibor bá’-tól.Itt is sántít a történet, ezt el is hiszed?:Bp.61-es villamos útvonalán lakó (tehát nem egy Csereháti zsákfaluban!) csinos “láthatóvá váljon irigylésre méltó alakja hölgynek éjjel 1/2 1 óra után a villamos megállóban kellene fogdosnia pasit féléjszakás kalandra?
Nem szid senkit, sőt helyesli is döntéseit, Lásd kerítésépítés poszt.
2015.augusztus.24th. at 17:58
5:
Remélem azt tudod, hogy ha nem tudod bizonyítani, akkor nagy nyilvánosság előtt lejárattál, ami bűntény. Úgy, hogy szedd össze magad, és nedvezz meg minimum egy plagizálást. - Ja, és nem vicceltem!
2015.augusztus.25th. at 00:27
Tibor bá’!
Hihi, én megtalátam a neten a fenti történetet!
Kis szépséghiba, hogy azt is Te írtad…
2015.augusztus.27th. at 19:05
Keoma76: Egészséges embernek valóban könnyen meg lehet tenni a Nagykanizsa-Szepetnek távot 1-2 órán belül. Mozgáskorlátozottnak mint magam vagyok sajnos nem.
Vagyis nem a történet sántít, hanem én 😉
Alternatíva lett volna felhívni valakit telefonon, amit meg is tettem csak az illető addigra már ivott annyit, hogy nem mert autóba ülni és kellemes nyári estén jót aludtam a buszmegállóban.