Antalffy Tibor- - - - - az ország legidősebb bloggere

(1039) INDIA I.

Györfi Jani vendégposztja

A szerző és közvetlen munkatársa :-)

Két fő módja van az Indiába jutásnak, szervezett és egyéni. Meghatározza a kapcsolat jellegét, amit kialakíthatunk a környezettel. Nevezhetjük bőröndös és hátizsákos utazásnak is. Egész más az élmény, ha a steril járműből csak a hotelnél és a látványosságoknál szállsz ki, vagy ugyanazt az infrastruktúrát használod, mint a helyiek. A bőröndös utazó mindenért többet fizet, ráadásul csak olyan emberekkel találkozik, akik sétáló pénztárcának nézik. Persze egy ilyen elszigetelt világba is belopakodhat néhány rovar, patkány, koldus, tolvaj, hasmenés, vagy a monszun idején penészes fal. A luxus turistákat érthetően irritálja a dolog, „nem ezért fizettem ennyit”. Találkoznak még a jelenséggel, hogy valaki úgy tesz, mintha értené, amit mondasz, de fogalma sincs róla, mit is akarsz tőle. Ilyenkor furfangos visszakérdezésekkel kell tesztelni, hogy érti-e. Gyakran előfordul, hogy egyszerűen lehetetlenség valamit akkor és úgy végrehajtani, ahogy az európai turista elképzelte. Ilyenkor képesnek kell lenni a tervek változtatására. Elég furcsán tudnak nézni olyan emberekre, akik kiakadnak, hogy aznap nem tudnak továbbutazni. A helyieknek ez megszokott, és nem is stresszelnek ilyeneken. A légkondis limuzinból is látni a koszt, a szemetet evő kecskét, marhát, utcán vizelő embereket, szmogot.

Ezek mind részei az indiai valóságnak, jogos az elborzadás, sok bőröndös turista furcsa, egyedi élményként éli meg, de nem vágyik vissza, végképp elképzelhetetlennek tartja az önálló utazást. Jellemzően az arany háromszögben viszik őket körbe. Delhi, Agra, Jaipur. Elsőre egyik hely sem tetszett nekem e háromból. Sokkal szebb, kellemesebb, gyérebben lakott, tisztább részei is vannak Indiának. Én hátizsákkal, barátokkal, útikönyvvel szoktam utazni, így többet meg lehet ismerni az országból. Delhit megszerettem már, de Agrába csak kényszer hatására megyek vissza. Kényszer pedig adódik időnként. Sajnos sok nőnek élete álma a Taj Mahal, a jó marketing miatt, így annak kihagyása kockázatos lenne a csapat moráljára. Pedig nem is teljesen igaz a sztorija, talán egy Shiva-templomot építettek át. Belül állítólag nincs szinte semmi. Én még nem voltam bent, tök drága a beugró. Nekem elég volt, hogy ráláttam a szállásunkról, meg a száznál is több kép, amit egy alkalommal két útitársnőm készített ott. Főleg magukról, háttérben a Taj.

Sokan azt kérdezik itthon, hogy mennyi kígyót láttam. Élő kígyót Indiában csak kosárban láttam négy-öt alkalommal, azoknak is valószínűleg kivette a méregfogát a kígyóbűvölő. Ennyi volt a kígyó élményem összesen kb. 15 hónap Indiában, Nepálban töltött idő alatt. Dzsungeles nemzeti parkokban még nem voltam, ott biztos több van. Van jópár nemzeti park, de eltörpülnek egy ekkora országban. A rizsföldek többen vannak. Aki időt szakít rá és meg is fizeti, az elmehet jeep-pel, vagy elefántháton tigrist és egyéb egzotikus állatokat nézni. Mumbai (Bombay) mellett egy kisebb nemzeti parkban ázsiai oroszlánok és fehér tigrisek is vannak. Ebben én is jártam. Busszal visznek körbe az oroszlánok között. Egy EU-s biztonsági teszten tuti bukna a busz. A Himalájában láthatunk néhol leopárdot, a ritka hópárducot, medvét, jakot. És persze sokfelé majmokat.

Hanumán makákók és ritkábban hulmánok (langoor). A majmok, a településekre is bepofátlankodnak, néhol lopnak, zaklatják a lakosságot. Van, ahol husánggal kergetik el a majmokat gyerekcsapatok, máshol inkább kitérnek az emberek a majmok elől. Dombtetőn lévő templomoknál tanyázó majmokat viszont szándékosan etetnek a zarándokok, turisták egyaránt. Az ilyen templomokat majomtemplomnak nevezik az emberek, függetlenül attól, hogy melyik istennek szentelték, optimális esetben Hanumánnak, a majomistennek. India néhány részén haszonállat az elefánt, néhol a teve, jak, bivaly. Ezeket az állatokat így a településeken is látni lehet a kóbor marhák, kecskék, disznók között. Sok oldalt meg lehetne tölteni az indiai élővilág részletezésével, van ott dzsungel, sivatag, magashegység és mindezek átmenetei. Kasmírban hasonló az időjárás, mint itt. 1600 méter magasan fekvő himalájai völgyben fekszik, az egyik felét Pakisztán tartja megszállás alatt. A négy évszak olyan ott, mint itthon, megterem a diófa. Termesztenek mustárt, de újdonság volt nekik, amikor vittem nekik itthonról, mert ők az őrleményt használják fűszernek. Ínyencek biztos ismerik a kasmíri sáfrányt. Elég macerás, mert csak a bibeszálakat használják erre. A kasmíri a legjobb, az iráni jó, a spanyol meg csak árnyéka a többinek. Máshol szerintem nem is termesztik, ide a boltokba a spanyol kerül leginkább. Ha már fűszerek, akkor könnyed csavarral áttérek a gasztronómiára. Indiai kaja. Mi jut róla először eszünkbe?

Egzotikus, fűszeres, vajon fosat-e. Ez az előítélet teljesen jogos. Néhány szempontot figyelembe véve, rutinnal, helyismerettel minimalizálni lehet a különféle gyomorbántalmak esélyét. Érdemes ott kajálni, ahol sok helyi eszik, ott valószínűleg friss. Ha korábban nem ettünk még egy étteremben, akkor ne nagyon rendeljünk tejes, tojásos, húsos dolgot. Íme egy praktikus oka az Indiában elterjedt vegetarianizmusnak. Egy tál rizs leöntve egy csípős szósszal, főtt zöldségekkel sokkal kevésbé kockázatos egy ismeretlen helyen, mint egy rántotta. A legtöbb indiai településen nem iható a csapvíz, palackozott vizet lehet kapni sokfelé, 50-60 Ft-ért egy litert, néhol hűtve. Néhány élelmiszer nem kapható Indiában, némelyik csak egy-két helyen. Tejet például a legtöbb településen lehet kapni, de utána kell járni, hol lakik a tejesember. Gyümölcsöt érdemes meghámozni, főleg eleinte, amíg nem szokott hozzá az immunrendszered a helyi kihívásokhoz. Minden óvintézkedés ellenére időnként valakire rájön a hasmenés. Most már kitapasztaltam a csodagyógyszert, úgy hívják, hogy bolus adstringens, a barna tabi. Elvileg gyomorfertőtlenítő és védőréteget képez a bélfalon. Gyakorlatban, megeszed és 12 órára megfog, utána egy egészséges széklet, majd kutya bajod, ha nem volt igazán komoly betegséged. Főleg mielőtt ezt a gyógyszert megismertem, volt egy-két cifrább eset. Majd talán jancsika kideríti, hogy melyik betegséget írom le. Több útitársam is átesett azon, hogy eleinte záptojás-szagúakat böfögtek, majd kihányták, ami bennük volt. Úgy tűnt, hogy összecementálódott dugó alakul ki valahol, ami fölött megreked az alig emésztett étel, amit a delikvens napokon át gyűjt, amíg észre nem veszi, hogy gond van. De amióta van a barna tabi, semmi gond. Ha valakinek megy a hasa, akkor eleinte diéta. Rizs, krumpli, ásványvíz, banán, keksz. Ha nem gyógyul meg a tervezett továbbindulásig, akkor dob egy barna tabit és gond nélkül átvészeli akár a 12 órás éjszakai buszozást, amivel pár száz kilométerrel odébb jutunk és még az aznapi szállás árát is megspóroljuk.

Alapvető felszerelés: pénz, útlevél, vízum, repjegy, oltások. Ezzel a világon majdnem mindenhol boldogulsz. Én fontosnak tartok Indiába vinni egy jó hátizsákot, kényelmes alsóneműt, ruha alatt viselhető övtáska-szerű dolgot az útlevél és pénz hordozására és egy jó útikönyvet (én a Lonely Planet-et preferálom). Jó, ha van fényképezőgép, tartalék elem, aksitöltő, légmentesen zárható tasakok, dobozok, lakat (saját lakat a szobaajtóra!), némi gyógyszer, zenelejátszó, zseblámpa, bicska, pendrive a képeknek. Én itthonról szoktam vinni a ruhámat, de a legtöbb turista ott veszi meg magának. Olcsón lehet majdnem mindent megkapni, csak figyelni kell, nehogy gagyi legyen. Inkább itthonról viszem, ami fontos, hogy megbízható legyen. Hosszabb Himalája-túrához nem Indiában fogok bakancsot venni. Repjegy, vízum, oltások együtt 180-190 ezer forint. Két évvel ezelőtt napi 3000 forintot költöttünk a helyszínen. Próbáltuk olcsón megoldani a legtöbb dolgot, de néha tettünk engedményeket is. 3-4 naponta megtettünk párszáz kilométert.

Egyedül napi 2000-ből kihoztam volna, egy helyben hosszabb időt töltve 1000-ből. Látható, hogy az odajutás a legköltségesebb, tehát érdemes több hónapra menni, ha megtehetjük. Én általában nyári szünetben utaztam bő két hónapokra egyetemi éveim alatt. Ez pont a monszun ideje. (esernyőt a helyszínen veszek) Engem azonban kerül az eső, tehát kevés dézsából öntik jellegű élményről tudok beszámolni.

India történelme színes és szerteágazó, nem is élhetek a teljesség igényével a megfogalmazásban. Az Indus-völgyi civilizáció már Kr. e. 9000 körül megjelent a mai Pakisztán területén, Kr. e. 3000 körül városokat alapítottak, mint Mohendzso Daro és Harappa. Kereskedtek Mezopotámiával, máig megfejtetlen írásrendszerük volt, fejlett mezőgazdaság és kézműipar jellemezte őket. Kr. e. 1700 táján már a Gangesz-völgybe is átterjedt az addigra már hanyatló civilizáció. Így könnyen elfoglalhatták a helyüket a beáramló árják, akik már a védikus kultúrát képviselték, innen datálhatók az első, máig ismert szent könyvek és a szarvasmarha tisztelete. Kr. e. 500-tól már sok kis birodalom jött létre a szubkontinensen, némelyik időszakosan megerősödött, mint a Maurja, vagy a Gupta. Pezsgett a kulturális és tudományos élet, Buddha és Dzsaina vallásokat alapított. Ebben az időben is sok támadás érte az északnyugati részeket, folyamatos volt a beáramlás Közép-Ázsiából. A tizedik században a muszlimok is megjelentek, az északi és középső részeken megalakult a Delhi szultanátus. Később a mogulok ezeken a területeken vették át az uralmat. A mogulok nevüket a mongol szóból származtatják, mert Bábur – aki Indiába vezette őket – Timur Lenk, így Dzsingisz kán leszármazottja volt. A katonái főleg perzsák és törökök voltak. Nyelvük, az urdu máig elterjedt Észak-Indiában. Az urdu szó eredete ugyanaz, mint a mi horda szavunknak, tábort jelent. 1498-ban Vasco da Gama, a portugál hajós Afrikát megkerülve eljutott Indiába, Calicut kikötőjébe a mai Kerala államban.

Ezután megindult az európaiak térnyerése a térségben, első ízben érkeztek a hódítók a tenger felől és nem északnyugati irányból. Portugálok, hollandok, britek és franciák alapítottak kereskedelmi gócokat, honosították meg az otthoni kultúrát, templomokat építettek, térítettek a kereszténységre. A kereszténység addigra jelen volt Indiában, akárcsak a többi világvallás. Már az egyik apostol, Tamás állítólag Indiában térített. Az angolok az oszd meg és uralkodj elvén kijátszották egymás ellen a helyi birodalmakat, általában a gyengébbik félnek besegítettek, cserébe különféle előjogokat kértek. Fokozatosan gyarmati szintre süllyesztették a legtöbb területet, majd katonai hódításokba kezdtek, gyakran véreskezű kalandorokra bízva a piszkos munkát. Először került egész India egységes irányítás alá. A britek kiépítették a vasútvonalat és a bürokratikus rendszert. Hogy teret szerezzenek a saját ipari termékeiknek, ellehetetlenítették a kézműipart, egy egykor virágzó térséget a nyomorba döntöttek. A XX. században megerősödtek a függetlenségi mozgalmak Gandhi és Nehru vezetésével. Az angolok 1947-ben felosztották Indiát Indiára és Pakisztánra vallási szempontok alapján. Nem nézték a helyiek érdekét a határok meghúzásánál. Addigra sikerült a függetlenségért harcoló politikai erőket vallási alapon is megosztani. Masszív lakosságcsere bonyolódott le. Hinduk áramlottak Indiába és muszlimok Pakisztánba, néhol agresszió. Persze így is sok muszlim maradt Indiában. Függetlenedése óta India néhányszor összetűzésbe került Pakisztánnal, az egykori Kelet-Pakisztánnak segített Banglades néven függetlenedni, Kasmír egyik felét megszállva tartja Pakisztán, hiába rajzolják be az indiai térképekre is.

Itt bizonytalanabb részhez értünk. Egy India déli részén élő embernek fogalma sincs arról, mi is történik Kasmírban. Nyilván mindenki potenciálisan hazudik, téved, a saját olvasatát adja elő. Lehet, hogy óvatosan is kéne fogalmaznom, ha szeretnék még valaha indiai vízumot szerezni. Előadom az én olvasatomat, amit leszűrtem helyiekkel való beszélgetések, saját benyomások alapján. Állítólag nagyobb a katonaság létszáma, mint a polgári lakosságé. A katonáknak elővásárlási joguk van a terményekre nyomott áron, így a piacra teherautókon kell hozni a síkságról. Egész nappalos út kiérni a hegyekből, tehát minden megdrágult kb. nyolc éve. Mielőtt belépsz a Kasmír-völgybe egy hosszú alagúton keresztül a magasban, egy katonai ellenőrző ponton felveszik az adataid, majd a túloldalon is. Amíg kiérsz a (belföldi) reptérre Srinagarból, Kasmír fővárosából, addig három katonai ellenőrzésen esel át röntgengéppel, esetleges motozással, ezután jön a reptéri biztonsági ellenőrzés. Városban, városon kívül az utak mentén mindenütt katonák. A szállásomként szolgáló lakóhajó előtt a parti úton állandóan ott lebzselt egy katona, szerintem miattunk. Hallottam jó néhány sztorit a hadsereg erőszakos bűncselekményeiről. A legtöbb kasmíri leginkább független szeretne lenni, de tudják, hogy ez utópia. Jelenleg Jammu & Kashmir (JK) állam részei, amely államot azért ilyen nagynak határoztak meg, hogy csak 60%-os legyen a muszlim többség, ne 90% feletti. A helyiek elfogadják Indiát, mert Pakisztán sem lenne jobb uraság. Ha valami csoda történne, és mindkét ország magára hagyná őket, akkor meg a kínai sárkány tenné rájuk a mancsát. Egy hosszabb buszozásnál egy katona ült mellettem, akivel jót beszélgettem. A hivatásos katonák szülőföldjüktől távol állomásoznak, három év keményebb terep után három év könnyebb szolgálat. Ő a bengáli dzsungelben letöltött három év után tartott szabadságra. Azt állította, hogy időnként olyan törzsekkel is összefutnak az őserdőben, akikkel még kultúrantropológusok sem. A nomádok megköpködik őket fúvócsővel, mérgezett nyíllal, de a katonáknál van ellenméreg és puska. Indiában igen sok népcsoport él.

A kasztrendszer segített a genetikai és kulturális identitás megőrzésében. Szerepet játszott ebben az is, hogy különböző mikroklímán más-más életmód kedvezőbb. Az ország sok részén a táj tagoltsága, vagy embert próbáló körülményei okán élnek egymástól is kissé elzárva, önálló kultúrájú közösségek. Erre példák lehetnek a dzsungel, sivatag, hegyvidék. Egymástól csupán pár tucat kilométerre lévő himalájai településeken gyökeresen különböző lehet az építészet, viselet, élővilág, arcvonások, ha külön völgyekben fekszenek. Az esőfelhők terhük nagyját leadják az első hegyláncba ütközve, a további hegyláncok egyre kevesebbet kapnak. Így Ladakh régió Tibethez hasonló magashegységi sivatag, a kultúrája is a tibetire hajaz. Fővárosa, Leh az Indus egyik mellékfolyója mellett fekszik 3500 méteren. Az odavezető buszút két napig tart nyugatról Srinagarból (JK), vagy délről Manaliból (Himachal Pradesh, HP). Mivel 5300 méter feletti hágón kel át a busz, megáll éjszakára egy településen, hogy akklimatizálódjanak az utasok. Amúgy sem tanácsos ezeken az utakon éjszaka közlekedni, rutintalanoknak nappal sem. Van Lehnek belföldi reptere is, de mindenképp érdemes busszal átkelni a hegyeken, lélegzetelállító látvány tárul a szerencsés utazó szeme elé.

Az ország hatalmas, Indiában jelen van 1652 nyelv és dialektus, legalább 2000 etnikai csoport, az összes világvallás és különféle szekták. Az egész ország olyan nekik, mint nekünk az EU. Sokan függetlenednének Indiától, főleg a peremterületeken.

Jelenleg India fejlődik, bár a népesség keskeny szelete élvezi ennek előnyeit. Hyderabad és Bangalore környékén multicégek ipari parkjai szaporodnak. Angol nyelvterületről kiszerveznek sok munkát Indiába, mint például a könyvelést. Vannak környezettudatos törekvések is. Kutatják a kukoricából készíthető műanyagokat. Fejlesztik a tóriummal működő reaktorokat, 2020-ig elvileg beindítanak egy 300 MW-os reaktort. Tóriumból még jócskán vannak készletek, például Afganisztánban, és nem lehet bombát készíteni belőle. Főleg gyérebben lakott, turistás részeken tilos műanyag zacskót adniuk az árusoknak, helyette papírzacskóba teszik az árut. A nagyvárosokban rongyos gyerekek gyűjtik a szemetet szelektíven, némely nyomornegyedekben látni az életkörülményeiket is, nem egy leányálom.

Hetesi Zsolt szokott Indiával példálózni. 60 éve 300 millióan éltek Indiában, időnként éheztek. Azóta gépesítettek, műtrágyáznak, öntöznek, így mostanra csaknem 1,2 milliárdra felment a népesség, megnégyszereződött. A földeket ők is tönkretették, nem lesz olaj a gépekbe, földgáz a műtrágyához. A gleccserek eltűnése miatt a nagy folyók vízhozama is drasztikusan csökkenni fog. Néhány évtizeden belül a korábbi 300 milliót sem fogja tudni eltartani az ország. Mi lesz a többi legalább 900 millióval? Ha a kínaiakkal együtt kopogtatnak az EU-ban, majd beengedjük őket? Mindezek már zajló folyamatok, egyre növelik a feszültséget a társadalomban, külföldre települ, aki tud. Európába, Kanadába, Ausztráliába. Drágul az élelem és az üzemanyag, leépülőben az állami szolgáltatások.

Amióta írom ezt a posztot, pár száz téma eszembe jutott, amiről szívesen írnék. Valahol mindenképp abba kell hagyni, bár Tibor bá’ nem adott meg terjedelmi korlátot. Még idén meg akartam írni. Írnék még közlekedésről, vásárlásról, útikönyvekről, ünnepekről, vallásokról, szektákról, népcsoportokról, kasztokról, politikáról, városokról, tájakról, hegyekről, koldusokról, szexualitásról, filmgyártásról, miegymásról. Ezekre kitérhetünk a hozzászólások között. Zárásként itt egy fa képe, mely sok himalájai kertben előfordul. Kb. 15 méteresre nőnek, és az ágaikat rendszeresen lecsonkolják a helyiek, így biztosítják a tüzelőt.

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
(2615)