Antalffy Tibor, az ország legidősebb bloggere

(ACs-51) Azok a csodálatos nők – Kétféle mérce

Tibor bá’ csodálatos női

A Magyar Ateisták Társaságának havi ülésén mellém telepedett egy fiatal hölgy, akinek életkoráról annyit, hogy nyugodtan a lányom lehetett volna. Az általános vita alatt beszédbe keveredtünk. A hölgy, akiről később kiderült, hogy Ildikó a neve, az után érdeklődött miért van az, hogy oly sok tudós „templomjáró” ugyanakkor híve a darwinizmusnak.

A beszélgetés az egyház hasznos (erkölcs) és kevésbé hasznos (butítás) jelenkori tettei felé terelődött, ahonnan már csak egy apró lépés volt az erkölcs boncolgatása. Ha pedig erkölcsről van szó, akkor nem lehet elkerülni a szexet se. Itt van ni, már megint megérkeztünk.

Az csak természetes, hogy következő ülésen is egymásmellé „kerültünk” és az még természetesebb, hogy a korábbi témát folytattuk. Ez alkalommal azonban Ildikó merészebb kérdéseket is feltett, mint például van-e feleségem. Igenlő válaszom után a sorszám iránt érdeklődött, és mert a szám nagyobb volt, mint kettő, az is kíváncsisága tárgyává vált, hogy végül is „hány nő volt az életemben”.

Mivel nem vezetek nyilvántartást, és hazudni se szoktam feleslegesen, rávágtam egy körülbelüli számot, a hetvenhetet. Valójában azt kellett volna mondanom, hogy 50 plusz-mínusz 20, de ez csak később jutott az eszembe. Különben maga a szám azt hiszem másodrendű, mert bármelyikkel megleptem volna. A témán különben gyorsan átsiklottunk, majd percekkel később elbúcsúztunk egymástól, mert a havi ülésnek vége lett.

Egy hónappal később régi jó barátokként üdvözöltük egymást, és az ülés után, Ildikó indítványára beültünk egy presszóba egy kis folytatás végett. Ne is mondjam a következő találkozásunkig nem kellett várni egy hónapot, mert péntek délutánra meghívott valami baráti összeröffenésre, ahol különböző érdekes embereket ígért bemutatni.

Persze, ha jól visszagondolok ehhez hasonló trükköt már sütöttek el számomra, mert mint tudjuk minden vicc csak az újszülötteknek új. Azaz péntek délután mindössze ketten voltunk, ugyanis az utolsó pillanatban kiderült, mindenki más lemondta a meghívást. Mivel nem arról volt szó, hogy az életemre törtnek, egyáltalán nem estem pánikba.

Ildikó ragyogó háziasszonynak bizonyult, ráadásul pontosan tudta, mit akar. Első számú célja a leitatásom volt, de ez totális dugába dőlt, mert antialkoholista vagyok, amit persze nem tudhatott. Az minden esetre világossá vált számára, hogy az eredeti forgatókönyvön módosítani kell, de mit? Annak is tudatában volt, hogy a vendégek lemondásának meséjét nem vettem be. Azt is tudta, ha nem tesz kísérletet a négyszemközti lét kihasználására, akkor röhögni fogok a markomba. Nem tehetett tehát mást, mint elkezdte ecsetelni azt, amit félrészegen kellett volna végighallgatnom.

A lényeg dióhéjban az, hogy milyen jól összeillünk, hagyjam el a feleségem, költözzek hozzá, még gyereket is szül nekem, ha akarom, de ha mindehhez nincs kedvem, szívesen lenne a szeretőm. Más szavakkal nem bánná felvenni a 78-as sorszámot.

Nem mondom, hogy hasonló még nem történt velem, de ilyen programszerűen, ilyen töményen még soha senki nem vágta a fejemhez precíz elképzeléseit velem kapcsolatban. Természetesen azzal kezdtem, hogy rettenetesen megtisztelve érzem magam, de ilyen nagyhorderejű döntést nem lehet meghozni egyetlen másodperc alatt egy előre nem várt bejelentésre reagálva.

Ildikó tiszteletben tartotta véleményem és a délután hátralévő részét egészen más dolgok megvitatásával töltöttük el, majd elbúcsúztunk azzal a felkiáltással, hogy az eredeti témára hamarosan vissza fogunk térni. Ja igen! A szeretővé válás verziójával kapcsolatban egyikünk se tett semmilyen lépést. Azt is mondhatnám, hogy tökéletes úriasszony és úriemberként viselkedtünk.

Néhány nappal később kaptam tőle egy E-mailt, amiben szóbeli ajánlatát szinte szóról-szóra megismételte, de kitért bizonyos anyagi részletekre is, ami számomra rendkívül kedvező lett volna, ha nem rendelkeznék saját jövedelemmel.

Válaszomban rámutattam arra a tényre, hogy számomra az összeillés egy kicsit fontosabb az anyagiaknál, és ezt az összeillést már több mint tíz éve élvezem egy másik hölgy oldalán.

Levelem totális félreértésére utal, hogy egyetlen mondat választ kaptam: mit tud a feleségem, amit ő nem tudna?

Erre már nem volt más választásom, mint felsoroltam azokat a tulajdonságait, ami az én megítélésem szerint hibának számítanak. Ilyesmit normál körülmények között nem szoktam nők képébe vágni, de végül is ezt ő provokálta ki, nem jó szántamból tettem. Amire nem számítottam, hogy szellemi összecsapásunknak most fog megszületni a non plusz ultrája.

Ildikó közölte velem, hogy egy „normális” férfinek (a kifejezés tőle származik) élete folyamán 4-5 nője van. Hetvenhét nővel a hátam mögött hogy veszem magamnak a bátorságot a kritizálására?

Ezek szerint, ha ő lehetett volna a hetvennyolcadik, akkor minden a legnagyobb rendben, de mert nem lehetett a hetvennyolcadik, nekem be kellett volna érnem öttel.

Erre mondják, hogy a jó pap is holtig tanul, hát még a kiöregedett szoknyavadász!

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_______________________________ (581)