Tibor bá’ szatirikus online
Kimentem a divatból A múlthét valamelyik napján megdöbbenve vettem észre, hogy kimentem a divatból. Egy nyolctagú társaság kellős közepében üldögélve, kénytelen voltam végig hallgatni, hogy Eszenyi Enikő micsoda csodálatos színésznő, aki most éppen igazgató, zsűritag és rendez. A helyzet az, hogy ízlések és pofonok különböznek, az esetemben pedig nagyon. Ugyanis ezt a nőt kezdettől fogva ki nem állhattam. Színésznői képességeit most hagyjuk nyugodni (persze attól se esem seggre) de a végeláthatatlan nyafogása kikezdte az idegeimet. Ha valakinek eszébe jutna egy olyan színdarabot írni, ahol egy megöregedni képtelen úri család kisasszonya még 60 éves korában is nyávog, akkor Eszenyi ideális lenne a szerepre, de hol vannak az ilyen színdarabok?
Mivel nézetemnek hangot is merészeltem adni, egyszerre heten estek a torkomnak, és a „szakbarbár” volt a legenyhébb jelző, amit a pofámba vágtak. Hát kérem, én tiltakozom. 10 és 20 éves korom között végigszenvedtem az összes Shakespeare drámát, és az Operaházban valamint az Erkel színházban előadott operát. Ezzel az istennek megadtam, ami az istené, és utána jött a császár, hogy ő is megkaphassa a jussát. Kiderült, nem a bunkóságra predesztináltságomról van szó, sajnos William bácsi már a múlté. A ma emberét nem lehet négy órán keresztül, megállás nélkül, folyamatosan bombázni azzal, hogy 3 lány milyen szar az apjához. Bármelyik kortárs barátom ezt 3 perc alatt el tudja mesélni saját, megtörtént tapasztalatát idézve. A múlt szele járja át az operákat is, ahol – az én megítélésem szerint – néhány örökzöld, értékes dalt a véget nem érő nyávogás köt össze. Ki tud ma 3 órát türelmesen ülni a seggén egy kellemes szextet meghallgatásáért? Ezzel szemben Molnár Ferenc és G. B. Shaw színdarabjait annyira élveztem, hogy az összekuporgatott 60 filléremért megvett jegyemmel hetente ültem föl a Nemzeti Színház kakaslelátójára a Blaha Lujza téren (persze akkor még nem volt tér, az csak a színház lebontása után lett). A színpadot a két térdem között láttam, és csak 14 éves füleimnek köszönhettem, hogy értettem a szöveget, ami 40 méter magasban csak suttogásnak hangzott.
Molnár és Shaw tudták hogyan kell színdarabot írni. Nem értem, hogy miért nem játsszák őket éjjel-nappal. Évával ma is járunk színházba, de átlagosan minden második darabnál eljövünk a szünetben és azt kérdezzük egymástól, hogy lehet ekkora szart írni (lefordítani, rendezni és eljátszani)? Aztán – mert hogy más nem jut eszünkbe – egyetlen egy következtetés marad, kimentünk a divatból. Ebbe bele is nyugodnék, de miért? Amit Shaw és Molnár Ferenc közel 100 éve írt, az örök érvényű, ma is aktuális, mert a konfliktus helyzetek, és azok megoldása az örök emberi tulajdonságokra épül, az pedig nem divat kérdése. A két kedvenc szerzőm zsenialitásához pedig nem fér kétség. Show 1883-ban írta negyedik regényét a „Trefusis úr”-t, eredeti címén „An Unsocial Socialist”, amiben rámutatott a „szocialista embertípus” kitalált klisé tarthatatlanságára, harmincnégy évvel az Októberi Szocialista Forradalom előtt, ami éppen hogy ezt akarta létrehozni jó 70 éven át. Kell-e ennél bölcsebb előrelátás.
Nem akarlak benneteket untatni a két szerző darabjainak a felsorolásával és azok méltatásával, elég ha nyugtázzátok felismerésem, kimentem a divatból, és csak egyetlen egy kérdés marad megválaszolatlan: Én élveztem-e jobban Warrenné mesterségét, vagy a Mónika show közönsége a kifaggatott cigány kurvát, illetve a mittudomén milyen hotelben a csöcseit és vaskos hímtagját lóbáló lakókat, az nagy kérdés. Én persze még arra is kíváncsi lennék, hogy lent vagyunk-e már a béka seggénél, vagy esetleg akad még lehetőség a lejjebb csúszásra?
_________________________________________________________
_________________________________________________________
____________________________________________ (859)
A gondolatot azzal egészíteném ki, hogy el kellene dönteni, hogy az emberek maguktól hülyülnek, vagy tudatosan hülyítik őket, hogy hamarabb beteljesedhessen az elit vágya ?
(Aki ismer, az tudja, hogy én melyik változatban hiszek…)
Molnár valóban tehetséges volt és tudott darabot írni, más kérdés, hogy nem akármilyen bomlasztásra használta, emberiségellenes eszméket csomagolt némelyikbe. Gondolom, Tibor bá, hogy azért mégsem a Liliom a kedvenced tőle. Na és honnan merítette a Pál utcai fiúk ötletét, mintáját? A kitalálók között kisorsolunk egy Babiloni Talmudot!
A színház, a többi médiához hasonlóan az ideológiai harc eszköze; a szórakoztatás ebben az esetben is csak fedősztori.
2, Arma Gedeon: olvastam írásait a témában, de ez most meglepett. Érdekelne, hogy milyen párhuzamot lehet vonni a Pál utcai fiúk és az Illuminati, háttérhatalom, vallási indíttatás a világ elpusztítására, stb. összeesküvéselméletek között?
2, Arma Gedeon: olvastam sok írását a témában, de ez most meglepett. Komolyan érdekelne, hogy milyen párhuzamot lehet vonni a Pál utcai fiúk és az Illuminati, háttérhatalom, vallási indíttatás a világ elpusztítására, stb. összeesküvéselméletek között?
5: Azt én nem mondtam! A világrombolás a Liliomban, Az ördögben jelenik meg, a Pál utcai fiúk sztoriját az Evangéliumokból merítette Molnár Ferenc. Ennyiben, hála a minőségi mintának, az nem is romboló…
Bezony ki… 😀
6: Ja, értem, köszönöm, most már világos.
8: Nemecsek Ernő: Jézus Krisztus. Geréb: Júdás. Ács Feri: Pilátus / Keresztelő Szent János (
). A Nemecseket elítélő gittegyleti tagok: Szanhedrin. Boka: Az Atyaúristen… 
Az egész sztori: a Megváltás. A Pál utcai Választott Fiúké az Igéret Gruntja, de jönnek a Vörösinges Rómaiak, hogy elvegyék tőlük. Vezetőjük Pilátus Feri. A választottak pál utcai népéből támad a Megváltó Ernő, a szegény ács/szabó fia, aki a Szanhedrin előkelőségei, főpapjai mellett csak közlegény lehet. Tótos neve jelzi, hogy nem is igazi pálutcai, hisz az északi tót/galileai tartományból származik. Sajátjai megtagadják és elítélik, kisbetűkkel írják be a nevét a Talmudba. A halálos ítélet végrehajtása a hódító vörösinges rómaiak vezére, Pilátus Feri feladata, aki kiadja az ítéletet, hogy a szabó fia harmadszor is merüljön a vízbe, bár tiszteli áldozatát és tiszteleg a haldokló előtt. Bravúros többszörös szereposztással Ács Feri nemcsak Pilátust, hanem Keresztelő Jánost is játssza, méghozzá átöltözés nélkül!
Csak a gittet nem sikerült még megfejteni a darab alapjául szolgáló irodalmi nyersanyagban. Manna???
Nemecsek megváltó halálával magára veszi a világ bűneit, de a pál utcaiakat mégis kiűzik a gruntról…
9: nem volt irónia a hsz-omban!! Hogy mi mivel párhuzamos - ez nem volt tiszta. Köszönöm a kifejtést, érdekes gondolatok!
Sziasztok!
Úgyszintén nincs viszonyítási alapom, milyen volt 30-50 évvel ezelőtt, de volt szerencsém az utóbbi 2-3 évben színházba járni, diák munkával megfűszerezve beülni pár darabra. Szerintem most is futtatnak örökzöldeket (nekem Móricz: Rokonok “nagyot ütött”, hogy 100 év elteltével ez a kép még mindig egy az egyben ráhúzható a magyar társadalomra), La Manche lovagja felújított változatban is tetszett, plusz a színpadtechnika is meglepett, ósdibbnak képzeltem el. Sőt, nemrég készült egy előadás, aminek a témája a kivándorlás. Egy magyar blogger történetéből indultak ki, és azt mondták, hogy érdekes.
Amit negatívumként megemlítenék, hogy miért építenek darabokat és filmeket egyetlen egy dologra, a káromkodásra? Szerintem ez nem vicces, az meg már különösen kínos, amikor ez az egyetlen “poén” a játékidő alatt. Én is káromkodom, más is szokott, semmi gond, de komikumnak vérszegény.
9:
Nem opponálásnak szánom, inkább kiegészítésnek. - Nem gondolom, hogy Molnár Ferenc az evangéliumból merítette volna az ihletet, és plagizálta volna azt. Sokkal valószínűbb, hogy az embercsoportok konfliktusainál meg lehet találni a hasonló szereplőket. Gerinces áldozatok, árulók, opportunisták, ábrándozók, erőszakos hatalmaskodók, stb. mindig megtalálhatók.
13: én viszont nem viccből írtam.
Gedeon: Elemezd légyszi az Egri Csillagok, Timúr és csapata, Tüskevár szereposztásait, mint bibliai karaktereket is.
Tibor bá’! Nem mentél ki a divatból, de amióta az eszem tudom, ez a legálszentebb, legképmutatóbb világ. Most mindenki a kezét-lábát töri, hogy ki ne lógjon a sorból és ha Eszenyi Enikőt “Valaki” egy zseniális tehetségnek tartja és te nem, akkor azzal elkapáltad magad. Műveletlen vagy és ráadásul még nem is átallod ezt őszintén ország-világ elé tárni!
Nem divat az őszinteség, de olyan jó… 😀
A mostani ifjak, és középkorúak (tisztelet a kivételnek, a kisszámúaknak), nehéz helyzetben vannak :
- Könyveket nem, alig olvasnak. (A valódi szépirodalomról van szó)
- Nemzetközi (sejthető, kik ők) médián, üres, értéktelen “fesztiválokon” csiszolódnak szegények kínjukban, hisz más szinte nem is adódik.
- Droggal, nemi zavarodottakkal, “emberi jogvédőkkel” terhelt világban, a tökéletes szellemi káoszban nőttek, nőnek fel.
- Szépen beszélni, igényesen társalogni, szellemesen vitázni képtelenek, mivel szüleik(?) is már az ilyen tekintetben tökéletesen igénytelen környezetben nevelődtek, vagy nőttek fel, mint a dudva. Hogyan igényelnék hát ?
- Példaképeket nem ismerhetnek, magát a példakép fogalmat sem ismerik.
- Az oktatásuk, köszönhetően a sátáni világhatalomnak, és kiszolgálóiknak a “nemzetközi” kívánalmaknak megfelelően “reformálódik” éjjel-nappal. Idegen, őrült abnormális normatívák szerint.
Olyanok ők, amilyenre súlykolják őket. Fel sem épülnek, de már leépültek. Idegenek ők, egymás között is, nemhogy a más korú generációkkal szemben. Hogyan kommunikáljanak, ha kis biszbaszukat nyomogatva, fülhallgatójúkkal fülüket rontva, csupán a megjelenésükkel is prezentálják a külvilágnak : Le vagytok ti, mindannyian sz…va !
Nem jobbak, nem rosszabbak, mint korábban bárki is. Sajnos, ez adatik meg nekik. Ez, a “divat”. “Ha ebből kimaradsz, lemaradsz !”
A divatot sem ők csinálják, nekik szabják meg a kivételezettek. Az agyukban az ostoba és erőltetett (direkt) reklám állandó súlykolásával, az marad meg, amit engedélyeznek számukra. És más semmi. Vagy ki tudja, de nem látszik rajtuk sok egyéb.
Miért is várjuk el tőlük, hogy gondolkodjanak, elméjüket edzék, az élet szép, jó, hasznos oldalát vizsgálva, azt élvezve éljék le a nekik kirótt éveket ?
Persze, hogy a náluk ismeretlen életfelfogásod Tibor bá’, nemhogy kiment a divatból, hanem be sem jött.
Vannak aztán azok, akiket nem könnyen gyür maga alá, a mai erőszakosan selejtes köznevelés. De olyan kevesen vannak, és nem veszik(vehetik) fel a szaporodási versenyt a balogi “színesekkel”, a “jövő reménységeivel”, azok “kultúrájával”. Természetes, hogy fórumot is nehezen, vagy seholsem találnak. Ha tetszik, ha nem, ki kell jelentenem, hogy totális szellemi elnyomás van, szellemi diktatúra a törvény és a média hatalmán keresztül. Kontraszelektív a kiválasztódási rendszer mindenhol. A politikában, a közéletben, a művészetekben, így a színházakban is.
Nem a tehetség, a rátermettség az elsőszámú szempont, hanem a faji hovatartozás.
Ha, úgy tetszik, mélységes rasszizmus, és kirekesztés a sorsa a valódi művészet(ek)nek.
Miközben a kiválasztottak játszák el a kirekesztettek szerepét. Állandó ajvékolásuk lehet csak a színen. Más nem szólhat. Csak az ő bajuk a baj.
Körülbelül ezért is vannak az olyan általad említett kisstílű mellékszereplők, folyamatosan erőltetett rivaldafényben, ha kell, ha nem. Mint a harmadosztályú, lassan a kiöregedés sorsára jutó, nyávogó hangján kivül mással nem rendelkező kedvezményezett egyed. Az ő kutyájuk kölyke.
Soraik összezárnak.
Nincs igazi színház, nincs kultúrált szórakoztatás. Nincs a többit, a mást is megszólaltató színházi repertoár. Csak a “nemzetköziek” által engedélyezetten odavetett. Erről a gombamódra szaporodó , közpénzen, vagy sorosi pénzen tartott “civil” szervezeteik sokasága gondoskodik. Akik azonnal, demokráciát, emberi jogokat emlegetve, azt fegyverként használva győzik le a szerencsétlen sorsú kultúrális próbálkozót.
Csak egyetlen apró példa az egész jelenség, nem teljes körű illusztrálására. Mostanában ki látott olyan “vitaműsort”, ahol az összes érintett fél résztvett, és kifejthette az eltérő álláspontját a királyi TV-ben?
Pontosítok. Vitaműsor nincs is, csak szapuló. Ahol, a távollévőt szapulják jópáran ugyanabból a bandából.
Nem mentél ki a divatból Tibor bá’. A tisztes emberi értékek hiánya miatt, a jó ment ment ki a divatból. És, fordult ki önmagából.
Üdvözletem.
Köszönöm a posztot érdekes és tanulságos.
Eddig nem hallottam Eszenyi Enikőről.
Műveletlenségem
15. Az Egri Csillagokat már elemeztem. Igaz, nem a Biblia alapján. A Tüskevár folytatása 56-ról szól virágnyelven…
Tibor bá’ nem hiszem, hogy az lenne a baj veled, hogy kimentél a divatból!
Egyszerűen csak nem vagy ide való.
Keresztény európai kultúrában felnevelkedett, heteroszexuális fehér ember vagy.
Ebben a környezetben egy deviáns egyed.
“Eddig nem hallottam Eszenyi Enikőről.”
Hát én is “eldobtam a csikófogaimat”, mire megtudtam, hogy van ebben az országban egy Felcsút nevü falu… De e nélkül meglettem volna.
A DIVAT, A HÜLYÉK MANKÓJA!
22:
Ez igaz, de “kimenni a divatból” egy kifejezés, aminek kevés köze van a “divathoz”. Persze, ezt te is tudod, mert ugye a “divatot” úgy is lehet értelmezni, hogy az “általános” felfogás, vélekedés, ízlés, stb.
elek +1
A profanitásra épülő valóságshow egyik alternatívája, vagy folytatása a túlélőshow lehet. Több film készült már a témában, általában elítélt bűnözők küzdenek egymás ellen, a szabadulás ígéretével az utolsó életben maradtnak, pl The running man Schwarzeneggerrel, vagy The condemned. A másik lehetőség, amit a magam részéről valószínűbbnek tartok, hogy a jól fizetett csapatok a jövőben is megtalálják majd, hogy merre van lejjebb. Ajánlom mindenkinek az Idiocracy című ‘próféciát’, illetve egy gyors keresést a youtube-on a következőre: ‘ow my balls’ azoknak, akik kíváncsiak arra, milyenek lehetnek a jövő TV műsorai.
Ha nem voltál benne, nem is tudsz kimenni! 😀
A gondolkodni tudó, akaró egyén saját maga alakítja ízlésvilágát és nem megy birkamódra a többie után. Csak erre gondoltam.