(VM-96) Vissza a múltba - Gyomorbajom története
Publikálva 2011.nov.12. | Tibor bá' blogja | 28 hozzászólásTibor bá’ online
Huszonéves koromban külső, idegesítő ausztrál körülmények következtében gyomorfekélyes állapotba kerültem, ami hosszú évekig fennállt. Ha kritikus akarnék lenni, akkor azt írnám, hogy Ausztrália a gyomromra ment. A krónikus gyomorfekély rendszerint gyomorrákba torkollik, de mivel én a megfelelő genetikai kódolással nem rendelkezem, a rák nem ért utol. Viszont egy évekkel később fellépő úgynevezett autoimmun reakció megtámadta a savat termelő „bűnös” gyomor nyálkahártyát, és néhány hét alatt elsorvasztotta azt. Teljesen anacid (vagyis savhiányos) lettem, mivel a nem létező nyálkahártya nem termelhetett savat. Ha nincs sav, nincs ami marja a gyomorfalat, ha nincs ami marja a gyomorfalat, megszűnik a fekély. Csakhogy a savat a gyomor nem viccből termeli. A fehérjék emésztéséhez szükség van a gyomor által termelt pepszin nevű enzimre, ami viszont áldásos tevékenységét (fehérjék lebontása) csak savas közegben tudja kifejteni. Ráadásul a gyomor alsó, kiáramló nyílása (pilorus) csak akkor engedi tovább a gyomor tartalmát, ha az már kellően savas kémhatású. Így aztán gyomorsav nélkül nincs fehérje emésztés, és ráadásul pang a gyomortartalom, hiszen nem tud a vékonybélbe jutni. Az egész, úgy ahogy van, szemét egy dolog. Panaszaim nyomán kivizsgáltak, a bajt megállapították, és gyógyszert adtak rá (30 db betacid pasztillát). Az étkezés után bevett betacid hatására panaszaim azonnal (de nem tartósan) megszűntek. Hadd szúrjam közbe, hogy a betacidban pepszin van és annak hasznosításához szükséges sósav, vagyis az, amit a nyálkahártya termelne, ha volna nyálkahártya. A körzeti orvos úgy gondolta, amikor elfogy a betacidom, nyílván újra jövök, újabb adagot íratok fel, és ezzel eljátszunk addig, amíg bele nem pusztulok. (Ne is mondjam, a körzeti orvosnak a beteg kioktatása nem kötelessége, pedig esetemben életbevágóan fontos lett volna.) Miért?
A gyomor nyálkahártyája pepszinen és a sósavon kívül intrinsik faktort is termel (azért hívják így, mert nem tudnak róla semmit), ami nélkül a B12 vitamin nem tud felszívódni, tehát néhány hét alatt B12 vitaminhiány alakul ki. Viszont B12 nélkül a csontvelő nem képes vörösvérsejtet termelni, ezért hamarosan vészes vérszegénység lép fel. Tehát egymaga a betacid szedése nem old meg semmit, gondoskodni kell még a B12 véráramba kerüléséről is. Ezeken túlmenően az összes szakkönyv azt állítja, hogy az atrófiás gyomor nyálkahártya (sorvadásos elhalás) egyfelől rák megelőző állapot (hadd kapjon frászt a beteg), másfelől viszont irreverzibilis folyamat, magyarul éljek én még tíz, húsz vagy akár száz évet, soha többé nyálkahártya a gyomromban nem lesz. Nekem tehát nem volt más opcióm, mint a berendezkedés az álladó betacid szedésre, és gondoskodni a havi 1000 mg B12-t tartalmazó injekció beadásáról. Most jönne az, hogy ebben az állapotban addig éltem, amíg meg nem haltam, de nem ez történt.
Több mint húsz év alatt alaposan megszokott anacid állapot után újfent komoly gyomorpanaszaim támadtak. Persze ennyi idő után az embernek, ha akarja, ha nem, jelentős gyomorbéli tapasztalatai gyűlnek össze. Így aztán hamar rájöttem, hogy a bajt a betacid okozza. Vagyis azt nem lenne szabad szednem, ami nélkül nem tudok emészteni. Elkezdtem kísérletezni. Beszereztem pepszint és összekevertem citromsavval. Végül is a pepszin volt a fontos, és talán mindegy neki, hogy a megfelelő pH-t milyen savval biztosítjuk. Szóval rengeteget kínlódtam, és szép lassan felkészültem a legrosszabbra. RÁK! Abban biztos voltam, hogy műtétnek nem vetem magam alá, mert a felvágott és visszavarrt gyomorral az ember csak néhány hetet él, míg műtét nélkül esetleg évei lehetnek, persze csak akkor, ha nem hagyja magát teletömni citosztatikumokkal (de ez egy másik történet). Gondoltam elmegyek egy gyomortükrözésre és megkérdezem, mennyi van még hátra.
Néhány szót a gyomortükrözésről. Talán azzal kezdem, hogy mint oly sok más magyar orvosi kifejezés, ez is félrevezető. Ugyanis nincs itt se tükör, se tükrözés. A gyomorba juttatott szondában van egy apró izzó, mint fényforrás (lévén odalent egyiptomi sötétség) és egy képalkotó lencse, amitől száloptika viszi fel a képet a szemlencséhez. A vizsgáló orvos tehát egy az egyben azt látja, ami van, ellentétben például az átvilágítással. Most jön a poén, amiért ezt a három oldalt el kellett olvasni.
Azt mondja az orvos: gyönyörű szép nyálkahártyája van, nem látok se fekélyt, se tumort, de még polipot se (polip az, ami még nem daganat és ki lehet csípni, azután vagy visszanő, vagy daganat lesz belőle, vagy semmi). Erre én: nekem húsz éve elsorvadt a nyálkahártyám, azóta anacid vagyok és betacidon élek. Erre az orvos nyugodt magabiztossággal közli, hogy makkegészséges a gyomrom, nem talált semmit. Persze én még erősködtem és fújtam a magamét, de láttam, hogy hiába, mert úgy észleltem, hogy az orvos magában hipochondriás őrültnek tart.
Több mint húsz év után gyomrom „irreverzibilisen elsorvadt” nyálkahártyája regenerálódott. Mondom regenerálódott, és vadonatúj nyálkahártyával dicsekedhettem (volna). Csakhogy ez a nyálkahártya olyan volt, mint a ma született csecsemőé, viszont néhány hetes csecsemőt nem táplálnak pörkölttel, rántott hússal, töltött káposztával stb., gyomorpanaszaim ez utóbbi miatt alakultak ki. Pár hétig „diétáztam”, és ma már, ahogy mondani szokás, meg tudom emészteni a vasszeget is.
A történet tanulsága a következő. A vizsgálatot végző orvos nyilvánvalóan „tudta”, hogy az atrófia egy irreverzibilis folyamat, vagyis visszafordíthatatlan. Hiába hallott tőlem bizonyítékot arra, hogy az orvosi ismeretek nyilvánvalóan hibásak. Magyarul szakmailag vak volt, vagy inkább süket. Ő mint szakember „tudta”, hogy mi a valóság, és még szakmai kíváncsiság se ébredt fel benne, vajon miért állítja a (különben szemlátomást nem tanulatlan) paciens a „lehetetlent”.
______________________________________________________________________________
______________________________________________________________________________
______________________________________________________________________________
2011.november.12th. at 08:20
Érdekes történet Tibor bá, gratulálok a hártyádhoz, bár más irreverzibilisen megszűnt hártyák is visszanőnének:-))
Meg tudom érteni amit írsz teljes mértékben.
A kedves nejemnek hét évvel ezelőtt pajzs mirigy rendellenességet állapítottak meg, ami a gyermekvárandóságot is befolyásolta. Mondanom sem kell, hogy kiírták a gyógyszert amelyet az orvos szerint és nem csak egy orvos szerint , egész élete folyamán szednie kell. Vagy három évig szedte is becsülettel, de a vizsgálatok állandóan mindenféle ingadozást mutattak ki, hol magasat hol alacsonyat, mindig növelni vagy csökkenteni kellett a gyógyszeradagot. Mindaddig amíg a feleségem azt nem olvasta az interneten!!!, hogy a pajzsmirigy betegséget az étolaj okozhatja, történt éppen akkor amikor ráálltunk az önellátás megvalósítására. Először szárnyas jószág, majd mangalicák. Négy éve nem vettünk olajat (csak a majonéznek) ,négy éve mangalica zsírt használunk kizárólag . Egy fél év után, ha jól emlékszem helyre állt a pajzsmirigy szintje, négy éve nem kell szednie gyógyszert, de az orvos teljesen kétségbe volt esve, hogy ebből baj lesz. Első évbe még fogyasztottunk liba zsírt, de magas lett a koleszterin szintünk, azóta csak mangalica zsírt, mértéktelenül és vhoálá, a koleszterin tökéletes. Gondolom ezért kellett volna kipusztuljon még a fajtája is….
2011.november.12th. at 09:17
Én már olvastam ezt a történetet valahol, hónapokkal ezelőtt. Vagy a jövőbe látok
Esetleg Tibibá már máshol is mesélt róla? Vagy le vagyok maradva valamiről?
2011.november.12th. at 09:22
3:
Benne van az Ősrobbanás könyvben, de azt csak kevesen olvassák.
2011.november.13th. at 12:44
Tibor bá,veled a 78 év alatt annyi minden történt,és annyi mindent megéltél,mint más esetleg 20 emberi élet alatt..Gratulálni lehet ehhez..
És természetesen további jó egészséget neked..
2011.november.13th. at 18:06
4:
Köszi melike! Egy részéből nem kértem volna, de a kutya se kérdezett.
2011.november.13th. at 19:39
” Ő mint szakember
„tudta”, hogy mi a valóság, és még szakmai
kíváncsiság se ébredt fel benne, vajon miért állítja a
(különben szemlátomást nem tanulatlan) paciens a
„lehetetlent”.”
Az orvosod minden második betege állíthat lehetetlent. Egy idő után a doki ezekre már nem figyel, ami nem csökkenti a szűklátókörűségét de esetleg némi magyarázattal szolgálhat.
Amúgy gratula a visszanöveszthetetlen visszanövesztéséhez. 😉
2011.november.13th. at 19:47
6:
A korábbi, gyomor fekélyt okozó családi állapotok radikális megszűnését követő 2 év után sikerült a gyomromnak regenerálni magát.
Különben az orvosok gyakran javasolják a “radikális életmód változást”. Ennél finomabban neme lehet javasolni, hogy “hagyd ott azt a büdös kurvát”. Ezek szerint az orvosok tudják miről beszélnek. 😉
2011.november.13th. at 20:40
Tibor bá szeretnék kérdezni valamit.Idegeskedtél Te valaha az életed valamelyik szakában akármin is?Ha vissza nézel a múltadba..Tudom hülye kérdés.De ezt csak azért kérdezem,mert azt tenném még hozzá,hogy ha idegesítetted magad valamin,akkor megérte-e egyáltalán?És most idegesíted-e magad valamin?Vagy sem..
Vagy azt mondod hogy minden probléma megoldódik magától,vagy nem tudsz rajta változtatni,vagy nem érdemes foglalkozni vele?
(most ezt függetlenül kérdezem a gyomorfekélytől)
Szóval,érdemes az embernek az életbe bármin is idegesítenie magát?
2011.november.13th. at 21:15
8:
Az “idegesíti magát” fogalom csalóka. A férj/feleség nem adja haza a prémiumot, hanem vesz rajta magának valamit. A társ elhatározza, hogy ezért nem idegesíti magát. De ez nem elhatározás kérdése. Elhesegeti magától a gondolatot, “nem foglalkozik” vele, de tudat alatt nincs lerendezeve semmi. Mert sok az adósság, a gyereknek kellene egy cipő, a múlt havi gázszámla nincs kifizetve, stb. stb. Ha ez a kép, akkor nincs értelme feltenni a kérdést, hogy idegesitem-e magam. Soyse idegeskedtem, de lett egy gyomnorfekélyem. A valódi megoldás, nem eldönteni, hogy “a francokart fogok én idegeskedni”, hanem a tabula ráza. Ott hagyni az egész hobelfrancot, és újra kezdeni mással máshol. 19 éve nincs semmi bajom, mert igazi társam van.
Szerintem az élet nap mint nap hoz problémákat, amiket meg kell oldani. Ez normális. De a probléma okozója nem lehet az élettársad, mert az nem normális. Az élettárs azért van, hogy a problémákat együtt oldjátok meg - ha lehet. Ha nem lehet, akkor idegeskedés nélkül együtt kell vele élni.
2011.november.16th. at 10:19
9-re:
“Elhesegeti magától a gondolatot, “nem foglalkozik” vele, de tudat alatt nincs lerendezeve semmi.”
Nekem erről a vizsgadrukk jut eszembe. Főiskola 3. félévre rajtam is kijött a vizsgák előtti feszültség hasmenés formájában. Hiába tanultam meg uralkodni az érzéseimen, soha nem nyivákoltam, mint a többi évfolyamtársam, bennem is ugyanolyan feszültség volt. Az ilyesmi előbb-utóbb utat tör magának. Tehát reggel semmi kaja, semmi folyadék, minél előbb letudni a vizsgát, majd zabálás. Megúsztam szövődmények nélkül, de egy cimborám, aki látszatra szintén mindíg nyugodt volt, kicsit hamarabb lett hányós. Nem zavarta, de mire megkapta a diplomáját, egy jó kis gyomorfekéllyel lett gazdagabb.
Szóval a tudat alatti, uralt, de elfolytott feszültség is méreg.
2011.november.16th. at 11:36
Tibor bá:
“Abban biztos voltam, hogy műtétnek nem vetem magam alá, mert a felvágott és visszavarrt gyomorral az ember csak néhány hetet él, míg műtét nélkül esetleg évei lehetnek, persze csak akkor, ha nem hagyja magát teletömni citosztatikumokkal (de ez egy másik történet).” A gyomorráknál a gyomrot vagy (többnyire) teljes egészében, néhány cm nyelőcsővel ill. patkóbéllel eltávolítják, vagy ritkábban vagy a felső, vagy az alsó felét veszik ki. A műtét nélkül rák esetén NEM ÉVEK, max. hónapok várnak rá, más kérdés, hogy sajnos a mai posztoperatív kezelések gyomorrák esetében meglehetősen sikertelenek, a túlélést előrehaladott tumornál nem sokkal hosszabbítják meg. De! Néha felismerésre kerülnek korai gyomorrákok is (ahol csak a nyálkahártya érintett, az izomfal nem), és itt a túlélés műtéttel sokkal jobb, akár teljes gyógyulás is lehet!
“(polip az, ami még nem daganat és ki lehet csípni, azután vagy visszanő, vagy daganat lesz belőle, vagy semmi).” - ez nagyrészt nem igaz. A polyp csak annyit jelent, hogy üreges szervbe bedomborodó képlet. Többnyire hám eredetű, de okozhatja pl. simaizom eredetű, vagy nyirokszöveti jellegű szaporulat is. A polypok nagy része ártalmatlan, jóindulatú (nem is mind igazi tumor, mivel nem monoklonális szaporulat, hanem funkcionális eredetű, vagy fejlődési maradvány jellegű növekmény), vannak olyanok (pl. az adenomák) amik jóindulatúak, de rosszindulatúvá válhatnak idővel (a gyomor-bél rendszerben mindig, másutt nem feltétlenül), ilyenekből alakul ki a vastagbélrákok jó része (lehet, hogy mind, csak nem lehet bebizonyítani, hogy előtte ott volt), és vannak rosszindulatú daganatok, melyek beemelkedve az üreges szervbe, tulajdonképpen szintén polypok.
A gyomor polypok döntő többsége funkcionális jellegű, ártalmatlan képződmény.
9.
Így van, teljes mértékben egyetértek!
2011.november.18th. at 20:33
11:
Köszönöm a kiegészítést, de én mint nem orvos számtalan olyan esetről tudok, amikor a műtét meggyorsította a halált. Utoljára az apósom, akinek vastagbél rákja volt, és természdetesen meg akarták műteni. Szerinteme nem volt operabilis, de generált volna parát. Tanácsomra nem engedte magát megműtetni pedig elzáródással és minden búval fenyegették. Az elmaradt mütétet követően 2 teljes évig élt még. Egy sikertelen műtét után hetek alatt elhunyt volna. Egy barátomnál tüdőrákot diagnosztizáltak, mütötték, 6 hét alatt elhunyt.
2011.november.22nd. at 10:03
12.
Abszolút elhiszem, hogy van, akit csak a para érdekel, és nem a realitás. Valamint, hogy minden műtétben van kockázat, többnyire, hogy a keringési-légző rendszer nem bírja a megterhelést, de helyi probléma is jöhet. Valószínű, apósod tumora nem volt előrehaladott a diagnóziskor, ha ennyi idő alatt sem okozott bélelzáródást. Meg idősekben lassabban is nőnek, általában. De jó általános állapot esetén a műtét szerintem indokolt, ha a tumor operálható stádiumú, statisztikailag alátámaszthatóan. Persze mondhatod, a statisztika egy dolog, az egyén meg egy másik, ld.a fentieket, ill. az én betegségeim/volt betegségeim is jó példák, az egyik 1% valószínűségű volt, mégis bejött, a másikba 40% eséllyel belehalhattam volna, mégis élek.
A tüdőrák példádhoz: oké, de a kérdés, hogy a műtéti megterhelés miatt vagy a tumor előrehaladottsága miatt?
2011.november.22nd. at 10:06
Tibor bá, ha ennyire műtét és kemoterápia ellenes vagy, mit tennél, ha rosszindulatú daganatod lenne? Tétlen várnád a halált? Nem hiszem.
2011.november.22nd. at 10:10
Amúgy a gyomornyálkahártya regenerálódhat, az atrófia önmagában nem irreverzibilis, csak ha hegesedés is van mellette (ami azért elég gyakori a krónikus gyulladás mellett), akkor a heg helyén nyilván már nem lesz élő szövet.
2011.november.22nd. at 14:04
14:
Nem vagyok műtét ellenes, de nem az orvos ajánlása alapján döntenék. A sebész ellenérdekelt. Ha a sebész abban lenne érdekelt, hogy gyógyít, akkor az egy másik dolog lenne. De a sebész abban érdekelt, hogy ő műtsön minél többet.
Viszont a kemoterápiát örültségnek tartom.
Ha rákot diagnosztizálnának akkor elgondolkoznék rajta, hogy mi legyen. Nincs általános döntés. prosztatarák, hererák - ki vele. Agytumor: eutanázia. gyomor-tüdő: csendes elmúlás. stb.
A gyomornyálkahártya adott esetben regenerálódik, de nem az egyetemi jegyzetek szerint. 😀 Nálam autoimmun folyamat zajlott le. Egyszerűen megettem saját nylkahártyámat. Vagyis nem volt előtte fekélyem.
2011.november.22nd. at 14:47
16: Volt belőle szövettan? Vérből szerológia, B12 meghatározás?
“Nincs általános döntés. prosztatarák, hererák – ki vele. Agytumor: eutanázia. gyomor-tüdő: csendes elmúlás. stb.” - azért a tumor stádiuma nem mindegy.
“De a sebész abban érdekelt, hogy ő műtsön minél többet.” - azért van kivétel, nálunk végstádiumú rákokat nem operálnak, oncoteam döntés: bsc (best supportive care)
2013.május.21st. at 14:32
Tisztelt Tibor bá!
Érdeklődnék,hogy a pepszin,és citromsav keverékétől regenerálódott a gyomornyálkahártyája?Mert én is ezzel küszködök,és érdeklődnék,hogy miképpen alkalmazta?
Előre is köszönöm válaszát!Sz.Sándor
2015.november.3rd. at 17:51
Tisztelt Tibor bá!
Kérem szépen írja meg nekem ,hogyan szűnt meg a gyomorfekélye. Nekem lassan másfél éve lesz gyomorgyulladásom, de sajnos sehogy sem tudom megszüntetni. Elméletileg a nyombélből a pyloruson visszafolyó epe sértette fel a gyomornyálkahártyám. Évekig savcsökkentőket szedtem, amik csak rontották az állapotom. Sajnos most ott tartok, hogy mostmár a sav is bántja a gyomromat.
Mivel tudnám regenerálni? 24 éves vagyok és szeretnék végre kikerülni ebből az állapotból. 
Előre is köszönöm!
Tisztelettel: Szekeres Gábor
2015.november.3rd. at 17:57
19:
Kedves Gábor!
A gyomorfekély kiváltó oka ideg eredetű. Valami nagyon nem stimmel az életedben. Ezen változtatni kell. Plusz a gyomorfekélyhez kell még a “Helicobacter pylori” fertőzés is. Ez a kórokozó a gyomorban van, ahol normál körülmények között nem okoz gondot. Javaslom, hogy menj el Helicobacter pylori szűrésre, ha pozitív az eredmény akkor kérj antibiotikumot, és a negatív tényezőt tedd ki az életedből. Pillanatnyilag, ha nagyon szar a gyomrod egyél egy nagy adag vanília fagylaltot, vagy igyál meg 2 dl főző tejszínt.
2015.november.3rd. at 20:35
20:
Érdeklődhetnék, hogy miért tünt el a hozzászólásom? Ha valami rejtélyes fóbiába sikerült beletaposnom, akkor is lehetett volna egy üzenetet küldeni. Így, ebből az eljárásból, nem derül ki semmi.
2015.november.3rd. at 21:37
21:
Természetesen érdeklődhetsz.
Azért tűnt el, mert én eltüntettem.
Azért tüntettem el, mert 1) Nem tőled kértek tanácsot. 2) A te tanácsoddal nagyon nem értettem egyet, mert az gyakorlatilag kuruzslás volt. 3) Eszem ágában sincs egy némileg tapasztalatlan fiatal férfit hagyni, hogy megfertőzzék.
Ami az eljárást illeti, azt hittem rájössz. Nem jöttél rá, így sikerült némi zavart keltened, amit el akartam kerülni.
2015.november.3rd. at 21:57
22:
Ha egy picit is utánanéztél volna azoknak a dolgoknak amiket említettem, és szereztél volna róluk némi tudást, akkor semmiképpen nem minősítenéd kuruzslásnak. De ha úgy gondolod, nyugodtan gátolj meg bárkit abban, hogy bővítse a látókörét, és így esetleg találjon megoldásokat a problémáira - de figyelmeztetlek, ez nagy felelősségel jár. Azért hadd kérdezzem meg, ezek közül mi volt a fertőző, és miért:
2015.november.3rd. at 22:45
22:
Meg se érted, amit írok. A “megfertőzés”-t nem fizikai értelemben alkalmaztam. Megfertőzöd alternatív gyógymód elfogadásával.
Bizony nagy felelősséggel jár. Ezért nem hagyom, hogy belepiszkolj. Már az is árulkodik rád, amit E-mail címnek választottál: “misztikus”. De tudod mit? Nem érdekelsz.
2015.november.4th. at 09:23
24:
Én csak bizonyítottan hatásos dolgokat említettem. A “nagy adag vanília fagylalt” - az persze egy egzakt tudományos kategória…. . Mivel nem akarom a fóbiáidat bántani *****-al jelölöm az általam említett konkrét dolgokat, a következő kis ismeretterjesztő anyagban. -1. A ***** már kis mennyiségben is nagyon hatásos. 1989-90 között egy nemzetközi kutatócsoport (a beszámoló megtalálható a Journal of Orthomolecular Medicine folyóiratban 5. kötet, 3. sz., USA, 1990) vizsgálta a ***** eredményességét összehasonlítva 30 antibiotikummal és 18 kipróbált gomba elleni szerrel. Ugyanolyan hatásosnak bizonyult, mint a már bevált szerek. Alternatíva lehet az antibiotikumokkal szemben, hiszen nincs mellékhatása, és alacsony az előállítási költsége. -2. A ***** egy gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény, melyek hatása orvosilag igazolt. Hasmenések, neurotikus emésztőrendszeri panaszok, puffadás, gyomorégés esetén ajánlott a készítmény szedése. -3. Az első, most közölt eredmények szerint a módszer még a sejtek, kromoszómák és gének működését is befolyásolja. A programot Clifford Saron idegtudós (University of California, Davis) vezeti. Psychological Science szerint az ***** végzőknél javult a vizuális észlelőképesség, egy-egy feladat megoldása közben éberebbek voltak, jobban tudtak összpontosítani, így jobb eredményeket is értek el (a kontroll csoporthoz képest). Ez a felfokozott éberség a ***** tréning után még öt hónapig megmaradt. Ennél sokkal izgalmasabb, hogy kiderült: a ***** a sejtek öregedését gátló hatása is van. A vérmintákból kimutatták, hogy az immunrendszer sejtjeiben, a fehérvérsejtekben olyan változás történt, amely elősegíti azt, hogy tovább életben maradjanak. Azt figyelték meg, hogy a sejtekben megnőtt egy enzim, az úgynevezett telomeráz aktivitásának szintje (aktívabb lett az enzimet kódoló gén működése). — Neked mi a véleményed azokról, akik képesek belekötni egy E-mail címbe? Nem vágyom rá, hogy érdekeljelek, annak örülnék, hogy amit megosztani próbálok, az találna mások érdeklődésére (segítési szándékkal).
2015.november.4th. at 09:39
25:
Kissé elcsúszik az okfejtésed. A fagylaltot nem gyógymódnak ajánlottam, hanem a gyomorégés tüneti kezelésére, ami tapasztalati úton ragyogóan bevált számtalan eseteben. Te viszont antibiotikum helyett *****-ot ajánlsz. Ez pedig kuruzslás.
Nem kötöttem bele az E-mail címedbe, csak rámutattam arra, hogy sokatmondó azok számára, akik gondolkodnak. A “misztikus” szerintem egy freudi elszólás.
2015.november.4th. at 16:02
26:
Jelen esetben, úgy tűnik, hogy sikerült a történetedben szereplő orvos bőrébe bújnod. Nos, ha ennyire izgat: ez az E-mail címem (mivel van több is) nem Freudi elszólás, hanem szándékos választás, kb. 10 évvel ezelőtt választottam, PC-s játékok által ihletve, és attól, hogy nálad lényegesen szélesebb spektrumát vagyok hajlandó befogadni a világnak, az E-mail címem nem feltétlenül árulja el a világról alkotott elképzelésem. Ezt ajánlom a figyelmedbe: http://a.te.ervelesi.hibad.hu/szemelyeskedes . Részemről ez a vita lezárva, mert még a végén a gyomromra megy.
2015.november.4th. at 16:15
27:
A dedukció nem a te műfajod, és sajnos nem megtanulható. — Tehát: A kuruzslás nem azért elvetendő, mert annak egyik hirdetője (ez te vagy) “érdekes” E-mail címet választott. És persze ezt nem is állítottam. De ez az “érdekes” E-mail cím választás ad arra nézve némi táppontot, miért promótálod a kuruzslást.