(2331) Öt éve történt

Tibor bá’ igazság keresése online

 

 

A korábban szerény harmadik hatalmi ág, a bírói kar, mára már a maradék szerénységét is elveszítette, hatalmával nem csak él, de alaposan vissza is él vele. Előállhatnék saját történeteimmel (talán majd egyszer), de hitelesebb vagyok, ha ismeretlen polgártáraim esetét hozom fel.

Itt van ez a szerencsétlen Damu Roland, akit a barátnője feljelentett erőszakos nemi közösülés vádjával. Az angolszász bíróságoknál ez a fajta vád ritkán végződik elmarasztaló ítélettel, mert minden kétséget kizáró bizonyíték olyan ritka, mint a fehér holló, és mivel az esküdtszékben férfiak is vannak, a női elfogultságra kicsi az esély. Nem így a magyar (most már) törvényszéken, ahol a bíró majdnem mindig nő, másodfokon pedig 3 nő. Természetesen eszükbe se jut, hogy erőszakos nemi közösülés vád tárgyalását férfi bíró vezesse, mert… mert miért? Olyan nagyon biztosak abban, hogy egy nő nem elfogult, akkor sem, ha érte már inzultus egy férfi, ne adj isten férfiak részéről. Kétlem. Asszociálja magát az áldozattal, beleéli magát a helyébe, és természetesen minden szavát készpénznek vesz, és akkor valaki üljön 4 és fél évet, nagy valószínűséggel ártatlanul. Tekintsük át a dolgokat.

Damu Roland és Palácsik Tímea vagy élettársak, vagy csak szabályos időközönként ágyba bújnak, amit a köznyelv „viszonynak” nevez, vagyis az illető úrnak és hölgynek minimum viszonya van egymással. Eddig ez tény. Most nézzük, mi lehet a legvalószínűbb szcenárió! A viszony végső stádiumába lépett, hamarosan szakításra kerülne a sor, az összeszólalkozások mindennapossá váltak. Ekkor – az én feltételezésem szerint – Tímea úgy dönt, hogy megfingatja Rolandot, ezért feljelenti azzal, hogy Roland megerőszakolta. Megindul az eljárás, aminek vége az, hogy az elsőfokú törvényszék Rolandot bűnösnek találja, tettéért kap 6 évet. Fellebbezés, a másodfokú eljárás végén a Roland büntetését 4 és fél évre mérséklik.

Első nekifutásra tételezzük fel, hogy az eset úgy igaz, ahogy azt Tímea előadta. Adva van egy férfi és egy nő intim kapcsolata, ami azt jelenti, hogy az idők folyamán (mondjuk) 123-szor közösültek. A 124. közösülés előtt a nő kijelenti, hogy neki ehhez semmi kedve. A férfi természetesen próbálkozik, mert a földön valamennyi férfi így tenne, amit a nők szinte el is várnak. Ezt követve három dolog történhet. 1) A nő meggondolja magát, 2) A férfi megunja a könyörgést. 3) A férfi erőszakosan, azaz a nő belegyezése nélkül vagy közösül, vagy csak kísérletet tesz rá. Tímea szerint a 3. eset állt fenn. Hogy ez megfelel-e a valóságnak vagy sem, az egy másik kérdés, de tegyük fel, hogy így igaz. A férfi tette természetesen elítélendő, mert akarata ellenére ezt egy nőből kikényszeríteni nem lehet. Azonban nem lenne helyes ezt összemosni azzal, amikor este későn a munkából hazatartó nőt a sötét utcán egy vadidegen férfi letámad, becipeli az útszéli konténer mögé, letépi a ruháit és megerőszakolja. Nem kell ecsetelni, de ez nem ugyanaz, mint a 123 beleegyezéses közösülés után a 124. kierőszakolása. Ha az előzőért valaki csak 6 évet kap (kaphat), akkor az utóbbiért 4,5 évet odasózni botrány. Arról nem is beszélve, hogy micsoda egy nő az, aki 123-szor önként aláfekszik egy férfinek, majd a 124. alkalom helyett elküldi börtönbe 4,5 évre, mert mondjuk, el akarja hagyni, vagy, mert nem vett meg neki egy bundát? És akkor még ott lebeg a kérdőjel, valóban megtörtént az eset?

Amerika az erőszakos közösülések igazi „hazája”. Ott aztán van tapasztalat ebben a témában. Mik ezek? Az erőszakos nemi közösülést nagyon nehéz bizonyítani. Ennek legfőbb oka, hogy az „élményen” átesett nők porig vannak alázna, amit oly mértékben restellnek, hogy nem tesznek feljelentést, mert irtóznak a rendőri kihallgatástól, majd a bírósági tárgyalás szekatúrájától, aminek során a támadó védőügyvédje mindent megtesz, hogy a nőt befeketítse. Szokásos taktika annak bizonyítása, hogy a nő „kihívóan” viselkedett. Tímeának ilyen fokú szégyenérzete nincs, sőt, mintha élvezné a médiaszereplést, nem vagyunk egyformák. – – – A második probléma, hogy amennyiben a megerőszakolt nő hajlandó feljelentést tenni és alávetni magát a procedúrának, nehéz a bizonyítás, márpedig nem születhet elmarasztaló ítélet, ha nincs minden kétséget kizáró bizonyíték. Miért is? Azért mert erőszakos, vagy nem erőszakos a közösüléshez, nem szokás meghívni tanukat. Éppen ezért az amerikai rendőrség ajánlja a nőknek, hogy az eset után azonnal menjenek el egy nőgyógyászhoz látleletért, és a sperma konzerválása érdekében. Ha elkapják a tettest, a genetikai vizsgálat egyértelművé teszi a behatolást. Ez a módszer azonban csak idegen férfiaknál alkalmazható, mert viszonyt folytató párnál az ondó nem csak erőszakosan juthat be. Természetesen lehetséges más bizonyíték is, mondjuk Tímea heves tiltakozásához hozzátartozott a sikongatás és olyan hangos üvöltözés, hogy azt a sarki hentes is meghallja. Ilyesmire azonban nem került sor.

Az élet sok-sok igazságtalansága közül az egyik az, hogy a nők az erőszakos nemi közösülést nehezen tudják bizonyítani, de erről se a jog, se a férfiak nem tehetnek. És sajnos nem lehet megkerülni. Csakhogy ebbe nehéz belenyugodni, s gyanítom ez történt most is.

Általános joggyakorlat az, hogy annál van a bizonyítási kényszer, aki állít valamit. Tímea azt állítja, hogy Roland őt megerőszakolta, ezt neki kellene bizonyítani. Esetünkben elégséges volt Tímea feljelentése. Nem egyedi eset. Hazánkban, az utóbbi időben számtalan feljelentés érkezett pedofíliával gyanúsított pedagógusok ellen. Ilyen esetekben a rendőrség, ügyészség, törvényszék az első pillanattól kezdve úgy kezeli az ügyet, mintha a szülők részéről megfogalmazott vád megfelelne a valóságnak. Bizonyíték nélkül, puszta bemondásra, a gyanúsítottat kapásból letartóztatják. Világos, hogy Magyarországon az „ártatlanság vélelméről” csak a tankönyvekben írnak, de a gyakorlatban a bíróknak eszük ágába sincs ezt átvinni, amit megtehetnek, mert a pulpitus mögött egy bíró azt tesz, amit akar. Se felülbírálni, se kritizálni nem lehet. Felettese pedig ugyanahhoz a hatalmi ághoz tartozik, és semmi kedve bevezetni még a legminimálisabb hatalomcsökkentést se.

Mivel Roland esetében a bíró nem kért bizonyítást a „sértett” részéről, az a fonák helyzet állt elő, hogy a vádlottnak kellett (volna) bizonyítani az ártatlanságát, ami abszurd. Hogy lehet azt bizonyítani, hogy Tímea nem tiltakozott. Kínjában a védő ügyvéd belekapaszkodott abba, hogy Tímea elmondása szerint az esemény nem történhetett meg, mert az fizikailag, biológiailag lehetetlen, és előterjesztett egy bizonyítási indítványt. Azonban erre a bírónő nem volt kíváncsi. Minden normálisan gondolkodó emberben felmerül a logikus kérdés, hogy lehet úgy ítéletet hozni, hogy a leendő elítélt bizonyítását elutasítom? Ez nem igazságszolgáltatás, ez önkényes kivégzés. Pofázhatsz, amit akarsz, én ki akarlak nyírni, és kész. Azonban, ha a bírói önkény, de írhatnám, hogy terror itt megállt volna, akkor ezen poszt megírására sose kerül sor. De nem, a bírói önkény nem ismer határt.

 A leülendő 4,5 év börtön kiszabása után a bírónő kitűzte az elítélt börtönbe vonulási dátumát, április 26. A magát végig ártatlannak valló Ronald az ítélet kihirdetése után láthatóan rosszul lett. Két nappal később pszichiátriára került vagy indokoltan, vagy indokolatlanul, legyen ez az ő magánügye. Ha ez egy taktikai húzás, akkor legyen az. A játékszabályok határain belül mindenki úgy rendezi ügyeit, ahogy akarja. Ekkor azonban a bírónő – nyilván az újságokból értesülve – elrendelte Roland letartóztatását és a rab kórházba szállítását. Erre két rendőr kiszállt a kórházhoz, megbilincselték Rolandot és bevitték a börtönbe. Indoklás, Roland nem akart bevonulni 26-án. Lehet, hogy ezt a tippet a bírónő házi jósnőjétől tudhatta meg, és úgy döntött, hogy túljár Roland eszén. Lehet, hogy az ötlet a sajátja, de végül is felülírta saját döntését, ami szerint Rolandnak csak 26-án kellett volna bevonulni, ehelyett egy héttel korábban bekényszerítette, egy feltételezett (leendő) bűnelkövetés megelőzésére. Ez pedig a magyar jogtalanság csúcsintézkedése, aminek alapja a „bűnösség vélelme”. A magyar harmadik hatalmi ág túlkapásai már minden képtelenséget felülmúl. A bizonyítási kényszer áthelyezése, a bizonyítási indítványok elutasítása, az ártatlanság vélelmének ignorálása és a minden kétséget kizárás elutasítása után megérkeztünk a bűnösség vélelmének a bevezetéséhez. Egy újabb lépés az iszlám államok joggyakorlata felé. Mindenesetre Tímea örülhet, hogy az eset most történt. Lehet, hogy néhány év múlva az ilyen, megerőszakolt nőket a független magyar, de rugalmas sarija bíróság nyilvános megkövezésre fog ítélni.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2320) A legnagyobb leégés

VIP. 303

35 éves korom környékén vezettem egy non profit bridge klubot, aminek során heti rendszerességgel nálam találkozott egy 10-12 fős társaság. Az egyik alkalommal Feri egy addig nem látott abszolút bombázóval jelent meg. Tátva maradt a szánk, és mindenki Ferit irigyelte, aki viszonylag korán távozott a szőke bombázójával. Egy héttel később viszont egyedül jött. ??? Nem volt mese, Ferinek be kellett számolni az eseményekről. Ezek szerint innen egyenesen a lakására távoztak, ahol percek alatt kiderül, hogy a bombázó vetkőzése alatt Feri szerszáma mozdulatlanságba fagyott le. A bombázó az nap délelőtt összeveszett a pasijával, ezért úgy döntött, hogy félrelép. Ha Feri alaposan meg tudta volna dugni, akkor jó eséllyel a csaj partnert váltott volna. Ehelyett másnap kibékült az eredeti pasijával. Végül Feri kikötött egy bányarémnél, ahol szerszáma 110 százalékra teljesített, hosszú éveken át (már több gyereke is van). Sose hittem volna, hogy 35 évesen valakit cserbe hagyhat saját pénisze, mert ez a piszok nagy leégés. Ez jutott eszembe, amikor találkoztam az alábbi esszével.

 Évszázadokon keresztül, több kultúrán át próbálták az impotenciát gyógyítani és feltárni okát, állítja Angus McLaren a kanadai Victoria Egyetem (British Columbia) történelem professzora.

Ennyi sok újsághír, vicc és talk show után ki ne hallott volna a Viagráról? Ez az apró, kék pirula milliárdokat hozott a Pfizer konyhájára az impotencia rémének kordában tartásáért, azért az impotenciáért, amit most átkereszteltek erekciós diszfunkcióra.

A jelenlegi vitában résztvevők simán átlépnek azon a tényen, hogy az impotencia nem egy újkori jelenség. A nyugati kultúrát az ókori görögök óta foglalkoztatja. A XIV. század Velencéjében az a babona járt körbe, hogy a nők könnyen impotenssé változtathatnak egy férfit egyszerű babonás praktikákkal. A Viktoriánus Angliában kuruzslók azt állították, hogy a maszturbálás okozza az impotenciát. Az okoskodás szerint a helytelen örömszerzés a természetes örömszerzés rovására megy. A XX. Század pszichológusai szerint az impotencia az Edipusz komplexusból sarjad. Napjainkban a farmakológiai vállalkozások a gyenge vérellátásban látják az okot. Akkor pedig mi lehet az igazság?

___________________________________________________________________________

VIP előfizetőknek a teljes fordítást E-mailben elküldöm. VIP előfizető az lehet, aki legalább 6000 forinttal hozzájárul a honlap fenntartási költségeihez. Kapcsolat felvétel: evatibor#t-online.hu.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2319) Kilenc millió magyar fog meghalni

Tibor bá’ online

 

Ha a poszt címe megrázott, akkor olvasd tovább. Annak idején Jancsika többször is leírta (és példákkal illusztrálta), hogy az ember a rövidtávú előnyökért feláldozza a hosszú távú, sokkal nagyobb előnyöket. Ez természetesen így van, aminek elsődleges oka az emberi természetben van. Mindenki csak magára gondol, még akkor is, ha az okozott hátrányból neki is lesz része. Ebből kiindulva most leírok egy olyan példát, ami ráveti árnyékát a magyar jövőre (is).

Az 1800-as évek derekán Írországban a földbirtok az angoloké volt, (írek még pénzért se vehettek földet, ha netán lett volna pénzük), az ír parasztok csak bérelhették a földet rendkívül hátrányos feltételek mellett. Mivel a termőföldön a leghatékonyabban burgonyát lehet termelni. Magyarul, fajlagosan a burgonya adja a legnagyobb étkezési kalóriát, az ír parasztok fő tápláléka a burgonya volt. 1846-ban az Amerikából „importált” burgonyavész tönkretette az ír termést, a parasztság éhezett. Egészen pontosan 1 millió paraszt halt éhen (egy másik egy millió kivándorolt Amerikába). Az igazi katasztrófa abból származott, hogy nem kellett volna éhen veszniük, de a földbirtokosok a maradék termést exportálták, mivel a helybéli parasztok nem tudták megfizetni a megugrott árat. Számomra ebből az következik, hogy ha majd egy kiló kenyér Magyarországon 1000 forint lesz, ami a búzakereslet csökkenésével jár, a „felesleges” gabonát az agrárbárók exportálni fogják. A nép pedig dögölhet éhen. És még egy apró, figyelmeztető epizód, a földesúrnak fizetni képtelen parasztokat karhatalommal tették ki a viskójukból, amit utána felgyújtottak. A paraszt családjával együtt mehetett vándorolni a nagy sötét éjszakába. A hullák pedig temetetlenül hevertek a földeken. És mit szólt ehhez az angol törvényhozás? Semmit! Miért, mert a padsorokban ott ültek a földesurak meghatalmazottai. Mi lesz tehát Magyarországon? Semmi. Miért? Mert a padsorokban ott ülnek az agrárbárók képviselői. Hogy ez nálunk elképzelhetetlen? Miért? A kormány talán nem bizonyította még be, hogy kizárólag a felső középosztály érdekeit védi mindenki más ellenében? De bizony. Nézzünk tehát szembe a tényekkel.

Az teljesen világos, hogy nyersolaj még egy jó ideig lesz, de majd egyre magasabb áron, miközben a jövedelmek, nyugdíjak, segélyek nem fognak nőni, sőt csökkenésükre lehet számítani. Ebből egyértelműen kiderül, hogy azok, akiknek nincs tartalékuk, sorba ki fognak dőlni a sorból. Igen lesz társadalmi összefogás. Máris láthatjuk, hogy a kereskedelmi tévék esti adásában bemutatott nyomorúságos családok irányába megindul az adakozás. De ez senkit ne tévesszen meg. Szerencsés néhányról van szó, akiket üzletpolitikai célokból kiemel a tévé társaság. Ezek mellett tízezrek vannak hasonló, nyomorúságos helyzetben, akik senkitől nem kapnak segítséget. Aztán pedig előbb vagy utóbb az adakozók is meg fogják unni, amint eltűnik a reklám lehetőség. A nyomorúságos helyzetben lévő családok oldják meg problémájukat, ahogy tudják. Nem fogják tudni megoldani. Sorra fognak pusztulni az emberek. És a java majd csak ezután jön.

Olcsó üzemanyag nélkül jön az emberi és az állati erő. Tapasztalat azt mutatja, hogy 1 liter benzinnel, 1500 m2 területen az érett trágyát be lehet forgatni 60 perc alatt. Ugyanezt a munkát kézi erővel, két ember 3 napig csinálja. El lehet képzelni a jövő realitását.” Egy liter benzin 50 munkaóra megtakarítását jelenti, és akkor a fáradtságról nem is beszéltünk. Hogy hány évtized kell ahhoz, hogy ide „visszafejlődjön” az ország, azt nehéz megmondani, de gyermekeitek emlegetni fogják az elkényeztetett gyermekkor napjait. „Vissza a kőkorba” termelés mellett 1 km2 terület nemigen tart el több mint 10-12 ember, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi Magyarország 1 millió ember eltartására lesz képes, és persze megfeszített munka mellett.

A cseppfolyós üzemanyag nélküli, a 9 millió ember eltűnését jelentő világba való belépés hatalmas turbulenciákkal járó hétköznapok egymásutánját jelenti, ahol az emberek, barátok, sőt a rokonok is meg fogják mutatni a foguk fehérjét. Harc lesz a javából a pillanatnyi túlélésért. A törvényes rend összeomlása hirtelen lesz és gyors (ami elkerülhető lehetne megfelelő kormányintézkedésekkel, de ez nem lesz), ami után azonnal meg fog kezdődik a lokális újraszervezés. Hogy ez mit jelent? Fegyveres csoportok meg fognak védeni, ha éjjel-nappal dolgozol és munkád gyümölcsének bizonyos hányadát átadod nekik, hogy továbbra is meg tudjanak védeni (lásd a 7 mesterlövész című filmet – The Magnificent Seven) . Kitől kell megvédeni? Azoktól, akik nem lesznek képesek versenyben maradni veled, és amit nem tudnak maguknak megteremteni munkával, azt iparkodnak másoktól „eltulajdonítani”, mert az igény nem plazma TV, vagy iPhone lesz, hanem napi fél kiló kenyér. Természetesen nem csak élelmiszer termeléshez kell emberi munkaerő, hanem az élelmiszer termeléshez szükséges, járulékos tevékenységekhez is, például csizmakészítés, szerszámkészítés, egészségügyi ellátás, stb. Mire minden lecsendesedik, megnyugszik, fenntartható állapotba kerül, az ország területén nem lesz több mint egy millió ember. A legéletképesebb egy millió.

Utószó : Michael Klare professzor néhány éve megjelent legújabb könyvében világossá teszi, hogy a Föld nem megújuló erőforrásai és az irántuk jelentkező, egyre fokozódó kereslet miként fogja eredményezni a lázas versenyt a még felelhető erőforrásokért (Race for Wht’s Left). Ez a hajsza három csoportba osztható: energia, ásványi anyagok, és élelmiszer. Ezek közül is a leggyilkosabb versengés az agrártermékek iránt lesz. Ez a hajsza előbb vagy utóbb fegyveres harcokhoz fog vezetni, ami után az emberiség fel fogja fedezni a megújulókat. – – – A könyvet még nem olvastam el, de ez a rövid jellemzés tökéletesen egybeesik az én elképzelésemmel is. Mielőtt az emberiség megszervezné magát az új realitások figyelembevételével, előbb egy kicsit III. világháborúzik. Mi már csak ilyenek vagyunk.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2318) Jogbiztonság óóóh

Tibor bá’ igazság keresése online

Horthy idejében nem volt jogbiztonság. Rákosi idejében pláne. Kádár idejében nem rejtették véka alá, hogy a bíróságok az állam érdekeit képviselik. Elég volt, hogy a lányanya rámutasson egy férfire, a bíróság máris megítélte a gyerektartást. Naná, majd az állam fogja eltartani a gyereket. Az állammal a hatóságokkal szemben ma se lehet senkinek se igaza. Pedig jött a rendszerváltás, amihez oly sok reményt fűztünk (ami napjainkig mind elszállt), főleg mert éjjel-nappal azt hallottuk, hogy független bíróság, bírói függetlenség, és való igaz, a bírók függetlenek… egy bizonyos határig.

Nos, ellentétben a „kommunista időkkel” ma a bírónak senki nem mondja meg, hogy milyen ítéletet hozzon…, tudják azt maguktól is. A rendszer úgy van felépítve, hogy a bírók ma azt teszik, amit az újságírók tettek az „átkosban”…, öncenzúra. A bíró független, de pontosan tudja mit várnak el tőle, és sose okoz csalódást. Legyünk konkrétak! Az elv szerint mindenki ártatlan, a bűnösség minden kétséget kizáró bizonyításáig. Gyönyörű elv, csak éppen nem tartják be, mert vannak magasabb szempontok. Itt van például az elhíresült móri mészárlás.

Ilyen vérengzés korábban nem történt Magyarországon. Jogász ismerőseim szerint, óriási nyomás nehezedett a rendőrségre. És? Találják meg a gyilkost! Dehogy találták. Fogtak egy ismert bűnözőt, Kaiser Edét, és a nyakába varrták a 8 ember lemészárlását. Miért? Mert nagy volt a nyomás a rendőrségen. Jeszusmária! Ha nagy a nyomás egy rendvédelmi szerven, akkor bármit elkövethet? Ennél is elborzasztóbb, hogy a független magyar bíróság a végig tagadó Kaiser Edét életfogytiglanra ítélte, miközben fütyült a „minden kétséget kizáró” elvre. Oly annyira, hogy a fél ország biztos volt benne, hogy ebben az ügyben Kaiser Ede ártatlan. Mindenki tudta, csak a rendőrséggel összekacsintó bíróság nem. [Ezt a példatörténetet a rend kedvéért befejezem.] De a független magyar bíróságnak nem volt szerencséje, mert teljesen véletlenül, azaz keresés nélkül, rátaláltak a valódi gyilkosra az elkövetés után 5 évvel, 2007. Február 17-én. Gondolom, ha lett volna rá lehetőség, eltitkolták volna, de kipattant. Kaiser tehát nem lehet a tettes, justizmord! Nem csoda, hogy az általános vélemény szerint: Magyarországon nem hogy igazság, még jogszolgáltatás sincs a bíróságokon. Hadd tegyem ehhez hozzá, hogy mind ezt cinikusan teszik, mert Kaisert a teljesen nyilvánvaló justizmord alól csak 2009. November 11-én mentették fel, 2 év és 9 hónappal később. Ennyi idő alatt fogta fel a független magyar bíróság, hogy az istenek nem az ő oldalukon álltak, a sunyi bűnbakkeresés nem jött be.

Csak a hülye nem veszi észre, hogy maguk a törvények, rendeletek is kisember ellenesen vannak meghozva, amit a független magyar bíróságok önfeledten alkalmaznak. Vegyük a személyes esetemet. Kínálkozott egy kedvező telekvásárlási lehetőség. Óvatosságból kértem az önkormányzattól (nem a tanácstól, általam is megválasztott önkormányzattól) elvi építési engedélyt, azaz, hogy a területre, bizonyos feltételek mellett, az építési engedély kiadható. Ennek, valamint az önkormányzat által engedélyezett megosztási vázrajz birtokában, megvettem a telket. A víz bevezetésekor derült ki a vízművek térképéről, hogy az önkormányzat által jóváhagyott, aláírt és lepecsételt megosztási vázrajz megtévesztő, úgy tűnik mintha a megosztás után a teleknek lenne utcai frontja, de a valóságban ez nincs. A telek és az út között van egy 3 méter széles „külterületű” sáv, ami a felbomlás alatt álló TSz tulajdonában van. Reklamációmra az önkormányzat nem válaszolt (volt rá 30 napja), de a hátam mögött, a TSz-től, a 3 méteres sávot ripsz-ropsz megvette bagóért, és még aznap felkínálta nekem 1 millió forintért, amikor az egész telket 2,3 millióért vettem meg, de a 3 méter nélkül nem adták volna ki az építési engedélyt, hiszen a teleknek nincs utcai frontja. Mit tehettem, pert indítottam közigazgatási eljárás ellen. Ez az a típusú per, amit állampolgár nem nyerhet meg. Mire hivatkozva nem adott nekem igazat a független magyar bíróság? Nem kérhetek kártérítést, mert „A felek között a polgári jogviszony fennállása teljességgel kizárt.” Amit én úgy értékelek, hogy a hatóság bármit tehet, azért anyagi felelősséggel nem tartozik, mert nem lehet polgári jogviszony az önkormányzat és egy állampolgár között. Valamint „Az önkormányzat tájékoztatása csak a beépíthetőségre vonatkozott, abból semmiféle következtetést nem vonható le.” Miért nem? Nincs válasz. Ezt én úgy értékelem, hogy az önkormányzat utánajárás nélkül ad ki elvi engedélyt. Aztán megtagadja az építési engedély kiadását, mert olyan akadályokba ütközik, amit volt oly kedves és nem vett észre. Különben is „a beépíthetőségre vonatkozó tájékoztatás hatósági aktusnak minősül, ami miatt polgári (kártérítési) szabályok alkalmazása kizárt.” Én itt törvénykezési anomáliát látok, ugyanis: A magyar önkormányzatok különös dualitásban élnek önmagukkal, mert egyfelől hatóságok, másfelől viszont profitorientált gazdasági egységek. Amikor ez a két funkció konfliktusba kerül, akkor az állampolgárok által megválasztott önkormányzat nem az állampolgárok érdekeit tartja szem előtt, hanem önálló entitássá válva, sajátjukat. Ezt a sajátos törvénykezést a független magyar bíróságok tompíthatnák, de eszük ágában sincs.

Az igazi baj azonban, a „függetlenség” demonstrálásában van. A törvény szerint a bírót az égvilágon semmi se köti. Büntető ügyben ítéletet kell hoznia, amihez fel kell tárnia az igazságot, de egy bizonyítási indítványt nem köteles elfogadni, és mivel nem köteles, szelektáltan vagy elfogad, vagy nem fogad el. Ez természetesen ellenkezik az egyszerű logikával. Az érthető lenne, ha egy lefolytatott bizonyítási eljárás végén nem látná bizonyítottnak ezt vagy azt. De racionális gondolkodással nem lehet megérteni magának az eljárás lefolytatásának az elutasítását. Hogy az ördögben lehet biztos abban, hogy az igazság kiderült.

Hasonló paradoxon. Hogy a szakértő véleményének az elfogadása teljes mértékben a bíró belátására van bízva. Az addig világos, hogy egy bíró nem érthet mindenhez. Éppen ezért vezették be a szakértők meghallgatását. Miután a szakértőt meghallgatták a bíró szabadon dönthet még úgy is, hogy teljes mértékben szembe megy a szakértő véleményével. Akkor minek a szakértő? Ráadásul hivatalos, törvényszéki szakértő? Ha a véleményét nem fogadja el a bíró, akkor eleve meg se kellene hallgatni. Vagy talán arról van szó, hogy a bíró előre kialakított egy álláspontot. Ha egybeesik a szakértő véleményével, akkor minden jó, ha nem esik egybe, akkor „tessék elfogadni a független ítéletemet.”

A legelképesztőbb viszont az ítéletek indoklása, ugyanis az indoklást előírja a törvény. A vesztes fél által felsorakoztatott bizonyítékok rendre a bíró ízlése szerint vannak lerendezve: „Az, hogy a II.-III. kerületi bíróság ebben az ügyben már jóváhagyott egyezséget nem elégséges az ítélet megváltoztatására.” Illetve: „Abból a tényből, hogy a felperes és az alperes 30 napra együtt elmentek egy angliai utazásra, nem vezethető le a szexuális kapcsolat létesítése.” Most tegyük fel, hogy a bíró a másik félt emeli a győzelmi dobogóra, akkor a fenti két bizonyítás megítélése így módosul: „Tekintettel arra, hogy a II.-III. kerületi bíróság ebben az ügyben már a felek között jóváhagyott egy egyezséget, nincs mód arra, hogy ezzel ellentétes ítélet szülessen.” Illetve: „Ellentétben a felperes állításával, nem életszerű, hogy egy férfi és egy nő 30 napon át Angliában nyaral szexuális kapcsolat nélkül.”

Nem hiszem, hogy túlzásnak lehetnek tekinteni, ha az egyszerű állampolgár nagyobb jogbiztonságot és kevesebb bírói (tényektől való)  függetlenséget tartana elfogadhatónak.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2317) Akaratunktól függő-e a homoszexualitás?

Tibor bá’ online

Január végén jelent meg Cynthia Nixon színésznő (semmi köze a néhai Nixon elnökhöz) nézete a New York Times Magazine-ban, ahol is fittyet hányva a PC-nek (political correctness) kifejtette, hogy ő (két gyerek szülése után) szándékosan leszbikus. Érdekes viszont, hogy állítását tudományos kutatás látszik alátámasztani.

Cynthia életének második szakaszában bekövetkező szex-orientáltság változással kapcsolatban a Sex and the Cíty magazinban így nyilatkozott: „A napokban tartottam egy beszédet homoszexuális férfiakból álló hallgatóság előtt, amiben megemlítettem, hogy voltam heteroszexuális, voltam homoszexuális, tehát tudhatom, a homoszexualitás jobb. Erre megpróbáltak rávenni, hogy változtassam meg a véleményemet, mert ebből az derülne ki, hogy a homoszexualitás az akaratunktól függő. Szóval, nálam igen. Szándékosan lettem leszbikus. Elfogadom, hogy sokak esetében ez nem így van, de nálam így van.” – – – Persze most a kérdés az, hogy mi ennek a kijelentésnek a  valóságtartalma? Akkor késedelem nélkül járjuk körbe a témát, ami előtt hadd jegyezzem meg, nekem a minimális hajlamom sincs a homoszexualitásra, de érdekel a téma, mert ismereteim szerint ez a fajta másság inkább átok, mint áldás a férfiak számára.

Lisa Diamond pszichológia professzor az University of Utah egyetemen, és ebben a minőségben több mint tíz éven át kutatta a szexuális orientáció változását. Eredményeit a Sexual Fluidity című könyvében publikálta, amiben igen érdekes részeket lehet találni. Például: „A női szexualitás alapvetően sokkal képlékenyebb, mint a férfiaké, ami egy élet folyamán lehetővé tesz a férfiakénál jóval nagyobb változatosságot a kiteljesedésében és a  megnyilvánulásában.” Kutatásai alapján három fő okra mutat rá, amelyekből a női szexualitás képlékenyebbségére lehet következtetni: 1) „a vonzódás nem kizárólagossága” (magyarul: mindkét emberi nem lehet számára vonzó). 2) „a vonzódás változhatósága” (magyarul: fél életen át tartó heterogén kapcsolatot követően hirtelen nők után vonzódik). 3) „képesség arra, hogy a személyhez vonzódjon függetlenül a nemétől.” (magyarul: a partner neme lényegtelen, csak legyen kívánatos).

A professzor asszony különbséget tesz „változtatás, választás és szabályozás között” mivel ezek egymástól teljesen elkülönülő jelenségek, de csak a nők részére. A férfiak megválaszthatják a viselkedésüket, de nem a vágyaikat. Vagyis egy  férfi választhatja azt, amit akar, de nem tudja megválasztani azt, hogy mit akarjon. Persze ezt én másképp fogalmazom meg: Egy férfi vágyának a akarattól független célja a megtermékenyítés. A női vágy mögött ez nem húzódik meg, megtermékenyülése ettől teljesen független esemény. Még azt a pimaszságot is meg merem kockáztatni, hogy egy nő sokkal könnyebben lép szexuális kapcsolatba olyannal, akit nem talált vonzónak, mint egy férfi, de ez a vonal túl messze vezetne. Ezt a nézetemet látszik aláhúzni Roy Baumeister szociál-pszichológus, aki több mint tíz évvel ezelőtt állt ellő azzal a kijelentéssel, hogy „a férfiaknak megcsontosodott szexuális orientációja van, ami egész életük alatt kitart. A nők ezzel szemben könnyedén váltanak. Számtalan heteroszexuális nő a harmincas-negyvenes éveiben átvált leszbikussá, míg leszbikusoknak 40 év környékén férfiakra kezd fájni a foguk.

Ennek ellenére egy Dr. Joseph Nicolos-nak, Kaliforniában klinikája van, ahol meleg férfiak „reformálását” garantálja. (miközben így pofára maga is melegnek néz ki) De ez szerintem pont annyi valószínűséggel bír, mint a pornó oldalak hirdetései, amik szerint 4   hét alatt 4 hüvelykkel hosszabbítják meg a készpénzt fizető balekok péniszét, ami ugyebár 10 cm, és persze bőségesen vannak, akik bedőlnek.

Az ma már jól ismert tény, hogy a  férfi és a női szexuális orientációban hatalmas különbségek vannak. Kísérletek kiderítették, hogy a férfiakat identitásuknak megfelelően lehet „lázba hozni”, vagyis heteroszexuálisokat női fényképekkel, a homoszexuálisakat pedig férfiakat ábrázoló fényképekkel. Nők esetében ez nem így van. Lázba hozásukból nem lehet következtetni szexuális orientációjukra, legalább is nem egyértelműen.

Végül is oda lyukadunk ki, hogy a címben feltett kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni, mert a két nem viselkedése ebben az esetben (is) távol áll egymástól. A férfiak szexuális preferenciájának a megváltoztatása valószínűleg nem teljesen lehetetlen, de gyakorlatilag nem létezik. A nők esetében némi túlzással azt mondhatjuk, hogy majdnem úgy lehet váltani mint a fehérneműt. Viszont ahány ház, annyi szokás. Ezért izgalommal várjuk a nők véleményét.

Lehet véleményezni a fenti képet 😀

Az alábbi pedig Réka képe. Lehet választani!

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2316) Összeomlás egyetlen óra alatt

VIP. 302

 

Bevezető

Észak Koreának köszönhetően a világ hetek óta késhegyen táncol. A térségből származó hírekre az ember haja az égnek áll. Az esély egy egymásnak ugrásra, majdnem 100 százalék. Közép Európában a kilátások lényegesen jobbak, az emberélet jóval kevésbé van veszélyeztetve, mint közelebb a gócponthoz, de mi se fogjuk teljes mértékben megúszni. A társadalmi rend összeomlása egyetlen óra alatt bekövetkezhet. Erre fel kell készülni, de a felkészüléshez tudnunk kell, pontosan mi várható.

___________________________________________________________________________

A teljes fordítást a VIP előfizetőnek E-mailben elküldöm. VIP előfizető az, aki legalább 6000 forint adománnyal hozzájárul a honlap fenntartási költségeihez. Lásd a home page-en donate/támogatás alatt.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2315) Olcsó húsnak híg a leve

Tibor bá’ vidám kapitalizmusa

Ha az olcsó húsnak híg a leve, akkor milyen lehet az ingyen hús leve? Jó kérdés, mi? Boldogult nagyapám többször intett, óvakodjak mindentől, ami ingyen van. Ezt én akkor óriási marhaságnak tartottam, de imádtam a nagyapámat, hát inkább lenyeltem a választ. Pedig bölcs volt az öreg, csak akkor még nem tudtam róla.

A napokban csak úgy tébláboltam az egyik hiper-izében, na hogyan is hívják? Ja, igen, a fogyasztás szent templomában, ahol belebotlottam egy született bűbájba. A bűbáj negyven lehetett, de ez cseppet sem akadályozta abban, hogy húsznak akar­jon látszani, ami persze nem sikerült neki, hiába mutogatta mosolyra emlékeztető arc­munka árán, fehér cementtel tömött fogait, valamint szilikonnal dúsított, nyakában cipelt kebleit. Szóval nem tudtam tőle tovább menni egyetlen lépést se. A rökönytől pad­lóhoz ragadt a lábam. A lemerevedés eme reflexszerű megnyilvánulását kihasz­nálva a bűbáj úgy döntött, én leszek a következő áldozat, és már mellém is termett.

A bűbáj első ténykedésének keretein belül a kezembe nyomott egy nagy üveg kölnis doboznak látszó tárgyat és kérte fogadjam el, mint a cége ajándékát, aminek külön­ben 5200 forint a fogyasztói ára, de én teljesen ingyen kapom meg a cégtől mert, hogy ők ezt a kitűnő francia kölnit be akarják vezetni a magyar piacra, és ebből a célból elsősorban ilyen intelligens emberekre gondolnak, mint amilyen én magam is látszok.

Ezen szóáradat közepette a nagy üveg kölninek látszó dobozt ki kapta a kezem­ből, és mellé tette a bal kezében szorongatott kisebb üveg dobozának látszó tárgyat. Közben biztosított arról, hogy a kettő együtt 8500 forint, de én megkapom az összeg feléért mert, hogy én olyan szimpatikus vagyok a cégnek, meg neki is személy szerint (hogy a mellettem álló feleségemnek közben leesett az álla, az egyáltalán nem zavarta). Azonban ha én úgy döntök – folytatta az éltes lady – hogy ez a két üveg nem kell fél áron, vagyis 4250 forintért mert, hogy nekem csak a nagy üveg kell ingyen, akkor a kis üvegért se kell fizetnem amen­nyiben ezt a három üveget venném meg 9900 forintért, jóllehet ezt holnap már csak 16000 forintért kaphatnám meg. Természetesen, ha éppen nincs nálam elég pénz, ak­kor az eredeti nagy üveget még mindig teljesen ingyen megkaphatom, ha a másik kettőt megveszem 4800 forint helyett már csak 1800 forintért. Persze ez az ajánlat csak nekem szól, mert ilyen kedvező feltételt a cég csak kimondottan finom úriem­ber­ek­nek ajánl fel, és naponta maximálisan három alkalommal, amennyiben erre méltó fogyasztóval találkoznak.

Ekkor a bűbáj kénytelen volt levegőt venni, ami a részemre háromtized másodperc időt engedélyezett régóta formálódó kérdésem gyors elhadarására: Tessék mondani, akkor most mit kapok ingyen?

Ha ebben a hivatásos bűbájban lett volna némi vagány becsület, akkor egy szót se szólt volna csak a könyökben behajlított bal karján lengetett volna egyet, és a nemzetközi egyezmények értelmében az ökölbe szorított jobb alsó karjával belecsapott volna a bal könyök belső hajlatába, tudod, az LFS előírásának meg­felelően. De nem, ő elölről kezdte. Uram, ezt az 5200 forintos kölnit ingyen kapja a cégünktől, mert a másik kettő összesen 8900 forint, de ön a hármat 2900 forintért megkaphatja és így az 5200 forintos üveg teljesen ingyen kerül a birtokába, de a másik két üvegen is megtakarít 4300 forintot.

Jézusom, ez egy papagáj, futott át az agyamon. Ezt valahogy le kell állítani. Asszonyom! Üvöltöttem a száját befogni képtelen dögre. Válaszoljon egyszerű igennel vagy nemmel. Kapok-e öntől valamit anélkül, hogy a pénztárcámat elő kellene ven­nem? Erre aztán a bűbájnak is elfogyott a türelme, mert válasz helyett visszakérdezett, hülyének néz maga engem?

*        *        *

Egy hete telefonon felhívott egy simogató, szőke női hang és megkérdezte van-e feleségem. Már azon törtem a fejem, hogy letagadom, de még időben eszembe jutott, hogy hiába kértem Viagrát a háziorvostól.  Állítólag Viagrát csak az urológus írhat fel TB által támogatott vényre, de az meg szóba se áll velem, hacsak minimum prosztataburjánzást nem tudok produkálni, ami egyelőre még nincs. Így aztán töredelmesen bevallottam, hogy feleségem, az van. Erre ez a simogató, szőke női hang azt mondta, akkor mind a kettőnket meghívja egy ingyen vacsorára ide meg oda. Na, mondom ez éppen kapóra jön, mert betudhatom a 120. házassági évforduló megünneplésébe (ja kérem, az idő relatív, ezt már Einstein is megmondta) és már le is fixáltam a dolgot.

Hát kérem, puccba vágtuk magunkat, és elmentünk az adott helyre, az adott időben. Első meglepetésünk az volt, hogy rajtunk kívül meghívtak még vagy hatvan másik házaspárt is, és persze ezek se fiatal vagányok voltak, hanem olyanok, akikről lerítt a viszonylag könnyű megfejhetőség. A második meglepetés maga a „vacsora” volt, ami néhány ütött-kopott, erősen másnapos szendvics formájában lett előadva. A harmadik meglepetés maga a simogató, szőke női hang volt, aki így élőben festett vörösnek tűnt, hatvanon éppen innen, de csak egy hajszállal ám, és kerek húsz kilóval többnek, mint ami rám még képes hatni (Viagra ide vagy oda). Viszont mindkettőnket nagy, meleg szeretettel libegett körbe és elkezdett mesélni a nyár szépségeiről, ami így január derekán nem tűnt túlzottan aktuálisnak.

Később összetereltek vagy húszunkat egy kisebb terembe, ahol a sarokban elhelyezkedett egy iskola tábla a hozzá tartozó angol nyelvű előadóval és egy jól megfizetett tolmácsnővel. Hamarosan beindult a szédítés, aminek lényege néhány millió forint kifizetése volt harminc év alatt, amiért cserébe össze-vissza üdül­hettünk volna a nagyvilágban egy eléggé komplikált és nehezen érthető rendszeren belül. Piszok módon észnél kellett lenni, mert különben néhány kopott, alig használt szendvics könnyen hárommillióba kerülhetett volna. Szegény nagyapa meg forog­hatna a sírjában.

*        *        *

Már megint csöng ez a rohadt telefon. Esküszöm az élő istenre, le fogom szereltetni. Egy kicsit még mindig monopolhelyzetben lévő T-online (mint MATÁV utód, ezer köszönet érte kedves Schamschula úr, mikor tetszett utoljára párbajozni? – emlékeztek rá?) már megint emeli a szolgáltatásainak az árát. Heteken át rá se nézek, nem hogy felemeljem a kagylót, mégis 5000 forint feletti a számlám. Na, szóval megint cseng.

Apám! Nem fogod elhinni mi történt. Kihúzott a komputer. Hát ez nem lehet igaz! Kihúzott, pont engem. Nem, nem és megint nem, nincs benne semmi átverés, semmi csalás. Teljesen frankó. Kihúzott a komputer és a cég nagy-nagy tisztelettel értesített, hogy a költségükön, teljesen ingyen (jaj, nagyapa!), másodmagammal elutazhatok a Kanári-szigetekre. Figyeld, már megint ingyen. Mi a franc lehet benne a trükk? Le fog zuhanni a repülő és életbiztosításomnak ők a kedvezményezettei? Hol akarnak átverni? Belehülyülök! Hol van elásva ez az eb?

A hathetes tanfolyamon kiokosított „üzletkötő” bizonygatja, ez publicitás és isten bizony teljesen ingyen repülhetek a Kanári szigetekre, méghozzá másodmagammal. Oda-vissza? Teszem fel az óvatos kérdést? Természetesen oda-vissza. Előre odaadják a jegyeket még itthon, Magyarországon. Kezd a gombóc oldódni a gyomromban. Jó, megyünk a jegyekért.

Feleségem dörzsöli a kezeit, spórolunk 2 x 90.000 forintot. Tudniillik ennyibe kerülne a két repülőjegy. Tehát a feleségem dörzsöli a kezeit, ugyanis ő a család pénzügy­minisztere és a pénzügyminiszterek kedvenc szokása a kézdörzsölés. Tehát dörzsöli-dörzsöli, mígnem elkomorodik a tekintete, és vészjóslóan felvisít. Hol fogunk lakni? Hogy-hogy hol fogunk lakni, angyalom? Harminc éve lakunk ugyan ezen a helyen. Pont most jut eszedbe megkérdezni? Nem úgy értem, kiabál egyre vörösödő fejjel. Hol fogunk lakni a Kanári-szigeteken? Tényleg, hol?

Na, most mi telefonálunk a cégnek, ahol az okos komputer pont minket húzott ki (plusz még 1800 másik embert egyetlen nap alatt, de ezt csak később tudtuk meg). Szóval izé, van itt egy kis apróság, tessék mondani, hol fogunk megszállni a Kanári-szigeteken? Vigyünk magunkkal sátrat, vagy mi? Óh, dehogy! Jön a megnyugtató válasz. Semmi sátor, természetesen szállodában fognak lakni. És tessék mondani, a szálloda számlát ki fogja fizetni? Természetesen a kedves utas. Vagyis mi.

Anyukám hagyd abba a kézdörzsölést. Szállodába fogunk lakni és mi fizetjük a szálloda számlát. Igen? Hördül fel a feleségem, és mennyibe kerül egy kétágyas szoba? No, ezt nem tudják fejből, majd visszahívnak.

Mire tippelsz kedves olvasó, visszahívnak. Ha kitalálod, neked adjuk az ingyenes repülőjegyet. Hagyjuk az egészet. Elárulom, de csak neked, amiért olyan szimpatikusan és okosan, sőt intelligensen visszajársz a blogomhoz. Minimum egy hetet kell eltölteni a szállodában és a szállodai árba gyönyörűen beépítették a repülőjegy árát. Egy pici korrekcióval, mint a tőzsdén, korrekcióval 2 x 90.000 helyett 2 x 110.000. Tudod, ha lúd, akkor legyen kövér, esetleg hülye.

*     *     *
Na, most egy hete történt. Betértünk a közeli Auchan áruházba, vásárlás, majd kitérés, de nem ment, mert elénk pattant egy fiatal férfi, két kezében két parfüm szpréj. Elkapta Éva kezét, az egyikre az egyikből a másik kezére a másikból fújt, és közben jött a szöveg. Ezek szerint ki akarnak jönni egy új illattal, és arra kíváncsiak, hogy melyik tetszik a fogyasztóknak. Ha válaszolunk, akkor miénk a parfüm teljesen ingyen. Én meg csak hallgatok, mert valami rémlik. Éva válaszol (az még ingyen van). Erre a pasi közli, hogy Évának kitűnő az ízlése, és reám néz. Nekem mondja? Engem választott. – A pasi örül, hogy kitaláltam. – és ezzel felkap egy másik parfümöt és elkezdi, hogy a kettőt együtt. – Na ekkor rákiabálok, hogy semmit, semmilyen áron nem veszek meg. Nem is kell. Akkor mit akar? Most már semmit. Könyörgöm. ez a trükk már elkopott. Tessék újjal próbálkozni. Tegnap is bent voltunk, a pasi megismert, röhögött és hatalmasat köszönt, majd megszólalt. Van nálunk felvétel, nem jön el eladónak?

*    *    *

Nagyapámra való tekintettel ne firtassuk, hogy elmentünk-e a Kanári-szigetekre vagy vettünk-e ingyen kölnit esetleg egy time-sharing (így hívják) üdülési jogot. Azt viszont leszögezhetjük, hogy százezreket vernek át és akkor most viccen kívül egy kis kiokosítás. Az üdülési jog vásárlásánál összebizalmaskodtam az üzletkötő nővel. Meg­kérdeztem, hogy miért angolul magyarázzák el a time-sharing lényegét, amit egy tolmácsnő lefordít. Most kapaszkodj, de tényleg. Próbálták, egy-egy behívott csoportból (max. 100 fő, vagyis 50 család) magyar előadás esetében rendszerint senki nem állt kötélnek, néha egyik-másik házaspár. Angol úriember + tolmács esetében 3-5 család szopja be a cuclit, ami 6-10 százalékos hatásfok. Hát ennyire vagyunk hülyék, itt Kelet-Európában, évekkel a csatlakozás után.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2314) Az emberi agy működéséről

Tibor bá’ online

Meglátásaim szerint az Ember az utolsó 50 évben isten keresése helyett önmaga megértése felé fordult, mert a keresztény hitből származtatott szabad akaratra támaszkodó, öntelt önismeret tarthatatlannak bizonyult. Sorra bukkantak fel bizonyítékok, hogy sokkal inkább az emberi agyban lejátszódó hormonális folyamatok, és maga a neuronok kapcsolatrendszere, mintsem a tudatunk irányítja megnyilvánulásainkat. Most azonban két olyan könyv jelent meg az amerikai piacon, amelyeket neurológusok írtak, és simán átlépték a hormonális irányítást, helyette az evolúciót és a neuron kapcsolódásokat állították a középpontba. Mark Pagel: Wirede for Culture: Origins of the Human Social Mind (Kultúrára kapcsolva: A az emberi társas elme eredete) című könyve az előző, míg Sebastian Seung: Connectome: How the Brain’s Wiring Makes Us Who We are (Kapcsolódás: Agyunk “bekötése” miként határozza meg, kik vagyunk) című műve az utóbbi témával foglalkozik.

 Mitől egyedi az emberi agy, miért üt el minden mástól? Mitől vagyunk mi a Föld urai, mitől ébredtünk öntudatra, miért tudatosodott bennünk halandóságunk? Továbbmenve, miért hoztuk létre a művészeteket, miért segítünk másokon (amikor), miért ragaszkodunk gyermekkorunk emlékeihez, miért van szükségünk istenhitre (már akinek), miért akarunk gazdagok, és híresek lenni? Miért, miért?

A két szerző a mai embert nagyon különböző lencsén át jeleníti meg. Mark Pagel brit evolucionista biológus szerint az emberi egyed csakúgy, mint az emberi faj sikerét a kultúra megteremtésének köszönheti. A szorosan kötődő társadalmi csoportokban a tudás, szakismeret elnyerése, a tárgyak előállításának, technológiájának megteremtése felgyorsult. Ezzel szemben Sebastian Seung könyvében az mellett teszi le a garast, hogy az egymástól különböző emberi egyedek létrehozója az adott szoftverek különbözősége, ami nem más, mint a megközelítőleg 100 milliárd neuron kapcsolódási egyedisége. De ezt a megállapítást megtoldja azzal az állítással, hogy amíg nem leszünk képesek ezeket a kapcsolódásokat feltérképezni, nem leszünk képesek megérteni önmagunkat.

Nem új, a sci-fibe való ötlet, de logikusan következik a fentiekből, hogy Seung elképzelésében benne van lényünk halhatatlanságának lehetősége, amennyiben sikerülne agyunk kapcsolási „rajzát” a megfelelő hordozóra lementeni. Aztán kiderülhet, hogy lényünk milyen mértékben kapcsolódik testünkhöz, amit azért eléggé alaposan sikerült megszoknunk. A feltételezések szerint azonosságunk meghatározásához szükség van annak a kultúrának az ismeretére, amiben élünk, valamint a koponyánkban székelő, felfoghatatlanul bonyolult neuron hálózatra.

 Mindkét könyv nem több mint az emberi aggyal, evolúcióval, genetikával, és szoció-viselkedéssel kapcsolatos jelenlegi tudásunkra épített spekuláció, annak megmagyarázására, hogy miért történnek népirtások, miért gondoljuk, hogy szabad akaratunk van, és végül miből áll az öntudatunk.

Számtalanszor találkozhatunk minkét könyvben olyan elméletekkel, amelyek mellett mindössze halovány közvetett bizonyítékokkal kardoskodnak. Például Seung előrejelzése szerint az emberi memória neuron kapcsolatokhoz való kötésének bizonyításához olyan módszerekre van szükség, amiket még fel se fedeztek. Miközben Pagel által leírt szoció-viselkedéssel kapcsolatos elméletek jellegükből kifolyólag sose lesznek bizonyíthatóak. Mindezek ellenére mindkét könyv komoly kihívást jelent széleskörűben elfogadott feltételezéseinkre: hogyan keletkeztünk, kik vagyunk.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2313) Diktátorok

Tibor bá’ online

 

Diktatúrában egyetlen egy személy az, akinek minden akaratát, ötletét, elképzelését az összes alattvaló, akár az élete, de egzisztenciájának feltétlen elvesztésének terhe mellett köteles végrehajtani. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a diktátor meg van róla győződve, hogy ő mindenhez ért, sőt jobban ért, mint bárki más, és ebből a hiedelméből semmi se képes kimozdítani. Kiszolgálóit jutalmazza, kritikusait megbünteti.

A történelem sok diktátort ismert, kevés halt meg természetes halállal, de ez nem akadályozza meg, hogy újabb és újabb diktátorok üssék fel a fejüket.

A múlt század derekán Magyarországon Rákosi Mátyás volt a diktátor, aki rendszerét „proletár diktatúrának” nevezte. Rákosi diktatúrájában nehéz volt kiigazodni, mert papíron minden rendkívül demokratikus volt, de azokat az államapparátus egyáltalán nem tartotta be.

Magyarország jelenlegi hivatalos államformája „parlamentáris demokrácia”, de ez csak elméleti okoskodás. Valójában „parlamentáris diktatúra” van. Az államforma feje a miniszterelnök elnevezésű diktátor, aki nem diktatórikus módszerekkel irányít, hanem parlamentárisan. Azaz bármit akar, azt a parlament számára törvényileg megszavazza. Helyes tehát a megfogalmazás: „parlamentáris diktatúra”.

A proletárdiktatúrában a renitens emberekért kiszállt az ÁVH (Államvédelmi hatóság) aztán vagy élve maradt, vagy nem.

A parlamentáris diktatúra skrupulus teljességgel minden törvényt betart, de a törvényeket kénye-kedve szerint hozza létre, törli el, vagy változtatja meg. A renitensekért nem az ÁVH száll ki, hanem a NAV, de ők élve hagyják, hogy magától éhen dögölhessen.

A proletárdiktatúrának voltak hívei is, részben azok, akik jól jártak vele, részben azok, akik be voltak tőle szarva.

A parlamentáris diktatúrának is vannak hívei, részben azok, akik jól járnak vele, részben azok, akiket sikerült rászedni. Ez utóbbiak folyamatosan rámutatnak, hogy a diktátor jót akar és jót tesz a nemzettel, és inkább magyar legyen a diktátor, mintsem külföldi. Erre találták ki, hogy a pokolba vezető út  is jó szándékkal van kikövezve.

Azt kellene minden parlamentáris diktatúra hívőnek megérteni, hogy minden hibája, tehetetlensége, lassúsága ellenére, nem létezik jobb. Az ember már csak olyan, hogy ha valamivel vissza tud élni, akkor vissza is fog élni vele. Ez elsősorban a diktátorokra érvényes.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2312) Az összeesküvés elmélet intézménye

VIP. 301.

 

Az „összeesküvés elmélet” kifejezést az egész világon egyre sűrűbben alkalmazzák, azok, akik hisznek benne, és azok is, akik nem. Vitákban, aki nem fogad el egy feltételezést, az gyorsan rávágja, hogy összeesküvés elmélet. Az összeesküvés szitokszóvá vált, bármit és bármikor le lehet vele szólni. „Ez egy összeesküvési elmélet”. De honnan lehet tudni, hogy egy „elmélet” kitalált hablaty, vagy valós, de titkos tény. Sehonnan, és pont ez volt a cél. Ugyanis többnyire arra a magyarázatra vágják rá, hogy összeesküvési elmélet, ami nem azonos a vezető oligarchákat kiszolgáló szajha médiában olvashatókkal. Ez az én megállapításom, de van ennek Paul Craig Roberts által előadott  „hivatalos” magyarázata is. Ennek a fordítása a VIP. 301, amit E-mailben küldök el az előfizetőknek.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2311) Emlékek

Tibor bá’ onlie

Riporteri trükk, hogy egy-egy szélsőséges esetnél megkérdezik a környék legöregebb emberét, akik ilyesmiket szoktak mondani: „Hát, én már 70 évet megéltem, de ilyen nagy (hideg, meleg, sovány, stb. stb.) izét még sohase láttam.

Meg is fogadtam magamban, ha egyszer hetven leszek én is ilyeneket fogok mondani. Aztán lettem hetven, de nem mondtam. A 70, 80, 90, 100 év csak annak szenzáció, aki messziről szemléli az életet, aki benne van, annak természetes. Most aztán a klíma vita közepén valaki arra kért, hogy írjam már le saját emlékeimet a magyar időjárással kapcsolatban. Elgondolkoztam rajta, nem mondom, hogy lehetetlen, de nem könnyű. Nem lesz összefüggő, mert az ember emlékezetében csak képek villannak fel, de ezeket megpróbálom jól leírni.

Ami a leginkább említésre méltó, hogy manapság állandóan azt nézem, milyen lesz holnap az idő, mert nagyon nem mindegy. Fiatal koromban ez egyáltalán nem volt érdekes. Volt az időjárás olyan, amilyen, nem számított. Meleg van? Kicsit izzadunk aztán kész. Esik a hó, átázik a cipő, majd megszárad reggelig. Anyám mindig kiabált, hogy vegyem fel ezt-azt mert megfázok. Vegyek fel sapkát, mert idő előtt megkopaszodok. Ne vegyem fel azt a pulóvert, mert bele fogok izzadni. Ő aggódott értem, engem meg nem érdekelt. Persze, mert nem számított, de azért emlékszem sok mindenre. 5-10 éves korom környékén hatalmas havak voltak a Fővárosban, amiket gondosan összetoltak, megszabadították a járdákat, és összegyűjtötték őket a járda mellett hatalmas gúlákban, de úgy, hogy hagytak egy 20 cm-es vályút közvetlenül a járda mellett, hogy az olvadék el tudjon folyni. Persze gépkocsik nem parkoltak a járda mellett, mert alig volt gépkocsi. Ezért aztán télen nem volt ritka, hogy a szülők szánkon húzták kicsinyeiket az úttest szélén, mert az emberek akkoriban inkább gyalogoltak, mintsem  igénybe vették volna a BSzKRt szolgáltatásait, drága volt. Hóban pedig a gyerek nem nagyon tud gyalogolni, húzta tehát az anyja. Engem is húzott.

12 éves koromban Félegyházán átéltem egy hatalmas felhőszakadást. Az út menti árkok megteltek vízzel. Napokig sár borította az utakat (mert az útkikövezés az ismeretlen fogalmak közé tartozott). Volt tehát szélsőség, nem kellett hozzá globális felmelegedés. 16 éves voltam, amikor húsvét vasárnap arra ébredtünk, hogy 20 centis hó van a kertben. Nem akartunk hinni a szemünknek. Ráadásul nem is olvadt el azonnal. Még hóember is készítettünk, csak úgy viccből. Húsvétkor hóember!. 1948-ben olyan meleg volt a nyár, hogy az osztálytársnőim mindent fel és begöngyöltek legnagyobb örömünkre, mert nem érdekelte őket, hogy mi látszik ki és hol. Mi meg éltünk az alkalommal. De ilyen volt az 1951-es nyár is.  Én és a „kapcsolatom” vettünk egy doboz citrompótlót, amiből cukor segítségével literszámra készítettük limonádét, hogy el tudjuk viselni a meleget. A hőmérőt természetesen nem néztük meg,  minek? Nem segített volna semmit.

Határozottan emlékszem, hogy 8 éves koromban, tehát 1941-ben Pilisszentkereszten nyaraltunk. Augusztus 30-án készültünk hazamenni az iskolakezdés miatt. Ebéd után néztük a füsti fecskéket, amint ide-oda cikáztak, gyülekeztek az afrikai útra. Ma már elég kevés fecske van, de a gyülekezés általában szeptember közepére esik.

Történelmi tény, hogy 1945 február 13-án fejeződött be Buda ostroma. Már a következő napon az emberek mentek a Duna másik partján lakó rokonaikhoz, hogy megnézzék élnek-e még, vagy éppen csak kunyerálni egy kis élelmiszert. Csakhogy nem volt egyetlen híd se. Nem is kellett, a befagyott folyó jegén bukdácsoltak az emberek a feltornyosodott jégtáblák között, innen oda, onnan ide, heteken át. Ilyesmit manapság alig ha lehet látni.

16 éves koromban volt a budapesti VIT augusztusban. Az idő ideális volt. Szeptember elsején kezdődött a tanítás nyitott ablakok mellett, mert ragyogva sütött a kora őszi nap. Két hét múlva a háziasszonyom panaszkodott, hogy olyan hideg van, kénytelen volt begyújtani, kint pedig zuhogott az eső, ami hiányos öltözékben nem volt kellemes, mert ősszel esőnek kellett lenni.

1955 karácsonyán az egész család elment az éjféli misére. Nem a vallásosság miatt, hanem a hangulat végett. Apró templom a Sváb-hegyen, botorkálás a hóban, megkapó utcai világításban a halkan hulló hó. 1956 december. 25-én éjjel mentem (frászt! kúsztam) át az osztrák határon térdig érő hóban, akkoriban a fehér-karácsony kifejezés ismeretlen volt, mert a karácsony természetszerűen fehér volt. De fehér volt 1962-ben is, egészen pontosan 1962 november 20-án esett 20 centi hó a Fővárosban és természetesen meg is maradt. Vagyis 1962-ben is határozottan fehér karácsony volt. Ezt csak akkor találták ki, amikor kezdtek a karácsonyok feketék lenni, úgy a nyolcvanas évektől. De a lényeg mégis az, hogy az évszakoknak határozott karakterük volt. Az április szeszélyes volt, a nyár forró, az ősz esős, a tél farkasordítóan hideg és havas. A tavasz lassan lopakodott, a mai hirtelen berobbanás helyett, megváratta magát. Hébe-hóba volt vénasszonyok nyara, de csak néhány napig, nem tartott el novemberig, mint mostanában.

12 évesen a cserkészekkel elmentem Tőserdőbe, ami a Tisza mellett van Alpár irányában. A holtág partján térdig álltunk a vízben. Meztelen talpunkkal tapogattuk az iszapot, csillag alakú, fekete sulymot kerestünk, ami olyan ízű volt, mint a gesztenye. Negyven évvel később visszamentem a gyerekeimmel, a part ki volt betonozva. Érdeklődésemre kiderült, hogy a „sulyom” szót nem ismeri senki, még az értelmező szótárból is hiányzik. Akkor én mit ehettem oly jóízűen?

A hetvenes évektől kezdve kijártam házat és kertet építeni Borosjenőre, de november elseje után nem betonoztam, mert egyszer megpróbáltam november 7-én tartott ünnepen, és az egész szétfagyott, munkám és az anyag odaveszett. Múlt évben decemberben is lépcsőket betonoztam egészen karácsonyig. Nem kellett félnem a szétfagyástól. 1972-ben hoztam fügebokrokat Szigligetről és elültettem őket. Minden ősszel be kellett őket takarni. Harmadik évben már akkorák voltak, hogy a betakarás szinte lehetetlen volt. Kukorica szárral csak 2 méter magasságig takartam. Ami ebből kilógott, az elfagyott. Takargattam tovább, amíg meg nem untam a 80-vanas évekig. Ekkor már nem fagytak el csak 3-4 évente egyszer-egyszer. 1990-óta egyáltalán nem fagynak el. Viszont évek óta nincsenek lepkék. Először a szitakötők tűntek el, úgy 30 éve, kábé öt év óta lepkék is alig vannak. 1972-ben gyönyörű zöld erdő volt mögöttem a  nagy Kevély lejtőjén (van róla fénykép). Manapság barna, kiszáradó félben lévő fák láthatók. Van még zöld levél, de már nem az igazi.

Ezekhez a meglehetősen drasztikus változásokhoz nem kellenek évszázadok,  mint látjátok néhány évtized alatt is bekövetkezhetnek.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2310) Mit egyek?

Tibor bá’ szatirikus online

Most már ott tartok, hogy meg se merek születni, mert félek, hogy a gólya Magyarországon pottyant le, ott pedig semmi se stimmel. Majd mindenki öngyilkos lesz, vagy elüti egy kamion, esetleg egy kórházban teszik el láb alól. Ha mindezeket sikerül elkerülni, akkor még mindig ott van a helytelen táplálkozás, ami gyakorlatilag elkerülhetetlenné teszi a korai halált. Hát kell ez nekem?

A dolog mindjárt azzal kezdődik, hogy anyatejet kellene kapnom, de leendő mamám ehhez nem járul hozzá, félti a kebleit. Ha netán kap egy epizód szerepet a Big Brotherban, vagy beválasztották a survival-be, nem akarja, hogy a fél ország lógó csöcsein röhögjön, amint székrekedés közben megdugják a vécében. Aztán ott van a nagy Ő is, meg a Való Világ, stb. Befuccsolt mellekkel eleve nem lehet nagy Ő (legfeljebb lapos Ő). A való világ pedig szilikonos csöcsök, nem pedig köldökig lógok és ezen még az se segítene, ha úgy különben kórosan exhibicionista lenne. Ha pedig neki kellene küzdeni a nagy Ő kegyeiért, kérdem én, mekkora lenne az esély két fonnyadt, szilikon éhes lebennyel? Így aztán még ki se növök a bölcsiből, de már pszichés elváltozásaim vannak. Csoda, ha a Szabadság-hídon végzem a Turul-madár szomszédságában?

Én ugyan megpróbáltam meggyőzni a mamát, hogy öreg kurva nem vén kurva. Nézze csak meg, egy nyuszis szex magazin suba alatt pályázatot hirdet a „hónap nagymamája” címen, ahol a korhatár mindössze 60 év, és kifejezetten elhízott, formátlan, némileg gusztustalan testű nőket keresnek pöffedt-löttyedt tőgyekkel. Egyetlen feltétel, hogy a modell a barátaiból ki tudjon csalni, soha vissza nem térítendő 120 milliót. De hát a mama ehhez jobban ért, tavaly még azt sem tudta, hogy a Seychelle-szigeteket eszik-e vagy isszák, az idén pedig ott akarja magát ünnepeltetni. Szóval nehéz!

Főleg ha meggondolom, hogy az iskolában a folyosó végén felállítottak egy automatát, amiből némi felár mellett „junk food” jön ki a lyukon. Ezt a „junk food”-ot le se merem fordítani, mert azt jelenti, hogy „szemét kaja”. Ebben az országban jó zsíros szemetet etetnek a gyerekekkel halálra fűszerezve, hadd öblítse le a kölyök jó sok koffeinnel dúsított kólával. Aztán persze gyűlik a koleszterin, és divatba jön a gyerekek elhízása. Mindannyiunk kormánya pedig nem betiltja, hanem megadóztatja. Aki szemetet akar enni, az fizessen. És persze fizetik.

Orvosi tanács természetesen van bőven, ami csak arra jó, hogy tök összezavarja az embert. Most például kiderült, hogy a nők mellett a férfiak is tömegesen esnek csontritkulásba. Ez eddig csak a nőknek volt fenntartva, de az ÁNTSZ utasítására, most már a férfiakat is bevonták, amihez az Egészség Biztosítási Pénztár hozzájárult, ami nem semmi, mert egy nagy rakás dologhoz egyáltalán nem járul hozzá. A kereskedelmi tévék egymásra licitálva hívnak meg orvosokat egy kis reggeli csettelésre, ahol kiderült, hogy rengeteg tejterméket kellene ennünk, mert abban sok a kalcium. Másnap viszont megtudjuk, hogy az infarktus veszély miatt csökkentenünk kell az állati zsiradék bevitelét. Ugye a sajtok zsírtartalma cca. 40 százalék körül mozog. Ez tehát egy vérbeli dilemma, amihez hozzájön férfiasságom problémája is. Lényegében a tökmagolaj mellett, (ami a lenyugvó napnak is kölcsönöz meleget mindössze 8890 forintért, ha az ember egyszerre kettőt vásárol) ha nem akarok infarktust kapni, akkor csontritkulok, ha nem akarok csontritkulni, akkor az infarktus csap le rám, miközben állandóan prosztata problémáim vannak, és csak vigyorogva tudok nyilvános vécében enyhíteni a szúró-nyomó fájdalmaimon, amennyiben háromszor is ellenőrzött kapszulákat nyelek le.

Igaz, a nők se járnak jobban. Reggelenként arról lehet értesülni, hogy hastáncolás közben bélpuffadásuk lehet, amitől nyilvános étteremben leeshet a szoknyájuk. A bélpuffadás okát homály fedi, azt találja ki mindenki saját maga! Gyermekkori emlékeim szerint ezt a bizonyos bélszéllel járó puffadást főleg a hüvelyesek okozhatják, de bejátszhat a dologba a káposztafélék családjának fogyasztása is. Ezeket gyűjtőnéven zöldségeknek neveznek, amiket naponta háromszor kellene fogyasztani, legalább is a Mezőgazdasági Zöldségtanács szerint. Ha tehát el akarom kerülni a vastagbélrákot, akkor rengeteg főzeléket kell fogyasztanom, ami miatt marad a puffadás. Ha nem akarok puffadni, akkor marad a vastagbélrák. Melyiket szeressem? Igaz, a puffadást el lehet kerülni, ha  megfogadjuk Szulák Andrea tanácsát és VIP-es joghurttal fejezzük be a vacsorát.

Közben kiderül, hogy levertségem, életuntságom legfőbb oka az akut vitaminhiány. Ezen viszont könnyű könnyíteni, és persze a pénztárcámon is, mert viszonylag pitiáner összegekért szinte rám tukmálják a különböző táplálék kiegészítő készítményeket, amik agyon vannak dúsítva vitaminokkal. Ez rendben is lenne, de közben meg arról értesülünk, hogy bizonyos vitaminok túladagolása is káros a szervezetre. Ha ez így megy tovább nem lesz más választásom, mint dalolva boldogan menni a biztosra vehető korai halálba. Azt persze eddig is tudtam, hogy a halálhoz vezető út az életen át vezet, de milyen élet ez?

Igazi bajba akkor kerülök, ha néhány kilót le akarok fogyni, mert diéta az van bőven az Atkintól a paleolitig minden. Az egyik szerint sok húsféle a nyerő, a másik szerint minimális hús, mondjuk csak annyi, hogy beleharapsz a nyelvedbe, viszont zöldség/gyümölcs annyi, amennyi belefér, jobban mondva kitelik a pénztárcából. Szóval igazodjon ki az ember, mert ki van ez találva, ha lehetne mennék én vissza az anyám….szoknyája alá.

És akkor még nem eset szó a koleszterin elhárításról, mert az már egy ideje divatba van, de ez is egy röhej. A magán praktizálást folytató családi orvos szerint le vele és már írja is a méregdrága gyógyszer. A népszerű Dr. Sz. viszont azt mondja, hogy hülyeség. Kell az a koleszterin, jó úgy ahogy van. Melyiknek van igaza? Istenem, miért nincs két életem?

Gyerekkoromban még azt tanították: nem ezért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk. Jó-jó, de mit egyek, müzlit? Naponta háromszor? Röhögnöm kell, mert ez se stimmel. Táplálékológusok szerint a legjobb, ha változatosan táplálkozunk, ami nem azt jelenti, hogy egyik nap McDonalds, másik nap Burger King, hanem mit? Reggel király, délben polgár, este koldus módjára? De mit, az isten szerelmére, mit?

Azt mondják halat, tengeri halat, és pokolba a sertéssel és a marhával, még akkor is, ha az előzőt mangalicának hívják. Rendben van, szokjunk le a négylábúakról és térjünk át a kopoltyúsokra, amíg ki nem derítik, hogy mit okoz a halzabálás (ótvar, lúdtalp, vagy mit tudom én – ja, tudom, állítólag higanymérgezést)! Egy kicsit ugyan tönkremennek a parasztok, de előtte persze légkondicionált traktorokkal fel fognak jönni a parlament elé egy adag éhségsztrájkolásra, amit főleg aszfaltra telepített bográcsállványok kíséretében rendeznek.

Apropó éhségsztrájk. Megvan a megoldás, szokjunk le az evésről, úgy ahogy van. Abból nagy baj nem lehet, legfeljebb egy kicsit éhen halunk, de hát a halál úgyis elkerülhetetlen.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2309) Hogyan szakítsunk?

Tibor bá’ online

 

Mit tudom én, lehet, hogy nálad most épp ez a probléma 😀 . És az érdekel, létezik-e egyáltalán fájdalommentes, becsületes szakítás? Lehet hazudni egy viszony befejezésekor? Szakíthatunk-e sms-ben vagy e-mailben, vagy jobb ezt személyesen megtenni? Lehet-e barátság a volt szeretők között?

„Nem benned van a hiba, hanem bennem!” – ugye mindenki hallotta már ezeket a szavakat, ha máskor nem, szakításkor, és érdekes, hogy ezektől a szavaktól gondolja az, akit elhagytak, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz.

Az alábbiakban néhány jó tanács olvasható szakítás előtt állóknak, és azoknak, akiket otthagytak.

Nem minden kapcsolatot szükséges szakítással befejezni. Két randevú után még nem beszélhetünk viszonyról, ilyenkor, ha nem hívjuk a másikat, vagy mi nem telefonálunk, az már a kapcsolat végét jelzi.

Gyáva emberre vall azonban egy tartósabb kapcsolat végét sms-ben, vagy e-mailben közölni.

Az internetes ismerkedés bonyodalmakat hozott a szakításba is. Ha valakivel sokáig csak a világhálón tartottuk a kapcsolatot, és csak jóval később került sor a személyes találkozásra, lehet, hogy azonnal kiderül, nem ő az, akire vártunk. Ez gondot okozhat a szakításnál, hiszen esetleg régóta ismerjük a másikat, de valójában egyáltalán nem.

Tartósabb kapcsolatot illik személyesen befejezni. Mindenképpen alkalmat kell adni a partnernek, hogy kérdéseket tegyen fel, beszéljen érzéseiről. Ilyenkor legyünk a lehető legőszintébbek.

Sok mindentől függ az, hogy valaki tud-e volt partnerével baráti viszonyban maradni. Ajánlatos, ha az elhagyott szerelmes egy jó darabig nem keresi volt kedvesét, semmiféle ürüggyel nem hívogatja, és mindenképpen kerüli vele a szexet szakítás után.

Fontos, hogy minden kapcsolatból tanuljunk, és ahelyett, hogy különféle ürügyekkel hívogatnánk azt, aki lapátra tett bennünket, keressünk új elfoglaltságot, hívjuk fel régi barátainkat, vagy sportoljunk. Ne ugorjunk fejest azonnal új kapcsolatba, ne osszuk meg bánatunkat egy új ismerőssel, mert ez nem lenne tisztességes egyik féllel szemben sem.

Ezek a tanácsok természetesen csak kapaszkodók, és nem alkalmazhatóak minden esetben. Az elhagyni szándékozott magyar férfi, ha szolgálati fegyvere után nyúl, egészen biztos, hogy különleges eljárást igényel.

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2308) Orbán egy geci?

Tibor bá’ online

 

Orbán egy geci? Nem, illetve mi az, hogy geci? A geci egy közönséges szinonimája az ondónak. Ez nyilvánvalóan nem lehet Orbán Viktor. Természetesen, mert van a geci szónak egy átvitt értelme is. Geci az, aki valami okból kifolyólag megvetendő. Simicska Lajos valószínűleg ezt akarta kifejezni, és legyünk őszinték, elképesztően ügyes támadás, mert a mondat tartalma egy sima véleménynyilvánítás, ami simán belefér az alkotmányos védelembe. Jogi visszacsapás tehát nem lehetséges. Simicska saját plakáthelyeire írta ki. Innen se lehet megfogni. Plusz Simicska arra is gondolt, hogy hírérték maradjon. A rendőrség persze nem nyúlt hozzá, mert az is Simicska felé hajtotta volna a vizet.

Mindezek után nyilvánvaló, hogy Simicska alaposan kigondolta mit fog tenni és mikor. Orbánnak főhet a feje, először, mert ki kell találnia, hogy lehetne ezt lenullázni. Másodsorban pedig, mivel lehetne visszavágni. Ezt a következő napokban meg fogjuk látni. Mindenesetre Simicska nem támadható lopással, mert lopni csak Orbán segítségével lehetséges. Nem mehetnek neki törvénytelenséggel (amit nem lenne nehéz kitalálni), mert ami törvénytelenséget elkövethetett, abba Orbán is benne volt. Arról nem beszélve, ha jogilag mennek neki, akkor felperes/alperes Orbánnak is meg kell jelenni a bíróságon és minden magyar fül a közvetítést hallgatná. Mekkora cirkusz! Marad az agyonhallgatás, de ezt Simicska állandóan fel fogja rúgni, aki láthatóan élvezi a helyzetet. Persze el is lehetne tüntetni, mondjuk egy erre mászkáló idős osztrák paraszt elüthetné a Veszprém környéki országutakon. De ennél nagyobb hibát nem lehetne elkövetni. Orbán legecizése után baleset éri a legecizőt, ami még a leghülyébben is gyanút ébresztene. Sőt, szerintem Orbánnak éjjel-nappal őrködni kellene a Simicska felett a TEK segítségével, mert Simicskának nem szabad meghalni a 18-as választásokig. De akkor mit lehet vele csinálni. Egy jó ötlet minimum 50 mandátumot ér. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2307) Mit esznek a férfiak a sztriptízen

Tibor bá’ online

A hozzászólásokból ítélve a honlapom látogatóinak 95 százaléka férfi, vagy még az is lehet, hogy a nők nem kívánnak hozzászólni. Elképzelhető, hogy a látszat csal. Most viszont olyan téma következik, amely mind a két nem érdeklődésére igényt tarthat. Azt kellene megtudni, hogy mit esznek a férfiak a sztriptízen? Mert, hogy zabálják, az biztos. Szerencsére nem kell a sötétben tapogatózni, mert egy bizonyos Susannah Breslin újságírónőt is idegesítette a  téma, és ezért utána is járt, és mi másképpen, mint népszerű blogján közvélemény kutatást tartott. Ennek során sorra nyilatkoztak a férfiak. (Letters From Men Who Go to Strip Clubs” amiből kiderült, hogy szó sincs a korábban „nyilvánvalómnak” ítélt vélekedésről. Ellenkezőleg, kifejezetten meglepő.

„Egyedül otthon az éjszaka közepén a magány néha elviselhetetlen.” – írja egy férfi – „Késő éjjele nem sok hely van, ahová el lehet menni, és ahol emberi szót lehet váltani bárkivel.” Egy másik férfi azt tárja fel, hogy – „Senki nem beszél hozzám, senkit nem érdeklek. Huszonnégy éves magányos lény vagyok, aki egész napját egy számítógép előtt tölti olyan adatokat ellenőrizve, ami igazán senkit se érdekel. Semmi mást nem akarok, mint beszélni valakivel, aki odafigyel. Ezen kívül három percenként bedobni egy dollárt lényegesen olcsóbb, mint óránkét 250 dollárt fizetni egy therapeutának.” Na és, mit szóltok ehhez? „Éveim számát tekintve öreg vagyok – 61 – bár a szívemben csak 18, és arra gondolok, hogy a világ teli van csinos nőkkel, akik számomra nem elérhetők, de itt gyönyörű fiatal nők táncolnak és rám mosolyognak, amikor csak kedvem van hozzá.” De akad közöttük olyan is, aki boldog házasságban él, és hébe-hóba szép nők társaságában szeret lenni, amiért fizetni is hajlandó.   

Ilyen levélrészletek olvasásakor az jut eszembe, hogy kurvákról rengeteg könyv jelenik meg. Kikből lesz kurva, és miért, ki tartja ki őket, és hogyan, de arról senki se ír, miért mennek kurvákhoz a férfiak? Ez olyan magától értetődő, felesleges rá szót pazarolni? Persze erről már volt közöttünk szó. Sima ügy, nincs kötelezettség, nincs elvárás. Ez érthető, de a prosti és a sztripper között van némi különbség. A sztipper nem elégít ki nemi vágyakat, a sztripper csak látványt nyújt, felkorbácsolja az érzelmeket, de nem elégít ki. Pusztán logikai alapon sztriptíz bárba menni kész hülyeség, nem is kis pénzért. Viszont a fentiekben idézett levelekből világosan kitűnik, hogy hatalmas hiányérzetet elégítenek ki. De milyen hiányokat?

Az elmúlt évtizedekben a társadalom elidegenedett önmagától, a nagy fizetőeszközért való tülekedésben a barát már inkább legyűrni való ellenfél, mint segítséget nyújtó ismerős. Az egyed egyre jobban válik magányossá. A levél idézetek arra vallanak, hogy a megszólalok motivációja a magány feloldása, de nem csak ez. A sztriptíz bárokban készült mozgófelvételeken a pasik szemén kiül a nemi vágyakozás, aminek a levezetése nem a sztriptíz profilja. Jószerivel tehát a férfiak azért fizetnek, hogy frusztráltan távozzanak, ami nem lenne ésszerű. Nem is az, de akkor miért választják?

Az ok minden valószínűség szerint megegyezik a drogfogyasztáséval. A drogfogyasztó a hatás elmúlása után egyre kutyábban érzi magát, de az újabb és újabb adagok bevételénél sohase az utóhatásra gondol. Sztriptíz szemlélés közbe a látogató fokozódó izgalmi állapotba kerül, amihez hozzáadja saját fantáziáját. Kellemes, ámde kielégítetlen, egyre jobban frusztráló állapot. De egy olyan állapot, ami minden pénzt megér. Mert mi is történik tulajdonképpen. A férfi fizet, hogy egy nő figyeljen rá, és figyel rá, hogy azt tudja nyújtani, amire a férfi vágyik. Azt, amit nem kaphat meg a munkahelyén, de nem kaphatja meg saját feleségétől se, tehát nem helyettesíthető. Ha pedig nem helyettesíthető, akkor a kör bezárult, a férfi sztriptíz függővé válik.

De van egy harmadik csoport is, aki halálra unja már a feleségét, de ez ellen lépni se kedve, se bátorsága nincs, amire ezer oka lehet. Ezek a férfiak a sztriptíz alatt szerzett élményeket elraktározzák hitvesi használatra, és a házi aktus közben kicsomagolják, alkalmazható állapotba hozzák. Gyanítom ez nem csak a férjekkel van így. Ez esetben megnyugtatóbb megoldás, ha a házaspár közösen néz pornó felvételeket. Elfogadhatóbb a „bűn” ha közösen követik el. 😀

Ha nem akarjátok, hogy a hogy a nick alapján azonosíthatok legyetek, ideiglenesen használjátok az ABC betűit.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2306) Cogito ergo sum

Tibor bá’ online

 

Klímaváltozás ügyben túl sokan, túl sokat nyilatkoznak. Aztán meg túl sokat vesznek át egymástól, ahelyett, hogy átgondolnák, van-e egy állításnak valószínűsége.

Kábé 15 éve olvastam, hogy Közép Európában, többnyire a Kárpát-medence sivatagosodása várható, ami ugye együtt jár a mezőgazdasági terményhozam drasztikus csökkenésével, illetve teljes megszűnésével.

Közben eltelt 15 év, és a sivatagosodásnak semmi jelen. Ellenben a magyarországi biztosítok nem győznek fizetni, mert egyre gyakrabban a nyugatról érkező hidegfrontok iszonyatos károkat okoznak. Helyi jelleggel, itt vagy ott olyan mennyiségű eső szakad rá egyik vagy másik településre, hogy az utcákon hömpölyögve hullámzik a víz.

A saját kertemről beszélve, a „béke” idők éveiben locsolnom kellett már május végétől az 1000 Ft/m3vezetékes vízből. Hiába veszekedtem a vízműveknél, hogy amit kilocsolok az soha az életben nem kerül a szennyvíz csatornába, irreális pénzt kérni érte. A vége az lett, hogy külön kérésre hajlandók voltak 10% vízfogyasztás mellé nem számlázni a szennyvíz elszállítást. Szóval nem ábrándozok, valóban éveken át vízhiány volt errefelé. Ez annyira igaz, hogy a kertben kiépítettem slag hálózatot. Tök feleslegesen. Az idén annyi eső esett, hogy nulla locsolást kellett végeznem. Hol van itt a sivatagosodás?

Az igazság az, hogy beszoptam a cocát ahelyett, hogy gondolkoztam volna. A globális felmelegedés tény. A globális felmelegedés következtében az óceánok felszíne melegebb, mint korábban. A melegebb vízből több az elpárolgás. A több párolgás természetesen több felhőt jelent, és ami felmegy, annak le is kell jönni. Ha egyre több a felhő, és egyre több eső esik, akkor hogy az ördögben lesz itt szárazság? Ki volt az a hülye, aki kitalálta, hogy a melegedés szárazságot jelent? Miből lehetett erre következtetni. Gondolkodom tehát, nincs sivatagosodás. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2307) Európa iszlám jövője

VIP. 252

 

…….Egy terrorellenes szakembert meginterjúvoltak a televízióban, aki azt állította, hogy egész Európában végrehajtott terrortámadások egyre gyilkosabbak lesznek. Kitért arra, hogy a barcelonai dzsihádisták eredeti terve a Sagarada Família katedrális lerombolás volt, több ezer áldozattal. A szakemberek azt szajkózzák, hogy az európaiaknak meg kell tanulni együtt élni a széleskörű mészárlással. Nem állnak elő megoldással. Újra és újra állítják, hogy a terroristák valójában nem muszlimok, és a támadásoknak semmi közük az iszlámhoz……

Az európai szajha média megmagyarázhatatlannak nevezi az iszonyatos tetteket. A vezető spanyol napilap, az El Pais  az egyik vezércikkében azt írja, hogy a radikálissá válás bizonyos közösségek kirekesztésének a keserű gyümölcse. Aminek felszámolásához nagyobb szociális igazságra lenne szükség. Franciaországban a  Le Monde állítja, hogy a terroristák gyűlöletet akarnak kelteni, és nyomatékosan figyelmeztet az előítélet elkerülésére. Angliában The Telegraph megmagyarázza, a gyilkosok megtámadják a Nyugatot, nem azért, amit tesznek, hanem azért mert a Nyugat az Nyugat. Magukat gyilkosoknak nevezik, nem pedig terroristáknak, vagy iszlámistáknak. Egy terrorellenes szakembert meginterjúvoltak a televízióban, aki azt állította, hogy egész Európában végrehajtott terrortámadások egyre gyilkosabbak lesznek……

……Iszlám könyvesboltok árulnak brosúrákat, amelyek nyíltan erőszakra buzdítanak. Több tucat Abdelbaki Es Satty-hoz hasonló imám, aki feltételezhetően a barcelonai támadás kitervezője volt, büntetés nélkül folytathatja prédikálását. Ha valamelyiket letartoztatják, hamarosan kiengedik. Széleskörű a behódolás…….

……..Az európai vezetők feladták saját kultúrájuk védelmét, egy idő után úgy gondolták, hogy minden kultúrát egyformának kell tekinteni……..

…….A rendőrséget utasították, hogy ne lépjenek közbe nehogy növeljék a feszültséget. A bűnbarlangok no-go zónákká váltak. (amiknek létezését hivatalosan tagadják) Ezekből a no-go zónákból verbuválják az Iszlám terroristákat. Lázadások törtek ki, amire a vezetők részéről a nagyobb engedmények biztosítása volt. Új törvényt hoztak létre, amivel korlátozták a szólásszabadságot…….

………A nyugati vezetők pontosan tudják, hogy az emigránsok között terroristák bújnak meg. Ennek ellenére nem vizsgálják meg őket, hanem kibújókat keresnek és hazudnak……

Az eredeti poszt teljes terjedelemben azoknak (hubab), aki nem hisznek benne:

  • European leaders accepted the transformation of parts of their countries into enemy territories. They see that a demographic disaster is taking place. They know that in two or three decades, Europe will be ruled by Islam.
  • Ten years ago, describing what he called “the last days of Europe,” the historian Walter Laqueur said that European civilization was dying and that only old monuments and museums would survive. His diagnosis was too optimistic. Old monuments and museums might well be blown up. Look nowhere else than what the black-hooded supporters of “Antifa” — an “anti-fascist” movement whose actions are totally fascistic — are doing to statues in the United States.

The terrorist attack in Barcelona received the same reaction as all the large-scale terrorist attacks in Europe: tears, prayers, flowers, candles, teddy bears, and protestations that “Islam means peace “. When people gathered to demand tougher measures against the rising influence of Islamism across the continent, they were confronted by an “anti-fascist” rally. Muslims organized a demonstration to defend Islam; they claimed that Muslims living in Spain are the “main victims” of terrorism. The president of the Spanish Federation of Islamic Religious Societies, Mounir Benjelloun El Andaloussi, spoke of a “conspiracy against Islam” and said that terrorists were “instruments” of Islamophobic hatred. The mayor of Barcelona, ​​ Ada Colau, cried in front of the cameras and said that her city would remain an “open city” for all immigrants. The governor of Catalonia, Carles Puigdemont, used almost the same language. Spain’s Prime Minister Mariano Rajoy, a conservative, was the only one who dared to call jihadist terrorism by its name. Almost all European journalists said Rajoy’s words were too harsh.

Mainstream European newspapers describing the horror once again sought explanations to what they kept calling “inexplicable”. The leading Spanish daily newspaper, El Paiswrote in an editorial that “radicalization” is the bitter fruit of the “exclusion” of certain “communities,” and added that the answer was more “social justice”. In France, Le Monde suggested that terrorists want to “incite hatred”, and stressed that Europeans must avoid “prejudice”. In the UK, The Telegraph explained that “killers attack the West because the West is the West; not because of what it does” — but it spoke of “killers”, not “terrorists” or “Islamists”.

Anti-terrorism specialists, interviewed on television, said that the attacks, carried out across the continent at an ever-faster pace, will become deadlier. They noted that the original plan of the Barcelona jihadists had been to destroy the Sagrada Família Cathedral and kill thousands of people. The specialists parroted that Europeans will just have to learn to live with the threat of widespread carnage. They did not offer any solutions. Once again, many said that terrorists are not really Muslims — and that the attacks “had nothing to do with Islam”.

Many leaders of Western European countries treat Islamic terrorism as a fact of life that Europeans must get used to — as some kind of aberration unrelated to Islam. They often avoid speaking of “terrorism” at all. After the attack in Barcelona,​​ German Chancellor Angela Merkel issued a brief reproach about a “revolting” event. She expressed “solidarity” with the Spanish people, and then moved on. French President Emmanuel Macron tweeted a message of condolence and spoke of a “tragic attack.”

Throughout Europe, expressions of anger are conscientiously marginalized. Calls for mobilization, or any serious change in immigration policy, come only from politicians scornfully described as “populist.”

Even the slightest criticism of Islam immediately arouses almost unanimous indignation. In Western Europe, books on Islam that are widely available are written by people close to the Muslim Brotherhood, such as Tariq Ramadan. Books that are “politically incorrect” also exist, but are sold under the counter as if they are contraband. Islamic bookstores sell brochures calling for violence without even hiding what they do. Dozens of imams, similar to Abdelbaki Es Satty, the suspected mastermind of the attack in Barcelona, continue to preach with impunity; if they are arrested, they are quickly released.

Submission reigns. The discourse everywhere is that despite increasing threats, Europeans must live their lives as normally as possible. But Europeans see what threats exist. They see that life is not even slightly normal. They see policemen and soldiers in the streets, proliferating security checks, strict controls at the entrance of theaters and shops. They see insecurity everywhere. They are told just to ignore the source of the threats, but they know the source. They claim they are not afraid. Thousands in Barcelona shouted“No tinc por” (“We are not afraid”). In fact, they are scared to death.

Polls show that Europeans are pessimistic, and think the future will be bleak. Polls also show that Europeans no longer have confidence in those who govern them, but feel they are left with no choice.

This shift in their lives has occurred in such a short time, less than half a century. Before then, in Western Europe, only a few thousand Muslims were present — mostly immigrant workers from former European colonies. They were supposed to be in Europe temporarily, so were never asked to integrate.

They soon numbered hundreds of thousands, then millions. Their presence turned permanent. Many became citizens. Asking them to integrate grew unthinkable: most seemed to consider themselves Muslim first.

European leaders gave up defending their own civilization. They slipped into saying that all cultures should be viewed the same way. They appear to have given up.

School curricula were altered. Children were taught that Europe and the West had plundered the Muslim world — not that the Muslims had, in fact, invaded and conquered the Christian Byzantine Empire, North Africa and the Middle East, most of Eastern Europe, Greece, Northern Cyprus, and Spain. Children were taught that Islamic civilization had been splendid and opulent before colonization supposedly came to ravage it.

Welfare states, established in the post-war period, began to create a large underclass of people permanently trapped in dependency, just when the number of Muslims in Europe redoubled.

Social-housing neighborhoods suddenly were Muslim neighborhoods. The rise in mass unemployment — mainly affecting less qualified workers — transformed Muslim neighborhoods into mass-unemployment neighborhoods.

Community organizers came to tell unemployed Muslims that after purportedly looting their countries of origin, Europeans had used Muslim workers to rebuild Europe and were now treating them as useless utensils.

Crime took root. Muslim neighborhoods became high-crime neighborhoods.

Extremist Muslim preachers arrived; they reinforced a hatred of Europe. They said that Muslims must remember who they are; that Islam must take its revenge. They explained to young, imprisoned Muslim criminals that violence could be used for a noble cause: jihad.

Police were ordered not to intervene lest they aggravate the tension. High-crime areas became no-go zones, breeding grounds for the recruitment of Islamic terrorists.

European leaders accepted the transformation of parts of their countries into enemy territories.

Riots took place; leaders made even more concessions. They passed laws restricting freedom of speech.

When Islamic terrorism first hit Europe, its leaders did not know what to do. They still do not know what to do. They are prisoners of a situation they created and cannot control anymore. They appear to feel helpless.

They cannot incriminate Islam: the laws they passed make it illegal to do that. In most European countries, even questioning Islam is branded as “Islamophobia”. It leads to heavy fines, if not trials or prison time (as with Lars HedegaardElisabeth Sabaditsch-WolffGeert Wilders or George Bensoussan). They cannot re-establish law and order in no-go zones: that would require the intervention of the army and a shift towards martial law. They cannot adopt the solutions proposed by parties they have pushed into opposition at the margins of European political life.

They cannot even close their borders, abolished in 1995 with the Schengen agreement. Re-establishing border controls would be costly and take time.

Europe’s leaders seem to have neither the will nor the means to oppose the incoming waves of millions of Muslim migrants from Africa and the Middle East. They know that terrorists are hiding among the migrants, but still do not vet them. Instead, they resort to subterfuges and lies. They create “deradicalization” programs that do not work: the “radicals,” it seems, do not want to be “deradicalized.”

Europe’s leaders try to define “radicalization” as a symptom of “mental illness”; they consider asking psychiatrists to solve the mess. Then, they talk about creating a “European Islam“, totally different from the Islam elsewhere on Earth. They take on haughty postures to create the illusion of moral superiority, as Ada Colau and Carles Puigdemont did in Barcelona: they say they have high principles; that Barcelona will remain “open” to immigrants. Angela Merkel refuses to face the consequences of her policy to import countless migrants. She chastises countries in Central Europe that refuse to adopt her policies.

European leaders can see that a demographic disaster is taking place. They know that in two or three decades, Europe will be ruled by Islam. They try to anesthetize non-Muslim populations with dreams about an idyllic future that will never exist. They say that Europe will have to learn to live with terrorism, that there is nothing anyone can do about it.

But there is a lot they can do; they just do not want to — it might cost them Muslim votes.

Winston Churchill told Neville Chamberlain, “You were given the choice between war and dishonor. You chose dishonor, you will have war.” The same is true today.

Ten years ago, describing what he called “the last days of Europe,” the historian Walter Laqueur said that European civilization was dying and that only old monuments and museums would survive. His diagnosis was too optimistic. Old monuments and museums might well be blown up. Look nowhere else than what the black-hooded supporters of “Antifa” — an “anti-fascist” movement that is totally fascistic — are doing to statues in the United States.

Barcelona’s Sagrada Família Cathedral was spared only thanks to the clumsiness of a terroristwho did not know how to handle explosives. Other places may not be so fortunate.

The death of Europe will almost certainly be violent and painful: no one seems willing to stop it. Voters still could, but they will have to do it now, fast, before it is too late.

Dr. Guy Millière, a professor at the University of Paris, is the author of 27 books on France and Europe.

___________________________________________________________________________

A poszt teljes szövegét elküldöm az előfizetőknek. Előfizető az lehet, aki legalább 6000 forint adománnyal hozzájárul a honlap fenntartásához: Lásd a home pagen “Donate/Támogatás alatt.

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(881) Honvágy vagy nosztalgia? (nem lehet elégszer ismételni)

irány ausztráliaRészlet az “Irány Ausztrália” című könyvemből (minden példány elkelt)

 

 

Kivándorló nemzet vagyunk. Az elmúlt jó száz évben több millió honfitársunk keresett (és talált) magának második hazát. Ezzel szemben hozzánk viszonylag kevesen érkeznek, így aztán a hontalanságban szenvedőkről keveset tudunk. Persze tudhatnánk, ha a hazalátogató „külföldre szakadt hazánkfiai” őszinték lennének elsősorban magukhoz, meg aztán hozzánk, itthon élőkhöz is, de nem azok. Ugyanis a hazalátogató emigráns legfőbb vágya, hogy bizonyítsa, döntése megalapozott volt, jól járt, megtalálta számítását, és mindenki „hülye”, aki itthon marad, közben „rázza a rongyot”, mert ez élteti, aminek ára tíz hónapon át tartó, intenzív takarékosság az Új hazában. Az „itthon rekedt” régi barátok érzik, hogy valami nincs teljesen rendben, de mivel – ellentétben Amerikával – nálunk nem minden második ember pszichológus vagy annak páciense, a laikus átlagember nem gondol komolyabb gondokra. Pedig vannak!

A jobb élet utáni vágyakozás egy természetes emberi tulajdonság, és mert „a messziről jött ember azt mond, amit akar”, a többség meg van róla győződve, hogy a „mindenütt jó, de legjobb otthon” mindössze idejét múlta folklór, a valóság pontos ellenkezője. Az Új hazába történő megérkezést rendszerint többhetes eufória követi, amelyet viszonylag hamar elkoptat a „véres valóság”. Ez utóbbiról feltételezhető a belátható időn belüli megszokás. Ez azonban késik, egyre késik, a türelem pedig fogy, egyre fogy. Az új nyelv megtanulása korántsem könnyű feladat, sőt, nem egyszer megoldhatatlannak tűnik. Persze az, aki ezeket a summás megállapításokat túlzásnak tekinti, felteszi a logikus kérdést: ha annyira kellemetlen ez a vállalkozás, akkor miért nem változtatnak rajta? Elvégre a kivándorlás nem egy irreverzibilis döntés. De bizony az. A kínkeservvel összekuporgatott útiköltség nem retúrjegyre szólt. A faji, politikai üldözött hogyan jöhetett volna vissza? A pártállam alatt pedig a disszidensre több év börtön várt, ha „tettének” elévülése előtt (5 év) hazamerészkedett.

Miért nem jött öt év után? Most jön a tragédia, amellyel honfitársaink közül vajmi kevesen vannak tisztában. Öt év hosszú idő, amely alatt megannyi adaptáció lép életbe. Az új hazát ugyan nem szokták meg (tökéletesen sosem fogják), de a régitől már elszoktak. Ajak biggyesztve közlik velünk, hogy a Balkánon élünk: a tejet nyálkás zacskóban vesszük, az útburkolat teli van lyukakkal, a hivatalokban úgy bánnak velünk, mint a kutyafekáliával (és ugye folytathatnám a kritikákat hajnal­hasadásig). Mi tagadás, ez a valóság, csakhogy van ám más is. A nagymama lecsója, amelyet a nyári konyha előtt sámlin ülve eszünk. A közösen átélt balatoni alkony és az utána belopott első csók. Az ultipartik a verandán. A Füstbe ment terv, amelyen akkor nevettünk („repül felém anyám, én kinyitom az ablakot, s ő repül-repül tovább)”, most meg könnybe lábad tőle a szemünk. Természetesen ezt a felsorolást is folytathatnám.

Gyógyír? Úgy tűnik, nincs! Nem igaz az a mondás, hogy az idő mindenre meghozza a megoldást. A halál igen, pusztán az évtizedek múlása nem. Persze az ember a legadaptívabb állat, a halálon kívül mindent képes megszokni, bizonyos mértékig. Tudom, megállapításaimmal sokan vitába szállnának (különben tehetik, erre való a honlapon található fórum), csak nem érzik magukat érintettnek. Ezeknek azt üzenem, gondoljanak bele, mit takar az alábbi hír: a Kossuth-díjjal kitüntetett, nemrég elhunyt Teller Ede kaliforniai otthonában 96 évesen öttagú magyar személyzetet tartott (főleg ott tanuló diáklányokat), mert már csak magyarul beszélt, és nagyon szeretett volna hazalátogatni, csak erre már nem volt ereje. Utolsó szereplése alkalmából a magyar tv-ben (zenei kíséret nélkül) elénekelte a „minden vízbe mártott test, kis angyalom” című diákdalt. Tegyük még hozzá, hogy Teller Ede jóval a II. világháború előtt emigrált az USA-ba. Annak bizonyítására, hogy ez nem egy elszigetelt eset, hadd toldjam meg néhány másikkal.

Sir George Solti, azaz Solti György világhírű karmester, akit az angol királynő lovaggá ütött, végrendeletileg kérte angol feleségét, – akivel évtizedeken keresztül nyilván nem magyarul beszélt -, hogy hamvait szállítsák vissza hazájába, Magyarországra. Solti 1912-ben született és közvetlenül a II. világháború előtt, 27 évesen hagyta el szülőföldjét. Huszonkét évig volt a Chicagói Szimfonikusok vezető karmestere, majd 1979-1983 között a Londoni Filharmonikusoké. Nyolcvanöt évesen halt meg. Ebből a 85 évből mindössze az első 27-et élte itt, a következő 58-at külföldön, ahol maximum annyit ismertek be, hogy „magyar származású”. Meghal, kinyitják a letétbe helyezett végrendeletét, és kiderül, hogy magyar földben akar nyugodni. Vagyis pontosan az van, amit az imént írtam: idő nem, csak a halál hozta meg a megoldást.

Solti esete nem egyedi. Szilárd Leó fizikus, a nukleáris láncreakció kigondolója 1964-ben, vagyis jó negyven éve halt meg San Diego-ban. Hamvait a leszármazottak hazahozták és újratemették a közelmúltban.

George Mikes, számtalan humoros angol nyelvű – és magyarra természetesen lefordított – könyv (Anglia papucsban stb.) szerzője nem váratott a végrendeletének megismeréséig. Egy helyen azt írta: nem tudom, hogy halálom előtt mi lesz életem utolsó mondata, de abban biztos vagyok, hogy magyar mondat lesz. Mikes eredetileg újságíró volt, Angliából küldött tudósításokat – természetesen magyar nyelven -, de a háború kitörésekor, 1939-ben Angliában maradt. Néhány évvel később már angolul ír élete végéig, és akkor jön ez a kikívánkozó „vallomás”! Persze ő sem egyedi eset.

André Kosztolányi közgazdász és tőzsdeguru az egyetemeken németül tart előadásokat. Saját bevallása szerint barátaival franciául beszél, bankárokkal angolul tárgyal, de istenhez 90 évesen is magyarul imádkozik.

A „jelenség” természetesen nem exkluzív magyar. Az 1901-ben született Marlene Dietrich apja porosz katonatiszt volt, ami Dietrichhel alaposan megutáltatta a katonai szellemet. 1930-tól az USA-ban élt, és számtalan jeles filmnek volt a főszereplője. Deklaráltan nem érezte magát németnek. A II. világháború alatt az előrenyomuló szövetséges csapatokkal együtt vonult be Párizsba, este pedig szórakoztatta a katonákat. Nem sokkal 91 éves korában bekövetkező halála előtt sokadik „búcsú” hangversenyén a közönség kérte, hogy utoljára énekeljen valamit németül. Dietrich „kötélnek állt”, és elénekelte ifjúkora egyik német slágerét. Amikor a szöveg szerint a „Berlin” szóhoz ért, hangja érezhetően megcsuklott a hirtelen rátörő érzelmi indulattól, olyannyira, hogy a jelenlévő angol újságírók riportjaikban feltették a gúnyos kérdést: a vér nem válik vízzé?

De hát akkor mi ez, hazaszeretet, honvágy, nosztalgia? 1688-ban egy fiatal svájci orvos, egy bizonyos Johannes Hofer figyelt fel egy Bázelben tanuló fiatal berni diákra, aki láthatóan nem volt képes beilleszkedni a helyi életvitelbe. A diák egészsége egyre romlott, lázas lett, nyugtalan és izgatott, légzése szaggatott, szívverése szapora. A kezelőorvos a legrosszabbra gondolt, de mi az a betegség, amely ezt a fiatal férfit a halál előszobájáig hajszolta? Dr. Hofer talált rá egy nevet: nosztalgia, amelyet korábban a német ajkúak das Heimweh, a franciák la maladie du pays, míg az angolok homesickness névvel illettek. Magyarul csak „honvágy” vagy „hazavágyódás” a fordítás, és mint látható, a „betegség” toldalék hiányzik a magyar kifejezésből. Dr. Hofer átnézte a rendelkezésére álló szakirodalmat, de a tünet ­együttesre jellemző betegséget nem talált, pedig a betegség nagyon is létezett. Gyártott tehát hozzá egy nevet a görög nostos = hazatérés, és az algos = fájdalom összevonásával. Így született meg a „nosztalgia”, amely alatt ma egy kicsit mást értünk (de olaszul a mai napig is így hívják a honvágyat: nosztalgia).

Csakhogy a honvágy mindössze egy elmeállapot, amely nem lehet halálos. Akkor pedig ezek a betegek egészen pontosan miben is halnak meg? Dr. Hofer találkozott aggodalomra okot adó esetekkel is, amelyek közül egyet így írt le: „A diák először csak vágyakozott az otthona után, de hamarosan meg is betegedett. Nem evett, lázas lett, izgatott. A szimptómák egyre rosszabbra fordultak. A szállásadók közeli halálát várták, és elkezdtek imádkozni érte, de nem halt meg, bár nem az imádság segített rajta. Hívtak hozzá egy borbélyt, aki gyógyír beadása helyett diagnosztizálta a betegséget, és a fiú hazaküldése mellett döntött. Meghallván ezt, az ifjú azonnal felvidult. Használati tárgyainak csomagolása közben légzése normálisra váltott. Mire megérkezett a postakocsi, a fiú teljesen felélénkült. A várostól néhány mérföldre eltávolodva már tökéletesen egészségesnek volt tekinthető.”

Dr. Hofer másik betegleírásában említést tesz egy „társadalmilag lecsúszott” fiatal vidéki lányról, akit eszmélet vesztett állapotban vittek be a kórházba, élete egy hajszálon lógott. Amikor magához tért, maga körül csupa „siránkozó, jajgató öregasszonyt” látott és nyomban súlyos nosztalgiába esett. Nem volt hajlandó enni, gyógyszereit kiköpte, állandóan sírt, és azt hangoztatta, hogy haza akar menni. Annyira legyengült, hogy a kórház nem tudott vele mit kezdeni, összecsomagolták és hazaküldték. „Hazaérkezve néhány napon belül tökéletesen meggyógyult mindenfajta orvosság nélkül.”

Dr. Hofer arra a következtetésre jutott, hogy a betegség elsősorban fiatal embereket támad meg, különösen azokat, akiket otthonuk elhagyására késztetnek, és akik nehezen alkalmazkodtak idegen emberekhez és szokásokhoz. Az eset diagnosztizálása könnyű. Az áldozat „bánatos arccal lődörög”, lenézi az idegen szokásokat, és nehezen viseli a tréfát. „A vég nélküli bánatosság, a haza örökös szobahozása, a fizikum legyengülése, az érzékszervek eltompulása, a szívritmuszavarok azt jelzik, hogy a betegség teljes erővel tombol.”

Agysebészet a XVII. században természetesen nem létezett, ennek ellenére dr. Hofer úgy gondolta, hogy kellett lenni az agyban egy olyan területnek, ahol az otthon élménye mélyen be volt ágyazódva. Az állandó hazavágyás bekapcsolta ezen agyterületet, amely hatalmába vette az egész testet. Minél többet gondol a beteg haza, annál inkább vált uralkodóvá a test felett ez a specifikus agyterület. Ez abban nyilvánult meg, hogy egyre-másra törtek a felszínre régi, rég elfelejtett emlékek emberekkel, eseményekkel és helyekkel kapcsolatban. „Ezek a gondolatok oly mértékben vették igénybe az agy kapacitását, hogy más feladatok ellátására nem maradt elég erő. Ez vezet az étvágytalansághoz, és ezért nem képes a szervezet a normál emésztésre. A páciens, amint abbahagyja az étkezést, teste fokozatosan legyengül, és beáll a totális nosztalgia.”

Dr. Hofer kidolgozott egy hatásosnak vélt gyógymódot is, amely szerint opiátok alkalmazása könnyítheti az örökös izgalmi állapotot, de ami a legfontosabb, a beteggel közölni kell, amint jobban lesz, indulhat haza. A legsúlyosabb esetekben egyetlen dolog segít, a beteg haladéktalan hazaküldése.

Miután dr. Hofer leírta a betegséget, orvosok szerte a világban diagnosztizálni kezdték a nosztalgiát, ami hamarosan jól körülhatárolt orvosi esetté vált. Volt olyan orvos, aki azt állította, hogy a betegséget diagnosztizálni tudja csupán a szívverés meghallgatásával. A nosztalgiában elhunyt betegek boncolása után elváltozásokat találtak az agyban, a szívben, a tüdőben, de még a belekben is. Az egyik korabeli orvos szerint a skót duda egyetlen felbúgása elég volt arra, hogy az emigráns skótok elsírják magukat.

A korai tapasztalatok szerint egyes emberi csoportok könnyebben megkapták a betegséget, mint mások. Katonák, különösen fiatal kényszer sorozottak voltak fogékonyabbak az átlagnál. A francia forradalom után csendes vidéki lakhelyükről elhurcolt, erőszakkal verbuvált fiatal legények között a nosztalgia járványszerűen terjedt.

Az amerikai polgárháborúban az otthonuktól távol harcoló katonák közül 1861 és 1866 között pontosan 5213 nosztalgiabeteget diagnosztizáltak, akik közül 58 meg is halt. Ezzel azonban a nosztalgia, mint betegség el is tűnt a Földről. Orvosok és pszichiáterek új diagnózisokkal álltak elő: depresszió, ideg összeroppanás, anorexia (vészes testsúlycsökkenés), katonák esetében viszont szimulálás. A nosztalgia pedig elveszett a régmúlt homályában.

Nem így van, állítja The Past is a Foreign Country (A múlt egy idegen ország) c. könyvében David Lowenthal: szerinte a nosztalgia, mint betegség jelen volt a II. világháborúban harcoló angolszász csapatok személyi állományában is. A legfőbb amerikai sebész által összeállított betegséglista előkelő helyén szerepelt a nosztalgia. Nem oly nagyon régen, 1946-ban az egyik eminens szociológus „pszichofiziológiás betegségnek” írta le. A honvágy tipikus diákbetegségként volt nyilvántartva az egyetemi rendelőkben.

A múlt század ’70-es éveitől kezdve divatba jött a nosztalgia, azonban központi helyét nem a múltbéli földrajzi hely, hanem a múltbéli történések, események foglalták el. Oly nagyfokú volt a nosztalgia felé fordulás, hogy egyesek attól tartottak, „az emberiség olyan jövő felé tart, ahol a nosztalgia újfent halálos betegséggé válhat.”

Mit tegyünk hozzá? Talán annyit, hogy a honvágy, mint betegség legalább egy aspektusban pont olyan, mint bármely más betegség. Nem egyformán „fertőz” meg mindenkit. Van, aki fogékonyabb rá, van, aki kevésbé. Ezt nem lenne szabad, hogy elfelejtsék a nagy szájjal hencegők („Még hogy honvágy? Örülök, hogy megszabadultam attól az országtól”). Van, akit évről évre elkerül az influenza, aztán egyszer úgy leveszi a lábáról, hogy nem akarja elhinni, hogy ez vele is megtörténhet.

u.i. Kérésre E-mailben elküldöm a könyv kéziratát.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2304) Hurrá, emigrálunk! Most már lehet!

Tibor bá’ online

 

Lépten-nyomon találkozok emberekkel, értelmes emberekkel, akik meg vannak győződve arról, hogy itthon élni nem érdemes. Igaz, ők itt vannak, de tulajdonképpen mennének, és akkor felhoznak néhány érvet, miért maradnak.

Az egyik azért marad, mert nem hagyhatja itt a szüleit. A másik marad, mert már túl öreg ahhoz, hogy hazát cseréljen (mintha ezt lehetne). Aztán marad, mert nem tud nyelveket és nehezen tanul. Marad, mert nincs jó szakmája. Marad, mert családja van, és nem teheti ki őket a bizonytalanságnak. Retorikailag tehát mindenki megy vagy menne. Szinte érthetetlen, hogy közel 10 millió mégis marad. Vagy talán arról lenne szó, hogy a kibicnek semmi sem drága? Netán divatba jött volna a külhonba távozás betervezése, de a kivitelezéssel azért csínján bánunk?

Mindenesetre vettem magamnak a fáradságot, és egy-egy ilyen menni akaróval kezdeményeztem egy kis gondolatcserét. Természetesen kiderült, hogy egyetlen szempont van csak, az pedig az anyagi boldogulás.

Elképesztő, hogy olyannal nem találkozok, aki tudná, az életnek nem csak színvonala, de minősége is van. Miért nem tudja senki, hogy a gyökértelenség, a sehova sem tartozás demoralizál? Miért nem tudja senki, hogy az anyanyelvi kultúra, a gyermekkorban felvett szokások megtagadása pszichés károsodást von maga után?

Csak pénz, pénz és pénz? Semmi más? Persze tudom, annak, akinek nincs, mármint pénze, annak üresen csengenek ezek a szavak. „Csak nekem legyen egyszer pénzem, majd én megmutatom, hogy…” Nézek elébe, barátom. Nem te leszel az első, aki csak addig akar mutogatni, amíg nincs, aztán meg el lesz foglalva a lelki nyomorával. Apropó, lelki nyomor, térjünk rá erre a témára.

A pénznek ehhez semmi köze, de megjegyzem, 2013-ban tizenhárom kamasz fiú fulladt a Balatonba. Valamennyi sajnálatos eset, és mindegyik családnak személyes tragédia. Ez a tizenhárom eset pontosan tizenhárommal több, mint amennyi szabad lenne, hogy megtörténjen. De jelenti-e azt, hogy jövőre nem engedhetem el a fiam egy kéthetes balatoni táborozásra? Semmi esetre sem, hiszen statisztikailag a tizenhárom eset elenyésző a sok százezer lubickoló fiatalhoz képest. Miért írom ezt? Azért, mert, ha más témában felhívom a figyelmet három-négy esetre, ugyanezt a logikát követve kijelenthető, néhány kiragadott példából nem lehet levezetni általános trendet. Így igaz!

Viszont, ha nem kiragadott esetekről van szó, akkor egészen más a hely­zet. Éppen ezért a következőkben olyan eseteket írok le, amelyek velem, család­tagjaimmal, barátaimmal, közvetlen környezetemben történtek, méghozzá „tömegesen”. Olyanról viszont nem tudok, ahol tökéletes a happy end.

 

Gábor

Középiskolás éveim alatt egy osztályba jártam Szentirmai Gáborral, aki 1956-ban Kanadába disszidált. Megtanult angolul, napi két műszakban dolgozott, tíz évvel később már vállalkozott. Volt neki egy fotóstúdiója, a magyarországi barátok pedig irigyelték. Na nem az álmatlan éjszakáit, nem a könnyekkel küszködő magányt, nem a nihilista sehová sem tartozást. Kizárólag csak a bankszámláját irigyelték. Hogy ezek a dolgok együtt járnak, hogy szorosan összetartoznak, az furcsa módon elkerülte mindenki figyelmét (amit persze én most nem hagyok).

Gabi azt tudta, hogy így, ahogy él, nem jó, csak azt nem tudta, miért. Mindenkitől azt hallotta, ha van pénzed, akkor a boldogság garantált. Neki lett pénze, és boldogtalan volt. Legkézenfekvőbb hiányt feleségben érzett. Úgy gondolta, ha van nő, akkor az megoldja a gondokat.

Megbízott tehát magyarországi barátokat, „szerezzenek” neki egy feleséget (nem egyedi eset, lehet ilyenekkel találkozni). Még csak hirdetni sem kellett, az ismeretségi körből akadt elég jelentkező. Némi levelezés, némi jogi huzavona, távházasság, stb., és már ül is a repülőn a soha nem látott feleség.

Hogy a hölgyet mi motiválta, arra nem térek ki, hülye, aki nem jön rá az első hallásra. A frissen sült feleség csak addig élt Gabi lakásában, amíg nem tanulta meg a helyi dörgést, ami pedig nem volt több három hónapnál. Ezt követve a férj bottal üthette nyomát.

Gabinál az életösztön tökéletesen működött. Elment, hát elment. Kezdte a dolgot elölről. Némi levelezés, némi jogi huzavona, távházasság (amelyet persze egy távválás előzött meg), stb., és már ült a repülőn a soha nem látott feleség.

Hogy a hölgyet mi motiválta, arra megint nem térek ki. Egy biztos, ez a frigy sem tartott tovább három hónapnál.

Gabi nem volt elmebeteg, pontosan tudta, hogy valamit elrontott, csak azt nem tudta, mit. Kezdte tehát a dolgot teljesen elölről, immáron harmadszor, csak sokkal-sokkal óvatosabban. Természetesen még mindig pénz-centrikusan gondolkodott, mert másképp nem is tudott. Úgy gondolta, hogy nagyvonalúbbnak, költekezőbbnek, önfeláldozóbbnak kell lennie, és akkor marad a nő.

Hogy a harmadik feleség hogyan került oda, arra most tényleg nem térek ki, elég, ha ott folytatom, hogy néhány nappal a megérkezés után közösen elmentek egy áruházi barangolásra, ahol a hölgynek érdekes ötlete támadt. Gabi tudta nélkül egyszerűen leemelt egy üveg parfümöt az egyik polcról, és bedugta a kabátja alá. A hülye liba nem tudta, hogy az áruház teli van aggatva rejtett kamerákkal, és nyüzsögnek az áruházi detektívek.

A gyanútlan Gabit és a gyanútlanságot megjátszó feleségét beterelték egy irodába. Jegyzőkönyv meg miegymás. A liba (még mindig a feleségről van szó) egy szót sem értett angolul, ami egy kissé megnehezítette az egész ügyet. Gabi úgy érezte, ütött az ő órája. Magára vállalta a lopást, mert ő beszél angolul, de főleg, mert azt hitte, ezzel a nagyvonalúsággal a nő egy életre le lesz neki kötelezve (egyes férfiaknak sosem jön meg az eszük).

Tévedett! A nő már másnap otthagyta, ő pedig csak igen jelentős óvadék fejében védekezhetett szabadlábon. Most kezdtek a hullámok összecsapni a feje felett. Az életösztön azt súgta, vissza az óhazába. Gábor lehúzta a rolót. Pénzének nagy része az óvadékban. Utolsó dollárjain vett egy retúrjegyet Magyarországra. Hazájába egy 30 napos vízummal léphetett be, és amikor az lejárt, kérte, hogy itt maradhasson, amivel nem is lett volna semmi baj, ha nem mondja el az okot.

Gábor jóhiszemű volt és naiv, azt hitte, az íróasztal másik oldalán egy másik magyar ül, pedig ott egy bürokrata ült, aki mellesleg magyar. A bürokratát nem érdekelte a történet, sem pedig Gábor lelki baja, nem kapott sem vízumhosszabbítást, sem pedig repatriálást.

Persze nyugodtan maradhatott volna ezek nélkül is, elvégre a magyar állampolgárságáról soha le nem mondott és azt soha el nem veszítette, de Gabi nem volt „életképes”, őt a szülei tisztességre nevelték.

Szentirmai Gábor a harmincadik nap esti óráiban repülőgéppel örökre elhagyta hazáját. Frankfurtban át kellett volna szállnia a kanadai gépre, de átszállás előtt felakasztotta magát.

És most álljunk meg egy pillanatra egy röpke kiértékelés céljából. A Gabival történtek elég okot adnak-e az élet megszakítására, mondjuk úgy, „normál” körülmények között? Semmi esetre sem. Azért, mert valakit (igaztalanul) áruházi lopással vádolnak, normál körülmények között nem követ el öngyilkosságot. Tovább megyek, és azt állítom, hogy ha nem szakad el a gyökereitől, nem követi el ugyanazt a butaságot egymás után háromszor.

 

Ildikó

Amikor a forradalom kitört a húgom mindössze 19 éves volt, és szüleink nagyon nem akarták, hogy elhagyja az országot. Na, ha nem akarták, akkor ez eggyel több ok volt a távozásra. ’56 decemberében Bécsben tudtam meg, hogy a húgom is ott van valahol a közelben, amit aztán egy hazulról kapott szülői levél pontosított.

Mivel a lágerekben uralkodó nemi erkölcsök elképesztő mélységben jártak, első dolgom volt, hogy összefussak vele, főleg, mert eredeti lakhelyét, egy apácazárdát három napon belül otthagyta, amikor kiderült, nem csak fiúk nem mehetnek fel a zárda épületébe (a főnöknő már a gondolattól is vissza akarta adni lelkét a teremtőjének), de a lányokkal úgy bántak, mintha valódi novíciák lettek volna.

Ez volt az a légkör, amelyet a húgom végképp nem tudott elviselni. Hogy is ne, nem azért várt tizenkilenc kemény évet, hogy most, amikor már a didkói is oly szépen domborodtak, zárdába száműzze magát. Persze jogilag már nagykorú, én meg alapvetően liberális, szóval mindössze azt tudtam tenni, hogy alaposan megmostam a fejét. De hát meddig nedves egy tizenkilenc éves haj? Maximum addig, amíg látótávolságon belül vagyok. Szóval Ildi „zabálta” a férfiakat, ahogy ezt mondani szokás.

Ezzel a zabálással nem is lett volna semmi különösebb baj, istenem, nem ő az első az Édenkerten kívül, ebbe nő még bele nem halt (legfeljebb a következményeibe), de mindent hülyén intézett.

Bonegillá-ban például összeszedett magának egy olaszt, aki jó pár centivel maradt a 160 alatt. Mondjuk, ez a testmagasság nem túl ritka Szicíliában, de úgy tudom, a nők nemigen díjazzák, ha a hapsijuk a honuk alatt szaladgál. Jó, nem bánom, szaladgáljon, de legalább lenne „valamije” (ahogy az anyám szokta mondani). Csakhogy az a szicíliai, aki heteket töltött Bonegillában, olyan szegény volt, mint a templom egere, természetesen egy szicíliai templom egerére gondolok. Hogyne lett volna szegény, pontosan ez volt az ok, amiért emigrált.

Mindent összevetve, Ildinek volt egy mélyen ülő averziója minden olyan férfival szemben, akinek volt gyerekszobája, akinek volt tisztességes megélhetése, aki a nőt partnernek tekintette, aki bármily más okból kifolyólag „partiképes” volt. Viszont mágnesként vonzódott a csibészek, vagányok, lusta fráterek és a nőket szarba vevő férfiak felé. Ez volt és kész.

Első állását apánk ifjúkori barátja, a ’48 óta Sydneyben élő Nagy Sanyi szerezte neki. Egy felső középosztályú házaspár hároméves kislányára vigyázott bentlakásos alapon egy tengerparti villában. Állítólag a férj „kikezdett” vele, amit a vasárnapi kimenőjén mesélt el a Sanyinak. Ez természetesen nem lehetetlen, sőt, nagyon is életszerű, de az már kifejezetten marhaság, hogy nemet mond a dúsgazdag ausztrálnak és nyomban igent a csóró magyarnak a hatalmas panaszkodás közepette. Ehhez különleges érzéke volt.

Egy másik vasárnap délelőttjén kint ült a Hyde-park fái alatt egy padon, és Adyt olvasott. Egyszer csak jön egy középkorú férfi és megszólítja, „Kezeit csókolom, kisasszony, magyar tetszik lenni?” És ezzel már el is indult a társalgás. Kiderült, hogy az ürge még a háború előtt érkezett, pillanatnyilag van egy női ruhakonfekciója, és alaposan meglepődött, hogy a húgomnak textil technikusi diplomája van. „Hát akkor mi szakmabéliek vagyunk”, lelkendezett az úriember. Bizony, bizony, és beindult a szakmai beszélgetés.

Ha egy talpraesett nőnek van ilyen marha nagy szerencséje, az félórán belül már lecsót főz a konfekciós úriember villájában, aki megnyalja mind a tíz ujját és megkéri a kezét, mert tizennyolc éven át pont ilyen tűzről pattant magyar menyecskéről álmodott. Ildinek viszont eszébe sem jutott a lecsó. Erre a pasinak mentő ötlete támadt, menjen fel a kiskegyed a két sarokra lévő gyárba, nézze meg a gépeket, meg különben is éppen egy forelady[1]-re van szüksége. „Ez úgy hangzik, mint egy bélyeggyűjtemény”, szellemeskedett a „kiskegyed”. „Na jó”, fogyott el a türelme a pasinak, „ha feljön a faktorimba[2], ahány ruhát felpróbál, azt mind elviheti magával”.

Ne is mondjam, Ildi másnap ugyanazokat a rongyokat vette fel, amelyeket még Bécsben kapott a Caritástól. Engem szörnyen izgatott, hogy miért nem ment fel az „impotens vén hülye” gyárába. Erre az volt a válasz, hogy ő nem egy kurva. Ugyanis akkor még nem tudta, hogy tizenöt év múlva öt svájci frankért lesz konzumnő egy útszéli fogadóban közel az osztrák határhoz.

Eredeti férjét, Kozma Elemért simán faképnél hagyta, amikor egy magyar milk bárban összefutott egy igazi pesti stricivel, és amikor kiderült, hogy ezt is Kozmának hívják (csak hát Feri a második neve), ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy férjhez is menjen hozzá. Így maradt a neve Kozma Ildikó érettségitől a haláláig.

Feri jól járt vele, mert végre volt valaki, aki eltartotta. Nem mintha Ferinek nem lett volna állása, csak hát a hét utolsó napján, amikor kiosztották a heti bért, Feri egyenesen egy illegális kártyaszalonba vetette magát, és addig nem tágított, amíg egyetlen penny maradt a zsebében. Ez az állapot, mármint az abszolút pennynélküliség rendszerint hajnali öt körül következett be. Bűnbánó pofával hazajött szépen, és megkérdezte van-e reggeli.

Kozma Feri garázdálkodásának az vetett végett, hogy Ildi összefutott egy Ferinél is nagyobb csibésszel. Meglátni, megismerni, megszeretni és átlovagolni rá csak pillanat műve volt, és ráadásul nagyon hatásos.

Abban az időben közösen béreltünk egy nagyobbacska házat, amelybe annyi albérlőt pakoltunk, hogy mi lényegében ingyen laktunk. Egyik nap délután betépett hozzánk Feri, és izgatottan újságolta, hogy amíg nem voltunk itthon, délelőtt betörtek hozzájuk. Rohanok át hozzá, és konstatálom, hogy az egész szoba olyan, mint a csatatér. Feri bizonygatja, hogy hiányzik Ildi fényképezőgépe, bundája, az összes cipője, stb. Kérdeztem tőle, „mondd, Feri, a te holmid közül mi hiányzik?” Azt mondta, neki nem vittek el semmijét. Egy férfi, még a legnagyobb csibész is, néha elképesztő hülye tud lenni. Alig tudtam neki megmagyarázni, hogy faképnél hagyták.

A Kapovics nevű új pasi nem járt kártyabarlangba, helyette motorversenyezett. Ehhez az igen szórakoztató hobbihoz természetesen tartozik egy versenymotor is, amelyet magától érthetően Ildi vett meg az összespórolt pénzéből. Ez nem esett túlzottan nehezére, mert egy férfi kitartása addigra már vérévé vált. Sajnos Kapovicsnak volt egy másik mániája is a motorozáson kívül, állandóan bujdosott a felesége elől, akinek ’57-ben csinált egy gyereket még Svájcban, és aki üldözte őt a gyerektartásért. Ez a bujdosás azt jelentette, hogy ketten, majd hárman, és a végén négyen végigvándorolták egész Ausztráliát.

Ennek a rendezetlen, hányatott életnek idegösszeroppanás lett a vége. Az idegösszeroppanásból idegosztály, az idegosztályból zárt osztály, majd a gyerekgondozási jog elvétele lett. Egy gyermekeitől megfosztott anya aligha rehabilitálható. Az elmegyógyintézetből történő elbocsátása után kérte vissza gyermekeit, de hiába. Ekkor megpróbálta őket meglesni az iskolából kijövet, de ettől eltiltotta a bíróság. Szülhetett két fehér bőrű gyereket a gyéren lakott Ausztráliának, de ő maga már nem kellett, leírták, igaz, gavallérméretű rokkant nyugdíjjal.

Ekkor eszébe jutott, hogy volt neki egy osztálytársa, akit szeretett, és akiről úgy tudta, hogy Kanadában él. Vett tehát egy repülőjegyet Kanadába, és átutazott. Ott megkérdezték tőle, hogy mi járatban van, amire nyíltan elmondta, hogy Kohn Misi után jött. Hát, ez derék dolog, de ki az a Kohn Misi? Ki lenne, hát az osztálytársa. Na, jó, és hol lakik. Azt bizony nem tudta. Asszonyom, tudja maga, mekkora Kanada? Itt akarja cím nélkül megtalálni? Azt csak bízzák rá. Mi tagadás, egy lelkileg megbillent embert elhagy minden racionalitás. Ildi a következő géppel, nem egészen önszántából, visszament Sydneybe.

Közben „kiderült”, hogy Kohn Misi nem is Kanadában, hanem Svájcban él. Így esett, hogy a következő utazásra svájci céllal került sor. Itt valami okból kifolyólag senki sem kérdezte, miért jött, így aztán elkezdhette keresgélni régi osztálytársát. Amikor megfáradt, betért egy fogadóba, ahol mindjárt meg is szállt. Aztán keresgélt-keresgélt, míg el nem fogyott minden pénze. Ekkor a fogadós azt mondta neki, nem kell fizetnie a szállásért, ha módját tudja ejteni, hogy vendégei jól érezzék magukat, és közben jó sokat rendeljenek is. Ildi kicsit átgondolta a múltat, és rájött arra, hogy tulajdonképpen mit kérnek tőle. Különben sem volt sok választása, a Kohn Misi keresgélésére ráment az összes pénze.

A konzumálkodás természetesen azzal is jár, hogy az ember torkán lecsúszik némi alkohol, ami kezdetben talán kellemetlen, de meg lehet szokni. Sőt, nagyon meg lehet szokni. Így aztán Ildiből néhány év alatt totális alkoholista lett. Problémás nő pedig nem kell senkinek. Ezért aztán Ildi visszakerült Ausztráliába, elvégre ausztrál állampolgár volt.

A rendszeres alkohol, a rossz idegállapot megtette hatását. Előbb nyombélfekély, majd gyomorrák. Még nem volt ötven éves, amikor meghalt… hazájától (amelyet nem kellett volna elhagynia) távol… Sydneyben.

Önmagára sosem költött sokat, munkájának gyümölcséből mindig mások jártak jól, halálakor 8000 dollár volt a bankszámláján, széfjében pedig egy telefonszám, apja budapesti telefonszáma.

Így értesültünk haláláról, és arról, hogy a 8000 dollár sorsa némileg bizonytalan, mert az ausztrál közjegyzőnek ki kell deríteni néhány dolgot, például azt, hogy van-e törvényes örököse. Na, mit ad isten, volt. A húsz évvel korábban elvett Lacika és Katika hirtelen rádöbbentek arra, hogy volt egy bloody new Australian édesanyjuk, aki rokkant nyugdíjából összekuporgatott 8000 dollárt. Nyolcezer ropogós dollárt némi szépséghibával, ugyanis lehet, hogy nem ők, hanem magyarországi apja örököl.

Ekkor a két gyerek másodpercek tört része alatt arra is rádöbbent, hogy van nekik Magyarországon egy anyai nagyapjuk is. A képlet egyszerű, meg kell őt környékezni, az egyszerűség kedvéért mondjon már le az örökségről, mit csinálna egy öregember Magyarországon 8000 dollárral, ott el sem lehet ilyesmit költeni, aztán meg szegény ausztrál közjegyzőnek megszűnne a dilemmája, hogy kié legyen a pénz. Csak volt egy apró bibi, egy rohadt szót sem tudtak magyarul. Ez bizony rázós, de nem megoldhatatlan.

Cataline elment az ottani Belügybe és öt dollárért Antalffy-ra változtatta a nevét, majd a városban felkeresett egy öreg pasit, akiről mindenki tudta, hogy magyar származású. Ezzel magyarra fordíttatta szívhez szóló angol fogalmazványát, és már jött is az ékes magyar levél a szeretett óhazai nagyapuhoz, amelyet ki más írt alá, mint az elveszettnek hitt unoka, Antalffy Katika. Na és, milyenek az óhazai nagyapuk? Bizony úriemberek, írhatnám, hogy gentleman-ek. Apám lemondott az 1.200.000 forintról, ugyan, mire költeném, tette fel nekem a költői kérdést.

Azt mondják a nők hat-nyolc évvel élnek tovább, mint a férfiak. A húgom öt évvel volt fiatalabb, mint én, és már 20 éve halott. Nem tudok szabadulni a gondolattól, ha nem hagyja el a hazáját, még ma is él.

 

Pali bácsi

Pali bácsit hihetetlen keményfából faragták. Megözvegyülésének első napjától kezdve feltalálta magát, így hiányt semmiben sem szenvedett, de hogy Klári nem ült az ablak előtt és nem kötött (csak az isten tudja, hogy mit), az elviselhetetlennek tűnt előtte. Sebaj, gondolta, majd megszokom, de nem szokta meg. Így esett, hogy egy szerdai napon, amikor a magyar hentes leszállította a rendelést, a magyar hentes magyar kifutójával szóba keveredett, és elmondta neki magányosságából fakadó bánatát. A fiú, aki még csak pár hete érkezett Ausztráliába, megígérte neki, hogy segít.

Tíz nappal később Pali bácsi kapott az Óhazából egy nagyméretű borítékot, amelyet egy közvetítő iroda küldött neki, és amelyből női fényképek, valamint egy szerződéstervezet került elő, valamint egy bankszámlaszám, ahová a szolgáltatás ellenértéke befizetendő. A dolgok nyélbeütése után a tíz évvel fiatalabb hölgy karácsonykor már Sydneyben volt, majd hat hónapon belül megejtették az esküvőt is. Hiába, csak a fiatalok érnek rá, az időseknek minden nap számít!

Magdi viszonylag gyorsan megtanulta, hogy fő funkciója az ablak előtti kötögetés, amit különben szívesen felvállalt, de az egy sima, egy fordított helyett az egy sor kötés, egy sor plafonra bámulást praktizálta. Egyre csak nézte a plafont, és szomorú képpel Petőfi-verseket motyogott. Pali bácsi érezte, hogy ennek nem lesz jó vége, ezért egy terápiás megbeszélést kezdeményezett. Megállapították, hogy Magdi lélekben többet van otthon, mint Sydneyben, és ez így nem maradhat. Ekkor Magdi előállt azzal, hogy van neki Zalában egy harmincéves keresztfia, aki ki szeretne jönni, és ha itt lenne, ő is mindjárt jobban érezné magát.

Az ötletet tett követte, hol volt még az egyéves házassági évforduló, amikor Feri már bőszen lakta az utcára néző kisszobát. A házirend hamar megváltozott, mert a munkát találni képtelen Feri esténként üzleti elképzelésével Pali bácsit zaklatta szüntelen. Végül az öreg úgy gondolta, egyszerűbb, ha ad a fiúnak 10 000 dollárt, aztán érvényesüljön, ahogy tud. Az természetesen borítékolható volt, hogy a tíz rongy hamar elolvad, és Ferinek újabb tervei lesznek.

Az első tízezer dollár Pali bácsitól oly elképesztően könnyen volt leakasztható, hogy a jég hátán is megélni képes fiatal honfitárs vérszemet kapott, már nem csupán kért, követelt. Családi jelenetet családi jelenet követett, már amennyiben ők hárman családnak voltak nevezhetők. A végeredmény minden esetben egy újabb és újabb csekk kitöltése volt.

Közben Pali bácsi szekatúrához nem szokott szervezete a kifáradás jeleit kezdte mutatni. Mire a bankszámla kiürült, Pali bácsit kivitték a temetőbe szeretett hitvese, Klári mellé.

A temetés után Magdi és enyhén mohó keresztfia átnézte a házat, ahonnan minden kacatot és olyan tárgyat kihajítottak, amely a legkisebb mértékben is emlékeztetett Pali bácsira. Aztán elkezdték tervezgetni, mit is fognak csinálni, miután eladták a házat és megfelezték a vételárat. A tervezgetésnek még a felénél sem jártak, amikor a halált követő harmincadik napon levelet kaptak egy olyan ügyvédi munkaközösségtől (hogy ennél a magyar kifejezésnél maradjunk), ahol magyar anyanyelvű munkatárs is dolgozott. A levél tartalma a következő volt.

„Tisztelt asszonyom! Kötelességem értesíteni önt arról, hogy a megboldogult halála előtt a saját tulajdonát képező családi házra 700 000 ausztrál dollárt vett fel, mely összeget letétbe helyezte. A letétből az összeget az özvegy a nevére kiállított csekk ellenében 14 napon belül felveheti. Ha ezt 14 napon belül nem teszi meg, úgy a letéti összeg tulajdonjoga a helyi állatmenhelyre száll. A névre szóló csekk megtalálható az örökhagyó családi fényképalbumának belső borítója alatt. Az ügyvédi iroda páncélszekrényében őrzött végrendelkezés az ausztrál jog szerint megtámadhatatlan. Tisztelettel: Dr. X. Y. ügyvéd.”

A levél olvasása után Magdi elsápadt, majd kihullott kezéből az elolvasott szöveg. Ferinek a földről kellett felvenni, hogy átfuthasson a sorokon. Olvasás után felüvöltött, hol az az átkozott fényképalbum? „Hogy hol van?”, kérdezte vissza Magdi, miután magához tért, „Te vitted ki a kukába, te szerencsétlen.” „Tudod mi történt?” – folytatta a most már cseppet sem víg özvegy. – „A ház sem a miénk, földönfutókká lettünk. Éveket vesztegettem el e mellett a nyomorult férfi mellett, és most mehetek vissza Zalába egy huncut vas nélkül, még azt sem tudom, miből fizetem ki a repülőjegyet.”

 

Ez a kis történet egyaránt figyelmeztető azoknak, aki 40-50 éve kint élnek, és azoknak is, akik a külföldre szakadt hazánkfiait meg akarják sarcolni. Több évtizedes külhoni lét a magyarságtudatot sok esetben egészségtelen szintre srófolja, ami a természetes óvatosság rovására megy. Tanuljuk meg, az azonos anyanyelv nem garancia a tisztességre.

De figyelmeztetés lehet a kivándorolni szándékozóknak is, ha valaki mindenképpen tisztességtelen harácsoláson töri a fejét, okosabb, ha Magyarországon marad, itt legalább ismeri a „dörgést”. Ilyen végrendeletet Magyarországon nem lehet érvényesíteni. Arról nem is beszélve, hogy az ügyvédi iroda jó eséllyel rávehető az örökhagyó kijátszására, elvégre az már halott, de az angolszász hagyományok szerint a végakarat, bármily hóbortos is legyen az, szent és sérthetetlen.

 

Klaudia

Egyedül nevelte tizenhat évesen szült lányát, aki éppen most töltötte be a nyolcadik évét, és persze rengetegbe került. A tizenhat évesen szülő nők partnerei nem arról híresek, hogy rohannak fizetni a gyerektartást. Ebben a témában Klaudia sem volt kivétel, fizetése pedig alig biztosított többet, mint a nyomorszint. Ezért aztán, amikor a munkahelyén az egyik háromgyerekes, 48 éves családapa összerúgta a port feleségével, Klaudia gondjaiba vette az élet méregpoharát fenékig kiívó férfit. Zsolt pedig megkönnyebbülve öntötte ki bánatát egyenesen Klaudia ölébe, és persze a 24 év korkülönbség sem volt kutya.

Zsolt nem csak jól keresett, de kellően vagyonos is volt, ráadásul ezermesterféle, akinek családi költségvetése messze jövedelme alatt maradt. Ráadásul nem zárkózott el az elől, hogy Klaudia és Zsuzsika nevű leánya odaköltözzön hozzá, annál is inkább, mert felesége a három gyerekkel együtt átköltözött az egyik háromszobás lakásukba.

Zsolt mint oroszlán harcolt a gyerekekért, de persze nem sok reménnyel, amióta Magyarországon a bírói kar „elnőiesedett” férfiember nemigen nyer gyermek elhelyezési pert. A máskülönben abszolút családcentrikus Zsolt alkalmazkodott a helyzethez, és azzal biztatta magát, hogy máris van egy nevelt lánya, és nem túl idős ahhoz, hogy vállaljanak saját közös gyereket is. Vagyis Klaudiát az első perctől kezdve végleges „megoldásnak” fogta fel, ami ellen az isten lábát éppen megfogó hölgy nem fejtett ki ellenállást, hogy diplomatikusan fejezzem ki magam.

Most következhetne az, hogy „és addig éltek, míg meg nem haltak”, de nem következik. Klaudia valami kideríthetetlen okból kifolyólag nem volt megelégedve életszínvonalának több száz százalékos megemelkedésével. Amiről korábban csak álmodozhatott, nyáron heteken át saját villában nyaralt a Balaton mellett, télen IBUSZ-szal vitethette magát az osztrák Alpokba, a butikból öltözködött a KGST-piac helyett, a saját gépkocsiján járt, stb., stb. Mindez azonban nem nyújtott megelégedettséget. Minden vágya az volt, hogy kikerüljön Ausztráliába.

Zsolt a disszidálásról hallani sem akart, életével tökéletesen meg volt elégedve, fel nem tudta fogni, mi extrát nyújtana neki egy ilyen feleslegesnek vélt „kaland”. A véleménykülönbség miatt a téma nem lett lezárva, havonta elő-előjött. Máskülönben magyar mércével mérve közöttük a harmónia tökéletesnek volt mondható.

Telt, múlt az idő, egy napon Klaudia azzal állt elő, hogy nincs megelégedve az eddig használt fogamzásgátlóval, és át szeretne térni a méhhurokra. Tekintve, hogy ez a történet még a rendszerváltás előtt kezdődött, a megnevesített hurkot a nőgyógyász ajánlatára az NSZK-ból kellett volna beszerezni. Zsolt a nyakát kitörte, hogy valutát szerezzen, hogy rátaláljon arra, aki az NSZK-ba készül, magyarán pénzt, fáradságot nem kímélve beszerezte a kívánt méhhurkot.

A méhhurok sikeres implantálását követő második nap Klaudia és Zsuzsa úgy tűntek el, mint a kámfor. Mindenfajta figyelmeztetés nélkül egyszerűen kiléptek Zsolt életéből.

A következő héten két dolog történt. Klaudia telefonált egy Bécs melletti menekülttáborból, hogy ott vannak, várják az ausztrál befogadást, és Zsolt ne haragudjon, mert ő vele szeretett volna kimenni, de hát ugye… A másik, hogy Zsolt munkahelyén észlelvén az űrt, egy másik ifjú hölgy (plusz egy négyéves fiúgyerek) azonnal az árván maradt férfi megvigasztalásába kezdett, ami idővel egy külön történetté nőtte ki magát, de ezzel most nem foglalkozunk.

Klaudia Bécs mellett több, mint két évig dekkolt, havonta felhívta Zsoltot és panaszkodott, de nem árulta el, hogy tervének véghezviteléhez nyújtott-e segítséget a méhhurok. Egy év után már visszajött volna hozzá, de persze a disszidálás miatt nem tudott. Két év után kikerült Ausztráliába, ahol bőségesen akad megvigasztalásra váró, faképnél hagyott magyar férfi, akik közül némi válogatás után – láss csodát – lehorgonyzott a leggazdagabb mellett. Klaudiának lett saját gépkocsija, butikokban vásárolhatott, nyáron saját tengerparti villában nyaraltak, télen pedig az ausztrál Alpokba jártak síelni. Vagyis minden maradt a régiben, csak itt senki sem beszélt magyarul.

Állapítsuk meg, hogy Klaudia szívós munkával és néhány év ráfordítással elérte azt, ami után vágyódott, de nem érezte magát boldognak, amit persze ő maga jobban tudott, mint a külső megfigyelők. Végül arra jutott, hogy édesanyját ki kellene hozatni, hátha az meghozná a kívánt változást. A ötletet tett követte, és a mama csakhamar megérkezett a sydneyi repülőtérre.

Az ember azt várná, hogy annyi év után a mama és lánya egymás nyakába borul, de nem ez történt. Katóka néni azzal nyitott, hogy milyen szörnyű volt ez az utazás, és már bánja, hogy az ő korában ilyesmire adta a fejét. Klaudia és az inkább Katóka nénihez illő férje összenézett, és egymást túllicitálva állították, hogy milyen istenien fogja magát érezni, csak legyen túl az utazás fáradtságain.

Az csak természetes, hogy a mama részére lánya és veje már előre tervezgettek kellemes programokat, amit aztán Katóka néni szokatlan zordonsága még magasabbra srófolt. Mindjárt másnap elvitték az Operába, amely építészetileg köztudottan világszenzáció. A darabonként száz dollárért megvett jegyekért cserébe a kedves mama első reakciója annak deklarálása volt, hogy ez az épület eddig csak azért nem dőlt össze, mert arra várt, hogy ő bent üljön a harmadik sorban. Az előadás alatt kifogásolta, hogy az Aidát nem olaszul éneklik, majd kifelé jövet közölte, hogy az Andrássy úti Opera előtt hasaló két oroszlán többet ér, mint az egész operaház itt Sydneyben.

Na, jó, makacskodott Klaudia, akkor a hétvégén elmegyünk a Három Nővér sziklaalakzathoz, ott fog csak a mama álla leesni. Katóka néni álla azonban a helyén maradt. Szép-szép itt minden, de a Normafánál azért mégis szebb az erdő.

Hétfőn Klaudia a mamát elvitte a George Streetre, attól már tényleg seggre kell ülnie, de a mama nem ült seggre, helyette előadást tartott, hogy néz ki ma a Váci utca, amit Klaudia el sem tud képzelni.

Klaudia és férje most már csak azért is célul tűzte ki a mama csodálatba ejtését, ezért aztán elhatározták, hogy elviszik az Ayers Rockhoz. A kérdés csak az volt, hogy terepjáróval menjenek-e vagy repülővel. A végén a repülő mellett döntöttek, de a mama kijelentette, hogy akkor sem ül repülőre, ha neki arannyal fizetnek.

Folyt tehát a méta, de hiába, a mamának semmi sem tetszett igazán. A hangulat pedig egyre fagyosabbá vált. A végén a három hónapos vízum ellenére a harminc napot sem várták meg, és „közös elhatározással” Katóka néni egyik reggel ahogy jött, úgy el is ment a British Airways egyik gépével.

 

Most pedig rajtad a sor, hogy megkérdezd, miért kellett végigolvasnod ezt a viszonylag lapos történetet? A helyzet az, hogy az a jelenség, amely a történet lényege, bizony elég gyakori. Mert mi is történt? Mint egyke, Klaudia édesanyjának másik gyereke nem volt. Elsősorban ezért nem akarta, hogy lánya külföldre menjen. Klaudiáról pedig tudjuk, hogy mániája volt a külföldre jutás. Itt tehát létezik egy konfrontáció a két nő felfogásában. Katóka néni azt játszotta, hogy ez semmi, ezért kár volt elhagyni Magyarországot. Klaudia (és persze a férje is) pedig állandóan bizonygatta, hogy a kivándorlás egy nagyon is jó ötlet volt.

De ez nem minden. Az életszerű és érthető, hogy egy idős nő szeretné, ha öreg napjaira egyetlen lánya mellette legyen. Ez messze nem patológiás, mondhatnánk, ez az élet rendje. Ott viszont kilóg a lóláb, ha valaki állandóan azt akarja bizonygatni, hogy helyes döntést hozott, ő nem cseszte el az életét, jó helyet választott élete hátralévő részének az eltöltésére.

 

Susan

Jól sejted, az a Zsuzsika hívja magát Susannak, akit édesanyja tíz hónapi ausztráliai tartózkodása után szült Sydneyben. A mama nem egészen így képzelte a dolgot, de így sikerült. Ausztráliában tilos volt az abortusz, persze csak papíron, de egy újonnan érkezettnek nem voltak meg az összeköttetései ahhoz, hogy egy nem kívánt szülést elkerülhessen.

A szép lassan felnövekvő Susan természetesen kétnyelvűvé vált, angolul éppen olyan jól beszélt, mint magyarul, eltekintve egy apróka kis akcentust, amely Budapesten oly népszerűvé tette őt, de ezzel még várnia kell. Zsuzsa-Susan nem csak kétnyelvű volt, de kultúrája is össze volt kutyulva, ha ilyesmi egyáltalán létezik. Hiába volt nyelvtudása tökéletes, az ausztrál fiúknak ezer meg egy kifogásuk volt vele szemben, amit csak úgy tudtak maguknak megfogalmazni, hogy she is so queer[3].

Aztán a sors úgy hozta, hogy Magyarországra „tévedt”, egészen pontosan a Balaton mellé, ráadásul nyáron. A cechet meg a mama állta. Zsuzsának, ahogy az várható volt, óriási sikere támadt Siófok éjszakai életében, meg a nappali vitorlás utakon. Édesanyját már a második héten azzal hívta fel telefonon, mint szólna, ha férjjel térne haza.

A Mama természetesen örül, hiszen lánya már a harmincat bőven maga mögött hagyta, és az ausztrál férfiak körében nemigen volt menőnek nevezhető. Csak hát a dolog járt némi adminisztrációval is. Na de a szerelmes szív nem ismer akadályt. Mire betoppant az ausztrál nyár, úgy karácsony környékén, Zsuzsával együtt Karcsi is kiszállhatott a Qantas Airways gépéből Sydney repülőterén, ami nem jelentett sem többet, sem kevesebbet, mint hogy ettől a perctől fogva a már két évtizede vállalkozó mama Susan nevű lánya mellett most már egy Karcsi nevű vőt is eltarthatott, és nem is akárhogy.

Probléma azonban egy sem, mivel a mama businesse virágzott, mint nyáron a mező, és ha a boldogságot – na meg a nyugalmat – pénzért meg lehet vásárolni, akkor isten neki, fakereszt. Csak hát időközben nagyot változott a világ. A múlt század kilencvenes éveiben a magyar férfiak nem szartak aranyat örömükben, ha lett egy stabil feleségük. Karcsi nagyon hamar rájött, hogy neki mindent szabad, természetesen félrekefélni is.

Csakhogy ennyire modern soha a büdös életben nem lesz a világ. Susan Karcsit kirúgta, elvégre élt ő már férfi nélkül és nem halt bele.

Aztán egy szép napon a kedves mama kapott egy levelet, amelyből megtudta, hogy a Karcsi vízumához szükséges eltartási nyilatkozat értelemében a nevezett férfit el kell tartania attól teljesen függetlenül, hogy az illető hol lakik, és mit csinál.

A nóta vége azt lett, hogy Karcsi egy Marika nevű nőt dugott, de Susan anyja tartotta el.

Analizáljak? Normális-e az, ha egy Ausztráliában született nő a Balatonnál érzi jól magát, és napok alatt felszed egy férjet? Természetesen nem. Ez csak akkor történhet meg, ha a hölgy nem egészen normális.

 

[1] művezetőnőre

[2] gyáramba

[3] Olyan furcsa alak.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2305) Fidesz tagok sötét múltja

Tibor bá’ online

 

Politikai eszmecserék esetén, amikor a baloldaliak elhívják a figyelmet a Fideszes lopásokra a válasz szinte kivétel nélkül „inkább ők, mint azok a a rohant komcsik”. Tudom, hogy az embereket lehetetlen eltéríteni a hitüktől, de az alábbi részletezést érdemes átolvasni.

A teljesség igénye nélkül:
Stumpf István – MSZMP tag, Hazafias Népfront alelnök, apósa Horváth István, volt MSZMP KB titkár, belügyminiszter;
Járai Zsigmond – MSZMP tag, kormánytag, III/2 ügynök;
Matolcsy György – MSZMP tag, III/2 ügynök;

Martonyi János – MSZMP tag, privatizációért felelős kormánytag, III/2 ügynök;
Pintér Sándor – MSZMP titkár;
Mikola István – Hazafias Népfront, elnök.

Fónagy János – MSZMP csúcsvezetőségi tag az ÓKÜ- nél;
Varga Mihály – KISZ titkár;
Pokorni Zoltán szakszervezeti vezető /apja egy Pákozdi fedőnevű III/III ügynök, aki nem vette észre a rendszerváltást. Még 1990- ben is írta a jelentéseit.
Deutsch Tamás – KISZ titkár;
Orbán Győző (Orbán apuka) párttitkár.
Orbán anyuka pedagógusi pályát cserélte fel egy pártbizottsági állásért.
Orbán Viktor – Gimnáziumi-egyetemi KISZ titkár.
Kövér László, KISZ-titkár, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága alá tartozó Társadalompolitikai Intézet munkatársa.

Úgy tűnik ezeknek az embereknek egyetlen dolog fontos, a HATALOM

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2303) A földi élet kialakulása

Tibor bá’ online

 

Evolúciós vita esetén az istenhívők kedvenc trükkje áttérni az élet megjelenése (amiről az evolúció egy szót se szól), mert szerintük az életet az isten teremtette. A teremtést – állítják – az teszi bizonyítottá, hogy a véletlen kialakulásának valószínűsége kibírhatatlanul kicsiny. Akkor nyaljuk körbe a témát Paul Davis segítségével.

Sajnos az a helyzet, hogy amikor az élet eredetéről esik szó, alig jut eszünkbe valós tény. Van valami halvány fogalmunk arról mikor indult be az Élet a Földön, aztán akad néhány érdekes elmélet, hogy hol, de hogy hogyan az már meghaladja ismereteinket. Az égvilágon senki nem tudja, hogy szervetlen vegyi anyagok keveréke spontán módon hogyan szerveződött az első élő sejtté. Lehetett közönséges vegyi folyamatok egyszerű sorozata, de lehetett egy furcsa véletlen is. A probléma fő oka, hogy mindössze egyetlen mintát tanulmányozhatunk, a földi Életet. Márpedig a földi Élet egyszerű létezése semmit se árul el arról, hogy megjelenése mennyire valószínű vagy éppen valószínűtlen, és létrejöhetett-e máshol is vagy sem.

Az asztrobiológusok nagy álma a Földön túli életből vett mintához jutás, ami összemérhető lenne a földi élettel. Amíg azonban erre várunk, kiindulhatunk az egyetlen ismert, fontos tényből, ami elárulhatja az Élet keletkezésének helyét. Mi lenne ez a fontos tény? Az, hogy az Élet megjelenése gyanús gyorsasággal, vagy hirtelenséggel következett be.

A Naprendszer körülbelül 4.550 millió évvel ezelőtti született. Nem sokkal ezt követően, úgy 3800 millió évvel ezelőtt a bolygókat hatalmas aszteroidák bombázták. Jelek vannak arra, hogy egy Mars méretű tömeg becsapódott a Földbe, ami a Hold megszületéséhez vezetett. A becsapódás következtében a Föld felülete megolvadt és elviselhetetlen forró marad néhány tízmillió évig, kizárva az Élet kialakulását.

Ugyan akkor a paleobiológusok szerint a földi sziklákból (Nyugat Ausztrália, Pilbara területek) nyert minták azt mutatják, hogy a Földön igen gazdag mikroorganikus élet létezett már 3500 millió évvel ezelőtt is. Sőt – igaz erősen vitatottan – grönlandi sziklákban talált életjelek kora szén izotópos vizsgálattal 3850 millió évesnek mutatkozik. Ezekből a leletekből az következik, hogy az Élet a Földön azonnal kialakult, amint megszűnt az aszteroidabombázás. Kérdés, hogy ez az egyszerű tény mond-e valamit nekünk az Élet eredetéről?

A tudósok nagy része úgy gondolja, hogy igen. A néhai Carl Sagan szerint az Élet gyors megjelenése bizonyíték arra, hogy kialakulása könnyen bekövetkezik, és ezért várható, hogy rajtunk kívül számtalan más bolygón is kialakult. A következtetés hibátlannak tűnik, de egyetlen mintából milyen messzire lehet következtetni? Statisztikailag mérlegelve a dolgot az a baj, hogy a leghalványabb fogalmunk sincs arról, milyen eséllyel alakulhat ki Élet jóformán semmiből. Egyszerűbben megfogalmazva, az általunk ismert egyetlen Életből nem lehet következtetni, hogy megjelenésének elkerülhetetlenül be kellett-e következnie, vagy bekövetkezése egy csodával határos véletlen volt-e.

Meg lehet viszont kísérelni a valószínűsítést. A New South Wellsi Egyetemről Charles Lineweaver és Tamara Davis statisztikai analízissel látott a probléma megoldásághoz. Eszmefuttatásukat legjobban egy lottó nyereménnyel lehet megvilágítani, ahol is az Élet maga az öttalálatos. Nos, a lottó játékosok rendszerint tisztában vannak a nyerési esélyeikkel. Magyarországon ez megközelítőleg 1 : 43.000.000 arányt jelent. De most tételezzük fel, hogy valaki úgy megy lottó szelvényt venni, hogy fogalma sincs a nyerési esélyről és a harmadik héten megnyeri az ötöst. Vajon mire következtetne? Semmi esetre se arra, hogy neki az esélye 1 volt a 43 millióhoz.

A Földön az Élet bármikor kialakulhatott volna az elmúlt 3900 millió év alatt. Azt viszont tudjuk, hogy az Életnek nevezett öttalálatost mindjárt az intervallum elején kihúzták, ami legalább is elgondolkoztató. Lineweaver és Davis számításai szerint, ha a kedvező feltételek legalább 1000 millió éven át fennállnak az Élet megjelenésének esélye meghaladja a 12 százalékot. Azaz nyolc bolygó közül legalább egyen kialakul az Élet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy galaxisunk teli lenne Életet hordozó bolygókkal, mert a „kedvező feltételt” nem ismerjük pontosan.

Ez utóbbihoz kapcsolódik annak figyelembevétele, hogy részleteiben ismeretlenek az Élet kialakulásához szükséges fizikai és kémiai mutatók, például véletlenszerűen mennyi idő alatt alakulhat ki bizonyos nagyon ritka, de alapvető fontosságú molekula az „őslevesben”. Másfelől viszont, figyelembe kell venni egy egészen más diszciplínához tartózó tényezőket, amelyek meghatározzák, hogy egy adott bolygó mennyi ideig alkalmas az Élet megjelenésére. Ilyenek például egy csillag várható élettartama, ami viszont magfizikai és gravitációs téma. Tekintve, hogy a két időskála között nincs fizikai összefüggés, nem várható véletlennek tekinthető, ha a kettő egybeesik. Ebből logikusan következik, hogy az Élet vagy sokkal gyorsabban vagy sokkal lassabban alakul ki, mint amennyi idő alatt egy tipikus csillag felhasználja a rendelkezésre álló energiát (5 és 10 milliárd év között).

A biológusok szerint az Élethez szükséges molekulák nehezen állnak össze véletlenszerűen, átlagosan sokkal tovább tartana, mint egy bolygó néhány milliárd évre tehető „lehetőség ablaka”, ami alatt egy Földhöz hasonló bolygó fenn tudja tartani az Életet. A Föld egyszerűen csak mázlista volt.

Rendben van mázli volt, de miért következett be olyan gyorsan? Végül is az Élet megjelenhetett volna akár egy milliárd évvel később is, és még mindig lett volna elég idő arra, hogy az evolúció kitermelje azokat a tudósokat, akik elvitatkozhatnak a témán még mielőtt a Nap vörös-óriássá változik. Erre a válasz rendszerint a következő. Ha az Élet megjelenésének általános esélye mondjuk 1:1012 akkor annak esélye, hogy az mindjárt a lehetőség elején következik be 1:1013, na és akkor mi van? Az élet megjelenése mindenképpen egy csoda, nem mindegy, hogy a tolvajt egy birka ellopásáért akasztják fel vagy egy bárányért?

Ez azonban egy elhamarkodott vélemény. Ennek ellenére érdekes következtetést lehet levonni Lineweaver és Davis analíziséből, még akkor is, ha a földi élet egy mázli és alig valószínű, hogy a Világmindenség megfigyelhető részén belül máshol is kialakulhatott volna. A legtöbb kutatóval egyetértve Lineweaver és Davis feltételezik, hogy az Élet a Földön szervetlen molekulákból indult ki. Viszont van egy másik magyarázat arra, miért alakult ki az Élet oly gyorsan, talán nem a Földön alakult ki. Talán a Világmindenségnek egy másik sarkából érkezett. Amennyiben a Földet bombázó aszteroidák közül valamelyik tartalmazott életcsírát, akkor az könnyedén elszaporodhatott, amint a bombázás megszűnt.

Az űrből érkező életcsíra elmélet egyáltalán nem nevezhető újnak. Elsőnek 1906-ban a svéd vegyész Svante Arrhenius állt elő az ötlettel, amit „pánspermium” névvel illetett. Napjainkban az asztrobiológusok nem kedvelik ezt az elképzelést, az egyetlen Chandra Wickramasinghe kivételével, aki a Walesi Egyetemen tevékenykedik. Az elmélet legnagyobb problémája az űrben található magas szintű sugárzás, ami minden életcsírát megöl.

Van azonban egy másik elképzelés, ami ezt a problémát megkerüli. Ez se új, mert meglehetősen bizonytalan formában Lord Kelvin beszélt róla még 1871-ben, de napjainkban új megvilágítást nyer. Ezek szerint az életcsírák sziklarepedésekben elbújva, a sugárzástól védve, utaznának a csillagközi űrben és kezdenének el szaporodni a megfelelő környezetbe érkezést követve.

Na jó! Ha az Élet meteoritba zárva érkezett meg a Földre, honnan jött? A válasz első számú jelöltje a Mars. Becslések szerint a Marsról átlagosan havonta érkezik hozzánk egy-egy meteorit, és a Mars, mint az Élet bölcsője beleillik a képbe. Igaz, hogy a bolygó felülete napjainkban fagyos, száraz sivatag, de valamikor melegebb volt és nedves. Mivel azonban a Mars tömege kisebb a Föld tömegénél, gyorsabban hűlt és az élet megjelenésére fél milliárd évvel korábban volt alkalmas, mint a Föld. Az első életcsírák mélyen beágyazódhattak a repedésekbe, ami megvédhette volna őket a bombázástól. Mindent összegezve a Marson az Élet megjelenhetett már 4500 millió évvel ezelőtt is, amikor még a Földön fortyogó pokoli állapotok uralkodtak.

A statisztikai okfejtés meglepő. Amennyiben az élet megjelenésére alkalmas állapotok a Marson jóval tovább tartottak, mint a Földön, akkor sokkal nagyobb az esély arra, hogy az Élet valóban a Marson indult el nem pedig a Földön. Ezzel azonban a történetnek nincs vége. Gondoljunk bele, ha az Élet megjelenéséhez egymást követő három különböző molekuláris „eseményre” van szükség, akkor a hosszabb ideig tartó „lehetőségek ablakával” rendelkező Mars hatványozottan valószínűbb bölcsője az Életnek, mint az alternatívát jelentő Föld. Kalkulációk szerint a marsi beindulás 125-szőr valószínűbb, mint a földi.

Természetesen van más lehetőség is, nevezetesen, hogy az Élet a Naprendszeren kívülről származik. Végül is a Föld életkora a Világmindenség korának mindössze egy harmada. A galaxisban lehettek földszerű bolygók milliárd évekkel korábban, mint a Naprendszer születése. Csakhogy a Naprendszeren kívüli eredet azt jelentené, hogy az életcsírának fényéveket kellene utazni természetesen nem fénysebességgel, a találati valószínűség pedig oly csekély, hogy gyakorlatilag nullának tekinthető. Így aztán az élet beindulásának helyéül legvalószínűbben a Marsot lehet kijelölni.

Mi támaszthatná még alá a marsi eredetet? Talán megpróbálkozhatnánk az Ember megjelenésével, ami események hosszú sorát jelenti, számtalan evolúciós lépés megtételét, amíg eljutottunk az intelligenciához. A Virginiai Egyetemről Richard Hanson közgazdász-filozófus részletesen kidolgozott egy 30 évvel korábbi elképzelést, ami a párisi Meudon Obszervatórium munkatársától Brandon Cartertől származik. Ezek szerint, ha valaminek a megszabott időn belüli eléréséhez számtalan könnyű és számtalan nehéz lépés szükséges, akkor az utolsó lépés sikeres megtétele után fennmaradt maradék idő durván megfelel a teljes sorozat legnehezebb lépéséhez szükséges idővel. Ha tehát igaz, hogy az ember megjelenéséhez szükséges lépések közül a legnehezebb maga az Élet megjelenése, és az átlagosan jóval hosszabb, mint a Föld életkora, akkor Hanson okfejtése szerint annak mázlis bekövetkezéséhez annyi idő kellett, mint a még hátralévő idő tartama. Asztronómusok számításai szerint a Napnak van még egy milliárd éve ahhoz, hogy a földi életet elpusztító hőfokra felhevüljön, ami azt jelenti, hogy az Életnek egy milliárd évre volt szüksége a megjelenéshez, ami a Föld esetében elfogadhatatlanul hosszú, de elfogadható a Marsra vonatkoztatva.

Ezek azonban semmit se mondanak el arról, hogyan keletkezett az Élet, csak azt, hogy ha a folyamat bonyolult volt, akkor a Marson indult be, ha pedig nem volt bonyolult, akkor mind a két bolygón bekövetkezhetett többé-kevésbé szimultán. Persze a statisztikai következtetés nem helyettesíti a kemény tényeket. Az igazi bizonyíték akkor fog előállni, ha majd a Marsról hozott életmintából kiderül, hogy azonos a földivel, azaz a földi életcsíra előbb volt a Marson, mint a Földön. Viszont mivel semmi megbízható adattal nem rendelkezünk a földi, marsi vagy azon túli életről, a statisztikán kívül másra nem támaszkodhatunk. Pillanatnyilag a legnagyobb valószínűsége annak van, hogy valamennyien Mars béli ősökkel rendelkezünk.

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2302) Poszt az idegenbe szakadtak részére

Tibor bá’ online

 

Nehéz elhinni, de a honlap olvasóinak kábé a fele külföldön él. Egy részük már régebben ment ki, egy másik részük újabban, Orbán „politikájának” keserű gyümölcse miatt. Időnként felemelem figyelmeztető szavam, most is ezt teszem.

Az angol nyelvű Nyugat politikai és törvényhozó szinten deklarálja az egyén mindenek fölöttiségét. Ennek ellenére érdemes megvizsgálni, hogyan szorulnak kiszolgáltatott helyzetbe, és hogyan semmisülnek meg az egyének, persze a bevándorló egyének.

Gondoljuk bele, mit érez az emigráns, amikor beteszi lábát az új hazába, a nagy lehetőségek honába tele becsvággyal, nagy-nagy tervekkel, világváltó energiával.

Eltelik némi idő, amíg a felhőkarcolók tövében rádöbbennek, hogy egy országban tökéletesen szervezett erők húsdarálójába hullva, mit ér az egyes ember? Aki ráadásul idegen, aki bármennyire törekszik a beilleszkedésre a helyiek számára élete végéig jövevény marad. Bármit tesz, bárhogy törekszik ő marad az idegen.

Személy szerint én nagyon rosszul éreztem ott magam. Persze, hogy magas az életszínvonal, sőt nagy a pazarlás. Valamikor elképzelni sem tudtam volna, hogyan lehet ilyen gazdagságban rossz közérzettel és tele szorongásokkal élni.

A bevándorló elveszti élete értelmét, végleg felszívódik az idegen semmibe. Legbelül minden emigráns szerencsétlen, nyomorult, amit persze tagad , de el ne hidd neki, hogy jól érzi magát ebben a hazátlanságban .

Az első nemzedékről beszélek, azokról, akik kimennek, akik áltatják magukat. Nem vitás, aki keményen dolgozik és van egy kis szerencséje az jól él, nem hazai, még ottani viszonylatban is viheti valamire. Kapkodnak mindenhez, ami igazolja az emigrációt, vagy legalább bele lehet magyarázni, hogy igazolja. Minden emigránsnak olyan érvrendszere kérgesedik ki, olyan szilárd logikai építmény, olyan sündisznóállás, hogy azt észérvekkel nem lehet megingatni. De akkor jönnek a pillanatok, amikor szerencsétlen nyomorultnak érzik magukat, és ezzel az érzéssel nem lehet vitatkozni.

Mindnyájan szerencsétlenek, de nem mindnyájan vallják be se egymásnak se pedig az otthoniaknak, nekik a legkevésbé.

Vannak a kivándorlásnak olyan velejárói, amelyet a kikívánkozók a  „a távoli fű zöldebb” bűvöletében nem láthatnak.

Gyermekeik világnézete rendszerint az övéikhez hasonló, tudnak valamennyit magyarul és jóindulattal, szeretettel gondolnak Magyarországra. De ők nem annak a hazának a gyermekei. Ott születtek, és Magyarország  már nem az ő hazájuk. Az ő számukra nem jelentenek semmit azok a kedves versek, írások, melyek között a kivándorlók felnőttek. Bizonyos mértékig “idegenek” egymásnak, és ezt a köztük levő kulturális különbséget sehogyan sem lehet áthidalni. A bevándorló átplántált, ám gyökértelen.

Ezek az érzelmek sokkal mélyebben sajognak, mint ahogyan azt elképzelni lehet. Van a kivándorlóban egy mélyen érzett honszeretet, ami normális embernél természetes, amire nem gondolnak, a minden más szempontot félretevő, csupán azonnali, önző, anyagi érdekekért kapkodók.

Kamaszkori fellobbanásokban olyan gyakori, hogy szinte már természetes, hogy egy érzelmi-gondolati hullám, a hangulati hatásokra fogékony lélekben végigsöpör, s egy vérszegény szálacska pillanatnyilag minden egyéb köteléknél erősebbnek tetszik.

Egy futó nyári kaland olasz sofőrje, francia tengerésze, a beat, a pop, a hippi, a romantika, külföldi nagybácsi, rokon, ismerős biztató vagy dicsekvő levele elég lehet ahhoz, (minél sivárabb valakinek az érzelmi, értelmi világa, annál inkább elég ahhoz) hogy minden egyéb kötelék “engedjen”. Amely a családhoz, a szülőföldhöz, a barátokhoz, ismerősökhöz, a hazához fűz. Átmenetileg ez elég lehet. Valameddig.

Amikorra azután az érzelmi hullám lefut, s az ábrándok elfolynak, a véznácska szál elsorvad magától. Az elszakított kötelékekről pedig kiderül, hogy elszakíthatatlanok. S ha könnyen engednek is, a lélek mély rétegeiben megfeszülnek, és később erősebben kötnek, mint valaha.

Már hogyne csábítana sokakat maga a lehetőség, hogy megtakarítsák maguknak ezt a kemény munkát, áldozatot, és egyik napról a másikra fejest ugorhatnak olyan fejlett civilizációkba, “jólléti társadalmakba”, melyet hazájukban évtizedek múlva sem biztos, hogy megvalósíthatnak az utódok.

Noha e vonzás ellenében erős hatások érvényesülnek, az emberi kapcsolatoknak az együvé tartozásnak azok a pénzzel megfizethetetlen értékei, melyeket csak a hazai környezet nyújtja. Még a legelmaradottabb ország szülöttjének is csak a hazai környezet lehet.

Sokan éppúgy képtelenségnek érzik, hogy hazájukat, a szűkebb-tágabb családi kört, barátokat, ismerősöket, szülőföldjüket elhagyják anyagi jóllétért, mint egy gyermeknek megszökését módosabb szülők gyermekeként.

Szokás letagadni, elleplezni a honvágyat, mint otthon a szerelmet, mint napjainkban minden nagy érzést, elérzékenyülést. A hűtlenség emberi vonás, hűtlenség a szerelmeshez, a házastárshoz, a szülőföldhöz, hazához.

De idős korban a hűtlen természetűeket is elfogja a honvágy. Ha vannak gyerekei, azért mert eltávolodtak a gyermekei. Még inkább az unokái, az ott születők, nevelkedők már nemcsak más nemzedék, de más nemzet, más kultúra, más fajta ember. Szülők és gyermekek már álmodni is más tájakról és más nyelven álmodnak.

A gyermektelen öregekben még inkább feltámad a honvágy. Meglehet nem is a vágy vonzza őket a szülőhazába a maradék rokonaik, ismerőseik körébe, hanem a menekülés ösztöne taszítja az irtózattól, a szánalmas és végleges megsemmisüléstől, amely idegen földön, idegen környezetben, süket és közönyös idegenek között vár minden gyökere-szakadt, és még elfajzott gyümölcsöket sem hozó bevándorlóra.

Rettenetes dolog, ha nincs gyökerünk a világban, otthontalanok vagyunk, elszigetelődünk, nem vagyunk a helyünkön. Egy olyan országban élnek, amihez semmi közük.

Apa, anya, barátok, kortársak nélkül. Anélkül, hogy megvethetnénk a lábunkat a földön.

A bevándorló sohasem lesz amerikai, ausztrál, kanadai, vagy bármi. Minden embernek csak egy szíve van és az (a mi esetünkben) magyar. Az édes haza nem külhon, hanem Magyarország, és ezen nem akarnak, de ha akarnának se tudnának változtatni. Legszívesebben otthon élnének.

Az emigráns egyre rosszabb közérzettel, egyre magányosabban lebeg az űrben.

Ha azt tapasztalják, hogy a körülöttünk élők nincsenek egy hullámhosszon velük, nem értik meg, az még rosszabb mintha teljesen egyedül lennének. A magányosságot nem oldhatja fel akárki.

Talán még annyit lehetne hozzátenni, hogy általában 6 év után senki se jön vissza. Ne álmodozz, hogy majd ekkor, meg akkor. A valóság a SOHA.

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2301) Fehérek halála (avagy, én imádom a kihalást hirdetni)

Tibor bá’ online

 

Oké, oké, neked van igazad, a globális melegedés meg fog torpanni, majd visszafordul. Az egész mánia csak egy súlyos tévedés volt. Miskolczynak igaza van. A Föld kiegyenlíti önmagát, hála a vízpárának, stb. stb. Kár volt magunkat halálra idegesíteni.

Igen ám, de találtam egy francia honlapot Institut des Libertés címen, amin megszólalt Drieu Godefridi belga filozófus, szerző, és úgy mellesleg klíma szkeptikus, akinek érdekes véleménye van. Íme:

Mindössze 30 vagy 40 év kell ahhoz, hogy Európában több legyen a muszlim, mint a keresztény népcsoport. Miért? Mert az európai fehér ember talált egy igen sikeres módszert arra, hogy kiirtsa önmagát.

Ha erre a tényre valaki hangosan rámutat, akkor azt egy vad kárhoztatás követ a szajha médiában, mert Európában nem csak az „őslakósság” haldoklik, de a szólásszabadság is.

Ez lesz a világ legmagasabb minaretje

Tény az, hogy a keresztény Európát kihalás fenyegeti. Ilyen egyszerűen. Miért?

Egy faj fennmaradásának záloga a 2,1 minimális fertilitás. Azaz házaspáronként átlagosan 2,1 gyerek lenne, de csak 1,4 van, ami várhatóan nem növekedni, hanem csökkenni fog.  Ezzel szemben a muszlim nők átlagosan kb. 4 gyereknek adnak életet. Vagyis az ő fertilitásuk 4,0. Ha feltesszük, hogy ma a lakosság muszlim részaránya 10 százalék, akkor a számítások szerint maximum 40 év alatt több lesz a muszlim, mint a keresztény.

1,4 fertilitási rátával két generáció után a ma élő 100 emberből csak 42 utód lesz.

Nem kell nagy képzelő erő annak kiderítésére, hogy ez mit jelent. Jóval az eltelt 40 év előtt a helyzet elviselhetetlenné fog válni, mert a keresztény oda tartja a másik orcáját is, a muszlim pedig egy rozsdás bicskával elvágja a nyakad. A liberális média híreiből „kifelejtik” a muszlim erőszakoskodásokat, plasztikusan ecsetelik, hogy kötelességünk nagylelkűen segíteni őket. Emberbaráti szeretetből hagyjuk, hogy az egyik mecsetet a másik után húzzák fel, ahonnan az imám ragyogóan tudja hirdetni egy általunk nem ismert nyelven, hogy minden gyaurt meg kell ölni, mert Allah ezt várja el tőlük. Aki legyilkol minket az a paradicsomba jut, ahol 64 szűz várja, hogy jutalmul ő vegye el a szüzességüket.

Szóval, nem tartom kizártnak, hogy utódaid megússzák a klíma katasztrófát, de a rozsdás bicskát egészen biztos nem ússzák meg, mert még védekezni se lesznek képesek. Miért lennének, a helyszíni tudósítás képeiből kisatírozzák az aprócska vértócsát, mert „megrázó felvétel”. Miközben a muszlimok a 7 éves gyerekeket arra tanítják, hogyan kell elvágni egy megkötözött keresztény nyakát.

Erre a szajha média mit mond? A muszlimoknak csak egy egészen apró hányada radikális, a többség békés együtt élő. Elhallgatják a valóságot. Mohamed annak idején egy olyan vallást honosított meg, ami ragyogóan passzolt a vad, nomád emberek alap természetéhez. Szent könyvükben, a Koránban olyan passzusok vannak, amik képesek bárkiből előhívni a vérszomjas vadállatot. Igen, a legtöbbjük békés, barátságos ember, de valamennyiben ott van a potenciális gyilkos, ami vagy előjön, vagy nem. És ez a lényeg.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2300) Szerelem (átkozott szerelem)

Tibor bá’ online

 

A szerelem az éhség és a „mániás-megszállottság rendellenessége” (angolul: obsessive-compulsive disorder) kereszteződése, de én inkább azt mondanám, hogy szexualitással kapcsolatban kiváltott ideiglenes, egzaltált állapot.  Valójában olyasmi érzés, mint a csokoládémajszolás. A szépség pedig a szerelmes ember szemében nem sokat nyom a latba.

A szerelmes emberek agyában lejátszódó folyamatok kutatási eredménye hideg vizes zuhanyként hűtötte le ősidők óta dédelgetett romantikus elképzeléseinket. Helen Fisher (Rutgers University, New Jersey) antropológus által vezetett kutató csoport felkért hét férfit és tíz nőt – akik azt állították magukról, hogy halálosan szerelmesek – hogy nézzenek meg szerelmünkről egy fényképet, illetve más ismerős személyről, miközben rá voltak kötve egy mágneses-rezonancia erősítés elvén működő leképezőre (MRI).

Az MRI leképezés szerint egy szerelmi viszony elején az indítékkal és jutalommal asszociált, dropaminben gazdag agyterületek nagyfokú aktivitást mutatnak, amikor szerelmük fényképét látják. És persze minél mélyebb a kapcsolat, annál nagyobb az aktivitás.

A kutatókat meglepte az, hogy bár a szerelem nagyfokú érzelemgazdagságot jelent az agy érzelemért felelős részében az aktivitás nem növekedett meg. Ezek a részek mind addig nem aktiválódtak, amíg a kapcsolat nem ért el egy későbbi, érettebb szakaszt.

Az eredmények azt sugallják, hogy a romantikus szerelem mindössze egy indíték, egy ösztönző erő, mint amilyen az éhség vagy a szomjúság. Egy kapcsolat elején az agy tervezéssel van elfoglalva és az élvezet megszerzésére hajt. Csakhogy a „ráhajtással” foglalkozó agyterület akkor aktiválódik, amikor az ember például csokoládét majszol.

Az eredmények szerint a szerelem hasonlít a mániás-megszállottság rendellenességére (MMR), (amit én egzaltált állapotnak becéztem), mivel a kutató­csoport olyan agytevékenységet észlelt, ami az MMR-re utalt. Megjegyzendő, hogy az aktivitás intenzitása egyenesen volt arányos a kapcsolat hosszával, kitartva egészen az érzelmi állapot beköszöntéséig. Ennél a pontnál az ember átlép „mániáján” és, egy tartós kötődést alakít ki, vagy a szerelem megszűnik (vagyis az egzaltált állapot).

Tapasztalat szerint azoknak az embereknek az agyában alacsony a szerotonin szint, akik MMR-ban szenvednek. Ez összevethető azzal az 1999-es olasz jelentéssel, miszerint szerelembe eső emberek vérének szerotonin szintje meredeken zuhan (NewScientist 1999-07-31. p 42.) Viszont a depresszióban szenvedőknek is alacsony a szerotonin szintje, aminek emelését antidepresszánsokkal érik el. Ez az eljárás azonban problémát okozhat az agy megfelelő részének érzékenysége miatt. Konkrétan antidepresszánsok szedése megakadályozza a szerelembe esést.

Nem megmondtam? Idegnyugtatók hatása alatt az egzaltáltság nem tud kialakulni. Illetve a nyugtatók szedése csökkenti a halálos szerelem mértékét. De ez nem minden. A hatás nők és férfiak esetében nem ugyanaz. A szerelmes nő már a kapcsolat elején nagyobb érzelmi aktivitást mutat, és partnerük fényképének láttán a férfiaknál sokkal jobban átkutatják memóriájukat, újfent átélve múltbéli emlékeiket. Az sem fog meglepni senkit, hogy a szerelmes férfiak szerelmük fényképének láttán a nemi élvezetre koncentrálódnak, Helén Fisher szerint „aktiválódik a pénisz duzzadás tartománya” 😀 .

Egy másik érdekessége a kutatásnak az, hogy bár vonzónak találjuk a partnerünket, és a fényképe vágyat ébreszt bennünk, az agyunknak legalább egy része, amelyik esztétikai bírálatokkal foglalkozik, nem vakul el. A csinosságot igen objektíven állapítja meg, megegyezően semleges megfigyelő véleményével. Magyarul, a szerelem vak.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(761) May Károly és fantasztikus világa

Tibor bá’ online

Vasárnapra, könnyű olvasmánynak egy 5 éves repríz, amit Indiánlánynak köszönhettek.

Kulturális eleink logikáját vagy nem értem, vagy nem volt nekik. Moliere csak ennyi… Moliere, nincs keresztneve. Victor Hugo-nak van keresztneve, méghozzá franciásan írva, és megelőzi a családi nevét. Ezzel szemben May Károly akár magyar is lehetne. Sokáig azt is hittem, hogy magyar, csak amikor a házban egy velem azonos korú zsidó fiú kiröhögött, mert Winnetou mind a négy magánhangzóját kiejtettem, akkor tudatosodott bennem, hogy talán amerikai. De ez lényegtelen volt. Ami számít, hogy az én korosztályom gyakorlatilag May Károly ifjúsági regényein nőtt fel. Magát az írót megszemélyesítő Old Shatterhand mellettem aludt az ágyban, mert lefekvés előtt hatodszor is elolvastam a harmadik fejezetet. Második elemiben, hét évesen,  a nyári táborban May Károly indián csatáit játszottuk el, természetesen félmeztelenül, tollkoronával a fejünkön. A wigwam, tomahawk, calumet, sápadt arc, préri fogalmakat előbb ismertük, mint az anyám tyúkját, mert valami oknál fogva May Károly történetei egyszerűen elvarázsoltak a gyermek szíveket. – – – Felmerülhet benned a kérdés, hogy így nyolcvan környékén hogyan jutott eszembe May Károly. Nos, gyermekkorunk minőségének fontos meghatározója, a Szászországú születésű May Károly halálának pénteken volt a 100. Évfordulója. Ezek szerint amikor én olvastam könyveit, már akkor is 30 éve a boldogabb vadászmezőkön lovagolt medveölő puskájával.

Bár az író egyes szám első személyben írta könyveit, valójában sose járt a vadnyugaton, leírásai szigorúan az egyéni fantázia szülte történetek voltak, amikhez használt némi korai útleírást. Kevesen tudják, hogy May Károly vakon született, látni csak 4 éves kora után tudott egy viszonylag egyszerű műtét után. Felteszem, mivel a vak kisgyereknek el kellett képzelni a maga körül elterülő világot, a képzelőereje korán kifejlődött, aminek később nagy hasznát vette. Ifjabb korában többször is ütközött a törvénnyel, mert nem rettent vissza a csalástól-lopástól, hírhedt con-man volt (amikről igaz történeteket most olvashattok a Légy az én palimadaram szemelvényekben). Ezt az előéletét talán kihagyhatta volna, de sajnos írással csak évekkel később próbálkozott, kirobbanó sikerrel. Világszerte 200 millió példányt adtak el könyveitől, amit 30 nyelvre fordítottak le. Érdekes, hogy az angolszász világban az író majd totálisan ismeretlen. Nagy sikert csak a német ajkú területeken ért el, amihez hasonlót csak a volt monarchia országaiban tapasztalhatunk. Kreált álomvilágát az tette nem csak hihetővé, de természetszerűen elfogadottá, hogy könyvei szereplői nem változtak. Ha nagyon akarnánk, May Károlyt kinevezhetnénk az első zöldnek, akinek pontosan ki nem fejtett véleménye határozottan civilizáció ellenes volt, és egyértelműen természetbarát.

 Szülőföldje a volt NDK-ban helyezkedett el, de a kelet német rezsim sokáig nem tudta hová tenni az ország szülöttét, könyvei be voltak tiltva. Aztán némi fanyalgással a 80-as években rehabilitálták Luther Mártonnal és Nagy Frigyessel együtt. Nem így az NSZK, ahol bélyeg kibocsátással emlékeztek meg róla 1987-ben. A német indiánfilmeket a jugoszláv hegyekben forgatták, amelyeket felnőtt fejjel megmosolyogni valónak találtam, de ez nem az író „bűne”. A kék szemű germán szereplőket nehéz volt indiánoknak elképzelni. Szülővárosa, a szász Hohenstein-Ernstthal ma már természetesen büszke fiára.

Önéletrajzát (amihez pózolt is)  legalább olyan fantáziával színezte ki, mint regényeit. 166 centiméterével, és meglehetősen göthös termetéhez képest saját történetei alig voltak hihetők, és amikor felfedezték a csalást nyomban magába roskadt, de a körülötte kialakult legendának semmi se ártott. Kisdiák hódolóinak szükségük volt egy vadnyugati álomhősre.  De mi volt az, amit el kívánt tüntetni múltjából. Akadt néhány dolog. Egy időben szemorvosnak adta ki magát és vényeket is írt. Ez ugye sarlatánkodás, de nem riadt vissza egyszerű lopástól sem. Az első alkalommal 4 év és egy hónap elzárásra ítélték, de óriási szerencséjére „reform börtönbe” került, ami egyfajta kísérlet volt. Itt egy 4000 kötetes könyvtárban tevékenykedhetett, ami lehetőséget biztosított számára útleírások olvasására, ami meghatározta érdeklődését. Idős korában az őt irányító személyiségének sötét oldalait úgy jellemezte, hogy „mindenfajta karakter van bennem elbújva, melyek mindegyike részt akar vállalni aggódásaimban, munkálkodásaimban, alkotásaimban, írásaimban.”

Első börtönbüntetéséből alig szabadult, amikor detektívnek adta ki magát, aki hamis bankok után kutatva egy kereskedőtől nagyobb összeget vitt el, heteken belül billiárd golyókat lopott, majd egy lovat. Letartoztatásakor a rendőrségnek azt mondta, hogy Albin Wadenbach-nak hívják és egy Martinigue-i ültetvényes fia. Nem csoda, hogy egyesek gyanítása szerint May enyhe elmebetegségben szenved. 2003-ban Edgar Bayer pszichiáter pszichés utóvizsgálata szerint May Károly nárcisztikus személyiségi zavarral küszködött. Ennek tipikus szimptómája az excesszív önértékelés, fékezhetetlen csodálási vágy, és álmodozás a határtalan sikerességről.

A szerző 32 éves volt, amikor szabadult a waldheimi börtönből. Ezt követve Amerikába akart kivándorolni, de helyette megírta az Egy sokat utazó ember naplójából című epizódját, amit a Deutsches Familienblatt magazin leközölt. A messzi földről szóló fantáziák jó időben, jó helyen jelentek meg, az olvasók vették, mint a cukrot. A kiadó a szerzőt ellátta folyamatos rendelésekkel. May Károly útja megnyílt a sikerhez. A formula viszonylag egyszerű volt. A tényeket kellő módon kellett összekeverni a fikcióval, de May ösztönszerűen megérezte, hogy az olvasók autentikus történetekre vágynak, tehát utalásokat tett arra, hogy történetei nem csak kitalációk, hanem saját tapasztalataira támaszkodnak. Linzben létrehozott egy fotóstúdiót, ahol vadnyugati fényképek készített magáról. Fegyvert gyártatott, magáról és egyéb tárgyak segítségével valósnak tűnő képek készültek. 1896-ban a tiszteletdíjakból vett egy házat, a Shatterhand villát, amit teli pakolt „eredeti” relikviákkal a látogatók részére. Néha előfordult, hogy az érdeklődő látogatóknak azt mondták, hogy a nagy utazó éppen úton van. De a határvonal a valóság és a fikció között egyre homályosabbá vált. Az újabb és újabb történetek nem illettek bele a képbe.

May Károly oly mértékben élte át megrajzolt szerepét, hogy valószínűleg őszintén azonosult azzal. Nem hazudozott, ezért nem is figyelt a plauzibilitásra. Szerepének betöltése után a fantáziájának nemigen volt felső határa. Pont úgy mint a Gyűrűk urának az ő sikerének is ez volt a titka. Az olvasó el akar bűvölődni. A nyilvánvalóan irracionális részleteket utólag megmagyarázta, amit az olvasók elfogadtak.

De a hazug és a sánta kutya esete őt is utolérte. May ösztönszerűen ráérzett mit kívánnak tőle a rajongói. Kinyomtatott beszámolóiban panaszolta, hogy nincs nyugta az állandó látogatóktól, miközben a személyzetének meg volt mondva, hogy ha keresik „nincs itthon”. A levelekre viszont azonnal válaszolt, amiben egészen személyes dolgokat is megírt és ellátta fényképeivel. Tulajdonképpen napjaink celebjeinek a pr-ját követte, de a sok – abszurditásba hajló – hazugság (40 nyelven beszél, 1200 különböző dialketben) olyan ellentmondásokat szült, ami várhatóan valakinél lecsapja a biztosítékot. A leleplező iromány hatására May pánikba esett és jogi útra terelte a dolgokat, bár ne tette volna. Tíz év alatt minden kiderült, beleértve ifjúkori bűnözéseit is. A kókler ott állt meztelenül, de könyveit tovább vásárolták, mintha mi se történt volna. Az embertömegek nem az igazságot akarják tudni, hanem azt várják, hogy elaltassák őket.

A tíz évig tartó polgári per May Károly győzelmével végződött. A vádak alól felmentést kapott. Theodor Ehrecke a Berlini Városi Törvényszék (Legyen Orbánnak igaza 😀 )  főbírója úgy gondolta, hogy a tollak emberét megilleti a jog, hogy úgy értelmezze az igazságot, ahogy azt az írói vénája diktálja, és „May Károly szerintem költő”.

 Néhány évvel halála előtt 50.000 Márkával a zsebében, ami egy hatalmas összegnek bizonyult, a kor leghíresebb és egyben leggazdagabb szerzője végre átruccant New Yorkba, és az-az ember, akinek otthona a vadnyugaton volt, most jól nevelt turistákhoz illően meglátogatta a Niagara vízesést, majd átment Bostonba, vet pár szuvenírt feleségének, és megírt néhány üdvözlőlapot, amiket elküldött Németországba. Útjának legszomorúbb állomása egy rezerváció meglátogatása volt, ahol az általa favorizált apacs indiánok leszármazottai nyomorogtak. Készült róla és az ágyékkötőben ékeskedő törzsfőnökről egy közös fénykép. Tudta ő jól, hogy miért kedvelte sokkal jobban a karosszékutazást a valódival szemben. A valóság messze el szokott maradni a fantázia mögött, ráadásul senkit se érdekel.

Én pedig hálát adok a sorsnak, hogy ennek a megemlékezésnek a törzsanyagát 😀 (Jan Fleischhauer) 80 nem pedig 8 évesen hozta utamba a sors.

______________________________________________________________________

wigwam, tomahawk, calumet, = indián sátor, csatabárd, békepipa

______________________________________________________________________
______________________________________________________________________
______________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2299) Fordítás

Tibor bá’ online

 

Donald Trump a következőket mondta (idézés):

„The United States has great strength and patience, but if it is forced to defend itself or its allies, we will have no choice but to  totally destroy North Korea”.

Ez magyarul (szerintem): Az Egyesült Államok igen erős és nagyon türelmes, de ha arra kényszerítik, hogy megvédje magát vagy szövetségeseit, más választása nem lesz, mint Észak Korea teljes megsemmisítése.

Ez meglehetősen durva fenyegetés, amin az egész világ fel is zúdult, de nem így a szajha média, beleértve a magyar szajha médiát is. Nézzünk egy fordítást!Az Egyesült Államok ereje és türelme óriási. De ha saját és szövetségeseinek érdeke azt kívánja, akkor nem maradt más választásunk, mint hogy teljesen elpusztítsuk Észak-Koreát”.

A kényszerítésből érdek megvédés lett. Nagyon nem mindegy melyik.

Nézzünk egy másikat: „Észak Koreát a teljes megsemmisülés fenyegeti, ha az Egyesült Államoknak meg kell magát védenie”.

Fenyegeti-fenyegeti, de ki által?

Ehhez csak annyit érdemes még hozzátenni, hogy amikor a Világ a késhegyen táncol, nagyon nem mindegy, hogy egy-egy főszereplő mit mond, és az hogy van lefordítva.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2298) Nem-nem, az észak koreai rakétákat nem tudjuk lelőni

VIP. 251

 

Az esszé szerző Joe Cirincione a Ploughshares Alapítvány elnöke, a Nuclear Nightmares című könyv szerzője: A Föld biztonságba helyezése mielőtt túl késő lenne. Balra a szerző képe látható.

Legfőbb ideje annak, hogy a nemzet vezetői reálisan nyilatkozzanak a rakétaelhárításról. Ugyanis az egyszerű oka annak, hogy nem lőjük le az észak koreaiak tesztrakétáit, nem vagyunk rá képesek.

___________________________________________________________________________

A teljes fordítást E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek.

___________________________________________________________________________

A jelenlegi előfizetés a 52 db VIP fordítással lejár. A subscribe (előfizetés) nem változik, legalább 6000 Ft adomány a honlap költségeinek a fenntartására. A következő forduló szintén 52 fordításból áll (mert 52 hét van egy évben, bár a heti egy fordítást fenntartani nem lehet).  Aki újra előfizető kíván lenni az már átutalhat: OTP 11773030-00271383. Új előfizetők, vagy érdeklődők itt érhetnek el: evatibor#t-online.hu. Természetesen # helyett kukac. Átutalás után kérek egy E-mailt, elég rajta egy szó: átutalva. Ezzel nekem könnyebb az adminisztráció, és elkerüljük a késést. Új előfizetőknek elküldöm a VIP 251 és VIP 252 fordításokat is a következő 52 fordítástól függetlenül, vagyis 54 fordítást fognak kapni.

 

A következő VIP sorozat előfizetői “soron kívül” megkapják még az alábbi fordításokat is:

Város vagy Vidék

Élelmiszer tárolás

Víztisztítás (pocsolyából ivóvíz)

Tíz túlélési téma

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2297) Elnökök beszéde

Tibor bá’ online

 

Trump amerikai elnök 40 perces beszédének lényege az ENSZ közgyűlés előtt

Hacsak Észak Korea nem hátrál meg, kénytelenek leszünk totálisan megsemmisíteni Észak Koreát. A rakéta ember öngyilkosság felé halad rezsimjével együtt.

Vagyis Trump tárgyalni nem hajlandó, békét kötni Észak Koreával nem hajlandó, de ha Észak Korea nem engedelmeskedik, nem hagy fel az önvédelemmel, akkor elpusztít 25 millió ember, természetesen nukleáris fegyverekkel, ami a térséget is elárasztja radioaktív szennyezéssel. Ha a fenyegetését nem váltja be, akkor az egész világ kiröhögi, ha beváltja, akkor megnézhetjük magunkat.

Putyin orosz elnök legrövidebb beszéde az Orosz Parlamentben

Oroszországban oroszként szeretünk élni. Bármely kisebbség, bárhonnan is érkezett, ha élni, dolgozni és táplálkozni kíván Oroszországban, oroszul kell beszélnie és az orosz törvényeket kell tiszteletben tartania. Ha valaki Sharia Törvénye szerint a muszlimok életét akarja élni, őszintén azt ajánljuk számukra, hogy menjenek és éljenek ott, ahol az az állam törvénye.

Oroszországnak nincs szüksége muszlim kisebbségre. A kisebbségeknek van szükségük Oroszországra, és nem biztosítunk számukra előjogokat, vagy a törvényeinket nem próbáljuk a szájuk íze szerint módosítani, tekintet nélkül arra, hogy milyen hangosan visítják: „diszkrimináció”. Nem fogjuk tűrni az orosz kultúrával szembeni tiszteletlenséget.

Jobban tesszük, ha a „demokráciának” nevezett öngyilkosságokból tanulunk — Amerika, Anglia, Németország, Franciaország és Hollandia — amennyiben, mint nemzet túl akarjuk élni. A muszlimok elfoglalják ezeket az országokat, de nem fogják elfoglalni Oroszországot.

A mi orosz kultúránk nem kompatibilis a kultúra hiányával vagy a Sharia Törvényének, és a muszlimok primitív életmódjával.

Amikor ez a tiszteletreméltó törvényhozó testület új törvények megalkotására gondol, elsősorban az orosz érdekeket kell szem előtt tartania, nem figyelmen kívül hagyva, hogy a muszlim kisebbségek nem oroszok.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2296) Fontos adatok (a tudományt rühelők figyelmébe)

Tibor bá’ online

 

Természetesen nem a 92-64-92-re gondolunk, ami az ideális nő csípő-derék-mellbősége, sokkal inkább azokra az adatokra, amikre tudományos, főleg asztronómiai és részecskefizikai kutatások során bukkannak. Más diszciplínáknál, mint például biológia, farmakológia, ugyanis nem oly nagyon kényesek a valószínűségre. A fizikusok azonban kínosan ügyelnek arra, hogy a matematikai végeredménybe ne férkőzhessen hiba.

Újabban azonban a fizikusokban életre kelt egy egészséges kétely, vajon helyesen járnak-e el. Ugyanis a kutatás jelenlegi területein (lásd a bekeretezett részt) az abszolút bizonyosság kontra produktívnak tűnik. Különben én nem vagyok megelégedve a statisztika alkalmazásával. Ugyanis a 95 százalékos bizonyosság márszignifikánsnakszámít, stb. Ismert tény, hogy különböző szignifikanciai szintek vannak. Itt viszont arról van szó, hogy a fizikusok mind a mai napig jóval nagyobb bizonyosságra törekszenek, mint a többi diszciplínában dolgozó kutatók.

Miről is van szó? Olyan csillagokról, melyek megjelenítéséhez a legnagyobb teleszkópoknak is 10-12 órás exponálásra van szükség a legérzékenyebb lemezen is. Vagy a keresett részecske olyan ritkán lép kölcsönhatásra, hogy sok millió mérés közül mindössze egy-kettőről valószínűsíthető az azonosítás. Ez azonban messze van az elvárt bizonyosságtól.

Az említett „egészséges kétely” azonban erősen öncélú. Egyszerűen arról van szó, hogy huszonöt éve nincs előrelépés se a részecskefizikában se pedig az asztronómiában, és az anyagi források kezdenek elapadni.

Ez körülbelül azzal egyenlő, amikor az NDK-ból importált gépkocsik kipufogógáza nem felelt meg az előírt tisztasági értéknek, a hatóságok egyszerűen megemelték az elfogadható tisztaságszintet, ami után megfeleltek.

Irgalmatlan fontos lenne már megtalálni a sötét anyagot és a Higgs részecskét. Van is valami, csak nem elfogadható a bizonyossága. A CERN-nél 2012-ben találtak egy kötegben négy darab részecskét körülbelül a várt energiával. Csakhogy ez az eredmény több millió ütközés eredménye, ami az eredményt elbizonytalanítja. Mivel a LEP-et (Nagymérető Elektron Pozitron Ütköztető) le akarták bontani a tudósok tettek még egy kétségbeesett kísérletet, aminek eredményeként a szignifikanciaszínt 2 ezrelék volt. Nincs olyan gyógyszer, amit ilyen statisztikai eredménnyel ne dobnának azonnal piacra. A részecskefizikusokat azonban nem elégítette ki. Ők abszolút biztos eredményt akarnak kapni, ami most megváltozó félben van.

Végül is megvan a Higgs részecske 99,8 százalék biztonsággal. A kérdés persze az, hogy a kutatáshoz közvetlenül nem csatlakozók el fogják-e fogadni ezt a bizonyosságot. Egyelőre még nem mutatnak sok hajlandóságot. A média viszont igen.

A történetből sok minden leszűrhető, de én a következőt választom. A világ gyorsan változik, a tudományos értékek egyre-másra megdőlnek, és minden átértékelődik. Aki ezzel nincs tisztában az már soha az életben nem fog tisztán látni. Mit? Mindent, amit érdemes. Itt a következő történet.

A társadalom és a Tőke (jobb kifejezés nem jut eszembe) egyre gyakrabban kerül konfliktusba. Az atomipar, a genetikailag módosított termékek, gyógyszerek, a passzív dohányfüst. Szóval van néhány. A társadalom gyanakszik, a Tőke hazudik, tudósokon keresztül, akiket megvesz kilóra.

Az utca embere évek óta tapasztalja, hogy az egyik tudományos eredmény néhány hónap késéssel üti a másikat. Egyszer azt halljuk, hogy a szabad gyökök lassítják az öregedést, aminek hatására súlyos ezrekért vásárolunk szabad gyökökkel dúsított étrend kiegészítőket. Aztán hamarosan kiderül, hogy az egész csak vaklárma. Ugyanez vonatkozik a passzív dohányfüstre is, ami hol ártalmas, hol pedig ártalmatlan.

Sokszor a látszólagos jó szándék mögött is turpisság húzódik. Biotermék, biogazdálkodás, biováros meg, amit akarunk, ötszörös felárral. Egészséges kezdeményezés vagy hatalmas kaszálás? Ki tudja. Állítólag ez most itt az információs társadalom. Ügyes megállapítás, és ráadásul igaz is. Egyetlen hibája, hogy az információ reménytelenül össze van keverve a dezinformációval. Ember legyen a talpán, aki a kettőt szét tudja választani. Pedig tényleg szükség lenne néhány fontos és persze megbízható adatra!

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőséggel

(2295) Mi van a hirtelen melegedéssel?

Tibor bá’ online

 

A Climate Science, Awareness and Solutions közreadta a 2017. augusztusi adatokat. Ezek szerint a 2017. augusztusa volt minden idők második legmelegebb augusztusa. A minden idők alatt azt kell érteni, hogy 1880 óta. Innen számítják a relatív “megbízható” méréseket.  Az 1951-1980 középértékhez viszonyítva 0,85 °C-al volt melegebb. A legmelegebb augusztus 2016-ban, vagyis múlt évben volt. Az akkori érték 0,99 °C. Az idei érték elég tisztességesen maradt alul.

Ugye a múltkoriban az volt a kérdés, hogy a 2016-os rendkívüli kiugrás csak az El Nino-nak köszönhető-e, vagy pedig a régen emlegetett hirtelen melegedés kezdetét jelenti-e. Akkor én azon az állásponton voltam, hogy a válaszra még várni kell egy kicsit. Ha a 2017. augusztusa melegebb, mint 2016. augusztusa, vagy legalább is hasonló az anomália, akkor a hirtelen melegedéssel állhatunk szemben. Most viszont világosan látszik, hogy nem erről van szó. A hirtelen (abrupt) melegedés nem látszik beindulni. Ezt mutatja az északi sark jégterülete is, ami a szeptember közepei minimummal jellemezhető. Nos, az idei minimum mindössze az ötödik a sorban. Nem csak 2016. utasította maga mögé, de még másik három év is (2012, 2013, 2015). A hirtelen nevű mumussal kapcsolatban, biztosat csak 2019 végén tudunk mondani.

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2294) A Nürnbergi ítélet

VIP. 250

 

Néhány éve szenzáció számban ment, hogy egy David Irving nevű angol történészt Ausztriában elítéltek 3 évre, mert tagadta a Holokausztot. Ez ellen fellebbezett, de közben is ült, összesen 14 hónapot. Végül a legfelsőbb bíróság megváltoztatta az ítéletet egy év börtönre + két év felfüggesztett elzárásra. Vagyis azonnal kiengedték a börtönből. Tagadta-e a Holokausztot? Az ítélet szerint tagadta, de a kérdés, joga van-e egy embernek hülyének lenni? Büntethető-e 3 év börtönnel, ha valaki hazudik?

A brit állampolgár Irving különben megtanult németül, az évtizedek alatt irgalmatlan mennyiségű dokumentumon nyalta át magát, valódi szakemberré válhatott volna, de képtelen volt politikailag korrekt lenni. E minőségben oly híressé vált, hogy gyakorlatilag az összes angolul beszélő országból kitiltották plusz Németországból, Ausztriából is.

Akkor visszatérve a mába, a napokban rábukkantam Paul Craig Roberts esszéjére, ami a Nürnbergi kirakatperről szól. Íme:

A Nürnbergi pert Robert Jackson, az amerikai legfelsőbb bíróság tagja vezette a tetszőlegesen kiválasztott 21 náci vezetővel szemben. Látszatra Jackson ragyogó munkát végzett, legalább is ez jött le a médiából, és mit ad isten, kellett egy fél évszázad, hogy pontosabb képet kapjunk az eseményekről……..

………Most viszont elolvastam David Irving 1996-ban kiadott könyvét: Nuremberg cím alatt, amiből kiderült, hogy Nürnbergben Jackson átlépte azokat a jogi normákat, amiért oly nagy tiszteletben tartottam………

……….A problémám abból adódik, hogy a nürnbergi vádlottakat visszamenő hatályú, csinált törvények alapján ítélték el, olyan törvények alapján, amelyek az elkövetés pillanatában nem is léteztek. Ráadásul az ítéletet (kötél általi halál) a tárgyalás, valamint a vádlottak kiválasztása előtt hozták meg……….

……….Roosevelt röhögött azon, hogy 50.000 német tisztet lelőjenek. Eisenhower azt mondta Lord Halifax-nak, hogy a náci tiszteket megszökés közben kellene agyonlőni………..

……….talán azért mert Sztálin megvétózta a tárgyalás nélküli kivégzést. Sztálin ragaszkodott ahhoz, hogy legyen egy kirakatper,………..

………Göring alatt a német légierő elsősorban a harctéri ellenséges formációk ellen lett bevetve, nem pedig az angol és amerikai légierő mintájára civil városok terrorbombázására, ahogy ez Drezda, Tokió, Hirosima és Nagaszaki esetében volt látható………..

……….Volt még egy bankár is, akinek az elítélését a Bank of England megakadályozta……….

……….Göring birodalmi marsall Robert Jackson-ból akkor hülyét csinált, hogy az egész bíróság hangos röhögésben tört ki………..

………A bírói karban székelő amerikai admirális, Francis Biddle azt mondta, miután Donitz admirálist 10 év elzárásra ítélték, hogy olyanért ítélik el, amit ő maga is elkövetett…….

………A tömeges kivégzést is felrótták a vádlottaknak, annak ellenére, hogy a vádlók között oroszok is voltak, akik 15 vagy 20 ezer lengyel katonatisztet végeztek ki……..

………Ribbentrop-nak nem engedték meg, hogy védelméül megemlítse, hogy a Molotov-Ribbentrop paktum osztotta Lengyelországot szét Németország és a Szovjet Unió között, ami nélkül Németország nem tudta volna megtámadni Lengyelországot………

……… Irving azt állítja, hogy Buchenwald-ban nem volt gázkamra. Auschwitz-ben a háború után 3 évvel építetek egy gázkamrát a turisták számára, ami pont olyan volt, mint az eredeti…………

___________________________________________________________________________
A teljes fordítást E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek.

___________________________________________________________________________

A jelenlegi előfizetés a 52 db VIP fordítással lejár. A subscribe (előfizetés) nem változik, legalább 6000 Ft adomány a honlap költségeinek a fenntartására. A következő forduló szintén 52 fordításból áll (mert 52 hét van egy évben, bár a heti egy fordítást fenntartani nem lehet).  Aki újra előfizető kíván lenni az már átutalhat: OTP 11773030-00271383. Új előfizetők, vagy érdeklődők itt érhetnek el: evatibor#t-online.hu. Természetesen # helyett kukac. Átutalás után kérek egy E-mailt, elég rajta egy szó: átutalva. Ezzel nekem könnyebb az adminisztráció, és elkerüljük a késést. Új előfizetőknek elküldöm a VIP 250….252 fordításokat is a következő 52 fordítástól függetlenül, vagyis 55 fordítást fognak kapni.

 

A következő VIP sorozat előfizetői “soron kívül” megkapják még az alábbi fordításokat is:

Város vagy Vidék

Élelmiszer tárolás

Víztisztítás (pocsolyából ivóvíz)

Tíz túlélési téma

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2293) Pletykára fanyalodok

Tibor bá’ online

 

Megesz a sárga irigység. Így vasárnap délután Éva halomra olvassa ezeket a női bulvár magazinokat, telis-tele a zaftosabbnál zaftosabb pletykákkal, én meg itt (már rég ráunva a politológusi blablákra) tudományoskodó cikkekkel bajlódom, ráadásul angolul. Na, nekem ebből elég ! Találomra kiszúrtam magamnak az Angliában megjelenő femail című női magazint, aminek elsősorban rafinált neve tetszett meg, mert a 6 betű kiejtve azt jelenti, hogy „nőstény”, az utolsó 4 pedig, hogy „levél”. Gondoltam, ha már ilyen szellemesek, akkor ezzel nem járhatok rosszul.

A femail hatalmasat turkált Brigitte Trogneux, azaz Brigitte Macron életébe, és nem minden ok nélkül. Végül is 24 évvel idősebb férjénél, ami akkor is szép teljesítmény, ha megfontoljuk, hogy manapság (amelyik nő teheti) fiatalabb férfire hajt. Hogy ennek mi az oka, az isten tudja, még az is lehet, hogy a rohamosan csökkenő férfi potenciában kell keresni.

Ezen azért elcsodálkozom, mert ha Éva 24 évvel lenne nálam idősebb, akkor most éppen átlépte volna a 108. Születésnapját, amit elképzelni se jó. Végül is 108 az 108, vagyis aki megéli, az nehezen nevezhető nőnek. De már a házasságunk pillanatában is 84 lehetett volna, és ki vesz el feleségül egy 84 éves nőt? Kivéve, ha dollár milliomos és nincsenek gyerekei. 😀

Persze az se semmi, hogy a kis Emmanul Macron 15 éves korában szeretett bele, francia nyelvet tanító tanárnőjébe. Bár ebben nincs semmi rendkívüli, én is szerelmes voltam a kémia tanárnőbe, a másik 20 fiúval együtt. A lányok pedig az orosztanárba voltak szerelmesek. Na, de egyikből se lett házasság. Aztán meg az se semmi, hogy a 39 éves tanárnő (akinek volt egy 15 éves lánya) viszonozza egy 15 éves fiú szerelmet. Úr isten, ha én ezt akkor tudom, egész biztos ajánlatot tettem volna a kémia tanárnőnek, és ha a férje történetesen impotens, akkor még el is fogadhatta volna. Bár akkoriban az impotencia nem volt divatban. Na, mindegy, ez az alakalom már nem jön vissza.

Az én időmben egyes idősebb nők vadásztak a tapasztalatlan fiúkra (biztos tudták miért) mi meg hagytuk magunkat elcsábítani. Végül is abban az időben a tinédzser lányok nem dugtak. Egyszerűen eszük be se jutott, mi meg küzdöttünk az álladóan ágaskodó farkunkkal. Szóval vadásztak ránk, de nem házasság céljából. Ez volt akkor a dolgok rendje. Az elrendezésből persze az orosztanárok jártak jól, mert mindig akadt tanítvány, aki szart az elvárásokra, csak nem kellett nagydobra verni.

Ami az egészben a legmeglepőbb, hogy a frigy mind a mai napig tart. Emmanuel Macron elárulhatná a világnak, mi ennek a nőnek a titka. Hogy a fészkes fenében tud lekötni egy nála 24 évvel fiatalabb férfit 25 éven át. Mert ez tanítani kellene. Mit tud ez a nő, amit a férjénél azonos korú lánya nem tud? Ezt kellene a femail-nek kideríteni.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2292) Hűtlenség-e szex robottal közösülni?

Tibor bá’ online

 

A szex robotok, pontosabban az egyre élet hűbb, és egyre gyönyörűbb női bábuk egyúttal egyre többet is tudnak. Beszélnek, kérdésekre válaszolnak, nemi szervük egyre komplexebb. Szóval azért a 5-6 millióért (Ft.) megadják az ellenszolgáltatást. Újabban már kuplerájokban is lehet velük találkozni. Ez azonban elvi problémákat vet fel. Hűtlenségnek tekinthető-e egy ilyen szex robottal való közösülés? Én szerintem oda kell lebontani, hogy az önkielégülés hűtlenség-e? Véleményem szerint nem. Ha a feleség nem féltékeny a férj jobb kezére, akkor miért lenne féltékeny egy kissé nagyra méretezett játékszerre? Igen ám, de nem mindenki gondolkodik ilyen logikusan, a nők jelentős része egészen biztosan nem.

Jo Hemmings, pszichológus szerint a téma morális és etikai kérdéseket vet fel, sőt a hűtlenség is előtérbe jöhet. Ebből következik, hogy a téma egy jó ideig itt lesz velünk. Ms Hemmings egy kapcsolatteremtési tanácsadó (ilyen is csak Amerikában lehet) állítja, hogy tetszik vagy nem, az embereknek szembe kell nézni azzal, hogy a robotok kora megérkezett.

A múlt hónap óta az egyik dublini kuplerájban bevezették a szex robotokat is, amelyek kibérlése 105 $/óra, vagyis kábé 30.000 Ft. Az új kínálat rendkívül népszerű, bár lehet, elsősorban az újdonsága miatt.

Ms Hemmings azt még hozzátette, hogy a „női test kihasználása” vád ez esetben nem alkalmazható. Tehát kívánatos lenne minél több szex robotot alkalmazni a kuplerájokban.

Ami a hűtlenséget illeti, több pszichológus úgy vélekedik, hogy egy szex robottal való közösülés határozottan megcsalásnak számít. A már emlegetett Ms Hemmings bevallja, hogy sokan nem fognak vele egyetérteni, mert a robot nem hús vér ember, illetve nő, de annyira kifinomult, hogy a vele való kapcsolat mindenképpen szexuálisnak nevezhető. Nem kell meglepődni, ha a feleségek tiltakozni fognak. Persze, ha a házaspár nyitott házasságban él, vagy a robotot bevezetik a háztartásukba, az egy külön téma. Viszont valamifajta féltékenység előfordulhat.

Vivienne Kuh a Bristoli Egyetem házasság kutatója (mik vannak!), akinek szakterülete nem csak a szex, de a szexuális erőszak is, így nyilatkozott: A robotok kora megérkezett, és nem megállítható csak azért mert egyesek szeretnék. A legkényelmetlenebb az, hogy túlzottan prűdek vagyunk a jövőnk kibeszélésében, így aztán az üzletemberek fognak dönteni helyettünk, nekik pedig a robotgyártás jövedelmező, mert a pornográfia mellé felzárkóztak a szex babák is.

Különben Huh asszony szerint a tudományos fantasztikumok gyakran valóssággá válnak. Jut eszembe, ma már a robotok a kellő időben el is élveznek, és ennek hangos jelét adják.

A Felelősségteljes Robotkutatási Alap jelentése arra a következtetésre jutott, hogy a szex babák egyre népszerűbbek lesznek, de ez szétrombolhatja az emberi kapcsolatokat.

Az én személyes megítélésem szerint a szex robotok elterjedése komoly mértékben fogja sérteni a nők uralmát a férfiak felett, de ezt majd meglátjuk. És akit érdekel. Szex robotok ára jelenleg 12-20 ezer dollár, és nem beszél vissza 😀

De mi van a férfi nemű robotokkal? Vannak, csak némileg kisebb irántuk a kereslet, és nagy valószínűséggel nem házasságban élő nők a vevők. Különben a férfi robotoknak is van genitáliája, természetesen különböző méretben és formában. Egyenlőre csak merev állapotban, ami egy kicsit sutává teszi a tárolást. Viszont az ernyedt, majd merev állapotok változtatása technikailag nehezen megvalósítható. Ugye-ugye a természetnek könnyebb dolga van. A másik probléma, hogy a női robotoknak mindössze szét kell tenni a lábukat. A férfi robotoktól némi mozgás is elvárható. Na, erről majd legközelebb!

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2291) Fehérházi beadvány Soros Györggyel kapcsolatban

VIP. 249

 

Több mint 75.000 ember írta alá azt a beadványt, amely kéri, hogy Soros György milliárdos befektetőt (és a demokrata párt pártfogóját) kiáltsák ki terroristának. https://www.newsmax.com/US/george-soros-terrorist-petition-white-house/2017/09/01/id/811151/……….

A poszt folytatását E-mail-ben elküldöm a VIP előfizetőknek.

___________________________________________________________________________

A jelenlegi előfizetés a 252 VIP fordítással lejár. A subscribe (előfizetés) nem változik, legalább 6000 Ft adomány a honlap költségeinek a fenntartására. A következő forduló szintén 52 fordításból áll (mert 52 hét van egy évben, bár a heti egy fordítást fenntartani nem lehet).  Aki újra előfizető kíván lenni az már átutalhat: OTP 11773030-00271383. Új előfizetők, vagy érdeklődők itt érhetnek el: evatibor#t-online.hu. Természetesen # helyett kukac. Átutalás után kérek egy E-mailt, elég rajta egy szó: átutalva. Ezzel nekem könnyebb az adminisztráció, és elkerüljük a késést. Új előfizetőknek elküldöm a VIP 248….252 fordításokat is a következő 52 fordítástól függetlenül, vagyis 57 fordítást fognak kapni.

A következő VIP sorozat előfizetői “soron kívül” megkapják még az alábbi fordításokat is:

Város vagy Vidék

Élelmiszer tárolás

Víztisztítás (pocsolyából ivóvíz)

Tíz túlélési téma

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2290) Istent helyettesítve

Tibor bá’ online

 

Vajon a tudomány ki tudja-e valaha szorítani a vallásos hitet az emberek fejéből, és egyáltalán van-e értelme, hogy megpróbálja? (eredetileg a NewScientist-ben megjelent cikk kivonatos fordítása)

November közepén néhány tucat hangoskodó ateista tudós a Kaliforniában székelő Salk Intézetben tartott egy szimpóziumot „A hiten túl: tudomány, vallás, józan ész és túlélés” címen. Az összejövetel célja három kérdés megvitatása volt: A tudománynak el kell-e vetni a vallást? Mivel helyettesítse a tudomány a vallást? Isten nélkül lehet-e erkölcsös az Ember?

Az első felszólaló, Steven Weinberg (University of Texas) kozmológus volt, aki egyértelműen kiállt az mellet, hogy a „világnak fel kell ébrednie vallásos lidércnyomásából.” Weinberg kifejtette az összegyűlteknek, hogy „mindent meg kell tenni a tudósoknak, annak érdekében, hogy kiszabaduljunk a vallás szorításából, ami az emberi civilizáció fennmaradásához a lehető legjobban járulna hozzá.” Weinberg szavait a jelenlévők elragadtatva fogadták. Később azonban dorgálásban részesítették, mivel nem elég élesen fogalmazott a vallás ellen, és beismerte, hogy ha az emberiség életéből eltűnne a vallás, neki személy szerint hiányozna. Weinberg a vallást „egy bolondos öreg nagynénihez” hasonlította, aki füllent, és családi intrikákat sző, de aki valamikor szép volt és oly sokáig járt össze a családdal, hogy amikor végleg eltávozott közülük, hiányt hagyott maga után. A tudomány „nagy igazságokat” nem képes nyújtani, míg a vallás ezt könnyedén megteszi. Mi, tudósok, csak apró részleteket tudunk feltárni a Világmindenségről, vallotta be.

Ebből azonban Richard Dawkins (University of Oxford) köszönte szépen, nem kért semmit. Dawkins szerint Weinberg érthetetlenül volt elnéző és mindent megpróbált, hogy mondjon valami kedveset is a vallásról. „Nekem azonban – folytatta Dawkins – teli van a hócipőm a belénk oltott vallás iránti tisztelettel.

Dawkins-hez hamarosan csatlakozott Carolyn Porco (Kolorádói Űrkutatási Intézet), akinek arra kellett válaszolni: ha nincs Isten, akkor mi legyen helyette? Tudomány – válaszolta a hölgy – legalább annyit ér, mint a vallás. Szerinte, ha valami helyettesítheti a vallást, akkor az a tudomány. A tudományos kutatás lényege egy spirituális kíváncsiskodás, az anyagi világ megismerése. Tudósnak lenni, és mélyen belenézni az ismeretlenbe, legalább annyira megnyugtató és inspiráló, mint amennyit a hit nyújt.

Porco asszony szerint különösen a csillagászok néznek szembe a csodálatos Univerzum nagy kérdéseivel, melyekre a megtalált válaszok nyújtják a legnagyszerűbb történeteket. Nincs vallás, mely vetekedni tudna ezekkel. A vallásos emberek isten felé fordulnak, hogy kapcsolatba tudjanak lépni olyan, önmaguknál magasabb rendű dolgokkal, melyek értelmet adnak létüknek, és amiben megnyugvást találjanak. Miért nem mutatjuk meg az embereknek a helyüket a Világmindenségben, és miért nem keltünk bennük egy kozmoszhoz kapcsolódó érzést? Miért nem kapnak válasz tőlünk arra, hogy miért vagyunk itt? Igaz, ha erre a kérdésre van egyáltalán válasz, akkor az, az asztronómiában és az evolúcióban található meg.

A tudomány képes olyan esztétikus képeket adni a kozmoszról, melyek a vallás által nyújtottakat felválthatják. Igen, olyan képeket, amelyekkel saját ikonográfiáját ünnepelheti. Olyan képekkel szolgálhat a természet világáról és a kozmoszról, mint például amilyeneket a Cassini készített a Földről messze túl a Szaturnusz mögül, vagy az Apollo 8-ról készített híres föld-kelte, avagy a Hubble teleszkóp űrfényképei. Ezek mind a vallásos festményekből vagy ikonokból áradó megnyugvást képesek nyújtani.

A nagy kihívást jelent a mulandóságunk tudatának megnyugtatása, mivel az istenben való hit párosul egy olyan fajta halhatatlansággal, amit a tudomány nem képes adni. Ehelyett talán elfogadhatjuk, hogy testünkben lévő atomok a csillagporokból származnak és halálunk után vissza fognak térni a kozmoszba, mint tömeg vagy energia. Meg kell tanítanunk az embereket arra, hogy belenyugodjanak ebbe a tudatba. Megnyugvást nyújthat számunkra, hogy mindenki, aki valaha élt a Földön, egy szép napon éke lesz a Világmindenségnek.

Porco felszólalása után Neil deGrasse Tyson (Hayden Planetárium igazgatója, New York) emelkedett szólásra, felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy az Amerikai Tudományos Akadémia tagjainak 85 százaléka nem hisz istenben. Szerinte a maradék 15 százalék jelenti a problémát, akiket meg kell „téríteni”. Elfogadhatatlan, hogy ez a szám nem nulla. Ezen kell mindannyiunknak elgondolkozni. Ez az a tény, amit nem söpörhetünk a szőnyeg alá.

Véleménye szerint ez az egyetlen statisztikai adat látványosan bizonyítja, hogy a tudományos eredmények puszta közzététele a társadalom művelt rétegeiben nem tudja visszaszorítani a vallást. Irreális elvárni a széles társadalomtól, hogy jobban szerepeljen, mint a tudósok. Nehezen emészthetőnek tartotta, hogy legyenek olyan tudósok, akit jobban kielégítenek a vallásos jelenések, mint a tudományos vizsgálatok. Semmi szükségem – vallotta be deGrasse Tyson – egy olyan vallásos munkatársra a laborban, aki Istent okolja egy vizsgálat eredménytelenségéért.

A szimpóziumon akadtak olyanok is, akik szerint nem elfogadható, ha egy tudóstól megkövetelik a vallástalanságot. Lawrence Krauss (University in Cleveland, Ohio) szerint a tudósok nem különleges emberek, és abban nincs semmi meglepő, ha néhány akadémikus egyúttal hívő ember is. Az lenne a meglepő – állította – ha ezek száma nulla lenne. „Megértő” hozzáállását kiegészítette, hogy ő nem a hitet védi. A múlt évben megtartott tárgyaláson, ami a Dover iskola tanács (Pennsylvania) és 11 szülő között folyt, Krausst tanúként hallgatták ki. Vallomásában az „Intelligens Alkotó” elmélet tudománytalansága mellett állt ki.

Joan Roughgarden (Stanford University, Kalifornia) geofizika és biológia professzor asszony szerint a harciasabb ateisták véleménye a tudomány nyújtotta lehetőségeket illetően túlzottak, és elfogadhatatlanul rózsaszínnek tüntetik fel a világot, miközben a hívő embereket kifigurázza. Véleménye szerint hatalmas hiba lenne tudománnyal helyettesíteni a vallást. Nem tartotta elfogadhatónak, hogy a tudósok fehér lovon érkező hercegeknek tüntetik fel magukat, míg a hívők olyan idióták, hogy nem tudnak különbséget tenni az áldozáskor felhasznált ostya és egy darab hús között. Ezzel a hívőket elriasztják, ami egy biztos vesztést garantáló javaslat.

Ezen túlmenően, Roughgarden professzor asszony kifejtette, hogy a tudomány a valláshoz hasonlóan dogmatikus és meg vannak a saját prófétái. Ennél is komolyabb hibának gondolja a tudományos etika manipulálhatóságát, nevezetesen a biotechnológiát alkalmazó vállalatok részéről, ami arra késztette, hogy komoly kételyeknek adjon hangot egy elfogadható moralitás megfogalmazásával kapcsolatban a racionális tudományos közösség részéről.

A fenti nézetekkel nem értett egyet Patricia Churchland (University of California, San Diego), aki különben a harmadik kérdést fejtegette, vagyis lehet-e erkölcsös az Ember Isten nélkül? Véleménye szerint az értékeket azok szabják meg, amiket mi magunk értékelünk, vagyis élettársunk, utódaink és emberi kapcsolataink. Tehát a kérdésre a válasz egy határozott igen, mivel a társadalmi értékek és a moralitás visszavezethető a csoportba tömörült életstílusra és a biokémiára. Nincs tehát szükség a Szentírásba foglalt intelmekre.

A szimpózium résztvevői végül is egyetértettek abban, hogy a tudománynak fel kell venni a kesztyűt és győzni fog. Azonban elő kell jönni rejtekhelyünkről, és ki kell állni a nyilvánosság elé – sürgette a megjelenteket Harry Kroto (Florida State Univesity), amire Dawkins rátett egy lapáttal: „Ha valamennyien egységesen kiállunk, akkor megváltoztathatjuk a dolgok menetét.”

Kroto programot is ajánlott. Mivel nem fogadjuk el a kereszténységet, kell valamit tennünk ellene. Be kell indítani egy koordinált globális erőfeszítést az oktatás terén, de nem feledkezhetünk meg a médiákról sem, amelyek segítségével kampányt indíthatunk a tudomány mellett. Az Internet jó lehetőséget ad arra, hogy a tudományok oktatását bevigyük a világ valamennyi otthonába anélkül, hogy ki lennénk téve a kereskedelmi és ideológiai tévék és rádiók szeszélyeinek. Meg kell próbálnunk szembeszállni a vallásos iskolákkal – fejezte be beszédét.

Voltak azonban hangok, akik kijelentették, hogy az előterjesztett anyagok elfogadhatatlanul vakok és leegyszerűsítettek voltak. Rámutattak, hogy a Szovjet Unióban a tudományt „vallásos megszállottsággal” tanították és nem hozott átütő sikert. Egyes vélemények szerint a többiek abból indulnak ki, hogy a hit elfogadására tett erőfeszítések rossz irányba vezetnek. Elméletileg elfogadhatóak a vélemények, de ha egy tudós azzal áll elő, hogy majd én megmondom neked, mit kell gondolnod, az, kontra produktív. Az embereket ez elriasztja a tudománytól.

Dawkins természetesen hajlandónak mutatkozott harcba szállni, és úgy vélte a szimpózium elért „valami keveset”, de minden kis lépés segítségünkre van. Minden esetre fel kell gyűrnünk az ing ujjunkat, és neki kell látni a munkának. Azzal nem megyünk sokra, ha kijelentjük, hogy „nem szeretem a vallást, de nem tehetünk ellene semmit”.

 

Ha nem isten, akkor helyette mi? (záró akkordok)

A tudomány feladata, hogy teljes mértékben feltárja előttünk, hogyan lehetünk boldog ezen a Földön, és hogyan nyugodhatunk bele az itt talált körülményeinkbe. A szeretettől nem távolít el minket biokémiai alapjainak a megismerése.  (Sam Harris, a Hit vége című mű szerzője)

Hadd nyújtsam az embereknek a Világmindenséget. Mi a Világminden­ségben vagyunk, és a Világmindenség itt van bennünk. Ennél magasztosabb érzést nem ismerek. (Nell deGrass Tyson asztrofizikus)

Ismertessük meg gyermekeinkkel a Világmindenséget, ami sokkal, de sokkal nagyszerűbb és félelmetesebb, sőt vigasztalóbb, mint bármely általam ismert szentírás vagy istenhit. (Carolyn Porco bolygókutató)

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2289) Demencia

Tibor bá’ online

 

Nem szeretnék Dr. Alzheimer kebleire borulni. Ezért aztán utánanéztem a tüneteknek, hátha már beindult a folyamat. 😀 Nem indult be (még nem 😀 ) Gondoltam nem én vagyok itt az egyetlen Matuzsálem. Közreadom (magyarul) mit találtam. Majdnem mindenkinek vannak időnként memóriazavarai – ezek azonban általában nem a demencia jelei. Az alább felsorolt tünetek a normálisan működő memória jelenségei:

Ha nem jut az eszünkbe valaminek a neve.

Ha nem emlékszünk rá, hová tettünk valamit.

Ha el kell gondolkodnunk azon, hová parkoltuk le az autónkat.

Ha felérvén az emeletre, elfelejtjük, miért is mentünk fel.

Ha valami viszonylag jelentéktelen dologra nem emlékszünk, amit valaki közölt velünk.

Ezek miatt nincs ok az aggodalomra.

Kissé aggodalmat keltő memóriazavarok, amelyekre már oda kell figyelni:

Ha elfelejtjük egy közeli barát vagy rokon nevét.

Ha rendszeresen rossz helyre teszünk vissza tárgyakat és nem emlékszünk rá, hogy oda tettük őket.

Ha 30 perccel később ugyanazt a kérdést tesszük fel valakinek.

Ha gondunk van szavak, arcok, formák és színek felismerésével.

Ha gondot jelent ismerős, közelben levő helyeken tájékozódni.

Ha nehézségeink vannak összetett, de automatikus feladatok elvégzésekor. Például annak a gyakorlott szakácsnak, akinek gondot okoz egy nagyon egyszerű recept elkészítése.

Ha a személyiségben nagy változás következik be, mint pl. annál a társaságkedvelő, nyitott embernél, aki egyszer csak rendkívül befelé fordulóvá válik.

A fenti jelek már több aggodalomra adnak okot, de még mindig előfordulhat, hogy csak a stressz, alváshiány vagy lelki bánat okozza őket.

A veszélyt jelző tünetek:

A következő jelek már komolynak tekinthetőek és feltétlenül szakembernek kell őket megvizsgálnia, ha valaki:

nem ismeri fel közeli barátját, rokonát.

összezavarodik az időt és helyet illetően.

nem tudja, mire való egy hétköznapi tárgy – pl. egy teáskanna.

nem képes egyszerű dolgokat megítélni – pl. télen nyári ruhát vesz föl.

teljesen elfelejti egyszerű feladatok végrehajtását, mint pl. a mosógép használata.

szokatlan helyekre tesz tárgyakat – pl. a táskáját a hűtőbe.

összezavarodik a családi viszonyokat illetően – pl. nem képes az unokát a megfelelő családdal összepárosítani.

olyasmit kér, amit éppen az imént kapott meg – pl. egy csésze kávét.

nagyon élénk emlékei vannak a gyermekkorából, de képtelen felidézni emlékeket a legutóbbi időkből.

És akkor most egy vicc, ami a kávéról jutott az eszembe. Három öreglány (együtt jártak általánosba) minden szombaton összejárnak egy kis fecsegésre. Az ügyeletes házigazda felírja egy cetlire, hogy KÁVÉ, és beteszi a kötény zsebébe, nehogy elfelejtse feltenni a kotyogót. Beszélgetés közben benyúlt a zsebébe, hogy kivegyen egy papír zsepit, kezébe akad a cetli, elolvassa, és gyorsan kimegy a konyhába, időzik egy kicsit, majd behozza a kávét. Később megint ki kell fújnia az orrát, benyúl a zsebébe…stb. Ez harmadszor is előfordul, harmadszor is behozza a kávét. Vége a beszélgetésnek Irmácska és Verácska lefelé mennek a lépcsőn. Irmácska megszólal, rendes lány ez a Bözsike. Igen, rendes, bólogat Verácska, csak egy kicsit feledékeny,  megint elfelejtett kávét adni. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2288) Mohács-2

Tibor bá’ online

 

Nemzeti nagy létünk, nagy temetője, Mohács. Ki ne ismerné Kisfaludy Károly felejthetetlen daktilusait, amelyekkel nemzeti nagy létről regél. Való igaz, a XV. században Magyarország egyike volt az európai nagyhatalmaknak. Ennek vetett véget Szulejmán hódító serege. A végzetes vereség nem volt véletlen. Az Oszmán birodalom évtizedek óta terjeszkedett. Hunyadi János nándorfehérvári győzelmét már mindenki elfelejtette. A tőlünk nyugatra elterülő Európától csak biztatást kaptunk, meg a pápa imádkozott érettünk. A muzulmán áradatot nekünk kellett volna megállítani, de nem ment. Nekem meg azért jutott eszembe a dolog, mert úgy tűnik, a történelem ismétli önmagát. Majd napra pontosan 500 évvel később egy újabb muzulmán áradattal állunk szembe. Ez alkalommal nem fegyverrel fognak jönnek (még nem), hanem siránkozó kisgyerekekkel, és terhes anyákkal. Csellel akarnak bevenni minket, ahogy egykoron Budát.

De nézzük miért veszítettük el a mohácsi csatát! Mondjuk azért, mert Szulejmán-nak kétszer több katonája volt, mint II. Lajosnak, mert a török veszedelemmel senki se volt igazán tisztában. De leginkább azért, mert a 12 évvel korábban lezajlott parasztlázadás miatt nem mertek fegyvert adni a jobbágyok kezébe, akik nem a birtokaikat védték volna immel- ámmal, hanem saját családjaikat és életüket.

Ezt csak azért írom, mert ebből se tanult a magyar vezetés. Ha teljes létszámával megindul a „menekült” áradat, a 3000 magyar határvadászt el fogják söpörni a drótkerítéssel együtt. Őket megállítani csak a felfegyverzett teljes lakosság tudná, de a magát halálra lopó Orbán banda fél, reszket, hogy fegyvert adjon a népnek, amit ellenük is felhasználhatnának. Ők lopnak tovább, majd amikor nagy a baj elmenekülnek, maguk mögött hagyva a védtelen lakosságot.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2287) A közösségi oldalak a CIA szolgálatában állnak

VIP. 248

 

Ez az a téma, amit a szajha média az életben nem fog kitárgyalni, és persze a magyar (szajha) média (a kormányhoz közel vagy ellenzéki, teljesen mindegy) is el fog kerülni.

A helyzet az, hogy a CIA szolgálatában áll a Facebook, a Twitter, a Google és az összes többi közösségi oldallal.

Ez úgy derült ki, hogy a CIA nyilvánosságra hozza az általa szponzorált közösségi oldalak spekulációs vállalkozásaiból álló listát az In-Q-Tel nonprofit Zrt-n keresztül. A In-Q-Tel nonprofit Zrt. High-tech vállalkozásokba fektet be kizárólag abból a célból, hogy a CIA hozzáférjen a legmodernebb információs technológiához (magyarul a legújabb hard- és softwer-ekhez)………..

___________________________________________________________________________

A teljes posztot E-mailben küldöm el az előfizetőknek.

A közeljövőben a következő VIP fordításokat küldöm szét:

VIP. 249: Beadvány a Fehér házhoz Soros György vagyon elkobzása ügyében.

VIP. 250: Nürnbergi ítélet – Mi a helyzet a 6 millió zsidó áldozattal és más, hasonló témák.

VIP. 251: Európa iszlám jövője.

VIP.252: Az összeesküvési elméletre hivatkozás a CIA találmánya.

A jelenlegi előfizetés a 252 VIP fordítással lejár. A subscribe (előfizetés) nem változik, legalább 6000 Ft adomány a honlap költségeinek a fenntartására. A következő forduló szintén 52 fordításból áll (mert 52 hét van egy évben, bár a heti egy fordítást fenntartani nem lehet).  Aki újra előfizető kíván lenni az már átutalhat: OTP 11773030-00271383. Új előfizetők, vagy érdeklődők itt érhetnek el: evatibor#t-online.hu. Természetesen # helyett kukac. Átutalás után kérek egy E-mailt, elég rajta egy szó: átutalva. Ezzel nekem könnyebb az adminisztráció, és elkerüljük a késést. Új előfizetőknek elküldöm a VIP 248….252 fordításokat is a következő 52 fordítástól függetlenül, vagyis 57 fordítást fognak kapni.

A 300-as VIP sorozat előfizetői “soron kívül” megkapják még az alábbi fordításokat is:

Város vagy Vidék

Élelmiszer tárolás

Víztisztítás (pocsolyából ivóvíz)

Tíz túlélési téma

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
 

Éljetek a lehetőséggel

(2286) Csak egy dobbanásra az elhalt szívizom regenerálásától?

Tibor bá’ online

 

A tapasztalat azt mutatja, hogy a blog rendszeres olvasói főleg negyven feletti férfiakból áll. A negyven feletti férfiak 50 százaléka szív-érrendszeri betegségben távozik az élők sorából, amit nagy vonalakban infarktusnak nevezünk. Érdekessége, hogy legtöbbször úgy jön mint derült égből a villámcsapás. Ez teszi ezt a posztot érdekessé.

Kardiológusok évtizedek óta nézik tehetetlenül, hogy az infarktusos betegek szívét képtelenek meggyógyítani. Most azonban úgy tűnik, hogy egy lépéssel közelebb kerültek a régi álom megvalósításához azzal, hogy patkányokban mesterségesen előállított infarktust követő izomkárosodást majd teljes mértékben sikerült helyrehozni. A Bostoni Gyermekkórház orvosa Felix Engel a felfedezést átütő sikernek értékeli.

Normál körülmények között, amikor az oxigént szállító vér infarktus következtében nem jut el a szívizmokhoz, a sejtek elhalnak, és helyüket forradások foglalják el. Ez a szív pumpafunkciójának ellátását különböző mértékben hátráltatja, ami a páciens halálához vezethet.

Engel és munkatársai felfedezték, hogy egy patkány sérült szívizmában új izomsejtek keletkezhetnek, amennyiben abba két különböző hatóanyagot fecskendeznek. Egyik a P38MAP kináz-gátló (foszfát-csoport áthelyezését elősegítő enzim), a másik pedig az FGF1 fibrinnövelő.

A kísérletezők munkájukat Petri csészékben végzett szívizomsejtek növesztésével kezdték, majd patkányok egyik koszorú erének a lezárásával infarktust idéztek elő az állatokban. Ezt követve a szív sérült területére a nevesített két anyagot befecskendezték. Három hónappal később ezeknek a patkányoknak a szíve majdnem olyan jól működött, mint az egészséges állatoké.

Más szakértők megítélése szerint ez egy sikeres áttörés a szív regenerálásához vezető úton. Van azonban némi kétely is. Nem lehetetlen, hogy a patkányok infarktusa után beadott injekciók hatására a szívizmok végül is nem haltak teljes el. Erre utal az a tény, hogy az állatok szívműködésének javulása mindjárt a második napon elkezdődött.

Most tehát egy olyan kísérlet sorozatra kerül sor, amikor is az injekciózás a mesterséges infarktust követően csak egy héttel később kezdődik el. Amennyiben ilyen feltétel mellett is elérhető a szívizmok regenerálása, biztosak lehetünk egy új gyógymód felfedezésében.

Hátra lenne még egy probléma leküzdése, nevezetesen a gyógyszerek bejuttatása az emberi szívbe. Ugyanis a szervezetbe „eltévelygő” sejtnövesztő anyag károsíthatja a májat és rákos burjánzást is okozhat.

Engel tisztában van azzal, hogy még csak a munka első fázisán vannak túl, de az eddigi eredményeket biztatónak találja.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2285) „Lokális” atomháború hatásai

Tibor bá’ online

 

Pillanatnyilag úgy áll a helyzet, hogy Trump fontolgatja, indítson-e nukleáris megelőző csapást Észak Korea ellen. A kiszivárgott hírek szerint, előre be kívánnák jelenteni, hogy a nukleáris csapás lehatárolt az atom és rakéta kísérletek megsemmisítésére, és további támadások nem lennének. Viszont Kína már közölte, hogy amennyiben Észak Koreát megtámadnák, ők Észak Korea mellé állnak. Felteszem, hogy amerikai célpontra kilőnének néhány rakétát, de (amerikai stílusban) előre közölnék, hogy csak ennyi, és több kilövés nem lesz. A károkat, és a romboló képességet látva, feltételezhető, hogy nem lenne folytatás. Ez tehát jó esetben nem lenne több mint egy lokális háború. Rendben, de mi lenne ennek a következménye?

Tételezzünk fel, hogy mindössze 100 db Hirosima méretű, azaz 15 kilotonnás (taktikai) bombát robbantanak fel. A nagy kérdés az, mi lenne ennek a hatása az egész Földre, illetve az emberiségre nézve?

Nos, Londonban a Royal Society of Medicine tartott egy konferenciája, ahol Dr. Ira Helfand amerikai traumatológus szakértő előadásából kiderül egy és más, aminek a csattanója 1 milliárd ember éhhalála plusz néhány száz millió bizonyosra vehető halála, elsősorban betegségekből és a szűkössé vált élelmiszerekért kialakult harcok miatt. Ugyanis a helyi jellegű összecsapás hatása kiterjedne az egész Földre. Helfand kihangsúlyozta, hogy ez nem rémhírterjesztés, hanem pontos felméréseken alapuló tény.

Korábban napvilágot látott tanulmányok szerint a „konfliktus” 100 millió tonna fekete kormot lőne fel az atmoszférába, ami évekre visszavetné a Föld átlaghőmérsékletét 1,25 °C-al, vagyis a gabonatermelésre rendelkezésre álló időt 10-20 nappal megrövidítené. Tegyük ehhez hozzá, hogy a Föld élelmiszer tartalék kb. 50 napra elegendő. Ez a tartalék semmiképpen se lenne elegendő a vészhelyzet áthidalására. Következésképpen a világban beindulna az élelmiszer felhalmozás a vele járó fegyveres konfliktusok kialakulásával.

Az élelmiszer termesztés nagyfokú visszaesése már csak azért is elhihető, mert volt már rá példa. 1815-ben az indonéziai Rambora vulkán kitörése miatt 1816 volt a „nyár nélküli év”, ami az egész világra éhínséget hozott.

Dr. Helfand rámutatott arra, hogy az éhezés magával hozná a kolera, tífusz és egyéb betegségek járványát.

A konferencián Brian Toon amerikai atmoszférakutató (University of Colorado) által feltárt másik tanulmány szerint 100 darab 15 kilotonnás atombomba felrobbantása a Föld ózonrétegének 30-40 százalékos csökkenését vonná maga után, ami számtalan gazdanövény kipusztulásához vezetne. Dr. Toon szerint ez egy teljesen új aspektus, amire még senki sem gondolt. Véleménye szerint ez a tényező is tömeges éhezéshez vezetne.

Nukleáris szakértők ezeket a kutatási eredményeket nem kérdőjelezik meg, de rámutatnak a nagyméretű bizonytalanságra. Mindenesetre az biztos, hogy a lokálisan megvívott nukleáris háborúból származó radioaktív hamu, sokkal károsabb lenne a konfliktusból kimaradt országok részére, mint amire a politikusok számítanak, állítja John Pike a www.globalsecurity.org igazgatója. „Lokális eseményeknek globális következményei lesznek.” Figyelmeztet Dan Plesch (University of London). Tudomásul kell vennünk, hogy egy lokális nukleáris konfliktus okozta veszélynek, az egész emberiség ki van téve. „Többségében nem vagyunk tudatában annak, hogy mindannyiunk sorsát helyettünk dönthetik el Washingtonban.”

Lehet, hogy ez a két milliárdos ember vesztesség nem is lenne túl rossz. 😀

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2284) Ha el akarsz veszíteni egy barátot,…..

Tibor bá’ online

 

Kölcsönözz neki. Rövidnek nem mondható életem folyamán sokszor tapasztaltam, hogy a kölcsönadásból, kölcsönvételből mindig probléma lesz. Az Embernek van egy átkozott rossz tulajdonsága, ha pénzhez jut, azon nyomban megfeledkezik az ügylet lényegéről, csak azt érzi, hogy pénz van a zsebében, amit aztán boldogan költ, mert „könnyen jön, könnyen megy” ahogy a magyar közmondás szól. Az ember a múltat gyorsan elfelejti, ezért a kölcsönkérés ügylete is gyorsan múlttá válik. Aztán jön az igazság pillanata, amikor meg kéne adni a tartozást. Az esetek túlnyomó részében ez nem sikerül. A visszajáró pénz nincs „még” meg. Amikor megvan, még akkor is van az adósnak egy rossz szájíze. Nem tudja megmondani, hogy mi, de nagyon rosszul esik neki visszaadni a tartozást, és ha vissza is adja, egy kicsit neheztelni fog a kölcsönzőre.  Miért? A fene tudja. Mert vissza kell neki adni a kölcsönt. Van ennél rosszabb is, a mikor az adósnak esze ágában sincs megadni a tartozást. Önmagát is becsapja, majd később, most nem megy. Valójában nem szándékozik megadni, de ez önmagának se vallja be. Aztán elkezdi kerülgetni a barátját, akinek tartozik, mert hát mi a fenét mondjon neki. – – – Jó, egy kicsit sarkítottam, de ha a szívedre teszed a kezed, akkor be kell vallanod, hogy tudod miről firkálok. Persze, amikor előállnak a kölcsönkéréssel, a leendő adós ígér fűt-fát, csakhogy megkapja a kért kölcsönt. Na ezeket a fűket és fákat aztán szépen elfelejti. Ezért, csak akkor kölcsönözz pénzt egy barátodnak, ha nem bánod elvesztését.

Ha hiszitek, ha nem, ugyanez a folyamat zajlik le az IMF kölcsönnél is. És ezen most érdemes végiglovagolni, mert az IMF egy politikai téma, amit fel lehet használni a nép butítására. Ezért aztán a nép fel van háborodva, hogy vissza kell fizetni, és kamatot kérnek érte. Ugyanakkor nincs felháborodva, hogy az általuk megválasztott kormányok  felveszik a kölcsönt. Még a honlapot gyakran látogató hozzászólók is osztoznak ebben a véleményben. Az IMF népnyúzó, zsidók találmánya. Az 1929-1933-as világgazdasági válság után, tanulva az eseményekből, létrehozták a Nemzetközi Valuta Alapot elsősorban a tagországok nemzeti valutáinak a védelmére. Legalább is ez volt az indok. A dollár aranyhoz kötésének a felszabadítása után (1971) az IMF a makrogazdasági egyensúly megbomlása esetén folyósít hiteleket, természetesen csak annak, aki tagja a szervezetnek. Napjainkban egy tagország akkor kér hitelt az IMF-től, ha a nemzetközi tőkepiacon csak túl magas kamatra tudja eladni kötvényeit, nem rendelkezik megfelelő devizatartalékokkal. Mennyi hitelt vehet fel egy tagország? Minden tagországnak van egy kvótája, amit az ország GDP-je és külkereskedelme határoz meg. A felvehető hitelösszeg ennek a kvótának a százalékában van meghatározva. Ma az IMF a következő hitelkonstrukciókkal áll tagországai rendelkezésére:

1) Hitelnek minősített segélyek, ami a mi esetünkben szóba se jöhet.

2) Készenléti hitel (“stand-by = SBA).

3) Kiterjesztett hitelkeret („extended credit facility = EFF”).

4)Rugalmas hitelkeret (“flexible credit line = FCL”). E

5) Elővigyázatossági hitelkeret (percautionary credit line = PLC”).

6) Elővigyázatossági-készenléti hitel (precautionary stand-by arrangement= PSBA”), amit nemrég hoztak létre.

A hitelek odaítélésének szabályai az évek folyamán állandóan változtak annak megfelelően, ahogy az élet előáll különböző esetekkel. Például a készenléti hitel 1952-óta létezik, ami időközben alaphitellé vált. Ennek kamata sokkal alacsonyabb, mint amikor egy ország bajban van és a tőkepiacról akar felvenni pénzt. Hiába, a „szegényt még az ág is húzza” itt is érvényesült. Ez a hitelkonstrukció általában évente a kvóta 200 százalékáig nőhet, és rendszerint maximálisan 3 évre adják, ami 600 százalékot jelent. A folyósítás és visszafizetés negyedéves kvantumokban történik. A fizetendő kamat több tételből tevődik össze (alapkamat és felárak, ami az összeg nagyságától és a visszafizetés idejétől növekedve függ) maximálisan 3,77 %.

A hitelfolyósításnak pontos szabályai vannak. Első lépésként a kormányok hivatalosan bejelentik az IMF helyi irodájában, hogy hitelért folyamodnak. Ezt követően az IMF elemző, később tárgyaló delegátust küld a hitelért folyamodó országba, ahol a kormánnyal eszmecseréket folytatnak. Ezek a tárgyalások nem egyszer hónapokig is eltartanak. Ha  megállapodnak a gazdaságpolitikai célokban és az alkalmazandó eszközökben, akkor a hitelért folyamodó kormány szándéklevelet küld az IMF-nek. Ezt úgy lehet felfogni, hogy előzetes beszélgetésből kiderül, hogy az IMF milyen szándéklevelet fogadna el.

Fontos annak megértése, hogy az IMF az angolszász jogrend alapján működik, ahol egy szándéklevél kötelező erővel bír. Azt követően, hogy a hitelért folyamodó kormány szándéklevelet ír (vagyis kötelezettséget vállal), az IMF-et semmilyen jogi felelősség sem terhelheti az abban foglaltakért. A szándéklevelet azután elfogadja az IMF és ezzel létre jön a megállapodás a felek között. Magyar fogalmak szerint nem létezik „szerződés”.
A “Rugalmas hitelkeretet” (“Flexible Credit Line = FCL”) olyan országok kérhetik, akiknek gazdaság erős, de nyomás nehezedik rájuk. A hitel az odaítélés pillanatától a hitelfelvevő ország rendelkezésére áll és a lehívás ütemezéséről kizárólag egyedül dönthet. Visszafizetés 3 – 5 év alatt történik. A hitelt egy évre nyújtják, de akár többször is megújítható.
Az “Elővigyázatossági hitelkeretre” (“Precautionary Credit Line = PCL”) az a tagország kvalifikált, amelyikben szilárd a gazdaságpolitika, és maga a gazdaság is, ezenkívül, megbízható gazdaságpolitikát folytat. Ez az, amiről nem is álmodhatunk.

Az IMF-ről az a pletyka járja, hogy tönkreteszi azokat az országokat, amelyeknek hitelt folyósít, mert olyan követelményeik vannak, amik az országok gazdaságát ellehetetlenítik. Ezeknek a pletykáknak természetesen van alapja, de ezt a témát objektíven kell szemlélni. Az IMF szabályok úgy vannak megalkotva, hogy se belekötni nem lehet, se a rossz szándékot nem lehet bizonyítani, pedig van neki hátsó gondolata.  Egyszerűen kihasználják az emberi természetet, amiről már oly sokat írtam, és oly sokan fütyültök rá. Nézd a város, sőt az egész világ teli van zálogházakkal. Miért vannak zálogházak? Azért, hogy ha valaki pillanatnyilag megszorul, akkor valami értékes vagyontárgy – mondjuk aranykarkötő – letétbe helyezése mellett, kap néhány hónapra – rendszerint háromra – kölcsönt. Általában a vagyontárgy értékesíthetőségi árának a felét. A kölcsönre természetesen kell fizetni kamatot, de ez a kamat alig fedezi az intézmény fenntartási költségét. Viszont pontosan tudják, hogy az elzálogosított vagyontárgyak feléért soha a büdös életben nem jön a tulajdonos visszaváltani. Ez a tiszta haszon, mert ezekhez a vagyontárgyakhoz fél áron jutottak hozzá. Az ügyfél pontosan, és előre tudja a feltételeket, becsapásról tehát szó sincs. Az ügyfél természetesen azzal a szándékkal adta be a vagyontárgyát, hogy majd 3 hónap  múlva kiváltja. De nem váltja ki, mert közbeszól az emberi természet, ami az IMF esetében, nem más mint a politikusok önző felelőtlensége. Mert a politikus a kölcsön nagy részét vagy ellopja beruházásokon keresztül, vagy olyan népjóléti dolgokra pocsékolja, ami nagyban segíti az újraválasztását. Holott a kölcsönből olyan beruházásokat vagy reformokat kellene megvalósítani, ami lehetővé tenné a kölcsön zökkenőmentes visszafizetését. Aztán az adósságot  vissza kellene fizetni, de nincs miből, tehát újabb kölcsönt vesznek fel, amiből visszafizetik az előző kölcsönt, és mindeközben fizetik a kamatokat. Szóval ezt ismeritek nagyon jól. Amit viszont nem akartok megérteni, hogy ezért nem az IMF-et kell kárhoztatni, mert az IMF nagyon jó, hogy van, de okosan kell(ene) használni.

Tudom, most azzal fogtok jönni, hogy az IMF kölcsönnek olyan intézkedések a feltételei, amelyek az országot egy adósságcsapdába zárja. Egy idő után ez igaz, de gondolj bele. A legjobb barátodnak kölcsön adsz egy milliót. Az ígért időre nem tudja visszafizetni, sőt egy újabb milliót kér kölcsön mert másoknak is tartozik és legalább azt rendezni akarja. Mivel nincs kedved elveszíteni egy milliót + egy barátot, ezért szerintem két dolgot tehetsz: vagy nem adsz több kölcsönt (és ezzel a milliódat veszélybe sodrod). Vagy adsz még egy milliót azzal a feltétellel, hogy a barátod mától egyetlen szál cigarettát se szív el, mert napi 2000 forintot költ cigire. Kitalálhatsz te mindenfajta sejtést, hogy miért szemétség ez a cigarettáról való kötelező leszokás, de logikailag megtámadhatatlan, mert a pasid az első milliót is meg tudta volna adni, ha történetesen nem dohányzik. Különben is, már Széchenyi is megírta, a fejlődés kulcsa a HITEL. Csak azt okosan kell felhasználni. Márpedig nálunk se Kádár, se Antall, se Horn, se Orbán, se Meggyesi, se Gyurcsány nem használta fel okosan. Az ok egyszerű, az ország és a politikusok érdeke nem fedi egymást.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2283) Genetikailag módosított élelmiszerek

Tibor bá’ online

 

Mielőtt rátérnénk a tárgyra, egy kicsit a biológiával, azon belül pedig a genetikával, vagyis az örökléstannal kell foglalkoznunk. Maga az öröklés egy jól ismert dolog, annyira jól, hogy nem is figyelünk fel rá. Mindenki természetesnek veszi, hogy az akácfa magjából akácfa fog kikelni, hogy a kölykező macskamama alatt kismacskákat találunk, hogy a majomnak majom, a krokodilnak krokodil, az embernek pedig ember az utóda. De mi ennek a mechanizmusa? Az emberiség a választ lépésről-lépésre kapta meg, kezdve Mendel[1] borsóval végzett kísérletétől az 1953-ban felfedezett dezoxiribonukleinsavig[2]. Ennek lényege, hogy minden sejtmagban, a fajtától függően, bizonyos számú kromoszómapár van. Ezekben a kromoszómákban helyezkednek el a gének. A géneket úgy foghatjuk fel, mint a sejt „tulajdonosának” a minden apró részletre kiterjedő „tervrajzát”. Vagyis az emberi szervezetben található valamennyi sejt magjában benne van az egész szervezet „tervrajza”. Ennek a „tervrajznak” a neve dezoxiribonukleinsav, és nem egy hatalmas rajzlapnak, hanem inkább egy sok-ezer méter hosszú filmszalagnak fogható fel, ahol minden egyes kockára be van írva a szervezet valamilyen tulajdonsága. Az ivarsejtekben (de szigorúan csak az ivarsejtekben) ennek a tervrajznak tekinthető hosszú „filmszalagnak” csak a fele található, de nem akármilyen fele. Hogy továbbra is az analógiánál maradjunk, a filmszalag hosszában van elfelezve, vagyis a 35 mm széles és X ezer méter hosszú film hossza megmarad, de szélessége 17,5 mm lesz. Megtermékenyüléskor a hím és a nőstény (ember esetében a férfi és a nő) filmszalagjai egymáshoz illeszkedve összeállnak 35 mm-re, tehát egy komplett sejtmagot alkotnak, ami aztán (a hozzátartozó sejttel együtt) osztódni kezd, és kellő időben világra jön az utód.

A dezoxiribonukleinsav felfedezése után hatalmas tempóban folyt tovább a kutatás, ami kezdetben arról szólt, vajon egyik-másik tulajdon­ságnak melyik „filmkocka” felel meg. Amikor ezt nagy vonalak­ban sikerült tisztázni, (a kutatások mind a mai napig folynak, és nem rég jelentették be, hogy a teljes emberi genomot[3] sikerült izolálni) azonnal megpróbálkoztak az úgynevezett génsebészettel. Ennek lényege, hogy a „filmszalagból” kivágnak egy adott részt és betesznek helyére egy másikat. Vegyünk egy példát! Fognak egy petesejtet és megkeresik benne azt a „filmkockát”, ami arra utasít, hogy az utód szeme barna legyen. Ezt kivágják és betesznek helyébe egy olyan „filmkockát” (hogy ezt honnan szerzik be az most nem fontos), ami zöld szem utasítást ad. Ha most ebből a petesejtből ember lesz, és az apa zöld szemű, akkor a csecsemő szeme egészen biztos zöld lesz, bár az anyának a szeme barna. Természetesen nemcsak a szem­színnel lehet így eljárni, hanem bármilyen más tulajdonsággal is. Egyszerűen: a génsebészettel az örökítő anyagot össze-vissza lehet cserélgetni.

Amikor kiderült, hogy ez a „cserélgetés” a gyakorlatban könnyen kivitelezhető, egyes biológusok úgy érezték, megnyílt előttük a világ, és magukat istennek képzelvén elkezdtek teremteni, azaz olyan organizmusokat hoztak létre, amelyek korábban nem léteztek. Vegyünk egy hipotetikus példát (amit talán már meg is valósítottak). Egy kopasz nyakú tyúk ivarsejtjének (ami maga a tojás) kivágják azt a „filmkockáját” (tulajdonképpen egy gén-szekvencia, de most már maradjunk a „filmkockánál”), ami a nyak kopaszságát okozza, majd ezt behelyezik annak helyébe, ami az egész test tollal való befedésére ad utasítást. Kikel a csirke és nemcsak az egész teste lesz kopasz, de tojásaiból is kopasz testű csirkék fognak kikelni (tekintsünk el attól, hogy valami szerepe a kakasnak is van!). Ez a csirke természetesen nem lesz életképes, kizárólag mesterséges környezetben lehet felnevelni (ami nem nagy probléma), de micsoda előny, hogy levágása után a csirkét nem kell kopasztani.

A gyakorlatban elsősorban növényeket kezeltek génsebészet útján és így hoztak létre olyan új fajokat, amelyeknek komoly gazdasági előnyük mutatkozott a hagyományos fajokkal szemben. Például egy szárazságot jól tűrő növényből „kioperálták” a szárazság tűréséért felelős génszekvenciát és behelyezték egy gazdanövénybe, mondjuk búzába, vagy kukoricába. A génsebészetileg ilyenformán kialakított új búzát „genetikailag módosítottnak” nevezik, és azzal az előnnyel rendelkezik, hogy nem kell öntözni. De az új tudomány itt nem állt meg. A gyakorlatban kiderült, hogy egymástól távol álló fajokból is lehet összeoperálni részeket. Például a természetben előforduló thuringiensis bacillus-ban (rövidített nevén: B.t.) van olyan gén, ami bogarakra halálos kristályprotein termeléséért felelős. Ezt beoperálták a kukorica genomjába, és ezzel olyan új fajtát hoztak létre, amelyet nem kell permetezni például a kukoricalyukasztó bogár ellen, mert a növény maga megtermeli a lárvaölő kristályproteint. Nagyon okos! Természetesen van sok más lehetőség is. Például, ha bármely gazdanövénybe beoperálunk olyan génszekvenciát, amely a gyomirtó szerekkel szembeni rezisztenciáért felel, akkor a növény termelékenységét nagymértékben fel lehet fokozni, mert egy ilyen gazdanövény talaját alaposan be lehet szórni gyomirtóval, ami szükségtelenné teszi a kapálást és egyéb más gyomirtást. A gyom elpusztul, de a gazdanövény él és virul.

A genetikai módosítás hívei a következő előnyökre teszik a hangsúlyt.

  • Az élősködőkkel szembeni ellenállás fokozásával megspórolható az intenzív permetezés. Ez nem csak olcsóbbá teszi a termelést, de csökkenti annak esélyét, hogy permet kerül az élelmiszerbe.
  • Gyomirtókkal szembeni ellenállás fokozása. (Az előny megegyezik a fentiekkel.)
  • Vírusokkal szembeni ellenállás fokozása, aminek következtében nagyobb lesz a hozam.
  • Fagyérzékenység megszüntetése. A mi éghajlatunkon egy nem várt májusi fagy tönkreteheti a fagyra érzékeny bab, burgonya vagy paradicsomvetést. Különösen érdekes ennek a gyakorlati megoldása, ugyanis hideg vízi halak megfelelő génjeit ültetik be a védeni kívánt növénybe.
  • Szárazság tűrő készség. A megfelelően módosított növény szikesebb talajon is termelhető.
  • Korábban nem tartalmazott anyagok kialakítása a növényben. (Bizonyos növényekben, mint például a rizs, ki lehetne alakítani a készséget vitaminok, vas, és esszenciális fehérjék szintetizálására. A csak rizzsel táplálkozók így elkerülhetnék a beriberit[4] és a fehérje­hiányból származó alultápláltságot.)
  • Komplex vegyületek, oltóanyagok szintetizáltatása, ami szegény vidékeken feleslegessé tenné a drága oltóanyag és gyógyszer vásárlását.
  • Újszerű alkalmazások. Történt áttörés olyan nyárfák genetikai módosításának irányába, ami után a fa nehézfémes talajszennyeződést megszűntet.

Első olvasásra ez jónak tűnik, viszont a magyar társadalom nem csak nem figyelt oda, de nem is nagyon ismeri a témát. Ez a tény akkor válik érthetővé, ha számba vesszük az alábbi statisztikát. 2000-ben a világon genetikailag módosított termés 68 százalékát az Egyesült Államokban állítottak elő. Argentína 23%, Kanada 7%, Kína pedig 1% arányban vette ki a részét. A hiányzó 1 százalékon a következők osztoztak: Ausztrália, Bulgária, Franciaország, Németország, Mexikó, Románia, Dél-Afrika, Spanyolország, és Uruguay. Bulgária és Románia szereplése némiképp meglepő, érdemes lesz odafigyelni! A GM „mozgalom” két nyertese a szójabab és a kukorica. Az elsőt az emberek fogyasztják irtózatos mennyiségben (anélkül, hogy tudnák) hús, sajt, stb. helyett, a másodikat főleg az állatok. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a várakozásoknak megfelelően ezeknél a növényeknél jóval kevesebb peszticidet[5] alkalmaztak, mint korábban és mégis nőtt a hozam. Ennyi sok jó hír ellenére az utóbbi időben, elsősorban Angliában és az Egyesült Államokban óriási méreteket öltött a tiltakozás a genetikailag módosított élelmiszerekkel szemben. Amit senki se várt, még a Vatikán is hallatta hangját. A kifogások három csoportba oszthatók:

  • környezeti ártalom,
  • egészség ártalom, és
  • gazdasági megfontolás

Környezeti ártalom – a) Konkrét példa: a Bt-176 jelzésű kukorica virágpora erős peszticid hatású. Csakhogy nem válogat és olyan rovarokat is megöl(het), amelyek nem szerepelnek a tervben. Ez aztán nagymértékben és kiszámíthatatlanul felboríthatja a természet rendjét. b) Fennáll a valós veszélye annak, hogy a Bt alapú peszticidekre kialakul bizonyos rezisztencia. c) A legsúlyosabb vád, ha úgy tetszik félelem, hogy nem kívánt génátszármazás következhet be. Tehát a gyomirtó szerekkel szembeni rezisztenciával rendelkező GM növény beporozhat kellemetlen gyomot, mint például a tarackot, ami így szintén ellenállóvá válik a gyomirtókkal szemben. Létrejöhet tehát a mezőgazdászok rémálma, a kizárólag kapálással irtható „szuper gyom”. Az természetesen egyértelmű, hogy mind a három kifogás tökéletesen valós. A génátszármazás annyira fontos, hogy még visszatérünk rá.

Egészség ártalom – a) Ma már a fejlett (kellően agyon szennyezett) világ lakosságának jelentős hányada allergiás, többek között, illetve elsősorban virágporra[6]. Félő, hogy GM úton egy olyan új virágport „sikerül” megteremteni, ami visszafordíthatatlan, soha nem látott érzékenységű allergiát válthat ki. b) Annak is van esélye, hogy emberi élelmiszer alapanyagnak számító növényekbe bevitt idegen génszekvencia nem várt, káros hatással lehet az emberre. Nem rég jelent meg a Lancet-ben[7] egy kísérletről szóló beszámoló. Patkányok két csoportját GM krumplival és közönséges krumplival etették. Az eredmény szerint jelentős elváltozásbeli különbség volt kimutatható a két különböző krumplival etetett patkányok béltraktusaiban.

Gazdasági megfontolás – Ez ugyan se rövidtávon, se hosszútávon nem veszélyezteti az emberiséget, de a teljesség kedvéért ejtsünk róla néhány szót. A GM módosítást végző vállalkozás a kialakított vetőmagot szabadalmi védettség alá vonja, és értékesítési árába beépíti a módosítás költségeit. Ezek a vetőmagok drágábbak lesznek a hagyományosnál, aminek következtében igazán hatékonyan csak a szuper nagy gazdaságok tudják majd alkalmazni, a már amúgy is szorongatott kistermelők el fognak vérezni, mert nem tudnak majd lépést tartani. Ez viszont bizonyos monopolhelyzetet teremt, aminek árnövelő következményei lehetnek. Azzal természetesen mindenki meg lehetne elégedve, ha a genetikailag módosított élelmiszerek bevezetésének mindössze ennyi hátránya lenne. Az mindenesetre árulkodó, hogy a különböző országok kormányainak mezőgazdasági minisztériumaiban lázas munka folyik a genetikai módosításokkal kapcsolatos állásfoglalás kialakítása terén.

 Nézzük meg, mit történt eddig! – Japánban 2001 óta kötelezően szigorú vizsgálatot kell végezni (előzőleg csak ajánlott volt) a GM élelmiszerek bevezetése előtt. Ugyanakkor a szupermarketekben egymás mellett árulják a GM és a hagyományos élelmiszereket, és azt tapasztalják, hogy a fogyasztók kifejezetten a hagyományos élelmiszereket preferálják. Indiában is tanulmányozzák a helyzetet, de úgy tűnik az egymilliárd lelket számláló szubkontinensen a hatóságok szemében a (rövidtávú) GM előnyök többet nyomnak a latba, mint a hátrányok. Brazíliában a GM növények termesztése egyszerűen tilos, és komoly mozgalom alakult ki a GM élelmiszerek importálásával szemben is. Ugyanakkor a brazil parasztok GM vetőmagokat csempésznek be az országba, mert félnek, hogy a szójabab termesztésben lemaradnak a konkurenciától[8].

A GM élelmiszerekkel szembeni ellenállás az Európai Unióban a leghevesebb a világon. Az állampolgárok nem hisznek se az állami információ korrektségében, se pedig abban, hogy az állam elejét tudja venni a veszélyes élelmiszerek megjelenésének. Mindenesetre minden piacra vitt GM élelmiszeren rajta kell lenni egy jól látható figyelmeztetésnek: „Genetikailag módosított élelmiszer”. Az Amerikai Egyesült Államokban, ahol a GM élelmiszerek mögött óriási érdekeltségek húzódnak meg, az intézkedések zavaros helyzetet mutatnak, elsősorban azért, mert az ügy három különböző minisztérium alá tartozik. Nekem azonban semmi kétségem afelől, hogy előbb vagy utóbb a GM élelmiszerek az USA-ban totális zöld utat fognak kapni.

Végül is hol tartunk most? – a Egyesek szerint egy új technológia bevezetésének elmulasztását az emberiség nem engedheti meg magának. Ezt természetesen úgy kell érteni, hogy az új technológia bevezetéséből származó profitról nem hajlandók azok lemondani, akiknek lehetőségük adódott rá. Azt tehát készpénznek lehet venni, hogy 10-15 éven belül a genetikailag módosított növények, élőlények sokasága fogja az emberiséget körülvenni. Az ebből származó fatális, úgy értem az egész emberiségre fatális helyzet elméletileg nem zárható ki. Ez azt jelenti, hogy az emberiség fejest ugrik a sötétbe, vagy, ahogy már jeleztem, orosz rulettet játszik. Megint a homlokára fogja az egyetlen töltényt tartalmazó forgópisztolyt, meghúzza a ravaszt, és boldogan tapasztalja, hogy a töltény nem a cső előtt állt meg. Már megint nem! És, ha mégis?

Végül egy elgondolkoztató eset: „Keserű argentin aratás” – Az 1980-as évek derekától kezdve Argentína legnagyobb, mintegy 5 millió hektár területű, és legtermékenyebb mezőgazdasági övezetén, a pampákon egyre fokozódó termőföld erózió jelentkezett, aminek következtében a hozam rövid időn belül harmadával csökkent. A probléma megoldására a farmerek olyan kísérletezésekbe kezdtek, amelyeknek lényege a szántás nélküli földművelés volt. A szántás elhagyása megállítja az eróziót, de kedvez a gyomoknak. A kérdés: erózió vagy gyomok? Ekkor lépett a színre a Monsanto nevű multi, amely genetikailag módosított szója vetőmagot kínált a szükséges gépekkel és egy glyphosate nevű gyomirtóval együtt, „Roundup Ready” márkanév alatt. A GM szója gyomirtó rezisztens volt, a gyomokra pedig elég volt évente kétszer szétpermetezni a glyphosatét. A Roundup Ready technológia ragyogóan működött. 2002-re az 1971-es 37.700 hektárral szemben Argentínában már 11.600.000 hektáron termeltek szóját. 1997-hez viszonyítva a hozam 173 százalékra szökött fel. Az argentínai farmerek 2001-ben 5.000.000.000 dollár profitra tettek szert, annak ellenére, hogy a szója világpiaci ára 1996-hoz viszonyítva a felére esett vissza. Közben az 1997-ben alkalmazott 14 millió liter gyomirtó mennyisége 2003-ra 150 millió literre nőtt, mivel a farmereknek egyre nagyobb koncentrációban kellett kipermetezni a gyomirtót, ugyanis a gyomok egymás után lettek rezisztensek a glyphosate-re. Ezzel egy időben jelentkeztek annak jelei, hogy a talaj mikroorganizmusainak kipusztulása rohamosan növekszik. Ennek következtében a talaj komposztálódása leállt, nem volt, ami lebontsa a szerves hulladékot. Mindezek tetejére a biológiai vákuum kitöltésére tömegesen kezdtek megjelenni a csigák, meztelen csigák, és a fusarium nevű gomba. Argentína egészen a közelmúltig a világ egyik legnagyobb élelmiszer exportálója volt, ami alatt elsősorban gabonát és marhahúst kell érteni, de az ország szójaizációja – ahogy ők maguk nevezik a folyamatot – ezt  gyökeresen megváltoztatta. Körülbelül 150.000 kistermelő hagyta el a földeket. A tej, rizs, kukorica, burgonya, és lencsetermelés élesen visszaesett. Vezető agronómus­ok szerint a Roundup Ready technológia már nem tartható fenn. Sokak szerint a Roundup Ready technológia beszüntetésével máris elkéstek. Rendszeresen megesik, hogy egy szomszédos farm területén extenzíven alkalmazott glyphosate permete­zés következtében az onnan fújó szél miatt gyermekek fedetlen láb­szá­rain kiütések keletkeznek. A nem szójából álló veteményeik elhervadnak, tyúkok és sertések egymás után elpusztultak, kecskéik torz, életképtelen gidákat ellettek. Hónapokkal később banánfák deformálódnak, és olyan satnya termés adnak, ami emberi fogyasztásra alkalmatlan. Ezek a tapasztalatok nem egyedi esetek. A panaszok nyomán indított hatósági vizsgálatok kimutatták, hogy az okokat valóban a szomszédok által alkalmazott szójatermesztés módszerében kell keresni. Ugyanis a felbukkanó „szuper gyomok” miatt a permetezőszer felfokozott alkalmazására kényszerülnek.

[1] Gregor Mendel (1822-1884) brűni szerzetes.

[2] James Dewey WATSON (1928-) angol biológus által.

[3] Az ivarsejtek összességét nevezzük genom-nak.

[4] Beriberi: a B1-vítamin hiánya miatt fellépő betegség, elsősorban a kelet-ázsiai országokban szedi áldozatait.

[5] Mérgező mellékhatástól nem mentes növényvédő szer.

[6] Lásd például a magyar parlagfűvel kapcsolatos szinte hisztériás eseményeket

[7] A legnívósabb, az egész világon tekintélyesnek ítélt brit orvosi folyóirat

[8] Ez az az emberi mentalitás, ami miatt a jövőt illető nézeteimet sokan pesszimistának ítélik meg. Teljesen mindegy, hogy közös jövőnk szempontjából valami mennyire kritikus, mindig lesz közöttünk olyan, aki anyagi érdekből hajlandó őrültséget követni.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2282) A BIG OIL bűnös tevékenysége

VIP. 247

 

Saját bőrünkön tapasztalhattuk, hogy egyesek eszeveszetten tagadják a globális felmelegedés okozta veszélyeket, és következményeket. Ezek az emberek a Big Oil manipulációinak az áldozatai. De végre kibújt a szög a zsákból.

 A Harvard University egyik tanulmánya szerint EXXON 40 éven át becsapta az embereket a klímaváltozás veszélyeivel kapcsolatban.

A múlt héten nyilvánosságra hozták a szakértőkkel felülvizsgált (peer-reviewes) tanulmányukat az  Environmental Research Letters folyóiratban, amiben 200 olyan dokumentumot vizsgáltak meg, amelyek kapcsolatban voltak az Exxon Mobil klímaváltozással foglalkozó kommunikációival. A vizsgálódás során kiderült, hogy Amerika legnagyobb nyersolaj kitermelője ismételten követett el „félrevezetést” az egész társadalmat megcélzó hirdetéseiben a globális felmelegedéssel kapcsolatban. Miközben ezzel párhuzamosan elismerte a kockázatokat, de csak zárt ajtók mögött………

_________________________________________________________________________

A teljes fordítás elküldöm a VIP előfizetőknek

_________________________________________________________________________
_________________________________________________________________________
_________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2281) Császárnak, ami a császáré?

Tibor bá’ szatirikus online

 

A főnököm kurvára meg van elégedve a melómmal, és egy egész rugóval megemelte a fizetésemet. Kicsit ugyan meglepődött, amikor a könyvelő közölte vele, hogy ez a cégnek a járulékok miatt 1500 forintba fog kerülni. Sebaj, majd legközelebb kétszer is meggondolja, mielőtt fizetést emel, hi-hi. Én viszont majdnem gazdagabb lettem ezer forinttal. Azért majdnem, mert az ezresből csak 840-et kaptam kézhez. A hiányzó 160, mint jövedelemadó, az állam markát ütötte, és még szerencsésnek nevezhettem magam, mert néhány éve még 360 forint lett volna a levonás. Mindegy, úgy döntöttem, hogy erről a 840-ról kussolok a nejem előtt, és szépen betettem egy borítékba, a borítékot pedig a belső zsebembe. Délutánra megfájdult a fogam, ezért meló után elmentem a fogászati rendelésre, ahol fény derült az egyik fogam lyukára. A fogrenoválás nem tartott tovább 15 percnél, és már mentem volna haza, de a doki addig szöszmötölt, amíg eszembe nem jutott az intézményesített hálapénz, habár már vállalkozóként működik, és fizet helyettem a társadalom biztosítás, de a szokás nagyhatalom, nehéz megváltoztatni. Azonnal feltaláltam magam, és a 840 forintot rejtegető borítékot átadtam a fogorvosnak, aki a tartalom megtekintése nélkül, besüllyesztette a zsebébe és engedte, hogy kikecmeregjek a fogorvosi székből. Tudom nem elegáns ilyen nagyon nem kerek összeget paraszolvenciázni, de vegye tudomásul, hogy kleine Fische,  gute Fische.

Nem fogjátok elhinni, de ez a doki nem szerette az izgalommal fűszerezett életet, éppen ezért a meglepően csekélyke 840 forint extra jövedelmet bevallotta a NAV-nak és kissé kerekítve ki is fizette utána a 140 forint adót. Maradt tehát a zsebében 700 forint. Másnap a feleség megjegyzéseiből kiderült, hogy akkor volt a házassági évfordulójuk, és a doki nem térhetett ki egy kis ünneplés elől. Ezért aztán munka után a feleségével beült egy budai halászcsárdába, ahol tényleg jól érezték volna magukat, ha az egyik enyhén részeg vendéget a biztonságiak nem verték volna félholtra, de ettől eltekintve mindennel meg voltak elégedve. Később bankkártyával fizettek, amire a pincér vágott egy pofát, majd egy konyharuhával lecsapkodta az asztalon maradt morzsákat, rá a feleség ruhájára. Ekkor a doki rádöbbent, hogy borravalót kellene adnia. Egy gyors mozdulattal a zsebébe nyúlt, kivette, majd átadta a pincérnek azt a bizonyos 700 maradék forintot, hogy hagyja már abba a csapkodást. A pincér sokáig nézegette a szokatlan összeget, és mivel NAV ellenőröknek nézte a dokit és feleségét, azon nyomban bejelentette extra jövedelemét, és azon nyomban a könyvelésen befizette a 215 forint adót egy nyugta ellenében. Később, zsebében a megmaradt 485 forinttal, fütyörészve indult el hazafelé a pesti éjszakában. Reggel átadta nejének a 485 forintot, aki hatalmas unalmában átment a szemben lévő fodrászhoz, hogy bemossák enyhén fakó tincseit. A kasszába fizetendő számla eléggé tetemes volt, amiből a fodrászlány egy fillért se kapott. Ezért aztán borravaló gyanánt a bemosott tincsű hölgy maradéktalanul átnyújtotta a 485 forintot a lökött fodrászlánynak. Szóval lökött volt a drágám, ami abból is látható, hogy az adóhatóságnak ő is leadta a 80 forintot kitevő forrásadót, de a maradék két darab kétszázast jó mélyen besüllyesztette a zsebébe. Később hazament, de útközben tankolnia kellett, amit a szokásos elegáns módon a kutas kezébe csúsztatott kulcscsomó átadásával oldott meg. Fizetés után a kutas hosszasan babrált a szélvédővel, hogy alkalmat adjon a lökött csajnak a 400 forint átadására. Sajnos a kutas főnöke üzemanyaglopásban utazott (a kútjai 1 liter helyett csak 9,5 decit adagoltak), amiért kényesen ügyelt beosztottainak az adófegyelem terén kifejtett tevékenységeire. Ez egy nemzetközi tapasztalat alapján működik így. Ugyanis, aki milliárdokat lop a közösből, az kényesen ügyel arra, hogy mások a filléreket is befizessék. A kutasnak tehát mindössze 3 darab 100 forintos maradt a zsebében, amikor elindult hazafelé, de nem haladhatott sokáig, mert egy toprongy az egyik piros lámpánál az orra elé nyomott egy Flaszter nevű sajtóterméket. A kutas a hajléktalannak szomorú képpel adta át a zsebében csörgő néhány százast, átvállalta az állam szerepét a hajléktalanokról való gondoskodásban. Végül is az történt, hogy a dilis főnököm rajtam akart segíteni, ami neki 1500 forintjába került, viszont mindössze az állam nyert (sok részletben befolyt) 1500 forintot, én pedig anyagi helyzetemet illetően pont oda kerültem, ahol korábban voltam, vagyis maradtam a pénzemnél.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2280) Dunning-Kruger effektus

Tibor bá’ online

 

Őszintén megírom, mi bassza a csőröm. Havonta van kb. 30.000 csendes olvasó, és néhány tucat hozzászóló, akiknek egy része egyre alacsonyabb nívóra kergeti a honlapot. Az értelmesebbek szép lassan elmaradnak, a kevésbé értelmesek hülyeségeikkel át akarják venni a terepet. Az előzőek azért maradnak el, mert képtelenek meggyőzni az utóbbiakat arról, hogy totálisan rossz lovon ülnek. Magyarul tombol nálam a Dunnin-Kruger effektus. Az meg mi? Hát tessék:

A Dunning-Kruger effektus szerint minél kevésbé van valakinek igaza, annál kevésbé képes felfogni azt: A Dunnin-Kruger effektus egy kognitív elfogultság, aminek következménye a helytelen következtetés és a hibás döntés, de az egyént ez az inkompetencia megfosztja önvizsgáló készségétől, és így a hibázások nem jutnak el tudatáig. Az ilyen egyén a felsőbbrendűség illúziójában él, saját készségét, tudását átlagon felülinek képzeli. Ezt a wiki egy kicsit másképp határozza meg. Íme:

Dunning–Kruger effektus az a jelenség, amikor minél kevesebbet tud valaki egy adott dologról, annál inkább hajlamos túlbecsülni a saját tudását. A jelenséget a Cornell Egyetem két kutatója, Justin Kruger és David Dunning mutatta ki. Az eredményeiket 1999 decemberében publikálták a Journal of Personality and Social Psychology folyóiratban.

Kruger és Dunning szerint számos tanulmány sugallja, hogy a legkülönfélébb területeken, az olvasott szöveg megértésétől a gépjárművek használatán át a sakkozásig és teniszezésig, az amatőrök magabiztosabbak a szakértőknél. Azt feltételezték, hogy egy tipikus jártasság esetében a hozzá nem értők…

  1. hajlamosak túlbecsülni a saját képzettségüket,
  2. nem képesek felismerni, ha más ért hozzá,
  3. nem képesek felismerni, hogy ők maguk mennyire nem értenek hozzá.

A jelenség nem új keletű, már az Ókorban is ismerték. Confucius: Az igazi tudás birtokosa tisztában van tudatlanságának fokával. Socrates: A bölcs tisztában van azzal, hogy nem tud semmit. Shakespeare: A bolond azt hiszi magáról, hogy bölcs, de a bölcs tudatlannak tartja magát (Ahogy tetszik). Darwin: A tudatlanság gyakrabban szül magabiztosságot, mint a tudás. Bertrand Russel: Jelenleg a legfájdalmasabb dolog, hogy aki biztos a dolgában, az rendszerint buta, míg azok, akik értenek a dolgokhoz teli, vannak kétségekkel és nem képesek dönteni.

A jelenség magyarázatához hozzátartozik még a kiváló kompetenciával bírók hibás feltételezése, miszerint ami nekik könnyen megy azzal mások is könnyen megbirkóznak. Ebből következik, hogy a kiváló kompetenciával bírók nem értik miért nem képesek egyesek megérteni magyarázatukat.

Visszatérve a honlapomhoz, más megoldást nem látok, mint az abszolút hülye, szószátyár, semmit mondó hozzászólások azonnali törlését, ami nem azt jelenti, hogy az enyémtől eltérő véleményt tükröző, de értelmes hozzászólásokat üldözni fogom.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

Breaking news

 

Észak Korea valószínűleg felrobbantotta hatodik atombombáját, jelentette a Haaretz és az Associated Press. A dél koreai Nemzetvédelem megerősítette, hogy 6,3 nagyságú földrengést észleltek, aminek epicentruma közel volt az észak koreai atom kísérleti központhoz.

 ___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2279) Folyik már vér?

Tibor bá’ szatirikus online

Már százszor elhencegtem vele, de hát ezzel nem lehet betelni. Szóval töltöttem az életemből néhány évet Ausztráliában is. Ugye, egyesek szerint Ausztrália az Nyugat. Persze nem földrajzilag, de talán még úgy is, mert ha sokáig megyünk nyugat felé, akkor előbb-utóbb megérkezünk Ausztráliába. Erről Colonbusz Kristóf tudna mesélni, bár ő útközben elakadt egy kis arany keresgélés miatt. Szóval Ausztráliában voltam, és lévén mindössze húsz egynéhány éves, éjjel-nappal nők után futkostam. Ennek ellenére a mindennapi betevő pumpálás sehogyan se jött össze, mert köztudottan Ausztráliában kevés a nő (ami időközben megszűnt). Nekem legalább is úgy tűnt. Egyszóval nagy volt a hajtás, és kevés a dugás. Ezt máig nem tudom megbocsátani annak a kontinensnyi országnak.

Egyik alkalommal egy (természetesen) magyar házibulin voltam, ahol a szokásoknak megfelelően három férfire jutott egy nő, annak az egynek is két férje volt. Az egyikkel együtt élt, de egy másikkal volt papírja róla, akit különben nem látott már vagy fél éve. Ezen kívül volt még a nőnek három gyereke és egy vele élő enyhén rozoga mamája, aki mohón várta a leeső morzsákat. A nő különben állás nélkül tengette az életét, azonban volt neki valami a combjai között, amiért többen aranyat adtak volna, és volt, aki adott is. Este 11-ig már ketten is jelentkeztek harmadik férjnek, amit azért nem kell szó szerint venni. A kettő közül az egyik én voltam, de a szerencse nem rám mosolygott. A szerencse már csak ilyen, mindig másra mosolyog. Tizenkettő előtt távoztam, miután a zsebemből az óvszert gondosan ráhelyeztem az éjjeliszekrényre, „nekem már úgyse lesz rá szükségem” alapon.

Két háztömbbel később belém bújt a kisördög. Visszaosontam a földszintes családi ház kertjébe, (ami nem volt kunszt, mert arrafelé 60 cm magas a kerítés)  és belestem a hálószoba ablakán, vaj dugnak-e már, mint ahogy sejtettem. A szobában egyiptomi sötétség uralkodott, a látási viszonyok egyenlők volt a nullával. Már éppen fel akartam hagyni a kísérlettel, amikor megállt mögöttem egy járőr kocsi, de nem ám bömbölve, szirénázva, amolyan magyarosan, hanem csak úgy halkan odagördülve, és persze első dolguk volt, hogy leszedtek az ablakból. A három perc alatt kiérkező zsarukat a szemben lévő szomszéd hívta ki, aki elsötétített ablakán keresztül szintén leselkedett. A két jól megtermett zsernyák pedig arra volt kíváncsi, hogyan és főleg miért kerültem az ablakba éjjel tizenkettő környékén. Tök leégés! Be kellett csöngetni a házba és megkérni a nőt, hogy tanúsítsa én is ott partiztam, és én voltam az, aki lecsúszott a hajnalig tartó lihegésről. Csakhogy ez nem volt olyan egyszerű, mert a becsengetés alatt éppen lihegtek, vagyis azzal voltak elfoglalva, amit én elpasszoltam, és közben azt játszották, hogy nincs otthon senki, és akkor ugye nincs aki az ajtóhoz menjen.

De hát az ausztrál rendőr megértő, hagyták, hogy verjem az ablakot, és hangosan kiabáljak egy előttük ismeretlen nyelven. – Csesszétek meg, gyertek ki, mert le vagyok tartóztatva.

Hát ez elég régen történt, és csak azért jutott eszembe, mert a múltkor a szomszéd kissé részegen egy 45 centis bökővel kergette a feleségét a ház körül, aki úgy visított, mint egy szopós malac. Na, ennek a fele se tréfa, és már hívtam is a 107-et. Mondom az ügyeletesnek, jöjjenek ki, mert a szomszéd férfi késsel kergeti a feleségét, aki mezit láb fut körbe-körbe a ház körül. Él még a nő? Kérdez vissza az ügyelet. Persze, hogy él, tudtommal hullát nem lehet kergetni. Akkor ez egy családi veszekedés, állapítja meg az ügyelet. Na és? Háborodok fel, feleséget meg szabad ölni? Mert ha igen, azt már rég megmondhatták volna. Fakad ki belőlem az akasztófahumor, de az ügyelet nem hatódik meg. Uram, mi csak akkor megyünk ki, ha vér folyik, magyar, de minimum szittya vér. A fene érti ezt az egészet. Ha nem folyik (még) vér, akkor szarnak az egészre. Ha folyik vér, nem találják a tettest és kitűznek 1 millió forint jutalmat a nyomravezetőnek. Mi lenne, ha kimennének a nem folyikhoz, és megvárnák, amíg folyik. Nem mondom, hogy humánus, de spórolnának egy milliót, amibe én is beleizzadok néhány forintot. Szinte mérget lehet rá venni, hogy azt kell megfogni, aki hátul fut, és úgy mellesleg villog kezében a kés.

Szerintem a rendszerváltást elkapkodták. Az újonnan hozott törvények alig érnek egy kalap szart. Bár újabban más értékrendek dúlnak. Egy-egy megszületett törvény értékét Orbánban mérik. Az 5 Orbános törvényre már Nyugaton is felfigyelnek, éppen mert csak állítják róluk, hogy demokratikusak. Egyáltalán tudja itt valaki, hogy mit jelent ez a szó? Egy pasit tévedésből 3 évig börtönben tartanak, majd kárpótlás címén kap félmillió forintot. Egy másik valakit finoman kitessékelnek a vezérigazgatói székből, mert alkalmatlan oda, vagy mert valaki más akar beleülni ugyanoda. Rendben, de miért kap 15 millió kártérítést? Miféle kártérítés? Csak nem arról a kárról van szó, amit az igazgató úr a következő évben okozott volna? Persze a hiba az én készülékemben van. Én még azt tanultam, hogy “minden ember egyforma”, ami nem volt igaz, de legalább tettek abba az irányba néhány lépést. Mondjuk 3 felesleges, börtönben eltöltött évért adhatnának 15 milliót, és a segg hülye igazgatónak elég lehetne egy milkó. Pláne, ha meggondolom, hogy a 15 millióját már rég meglopta magának.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2278) A Tudomány halála

Tibor bá’ online

A szép új világnak számtalan hozadéka van, ezek egyike a ’tudományok”, különösen a klimatológia régi szép fényének az elvesztése, sőt egyesek kifejezett ellenfordulása. A globális felmelegedéssel kapcsolatos nyilvános viták a szakértők két táborra szakadását eredményezte, még a legalapvetőbb tények tekintetében is, ami a laikus nagyközönséget a kételkedés, sőt vallásos hitek felé sodorta. A zűrzavart elsősorban az anyagi érdekek mentén kialakított szándékos ferdítés okozta, de most ezen lépjünk át, mert vajmi keveset lehet tenni ellene. Helyette felsorakoztatom a vitatott főtételeket:

1) Dominálnak-e az Ember által kibocsátott üvegházhatású gázok?

2) Az extra széndioxid változtat-e a Föld hőkisugárzásának a mennyiségén?

3) Emelkedik-e a globális hőmérséklet?

Azt természetesen valamennyien nagyon jól tudjuk, hogy a globális hőmérséklet folyamatosan emelkedik, ennek ellenére az amerikai lakosság (ott végeztek felmérést, itt nem) több mint 50 százaléka a globális hőmérséklet emelkedését csalásnak minősíti. Vagyis a pontos és lelkiismeretes mérési adatok alapján összeállított táblázatoknak nem adnak semmi hitelt, de még saját bőrükön érezhető változást se fogadják el. Mi több, nem egy honlaplátogató belinkelt nekem amerikai propaganda videót a „klíma csalásról”.  Az emberben felmerül a kérdés, hogy a fenében juthattunk el ide? Ennyire primitívvé vált az emberiség? Nem az emberiség nem változott, a folyamatok mindig hasonlóképpen zajlottak le. Az emberiség egyenesen utálja az kellemetlen igazságot (inconvenient truth). Emlékezzünk! Tudományos újdonságokat nem először fogad az emberiség ellenségesen. Kopernikusz felfedezése a kor felfogása szerint nem csak szentségtörő volt, de egyben abszurd is. Az első időben az égitestek mozgásával foglalkozó csillagászokon kívül, a tanult emberek viharos vitákba bonyolódtak, mielőtt elfogadták volna, de még ezt követve is erős kétkedés maradt fenn. Kétszáz évnek kellett eltelni ahhoz, hogy az 1543-ban publikált heliocentrikus világképet az emberiség egy az egyben elfogadja. Pedig mai szemmel Tolemánusz naprendszere meglehetősen mesterkélt, sőt nevetséges volt. De a tudósoknak is szükségük volt időre – bár nem 200 évre – hogy felfigyeljenek a heliocentrikus modell értékeire. A csillagászok szép csendben és azonnal elfogadták Kopernikusz számításait, de nem fogadták el azonnal a heliocentrikus premisszát, amire az egész épült, azonban ahogy a fiatal, újdonságokra nyitott csillagászok elfoglalták az idősek helyét, megindult a paradigmaváltás. Nem egész 60 évvel később, amikor Kepler előállt az elliptikus pályákkal (1609) és egy évvel később pedig Galileo Galilei a megfigyeléseivel, a csillagászok egyöntetűen elfogadták Kopernikusz tanait, de még mindig maradt az ellenállásból. Tychon Brahe csillagász például elfogadta a nap centrikus világképet, de keresett egy kibúvót, azt állította, hogy a Föld nem bolygó, tehát nem kering a Nap körül.

A globális felmelegedés elfogadása hasonló utat jár be. Hogy az atmoszférában található üvegházhatású gázok koncentrációja jelentős klímaváltozást okozhat – megfogtok lepődni – 1864-ben merült fel John Tyndall nyomán, amikor felfedezte, hogy a CO2 gáz az infravörös sugárzást abszorbeálja. Harminckét évvel később, 1896-ban Svante Arrhenius Nobel-díjas tudós, mennyiségileg kimutatta, hogy a szénégetés mellékterméke, a széndioxid felmelegedést okoz. A számításokat Guy Callender a múlt század harmincas éveiben ellenőrizte, és széles körben publikálta. Az első időben abszurdnak tűnt, hogy az Ember befolyásolhatja az egész Föld időjárását, és csak nagyon kevés tudós fogadta el. Azonban további számítások, és elméleti megfontolások után a felmelegedés bekövetkezésének tagadása egyre nehezebbé vált, annak ellenére, hogy logikus ellenérveket találtak. A CO2 gáznak a 15 mikrométeres hullámok abszorpciója elhanyagolható, hiszen a számba vehető infravörös sugárzást már mind elnyelték. Vagyis a további széndioxidnak már nincs mit elnyelni. Ráadásul ott volt az óceánok elképesztő mennyiségű CO2 elnyelő képessége. Tehát az ember által kibocsátott széndioxidot könnyedén elnyelik az óceánok. Azonban ezeket az ellenvetések az 1970-es években a megfigyelések megcáfolták, és egyre több tudományos publikáció jelezte a felmelegedés bekövetkezhetőségét. De még mindig szép számmal maradtak, akik Tychon nyomdokait követve azt vallják, hogy bár a CO2-nek van valami szerepe a klíma kialakításában, de a fontossága messze túl van becsülve.  Csakhogy, ha elfogadjuk a nem nulla melegítési hatást, akkor sikamlós talajra tévedünk. Ezzel ugyanis elfogadjuk a hatás kvantifikálását, aminek elvégzése közben – bármily módszert is alkalmazunk – jelentős értéket ad. Miközben a bizonyítások pozitív eredménnyel járnak, az elv szép lassan bejut az emberek tudatába. Mindkét esetben – Kopernikusz-izmus és melegedés-izmus – a bejelentést követően durván 100 év telt el a témával foglalkozó tudósok széleskörű elfogadásig. Valószínűleg azzal is várni kell (további 100 évet?), hogy a társadalom teljes keresztmetszete konszenzusra jusson az üvegházhatású gázok globális melegítésével.

Ha jól megfigyeljük, akkor kiderül, hogy a poszt elejétől húzott párhuzam más aspektusban is létezik. Nézzük a politizálódást! Évtizedekkel Galilei lelkes Kopernikusz-izmus terjesztése előtt a Vatikán dicsérendő álláspontot foglalt el. De még 1615-ben is Robert Bellarmine bíboros szavai így hangzottak: „Be kell vallanunk, hogy nem értettünk, de tagadtunk olyan véleményt, amiről bebizonyosodott, hogy igaz.” Ugyanakkor egy évvel később hivatalosan ő maga deklarálta, hogy a Kopernikusz-izmus hamis, mert nincs bizonyíték arra, hogy valós lenne. Mondotta ezt  Galilei megfigyeléseinek, és Kepler számításainak ellenére. Valláspolitikai megfontolásból tagadták a Kopernikusz-izmus valódiságát, ami éppen azért vált veszélyessé, mert bizonyítottan valós volt.

Ugyanez történt a relativitással is. Se a tudósok, se a köznép nem fogadta el, még az 1919-es napfogyatkozáskor nyert bizonyítékok után se, mert a térről és az időről alkotott ismereteinkkel ellenkezett. Lénárd Fülöp, aki maga is tolta Einstein szekerét, egyszer csak a relativitás ellen fordult és ott is maradt élete végéig. Ernest Rutherford elfogadta a tényeket, de félt a tudományos felfordulástól. Gondolom, ha pápa lett volna, betiltja, és nem alaptalanul. Einstein maga mondta: „Hülye egy világ, pincérek, kalauzok vitatják, hogy a relativitás érvényes lenne.” A legvérmesebb tagadók a tudósok soraiban voltak (mind a mai napig) többnyire, mert vagy nem értik az elméletet, vagy nagyon is értik.

Ezzel könnyen párhuzamba hozhatjuk a jelenlegi klímavitával. Amint a bizonyítékok gyűlnek a klíma szkeptikusok olyan mértékben szaporodnak ahelyett, hogy felszívódnának.  Mi lehet ennek az oka? A választ Thomas Khun (The Structure of Scientific Revolutions) adta meg: az olyan tények, mint Heliocentrikus világkép, relativitás, üvegházhatású melegedés összerombolja a gondolatmenetünket, ami biztonságérzetünk elvesztéséhez vezet. Ez az embereket elfordítja a racionalitástól az érzelmek felé. Tudom lassan már a vesszőparipám lesz, de csak azért, mert nem vagytok hajlandók engem megérteni. Mit írt nekem  egyik hozzászóló nem olyan rég: „Neked van egy jéghideg, merev,  realista szemléleted a kapitalizmusról.” Vagyis a reális szemlélet szitok szóvá változott. Na így nem lehet szemlélni a világot. Illetve lehet, de a következtetéseitek mindig hibásak lesznek. A hibás következtetés hibás döntést szül, a hibás döntés pedig bizonyos esetekben életveszélyes. Most éppen ilyen „bizonyos eset” van.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2278) Tibor bá blogja – A növekedés határai és a határtalan butaság

A növekedés határai című mű 45 éve látott  napvilágot.

Mérföldkő lehetett volna, de nem lett

 mert megszívlelés helyett támadták. 

Az évfordulóra való tekintetettel, most megismétlem a közlést.

“A növekedés határai (The Limits to Growth) címen az MIT egyik kutatócsoportja (Dennis Meadows, Donella Meadows, Jorgen Randers and William Behrens III.) 1972-ben kiadta első könyvét.  A könyv összefoglalta a néhány évvel korábban, Római Klub (Club of Rom) néven megalakult értelmiségi csoport tanulmányának eredményeit. A tanulmány az egész világ gazdaságának alakulását vizsgálta egy „system dynamics” nevű matematikai modell segítségével, amit korában Jay W. Forrester fejlesztett ki. Az akkor még újdonságszámba menő számítógép felhasználásával az LTG (Limits To Growth) világmodell követni tudta néhány változó kölcsönhatását az idő függvényében. A szerzők különböző feltételezések mellett létrehoztak néhány szcenáriót a Föld jövőjét illetően, és arra a következtetésre jutottak, hogy amennyiben bizonyos lépéseket nem tesz meg az emberiség, a világgazdaság (értsd: civilizált társadalom) valamikor a XXI. században össze fog omlani. Az összeomlásnak az erőforrások kimerülése, a túlnépesedés, valamint a növekvő szennyezés kombinációja lesz az oka (Ma, 45 évvel később, pontosan ezek következtek be, illetve a közelgő bekövetkezését világosan látni).

Csakhogy 1972-ben az emberiség a II. világháborút követő, két évtizeden át tartó, töretlen gazdasági fejlődését élte meg. Széleskörű volt az optimizmus, és a minden problémát megoldó technológia fejlődésében vetett hit. Az, hogy a természeti kincsek mennyisége véges, fel se merült, és úgy tűnt, hogy a „növekedés határai” – ha ilyenről egyáltalán beszélni lehetett – oly messze volt a távoli jövőben, hogy az emberiségnek semmi oka se lehetett az aggodalomra. De, ha netán közelegne, akkor is itt van a folyamatosan fejlődő technológiai, ami majd mindent problémát megold. Az atomerőművek sorra épültek, lassan minden család gépkocsihoz jutott, az első ember nemrég járt a Holdon, a jövő fényesebbnek tűnt, mint bármikor a múltban. Ilyen viszonyok között az LTG hirtelen közzétett eredményei sokkolóan hatottak.

limit to g.Rögtön a megjelenése után a tanulmány komoly viták tárgyát képezte. Az érdeklődés óriási volt, a könyvet 30 nyelvre fordították le és 30 millió példány talált gazdára. Az általános optimizmus ellenére az emberiség gondolkodó részében felmerült a kérdés, lehetséges lenne, hogy a növekedés nem folytatható a végtelenig? És ha tényleg nem, akkor meddig tarthat a növekedés? A kérdésre az LTG adott egy választ, nem egy hízelgő választ, de adott. Számomra a képlet egyszerű volt, minden tépelődés nélkül megértettem, hogy egy véges Földön a végtelen fejlődés fizikai és matematikai képtelenség. És elképesztően furcsának tartom, hogy ma, 45 évvel később igen sokan (még az olvasóim, sőt kommentelőim között is) nem tudnak különbséget tenni a végtelen és a véges között.

Elméletileg az LTG tanulmány sikere meg volt alapozva, komoly tudományos eredményként könyvelhette volna el a köztudat: Származási helye a nagy tekintélynek örvendő MIT volt, a Római Klub nevű briliáns tudós társaság állt a hátterében, a legmodernebb számítógép technikát alkalmazták és ott volt az 1970-es olajválság, amit előszélnek lehetett felfogni. Ennek ellenére a kezdeti siker után az egyetemes tudomány megfeledkezett róla. Illetve húsz év múlva az általános vélemény a visszájára fordult. Ahelyett, hogy az évszázad tudományos forradalmát váltotta volna ki, az LTG szép lassan a nevetség tárgyává vált. Kivételt, néhány különc (és valószínűleg kissé agyalágyult) tudós + én képeztem, akik úgy gondoltuk, hogy a világvége, emberi mércével mérve is, közel van.

Az LTG-vel kapcsolatos felfogás megfordulása fokozatos volt és évtizedekig tartó viták kísérték. Kezdetben a kritikusok mindössze hitetlenkedésüknek adtak hangot, érdemi cáfolat nélkül. Volt néhány cikk, például William Nordhaus 1973-as tanulmánya, valamint az University of Sussex kebelén belül működő kutatócsoport felvetett néhány figyelemreméltó szempontot, de nem bizonyították, hogy az LTG tanulmány kiinduló feltételezése hibás lett volna. Sajnos az ellentábor reakciója egyre inkább eltolódott a politika felé. Például a Mordhaus dolgozatát kinyomtató szakfolyóirat nem volt hajlandó leközölni Forrester válaszát.

1997-ben Giorgio Nebbia, olasz közgazdász megjegyezte, hogy az LTG tanulmány ellenzői négy nagy csoportba oszthatók:

1) A többtermelésben érdekelt iparmágnások.

2) Hivatásos közgazdászok, akik az LTG tanulmány miatt veszélyeztetve látták szakmai hozzáértésük megbecsülését, és tanácsadói szereplésük elfogadását.

3) A Római katolikus egyház, akik a nagyobb hívőlétszám miatt tiltakoztak a népszaporulat visszafogása ellen.

4) Végül a politikai baloldal vezető személyiségei, akik az LTG-ben az uralkodó elit trükkjét látták, annak bizonyítására, hogy „munkás paradicsom” mint célkitűzés, csak egy elérhetetlen utópia.

De ezek mellett ott voltak még a vallási fundamentalisták, a végtelen fejlődésben hívők, a politikusok (napjainkban lásd a magyar politikusokat), akik minden probléma megoldását a gazdasági növekedésben látják. Mindent összevetve a fentiekben felsoroltak tisztességes erőt képviselő koalíciót jelentettek az LTG ellen, akiknek sikerült a nagyközönség és hozzáértők jelentős hányadát az LTG ellen fordítani. Arra hivatkoztak, a Római Klub világvég kijelentései nem jöttek be. Azóta is fontos hivatkozási alap azok számára, akik szerint nincs is probléma és nem is kell tenni semmit, hiszen a Római Klub is farkast kiáltott, oszt egy farkaskutya kölyök sem lett belőle. Az ellenzőknek segítségére sietett az 1979-ben kulminált olajválság, ami közben az Északi Tenger lelőhelyeinek a felfedezése okán a nyersolajár lezuhant a régi szintjére. Ez oda vezetett, hogy az ellenzők az olajválságban a profitéhes olajkitermelők mesterségesen keltett, de elbukott kísérletét látták. A felületes szemlélő szemében mindig is bőségesen volt nyersolaj, és mindig is bőségesen lesz. A Szovjetunió felbomlott, vége a hidegháborúnak, éljen a globális kapitalizmus és a korlátlanul szabad piacgazdaság. Az emberiségnek megszűnt minden problémája, és más dolga sincs, mint élvezni a technológia szülte kényelmes életet.

Ez volt az a pillanat, amit Ronald Bailey a Forbes magazin tudományos rovatának szerkesztője alkalmasnak ítélt, hogy megadja a kegyelemdöfést Jay Forresternek a System Dynamics atyjának, és magának az LTG könyvnek. Bailey szerint az elmélet ennél messzebb nem állhat a valóságtól. Bailey állítását azzal bizonyította, hogy (szerinte) a „Növekedés határai” 1972-ben előre jelezte néhány erőforrás kiapadását. Nevezetesen 1981-re elfogy az arany, 1985-re a higany, 1990-re a cink, 1992-re a nyersolaj, 1993-ra a réz, ólom és a földgáz. És ugye 1993-ban Bailey büszkén közölhette, hogy ezek közül egyik esemény se jött be. Bailey vádjai azonban nincsenek megalapozva! Ugyanis azt tette, hogy az LTG szövegéből kiragadott egy arra alkalmas részt és segítségével, az összefüggésektől megfosztva, kritizálta a könyvet. A könyv második fejezetének 4. táblázatában (második oszlop) talált néhány adatot, amit a könyv jóslataként fogott fel és úgy tett, mintha a tanulmánynak ez lett volna az egyetlen előrejelzése, teljesen ignorálva a könyv többi részét. Valójában a kiválasztott számok nem voltak előrejelzések. Ellenkezőleg, a második fejezet egyértelműen jelezte, hogy a kivetített exponenciális növekedés folytatódása nem várható el. A könyv további része a gazdasági összeomlás különböző szcenárióit mutatta be, amelyekre a XXI. század első évtizedei előtt semmi esetre se kerülhet sor.

Az Ember azonban olyan, amilyen. Ebben az esetben azt érdemes kiemelni, hogy van egy intrinsic agyi tulajdonságunk, ami szerint a kellemetlen tényekkel nem szeretünk szembenézni. Az LTG figyelemfelkeltésére senki se volt hajlandó emlékezni, de mindenki hallott a be nem vált, nevetséges jóslatairól, amiket a könyv természetesen nem tartalmazott. Robert Stavins a Harvard Egyetem közgazdásza például a következőket írta: „Ha megvizsgáljuk, hogy egyes erőforrások, mint például az arany, ezüst, higany, cink és ólom megjósolt kifogyása hogyan áll, akkor azt tapasztaljuk, hogy ez egyáltalán nem következett be.” Az persze nyilvánvaló, hogy Stavins semmi mást nem olvasott csak Bailey-t. Nagy igyekezetében Stavins megfeledkezett a tanulmányírók első számú szabályáról, vagyis az idézni kívánt forrás megbízhatóságának leellenőrzéséről (ami természetesen rám is vonatkozik). Sajnálatos módon a harvardi professzor munkája lehetővé tette, hogy a „hibás előrejelzés” legendája egyre messzebbre terjedjen. Az egyik tudós, újságíró vagy bárki után a másik gondolta úgy, hogy neki is meg kell ismételnie Bailey kitalációit, vagyis, hogy az LTG olyan katasztrófákat jósolt meg, amik sose következtek be, tehát az egész koncepció, úgy ahogy van rossz. Ráadásul ennek az elterjedését nagyban segítette az Internet folyamatos szélesedése. Egy idő után a „vaklárma” ismerete olyan széleskörűvé vált, hogy már nem is kellett részletezni.

Viszont napjainkban az LTG-vel kapcsolatos általános nézetek újra kezdenek megváltozni. Az első hang a 2000-ben megszólaló Matthew Simmons, nyersolaj kitermelő szakemberé volt, aki beindította a nyersolaj kitermelési csúcsértékkel kapcsolatos aggodalmakat. Ez újfent felkeltette az LTG iránti figyelmet. Időközben a klímaváltozással kapcsolatos tanulmányok is ráirányították a figyelmet az erőforrások felhasználására.

Végül a tiszta vizet Graham Turner (CSIRO) öntötte a pohárba 2008 júniusában „A Comparison of ‘The Limits to Growth’ with Thirty years of Reality.”  („A növekedés határai” összemérése harminc év valóságával) című tanulmányával, aminek kicsengése egyértelműen az, hogy az ipari és mezőgazdasági termelésben és a szennyezésben bekövetkezett változások egybeesnek a könyv megállapításával, miszerint a XXI. században egy gazdasági összeomlás várható.

Rehabilitálták volna a „Növekedés határait”? Szó sincs róla. Nem a tudományos megállapításokkal van a baj, hanem az emberekkel. A Dunning-Kruger effektus szerint minél kevésbé van valakinek igaza, annál kevésbé képes felfogni azt. Az eredeti megfogalmazás szerint ez egy „cognitive bias in which “…people reach erroneous conclusions and make unfortunate choices but their incompetence robs them of the metacognitive ability to realize it”. They, therefore suffer an illusory superiority, rating their own ability as above average. Ami magyarítva valahogy így hangzik: A Dunning-Kruger effektus egy kognitív elfogultság, aminek következménye a helytelen következtetés és a hibás döntés, de az egyént ez az inkompetencia megfosztja önvizsgáló készségétől, és így a hibázások nem jutnak el tudatáig. Az ilyen egyén a felsőbbrendűség illúziójában él, saját készségét átlagon felülinek képzeli.

Turner megállapítás világos és egyértelmű: „The Limits to Growth” presented some challenging scenarios for global sustainability, based on a system dynamics computer model to simulate the interaction of five global economic subsystems, namely: 1) population, 2) food production, 3) industrial production, 4) pollution, 5) consumption of non-renewable natural recourses. The analysis shows that 30 years of the historical data compares favourably with key features of a business-as-usual scenario called the “standard run” scenario. The date does not compare well with other scenarios involving comprehensive use of technology or stabilizing behavior and policies. The results indicate the particular importance of understanding and controlling global pollution. Megint csak magyarítva: A „Növekedés határi” a globális fenntarthatósággal kapcsolatban merész szcenáriókat ír le egy „rendszer dinamika” elnevezésű számítógépes modell segítségével, szimulálva öt globális gazdasági tényező kölcsönhatását, melyek a következők: 1) népesség, 2) élelmiszer előállítás, 3) ipari termelés, 4) szennyezés, 5) nem megújuló természeti erőforrások fogyasztása. Az analízis azt mutatta, hogy 30 év adatai egybeesnek a „sztenderd futtatás” elnevezésű szcenárióval, amit úgy vettek fel, mintha az emberiség élne bele a vakvilágba. Nem volt viszont egybeesés más szcenáriókkal, ahol célirányosan alkalmazták a technológiát vagy megrendszabályozták az emberi viselkedést.

Valamennyien nagyon jól emlékezhetünk, az emberiség az elmúlt – most már 45 évben – csak úgy „élt bele a vakvilágba”, ami azt jelenti, hogy ha ezen nem változtat, akkor az előre jelezett gazdasági összeomlás be fog következni valamikor 2020 előtt.

Adalék 2017-ben: az utóbbi napokban megszaporodtak a gazdasági összeomlás jóslatai, egyesek 2018 január elsejére teszik.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2277) Szexualitás tudományosan: A szakértők elárulják miért bántó a szerelem, hogyan hosszabbítja meg az életet a szex, és miért olyan fontos a csókolózás

VIP. 246

 

Orgazmus alatt oxitocin szabadul fel, aminek hatására megbízunk az idegenekben – de azt is jelenti, hogy borzasztóan érezzük magunkat, amikor egy kapcsolat megszakad.

A csókolózás megemeli az élvezet hormonok szintjét, aminek következtében élvezetesebb lesz a közösülés.

A szex védelmet nyújt szívbetegségekkel, elbutulással és csontritkulással szemben.

A szex még a látást is javítja a szem, nyak és a vállizmok elernyesztésével……….

___________________________________________________________________________
VIP előfizetőknek a teljes cikket E-mailben elküldöm

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2276) Ami kimaradt a felkészülésből

Tibor bá’ online

Ha felkészültél a geddonra, akkor van már bespájzolva vized, élelmiszered. Beszereztél már kéziszerszámokat, eszközöket, üzemanyagot a szűkös, önellátó időkre, talán még gyógyszered is van, de valami nagyon fontosat egészen biztos kihagytál. Saját várható egészségügyi problémáidat, erről feledkeztél meg, pedig a családfő elvesztése végzetes lehet. Nézzük a tényeket!

Ma Magyarországon a férfiak 60 százalékát a szíve viszi a sírba. Jó esély van rá, hogy ez lesz a te sorsod is. Mi ennek a mechanizmusa? Az évek pergésével az emberi szervezet éppen úgy kopik, mint egy gép. Egy kicsit minden alkatrész elfárad, elkopik és egyre kisebb hatékonysággal végzi a munkáját. Ezen nem lehet változtatni, de a végső lerobbanást lehet késleltetni. Talán úgy, ahogy az elkopott robbanómotornál sűrűbb olajat használnak. Például 50 felett a férfiaknál elkezd jelentkezni a magas vérnyomás. Ennek a pontos oka nem mindig ismert. Lehet például az, hogy a szívkoszorúerek részben eltömődtek, kisebb a keresztmetszetük. Ezért a szükséges vérellátás csak nagyobb nyomás mellett lehetséges. A helyzet az, hogy ha a teljes elzáródás (infarktus) nem is következik be, maga a magas vérnyomás tönkreteszi a szívizmokat (és még néhány más dolgot is). Nagyon fontos tehát, hogy a vérnyomást levigyük normál értékre, teljesen függetlenül attól, hogy mi okozta.  Nem könnyű! Elsősorban azért mert a magas vérnyomásnak (hipertónia) nincs jele. Maga a beteg nem érez semmit. Tehát, nem tud róla. Sok esetben véletlenül jönnek rá, jó pár év után, amikor már a szív jelentősen károsodott. Másodszor, a helyes dózist be kell állítani, ami nem nagy művészet, de meg kell tanulni, mert az orvosnak erre nincs ideje geddon nélkül se, hát még geddonban. Tehát, feltétlen szerezz be egy vérnyomásmérőt. Tízezer forint alatt lehet kapni megbízható vérnyomásmérőt. Ha pedig kiderül, hogy magas a vérnyomásod (és ez 50 és 70 között valamikor ki fog derülni) akkor gyógyszerre is szükséged lesz, azt pedig be kell spájzolni. A különbség óriási. Megfelelő gyógyszerrel 20-30 évet is kihúzhatsz, gyógyszer nélkül van még 5 éved.

Mit érsz a tartós étellel, a kéziszerszámokkal, a kitanult mesterségekkel, ha itt hagyod az árnyékvilágot? És mit tesz a családod nélküled? Geddonban nem lesz, aki by-pass műtétet hajtson végre rajtad, vagy behelyezzen egy sztent a koszorúeredbe, de ez az eseteknek csak egy tört része. A nagyobbik hányadnál elég az odafigyelés és a gyógyszeres kezelés, de erre fel kell készülni.

Második rész: gyógyszerekről

Amíg létezik orvosi ellátás, természetesen a háziorvos felír neked gyógyszert vagy gyógyszereket. Ezzel nem is foglalkozom. De ha geddonban észreveszed, hogy a vérnyomásod tartósan, tehát nem egy-egy zaklatott esemény után, hanem következetesen hosszú napokon keresztül meghaladja a 130/90 értéket (ezt sokan 140/90-re teszik), akkor el kell kezdened a gyógyszerek szedését.

Magas vérnyomás ellen általában három gyógyszercsaládból alkalmaznak, rendszerint kettőt, mert ebben az esetben mindegyikből kisebb dózis elég, és a mellékhatások elkerülése végett ez kedvezőbb. Ezek a következők: 1) Béta blokkolók, 2) ACE gátlók, 3) Kalcium-csatorna blokkolók. Az én javaslatom az 1. és 2. kombinációja. ha ez köhögést vált ki, vagy huzamos szedés után veseprobléma állna elő, akkor 1. és 3. Részletezve:

A béta blokkolók közös tulajdonsága, hogy nem csak a vérnyomást csökkentik, de a pulzus számot is. Ha ez 55 alá esne, akkor változtatni kell a gyógyszeren, vagy csökkenteni a dózist. A béta blokkolókról tudni kell, hogy igen pici dózissal kell kezdeni és hetente apró lépésekkel kell növelni. Elhagyásnál ugyanez, de fordítva. Az igen pici a fenntartó dózisnak az 1/8 része.

Van akinél az ACE gátlók szedése száraz köhögést vált ki, ekkor kell átállni a kalcium-csatorna blokkolókra, illetve, ha a vese nem örül az ACE-gátlónak.

A kalcium-csatorna blokkolók az ereket tágítják, ezért enyhe bokadagadással (ödéma) járhat, amit nem kell komolyan venni.

Amikor beállítod magadnak a megfelelő dózist, óvatosan kell eljárni, vagyis alacsony dózissal kell kezdeni. Egy-egy dózis hatását nem lehet azonnal felmérni, legalább egy hét kell hozzá, hogy beálljon. Beállítás után tanácsos hetente vérnyomás ellenőrzést tartani. Természetesen, amint van lehetőséged, orvoshoz kell fordulnod.

A vérnyomásmérés szabványosítva van. Tehát ülőhelyzetben 5 perc nyugalom után, három mérés egymás után és ezek átlaga az érvényes érték.

Fontos kiegészítés

B. Sándor olvasó felhívta a figyelmem a konyhasó jelentőségére, és igaza van. A magas vérnyomás elleni küzdelem első lépése a konyhasó bevitel drasztikus csökkentése. Magyarul sótlan ételeket kell enni. csak az első 1-2 nap szar. Gyorsan és könnyen meg lehet szokni a sótlan kaját. A sótlan étkezés valóban megszünteti a kisebb fokú magas vérnyomást, érdemes ezzel kezdeni.

Mivel az első hozzászólásokból kiderül, hogy nemigen van fogadókészség, és a téma el van bagatelizálva, hozzáteszem. 160/100 és a sztrók között csak az isteni gondviselés áll. Ugyanis a túlzott vérnyomás miatt az agyadban megpattanhat egy ér, lesz egy ömleny és ha szerencsés vagy akkor elpatkolsz, ha nem vagy szerencsés, akkor a fél tested lebénul és nyomorékon élhetsz akár 10-15 évet is, vonszolhatod magad szobáról-szobára, várhatod hogy a családod kiszolgáljon, bepelenkázzon, lemossa rólad a szart és néhány év után, titokban arra gondol mekkora megváltás lenne ha örökre eltávoznál. Van alternatíva, mondjuk a magas vérnyomás “csak” a vesédet szarja el és akkor járhatsz dialízisre hetente kétszer-háromszor és remegve várhatod, hogy találjanak neked egy vese donort, vagy valamelyik gyermekedtől kunyerálhatsz egy vesét. Ne hidd, hogy viccelek. Ezt minden orvos tudja, de neked soha se fogja megmondani.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2275) Racionalitás és az ösztönös indíték

Tibor bá’ online

 

Négy tudós összeáll, hogy egy halálos kimenetelű vírusos fertőzés terjedését megállítsák, miközben saját életük veszélybe kerül, Matthew Maguire színdarabjában, az „Ösztön”-ben, amit 2012. január 13-án kezdtek játszani New Yorkban. A darabról kérdezve a szerző egy interjúban azt mondta, hogy „Tudósokkal kapcsolatos tévedésem szerint, ők tökéletesen racionális emberek, ami persze abszurd”. Viszont a színdarab nézői boldogan veszik tudomásul, hogy „ezek is csak emberek”.

Miről szól a darab? Négy tudós ösztöne semmi körülmények között nem sztereotip. Mara és Daniel, két epidemiológus, végignézik, házasságuk hogyan esik szét vitáik közepette, ami arról szól, hogy vállaljanak-e gyereket vagy sem. Mara meztelenül úszik a folyóban, és közben terhesség után sóvárog. Daniel szerint ezt az ösztönt a modern embernek le kell győznie, és nem egyezik bele hogy gyereknek adjanak életet ebben a kegyetlen, jövő nélküli világban. Ekkor tőr ki egy járvány a városukban. Danielnek szembe kell néznie vallásos neveltetésével, és azzal, ahogy ez megváltoztatta saját ösztöneit. Bár tudományos gondolkodása ez ellen szólt, mégis befolyásolta egy gyerekkori élménye, vagyis, hogy szülei szerint a kistestvérének az agysérülése isten akarata volt.

A felállás kibővül Ferminával és Lydiával (ezek női nevek), a két vakcinológussal, akik már 16 éve élnek együtt. A járvány folyamatos terjedése közben Lydiának szembe kell néznie azzal, hogy szülei nem fogadták el szexuális preferenciáját. Tanulmányai folytán racionálisan akar fellépni zabolátlan ösztöneivel szemben. Még a játék elején Lydia megjegyzést tesz Marára, aki katolikus misékre jár. Ekkorra derül ki, hogy vergődnek a vallás és a homoszexualitás között. Olyan fura dolgok derülnek ki, hogy Lydia tudomány imádatának vallásos alapjai vannak. Elkötelezettségének lényege, hogy a tudomány segítségével javítson a világon. Azonban mindenek feletti elkötelezettsége Ferminának szól, akiért saját egészségét veszélyezteti. Valaki négyük közül elrebegi nézetét, ami szerint „A hitnek nem isten a központja, hanem a viszonzás nélküli szeretet.” – Ezt kissé nehéz átérezni, de felteszem, ez a szerzőt nemigen zavarja.

Ahogy várható volt a négy tudósnak ki kell dolgozni egy hatásos vakcinát a járvány megfékezésére. A járvány gyorsuló terjedése hatalmas nyomást gyakorol rájuk. Még  mielőtt a vakcina elkészülne, azon vitáznak, hogy legyen-e placébós kontrol csoport, akik végül is meg fognak halni, és kik legyenek a kontrol csoportban. Az elzártság első öt napjában a feszültség folyamatosan nő. Ferminát és Danielt flörtölésen kapják. Lydia bevallja, hogy tudott Fermina édesanyjának a haláláról, de ezt Ferminának nem mondta el. Daniel azzal vádolja Marát, hogy nem szed fogamzásgátlót és vaszektómiával (ondó vezetéki átvágása) fenyegeti a feleségét.

A következő jelenet az összezártság 28. napja, és még mindig nem jutottak egyezségre. Végül is Danielnek el kell dönteni, hogy belemegy-e a változásba, vagy vége a házasságának. Ferminának vagy elvész a dedikáltsága vagy megnyitja magát egy érzelmi támadásra. Közben a vakcina elkészült és  el kell dönteniük, hogy legyen-e kontrol csoport, vagy kapjon a vakcinából mindenki.

Személy szerint én a történetet nem tartom nagy durranásnak, mégis „világhír” felé tart. Az ok különös. Eredetileg a szerző, Mr. Maguire részt vett egy evolúcióval foglalkozó szimpóziumon, majd szoros kapcsolatba került Leslie Real molekuláris biológussal, aki az Ebola vírus megfékezésén dolgozott Afrikában. A szimpóziumot különben Darwin tiszteletére rendezték, ezért aztán mindenki kötelességének érezte foglalkozni az evolúcióval, ami Maguire esetében a színdarab megírását jelentette. Máskülönben a szerző interjúk során „bevallotta”, hogy érdeklődését szokatlan módon csigázta fel az ösztön és a tudatalatti témája. Ezért aztán a szereplők a párbeszédekben kitérnek a genetikai vizsgálatok etikusságára, a természet munkájába való beavatkozásra. Tehát a színdarab felszínre hozza azokat a konfliktusokat, amiket napjaink tudósai átélnek. A játék során a szereplők hol maguk nevében, hol az általános tudományos nézetek nevében szólalnak meg. A párbeszéd laposságának elkerülése végett a szerző a szereplőinek gondolatait kitalálhatatlanná teszi, azaz bőséges mennyiségű meglepetés vár a nézőkre. Ennek ellenére a színdarab legnagyobb erénye, hogy a szerző „mondanivalóját” hihető apró történetek beépítésével közvetíti a nézők felé.

Hogy mikor lesz a darab lefordítva (én elvállalnám), ha egyáltalán le lesz fordítva, és előadva, az a jelenlegi színháztámogatás mellett meg se jósolható.   

____________________________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2274) A klímaváltozásnak köszönhetően az emberiségnek már 10 éve sincs hátra

Tibor bá’ online

 

Ezzel a mondattal kezdte Guy McPherson Új Zélandi beszédét 2016 november 24-én. McPherson az Arizonai Egyetem inaktív biológia professzora (szakterülete az evolúciós biológia). Nem dolgozik, mert már nincs értelme. Éli világát, amíg lehet (10 év?) és előadásokat tart. A professzor mindössze 57 éves, vagyis a megjósolt világvégekor 66 éves lesz, még bőven az élők sorában. Erre egészen biztos gondolt, mert óriási blamának néz elébe, ha jóslata nem válik be. Az alábbiakban néhány magyarra fordított gondolatát sorakoztatom fel, majd hozzáteszem a saját véleményemet is.

Nincs értelme küzdeni a klímaváltozással szemben, mert 10 éven belül valamennyien meghalunk, ami ellen semmit se tehetünk. Küzdelem helyett okosabban tesszük, ha kedvünkre élünk, amíg megtehetjük. A folyamat visszafordíthatatlan, és már jó ideje az. Jelenleg (Földön) a hatodik kihalás közepén járunk. El nem tudom képzelni, hogy 10 év múlva lenne élő ember a Földön. Amikor azt mondom, hogy 10 év van hátra, legtöbben úgy gondolják, hogy akkor van még 9 év és 364 napunk. Hát ez nem így van. Az ok, amiért nem küzdök ellene egyszerű, más kutatók csak a részleteket látják. Például a metánt, a sarki jeget, stb. Én a teljes képbe vagyok benne. A Földön olyan hőmérséklet lesz rövid időn belül, amilyen 2 milliárd éve nem volt. Szerintem a reménykedés egy szörnyű dolog, mert elbódít. Hagyjunk fel a reménykedéssel és helyette inkább lássunk reálisan. Éljünk kellemesen, amíg lehet, és ne reménykedjünk abba, ami soha se fog bekövetkezni. Arra biztatok mindenkit, hogy keresse a legjobbat, közben maradjon nyugodt, mert semmit se tehetünk.

Ezek voltak Guy McPherson gondolatai, de nézzük mire alapozza! Véleménye szerint a küszöbén állunk egy hirtelen (abrupt) begyorsulásnak, amire már volt példa a múltban. Nézzünk erre két példát. 2014 rekord meleg év volt, amit 2015 majd 2016 túllicitált. Ez utóbbi El Nino év volt, vagyis a trópusi Csendes-óceán átlagban 5 évente bekövetkező kimagasló éve, nem túl nagy csoda, ha rekord meleget jelent. Ebből következik, hogy 2016 minden egyes hónapja minden idők legmelegebbje volt….. eddig. 2017 év dacára annak, hogy nem El Nino, érdekes dolgot produkált. 2017 júliusa melegebb lett mint 2016 júliusa. Lásd az alábbi ábrát.

Mivel az évtizedeket azonos színnel jelölnek, mind a 2016, mind pedig a 2017 év azonos színen jelenik meg. Baloldalt a görbe felső részén látható egy világos barna vonal (ez a 2016) közvetlenül alatta pedig fekete pontokkal a 2017. Jól érzékelhető, hogy a 2016 jelentősen kiemelkedik a többitől január és május között, de a 2017 (a fekete pontokkal) nem igen marad le. Végül a csúcson (július) egy kicsit túl is nő 2016-on. Ezt úgy is lehet interpretálni, hogy a hirtelen melegedés 2016-ban beindult.

Ez az ábra az északi és a déli sark körül található jég összesített kiterjedését mutatja be. A 2017 évet vastagabb vörös vonal jelzi, amit augusztus közepén megszakad. [jobb oldalt a vörös vonal a 2016-os évet mutatja be] Jól érzékelhető, hogy az utolsó évben minőségi változás állt elő. A szokásosnál jóval nagyobb mértékben lett kevesebb a jég kiterjedés, amit felfoghatunk úgy, hogy a felmelegedés most már érezhetően felgyorsul. Az, hogy Guy McPhersonnak igaza van, vagy sem, azt 2-3 éven belül kiderül.

Az alábbi grafikon már jóslat. Ezek szerint, ha 2 év múlva, 2019-ben a globális felmelegedés nem éri el a 3 °C értéket, akkor McPhersonnak nem lesz igaza. Ha eléri, akkor annyi.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(758) A Seneca effektus

Tibor bá’ online

Seneca volt az első, aki nem csak észlelte, de le is írta (Levél Luciliushoz), hogy „Az jelentene némi vigaszt, ha a dolgok pont oly lassan múlnának el, amilyen lassan megvalósulnak, de sajnos a fejlődés csigalassúsággal lépked előre, míg a leépülés villámgyorsan következik be.” Ez a jelenség általánosnak mondható, amire nem árt odafigyelni, amikor azokat a kérdéseket feszegetjük, hogy mikor és hogyan. Seneca nem ad választ a mikorra, de a hogyanra igen…., gyorsan.

Lehetséges lenne (költői kérdés), hogy a Seneca csúcson vagyunk? Mert ha igen, akkor nagy a baj. Amennyiben megérkezett a „peak” állapot (és persze megérkezett), akkor nehéz elképzelni, hogy a gazdaság majd szép lassan csúszni fog lefele, a klíma pedig szép lassan lesz egyre melegebb. Valószínűleg a csökkenés, illetve e melegedés oly gyorsan fog bekövetkezni, hogy joggal nevezhetjük összeomlásnak. A szimptómák észlelhetők, de hogy győződhetnénk meg róla, hogy a jövő valóban annyira sötét, mint amennyire a Seneca effektus rámutat? Mivel egy 2000 éve élt római filozófus megfigyelése nem vehető készpénznek, ezért meg kellene értenünk, hogy mi az oka a lassú fejlődésnek és a gyors összeomlásnak.

A társadalmi fejlődésnek, erőforrás kitermelésnek természetéből fakadóan az alapokra támaszkodva lépésről lépésre kell haladni. Ez nem is lehet más, mint egy viszonylag időigényes tevékenység, amit összehasonlíthatunk egy hegymászó csúcsra törésével. A csúcs elérésével, miután kinézegette magát, a visszatérés a völgybe gyors, adott esetben katasztrofálisan gyors is lehet. Ugyanis az egymásra épülő eredmények, támaszok sorozatát jelenti. Amikor ezek kidőlnek a sorból, láncreakció következik be. Nézünk egy gyakorlati példát. Egy tonnás vasoszlopot kell kézi erővel továbbvinni. Két oldal mentén 10-10 ember belekapaszkodik az oszlopba és felemeli. Egy emberre 50 kg súly jut, ami fizikai képességük határain belül van. Cipelés közben az egyik ember megbotlik, elesik, elereszti az oszlopot, amit most már csak 19 ember tart, és így fejenként 52,6 kg terheli őket, ami csak egy kicsivel több, mint előzőleg volt. Viszik tovább az oszlopot, de akkor egy másik is megbotlik. Most már a maradék 18 ember fejenként 55,5 kg terhet cipel, amit egyesek csak nagy erőlködéssel tudnak teljesíteni. Közülük a leggyengébb nem bírja tovább és kiáll a cipelésből. A többieket most már 58,8 kg súly terheli. Tudatában vannak, hogy ha még valaki kidől, akkor nekik is el kell ereszteni az oszlopot, tehát összeszedik minden erejüket, de hiába. Egy megint kidől, és így a fejenkénti teher jócskán átlépi a 60 kg-ot, és ezzel az események felgyorsulnak. Egymás után lépnek ki a teherviselésből, ezért a legerősebbek se képesek tovább tartani. A „rendszer” összeomlik.

Civilizációk esetében a hanyatlás a bonyolultság fokozásával indul be. Hatvan évvel ezelőtt a kutyát nem érdekelte, hogy milyen házat építesz és hol. A hetvenes években már az „építési hatóságnak” voltak elképzelései, először csak statikai téren (max. 6 méter fesztávolság), azután már esztétikai is, például a tájjelleg. Az évek múltával egyre több elképzelés született: párkány magasság, beépíthetőségi százalék. Mára már az építési engedély kiadásáért számtalan olyan kikötést kell teljesíteni, amihez semmi közük, például hőszigetelés. Az életünk kezd egyre inkább túlszabályozott lenni. Végül a bonyolultság egyre inkább olyan elemekkel gyarapodik, amelyek több problémát generálnak, mint amennyit megoldanak. Ez a peak állapot, innen az út már nem mehet feljebb. Ezért az egyre több probléma még több problémát szül. Az agyonszabályozásba belebukik a rendszer. Egy másik nagyon jó példa erre a magyar adórendszer. Harminc éve senki se tudott arról, hogy esetleg ő adózik. Ma már olyan bonyolult, hogy a könyvelőknek is fáj tőle a feje, miközben ezen bukik meg a jelenlegi költségvetés. Baj van! Tehát tovább foltozzák, azaz még bonyolultabbá teszik, és ennek érdekében a NAV személyi állományát egyre növelik, ami tovább drágítja az állam működését, és kapunk egy újabb gyorsuló spirált.

Természetesen a Seneca effektus visszaköszön a Növekedés határaiból is, csak azt 1972-ben senki se vette komolyan, pedig teli van gyönyörű Seneca görbékkel, amiken hamarosan az egész emberiség le fog csúszni.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2273) Kutya az ember legjobb barátja

Tibor bá’ online

 

Kissé közhelyes cím, de…. a kutya az egyetlen lény, aki ha kell, az életét adja az Emberért. A kutya egyre szükségesebbé válik a jövőben, amit nevezhetünk előttünk álló válságnak, összeomlásnak, geddonnak, vagy aminek akarjátok. Mind több a bűnöző és egyre erőszakosabbak, veszélyesebbek , miközben kevesebb a rendőr, gyengébb a hatóság, csökken a tisztelet velük szemben. Ez okból kifolyólag meg kell magunkat védenünk. A tulajdon, a személy és a család védelem – szerintem – egyik legfontosabb, legolcsóbb és legemberibb eleme a kutya, mert a kutya: a leghűségesebb kísérő, a legolcsóbb biztonsági őr, a legmegbízhatóbb bébiszitter, a legéberebb riasztókészülék, és helyetted fáradhatatlanul játszik a gyerekeddel.  😀

Mire nem való a kutya?: Na arra nem, hogy néptelen hétvégi házadat, és benne rossz időkre felhalmozott készleteidet védje. Lehet egy vérengző kutyafalkád, kb. annyit ér, mint a kerítésed. Semmit. A bűnöző nem hülye: Lebontja a kerítésed, szélnek ereszti a kutyáidat. Akkor mire is? Hát arra, hogy az adott feladatra alkalmas és arra kiválasztott, kiképzett kutya egy biztos bástyája legyen védelmi felkészülésednek. Milyen fajta kutya alkalmas őrkutyának? Szinte mindegyik, amelyik – megfelelő született ösztönökkel – Ember elleni támadásra (lecsibészelés) kiképezhető, vagy alapból erős támadó ösztönnel rendelkezik. A 6 kg-os tacskó beleharap a bokádba, a 80 kg-os tibeti masztiff  😀 széttépi az arcodat. Milyen kutyát vegyél, szerezz be? Ismétlem, az adott feladatra alkalmasat.  Ha kisgyermeked van – és ha nem túl sürgős – kölyökkutyával kezdd. A gyerek huzza-vonja, esetleg belecsíp, de nem kerültök bele az újságokba mert letépte a lábát. Mi persze a tibeti masztiff-ra esküszünk, de gyakorlatilag minden nagytestű kutya jó.  Tanyára, ha szabadban tartod mindenképpen nagy bundájú kutyád legyen, itt már nem szükséges annyira képzett kutya, elég, ha a „vérében van” a terület őrzés, a többi háziállattal való „barátság” mint a kuvasz, komondor. Családi háznál van a legkönnyebb dolgod. Bármilyet tarthatsz, csak harapjon. Itt a kutyára „legveszélyesebb dolog” a szomszéd. (mert egész éjjel nem tud aludni az üvöltöző kutyáidtól)  😀 Őt beszéld rá, miért jó az neki, ha nem mérgezi meg a kutyádat, és nem jelent fel az önkormányzatnál.

Belterületen általában 3 kutyát enged portánként az önkormányzat. Ugyanis tudnak arról, hogy egy kutya nem kutya, két kutya az csak fél kutya, három kutya az egy rendkívül hatásos, és veszedelmes falka. Most történt néhány hete, hogy éjjel szétnyomva a fonott drótkerítést, behatolt a kertbe 6 vagy 8 vaddisznó (valószínűleg egy felnőtt alom) és elkezdték feltúrni a diófa alját, diót keresve. A legközelebb strázsáló Maci azonnal odarohant és beleharapott az egyik diszkó combjába. Erre a disznók körbefogták, és megtámadták a Macit, de addigra már odaért a másik két kutya is, amire a disznók megfutamodtak hangos röfögés kíséretében. A kutyák meg lettek dicsérve, másnap bestoppoltam a kerítést.

Ha csak egy kutya van, a bűnöző kinyitja a nagykaput,  kiengedi a kutyát és agyoncsapja a védtelen nagymamát. Vagy a támadást megelőzően megmérgezik a kutyát. Minderre fel lehet készülni, kiképzéssel, előre látással. A kutya  a védelmet csak gazdájával szimbiózisban tudja hatásosan ellátni. A védelmet meg kell fizetni. Fizetsz a riasztósnak, a kivonuló szolgálatnak, a biztonsági ajtóért, pénzért adnak gázfegyvert. A kutyatartás is pénzbe kerül. Egy nagy kutya naponta megeszik fél kiló száraz tápot vagy 1-1,5 kg főzött étket. Ez kb 300 forintból megvan. Néha gyógyszer, oltás, most már kutyaadó is. Ha odafigyelsz és utána jársz még olcsóbb. (Mi 100 Ft/kg áron ismerős hetestől kapunk mindenféle hulladék húst) Mondjuk, havi húszezerből van egy falka harcosod.

Ellenvélemények, és megoldásuk: Olyan kutyád legyen, amit te és családod maradéktalanul kezelni tud. Sokan azt  mondják, hogy a kutya hazahozza a betegséget! Féregtelenítsd,  tarts be a higiéniás szabályokat. Veszélyes a gyerekre! Hülyeség, ha 6 hetes kölyköket hozol a házhoz, azok a gyerek mellett nőnek fel, imádni fogják. Különben arany szabály, 5 év alatti gyereket ne hagyj egyedül a kutyával. Legfőképpen: a kutyával való foglalkozásban vegyen részt a gyereked, a családod. Ha nem értesz a kutyákhoz! Akkor tanulj. Olvass utána, kérd szakember segítségét. Ha sürgősen kell kutya, hozz a menhelyről. Nagyon sok jó kutya szeretné megvédeni a te házadat, családodat, és ezek a hálás menhelyi kutyák ingyen vannak, és adót se kell fizetni utánuk. Természetesen bármelyik keverékkutya jó.  Vau-vau!

Lásd a 9. hozzászólást:

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

BREAKING

Nézzétek milyen gyöngyszemet találtam:

  1. Transfer to Korea ICBM technologies from Ukraine by the SBU under a full control of the C.I.A.

Az ICBM technológiát (vagyis a rakéta motorokat) Ukrajnából az Ukrán Biztonsági Erők játszották át az Észak Koreaiak részére teljes CIA ellenőrzés alatt. — Na ezen el lehet gondolkodni.

____________________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2272) Atomtámadás

VIP. 245.

Mi várható?

………….Atom támadás után az emberek el fogják hagyni otthonaikat, és biztonságosnak vélt menedékhelyek fognak keresgélni. Rádióadás nem lesz, ahonnan utasításokat kaphatnának, ezért sokan radioaktív szennyeződéssel fertőzött területekre tévednek, ami részükre rosszabb, mintha otthon maradtak volna. Az otthonukat elhagyok nagy része a radioaktív sugárzás áldozatává válik.

Káosz fog eluralkodni az embereken, mivel segítség és kommunikáció hiányában el fogják hagyni a városokat, de nem fogják tudni, merre menjenek, hol juthatnak egészségügyi ellátáshoz………

___________________________________________________________________________

VIP előfizetőknek elküldöm a teljes szöveget.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2271) Feldolgozás

Tibor bá’ akasztófa humora(?) online

Ismereteim szerint nyersanyagot szokás feldolgozni késztermékké, de úgy látszik csak volt szokás, mert a feldolgozásnak egy egészen új funkciója lett. A hírek szerint az olasz sítúra buszban égett diákok társaival pszichológusok foglalkoznak. Az életben nem mindenki olyan szerencsés, hogy 90 évesen végelgyengül, és akkor itt vége is lehetne a posztnak, de nincs, mert nem engedem. Ugyanis napokon át hallom, hogy kik mindenkiknek, de elsősorban az élve maradt osztálytársaknak kell feldolgozni az esetet, természetesen az említett pszichológus segítségével. Tudom, hogy látszólagos cinizmusom nem fogja mindenkinek elnyerni a tetszését, de nekem itt valami nagyon nem stimmel.

Pontosan 12 éves voltam én is, amikor apám leküldött a sarki újságárushoz, akit a bódéban holtan találtam, egy aknaszilánk ütötte át a szívét, a keze még teli volt aprópénzzel, mintha számolta volna. Meglepő volt a látvány, de senkinek se jutott eszébe, hogy fel kellene velem dolgoztatni az „élményt”.

Előző nyáron egy légitámadás után a velünk szemben lévő ház láncos bombát kapott, a földig leomlott, és az a pajtásom, akivel előző nap még golyóztam, nem volt többé. Tudomásul vettem, hogy a mi házunk is kaphatott volna egy láncos bombát, nem kapott, de ha kapott volna, akkor most Lacinak nem lenne kivel golyózni, nem pedig nekem. Édesanyám mondta is, hogy „szegény kis Lacika”. Aztán a feldolgoztatásom elmaradt. Anyám biztos nem tudta, hogy velem feldolgozási problémák adódhatnak.

Elhanyagolásom rekordokat döntött. 45 január elején egyik reggel arra ébredtünk, hogy a házunk előtt van egy ipari szánkó (lovak részére) rajta négy vadidegen, kékre fagyott hullával. Mivel a házban lakó férfiak katonaszökevények voltak, a nők pedig babonásak, a szánkót nekem kellett őt házzal arrébb húzni, majd bele szakadtam, de a felnőttek szartak a feldolgoztatásomra. Nem csodálom. A magyar családok százezer számra kaptak értesítést, hogy fiúk, bátyjuk, öccsük, férjük, apjuk hősi halált halt a muszka fronton. Senkit se kellett feldolgoztatni, pedig remek szakma lehetett volna a házi pszichológia. Aztán a saját édesanyám is ott halt meg mellettem, és még mindig csak 12 éves voltam. Apám sírt, a húgom sírt, én is sírtam egy kicsit, ami – gondolom – felért egy kollektív feldolgozással. Aztán éltünk tovább anélkül, hogy mécseseket gyújtottunk volna meg tucat számra, mert az a mécses mánia is új keletű.

1950 őszén kirándult az osztály. Vasárnap délután egy 22-es busz vezetője jelezte a Budakeszi végállomáson, hogy nem nagyon fog a fékje, és nem  viszi le a buszt, ami megtelt kirándulókkal. Az állomásfőnök nagy mérgesen beszállt a vezetőülésbe és elindult a busszal a Széll Kálmán tér felé, de a következő megállónál nem tudott vele megállni. Már majdnem megúszta a kalandot, mert a Szép Ilona kocsiszínnél járt, jött vagy százzal, és már csak 50 métert kellett volna megtennie, hogy kijusson a Szilágyi Erzsébet fasorba, ahol lejtőmentes, széles kifutóútja lehetett volna, de ehelyett elkapta az egyik útszéli fát, ami lehámozta a tetejét. Repültek az emberek szanaszét, mi meg pont ott voltunk. Hullák mindenfelé az úttesten összeroncsolt állapotban. Rohantam közéjük, van-e túlélő és mit lehet neki segíteni. Nem sokat. Szörnyű látvány volt a nyögdécselő emberi roncsok. Nem fogjátok elhinni, nem kellett semmit se feldolgoznom. Az élet néha produkál ilyesmit is, nem csak TV gálaesteket.

Nekem úgy tűnik, hogy az általunk felnevelt generáció felnevelt egy elkényeztetett, kényelmes, minden szartól megijedő, kemény feladatokat ellátni képtelen, legújabb generációt. Az Emberiség tragédiája pedig az, hogy minden idők legkeményebb életformája – ha tetszik nekik, ha nem – pont erre a nyim-nyám generációra vár. Sejtéseim szerint éveken át mást se fognak tenni, mint feldolgozni azt, ami éppen adódik.

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2270) Önvédelem

Tibor bá’ online

 

Mindenki látott már cowboy filmben „pisztoly párbajt”, nem is egyet. A párbajozók kimennek az utcára, vagy éppen ott találkoznak egymástól 20-30 méterre, kezük a coltjuk markolatán nyugszik, nézik egymás szemét, majd az egyik megmarkolja a fegyverét, de a másik se tétlen, és a végén eldördül a két colt. Az egyik cowboy elterül a porban. Mi meg nem értjük a színjátékot. Nos, a dolog roppant egyszerű. Vadnyugaton gyilkolni könnyű volt, de kötél járt érte. Az önvédelem viszont jogos volt. Meg kellett tehát várni, hogy a másik a fegyveréért nyúljon, mert akkor már a jogos önvédelem helyzete állt elő.

Önvédelem a magyar jogban is létezett, csak nehéz volt rá hivatkozni, mert a bírok össze-vissza értékelték az eseményeket. Volt ugyanis egy passzus, ami azt hangsúlyozta ki, hogy az önvédelem nem lépheti túl az arányosságot. Ha a támadó puszta öklét használta, nem lehetett fejbe verni egy lapáttal, ha kést rántott, nem lehetett lelőni kézifegyverrel. Ez első megközelítésre emberségesnek hangzik, de a gyakorlatban semmit se ért. Egy orvtámadásnál, egy verekedésnél az igénybe vett eszközök pontos értékelése, a támadó szándék komolysága, a pasi elszántsága stb. stb. nehezen értékelhető. Ráadásul a megtámadott értékelő képessége megbízhatatlan. Aztán pedig a harci logika is azt sugallja, hogy a támadót harcképtelenné kell tenni, meg kell akadályozni abban, hogy folytassa a támadást. Nem reális tehát elvárni a megtámadottól az „arányosságot”.

Úgy látszik ebből lett elege a Kúriának, mert hozott egy meglepő ítéletet: felmentett egy fiatal, aki szíven szúrta az őt megtámadó fiút. A Kúria szerint jogos önvédelem volt a késelés.

Eddig az volt a helyzet, hogy a betörővel szemben a tulajdonos semmit se tehetett, mert a végén ő került bajba. Ezt a felfogás a pártállami időkből örököltük, ahol „elvileg” a legnagyobb érték az ember volt.

A Btk. jogos védelemről szóló szakaszának egyik bekezdése kimondja, egy támadást úgy kell tekinteni, mintha a megtámadott életének kioltására irányult volna, amennyiben:

  1. Azt vagy éjjel, vagy csoportosan, vagy pedig élet kioltására alkalmas eszköz birtokában követik el.
  2. A lakásba történő jogtalan behatolást, ha azt vagy éjjel, vagy csoportosan, vagy pedig élet kioltására alkalmas eszköz birtokában teszik.
  3. A lakáshoz tartozó elkerített részre történő jogtalan behatolást, ha azt lőfegyver birtokában teszik.

De végül, mindent felülír: „Nem büntethető, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl.” Ennek a kitételnek az ellenkezőjét bizonyítani lehetetlen.

Végre elérkeztünk idáig. Reszkessetek cigányok.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2269) A civilizációnk vége

Tibor bá’ online

 

A földi klíma egyensúlya véglegesen felborult, Földünk menthetetlen!

A tizenhárom éve megjelent könyvemben (Van-e jövőnk?) hiába írtam meg, a kutya se hitt nekem. Azóta a honlapomra is írogatom, nem sokan fogadják el. Persze, van, aki veszi magának a fáradtságot, és kifejti véleményét, ami szerint vészmadár vagyok. Na, ez még a szebbik eset. Ilyet is írtak már: csak azért mert napjaim meg vannak számlálva, alig várom, hogy mindenki elpusztuljon. Most végre találtam egy hason gondolkodót. James Lovelock, a Gaia-elmélet kitalálóját. Lovelock szerény véleménye szerint az emberiség a pusztulás viszonylag rövidke útjára lépett. Szóval a kipusztulásig nem kell sokat várni. Az ok egyszerű, a klímaváltozás ma már visszafordíthatatlan.

Persze tudom, hogy igen neves tudósok és klímakutatók még mindig ütik a vasat, mert azt hiszik, hogy az a vas még mindig meleg. Illetve maguknak se merik bevallani, hogy már elcsesztük (és még mindig nem csinálunk semmit, csak beszélünk és beszélünk).

Lovelock nyomatékosan felhívja a figyelmet arra, hogy az IPCC jelentései szándékosan optimisták, modelljeik tévesek. A globális felmelegedés nem fog megállni a jósolt 4 °C-nál. Az IPCC szerint Grönland jégtakarója kábé 1000 év alatt fog elolvadni. A mai adatok szerint jóval korábban, már 2030-ra bekövetkezhet. Az IPCC 2100-ra 60 cm-es tengerszínt emelkedést jelez. Lovelock és munkatársai számításai szerint 20 év múlva az emelkedés elérheti a 24 métert. A különbség óriási. 2040-re Európa elsivatagosodik. Az élelmiszerhiány miatt a 7,5 milliárd emberből legfeljebb 500 millió maradhat életben.

Nem akarok szerénytelen lenni, de Lovelock indoka megegyezik az enyémmel. „A felmelegedés következtében beindult változások egymást gerjesztik a többszörös pozitív visszacsatolásokon keresztül.” A rendszer tehetetlensége nagyobb, mint az ember beavatkozási lehetősége (amivel eddig nem élt). A teljesség igénye nélkül csak néhányat:

1) A növekvő hőmérséklet miatt egyre zsugorodik a sarki jégtakaró, azaz nő a jéggel nem borított szárazföld felülete. Mivel a jég visszaveri, a víz és a szárazföld viszont elnyeli a napfényt, a folyamat egyre gyorsítja a hőmérséklet növekedését, és magát az olvadást is.

2) A melegedés miatt az esőerdők nagy része elpusztul, azaz széndioxidot megkötő képességük lecsökken, felgyorsul a CO2 akkumuláció, vagyis a felmelegedés.

3) Az örök jég világában nagy mennyiségű metán van befagyva a talajban. A melegedés miatt bekövetkező felolvadása nyomán ez a metán a légkörbe kerül. A metánról tudni kell, hogy üvegház hatása hússzor erősebb a szén-dioxidnál.

Végül pedig – Lovelock szerint – ki fog alakulni egy új egyensúlyi állapot (lásd könyvem 105. Oldalát#), ami a mai átlaghőmérséklethez viszonyítva bármi lehet + 6 °C felett. Mivel a társadalmat a politikusok irányítják, jó lenne, ha végre felébrednének és megtennék a megfelelő lépéseket, hogy abba a bizonyos 500 millióban, mi, magyarok, mind a 10 millióan, benne legyünk.

 

# „Az egyre emelkedő CO2-szint a rendszerben minden figyelmeztetés nélkül hirtelen beindít egy drámai pozitív visszacsatolást, és a Földön be fog következni, egy harmadik, eddig soha elő nem forduló, teljesen ismeretlen és kiszámíthatatlan stabil állapot valahol 410 + ? ppm CO2 koncentrációnál.”

 

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2268) Atomtámadás

VIP. 244

Mivel nézünk szembe?

Négy fajta nukleáris esemény lehetséges, amikkel szemben szükséges valamifajta felkészülés: atomreaktor elleni támadás, vagy ott bekövetkező baleset; úgynevezett piszkos bomba; terroristák által alkalmazott improvizált robbanó eszköz; ellenség által végrehajtott támadás során bevetett nukleáris eszköz…….

___________________________________________________________________________

VIP előfizetőknek E-mailben elküldöm a folytatást.

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2267) Röhögjünk együtt! (sírva)

Tibor bá’ szatirikus online

Orbán Viktor miután alaposan áttanulmányozta Rákosi Mátyás ötleteit, úgy döntött, hogy a nyomdokaiba lép, sőt le is előzi. Lehet, hogy a mindennapi betevő falat ünnepén (ez mint tudott ma van, illetve volt, de még lehet) a shót ellopom Szent Istvántól és a 2018-as választások előtt be iktatom magam, mint királyt, illetve felkenessem magam hűséges kétharmadommal.

 

Esetleg, mint császárt. Ezen még gondolkodom. Minden esetre Áder Jánosra nem lesz tovább szükségem, viszont megtehetem udvari bohócnak. Akkor majd azt  nem ír alá, amit akar.

Van ugyan egy harmadik opció is, hogy maradok miniszterelnök, de ezt  csak a vicc kedvéért dobom be. Valójában az egyszer már meghajóztatott szent koronára fáj a fogam, mert az még Gyurcsány fején se volt (he-he-he, nem is lesz). Különben is szeretem az antiqvitást.

Csak ez a parlamentezgetés olyan uncsi, meg aztán rengeteg tök felesleges ember vesz körül, akik már rég megtették a kötelességüket, most már igazán mehetnének a jó mórhoz méltó módon. Például, mi a fenét csináljak az ilyen basáskodókkal, akinél még az se lehet tudni, hogy hova néz, és aki volt akkora barom, hogy az összes gazdasági hülyeségemre rábólintott. Nem mondom, hogy ellenkezzen velem, mert az se szeretem, de azért ami sok, az még nekem is sok. Például miért nem szólt még időben, hogy a magán nyugdíjpénztárban lévő 3000 milliárdot csak egyszer lehet ellopni. Hogy ennyi újra összejöjjön, ahhoz 3-4 millió állampolgárt meg kell dumálni, hogy kezdjenek megint takarékoskodni, és akkor is kell hozzá 13 év. Ki tudja ezt kivárni, amikor olyan kurva jó ötleteim vannak, csak a libák ne dögölnének meg közben.

Jaj, erről jut eszembe, láttátok már az új emblémánkat. Te, ez piszok jó és őszintén, bele ide a szemedbe, én aztán megmondom, hogy mit kell tenned, ha már voltál olyan hülye, hogy összedobtad nekem ezt a kétharmadot.

Ha nem fizetsz, engem az se érdekel, majd elveszem. Erre kurva jó ötleteim vannak – lehet, hogy már észrevetted, de ez még csak a kezdet. nekem tuti jó ötleteim vannak, hogy frusztráljam az alattvalókat. Ha nyomorék vagy, akkor 27 ezerért söpörd az utcát, télen megfagyhatsz, nyáron dögölj éhen. Kell a pénzt az állami vezetők, például az ügyészek sok milliós prémiumához. Érted már? Te már rám szavaztál, nincs rád szükségem. Az ügyészekre még szükségem van, mert néhány embert még el kell takarítani az útból. Na látod, ez a lényeg.

Orbán hazudozásaival mindenkinek teli van a hócipője

Orbán Viktor a kampányban azt ígérte, hogy nem lesznek megszorítások


___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(700) Extinctio ante portas

Tibor bá’ online

Az amerikai Leiflin Inc. Intézet egy életbiztosító társaság megbízására nagyszabású felmérést végzett az amerikai társadalomban, vajon mitől félnek az emberek, mert hogy félnek az egyértelmű. Ugyanis rendőrségi adatok szerint az elmúlt 3 évben az USA-ban 138 millió alkalommal vásároltak lőfegyvert, nem minden esetben csak egy darabot. Ez azt jelenti, hogy ha előtte soha nem vásároltak volna, és egy darab fegyver se heverészne íróasztal fiókokban, akkor is ezen 3 év alatt minden második állampolgárra jutna egy lőfegyver vásárlás, ha a kiskorúakat nem vesszük figyelembe. Fegyverbe Amerika! Na de miért? FÉLNEK. Az alábbiakban felsorolom, hogy az amerikaiak mitől félnek és milyen arányban.

Gazdasági összeomlás: 63%

Természeti csapás:         46%

Terrorista támadás:        44%

Világjárvány kitörése:     33%

Világháború kitörése:     27%

Nukleáris baleset:           25%

Globális felmelegedés: 22%

Üzemanyaghiány:          15%

Ciberháború:                    8%

Éhínség:                             8%

Ipari baleset:                    6%

Azon töprengek, hogyha kellően nagy a mintavétel, akkor vajon a kapott százalékok tükrözik-e a bekövetkezhetőség valószínűségét? A hüvelyk új szabály szerint, ami ugye a „hozzáértő” ráérzése, én azt mondanám, hogy a gazdasági összeomlás 63 százaléka elfogadható. Én magam ebben a pillanatban még egy kicsit feljebb is peckelném ezt a 63 százalékot. Viszont a természeti csapást lejjebb srófolnám. Az amerikaiak valószínűleg a Fukushimai baleset miatt ilyen érzékenyek, meg aztán az újságok teli vannak a nyugati patron észlelt, japán eredetű radioaktív szennyezés megjelenésével. A terrorista támadás magas százaléka viszont a helyi propaganda eredménye, nem érdemes vele foglalkozni. Ezzel szemben az amerikai nép a gazdasághoz egészen biztos „ért”, mert ott boldog-boldogtalan tőzsdézik. Nekem azonban mégis egészen más tűnik fel.

Azt a kérdést fel se tették, vagy ha igen, akkor senki se választotta, mint lehetséges opciót. Nem félek semmitől. Gyerekkoromban volt olyan mondás, hogy „ez még az ördögtől se fél”. Nem állítom, hogy tömegekre volt jellemző, de a társadalomban szép számmal voltak olyanok, akik az ördögtől se féltek. Vajon miért? Egyszerűek és betarthatóak voltak a játékszabályok. Tavasszal sütött a Nap, nyáron meleg volt, ősszel esett az eső, télen pedig hideg volt és esett a hó. Akinek nem volt munkája, lakása az kapott, nem osztályon felülit, de élhetőt. A 8 órás munkaidőt komolyan vették, a szabadságot ki lehetett venni. A házkapuk nem voltak nappal bezárva. A feleség nem lépett le egy gazdag pasival. A rádió, villany borotva, telefonkészülék, pirittós sütő, stb. nem romlott el közvetlenül a garancia lejárta után, a nagyhatalmak vicsorogtak egymásra, de eszük ágában se volt háborút indítani. Nem folytatom a sort, de a lényeg, hogy nem nagyon volt mitől félni. Mára viszont a félelem intézményesítve lett, mert a félelem források jegyzéke ki se lett elégítve. Lehet még félni attól, hogy a zsebemben lapuló pénz elveszíti az értékét (ami már be is indult), a bankban tartottra pedig az állam ráteszi a kezét. Mire rákerülne a sor, megszűnik a nyugdíj folyósítás. Az ebadó, balesetadó, ingatlanadó, és hasonlók után további adókat találnak ki, vagy a meglévőket felemelik. Eltörlik a halálbüntetést és ezzel egy időben bevezetik a felségsértés fogalmát. Amilyen találékonyak, előállhatnak ennél nagyobb meglepetéssel is. De ezeken ennél többet meditálni  nem érdemes, térjünk inkább vissza a félelmekhez!

A felsorolt félelmek mindegyikének van valószínűsége. Ha megússzuk az egyiket, ott nyomul nyomában a másik, a harmadik. Nem az a főkérdés, hogy melyik, sokkal inkább az a kérdés, hogy mikor. Ugyanis azt roppant nehéz elképzelni, hogy  sorba mind el tudjuk kerülni, főleg mert a pénz után futás miatt nem marad rá idő és energia. Emlékszik még valaki 2004-ben kiadott könyvem alcímére? Extinction ante portas. Akkoriban ez díjazott blikkfangnak tűnt csupán, mára véres valóssággá nőtte ki magát.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2266) Renner Erika nemi szervét szétmarta a lúg

Tibor bá’ online

 

A régi jó Horthy időkhöz híven a média teli van balesetekkel, bűnügyekkel. Segítenek elterelni a figyelmet a valóságról. Az egyik ilyen, most már évek óta folyó, ügy Erika nemi szerve, amit a volt szerető főorvos maró lúggal leöntött, feltételezhetően azért, hogy ha ő már nem, akkor más se élvezze a híressé vált punci melegét. Aki nem hallott róla, gyorsan hozza be a mulasztást, mert ez most igen tanulságos.

Amikor először találkoztam az esettel, fel voltam háborodva és a megítélt 4 év elzárást még kevésnek is találtam. Aztán, ahogy alaposan megismerkedtem az esettel, lettek újabb gondolataim. A médiából az jön le, hogy az orvos Mikola rokona, ezért a bíróság túlzottan elnéző irányába, de a valóság (szerintem) inkább az, hogy az elnőiesedett bíróság erősen részrehajló. Szerencsére harmadfokon férfiak vannak, akik visszadobták az ügyet az első fokra.

Nézzük mi történt, a sértett elmondása szerint (amit a vádlott teljes mértékben tagad) a volt szerető maszkot viselve bejutott a sértett lakásába, ruhán keresztül injekciót szúrt a sértettbe, aki elkábult, ezt a támadó arra használta fel, hogy a sértett nemi szervét maró nátronnal leöntse, ami maradandó sérülést okozott. Végül a leöntött és elkábult nőt otthagyta.

Engem rettenetesen zavar, hogy a sértett nem ismerte fel a támadót, csak következtetett. Éveken át folytatott nemi kapcsolat után kizártnak tartom, hogy a különben jó megfigyelő nők egyike nem ismeri fel a támadót, termetéről, mozgásáról, a kézfejéről, amely oly sokat simogatta, most pedig fecskendőt tart benne.   Zavar, hogy a kábító injekciót ruhán keresztül nyomta bele a combba, amit a sértett békésen szemlélt? Én már adtam be injekciót, nem is egyet, meg már kaptam is. Injekciózás alatt nem szabad mozogni. Ha sértett a szúráskor csak megmozdul, már el is görbült a tű, vagy eltört és a hatóanyag a levegőbe megy. Ja, és a testbe bejutó kábító anyagnak időre van szükség, hogy felszívódjon. Ez alatt a néhány perc alatt mi történt? Békésen elbeszélgettek, vagy egyikük ismertette a másikkal, hogy a filmekben látott sunyi beinjekciózás a mesék világába tartozik, a valóságban nem ilyen egyszerű a dolog. Bizony nem, minimum dulakodásnak kell bekövetkezni. Dulakodás közben a sértett megsebesülhetett, de ilyesmiről szó sincs.

De várjunk csak a volt szerető minek vett fel maszkot? Tudhatta volna, hogy Erika meg fogja ismerni maszkban is, meg aztán miért ne ismerhetné fel. Az a lényeg, hogy más ne lássa, aki tanúskodhatna.

Persze, hogy nem ő követte el, de akkor ki? Hát ez az, a bíróság is úgy gondolta, hogy ezt senki más nem tehette csak a volt szerető. Minden jel erre mutat, ha felületesek vagyunk. Ha nem, akkor a volt szerető elmélet megbukik, ahogy erre a fentiekben rámutattam. De hát akkor ki?

A probléma abból fakad, hogy nagyon kevesen vagyunk, akik a női találékonysággal tisztában vagyunk. A sértett saját magát öntötte le lúggal, hogy bosszút álljon, amiért a szeretője elhagyta. Ez nem ismeretlen fogalom a magyar életvitelben, meg kell csak kérdezni Damu Rolandot. A dologban mindössze egyetlen apró hiba csúszott be. Erika nem figyelt oda kémiaórán, ezért nem jutott az eszébe, hogy az alkalmazott lúgot fel kellett volna egy kicsit hígítani.

És még valami. A hölgyre a lúgot a fürdőkádban öntötték. Ha én vagyok az elkövető leszartam volna, hogy a lúg nem csak a puncit marja szét, de kárt tesz a szoba szőnyegében is. Nem hiszem, hogy a doktor urat idegesítette volna a szőnyeg.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2265) Hogyan szakítsunk?

 

Tibor bá’ online

Az alábbiakban szexológusok véleményét összegezem azzal a kitétellel, hogy egyetértek a megállapításokkal. Na és miért nyúltam ehhez a témához? Mert megítélésem szerint a magyarok (úgy általánosságban) nem tudnak tisztességesen szakítani. Nézzétek meg az amerikai filmeket, karácsony este összeugranak az ex-ek meg a féltestvérek, és mindenki kulturáltan viselkedik, sőt, örülnek egymásnak. Szó sincs haragról, neheztelésről. Így is lehet, de nem nálunk.

Létezik-e fájdalommentes, becsületes szakítás? Lehet hazudni egy viszony befejezésekor? Szakíthatunk-e sms-ben vagy e-mailben, vagy jobb ezt személyesen megtenni? Lehet-e barátság a volt szeretők között? „Nem benned van a hiba, hanem bennem!” – ugye hallottátok már ezeket a szavakat, ha máskor nem, szakításkor, és érdekes, hogy ezektől a szavaktól gondolja az, akit elhagytak, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz. Az alábbiakban néhány jó tanács olvasható szakítás előtt állóknak, és azoknak, akiket otthagytak.

Nem minden kapcsolatot szükséges szakítással befejezni. Két találkozó után még nem beszélhetünk viszonyról, ilyenkor, ha nem hívjuk a másikat, vagy mi nem telefonálunk, az már a kapcsolat végét jelzi. Gyáva emberre vall azonban egy tartósabb kapcsolat végét sms-ben vagy e-mailben közölni, és megsértődésre ad (jogosan) okot.

Az internetes ismerkedés bonyodalmakat hozott a szakításban is. Ha valakivel sokáig csak a világhálón tartottuk a kapcsolatot, és csak jóval később került sor a személyes találkozásra, lehet, hogy azonnal kiderül, nem ő az, akire vártunk. Ez gondot okozhat a szakításnál, hiszen esetleg régóta ismerjük a másikat, de valójában egyáltalán nem. Tartósabb kapcsolatot illik személyesen befejezni. Mindenképpen alkalmat kell adni a partnernek, hogy kérdéseket tegyen fel, beszéljen érzéseiről. Ilyenkor legyünk a lehető legőszintébbek, de szilárdan tartsunk ki álláspontunk mellett. A hezitálás felesleges reményeket kelt a másik félben.

Sok mindentől függ az, hogy valaki tud-e volt partnerével baráti viszonyban maradni, ami sok esetben szükséges, vagy közös gyerek, vagy azonos munkahely miatt. Ajánlatos, ha az elhagyott szerelmes egy jó darabig nem keresi volt kedvesét, semmiféle ürüggyel nem hívogatja, és mindenképpen kerüli vele a szexet szakítás után (ne lepődj meg, mert elég gyakori). Fontos, ahelyett, hogy különféle ürügyekkel hívogatnánk azt, aki lapátra tett bennünket, keressünk új elfoglaltságot, hívjuk fel régi barátainkat, vagy sportoljunk. Ne ugorjunk fejest azonnal egy új kapcsolatba, az új partner jelölt lehetőleg legyen ismeretlen a volt partner előtt, mert az ellenkezője nem lenne tisztességes egyik féllel szemben sem.

Ezek a tanácsok természetesen csak kapaszkodók, és nem alkalmazhatóak minden esetben. Az elhagyni szándékozott magyar férfi, ha szolgálati fegyvere után nyúl, egészen biztos, hogy különleges eljárást igényel, amit előre lehet sejteni.

___________________________________________________________________________

___________________________________________________________________________

___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2264) Buzi, vagy nem buzi? ez itt a kérdés

Tibor bá’ szatirikus online

 

Végiglapozva a múltat, rémülten látom, hogy szexről már hetek óta nem volt szó. Kifejezett hanyagság a részemről, amit most gyorsan bepótolok. Elviszlek tehát benneteket Irán fővárosába, Teheránba, ahol a főtéren egy emeletes daru gémje jó alacsonyra le van engedve ahhoz, hogy egy fekete csuklyás hóhér egy férfit a lelógó kötélre felakasszon. A férfi bűne homoszexualitás, amiért 1979 óta halálbüntetést szabnak ki. Nyugati hírforrások szerint (persze nem túl megbízhatóan) eddig az ujjongó tömeg közel 4000 esetben eshetett át vallásos kielégülésen.

Teljesen érthető, ha két iráni férfi (legyenek Rahim és Karim) fejüket féltve, elmenekültek és a cseheknél kérnek politikai, akarom mondani szexuális menedéket. A nemzetközi egyezmény szerint, amennyiben valakinek az élete forog kockán, akkor mint menekültet be kell fogadni. De mi van akkor, ha Rahim és Karim nem buzik, csak állítják magukról, hogy azok? Valójában nem is irániak, ezt is csak állítják? Az idősebb cseh főtisztek még emlékeznek a régi szép szocialista időkre, amikor nem lehetett sorkatona az, aki meleg volt. Sorozáskor a férfiak 20 százaléka állította, hogy buzi. De ennyi köcsög nem lehet egy országban, mert akkor már kihaltak volna, de hogy a fenében lehet megállapítani, hogy valaki buzi-e vagy sem? Mint látható ez a cseh probléma nem új keletű. Vissza kell nyúlni a gyökerekhez, úgy az 1950-es évekbe.

Amikor idáig értem a beszámoló olvasásában, elkezdtem röhögni. Elképzeltem, amint a sorozáson mindenkit levetkőztetnek (ez különben itt is bevett gyakorlat volt) tök meztelenre, majd behoznak egy pucér bombázót, aki végigmegy a sorfal előtt, a felcser pedig figyeli a pöcsöket, akié egy kicsit is megmozdul az katonai szolgálatra „alkalmas”.

Folytatva a megtörtént esetet, a megbízott belügyi szervek Rahimot és Karimot átirányították Dr. Ondrej Trojan belgyógyász és szexterapeutához, aki Prága belvárosában rendelt, a férfiak megvizsgálása végett. Dr. Trojan jó munkát akart végezni, elvégre a belügy az belügy. Tolmács segítségével elkezdte bombázni a két buzi-jelöltet, ami nem volt semmi, mert a farsi-cseh tolmács történetesen nő volt. Végül a szexterapeuta rádöbbent, hogy megnyugtató eredményt csak akkor kaphat, ha a két férfit fallometrikus eszköz alkalmazásának veti alá. A „fallometria” alatt nyilvánvalóan a pénisz mérését kell érteni. A két iráni férfi pedig választhatott, vagy deportálják őket, vagy nemi szervük megmérettetik. De hogyan?

Az 1950-es években egy Kurt Freund nevű pszichiáter kezdett kísérleteket végezni egy általa kifejlesztett „penil pletismográf” segítségével, ami a pénisz felé áramló vér mennyiségét detektálta. Dr. Freund nem csak leállította a sorkötelesek svindlijét, de egyben arra is rájött, hogy a homoszexualitás nem betegség, aminek következtében 1961-től a cseh büntetőtörvénykönyvből kihúzták az ide vonatkozó büntetőtételt. Emlékezve erre, Dr. Trojan elhatározta, hogy a régen bevált eszköz használatához visszatér. Előbb Rahim, majd Karim péniszére felhelyezett egy csőbilincset. A bilincset pedig elektromosan összekötötte egy műszerrel. A következő lépésben video filmek vetítése következett, ahol előbb meztelen nők, majd meztelen férfiak vonultak fel-le. Most jön a happy end, mert a két férfi a műszer szerint valóban buzi, és így a deportálás elmaradt. Nekem persze a kisördög egyből elkezdett duruzsolni a fülembe. Mi van akkor, ha a két pasi úgy be van szarva, hogy a legszexisebb hím body builderek  látványára se jönnek lázba. Akkor marad a kiutasítás illetve az akasztás, a vizsgálat helyétől függően.

Itt most vége is lenne a dolognak, ha a cseh erekció mérésen nem röhögne fél Európa (mínusz Magyarország). De miután a Bécsben székelő Emberjogi Bizottság tudomást szerzett a cseh gyakorlatról és súlyosan kritizálta érte Prágát. A cseh belügyminiszter védekezésül felhozta, hogy összesen 10 esetben alkalmazták, és már abbahagyták az erekciómérést. De történt más is. Egy harmadik iráni köcsög a teszten való átesés helyett, inkább átszökött Németországba, és ott kért menedéket, amit nem kapott meg. A meleg pasi gyorsan a bírósághoz fordult, ahol el kellett dönteni, hogy maradhat-e vagy visszatoloncolják oda, ahonnan jött, vagyis a csehekhez. Igen ám, de a csehek csőbilincselik az iráni faszt. Amikor a német bíró megtudta, hogy mi vár a kérelmezőre, röhögését valahogy visszafojtva úgy döntött, hogy maradhat, mert a cseh köztársaságban „embertelen” vizsgálatnak vetnék alá.

Közben az is kiderült, hogy a férfi nemi szerv véráramlat mérését bizony a németek is, sőt az amerikaiak is használják (majd pont ők maradnak ki belőle) pedofilok esetében, bűnvádi eljárás során. De ezt is fúrják, mert az eredmény akkor is pozitív lehet, ha a vizsgált személynek van ugyan pedofil hajlama, de ellenáll a kísértésnek, amiről persze a fasza nem tud. Már pedig a puszta hajlam nem büntethető.

A hab a tortára mégis az, hogy egy leszbikus nő vizsgálatánál (csőbilincs helyett egy csiklótapaszt alkalmaznak) Dr. Trojan (állítólag) videó vetítés helyett a vizsgálandó hölgy előtt személyesen maszturbált. Amikor felelősségre vonták, Dr. Trojan azzal védekezett, hogy mindössze egy „demonstratív terápiát” tartott jónak. Ennek ellenére a cseh orvosi kamara 20.000 korona pénzbüntetésre ítélte. Ez minimum 200.000 Forint, ami a Guinness rekordok könyve szerint a világ legdrágább önkielégítése volt.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2263) Einstein detronizálása?

Tibor bá’ online

Kábé száz éve, hogy a fizikusok kiirtották szótárukból az étert, de úgy tűnik a fogalom rehabilitálása a legjobb úton halad.

Maurizio Consoli a Nukleáris Fizika Olasz Nemzeti Intézetének munkatársa szerint a XIX. Század kísérleteinek egy része, melyek meghatározták nézeteinket a Világmindenségről, megérett az újragondolásra.

Az akkori kísérletek alapozták meg azt az einsteini nézetet, miszerint a fény minden körülmények között azonos sebességgel szeli át a világűrt, függetlenül az iránytól és a fényforrás mozgásától. Einstein pontosan erre építette fel a relativitás elméletét, de most úgy tűnik korai volt az ünneplés, mert Consoli nem rég publikált elképzelése szerint nem kizárt a rég eltemetett éter újraélesztése.

Egészen a XIX. Század végéig a fizikusok nagy része úgy gondolta, hogy az űrt valamifajta titokzatos anyagnak ki kell töltenie. Okfejtésük egyszerű volt és logikus, hiszen a fény hullámtermészetéhez nem fért kétség. Márpedig a hullámzáshoz szükség van valami közegre, ami „hordozza” a hullámot. Más szavakkal az éter rezgése hozhatta létre a fényt.

Miután Albert Michelson 1887-ben hallatlan pontossággal sikeresen megmérte a fény sebességét, összeállt Edward Morley-val, hogy kísérleti úton bizonyítsák az éter létezését. Úgy gondolták, ha az űrt éter tölti ki, akkor az égitesteknek a mozgását az éterhez lehet viszonyítani. Azaz, ha a Földön álló megfigyelő szembe fordul a Föld mozgásirányával, akkor az éterszélnek el kell zúgnia az arca mellett. Ebből kiindulva a fény haladhat az éterrel szembe vagy azzal egy irányba, mely utóbbi esetben a fény sebessége nagyobb kell, hogy legyen. Michelson és Morley éppen ezt akarták bizonyítani.

Mivel a Föld a Nap körül másodpercenként 30 kilométerrel kering, ezért a várakozás szerint ennyivel kellett volna a fény sebességének csökkenni vagy növekedni, ami 0,01 %-nak felelt volna meg. A kísérlet során azonban kiderült, hogy szó sincs sebesség változásról. Ezért aztán Michelson és Morley kénytelen volt kijelenteni, hogy a világűrben nincs éter.

Ezt követve számtalan kísérletet hajtottak végre, de az eredeti eredmény nem változott. Csakhogy a történetet nem mindenki nyelte le. 1902-ben William Hicks a Michelson-Morley kísérletet ízekre szedte, és azt állította, hogy az eredmény alátámasztja az éter jelenlétét, mert annak szele a Földet 8 km/s sebességgel fújja. De végül is mibe kapaszkodott bele Hicks?

M & M a kísérletet több napon keresztül végezte, majd átlagolta az eredményt mintha a napok alatt az uralkodó éter-szél iránya nem változott volna. Hicks szerint ez a hatásokat kölcsönösen közömbösítette.

Néhány évvel később Dayton Miller, Michelson korábbi munkatársa, megismételte az M & M kísérletet és ő is 8 km/s éterszelet tapasztalt. Ezt követve a mérést Morley jelenlétében megismételte, és megint csak a korábbi eredményt kapta, de ez alkalommal jóval kisebb hibahatárral.

1921-ben Miller bemutatta az eredményeket Einsteinnek, aki hibás mérést feltételezett. Einstein szerint a különbséget a mérőberendezés kismértékű hőmérséklet ingadozása okozhatta. „Az Isten lehet, hogy körmönfont, de semmiképpen se fondorlatos” zárta le a vitát Einstein, amit nem kívánok minősíteni, mert sose voltam „Einstein párti”.

Ezek után Miller 1800 métert felmászott a kaliforniai Wilson hegy hóval borított részére és megismételte a mérést, de az eredmény semmivel se maradt el a tengerparti melegben mérttől.

Consoli rámutatott, hogy azóta is számos mérés igazolta, hogy létezik mérhető éterszél, jó lehet az egyetemi tankönyvek beszámolói nulla eredményt állítanak. Vagyis a tankönyvek letagadják az igazságot.

Éppen ezért Consoli újfent meg akarja ismételni a kísérletet, ez alkalommal XXI. század eszközeivel. Ez eredmény perdöntő lesz. Ha nem lesz sebesség változás az ügy le lesz zárva egyszer és mindenkorra. Ellenkező esetben számolni kell korszakalkotó változtatásokkal, ami mindjárt Hendrik Lorentz szerepét fogja más fényben feltüntetni.

Lorentz, Einstein kortársa, nem nyerte el a neki kijáró elismerést. Ugyanis a relativitás elméletének kidolgozását Einstein helyett Lorentz-nek kell ítélni.

Másfelől, ha a jelenleg ismert fénysebesség („c”) átléphető, ami Einstein megengedhetetlen, a kvantummechanika egyik rejtélye, vagyis az egymástól távol levő részecske párok azonnali kommunikációja adta talány megoldódik (aminek létezését Einstein sose fogadta el).

Az éter létezésének bizonyítása azt is jelentené, hogy a fizika legalapvetőbb egyenleteit át kell pofozni. Például Dirac egyenlete írja le legjobban a fény és az anyag kölcsönhatását, azaz körvonalazza azt, hogy az egyedi elektronok tulajdonságaira miként hatnak ki a relativitás törvényei.

Consoli elképzeléseinek és magyarázatainak számtalan ellenzője akad, de azt maga Einstein se akarhatná, hogy bárki ne tegye próbára elméletét.

A 2015-ös vizsgálat eredményeinek interpretálásában a tudósok nem egységesek. A legújabb eredmények kiértékelésénél belekeverték a Kozmikus háttérsugárzást is.

Mi nem tehetünk mást, mint izgatottan várjuk a végső eredményt. Egy biztos a szék erősen mozog a mai fizikai ismeretek alatt.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2261) Atomtámadás

VIP. 243.

Jerome M. Hauer szerzőről, aki kormány tag volt helyi és szövetségi szinten, mint a Népegészségügyi Hivatal helyettes államtitkára, aki felelős volt az Egészségügyi Minisztérium Vészhelyzet Felkészülés Részlegért. Ezen kívül jelenleg a Különleges Működő Gyógyászat Folyóirat segédszerkesztője. Valamint az Egészséges Fizikum Társaságon belül a Hazai Biztonsági Részleg elnöke. Doktorátusát a Cranfield Egyetemen szerezte, mesterfokozatú diplomáját a Johns Hopkins Népegészségügyi szakán kapta, Bachelor fokozatát a New York Egyetemen szerezte. Jelenleg a Georgetown Egyetem docense és Cranfiel Egyetem tanára. – A szerző az atomtámadás több aspektusát is sorra veszi.

Történelmi áttekintés

Már több mint 5 évtizede annak, hogy a világ vezetői számára a nukleáris tűzvész lehetősége olyan kiemelt téma volt, mint amilyen most újra előállt. A II. világháborút követően, az Oroszország és az Egyesült Államok között zajló Hidegháború alatt a nukleáris támadástól való félelem az amerikai állampolgárok mindennapjaiban központi kérdéssé vált. A veszély valódiságára utaltak az irodaépületek falára kiakasztott jelzések, merre vezet az út az óvóhelyek felé, iskolások számára tartott óvógyakorlatok, stb. Az aggodalom csúcsát az 1962-es Kubai Válság alatt érték el, amikor számtalan amerikai gondolta úgy, hogy a kérdés mikor, nem pedig, bekövetkezik-e a nukleáris összecsapás az oroszokkal.

Három évtizeddel később következett be a Glasnost és az ősellenségek között kezdett felolvadni a helyzet. Amint ez az új fejlemény bekövetkezett a legrosszabbra való felkészülés is megszűnt. Az óvóhelyekben elhelyezett, tartalékokat tároló hordókat hagyták megrozsdásodni, tartalmukat a használhatatlanságukig, megromlani. Ezt követő időszakban a nagyhatalmak között kialakult az együttműködés következtében elfelejtettük a múltat. Ma az Amerikai Egyesült Államok egyáltalán nincs felkészülve, hogyan vezényelje le egy nukleáris robbanást követő teendőket.

A cikk a továbbiakban foglalkozni fog:

Felkészülés

Mivel nézünk szembe?

Mi várható?

Jelentős gyógyászati kihívás

Mi legyen az első lépés?

Hogyan tovább?

___________________________________________________________________________

A továbbiakban sorra veszem a fejezetek lefordítását és szétküldést a VIP előfizetőknek.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2260) Ihaj-csuhaj sose halunk meg

Tibor bá’ vidám vasárnapja

 Csak a macskának van kilenc élete, az embernek mindössze egy. Viszont ezen az egy élet alatt majdnem mindent rutinszerűen teszünk. Élete folyamán az ember húszezerszer száll fel a villamosra, vagy ül be a gépkocsijába, miközben ötszázszor lépnek a lábára, vagy anyázza le egy félőrült. Ezerötszázszor áll sorba valamelyik hivatal ablaka előtt, és közben háromszázszor csapják be orra előtt az ablakot. Szóval az ember sok mindent tesz igen sokszor. Van azonban valami, amit minden ember egészen biztos csak egyszer tesz, ez pedig….. hát igen, a halál. Meghalni mindenki csak egyszer tud, de egyszer egészen biztosan meg is teszi. Magyarul, ha eddig nem haltál meg, akkor egyszer majd fogsz. Ezzel a ténnyel nem mindenki szeret szembe nézni, ezért ha ezek közé tartozol, akkor ne is olvass tovább. Ha tovább olvasol, akkor viszont figyelj ide, ugyanis mivel még nem haltál meg, az ezzel kapcsolatos tapasztalatod minden bizonnyal nulla. Ezért aztán, amikor jön a halál, jön a meglepetés is csőstül.

A vicc kedvéért tegyük fel, hogy neked nyolcvan előtt nincs kedved elhunyni. Ez különben nem egy túl szerény óhaj, mert Magyarországon az átlag életkor úgy 68 év körül van, amire te most szépen rá akarsz dolgozni, mondjuk húszat. Legyen neked igazad. Csakhogy egyszer ennek is a végére érsz, a kérdés, akkor mi van? A végső eltávozásod azzal fog kezdődik, hogy nyolcvanöt táján eléggé gyanús vagy a családnak, ezért bevisznek egy kórházba. Semmi konkrét bajod nincs, így aztán számodra végső megoldásnak csak a végelgyengülés marad. Aztán egy adott napon kijelented: „jaj de rosszul érzem magam” és ezzel visszahanyatlik a fejed a párnára. Ne is mondjam az ápolók és az orvosok csak erre vártak, ugyanis az ágyadat már rég odaígérték egy vállalkozónak, aki már tejelt is, hogy legyen hova elfektetni a mamáját, aki már évek óta útjában állt, illetve feküdt. Persze a nővérek óriási szakmai rutinnal sürgölődnek körülötted, és roppant nagy hozzáértéssel próbálnak visszahozni a klinikai halálból, mert nem tudni milyen okból kifolyólag, de az „újraélesztés” újabban divatba jött. Tehát másfél órán keresztül újraélesztenek, amiről pontosan tudják, hogy négy perc után tök felesleges. Mi, a téged meglátogató család, egymásra nézünk, jajgatunk, sírunk, egymást vigasztalva nem térünk magunkhoz, hiszen az előbb még szürcsölted az otthonról hozott húslevest, és egy viccet meséltél el nekünk, amit a műtőstől hallottál. Most meg ott fekszel az ágyban agyonbökött vénával, meztelen felsőtesttel, kékre püfölt mellkassal. Kezdünk rádöbbenni, hogy nem vagy többé.

Előfordulhat, hogy te ezt nem várod be, és két héttel korábban kéred a családot, vigyenek haza meghalni. Ezzel az okos húzással azonban sem a halált, sem a bánásmódot nem sikerül elkerülnöd. Ugyanis a családból valaki még időben észreveszi, hogy ki kell hívni az ügyeletet, de milyen ügyeletet? Biztos az orvosi ügyeletet, találgat valaki, jó-jó, de minek ide orvos. Te ugyanis már hulla vagy, és amire valóban szükséged lenne, az egy hullaszállító, de ez az okoskodás érvénytelen. Egy hulla nem attól hulla, hogy nem ver a szíve, hanem attól, hogy ki van róla állítva egy bizonyítvány. Tehát, igenis fel kell hívni az orvosi ügyeletet. Az „Ügyelet” nevű idős úriember fehér köpenyben, a hívást követően 3-4 órával később állít be. Az Ügyelet rád néz, bólint és nekünk, ott lődörgő hozzátartozóknak kiadja a parancsot, hogy fordítsunk meg téged, a hullát, ott az ágyon. Mi összenézünk, hiszen valamennyien nagyon szeretünk, akarom mondani, szerettünk, de a hulládat, illetve a földi maradványodat, a nemrég exitált tested (ezt a szép szót az orvosoktól tanultam), szóval a nemrég exitált tested nem kívánjuk rakosgatni. Valahogy nem vagyunk rá diszponálva (ezt viszont egy zongoraművésztől hallottam).

Ha lenne humorérzékünk, akkor most sorsot húznánk, hogy melyikünkre háruljon a feladat, de nincs humorérzékünk, és rettenetesen tanácstalanok vagyunk. Az Ügyelet nevű, fehér köpenyes úriember méltatlankodik, de aztán valahogy mégis csak olyan pózba kerülsz, ami elő van írva. Ezt követve az Ügyelet kitölt egy több oldalas kérdőívet, amit otthagy nekünk, és lelkünkre köti, hogy hétfőn vigyük el a körzeti orvoshoz, aki már majdnem családi orvos, de azért inkább csak körzeti. Tehát vigyük el neki, de nem a földi maradványodat, hanem a kitöltött íveket. Az Ügyelet távozni készül, de az ajtóból még visszaszól (ezt az ajtóból történő visszaszólás egészen biztos Columbo hadnagytól leste el): a halottért majd jönnek, és ezzel végképp távozik. Mi egymásra nézünk, és azt kérdezzük, ki jön érte? A halál? Az már nyilván nem. Na, majd meglátjuk. Mindenesetre most már hivatalosan is halott vagy.

Három órával később újfent csengetnek, majd belép a lakásba négy tagbaszakadt férfi sötétszürke, erősen kopott, elnyűtt öltönyben. A négy pribék cipel magával egy meglehetősen gusztustalan, pléhből összebarkácsolt, ideiglenes koporsót. A főnökük félrehúz a sarokba és közli velem, hogy a szállítás ingyenes, de az öltöztetés az nem. Jó, hogy mondja, mert az életben nem jönnék rá. Az első problémánk, hogy nem vagy meztelen. A második problémánk, hogy hamvasztva leszel, ha eljutunk odáig, azt pedig lehetne pucéron is, de meg merünk mi mukkanni? Különben az öltöztetés 3800 forint, ha kérünk számlát, ha nem kérünk, akkor csak 3000, és négy kézmosás a fürdőszobában törülköző használattal kombinálva. Mindenekelőtt azonban adjunk egy tisztességes ruhát, ami viszonylag jól fog állni rajtad. Nem jutunk szóhoz, és úgy mozgunk a lakásban, mint a tetszhalottak. Valaki megkockáztatja, hogy az öltöztetés talán egy kicsit felesleges, de többen lehurrogják. Tisztességes állampolgár ilyesmin nem spórol, legfeljebb legközelebb csak egy hónap múlva lesz rántott hús, de az öltöztetés az fontos. A szakemberek meg is magyarázzák, a tested hamarosan merev lesz, aztán a hűtőházban még merevebb. Az öltöztetés most következik be, vagy soha. Mindenki megadja magát, a négy fő elégedetten távozik, és persze téged magukkal visznek. A szűk, pici liftben felállítják a koporsót, ugyanis másképp nem fér be, te majdnem kicsúszol a pléhkoporsóból, de aztán a dolgok rendeződnek. Mi pedig csak percekkel később döbbenünk rá, hogy fogalmunk sincs, hová vittek.

Két nap csendes gyász és megdöbbenés. Hétfőn irány a körzeti orvos, és amilyen szerencsénk nekünk van, délután rendel 14-19 között. Fél háromkor még csak az asszisztensnő van benn, de „a doktor úr perceken belül itt lesz”. Három óra környékén a doktor úr berobog, és fájó szívvel veszi tudomásul, hogy téged többé már nem lehet maszek alapon injekciózni haszontalan vitamin ampullákból, némi felár ellenében, aztán meg a kártyád is ugrott, egy beteggel kevesebb. Máskülönben a Körzetis nagyon rendes. Mindent kitölt, lepecsétel, nem faggat, és végül egy picit tartja a markát, de aztán mehetünk a temetési vállalkozáshoz, akiket nem nehéz megtalálni, a temetőben vannak.

Az iroda ajtaján biztonsági zár, csak belülről lehet kinyitni. Úgy tűnik, ezek hisznek a kísértetekben, és van félnivalójuk. Az ajtón egy tábla, rajta fenyegető szöveg: belépés szigorúan csak szólítás után. Ezek szerint a részvénytársasággá vedlett állami vállalat javában játssza a hatóságot. A meglepetéstől még alig hápogunk egy perce, amikor kivágódik az ajtó, kiront rajta két, talpig feketébe öltözött nő, és hangos szitkok közepette elhagyják az épületet. Nyomukban üget a hivatalvezető, vagy valami hasonló, de az is lehet, hogy a Főatyaúristen. Egy magyar temetőben bármi előfordulhat. A Főatyaúristen is üvöltözik, bár a címzettek már rég nem hallják, de mi igen. Mindenesetre a frász ott a helyszínen kiver minket, pedig beinvitálnak a Főatyaúristen belső szentélyébe, igaz nem elhanyagolható mogorvasággal. Besettenkedünk, majd elnézést kérünk a zavarásért, meg hogy ott szeretnénk hagyni néhány százezer forintot. Tetszik tudni, makogunk, miközben széttárjuk kezeinket, nem tehetünk róla, nekünk azt mondták, hogy ide kell jönni. A Főatyaúristen lekezelően bólint, kitépi kezünkből a papírokat, amit még a fehér köpenyes Ügyelet kezdett kitölteni, és a Körzetis fejezett be. Azt hiszem remegett a lábam, de ebben nem nagyon vagyok biztos. Mindenesetre úgy éreztem magam, mintha én lettem volna a halott, holott a halott te voltál. A Főú. (Főatyaúristen) rám förmedt, hamvasztás lesz? Halkan elrebegtem egy igent, mire a Főú. arcán átsuhant egy gúnyos vigyor, és hangja felcsattant. Így nem hamvasztunk! A halotti bizonyítvány hiányosan van kitöltve, amíg ezt nem pótolják addig nincs hamvasztás. Tanácstalanul nézünk össze. Kiderült, hogy az Ügyelet elnézte az egyik rubrikát. Azonnal elnézést kértünk az Ügyelet helyett, majd kisomfordáltunk az ajtón, és elmentünk ügy intézni az Ügyelethez.

Két nappal később visszamentünk a Főúhoz, de most már tökéletesen kitöltött HB-vel, ami nem házibulit jelent, hanem halotti bizonyítványt, de ezt mi is csak ott a helyszínen tudtunk meg. Természetesen ez alkalommal is az előtérben ültünk és vártuk a bebocsáttatást. A baj az volt, hogy mások is azt várták, és ezek a mások előttünk voltak. Úgy tűnik, az emberek Magyarországon szép sorban elhalálozgatnak. Ugyanis, itt éppen úgy sorba kell állni, mint régen a banánért. Végül azért ránk is sor került, és beléptünk a már alaposan ismert Főú. színei elé. Köszönésünkre bólintott, jelezve, hogy megismer minket, és késlekedés nélkül meg is szólalt. Azt szerette volna tudni, hogy te az elhunyt, hol vagy. Fogalmunk se volt. Tényleg röhej, temetést intézünk, de nincs hullánk. Mentegetődzünk, hogy elvitték. Micsoda balfácán népség, még egy hullára se tud vigyázni, néztük ki a Főú. szemeiből. Csoda, ha tönkre megy az ország? A Főú. gúnyosan szemlélte zavarunk, majd megszólalt, mindegy, majd elintézem. Istenem, mekkora hatalom! Ha nagyon kell, még hullákkal is tud diszponálni. Esetleg pont azzal, amelyikre szükség van, bár hamvasztásnál ez nem feltétlen megalapozott egy követelmény. Aztán Főú. megint kérdezett, hogy akarjuk? Mi szerettünk volna egy szép helyet, esetleg közel a kapuhoz, ahol ritkábban lopják le a koszorúkat a sírokról, ugyanis te, amíg éltél, így szeretted volna. Erre megint jött a gúnyos vigyor, csak itt lehet, és ujjával rábök egy fali térkép egy bizonyos pontjára. Itt nyitottunk sírokat, erősíti meg előző mondatát.

Ez volt az a pillanat, amikor kezdett megjönni a hangom, mert ami sok, az sok. Különben is ennyivel tartoztam neked: tisztelt hölgyem, ha csak oda lehet, ahová az ujjával szíveskedett bökni, akkor minek kérdezi? Nem volt szerencsém, félreértettem, ő úgy gondolta, hogy milyen urnában, milyen urnaterítővel, és mikor? A válaszadást szerfölött megkönnyítette, mert elénk dobott egy fényképalbumot, amiben urnák láthatók totál és premier plánban, valamint fantázia névvel és árcédulával. „Feltámadunk II.” 29.700 forint, „Kegyelet IV.” bíbor páccal 24.200, pác nélkül mindössze 19.800 forint. „Irgalom III.” natúr fenyő 20.800, lakkozva 21.800, intarziával 26.500 forint. Bennem elkezdett derengeni, hogy életem legnagyobb hibáját akkor követtem le, amikor nem urnakészítő kisiparosnak mentem el és azon töprengtem át tudnám-e magam képezni még mielőtt rám is sor kerül, bár úgy saccolható, hogy az ötlet egy eső utáni köpönyeg. Viszont hamarosan kaptunk egy másik fényképalbumot is, amiben fátylak voltak, akarom mondani szemfedők, csak azt nem árulták el hozzá, hogy egy kis rakás hamunak hol vannak a lefedendő szemei. Erre a talányra magunktól kellett volna rájönni. Mindenesetre a választék vonzó volt: Muszlin kendő fekete berakással, szélén azsúr, ára: 8200 Ft. Vert csipkekendő bársony aláhergeléssel, ára: 10.500 Ft. Tüll kendő két sor pikével ára: kerek 8000 Ft. Ugyan ez batikolva is, ára: 11.000 Ft. Az ÁFA minden esetben külön felszámításra kerül.

Szokjuk már meg a szentségét, hogy mindennek ára van. Te meg csak ne röhögj ott a Mindenható jobbján azzal a kitűzött kokárdával, vagy a balján az egy szál szegfűvel. Tudd meg, először rossz helyre vittek, ugyanis ott nem volt krematórium. Onnan téged át kellett szállítani oda, ahol van. Tehát, szállítás rakodással 22.000 Ft. + ÁFA. Hamvasztásos temetés 261.750 Ft. Azért ilyen sok, mert 80 kiló vagy. Ha csak egy gyerek lennél, a család olcsóbban úszná meg. A hamvasztáshoz nagyon sok kWó kell, aminek az árát nem rég emelték harmadszor fel az idén. Hűtés = 1.890 Ft/nap. Tulajdonképpen bagatell. Egy kiló mélyhűtött őszibarack 1020 Ft és az csak egy kiló, igaz, mínusz 18 fokon, te pedig alig éred el a plusz kettőt, de hát a hűtés, az hűtés. Urnafülke betéti díj = 8.000 Ft/10 év. Se hosszabb, se rövidebb időre nem lehet. Részletfizetés nincs, és a lízing is kizárt. Az összeg természetesen tartalmazza az ÁFA-t, mert az állam nem lehet tekintettel az állampolgárság egyoldalú megszüntetésére. Az viszont meglepő, hogy a bérleti díjat nem toldják meg közös költséggel, és a közös képviseletet még nem találták ki. Ennek az elnéző magatartásnak oka valószínűleg az, hogy a halottak kifejezetten jó bérlők, konyha és fürdőszoba használatra nem tartanak igényt, alig van velük gond. Carrarai márványlap, 26×26 cm, begipszeléssel együtt 15.400 Ft. A betűbevésés fekete színezéssel betűnként 820 Ft, arany befestéssel betűnként 1.360 Ft. A temetői sorszám bevésése kötelező! Pap + kántor 22.800 Ft, kántor nélkül a költség megegyezés szerint. Külön rendelhetők: gyertyák (darabra), szőnyeg (méterre), zene magnóról (percre), stb. számtalan extra egyéni igény szerint.

Ez az a pont, amikor kezd lelkiismeret furdalásod lenni, és már bánod az egész végelgyengülést. Bizony, bizony, tovább élni sokkal olcsóbb, mint meghalni. Látod! Látod! De nincs visszaút, és még örülhetsz, hogy sikerült minket itt hagynod mielőtt az amerikai kultúra a Valentínó-day és Halloween-tök sikeres elterjesztése után megérkezik a magyar temetőkbe is, mert bizony hamarosan lesz még hullaberetválás, balzsamozás, függöny, baldachin, orgonabúgás, fekete tollcsákós halottkísérők. Szóval egész iparág dobja majd be magát, olyan jó kis kapitalista módra. Nálunk ez még egy picit szocialista, és egyelőre ezért nincs például lélekharang se, mert ha lenne, akkor az egész országért szólhatna.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2262) Breaking

 

A Bulletin of the Atomic Scientist társaság tegnapi hírlevele Észak Korea interkontinentális ballisztikus rakétájával foglalkozik. A pontos számításokból kiderül, hogy csak majdnem van szó ICBM-ről. Ehhez azt tudni kell, hogy a Bulletin atom tudósai nem az optimizmusokról híresek, ha ők ezt állítják, az égészen biztos igaz. Az oroszok két héttel ezelőtti jelentése (amiről írtam) helytálló volt, vagyis ők se fogadják el az ICBM jelzést. Az északiak trükkje az volt, hogy a rakéta hasznos terhe minimálisra volt csökkentve. Az atom tudósok azt állítják, hogy Észak Korea jelenleg nem képes 500 kg-nál könnyebb atombombát előállítani. A rakétamotor pedig olyan, amilyen, különben pedig az oroszoktól származik (nem tudni hogyan).

Miről van akkor szó? Az amerikaiak szokásukhoz hívem hazudnak a pillanatnyi érdeküknek megfelelően. Szaddam esetében tömegpusztító (atom) fegyvereket hazudtak oda. Asszad esetében mérges gáztámadást hazudtak oda. Kuvait esetében inkubátorból kihajigált csecsemőket hazudott oda, stb. Most azt hazudták össze, hogy Kimnek interkontinentális ballisztikus rakétája, és miniatűrizált atom bombája van, mert a terv a meglepetésszerű letámadás volt természetesen atombombákkal. Most, hogy Kína kijelentette, ha megtámadják Észak Koreát nem marad semleges, a helyzet megváltozott. Most majd ki kell mászni a szarból, amibe Trump belepotyogott.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(550) – Megint angol humor

Tibor bá’ online

Igen, van angol (amerikai) humor és határozottan más, mint a magyar humor. Persze az angol humor élvezéséhez kell tudni angolul és ismerni kell az angol életformát, az angol szokásokat. Ennek ellenére értelmes magyar emberek számára is jelent kellemes kikapcsolódást, ha le vannak fordítva magyarra. Mivel a szombat egy könnyű nap, és igazán ki is lehet néha kapcsolódni az örökös aggódásból, a mai napra összeszedtem néhány angol viccet.

I.) A Los Angelesi repülőtéren várakozásközben két idősebb nő beszélgetni kezd. Az egyik egy gazdag férjet kifogó kaliforniai, arrogáns nő, a másik valamelyik déli államban élő, finom lelkű nő volt. A beszélgetés hamarosan a gyerekekre terelődött, amikor is a kaliforniai nő megjegyezte: Amikor az első gyerekemet a világra hoztam, a  férjem vett nekem egy új házat. Amire a másik nő azt válaszolta, hogy „az isten éltessen”. A kaliforniai folytatta, amikor a második gyerekemet szültem, a férjem megvette nekem a legújabb Mercedes-Benz modellt. A déli nő erre újra azt válaszolta, hogy „az isten éltessen”. De a a kaliforniai folytatta, amikor a harmadik gyerekem meglátta a napvilágot a férjem megvette nekem ezt a gyémántokkal kirakott karkötőt. És persze a másik nő újra csak „az isten éltessen”. Ekkor a kaliforniai megkérdezte a másikat, a te férjed mit vett neked az első gyermeked születésekor? Az én férjem befizetett egy illem tanfolyamra. Illem tanfolyam – kiáltott fel a kaliforniai – az isten szerelmére, miért? Erre a másik nő megadta az egyszerű választ – például azért, hogy azt mondjam neked „az isten éltessen” ahelyett, hogy kifutna a számon: „ki a picsát érdekel?”

II.) Egy napsütötte reggelen a férj csónakkal hazaérkezik a pecázásból a tóparti nyaralójukba és gyorsan lefekszik. A feleség, bár nemigen ismeri a tavat, elhatározza, hogy kifut a motorcsónakkal a tóra. Egy idő után leállítja a motort, kiveti a vasmacskát, felteszi lábát a csónak oldalára és elkezdi olvasni a legújabb bestsellert. A csend és a magány isteni, de csakhamar a csónak mellé manőverez egy csősz – Jó reggelt asszonyom, mit csinál ön itt? – Mit csinálok, láthatja, olvasok egy könyvet. – Igen – válaszol a csősz – de ön egy pecázni tilos területen van. – Sajnálom – válaszol a nő – de én nem pecázok, hanem olvasok.  Igen, igen – így a csősz – de látom rendelkezésére áll az eszköz, és bármely pillanatban elkezdheti használni. Sajnálom, de fel kell önt jelentenem és most velem kell jönnie. – Erre a nő a következőket mondta – ha bekísér, akkor fel fogom jelenteni szexuális zaklatásért. De asszonyom – válaszolt a csősz – még csak hozzá se értem önhöz.  Ez igaz – vallotta be a nő – de látom rendelkezésére áll az eszköz, és bármely pillanatban elkezdheti használni. Minden jót asszonyom és jó olvasást – és ezzel a csősz elhúzott a csónakjával. —- Mi ebből a tanulság? Sose vitatkozz egy olyan nővel, aki olvas. Könnyen lehet, hogy gondolkodni is tud.

III.) Egy csodálatos olasz nővel jártam egy évig, ami után eljegyeztem és kitűztük a házasság kötés időpontját is. Csak egy apró kényelmetlenség volt a dologban. A leendő feleségemnek volt egy gyönyörű, fiatal húga, aki feszes miniszoknyát viselt, sose volt rajta melltartó, amikor közel került hozzám rendszerint lehajolt, és volt rá gondja, hogy mindent meglássak. Ez nem lehetett véletlen, mert ha volt valaki a közelben, akkor nem csinálta. Közvetlenül az esküvő előtt a hugica felhívott, hogy menjek át hozzájuk és együtt nézzük át a meghívandók listáját. Át is mentem, és mit ad isten egyedül volt. Azt mondta, hogy az esküvő előtt szeretkezni szeretne velem csak egyetlen egy alkalommal, azaz most, még a szertartás előtt, mielőtt megfogadnám az örök hűséget. Rettenetesen meglepődtem, a nyelvem is elakadt, de ő folytatta – felmegyek az emeletre a hálószobámba, gyere utánam meztelenül foglak várni az ágyamban. Lebénulva néztem, amint lassú léptekkel megindult az emelet felé. Amikor eltűnt az ajtó mögött én megfordultam és kirohantam a házból, és egyenesen a kocsimhoz tartottam volna, de a menyasszonyom egész családja nagy hirtelen előkerült, körülvett és boldogan tapsoltak nekem. A leendő anyósom könnyes szemekkel ölelt át és azt súgta a fülembe, hogy nagyon boldogok, mert kiálltam a próbatételt. Ennél jobb férjet el se tud képzelni a lányának. —– Mi ebből a tanulság? – A kondomot tartsd mindig a kesztyűtartóban.

IV.) Hat kérdés, amire szeretnénk megtudni a választ: 1) A nők mellbimbója körül mik azok az apró kis szemölcsök? – „itt kell szopnod” Braille jelekkel. 2) Milyen egy ausztrál csók? — Ugyanaz, mint a francia csók, de „ott lent” [Ausztrália mellékneve „ott lent” = „down under”. 3) Mit kezdhetsz 365 elhasznált kondommal? — Összeolvasztod őket, gumiabroncsot gyártasz és elnevezed Goodyear-nek (Jó év) 4) Miért adnak a hurrikánoknak női nevet? — Mert amikor jönnek, akkor vadak és nedvesek. De amikor mennek, elviszik a házad és a gépkocsidat. 5) A lányok miért dörzsölik a szemüket, amikor reggel felkelnek? — mert nincsenek vakarható golyóik. 6) Egy férfi részére mi a legcikisebb esemény? — Amikor felálló fasszal nekifut egy falnak és beveri az orrát.

V.) Fürdés közben egy 3 éves kisfiú a fütyijével játszik és kérdezi a mamáját – mami ez lenne az eszem? Még nem – válaszol a mamája.

VI.) Egy fiatal néger fiúnak felmond a főnöke, amire a fiú kifakad – azért mondasz fel mert néger vagyok. Erre a főnöke így válaszol – Nem, nem, azért vettünk fel, mert néger vagy, és most azért rúgunk ki, mert semmire se lehet használni. — Ez persze érvényes volt Barack Obamára is.

VII.) Károly herceg minden este lemegy az utcára és körbe sétája a háztömböt. A második sarkon elmegy egy strihelő kurva mellett, aki odasziszegi neki – száz font. Károly herceg veszi a lapot és vissza sziszeg – legfeljebb öt font. Másnap a jelenet megismétlődik – Száz font/nem, legfeljebb öt font. Ugyanígy a harmadik este. Sőt, heteken át. Egyik este Caméla elhatározza, hogy elkíséri a férjét. Károly rettenetesen izgul, mert nem szeretné, ha Caméla felfigyelne valamire és csak remélni meri, hogy a kurva lesz olyan tapintatos, és csendben marad. Közben közelednek a sarokhoz, ahol a kurva áll. Károly fel se mer nézni, talán így elkerülhető a botrány. Amikor egy magasságra érnek a kurvával, az halkan megszólal. – Na látod, ezt kapod öt fontért.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2259) Trump elnök úr, meg kellene állapodni Észak Koreával

VIP. 242.

 

Szerző: William J. Perry az Egyesült Államok volt (1994-1997) honvédelmi államtitkára. – Az eredeti cikk szerkesztett fordítása.

Mottó: Észak Korea valószínűleg beleegyezne egy nukleáris megállapodásba, ha cserébe gazdasági segítséget kapna Dél Koreától, és biztonsági garanciákat az Egyesült Államoktól.

1999-ben jártam Észak Koreában Bill Clinton amerikai elnök, Kim Dae-junk koreai elnök, és Keizo Obuchi japán miniszterelnök felkérésére, hogy tárgyalásokat kezdeményezzek az észak koreaiakkal, aminek értelmében felhagynának nukleáris programjukkal, és nagy hatótávolságú rakétafejlesztésükkel, amiért cserében Dél Korea és Japán gazdasági segítséget nyújtana, míg az Egyesült Államok biztonsági garanciát adna.

A tárgyalások biztatóan folytak, ami után Kim Jong-il észak koreai vezető katonai tanácsadóját 2000 októberében elküldte Washingtonba a megállapodás nyélbeütése végett. A végső megállapodáshoz igen közel álltunk, de még mielőtt a Clinton adminisztráció aláírhatta volna a megállapodást, az elnökletnek vége szakadt. Az USA vezetését 2001-ben George W. Bush vette át, aki 2 évre azonnal leállította tárgyalásokat Észak Koreával, és beleegyezett abba, hogy Kína javaslatára elkezdjenek egy hatoldalú tárgyalást Észak Korea veszélyes nukleáris programjával kapcsolatban.

A több mint tíz éven át tartó hatoldalú tárgyalás egyetlen eredménye az volt, hogy Észak Korea nukleáris eszközöket fejlesztett ki, nukleáris robbantásokat és nagy hatótávolságú rakétákat sikeresen tesztelt, és egyre fenyegetőbb retorikába kezdett. Tény az, hogy Észak Korea nyíltan fenyegetett nukleáris fegyvereinek bevetésével Dél Korea ellen. Néhány napja pedig Donald Trump kijelentette, nem fogja megengedni, hogy Észak Korea interkontinentális ballisztikus rakétát hozzon létre. Észak Korea több rakétát is kilőtt, amelyek a Japánhoz tartozó tengerekbe csapódott be. Néhány japán vezető annak adott hangot, nem kellene-e megelőző csapást mérni Észak Koreára?

Nyilvánvaló, hogy a helyzet veszélyes és egyre veszélyesebbé válik. Azonban a veszély nem abból adódik, hogy Észak Korea meglepetésszerű atomtámadást hajthat végre. Észak Koreát évtizedek óta jól ismerem, komoly beszélgetéseket folytattam katonai és politikai vezetőkkel. Igaz, hogy az észak koreai vezetők a múltban felvállaltak kockázatokat, számtalan elfogadhatatlan dolgot tettek Dél Korea ellen, és saját népükkel szemben is kegyetlenek.

Azonban nem őrültek, ahogy azt sokan hiszik. Észak Korea egy gonoszok által vezetett ország, ami párját ritkítja a Világban, de vezetőinek tetteiben logika húzódik meg. Logikájuk alapja a hatalom minden áron való megtartása, a Kim dinasztia fenntartása, ami mindenek ellenére a mai napig sikerült.

Az észak koreai vezetők nem bolondok, amit sokan feltételeznek.

Most egészen más problémával állunk szemben, mint amikor az Al Kaidára vagy az úgynevezett Iszlám Államra gondolunk. Az észak koreai vezetőségnek nincs öngyilkossági hajlama, nem akarnak mártírok lenni. Hatalmon akarnak maradni, és pontosan tudják, ha atomtámadást hajtanak végre, akkor az országuk elpusztul, ők pedig meg lesznek ölve. Ez lenne a Kim dinasztia vége.

Atomfegyvereik óriási előnyt jelentenek a hatalom birtoklásában, de csak akkor, ha nem nyúlnak hozzá. Véleményem szerint Észak Korea atomfegyverei igen veszélyesek és felbátoríthatja a vezetőket, hogy még nagyobb kockázatot jelentő provokációkat hajtsanak végre Dél Korea ellen, mint korábban tették. Könnyen túl feszíthetik a húrt és kiprovokálhatnak egy dél koreai katonai akciót, ami a konfliktust kiszélesítheti, beleértve az Egyesült Államokat is.

___________________________________________________________________________

A folytatást elküldöm a VIP előfizetőknek.

__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2258) Hányadik gyerek vagy a családban?

Tibor bá’ online

 

Egyáltalán nem mindegy hányadik gyerek vagy a családban, amit részben a természetnek, részben a szülőknek köszönhetsz.

Köztudott, hogy az egyed nemét az x és az y kromoszóma határozza meg. Az y kromoszóma a többihez képes egy aprócska valami, aminek az a következménye, hogy az y kromoszómát hordozó spermium könnyebb, mint az x kromoszómát hordozó. A könnyebb spermium gyorsabban mozog, ezért nagyobb az esélye annak, hogy a petesejtet ők termékenyítik meg. Ennek statisztikai következménye, hogy 100 leány csecsemő születésére 105 fiú csecsemő esik. A hímivarú egyedek azonban sérülékenyebbek, ezért ez a számbeli fölény 1-2 évtizeden belül eltűnik, és 90 év tájékán már a nők aránya lesz kb. kettő az egyhez.

Az y kromoszómás spermiumok előnye azonban tiszavirág életű, gyorsabban is halnak el, mint az x kromoszómások. Ebből adódik az a jelenség, hogy a házaspár első gyereke nagyobb valószínűséggel fiú, míg a második gyermek általában lány. Az ok egyszerű, aki naponta szeretkezik annak a spermájában a két különböző kromoszómás spermiumok száma nagyjából megegyező, és ugye a fürgébb y hordozóknak nagyobb a célba jutási esélye. Aki hetente csak egyszer szeretkezik annak a spermájában jóval több az x hordozó, mert az y hordozó nagy része egy-két nap alatt elhal. Hiába gyorsabbak a y hordozók, az x hordozó nagy száma ezt több mint kompenzálja. Tanulság? Ha fiú gyereket akarsz, akkor naponta közösülj, legalább a teherbeesésig.

A gyermekek megszületése után a szelektálást átveszik a szülők. A tapasztalat azt mutatja, hogy míg az elsőszülött fiú szorgalmasan tanul, az utána következő inkább focizik. Az elsőszülött valószínűleg orvos lesz vagy ügyvéd, a fiatalabb testvér inkább valami más. Na de miért? Mert a kezdetben rutintalan szülők az elsőszülöttet túlzottan féltik, ezért a gyerek fizikuma helyett az eszére támaszkodik. Érdemes megjegyezni, hogy a Mercury program hét eredeti asztronautája mind elsőszülött volt. Az egyetemek statisztikája szerint a fiatalabb testvérek általában „veszélyes” sportokat kedvelik, amiket az elsőszülöttek inkább elkerülnek.

Ha szülők ügyelnek az igazságosságra, még akkor is az a helyzet, hogy az elsőszülöttek átlagosan 3000 órával több szülői „figyelemben” részesülnek.

Idősebb anyukák úgy nyilatkozhatnak, hogy a legkisebb gyerek áll legközelebb a szívükhöz, de probléma esetén a legidősebbtől kérnek segítséget.

Azt is megfigyelték, hogy a testvérek közötti kevesebb, mint két év korkülönbség kevesebb konfliktust eredményez, míg a két évnél több korkülönbség pont ellenkezőleg hat.

Az elsőszülötteknél apró problémák esetében is gyerekorvoshoz fordulnak, aztán rutinra tesznek szert, ami azt jelenti, hogy a további gyerekeknél már alig támaszkodnak az orvosra. Ennek természetesen meg van a nevelési hatása. Ahogy az is a nevelés következménye, hogy az elsőszülött megpróbál tökéletes lenni, míg a legkisebbnek eszébe se jut.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(538) Egészségügy 2011

Tibor bá’ online

A tegnapi poszt kiegészítéséhez egy 1911-es hőbörgés

A családi terv szerint tegnap, azaz szombaton leszedtük volna a  cseresznyét az utolsó fáról. Még azt is beterveztük, hogy ezt a 8-10 kilót lefagyasztjuk, mert a téli gyümölcs már-már megfizethetetlen. Azonban az égiek beleköptem a levesbe, Egészen más volt számunkra megírva a tegnapi napra. Éva a nagy igyekezetében rükvercben simán lelépett egy méteres támfalról. Puffant egyet, aztán nyögés, majd csend, én meg még  csak a létrát hoztam. Éva ül a fűben és keserves képet vág, én meg nem értem mi van. Erre elkezdi mutogatni a sebeit és pityereg hozzá. Betámogattam az ágyra, kiderült, hogy mindenütt zúzódás, de a legfájdalmasabb a medencecsont. Na cseszd meg, ha eltört a medencecsontod, akkor egy darabig nem szedsz cseresznyét. Világos dolog, kell egy röntgenfelvétel, van-e törés vagy nincs. Ez most a téma, a többi lényegtelen. Telefon: 104. Bemondom mi történt és a címet. Mi persze egy kicsit lelógunk a térképről, ami ilyenkor nem túl szerencsés, de nem, még 5 perc se telt el, és már hallom a távoli szirénát. A szervezés tökéletes, nyilván nem Vörösvárról jöttek, hanem valahol útközben elcsípték őket rádiótelefonnal. Az állomány viszont nagyon messze van a tökéletestől. Tudom, pofára egy vén hülye fasznak nézek ki, és a körülményekből ítélve nyilván nem éhezünk. A mentő tiszt tehát nem lacafacázott hanem egy szuszra közölte velem, hogy a kapu nagyon messze van a háztól (80 méter), az ő hétvégi munkája nincs megfizetve, a gyér fizetését a betegeknek kell kipótolni, és sose tudhatom mikor kapok infarktust. Az igazság az, hogy meglehetősen nagyvonalú vagyok, mondhatnám  bőkezű, de az ilyen szövegre nem veszem elő a pénztárcámat. Hálából a mentős otthagyott, ugyanis megbeszéltem vele, hogy miután Évát levitték, kiengedem a kutyákat a kennelből és megyek mögöttük. Mire lementem a mentőkocsinak hűlt helyét találtam. Évát elrabolták egy szál bugyiban, igazolvány, papucs, fogkefe, köntös, törölköző, stb. nélkül.  Mivel tudom, hogy a János… bocsánat, most már Szent János Kórházhoz tartozunk, betéptem én is a kórházba. V. kapu – 600 forint – Traumatológia. Itt összefutottam a mentősökkel, akiket elküldtem az anyjukba és messziről láttam a feleségemet is, de nem engedtek hozzá. Mondtam az asszisztensnek, hogy valami információt szeretnék kapni, mert az mégsem megy, hogy a feleségemet elrabolják, itt betolják egy nagy ajtón és nekem fogalmam sincs mit fognak vele csinálni, mikor és hogyan. Mielőtt felvágják a hasát, esetleg konzultálhatnak velem. Sajnos egy 120 kilós asszisztensnő (nem kifejezetten egészségügyi reklámdarab) a testével kiszorított a teremből, ahol különben négy hordágyon feküdtek a szombat délelőtti szabadidő áldozatainak egy része, volt egy adminisztrációs asztal 3 össze-vissza futkosó asszisztensnő és egy ki-bemászkáló orvos. Időnként érkezett két-két mentős egy hordággyal, és szép lassan gyűltek az ellátásra várók. Volt akinek pont most jutott eszébe, hogy levágja 3 ujját. A másik a Gellért-hegyen maunting bikozott, és nem túl szabályosan legurult a Gellért Szálló forgó ajtajáig. A harmadik lement a pincébe, de a sörhasától nem látta a létrát, mellélépett, majd elterült a kövezeten. Találékony egy társaság. A mentősök leadták a hordágyon nyögő betegeket és mellékeltek hozzá egy kitöltött törzslapot, amiből kiderült néhány nagyon fontos adat. Évának – például még a házban – megmérték a  vérnyomását – csak az isten tudja miért – (115/80) és a vércukrát (6,3 mmol/l), Valamint kapott egy tetanusz injekciót és az összes súrlódását (volt vagy hat) beecsetelték szép pirosra és leragasztották. Ez utóbbi nagyon fontos, mert ha nem ragasztják le, akkor asszisztensnőnek nincs mit feltépni.

Kábé egy órával később, ami alatt semmi nem történt, Évát kitolták a nagy teremből és áttolták a folyosó végén lévő röntgen szoba elé, ahol már 4 hordágy szép sorban várakozott. Másfél órával később a röntgenből kijött egy röntgenológus és elkiáltotta Éva nevét. Erre odamentem hozzá, ő pedig megkérdezte, hogy én lennék Antalffy Éva? Miért, úgy nézek ki? Kérdeztem vissza. Antalffy Éva a feleségem és ott lapul 8 hordágy között, várja a végítéletet. Azt mondja a röntgenológus, hogy jöjjön be. Tényleg? A hordágyat hozhatja magával? Kerítsen egy beteghordozót. Én kerítsek? Nekem mindegy, rántott egyet a vállán a röntgenológus. Majd én betolom, vállakoztam. Fel is tudja emelni? Majd megpróbálom, ha már az előbb kitiltottak a kezelőből.  – Betoltam, átraktam, kimentem, vártam, behívtak, hogy vigyem ki. Átraktam, kitoltam, áttoltam a kezelőbe, ott rám ripakodtak, hogy vigyem ki. Kitoltam. Vártunk, de csak néhány percet. A röntgenfelvétel 3 perc alatt megszáradt, nyilván valami szuper berendezés, mert régen egy órát száradtak a filmek. Berendezés tehát van, csak az állomány!  Mindegy a röntgenológus rárakta a 4 felvételt Éva mellére. Nekiestem a felvételeknek. Egy-egy kar, egy mellkas és egy medencecsont. Medencecsont ép, OK.  Délután 2-kor végre megtudtam, hogy az esés viszonylag szerencsés volt. Bevittem volna a felvételeket a kezelőbe, de az ajtóban rám kiabáltak, hogy álljak el az útból. Elálltam, az orvos éppen kijött. Mondom neki röptében, hogy készek a röntgen felvételek. Erre a válla felett visszasziszegte „örülök neki”. Erre aztán bepipultam, főleg azért mert Éva TB járulékára havi 5100 forintot fizetek, mert nincs munkahelye és még nem nyugdíjas (persze segélyt, munkanélkülit, stb. nem igénylünk). A röntgenfelvételeket leraktam az íróasztalra és közöltem velük, hogy tologattam, rakosgattam a beteget, elhoztam a röntgenfelvételeket, a diagnosztizálással ne fárasszák magukat, elvégzem azt is helyettük. Ezzel Évát kitoltam a kocsihoz, átraktam (kezdek belejönni), hazahoztam, kiraktam, megetettem, megfürdettem. Az alulfizetett egészségügyi dolgozók szarják magukat össze. Ahhoz képest, amit művelnek szerintem túl vannak fizetve, nem alul. És ne hordják olyan magasan az orrukat, mert bár Évának az oldalán 3 tenyérnyi kék folt van, ami komoly trombózis veszélyt jelent, a vérhígító adása kiment a fejükből, azt nekem kellett pótolni.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2257) Gyógyászat

Tibor bá’ online

 

Több témában is ért a vád, hogy makacsul ragaszkodom elveimhez, nem engedek esélyt semmi alternatívának. Ezt elsősorban a történelmi egyházak által hirdetett másvilág-lélek témában vágták a fejemhez, de nem kíméltek az alternatív gyógyászattal kapcsolatban se. Vajon miért utasítok el mindent csípőből, és miért nem adok esélyt például az akupunktúrának. Igaz, hogy sok kókler van, de van közöttük igazi tudás birtokosa is. Más szavakkal a vízzel együtt kiöntöm a gyereket is.

A válasz a következő. Az alternatív gyógyászatban fellelhető gyöngyszemeket a hagyományos orvostudomány átvette. Ha volt valóban hatékony gyógynövény, akkor annak a hatóanyagát már szintetizálták és gyártják (pl. digitálisz, aszpirin, kinin, stb.). Ugyanez vonatkozik a praktikákra is (pl. hő kezelt nemi betegség). Úgy gondolom, hogy olyan sok a  pénzre utazó kókler, hogy nem érdemes próbálkozni. Ha egy tóban 100 hal van, amelyek közül egy ehető, 9 ehetetlenül rossz ízű, 90 pedig mérgező, akkor én azt tanácsolom, hogy ne pecázz ebben a tóban. Az alternatívában hívők pedig pecáznak. És lefogadom, hogy a tó esetében nekem adsz igazat. Alternatív gyógyászat esetében miért nem? Ha tudom, hogy sok a kókler, akkor minek kísérletezni?

Hogy van benne valami, amit kár lenne veszni hagyni? Emlékeztek Déri Jánosra, a csodás műsorvezetőre és riporterre? Nos, egészen fiatalon tüdőrákja lett. Értelmes, széles látókörű férfi volt, aki a végén alternatív gyógyászathoz fordult, és kiment egy ilyen mexikói klinikába, ahol egy kisebb vagyonért alternatív gyógykezelték. Majd hetekkel később hazaengedték meghalni. Emlékeztek Kovács Ádámra és a csodálatos rákgyógyító formulájára, a celádámra? Emlékeztek a Béres cseppekre? Emlékeztek a Bánfi hajszeszre? Titokban, a kapu alatt, mert a hatóságok üldözték. Meggyógyult valaki? Visszanőtt valakinek a haja? Nem, nem és nem. De az emberek szájról szájra adták a tuti jó gyógyszert, mert a remény hal meg utoljára. Most a nehézvíz gyógyítja a rákot, és mindig lesz valami új, amiben lehet hinni. Tudom, nehéz azt mondani, hogy leszarom az ezoterikát, én kimondom.

De nézzük, mi vezette az embereket az alternatívák felé! Az, hogy csalódnak az orvosokban, a gyógyításban, aminek van valós oka. Az orvos is pénz után nyargaló iparos lett. A körzeti orvos néhány forintot kap egy-egy beteg után, ezért az a célja, hogy minél többet hozzá iratkozzanak fel. De a sok feliratkozóból sok beteg lesz, akiket futószalagon kell ellátni. Az orvos tehát követ egy rutint, egy olyan rutint, ami statisztikailag a legjobb eredményt hozza. Magas láz, vizelés közben csípő fájdalom? Ez vesemedence gyulladás. Tiszta sor, felír tehát CIFRÁNT. 100 beteg közül 99 ripsz-ropsz meggyógyul, mert a CIFRÁN egy piszok erős antibiotikum. De a századik beteg kórokozója rezisztens a Cifránra, a beteg az istennek se gyógyul. Na, akkor jön a baktérium kitenyésztése (5 nap) és felírják a megfelelő gyógyszert. Ha a beteg 80 éves és 8 napig van 39 °C láza, akkor temethetik. Rohadt, szemét orvos! Persze, de a baktérium tenyésztés ára 5000 forint. 99 feleslegesen elvégzett vizsgálat fél millió forint. Ki vállalja ezt fel? Megoldás? Szerintem ma már minden értelmes embernek meg kell tanulni minimálisan alapfokon az orvostudományt, és ki kell  nyitnia a bukszáját. Ez van, ezt kell szeretni. Ha legalább alapfokon értesz a betegségedhez, akkor az orvos komolyan fog venni, figyelmesebb lesz. A hozzáértéssel többre mész, mint a paraszolvenciával.

Az  viszont súlyos tévedés, hogy amit a modern orvostudomány nem tud gyógyítani, azt valami más viszont tudja. Hiába csalódsz a modern orvostudományban, nincs jobb, csak azt jobban gyakorló. Nem a tudománnyal van baj, hanem egy adott orvossal.

Igen, az orvosok fenn hordják az orrukat, olyan nyelvet használnak, ami a laikus számára nem érthető. Ez természetesen nem véletlen. Az emberek az egészségükhöz jobban ragaszkodnak, mint a vagyonukhoz. Ezt az orvosok emberemlékezet óta kihasználták. Mindent elkövetnek, hogy hidd el, ők felsőbbrendűek. Ez nekik létkérdés, megélhetési taktika. Kontra indikáció? Mint fenn, tanuld meg a megtanulandókat. Néhány éve egy ultrahangos vizsgálat után (20  rongy paraszolvencia, mert akkor még fizettem) megkérdeztem a kardiológusnőt, hogy hány százalékos az EF-em (ejekciós frakcióm)? Rám ripakodott: „mondtam, hogy jó a bal kamra funkció”. Akkor még csak kezdő voltam és nem tudtam, hogy a jó bal kamara funkció kizárja az alacsony ejekciós frakciót. Egy évvel később ilyen hibát már nem követtem el. Később  már az idős körzeti orvos tőlem kérdezte meg, hogy mivel vittem le az LDL koleszterinemet ilyen piszok alacsonyra? Ma meg már nem vizsgálatra megyek, hanem konzultációra. „Megbeszéljük” mi lehet a panaszom oka.

Persze van az éremnek másik oldala is. Ha egy beteg elmegy az orvoshoz azzal, hogy fáj a feje, és nem mond semmi mást, akkor az orvos tényleg kénytelen találgatni. A fejfájásos panasz túl kevés ahhoz, hogy diagnosztizálni lehessen. De mondjuk, elküldi szemészetre, hátha agydaganata van a panaszosnak. Ez természetesen csak próbálkozás. Aztán idegosztály, mert a fejfájás mellé a beteg nem közli, hogy nem tudják fizetni a törlesztő részletet és úgy néz ki, hogy ugrik a lakás. Persze, van eset, amikor a tünetek egyértelműek, de az orvos az istennek se jön rá, mi a baj. Miért, van vízvezeték szerelő, aki után csöpög a csap. Másikat kell hívni. De nem alternatív gyógyászathoz fordulni, mert ott kedvesek, figyelmesek, türelmesen magyaráznak. Hát naná, nem gyógyítanak, és mégis  versenyben akarnak maradni. Olyan ez, mint a bűn csúnya lány, halál kedves és figyelmes. A bombázó pedig flegma és többnyire undok. De gondold meg, mennyi az esélye egy pökhendi bányarémnek? Nulla!

Hamarjában csak ennyi, de biztos vagyok benne, hogy egy alapos vitához ez is elegendő.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

 

 

Éljetek a lehetőséggel

(2256) A világgazdaság az összeomlás felé tart

VIP. 241

 

…….. a gazdag országok befektetői kihátrálnak a tőzsdéről, vagyis saját gazdaságukból és olyan követelésekbe fektetnek, amelyek pillanatok alatt készpénzzé válthatók. Ezzel az elit gyakorlatilag beismeri, hogy szerintük a gazdaság totálisan labilis…….

___________________________________________________________________________

A teljes fordítást elküldöm a VIP előfizetőknek.

__________________________________________________________________________

The Elites Are Jumping Ship As The Financial Collapse Draws Near

By Mac Slavo

July 29, 2017  – It’s easy to think of the political and financial elites who run our world as lofty and all powerful. They command dangerous governments that can wield devastating weapons, central banks that treat our economy like a rigged casino, media conglomerates that pacify the minds of the public, and unbelievably wealthy corporations that have concentrated wealth to an unprecedented degree.

However, they’re certainly not invincible, and the systems of control that they’ve created are rapidly diminishing. Most notably, they seem all to aware of the fact that the global economy is headed for a crash. On the rare occasion where you can catch one of the elites in a moment of candor, they’ll tell you that the party is almost over.

Mohamed A. El-Erian is a bona fide member of the global power elite (a former deputy director of the IMF and president of the Harvard Management Co.). Yet he writes in a fairly accessible style on the popular Bloomberg website. When El-Erian talks, we should all listen.

In a recent article he raises serious doubts about the sustainability of the bull market in stocks because of reduced liquidity resulting from simultaneous policy tightening by the Fed, European Central Bank (ECB) and the Bank of England.

He says stocks rose on a sea of liquidity and they may crash when that liquidity is removed. This is a warning to other elites, but it’s also a warning to you.

Their actions are quite telling as well. Sovereign wealth funds, which are largely funded and owned by powerful governments to invest in domestic industries, are jumping ship.

Among sovereign wealth funds, the Government of Singapore Investment Corp. (GIC) is one of the largest, with over $354 billion in assets. So what does the head of GIC say about markets today?

Lim Chow Kiat, CEO of GIC, warns that “valuations are stretched, policy uncertainty is high” and investors are being too complacent.

GIC allocates 40% of its assets to cash or highly liquid bonds and only 27% of its assets to developed economy equities.

Meanwhile, the typical American small retail investor probably has 60% or more of her 401(k) in developed economy equities, mostly U.S.

In other words, the investment arms of wealthy nations are pulling out of the stock market and out of companies in their own economies (developed economy equities), and putting their money into assets that can be quickly turned into cash. It’s practically an admission by the elites, that they think the economy is completely unstable.

But this is just the latest warning sign that the elites are getting nervous. Corporate executives have been selling their stocks at an unprecedented rate for several months. Meanwhile, ordinary people are still placing their faith and their bets on a stock market that most experts agree is completely unsustainable.

And let’s not forget that “luxury bunkers” have become immensely popular, and that the super-wealthy have also been buying remote retreats all over the world. Are they afraid of what the public is going to do to them when their phony economy crashes and leaves everyone broke? Are they positioning themselves for a crash that they know is coming?

All of this suggests that the wealthiest and most connected among us know that chaos is in our future, and they’re getting ready for it. Ignore them at your own peril.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2255) Megtörtént eset

Tibor bá’ szatirikus erotika online

Negyven fok melegben laza az érdeklődés, kevés a mondanivaló, nekem se érdemes magam csipkedni. Elhatároztam, hogy “felrázás” céljából dobok egy merészet.

Egy titkárnőt vagy Marikának hívnak, vagy nem titkárnő. Marika az volt, és ahányszor Zoltán belépett a szerkesztőségbe, mindig mosolygott, sőt eltolta maga elől a szövegszerkesztőt, kifordult a komputer elől és miután közölte, hogy az olvasószerkesztő hol van, bájos csevegésbe kezdett. A férfi a hetilap szerkesztőségében hetente adta le a szerződésileg vállalt bridzs rejtvényeit, és azt tapasztalta, hogy az olvasószerkesztőre mindig várnia kell, hol öt percet, hol harmincötöt.

Hősünk az első találkozás alkalmából rájött, hogy Marika minden férfihez kedves, egyszerűen ez az alaptermészete. Fél év után Marika már igazi jó barátnak számított, mert már rég nem a férfit látta benne, Zoltán meg nem a nőt, cinkos haverkodásnak volt ez nevezhető. Közösen cikizték az olvasószerkesztőt, vagyis Marika közvetlen, Zoltán közvetett főnökét. Különben is, a titkárnő tudta a férfiről, hogy három hónapja új felesége van. A férfi meg azt tudta róla, hogy a „megfelelő” férjre vadászik, ez volt a munkahely megválasztásának első számú szempontja.

– Végül is egy 30 éves nő már nem sokat teketóriázhat – vallotta be a titkárnők gyöngye, ahogy néha Zoltán viccesen becézte – egyébként, amit lehetett, már mindent kipróbáltam. – Ez az utolsó félmondat megütötte Zoltán fülét, ezért a naiv férfit játszva, kíváncsiskodni kezdett egy kicsit.

– Mi az, hogy „mindent” kipróbáltál? – tette fel a kérdést.

– Úgy, hogy mindent – jött a mosollyal fűszerezett sejtelmes válasz.

– Ne haragudj, de ezt nem hiszem el. Úgy érted lovak, kutyák meg minden? – Erre Marika abbahagyta a mosolygást, és elkezdett vihorászni, majdnem hogy röhögni, verte a szövegszerkesztőt, és potyogtak a könnyei. Végül nagy nehezen lecsillapodott, alkalmat biztosítva a férfinek, hogy folytassa mondanivalóját.

– Nem tudom, miért nevetsz, de szerintem a mindenbe ezek is beletartoznak. Különben is, én már nem ismerem ki magam a nők között. Nincs egy éve, amikor elmentem egy diszkóba, ahol 5 perc alatt felszedett egy csaj. A második koktél után azt mondta, hogy menzesze van, de ha akarom, akkor leszop.

 – És leszopott?

– Frászt, hazamentem – és nagy hirtelen műsorszünet állt be közöttük.

A végén kiderült, Marika egyelőre csak férfiakban utazik, de azért megszeppent. Ha Zoltán bedobta a lovakat meg a kutyákat, végül ezt a leszopást, akkor miket képzelhet róla?

– Tényleg, miket gondolsz rólam?

– Semmit.  Te mondtad, hogy „mindent”. A fene tudja, mit jelent.

Ekkor az olvasószerkesztő hangoson kiszólt Marikának, hogy ne várjanak rá, mert sokáig fog tartani a megbeszélés, inkább, aki várna rá, jöjjön vissza egy óra múlva. Jobban teszem, ha maradok, – szólalt meg Zoltán, – de akkor mondd el, mit takar ez a „minden”. Hálából bemutatok neked egy tök mulya pasit, akiről a volt felesége most akasztott le egy lakást, nincs több félévnél, de már megint eszi a fene a nők után ahelyett, hogy kasztráláson törné a fejét. Ez a szöveg persze bevált, Marika úgy döntött, hogy mesél. A lényeg az, hogy a partnereinek sose mondott nemet. Így aztán minden hülyeségbe „belehajszolták”. Ezekbe a hülyeségekben bőven volt hely a csoportos szexnek is. Zoltán természetesen ámult, és úgy tett, mintha nem tudta volna, eszik-e vagy isszák, mármint a csoportos szexet. Marika kioktatta a kellően hüledező, de azért a megfelelő érdeklődést mutató férfit.

Amikor a titkárnő gyöngye közölte, hogy legtöbben saját feleségüket viszik magukkal, Zoltán nem akart hinni a fülének. Aztán simán lázba jött, mert kiderült, hogy ilyen környezetben a legnyuszibb pasi is 300 százalékra teljesít, és akkor hol vannak még a menők! Marika határozottan élvezte, hogy most az egyszer ő mondott a férfinak valami újat és nem fordítva.

– Mondd Marika, jársz még ilyen helyekre?

– Nem nagyon.

– Mi az, hogy nem nagyon? Igen vagy nem?

– Néha.

– Kár, nagyon kár, egyszer elmennék csak úgy, kíváncsiságból, persze nem a feleségemmel, Réka ilyesmiben sose venne részt. Meg se próbálnám. Tudod, ő egészen más fajta nő. A szülők még ma is templomba járó emberek, leányuk erkölcsös, visszahúzódó. Ismered az ilyen nőket, sose dugnak, legfeljebb szeretkeznek, de előtte gondosan lekapcsolják a villanyt, meg ilyesmi.

Ekkor kiszólt az olvasószerkesztő, ha mégis várnának rá (vaj’ miből gondolta) akkor be lehet hozzá fáradni, ami meg is történt. Zoltán távozásakor a titkárnő cinkosul összekacsintott vele. A férfi alig várta a következő találkozást.

Egy héttel később Marika azzal fogadta Zoltánt, hogy ha a múltkor komolyan gondolta, akkor itt a nagy alkalom, hét végén el tudja vinni valahova, de ugye utána be fogja neki mutatni Mr. Mulyát?

Hétfőtől csütörtökig Zoltán azon törte a fejét, mit mondjon Rékának, mi dolga lesz péntek este. Három hónappal egy esküvő után meg kell fontolni minden lépést. Szerencsére Réka csütörtökön este kisegítette, azt mondta „összefutott a lányokkal”, akik hívták másnap estére egy jó kis dumapartira. Zoltánnak fogalma se volt, kik ezek a „lányok”, és mert nem kívánt beletúrni neje előző életébe, a lehető legnagyobb megértést mutatta. Még azt se kérdezte meg tőle, hol lesz nyélbe ütve ez a „dumaparti”.

Zoltán másnap este köntösben és papucsban óriási odaadással olvasta a HVG-t, miközben Réka, a feleség ide-oda libegett a lakásban, és alaposan kicsípte magát ahhoz képest, hogy néhány lánnyal készült dumálni. Végül hátulról egy leheletfinom puszit adott a férje homlokára (ami önmagában egy külön kunszt), majd becsapta az ajtót, ami után Zoltán, a férj, mint egy őrült kapta fel a mobilt. Ugyanis pontosan fél nyolc volt, amikor a tervek szerint éppen Marikánál kellett volna lennie.

Veszettül nyomkodta a gombokat, várta, hogy a másik oldalon beleszóljanak, és közben kinézett az ablakon. Az apja pöcsét! Felesége elvitte a kocsit, abban a szent pillanatban hajtott ki a garázsból. Erről szó se volt. Pont most, amikor különben is késésben van. Na, végre, Marika beleszólt.

– Szia, én vagyok.

– Mi van? Már itt kellene lenned.

– Nem, semmi, csak valami közbejött, és még fel se öltöztem.

– Cseszd meg, – jött a tömör válasz – most mi legyen?

– Semmi. Tépek, ahogy tudok. Amint odaérek hozzád, felcsengetek.

– Az nem jó, mert a kaputelefon napok óta nem működik, gyere fel.

– OK. Felmegyek.

– Figyelj, Zoltán, kábé mikor érsz ide?

– Nem tudom, mert lerobbant a kocsi – lódított egyet, mert nem volt kedve bevallani, hogy saját neje „lopta el” egy röpke éjszakára – de majd hívok egy taxit.

Ezzel ki is nyomta a telefont, és még öltözés közben hívta a taxi társaság számát. Ennek ellenére mire Marika ajtajához ért, már negyed kilenc felé járt az idő. Hamarosan kiderült, hogy az előszobacsengő se szól, és ököllel kell verni az ajtót. Ez egy eléggé reménytelen dulakodásnak tűnt, mert Marika CD-je még az ajtón át is bömbölt. Pillanatnyilag tehát az volt a helyzet, hogy lent járómotorral várt egy taxi, a férfi verte az ajtót, Marika pedig a fülén ült. Zoltán zsebéből előhalászta a mobilt, és lázasan hívni kezdte Marika számát.

– Mi van, elindultál már?

– Figyelj, nem szól a csengőd, bömböl a cédéd, itt állok az ajtód előtt, és azt kérdezed tőlem, elindultam-e már. – Halk sikoly.

– Jesszusom, nyitom – majd bentről hangos rohanás, és pezsgőszínű ruhában Marika kitárta az előszobaajtót. Zoltán belépett és megállapította, hogy a szorosan testre tapadó szerelés vadiúj.

– Hogy tetszik? – kérdezte Marika – és pörgött egyet a ruhában.

– Abszolút nyerő! – ismerte be a férfi, miközben szemmel követte a tenyérnyi fülbevalót, amely szakítva függő helyzetével, önálló életre kelvén begurult, egyenesen a szekrény alá.

– Jó ez az új fülbevalódivat, csak nem szabad hozzá mozogni. – Próbálta a férfi elveszíteni a több hónap alatt felépített szimpátiát.

Marika szemei leguggolás közben villogtak is, miközben megpróbálta kihalászni a fülbevalónak használt világoskék párizsi-szeletet. Úgy tűnt azonban, hogy a szélsőséges mozgás nemcsak a fülbevalónak, de a szűk ruhának se nyerte el a tetszését, mert Marika popójának környékén a cipzár egy 20-30 centis szakaszon kiszakadt.

A reccsenés hallatára Marika guggoló helyzetben megmerevedett és ránézett a férfire.  Egy darabig játszották a farkasszemet. – Ma este ez van, semmi se jön be – nevették el magukat mind a ketten. Elsőnek Zoltán szólalt meg.

– Hogy, kezdésre nem érünk oda, az tuti.

– Lassan már a végére se – válaszolta Marika, majd hozzátette – mert ugye most jön az átöltözés.

– Addig kimegyek – próbált Zoltán tapintatoskodni.

– Minek? Fogsz ma este többet is látni.

– Hát csak úgy szokásból – állt egyik lábáról a másikra a férfi. Marika ránézett és kuncogni kezdett, majd megnyugtatta – Ha szégyenlős lennék, nem hívtalak volna el.

Tehát így állunk, Marika nem szégyenlős. Hurrá! Persze a nők nem úgy öltöznek át, mint a férfiak. Először levetette a szakadt pezsgőt, és ott állt szekrénye előtt egy falatnyi tangában, és leltározott, ami azt jelentette, hogy sorra minden ruhát a kezébe vett, majd visszaejtette egy „uncsi” megjegyzéssel. Zoltán önfeledten nézte a műveletet, illetve sokkal inkább Marikát az elképesztően apró tangában, hátulról, hajlongás és egyéb kunszt stiklik közepette. Közben Marika hangosan beszélgetett valakivel és választ nem várva magyarázott, ezt miért nem veszi fel, azt miért nem veszi fel, és így tovább. Egy férfi ennyi ruhával isten úgyse, ötszáz évig kihúzná, ő meg nem tud mit felvenni!

A végén Marika leakasztott egy millió csipkéből álló fekete költeményt, csak úgy natúr magához szorította, megfordult és megszólalt:

– Szerinted ez jó lesz?

– Hát, ha temetésre megyünk – bárgyúskodott Zoltán, miközben szemeit az egy réteg csipke alatt megbújó keblekre meresztette, amit Marika nagyon is jól látott, de csak állt és kérdésére várta az érdemi választ. Közben pedig a maga elé fogott ruha egyre lejjebb csúszott. Micsoda bitang jó mellek, állapította meg magában a férfi, de már kellene valamit szólni, mert lassan harapni lehet a csendet.

– Halálosan jó az alakod – hallotta saját rekedt hangját, amire Marika leejtette a ruhát, és kellő lassúsággal 360 fokot fordult.

– Tetszik? – tette fel az est legfeleslegesebb kérdését.

– Kár, hogy most nősültem – motyogta magában a férfi, és két kezét önkéntelenül Marika irányába nyújtotta, amibe a nő néhány lassú lépést téve szép komótosan belecsúszott.

Rögtönzött, de annál kiadósabb szeretkezésük előtt az utolsó, még értelmes mondat Marika száját hagyta el: most már úgyis elkéstünk. Ez be is jött. A rózsadombi címre féltizenegykor érkeztek meg. Igaz, Zoltánnak már egyáltalán nem volt fontos, de Marika ragaszkodott hozzá „én nem csinálok segget a számból” alapon.

Az apartmant-ház kapuja természetesen zárva volt, és akkor megkezdődött a hülyéskedés a recsegő-ropogó kaputelefonnal, amit ha nem vesznek fel, állandóan nyomni kell egy gombot, vagy nem szabad hozzányúlni, vagy mindenki hallja, vagy senki. Aztán valahogy ez is megoldódott, és jó néhány szótag kimaradásával valaki bejelentette, hogy lejön értük.

Így is történt, egy szakállas férfi öt perc múlva fürdőköpenyben, papucsban, csatakos hajjal kimászott a liftajtó mögül. „Sziasztok, gyertek be”, majd gyors bemutatás. Zoltán agyán átvillant egy pillanatra, nem úszó tanfolyam van-e a hatodikon, de némi mosoly kíséretében elhessegette a gondolatot. Dugás közben megzavart férfiak nemigen ismerik a viccet.

Fölfelé menet Laci a liftben közölte, hogy a többiek nyolckor kezdtek, és a legokosabb, ha az előszobában levetkőznek, mert az olyan hülyén néz ki, ha ruhástól mennek be a szobába. Bár Zoltán megértően bólogatott, Marika mégis fontosnak tartotta megjegyezni, hogy partnere teljesen új fiú, amit Laci egykedvűen vett tudomásul.

Az előszobában Laci szó nélkül eltűnt a fürdőszobaajtón keresztül.  A meglehetősen otthonosan mozgó Marika pedig vetkőzni kezdett, és szemeivel biztatta Zoltánt, hogy kövesse tettét. Másodperceken belül totál pucérok voltak, félórán belül immár másodszor. Aztán Marika vezetésével beléptek egy gyengén kivilágított, összenyitott két hatalmas szobába, ahol szerte-szétszórt emberhalmazok voltak láthatók.

Mint új fiúhoz illik, Zoltán megkérdezte partnernőjét, most mi lesz. Marika egy szót se szólt, csak annak rendje és módja szerint finoman magára húzta a férfit, majd a kölcsönös kielégülés után, nagy sokára játékosan a fülébe súgta – most szépen körülnézel, és a többi már a te dolgod.

Zoltán legszívesebben azt mondta volna, hiába néz körül, mert ebben a pózban kizárólag csak őt látja, ami ugyan nem baj, de akkor kár volt idejönni. Már csak azért is, mert egy napon megszerezni egy nőt, és mindjárt átengedni másnak elég nagy hülyeségnek tűnt. Ezért aztán inkább azt mondta – hiába nézek körül, te vagy itt a non plusz ultra – mert még akkor nem tudta, hogy az igazi non plusz ultrára egy kicsit még várni kell.

– Lehet, hogy én vagyok a non plusz ultra, de azért legalább nézzél körül. Tudod – folytatta – nem én vagyok itt az egyetlen nő, meg aztán mindjárt csatlakozik hozzánk valaki, egyébként mindenkit ismerek kivéve azt a fekete hajú nőt, akit egyszerre két pasi abajgat a nagyobbik díványon.

– Tényleg? – nézett körbe Zoltán is, majd erőtlenül folytatta – ne is mondd, én meg csak azt az egy nőt ismerem.

– Ne hülyéskedj, tényleg ismered? – csodálkozott Zoltán kétfordulós partnere.

– De még mennyire. Tudod ki az? – és mielőtt szónoki kérdésére választ kapott volna, folytatta – Réka, a feleségem.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2254) Spermaszámlálás

Tibor bá’ online

 

Negyven év alatt az amerikai, európai, ausztrál és újzélandi férfiak sperma száma 59 százalékot zuhant. Ráadásul a csökkenési ráta növekszik. Magyarul egyre nagyobb tempóban veszítjük el a nemzőképességünket. A fejlemény azért nagyon komoly, mert 1973 és 2011 között különböző intézményeknél összesen 185 számlálást végeztek, és ezeknek az együttes eredményét hozták most nyilvánosságra a Scientific American szerint. Tévedés tehát kizárt.

Ez természetesen nem jelenti az emberiség kihalás felé masírozását, mert az afrikai, dél amerikai és ázsiai férfiak spermái semmit se, vagy alig változtak az idők alatt (igaz arrafelé jóval kevesebb számlálást végeztek). Tehát legfeljebb a fehér faj döglik ki, hacsak nem térünk át időközben az iszlám hitre. 😀

A helyzet az, hogy spermaszámlását 1990 óta végeznek, de ezek nem voltak kellően átfogóak ahhoz, hogy bebizonyosodjon az általános trend, azaz nem vették figyelemben az életkort, a szexuális aktivitást, és a származást.

A csökkenés okaira nem tértek ki, az majd csak ezután következik. Sejtés természetesen van, ami nem okoz meglepetést: bizonyos vegyi anyagok, rovarirtó szerek, dohányzás, stressz és elhízás. Most tehát azt kellene sürgősen kideríteni, hogy mi vagy mik a tényleges okok.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2253) Ulfkotte: „Kilóra megvett újságírók” című könyvének angol fordítása sehogyan se akar megjelenni

Tibor bá’ online

 

Ulfkotte, nemrég elhunyt, német újságíró bestseller könyvének angol fordítása (Gekaufte Journalisten=Bought Journalists) a jelek szerint Észak Amerikában és Európában betiltás alatt áll. 2017 május 15-én a Tayen Lane (USA/Kanada kiadó) megjelentette a Bought Journalist című müvet a következő cím alatt: Journalists for Hire: How the CIA Buys the News. Vagyis hogyan veszi meg a CIA a híreket. Időközben Tayen Lane honlapjáról lekerült a könyv. Ezzel egy időben az Amazon.com jelzi, hogy ezen cím alatt megjelent könyv „pillanatnyilag nem kapható”. Független forgalmazók használt példányokat 1300 $-os áron ajánlanak. A könyv témája és a megmagyarázatlan eltűnése a piacról azt bizonyítják, hogy forgalmazását jelentős erők (mondjuk a CIA) akadályozzák.

Amikor a „Kilóra megvett újságírók” Németországban megjelent 2014-ben, a szajha média tökéletesen ignorálta (naná, róluk volt szó).

Egy könyv megfojtása roppant egyszerű (saját tapasztalatom). Nem kell kitenni a kirakatba, nem kell promótálni, vagy a legmagasabb vagy a legalacsonyabb polcra kell kitenni egy példányt. Az értékesítés oly csekély, hogy a kiadás ráfizetéses, senki se nyúl hozzá.

De, ha már itt tartunk, akkor megismétlek egy korábbi (VIP) posztot, hogy jobban képben legyünk.

Elhunyt Udo Ulfkotte, Európa bátor újságírója

Paul Craig Roberts (2017. Január 15.) visszatekintésének szerkesztett fordítása

Ulfkotte a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerkesztője volt. Kiadott egy nagyon bátor könyvet, amiben azt állította, hogy jelentősebb európai újságíróikat a CIA tartja kézben, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy Washington szabja meg az európaiak véleményét és azt, mi juthat az európai vezetők tudatába. Valójában nincs olyan európai kormány, amely független lenne Washingtontól.

Valamikor Európa teli volt bátor emberekkel, manapság nehéz ilyet találni. Charles de Gaulle volt az utolsó jelentősebb európai ország vezetője, aki független maradt Washingtontól. Manapság Marine Le Pen mondható függetlennek, és talán a magyar miniszterelnök. De Nyugat és Kelet Európa vezetői Washington vazallusai, akik elkötelezik magukat az amerikai háborúk mellett.

Ez természetesen vonatkozik a német kancellárra, a francia elnökre, az angol miniszterelnökre is. Ezek, valamikor Európa vezető országai voltak, amelyeknek hatalma Róma bukásától a II. világháborúig uralta a nyugati történelmet, ma Amerika báb országai.

Jelcin alatt Oroszország behódolt Amerikának, de Vlagyimir Putyin Oroszországa visszanyerte függetlenségét és mára képes korlátozni Washington unilateralizmusát (egyoldalú hatalmát) a Föld néhány részén, mint például Szíriában és a Krím-félszigeten.

A Távol Keleten, Washington japán vazallusát, napjainkban a felemelkedő Kína tartja ellenőrzés alatt. Az a Kína, akinek Oroszországhoz hasonlóan kitűnő vezetősége van, ami Nyugaton nem található.

A nyugati világ bizonyítottan nem képes kitermelni valós politikai vezetőket. Ennek köszönhető, hogy a nyugati politikai folyamatokat egy oligarchikus réteg irányítja, akiknek célja a jövedelmek néhány kézbe történő koncentrálása. Óriási hatalom gyűlt össze néhány oligarcha kézbe, ami jól látható, amikor a CIA nyílt és égbekiáltó támadást mer indítani a megválasztott amerikai elnök ellen.

A földi életet Washington tervei veszélyeztetik, mivel Washington az elképzeléseit rá akarja erőltetni az egész Földre. Azonban Oroszország és Kína ebbe nem egyezik bele. Bármelyikük önmagában elegendő arra, hogy ellenálljon Washingtonnak, együtt viszont felülmúlják az amerikai haderőt.

Washington arroganciájából fakadóan a világúra címre vágyók nincsenek tisztában azzal, hogy Oroszország és Kína nem egyenlők Irakkal és Líbiával.

Washington idióta urai, ha kirobbantanak egy háborút Oroszországgal és Kínával, akkor az Amerikai Egyesült Államok el fog tűnni a Föld felszínéről a világ többi részével együtt.

Tibor bá’ utóirata: Udo Ulfkotte egy héttel 57. Születésnapja előtt halt meg szívinfarktusban. Amilyen leleplező könyveket írt (itt jobbra látható egy magyar fordítás) nem vagyok abban biztos, hogy természetes halált halt. Ha fogadnom kellene, akkor arra fogadnék, hogy a CIA áll halála mögött, akik egy-egy politikai gyilkosságtól nem szoktak visszariadni.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2252) Terjedő radioaktivitás?

VIP. 140.

 

A Sciewnce of the Total Environment (a teljes környezet tudománya) című folyóirat közzétett egy szakmai bírálaton átesett esszét: Forró radioaktív részecskék detektálása Észak Japánból származó porban és talajban, gamma spektrográfiai és autoradiográfiai módszerrel, és SEM/EDS analízissel valamint a sugárveszély kiértékelésének értelmezése. A szerzők: Dr. Marco Kaltofen a Worcester Politechnic Institut-tól, és Arnie Gunderssen a Firewinds Energy Educatiob-tól. Az esszé részletezi Japánban összegyűjtött forró részecskék analízisét a fukushimai leolvadást követően.

___________________________________________________________________________

A folytatást elküldöm a VIP előfizetőknek.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2251) Elmélkedés a világunkról

Tibor bá’ online

 

Richard Dawkins a nagynevű biológus, a Darwinizmus nem csak híve és tanítója, de minden idők legelszántabb védelmezője is, 2006-ban megírta a „The GOD Delusion” című könyvét, amit eleve bestsellernek szánt, és az is lett belőle. Nem csoda, hogy a rákövetkező évben már a magyar fordítás is megjelent „Isteni téveszme” címen. Némi iróniával megjegyezhetném, hogy ezért az egy éves késés elkerüléséért kár volt az eredetit 10.000 forintért megrendelnem, már csak azért is, mert a fordításban semmi nem vész el az eredeti mű szellemes szóáradatából. Ugyanis Dawkins a témát egy kicsit túltárgyalja. A 430 oldalon kifejtett mondanivalója elfért volna 130 oldalon is, amit mi se bizonyít jobban, mint az Interneten keringő néhány Dawkins videó, melyekben a darwini elveket hirdető szerző igen plasztikusan adja elő érveit, jóval rövidebben.

Ha az eddigiek úgy hangzottak volna, hogy az írót suba alatt kritizálom, akkor a hiba az én szövegszerkesztőmben van. Dawkins rendkívül jó munkát végzett, sőt kifejezetten hasznosat, mert a mai modern – és a nihilizmusba vezető – világunkban az emberek tömegesen fordulnak mindenfajta bálványok, ezoterikus őrültségek felé. Nem árt egy józan hang, ami felhívja a figyelmünket, hogy szilárd bizonyítékok nélkül ne fussunk semmifajta délibáb után.

Dawkins különös mérge – nem tudni miért – elsősorban azon értelmiségiek felé fordul, akiket így jellemez „én ateista vagyok, de…” A helyzet az, hogy ezzel a kifejezéssel megszólítottnak érzem magam, és a Dawkins által fogalmazott, de kötőszó után álló 3 ponttal jelzett indokot kénytelen vagyok kifejteni.

A biológusszerző Bibliaellenességével tökéletesen egyetértek. A bibliai isten – az ő szavaival élve – valóban elfogadhatatlan. Íme, az Isteni téveszmék 2. Fejezetének kezdőmondata: „Az Ószövetség Istenéről joggal mondhatjuk, hogy az összes létező irodalmi mű legkellemetlenebb figurája, egy féltékenységére büszke, kicsinyes, igazságtalan, megbocsátani képtelen hatalommániás, bosszúvágyó, vérszomjas, etnikai tisztogató, nőgyűlölő, homofóbiás, rasszista, gyermekgyilkos, népirtó, halálosztó, megalomániás, szadomazohista, szeszélyes, rosszindulatú zsarnok.” Erről a gyönyörűen összeszedett mondatból nekem elsősorban az derül ki, hogy Dawkins valóban nem hisz a túlvilágban, mert azt tudnia kell, hogy ilyen kritikáért minimum a pokol örök tüze jár 😀 . Én viszont azt hiányolom, hogy Dawkins nem vesz figyelembe két alapvető dolgot, amikor ostorozza az „én ateista vagyok, de…” értelmiségieket, és nem tér ki a következő két releváns témára.

1) Az elmúlástól való rettegés olyan hatalmas méreteket is ölthet egyes értelmes és tanult embereknél, hogy szellemi képességük (elnézést szójátékért) teljes bevetésével iparkodnak bizonyítani mások, de elsősorban önmaguk számára, hogy az emberi agyban kell lenni egy léleknek is. Igen, tudomásul veszik, hogy Darwin tanai a megcáfolhatatlan valóságra épülnek, de szeretnének maguk számára hagyni egy kiskaput, ami megkönnyíti a halállal való szembenézést. [példa: F. J. Tipler matematika és fizika professzor Omega pontja egy olyan kozmológiai állapotot jellemez, amit a Világmindenség valamikor a jövőben fog elérni. Az Omega Pont Elmélet szerint, amint a Világmindenség összehúzódásakor egy szingularitásban véget ér, a Világmindenség computer kapacitása kellő mértékben felgyorsul ahhoz, hogy exponenciálisan gyorsabb legyen, mint a még hátra lévő idő. Elvben ezen az univerzális számítógépen futtatott szimuláció végtelen ideig eltart, annak ellenére, hogy a Világmindenség fennmaradása véges idejű. Tipler azt állítja, hogy ehhez az elmélethez szükséges, hogy a jelenleg ismert fizikai törvények a valóságot pontosan leírják, és szükség van arra, hogy legyen egy intelligens civilizáció a megfelelő időben, amely ilyen körülmények között ki tudja használni a komputer kapacitást. Tipler ezt a végső szingularitást, és ennek a végtelen információs kapacitását istennel azonosítja. Ez az elmélet a mai ember számára azt jelenti, hogy ez a kozmikus számítógép az összes, valaha élt intelligens élőlény szimulációját képes lesz futtatni, azaz minden értelmes elme újból létre lesz hozva, ami egy szimulált valóságban fog megjelenni. Az újraélesztett lények szempontjából az Omega ponthoz közel álló állapot feltámadást jelent egy végtelen ideig tartó másvilági életbe, ami, virtuális természetéből kifolyólag, bármilyen elképzelhető formát felvehet.]

2) A manapság divatos megtervezettségre épülő istenérvek már nem is az élőlények bonyolult és célszerű struktúráira (lásd William Paley tiszteletes tengerparton talált óráját), hanem azoknak a fizikai-kozmológiai feltételeknek a finomhangoltságára hivatkoznak, amelyeknek teljesülniük kellett ahhoz, hogy az evolúció egyáltalán lehetséges legyen.

Részemről viszont a de… másképp folytatódik, és ezt szeretném veletek megosztani. Ugyanis úgy gondolom, hogy fordítva kell tartani a vasat a tűzben. Hagyjuk békében a Bibliát és az ember-teremtette isteneket. Viszont le kell vezetnünk, hogy a Világmindenséggel kapcsolatban két lehetséges változat állhat fenn. Vagy van lét, vagy nincs. Ez utóbbi azt jelentette volna, hogy soha sehol semmi. Filozófiailag lehetséges változat, de hát nem ez a tapasztalat. A lét egyértelmű valóság. A kérdés az, hogy mióta van, és honnan származik? A kérdés első fele viszonylag egyszerű, legfeljebb az emberi agy számára nem felfogható. Mindig is volt. A második kérdés két lehetőséget vet fel, vagy az a Világmindenség, amit ismerünk, vagy pedig amit ismerünk az a tényleges Világmindenségnek csak egy része. Ha elfogadjuk a pillanatnyilag majd minden kozmológus által bizonyítottnak vélt tényt, hogy az általunk ismert Világmindenség egy Ősrobbanással kezdődött, (amit nem lehet másképp értelmezni, mint „teremtés”, hiszen a semmiből jött létre egy igen jelentős méretű valami, konkrétan 10-43 másodperc alatt 100 milliárd galaxisban rejlő összes anyag), akkor csak arra gondolhatunk, hogy az általunk ismert Világmindenség mindössze egy kis része a tényleges Világmindenségnek. A szingularitást kutató Stephen Hawkins egyszerűen intézi el a dolgot, szerinte a 10-43 másodpercen belüli rész már a teológusok dolga.

Mindenesetre a magam részéről arra a hipotézisre szavaznék, hogy a mi Világmindenségünk mindössze egy apró része egy sokkal nagyobbnak, mert elképzelhetetlennek tartom, hogy a létnek volt egy kezdete (13,7 milliárd évvel ezelőtt). Ez esetben pedig az Ősrobbanás „valakinek” a műve. Ezt a valakit én már az évekkel ezelőtt megjelent könyvemben is (Mi volt előbb Isten vagy Ősrobbanás?) – nagyon udvariasan – „teremtő istennek” neveztem, mert nem volt kedvem kitalálni rá egy új szót, ami különben sokak kedvenc játéka (lásd: Freud Felettes-énje).

Feltételezésem szerint a „Szuper Világmindenségben” van és mindig is volt egy „teremtő isten”, aki egészen egyszerűen szórakozik. Létrehozta a kezdeti, finoman hangolt fizikai feltételeket, ha úgy tetszik törvényeket, és beavatkozás nélkül várja, hogy mi lesz a végkifejlődés. Ennek a feltételezésnek az a nagyszerűsége, hogy minden olyan tény természetesnek vehető, amik a vallások által hirdetett isten esetében kétségeket ejt. Nem kell magyarázatot találni arra, hogy a jó miért nem nyeri el jutalmát, a gonosz pedig a büntetését, hogy miért hagyja isten a szenvedést, és miért nem hallgatja meg a neki címzett könyörgéseket. Gyűjtőmondatban, miért tűnik ez a teremtett világ olyan gyatrának. Azért, mert velünk egyszerűen csak kísérletezik „valaki”, akinek – ha lehetne – a fejére olvasnám: „A létért való küzdelem világa egy tökéletesen amorális, az érző lények szenvedései iránt merőben közömbös világ. Elvileg Ön egy erkölcsileg tökéletes lény, akkor miért akarta, hogy Önhöz hasonló erkölcsű lények egy tökéletesen amorális evolúciós folyamatból lépjenek elő, sőt öntudatra ébredjenek, és rádöbbenjenek arra, hogy létük véges. És végül miért gondolta vállalható árnak az ehhez elvezető mérhetetlen állati szenvedést, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy vélhetően csinálhatta volna másképp is, hiszen mindenható?”

Persze, ha kiderül, hogy nem volt Ősrobbanás (teremtés) és valójában a Steady State világban élünk (amire a mai ismeretek szerint alig van esély), ahol nincs kezdet és nincs vég, akkor a fenti kifakadásomat tessék sztornónak tekinteni. Amen

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2250) Mind meghalunk (A lakhatatlan Föld)

VIP. 139.

 

A globális felmelegedés, vagy klímaváltozás mára megszokott fogalmak, de csak kevesen döbbentek rá a tényleges valóságra. Ez az esszé 2017. Július 10-én jelent meg kissé átfésülten a New York Magazine-ben. Az eredeti gondolatmenet Peter Brannertől származik The Ends of the World (A Világ elpusztulásai) címen. Az alábiakban az esszé kivonatolt fordítását olvashatjátok.

Éhínség, gazdasági összeomlás, az emberiséget megsütő Nap: miket rombolhat szét a klímaváltozás – hamarabb, mint gondolnád: David Wallace-Wells.

Az esszé több témát is érint, olyanokat, amelyekkel mi is foglalkoztunk és alaposan kitárgyaltunk. Ezért logikusnak tűnik csak azokkal a részekkel, megállapításokkal foglalkozni, amelyek nem annyira ismertek.

Első fejezet: Utolsó ítélet (mi van a tudományos szűkszavúság mögött) A szerző biztosít minket arról, hogy a helyzet rosszabb, mintsem gondolnánk. És ez miért van így? Ezt James Hansen fogalmazta meg „tudományos szűkszavúság” kitalált kifejezéssel. A lényeg, hogy a kutatók bátortalanul tárják fel a társadalom felé a tényeket. Hibás a kommunikáció. Az adatok vérszegény ismertetése alig viszi át a köztudatba a veszély nagyságát. Ennek hagyománya van. Nincs nagyobb blama, mint amikor egy tudományos állításról kiderül, hogy hibás. Ez az oka annak, hogy a kutatók óvatosan fogalmaznak, amit a társadalom úgy könyvel el, hogy a vészhelyzet bekövetkezése „bizonytalan”. Ha ehhez hozzáadjuk az emberi hozzáállást a kellemetlenségekhez, vagyis azt a tényt, hogy a kellemetlenséget vonakodik elfogadni, akkor megérkezünk a széleskörű alulinformáláshoz. De ez nem minden. Az óvatos megfogalmazások oda vezetnek, hogy az utóbbi 10 évben a bekövetkezés duplája az előrejelzésnek. Ennek ellenére a közhangulat nyugodt. Egyfelől úgy gondolják, hogy az emberiség minden felmerülő problémát eddig meg tudott oldani, most miért ne tudná. Másfelől még mindig vannak aktív klíma szkeptikusok, akik tagadják, és ezzel bizonytalanná teszik a klímaváltozást.

Már elég régen beült a köztudatba, hogy 2 °C átlagmelegedés a tűréshatár, amiből egy fokot már bespájzoltunk. Miközben a kutatások szerint nem lehetetlen a + 10 °C sem. Közben az is világossá vált, hogy a múltban volt példa a 10 év alatti 10 fokos változásra is. Mc Pherson ezt próbálja megértetni az emberiséggel, de csak annyit ért el, hogy egyfajta vicc figurának veszi őt a többség.

Második fejezet: Hő halál

Erről már volt poszt, amit olyan fokú értetlenség követet, hogy újra felvettem.

Az emlősállatok folyamatosan hőt termelnek, amitől meg kell szabadulniuk, mert az emberi szervezetet 36 °C-on kell tartani. Ez normál körülmények között nem probléma, mert a bőrfelületről a felesleges hő könnyen lepárolog. Ha a külső hőmérséklet megemelkedik, az ember izzadni kezd. Az izzadság elpárolog, ami hőelvonással jár. A párolgást mesterségesen tudjuk fokozni ventilátor alkalmazásával. A baj akkor kezdődik, amikor a külső hőmérséklet túllépi a 36 °C-t, és a légnedvesség is magas. Ebben az esetben a hő leadás lehetetlen. Becslések szerint 7 °C átlaghőmérséklet növekedés esetén a Föld túlnyomó részén ember számára az élet lehetetlen.

Harmadik fejezet: Élelemtermesztés

Különböző klíma, és főtermények van, de a lényeg az, hogy egyes termény optimális termesztési hőmérsékletétől eltérve Celsius fokonként 10 százalék terméscsökkenés várható. Ez azt jelenti, hogy ha az évszázad végére 5 fok átlaghőmérséklet következik be, akkor kétszer annyi embert kell eltartani fele akkora terméssel. Fehérje esetében a helyzet még rosszabb, mert 1 kalória marhahús előállításához 16 kalória szénhidrát kell. A marhahúst marhából nyerjük ki, a marha pedig egész élete alatt metánt fingik, ami üvegházhatású gáz.

A helyzet az, hogy gabonaféléket a trópusokon nem lehet termelni, ahol lehet ott már maximális a kinyerés. Melegedés mellett a termesztést északabbra lehet tolni, de a talaj minőség miatt ez is jelentős termés vesztességgel járna.

A hőmérséklet emelkedésnél is nagyobb probléma a vízhiány. Jelenleg a legtermékenyebb területek elsivatagosodása folyik.

Negyedik fejezet: Járványok

Mi történik akkor, amikor a jégbe fagyott mikrobák felszabadulnak? Ezeknek a mikrobáknak egy része több millió éve nincs a levegőben, ezért sose találkoztunk velük, és így ismeretlen az immunrendszerünk részére is.

A sarkvidéken el vannak bújva kellemetlen élőlények is. Alaszkán már találtak is az 1918-as influenzajárványt okozó vírusokat. Ez a vírus annak idején a Föld lakósságának 5 százalékával végzett.

Ez év májusában a BBC jelentette, hogy a tudósok szerint a szibériai jégbe fagyva himlő és bubópestis vírusok vannak.

Ennél is nagyobb baj származhat abból, hogy bizonyos trópusi betegségeket hordozó rovarok, főleg szúnyogok a hőmérséklet emelkedésével feljönnek Európába.

Ötödik fejezet: Belélegezhetetlen levegő

Az évszázad végére a trópusi Dél Amerika, Afrika területein a leghűvösebb hónap melegebb lesz, mint most a legmelegebb hónap.

Az életben maradásunkhoz oxigénre van szükségünk, amit a levegőből nyerünk ki, de a levegőben van más is. Például széndioxid, aminek a koncentrációja jelenleg 405 ppm. Becslések szerin a század végére ez el fogja érni az 1000 ppm-t, aminek a hatása 21 százalékos agyi tevékenység csökkenés lesz. A légszennyezés átlagosan 10 évvel fogja megrövidíteni az emberi életet. 2090-re 2 milliárd ember fog olyan levegőt belélegezni, amiben, a WHO szerint, a káros anyag koncentráció meghaladja az elfogadható mértéket. Nemrég mutatták ki, hogy az ózon koncentráció növekedése növelni fogja az autista gyerekek számát. Máris napi több mint 10.000 ember hal meg gépkocsik káros anyag kibocsátásától. Évente 339.000 ember halálát okozza az erdőtüzek füstje. A felmelegedés miatt az amerikai erdőtüzek szezonja 78 nappal megnyúlt 1970 óta. Az amerikai erdő felügyelet szerint 2050-re az erdőtüzek romboló hatása meg fog duplázódni.

Hatodik fejezet: Véget nem érő háborúk

Igen gondos mérlegelés szerint a fegyveres konfliktusok 10-20 százalékkal fognak nőni a 0,5 °C melegedés hatására, víz és élelmiszerhiányból kifolyólag.

Hetedik fejezet: Végleges gazdasági összeomlás

A 2008-as nagy válság után történészek véleménye kezdett ráhangolódni arra a nézetre, hogy megközelítőleg a XVIII. Században beindult gazdasági fejlődés hajtómotorja nem a fejlesztések, kiterjedt kereskedelem és a globális kapitalizmus dinamikája volt, hanem a fosszilis nyersanyag felfedezése. Ezeknek a felfedezése előtt, 500 évre visszamenőleg senkinek se volt jobb élete, mint szüleinek, nagyszüleinek vagy további elődeinek. Kivéve a fekete Halált, ami lehetővé tette a szerencsés túlélőknek, hogy hozzájussanak az elhunytak által visszahagyott javakhoz. A kutatók véleménye szerint, miután az összes fossziliát elégettük, vissza fogunk térni az egy helyben toporgó gazdasághoz. Persze a folyamatnak van egy hosszú távú költsége: klímaváltozás.

Nyolcadik fejezet: Megmérgezett óceánok.

Az évszázad végére az óceánok felszíne valószínűleg 3 méterrel lesz magasabb a mainál. A világ legnagyobb városainak egy harmada a tengerpartokon helyezkedik el.

Pillanatnyilag a kibocsátott széndioxid egy harmadát felveszik az óceánok, ami savasodást jelent. A savasodás megöli az óceán élőlényeit, aminek katasztrofális hatása lesz az emberi táplálkozásra.

Kilencedik fejezet: A tények megszűrése

Hogy lehet az, hogy az emberiség végveszélyének ellenére a tömegek alig tudnak róla valamit? Ez a vakság természetesen nem fog fennmaradni. A plusz 6 fokkal felmelegedett Földön olyan sok természeti katasztrófa fogja felütni a fejét, amit nem lehet nem észrevenni.

Érdekes módon a klímakutatók hisznek, és bíznak abban, hogy az emberiség végül meg fogja oldani a CO2 problémát, de vannak más hangok is.

Van néhány tudós, akik úgy gondolják, hogy Fermi híres paradoxonjára itt a válasz. Fermi szerint az univerzum beláthatatlanul nagy, miért nem szerzünk tudomást más intelligens lényekről. Azért, mert a civilizációk természetes élettartalma legfeljebb ezer év, miközben a Világmindenség kora sok milliárd év. Egyszerűen időben nem találkoznak.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(1606) Túlvilág

Tibor bá’ online

 

Eredetileg két éve jelent meg ez a poszt. Most, Balázsnak köszönhetően újra elolvashatjátok.

Dr. Eben Alexander agysebész nem hitt a másvilágban, bár szakmájából kifolyólag hallott a halál közeli állapotról, de mint neurológus hallucinációnak illetve fantáziának tartotta. Egy szép napon azonban hite hatalmas gólt kapott.

Dr. Alexander egyik éjszaka elviselhetetlen fájdalomra riadt fel, ami úgy érte, mint egy villámcsapás. Nem tudta mire vélni a hamarosan diagnosztizált baktérium okozta agyvelőgyulladást. Mire a kórházba került, már mély koma állapotában volt. Az orvosok közölték a feleségével, hogy a férje valószínűleg sose fog magához térni.

Dr. Alexander elmondása szerint eszmélet vesztett állapota alatt arra a helyre került, amiben korábban nem hitt. Egy, ma már nem elérhető videóban személyesen mondja el, hogyan vezették végig a másvilágon, majd hét nappal később, amikor magához tért az élmény hatására teljes mértékben megváltozott a mennyország létezésével kapcsolatos véleménye, ahol a kóma alatt találkozott korábban, fiatalon meghalt, kék szemű húgával.

Megható, jól megszerkesztett, a szereplőket alaposan kiválasztott történet, mondhatnám vallásos propaganda. Viszont ennek sokan bedűlnek, és már itt is szegeztek nekem kérdéseket ezzel kapcsolatban. Viszont tudomásul kell venni a tényt, hogy szép számmal vannak olyanok, akik tökéletesen meg vannak győződve arról, ők egyszer már meghaltak, lelkük kilépett testükből, látták magukat „kívülről”, majd valamilyen okból kifolyólag lelkük visszatért a testükbe és „feltámadtak”. A kérdés csak az, ennek a jelenségnek van-e természettudományos magyarázata?

A helyzet az, hogy van! A New Scientist 1988. május 5-i számában dr. Susan Blackmore tollából, aki a Bristoli Egyetem Agyi Érzékelések Laboratóriumának a munkatársa, megjelent egy figyelemre méltó tanulmány „Vision from the Dying Brain” (A haldokló agytól származó látomások) címen. Dr. Black­more így nyilatkozik: „A halál közelében nyert tapasztalatok erősen misztikusak, legalábbis ezt akarják elhitetni velünk. Azonban ezek a tapasztalatok magáról a tudatunkról és agyunk működéséről árulkodnak, nem a síron túli életről”.

1975-ben Raymond Moody, georgiai (USA) pszichiáter „Life after Life” (Élet az élet után) címen megjelenő könyvében közzétett egy elemzést a halálhoz közel került személyek élményeiről. Néhány évvel később, 1980-ban Kenneth Ring (Connecticuti Egyetem) 102 olyan esetet gyűjtött össze, ahol betegségből, balesetből vagy éppen öngyilkosságból kifolyólag kerültek az elbeszélők közel a halálhoz. Ring esetei megegyeztek Moody megállapításaival. Ring a „jelenséget” öt tipikus élményre bontotta. Ezek a következők:

1.) megnyugvás

2.) elválás a testtől

3.) belépés az „alagútba”

4.) a „fényesség” megpillantása

5.) belépés a „fényárba”

Az élmények nemcsak a leírt sorrendben következtek be minden esetben, de a bekövetkezés gyakorisága is ebben a sorrendben csökken. Vagyis, míg a megnyugvást az esetek 60 százalékában észlelték, a fényárba való belépés már csak 10 százaléknak volt élménye. Ezt úgy értelmezték, hogy ­minél közelebb került egy személy a halálhoz, annál többet élt át az öt fokozatból.

Ekkor jött az első igazi kihívás. Bruce Greyson, a Michigani Egyetem pszichiátere közölte tapasztalatát az „American Journal of Psychiatry” című folyó­iratban. Ezek szerint a halál közelségében átélt élmények messze nem szabványosak, hanem a különböző emberi kultúráknak megfelelően ­változnak. Példának okáért a keresztény kultúrában felnőtt személyek a fényárban látni vélik Jézust, Gábriel arkangyalt, de még Szent Pétert is. Ezzel szemben a ­hinduk valami hírvivővel találkoznak, aki átnéz egy listát, és úgy találja, hogy „­tévedés” történt, „mars”(!) vissza a Földre. Nem hiszem, hogy különösképpen magyarázgatni kellene, ha a látomás vallásfüggő, akkor nyilván nem a valóságot, hanem az agy „fantáziáját” tükrözi. A tapasztalati tényt a „másik oldal” mind a mai napig nem tudta saját álláspontját érvényben tartva megmagyarázni.

Az azonban egyértelműen megállapítható, hogy az élmény rendkívül meggyőző az átélő számára. Az alagút egy valóságos átjáró az élet és a halál között. A lélek oly konkrétan hagyja el a testet, hogy többen állították, saját magukat látták, például a műtőasztalon. A végső megnyugvás érzete annyira erős, hogy legtöbbjük nem akar visszatérni, illetve felébredés után sajnálja, hogy visszajött.

Kérdés, mivel lehet ezeket az élményeket megmagyarázni. A klasszikus okkult tanítás szerint a dolog egyszerű. A halál pillanatában az asztrális test (azaz a lélek) elhagyja a korporális testet (vagyis a tényleges testet). Azonban bizonyos esetekben ez a testelhagyás nem végleges, a lélek visszatér, a test felébred, és elmondja élményeit a másvilágról.

Ez a magyarázat azonban számtalan problémát vet fel. Először is, miből áll az asztrális test? Mi a kölcsönhatás az asztrális test és a korporális test között? Miképpen megy át a tudat a testből a lélekbe? A legnagyobb probléma mégis az, hogy a lélek nem detektálható, és ráadásul ez az elmélet nem szolgál semmi olyan előre megjósolható ténnyel, ami vizsgálható, ellenőrizhető. Pedig-pedig, ahogy erre a fejezet elején már utaltam, a lélek érzékelésére számtalan kísérletet tettek az elmúlt száz év alatt. Az eredmény persze, amire már szintén kitértem, minden esetben nulla! Ennek ellenére az asztrálistest-elméletnek számtalan híve van, főleg azok körében, akik maguk is átestek a jelenség észlelésén. Ezek az asztrális test hívők természetesen nem azonosak az egyszerű vallásos hívőkkel, mert az előbbiek úgy érzik, nekik „tudományos” bizonyítékok állnak rendelkezésükre. Ezért aztán a jelenséget nem lehet elintézni egyszerűen azzal, hogy „képzelődés”, csupán „hallucináció”.

Carl Sagan (1934–1996) csillagász (aki életében amolyan minden lében kanál tudós volt, amúgy a bolygó­kutatást tartotta szakterületének) állt elő egy olyan elképzeléssel, amit igen sokan támogattak, elsősorban azért, mert Amerika a félműveltek országa. Ezek szerint, ha a halál közeli jelenség univerzális, és ki tagadná, hogy az, akkor az emberek az ötletet csakis egy másik univerzális tapasztalatból nyerhetik, ami nem lehet más, mint a születés, tekintve, hogy aki él, annak meg is kellett születni. Így lett a vaginális szülőcsatornából alagút és annak végében a fény, mint egy másik világ az anyaméh után. Ha csipkelődni szeretnék, megjegyezhetném, Carl Sagan maradhatott volna a bolygóknál, amihez sokkal jobban ért. Mindenesetre sokan ezt az elképzelést jó ideig komolyan vették. A vizsgálatoknál bevetettek olyan nagyágyút is, mint a mélyhipnózis. Ez utóbbi segítségével az alany emlékezetében vissza kívántak menni egészen a születés pillanatáig. Az eredmény siralmas volt, de mi más lehetett volna? A születés pillanatában a csecsemő agya egyfelől alig funkcionál, másfelől pedig olyan üres, mint egy A4-es lap, amit most húztak ki a kötegből. A hipnotikus parancs hatására a médiumok előadták fantáziájuk legjavát, amiből egy jó adag zagyvaság gyűlt össze. Dr. Blackmore (Melbourne-i Egyetem) 254 olyan személyt kérdezett ki, akik mind átestek a halálközelség élményén. Ezek közül 36 császármetszéssel jött a világra, vagyis nyilvánvalóan nem lehettek emlékeik a szülőcsatornával kapcsolatban, ennek ellenére találkoztak az alagútjelenséggel.

Az alagútnak különben meglehetősen figyelemreméltó tulajdonsága, hogy nem csak a halál közelébe kerülők tapasztalják. Migrénben és epilepsziában szenvedők egy része is számolt már be alagútlátomásról, mégpedig elalváskor, meditálás közben, vagy amikor csak egyszerűen relaxáltak. De az alagút megjelenhet akkor is, ha LSD-t, pszilocibint vagy maszkalint vesznek be. Vajon mi az oka annak, hogy ennyire különböző hatások mindig ugyanazt a hallucinációt okozzák?

Az agykérgen elhelyezkedő látásközpont, mely egyaránt feldolgozza a látott és az elképzelt képet, normál körülmények között stabil állapotban van, mert néhány, ezt a funkciót ellátó neuron a máshonnan érkező ingereket elfojtja. Hallucinálások akkor jönnek létre, amikor ez az elfojtó mechanizmus megszűnik vagy erősen csökken, mondjuk hallucinogén anyag hatására, vagy azért, mert az agy közvetlenül az elhalás küszöbén áll.

A szemlencse egy tárgy képét először a retinára vetíti ki. Innen az idegsejtek a kiváltott impulzusokat az agykéreg látásközpontjának különböző lokációira továbbítják. A látószög közepén található képelem sokkal több neuront köt le, mint a széleken lévők, ámbár az egész képet a retináról a tudatig egy bonyolult matematikai függvény szerint képezi le az agy (precízebben: az agy leképezését csak komplex függvénnyel lehet leírni). Jack Cowan (Chicagói Egyetem) neurobiológus szerint ez a bonyolult leképezés azt eredményezi, hogy a leképezési sorok az agykéregben úgy jelennek meg, mintha az koncentrikus körök sorozata (alagút) vagy éppen spirál lenne. A leképezési sorok mozgása a zsugorodás terjedését okozza.

Ezek szerint az alagút természetes következménye annak, ahogy az agykéreg a látható világot bemutatja. Na jó, de mi van az alagút végén látható fénnyel? Tekintettel arra, hogy az egységnyi területen található neuronok száma sokkal több a látószög közepén, mint a szélén, jóval erősebb hatás várható középen, amennyiben az összes neuron azonos mértékben szenved a szabályozó kioltás megszűnésétől. Feltételezhető tehát hogy minél jobban meg van zavarva a rendszer (vagyis a komplex agyvelő), annál erősebb a fényár.

Persze van még néhány kérdés, amit meg kell válaszolni. Például a jelenség észlelői halálközeli állapotban előrehaladnak az alagútban, a fényár felé, de más okokból bekövetkező hallucinálásoknál ez nincs szükségszerűen így. A legizgalmasabb kérdés mégis az, hogy ha ez mindössze hallucináció, miért tűnik oly hihetetlenül valódinak?

Ez utóbbi felvetésre válaszolva kezdjük annak vizsgálatával, miért tűnik valami valódinak. Ami a központi idegrendszert illeti, nem is olyan könnyű különbséget tenni két kategória között: „mi jön a külvilágból?” és „mi van az agyban tárolva?” Amint a látás, illetve a hallás impulzusai és a memóriából érkező információk feldolgozásra kerülnek, azonnal összekeverednek. Miközben az információk különböző feldolgozási fokokon mennek át, a kép összetevői: vonalak, élek, tér és a különböző tárgyak mind-mind más módon jelennek meg. Nem valószínű, hogy ezek meg lennének jelölve: „na, ez ­kintről jött”, vagy „ez hallucináció”. Az eldöntés, mi micsoda, valószínűleg jóval ­fentebb történik az agyban. A rendszer (vagyis az emberi agyvelő) egészen egyszerűen azt tartja „valódinak”, ami a legstabilabbnak bizonyul. Mi mást tehetne?

Ez utóbbi felvetésre válaszolva kezdjük annak vizsgálatával, miért tűnik valami valódinak. Ami a központi idegrendszert illeti, nem is olyan könnyű különbséget tenni két kategória között: „mi jön a külvilágból?” és „mi van az agyban tárolva?” Amint a látás, illetve a hallás impulzusai és a memóriából érkező információk feldolgozásra kerülnek, azonnal összekeverednek. Miközben az információk különböző feldolgozási fokokon mennek át, a kép összetevői: vonalak, élek, tér és a különböző tárgyak mind-mind más módon jelennek meg. Nem valószínű, hogy ezek meg lennének jelölve: „na, ez ­kintről jött”, vagy „ez hallucináció”. Az eldöntés, mi micsoda, valószínűleg jóval ­fentebb történik az agyban. A rendszer (vagyis az emberi agyvelő) egészen egyszerűen azt tartja „valódinak”, ami a legstabilabbnak bizonyul. Mi mást tehetne?

A normál életben mindössze egy „valós modell” van, mégpedig az, amit az érzékszerveink hoznak létre, és ez rendkívül stabil, koherens és egyben komplex. Ez a modell, az „én, itt és most” fogalmakból áll. Azért érezzük valósnak, mert abban az adott pillanatban a jeleket feldolgozó agyban ez a legstabilabb modell.

De mi a helyzet a haldokló aggyal? Mi van azzal az agyvelővel, amiben már nincs semmi szabályozás? Ez esetben fennáll a veszélye annak, hogy a valóságról képtelen lesz elfogadható modellt kialakítani. Előfordulhat, hogy az agykéreg látásközpontjában az ott találhatók közül a leképezési sorok által nyújtott modell lesz a legstabilabb. Ha ez a legstabilabb, akkor az agy szerint ez a valóság. Elvégre pontosan olyan értelemben valós, amilyen értelemben bármi, bármikor valósnak tűnhet, mert a rendszerben található modellek közül ez a legjobb. Mivel a képek feldolgozása is a látásközpontban történik, más képek is bekerülhetnek az alagút perspektívába (akár egy egész képzelt ­világ).

Nincs olyan agyvelő, amely ennél a pontnál bedobná a törülközőt. Jó, de mit tud tenni? A leglogikusabb cél az lehet, hogy a lehető leggyorsabban visszaforduljon az érzékszervek által betáplált impulzusokból összeállt modellhez, hiszen ez lehet a külvilág egyetlen stabil megtestesítője. Ennek egyik módja a memóriára való támaszkodás: Ki vagyok én? Hol vagyok? Mit csinálnak velem? Ezekre a kérdésekre a válasz ott szunnyad a memóriában, ha a haldokló agyvelőnek van még elég kapacitása ahhoz, hogy feldolgozza a válaszokat. Pontosan ezt teszi számítógépünk is: ha nincs kapcsolatban az Internet-szolgáltatóval, a memóriában tárolt Internet képeket küldi a monitorra.

Susan Blackmore szerint a memóriamodellek gyakran madárperspektívában jelennek meg (lásd még alant). Tételezzük tehát fel, hogy egy haldokló személy agyi rendszere létrehoz egy modellt abból, amire emlékszik: teste a műtőasztalon van, a sebészek körülötte forgolódnak, felette erős fényforrás, háta mögött különböző műszerek. Ez a kép tehát madárperspektívában, a mennyezet sarkából jelenik meg neki. Ráadásul ez egy egészen jó minőségű modell is lehet, mivel az agy beépíthet a valós világból érkező impulzusokat is, például a sebészek beszélgetését, műszerek csörömpölését, az újraélesztési kísérlet lökéseit, stb., ezek mind-mind a hallásközpontból származó inputok. Ily módon az agyi modell nemcsak igen hihető, de ténylegesen tartalmazza a valós események egy-két részletét is, méghozzá madártávlatból. Ez az, ami a visszaemlékezőt becsapja, méghozzá olyan alaposan, hogy a végsőkig hisz ­benne.

Ha abban a pillanatban az a legjobb modell, ami az agy rendelkezésére áll, akkor az tökéletesen valódinak fog hatni. Megismétlem, valódi olyan értelemben, amilyen értelemben bármi, bármikor valódi lehet. Blackmore szerint ez az a helyzet, amikor a „testen kívüli” élmény létrejön.

Ezt az álláspontot alátámasztja például az a tény, hogy a testen kívüli állapot megtapasztalói könnyen tudnak felidézni emlékképeket madártávlatban. Ilyen jellegű felméréseket végzett Blackmore is. Az eredményeket 1987-ben, több mint 15 éve tette közzé a „Journal of Mental Imagery” című folyóiratban. A New South Wellsi Egyetemről (Ausztrália) Harvey Irwin is jelentette, hogy a testen kívüli élményben részesült személyek álmai igen gyakran madártávlatban jelennek meg.

De lépjünk tovább. Amikor az egyén „érzékeli” a másvilágot, akkor az a másvilág valósnak és feledhetetlennek tűnik. Ha azt állítjuk, hogy a tudat (eszmélés) mindig az adott időben kialakított agyi modelltől függ, úgy arra a következtetésre kell jutnunk, hogy ezeknek az embereknek a tudata átalakult. Ha normálissá is válnak, és ha a valós világ vissza is tér számukra, sose fogják elfelejteni, hogy „megtapasztaltak” egy „valós” másvilágot, hogy testük jelentéktelenné törpült, hogy megszűntek önmaguk lenni. Így tehát a halál közelségében átélt élmények mégis csak lehetnek transzcendensek, de egyáltalán nem titokzatosak, mert világosan árulkodnak a tudatról (az eszmé­lésről) és az agy működéséről, de semmit nem árulnak el a „lélek” létezéséről.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2249) Komolyan veszed-e a dajtás féle “kvantum istenséget”

Tibor bá’ online

 

36 óra után szűnt meg a szavazás ennél az állásnál:

Igen: 23 = 14%

Extra igen: 3 = 2%

Extra nem: 30 = 19%

Nem: 105 = 65%

Igen ám, de az első 2 órában a 23 igenből fenn volt 20 darab, ami kábé a válaszok 50 %-át tette ki. Aztán pedig mintha elvágták volna. A következő 34 órában mindössze további 3 igen jelent meg. Miközben a nemek száma a 20-ról felugrott 135-re.

Nem kell hozzá közvélemény kutatónak lenni, hogy világossá váljon, „valaki” az első két órában manipulált egy hatalmasat, mondjuk úgy, egymaga leadott 20 igen szavazatot. Azt se nehéz kitalálni, hogy ki lehetett az illető. Nyilván olyan valaki, aki komolyan hisz ebben a zagyvaságban, esetleg pont az, aki bemutatta. Ha ez így van, akkor világosan kiderül, hogy a láthatóan tisztességes Buddhisták, valójában elég aljas emberek.

Nekem szerencsére az eredmény visszaadta a bizalmamat. 84 % hülyeségnek tartja, de ha levonjuk a 20 darab csalást, akkor 94 % tartja hülyeségnek ezt az ókori dumát és a kvantum fizikát összekeverő zagyvaságot. Hiába hangoskodik ez a 6 %, a hülyeség általában hülyeség szokott maradni.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2248) Korai impotencia

 

Tibor bá’ online

 

Ez egy elég hülye cím, mert minden impotencia korai, tekintve, hogy a férfi nemzőképességének  csak a halála vet véget. Ennek ellenére az idősebbek impotenciáját a társadalom „természetesnek” veszi, amibe az is belejátszik, hogy a potens idős férfiak hallgatnak, mint a hal, mert ugye nem akarják felbosszantani a fiatalabbakat.  😀

Minden esetre, amikor én fiatal kakas voltam, minden gondunk az volt, jaj a csajt teherbe ne ejtsük, mert az gáz. Azaz pontensek voltunk a javából. Nem, nem keverem össze a potenciát a bőséges sperma termelés hiányával. Ugyanis a kettő kéz a kézben jár. Persze nem mindig. Minden esetre ma már egyáltalán nem ritka, hogy egy 30-35 éves férfi magtalan, azaz a spermaszáma olyan alacsony, hogy a fogamzás teljes mértékben kizárt. De kell-e impotensnek lenni egy magtalannak. NEM. A kettő mégis összefügg, mert amikor valaki magtalan azt valami globális szemétség okozza. Ez a globális szemétség pedig hat a potenciára is. Globális szemétség? Hát igen, hormon a sertéshúsban, antibiotikum a csirke mellben, peszticid az őszibarackban,  nitrát a savanyúságban, érés gátló a banánban, higany a szardíniában, aztán ízfokozók, színező anyagok meg kipufogógáz, minden mennyiségben. És aki még ennek is ellenáll, azt a munkahelye idegesíti olyan mértékben, hogy még a szextől is elmegy a kedve (ami azért nem semmi).

Ha pedig valaki megúszta a merevedése ellen ható összes hatást, akkor jönnek az időskori (vagy nem is olyan nagyon időskori) betegségek, mint például a cukorbaj és a magas vérnyomás. Ezekre ma már kitűnő gyógyszerek vannak, csak van egy apró bibi, a hivatalos mellékhatásuk egyik sarkalatos tétele a férfiasság drasztikus csökkenése. (nőknél nem 😀 ) A mechanizmus nem ismert, de ennek a férfi lélek, de inkább a hímtag titokzatos működése az oka. Mert tényleg titokzatos. Hat rá a pszichés állapot, a pillanatnyi hormon színt, a diszpozíció, koncentráció készség. Hahó, hát ez meg  mi? Mondjuk az akció előtti pillanatban a pasinak eszébe jut, hogy elfelejtette a kormányzárat feltenni, és amíg ő vidáman dug, valaki elköti a kocsit. Na, ennek annyi. Az se kutya, ha a férj minden pillanatban hazajöhet. De ezek a becsődölések másnapra kialudhatók. A tartósan makacs impotencia egészen más, tartós.

Ilyen állapot beköszöntésére két válasz lehetséges: 1) beletörődés, 2) felvenni ellene a harcot. Deák Ferenc azt mondta, amiről a nemzet önként lemond, azt örökre elveszíti, amibe nem nyugszik bele, azt még visszakaphatja. Igaz, ő politikai értelemben gondolta, de ez igaz más területeken is. A beletörődés tehát kihúzva. A harc viszont, hát…. Eléggé kilátástalan. Természetesen a Viagraféle gyógyszerekről én is hallottam (nem próbáltam), de köztudott, hogy csak ott működik, ahol nincs tökéletes merevedés, de „valami” azért van. Az egyik jómódú barátom marékszámra szedte minden pozitív hatás nélkül. A különböző „étrend kiegészítők  méregdrága, de tök haszontalan, jó esetben semleges anyagok és totálisan hatástalanok. Régen a zellernek tudtak be ilyen tulajdonságot, de ez is csak mese. Viszont, ha csődöt mond a kémia, akkor a mechanikához kell fordulni. Vákuum hatására a pénisz barlangos teste megtelik vérrel, azaz megmerevedik. Amikor aztán megszűnik a vákuum, vége a merevedésnek. Viszont a péniszből a vér visszaáramlása megakadályozható egy „szorító kötéssel”,  ami egy jó szoros gumigyűrű lehet. Ez viszont működik. Ilyen berendezéseket lehet kapni a szex-shoppokban. A lehetőség igénybevételére már azért is érdemes sort keríteni, mert 50 felett a féléves kihagyás „végzetes” lehet. Igaz, azt hiszem Platón mondta, hogy azóta boldog, amióta nem érdeklik a nők. Ezek szerint, én még boldogtalan vagyok  🙂  .

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2247) Az online szex buktatói

Tibor bá’ online

 

A volt ENSZ alkalmazott (fegyver szakértő) a 49 éves Scott Ritter Internet-bűnt követett el. Egészen pontosan egy 15 éves kislánnyal, Emily-vel csettelt, természeten szexről, ami közben önkielégülést végzett, amiről a kislánynak pontosan beszámolt, de a biztonság kedvéért web kamerával fel is vette, az ilyenkor szokásos lihegések kíséretében. Nagy iparkodásában fel se tűnt neki, hogy vajon a csajnak mi a fene lehet ebből jó. Persze ez tipikus önző férfi tulajdonság – már mint a „partnerre” nem figyelés – ami ez alkalommal több éves elzárással büntetendő. Nem az, hogy a kis csajnak nem volt orgazmusa, á nem, hanem azért, mert csak 15 volt. Ha 18 lett volna, akkor a törvényt nem érdekli, hogy volt-e vagy sem. Törődjön minden nő magával!

Személy szerint én ezen jó sokáig gondolkodtam, de egészen biztos volt min, mert a bűnösséget kimondó zsűri is két napig tökölt, hogy bűnös-e vagy sem. A zsűri úgy döntött, hogy  bűnös. Én viszont azt mondom, hogy nem. Hogy miért? Elvégre nem egy hús-vér kiskorúval beszélgetett, hanem egy hanggal az interneten. Az a hang lehetett volna akár egy beprogramozott hangszalag is, vagy esetleg egy gyerekkorát visszasíró nagymamáé. És akkor most fején találtam a szöget. Különben ha megnézed az itt balra található fényképet Scott Ritterről, akkor azt láthatod a kifejezésén, hogy bűnösnek érzi magát. Én a helyében nem éreztem volna, bár bevallom, önkielégítés helyett és még ma is az „igazit” kedvelem. Mit csináljak, erre vagyok beprogramozva.

Na most a slusszpoén: Az online csettelés másik oldalán nem egy 15 éves tini ült, hanem Ryan Venneman, az FBI egyik ügynöke, aki írásban adta ki magát egy kislánynak. A tanúvallomás szerint az FBI ügynök kétszer is leírta, hogy 15 éves, de ez Scottot nem érdekelte, önfeledten verte a farkát tovább. A tárgyaláson a vádlott azt vallotta, hogy egy percig se hitte, hogy Emily kiskorú, biztos volt benne, hogy egy érett, rutinos nő van a „vonal” másik végén. Hát, rutin az volt! A meglehetősen prűd zsűri ezt nem méltányolta, pedig a vádlott nagykorú iker lányai és felesége is mellette tanúskodott. A bíró jövő hónapban fogja megmondani ezért a kis internetes kiruccanásért hány év letöltendő szabadságvesztés jár jenki-honban (egészen pontosan Pennsylvaniában). Maga Scott az ítélet meghozataláig szabadlábra lett helyezve 25.000 $ óvadék ellenében.

Annyit tudok a jogról, hogy messze nincs összhangban az emberek igazságérzetével. Ez most is ragyogóan kiderült. Végeredményben kiskorú leányzó nem lett verbálisan megrontva, ténylegesen pedig semmiképpen nem. Arról nem beszélve, hogy Scottnak esze ágában se  volt elkövetni bűnt, arra majdnem, hogy rábeszélte egy agent provocateur.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2246) A magyar lakáshelyzet történelmi áttekintése

Tibor bá’ online

 

A háború előtt gyakorlatilag mindenki bérlakásban lakott Budapesten (a társasház, társas üdülő intézménye létezett, de egyáltalán nem volt elterjedve). Lakóház birtoklása egy életforma volt. Igen jó megélhetést biztosított. Egy házban a kiadó lakások ki voltak írva a ház kapujára. Aki ki akarta venni, az bement a megbízott házmesterhez, megnézte, kivette és fizette. Aki a fizetéssel elmaradt 3 nappal, annak bútorát lehordták a kapualjba, és annyi. A lakbér általában a kenyérkereső férfi fizetésének az egyharmadát tette ki. A nők (általában) nem voltak kenyérkeresők, hanem „háztartásbeliek”. A rendszerhez hozzátartoztak a Valéria-telep szerű nyomornegyedek, ahol az emberek bádog viskókban éltek. A főbérlőnek joga volt kiadni egy-egy szobát egy albérlőnek, de voltak „ágyrajárók” is, akik a főbérlőnek fizettek, amiért cserébe ott aludhattak. – És akkor jött az ostrom.

Budapest ostroma alatt sokkal több lakás pusztult el, mint benne élő ember, mert ez utóbbiak az ostrom alatt (durván 4 hét) a pincékben dekkoltak. Az oroszok bejövetele után, aki tudott visszament a lakásába, aki nem tudott, az megpróbált szerezni magának egy hajlékot (például vissza nem tért zsidó bérleményét) a mínusz 10 fokos hidegben. Az csak természetes, hogy aki lakás nélkül maradt, azt valaki (átgondolatlanul) befogadta egyik szobájába. Ezzel megszülettek a társbérletek, amit (és következményeit) évtizedek alatt se lehetett felszámolni. A bérházakat államosították, az állam lett a háziúr. A pengő hiperinflációja után a lakbéreket forintban állapították meg, méghozzá nyomott áron, mert a gyárakat is államosították, ahol a dolgozók nyomott fizetéseket kaptak, rá akarták kényszeríteni a társadalmat, hogy a nők is elmenjenek dolgozni. Vagyis egy keresetből szándékosan nem lehetett megélni. Voltak „elhagyott” vagyis Nyugatra menekült tulajdonossal bíró házak, nyaralók, amiket a lakás nélkül maradók jogtalanul birtokba vettek, amit a rendszer később legalizált, mert ez volt a legolcsóbb megoldás. Az elfoglalt a lakhatások után a bentlakók a tulajdonosnak fizették az állam által meghatározott lakbért, ami igen kellemetlen helyzetet alakított ki. A lakót a tulajdonos nem tehette ki a bérleményből, nem mondhatott fel nekik, de mint tulajdonos köteles volt a házat/lakást karban tartani, ami több pénzt emésztett fel, mint a lakbér. – Nyilvánvaló volt, hogy az általános helyzetet fel kell számolni.

Lakásokat kellett volna építeni, de először jött az újjáépítés, aztán a jóvátétel fizetése, végül az iparosítás, illetve az ideológiai költségek (Vietnám, Kuba, stb. megsegítése. Fegyverkezés a NATO szembeállás miatt). A budapesti lakáshelyzeten az is rengeteget rontott, hogy a TSZ, és az „arccal a nehézipar felé” mozgalom százezreket irányított a fővárosba. Összegezve: az akkori aktív generáció rengeteget szenvedett, nélkülözött, hogy Magyarországon valahogy összeálljon az elfogadható szintű élet. Ezt nem elismerni aljasság.

Magán építkezés szóba se jöhetett, mert a bérkiáramlás korlátozott volt, „felesleges” tőke nem létezett a 70-es évekig. Erre jellemző példa, hogy az 50-es évek elején 6000 forintért lehetett tóra nyíló balatoni telket venni. Svábhegyi (Szabadság-hegy) családi házat venni 60.000 forintért.

Rákosi a lakáshelyzeten kitelepítésekkel próbált enyhíteni. Ennek lényege az volt, hogy a volt uralkodó osztály tagjait vidékre költöztette, a megüresedett lakást funkcionáriusok foglalták el. Kádár viszont beindította a panel programot, visszaadta az államosított ingatlanokat. Az üres telkekre elkezdtek építkezni, akinek volt rá pénze. A panelházak felépülésével elkezdték „kiutalni” a lakásokat azoknak, akik már 20 éve vártak. A protekció természetesen itt is érvényesült. A helyzet szinte áttekinthetetlenné vált. Létrehoztak ifjúsági elő takarékosságot, amihez hozzáadott az állam is, és meg lehetett venni újonnan elkészült lakásokat, természetesen költség alatti áron. Egy másik forma a „szolgálati lakás” volt. Egyes munkaadók szert tettek bizonyos lakásokra, amiket nem meghatározott időre bérbe adták kiszelektált munkavállalóiknak, természetesen ideológiai alapon. A bérlakásokat nyilvánvalóan eladni nem lehetett, de el lehetett cserélni egy másik bérlakással, illetve ”át lehetett játszani” az erre lehetőséget biztosító jogszabályok alapján (névházasság, stb. adta lehetőségek kihasználásával). Valamint a bérleti jogról le lehetett mondani egyenes ági rokon javára, pl.: nagyszülő az unokának.

A sokszor felvetett mai kilátástalan helyzetet érdemes górcső alá venni. Mind a háború előtti, mind a mai kapitalizmusra az jellemző, hogy a lakhatás rendkívül drága. A szocializmusra pedig, hogy nem volt megoldható. Megoldható lett volna, ha tőkés alapokra helyezik, de azt nem engedte meg az ideológia. Azt viszont igen, hogy őrült mértékben szubvencionált építőanyagból építkezzen, aki akar.

Közben a közgondolkodás gyökeresen megváltozott. Nemkívánatossá vált az egy életen át fizetendő magas bérleti díj, helyette inkább évtizedeken át fizetendő törlesztő részletet favorizálták, aminek egyetlen egy praktikus következménye volt, az örökölhetőség. Minden más ellene szólt, de ezen a társadalom simán átlépett [jövedelem csökkenés esetén olcsóbb lakásba költözés; a munkahely távolság megnövekedés esetén az átköltözés; családi létszám bővülésre nagyobb lakásba költözés, egészségkárosodásra elköltözés; a környék lezüllés esetén elköltözés, stb.] Ráadásul a nagyravágyás minden esetben felülírja a gazdasági megfontolást. A lakhatás megteremtésére felvett kölcsönök minden esetben meghaladják az elviselhetőséget, egy életre megnyomoríthatja az adóssá váltakat.

Ez utóbbi az oka annak, hogy a társadalom jelentős része elégedetlen. Az elégedetlen ember pedig bűnbakot keres, és persze talál, például a nyuggereket.

Én csak egyet nem értek. Ha ma valaki 30 éves, lakásra gyűjt, és úgy érzi, hogy a nyuggerek miatt lesz egy-két évvel később lakása, ha körülnéz és látja a parlamentet, a pályaudvarokat, a hidakat, az autóutakat, egy gyönyörű várost patinás házakkal, stb. nem jut eszébe, hogy ezeket mind készen, ingyen kapta, semmit se tett értük. Ezeket mind-mind örökölte a korábbi generációktól, azoktól a generációktól, amelyek utolsó, még élő tagjai a korábbi munkájuk után kapják meg az aktív éveik alatt megígért nyugdíjaikat.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2245) Radioaktivitás

Tibor bá’ online

 

Most, hogy Paks II. megépül, hogy Fukushimáról kiderült, hogy 100 év kell az elpucolásához, és mostantól kezdve a radioaktív szemetet beengedik a Csendes-óceánba, hogy Észak Korea rendelkezik célba juttatható atom bombával, Washington pedig megelőző csapáson töri a fejét, itt az ideje, hogy radioaktivitás terén tiszta vizet öntsünk a pohárba.

Mindjárt az elején le kell szögezni, hogy biztonságos radioaktív sugárzási dózis nem létezik. Megengedett dózis van, de mindjárt fel kell tenni a kérdést, hogy ki engedte meg kinek és milyen célból? Általános irányelv lelhetne az, hogy megengedett dózis az a sugár mennyiség, ami az ember várható élettartama alatt nem okoz megbetegedést vagy egyéb károsodást az emberi szervezetben. De ez se tökéletes, ugyanis statisztikailag a legkisebb dózis is okoz károsodást bizonyos, ámde nagyon csekély, eséllyel. Vegyünk egy analógiát az érthetőség kedvéért. Kínában 1 millió szénbányász van, akik közül évente 220 veszíti életét bányarobbanás következtében. Aki nem megy el bányásznak, az 100 % bizonyossággal nem fogja egy szénbányában hagyni a fogát (nulla sugár dózis). Aki elmegy bányásznak, az statisztikailag az első évben „mindössze” 99,99978 % bizonyossággal kerüli el a halált, illetve 0,00022 % esélye van végigélvezni egy sújtólég robbanást (megkapta a biztonságos sugárdózist). Nyilvánvalóan az ember bizonyos előnyökért (fizetés) hajlandó felvállalni egy adott rizikót. Erről szól a történet. Viszont, ha a japánok rám erőltetik a normál sugárzás tízszeresét mindenfajta előnyben részesítés nélkül, akkor tulajdonképpen rászednek, mert úgy kockáztatják az egészségemet, hogy nem adnak érte semmit. De ez a „valamit valamiért” elv máshol is jelentkezik. Tüdőszűrésnél is kap mindenki egy bizonyos radioaktív dózist (sőt a színes TV – nem plazma, csöves – nézése közben is; egy repülőút alkalmával is). Ezekben az esetekben az ember felvállal egy bizonyos dózist a rák kiszűrése, szórakozás vagy a lassú és költséges tengeri utazás elkerüléséért.

Ezek után tisztázzuk mi is ez a radioaktív sugárzás? A középiskolai tanulmányokban szerepel a periodikus rendszer, ezzel kapcsolatban pedig a világegyetemben mindenütt megtalálható 92 stabil elem. Stabil, mert ha nem bántják őket, akkor azok maradnak, amik, azaz adott elemek. Az elemekre az jellemző, hogy az atomjának magjában egy adott számú proton (pozitív töltésű részecske) helyezkedik el. Ez egytől egészen kilencvenkettőig terjed. Az atommagban azonban nem csak protonok vannak, hanem neutronok is (töltés nélküli részecskék) amiknek a száma egy adott elemen belül nincs feltétlenül megszabva. Az azonos számú protonnal, de nem azonos számú neutronnal rendelkező atomokat izotópoknak nevezzük. Egy-egy elemnek tehát adott esetben több izotópja is lehet. A jódnak például három van: Jód-127 (ez a természetben előforduló, stabil izotóp), jód-129 (mesterségesen keletkezett, radioaktív izotóp, másfél év felezési idővel), jód-131 (mesterségesen keletkezett, radioaktív izotóp, 8 nap felezési idővel. Mind a két radioaktív izotóp béta sugarat bocsát ki felbomlásakor.

Igen, egy radioaktív atom spontán felbomolhat, helyébe egy másik elem vagy elemek lépnek, miközben 3 különböző fajta sugárzás hagyhatja el az atomot. Minden radioaktív atomnak van egy adott felezési ideje, ami azt jelzi, hogy mennyi idő szükséges az egy tömegben lévő anyagmennyiség felének az elsugárzásához. És akkor most összefoglalva a sugárzásról.

Mint már írtam három különböző sugárfajtával találkozhatunk, amelyeket alfa részecskének, béta-sugárnak, és gamma-sugárnak neveztek el. Ezek a sugarak teszik veszedelmessé az atombombát, és az atomreaktort, mert kis dózisban „csak” károsak az emberre, nagyobb dózisban pedig halálosak. Ismerkedjünk meg velük!

1) alfa részecske: lényegében az elektronjaitól megfosztott hélium atom. Viszonylag lassú, anyagon keresztül az áthatoló képessége csekély, már egy papírlapon se képes átjutni, ezért megakad az emberi bőrön is. Ha azonban egy radioizotóp bekerül a szervezetbe, és ott bomlik fel, akkor az alfa részecske is veszélyes lehet. Mivel az alfa részecskében a két neutronon kívül két proton is van, elektromos töltéssel rendelkezik, amelyek ionizálnak, azaz ragyogóan szétdúlják az emberi sejtet.

2) Béta-sugárzás: tulajdonképpen egy nagy sebességgel száguldó elektron (normál körülmények között az atommag körül „keringő”, negatív töltéssel bíró részecske), aminek áthatoló képessége valamivel meghaladja az alfa-részecskéjét, de már egy egészen vékony fémlemez is megállítja. Mivel az elektron negatív töltéshordozó, ezért a béta-sugárzás is ionizáló.

3) Gamma-sugár: lényegében egy igen kemény elektromágneses hullám (mint például a fény, röntgensugár vagy rádióhullám), aminek áthatoló képessége igen nagy, mivel se tömege, se pedig töltése nincs. Több méter vastag föld, néhány deciméternyi beton vagy pár centiméter vastag ólomlemez nyújt ellenük bizonyos védelmet.

Most tehát már tudjuk, mit várhatunk egy radioizotóptól, de még nem tudjuk, hogy mikor. Mikor esik szét (dezintegrál) egy radioizotóp? A helyzet az, hogy fogalmunk sincs. Nem tudjuk, hogy egy atom miért, és mikor esik szét, és ezért nem tudjuk se megakadályozni, se előidézni. Egy rádióizotóp atommal csinálhatunk, amit csak akarunk, kitehetjük hatalmas nyomásnak, magas hőnek, erős mágneses vagy elektromos térnek, az eredmény ugyanaz, vagyis semmi. Bármit is teszünk vele az istennek se bomlik fel. Ugyanakkor, ha szét akar esni, semmi se tudja ettől visszatartani (a „Mi volt előbb isten vagy ősrobbanás” című könyvemben ezzel kapcsolatban filózok, és majdnem megérkezek az isten létéhez). Egyetlen egy dolgot tudunk csak, azt, hogy statisztikailag egy nagy halom azonos radioaktív atomból hány fog felbomlani adott idő alatt. Ugyanis azt tapasztalták, hogy minden fajta radioaktív anyagra jellemző egy úgynevezett felezési idő (amit fentebb már jeleztem). Ebből az következik, hogy ha van nekünk valahol egy nem kívánt radioaktív anyagunk, azzal semmi mást nem tudunk tenni, mint várni, hogy önmagától szép csendben elsugározza magát. Ez adott esetben jelenthet néhány órát, egy-két napot, vagy akár sok-sok évet is.

g-mÉs akkor most jön a LÉNYEG. A sugárzás érzékelése, mérése. A helyzet az, hogy az embernek nincs olyan érzékszerve, amivel a radioaktív sugárzást érzékelni tudná. Ugyanis a radioaktív sugár nem látható, nincs szaga vagy íze, ami csak fokozza veszedelmességét. Adott esetben zsebre tehetek egy apró (de erősen radioaktív) tárgyat, és anélkül, hogy észrevenném, néhány óra leforgása alatt akkora dózist szedhetek tőle össze, hogy másnap már halott vagyok. Mit lehet tehát tenni? (Csernobili túlélők állítása szerint nagy dózisú sugárzás alatt savanyú ízt éreztek a szájukban) A radioaktív sugárzást csak közvetett úton lehet érzékelni. Erre a célra szolgál például a GM-cső (teljes nevén Geiger-Müller csúcsszámláló, újabban részecskeszámláló), aminek a két vége le van zárva elektromos szigetelő anyaggal, többnyire argon gázzal van megtöltve. A cső hosszában keresztül van fűzve egy, a cső falával fémesen nem érintkező fémszál. A középső fémszál és a cső fala közé potenciál különbséget kötnek, vagyis egyenáramú feszültséget, tipikusan 400 Voltot. A méretezésből adódóan az áram nem tud áthúzni a két „pólus” között. Viszont, ha egy ionizáló, mondjuk alfa-részecske betéved a csőbe, az ionizálni fog egy argon atomot, azaz leszakít r óla egy elektront. Ez az elektron megindul a középső vezeték felé. Útközben az elektron további argon atomokkal ütközik, amikről további elektronok szakadnak le (lavina hatás) és a végén megérkeznek a fémhuzalhoz. Lényegében egyetlen „betévedt” részecske konkrét impulzust fog eredményezni, amit számba lehet venni. Gyakorlatilag a GM részecskeszámláló mindenegyes áthaladó részecske hatására ad egy klik-hangot, ami nagyobb radioaktivitás esetében géppuska sorozatnak tűnik, illetve még több áthaladó részecske hatására egy műszer mutatója kileng a megfelelő értékre.

A radioaktivitás mérésének másik módja egy sugárzás érzékeny, tokba zárt lemez, mint például egy fotókémiai film, amit naponta elő lehet hívni (hasonlóan egy fekete-fehér fényképhez), és kalibrálás alapján a sötétedés mértékéből meg lehet állapítani, hogy az eszköz viselőjét mekkora sugárdózis érte. Ezt elsősorban radioaktív anyagokkal dolgozóknál alkalmazzák, például atomreaktorok környékén. Vannak más lehetőségek is, de azokba most nem érdemes belemenni.

Ha tehát a radioaktivitást érzékelni tudjuk, akkor mérni is lehet. Nem kell mást tenni, mint összegezni az impulzusokat. Csakhogy a méréshez szükség van mértékegységekre is. Hogyan állunk a mértékegységekkel?

Kezdetben mindent az akkor már jól ismert rádiumhoz hasonlítottak. Ezzel azért érdemes foglalkozni, mert lehet még találkozni régi mértékegységekkel is. Megalkották a kisugárzás, vagyis a radioaktivitás mértékegységét, az 1 curiet (Ci), ami másodpercenként 37 milliárd dezintegrációt jelentett, mert egy gramm rádiumban névlegesen ennyi atom bomlik fel egy másodperc alatt. Ez azonban durva egységnek bizonyul, ezért a gyakorlatban a milli-Curie terjedt el. Azután a múlt század derekán kitalálták az „SI” (Systéme Internationale d’Unités) rendszert, ami 1976 óta Magyarországon is kötelező. Így az új megfogalmazás szerint a radioaktivitás egysége az 1 Becquerel (Bq), ami egy másodperc alatt egyetlen dezintegrációt jelent. Ez most meg túl kicsinek bizonyult, ezért a gyakorlatban az ezerszeresét, vagyis az 1 kBq-t használják. A Curie és a Bequerel között az átszámítás 1:37.000.000.000.

Most már meg tudjuk mondani, ki tudjuk fejezni, hogy egy sugárforrás milyen mértékben sugároz. Tudnunk kell azonban azt is, hogy a sugárzásból egy adott élőlény (mondjuk az ember) mennyit nyel el. Erre is kellett találni mértékegységet. Régebben a „RAD”-ot használták (Radiation Absorbed Dose). Újabban a „Gray” (Gy) a megfelelő mértékegység. 1 Gy = 1 Joul energia/1 kg anyag. Arról van szó, hogy a radioaktív sugárzás is energia, és a Gray azt adja meg, hogy mi az arány az anyag és az anyagnak átadott energia között. Ezzel nem lenne semmi baj, ha nem ionizálná azokat az atomokat, amikbe becsapódik és, ha ez az anyag néha nem lenne biológiailag élő. Mert, amennyiben egy ilyen kilónyi anyag történetesen bennünk található, akkor bizony biológiai hatással kell számolni. A fizikusok ezért kitaláltak egy újabb egységet, a „Sievert” (Sv), ami megegyezik a Gray-jel, de figyelembe veszi az embert, mint a sugárzás biológiai elszenvedőjét. Mit jelent ez? Nos, a három különböző sugarat biológiai hatásuknak megfelelően, figyelembe veszi, hogy mennyire érzékenyek az egyes emberi szervek, valamint súlyozza azt, hogy a hatás kívülről vagy belülről éri-e az emberi testet. Nem akarom komplikálni a dolgot, ezt úgy kell érteni, hogy elnyelt sugárzásnál a Sievert mértékegységet alkalmazzuk emberek esetében, minden más esetben a Gray mértékegységet. A két mértékegység értéke különben azonos. Aztán persze kiderült, hogy az egységek kényelmetlenül nagyok, ezért a gyakorlatban a „mili-Sv” és a „mikró-Sv” egységeket használják.

Nézzük mi történik az emberrel radioaktív besugárzás esetében? A radioaktív vagy ionizáló sugárzás hatására az érintett sejtek rendszerint elhalnak, vagy oly módon deformálódnak, hogy évekkel később rákosodáshoz vezetnek.  A tapasztalat szerint minél inkább szaporodik egy sejtcsoport, annál érzékenyebb a sugárzásra. Éppen ezért a legkönnyebben elhalóktól haladva az érzékenységi sorrend a következő: őssejtek, vérképzők (lép, csontvelő, limfocita ganglion), ivarmirigy, bőrszövet, bélhártya, kötőszövet, izom- és végül az idegsejtek. Most jött el az ideje, hogy bevezessük a LD50 fogalmat, ami egy angol kifejezés (lethal dose for 50%) rövidítése. Ez akkora dózist jelent, aminek hatására az egy fajhoz tartozók 50 százaléka meghal (50 százaléka viszont életben marad). Az LD50-t nem szokták kitenni, de természetszerűen minden adatnál ezt kell érteni. Tehát, az ember számára 3000 mSv a halálos dózis, abban az esetben, ha ezt egy adagban kapja. Egészen más a helyzet, ha egy ilyen dózist nem egyszerre, hanem mondjuk három év alatt kap meg, napi egy ezrelék formájában. Ilyen esetben a halálos adag az előzőnek a kétszerese.

{Ha elveszünk a mértékegységek között, akkor gondoljunk a következő analógiára. Kint vagyunk a szabadban és esik az eső. A lezúduló eső mennyi­ségét Becquerellel. Hogy mennyi eső esik ránk, azt Gray-jel, hogy mennyire leszünk nedvesek, azt pedig Sievert-tel mérjük. A bőrig ázás jelenti a halált 😀 } A 3000 mSv, mint halálos dózis vonatkozási alapot ad ahhoz, hogy mit jelent például óránkét 1000 mSv sugárzást kapni. Azonban a dolog ennél egy kicsit komplikáltabb. A halálos dózis természetszerűen megöli az embert, csakhogy ilyenre szert tenni nem lehet, legalább is háború vagy hatalmas katasztrófa nélkül nem (hozzátehetném, hogy a „hatalmas katasztrófához” közel is kell lenni). A nem halálos dózis pedig egy teljes külön történet, mert ilyen esetben nem a sugárzás öl, hanem a hatása.  A radioaktív sugárzás ugyanis a sejtekben olyan elváltozást hoz létre, ami évek múltán (mondjuk 3…30 év között) rák kialakulását okozza. De a történetnek még mindig nincs vége, mert nem mondhatjuk, hogy a kis dózis 30 év múltán, a nagy dózis már 3 múlva is okozhat rákot, mert ez csak körülbelül igaz. A rák kifejlődéséhez hajlam is kell, tehát az egyik emberben viszonylag alacsonyabb radioaktív besugárzás után is kifejlődik, míg a másiknál nem. Ezenkívül a rák kialakulását több, egymástól független hatás is előidézheti, amelyek összeadódnak.

Az atomreaktorok védelmezői szeretnek hivatkozni a hát­­térsugárzásra, aminek minden ember ki van téve, és ami (szerintük) azt jelenti, hogy kis dózis megengedhető. Az igaz­­ság az, hogy az ember, és minden élőlény – úgy tűnik – hozzászokhatott a háttérsugárzáshoz, de valójában kiépít­ett magában bizonyos védekező mechanizmust, aminek segítségével – úgy ahogy – regenerálni tudja azt, amit a ra­dioaktív sugárzás elrombol. Most nézzük az ada­tokat! Tipi­kusan egy embert évente 0,3 mSv sugár­dózis ér (ez is kalkulálási alap). Ez a ha­lá­los dózis tízezred része. Ha ezt 100 %-­nak vesszük, akkor ehhez 50 %-ban járul hozzá a talaj­ból feltörő, és a lakóépületbe bejutó radioaktív radon gáz. 14-14 % a lakóház falaiból, illetve gyógyá­szat­ból (pl. röntgen, izotópvizsgálat, stb.) származik. A kozmi­kus sugár­zás 10 %-ért felelős, míg az élelmiszerekből egy további 11,5 százalék érkezik. A hiányzó 0,5 százalékért a közöttünk megbújó atomreaktorok, és tevékenységük felel. Ez a szám kedvezőnek tűnik, végül is a minket ért háttérsugárzásnak mindössze kétszázad része köszönhető az atom-korszaknak, de ez csak egy átlag. Ha majd a Fukushimai katasztrófa elül, és minden lecsendesedik, akkor kiderülhet, hogy 0,5 helyett, már 5 % az ember okozta sugárzási hányad, ami még mindig nem túl sok, de egyes emberek, bizonyos helyeken, bizonyos körülmények között halálos vagy közel halálos dózist szedhetnek fel. Miért?

1) A baleseteknél tipikusan keletkező jód-131 beépülhet a pajzsmirigybe, ahol elképesztő pusztítást tud okozni, de csak akkor ha megesszük. Ha viszont vész esetén Jód-127 vegyületet veszünk be, akkor a rengeteg jód atom között a Jód-131 viszonylag kis százalékban lesz jelen, azaz kevés tud beépülni a pajzsmirigybe.

2) A másik szemét izotóp a cézium, amit a szervezet összetéveszt a káliummal és egyenletesen eloszlik a testben, ahova a fertőzött élelmiszerrel kerül be. A példa kedvéért megjegyzem, ha egy 70 kilós emberbe 270 mCi-t sugárzó cézium mennyiség kerül, akkor 3 héten belül biztos halott.

3) Folytathatnám azzal, hogy a stroncium-90 izotópot a 29 éves felezési idővel, ami szintén reaktor katasztrófa esetén kerül ki a levegőbe, az emberi szervezet a kalciummal téveszti össze, de nem csak az ember, hanem a tehén is, ezért bekerül a tejbe, onnan pedig az emberbe.

A fentiekből ki lehet következtetni, hogy nagy baj esetén, ha az ember nem megy ki a szabadba, és nem eszik friss ételt, vagy kerüli a tejtermékeket (mondjuk évekig 😀 ), akkor jelentős mértékben el tudja kerülni a sugárfertőzést.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(2244) Paradigma váltásra lenne szükség

Tibor bá’ online

 

Ha senki nem tiltakozik hangosan, akkor azt állítom, hogy a klasszikus fizika a Curie házaspár és Röntgen Konrád felfedezésével nagy vonalakban befejeződött. Einstein térideje, a kvantummechanika „szellemvilága” bár némi rafináltság bevezetésével a gyakorlatban ragyogóan működik, az első perctől kezdve heves ellenzőkre talált. Az más kérdés, hogy Thomas Kuhn tudományfilozófiája elsöprő győzelmet aratott, aminek szoros következményeként aki nem állt be az uralkodó paradigma által megkövetelt soraiba, az tudományos renegátnak számított. Így aztán a sorban állók végigküszködhettek néhány emberöltőt a tudományos továbblépés mezsgyéjén, minimális eredmény nélkül.

Kezdetben még hittek a mindenség elméletének fellelésében, lázasan dolgoztak a négy alapvető természeti erő összeötvözésén, a részeredmények logikus egységbe tömörítésén, a gravitáció kvantummechanikába történő beolvasztásában. Egyre másra születtek a hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb elképzelések párhuzamos világegyetemekről, felcsavarodott extra dimenziókról, különbözőképpen rezgő szuper húrokról, membránokról. Miközben szimmetriák sérültek, felfedezett részecskék eltűntek (pentakvark), sejtett részecskéket nem találtak (graviton, Higgs részecske, na jó ezt most állítólag megtalálták).

Ma már úgy tűnik a Világmindenség végső törvényét az Ember sose fogja megtalálni, mert vagy nincs ilyen törvény, vagy ha mégis lenne, akkor a ma ismert „eszközökkel” megfoghatatlan. A jelenségek olyan elrendeződéseket takarnak, ami az ismert fizikai világ fogalmai szerint definiálhatatlanok.

Egy persze biztos, a természet törvényei tökéletes összehangolása nélkül az élet sose alakult volna ki. Álláspontom szerint ebből kellene kiindulni, de erre kevés fizikus hajlandó. Sokkal elfogadottabb nézet, miszerint megszámlálhatatlan Világegyetem létezik más és más alaptörvényekkel. A miénk véletlenül pont olyan, hogy a végén itt találjuk magunkat gondolatainkkal. Ennél már az is egyszerűbb, ha elfogadunk egy világot teremtő istent, csak hát erre sincs bizonyíték. A legmérsékeltebbek azt várják, hogy egy ifjú zseni a homlokára csapva előálljon egy teljesen új, és merőben ismeretlen megközelítéssel. Ez ellen „csak” az szól, hogy ez a képzeletbeli titán is a Földön születik, itt szocializálódik, mitől lenne bármilyen ötlete az elképzelhetetlennel kapcsolatban.

Csak emlékeztetőül! A foton egyszerre két lyukon megy keresztül, önmagával interferál, viselkedését befolyásolom puszta ránézésemmel, párja viselkedéséről késedelem nélkül értesül, azaz a fénysebességnél gyorsabban „kommunikál”. A virtuális részecske megszületik a semmiből, tesz ezt-azt, majd megsemmisült a semmibe.

Innentől kezdve ízlés dolga ki mire szavaz. Egy biztos, valami nagyon nem stimmel. Már rég paradigmát kellett volna váltani, mert amíg Einstein lesz az abszolút tudás egyetemes szimbóluma, egy tapodtat se fogunk előre jutni.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2243) The Janus headed Hungarian Prime minister Viktor Orbán

Uncle Tibor’s blog online

 

Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek Janus arca van” című angol nyelvű poszt azoknak készült, akik nem tudnak magyarul, de Orbánnak nagy hívei. 

As far as I am concerned, the Hungarian prime minister might have many faces, but that he has at least two faces one can be sure. One face is for his own people, the other one is for the leaders of Western Europe. No harm is done, because the internal one can only be seen in Hungary, the external one is for foreign use only. This latter one is exclusively reserved for diplomats, heads of state, businessmen, who have some experience of  the real world, and so on. So he saves them from hearing of Indian proverbs and the like and does not mention every second minute the two-third majority nor the ballot box revolution. On the contrary, he reassures them that those expressions are strictly for home consumption. His political intentions are friendly for the multinational companies and his lip service back at home is just that. He does not want to revise The Treaty of Trianon, not even in his darkest nightmare. But in case worse comes after bad (which will come for sure) the one and a half million Hungarian over the border will come to his rescue with their voting right and he might hold onto the Holy Crown a bit longer.

This would do fine, because the western businessmen are not interested in Trianon or the borders, well especially not the borders, but the Robin Hood tax is a real pain in their ass. Well, in this aspect the businessmen lose out. The prime minister now has to focus on politicians therefore with his broad smile he fondles Angela Merkel.

Orbáns’s home face is quite different, he can afford this extra showiness because out there in the West nobody speaks or even understands Hungarian. His home face has the expression of all the Hungarian folk heroes combined and tells it straight into the TV camera with considerable pride that the West should go to the hell, we will walk on our own way and like baron Münchausen we will pull ourselves out of our debt by grasping our hair and just pull and pull and pull.  The IMF should shit itself all over again and again. In four years time the IMF will borrow money from us, and if we get real angry, we will make the forint the reserve fiat money of the world. That is a fact!

This two-faced characteristic is not new it is been on the table for years and has resulted in considerable success. It is common knowledge whatever is successful should not be changed. Consequently during the last ballot everything was just fine, after that even finer. In no time at all, one bill was passed after the other in quick succession and his power was getting anchored deeper and deeper as the hours passed by. While the supporters felt happier all the time, and cheered every new move, such as: cutting back the jurisdiction of the Constitution court; robbing the pension funds; reducing the unemployment benefit; changing the media law, and implanting quasi censorship; etc. These are all pardonable if the multinationals have to pay extra tax, so the people are happy.

And so am I.  We have a cunning prime minister. Consider this, back in the 1950’s Rákosi made a beautiful constitution ensuring the right of free opinion, of public meeting, free movement and included every possible branch of civil rights, on paper. In reality nothing was enforced or rather the breach of these “laws” was the norm. Our smart PM has it down perfectly. He will stick to the soul and the letter of the constitution up to the last syllabi. He will simply change the constitution to his liking with the help of his two-third majority. England has a monarchic parliamentary democracy. Hungary will have a constitutional autocracy, the first in human history. Hurrah, we finally managed to get into the book of human history.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2242) Swingerek

Tibor bá’ online

Siklósi Botond & Vanda művésznevek alatt a pár egy ideje már publikál a magyarországi swinger “mozgalomról”, ami nyomon követhető az INDEX-ben. Egy érdekes, de egyáltalán nem új témában iparkodnak hírnevet szerezni, ami egy idő után forintra váltható. Ez eddig OK, mert sokan akarnak híressé válni ebben az internetes világban csak kérdés, hogy kellő információt kap-e az olvasó, mert szerintem sokkal inkább promótálnak, mint informálnak. “A csoportos szex házasság konzerváló szerepe” fedő mondat alatt érdekes dolgok találhatók, amiről 7 éve írtam is egy posztot, amit most ide csatolok, íme:

Harminc éves siheder koromban 😀  jelent meg a „Bársonyos alvilág” (The Velvet underground) 1963 szeptemberében, amit egy Michael Leight nevű  oknyomozó újságíró publikált. Két évvel később, 1965-ben New Yorkban megalakult a The Velvet Underground zenekar, akik mind a mai napig az élvonalban találhatók. A nevet állítólag úgy vették fel, hogy Lou Reed és Sterling Morrison barátja, Tony Conrad az utcán talált egy példányt a könyvből és megtetszett neki a cím. Ami azt illeti a cím nekem is megtetszett, ugyanis az ismertetőjét a megjelenés hónapjában olvastam a New York Herald Tribune-ben, és  pár héttel később már a kezemben volt egy példány, ami Magyarországon, 1963-ban ritka teljesítménynek számított. Az angolszász sajtóban megjelent beszámolók szerint a könyv elolvasása minden gondolkodó ember részére kötelező, mert korunk szexuális korrupciójáról szó. Persze a korrupció egy erős kifejezés, de ne feledjük, hogy közel fél évszázados múltról van szó. Az oknyomozás tárgya a szexuális parafilia (parafilia = szokatlan – de nem aberrált – szexuális vágyakozás : egy  csokorba lehet szedni a hebefiliával és a pedofiliával, amelyek azonban már aberrációk. A hebofil célpontja a serdülő gyermek, míg a pedofil célpontja a serdülőkor előtti gyermek). Végeredményben arról volt szó, hogy az amerikai társadalom szexuális attitűdje gyors változáson ment át, amit később szexuális forradalomnak neveztek el. Konkrétan feleség cseréről és csoportos szexről volt szó. Érdekes feltárás, de hogy új lenne, az kétséges. Huszonéves koromban volt szerencsém barátságot kötni egy (volt) csendőr ezredessel, akinek az elbeszélései szerint, amikor egy új körzet parancsnokának nevezték ki, kötelezően végigjárta a helyi méltóságokat (alispán, polgármester, főorvos, patikus, stb.) aztán bevezették a helyi úri-osztály kedvteléseibe, amihez a vadászat mellett hozzátartozott a feleségcsere is. És, ez Magyarországon volt a két világháború között. Feleségcserét írtam? Na igen, a katolikus Magyarországon a pozícióban lévőknél nem vették jó néven a válást, ami nyilvános volt. A feleségcsere viszont titkos, és feleslegessé tette a válást.

A szerző könyvében nem fedte fel, hogy oknyomozása közben milyen mértékben volt ö maga involválva, amit nyilvánvalóan akkor, és ott nem is tehetett meg. Ezért a könyv végeredményben több tucat nő és férfi, valamint házaspár meginterjúvolásából áll, nagyon kevés hozzáfűzött egyéni véleménnyel. Talán felesleges megemlítenem, hogy a könyvet egyetlen este alatt kiolvastam, és természetesen eldöntöttem, hogy a tettek mezejére lépek. Rendben van, de hogyan? Mindenesetre első lépésként, az esetleírásokból le kellett szűrnöm a tanulságot. A következőkben tehát a Bársonyos alvilágban található esetek, és a későbbiek folyamán személyes élményeim összefoglalóját fogom egy csokorban átnyújtani nektek.

Kezdjük a motivációval! A részvétel, vagy a kipróbálás melletti döntés rendszerint nem egytényezős. Legfontosabb és leggyakoribb a férjben bujkáló poligámia, ami annyira erős, hogy a cél elérése érdekében hajlandó „feláldozni” a feleségét is. A férjek döntésére a feleségek reakciója 90 százalékban az abszolút elutasítás. A maradék 10 százalék igen lelkesen csatlakozik az elképzeléshez. A 90 százaléknak kb. egy harmada egy idő után beadja a derekát, de kábé minden második esetben a kierőszakolásban nincs köszönet. Olyan férfivel viszont nem találkoztam, aki – legalább elméleti síkon – ne lett volna híve az ötletnek (természetesen nem egy hónapos házasokról van szó). A feleségek lelkes 10 százalékának a férj hosszú ideig tartott szexuális alulteljesítése adja az indítékot. Olyan nőről nem hallottam, aki kifejezetten a változatosság miatt lépett be a klubba. Viszont a nagy nehezen rábeszéltek egy része a kezdeti tapasztalatok után, lelkes hívővé vált.

És akkor térjünk rá a férfiakra. Az a férfi, akinek sikerült rábeszélni a partnerét, és az egészbe belekóstolt, kivétel nélkül mind elismerően nyilatkozik a csoportos szexről. Az ok csak részben a változatosság. A látvány, hogy a feleségét a szeme láttára egy „idegen” férfi birtokolja, egy nagyon mélyen ülő ősi vágyat ébreszt fele benne, és alig várja, hogy befejezzék és saját nőjét birtokba vehesse, aminek eredménye a megszokottnál sokkal intenzívebb közösülés a feleséggel. Mindenki jól jár, amennyiben a feleség el tudja fogadni egy „idegen” férfi behatolását (a nagy százalék nem tudja). Közösülés közben a nők többszörös (és hosszan tartó) orgazmusa nem ritka jelenség, amiért sokkal kevésbé vannak oda, mint a férfiak, akiknek még fiatal korban se túl gyakori a néhány percen belül megvalósított ismétlés. Ezen biológiai tényen a csoportos szex radikálisan változtat, a férfiak szinte szárnyakat kapnak. Egy-egy szeánsz alatt a résztvevő férfiak átlagos orgazmus száma háromra tehető. Tekintve, hogy ezen férfiak átlagos életkora 40-45 körüli, ez a teljesítmény messze felülmúlja az otthonit. Egészen pontosan háromszor több 😀 .

A házaspárok esetében a pontatlan statisztika azt jelzi, hogy akik nem potyognak ki, azoknál összekovácsolódást eredményez (hitted volna?). Ilyen értelemben megmenti a házasságot. Bár csoportos szexnél íratlan szabály, hogy összejöveteleken kívül tilos a kétszemélyes találkozás, ezt a nők szívesen megszegik, míg a férfiakra nem jellemző. Az ok valószínűleg a nők körében bekövetkező nagyobb kiszelektálásban keresendő. Egyszerűbben kifejezve, amelyik nőt rá lehet venni a csoportos szexre, vagy feleség cserére, annál a szex átlagon felüli jelentőséggel bír. Apropó, csoportos szex, mint az elnevezésből is következtethető, több nő és férfi részvételével történik. A feleségcserében csak két olyan személy vesz részt, akik nem egymással házasok. Ez ma már elavult szórakozásnak számít, már csak történelmi szerepe van.

A csoportos szexnél az optimális létszám 6-8. Az optimális elrendezés pedig – a saját tapasztalataim szerint – a két nő és négy férfi. Másik saját tapasztalati tény, hogy az emberekbe bele van nevelve egy automatikus elutasítás, ami olyan erős, hogy a felkínált lehetőséget még megfontolni se hajlandók. Ugyanakkor, ha előzetes megbeszélés helyett a megfelelő szituációban találják magukat, a lehetőséget kihasználják. Ellen példával nem találkoztam.

Igen emlékezetes az egyik eset, amikor partneremmel együtt meghívott egy házaspár „közönséges” vacsorára. Vacsora után javasoltunk egy „huncut játékot”, amit a partneremmel előre megbeszéltünk. A játék lényege a párok egymással való szembeülése úgy, hogy mindenki a másik pár, önmagával ellentétes nemű tagjával kerül szembe. A feladat egymás utánzása. Tehát A-nő megsimítja a vele szemben ülő férfi haját, amit B-nő utánoz. Ezt követve A-férfi megsimogatja a szemben ülő nő karját, amit B-férfi utánoz, és így tovább. Egy idő után lekerülnek a ruhadarabok, egyik a másik után, majd testrész érintések következnek, ami a végén közösülésbe torkol. Ennél az emlékezetes esetnél történt, hogy az aktus után a férj a feleségéhez fordult és jelentős szomorúsággal a hangjában azt kérdezte tőle: „hogy tudtad megtenni?” Amire a feleség nagy mérgesen visszavágott: „mért, és te?” Pusztán arról van szó, hogy közösülés közben a férfi elveszíti józan eszét, ami csak a kielégülés után tér vissza. Jelen esetben a férj könnyen megakadályozhatta volna feleségének a megdugását, de akkor ő se dughatott volna.

Egy kis pihenő végett, térjünk  vissza a „The Velvet Underground” könyvhöz. Négy évvel később, 1967-ben újra kiadták, de most Angliában és „Bizarre Sex Underground” cím alatt, (különben) változatlan szöveggel, és a címen kívül változatlan borítóképpel. Négy év viszont nagy idő. Legalább is akkoriban Magyarországon 4 év alatt hatalmas változások történtek. Igaz házassági hirdetéseket egyedül a Magyar Nemzet közölhetett, és a „házasság céljából” kifejezésnek benne kellett lenni a szövegben vagyis a hirdetésnek valóban házassági célt kellett sugallni, de senki nem vette komolyan. Csoportos szex összehozása komoly nehézségekbe ütközött, ha a baráti kör erre alkalmatlan volt. Szerencsére! Ugyanis az egyik komoly szabály: Barátokkal soha, mert egy barát elvesztésére ennél jobb módszert még nem találtak ki. Viszont a házasság megóvására se. Felmerül a kérdés miért?

Nem végeztem tudományos felméréseket, így legjobb esetben is csak az impressziómra támaszkodhatok, plusz némi paraszti józan észre. Nagyon sok válás oka a férj hűtlensége, ami biológiai adottságaiból ered. Csoportos szexre járó házaspároknál a hűtlenség kizárt. A férj letudja „aljas” ösztönét és nyugodtan ül a seggén. A megszokás és unalom a nőket is utoléri, még akkor is, ha ezt nem ismerik be. Az ilyen feleség a dolgot egyszerűen oldja meg, nincs rá igény, nem gyakorolja. Ez az „apukám úgy fáj ma a fejem” szindróma, amit a férjek nehezen viselnek el. Aztán, van egy közös titkuk, amit a rokonság, a környezet, a baráti kör nem tudhat meg. A közös titoknak hatalmas összekovácsoló ereje van. Végül pedig nagy ívben elkerüli őket a szexuális frusztráltság, ami a nem közel azonos igény esetén lép fel. A többlet kapacitás csoportos szex esetén ragyogóan levezethető.

Aztán eltelt egy jó évtized és megjelent a Négy Évszak havi magazin, amiben egy-két érdekes történet mellett sok oldal apróhirdetés volt kizárólag partner szerzés végett (volt néhány fehér holló, aki férjet keresett). A csoportos szexelők számára megváltás volt. Egyszerre megnyílt az út több tízezer potenciális partnerhez. A szexuális forradalom elérte Magyarországot, ami azóta is tart. Az utóbbi időkre már semmi új felfedezés nem jutott, kivéve a szélsőséges aberrációkat, de ezt a témát másra hagyom.cs

Álláspontom szerint a megfelelő feleséggel vagy partnerrel a csoportos szex sokkal több pozitívumot tartogat a praktizálók számára, mint negatívumot. Nem csak szex, de „esemény” is. Egy-egy szeánsz után napokig lehet róla beszélni. Érdekesebb eseteket még hónapokkal később is fel lehet eleveníteni. Ezen utolsó állításomat mi sem bizonyítja jobban, mint 1989-ben megjelent könyvem: Csoportos szex itt és most – szatirikus erotika címen. Természetesen már sehol se árulják. Egy-egy felbukkanó példányért antikváriumban egy kisebb vagyont kérnek. Nekem is csak egyetlen egy példány van belőle, amit úgy őrzök, mint a szemem fényét.

Eddig tartott a 7 éve megjelent poszt. Most pedig a téma kibővítése következik 2017-ben. Siklósi Botond & Vanda szerzőpáros nem foglalkoztak a legfontosabbal, mit javasolnak. A swingelésnek van egy feloldhatatlan problémája, a nemek biológiai egyenlőtlensége. Ez abból ered, hogy a férfi nemi kapacitásának lehatároltsága mellett, a nőknél ez majdnem végtelen. Egyetlen egy nő fizikailag képes kielégíteni akár 30 férfit is (amire a Vörös Hadsereg megszállása alatt bőven volt példa), ami viszont fordítva messze nem igaz. Néha még egyet se képes. Ha ezt a női tulajdonságot a feleség kihasználja, és már az ötödik férfivel dug, miközben a férj szomorúan bámulja kókadt nemi szervét, egészen biztos nem fog jót tenni a házasságnak. Viszont ez a lehetőség nem kizárható, tökéletesen a feleségre van bízva, aki ha kihasználja a lehetőséget a házasságot nem összébb kovácsolja, hanem szétzilálja.

Persze, aki ki akarja próbálni az szabadon dönthet mit akar, de ha megkérdez engem, akkor én a “treesome” megoldást ajánlom, szigorúan két férfi és egy nő, természetesen egyiknek a felesége. Mind a hárman jól járnak. A két nő és egy férfi = katasztrófa, és mégis a férfiak nagy része erre vágyik. A “sokat akar a szarka, de nem bírja a farka” tipikus esete.

Éljetek a lehetőséggel

(2241) Amerikai humor

Tibor bá’ online

A legjobb szőkenő vicc

A banketten pohárköszöntőt tartó férfi infarktust kapott, a helyszínen elhunyt, úgy ahogy volt a fekete öltönyében elvitték egy közeli kórház proszektúrájára, ahol egy szőke kórboncnoknő megkérdezte a feleséget, hogyan kívánja férjét a ravatalon látni. A feleség közölte a szőke kórboncnoknővel, hogy férjén a kék öltöny mindig is jobban mutatott és neki minden pénzt megérné, ha a férje ilyen öltönyben lenne kiravatalozva. Ennek a kívánságnak a teljesítését a szőke kórboncnoknő vállalta a rákövetkező napra. A feleség másnap újra elment a proszektúrára, ahol a férje ott feküdt világoskék öltönyben, ami a feleségnek rettenetesen elnyerte a tetszését, meg is kérdezte a szőke kórboncnoknőt, hogy mennyivel tartozik. Áh, semmiség az egész, nem kerül egy centbe se – kapta a választ. De az nem lehet – erősködött a feleség – a tisztességes munkát meg kell fizetni, ráadásul egy ilyen jól szabott világoskék öltöny egy vagyonba kerül. Ez nem volt nagy munka, és nem kellett fizetni az öltönyért – tért ki a jutalmazás elől a szőke kórboncnoknő – tegnap este behoztak egy férfit ebben a világoskék öltönyben, nem volt semmi más dolgom, mint kicserélni a fejeket. [erre nem számítottatok, ugye?]

 

Az idős olasz férfi esete

Egy idős olasz férfi, aki Rimini környékén lakott, elment a helyi templomba, hogy gyónjon. Letérdelt a gyóntató szék előtt és elkezdte a gyónást – atyám, a II. világháború alatt a szomszédban élő gyönyörű, fiatal zsidó lányt elrejtettem a házamban. Gyermekem – szólalt meg a pap – ez nem bűn, sőt jó cselekedet, ezt nem kell meggyónnod. De atyám – folytatta az idős olasz férfi – azzal a gyönyörű és fiatal zsidó lánnyal én szexuális kapcsolatot létesítettem, minden másnap közösültünk, vasárnap pedig kétszer is. Nézd gyermekem ez már nagyon régen volt, isten megbocsájtott érte, penitenciának imádkozz el 5 miatyánkot. Köszönöm atyám – vágott közbe az öreg olasz férfi – hatalmas súlyt vettél le a vállamról, de még lenne egy kérdésem, megmondjam-e neki, hogy a háborúnak már vége?

Urológusnál

Az egészségbiztosító urológiánál egy páciens éppen átesik egy roppant kellemetlen prosztata vizsgálaton, amit csak az édesített meg némileg, hogy a vizsgálatot egy csinos asszisztensnő végzi, aki közli az élete első vizsgálatán áteső beteggel, hogy a végbélbe hatolás közben bekövetkező erekció tökéletesen normális jelenség. Nem érzem, hogy erekcióm lenne – válaszolta a beteg. Az lehet, hogy önnek nincs erekciója – reagált az asszisztensnő feltűnően mély hangon, de nekem van.

A női kiismerhetetlenség

Az öreg farmer még öregebb tragacsával megállt az autószerelő előtt, hogy a járgányt megjavíttassa. A javítást azonban csak másnapra vállalják. Az öreg farmer úgy dönt, hogy akkor hazagyalogol, és majd másnap visszajön a kocsiért. Kiveszi a kocsiból a korábban vásárol vödröt, 5 liter olajfestéket, egy élő libát, és két élő csirkét. A festékes dobozt berakta a vödörbe, a libát a hona alá csapta a másik kezében pedig a pár csirkét fogta meg és elindult, de mindjárt a sarkon egy idősödő nő megállította, nem tudja-e hogy hol van a Harkály dűlő 1605. Már hogyne tudnám, ott van mindjárt mellettünk, ha velem tart elvezetem a házig. Megindultak tehát ketten az országúton. Tíz perccel később azt mondja a farmer: Ha ezen az ösvényen átvágunk az erdőn keresztül, akkor fél órát is spórolhatunk. Erre az erősen öregedő nő így válaszol: Én egy védtelen nő vagyok, és nem ismerem magát, mi van, ha ki akarná használni a védtelenségemet ezen a kieső úton. Erre a farmert elfogja a méreg. Na idehallgasson, az egyik kezemben egy vödör, benne egy gallonos festékdoboz, honom alatt egy liba, másik kezemben két csirke, az isten szerelmére, hogy tudnám kihasználni a védtelenségét. Egyszerű, válaszolta az erősen öregedő nő – leteszi a libát a földre, ráborítja a vödröt, a vödörre ráteszi a festékes dobozt, hogy a liba ne tudjon kiszabadulni, a két csirkét meg majd én addig megfogom.

 

Ne fingjunk  a Harrods-nál!

Egy középkorú hölgy a Harrods-nál elsétált az ékszer pulthoz, ahol megtetszett neki egy gyönyörű, briliánsokkal kirakott karkötő. A jobb szemügyre vétel végett lehajolt a pulthoz, amikor is véletlenül elfingotta magát. Zavartan körülnézett, hogy nem hallotta-e meg valaki, nincs-e a közelben egy eladó? Ahogy megfordult a legrettegettebb lidérc vált valóra, mert közvetlen mögötte ott állt egy főeladó férfi, aki a beosztásának, és az áruház múltjához megfelelően, előkelő hangon megkérdezte, hogy tudna-e valamiben segíteni a kedves vevőnek? A hölgy hogy leplezze zavarát, és reménykedve abban, hogy a főeladó nem  vett észre semmit, megkérdezte, mibe kerül a szemügyre vett karkötő. Amire a főeladó így válaszolt. Asszonyom, ha ön csak a látványtól elfingotta magát, akkor az ár hallatán garantáltan össze fogja szarni magát.

 

Hogy itt milyen sötét van

A feleség délelőtt hazavitte a szeretőjét, és hamarosan „munkának” láttak. Az asszony iskolás fia a szokásosnál jóval korábban ment haza, a szobába lépve meglepetten látta az anyját az ágyban egy idegen férfivel, nem tudta mit csináljon, hát gyorsan bebújt a szekrénybe. Csakhogy aznap a férj is jóval idő előtt tért haza, ezért a megzavart asszony  bebujtatta a szeretőjét a szekrénybe. Ekkor megszólalt a fiú, „hogy itt milyen sötét van!”. Hát igen – válaszolt a férfi. – Van nekem egy baseball ütőm, amit eladnék 250 $-ért. – folytatta a fiú. – Az klassz – suttogta vissza a férfi. – Nincs kedved megvenni? – Köszönöm, nem. – Az apám ott kint van, talán szólhatok neki. – Na jó, megveszem 250 dollárért. Hetekkel később úgy jött ki a lépés, hogy a fiú és a szerető megint találkoztak a szekrényben. A fiú megszólalt, hogy „itt milyen sötét van”, stb. stb. A végén eladta a baseball kesztyűjét is 750 dollárért. Másnap vasárnap az apa szólt a fiának, hogy menjenek ki a rétre és hozza magával a baseball felszerelését is. Nem lehet – válaszolta a fiú, eladtam. Eladtad? – ámult el az apa – és mennyiért? 1000 dollárért – dicsekedett a fiú. Hát ez nem szép dolog, így becsaptad a haverodat, most mindjárt elmegyünk a templomba és meggyónod. El is mentek és a fiú bement az első gyóntatófülkébe, ahol látni se nagyon lehetett. Megszólalt, „hogy itt milyen sötét van.” – Na idefigyelj – válaszolta a gyóntatópap – ne kezd el ezt a szöveget megint, mert itt ez most az én szekrényem.

A nyugdíjas férj

Miután  nyugdíjba vonultam a feleségem ragaszkodik hozzá, hogy vásárlásnál elkísérjem az Auchan-ba. Sajnos, a legtöbb férfihez hasonlóan a vásárlás engem halálra untat. Ezért legszívesebben gyorsan végeznék, de a feleségem, a legtöbb nőhöz hasonlóan, imád össze-vissza csellengeni a polcok között.

A tegnapi nap folyamán a feleségem kapott egy levelet az Auchan vezetőségétől, a következő tartalommal: Tisztelt asszonyom! Az elmúlt hat hónap folyamán az ön férje elég sok kellemetlenséget okozott cégünknek, amit tovább nem vagyunk hajlandók tolerálni, ezért úgy határoztunk, hogy az ön férjét persona non grata-nak nyilvánítjuk, és áruházunkból kitiltjuk. Megértése elnyerése végett az alábbiakban felsorakoztatjuk férje, videó felvételekkel bizonyítható tetteit.

Június 15. Leemelt a polcról 12 doboz óvszert, amiket egyenként a gyanútlan vásárlok bevásárló kocsijába dobott.

Július 8. Az ajándék osztályon található összes csörgőórát 5 perces időközökkel beállította csörgésre.

Július 29. Leemelt egy nagy flakon ketchup-ot, aminek tartalmát a padlóra csöpögtette egészen a női vécéig.

Augusztus 7.  Odament egy eladóhoz és komoly, hivatalos hangon közölte vele, hogy vészhelyzet van az állateledel osztályon, kód 3 lépett életbe, azonnal menjen oda és járjon el az előírásoknak megfelelően. Az alkalmazott ennek megfelelően járt el, ami hatalmas pánikba torkolt.

Augusztus 28.  Elemelt egy „Vigyáz nedves padló” táblát és elhelyezte a szőnyegosztályon.

Szeptember 15: A sportosztályon felállított egy sátrat, és az arra járó gyerekeknek azt mondta, aki hoz párnát és pokrócot az otthon részlegből, azt beengedi a sátorba. A felhívásra 23 gyerek reagált pozitíven.

Szeptember 23: Az egyik eladó megkérdezte tőle, hogy segíthetne-e valamiben, amire a férje elkezdett üvöltözni, hogy miért nem hagyják békén.

Október 4: Az egyik biztonsági kamerába benézett, mintha tükör lenne, közben az orrát piszkálta és az kiszedett eredményt bemutatta a kamerának.

Október 10: A sportosztályon felvett egy vadászfegyvert, majd fenyegető hangot megkérdezte az eladót, hogy hol vásárolhatna idegnyugtató gyógyszert.

November 3: A gépkocsi osztályon különböző tölcséreket kipróbált magán Madonna stílusban, amit az arra járóknak bemutatott.

November 18:  Bebújt a konfekciós ruhákat tartó állványba, és amikor valaki elhúzta a ruhákat rávisított „engem válassz, engem válassz.”

November 21: A hangos bemondó hangjára embrió pózt vett fel a szőnyegen és azt visította: „Már megint ezek a szörnyű hangok.”

November  34: Bement egy próbafülkébe, várt két percet, majd elkiáltotta magát. „Úristen, itt nincs vécépapír”. Az egyik eladónő elájult.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2240) Közvélemény kutatás

Tibor bá’ online

 

A legújabb közvélemény kutatás szerint megtudhatjuk, hogy legjobban a magyar nemzetet ebben a pillanatban Kossuth és Széchenyi előtt, Maga Orbán Viktor képviseli a legjobban. Hogy ez pontosan mit jelent azt nem tudom, de a „hír” hallatán (Éva talált rá, és felolvasta nekem) röhögni kezdtem. Vajon kiket kérdeztek meg és hol? De ez nem is igazán fontos.

Vance Packard a The Hidden Persuaders című könyvében már 1957-ben felhívta a figyelmet valami természetes dologra. A történet (emlékezetem szerint) valahogy így szól. Az egyik sörgyár megbízásából a sörfogyasztást kellett volna felderíteni. A közvélemény kutatók kimentek az utcára, megállították az embereket és feltették nekik az egyszerű kérdést: „Bocsánat uram, megmondaná nekünk, hogy szereti-e a sört. – Igen, munka után nagyon jó a kikapcsolódásra. – És melyik sört kedveli ön, a világos sört, vagy a barna sört? – És akkor kaptak egy rövid választ. Aztán kiértékelték az eredményt, és azt kapták, hogy az emberek 95 százaléka a barna sört kedveli. A megrendelő nem fogadta el az eredményt, ugyanis a fogyasztás szerint az arány pont a fordítottja volt. Húsz ember közül 19 világos sört ivott. Gyerünk a reklám pszichológusokhoz!

A helyzet az, hogy az emberek a feltett kérdést egy kicsit másképp értik. Valahogy így: Ön a disztingvált sör fogyasztok által kedvelt barna sört kedveli, vagy pedig azt a közönséges világos löttyöt? Ez meglehetősen kétségessé teszi a válaszok valódiságát. Az emberek büszkék, mondjuk úgy, felvágnak. Politikai kérdéseknél pedig óvatosak. Vagy nem válaszolnak, vagy az „elvárt” választ adják. Ezért találták ki a mély lélektani kérdezést.

A Nescafé (instant café) kitalálása után azt hitték, hogy a helyszínen (Brazília) olcsón előállított kávé óriási siker lesz a gyors kezelhetőség és persze alacsony ár miatt. Nem ez történt. A Nescafé nem fogyott. Miért? Ha megkérdezik a háziasszonyokat, hogy miért nem veszi ezt a praktikus kávét, nem fognak használható választ kapni. Készítettek tehát két, 10 tételből álló bevásárló listát, amelyeken 9 tétel azonos volt (még a sorrendjük is). Viszont az egyiken Nescafé volt a másikon negyed kiló szemes kávé a tizedik tétel. Egy város felosztottak 3 körzetre. A középső volt puffer zóna, itt nem jelent meg a lista. A másik kettőben az egyik, illetve a másik listával lehetett találkozni szórólapszerűen azzal a kitétellel, hogy jellemezze egy mondattal, mi a véleménye arról, akinek ilyen bevásárló listája van. A beküldők között kisorsolnak ezt vagy azt. A bejött válaszokat kiértékelték, de csak a jelzőket írták össze. A kiértékelés után kiderült, hogy a Nescafés listára a legtöbb jelző: kényelmes, lusta, gondatlan voltak. A másik listánál ezek a jelzők sehol se voltak.

Ekkor a reklámosok a fejükre csaptak, és rájöttek mit kell tenniük. A reklám kampányban azt hangsúlyozták ki, hogy vegyél Nescafét, ezzel is több időd marad a családod kiszolgálására. Megindult a Nescafé menetelése, és azóta is tart.

Ezzel az Orbános felméréssel az én véleményem szerint nem azt érik el, amit szeretnének. Én röhögök rajta, mások csak hitetlenkednek, mert az eredmény elfogadhatatlan. Rákosi népünk bölcs vezére, Rákosi apánk, Sztálin legjobb magyar tanítványa, stb. emléke még sokakban él. Nincs itt semmi más, mint az Orbán kultusz beindítása. A történelem megismétli önmagát.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2239) Még egyszer a nyugdíjról

Tibor bá’ szatirikus online

 

Tudom, hogy még nem vagy nyugdíjas, de hidd el nekem, előbb vagy utóbb leszel, hacsak nem patkolsz el idő előtt. Szóval nyugdíjas leszel, és akkor nyugdíjat fogsz kapni (remélhetően 😀 ). És kitől fogod kapni? Mivel a magánnyugdíjat lenyúlta az állam, már csak tőle. Viszont az állami nyugdíjrendszer egy piramis játék. Minden generációnak a nyugdíját a következő generáció befizetéseiből fizetik ki. Ennek a rendszernek a működése közel tökéletes, amennyiben a lakosság létszáma növekszik, de legalább is nem csökken. Azonban abban a pillanatban összeomlik, vagyis mostanában, amikor a lakosság száma csökkenni kezd. Nálunk pont ez az ábra már vagy 30 éve, de újabban nagyon. A példának okáért 2010-ben 14 százalékkal született kevesebb gyermek, mint 2009-ben. Így aztán olyan kicsi a születésszám, hogy ha emelkedik, hát van honnan. Ez nem azt jelentette, hogy az ország globális szexualitása csökkent volna, mert úgy tudom a dugás még nem ment ki a divatból. Rontja a helyzetet, hogy a várható életkor átlaga folyamatosan nő. A 100 évvel ezelőtti 35 évről mára 76/78 lett. Közbeszúrom, hogy a piramis játék séma nem kötelező. A nyugdíj igazgatóság megtehette volna, hogy a befizetéseket befekteti és a hozamokat osztja szét, de az állam imád lenyúlni és utál újraosztani. Ezt a tulajdonságát évről-évre sikeresen továbbfejleszti, amit csak azért jegyzek meg, mert előfordulhat, hogy nem vetted észre. Ez a viselkedési forma elsősorban azokra jellemző, akik folyamatosan összedobják azt a bizonyos kétharmadot.

Mindegy, most már benne vagyunk a szarban, mondhatnám nyakig, mit lehetne csinálni? Na jó, nem nekünk kell valamit csinálni, hanem a politikusoknak  (csak tudnám, miért használok többes számot? 😀 ), de gondolkodjunk a fejével. Nézzük, mi derült ki, hogyan gondolkodnak a politikus. A politikusok úgy gondolkodik, hogy több gyerek kell. Legalább annyi gyerek egy-egy családnál, amennyit a politikusok vállalt, tehát 5 darab. Azt viszonylag könnyű volt mondani, hogy mindenki hozzon magával még egy embert, de mindenki csináljon legalább öt gyereket az egy kicsit rázósabb, még akkor is, ha egyébként támogatják a gyerekvállalást. Illetve az ötlet rendben van, különben is újabban a politikusból ömlenek az ötletek, el se akarom hinni, hogy ez mind egyetlen koponyából ugrik elő (pedig így igaz). Mindenesetre valami bűzlik, ez alkalommal nem Dániában, hanem a Magyarországon található Felcsút környékén. Mi, hogy még nem hallottál róla? Ez kérlek a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának háttér intézménye. Amikor először hallottam ezt az erőforrás izét, feltűnt, hogy az elnevezés többnyire ismeretlen. Itt élek már jó 80 éve és nem vettem volna észre, hogy van egy ilyen fura nevű minisztérium? Aztán kiderült, hogy átszervezésről van szó. Igen-igen, a politikusok imád átszervezni, pedig az átszervezés egy kommunista csökevény. Na tehát, tulajdonképpen ez nem más, mint a jó öreg Oktatási, Egészségügyi, és Munkaügyi minisztériumok összesített hadereje, ahonnan kiszivárgott, hogy a jövőben – amit az én generációm immáron 60 éve épít – mindenki annyi nyugdíjat fog kapni, amennyi jut neki. Tök mindegy mennyit fizettél be, mennyit  nyúltak le rólad a politikusok, annyit fogsz kapni, amennyi jut neked. És hogy mennyi jut? Na látod ez az, amit a politikusok nem árultak még el, de ahogy én ismerem a politikusokat, valószínűleg nem fogsz tő kapni semmit. Hogy honnan veszem ezt az ötletet? Egyszerű, onnan, hogy végigolvastam az alaptörvénynek elkeresztelt alkotmányt. Azt az alkotmányt, ami a politikusok fejéből pattant ki. Ennek van egy olyan passzusa, ami szerint a gyerekek kötelesek eltartani a szüleiket. Eltekintve attól, hogy egy ilyen paragrafussal a magyar alkotmány/alaptörvény röhögve bekerül a Guinness rekordok könyvébe, az ötlet némileg elgondolkoztató. Ugyanis, ezzel több legyet is ütnek a politikusok, ami – szerintem – elsődleges célja. Először is arra inspirál, hogy nemzzél gyereket, aki majd helyettesíteni fogja a nyugdíj pénztárt. Ha nincs gyerek, nem lesz aki helyettesítse. Aztán gátat szab az öregkori elhízásnak, ami mára már népbetegséggé fajult. Nyugdíj nélkül megszűnik a nyuggerek farhát lakmározása. Így több farhát jut a szegény, kivert, kutyáknak, akiket a gonosz állatkínzók agyonvernek, megkínoznak, kidobnak és majdnem olyan szemét módon bánnak el velük, mint a politikusok a nyuggerekkel. Aztán világosan deklarálja a vallás és az állam különválását, mert míg a tízparancsolatban az áll, hogy atyádat és anyádat tiszteld, addig a magyar alkotmányban az van csak rögzítve, hogy „tartsd el őket” amit csinálhatsz tiszteletadás nélkül is a politikusok parancsára. Végül pedig több pénz marad a politikusok védelmére létrehozott terrorelhárító csoport részére. Mert még az is előfordulhat, hogy az éhező nyuggerek terrorcselekményekre szánják el magukat.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2238) Az izzólámpa összeesküvés – a tervezett elévülés története, és a történet másik oldala

Tibor bá’ az igazság keresése online

A ma embere lépten-nyomon összeesküvést lát még ott is, ahol nincs. Az egyik ilyen elképzelés az izzólámpagyártók összeesküvése, hogy lámpáik egységesen legfeljebb 1000 órán át világítsanak az újabb vásárlás kikényszerítése végett. Ez azonban nem igaz, illetve, nem így igaz.

Kezdjük azzal, hogyan működik az izzólámpa? Akinek vannak alapvető fizikai ismeretei az tudja, hogy minden test hősugarakat bocsát ki a hőmérsékletének megfelelő hullámhosszon vagy frekvencián, te magad is. Az is ismert, hogy minél magasabb egy test hőmérséklete annál nagyobb az általa kisugárzott hullám frekvenciája. Amikor egy test hőmérséklete közelít az 1000 °C-hoz a kibocsátott sugár frekvenciája kezdi elérni az a pontot, amire az emberi szem már érzékeny, és ezért mélyvörös színűnek látjuk azt. 2000 °C környékén már igen erős világos fényt látunk. Ezt használták fel őseink, amikor az esti világítást fáklyákkal oldották meg. Fáklyánál, gyertyánál, petróleum és gázlámpáknál az égésnél keletkezett forró gáz az, ami világít. A feltalált izzólámpa lényege, hogy benne semmit nem kell elégetni, hogy fény keletkezzen, hanem az úgynevezett izzószálat kell felhevíteni 1500-2500 °C-ra, hogy fényt bocsásson ki. Hogyan történik az izzószál felhevítése?

Egy zárt áramkörben az áthaladó elektromos áram munkát végez, energiája átalakul hővé. A kellően megválasztott vezeték szakasz felhevül és fényt bocsát ki. Ezt használta fel Edison a XIX. század végén. Nála az izzó szakasz szénszálból állt. A szén azonban magas hőfokon oxidál, tehát elég. Ezért Edison egy légmentes burába zárta. Másik hibája a szénszálnak a sárga fénye volt. Az nyilvánvaló, hogy minél magasabbra hevül fel az izzószál, annál több és „fehérebb” fényt kapunk. Ennek azonban határt szab az anyagok olvadáspontja. Ideálisnak tűnt a wolfram, ezért az izzószálakat wolframból kezdték gyártani. Ezek a lámpák azonban hamar kiégtek, elszakadt az izzószál. Az ok egyszerű, vákuumban az izzószál felületéről lerepültek a hőtől rezgő atomok és rácsapódtak a búra belső falára. Egy felöl tehát a búra elhomályosodott, másfelöl pedig az anyag elfogyott, tehát végül elszakadt az izzószál. Ezen úgy segítettek, hogy a burát megtöltötték semleges kémhatású nitrogénnel. Ez javított a helyzeten, mert a nitrogén atomok a leszakadni akaró wolfram atomokat visszalökdösték. Még jobb hatásfokkal csinálták ezt az argon gáz atomjai, mert nagyobb a fajsúlyuk. Aztán átálltak a kriptonra, aminek még nagyobb a fajsúlya. Vagyis a kezdeti időben törekedtek a hosszabb élettartamra és a fehérebb fényre. Sokat segített a helyzeten, amikor az izzószálat spirálosították, majd dupla-spirállá gyártották.

További eredményeket sikerült elérni azzal, hogy az izzószál egyenletességét fokozták. Ugyanis, amennyiben a wolframszál keresztmetszetében lokálisan valahol csökkenés van, ott a helyi ellenállás nagyobb, ezért egy kicsivel jobban hevül, mint a többi szakaszon. Nyilvánvaló, hogy innen több atom repült le, tehát tovább vékonyodik a szál, mígnem elszakad.

A II. világháború előtti időkben már mindent  elértek, ami elérhető volt. A duplaspirálos, kripton töltésű lámpák jelentették az izzólámpa gyártás csúcsát. Egyértelmű volt, hogy két szempont áll egymással szembe. Minél fehérebb fény egyre jobb hatásfok mellett és az élettartam. Lehetett gyártani szuperfényes izzólámpát (fotólámpák) amelyek csak 2 órát égtek, és lehetett gyártani 100 évig ki nem égő lámpát narancssárga pislákolással. Ha akarsz ilyet, a megoldás roppant egyszerű. Vegyél egy 12  voltos autólámpát és köss rá 6 voltot. Sárgán fog világítani, de örökké fog élni.

Az izzólámpa gyártók valóban megegyeztek abban, hogy a lámpáik élettartama névlegesen 1000 óra lesz, mert ez egy ésszerű kompromisszumnak látszott. Nem égnek ki gyorsa, de elfogadható fényük van. Nincs összeesküvés, nem is lehet, mert bárki meg tudja oldani, hogy az izzólámpái alulfeszítettek legyenek, vagyis a névleges feszültségnél kisebbet kapcsoljon rá. Izzólámpák esetében nincs betervezett elavulás. Elavulnak maguktól. 😀          

___________________________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2237) Megnyitó

Tibor bá’ online

 

A giccs és presztízs keresés mesteri keveréke volt a vizes VB nyitánya. Normál körülmények között ilyesmit nem nézek végig, de a percenként 48 millió engem is levett a lábamról. Ilyen csak egyszer fordul elő egy emberöltő alatt. – Itt a bizonyíték arra, hogy megérkeztünk a Harmadik Világba.

A II. világháború sok tekintetben volt vízválasztó. A háború után egymást követve szűntek meg a korábbi gyarmatok, váltak független országokká. A gyarmatosítókat kiszolgáló vékony rétegből percek alatt kivált egy erős ember, aki aztán diktatúra formájában folytatta a kizsákmányolást. Jellemző volt rá, hogy Amerikában, Angliában vagy Franciaországban tanult fiatal éveiben, világlátott volt, és a hatalom birtokában arra törekedett, hogy ne egy szemétdombon legyen ő a kakas. Az ország kevéske jövedelméből, termelő eszközökre adott segélyekből, és a népből kifacsart pénzből presztízs beruházásokat rendelt el. Így lett koldúsisztánnak New Yorkkal versengő repülőtere, ahonnan kilépve sárkunyhók, és alamizsnáért könyörgő emberek vették körül a turistákat.

Kamasz korában mindenkinek vannak „álmai”, amiknek megvalósítására sose kerül sor, mert az életre a realitás jellemző, nem pedig az álmok megélése. Vannak ritka kivételek, amikor egy tehetsége, ámde rendkívül nagyravágyó fiatalember találkozik ezerévente egyszer előforduló történelmi szerencsével, és abban a helyzetben találja magát, ahol gyerekkori álmai megvalósítása a szabályok felrúgásával, az józan ész átlépésével lehetséges. Ebből lesz aztán nézők nélküli stadionok, utasoktól mentes vasútvonalak megépítése, utópisztikus társadalom erőszakolt kialakítása, és a Harmadik Világból ismert presztízs beruházások könyörtelen megteremtése. A piramisok majd katedrálisok építésének korát már magunk mögött hagytuk, most a százemeletes felhőkarcolók építése a divat azok körében, akik kezében koncentrálódott a vagyon és a hatalom. Orbán kezében sajnos csak hatalom van, vagyon nincs. Ezért a látszat halhatatlanságot, olimpiák és hasonló sportesemények rendezésének jogát kaparintja meg, és rendez világraszóló végrehajtást, kerül, amibe kerül alapon. Ennek az utóbbi idők legnevetségesebb, legamatőrebb megteremtésére most került sor.

Mivel Orbán ugyanazt a hibát követi el, mint Rákosi az eredmény siralmas. Rákosi se a szakemberekre bízta a teendőket, hanem a párthoz hű amatőrökre, akik legfeljebb egy esztrád műsort tudtak összehozni, úgy ahogy most Orbán. Számomra ez derült ki a kékbe borított, elképesztően szánalmas műsorból, az erőltetett asszociációkból. Minden a vízről akar szólni? Hát ez nem sikerült. A Kék Duna keringő OK, de a kövér, néger világsztár?  És Aquincum? Román Sándor ragyogó 1000 évéből átlopott huszárok mit kerestek ott? A több tucat lenge kék ruhába bujtatott manöken fel-lemászkálása a megszokott zord pofával mit keresett az úszóbajnokságban? És az a sok, ízléstelen pirotechnika? Csak azért, mert lehetséges? Az újgazdagok tobzódása? Pénz már van, de ízlés legfeljebb a következő generációnál. Orbánnak maximum egy kolbász fesztivál állna jól. Ezek után csak imádkozni lehet, hogy ne kapjuk meg az Olimpia rendezési jogát.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2236) Nyugger vagyok, nyugger (avagy sírva nevet a magyar) – gondolat ébresztő repríz

Tibor bá’ online

 

Nyugger vagyok, nyugger,

Nyuggernek születtem,

Nyugger nótát dalolt a dajka felettem

Nyuggerül tanított imádkozni anyám,

Hiába foltozom

Lyukas már a gatyám.

Már olyan régen vagyok nyugger, hogy valószínűleg annak születtem, csak már nem emlékszem rá. Arra viszont emlékszem, hogy egy Gyurcsány nevű politikus beígérte a 13. havi nyugdíjat, ha rá szavazok. Mielőtt szavazhattam volna egy Orbán nevű másik politikus beígérte a 14. havi nyugdíjat. Hát babám, az lett volna ám a szép világ, de akkor a 13. havit visszavonták. A 14. haviról pedig nem esett több szó. Tegnap viszont szó esett a 12. haviról, mert aki a 14.-et beígérte, az most el akarja venni a 12.-et, ugyanis:

Orbán apánk azt üzente,

Elfogyott a költőpénze.

Ha még egyszer azt üzeni,

Nyugdíjunkat leköll adni,

Éljenek a stadionok,

Éljen a vezér.

Ma még csak vezér, népünk bölcs vezére majd csak lesz a 60. Születésnapján. Esetleg egy kicsit előbb. De most nézd végig ezt a videót, mielőtt tovább olvasol.

Most aztán ráfáztál. Előre dörzsölted a markodat, hogy I. Viktor most oda teszi ezeket a nyavalyás nyuggereket, ahová valók, de figyú! Egy havi fizetés is ugrik, nem csak a nyugdíj. Gondolom azt gyanítod, hogy ez egy rémhír. Nem barátom, ez egy rémes hír. Ha esetleg megérted Orbán egyéni kiejtését, akkor annál jobb. Ha nem érted, akkor az utolsó gesztust sokszor megismétlik: OUT. Na majd én lefordítom: KIHÚZVA, MEGSZÜNTETVE.

Szóval egy kicsit másképp beszél Brüsszelben, mint Budapesten, de ezt már megszoktuk. Az „out”-ot kísérő gesztikulációtól nekem melegség öntötte el a szívemet a boldog visszaemlékezéstől. 1952-ben léptem ki a munka világába, mint frissdiplomás technikus 860 kemény forint fizetéssel havonta. Akkor ez egy átmeneti kabát ára volt. Oké, nem tudod mi az az átmeneti kabát, nem érdekes. Minden esetre nem volt rásteppelve. Hogy „I love NY” vagy „Fuck me” vagy valami hasonló, és egyszínű volt, nem pedig három-négy élénk színből összevarrva. Különben nyomorúságos kis bér volt, de azért beosztottam valahogy. Néhány héttel a munkakezdésem után Rákosi elvtárs kitalálta (ahogy Orbán szokta), hogy mindenki adja le egy havi fizetését. Akkor is bajban volt a haza, mert az előző nyolc évet valaki elkúrta. Ugyanis, mindig akad valaki, aki elkúr hol nyolc évet, hol huszonhármat, hol százötvenhármat. Kinek hogy sikerül. A visszakúrásra Rákosinak volt egy terve, mert általában mindig van nekik tervük, amit mi, a magyar nép beszopunk. Szóval akkor Rákosi csinált egy 5 éves tervet, de ö nem ígért 1.000.000 új munkahelyet, ő békét ígért, ami 1956-ig be is jött. Szóval volt neki egy béketerve, aminek a megvalósításához kellett a békekölcsön, ami évente egyhavi fizetést jelentett. Aki nem akart jegyezni, azt (a rémhírek szerint) behívták a pártirodába és addig verték, amíg alá nem írta a kölcsönadást. Pillanatnyilag én csak arra vagyok kíváncsi, hogy lesz-e pártiroda. Mert a fizetés és nyugdíj leadásnál az egy fontos kellék. Ha jól emlékszem a gondos beosztásomnak lőttek, mert a 860 Ft percek alatt lement 780-ra, amiért már egy pár cipőt se lehetett kapni.

Ha netán kíváncsi lennél, hogy Rákosi hogy került hatalomra, akkor elárulom. Választások útján. De ő nem 2/3-ot kapott, hanem 99,9 százalékot, amiből csak az látszik, hogy I. Viktornak van még mozgástere.

Máskülönben úgy mondják, hogy az arc a lélek tükre (na jó, a szemé, de kicsire nem adunk). Mutatok nektek egy tükröt, itt balra. Tudom, hogy nem vagytok pszichológusok (én se), de azért meg lehet próbálkozni vele. Esküszöm érdemes. Szokatlan eredményre fogtok jutni. Pláne, ha tudnátok, hogy mi jön még. Meglepetésben nem fogtok hiányt szenvedni. A politikusok rettentően találékonyak.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2235) Óceánba eresztik a radioaktív vizet

Tibor bá’ online

 

Fukushimai katasztrófa színhelyén új fejlemény van kialakulóban. Amint az várható volt a leolvadt reaktor maradék hűtéséhez felhasznált vizet nem lehet az örökkévalóságig tárolni. Máig 770.000 m3 radioaktív víz gyűlt össze, amit most terveznek beengedni a Csendes-óceánba. Ez az irgalmatlan mennyiségű víz több mint 2000 gáztartály méretű tárolóban fér el, és ugye a begyűjtésnek nincs vége. Ki tudja, meddig kell még folytatni.

A probléma lényege, hogy az elhasznált hűtővíz radioaktív. A vízben oldott radioaktív izotópoktól meg lehet szabadulni a Tritium kivételével. A Tritium, 3H, egy hidrogén izotóp, ami oxigénnel vizet ad. Tehát vegyi úton elválasztani nem lehet, csak centrifugálással lehetne elszeparálni, de ez ipari méretekben elképzelhetetlen. Marad tehát az óceánba eresztés. A baj nem olyan elképesztően nagy, mert a Tritium felezési ideje 12,3 év, vagyis kb. 100 év alatt válik jelentéktelenné, ha nem kap utánpótlást, de kap. A mai napig 1460 TBq gyűlt össze, ami évente 230 TBq-el gyarapszik. Ez jelentős mennyiségű radioaktivitás, mert ugye T=tera = 1012, és egy gramm rádium 3,7 x 1010 Bq. Az összes Tritium aktivitása nagy vonalakban 40 kg Rádium sugárzásának felel meg.

A japán halászok természetesen tiltakoznak, de hiába, mert a radioaktív víz tárolása hosszabb távon megoldhatatlan. Bennem felmerül még a kérdés, hogy a többi, összesen 62 darab, a vízből kinyert radioaktív izotóppal mi lesz. Természetesen tárolják, de meddig? Százezer évig? Ki/mi biztosítja a folytonosságot? Újra szembesülni kell a kérdéssel, hogy lehet belekezdeni egy olyan projektbe, aminek a vége nem látható be? Az „utánam a vízözön” egy elképesztően önző és felelőtlen hozzáállás.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2234) Vasárnapi gondolatok

Tibor bá’ online

 

A volt CIA ügynök, a 79 éves Malcom Howard gyógyíthatatlan betegségbe szenved. Most haza engedték az orvosok azzal, hogy már csak napjai vannak hátra. Howard nem akarta magával vinni a lelki terhet, hát elárulta, hogy a WTC tornyokat a CIA robbantotta fel. Azt állította, hogy mint jó hazafi úgy gondolta, hogy ez a hazája érdekében történik, de mostanra új gondolatai is támadtak. Ezzel persze nem árult el semmi újat, mert ma már nagyon jól tudjuk (már, aki tudja), hogy a tornyok felrobbantása az amerikai kormány nem csak tudtával, de egyenes felkérésére történt, hogy elindíthassanak egy igen profitáló hadjáratot a terrorizmus ellen. A meglepő tehát nem a tény feltárása, hanem ami ezt követve történt. Mint köztudott az iker tornyok mellett (amelyekbe egy-egy repülő csapódott be) leomlott a No 7 épület is, amibe semmi se csapódott be. A leomlás pedig még a hülye számára is nyilvánvalóan irányított volt.

Howard elmondása szerint a WTC7 leomlása után pezsgő bontás közepette ünnepelték a kitűnő munkát. A videó felvételt újra és újra levetítették, és akkor hirtelen nyilvánvalóvá vált előttük, hogy a leomlás túl jóra sikerült. „Egyszerre ráébredtünk, hogy bassza meg az emberek rájönnek, hogy itt gáz van, és kérdéseket fognak feltenni. Evvel egy időben kiderült, hogy az emberek az utcán jelezték, hogy robbanásokat hallottak. Aztán megtudtuk, hogy a BBC 26 perccel a leomlás előtt jelentette be a torony leomlását, amikor az még peckesen állt.

Ekkor már biztosak voltunk benne, hogy lebuktunk, vége a hakninak. Az emberek holnap ki fogják rángatni az elnököt a Fehér Házból.”

Mint tudjuk, nem rángatták ki. Pedig az életét vesztett 343 tűzoltó, és 50 rendőr családtagjai nyugodtan megtehették volna.

És akkor gondolataim hazajöttek. Hazánkban Orbán és bandája elképesztő disznóságokat csinál, de ők tudják, amire én csak Howard (volt) CIA ügynök elbeszélése után jöttem rá. A megfelelő szöveggel a tömegekkel bármit meg lehet etetni, mert az emberek nem akarnak tudni az igazságról, elfordítják a fejüket, hogy ne is hallják. Nyugodtan akarnak élni, nyomorban, de nyugodtan. Minek idegesítem én magam ezen. Minden nép azt kap, amit megérdemel.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2233) Amerikai humor

Tibor bá’ online bruhaha

 

Egy középkorú férfi összeesett vásárlás közben. A percek alatt helyszínre érkező mentők infarktussal rohantak vele a legközelebbi kórházba, ami történetesen a katolikus egyház tulajdonában volt. Azonnal a műtőbe vitték, ahol egy by-pass műtétet hajtottak rajta végre. Amikor az altatásból felébredt az ágya mellett egy kedves nővér ült, akinek egyik kezében egy blokkfüzet, másikban egy golyóstoll volt, és azonnal megkezdte az adatok felvételét. Az első kérdése az volt, hogy miként lesz kiegyenlítve az operáció költsége.

Van önnek betegbiztosítása?

Nincs.

Van pénze a bankszámláján?

Nincs.

Van olyan családtagja, aki ki tudná egyenlíteni a számlát?

Nekem csak egy vénkisasszony nővérem van, aki szintén apáca.

Az apácák nem vénkisasszonyok – válaszolta a vérig sértett kedves nővér – az apácák az istennel jegyezik el magukat.

Ebben az esetben, tisztelendő anyám, küldjék el a számlát a sógoromnak.

 

Két barátnő beszélget

– Képzeld, rájöttem, hogy megcsal a férjem.

– a rohadt anyját!

– és képzeld, otthonról hordja el az óvszert.

– a rohadt anyját!

– de én az összesen kiszúrtam.

– a rohadt anyádat!

 

Az idős George készült lefeküdni, amikor a felesége rászólt: apukám égve hagytuk a villanyt a szaletliben, légy szíves kapcsold ki mert bevilágít a lámpa az ablakon, és nem tudok elaludni. George, a férj kilépett a hátsó ajtón, de észrevette, hogy két férfi a kertben összegyűjti az értékes dolgokat, nyilván el akarják lopni. Visszalépet a házba és azonnal hívta a rendőrséget. Halló, itt a rendőrkapitányság. Jósestét, azonnal jöjjenek ki hozzám, mert két betörő éppen szedi össze nálam a holmikat. Erre a kapitányság: nyugodjon meg uram, zárják magukra az ajtót, nincs emberem, majd ha lesz szabad járőr elküldöm a címre. George letette a kagylót, várt 20 másodpercet és újra hívta a rendőrséget: Most már ne jöjjenek ki, megoldottam a dolgot. Sörétes puskámmal a betörőket lepuffantottam, a két hulla ott fekszik a szaletli mellett, majd reggel intézkedem. Három percen belül hat rohamkocsi, egy tűzoltó és két mentőkocsi érkezett, egy helikopter pedig a ház felett keringett, és persze a két betörőt könnyedén elfogták. Az egység parancsnoka odament Georgehoz és így szólt: Úgy emlékszem, mintha azt mondta volna, hogy lelőtte őket? Ühüm, de én meg úgy emlékszem, mintha azt mondta volna, hogy nincs szabad embere.

 

Egy középkorú férfi minden este lemegy az utcára és körbesétálja a háztömböt. A második sarkon elmegy egy strichelő kurva mellett, aki odasziszegi neki – száz font. A sétáló veszi a lapot és vissza sziszeg – legfeljebb öt font. Másnap a jelenet megismétlődik – Száz font/legfeljebb öt font. Ugyanígy a harmadik este. Sőt, heteken át. Egyik este a feleség elhatározza, hogy elkíséri a férjét, aki rettenetesen izgul, mert nem szeretné, ha a felesége felfigyelne valamire és csak remélni meri, hogy a kurva lesz olyan tapintatos, és csendben marad. Közben közelednek a sarokhoz, ahol a kurva áll. A férj fel se mer nézni, talán így elkerülhető a botrány. Amikor egy magasságra érnek a kurvával, az halkan megszólal. – Na látod, ezt kapod öt fontért.

 

Fürdés közben egy 3 éves kisfiú a fütyijével játszik és kérdezi a mamáját – mami ez lenne az eszem? Még nem – válaszol a mamája.

 

Miért adnak a hurrikánoknak női nevet? — Mert amikor jönnek, akkor vadak és nedvesek. De amikor mennek, elviszik a házad és a gépkocsidat. A lányok miért dörzsölik a szemüket, amikor reggel felkelnek? — mert nincsenek vakarható tökeik.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel