Túlélési (általános) kategória bejegyzései

(556) Bespájzolás (ismétlés)

Tibor bá’ online (ez most csak úgy eszembe jutott, hátha van, akinek jól jön)

~k001Naponta kapok magánleveleket szégyenlős olvasóktól, akiknek olyan kérdéseik vannak, amik szerintük nem publikusak. Hogy miért nem, azt csak ők tudják, mert szerintem vállalhatók. A leggyakoribb kérdés, hogy MIKOR? Mivel nincs kristálygömböm, erre a kérdésre állandóan azt kell válaszolnom, hogy nem tudom. Ez elég szemétség tőlem, akinek annyit jár a szája. Meg is sértődnek néhányan. A következő kérdések egyike MIT LEHET BESPÁJZOLNI? Na erre már tudok válaszolni, és hogy többé ne kelljen feltenni ezt a kérdést, most kifejtem. Először is a kérdés jogos és aktuális. Mert adott esetben (rémhír vagy valós) az emberek megindulnak és pillanatok alatt kiürülnek a boltok, lepucolják a polcokat.

d

Emlékszem rá 1956 október végén elterjedt a híre, hogy a forintnak annyi. Az emberek előbányászták a dugi pénzüket és mindent megvettek, ami eladó volt. Jártam egy cipőboltban, ahol már semmi se volt a polcokon, amikor is a raktárból előhozták a nyári szandálokat, amiket úgy vettek az emberek mint a cukrot. Kérdem én, mikor vettek az emberek október végén szandált? Mindegy, a pánik egy jelenség, ami mindenkit magával ragad. Legokosabb elkerülni, illetve megelőzni. Éppen ezért érdemes, sőt szinte kötelező a bespájzolás. Tehát, mit lehet bespájzolni? Természetesen, élelmiszerről van szó. Nem kellemes, de sok mindenről le lehet mondani huzamosabb időre is. Az ételről és az italról azonban nem. Nyilvánvaló tehát, hogy bespájzolás alatt élelmiszerre kell gondolni. A javaslatom a következő:

Rizs, tarhonya, liszt – Jól elzárva a rizs és tarhonya korlátlan ideig eltartható, energia tartalma magas (4 kalória/g). A liszt csak korlátolt ideig tárolható. Legnagyobb veszély a dohosodás.

Szárazbab, sárgaborsó, lencse – Ezek a hüvelyesek jól elzárva korlátlan ideig tárolhatók. Nagy előnyük, hogy növényi fehérjéket tartalmaznak.

Sűrített tej – felbontás nélkül korlátlan ideig tárolhatok. Felbontás után is hosszú napokig.

Étolaj, sertészsír – levegőtől elzárva, hűvös helyen tartva korlátlan ideig tárolhatók, energia tartalom igen magas (9 kalória/g)

Konzerv zöldségek és gyümölcsök – a dátumozás ellenére korlátlan ideig tárolhatók, amennyiben a konzervdoboz nem rozsdásodik. A tárolás tehát száraz helyen történjen.

Konzerv húsok, halak – Tárolás korlátlan, igen fontos tétel, mert fehérje tartalmuk nagy, és a fehérje nélkülözhetetlen.

Cukor – korlátlan ideig eltartható, de vízszívó, tehát légmentesen kell tárolni (fólia, nem pedig papír csomagolásban).

Fontos, de nem nélkülözhetetlenek: fűszerek, konyhasó, dehidrált élesztő, kávé, tea, gyufa, és gyertya vagy petróleum lámpa és petróleum. A listába szedett alapanyagokkal hosszú ideig fenntartható az emberi élet, ha van víz és energia. Ez utóbbi biztosítása egyénileg csak tűz lehet, ezért egy vaskályha vagy még jobb egy sparhelt beszerzése ajánlatos. *** Természetesen még sok minden felsorakoztatható, de a fenti lista a legfontosabb dolgokat adja meg. Ezeknek az anyagoknak a birtokában, ha a vészhelyzet beüt, senki sem találhatja magát reménytelen helyzetben.

És most jön a csúcs. A kiszárított, morzsolt kukorica, ha a rágcsálóktól (egér, patkány, pele) meg tudod óvni, és száraz helyen tárolod, életed végéig felhasználható. Ráadásul olcsó és az emberi lét fenntartásához napi fél kiló elegendő (természetesen csak kalória szempontjából). Rendeződés után, ha marad belőle, állatok takarmányozására is felhasználható.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(1840) Fenntarthatóság

Tibor bá’ online

 

~q191Aki olvasta a 2004 könyvnapjára megjelent „Van-e jövőnk?” című könyvemet, az emlékezhet rá, hogy kilenc olyan reális veszélyt sorakoztattam fel, amelyek bármelyike bekövetkezhet, és az emberiség kipusztulásával járhat, de minimum a kőkorszaki viszonyok megismétlődésével egy maroknyi túlélő részére. Azt állítottam hogy, a jó szerencse folytán, vagy még nem ismert technológiai létrehozásával ezen veszélyek egyikét-másikát elkerülheti az emberiség, esetleg nem lesz elég idő, hogy sor kerüljön rá.  Egy azonban egészen biztos be fog következni, egy a kilenc közül semmi körülmények között nem kerülhető el, mindössze idő kérdése. Ez az, ami a fenntarthatóság átlépéséből következik, ami kb. 200 évvel ezelőtt kezdődött.

De ha jól belegondolunk, tulajdonképpen ez se egészen igaz, mert a fenntarthatóságot kb. 12.000 éve léptük át, amikor a gyűjtögetésről áttértünk a mezőgazdaságra. Az ember akkor kezdte el megváltoztatni a bioszféra egyensúlyát. Igaz, ha Mezopotámia szinten maradunk, akkor kellett volna 40 vagy 50 ezer év a katasztrófáig. Nem maradtunk ott. Az események lépésről-lépésre gyorsultak, főleg az utóbbi 200, majd 50 évben.

Ha most egy varázsütésre az egész emberiség megfogadná azokat a tanácsokat, amiket az ökológiai katasztrófától rettegők hirdetnek (és mint tudjuk, eszük ágában sincs megfogadni), akkor se történne más, mint a közeli kipusztulásunkat kitolnánk 10-12 generációra. Tudomásul kell vennünk, hogy a 7,2 milliárd ember puszta léte sem tartható fenn. Ez a szcenárió mindenképpen bekövetkezik.

Azonban az utóbbi 1-2 év, de főleg 1-2 hónap eseményei számomra azt mutatják, hogy az emberiséggel mégsem a biztosan bekövetkező ökológiai válság fog végezni, hanem egy atomháború. A jelek nagyon afelé mutatnak, hogy az ember nem bír tovább magával, és mindenképpen be akarja vetni ezt a 70 éve létező, de egy apró kipróbáláson kívül még nem használt fegyvert. Az utóbbi időben egyre többfelé lehet olvasni elemzéseket, taktikai megfontolásokat, lehetséges megoldásokat, amelyek mindegyikében úgy emlegetik az atomcsapást, mint reális lehetőséget. Sőt olyan hangok is hallatszanak, akik állítják, hogy egy nukleáris világháborút túl lehet élni. Pláne egy kisebb, lokális csetepatét. Ezen kinyilatkozások szerzői egyszerűen nem ismerik az emberi természetet. El lehet azt képzelni, hogy a totális vereség előtt, végső kétségbeesésükben nem vetik be a teljes, rendelkezésre álló arzenált? Nyugodt szívvel jelentem ki, hogy az első nukleáris robbanás minimum 15.000 további robbanás fog követni, amit az emberiség nem élhet túl.   

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(1816) ivóvíz és víztisztítás

Tibor bá’ online

Az emberi test átlagosa 42 liter vizet tartalmaz, és ebből, ha csak 2,7 liter elvész dehidrálásról beszélünk, ami szédüléshez és eszméletvesztéshez vezet. Nyilvánvalóan patológiai eset áll fenn.

Ma már mindenki tisztában van azzal, hogy a Föld vízkészlete véges. Harmincegy országban vízhiány van, és több mint egy milliárd embernek nem jut megfelelő vízellátás. Azzal is tisztában lehetünk, hogy 2025-re a Föld lakosságának kétharmada nem fog elég vízhez jutni. Az emberiség ahelyett, hogy megbecsülné a tiszta vizet, szennyezi azt, elképesztő sebességgel meríti ki a forrásokat. Előbb vagy utóbb neked is szembe kell nézni a vízhiánnyal. A megoldás?

Ivóvíz tárolása – Vészhelyzetre a legjobb megoldás az ivóvíztárolás. Van, aki 25 literes tartályokban tárol vizet. Ha nincs is erre lehetőséged, a különböző edényeket fel tudod tölteni vízzel. Arra viszont emlékezned kell, hogy a nem teljesen tiszta tartályban tárolt víz, fogyasztás helyett csak tisztálkodásra használható. Ha addig vársz, amíg beüt a geddon, valószínűleg nem lesz könnyű dolgod vizet találni. Egyszerűen azért, mert sok ezer ember hirtelen mind vizet akar majd vásárolni. A polcokról elsőnek a víz fog eltűnni.

Hol tároljunk vizet? – Vizet ne tárolj hőnek, fénynek kitéve. A legjobb egy sötét, hűvös helyiség, például pince. Észben kell tartanod, hogy valamelyik tartály eresztheti a vizet, ezért ne tárold olyan helyen, ahol a kiszivárgott víz bajt okozhat, például parketta.

Amikor a víz ivásra nem alkalmas.  – A Vízművek mindent megtesz, hogy a hálózati víz minősége emberi fogyasztásra alkalmas legyen. Rendkívüli estben ez nem feltétlenül valósul meg. Megszűnhet a vízszolgáltatás, vagy a víz túl szennyes lehet fogyasztásra. Éppen ezért a tartalékolt ivóvíz, túlélési esélyed legfontosabb záloga. Tartalék víz elfogyasztása után szükséges lehet kellő mennyiségű, biztonságos víz előállítására. Ne feledkezz meg arról, hogy a tífusz, dizentéria, fertőző hepatitisz veszélye fenyeget, ha szennyes vizet fogyasztasz. Ne kockáztass. Rendkívüli helyzetben ne feltételezd, hogy a víz tiszta – ivásra és főzésre használt vizet tisztítani kell. Három fajta vízben található patogén van: protozoa, baktérium és vírus.

Protozoák – Állat testen kívül, rovarokban vagy cisztában található. Egyszerű, vízi protozoák az amőbák, giárdiák, és a kripto-sporídium. A protozoák mérete 1 és 100 mikron között változik, ahol az átlag 16 µm. Ezektől könnyen meg lehet szabadulni egyszerű forralással. Viszonylag nagy méretük miatt a kereskedelemben kapható szűrőkkel is eltávolíthatók. Némelyik viszonylag ellenáll klórral és jóddal szemben. Becslések szerint a felszíni vizek 90 százalékában található protozoa.

Baktériumok – Olyan egysejtű organizmus, amely levegőben és vízben is életben marad. A baktériumok átlagos mérete 0,2 és 1,5 µm közé esik, de van olyan nagy is, ami 10 µm. baktériumoktól könnyen meg lehet szabadulni forralással, vegyi kezeléssel (klór, jód), vagy megfelelő szűrővel. Szerencsére nem minden baktérium fertőző. A leggyakoribb fertőzők: dizentéria, tífusz, kolera, campílo-baktérium, E-coli, és szalmonella.

Vírusok – A legismertebb, vízben található vírus a hepatitisz, sárgaláz, polio, rotavirus, és norwalk. A vírusok sokkal kisebbek, mint a baktériumok. Méretül 0,004 és 0,1 µm közé esik. Forralással és vegyi kezeléssel könnyen meg lehet tőlük szabadulni. Viszont apró méretük miatt minden szűrön átmennek. Az a vírus azonban kiszűrhető, amelyik valami nagyobb anyaghoz kapcsolódik. A fenti vírusok fertőzése után a megbetegedés lappangó ideje néhány óra és néhány hét között változhat, ami függ a patogéntől és a patogén koncentrációtól. A megbetegedés szimptómái: összeroppanás, láz, görcsök, hasmenés, kiszáradás és hányinger. Ha a betegséggel nem veszik fel a harcot, az végül halálhoz vezethet.

Ha elhagyott területen vagy, vagy orvosi ellátásban nem részesülhetsz, akkor tartsanak melegen, fogyassz sok biztonságos folyadékot és pihenj. A hasmenés megszüntethető széntablettákkal, vészhelyzetben faszén is megteszi. Szükség esetén lázcsillapító alkalmazható. Amint lehet, orvoshoz kell fordulni.

Víztisztítás – Mihez kell tiszta víz? 1) Ívásra, 2) Italok készítéséhez, 3) Főzéshez, 4) Fogmosáshoz, 5) Kéz és arcmosáshoz. 6) Mosogatáshoz. — Amennyiben a rendelkezésedre álló víz túlzottan zavaros, tedd egy nagyobb edényben és ne zavard meg 12 órán át, hogy a lebegő részecskék leülepedhessenek. Ezt követve óvatosan merd le a víz tetejét úgy, hogy közben a többi részt ne zavard fel.

Függetlenül attól, hogy milyen víztisztítást választasz az első lépés mindig a következő. Szűrd át a vizet egy kávészűrőn, vagy tiszta fehérnemű vásznon, de papír zsebkendő is megteszi. Ezzel a viszonylag nagyobb lebegő részeket sikerül visszatartani. A kávészűrőt újra és újra fel lehet használni, hacsak a víz nem túl agyagos. Az előszűrés után a víztisztításra a következő módszerek közül választhatsz.

Forralás – Forralással megölöd a protozoákat, a baktériumokat és a vírusokat. Azonban káros, feloldott vegyi anyagokat, radioaktív részecskéket nem. Az összes vízben lévő patogén semlegesítésére a forralás a legjobb módszer. A kereskedelemben kapható, legdrágább víztisztító berendezésről se lehet ezt elmondani. Nézzük tehát ezt a módszert.

Minden patogén megsemmisül 85 °C hő hatására, de van, amelyik már alacsonyabb hőmérsékleten is megsemmisül. Mire a víz eléri a forráspontot, még magas hegy tetején is, az összes vízben lévő patogén megsemmisült. Tehát a tisztítandó víz érje el a forráspontot és tartsd forrásban 1 percen keresztül. Nagyon magas hegy tetején, ahol alacsony a légnyomás és a víz 100 °C alatt forr, 2 percig. Ennél tovább forralni teljesen felesleges, csak annyit érünk el vele, hogy a víz egy része elpárolog, és az íze kedvezőtlenebb lesz. Egy patogén nem lehet még elhaltabb.

Hogyan javíthatunk a felforralt víz ízén? – 1) Kevergesd a vizet, hogy oxigént vegyen fel a levegőből. 2) Vagy ismételten öntsd át a vizet az egyik tiszta edényből a másikba. 3) Vagy tegyél egy kevéske konyhasót a vízbe. 4) Vagy tegyél 50 mg C –vitamint kb. 1 liter vízbe.

Klór tisztítás 5-6 %-os nátrium-hipoklórit [NaOClja jó öreg magyar hipo ] alkalmazásával – Ezzel sikerül megölni a baktériumokat és a vírusokat, de nem a protozoákat. Nem közömbösíti a káros vegyi anyagokat és esetleges radioaktív részecskéket. Ha a víz viszonylag tiszta, akkor literenként adj hozzá 2 cseppet. Zavaros víz esetében adj 4 cseppet. A víz nem lehet túl hideg (a kémiai reakció miatt), minimum 18 °C-nak kell lenni. Ha szükséges, tedd ki a vizet a napfényre, hogy megemelkedjen a hőmérséklete. A hőmérséklet csökkenésével a klór hatékonysága rohamosan csökken. A becsepegtetés után engedj egy órát, hogy a klór megtegye a hatását. Ezt követve a víz szabadon iható. Ha viszont egy óra után a víznek nincs klór szaga, akkor ismételjük meg az eljárást. A vizet akkor lehet biztonságosan meginni, ha enyhe klór szaga van. Ha a második csepegtetés után se marad klór szaga, akkor a vizet ki kell önteni, ívásra alkalmatlan, mert túl sok mikroba van benne. Ne alkalmazz túl sok klórt, mert ártalmas az egészségre.

68 %-os kalcium-hipoklorit granulátum – Ez egy drasztikus vegyi kezelést tesz lehetővé. Ezt alkalmazzák az úszómedencék fertőtlenítésére. Megöli a baktériumokat és a vírusokat, de nem semmisíti meg a protozoákat, valamint nem semlegesíti a káros vegyi anyagokat és a radioaktív részecskéket. A víz nem lehet túl hideg, minimum 18 °C hőfokúnak kell lennie. Ha szükséges tedd a vizet a napfényre, hogy felmelegedjen. A vízkezelés hatékonysága a hőfok csökkenésével rohamosan romlik. Tegyél kb. 300 mg (amit fel tudsz csípni a hüvelyk és mutatóujjaddal) 68 %-os kalcium-hipokrolitot 4 liter vízhez, és várj egy órát. Ha egy óra után a víznek nincs klór szaga, akkor ismételjük meg az eljárást. Ha ezt követve a víznek enyhe klór szaga van, akkor biztonsággal iható. Ne alkalmazz túl sok klórt, mert ártalmas az egészségre. A nátrium-hipoklorit eltarthatósága sokkal rövidebb ideig tart, mint a 68 %-os kalciumhipoklorit granulátumé. Ezért vészhelyzetre ez utóbbit tanácsos tartalékolni.

2%-os jódtinktúra – Az eljárás és mennyiségek pontosan megegyeznek a nátrium-hipokloridnál alkalmazottakkal. A jódtinktúrán általában fel van tüntetve a lejárati idő. Ezt követve a jódnak jelentősen csökken a hatékonysága, ezért nem ajánlott a hosszú távú tárolása. Figyelem! Jódozott vizet terhes és szoptató nők, valamint pajzsmirigy komplikációban szenvedő betegek nem ihatnak. Hosszú ideig jódozott vizet ívóknál májkárosodás léphet fel. Az előző módszerek mind jobbak, mint a jóddal történő tisztítás.

 A kereskedelemben kapható víztisztító tabletták – A kereskedelemben kapható víztisztító tabletták hatóanyaga általában klór vagy jód. Mindkét anyagnak viszonylag rövid az eltarthatósága, ami után hatékonyságából elkezd veszíteni. Ha van a birtokodba ilyen tabletta, és már lejárt a szavatossági ideje, akkor tanácsos őket kicserélni. Ügyelj arra, hogy még nem tisztított vízzel kanál, evőeszköz vagy edény ne kerüljön kapcsolatba.

Vízszűrök – A legjobb vízminőség javításához a kereskedelemben kapható víztisztító berendezések. Hátrányuk, hogy meglehetősen drágák. Ezért javasoljuk, hogy készítsd el saját víztisztítódat.

Cserépedényes biológiai szűrő – Ezzel a szűrővel nagyon szennyezett vízből igen tiszta vizet lehet előállítani. A vízszűrő szerkezete egyszerű, megépítése olcsó, könnyen beszerezhető anyag kell hozzá. A felépítése agyag edénnyel történik.

~q038Megépítés – Nagyméretű (kb. 90 cm magas) agyagedényt kell beszerezni, aminek oldalán ki kell alakítani egy lyukat a cső részére egy csavarhúzó, és kalapács vagy megfelelő nehezebb kő segítségével. A lyukat az edény aljától kb. 50     centire kell kialakítani. Kell még egy 75-80 centi hosszú hajlékony cső, aminek 2,5 cm az átmérője, amit be kell helyezni a lyukba úgy, hogy a vége az edény aljáig érjen. Behelyezés után a cső körüli rést cementes homok keverékével be kell tapasztani. Ezen kívül kell még egy edény a megszűrt víz tárolására. Amennyiben ez egy csappal ellátott tartály, akkor elég magasan kell elhelyezni ahhoz, hogy a csap alá lehessen helyezni egy kancsót.

Krumpli méretű megmosott kövekből ki kell alakítani egy réteget a cserépedény alján. A kövek közötti rés lehetővé teszi, hogy a víz könnyen bejusson a csőbe. Kisebb mosott köveket rá kell helyezni a nagyobb kövekre, hogy a köztük lévő résbe kerüljenek. A következőben mosott, bab méretű köveket kell az egész tetején szétteríteni. Ezek a kő rétegek nem haladhatják meg a 10 centit, mert különben nem lenne elég hely a homoknak. Végül mosott homokot kell az egészre ráhelyezni, aminek a felső szintjének 12-13 centire kell lenni a cső-becsatlakoztató lyuktól.

Egy szennyes vizet tároló cserépedény aljába fúrjunk egy lyukat 8-10 centire a szélétől egy százas szög segítségével. Ezt a kisebb edényt rá kell helyezni a nagyobbra. A vízszűrő berendezés működése a rajzon jól látható. A vízszűrés beindulása után fontos, hogy a homokot ne bolygassuk meg. A homok felületére hasznos baktériumok telepednek, amelyeknek fontos szerepe van a szűrésben. Amennyiben a felhasznált kövek és a homok alaposan meg lettek mosva, a szűrt víz minősége folyamatosan javulni fog.

Amikor a szűrési sebesség erősen lecsökken, esetleg leáll, a homokból ki kell mosni a piszkot egy vödörben, majd a homokot vissza kell helyezni a helyére. Közben ügyelni kell arra, hogy a homok visszahelyezése után annak felszíne 12 centivel legyen alacsonyabban, mint a kivezető cső furata. Mire az eldugulás bekövetkezik, ami kb. 3 hét, ajánlatos készíteni egy másik szűrőt is, mert a jó baktériumok elszaporodásához körülbelül három hétre van szükség.

Sikeres működtetéshez ügyelni kell a következőkre: A homok alatt a köveket egyenletesen kell elhelyezni, hogy ne legyen megszökési útja a víznek, egyenletesen hatoljon át a homok rétegen, érintkezve a hasznos baktériumokkal. A homok réteg magasságának kb. 30 cm-nek kell lenni, ami elégséges a hasznos baktériumok részére. A szűrő edény belső átmérője legyen 25…35 cm (ez teszi lehetővé, hogy az első 30 perc alatt kb. 15 liter vizet eresszen át. A cső kimenetének 12-13 centire kell lenni a homokréteg tetejétől. A hasznos baktériumok akvatikusok, vagyis víz alatt kell őket tartani. A beáramló víz nem zavarhatja meg a homokréteget. A 12-13 centi biztosítja, hogy a vízszint a homok fölött legyen 2,5 cm ráhagyással az esetleges pontatlan szűrőépítés figyelembevételére. 2-3 centit felvehet a párolgás, és 6 cm vízmagasság puffer zónát alkotva, hogy a beáramló szennyvíz ne zavarja fel a homokot. A felső edényen kialakított lyuk nem lehet több mint 3 mm dia. A két cserépedény között kell lenni egy kis résnek, hogy oxigén juthasson be a rendszerbe. Ez egyúttal azt is lehetővé teszi, hogy a becsurgó vizet ellenőrizni lehessen.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőséggel

(1720) Miután ledobták az atombombát

Tibor bá’ online

 

~q191Amikor radioaktív sugárveszély valószínűsége áll fenn, az emberek rohannak a jódtablettákhoz, mint ellenszerhez. Felmerül a kérdés, van-e ennek értelme. A helyzet az, hogy a radioaktív sugárzás ionizál, amikor behatol egy emberi sejtbe, és megöli azt. Egymagában ez nem túl veszélyes dolog, mert a normál életünk alatt a természetes háttérsugárzás születéstől a halálunkig ér minket. A kérdés csak az, hogy mennyi. Magyarországon a természetes háttérsugárzás értéke kb. 2400 µSv. Na most, ez mi? A radioaktivitást természetesen tudjuk mérni. A méréshez viszont szükség van mértékegységekre is. Hogyan állunk a mértékegységekkel? Kezdetben mindent az akkor már jól ismert rádiumhoz hasonlítottak. Megalkották a kisugárzás, vagyis a radioaktivitás mértékegységét, az 1 Curie-t (Ci), ami másodpercenként 37 milliárd dezintegrációt jelentett, mert egy gramm rádiumban névlegesen ennyi atom bomlik fel egy másodperc alatt. Ez azonban durva egységnek bizonyul, ezért a gyakorlatban az mCi, azaz a millicurie terjedt el. Azután a múlt század derekán kitalálták az „SI” (Systéme Internationale d’Unités) rendszert, ami 1976 óta Magyarországon is kötelező. Így az új megfogalmazás szerint a radioaktivitás egysége az 1 Becquerel (Bq), ami másodpercenként egyetlen dezintegrációt jelent. Ez most meg túl kicsinek bizonyult, ezért a gyakorlatban az ezerszeresét, vagyis az 1 kBq-t használják. A Curie és a Becquerel között az átszámítás 1:37.000.000.000. Most már meg tudjuk mondani, ki tudjuk fejezni, hogy egy sugárforrás milyen mértékben sugároz. Tudnunk kell azonban azt is, hogy a sugárzásból egy adott élőlény (mondjuk az ember) mennyit nyel el. Erre is kellett találni mértékegységet. Régebben a „RAD”-ot használták (Radiation Absorbed Dose). Újabban a „Gray” (Gy) a megfelelő mértékegység. 1 Gy = 1 Joule energia/1 kg anyag. Arról van szó, hogy a radioaktív sugárzás végeredményben energia, és a Gray azt adja meg, hogy mi az arány az anyag és az anyagnak átadott energia között. Ezzel nem lenne semmi baj, ha nem ionizálná azokat az atomokat, amikbe becsapódik és, ha ez az anyag néha nem lenne biológiailag élő. Mert, amennyiben egy ilyen kilónyi anyag történetesen bennünk található, akkor bizony biológiai hatással kell számolni. A fizikusok ezért kitaláltak egy újabb egységet, a Sievert-et (Sv), ami megegyezik a Gray-jel, de figyelembe veszi az embert, mint a sugárzás biológiai elszenvedőjét. Mit jelent ez? Nos, a három különböző sugarat (alfa, béta, gamma) biológiai hatásuknak megfelelően veszi figyelembe, hogy mennyire érzékenyek az egyes emberi szervek, valamint súlyozza azt, hogy a hatás kívülről vagy belülről éri-e az emberi testet. Nem akarom komplikálni a dolgot, ezt úgy kell érteni, hogy elnyelt sugárzásnál a Sievert-et alkalmazzuk emberek esetében, minden más esetben a Gray-t. A két mértékegység értéke különben azonos. Aztán persze kiderült, hogy az egységek kényelmetlenül nagyok, ezért a gyakorlatban a „mSv” és a „µSv” egységeket használják. Most vizsgáljuk meg, a radioaktív sugárzásnak milyen az élettani hatása. Vagyis, mi történik az emberrel radioaktív besugárzás esetében. A radioaktív vagy ionizáló sugárzás hatására az érintett sejtek rendszerint elhalnak, vagy oly módon deformálódnak, hogy évekkel később rákosodáshoz vezetnek.  A tapasztalat szerint minél inkább szaporodik egy sejtcsoport, annál érzékenyebb a sugárzásra. Éppen ezért a legkönnyebben elhalóktól haladva az érzékenységi sorrend a következő: őssejtek, vérképzők (lép, csontvelő, limfocita ganglion), ivarmirigy, bőrszövet, bélhártya, kötőszövet, izom- és végül az idegsejtek. Általános tájékoztatásként elmondható, hogy ember esetében a halálos dózis 4000 mSv. Számtalan kísérlet azt mutatta, hogy minél egyszerűbb egy élőlény, annál inkább áll ellen a radioaktív sugárzásnak. Például a rovarok akár százszor nagyobb dózist is kibírnak, mint az ember, a mikrobák pedig még ennél is többet. Csakhogy mi ez a „kibírni”? Elsőnek be kell vezetni a LD50 fogalmat, ami egy angol kifejezés (lethal dose for 50%) rövidítése. Ez akkora dózist jelent, aminek hatására az egy fajhoz tartozók 50 százaléka meghal (50 százaléka viszont életben marad). Ez tehát egy határérték. Ilyen dózis hatására az ember vagy majdnem meghal, vagy éppen hogy nem éli túl. Az LD50-t nem szokták kitenni, de természetszerűen minden adatnál ezt kell érteni. Tehát, az ember számára 3000 mSv a halálos dózis (és most jön az apró betű), abban az esetben, ha ezt egy adagban kapja. Egészen más a helyzet, ha egy ilyen dózist nem egyszerre, hanem mondjuk három év alatt kap meg, napi egy ezrelék formájában. Ilyen esetben a halálos adag az előzőnek a kétszerese. {Ha elveszünk a mértékegységek között, akkor gondoljunk a következő analógiára. Kint vagyunk a szabadban és esik az eső. A lezúduló eső mennyi­ségét Becquerellel, hogy mennyi eső esik ránk, azt Gray-jel, hogy mennyire leszünk nedvesek, azt pedig Sievert-tel mérjük.} De a dolog nem ilyen egyszerű. A halálos dózis természetszerűen megöli az embert, csakhogy ilyenre szert tenni nem lehet, legalább is háború vagy katasztrófa nélkül nem. A nem halálos dózis pedig egy teljes külön történet, mert ilyen esetben nem a sugárzás öl, „mindössze” a hatása.  A radioaktív sugárzás ugyanis a sejtekben olyan elváltozást hoz létre, ami évek múltán (mondjuk 3…30 év között) rák kialakulását okozza. De a történetnek még mindig nincs vége, mert nem mondhatjuk, hogy a kis dózis 30 év múltán, a nagy dózis már 3 múlva is okozhat rákot, mert ez csak körülbelül igaz. A rák kifejlődéséhez hajlam is kell, tehát az egyik emberben viszonylag alacsonyabb radioaktív besugárzás után is kifejlődik, míg a másiknál nem. Ezen kívül a rák kialakulását több, egymástól független hatás is előidézheti, amelyek összeadódnak. Vegyünk egy elméleti példát. Egy adott dohányos az adott napi cigaretta elszívása mellett mondjuk 40 év után kapott volna tüdőrákot, de mivel az atomiparban dolgozott, ahol a megengedett heti 50 mR azaz milli-Röntgen  (akkor még ebben mérték) sugárdózist is kapott 3 éven át, így a rák 40 helyett 20 év után fejlődött ki.]

Folytatva a jód mizériát, a helyzet a következő. Atomreaktor balesetnél jelentős radioaktív jód kerül a levegőbe, ahonnan lehull, és a növények felszívják. Tudni kell, hogy egy elem radioaktív izotópja vegyi értelemben semmiben se különbözik a közönséges atomtól. Így aztán a radioaktív jód (is) megtalálja útját a mezőgazdasági terményekbe és a legelésző tehenek közbejárásával a tejbe és a tejtermékekbe is. Ezeket elfogyasztva bekerül az emberi szervezetbe és beépül a pajzsmirigybe, mert ez a szervünk imádja a jódot. Így tehát a radioaktív jód bent van a szervezetünkbe, és mint jól nevelt radioaktív izotóphoz illik a felezési idejének megfelelően egy-egy atom felbomlik és kiereszt magából egy ionizáló b-sugarat, ami a környezetében megöl egy sejtet. Természetesen sok jód atom felbomlása sok sejtet öl meg. Mi következik ebből? 1) A radioaktív jód nem kerül be azonnal a szervezetünkbe, csak hetek, de inkább hónapokkal később. Tehát teljesen értelmetlen most elkezdeni zabálni a jódkészítményt. 2) Elkerülhetjük a jód izotópot, ha az élelmiszerünket „tiszta” területről szerezzük be. Tiszta terület pedig az, ahol jelentős mennyiségű radioaktív jód nem jön le az égből. Miért véd meg minket a jód? Azért mert, ha 50-szer több jódot veszünk magunkhoz, mint amennyi jód az élelmiszerünkben van, akkor (ha minden második jód atom radioaktív) A rengeteg jódnak csak tört része kerül be a pajzsmirigybe és annak csak 1 százaléka lesz radioaktív. Sajnos a jódpirulák más radioaktív veszélytől nem óvnak meg. Magyarországon pedig a japán radioaktivitástól nem kell félni, mert tényleg nagyon messze van. Ezen kívül a jódnak két radioaktív izotópja van, a 129 és a 131 atomsúlyú. Az első bomlási felezési ideje 15 millió év, de szerencsére ebből van a sokkal kevesebb. A másodikból több van, de ennek a felezési ideje csak 8 nap. Általános szabály, hogy egy adott radioaktív anyag felezési idejének a nyolcszorosa jelenti azt az időt, ami után a veszély közel nullára redukálódik. Jód 131 esetében ez tehát durván 2 hónap.

__________________________________________________
__________________________________________________
__________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(436) A hatodik érzékszerv

Tibor bá’ online

~q191Egy cunami érkezése előtt a madarak elrepülnek. Földrengés előtt a kutyák kiszaladnak az épületből. Bankárok eladják a részvényeiket közvetlenül az index zuhanása előtt. Mi ez? Szerencse, védangyalok sugallata, véletlen? Dehogy! Minden egyes esetben a környezet apró, de nem jelentéktelen megváltozása. Piciny árulkodó jel, aminek hatalmas hatása lehet. Állatok esetében velük született adottság. A bankár esetében a sok éves  tapasztalat tudat alatti működése. — és neked nincs hatodik érzékszerved? Oda se neki, vegyél egy kutyát és figyeld a viselkedését. Tanuld meg tőle, hogyan kell hallgatni a hatodik érzékszervünkre. Figyeld a társadalmi mozgásokat, ahogy a kutya figyeli a te viselkedésedet. Soha nem fogod megérezni a közelgő földrengést, de ki tudsz magadban fejleszteni egy hatodik érzékszervet a társadalmi események érzékelésére. Meg tudod állapítani, hogy órákon belül a tömeg ellepi a bankokat, hogy kivegye a pénzét.

Vissza a kutyához. A kutya az ember legjobb barátja, de a kutya nem ember, hanem állat. A kutya nem érti az emberi nyelvet, de lesi a gazdája gondolatát. Tudatosan ki akarja találni mit akarsz tőle, mit tegyen. Megtanulja a gazdájának a szokásait. Tudja, ha nyúl a fogas felé, akkor séta következik. Ha délfelé megcsörren a zacskó a kamrában, akkor kutyatáp várható.  Ezt kell megtanulni.

Az átlagemberek (főleg a férfiak) nemigen törődnek a környezetükkel. Alig tűnik fel nekik bármi. Ha ezen változtatni tudsz, akkor szép lassan kialakul egy hatodik érzékszerved. Figyeld meg az emberek viselkedését. Ha szerdán felemelik a benzin árát 6 forinttal, akkor kedden este a benzinkutaknál hosszú sorok állnak. Megfordítva, ha a benzinkútnál nagy a tömeg, akkor holnap emelik a benzin árát, csak nem figyeltél a hírekre.

Az előbb azt írtam, hogy „főleg a férfiak”. A nők sokkal figyelmesebbek. Évezredek alatt megtanulták, hogy a legapróbb jeleket is dekódolják, szükségük volt rá. Ez a képességük ma is megvan, de sose fogják neked elárulni, ha nem kérdezel rá, nem kéred ki a segítségét, hogy ha a „női ráérzés”, a „hatodik érzékszerve” súg valamit, akkor közölje veled. Te pedig ne nevesd ki, ne nézd le, hanem foglalkozz vele komolyan. Lehet, hogy téved, de sokkal  valószínűbb, hogy „megérzett” valamit, valami szokatlant, valamit aminek nem kellene ott lenni.

Ez az a képesség, ami megtanulható, ha fordítasz rá figyelmet. És, ha észlelsz valami szokatlant, akkor gondolkozz el rajta. A hipermarket polcai mindig teli vannak. Nem véletlenül, erre vannak utasítva a polcfeltöltők. A vevők a teli polcról szeretnek leemelni árut. Ha valami nincs feltöltve, egyre csak fogy, annak kell lenni okának. Péntek délután rendszerint nagy a gépkocsi forgalom. Ha péntek délután van és mérsékelt a forgalom, akkor annak kell lenni okának. Gondolkozz, próbálj rájönni mi van. Még az átkosban, ha pénteken a cukros-polc üres volt az önkiszolgálóban, vasárnap  bejelentették, hogy holnaptól drágább lesz a cukor. Vajon honnan tudták előre az emberek? Tapasztalati tény, hogy nem az a fontos, amivel a média eláraszt, hanem az, amit elhallgat. Közbeszúrom: Pár hete az esti TV hírek közúti balesetekkel és apró bűntényekkel van tele a legapróbb részletekig. Valóban hírértékű eseményről nem számolnak be. Mi lehet az oka. A hétvégén hárman haltak meg az M5-ön, de hogy Tunéziában a rendőrség a tüntetők közé lőtt és több, mint 50 halott  van, az nem kerül a hírek közé. Miért nem számol be róla a TV? Nem fogok súgni. Gondolkozz el rajta. Én észrevettem a változást, vedd te is észre. Figyelj. Nézd meg mindennap az Interneten a dollár árfolyamát, a forintét, mennyi az arany ára és a nyersolajé. Tedd be a kedvenceid közé azokat  a  szájtokat, amelyek ilyesmikkel foglalkoznak. Figyeld a hírportálokat, de ügyelj arra, hogy megbízható legyen. Sok az információ, ki kell szűrni a kis értékű szenzációkat. Ne légy közömbös semmi iránt. Érdekeljen minden, de ne tömd magadba az értelmetlen adatokat (hány gólt rúgott múlt héten a Fradi) Ha figyelmes vagy és koncentrálsz előbb vagy utóbb ki fog benned fejlődni egy „hatodik érzékszerv”, aminek belátható időn belül igen nagy hasznát fogod venni.

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(1592) Termonukleáris robbanás Budapest felett

Tibor bá’ online

 

~q140A Bulletin of the Atomic Scientists (aki nem hallott volna róla) nevű folyóiratot a II. világháború végén alapították olyan fizikusok, akik részt vettek az amerikai atombombát előállító Manhattan Projektumban (amit később Hirosimára és Nagaszakira ledobtak), és úgy gondolták, hogy a bombát nem lett volna szabad életre kelteni. A Bulletin mögött álló tudósok szakértelme megkérdőjelezhetetlen. A Bulletint azóta is életben tartják, és iparkodnak hatni az elit lelkiismeretére. 2004-ben a Bulletin leközölt egy cikket a következő címmel: What would happen if an 800-kiloton nuclear warhead detonated above midtown Manhattan? Magyarul: mi történne, ha egy 800 kilotonnás nukleáris eszközt felrobbantanának Manhattan felett? Ezt a cikket lefordítottam magyarra, és átfordítottam Budapestre: Mi történne akkor, ha egy 800 kilotonnás (Jövőnk kedvenc töltete) nukleáris eszköz felrobbanna a Clark Ádám téren lévő O kilométerkő felett, 1600 méter magasságban, ami a maximális pusztítást eredményezné? — Első megjegyzésem, hogy a robbanás hatása igen nagymértékben függ elsősorban a levegő nedvesség tartalmától, vagyis a légköri viszonyoktól, legegyszerűbb ezen átlépve egy átlagos esetre méretezni.

Hogy érzékelni lehessen az esemény méretét, arra kell gondolni, hogy a robbanás első pillanatában a bomba anyagának a hőmérséklet kb. 100 millió °C, ami persze elképzelhetetlen.

Az első „esemény”, hogy kezdetben egy igen gyorsan terjedő (minimum 500 km/másodperc), túlhevített levegőből álló tűzgömb jön létre, ami hatalmas nyomást fejt ki a környező légkörre. Ebből lesz az úgynevezett lökéshullám, ami hasonlít a jól ismert háborús légnyomásra, csak annál sokkal erősebb, és tovább tart.

Az első másodperc végén a tűzgömb átmérője durván másfél kilométer. Ekkorra a hőmérséklete már „csak” kb. 10.000 °C, ami a Nap felszín hőmérsékleténél durván 4000 °C-al magasabb. Ez a tűzgömb közvetlenül a robbanás után a Nap fényének tízezerszeresét sugározza egy tört másodpercen át, ami elég arra, hogy minden éghető anyag lángra lobban egy 9-10 km sugarú körben. Tehát: Északon a Római partig; Délen Budafokig; Keleten az Őrs vezér térig, Nyugaton pedig Budakesziig. Ez azt jelenti, hogy ezen hatalmas, kb. 250 km2 területen minden lángokban fog állni. Budapest, beleértve a budai hegyeket, egy hatalmas lángtengerré válik. Ezen területen belül a megmenekülés reménytelen, mert ugyan a belobbanást egy belső szobában, vagy pincében át lehet vészelni, ahol viszont néhány perccel később bekövetkezik a megsülés, oxigén hiányos megfulladás, a lökéshullámról nem is beszélve (lásd később). — Az iszonyatos hőtől (Az égés maga kábé 30-szor több energiát szabadít fel, mint maga a hidrogénbomba) kialakul egy igen erőteljes kéményhatás, vagyis a forró levegő és égéstermék felfelé áramlik, míg alul beszívja a hideg levegőt körülbelül 500 km/ó sebességgel, ami meghaladja a hurrikánoknál tapasztalt maximumot. Egy ilyen erejű „szél” mindent magával ragad, mindent beszív az infernóba. Minden alatt azt kell érteni, hogy például a Római parton található 100-150 éves fákat is kiszakít a földből és repíti be a tűzfészekbe.

A tűzgömb alatti terület, vagyis Pest és Buda belső részén, körülbelül 3 kilométeres körzetben az épületek elporladnak, fémek megolvadnak, majd kialakul egy 1200 km/h (!) erejű „szél”, ami jóval távolabb álló épületeket is romokba dönt.

Öt kilométerre a nullponttól (angolul = ground zero), például Zuglóban, ha épület takarásában vagy, tehát közvetlen sugárzás nem ér, nyertél 12-14 másodpercet. Ugyanis ekkor ér oda a kábé 3 másodpercig tartó lökéshullám, ami közel 500 km/h szelet jelent. Ez minden mozdítható tárgyat elrepít, amit ember nem élhet túl.

Nyolc kilométerre a nullponttól, mondjuk Újpest határában a tűzgömb fénye 600 Nap fényével egyenlő, a lökéshullám ereje pedig 150 km/h körül lesz, ami jelentős épületkárokat okoz.

Tíz kilométerre a nullponttól, például Mátyásföldön a tűzgömb még mindig 300 nappal lesz egyenlő, ez a szabadban lévő embereken harmadfokú égést eredményez.

Tizenöt kilométerre a nullponttól, például nálunk Pilisborosjenőn a fény 100 Napéval lesz egyenlő, ami a szabadban lévő embereken másodfokú égési sebeket okoz. A lökéshullám 36 másodperccel később fog megérkezni, még mindig elég erős ahhoz, hogy ajtókat, ablakokat tépjen fel.

Néhány tíz perccel a robbanás után 10 kilométeres körzetben minden égni fog kábé 300 km2 területen. A tűz 3-6 órán át fog tombolni megközelítőleg 250 °C levegő hőfok mellett. Az nyilvánvalóan világos, hogy ez túlélhetetlen, még akkor is, ha a robbanáskor valaki a ház pincéjében tartózkodik. Biztonsággal kijelenthető, hogy 15-16 kilométeres körzetben nem marad túlélő, Délen Érd-Szigetszentmiklós vonaláig; Északon Budakalászig; Keleten Cinkotáig; Nyugaton Pátyig.

Ellentétben Jövőnk állításával néhány órán belül számolni lehet radioaktív hulló porral (angolul = fallout), ami egy másik történet.

Hogy adjak valami tanácsfélét is. Observernek abban tökéletesen igaza van, hogy egy termonukleáris robbanás túlélése a szerencse kérdése. Ha túlélted, elkezdhetsz gondolkodni, hogyan tovább. Mivel segíthetsz be a szerencsédnek? A robbanás pillanatában jó helyen tartózkodsz, tehát a tűzgömböt nem látod, de visszavert irtózatos fényéből rögtön tudod miről van szó. Szerencsés esetben a nullponttól minimum 10 km-re vagy. A lökéshullám hozzád fog érni kb. 20-22 másodperc alatt. Ennyi időd van, és nem több. Nem rohangálhatsz a gyerekeid után, nem keresgélheted a feleségedet, mert erre nincs időd. A lökéshullám mindent összetör, beleértve az ablaküvegeket is, ami után a lőfegyver sebességével száguldó üvegszilánkok darabokra tépnek, mintha közvetlen közelről sörétes puskával találnának el. Egyetlen megoldás létezik, felkapsz egy pokrócot és azzal együtt bebújsz az ágy alá, vagy ezzel egyenértékű masszív tárgyba. A pokróccal pedig elzárod a bebújási rést. A kb. 3 másodpercig tartó nyomás után, némi szünet jön, majd megindul a szívó hatás. Csak ennek elmúltával jöhetsz elő rejtekhelyedről. Körülnézel, és azt fogod mondani, kár volt túlélni a robbanást.

Még egy tanács. Ha menekülés mellett döntesz, akkor menj szélirányba, ami Magyarországon általában északnyugat, így kevesebb radioaktív sugárzás ér. Abban az esetben, ha a robbanás tőled északnyugat irányban van, akkor oldal irányba, tehát délnyugat vagy északkelet irányba kell menekülnöd.

________________________________________________________
________________________________________________________
_______________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(1497) Hol legyünk összeomláskor?

Tibor bá’ online

 

~q400Teljesen mindegy mi omlik össze, mikor és hogyan, a lényeg a borítékolható pánik. A kérdés, hol legyünk?

Az összeomlás és a pánik legelső következménye az emberi szükségletek kielégítését célzó áruféleségek gyors elfogyása. Élelmiszer, higiéniai szerek, üzemanyagok…. Tehát a lényeg, hogy a polcról te vedd le az utolsó akármit, ne pedig az a pasi, aki 3 méterrel előtted jött be. Ebben az esetben a gyorsaság életbevágóan fontos.

Hogy gyorsabb legyél mint másik, annak előfeltétele, hogy jobban légy informálva a rendkívül gyorsan változó helyzetről. Mondjuk úgy, hogy a szomszédod, vagy a legjobb barátod a……. dolgozik és a belső információt, vagy a küszöbön álló döntést neked barátilag átadja, esetleg a sógorod átszól, hogy ezt hallotta nagyon komoly helyről. Ragozzam tovább?

Erre a posztra azért került most sor, mert eszembe juttatták, hogy a honlap látogatói között igen szép számmal vannak az ország határain kívül élők, akik pontosan tudják, de nem jut eszükbe a lényeg. Magyarországon „otthon” vagy, ismered a „dörgést”, nem te leszel azt utolsó, aki megtud valamit. Viszont ott, ahol élsz, te leszel az egyik utolsó. Ráadásul baj esetén a többségi társadalom minden esetben a külföldiek ellen fordul, néha hivatalosan is (a háború alatt évekre internálták a japán származású, amerikai állampolgárokat). És ne tévesszen meg, ha Kanadában élsz, vagy Németországban, a veled kedélyesen haverkodó munkatársad, vagy éppen a szomszédod, akiből „ezt nem nézted volna ki”, élesen ellened fog fordulni. Szar itt a helyzet, de itthon itthon vagy, ott sose leszel otthon.

______________________________________________________________
______________________________________________________________
___________________________________

Éljetek a lehetőséggel

Jancsika vendégposztja – EHEC

Az Ebola átjött Európába. Ez egy újabb

figyelmeztetés számunkra, hogy a közelgő

veszedelmek közé felvegyük a fertőző

betegségeket is, ami viszont megköveteli,

hogy tisztába legyünk az antibiotikumok

hasznosságával. Ezért döntöttem úgy, hogy

Jancsika posztját újra felteszem.

 

 

Kezdjük az alapoknál: Antibiotikumok.

Ma a klinikai gyakorlatban 12-féle antibiotikumot használunk. Az alábbiakban röviden áttekinteném őket, felsorolva a hatásmechanizmust és az adott csoportban néhány gyakoribb hatóanyagot.

1. Penicillinek: Ez az egyik legrégibb fajta antibiotikum típus. A penicillinek közös jellemzője, hogy a baktérium sejtfalszintézisét gátolják. A baktériumok (mármint a sejtfallal rendelkezők – pl. a Mycobacterium tuberculosisnak, a TBC kórokozójának nincs sejtfala, így nem hat rá a penicillin) a sejtfalukat folyamatosan átépítik, a penicillin, és a hozzá hasonló antibiotikumok meggátolják a sejtfal felépítését, viszont nem gátolják a lebontását, így a baktérium gyakorlatilag saját maga bontja le a saját sejtfalát, majd sejtfal hiányában egyszerűen „kipukkad”, mivel a membránja (sejthártyája) nem elég erős, hogy elviselje a külvilág ozmotikus nyomását. A penicillinek (és még számos más fajta antibiotikum, erről később) közös jellemzője, hogy ún. béta-laktámok, a felépítésükben központi szerepet játszik egy úgynevezett béta-laktám gyűrű. Ez egy négy atom által alkotott gyűrű, ami extrémen instabil, ezért viszonylag könnyen lebontható. A penicillinek elleni rezisztencia egyik legfontosabb része a béta-laktám gyűrű bontása, ezt a baktériumokban az ún. béta-laktamáz enzimek végzik. Ennek több típusa ismert, az újabb béta-laktamázok a korábbi enzimekre még ellenálló újabb béta-laktám antibiotikumokat is tudják bontani – ez ún. szuperrezisztencia. Az első, VALAMENNYI béta-laktámot bontani képes baktérium az Új Delhi baktérium volt (erről volt szó a kommentek között), ez nem azt jelenti, hogy MINDEN antibiotikumra rezisztens a baci, csak a minden béta-laktám gyűrűt tartalmazó antibiotikumra – szóval itt a sajtó ferdített egy kicsikét, amikor általános, mindenre kiterjedő rezisztenciáról beszélt.

A penicillineknek öt altípusa van:

A. Benzylpenicillinek (pl. Benzylpenicillin)

B. Orális penicillinek (pl. Penicillin V vagy más néven Phenoxymethylpenicillin)

C. Beta-laktám rezisztens penicillinek (pl. Methicillin, Flucloxaxillin)

D. Széles spektrumú penicillinek (pl. Amoxicillin, Ampicillin)

E. Béta-laktám rezisztens penicillinek, melyek a Pseudomonas fajok ellen is hatásosak (Pl. Piperacillin)

2. Béta-laktamáz gátlók: Ezek olyan vegyületek, melyek gátolják a bakteriális béta-laktamázokat. Önmagukban nem hatásosak, csak más béta-laktám antibiotikumokkal kombinálva érnek valamit. Tipikus képviselő: Klavulánsav. Általában penicillinekkel kombinálva adják őket, tipikus példák:

Augmentin (Amoxicillin + Klavulánsav)

Tazocin (Piperacillin + Tazobactam) – Angliában ez a leggyakrabban adott széles spektrumú antibiotikum-kombináció

Unacid (Ampicillin + Sulbactam) – ezt meg a németek szeretik a legjobban.

Piperacillin + Sulbactam – ezt is a németek szeretik inkább a Tazocin helyett.

3. Cephalosporinok: A cephalosporinok szintén béta-laktám gyűrűt tartalmazó antibiotikumok (vagyis béta-laktámok), melyek azonban az antibiotikumok egy újabb generációját képviselik, mint a penicillinek. Ebből következően a „klasszikus” béta-laktamázok nem hatnak rájuk, vagyis rezisztensek a rezisztenciával szemben. Viszont sajnos az újabb béta-laktamázok gond nélkül lebontják őket (pl. a kommentekben már említett „Új Delhi” szuperbaktérium enzime, illetve, bizony, az új EHEC enzime is).

A cephalosporinoknak összesen nyolc osztálya van, 5 parenterális (tehát csak intravénásan adható), és 3 enterális (tehát szájon át is adható), ezeket most nem sorolom fel, tipikus képviselője ennek az osztálynak a Ceftriaxon és a Cefuroxim.

4. Imipenemek: Ezek az antibiotikumok szintén béta-laktámok, de megint csak egy újabb generáció. Konkrétan a legújabb, sajnos már erre is van rezisztencia (EHEC is tudja bontani őket). Tipikus képviselőjük a Meropenem és az Imipenem. Ezeket nagyon súlyos fertőzésekben szokták adni, ha a korábban már felsorolt készítmények csődöt mondtak, vagy ha a tenyésztésben kiderült, hogy a baktérium rezisztens más béta-laktámokra (de erre nem).

Most pedig következzenek a nem béta-laktám antibiotikumok:

5. Cyclinek: A cyclinek a bakteriális fehérjeszintézist gátolják, azzal a mechanizmussal, hogy kapcsolódva a baktérium riboszómájához, gátolják a bakteriális tRNS kötődését a riboszómához, vagyis gyakorlatilag meggátolják, hogy a soron következő aminosav kapcsolódjon a szintetizált proteinlánchoz. Tipikus képviselőjük: tetracyclin és a doxycyclin. Az angolok ez utóbbit tipikusan COPD-s betegeknek szokták adni, akiknek a tüdejében valami olyasmi tenyészett ki, ami már multirezisztens, viszont gyorsan, tenyésztési eredmény nélkül kell „irtani” – mire a tenyésztés megjönne, megfulladna a beteg.
6. Makrolidek: A makrolidek szintén bakteriális fehérjeszintézis-gátlók, szintén a tRNS-en hatnak, de máshogy, mint a cyclinek, voltaképpen meggátolják, hogy a tRNS-hez kapcsolódó aminosav leváljon arról, és kapcsolódjon a szintetizált fehérjerészhez. Tipikus képviselőik: Clarithromycin (Klacid), Erythromycin, Roxithromycin. A németeknél közkedveltek a makrolidek Unaciddal kombinálva a COPD-s betegeknél, hasonló logikával, mint az angolok a doxycyclint.
7. Metronidazol: Ez egy érdekes vegyület. A metronidazol anaerob (vagyis oxigénmentes) környezetben olyan töredékekre bomlik, amik nagyon mérgezőek – viszont oxigén jelenlétében ártalmatlan részekre bomlik el. Ennek köszönhetően a metronidazolt általában anaerob (vagyis oxigén jelenlétében NEM szaporodó) baktériumok ellen szokás adni. Tipikus felhasználási terület a Clostridium difficile fertőzés, illetve az aspirációs pneumonia (ez az az eset, amikor a beteg aspirálja, vagyis a légútaiba szívja a saját hányadékát).
8. Fólsav-antagonisták: Ezek olyan vegyületek, amik „úgy néznek ki”, mint a fólsav, de mégse azok. A baktériumoknak – akárcsak az emberi sejteknek – fólsavra van szükségük a sejtosztódáshoz (a DNS megkettőzéséhez), de, ellentétben az emberrel, többnyire képesek maguknak előállítani a fólsavat. Ezek a vegyületek ugyanolyan vagy még nagyobb affinitással kötődnek a fólsavat hasznosító enzimekhez, mint a fólsav, de gátolják az enzim további működését. Ez az ötlet egyébként a vírusterápiában is jóformán az egyetlen működő ötlet, ott a DNS felépítéséhez szükséges nukleinsavakat helyettesítik olyan vegyületekkel, amik beépülve meggátolják a vírus RNS vagy DNS molekuláinak a további megkettőzését (a legtöbb HIV elleni gyógyszer pl. ezen az elven alapul). A csoport tipikus képviselői a szulfonamidok, ezek tulajdonképpen régebbi antibiotikumok, mint a penicillinek (már a második világháború elején is voltak ilyenek, a penicillin ugye 1945-ös). Hatóanyagok: Trimethoprim, Sulfamethoxazol – illetve ezt a kettőt manapság kombinációban szokás adni, Co-Trimoxazole (Cotrim) néven. Húgyúti fertőzésekben szokás adni őket.
9. Aminoglykosidok: Az aminoglykosidok pontos hatásmechanizmusa a mai napig nem ismert teljesen. Tudjuk, hogy gátolják a sejtfalszintézist, gátolják a fehérjeszintézist, de hogy pontosan hogy, azt nem lehet tudni. Tipikus képviselők: Gentamycin, Streptomycin és Tobramycin.

10. Fluoroquinolonok (Giráz-gátlók): Egy viszonylag új csoport, a baktériumok DNS-szintézisét gátolják azáltal, hogy az ún. bakteriális girázokat gátolják, ezek a DNS megkettőzésében részt vevő bakteriális enzimek. Négy generációjuk ismert, mindegyikhez csak egy-egy képviselőt írok:

A. Nofloxacin – ide tartozik a Tibor bá által említett nalidixin sav is, ez a LEGELSŐ szintetikus fluoroquinolon
B. Ciprofloxacin – a leggyakrabban használt giráz-gátló
C. Levofloxacin (Tavanic)
D. Moxifloxacin (Avalox)
NAGYON FONTOS: az EHEC ÉRZÉKENY a giráz-gátlókkal szemben (az újabbakkal szemben mindenképpen). Konkrétan most Németországban az az ajánlás, hogy ha MUSZÁJ antibiotikumot adni az EHEC-re, akkor giráz-gátlót érdemes adni. Erről bővebben lejjebb.
11. Lyncosamidok: Szintén a bakteriális fehérjeszintézist gátolják az tRNS gátlása révén (a tRNS idő előtti leválását okozzák a riboszómáról, még mielőtt az képes lett volna az aminosavat „célba juttatni”). Egyetlen, a klinikai gyakorlatban használt képviselőjük a Clindamycin.

12. Glycopeptidek: A legújabb (és legdrágább) típusú antibiotikumok. Egy fehérje- és egy szénhidrátlánc összekapcsolódásából állnak. A hatásmechanizmusuk: meggátolják a sejtfalszintézist, azáltal, hogy a sejtfal kezdeményeihez kapcsolódva meggátolják további láncok kapcsolódását, illetve a sejtfal megszilárdulását. Tipikus képviselőik: Teicoplanin, Vancomycin. ROHADT drágák.

Természetesen ezeken kívül is van még szép számmal antibiotikum (pl. a tuberkulózis elleni szerek, vagy a nitrofurantoin), de ezek a leggyakrabbak, illetve a legszélesebb hatásspektrumú szerek.

Akkor jöhet a következő fontos részlet: a HUS (haemolyticus uraemiás szindróma): Ennek a lényege, hogy a baktérium termel egy fehérjét, amely a vesében lerakódva károsítja a vese vérátáramlását, így tulajdonképpen gátolja a vesefunkciót. A károsodott ereken átlépő vörösvértestek ráadásul haemolizálnak (szétesnek), így a betegség két fő tünete a vesekárosodás és a haemolízis. A pontos patomechanizmussal most adósotok maradok, mert elég bonyolult, a lényeg: ha a baktérium szétesik, egyszerre nagy mennyiség szabadulhat fel a fehérjéből, vagyis a baktérium halálát okozó antibiotikus kezelés súlyosbítja, illetve kiválthatja a betegséget. A kezelése irányulhat egyrészt a bakteriális fehérje eltávolítására a véráramból (ún. plazmaferezis révén), illetve a veseműködés pótlására (dialízis), viszont nagyon fontos, hogy ha a baktérium nem esik szét, akkor jóval kisebb eséllyel van HUS, vagyis olyan antibiotikumot érdemes adni, aminek a hatására a baktérium nem pusztul el, illetve nem bomlik el a sejtfala. Na, ez egy hatalmas probléma az EHEC esetében, mert még ha találnánk is béta-laktámot, ami szétbontaná a baci sejtfalát, akkor se szabad beadni, mert a széteső baktériumból kikerül a fehérje, és kész a HUS. Pontosan ezért ajánlják most a giráz-gátlókat, ezek ugyanis csak a baktérium OSZTÓDÁSÁT akadályozzák meg, így a baktériumok nem szaporodnak tovább, a meglévőket megeszik az immunrendszer sejtjei, nincs HUS. Vagyis nem ANTIbiotikumokat, hanem Abiotikumokat érdemes adni – a többit pedig az immunrendszer sejtjeire bízni.

Következő kérdés: rezisztencia: A rezisztencia kialakulása tulajdonképpen valahogy úgy megy, ahogy Tibor bá mondja, viszont amit a nyolc fajta antibiotikumról ír, az sajnos hatalmas tévedés. Kezdjük azzal, hogy a nyolc nem is nyolc. A Tibor bá által felsorolt antibiotikumok:

Penicillin származékok

Tetracyclin

Nalidixin sav

Trimethoprim-sulfamethoxazol

Cephalosporinok

Amoxicillin / clavulanin sav,

Piperacillin-sulbactam,

Piperacillin-tazobactam

Ebből a nyolcból öt ugyanaz. Nevezetesen a Piperacillin, az amoxicillin penicillin származék, vagyis az első és az utolsó három egy és ugyanazon kategória, annyi a különbség, hogy az utolsó háromnál kombinációban van a penicillin egy béta-laktamáz gátlóval – melyre a baktérium béta-laktamáz enzimje sajnos valóban rezisztens. A cephalosporinok szintén béta-laktámok, vagyis szintén beleesnek a „szuper-béta-laktamáz” által kiváltott rezisztenciába – marad tehát a nyolc helyett 4 antibiotikum:

Pencillin származékok és cephalosporinok – helyesebb, ha úgy fogalmazunk: béta-laktámok Tetracyclin, Nalidixin sav, vagyis Fluoroquinolonok (giráz-gátlók), Fólsav antagonisták

A négyből az elsőre a baktérium maradéktalanul rezisztens. Ez tény, sőt, sajnos a legújabb béta-laktámokra, az imipenemekre is. A tetracyclinnel kapcsolatos rezisztenciával kapcsolatban nem foglalnék állást, lehet, hogy arra is rezisztens, nem tudom. A  fluoroquinolonokra nem áll a rezisztencia – pontosan ezért szerepel a mostani ajánlásban ez a csoport, lásd feljebb. A fólsav antagonistákra lehet, hogy van rezisztencia, de ez egy elég gyakori rezisztencia, nagyon sok E. coli típus rezisztens a fólsav antagonistákra.

Tehát voltaképpen maradt a nyolcból két rezisztenciánk, egy kétséges (fogadjuk el azt is rezisztenciának), és egy, amire biztosan nem áll a rezisztencia. Vagyis némi „jóindulattal” háromszoros rezisztencia. Nos, ez „nem olyan nagy durranás”, de mindenképpen figyelemreméltó. Ezenkívül ott van még számos más fajta antibiotikum is, amiről nem szól a poszt, szóval a fent felsorolt nyolc típus (ami valójában négy) korántsem az „összes” fajta antibiotikum. Nem is az a baj, hogy nem találnák szert, ami nem hat. Az antibiotikumok adása inkább a HUS miatt ellenjavallt, ezt fentebb szintén kifejtettem. No, de persze fennmarad a kérdés: hogyan válnak az antibiotikumok rezisztenssé? Ezt a kérdést már többen megválaszolták előttem. Az egyik probléma, hogy az emberek rengeteg antibiotikumot szednek, akkor is, amikor nem kellene. Egy kiadós kúra után azok a baktériumok maradnak meg az emberben, amikor rezisztensek az alkalmazott szerre, vagyis a következő alkalommal eleve olyan kórokozó jön, aminél már nem lehet ellőni „ugyanazt a viccet” még egyszer. Itt rettentően fontos az orvosok felelőssége is: nem egyszer láttam hallgató koromban, hogy az antibiotikum felírása pl. az alábbi metódus szerint történik: Köhög? Augmentin.

Csúnyán köhög? Clarithromycin. Ez rettentően rossz gyakorlat. Antibiotikumokat csak különösen súlyos kórházi esetekben szabadna „vakon” (azaz tenyésztési eredmény hiányában) felírni, és ott is csak akkor, ha a beteg állapota miatt nincs idő kivárni a tenyésztés eredményét (ami 4-5 nap minimum). Ezek után nem csoda, hogy kialakul a rezisztencia. A felelőtlen antibiotikum-adás hatására kb. 30 éve létezik az MRSA (Meticillin rezisztens Staphylococcus Aureus – emlékszünk még, a meticillin egy béta-laktamáz rezisztens penicillin), ami minden kórházi osztály RÉMÁLMA, ha bárhol kitenyészik, az azonnali záró fertőtlenítést jelent az egész intézményre (már ha kijön az ÁNTSZ), mivel az MRSA szepszist (MRSA vérbe jutását és elszaporodását) szinte reménytelen antibiotikummal kezelni. Hála az égnek a Staphylococcus aureus egyébként békés kis „állat”, jól megfér az emberrel, viszonylag ritkán okoz súlyos fertőzést. Az antibiotikummal nehezen kezelhető „szuper” baktérium tehát nem új, régóta köztünk van. Spanyolországban pl., ahol recept nélkül lehet számos antibiotikumot kapni, a lakosság kb. 2/3-a már MRSA-hordozó.

A másik fontos mechanizmus a kérdésben a már szintén említett állattenyésztés. Jelenleg a helyzet a következő: A teheneket – hogy több tejet adjanak – hormonokkal kezelik. Ezek hatására olyan mértékben fokozódik a tejelválasztásuk, hogy begyullad a tőgyük (ezt hívják latinul mastitisnek), ezt a baktériumok szinte azonnal felülfertőzik. Erre az állattenyésztők és a hormont gyártó cégek „megoldása” a RENDSZERES, FOLYAMATOS, ÉLETHOSSZIG TARTÓ antibiotikus kezelés, a folyamatosan kialakuló rezisztencia miatt újabb és újabb szerekkel. Kilószám nyomják a szerencsétlen állatokba az újabb és újabb antibiotikumokat, ráadásul váltogatva, hiszen a rezisztencia szinte azonnal kialakul. Csoda, hogy ezekben az állatokban multirezisztens törzsek fejlődnek ki? Egyáltalán nem. Ezt már jó 20-30 éve látni lehet, a vezető mikrobiológusok folyamatosan kiabálnak, hogy állj, NAGYON NAGY baj lesz, de persze süket fülekre találnak. És valóban, valaki már ezt is kifejtette, a legvalószínűbb, hogy az EHEC kifejlődött valamelyik tehén belében, aztán a tehén trágyáját rálocsolták valamilyen zöldségre – és máris kész a járvány. És hogy miért Németország? Nos, Hamburg Európa egyik legnagyobb kikötővárosa, az egész világról jön ide zöldség és gyümölcs, és a betegség valahonnan innen indult el, ezt mindenképpen tudni lehet. Valószínűleg ezért nem találják a pontos forrást sem: egy városban, ahol ennyi helyről ennyi minden jön be, lehetetlen beazonosítani, hogy honnan jött a kórokozó. Összeesküvés-elméletről szó sincs, ez egy előre látható, jósolható jelenség, az emberi hülyeség eredménye. De hogy az összeesküvés-elmélet híveinek is adjak egy jó ötletet: hogy a fenében van az, hogy az antibiotikumok állattenyésztésre annyira olcsóak, hogy egy 7-800 kilós állatot EGÉSZ ÉLETÉBEN lehet velük kilószám etetni, de emberi célra egy 7-8 napos kúra adott esetben több ezer euró? Az összeesküvés (ebben magam is hiszek) pontos részleteit az első posztomban olvashattátok. Itt valamit fontos leszögezni: nem állítom, hogy az antibiotikumokra való rezisztencia nem fontos probléma. RETTENTŐEN fontos probléma. Az EHEC viszont elsősorban nem ezért veszélyes, hanem a HUS miatt. És hogy mennyire? Nos, a jó hír, hogy hál istennek annyira nem. Lássuk a számokat: Eddig kb. 2000 esetről tudunk, ebből kórházi ápolásra szorult kb. 500, a halottak száma 28. Vegyük figyelembe, hogy az esetek jó része valószínűleg felderítetlen marad, hiszen az EHEC elsősorban hasmenést okoz, ha egyáltalán okoz valamit, márpedig nem mindenki megy hasmenéssel orvoshoz, illetve nem minden hasmenéses betegtől vesznek székletmintát tenyésztésre. Összehasonlításképpen Németországban a szezonális influenza miatt évente kb. 2.900.000 ember megy el orvoshoz, ebből 1,5 milliót kórházban kell ápolni, és kb. 4000 hal meg. Ezzel összehasonlítva az EHEC egy lepkefing, vagyis aki a német egészségügy összeomlását vizionálja, azt sajnos ki kell ábrándítsam. A fertőzés most már lecsengőben van, vagyis sokkal több áldozat valószínűleg nem lesz. Emberről emberre való terjedést eddig nem sikerült bizonyítani.

Az Ebolával kapcsolatban nincs közelebbi információnk. Addig is mindenki saját belátása szerint járhat el. Akinek nehézsége lenne bármilyen antibiotikum beszerzésével kapcsolatban, az jelezze felém.

_____________________________________________________
_____________________________________________________
__________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(1257) Rühesség

Tibor bá’ online

 

~00000Ez a poszt “rendelésre” készült, és bár erről már volt szó (VM-159), a téma fontosságára való tekintettel újra előveszem.  Háború, forradalom, gazdasági vagy/és társadalmi összeomlás/felfordulás, szóval rendkívüli helyzetekben meg szoktak jelenni a paraziták is. Ezek legkellemetlenebbje és a legnehezebben kiirtható a rüh. Nem árt, ha rendezett körülmények között felkészülsz rá, főleg mert az ellenszer (Novascabin) viszonylag olcsó (563 Ft.) és vény nélkül is kapható. Szóval, mi is az a rühatka?

A rühatka egy apró parazita (néhány tized milliméter) ami szemmel éppen, hogy nem látható. Belefúrja magát a bőr hámrétegében és ott él, szaporodik, terjed. Tulajdonképpen nem okoz nagy bajt, de iszonyatosan viszket, képtelenség megállni a vakarózást, és így az ember önmaga vakarja ki az elsebesedést, ami egészen kellemetlen is tud aztán lenni, főleg mert el is fertőződhet, amihez persze a rühatkának semmi köze.

A rühesedést kizárólag embertől lehet elkapni testi érintkezés útján (bár ruhacserével se lehetetlen). Igen, van rühes állat is, de az nem ember specifikus rüh, tehát nem elkapható. Az átmászott rühatka tünetet minimum 2 hét után okozhat csak, így ha egy családba valaki felszedi, akkor mire a tünet jelentkezik, az egész család rühesnek tekinthető, és egyszerre kell kilábalniuk belőle. Hogyan?

Vattába itatott Novascabinnal minden családtagot le kell kenni tetőtől talpig és nem szabad lemosni 12 órán át. Közben az összes ruhadarabot és ágyneműt ki kell forró vízben mosni. 12 óra után le lehet fürödni. A fej bekenése felesleges, mert a rüh oda nem megy. Hová? Az atkák nem hülyék, elsősorban a zsenge bőrt kedvelik. Tehát ujjak között, mellbimbó környékén, de persze átterjednek minden hová. Az ujjak közötti viszketés szokott lenni az első jelzés. A biztonság kedvéért érdemes a lekenést két héttel később az egész családnak megismételni.

Fontos, a rühesedés magától nem múlik el. Antibiotikum nem hat rá. nagyon fontos, hogy legyen otthon tartalékban Novoscabin. Régebben kénvirágot kevertek össze sertészsírral, és azt kenték a bőrre. Ez a „gyógymód” primitív, de ínséges időkben jól jön, ha tudtok róla.

Érdemes még megemlíteni a ruha és hajtetűt (bár erről már volt szó). A hajtetűtől a legegyszerűbb megszabadulás a kopaszra nyírás, ha más megoldás nem lehetséges. A ruhatető általában a derék környékén van, ahol jó meleg és enyhe ruhaszorítás tapasztalható. Ezektől igen könnyű megszabadulni fizikai úton. Kellő higiénia mellett az átmászott tetűt este, vetkőzéskor észre lehet venni. Persze, ha egy katona, vagy hadifogoly heteken át nem vetkőzik le, akkor ez nem megoldás, de pontosan ilyen körülmények között terjed a tetű.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(796) Fukushima egy ketyegő időzített bomba

Tibor bá’ online

 

Ahogy telik az idő, egyre jobban rájövünk, hogy már megint át lettünk verve. A mainstream médiában megjelenő cikkekből az jön le, hogy a Fukushima „baleset” majdnem olyan rossz, mint Csernobil volt. Miközben a valóság az, hogy sokszorosan rosszabb. A hivatalos japán jelentés pedig kihangsúlyozza, hogy „vannak még kihívások, de minden ellenőrzés alatt áll. A legrosszabbon már túl vagyunk.” Eközben a független szakemberek jelzik, hogy a japánok a tűzzel játszanak, mert az elhasznált fűtőelemeket még mindig a helyszínen tárolják, ami különösen a 4. Reaktornál kritikus, mert ott a halálos cézium-137 izotópból tízszer több található, mint amennyit Csernobil kilövellt a levegőbe. A tény szőnyeg alá söprésének oka az, hogy hasonló tárolási körülmények ebben a pillanatban is léteznek az USA területén, amelyek biztonságosságát nem kívánják megkérdőjelezni.

Ezzel a témával nem olyan nagyon rég foglalkoztam. Azóta több forrásból is vissza lettek igazolva a témák. A puszta adatok: Közvetlenül a cunami előtt a 4. Reaktor tározóját csordultig feltöltötték kimerült fűtőelemekkel, amelyek egy része egészen friss volt. Ez azért fontos megjegyzés, mert minél öregebb egy elhasznált fűtőelem annál kevésbé radioaktív, és minél frissebb, annál erősebben radioaktív. Ebből következik, hogy bár a cunami pillanatában a 4. Reaktor nem működött, mégis a pihentető medencéje komoly gondot okoz, ahol több fűtőelem található, mint az összes többi helyen együttvéve. Ráadásul a medence felett a szabad ég van, mert a tető lerepült.

A 4. reaktor blokk műhold felvétele 

A robbanástól maga az épület olyan mértékben rongálódott meg, hogy egy 7,5 erősségű földrengést egészen biztos nem bírna ki. Már pedig, ha a medence fala megrepedne, és a víz eltávozna, akkor az állandó hűtést igénylő födőelemek begyulladnának. Ha pedig begyulladnak, akkor nincs isten az égben, aki el tudná oltani, mert a ráöntött víz csak olaj lenne a tűzre. Az égési folyamat a vizet felbontaná és a benne lévő oxigént felhasználná. Egyetlen egy dolog történhet, az egész fűtőelem elég, miközben az összes radioaktív anyag felszáll az atmoszférába, ahonnan szétszóródna az egész északi féltekén. Arnie Gundersen, a Fairewinds főmérnöke szerint (ma a világon elismert, leghíresebb, független szakember) ha ez bekövetkezik, akkor a 350 km-re lévő Tokiót evakuálni kell. Ez a minimum, mert több cézium kerülne a levegőbe, mint amennyi eddig került a mai napig az 1950-ben kezdődő kísérleti robbantások óta, beleértve az összes atomkatasztrófát is. A céziumról pedig csak annyit, hogy a felezési ideje 30 év, tehát kb. 300 év kell ahhoz, hogy a cézium veszély elmúljon. Különben a cézium úgy viselkedik, mint a kálium, ezért a szervezetbe jutva az izmokba kerül, beleértve a szívizmokat is, ahol hihetetlen rombolást végez.

A vészhelyzet tehát komoly, a japán kormány ennek ellenére csigalassúsággal intézkedik. Ha nem lenne földrengés veszély, akkor a fűtőelemek eltávolításának jelenlegi tempója elfogadható lenne. De mivel nagyon komoly földrengésveszély van, gyorsan kellene cselekedni. Ennek ellenére a japán kormány csak most, az esemény után több mint egy évvel állt elő azzal, hogy építsenek a 4. Reaktor épülete köré egy védőfalat, amit a lehető leggyorsabban már rég meg kellett volna tenni, illetve a 4. Egység medence épületét

A fűtőelemmedence képe – bal oldali betét Arnie Gundersen portréja

(ami a fényképen is látható módon romokban „hever”) meg kellene erősíteni. Amit eddig tettek az kövek és homokzsákok felhalmozása 4. Reaktor (megmaradt) épülete körül, azzal a céllal, hogy az majd felfog egy esetleges újabb cunamit. A mérnökök szerint ez a fusizás nyilvánvalóan alkalmatlan arra, amire szánják.

Végül is, mi az, ami abszurd? Olyan vészhelyzetet tartanak fenn, most már több mint egy éve, aminek lényege, hogy egy 7,5 nagyságot meghaladó földrengésen múlik az emberiség léte. A megfelelő óvintézkedéseket már rég megtehették volna, de semmi érdemleges nem történt. A japán (és amerikai) politikusok vagy emberellenes örültek, vagy (és ez a valószínűbb) egyszerűen csak hülyék.

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel

(792) Langmár Gergely vendégposztja

Önellátás a Kárpát-medencében – villamos energia napelemmel

 

Az önellátás egyik oldala az energetikai függetlenség, amihez a napelemes áramellátás egy jó lépés lehet. Egy somogyi tanyán 6. éve használok egy napelemes energiaellátó rendszert, úgynevezett „sziget” üzemben, ami azt jelenti, hogy a villamos energia kizárólag napenergiából származik. Nincs, és egyébként nem is volt a környéken elektromos hálózat. Az eddig felgyülemlett tapasztalataimat szeretném megosztani mindazokkal, akik a hálózatoktól való elszakadás rögös útjára lépnének.

Kezdésnek vegyünk át néhány alapfogalmat! Milyen részekből áll, és hogyan működik egy napelemes rendszer?

A napelem: A napelem alakítja át a Napból érkező fényt villamos energiává. A ma legelterjedtebben használatos csoportosítás, a felhasznált félvezetők szerkezete és hatásfoka szerint beszélhetünk, monokristályos, 14-18%; polykristályos, 12-15%-os és vékonyrétegű, 5-8%-os napelemekről. A piacon bőséges méret és teljesítmény választékban, és rendkívül nagy árkülönbségekkel lehet napelemeket kapni. Mivel tudjuk, hogy a nap nem mindig akkor süt a legjobban, amikor nekünk a villamos energiára szükségünk lenne, valahogy tárolni kell az energiát, hogy rossz időben, este is használhassuk eszközeinket. Itt szeretném megjegyezni, hogy a napelemes rendszer használata sokkal tudatosabb hozzáállást kíván, mint amikor mindig, és mindenhol rendelkezésre áll az elektromos áram, a villanyórán keresztül.

Akkumulátor: Tehát a napelem által termelt áramot akkumulátorokban tároljuk, ehhez még szükséges egy töltésvezérlő berendezés is, amely a telepeket védi a túltöltéstől. Később szó lesz arról, hogy hogyan lehet a töltésvezérlőt elhagyni a rendszerből. Sok lelkes ember ilyenkor mindenféle jobb-rosszabb állapotú, olcsón beszerezhetőnek gondolt autó akkumulátort szeretne használni – mindjárt leszögezném, hogy ez nem járható út. Az autó akkumulátor nem olyan üzemmódra lett tervezve, mint ahogy egy napelemes rendszerben használjuk. Azt, hogy milyen és mekkora telepet kell beállítanunk, azt a tervezésnél kell meghatározni.

Inverter: Azaz áramátalakító, amely az akkumulátorokban tárolt egyenfeszültséget alakítja át az ismert hálózati áram feszültségére (230 V, 50 Hz). Egész kis rendszereknél, ha csak világítani, és kisebb eszközöket kell tölteni, pl. mobiltelefon, elhagyható az inverter, de mivel ezek az eszközök is széles teljesítmény, és ár tartományban kaphatók, érdemes betervezni. Az invertereknek is több fajtájuk van, az előállított váltófeszültség minőségében különböznek. Egy másik inverterféleség olyan felhasználónál használható, ahol van vezetékes áram, akkor ugyanis nem szükséges a napból érkező energiát akkumulátorban tárolni, mert lehetőség van az áram közüzemi hálózatba történő visszatáplálására. A visszatáplált energia mennyiségét mérik és időszakonként elszámolnak vele. Ez a lehetőség adott, de jelenleg az áramszolgáltatók, az állam, a minősítő intézetek, és az inverter gyártók huzakodását lehet látni. Az eredmény nem biztos, hogy a kisembernek fog kedvezni, az álláspontom szerint ez az út nem járható, főleg ha tényleg le szeretnénk szakadni a hálózatokról.

Fogyasztók: A fentiek a napelemes rendszer fő részei, de beszélni kell a különböző fogyasztókról, elektromos eszközökről, mert egy napelemes rendszerben nem úgy használjuk a fogyasztókat, mint azt a kényelmes hálózati áramnál megszoktuk. Első ilyen különbség mindjárt a világítás. Napelemes rendszernél szinte kizárólag LED-es világító eszközöket javaslok használni, elsősorban a nagyon kedvező hatásfok, kis méret, és hosszú élettartam miatt, valamint azért, mert a LED-eket közvetlenül az akkumulátorra, mint áramforrásra, köthetjük, így a világításhoz nem kell inverterteljesítmény. (Megjegyzem: igen drága teljesítményt beépíteni.) A mostanában erőszakosan ránk tukmált, ún. kompakt fénycsöveket, „energiatakarékos” égőket egyszerűen el kell felejteni, mint túlhaladott, drága és jelentősen környezetszennyező eszközöket.

A napelemes rendszer méretezése: A szükséges méret kiszámításához a villanyszámlánk adja a kiindulást, mégpedig úgy, hogy összeszámoljuk: mennyi kilowattórát fogyasztunk el egy év alatt? A másik fontos tudnivaló, hogy vajon menynyit fog termelni a rendszerünk? Ez sok mindentől függ. Függ a napelemek teljesítményétől, a tájolásuktól, dőlésszögüktől és nem utolsó sorban a napsütéstől. Mennyit termelhet például egy 1KW-os napelem rendszer egy évben Magyarországon, ahol a napsütéses órák száma 2000-2200 óra körül van? Januárban átlag 60 napsütéses óra, míg júniusban akár 300 óra is lehet. Számoljunk egy 60%-os korrekciós tényezővel (ami egy sok változó figyelembe vételével kapott, gyakorlati tapasztalatok által igazolt szám), mert a napelem teljesítménye derékszögben beeső, 1000W/m2 energiatartalmú napsütésre! Így körülbelül 2000 × 0,6 = 1200 órán át termel a napelem rendszerünk, ami 1 KW-os rendszernél 1200 kWh megtermelt energiamennyiséget jelent egy évben. Egy 2 kW teljesítményű napelem rendszer értelemszerűen a fenti dupláját, azaz 2400 kWh teljesítményt termel ugyanolyan körülmények között, egy 3 kW-os 3600 kWh-t, és így tovább. Ezt az adatot a villanyszámlánkkal összevetve megtudjuk, hány kW teljesítményű napelem rendszer esetén mondhatunk búcsút a villanyszámláknak.

Összegezve: Egy átlagos, éves lakossági fogyasztás 2500 kWh körüli, melyet 15-20 négyzetméter felületű napelemtábla már fedezni tud. Ennek bekerülési költsége 2,3 millió forint, de jó esetben pályázat is igénybe vehető hozzá, mellyel akár a beruházás 30-35%-a is megspórolható. Ez így jelentős összegnek mondható – ha a szokásos módon számolnánk ki, hogy mennyi idő alatt térülne meg egy ilyen beruházás, nem túl biztató érték jönne ki. Az ilyen számításoknál nem szokták figyelembe venni az áram árának hosszú távú alakulását, ami biztos, hogy meredeken növekvő tendenciát mutat, valamint az üzembiztonságot hálózati, erő művi, ill. időjárási okok miatt. Ha mindezeket komolyan mérlegeljük, akkor már egész másként súlyozhatók azok a tényezők, amelyeket egy egyszerű pénzügyi megtérülésnél nem szokás figyelembe venni. A teljes bekerülési összeget jelentősen csökkenthetjük, ha csak átnézzük az elektromos fogyasztóinkat, hogy mit lehet elhagyni (pl. TV), mit lehet ésszerűbben használni (pl. stand by eszközök), mit lehet lecserélni jobb hatásfokú eszközre (pl. LED-es világításra). Mindezt persze napelemes rendszer nélkül is érdemes megtenni. Ha már optimalizáltuk a fogyasztókat, tudatosabban használjuk az energiát akkor lehet kiszámolni, hogy tényleg mekkora teljesítményű rendszerre lehet szükségünk. Az eddigi tapasztalataim alapján egy rendszer kapacitását még jobban ki lehet használni, ha bizonyos fogyasztók egyidejű működését kizárjuk! A kényelmes hálózati áram mellet észre sem vesszük, ha egyszerre megy a hűtőgép a mosógép, mindenhol ég a villany, megy a tv és a gyerekek számítógépeznek. Ez napelemmel és napelem nélkül is fenntarthatatlan! A különböző fogyasztók közötti ésszerű terhelés elosztással, sorrendi vezérléssel jelentősen csökkenthetjük a rendszer költségeit. Tovább csökkenhetnek a költségek, ha saját, és/vagy közösségi-kalákás formában, többen összeszövetkezve állunk neki egy ilyen akciónak. Szintén az eddigi tapasztalataim közé tartozik, hogy egy ilyen napelemes rendszert feltétlenül ki kell egészíteni egy szélgenerátorral, nem csak azért, mert ha nem süt a nap még mindig fújhat a szél (bár erre is volt ellenkező példa 2007-2008 telén), hanem azért is, mert a szélgenerátoros energia előállítása fajlagosan kb. a fele a napelemesnek. A saját, és/vagy közösségi kivitelezés itt is sokat segíthet. A pályázati lehetőségekről annyit, hogy szerintem erről csak úgy érdemes beszélni, ha többen összeállva indítanak egy „projektet”, de ha már többen vannak, akkor úgyis mindent meg tudnak csinálni, amit projektcég csinálna meg, jó pénzért. Remélem, sikerült néhány kérdésre válaszolnom, esetleges tévhiteket eloszlatnom, és persze kedvet csinálnom, hogy soha többé ne kelljen sárga csekken fizetni a villanyért! Én 2004 augusztusban fizettem utoljára villanyszámlát! 😀 Azok számára, akik eldöntötték, hogy elindulnak ezen az érdekes, nem könnyű, ezért nem unalmas úton, szívesen állok rendelkezésére tanácsadással, esetleg közreműködéssel a tervezésben és a megvalósításban egyaránt.

Langmár Gergely:

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

Almási Csaba vendégposztja

Szélkerék készítés

 

Mint ennek a blognak olvasói, egészen biztos tisztában vagytok a küszöbön álló társadalmi és civilizációs válsággal. Ennek az egyik biztos velejárója lesz az elektromos áramszolgáltatás egyre bizonytalanabbá válása, és egy idő után pedig a teljes, és végleges megszűnése! Ehhez így, vagy úgy alkalmazkodnunk kell majd. Ez az alkalmazkodás két dolog tehet: vagy lemondunk az elektromosság használatáról, vagy magunk állítjuk elő. Én ez utóbbira szavazok, mert egy társadalmi összeomlás még a felkészülteket is óriási kihívások elé állítja,

Ezért ne nehezítsük meg a saját dolgunkat. A civilizáció és a kényelem egy pici darabját érdemes fenntartani magunknak. Jó, ha van világításunk (energiatakarékos, LED-es fényforrásokkal), elektromos kéziszerszámok, laptop, és esetleg hűtőgép is.

Tartós áramtermelésre csak a megújuló erőforrások jöhetnek számításba, mert az aggregátoros áramtermeléshez üzemanyagot csak korlátozottan tudunk raktározni. Napi pár óra áram előállításhoz egy évre vonatkozóan is több száz liter üzemanyagra lenne szükség. Éppen ezért az aggregátort csak akkor lenne szabad használni, amikor nagyobb teljesítményre van szükségünk, pl. ívhegesztésre.

A megújuló energiák áram termelésre a napelemet és a háztartási méretű szélkereket használhatunk. Éppen ezért ajánlatos ezek beszerzését, az anyagi lehetőségeihez mérten. Sajnos ezeknek az ára, a magyar átlagfizetéshez képest, igen magas. Ezen kívül a kereskedelemben kapható, gyári szélkerekek nem a magyar szélviszonyokra vannak tervezve. Ugyanis Magyarországon a leggyakoribb szelek 2-8 m/sec sebességűek. A gyári szélkerekek pedig 10-14 m/sec szélsebességnél adják le a névleges teljesítményt. Nálunk ilyen erős, tartós szél egy évben csak néhány alkalommal fordul elő.

Bármenyire is jók a napelemek és a gyári szélkerekek, van egy nagy hibájuk! Egy társadalmi összeomlás után ezek az eszközök nagyon nehezen javíthatóak, és egyáltalán nem reprodukálhatóak! A napelemekhez a félvezető szilícium lapka. A gyári szélkerekekhez az aerodinamikai kialakítású gyorsjárású lapátozás és az ehhez szükséges üvegszál, és a műgyanta, továbbá különlegesen erős ritkaföldfém (Neodímium) mágnesek nem lesznek beszerezhetőek.

A világon több könyv is megjelent már házi szélkeréképítés témában az utóbbi néhány évben.  Közös jellemzőjük hogy, mindegyik gyors járású lapátokat és, vagy többnyire Neodímium mágneses, légmagos generátort használ. Ezek elkészítése komolyabb műszaki felkészültséget igényel. Az általam ajánlott könyv – mivel nem mai darab (1987-es kiadás) – hatalmas előnye, hogy teljesen más koncepciót alkalmaz. A szerző: Peter Frieden, a neodímium mágneses generátor helyett egyszerű autó generátort alkalmaz, ami már most is fillérekért beszerezhető. A szélkerék egyszerű, a ház körül megtalálható anyagokból is jól elkészíthető. Akár hegesztés nélkül is! A szerző külön javasolja a vashulladékok felhasználását. A konstrukció műszaki emberek számára inkább kiindulási alap vagy mankó a saját gép elkészítéséhez. A lapátozás a gyengébb szeleket is jól hasznosító, lassú járású.  És könnyen módosíthatjuk, hozzáalakíthatjuk a helyi szélviszonyokhoz, és az autógenerátor teljesítményéhez. Az egész szerkezet könnyen és gyorsan javítható. Az elkészítése nem igényel komoly műszaki képzettséget, és egy átlagos, kéziszerszámokkal felszerelt kis otthoni műhelyben is meg lehet csinálni. A konstrukció különlegessége a generátor fordulatszám függő öngerjesztése, és a hagyományos feszültségszabályzó kiváltása, ami sok hibaforrást kiiktat.

A könyvben bemutatott szélkerék szándékosan „minimalista” konstrukció.  Az alapelveket betartva persze lehet és érdemes is „maxizni” ha van rá lehetőség. Pl.: burkolatkészítés, függőleges tengelyen csúszógyűrűs elektromos csatlakozás, stb. Ráadásul egy ilyen szélkerék az összeomlás után, komoly cserealap lehet. Illetve az építéséhez szükséges szaktudásnak, és tapasztalatnak is hatalmas értéke lesz! Éppen ezért mindenkinek javaslom a megépítését, akinek van rá lehetősége. Most még csak szórakozásból, vagy akár gyakorlás képen is.

Tibor bá’ hozzáfűzése: Valahányunk nevében köszönöm Almási Csabának, hogy vette a fáradtságot és megírta ezt a figyelemfelkeltő posztot, valamint önzetlen módon ismertette ezt a lehetőséget, és rendelkezésemre bocsátotta a könyv leszkenelt változatát azzal a céllal, hogy akinek szüksége van rá, az tőlem E-mailben lekérhesse. Az előfizetőknek (az egyszerűség miatt) kérés nélkül továbbítottam.    

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőséggel