Történt ugyanis, hogy Yusuf Dikec meglehetősen lazán, zsebre dugott kézzel és a megszokott felszerelés nélkül versenyzett. Ezzel szemben a legtöbb sportlövő a koncentrálást és a pontosságot segítve méretes fülvédőt és speciális szemüveget (egyik szemüket a becsillanások miatt szemellenzővel takarják, a másik előtt pedig speciális lencse segíti a célzást) használ.
A sportrajongók szerint Dikec úgy festett, mint aki csak beugrott pár lövésre, majd ment is tovább a dolgára. Van olyan kommentelő, aki viccesen megkérdezte, hogy Törökország egy bérgyilkost küldött az olimpiára?
A heccelés ellenére nagyon is jól lőtt a rutinos török – aki már az ötödik olimpiáján vett részt, de a 2008-as pekingi torna óta ez volt az első alkalom, hogy érmet szerzett –, társával, Sevval Ilayda Tarhannal mindössze két ponttal maradt le a dobogó legfelső fokától, amelyre végül a szerb Zorana Arunovics és Damir Mikecs párosa állhatott fel.
Gondok az olimpiával….
Történelmi visszaemlékezés alapján, egyrészt nem volt ennyi sportág, persze az alap sportágak ma is ott vannak,azok amiket még az első olimpiákon űztek a sportolók. Azután szépen lassan bővűlt a sportágak száma. És sajnos a sport is egyre tisztátalanabb, egyre több a csalás, visszaélés, hazugság.
Jelenleg a genetikailag férfi boxoló veri ki a biztosítékot a női boxmezőnyben. A sport nem ideológiai csatározások színhelye kellene hogy legyen, és nem is a szponzorok anyagi játszótere.
A sportlövő aki ezt megtette, hogy úgy lőtt mint azok akik, mióta a sportlövészet olimpiai szám, megmentette az olimpiai valódiságát, és tisztaságát. Segédeszközökkel bárkiből lehet akár mesterlövész is. Próbálják ki azt, amit ő meg mert tenni, és érjenek el olyan eredményt.