Zenei ajánlat.

Zsolt ajánlata kikapcsolódásként, ebben a háborús világban.

Ez első zenei állomásunk Skócia.

Egy ottani ismert népdal/ballada a „The bonnie banks of Loch Lomond“. Sok előadót lehet találni a neten, aki énekli; nekem az tetszik ebben az esetben, ami a nézettségi adatok szerint a többségnek is, mert igazán minőségi az előadás és maga a videóklipp is: az előadója Ella Roberts, egy ausztráliai énekesnő, aki a kelta kultúrát tette a szívügyévé.

Kell némi magyarázat magához a dalszöveghez illetve a képi anyaghoz is, mert a dal lényegének megértéséhez a kiváló angoltudás is kevés.

A Skóciában legelterjedtebb nézet szerint ez a dal egy angol börtönben született meg valamikor a 18. században, ahol egy skót forradalmár várta a kivégzését.
Az énekesnő ennek a skót rabnak a mondanivalóját idézi fel, amit egy másik skót rabtársának mond – tudni kell, hogy a dal szerzője halálbüntetést kapott és várja a kivégzését, viszont a rabtársa kegyelembe részesült.
A mondanivalója lényege az, hogy míg a rabtársa „a felső úton“ tér majd haza Skóciába („O you take the high road“), azaz normálisan, fizikailag megy majd fel északra a Felföldre a délebbi Angliából, ő maga majd az „alsó úton“ megy („and I’ll take the low road“), azaz a kivégzése után a föld alá, a sírbe kerül, de ennek ellenére hamarabb lesz otthon Skóciában, mint a rabtársa („And I’ll be in Scotland afore ye“), hiszen a lelke majd a halála után azonnal hazatér a szerelméhez a Loch Lomond partjára (a „loch“ kelta szó, tavat vagy tengeröblöt jelent), azaz arra a helyre, ahol élete legszebb pillanatait élte át korábban a szerelmével, aki nagyon várja az érkezését.

A videóban a férfi és a szerelme (ifjú felesége vagy jegyese) látszólag ugyanazon a helyeken mozognak, néha egészen közel egymáshoz. Mégsem találkozhatnak („But me and my true love will never meet again“), mert amíg a nő a fizikai síkon mozog, a férfi már halott és csak a lelke van a közelben, úgymond más dimenzióban mozognak.

Az idős nő meg, természetesen, azonos a fiatallal: az évek elszálltak, de ő szó szerint az élete végéig várt a szerelmére és a halál is a Loch Lomond partja közelében éri el. S miután meghalt, akkor tud újra találkozni a két szerető lélek és együtt indulnak „az égbe“.

Hát ennyi, remélem, hogy lesz, aki meghallgatja ezt a szép dalt, akár többször is!

www.youtube.com/watch?v=gb8AGuD2uOI

19 gondolat erről: „Zenei ajánlat.

  1. További zenei ajánlatok, most olyanok, amelyek ugyan nem Magyarországon születtek és nem is magyarok az előadóik, de mégis vannak magyar vontakozásaik. Leginkább a magyar virtus!

    Azért pont ezeket a videóklippeket jelölöm meg, mert az előadókból kimondottan tapintható a zene iránti elkötelezettség, alázat és a zene szeretete. Nálam kedvencek ezek a klippek.

    Nem linkeket küldök, mert 2 van belőlük és tartok tőle, hogy beragadna ez a hozzászólás. Mindenki maga könnyen kikeresheti a számokat a YouTube-on, ezeket kell beírni illetve bemásolni, akit érdekel:

    1. Martynas – Hungarian Dance No.5 in G Minor (Official Video)
    Előadó: Martynas Levickis és zenekara, Litvánia

    2. Csárdás – Vittorio Monti (Violin & Piano)
    Előadó: Webb Family Music (Nancy és a háttérben Liam és Nathan Webb), Ausztrália

  2. Ma egy nagyon szép és különleges keresztény éneket ajánlok a szíves figyelmetekbe!

    Az Agni Parthene egy ortodox keresztény, nem liturgikus Mária-himnusz, amely szerzője a pentapoliszi metropolita Aeginai Szent Nektáriosz. A mű a XIX. század végén keletkezett és a keleti keresztény egyház templomaiban gyakran éneklik.

    A mellékelt linken egy tényleg gyönyörű verzióját hallgathatjátok meg e keresztény himnusznak, melyet egy muzulmán országban adnak elő ortodox keresztény indiaiak és a helyi muszlimok.
    Konkrétan az EnChristos Kórus, amely a Malankarai Ortodox Egyházból származik (Kerala állam, India) a helyi, Bahreini Rendőrségi Zenekar közreműködésével.
    Vezényel és énekel: John Samuel testvér

    E rendkívül figyelemreméltó, görög nyelvű előadásra a Szent Mária Indiai Ortodox Katedrálisban került sor, Bahreinben.

    http://www.youtube.com/watch?v=hLPZ-cuFqsU

  3. Bizonyára ti is mindnyájan ismertek olyan dalokat, amelyek egy-egy új feldolgozása jobban sikerült, mint az eredeti verzió volt. Nem kevés van az ilyenből és én is ma egy ilyet hoztam ide a fórumra.

    E dal nem tartozik az ismeretlen kategóriába: a „The Boxer” a Simon & Garfunkel duó egyik legismertebb szerzeménye. Az eredeti változat sem rossz, egyáltalán nem az.

    Véleményem szerint viszont a dal alábbiakban linkelt feldolgozása egy teljes szint meglépését jelenti felfelé, ami a minőséget illeti.

    Az előadók: Alison Krauss, Shawn Colvin, Jerry Douglas és kísérőik, az Egyesült Államokból.

    Az élő előadás helyszíne a Kongresszusi Könyvtár előadóterme volt, Washington D.C.-ben.

    http://www.youtube.com/watch?v=TpaX4L2oD2w

  4. Egy német zeneszerző, James Last (született Hans Last) szerzeménye az 1977-ben megjelent „Der einsame Hirte“ azaz a „A magányos pásztor“; a zeneszám a „Russland Erinnerungen“ című albuma része volt. A következő hónapokban a pánsíp koronázatlan királyának, Gheorghe Zamfir román virtuóznak az előadásával vált igazán világszerte ismertté. Ezután a zeneszámra lecsapott a filmipar is; több filmben is felhasználták zenei betétként. A mai generációk számára talán a legismertebb az amerikai rendező, Quentin Tarantino által jegyzett Kill Bill 1. című filmben való feldolgozása, de ez csak az egyik a sok közül.

    Ebben a videoklipben Karla Herescu, egy fiatal román előadóművész szerepel, aki pánsípon játssza el igényesen a zeneszámot. A felvétel bőven tartalmaz infantilisnek mondható vizuális részeket, de ezekkel együtt is összességében nagyon szép.

    http://www.youtube.com/watch?v=ITaj0qAehD8

  5. David DiMuzio egy amerikai zenész (zeneszerző, énekes), aki az angol és spanyol nyelvek mellett néhány kelet-ázsiai nyelven is énekli a dalait.

    A mellékelt videoklipben a partnere egy „civil“, vagyis egy nem zenész orosz nő – a neve Anna Rabtsun -, aki egyszerűen csak a helyi dalok segítségével tanulja illetve tökéletesíti a tagalog nyelvet. A férje filippínó.

    Az „Anak“ vagyis a „Gyermek“ című dal valószínűleg az eddigi legnagyobb fülöp-szigeteki sláger, ami a modern zenét illeti. A dal 1977-ből származik és egy ismert filippínó zenész, Freddie Aguilar komponálta és adta elő elsőként. A dal még ma is nagyon népszerű Délkelet-Ázsiában és más különböző ottani nyelveken is megjelentek a változatai.

    Egy mondatban a szülő gyermeke iránti mélységes szeretetéről szól. Ami valahogy árad is a dalból, legalábbis szerintem.

    A felvétel, természetesen, a Fülöp-szigeteken készült – egy bádogtetőn.

    http://www.youtube.com/watch?v=PkBTBryQVJs

  6. Françoise Hardy – Tous les garçons et les filles

    Melankolikus, szomorkás, de szép francia dal egy fiatal tinédzser lány érzéseiről a hatvanas évek elejéről, amikor Párizs még teljesen más volt, mint ma.

    A videóklipben nem az előadóművész szerepel; ez nyilvánvalóan egy jóval későbbi felvétel, nem korabeli. Természetesen, a neten fent van a dal magának Françoise Hardy-nak az előadásában is, de ez a klip, amit ideraktam az alábbi linkben, szerintem jól sikerült és remekül kifejezi a dal hangulatát.

    http://www.youtube.com/watch?v=DkYuM_r8cKQ

  7. Compay Segundo – Guantanamera

    Ez az ízig-vérig kubai dal José Martí „Versos Sencillos” azaz „Egyszerű versek“ című művén alapul, amelyet még 1891-ben adtak ki. A kubai identitásérzet, a hazaszeretet, a természet által megjelenített szabadságszeretetről és az igaz, őszinte emberi érzésekről szól.

    A dalt a XX. század során sokan feldolgozták és előadták; lényegében kubai népdallá vált.

    Az előadóművész, Compay Segundo, civil nevén Máximo Francisco Repilado Muñoz Telles az egyik legfurcsább ívű karriert futotta be, mint zenész. Az egyik korai zenekarában, ahol duettben énekelt akkori társával, a másodhang szerepét töltötte be; innen ered a művészneve, amit a karriere végéig megtartott.

    Már a múlt század 1940-es és 1950-es években ismeretségre tett szert Kubában, de a politika közbeszólt és a ´60-as évektől eltűnt, mint zenei előadó. Kuba újra csak az 1980-as vége felé halott újra róla, amikor már nyugdíjas volt. Külföldi ismeretségre a ´90-es évek elején tett szert, de a karrierje csúcsára akkor ért el, amikor már közel 90 éves volt: ekkor a Buena Vista Social Club zenekar tagjaként Grammy-díjat nyert az azonos című albumukkal.
    A „Guantanamera“ dal viszont nem szerepelt ezen a sikeres zenei albumon, az már jóval korábban is a művész repertoárjának a része volt.

    Compay Segundo 115 évig tervezett élni, de 2003-ban, 95 éves korában elhunyt. Az élete végéig zeneileg aktív maradt.

    http://www.youtube.com/watch?v=oEJtFGdKc5M

  8. Most az orosz zenei élet sötét (tónusú) vizeire evezünk!

    Az előadóművész élete, akit be szeretnék mutatni nektek szóban, majd néhány videoklipben is, nagyon tragikusan indult.

    Diana Ankudinova Kelet-Szibériában, a Vlagyivosztoktól kb. 160 kilométerre lévő Arszenyjevben született 2003-ban. Apját nem is ismerte, elhagyta a családját pici baba korában. Anyja nevelte, ha ezt egyáltalán lehet így nevezni: fizikálisan és lelkileg is folyamatosan bántalmazta őt.
    Három és fél évesen, a szibériai tél idején, egy buszmegállóban talált rá az elhagyott kislányra egy taxis, a gyereknek el volt törve a kulcscsontja. Az életét megmentették, de a lelki egészségéért való harcnak még nagyon nem látszott a vége. A végtelenségig traumatizált kisgyerek még beszélni sem tudott vagy nem volt rá hajlandó és ez nagy részben egészen négy és fél koráig így maradt. Árvaházban élt és egy fizioterapeuta hölgy látószögébe került, akinek a saját lánya néha bejárt utána a munkahelyére és az ő noszogatására is 2008-ban sikerült hivatalosan is adoptálniuk az akkor öt éves Dianát.

    A kislányt továbbra is gyerekpszichológusok és logopédusok kezelték; az egyikük javasolta a nevelőszüleinek a zeneterápiát, az éneket, hogy javuljon a beszédje.

    Ez bejött. Kiderült, hogy a kislánynak nagyon jó hallása van és a beszédkészsége is nagy iramban javult. Egy helyi fúvószenekar vezetője felfigyelt a gyerek zenei tehetségére, egyedi hangjára és ő volt az első, aki sikeres zenei karriert jósolt neki. Beajánlása nyomán egy helyi gyerekzenekar tajgává vált és velük együtt és szólóban is kisebb közönség előtt (kultúrházakban, tornatermekben, egyéb kisebb rendezvényeken) fellépett és ismertté vált a környéken. E miatt viszont Diana rettegett, hogy a vér szerinti anyja fel fogja keresni és egy idő után az új családja az ő érdekében nagyon messzire elköltözött: Oroszország európai részében, a Szaratov területi Togliattiban találtak új otthonra. Ekkor a kislány 9 éves volt. Itt folytatta, helyi szinten kis zenei fellépéseit és egy idő után már a színpadon is nagyon biztosan mozgott.

    Országos ismertségre a „The Voice Kids“ verseny keretében tett szert, de ott csak egy nagyon rövid időre tűnt fel a képernyőkön.

    Az igazi siker azonban már nem váratott sokáig magára: az NTV, országos csatorna adásán a „Ты супер!” vagyis „Szuper vagy!” énekverseny több részében hatalmas sikert aratott. Versenyzőként azok a hátrányos helyzetű gyermekek vehettek részt rajta, akik életük egy részét szülői felügyelet nélkül kénytelenek voltak eltölteni.

    Diana Ankudinova három videoklipjét rakom majd ide, illetve csak a pontos szöveget, amit a YouTube csatornába be kell másolnia annak, akit érdekelnek ezek a nagyon figyelemreméltó énekes előadások. Tényleg megéri őket megnézni; a vájtfülűeknek, zene- vagy énektanároknak, a zenéhez tényleg értőknek az élmény még nagyobb lehet illetve a harmadik zeneszám akár sokkolóan is hathat rájuk.

    Az első szám az egyedüli, amely orosz nyelvű: Diana ekkor 14 évesen adja elő a fent említett „Szuper vagy!“ műsor keretében a „Recsenka“ vagyis „Folyócska“ című nagyon régi, orosz népdalt. Fantasztikusan hajlítgatta a hangját, a szó legjobb értelmében. Az alaphangszíne a női előadókra nem jellemzően mély, de az oktávok között könnyedén mozog, éneke nagyon sokszínű.
    Még annyit, hogy elég szívszorító hallani e fiatal tini szájából a dal eredeti szövegét, amelynek egy része így szól: „Nincs, apám, se anyám, nincs ki engem (menyasszonyként) megáldana!“.

    A YouTube-ba bemásolandó szöveg ez:
    „DIANA ANKUDINOVA (Диана Анкудинова) Rechenka (Реченька) (Age 14 yo) Best quality“

    A második szám ugyanezen műsor keretein hangzott el, ekkor Diana már betöltötte a 15. életévét. Chris Isaac „The Wicked Game“ című ismert számát adja elő egyedien, érdekesen és szépen. Természetesen angolul.

    „DIANA ANKUDINOVA (Диана Анкудинова) Wicked Game (Age 15 yo)“

    A harmadik szám szintén az NTV csatornán került adásba Oroszországban országos szinten: itt ennek a csatornának az összes zenei vetélkedőinek a győztesei illetve legnagyobb felfedezettei vehettek részt, ebből adódik e műsor címének az „összegyúrt“, furcsa neve, ami nem annyira lényeges. Ami fontosabb, hogy az ekkor 18 éves Diana Ankudinova már a verseny első körében szó szerint sokkolta a zsűrit és a közönséget a leginkább Elvis Presley által ismertté vált „Can’t help falling in love“ című számával (a „Király“ szintén már csak feldolgozta e dalt, nem ő volt a szerzője illetve első előadója), amely a címén és a pár szavas első strófán kívül semmi hasonlóságot nem mutatott ezzel az „Elvis-dallal“, amit egyébként az amerikai énekes szintén nagyon szépen adott elő és talán akad olyan is a fórumozók között, aki ismeri és szereti is e dalt.

    Diana Ankudinova alaphangszíne kontraalt, ami ritkaságszámba megy, főleg ennyire fiatal nőknél. Ennél a fellépésnél nyilvánvalóvá vált, hogy képes a polifonikus hangképzésre is. Ezt koronázza meg a rendkívül hiteles, szívből jövő előadásmódjával. Azt mondani sem kell, hogy az oktávok között itt is könnyedén mozog, fel s alá.

    „Can’t help falling in love (Stereo) – Diana Ankudinova @ ShowMaskGoOn, Round 1 (Grammy awards)“

    (Ezen a felvételen maga a dal már 2:45-nél véget ér; azért olyan hosszú a felvétel, mert a további részében a meglepett és meghatódott zsűri tagjai mondják el a véleményüket).

    Természetesen, mindhárom felvétel élő adásban ment le az adott műsorokban és a zsűri az orosz zenei élet jól ismert képviselőiből, előadóművészeiből állt illetve az harmadik felvétel esetében volt olyan zsűritag is, amely a posztszovjet térség más, ma már független országából érkezett, de hazájának szintén nagyon prominens zenei képviselője.

  9. Giddes Chalamanda és Patience Namadingo – Linny Hoo

    Giddes Chalamanda (született Gidesi Chalamanda, 1931-ben) egy zenei legenda Malawiban.
    Honfitársa, a nála jóval fiatalabb Patience Namadingo (született 1989-ben) szintén ismert tehetséges énekes és zeneszerző.

    A fenti videoklip nagyszerű, generációkon átívelő együttműködést és nagyfokú természetes zeneiséget, zeneérzéket mutat be. A dal közös párbeszédként van kitalálva, bőven jelen van az improvizálás is.

    (Megjegyzés: egyes források szerint nagyapa-unoka kapcsolat van az öreg és a fiatal zenész között, más források azonban ezt kimondottan cáfolják. Nem tudom megítélni, hogy ezt a dolgot tekintve mi az igazság).

    http://www.youtube.com/watch?v=G-EIjsp_Wp4

  10. Kivételesen egy olyan zeneszámot rakok fel ide az alábbi linkben, amellyel már találkoztam itt a blogon; emlékszem, hogy valaki jó régen már szintén feltöltötte. Ezt most én két ok miatt teszem: első sorban ezzel a dallal tisztelegni szeretnék Tibor bá´ emléke előtt. A másik ok meg egyszerűen az, hogy e dal nekem is nagyon tetszik és írnék is róla pár sort.

    A „Waltzing Matilda” című dal talán a valaha volt leghíresebb ausztrál zeneszám, de mindenképpen a leghíresebb country dal ebből az országból. Sok ausztráliai a kontinentális ország nem hivatalos himnuszának is tekinti és az egész világon ritkaságszámba megy, hogy egy dalnak külön múzeumot is létrehoztak (Waltzing Matilda Centre, Winton, Queensland).

    Zeneszerzőjét, Banjo Patersont (született Andrew Barton Paterson) a Wintonban történt tragikus, igaz események ihlették.

    Egy bizonyos „swagman” (vándorló bérmunkás) személyes tragédiájáról szól, aki inkább a halált választotta, minthogy börtönbe kerüljön és egy kis cellában élje le az életének egy huzamosabb részét. Ezt az embert Samuel Hoffmeisternek hívták és akkor lett öngyilkos, amikor a rendőrök le akarták tartóztatni egy birka eltulajdonításának az ügyében. Paterson akkor hallott az esetről, amikor maga is ellátogatott a fent említett Wintonba. Megjegyzendő azonban, hogy az egyén tragikus sorsa mögött komoly társadalmi problémák húzódtak meg az akkori Ausztráliában (a XIX. századról beszélünk, a darab 1895-ben íródott). Nem részletezem tovább, de a dal tulajdonképpen a szabadság ünnepe és lényegében – főleg a mai szóhasználat szerint – a fogyasztói társadalom és egy antihumánus társadalmi rendszer kritikája.

    Slim Dusty (polgári nevén David Gordon Kirkpatrick) már életében egy „ausztrál nemzeti kincsnek” számított. Sok-sok zeneszám rendkívül termékeny szerzője, előadóművész és zenei producer volt. Ő volt Ausztrália pozitív értelemben vett legnagyobb kulturális-zenei ikonja, 2003-ban hunyt el.

    Az ausztrál szlengben a „Waltzing Matilda” fogalom nem egy táncoló női személyt takar, hanem tárgyi értelemben egy himbálózó hátizsákot, amelyben a munkát kereső, nagyon sokszor az úton lévő bérmunkások egyszerű holmijukat, lényegében a teljes ingó vagyonukat hordták magukkal. Nem tárgyi értelemben meg magát a vándorlást, a szabad, „nomád” életmódot jelöli.

    Ez a dal, éppen az említett zenész előadásában, maga Ausztrália sűrített zenei esszenciája.

    http://www.youtube.com/watch?v=FqtttbbYfSM

  11. Patty Gurdy – Molly Malone

    Ez az ír népdal valamikor a 17. században keletkezett és egy tragikus sorsú, fiatal dublini hal- és kagylóárus lányról szól. Az ír identitás része, a dal gyakran hangzik fel a helyi pubokban is.

    Az ír fővárosban szobra is van Molly Malone-nak, bár nem bizonyított, hogy valaha élt volna pontosan ilyen nevű személy – a dalnak a főszereplője vagy teljesen fiktív ember vagy egy konkrét személy ihlette az ismeretlen szerzőt vagy szerzőket a múltban, akinek azonban könnyen lehetett más is a neve.

    Az előadó egy német zenész, énekes, dalíró, civil nevén Patricia Büchler, 1997-ben született. Rövidített, ily módon már íresen hangzó keresztneve mellett a hurdy-gurdy (tekerőlant) hangszer az alapja a vezetéknevének, amelyen szívesen játszik – így áll össze a nő művészneve.

    http://www.youtube.com/watch?v=YCjXkV1aaC8

  12. Joshua Winslow Groban, született 1981-ben, amerikai énekes, zeneszerző és színész. Édesapja, Jack Groban, kelet-európai zsidó származású, aki az Egyesült Államokba emigrált, és ott a házasságkötésekor a kereszténységre konvertált. Josh anyja, Lindy Groban (született Johnston) felmenői angol, német, norvég és kisebb részben askenázi zsidó származásúak voltak.
    A család a keresztény Episzkopális Egyház (Egyesült Államok) tagja.

    Hogy miért az etnikai származást és a vallási hovatartozást emelem ki mondandóm elején Josh Groban-nal kapcsolatban?

    Mert ő a szerzője – természetesen többek között – egy nagyon szép dalnak, amelynek a címe „You raise me up“, amit most szeretnék a szíves figyelmetekbe ajánlani, s amely több verzióban is fent van az interneten. Szinte mindegyik alatt megjelenik a hozzászólások körében egy véleménycsere arról, hogy ezt a dalt kereszténynek e lehet minősíteni vagy sem. Ha valaki azt mondja, hogy igen, akkor általában egy jóval erősebb össztűz zúdul rá, hogy téved, mert a dal egyáltalán nem keresztény és nem is lesz csak attól az, hogy akár gyakran csendül fel némely angolszász keresztény közösségek templomaiban.

    Ebben az esetben viszont azok tévednek, akik tagadják, hogy e dalt a hívő keresztények joggal érezhetik a magukénak mégpedig úgy, hogy kimondottan keresztény dalként gondolnak rá.
    Ugyanis amellett, hogy természetesen a dal ad lehetőséget arra, hogy akár más vallásúak illetve az ateisták is a magukénak érezzék és megtalálják benne a saját értelmezésüket (pl. már egy felnőtt gyerek köszönetét a szülei felé), azt kell, hogy mondjam, hogy figyelembe véve a szerzőnek és a családjának a történetét, de legfőképpen a dal pontos szövegét, spirituális töltetét, egész hangulatát, akkor mindenekelőtt valóban egy keresztény dal a „You raise me up“.

    E szép dal általam leginkább kedvelt verzióját egy indonéziai muszlim nő, Vanny Vabiola (született 1986-ban) énekli, aki már kb. 20 lemezt jegyez.

    A linkelt videóklipet szintén Indonéziában vették fel.

    http://www.youtube.com/watch?v=THS6Am0ZiDY

  13. 14 Most már keresztény dicsőítő dalokat is be lehet tenni Tibor bá agnosztikus blogjára?
    Zsolt, ez az egyik kedvencünk. 😉

  14. 15 – Ábel

    Ami szép, az szép. Ez meg szerintem is gyönyörű!

    A „Zenei ajánlat” posztban nem nézem, hogy a dal, zeneszám honnan származik, esetleg milyen valláshoz, felekezethez köthető adott esetben stb., csak a minőség illetve a dalhoz és a szerző(k)höz illetve előadó(k)hoz köthető köztudott vagy kevésbé tudott információk, érdekességek a lényegesek a számomra. Próbálok nagyrészt olyan számokat válogatni, amelyek kevésbé ismertek Magyarországon. De, természetesen, vannak kivételek – a „You Raise Me Up” is inkább ezek közé tartozik.

    Egyébként, még szó lesz itt egy ismert dalról, amelyet szintén énekelnek keresztény (főleg angolszász) templomokban, sőt, néha temetéseken is, amelyekről a keresztények meg vannak győződve, hogy szintén keresztény dal (sőt, még az ateisták egy része is!), de abban az esetben rettentően nagyot tévednek.

    De azt a csemegét e poszt vége felé – vagy még az is lehet, hogy a legvégén, zárásként- fogom majd felhozni, megemlíteni, ami még azért egy kicsit odébb van. Az ugyanis egy nagyon-nagyon különleges produkció.

  15. 18 – A. Éva

    Rendben, tudomásul vettem.
    Végeztem.

  16. Zsolt! Nem kell megsértődni, de minden műfajnak meg van a maga helye.

  17. Angol temetéseken ezt is szokták játszani:
    youtu.be/jHPOzQzk9Qo?si=pBQXGJnoj2djg2gC

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük