Zsolt ajánlata kikapcsolódásként, ebben a háborús világban.
Ez első zenei állomásunk Skócia.
Egy ottani ismert népdal/ballada a „The bonnie banks of Loch Lomond“. Sok előadót lehet találni a neten, aki énekli; nekem az tetszik ebben az esetben, ami a nézettségi adatok szerint a többségnek is, mert igazán minőségi az előadás és maga a videóklipp is: az előadója Ella Roberts, egy ausztráliai énekesnő, aki a kelta kultúrát tette a szívügyévé.
Kell némi magyarázat magához a dalszöveghez illetve a képi anyaghoz is, mert a dal lényegének megértéséhez a kiváló angoltudás is kevés.
A Skóciában legelterjedtebb nézet szerint ez a dal egy angol börtönben született meg valamikor a 18. században, ahol egy skót forradalmár várta a kivégzését.
Az énekesnő ennek a skót rabnak a mondanivalóját idézi fel, amit egy másik skót rabtársának mond – tudni kell, hogy a dal szerzője halálbüntetést kapott és várja a kivégzését, viszont a rabtársa kegyelembe részesült.
A mondanivalója lényege az, hogy míg a rabtársa „a felső úton“ tér majd haza Skóciába („O you take the high road“), azaz normálisan, fizikailag megy majd fel északra a Felföldre a délebbi Angliából, ő maga majd az „alsó úton“ megy („and I’ll take the low road“), azaz a kivégzése után a föld alá, a sírbe kerül, de ennek ellenére hamarabb lesz otthon Skóciában, mint a rabtársa („And I’ll be in Scotland afore ye“), hiszen a lelke majd a halála után azonnal hazatér a szerelméhez a Loch Lomond partjára (a „loch“ kelta szó, tavat vagy tengeröblöt jelent), azaz arra a helyre, ahol élete legszebb pillanatait élte át korábban a szerelmével, aki nagyon várja az érkezését.
A videóban a férfi és a szerelme (ifjú felesége vagy jegyese) látszólag ugyanazon a helyeken mozognak, néha egészen közel egymáshoz. Mégsem találkozhatnak („But me and my true love will never meet again“), mert amíg a nő a fizikai síkon mozog, a férfi már halott és csak a lelke van a közelben, úgymond más dimenzióban mozognak.
Az idős nő meg, természetesen, azonos a fiatallal: az évek elszálltak, de ő szó szerint az élete végéig várt a szerelmére és a halál is a Loch Lomond partja közelében éri el. S miután meghalt, akkor tud újra találkozni a két szerető lélek és együtt indulnak „az égbe“.
Hát ennyi, remélem, hogy lesz, aki meghallgatja ezt a szép dalt, akár többször is!
Nagyon szép, köszönjük!
További zenei ajánlatok, most olyanok, amelyek ugyan nem Magyarországon születtek és nem is magyarok az előadóik, de mégis vannak magyar vontakozásaik. Leginkább a magyar virtus!
Azért pont ezeket a videóklippeket jelölöm meg, mert az előadókból kimondottan tapintható a zene iránti elkötelezettség, alázat és a zene szeretete. Nálam kedvencek ezek a klippek.
Nem linkeket küldök, mert 2 van belőlük és tartok tőle, hogy beragadna ez a hozzászólás. Mindenki maga könnyen kikeresheti a számokat a YouTube-on, ezeket kell beírni illetve bemásolni, akit érdekel:
1. Martynas – Hungarian Dance No.5 in G Minor (Official Video)
Előadó: Martynas Levickis és zenekara, Litvánia
2. Csárdás – Vittorio Monti (Violin & Piano)
Előadó: Webb Family Music (Nancy és a háttérben Liam és Nathan Webb), Ausztrália
Köszi, Zsolt.
Ma egy nagyon szép és különleges keresztény éneket ajánlok a szíves figyelmetekbe!
Az Agni Parthene egy ortodox keresztény, nem liturgikus Mária-himnusz, amely szerzője a pentapoliszi metropolita Aeginai Szent Nektáriosz. A mű a XIX. század végén keletkezett és a keleti keresztény egyház templomaiban gyakran éneklik.
A mellékelt linken egy tényleg gyönyörű verzióját hallgathatjátok meg e keresztény himnusznak, melyet egy muzulmán országban adnak elő ortodox keresztény indiaiak és a helyi muszlimok.
Konkrétan az EnChristos Kórus, amely a Malankarai Ortodox Egyházból származik (Kerala állam, India) a helyi, Bahreini Rendőrségi Zenekar közreműködésével.
Vezényel és énekel: John Samuel testvér
E rendkívül figyelemreméltó, görög nyelvű előadásra a Szent Mária Indiai Ortodox Katedrálisban került sor, Bahreinben.
http://www.youtube.com/watch?v=hLPZ-cuFqsU
Bizonyára ti is mindnyájan ismertek olyan dalokat, amelyek egy-egy új feldolgozása jobban sikerült, mint az eredeti verzió volt. Nem kevés van az ilyenből és én is ma egy ilyet hoztam ide a fórumra.
E dal nem tartozik az ismeretlen kategóriába: a „The Boxer” a Simon & Garfunkel duó egyik legismertebb szerzeménye. Az eredeti változat sem rossz, egyáltalán nem az.
Véleményem szerint viszont a dal alábbiakban linkelt feldolgozása egy teljes szint meglépését jelenti felfelé, ami a minőséget illeti.
Az előadók: Alison Krauss, Shawn Colvin, Jerry Douglas és kísérőik, az Egyesült Államokból.
Az élő előadás helyszíne a Kongresszusi Könyvtár előadóterme volt, Washington D.C.-ben.
http://www.youtube.com/watch?v=TpaX4L2oD2w