Zelenszkij: ha ez megtörténne, az ukrán hadsereg azonnal összeroppanna.

Ha Ukrajna elkezdené leszerelni azokat a katonákat, akik évek óta a fronton harcolnak, nem maradna elég katona a haderőben, Kijev akár meg is adhatta volna magát első nap, Putyin úgyis mindenkit lemészárol majd – jelentette ki Volodimir Zelenszkij ukrán elnök egy interjúban.

Az ukrán vezetőt arról kérdezték, hogy miért nem szereli le azokat az ukrán katonákat, akik már az orosz invázió kezdete óta a haderőben harcolnak.

Zelenszkij azt válaszolta: az ukrán haderőnek minden katonára szüksége van, ha a harcoló állomány fele hazamenne, egyszerűen nem maradna elég ember a háború folytatásához. Kifejtette: az ukrán törvények nem is teszik lehetővé a katonák tömeges leszerelését statárium alatt.

Sajnos ez a háború kihívása, ezért kell minél gyorsabban befejeznünk, arra kell kényszerítenünk az oroszokat, hogy álljanak le. Ma magunkat védjük. Ha a hadsereg fele hazamegy holnap például, akár le is tehettük volna a fegyvert. Ez az igazság. Ha hazamegy az embereink fele, Putyin egyszerűen megölne mindannyiunkat”

– mondta az ukrán vezető.

Kitért arra is, hogy a katonáknak biztosít az ukrán haderő megfelelő eltávot, de ő is tudja, hogy ez nem elég, ezért „a folyamatok javítására van szükség.”

Ukrajnában minden 25 évnél idősebb férfi állampolgár hadköteles, a fronton harcoló alakulatok feltöltése az ukrán haderő egyik legnagyobb problémája.

22 gondolat erről: „Zelenszkij: ha ez megtörténne, az ukrán hadsereg azonnal összeroppanna.

  1. OFF-topic hír, de nagyon érdekes! Magyarországot is érinti.

    Szóval, csak pár perce olvastam egy orosz Telegram csatornán, gyorsan lefordítottam magyarra (gépi fordítás – lehetnek benne hibák, de a szöveg teljesen érthető):

    „Úgy tűnik, sikerrel jár a Moszkvában kigondolt szép kétirányú terv.

    Mint emlékeznek, január 1-e óta az uniós országok és Kijev egységes álláspontjának köszönhetően gázblokádot hirdettek Dnyeszteren túli területekre. Ráadásul a rendszerben lévő gáz hamarosan kifogyott volna, ami visszafordíthatatlan társadalmi folyamatokat okozott volna a Dnyeszter Menti Köztársaságban.

    Kijev pedig már dörzsölte a kezét és inváziós csoportot készített elő arra az esetre, ha ilyen jelzés érkezik.
    A helyzet reménytelennek tűnt. Közben tegnap arról számoltak be, hogy a válságot valóban sikerült leküzdeni.

    Az EU 30 millió eurós hitelt adott Kisinyovnak, hogy gázvásárlást biztosítson magának, a Dnyeszteren túli terület pedig megállapodást köt a magyar szállítókkal!

    Ráadásul ez egyértelmű precedens és új rendszer, hogy a magyar „csővezetéken” keresztül orosz üzemanyagot szállítanak. És formálisan ez lehetővé teszi a hivatalos Kisinyov számára, hogy mentse az arcát (korábban a Dnyeszteren túli gázszállítások blokkolásának hivatalos oka az volt, hogy Tiraspolnak az EU-tól kell gázt vásárolnia).

    Ugyanakkor ma bejelentették, hogy Transznisztria hitelt kap Moszkvától a gázvásárláshoz. És ezzel az események láncolata lezárult.

    Az akciók és néhány más, előző nap lezajlott esemény szinkronizálásából ítélve ez…

    Általánosságban, ahogy én ezt a rendszert (Oroszország kétirányú megközelítése) értem:

    Először is Magyarország talál egy hihető ürügyet arra, hogy ne szavazza meg az Oroszország elleni uniós szankciók meghosszabbítását (február 1-jén járnak le, és ha nem hosszabbítják meg őket, Oroszország kivonhatja Európából a befagyasztott vagyonának egy részét).
    Ezután Budapest beleegyezik a szankciók meghosszabbításába. Másnap pedig megállapodás születik a Dnyeszteren túli területek magyarországi (természetesen orosz) gázszállításairól.

    És így meghiúsul a valakik által tervezett „hideg fojtogatás” a Dnyeszteren túl, hála Magyarország helyzetének és ennek a ravasz kombinációnak.

    Kijevben máris hisztiznek…”

    Nem semmi!

  2. 1 Szóval nekünk köszönhető, hogy nem fognak az emberek megfagyni a Dnyeszteren túli Moldvában? Ez szép, de mi ennek a jelntősége? És mért fontos ez az ukránoknak?

    Én már Moldovát se értem, hogy minek van külön Moldvától, hát még ezt a Dnyeszter-menti Köztársaságot. Szerintem vissza kéne az egészet adni Romániának, úgyis mind románok. Cserébe Erdélyért, aminek viszont semmi köze nem kéne legyen Romániához.

  3. Azt nem értem még, hogy miért ellenzik az ukránok annyira a hadköteles kor leszállítását 18 évre. A 18 évesek már felnőttek, amíg volt nálunk általános hadkötelesség, ebben a korban hívták be az embereket.

    Világos, hogy nem akarja senki, hogy a fiatalok meghaljanak, de az mennyivel jobb, ha a 26 év fölöttiek halnak meg a fronton?

  4. 4. Ábel

    Azért, amit írtál: nem akarják, hogy a gyerekük meghaljon, és ezért valószínűleg tennének is lépéseket. Most is van ellenállás a sorozással szemben, sokszor fizikai is. A hatalom fél egy nagyobb tiltakozási hullámtól, mert elsöpörheti őket. Amúgy is kétséges a legitimációjuk, mert nem volt választás…

  5. 5 És a harminc-negyven éves gyerekeik már meghalhatnak? Mitől értékesebb egy húszéves férfi, mint egy harminc?

    Kíváncsi lennék egy ukrajnai választás eredményére a háborúban…

  6. 6: Ábel:
    Egy 30-40 éves valószínűleg már családot alapított, van gyereke.
    Egy húszévesnek nem valószínű. Ha már a 20 éveseket is sorozzák -> halálba küldik, akkor tényleg vége Ukrajnának. A zuhanó demográfia végképp beszakadhat.

  7. 6.Ábel

    Berko részben leírta, amit akartam. Azzal egészíteném ki, hogy ha bővül a sorozottak köre, akkor bővül az elégedetlenek, tiltakozók száma is.
    Az amerikaiak egyébként most szellőztették, hogy választást szeretnének Ukrajnában
    A háborúval kapcsolatban az a véleményem, hogy csak akkor szabad folytatni, ha van esély a győzelemre, vagy bármi érdemi előny elérésére. A mai pusztító fegyverek korában „nem éri meg” olyan szinten lepusztítani az infrastruktúrát és a népességet, hogy „az utolsó emberig” harcoljanak. Úgy tűnik, ez a belátás elveszett az utóbbi 100-150 évben. Régebben egy jelentős csata után békét kötöttek, még ha kisebb lemondások árán is, nem ez a mindent vagy semmit szemlélet volt.

  8. 7 Mert az aztán mennyire jó, hogyha egy egész nemzedék árvaként nő fel! Az egyedülálló anyák által nevelt gyerekek…

    8 Hát igen.

  9. 8. Ábel

    Nem mell ahhoz háború, hogy olyan helyzet álljon elő, amikor egyedülálló anyák nevelik fel gyerekeiket.
    Élő példa Magyarország.
    Elég volt 8 év rákosizmus és 33 év kádárizmus, hogy a gyermekek nagy része 1980 után kvázi árvaként nőjön fel, apa nélkül.
    Ez a helyzet napjainkra még tovább romlott. Már az elvált szülők elvált gyerekei nevelik egyedül a gyermekeiket. Sőt mostanra, már a most kiskorú gyerekek közül soknak a nagyszülei is elváltak voltak.
    Belegondolt ebbe valaki?
    Micsoda mentális állapotban leledzhet a társadalom egy része (szerintem a nagyobbik).
    Közbevetem, ennek tudható be az alacsony születésszám is.

    Na ebből felállni lesz egy igazi művészet!
    Nem a vagyoni lecsúszásból. Abból mindig kijöttünk valahogy, mert erős hittel bírtak őseink.

  10. 10, Bendegúz

    Csernus doktor úr ezt így szokta valahogy mondani: a magyarság csak a matekban erős, míg az önismeretben és az érzelmi intelligenciában nem értékelhető.

    Karrierrista személyek tömkelege, akik állandóan a figyelmet, jutalmat, elismerést és a rajongást keresik.

  11. 11 Csernus egy agresszív, nárcisztikus idióta, nem pont tőle fogok tanácsot kérni érzelni intelligenciáról.

  12. 10 Bendegúz
    Az az igazság hogy a 70-es évek után a munkahelyek miatt is elkezdtek felbomlani a családok.Megszűnt a téesz és a családi gazdaságok, bejöttek a munkahelyek ahol kötött munkaidőben kell dolgozni, majd 25-30 éve megjelent a 3-4 múűszak és a vasárnapi boltnyitvatartás. stb..Mindez tovább romlott napjainkra a teljesítményértékeléssel, munkaidőkerettel stb…
    Bejött az autó és a gyerek távol vállalt munkát vagy külföldön. Persze tovább romlott a helyzet a média és a fogyasztói társadalom térhódításával.

    Anyumnak van 2 ismerőse egyik 80 másik 65 éves .Mindkettőnek 3 gyereke van.Az egyiknek 3 fia, abban az időben még tisztességesen felnevelték
    a 3 gyereket és öregkorára egyik gyerek sem tartja a kapcsolatot vele.A másik ismerősnél szintén van 3 gyereke. A nő 65 éves, a gyerekek a városban
    laknak és múltkor 1 napra bekerült az anyjuk kórházba és még annyit sem kérdeztek meg a gyerekek telefonon hogy mi történt.Pedig felnevelte őket.
    Persze van jó példa is és rossz is.
    Másik szomszédunk egy házaspár.70 évesek de egyik gyerek külföldön a másik messze dolgozik. Ha lerobban az egyik még a másik tudja gondozni de ha mindkettő
    akkor senki sem fogja mert gyerekek nem jönnek haza.
    Gyerek szülő nélkül nől fel de manapság ugye a felnőttkorú jobb esetben hagy utódot de sok esetben már nem így amikor ő öregszik meg nem lesz szociális háló körülötte.
    Alapvetően ezek az ideológiák okozzák a családok szétesését de nagy szerepe van benne a mai világrendnek.Egy fogyasztói társadalmi világrendben nem lehet visszahozni mondjuk a 80-as évek idilli világát még akkor sem ha ideológiailag rendet teszünk a fejekben.
    Az ideális az lenne ha generációk élnének együtt nagy családban persze nem feltétlen közös helységben hanem elszeparálva és ha megöregszik akkor a többi családtag tud
    rá figyelni.Ehelyett ma a mostani fiatalokra az elmagányosodás a jellemző, emberi kapcsolatok nélkül (ugye régen kiültek, templomba jártak, szomszédoltak stb..)

  13. folyt.
    A kilátások nagyon rosszak a mostaniak számára. Nagyapáim 60x évesen már betegek voltak igaz akkor még nem volt ilyen orvostudomány és szűróvizsgálat, de már nem
    tudták volna magukat egyedül ellátni. Tehát ha egy mai korban élve robbantak volna le valószínű kihullottak volna.
    Bele sem gondol az ember de pl. nagyszüleim idejében valóban együtt volt a család sokszor akár a munka révén (kertészkedés nyaranta).
    Namost a ma embere dolgozik valahol egy munkahelyen kötötten úgy hogy a családtagok már nagyon ritkán találkoznak vagy nem is találkoznak a munkaadó vagy a főnök ált. hajtja az embert, stressz, stb….
    Azt szoktam mondani hogy nagyszüleinkhez képest ezek életrövidítő dolgok és ők eléltek 70-80 évig, de szerintem csak a családok széthullásával és ezzel a
    „modern” életvitellel is csökken az életkor.Nem mindegy hogy pl nagyanyámék a kertben dolgoztak friss levegőn többnyire családtagokkal egész nap, de télen nem!
    Egymás után adták a kilincset az utcabeilek, gyerekek, unokák,hétközben, hétvégén, ünnepekkor. És egyik másik nagyszülőmnek még ezen jó körülmények ellenére is néha nehéz volt mentálisan mert nemegyszer mondták hogy „szar az élet”. Na akkor mi mit mondjunk mikor már töredéke sincs meg abból a világból ahhoz képest egy fos hitvány semmi lett az egész.
    Ráadásul a nyugdíjkorhatár nől majd 70-re, az életkilátások (anyagi, szociális, kizsákmányoló munka stb..) pedig csökkennek így az olló zárul is mert a tömegeknek jön az életfogytig tartó munka és 0 nyugdíjas évvel és ált. 0 család és onkokák nélkül eltöltött évvel.
    A helyzet egyébként riasztó és kritikus lesz a tömegek számára.

  14. 12, Ábel

    A való életben tudtál már vele szemtől – szemben beszélni?
    Mert ez a kijelentésed, menő rágalom.
    A Csendülő nevű fogadóban biztos lenne rá lehetőséged.

    13, andrew
    Te most magadról beszélsz amúgy?

  15. 15 Nem, csak láttam néhány riportját, például amit Kassaival csinált. Szánalmas ez az ember, mind emberileg, mind szakmailag. Ez alapján nincs kedvem élőben beszélni vele.

  16. 15. János
    A világban megváltozott körülmények miatt részben magamról is beszélek (de nem ez a lényeg hanem hogy mi az átlag), de beszélhetünk USA lakosságáról ahol rengeteg iskolai lövöldözés van vagy az elöregedő európai népről de akár japánról is.Ez egy világjelenség.Persze kivételek vannak de a nagy tendencia az amit leírtam.

    Például a szemem láttára szakadt szét az az idősebb (most 70 éves korosztály) közösség akik 10-20 éve még beszélgettek egymással úton ,bolt előtt ma meg otthon nyomatják a tv-t kb. 0 emberi kapcsolattal és ha még elmegy a házunk előtt biciklivel meg sem áll anyámmal egy 10-20 percet beszélni mint régen 10-20 éve.Ez példa volt de jól szemlélteti a szituációt.Persze kivételek vannak..te lehet ezeket látod javarészt.

    12.Ábel
    Én annyit mondnék hogy ha nincs kedved Csernushoz akkor hagyd.Ha van kedved/időd akkor hallgasd meg őt vagy mást.

    De igazából azt lehet mondani hogy bizonyos szinten felesleges tanácsot kérni akárkitől is mert sokminden a pénzcsalásról szól. Ismerősnek 25 ezerért írt fel frontint 20 perc
    beszélgetésért. Persze nem becsülöm le őket mert sok évet tanulnak.Ha valami bajod van következtesd ki magad vagy vázolj le egy gondolatmenetet mint én az 13.14-es hozzászólásomban tettem és megoldod te magad a problémát vagy épp nem oldod meg de rájössz hogy ilyen a világ és sokminden ennek a következménye.
    Vagy épp rájössz hogy vannak nálad rosszabb helyzetben lévő emberek is vagy rájössz hogy XY-al vagy adott szituációval nem tudsz mit kezdeni mert a külső körülmények ilyenné tették a személyiségét (pl fogyasztói társadalom) Nekem sokat segítenek ezek a gondolkodások ha magamba merülök és nézem az ok-okozatokat vagy párhuzamosan megvizsgálom hogy mi volt régen szüleim, nagyszüleim dimenziójában. Ők hogy oldották volna meg vagy hogy nem ha épp ők is szembesültek volna egy adott szituációval Mondjuk a pszichológus is a mai modern kor vívmánya ez is egy ok-okozat hogy létezik.
    Minden korszaknak megvannak a nehézségi pl: Épp mondtam idősebb ismerősömnek aki egy SMS-t nem tud elküldeni a mobilon hogy mi lenne vele a mai korban
    ha egy mai munkahelyen kellene megfelelni (excel,word, angol ,stb..stb…..)úgy hogy okos vagy de ezt nem becsülik meg vagy éppen nem a 60-as évik idilli világába születik hanem most a vadkapitalizmusba és ebbe a megromlott emberi morálba.

  17. 17 „részben magamról is beszélek (de nem ez a lényeg hanem hogy mi az átlag)” – Szerintem pedig pont mi magunk vagyunk a lényeg, nem az átlag.

    Persze, fontos felmérni, hogy milyen a világ körülöttünk, de felesleges túl sokat gondolkodni, bánkódni rajta. A hatalmunk ugyanis leginkább arra terjed ki, hogy magunkkal mit kezdünk, és ezzel van feladatunk, felelősségünk is. És amit fontosnak tartunk, abban igenis a sarkunkra tudunk állni egyéni vagy kisközösségi szinten is, és a saját életünkben meg tudjuk élni, ha akarjuk, menjen ez a bolond külvilág akármerre is.

    Persze lehet, hogy végül elsodornak minket a történelem viharai, és nyomunk se marad, de akkor is elmondhatjuk, hogy megtettük, ami tőlünk telt, és ez fontos. És még az se teljesen kizárt, hogy a mi kis közösségünkből pont megmarad valami magnak, amiből valami szép fejlődhet majd ki az új világban, ami az összeomlás után következik.

  18. Re:17 Andrew
    Nekem csak egy tömör válaszom van:
    Ahhoz hogy megvilágosodj, nem kint, hanem bent kell megtalálnod az utat hozzá.
    Avagy tömören magyarul, elsőnek a portát kell rendbe rakni…

    (Sokkal de sokkal könnyebb a kinttel foglalkozni, mint a benttel. Bentben a saját félelmeink laknak, amik elég makacs jószágok, de másként nem is lesz kint rend…)

  19. 19 Így van, Dajtás! (Függetlenül attól, hogy én nem a „megvilágosodás” szót használnám.)

    Ezt mondja az ateista Peter Jackson és az összes világvallás is. Nem véletlenül.

  20. 18,19
    Nem feltétlen csak a benttel kell foglalkozni.Például anyumnak van egy hozzá hasonló korú ismerőse akivel találkozni nem szoktak de telefonon beszélnek naponta többször is.
    És ha anyumnak fáj a térde vagy lelki baja van akkor őt hívja vagy hívják egymást és elpanaszolják a bajaikat.Ez jó dolog amikor a külvilággal is foglalkozol és rájössz hogy nem csak neked van bajod hanem másnak is, sőt még sokszor nagyobb a másik baja akár anyagi vagy épp egészségügyi témában.Például anyum a rokonok egy részével nem tudja kibeszélni a bajait mert ha átmegy hozzájuk akkor jön a válasz hogy jaja hát nekünk is fáj és ezzel le van zárva…De ha valaki kibeszéli magából a saját bajait vagy csúnyán mondva kibeszéli mások bajait az már egy mentális megkönnyebbülés
    hogy kiadja magából, talán ez a régi paraszti világba jellemző is volt és segített hogy nem fojtotta magába.
    Gondolj bele hogy elméletben az utcátokban mindenkinek 10 milliós új autója van neked meg egy 200 ezres régi.Azt mondod nem foglalkozol a
    külvilággal de reggelente ha látnád hogy mindenki új autóval megy csak zavarna.De ha megtudod hogy mindenkinek hitelből van és neked meg van 10 millió készpénzed
    akkor meg jól érzed magad.Ez csak egy példa volt de szerintem érdemes foglalkozni a külvilággal mert sokszor erőt ad hogy az adott egyén nem is áll olyan rosszul
    mondjuk anyagi, egészségi.családi vagy egyéb téren mert máshol is van baj.

  21. 21 Nekem az irigykedés elkerülésében nem az szokott segíteni, ha lesajnálom a többieket, hanem az, ha eszembe idézem, hogy az, hogy ott tartok, ahol, és nem előrébb (sem hátrébb), az 90%-ban rajtam múlik. És ha többet szeretnék, azon nem az segít, ha másokhoz mérem magam, hanem ha jobban igyekszem.

    Ez nem jelenti azt, hogy ne próbálnék másokkal kapcsolatba lépni, csak azt, hogy a panaszkodásról igyekszem leszokni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük