VM-286 Régen és most

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~q102A családi légkör fenntartása végett hébe-hóba leülök Éva mellé a méteres plazma előtt, és együtt nézzük…. Hát ez az, mit? Amit mindketten szeretünk azok a történelmi időkben játszódó angol filmek. Most éppen a hatrészes Utolsó Angol Úriember van soron, aminél pontban félidőben vagyunk. Viktoriánus idők, közvetlenül az I. világháború előtt, majd alatta, és utána. Címszerepet játszó színész (Benedict Cumberbatch) olyan jól adja vissza az English Gentleman-t, hogy még az is meglepődik, akinek volt szerencséje összefutni egy ilyennel, például nekem. A gentleman-ségnak természetesen vannak fokozatai, de ha nőkről van szó a „gyengédség” (végül is ezt jelenti a gentle) nem csak megközelíti, de egyenesen megüti a balfaszság szintjét. Akárcsak a „Napok Romjaiban” (Anthony Hopkins), ahol a még csak nem is gentleman, csak azokat utánzó főkomornyik minimum 10 éven át epekedik a rendkívül pedáns (Emma Thompson) házvezetőnő után, aki természetesen szintén epekedett a főkomornyik után, de ennek egyik se adta a legkisebb jelét se, csak mi nézők voltunk vele tisztában, és nem értettük miért nem lesznek egymásé, legalább plátói módon. Az Utolsó Úriember is kitesz magáért. Egy modern (a női szavazásért küzdő) fiatal nő a romantikus nagy semmi közepette 10 centiről felkínálkozik, amit pasi nem vesz észre. Aztán 3 évvel később (three years later – közli a felírat, amit valaki bemond magyarul) egy koktélparti alatt a csajszi számon kér. Genleman-ünk azonban válasz helyett csendben elhagyja a termet. Komolyan mondom, egyszerűen érthetetlen, mért nem haltak ki az angol Lordok. Persze, tudom a választ, mert a Lordok és a fajfenntartási ösztön összecsapásából mindig azt utóbbi kerül ki győztesen.

A jég persze elég nehezen tört meg, mert emlékeim szerint a negyvenes évek elején valamelyik Karády filmben (Halálos tavasz),a 44-es lábú színésznő meztelen sziluettjét másodpercekig lehetett látni, a részletek teljes elnagyolása mellett. A népek mégis tolongtak a jegypénztár előtt, mert ekkora modernséget feltétlenül látni akarta a következő szőnyegbombázás előtt.

Jó 10 évvel később a szocializmus építésének kellős közepén se durvult el nagyon a helyzet. Igaz a „Nőnek szülni kötelesség, leánynak szülni dicsőség” mellett az „Egy nyáron át táncolt” meztelen jelenetéért volt olyan barátom, aki ötször nézte meg a filmet. Azért volt ebben valami szép, legalább is az emlékeim szerint.

A közelmúlt erkölcsi felfogását jól jellemezte a partraszállásom Ausztráliában. Sorba mentünk el a vámosok előtt, akik semmit se néztek, csak feltettek egy egyszerű kérdést, van-e nálunk bicska vagy pornográf fénykép. A nemleges válaszunkat elfogadták. Aztán a korábban érkezett magyarok felvilágosítottak, eszünkbe ne jusson – magyar szokás szerint – ráfütyülni az utcán egy nőre, mert azért börtön jár.

Most viszont, ha azt írom, hogy átestünk a ló másik oldalára, alig érintem a lényeget. A médiumok egymással versenyeznek, ki tud több meztelen nőt elénk varázsolni. Ki tud zaftosabb történettel előállni. Sőt VV alapon bekameráznak hálószobákat, zuhanyokat, sőt vécé kagylókat is. Feltáratlan intimitás nem maradhat szárazon. A tanulékony fiatalság jókedvében szabadon koitál akár egy buszmegállóban is, ha sokáig kell várni a buszra, mer ez az, amire képtelenek. Nem várják ki, hogy legyen pénzük kocsira, lakásra, de még azt se képesek kivárni, hogy hazaérjenek. Úgy és akkor basznak, ahogy és amikor a kóbor kutyák, amikor rájuk tör az indulat.

___________________________________________________
___________________________________________________
_____________

Éljetek a lehetőségekkel!

17 gondolat erről: „VM-286 Régen és most

  1. Várlátogatáskor az idegenvezetőktől hallhatunk arról is, milyen volt a lakosság hétköznapi élete.

    Korán reggel a férfiak és nők egy csoportként egy időben, egymás előtt könnyítettek magukon. Reggeli program, közös kakilás. /biztonságpolitika/
    Ez volt a természetes számukra. Az az ember lehetett a deviáns, aki nem a csoportos kakilást választotta.
    Viszont a meghitt perceket szigorúan magukban töltötték.

    Mai világban külön wécézik a két nem, ajtók mögött bezárva, a szexuális vágyak kiélését pedig simán közszemlére tesszük.

  2. 1:
    Sok mindenre van példa, amiket nem feltétlenül kell követni. Én például a csoportos szarásból nem venném ki a részem. Arról nem beszélve, hogy akkor szarok amikor kell, nem akkor, amikkor mások, vagy elő van írva a számomra. Viszont a csoportos szexuális orgiáktól nem irtóznék. 😀 A 6. parancsolattal nem megáldott népeknél ez sima ügy volt.

  3. 2:
    Megtudlak érteni.
    De, mint folyamatot tovább gondolni is izgalmas.
    Százötven év múlva a pórnépbe épített érzékelők mindent tudatnak a főnökkel ami a szervezetünkben zajlik, ill. parancsba foglyuk kapni mit, mikor, hol csináljunk. De a közvetlen távirányítást sem zárom ki. Alapvetés, hogy addigra ne nyírjuk ki magunkat.

  4. A folyamat elemzése izgalmas kutatási téma lenne. Sajnos vagy sem, de a közerkölcs és a szex mindig is a tömegmanipuláció egyik eszköze volt.

    [A hébe-hóba, vagy eltorzulva: hébe-korba jelentése: néha. Eredeti jelentése szerint viszont: mindig. (Hébe>>nyáron, hóba>>télen, azaz télen-nyáron) A koitál borzasztóan modoros; rengeteg szép magyar kifejezés létezik erre. Bocsánat az off-ért 🙂 ]

  5. 4:
    Nem kívánok modoros lenni. A szinonimákat tetszés szerint alkalmazom a hangulatnak megfelelően. Amikor indulatos leszek (a végén) akkor kiírom a baszást.

  6. Tibor bá’

    “A médiumok egymással versenyeznek, ki tud több meztelen nőt elénk varázsolni.”

    Ugye az ember azt tanulja, amit lát.
    És a médiumok biztosítják, hogy bőven lásson olyan dolgokat, amit az elit szerint tanulnia kell, és modellé vállhat.
    A mozgó kép a túlszinezett, idealizált plakátok “túlvilági” mágiaként hatnak az emberekre, és ezt jól ki is használják, hogy szublimális üzeneteket közvetítsenek.
    Ezek az üzenetek leginkább a szex és az aggresszió “hátán” kerülnek a tudatba, mert itt van leginkább kikapcsolva az erkölcsi döntés.

    Minnél jobban az állati ösztönvilág felé terelik a népet, annál “idomíthatóbb” és kiszámíthatóbb…
    Ehhez le kell rombolni az erkölcs utolsó mozsáit is.
    Nem baj ha a nép aggresszivitása is növekszik, mert se az egészsége, se fizikai ereje nincs már meg, az értelméről nm is beszélve.

    Ezért volt a film a kezdetektől fogva a propaganda legfőbb eszköze, és ezért dőlt oda a pénz a legfelsőbb forrásokból.

  7. Nem értem mi bajod ezzel, ilyen szempontból én tökre “élvezem” a mai világot, bár szivesen kipróbáltam volna a 60-70es évek amerikai aids mentes hippivilágát is, a 8literes cikálókkal egyetemben.

  8. 8:
    Nincs nekem semmi bajom. Én csak megfigyelem és lejegyzem a tényeket. Különben a 70-es években valóban nem volt AIDS, de 100 nő körül 95-nek trihomonásza volt, amit másnap átadtál a feleségednek, aki harmadnap otthagyott. 😀

  9. Mekkora esélyt látsz arra, hogy visszajönnek hozzánk az I. VH előtti szokások? (szociálisakra gondolok épp)

  10. Mindenem van Tibor bá csak időm nincs.Ezt már a tőlem okosabb Buddha is megmondta 😃

  11. Üdv Tibor bá’!

    (Noha elvonatkoztatok kérdésemmel a témától, a címet ragadtam ki. Szóval megtudtuk/tudjuk a blogodon keresztül, nagyjából hogyan élted/éltétek meg anno a ti világotokat, és hogyan látod/látjátok a mostanit.)

    A kérdésem az lenne, hogy te mihez kezdenél a mostani világban, ha ma lennél huszonéves (persze a világlátásoddal, értékrendeddel)?

    A többi érettebb kommentelő válaszára is kíváncsi lennék. Mi fiatalok sokszor megkapjuk azt, hogy “ezt így ne, azt úgy ne…”, de ritkán hangzik el, hogy na jó, de akkor hogyan? Ilyenkor pedig kiderül az is, hogy a vonatkoztatási rendszer kiindulópontja az akkori fiatalkori társadalmi és gazdasági környezet, ezért érdekelne.

    Előre is köszönöm a választ (legfőképpen, ha érkezik is 😀 )!

  12. 14-TDani:
    Gyakorlatilag megfogtál. Ha ma lennék húsz éves, állati nagy szarban lennék. Szombaton olvastam egy cikket az INDEX-ben (már nem emlékszem a címére) lényeg, mit tegyél, ha a gyereked (kb 6 éves) mobilt akar? Mert fog, és nem mondhatsz nemet. Amikor az én gyerekeim voltak általános iskolások a dilemma az volt: Tv vagy nem TV? Én akkor vettem TV készüléket, amikor a fiam osztályában már csak neki nem volt mit nézni. Tehát a probléma lényegét ismerem. De ez volt az én ifjúkoromban is. 18 éves koromban az osztály nagy része kocsmákba járt (akkoriban volt ott egy zongora is, meg óbégatás) részegre inni magukat. Én 3-4 barátommal beültünk egy táncos/műsoros lokálba, hallgattuk a zenét, az előadást, a minimumot fogyasztottuk (egy dupla fekete) és közben egymásnak matek/fizika rejtvényeket adtunk fel, amit a szalvétákon oldottunk meg. Persze azért táncoltunk is. Nos a részegeskedő kocsmatöltelékek 15-20 éve meghaltak. Az én társaságom egy kivétellel még él. (de ezt csak a margón jegyeztem meg) A tanácsom, amit kikértél. Úgy nem élhetsz, ahogy ad édesapád, pláne a nagyapád, de a mai viszonyok között iparkodj a skála, a még kortársak által elfogadott konzervatív vége körül létezned. Neked nem az apád korosztályának kell megfelelned, hanem a kortársaidnak. Persze, elismerem, hogy peches korszakba születtél be.

    Ha konkrétan rákérdezel, arra is válaszolok.

  13. TDani!
    Talán a legfontosabb, hogy ismerd meg a természetest sokkal inkább, mint a mesterségest, látszólagost!
    A normálisat, a természet-közelit keresd, ne az általánost!
    Ismerd meg a környezeted, annak múltját, az igazit!
    Tanulj meg rácsodálkozni a virágokra, fákra, próbáld megtanulni a nevüket is! (pl szerezd meg a Milyen virág ez? c. könyvet, gyermekeim is, én is örömmel visszük magunkkal sétákra, könnyű használni, és tanulságos!)
    Földrajz és biológia oktatásunk szándékos gazembersége, hogy nem ismerjük meg a közvetlen környezetünket, de az endoplazmatikus retikulum, meg a citrát-kör rettentő fontosak. Mert amit nem ismersz, ahhoz nem ragaszkodsz (é.:a szülőföld). Úgy gondolom, fontosabb megismerni a kökörcsint, a hölgymált, a juhart, a szarvaskerepet, a galócát, a kabócát, a környező vidék neveit, mint a computert és a nanotechnológiás intelligens gyógyszerész okos mosóporának szmártfonját.
    És tudj lelassulni, kilépni a mátrixból, amikor csak lehet. Próbáld meg megjavítani ami elromlott, ne végy másikat, készítsd magad az ételed, ne a műanyagos készet edd!
    És ne bánd,ha sokan különcnek tartanak mindezért, mert korántsem biztos, hogy az a helyes, amit a legtöbben tesznek egyetértésben. Tudod, több milliárd légy eszik szart, de én azért mégse…>-)
    Mindenekelőtt becsüld meg, ami neked adatik, amiért megdolgoztál akár szellemi, akár anyagi, akár ember-kapcsolati javak, és örülj neki, légy elégedett. Ne akarj örökké többet, nagyobbat, szebbet, mint amire az adott körülmények között reálisan lehetőséged, erőd, társad van. (Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér! Meg amíg szőni tudod a takaród, a többit engedd el! Lelkileg és anyagilag egyaránt!)
    Lásd meg, hogy a pohár félig tele van, és nem félig üres.
    Ez nem könnyű, de legalább érdemes, és nemes, de legfőképp neked/nekem jó!

    No, ennyi bölcseletet mára, ez egy sűrű eszencia, értsük jól!

  14. Sziasztok!

    Köszönöm a válaszokat!

    16 zweitakt:
    Nem vagyok elveszett, de érdekelnek a mások tapasztalatából leszűrt tanulságok. A környezetünk ismerete szép dolog, de sajnos nem tarthatom járható útnak. Úgy értem szabadidőben igen (tehát a témát fontosnak és szépnek tartom), de “főállásban” esélytelen. A “mai világgal” szemben szerintem az én koromban nem az elzárkózás a megfelelő módszer. Az adott rendszerben kell helyt állni. Persze más kérdés, hogy mérlegelem az eseményeket, és nagyjából tudom, hogy mi mire mehet ki.

    Tibor bá’ is ezt fogalmazta meg szerintem: “Neked nem az apád korosztályának kell megfelelned, hanem a kortársaidnak.”

    15 Tibor bá’:
    Az érvényesülés szerintem nem okoz gondot, mindig megválogattam kikkel mozgok, mit csinálok. Határokat húzok és azt nem lépem át (többnyire :D). Akik körbevesznek, azok pedig ezt vagy ugyanígy gondolják, vagy ha nem is, de tiszteletben tartják. Ilyen szempontból mi is jól tudjuk érezni magunkat, persze máshogyan, mint anno.

    Engem inkább a “karrier” része érdekelne. Én a gépészetet választottam, mint csapásirányt, de egyelőre nagy a vacillálás, miben érdemes hosszútávon gondolkodni. Régebben – tudomásom szerint – nem igazán kellett azon agyalni, hogyha valaki belépett a MÁV kötelékébe, akkor 10 év múlva vajon még ott dolgozhat-e. Manapság már mindenért megversenyeztetik az embert.

    Vonz a külföldi munka. Pénzkeresés miatt elsősorban, és csak abban az esetben, ha itthonról kapok állásajánlatot hasonló pozícióban (mintegy az itteni munkám elismeréseként). Szerintem itthon az állam ott húz hasznot az emberből ahol tud, ennél érhetne rosszabb kint? Ott legalább nem a saját hazám rúg belém, ha teszi. Másik része pedig a közeg (morcos bolt néni, bunkó emberek, egyre több az “indián”).

    A félreértés elkerülése végett: nem vágyom BMW-re és egy városi terepjáróra. Egy egészséges életet szeretnék megteremteni magamnak és majdani családomnak, de ahhoz igen is pénz kell, pláne, hogy – ahogy jósoljátok – ketyeg az óra.

    Az eredeti kérdést konkrétabban megfogalmazva, tehát: mihez kezdenél a mostani világban, friss diplomásként? Hogyan vágnál neki? Multi vagy mindenképp valami magyar cég? Pár év múlva kimennél külföldre gyűjtögetni vagy arra törekednél, hogy itthon minél nagyobb szakmai presztízsed (munkaértéked) legyen, amit anyagilag is jobban honorálnak? Mikor mernél gyereket vállalni? Gyűjtenél-e házra, mennyire lenne ez prioritás a számodra? Min spórolnál és mi az, amire plusz energiát (akár pénzben is) fektetnél? Milyen egyéb tudást sajátítanál el mindenképp?

    Mindezeket abban a tudatban végiggondolva, hogy – ahogy most gondoljátok – az évek során egyre nagyobb probléma lesz, elsősorban a klíma változása miatt.

    Válaszokat előre is köszönöm!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük