Tibor bá’ vissza múltba online
Van hasznos tudás, van haszontalan tudás, de felesleges tudás nincs, csak a rosszul tanuló diákok elképzelésében. Na, igen. Középiskolában számtalanszor hallottam a matekból bukásra állóktól „az életben erre nincs semmi szükség”. Ez különben akár igaz is lehet. Nem lehetetlen úgy leélni egy egész életet, hogy sose fanyalodunk rá a 9+16=25 összefüggésre, de nem ez a lényeg, hanem az attitűd, amit közben elsajátítunk.
Tizenkét éves voltam, amikor a Félegyházi Polgármesteri Hivatal úgy döntött, hogy a köztéren a virágágyásokba ricinust ültet. Az ötlet elfogadható volt, mert a ricinus cserje mutatós, a virágja szép, és ellenáll a közterületi viráglopásnak, ami már akkor is dívott. A levirágzott ricinusnak lesz termése is, ami egy 20-25 mm átmérőjű burok, benne három tarka mintás, fényes maggal. A szomszédunkban lakó parasztkölykök nyomdokait követve, én magam is megdézsmáltam a
cserjéket, és mivel ők is ették a magot, én is összerágtam néhányat. Az íze kellemes volt, ennek ellenére csak keveset ettem, azt is azért, mert ismereteim szerint a ricinus (olajat) hashajtóként adták, főleg gyerekeknek. Legfeljebb lesz egy kis hasmenésem – gondoltam. Azt nem tudtam, hogy a ricinus olajat a kisajtolás után megtisztítják az erősen mérgező ricintől. Végül is a kalandba bele is halhattam volna, de a szervezetem másképp döntött. Este lefekvés után rettenetesen rosszul lettem, aminek következtében mindent kihánytam, ami bennem volt, beleértve a ricint is. A felületes ismereteim következményét megúsztam.
Az eset után érdekelni kezdett a téma. Szándékosan összefutottam a nadragulyával, amiről azt mesélték, hogy bogyója roppant mérgező. A leveléből teát lehet készíteni a nem kívánt férjek számára. Minden esetre, azóta messze elkerülöm, és (mert nálunk jó sok van belőle) a tyúkoknak se adom kitépésük után.
Ezzel szemben a csalán legfeljebb kellemetlen, de semmi esetre se halálos, sőt a kevéske hangyasav, ami bejuthat a bőr alá, kifejezetten hasznos, ha például az embernek reumás fájdalmai vannak.
Viszont az iskolai kirándulások alatt az a gyerek, akit érdekelt, megtudhatta a vezető tanártól, hogy a vadon növő növények többé-kevésbé majd mind mérgező. Ezért bármennyire csábító, kerüljük a bogyókat a galagonya és a hecsedli kivételével. Néha látni lehet embereket, akik kirándulás közben egy-egy fűszálat rágcsálnak. Nem okos dolog. A hérics és a kökörcsin nagyon mutatós, és persze szigorúan védett világ, de halálosan mérgezőek. Ugyanez mondható el a gyűszűvirágról, bár több száz éve a kivonatát szíverősítőnek használják, persze pontos adagolással. A tavaszi aranyesőben is halálos méreg lapul.
A mai gyerekek ezeket a dolgokat egyáltalán nem ismerik, megakadtak az okos telefonok nyomogatásánál, de talán nem is fontos számukra, hiszen kirándulni se járnak, de ha mégis, lefogadom, még fél tucat növény nevét se ismerik.
___________________________________________________
___________________________________________________
______________
Azért vannak akik járnak, igaz az „okos telefon” egyből előkerül, hogy szóljon a zene…!
A féltucatnyi növény is erős optimizmus, szerintem. 😛 🙂
Rengeteg ehető vadnövény van és persze ugyanannyi mérgező is. Ez igazi hasznos tudás, amit az iskolában elintéznek az erdei pajzsika és a zöldszemes ostoros ismertetésével, azt sem gyakorlati szempontból. Bezzeg ostoba verselemzés van bőven, annak aztán hasznát veszi az ember túlélési helyzetben. Felfuvalkodott Ady a magyar ugaron és társaik, az a lényeg az oktatásban. Ahogy a dolgok most állnak, könnyen alakulhat ki olyan helyzet, amikor akár az ország területén belül is menekülőre kell fogni a dolgot egy-egy zombihorda elől.
Most erről eszembe jut ez a fickó a tévéből, aki hatásvadászat nélkül mutat hasznos gyakorlati ismereteket a vadonban:
https://www.youtube.com/watch?v=ZmXOYI2W0L0
Vagy Papica videói az ehető vadnövényekről, akit Jövőnk is már többször említett, csak nem tudom enged-e több linket a fórum.
2:
Csak egy linket tehetsz be, de csinálhatsz több hozzászólást is.
https://www.youtube.com/watch?v=zkfW673Q4Gs
Néhány hazai ehető növény, és a bürök, ami elég mérgező. Nem kellemes a bürök általi halál, mert az idegrendszert bénítja és a bénulás a perifériáról indul. Tehát az ember végignézi, ahogy először az ujjai dermednek meg, aztán halad beljebb, mígnem eléri a légzőizmokat is. Egy botanikustól tudom, hogy elég komoly kínhalállal jár nagyobb mennyiség fogyasztása, ne akarjátok bürökkel megölni magatokat. 😀
Vagy ott van a közönséges nád, aminek a rizómái keményítőben gazdagok, főzve, sütve lehet fogyasztani, hasonló a krumplihoz. Igaz, hogy jó mélyen bele kell turkálni az iszapba a kiásásához.
Erről a témáról írhattál volna akár kifordítva is. Akár már meg is tetted, nem ellenőrzöm le. Kiskoromban sokszor papsajttal laktam jól.
Különben már itt „down under” is kinéztem magamnak a vadon ehető részeit.
Még annyit hozzáfűznék, majd mindegyik mérgező növény egyben gyógyszer is, régóta tudják a füvesasszonyok. A modern orvostudomány nélkül viszont még messzebb lennénk a pontos adagolást és hatásmechanizmust illetően. Ne nézzük le azokat az okostelefonokat, ne nézzük le a mai fiatalokat. Abban a kis kütyüben ott van a világ összes könyvtára.
A „edible and poisonous plants android app” keresésre 38900! találatot kaptam. Tessék ellenőrizni.
Gutenberg rendben van? A jelenség ugyanaz.
7:
Az a kis kütyü rengeteget tud, semmi kétség. Egyetlen egy dolgot nem tud adni az alkalmazójának, TUDÁST. Te bepötyögted, hogy ehető és mérgező növények, de a kütyük fiatal használóinak fogalmuk sincs arról, hogy növény lehet ehető, és növény lehet mérgező. Különben is, sose lát növényt. 😀
Mit sem ér az a tudás, amit nem tudunk megfelelően alkalmazni, vagy nem tudunk megfelelően továbbadni. Ha valaki maga nem is lát életében növényt, de tovább tudja adni, hogy ha valaki esetleg lát majd egyszer növényt, annak legyen róla infója, hogy az a növény lehet ehető is, meg mérgező is, attól fogva értékessé válhat az addig feleslegesnek vélt tudás.
Ennek persze gátat szabhat az is, hogy miként adja át azt a tudást, azaz mennyire jól érthetően. Példaként hoznám fel
– a maja ábrázolásokat: pl. valami repülő gépen ül valami ember… a dombormű meglehetős részletességgel ábrázolja a csöveket, emeltyűket stb. Persze ez Daniken asztala, de miért ne nézhetnénk meg az ő szempontjából is?! A lényeg, hogy egyelőre senki nem tudja kétségtelenül bemutatni, hogy mit is ábrázoltak rajta a maja művészek.
– az egyiptomi piramisokat: mindenféle összefüggéseket fedeznek fel bennük és még a mai napig sem tudták sem teljesen feltárni, sem megbízhatóan kitalálni, hogy minek is építették őket. Még kevésbé azt, hogy hogyan is építették! A lényeg, hogy egyelőre senki nem tud kétségtelenül választ adni ezekre a kérdésekre. Erről is összüthetnél esetleg egy posztot Tibor bá’! Mint ahogy a Georgia Guidestones-ról is ejthetnél néhány szót, különösen azért, mert mostanság került rá új évszám! http://www.thegeorgiaguidestones.com/
Én megkockáztatnám a kijelentést, hogy a legtöbb képi ábrázolás, vagy írott anyag valamilyen tudást próbál közvetíteni, elsősorban az utókornak. Tulajdonképpen a szépirodalom is, mert összességük elég jó korképet ad a jelenről, bár önmagukban csak egy-egy szűk szeletét képesek bemutatni. Ez a kép pedig azért lenne fontos, hogy az utókor tanuljon a jelen hibáiból. Szeretném hinni, hogy majd fog…