VM-271 Relatív boldogság

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~q228Gyermekkorom fele Horthy rendszer alatt volt, a másik fele Rákosi alatt. Voltunk nagyon szegények, nagyon gazdagok, majd megint szegények. Egész tisztességes skála. Ami meglepő, hogy végig boldogok voltunk, nem csak én, a szüleim is. Nyolc éves koromban anyám főtt krumplit készített vacsorára nyers hagymával, amire csapvizet ittunk, de senki se vágyott többre. A rokonok és az ismerősök se. Vasárnap az egész család, esetleg néhány rokonnal kiment a Népligetbe, leterítettünk egy pokrócot a fűre, és délutánig hancúroztunk. Néhány évvel később a vasárnap fénypontja az volt, amikor nevelőanyám karon fogott minket (a húgomat és engem) és elsétáltunk a Bazilikától az egyik kőrúti presszóig, ahol kaptunk egy-egy gombóc fagylaltot, aminek igen lassú nyalása közben nézelődtünk, megálltunk az Oktogonnál és 10 percig olvastuk a fényújságot. Otthon lefekvés előtt még egy órát olvashattam, ami hatalmas élményt jelentett számomra.

Tíz éves voltam, amikkor hirtelen gazdagok lettünk, de csak annyi változott, hogy kaptam egy Zeiss fényképezőgépet, ami senkinek se volt, meg egy gyermek kerékpárt (amit egyedileg úgy gyártottak le számomra) és apámmal elmentünk az éppen visszacsatolt Erdélybe nézelődni egyet. Teljesen természetes volt, hogy sorsunkkal meg vagyunk elégedve, nem hangzott el semmi fajta vágyakozás semmi után.

Anyám nem vett sorsjegyeket, és nem álmodozott arról, hova fog utazni, ha megnyerik a főnyereményt. Nyáron eszébe se jutott máshová utazni, mint szülővárosába, ahol rokonai, ismerősei éltek. És meg volt elégedve az életével.

Ezzel szemben manapság mindenkinek millió baja van, nem fér a bőrébe, több pénzhez akar jutni, be akarja utazni a fél világot, semmi se jó úgy, ahogy van, ideges, millió panasza van, és depressziós (már van beceneve: depi), pedig több tucat vitamint és étrend kiegészítőt szed. Nagyobb lakást vagy házat akar, jobb kocsit, jobb állást, és megy vagy tervezi a külföldi munkavállalást. A társadalom nagy hányada simán csak boldogtalan és elégedetlen, pedig (a hirdetett nyomor ellenére) jobban él, mint elődei 50 évvel ezelőtt. MIÉRT?

Az én véleményem szerint (ami lehet akár hibás is) megnyíltak a lehetőségek világa, és a média kommunikálja felénk, hogy többet is lehet birtokolni, ha másképp nem, hát kölcsönből. Lám a celebek milliókat keresnek havonta és ezért semmi mást nem kell tenniük, mint egymással versengve villantani a csöcseiket, vagy cigány stílusban énekelve lötyögni a kamera előtt. X kiment Kaliforniába és csodás fizetése van. Y ágytálakkal rohangál London egyik külvárosában, és nagyszerűen él. Z Svédországban gyerekekre vigyáz, hogy kirázza a kis újából a fel vett kölcsön részleteit. Egyszóval szerencsétlen lúzer az, aki meg van elégedve a sorsával, és így lesz boldogtalan egy egész nemzet. Amikor nem voltak kinyitva a korlátlan lehetőségek kapui, és mindenki ott élte életét, ahová született, az emberek a kemény munka mellett értelmes és kielégítő életet éltek a hagyományosan kialakított szórakozásokkal, időtöltésekkel.

A legviccesebb az egészben az, hogy az a néhány, akinek végül sikerül megfogni az isten lábát és eléri azt, amire mindig is vágyott, a legkevésbé vannak megelégedve életükkel.

________________________________________________________
________________________________________________________
___________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

21 gondolat erről: „VM-271 Relatív boldogság

  1. Akkor még nem volt növekedési hitelprogram a jegybanktól, így nem lehetett annyi mindent előre megvenni.
    Az adósság nem a jövőbeni teljesítmény fejében való vásárlás?
    A mai világban a társadalom azt ígéri, hogy sokkal de sokkal többet fog majd termelni a jövőben a mostanihoz képest. Pedig már a mostani is akkora, hogy egyre nagyobb arányban hatékonysággal teszi tönkre a bolygónkat.

  2. Ezt hívják egonak. Illúziókat gyárt és elhiszi. Nem is detektálható az egyén részéről normál egos (alvó)állapotban, hiszen magát fel nem ismerheti.
    Azért nem boldog azzal amit elért, mert nem is arra vágyott valójában. Azonosítja magát bármivel amit kitalál, ha az anyagiakra irányuló igény az akkor azzal. De hiheti, hogy okos és szép, vagy hogy beteges egészségű. Az, hogy történetesen gazdag lesz nem hozza el a beteljesedést, ezért van rengeteg szenvedélybeteg híresség(abszolut befutottság: ismert, vagyonos, befolyásos, szeretik, legalábbis látszólag stb.). Mert amire egész életében hajtott és végül 25 évesen(keményen megdolgozva érte:-) elérte, hamarosan még elviselhetetlenebb hajtáskényszere lesz jelentős hiányérzettel párosulva. A legszebb, hogy nem is tudja mi a fasz baja van.

    Szükséges az ego jelenléte ebben a harcos világban, de a továbblépéshez legalább is fel kéne ismerni. Hacsak nem akarunk “félállatok” maradni. Aki felismeri az ego alaptermészetét(de valójában) az sok mindent megért. Azt is is többek közt, hogy miért törvényszerű a kipusztulása egy technológiailag fejlett, de szellemi értelemben alacsony szinten lévő emberiség.

  3. Arról nem is beszélve, hogy akkoriban indult az exponenciális növekedés.
    1930- ban még “csak” 2 milliárd ember létezett a Földön és még mindig voltak érintetlen bolygórészek.
    A víz, levegő, föld sem volt (globálisan) ennyire szennyezett, mint ma.
    Ma meg szar a levegő, a víz, a föld, íztelen a kaja- vitaminokról nem is beszélve- maradnak az elektronikus hallucinációk által sulykolt vágyálmok.
    Igen szar a kaja, rossz a levegő, szennyezett (szétklórozott) az ivóvíz, de hajthatsz a zöldhasúra, hogy legyen csili- vili BMW-d meg nagy jelzálogos házad/ lakásod.
    Meg az ehhez járó szilikonos, plasztik műnő.

  4. A boldogság az boldogság. Az a relatív, hogy mitől lehetnénk boldogabbak.

    A jólét biztosan boldogít, ezt mutatják a felmérések is. 108 ország közül az első tízben a nyugati jóléti társadalmak vannak, de USA mégiscsak a 15. még Izrael is megelőzi és a tőle sokkal szegényebb Mexikó is. Ez azért jelezhet valamit, nem?

    Mi pedig a 104. helyen állunk! Tavaly még a 97. helyen voltunk.

    Olyanok előznek meg, mint Szomália, Libanon, Albánia.
    Viszont Tadzsikisztánban még nálunk is boldogtalanabbak. Van még hova süllyednünk.

    http://81c27a5d9c3263e8ebcc-2da201d1ba4d5004cb235610c26ba057.r67.cf5.rackcdn.com/WHR15.pdf

  5. Nagyon nehéz, igazán pontosan egzaktul arról beszélni, mi a boldogság.
    Még kevéssé hiteles, körülményes, ha éppen nem teljesen lehetetlen, ha más történelmi idők és helyek lakosainak hozzánk mért “boldogságindexét” kívánjuk meghatározni.
    Amikor éppen nem szenvedünk és
    “nem szorít valahol nagyon a cipőnk” ,
    amikor a vágyaink éppen teljesültek, akkor boldogok vagyunk.
    Valahogyan érzi az ember, amikor erről gondolkodik, hogy a tárgy mint a száraz homok kihullik a kezéből, amikor éppen meg akarja markolni.
    Itt tehát kénytelenek vagyunk a szubjektív nyilatkozatokra támaszkodni.
    Tehát az boldog, aki annak érzi, annak mondja magát.
    Hurrá ! Akkor én boldog vagyok ! ! ! Igazán ,tényleg ! ! !
    Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán ne lennének aggodalmaim, kellemetlen gondjaim.
    Ugyanakkor a belső ,gyötrelmes tartós feszültségek, testi és lelki kínok, szenvedések néha csodálatos alkotásokhoz ,teljesítményekhez vezetnek, a langymeleg kielégült relaxáció meg kellemes, de túl sok ebből már tunyasághoz az alkotóerők visszafejlődéséhez vezet.
    A szenvedésre és a boldogságra egyébiránt egy kicsit programozva is vagyunk.
    Vannak emberek, akik “mindig” mosolyognak ,pedig őket sem kíméli másoknál jobban az élet, mások pedig akkor is kvázi siránkoznak és sajnáltatják magukat, amikor igazán irigylésre méltó helyzetbe kapaszkodtak fel.
    Mindkettőt arra tanítotték ,hogy így szeretnivaló.

  6. Ez a nép akkor kezd boldog lenni, amikor mindenkit, akinek köze lehetett a banki csalásokhoz, (bankár, politikus) felakasztanak az Andrássy út lámpaoszlopaira .
    Na akkor tele lesz az Andrássy út mosolygó járókelőkkel . 🙂

  7. “Ezzel szemben manapság mindenkinek millió baja van, nem fér a bőrébe, több pénzhez akar jutni,”

    Ezek szerint a kapzsiság nem univerzális emberi tulajdonság, hanem az utobbi évtizedekben, mintegy mesterségesen lett beleoltva a fejlett világbeli népekbe ?

  8. 7 .Nem, a fejlett világ népei azért lettek fejlettek,(nyugati keresztény kultura) mert kapzsibbak és egoistábbak voltak más népeknél, a beoltás nem most kezdödött,hanem amikor beleirták a Bibliába,hogy Isten mindent a bolygon a keresztény embernek teremtett . 🙂

  9. Tiszta röhej ,ahogy a méregdrága öltönyös nyugati leparkolja a templom mellé az A- 8 kocsiját és bemegy imádkozni.A templomban a nők egymást vizslatják ,hogy ki kinek a mije és hogy néz ki,a pap pedig külön kiemeli ,hogy a jókedéjű adakozot szereti és megáldja az isten.Ezért aztán kifele menet a keresztény hivek megprobálnak minnél nagyobb bankjegyet préselni a perselybe,de azt úgy,hogy mindenki jól láthassa.
    Mindenki azt a látszatot árassztja magáról,hogy boldog és elégedett ,Isten áldása is ratuk,hiszen az egy igaz Istenhez imádkoznak.
    Szépek vagytok,Attila . 🙂

  10. 9- re:

    Az tény, hogy a nyugati (európai) ember nem tudott soha a seggén maradni és az otthonában élni. A vikingek nem igázták le Amerikát és a kínai hajósoknak sem jutott valahogy eszébe.
    Európából indult ki a mindent meg kell hódítani c. rákfene.
    Aztán, ezt sikeresen ráerőltettük más népekre is, most kész a csapda, mert az ilyen életmódhoz még 2 másik Föld kellene, de gyorsan.
    Az a Mars- rakéta meg csaknem akar összejönni.
    Az északi- sarki jég pedig nagyon ramaty állapotban van és lehet ez az utolsó olvadási évszakja egy pár millió évig…
    A nagyhatalmak meg eközben az atomfegyverek modernizálásával és rakéta- elfogó rendszerek kiépítésével vannak elfoglalva.

  11. A boldogság az, amikor az ember meg van elégedve az életével, mert a jelentkező problémákat megoldja, az elképezéseit folyamatosan megvalósítja.

  12. 6. Virág elvtárs

    Az, amit te írtál nem boldogság, hanem káröröm. Nem mondom, az is remek érzés… 😀

    11. Tibor bá’

    Boldog vagyok, na de meddig? A következő megoldandó problémáig? Meg lehet elégedve az ember az életével folyamatosan? Akkor vagyok megelégedve az életemmel, ha nem azt lesem, hogy a mások élete mennyivel jobb, könnyebb, izgalmasabb, gazdagabb, mint az enyém. Ebből pedig az következik, hogy a boldogsághoz nem kell semmi más, mint olyan filozófia, amivel megértethetjük magunkkal, hogy ne vágyakozzunk folyamatosan, mert bárhol is tartunk, mindig lesz akinek az élete jobb, könnyebb, izgalmasabb, gazdagabb, mint az enyém.

    Ha ezt el tudjuk fogadni, akkor lehetünk boldogok folyamatosan, mert képesek leszünk azt látni, amink van, ahelyett, hogy azon rágódunk, ami nincs.

  13. 12 :
    Kedves Kyra !
    Nem káröröm, hanem az az öröm, hogy az illető már nem élt hiába, mert ha esetleg személyesen nem is vett részt az igazság helyreállításában, de legalább megélte azt . 🙂

  14. Tibor ‘bá:”A boldogság az, amikor az ember meg van elégedve az életével, mert a jelentkező problémákat megoldja, az elképezéseit folyamatosan megvalósítja.”

    Csak az a baj, hogy ilyen nincsen tartósan. Ha van, akkor újabb megvalósítandó elképzelést képzel el. És nosza rajta, érjünk célba megint.
    Legyek 30 éves jó állással, 2 gyerekkel, 5 kocsival, példás családi élettel etc.
    Meddig? Első balesetig, állás lecsó, asszony megcsal, anyós kampec, végül kukackaja leszek. Ugyan már. A hit a boldogságról és az ezt való kergetéstől eltávolít a valódi egyfajta neutrális állapotú boldogságtól. A boldogság napjainkba használt fogalma, mely 7 milliárd személyes sztereotípiából fakadó hamis látszatát látatja, mely nem más mint fizikai és érzelmi körülményeink optimalizálása. Ez olyan egos csapda, melyben garantált a bukás. Az életben minden van, néha az is amit személyesen is képzelünk a boldogságról. Az összhang az elképzelésünk és a valódi életünk között az boldogság lehet. Nehogy már azt higgyük, hogy boldogságunk kulcsa is a kezünkben van erősen, ameddig szorítjuk addig a mienk.
    Véleményem szerint- és ezzel nem vagyok egyedül-, életünk folyamatos fogadása és a történések életünkre történő hatásainak egyfajta semleges tudomásul vétele(nem beletörődés!) a boldogságunk kulcsa. Ha azt gondoljuk ez csak egyfajta menekülés, vagy önvigasztalás akkor könnyen tévedhetünk.

  15. A Boldogság életkortól függ.
    70 felett örülünk hogy van lyuk a seggünkön.

  16. 14:
    Pillanatnyi körülményeid, vagy eddigi negatív tapasztalataid miatt pesszimista vagy, pedig a helyzeted messze nem reménytelen. Abban igazad van, hogy aki állandóan ágál a sorsa ellen, ahelyett, hogy belátná lehetőségeinek a határait, az permanens boldogtalan.

  17. Hát az ember holtáig tanul. Reméltem hogy hozzá szólásom positive és ezzel sok ember felesleges időpazarlását az utólérhetettlen Boldogság Kékmadara helyett az Isten Dicsőitésére fogja szánni ,mivel a Boldogság csak a Mennyekben és a Mese könyvekben található! De ez így van rendjén mert képzeld csak el …végre megtaláltad a Boldogságod és akkor kopokatnak az ajtón elvisznek a Sárgaházba!

  18. A háború után annak örültünk, hogy egyáltalán életbenmaradtunk, azután meg hogy volt állásunk és el tudtuk tartani a családunkat. Most már rengeteg mindenünk van: ház, autó, tv, mobiltelefon, számítógép . . . , de a szomszédé nagyobb, jobb, szebb – s emiatt mi boldogtalanok vagyunk. Aztán ha – erőnkön felül – mi is veszünk egy nagyobbat, jobbat, szebbet, kiderül, hogy létezik egy annál is nagyobb stb. – és mi megint boldogtalanok vagyunk. Most már nem jelent örömet a Balatonra menni, a feleségünk a Hawaii szigetekre vágyik. Miért? A Kovácsék mehettek? Csak Te (mármint én) vagy olyan gyámoltalan, hogy még ezt az örömet sem vagy képes megszerezni a feleségednek. . . Az agressziv reklámoknak köszönhetően sokkal nagyobb mértékben megnőttek az igények, mint a lehetőségek, s ez jelentős mértékben frusztrálja az embereket. Reménytelen versengésnek esünk áldozatul, mert bármit is szerzünk meg magunknak, mindig akad olyan, akinek abból még többje, szebbje lesz. Szerintem, aki egészséges, annak semmi oka a boldogtalanságra. Az csak igyekezzen képességeit maximálisan kifejleszteni – hogy jó asztalos, fogorvos vagy atomtudós legyen – , s azok birtokában segítsen másokon, miáltal a saját megélhetését is biztosítani fogja. Ne azt várja, hogy a boldogság majd az ölébe hull, hanem kösse le magát hasznos munkával, tűzzön ki maga elé elérhető célokat, s amig a cél felé vezető úton halad – boldog lesz. Első lépésként igyekezzünk minél jobban megismerni önmagunkat, majd pedig beilleszkedni a társadalomba. A szépet keressük – ez a világ tele van szépséggel! – , és igyekezzünk embertársaink életét is megszépíteni!

  19. Balázsnak itt egy ozzi rockszám szövege a hetvenes évekből:

    Ego Is Not A Dirty Word lyrics
    If I did not have an ego I would not be here tonight
    If I did not have an ego I might not think that I was right
    If you did not have an ego you might not care the way you dressed
    If you did not have an ego you’d just be like the rest

    Ego is not a dirty word
    Ego is not a dirty word
    Ego is not a dirty word
    Don’t you believe what you’ve seen or heard

    If Jesus had an ego he’d still be alive today
    And if Nixon had no ego he might not be in decay
    If you did not have an ego you might not care too much who won
    If I did not have an ego I might just use a gun

    Ego is not a dirty word
    Ego is not a dirty word
    Ego is not a dirty word
    Don’t you believe what you’ve seen or heard

    Some people keep their egos in a bottom drawer
    A fridge full of Leonard Cohen
    Have to get drunk just to walk out the door
    Stay drunk to keep on goin’
    So if you got an ego
    You better keep it in good shape
    Exercise it daily
    And get it down on tape

    Ego is not a dirty word
    Ego is not a dirty word
    Ego is not a dirty word
    Don’t you believe what you’ve seen or heard

    Ego is not a dirty word
    Ego is not a dirty word
    Ego is not a dirty word
    Don’t you believe what you’ve seen or heard

    Ego is not a dirty word
    Ego is not a dirty word
    Ego is not a dirty word
    Don’t you believe what you’ve seen or heard

    Ego

  20. Szerintem csak a társadalomtól elvárt szerepnek kell megfelelni és abban a szerepben jól érezni magad, élvezni azt. Ha én csak egy teherkocsisofőr vagyok, akkor minden reggel beugrok a kabinba, játsszunk teherkocsisofőrt megint, és élvezem.

    A felmérésekben pedig a magyarok talán csak a történelmi okokból kifolyólag nem látszanak boldognak, pedig épp attól boldogok, hogy állandóan panaszkodnak. Mártírszerepet játszanak. Ez egyén szintjén pedig világszerte előfordul, de párhuzamos a mazochizmussal is, vannak akiknek a fájdalom okoz boldogságot.

    Tibor bá posztja az egész világra érvényes, a relatív boldogság mindenütt ugyanaz, és az emberek saját boldogságérzete aszerint romlik, milyen széles az olló szegény és gazdag között. A “gap”. Ahol ez szélesebb, ott a gazdagabb is kevésbé boldog.

    És a végére egy kérdés, szerintetek a mondás, miszerint “Majd a koporsófa meggyógyítja!” derű- vagy borúlátó-e?

  21. tege:
    Nem derű, nem ború, realista.

    Pekár Tibor:
    Nagyon jól látod.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük