VM-269 Kirándulás

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~q228Gyerekkoromban, és még utána is, a kirándulás volt az egyik leggyakoribb szórakozás. Vasárnap (mert akkor még szombat is munkanap volt, illetve tartottak tanítást), aki tehette elment kirándulni. A dolgozók és a tanulók hetijegye vasárnap is használható volt, tehát „ingyen” ki lehetett menni a 81-es villamossal Hűvös-völgybe, vagy a 83-as villamossal Zugligetbe. Aki messzebb akart menni, az valamelyik HÉV-et választotta, ahol a hetijegy Budapest határáig volt használható, ennél messzebb menőknek pótjegyet kellett venni, de ez a költség elhanyagolható volt. Buda környékén az összes menedék- vagy turistaház üzemelt, ahol ilyenkor pezsgő forgalom volt. A kirándulók vagy vittek magukkal elemózsiát, vagy valamelyik turistaházban ettek olcsón. Egészséges volt és olcsó. Nem kellett egyetlen üzletet se zárva tartani, a családok mégis együtt kirándultak, gyakran baráti családok együtt. De természetesen iskolaosztályok, ifjúsági csoportok – korábban cserkészek, később úttörők szervezetten kirándultak. A kirándulás közben meg lehetett figyelni a természetet, oktatni lehetett a fiatalabbakat. Mindeközben egészséges környezetben edződött a test.

A rendszeresen kirándulók, túrázók beszereztek segédeszközöket: túrabakancsot, turistabotot, viharkabátot, és járták világukat, természetesen nem csak nyáron. Az esős ősz kivételével mindig. Télen is a térdig érő hóban.

Az 1970-es években még tartotta magát ez a széleskörű szokás. Onnan tudom, hogy a borosjenői telkem északi határa a Pilisi Erdőgazdaság. Abban az időben vasárnap a telkem északi kerítése mentén 10 percenként követték egymást a csoportok egy lábbal kitaposott ösvény mentén. A 70-es évek végére ez olyan gyérré vált, hogy tavasszal ki kellet menni és metsző ollóval levágni az ösvényt benőni akaró ágakat. A 80-as évek végére elfogytak a kirándulók, az ösvényt benőtte az erdő, viszont egyre többen jöttek ki gépkocsival a borosjenői buszfordulóhoz, ahol kiszálltak a kocsiból, tettek néhány száz métert, majd hazakocsikáztak. Mindeközben úgy érezték, hogy most jó nagyot kirándultak. Persze gépkocsival „kirándultak” még a Norma-fához is, Dobogókőre is. Viszont az igazi kirándulók annyira lecsökkentek, hogy a menedékházak egymás után bezártak. A felnövekvő új generáció a kényelmes, és egészségtelenül elhízott életet választotta az egészséges, edzett élet helyett. A hegyvidék vidám vasárnapi bebarangolása helyett nyakig ül a langyos (és a kövérséget elviselhetőbbé tevő) vízben és azt hiszi a szórakozás csúcsa a hétvégi wellness szállók látogatása.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
__________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

5 gondolat erről: „VM-269 Kirándulás

  1. Jó lenne kirándulni, de az a baj, hogy szinte már minden erdő tele van fertőző kullancsokkal.

  2. 1. Virág elvtárs,
    Évente többszáz km-t túrázom – OKT, teljesítménytúrák stb., egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány kullanccsal találkoztam közelebbről. Amit viszont tudni kell róluk: 8 órán belül könnyen kiszedhetők – én körömmel szoktam kipiszkálni, nem kell csodacsipesz, meg egyebek. Célszerű elégetni, vagy két kemény tárgy között szétpattintani őket, mert tovább élve nagy százalékban fertőznek. Két súlyos betegséget terjesztenek, A) agyhártyagyulladás (kapható preventív, ‘házilag’ évente 1x beadható oltóanyag); B) lyme-kór, utólag antibiotikumos kezeléssel teljesen gyógyítható. Sajnos mindkettő előfordult már a környezetemben, de csak azért, mert erdő-mező járás után nem vizsgálták át magukat.
    Ezt a kullancs dolgot kicsit olyannak érzem, mint hogy: ‘Nem megyek túrázni az erdőbe, mer szembejön egy A) hiúz, B) farkas, C) medve…’ szerintem az, aki erre hivatkozik, az amúgy se menne túrázni. Sajnos tény, hogy az emberek egyre passzívabbak és lustábbak lesznek, és ez meglátszik a testükön is. Aki már túlsúlyos, annak a wellness-brüggölésnél többek között azért sokkal jobb túrázni, mert a pulzus órákon át jellemzően a 120-140-es tartományban mozog, ami pont a kardio-edzésnek felel meg, és itt lehet a leghatékonyabban fogyni. Ráadásul fizetni sem kell érte.

  3. Nekem van egy trükköm: viszek magammal egy fényképezőgépet és csinálok képeket. Ez arra jó, hogy széttöri azokat az időszakokat amikor elkapna a fáradtság. Az első néhány alkalommal mikor újra elkezdtem kijárogatni a hegybe, 100-200 képet is csináltam, később egyre kevesebbet, olyan is van már, hogy egyet sem. Nagyon gyorsan rá lehet kapni, nyögvenyelős 15km-ről egésznapos 30-40-50km-re. Van egy bája, hogy egész nap tökegyedül megy az ember távol mindentől az erdő közepén, gerinceken, sziklákon, szűz hóban vagy nézi a felhőszakadást a hegycsúcsról. Teljesítménytúrát annyira nem szeretem, tömeg van a városban is.

  4. Szépek voltak azok a régi idők a menedékházakkal. Sajnálom, hogy egy időben erre a sorsa jutott a kevélynyeregi menedékház – ahol nem voltam nagyon régen (amit lehet, hogy már újra megnyitottak). És valóban szép események voltak ezek az én életemben is.
    A kullancsok azért elég idegesítők lehetnek – néha az állatokben vélek ilyet felfedezni, amiknél csak arra tudok következtetni, hogy a kertben szedték össze valahogyan.

  5. Jó is természetet járni. Általában havonta 1-2x van rá lehetőségem, csoportosan csináljuk, a legjobb móka szerintem! 🙂
    Egyesületi keretek között, az ország különböző pontjaira kirándulunk, mint utolsó mohikánok. De szoktunk találkozni más túrázókkal is, de közel sem olyan már, mint 20-30 éve volt. Azért összeszokott jönni kb. 20 fő, amikor jó idő van még a 40 fős buszt is megtudjuk tölteni. 🙂
    Mindig reklámozom, mint jó kikapcsolódást, és “olcsó” sportot, eddig kb. 5 emberrel sikerült megkedveltetnem a kb. 40 potenciális kiszemeltből. Nem jó arány, de ez van.
    Túrázni, kirándulni jó! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük