Tibor bá’ vissza a múltba online
Az utóbbi egy-két évtizedben divatos lett vegának lenni, aminek persze különböző fokozatai vannak, de ez most lényegtelen. Tény az, hogy egyre többen ágálnak a hús ellen, újabban már ökológiai alapon is [a kérődző állatok metánt finganak, a húsért tartott állatok ötször több gabonafélét esznek meg, mint amennyi kalóriát az ő testük ad, elképesztő mennyiségű tiszta vizet igényelnek, stb.) A többség azonban hús zabál hússal. Mind a két véglet ökörség. A szigorú vegetáriánus étrend rendkívül veszélyes. A szervezetnek naponta 80 g proteinre van szüksége, amit állati eredetű ételek nélkül szinte lehetetlen magunkhoz venni. A vérképzéshez elengedhetetlen B-12 (cianokobalamin) vitaminból naponta minimálisan 2 µg szükséges, ami megint csak állati eredetű táplálékban található. A szintén nélkülözhetetlen (mert az emberi máj nem képes szintetizálni) Ω-3 és Ω-6 zsírsavak ugyan növényi olajakban is előfordulnak, de például a népszerű napraforgóolajban és olívaolajban Ω-3 nincsen, tehát erre is figyelni kell. Annál is inkább, mert az Ω-3 és Ω-6 aránya is nagyon fontos. Ugyanakkor az állandó nagymennyiségű húsfogyasztás, nem utolsó sorban a húsételek elkészítése (füstölés, pörkölés) szinte garantálja az érelmeszesedést, a vastagbélrákot, röviden: igen egészségtelen. 50-60 évvel ezelőtt ez nem volt probléma. Gyerekkoromban vasárnap „kötelező” volt a hús, de hét közben ritka volt, mint a fehér holló. Legfeljebb íz adásnak volt néhány karika kolbász belevágva a bablevesbe, a rakott, vagy paprikás krumpliba. Kivételt képezett a téli disznóvágás ideje, amikor néhány napig folyt a dorbézolás. És mivel valamennyien tudjuk, hogy ha nem jó szántunkból, akkor kényszerből vissza fogunk térni a régi szokásokhoz, írnék néhány mondatot erről.
A 40-es években és az 50-es évek első felében nagyon sokat éltem vidéken, egészen pontosan anyám szülővárosában Kiskunfélegyházán, ahol házunk is volt, azaz a teljes nyarakat ott töltöttem. Az általam megismert és megtapasztalt vidéki élet ma már rég nem létezik. Nem a nosztalgia beszél belőlem (bár, még az is beszélhetne), hanem a korabeli hangulat átadásának „kényszere”. Visszaemlékezéseim szerint a „paraszti” élet több százéves tapasztalatra támaszkodva, kiegyensúlyozott és nagyon élhető volt. Mindennek meg volt a „helye”. Az aratás-cséplés, a kukoricafosztás biztosította az egymásrautaltságot, ami társadalmi kohéziót adott. Senki se akart „érvényesülni” a másik rovására. A társadalmi elvárás igen kifejezett és egyértelmű volt. Senki nem engedhette meg magának a jelentős alulteljesítést. Ugyanis nem álltak volna szóba az illetővel. Anyai nagynéném gyakran hangoztatta, hogy a „jó háztartásból nem megy ki más csak a hamu és a füst a kéményen át.” Ez nem szarrágás volt, hanem az fenntarthatóság ösztönös megvalósítása. Egy alkalommal valamelyik nagybátyám tanyáján töltöttem egy hetet (ott kedveltem meg a kukacos sajtot, amit mára a tisztiorvosi hálózat kiirtott), úgy 10 éves koromban. Amikor rám jött a szükség kerestem a vécét, de nem találtam, a végén meg kellett kérdeznem, hogy hol van. Imre bátyám rákérdezett, szarnod kell öcsém? Menj be a kukoricásba, nálunk nincs klozet. Bementem hát jó messze, hogy ne látszódjak, mert már kifejlődött bennem a városi szégyenérzet. Leguggolás közben döbbentem rá, hogy nincs vécépapír. Visszamentem a házba és a magammal hozott könyv már elolvasott, első lapjait kitépve, visszamentem a kukoricásba. A tanyák egymás mellett voltak, a kukoricások is. Nekem egybefüggőnek tűnt az egész és a dolog úgy adódott, hogy néhány sorral áttévedtem a szomszéd földjére. Imre bátyám utánam kiáltott. Ne oda szarj öcsém, az a szomszéd földje, a miénket trágyázd, ha már itt vagy nálunk. Ekkor tanultam meg, amit ma már csak kevesen tudnak, hogy a szar is érték. Hogy ne lett volna az, amikor a műtrágya ismeretlen fogalom volt.
Emlékeim szerint senki se rendelkezett gépkocsival, de még motorkerékpárral se, legfeljebb biciklivel. A mezőváros házaihoz tartozott egy pitvar, ahol állatokat tartottak, akinek tanyája volt, az még lovakat is, mert lovat használtak traktor és gépkocsi helyett. A háztáji trágyát lovas kocsi hordta ki a földekre. Minden ötödik házban tehén is volt, akik (vagy amik?) hajnalban, csoportokba verődve kivonultak a legelőre, sötétedés előtt pedig visszajöttek és mindegyik magától visszament a saját istállójába, ahol megfejték őket. A tehenet nem tartó szomszédok este kannákkal mentek az előre megbeszélt 1-2 liter tejért. Tyúkot mindenki tartott, tojást senki se vásárolt. A pékhez nem kenyeret vásárolni mentünk, hanem kora reggel, szakajtóban vittük a saját dagasztású 3-4 kilónyi megkelt kenyértésztát kisütés végett. Délkörül mehettünk érte és a kenyerünk súlya után fizettük a sütési díjat.
Naposcsibét senki se vásárolt, ha kotlott egy tyúk, aláraktak 20-21 tojást és hagyták, hogy kikeltse őket. A kikelt 15-20 csibét a kotlós felnevelte, ügyelni se kellett rájuk. Az elcsavargott csirkéket senki se fogta be, estére úgyis mind visszament a saját helyére. Amikor megtestesedtek, akkor levágták őket (nem ám konyhakészen vették), megkopasztották és a vasárnapi asztalra kerültek valamilyen formában. A magyar parlagi tyúkot szinte nem kellett etetni, felkutatta magának az eleséget, amit kiegészített a házi hulladék. Tartottak nagyobb szárnyasokat is, libát, kacsát. Egy 10 kilós libát egy ültő helyben nem evett meg a család. Jégszekrény nem volt, a „felesleges” húst vagy lesütötték, vagy megvendégelték a szomszédokat, akik ezt később viszonozták.
A házak körül természetesen voltak konyhakertek, ahonnan a szükséges zöldségek származtak. Persze volt velük munka, de a többgenerációs családban ez az idősek dolga volt, vagy a feleségé, aki nem járt el napi 8 órát dolgozni a gyárba, hanem végezte a házimunkát. Nem volt jövedelme, de nem is volt rá szükség, mert a család közel önellátó volt. Aztán ott voltak a heti piacok, ahova mindenki kivihette a feleslegét és megvehette azt, amiben hiányt szenvedett. Mindennek meg volt a maga funkciója. Tartottak macskát, de nem a hálószobában és nem azért, hogy gazdája ölében doromboljon a whiskers falatokért, hanem, hogy az ősszel beszökő mezei egereket megfogja. Amikor a macska lekölykezett, a nem kívánt szaporulatot simán bedobták egy vödör esővízbe, és ha tudták volna, hogy ezért fél évszázaddal később másfél év letöltendő börtön jár majd, estig rázta volna őket a röhögés. Ja, az esővíz, azt bizony összegyűjtötték, mert abban mostak. A kútvíz ugyanis túl kemény volt, sok szappan kellett volna hozzá (nem ám Persil). Ja, szappan, azt bizony az asszonyok maguk főzték összegyűjtött hulladék zsiradékból (nátronlúg segítségével).
Egyre emelkedő gázszámla természetesen nem volt, de még palackos gáz sem. Sparhelten főztek, aminek oldalfalában lévő meleg víz szolgálta a mosogatást, és ősztől tavaszig melegen tartotta a konyhát. Rőzse és aprított fa volt az energiaforrás. Télen a szobát kemencének becézett cserépkályha fűtötte. Áramot kizárólag világításra és egy rádió üzemeltetésére használtak. Még a kapucsengő is mechanikus volt, vagyis a marokgombhoz csatlakozódrót belsővégén, egy kolomp szólalt meg.
A fentiekben leírtak ellenére senkinek se voltak migrénes rohamai, a mániás depressziót nem ismerték, pszichológushoz senki se járt, azt se tudták, hogy eszik-e vagy isszák, nem voltak bipoláris gyerekek. A házasságok nem borultak fel, a gyerekeket apa-anya nevelték, akik felnövekedésük után magától érthetően megálltak a saját lábukon, és növekvő türelmetlenséggel nem várták az öröklést, hogy seggére verve a családi háznak, vegyenek maguknak egy 200 lóerős járgányt. Nem emlékszem, hogy láttam volna elhízott embert, gyereket meg végképp nem. Soha senki nem unatkozott, az ünnepeket mindenki otthon töltötte, és minden pénzben lefogadnám, hogy hét végén wellnes szállóba akkor se mentek volna segget áztatni, ha nekik fizettek volna nem elhanyagolható összeget.
Kiemelkedő (ami nem az én érdemem, csupán egy véletlenszerű előfordulás) intelligenciámnak köszönhetően idős fejjel képes voltam tökéletesen adaptálni magam ehhez a „szép új világhoz”, de ha megkérdeznétek tőlem, azt válaszolnám: sokkal inkább élnék az 1940/50-es Magyarországon, mint a main.
_________________________________________________________
_________________________________________________________
_______________________________________
Ez az poszt nagyon ott van!
Én harminc évvel fiatalabb vagyok kedves Tibor bá’, de valahogy én is így érzem. Még az én gyerek és fiatal korom is sokkal élhetőbb volt mint ez a mai világ.
A te általad felvázolt kor nem ismeretlen előttem mivel apám sokat mesélt róla. Ő a Horthy korszakban volt fiatal mivel 1913-ban született. Mivel én magam egy terven kivűli késői gyermekként születtem mikor apám 50 éves volt (bátyám és nővérem 20 illetve 19 évesek voltak a születésemkor) ezért abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy hiteles elbeszélésből ismerhettem meg az engem két generációval is megelőző kort. Köszönöm a posztot, ezek miatt a „vissza a múltba” írások miatt szoktam időnként ellátogatni ide!
1:
Amit nem értek, hogy az emberek miért fordítottak hátat tömegesen az élhető elrendezésnek, és miért ugrottak fejest egy elviselhetetlen káoszba?
2-re
A könnyebb életért. Ezt te tudod köztünk a legjobban. De mikor bevezették az áramot, már nem kellett kint szarni télen, nem jártál bokáig a sárban ki szólt, hogy ez fenntarthatatlan lesz?
Köszönöm az érdekes és izgalmas posztot 🙂 Élmény volt olvasni
A kapucsengőt se lopták el.
Az utolsó mondatod a lényeg mára, hogy sokkal inkább élnék az 1940/50-es Magyarországon, mint a main. Megértem. Én is.
3:
Nem a fenntarthatatlanságról van szó. Az emberi kapcsolat, magatartás, értelmes cél az, ami hiányzik. WC, Villany, Sár? Ezek a kényelmetlenségek az 50-es évek végére a falvakban is megszűntek. A 60-as években ezer számra épültek a fürdőszobák még az apró falvakban is. Nem ez hozta az elfogadhatatlan változást. Hanem a megfertőzött agyak, ami nagyobb kárt okozott, mint a felvett CHF hitelek tömeges felvétele, aminek szintén agyfertőzés volt az alapja.
Aves:
Én a -koromból kifolyólag-a 80-as évekre gondolok vissza nosztalgiával, aztán az ún rendszerváltásra ami véleményem szerint az ország utolsó kollektív reménye volt, aztán ez is kihunyt és ellobbant mint a szalmaláng azóta nincs és nem is lesz többé közös remény és jövőkép.Maradt a lassú de biztos rothadás közösen…………. és az egyéni túlélési stratégiák itthon vagy külföldön….Azért arra még kíváncsi leszek mit lép az ország ha ezek eltörlik a munkanélküli segélyt…..Ha tudjuk(?) ,hogy sohasem fogunk tudni felzárkózni a nyugathoz -tőlünk független okokból kifolyólag is akkor mi lehet a jövőkép?
6. Aves: Lehet, hogy mi nem tudunk felzárkózni a nyugathoz. Ők azért lezárkózhatnak hozzánk 🙂
Szerencsére nem kell rászoknunk a fűrészporra vagy faforgácsra ahhoz, hogy megteljen a gyomrunk. Ha megtelne se laknánk jól semennyitől. Lesz majd aki olyat eszik, nemcsak a gyorséttermekben (arról is írtak, hogy elő-előfordulhat ott olyan is)
Más.
Munkanélküli segély esetében nem nagyon van már mit eltörölni. A segélyeket eltörlik ahogy látom – folyamatban van. Átteszik a felelősséget az önkormányzatoknak. Az adókivetés jogában pedig szabad kezet kaptak.
„…ha megkérdeznétek tőlem, azt válaszolnám: sokkal inkább élnék az 1940/50-es Magyarországon, mint a main.”
Szerintem leginkább azért, mert mazochista vagy. 🙂
Igen.Közmunkások országa leszünk ha lesz annyi „közmunka”…….És ha nem?Most sem tud mit csinálni 150-200 000 emberrel mert nem tud nekik 12 hónapon keresztül közmunkát adni a jogi stb körülmények pedig, a munkatörvénykönyve rájuk nem is vonatkozik ,gondoltuk volna 1990-ben hogy ez lesz. Különbem meg mai létszám többszörösének- 2018-tól- hogy fog közmunkát adni? Ha nem lesz se közmunka se segély akkor mi lesz?
Nyugatnak nem is érdeke hogy utolérjük őket ez vonatkozik a térség többi országára is.A fennmaradása -jóléte- függ tőle. Ő fog lesüllyedni hozzánk……
5:
„Hanem a megfertőzött agyak, ami nagyobb kárt okozott, mint a felvett CHF hitelek tömeges felvétele, aminek szintén agyfertőzés volt az alapja.”
Most hogyan keveredett ide a CHF kölcsön? Ami ugye nem is kölcsön és nem is CHF.
Egyszerűen csak egy orbitálisan nagy kifosztás, amit a politikai és pénzügyi elit művelt a néppel.
A magyar nép ellenségeit nem külföldön kell keresni, hanem a magyar parlamentben !
Ja és, a kifosztás nemcsak a kölcsönfelvevőkre korlátozódik, hanem a megtakarítókra, betétesekre is. Lásd a Buda-Cash és a Quaestor ügyeket. Ezekben vastagon benne van a politikai elit. Az emberszabású görények azért állnak politikusnak, mert lopni akarnak !
Nagyon jo volt ez a poszt.Anyósom is hasonló dolgokat mesélt mivel veled egy idős.És azért tanultam belőle egy-két dolgot.Na nem a chf hitelt 😀
Erdély kis eldugott falvaiban az itt leírtakból még ma is sok megmaradt, de egyre rothadó ütemben ott is. Az öregek kihalnak és szinte egyik évről a másikra szűnik meg az állattartás és a reggel a mezőre kifelé kolompoló csorda is örökre elnémul. Én jóval fiatalabb vagyok Tibor bánál, de pár évtizeddel ezelőtt gyerekkoromban egy kis székelyföldi faluban én is megtapasztaltam ezeket. Meg azt is, hogy kukoricalevéllel ha kényelmetlenebbül is, de azért lehet segget törölni. 😀 Ha egy mai fiatalt megkérdezünk, hogy mit jelent az, hogy „bámul, mint borjú az új kapura”, akkor a reakció a borjúéhoz hasonló. Ha napközben új kaput állítottak, akkor az este visszaérkező teheneknek igen nagy gondot okozott annak eldöntése, hogy jó helyen járnak e. 😀 Mert valóban, mindegyik a csordából kiválva egyedül ballag haza.
A szemünk láttára esik szét egy stabil, élhető világ, gyorsuló ütemben rohad minden és csak a siránkozás, múltba révedés marad. Milyen világ az, ahol a táskájától megszabadított nőt, aki a rablók után eredt autóval és szerencsétlenségére egyiket halálra gázolta, emberöléssel vádolják.
12:
” Meg azt is, hogy kukoricalevéllel ha kényelmetlenebbül is, de azért lehet segget törölni.”
Lapulevél a legjobb. Ki van próbálva. 🙂
Bátrak csalán levéllel is kipróbálhatják. 😀
Egy „picit” idillire sikerült a cikk.
A „morbus hungaricus” megvan?
Meg amit anyám mesélt a gyerekkoráról (’36-os születésű, tehát pont a vágyott korszakról), hogy bizony nem minden gyerek élte meg a felnőttkort. Nekem ez szülőként nem esne jól…
14:
Az 50-es években már nem volt TBC, de még kankó se. Nem a 30-as évekbe vágyom vissza, nem is ezt írtam.
6-7-re
Bogár László megadja a választ: http://valasz.hu/itthon/megszoritjuk-magunkat-59267
Szia Tibor’Bá,
megragadom az alkalmat, hogy megkérdezzem, a közös sütésű kenyereket hogyan különböztették meg miután kikerültek a kemencéből?
Ezt a közös sütést nagymamám is mesélte, de tőle már nem tudom megkérdezni.
16:
Ezt valamennyien tudjuk, Bogár csak szépen összefoglalta.
17:
Szia Gábor, kösz a kérdésed. Gondolkoztam rajta,hogy erre is kitérek, de nem voltam benne biztos, hogy bárkit is érdekelne. Mivel több helyen is, több pékségnél is jártam ebben az ügyben (engem küldtek el a kenyérért). Kezdjük ott, hogy sorba bementünk a kemence elé a konyharuhával kibélelt szakajtókban pihenő kenyér tésztával. A pék egy árokban állt, ami kb 1 méter mély volt. Kezében volt egy péklapát, ami egy kb 40×60 cm-es sík lap volt kb 6 méteres nyéllel. A soron következő kuncsaft odaadta a szakajtóját a péknek, aki a liszttel megszór lapátra borította a tésztát, egy kefével benyúlt egy vízzel telített lábosba, majd a kenyértésztát bemázolta vízzel. Ezt követve egy apró cetlit nyomott a kenyérre, ami odaragadt, de előtte a cetlit ketté szakította és az egyik felet odaadta annak, akinek a kenyere a lapáton volt. Mind a két félcetlin ugyanaz a sorszám volt. Mondjuk 26 a kenyéren, és 26 a kezedben. Ezt követve a pék a kenyeret betolta egy viszonylag alacsony lyukon keresztül a kemencébe, majd egy ügyes mozdulattal kirántotta a lapátot a kenyér alól. Délben vitted magaddal ezt a cetlit. A kenyerek sorszám szerint polcokon voltak. A sorszámod alapján elővették az azonos számú, sült kenyeret. Nem tudok olyanról, hogy zavar lett volna, vagy leesett volna a cetli a kenyérről. Ez azonban az orosz bejövetele után nem volt lehetséges, mert fontosabb dolgot se gyártottak, mint ezek a sorszámozott cetlik. Ekkor azt csinálták, hogy a pék régi naptárakból ollóval kivágta az egymást követő számokat és felszeletelte úgy, hogy egy-egy fecnin két, egymást követő szám legyen. A számérték nem volt fontos. Mondjuk amikor én kerültem sorra egy olyan cetlit vett ki a dobozból, amin 28 és 29 volt. Ezt a cetlit ketté tépte, egyiket rárakta a kenyérre (28) a másikat megkaptam én (29). Délben elmentem a kenyérért. A pék tudta, hogy elém a 28-as szám csatlakozik, de abból lehetett 2-3 is. Ezért összeillesztette a két cetlit és nézte, hogy ezek voltak-e széttépve. Ha nem stimmelt a passzítás, akkor megnézte a következő 28-ast. És persze megkérte a vevőket, hogy akinek van otthon régi naptárja az hozza el neki. — Legtöbben lapos talicskával mentek a megsült kenyérért, amelyek 4-5 kilósak is lehettek. Én is talicskával mentem érte, és még jó meleg volt, amikor hazaértem vele. Anyám fel is vágta és zsírt tett rá, ami szép lassan megolvadt és befolyt az apró lyukakba. Azóta se ettem olyan jókat, mint akkor.
Bogár László szerintem még optimista, azok akik nem a reménytelen 1/3 hoz tartoznak agyon lesznek adóztatva, másrészt nyugdíjuk nekik sem lesz .Mindenki kap majd egy minimális juttatást az államtól a többit meg magának kell előteremteni -ha tudja -de lehet ,hogy előbb baj lesz ott van a demográfia is.A világpolitika is gyorsan változhat..
Ez nem magyar sajátosság, ipari civilizációs ártalom.
A végtelen növekedés- főleg, ha exponenciális- nem fenntartható.
Minap volt egy hír az elektronikus hallucinációk világából:
a f@szbúknak már 1,8 milliárd követője van-
értelmes ember számára ebben a hír az, hogy 5,4 milliárd ember meg egyáltalán nincs fent az említett adatbázison.
Szóval, az Átlagmagyar is még mindig a világ leggazdagabb kb 20%- ba tartozik.
19: nem lesz olyan komoly talán az a demográfiai probléma.
A napokban néztem meg a Deagel listát Magyarország 2025-ös populációs és területi várakozásait.
Magyarországra 2025-re 9.7 milliós lakosságot jósolnak a mostani 9.9 millió helyett
http://www.deagel.com/country/Hungary_c0093.aspx
Ezzel szemben Görögország népességszáma a mostani negyedére csökken a becslésük szerint addigra.
Köszönjük az pék historiat, kelt kalácsot is vittünk a pekhez,es kis szivecsket rajzolt a szám melle a kis lányoknak, fiúknak foci labdát 🙂
Ha a mai népességünk létszámából levonjuk a szomszédos országokból beköltöző magyarok számát továbbá a külföldön tartózkodó honfitársaink számát még 9,7 millióan sem vagyunk…..A románok és a lengyelek a népszámlálás alkalmával utóbbiakat nem is számolják bele az országuk lakosságába..nálunk a rezsim a kint lévőket hazai munkavállalóként tartja nyilván ,hogy javítson a statisztikán…
Régen mekkora kert volt elég egy családnak? Mert mostanában eléggé ellentmondó információt hallani innen onnan. Persze régen más volt a talaj humusztartalma is, de mi majd próbáljuk a trágyázást természetes módon megoldani.
A héten sikerült vennünk egy kis régi házat, szerintem normál telekkel (1860nm). Vannak rajta melléképületek, meg a negyede legalább szőlő, mert hiába nem bortermő vidék, itt mindenki saját maga akarja a kis itókáját előteremteni, még ha majdnem ihatatlan is. Majd lecseréljük gyümölcsfákra a szőlőt, de fokozatosan, ne legyen kopár a telek.
5. Pedig egyszerű. Ahogy Fecó mondja. Az embereket más sem érdekli mint helyzetük mennél „jobbá” tétele, körülményeik javítása. És ebben semmi különleges sincs, ez megy kitudja mióta. A nagy többség ma is ebben él ésebben is fog kimúlni. Ugyanakkor megjelent egy fajta nosztalgikus vágy a régmúlt idők és -életvezetés után. Ez az életminőség -mint faktor- felismerése tette lehetővé.
Az agymosásból elég lett sokaknak azonban a háttér-okokat nem felismervén próbálkoznak vidéken és egyéb más helyeken megtalálni azt amiről nem is tudjuk mi az. Ideológiák gyártódnak hozzá, természetesen.
El az anyagiaságtól és hamis magamutogató énképtől(kocsi, nagy ház, státusz stb.), vissza a természetbe jelszóval egy másfajta életmódot próbálunk. Persze ugyanolyan esztelenségeket követünk el mint a városban. Csak még nem is értünk hozzá. És ez egy lényeges nehézségi fok. Én pont a végére rendezem soraimat,kb. jövő ilyenkor( tanya, ólak, infrastruktúra, állatok, Közösség). Hálás is vagyok, mert mindezek megteremtésére irányuló áligényeim hiábavalóságát felfoghattam. De hát az élet ezen dimenziója nem tündérmese.
Én nem nosztalgiázom a régmúlt idők iránt, mert az emberi természet akkor sem volt jobb, csak a romlás csúcspontja előtt állott még. Persze, hogy élhetőbb, emberibb világ volt. Én 40 évesen is tökéletes fordulatot érzek személyes életemben, ami értelemszerűen lényegesen kevesbb tapasztalatot foglalhat magában mint Tibor bátyáé vagy itt sokan másoké.
Azonban a kapzsi, nyakas paraszt képe -számomra- nem mutat jobban mint a cabrioval száguldozó hülyegyerek yuppie-k szánalmasan sikeres ábrázata.
Nincs különbség, csak fokozódás.
A vidékiek még mindig egy kicsit tisztábbak és szókimondóbbak mint a nagyvárosiak(személyes tapasztalat). Persze nem olyan nagy a különbség mint -mondjuk- a magyar és az angolszász mindenre(majd ha lesz időd, vagyis csináld meg te kis fasz) áludvariassággal reagáló kultúrája között. De azért van különbség, még ha csak árnyalatnyi is.
Persze a vidéki lakosság, főleg a fiatalság nagyon vágyik úgy élni mint ahogy-gondolja- a nagyok élnek ott a Bp.-n. Az út amit bejárnának, ugyanaz mint amit pl. egy „civilizációtól” elszakadt törsz bejárna ha lehetősége lenne rá.
Ez a kis szegmense az emberiség történelmének persze ugyanabból fakad mint úgymond minden rossz amit idáig-mondhatni- öntudatlanul elkövetünk. És biztosan fogunk is a közeljövőben. Ismeret hiányból. És nem igazán lehetünk mérgesek az idióta bankárokra vagy a menedzserkultuszra, persze annak tudatában, hogy idióták és hülyeségeket csinálnak egyfolytában.Ez a fejlettségünk jelenlegi állapota.
Vegyük pl. az irányítási vágyat. Aki más embereket szeretne rendezgetni(itt nem a praktikus hozzáértésre gondolok) hanem a kimondott hatalomvágyra. Az azt hisz amit akar, úgy magyarázza meg magának ahogy akarja, de a hatalom iránya mindig „le” irányú. Különösebben nincs is tisztábban azzal, hogy egója hajtja az érvényesülés, így a hőn áhított biztonság biztosítása felé. Egyszerűen mint egy kutya(öntudatlanul) hajtja végre a belső kényszert, persze ezen kényszer sokkal rafináltabb és szofisztikáltabb mint az, hogy kurva éhes vagy, de lényegileg öntudatlan.
Ha megértjük a mélyebben rejlő folyamatokat ,akkor nem igazán fogunk tudni haragudni másokra. mert hogy is mondja Jézus(csakhogy Tibor bátyám is örüljön:-) bocsásd meg nekik uram hisz nem tudják mit cselekszenek.
Nyilvánvaló, hogy nem vagyunk Jézusok, de még lehetünk:-) Bár ezt sokan istenkáromlásnak is minősíthetik, de ők is bekaphatják. Foglalkozzon mindenki magával(nem dehonesztálólag értem), és is ezt teszem! bye-bye
25:
Na most jól kiírtad magad, de kíváncsi lennék, hogy rajtam kívül hányan értik? — Ja, nekem nincs semmi bajom a keresztény etikával. 😉
Tetszik a cikk, az első bekezdés néhány mondatát leszámítva. Itt ugyanis komoly tévedések vannak. A szigorúan vegetáriánus étkezés nem veszélyes. A vegán, azaz semmilyen állati terméket nem tartalmazó étrend sem. Rengeteg ember él ezzel az étrenddel és betegebbek, mint a húsevők. Sőt. (Jómagam sem eszem sem húst, sem halat 24 éve, és egészséges vagyok.) A témával kapcsolatban ajánlom az alábbi cikket: http://www.tamasidr.hu/a-veganvegetarius-es-a-predan-etkezes-orvosi-szemmel/
Valamint nagyon nagy szemfelnyitó olvasmánynak ajánlom dr. Ralph Bircher: Szigorúan bizalmas- a táplálkozástan titkos dokumentumai című könyvét.
Ebből többek között az is kiderül,hogy „napi 80g fehérje szükséges” nevű elmélet is megdőlt már.
27:
Én pedig ajánlom a saját írásomat. 😀
Kérek választ a 80 g protein/nap, A B12 és Omega-3 hiány felvetésemre!
26.
Tudom Tibor bá’. A kereszténynek nevezett dogmatikus ideológiák korlátaival van a problémád, és hogy hányan vergődnek ennek falai között.
Ilyen szempontból a kereszténységet nyugodtan nevezhetjük korlátnak is a megismerésben, mert bezár. Persze hívhatjuk ráeszmélésnek is, kik sokaknak hozta el a békét. Ők azonban rögtön átlátták a mormolások hiábavalóságát. Imádkozás bármi lehet ami valóban az, de ne akarják már tudni a tutit mikor láthatólag rohadt az egész keresztény egyház rendszere. A papság és az egész intézményesített vallás egésze nem tűnik vmi felemelőnek. Én egy paptól tanulok nagyon sokat. tehát nem ítélem el a papságot, de látom néha a papok sóvárgását és érdemtelenségét arra amiről-hiszik-beszélnek.
Ez van. Én tökéletesen el vagyok a saját kis begyepesedett korlátaimmal, már csak figyelek. mi egyebet tehetnék.
28 : Az engem is érdekel, hogyha az ember nem bír fehérjét előállítani, de szüksége van rá, akkor hogyan oldja meg?
A tej és a tojás elégséges fehérje források-e? És a vegetáriánusok ezeket fogyaszthatják-e?
30: „az ember nem bír fehérjét előállítani” De tud. Csak azokat a bizonyos ‘esszenciális’ aminosavakat (fenil-alanin, hisztidin, izoleucin, leucin, lizin, metionin, treonin, triptofán, valin) kell mindenképpen „megenni” a táplálékkal. Viszont ezek a vegetáriánusok szerencséjére a növényekben is megtalálhatók.
31 :
Te ilyeneket honnan tudsz ?
Engem az érdekelne, miért volt alacsonyabb az átlagéletkor régebben, mik voltak a jellemző halálokok és milyen egészségi állapotban voltak az idősek haláluk előtt.
Azt hiszem, az alkohol és a dohány évszázadok óta probléma.
30-ra
Majd mindenben van fehérje, csak kevés. Mindemellett a növényi fehérjék kevésbé hasznosulnak. A testsúlykilogrammonkénti 1 gramm állati fehérjével a szervezet maximum stagnálni tud, fejlődni nehezen.
Ha valaki úgy próbál vega lenni, hogy a rántott hús-sült krumpli -ból elhagyja a rántott húst, akkor valószínüleg pórul jár (bár az sem biztos). Jelenleg is több 100 millió kimondottan vegetáriánus él Indiában és távol keleten – és köszönik jól vannak, talán boldogabbak szegényen, mint a sok gazdag nyugaton. Nagyon sok fűszert használnak, lehet azok pótolják a szükséges nyomelemeket. De az is érdekes, hogy gyakorlatilag tisztán nyers halhúson is meg lehet élni pl. eszkimóéknál.
Tibor bá’
Ha kíváncsi vagy a mai állapotunk gyökerére és okaira ajánlom figyelmedbe az alábbi írást. Eltekintve az oldal olvasóinak szánt kötelező kifejezésektől és kulcsszavaktól az összefoglaló nagyon pontos és korrekt.
http://paxhungarica.org/content/books/?book=4&chapter=0
36: Mi köze egy hungarista oldalnak a fenti poszt témájához? Legalább egy OFF-ON-t kirakhattál volna, ha már lusta voltál egy hozzáillőbb topikot keresni…
36:
Köszönöm a figyelem felkelő törekvésedet. – Különben az okokkal tisztában vagyok, de egy szinttel fentebbről értékelem a történelmi fejlődést. A lényeg, az, amit az Emberiség a „boldog békeidőktől” napjainkig végigjárt történelmileg elkerülhetetlen volt, és a még hátra lévő események is elkerülhetetlenek. Negatív személyek kipécézésének nincs sok értelmed. Például, ha Lenin nem hal meg, akkor kivégeztette volna Sztálint, és ugyan így történt volna minden, minimális eltéréssel.
35.-Nippur: írod: „De az is érdekes, hogy gyakorlatilag tisztán nyers halhúson is meg lehet élni pl. eszkimóéknál.”
Ha így lenne, már kihaltak volna az eszkimók (inuitok). A fehérje árt önmagában, fehérjemérgezést okoz, ami halálos. Zsíron élnek főleg, fókazsíron, és esznek mellé halat, de keveset. A kalóriát zsírból viszik be, elég sokra van szükségük a hideg miatt.
A „Szigorúan bizalmas” című könyvet én is ajánlom mindenkinek, meglepő dolgokat fogtok olvasni a táplálkozásról.