VM-257 Szeminárium

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~q228Nem tudod mi az a szeminárium? Örülj neki. Eredetileg a papneveldében tartottak szemináriumokat. Definíció szerint a szeminárium egy olyan oktatási forma, ahol az előadót az előadása közben meg lehet zavarni kérdésekkel, és akkor kialakult egy kisebb fajta vita. A puszta előadás mellett ez egy közvetlenebb, és hatékonyabb ismeretátadási forma, de nem erről akarok írni, hanem a Rákosiék által kisajátított agymosásról.

1949 tavaszán megkérdezték tőlem, nem szeretnék-e részt venni egy kéthetes táborozáson, olyan cserkésztábor stílusban, amit különben épp egy éve tiltottak be, mármint nem a táborozást, hanem a cserkész egyesületet. Néhány cucc összecsomagolása után az utasításnak megfelelően megérkeztem egy Duna parti táborba, valahol a Csepel sziget alján. A táborban apró házacskák voltak, és egy hatalmas, nyitott falú előadó terem, ahol ettünk, és ahová össze voltunk terelve közvetlenül a reggeli után.

Itt egymás után jöttek elvtársak, akik olyan emészthetetlen politikai dolgokat mondtak, amiről – legalább is én – pontosan tudtam, hogy nem igaz. Csak hát visszakérdezték és arra kényszerítettek minket, hogy az egészet megemésszük. Aztán ebéd, délután szabad foglalkozás, este tábortűz, éjszaka őrség. Szóval, tip-top táborozás volt, csak ezt az átkozott szemináriumnak nevezett szellemi kínzást tudnám feledni, és az éjszakai szúnyogokat az őrségben. – A tábori szeminárium célja az volt, hogy felkészítsenek minket a nyár közepén megtartásra kerülő VIT-re, vagyis Világ Ifjúsági Találkozóra, amiről most nem fogok írni, mert nem volt olyan nagy durranás. Mindenfajta szónoklatok voltak, meg előadások, olyan esztrád szinten.

Aztán jött ősszel az iskola, ahol volt egy olyan tantárgy, hogy „politikai gazdaságtan”. Ennek keretein belül újra előadták azt, amit a nyár elején már hallottam: békeharc, Tito a láncos kutya, munkaverseny, a ronda imperialisták, stb. Csakhogy engem akkor a matematika meg a fizika érdekelt, nagy ívben tojtam a társadalmi egyenlőtlenségekre (azt se tudtam, hogy az mi) meg a forradalom szükségszerűségére, ha az uralkodó osztály már nem képes fenntartani az elnyomást, mert ugye a proletáriátus csak a láncait veszítheti el. Blab-blab-blab.

Aztán apámból újra géplakatos lett, és három műszakban dolgozott. Egy szép napon délután három óra helyett ötre ért haza. Anyám rögvest „nőügyet” vélt felfedezni a háttérben, de kiderült, hogy munka után apámnak szemináriumra kell menni, hogy politikailag fejlett legyen, különben nem lehet belőle művezető helyettes. Addigra már mindenki tudta az országban, apraja és nagyja, hogy ha az embert besorolják egy szemináriumra, okosabb, ha nem ellenkezik. Ugyanis, mindenfajta előrejutás előfeltétele volt egy arra alkalmas szeminárium elvégzése, ja és az összefoglaló vizsgán való megfelelés. Hahó, ez nem volt ám semmi. De idővel megtanultuk milyen szöveget kell nyomni, mert nem a tudás volt a lényeg, hanem az, hogy el lehessen hinni rólunk a sikeres átnevelést.

1953 őszén bevonultam egy elit alakulathoz, ahol NATO rádió forgalom lefigyelését végezték halálos titokban. Minket tehát elsősorban nem meneteltettek, riadóztattak és hasonlók, hanem szabályos tantermekben tanultuk a rádiótechnikát, a morze jelek fogását és adását, és – nem fogjátok elhinni – szeminárium formájában próbálták belénk önteni a rendszer Moszkvában kiötlött hazugságait.

Leszerelés után külföldre távoztam, és amikor visszatértem némi meglepetéssel vettem tudomásul, hogy nincs több szeminárium. Helyette kitalálták a foxi-maxit, de gondolom erről azért már hallottatok. És milyen elegáns volt. Akkoriban, ha valaki befutott egy bizonyos politikai karriert, akkor elvégzett egy foxi-maxit és egyből diplomássá vált. Napjainkban ez nincs, mert a befutott politikusok odahazudják a diplomát, aztán lebuknak vele. Még nem jöttek rá, hogy estin elvégezhetnének valami teológiai valamit, aztán megkapják a Dr-t.

________________________________________________________
________________________________________________________
____________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

2 gondolat erről: „VM-257 Szeminárium

  1. Egy régi vicc jutott eszembe:

    A cigány jelentkezik téeszelnöki pályázatra. A felvételt megelőzően elbeszélgetnek vele, hogy alkalmas-e a feladatra.
    – Mondd csak, ha a téesz gyümölcsösében sok szilva terem, mit kell csinálni?
    – Hát szilvóriumot.
    – És ha alma van sok ?
    – Almáriumot.
    – És ha semmi se terem?
    – Hát … semináriumot

  2. 1:
    Jól visszaadja a kor hangulatát a szemináriumokkal kapcsolatban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük