Tibor bá’ vissza a múltba online
A középiskola első osztályában, 1948-ban találkoztam a koedukációval. Előtte a fiúk és a lányok szigorúan külön – nem csak termekbe de –iskolába jártak. Lányok közelségébe kerülni 15 éves korban nem kis „megpróbáltatás”. Hogy mi volt a politikai célja, azt nem lehet tudni, hacsak nem ez a korabeli szlogen: „Lánynak szülni dicsőség, asszonynak szülni kötelesség.” Megjegyzem, akkoriban a lányok nem 12-13 éves korban vesztették el a szüzességüket, és úgy mellesleg, nem vesztettek vele semmit.
Természetesen az osztályteremben a lányok (ahogy a templomban) a jobb oldali padsorban, a fiúk pedig a baloldali padsorban helyezkedtek el és ott is maradtak év végéig. Akit érdekel, annak megsúgom, hogy harmadikban már össze-vissza ültünk, különböző elképzelések szerint, ami között szerepelt a súgási lehetőség éppen úgy, mint a blúz alá nézés lehetősége is, de most vissza az első osztályba.
A szokatlan helyzettel, mármint a másik nem karnyújtásnyi távolsággal, gyorsan megbarátkoztunk, sőt összebarátkoztunk, annak ellenére, hogy ebben a korban a két nem fejlődésében jelentős különbségek vannak, ami kihat az igényekre is. A lényeg, hogy decemberben rendezték az első iskolabált, ami előtt a lányok szorgalmasan kérdezgették, hogy eljössz-e a bálra. A fiúk többsége erre nemmel válaszolt. A lányok nem nyugodtak, aztán kiderült néhány dolog. A lányok azért érdeklődtek, hogy lesz-e aki felkéri őket táncolni, a fiúk azért nem akartak elmenni, mert nem tudtak táncolni. Mondom táncolni, nem pedig szabálytalanul vonaglani a sötétbe belevillogó fény kavalkádban, amihez iszonyatos „zene” adja a mozgásigényt. Mert ugye tangóról, keringőről, rumbáról, szambáról, foxtrottról volt szó. Hát, ha nem tudtok, akkor most megtanuljátok. Valaki behozott egy gramofont, aztán órák után ott maradtunk és beindult a véget érni nem akaró gyakorlás.
Aztán eljött a nagy nap, amikor délben kivasaltam egyetlen nadrágomat, hogy legyen éle (ami manapság nem szokás, mert amerikai mintára az emberek színes rongyokban járnak, tisztességes ruhák helyett), aztán némi lámpalázzal én is bevetettem magam a forgatagba. Egy kicsit ugyan csetlettem-botlottam, de egy 15 éves fiúnak ez megbocsátható, én meg piszok jól éreztem magam, aminek oka valószínűleg az volt, hogy a drogokról (mint a nyugati demokrácia nagy vívmányáról) még csak nem is hallottunk.
Mire harmadikos lettem, már rendszeresen jártunk nyáron as Margit-szigetre, ahol a Casinóban, a Nagy Szállóban, délután és este tánc volt. Télen a Kis Royalba jártunk, ahol ma McDonalds van. Ilyen helyeken az este egy kisebb műsorral kezdődött (pl. Hollósy Ilona énekelt), ami után jött a tánc. Hát a tánc.
A tánc egy kulturált formája volt a kölcsönös megismerésnek, a vágyak kellő felhevítésének, ami a nemi hormonokban gazdag fiataloknak nélkülözhetetlen ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Szóval egy élmény. Ennek demonstrálására berakok ide egy videót. Ez így nézett ki 1945-ben. Aztán majd folytatom.
Szóval mi így táncoltunk fiatal korunkban (és így jött haza a frontról az amerikai katona). Gyakran látok az emberek szemében némi megértő részvétet, amikor például felkapaszkodok egy villamosra, mert nem tudják, hogy nem cserélnék velük a világért se. Az én ifjúságomat nem adnám 10, egymást követő mai ifjúságért se. Az a világ még embernek való volt. A mai….
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
__________________________________________
Az én ifjúságomban, úgy ’82 körül a vállalati farsangi bál zeneszolgáltatójaként a hangulat tetőfokán feltettem Glen Miller In the mood-ját, ‘s láss csodát, a zúri (elvtársi) közönség nem jött zavarba, úgy swingelt ahogy kell! 🙂
Ez egy nagyon érdekes téma Tibor bá. Akartam is kérdezni, hogy ez most vm poszt, vagy a mai kor korbácsolása. Végére egyértelművé tetted, illetve mind a kettő. Talán inkább párhuzam a két kor között.
A dolog azonban nem ilyen fekete fehér, hogy akkor jó volt, most nem az.
Az én gyerekkorom meghatározó filmjei és ezzel irányvonalai is a Hair, a Grease és a Dirty Dancing. Az utolsó hozzám azért áll közelebb, mert az előző kettővel szinte egyidős vagyok, azok inkább a 60-as születésűeket szólították meg. Kicsit más a téma is.
A fiúk körében a téma miatt talán a Hair sokkal népszerűbb lett, és útjára indult ezzel együtt a pacifizmus, ami talán soha nem volt olyan erős, mint ma. Még akkor is, ha már a fiatalok nem tudatosan azok, mint pl. a Hair idején.
Visszanéztem a 20-as évek Amerikájának zenei és tánckultúráját. Simán mondhatnám rá, hogy idétlen ugrálás, mert számomra az:
(10. percnél pl. elkezdtem nevetni, ahogy a magas nő úgy dobálja lábait, mintha rongyból lennének és kötélen rángatnák 🙂 )
érdeklődéssel figyelem, hogy egyszer ilyen is volt, de engem nem érint meg, mert nem az én koromból való. Ugyan ez van azzal is Tibor bá, amit most ide belinkeltél.
Oké, szép, és jó, de nem érint meg, mert ez nekem történelem. Volt egyszer valamikor ilyen is, de ez nem az én életem.
Nekem az iskolai teadélutánok, a szombati „bálok” ahogy itt vidéken hívták az élőzenés hétvégi szórakozást és végül a 90-es évek közepétől a diszkók, amik meghatározták az életem ezen részét.
Bennem akkor ébrednek emlékek, ha meghallom a Neoton Familiát, az LGT-t, az Omegát, a Dolly Roll-t, vagy a nagyon utált, de Magyarországon mégis népszerű Modern Talking-ot, ide sorolandó Queen, CC. Catch, Tina Turner, Pet Shop Boys az egy nyári de azóta is sokat dúdolt Lambadát…. a sor nagyon hosszú.
Lehet erre azt mondani, hogy ez nem zene, ez nem tánc, de akkor is ez az én életem és én sem adnám oda 10 másik korért.
Jó lenne ha 20 évesek is olvasnák a posztot, és ők is leírnák a véleményüket. Ők már tényleg a digitális korszak gyerekei.
Én még az analóg világban születtem és abban is voltam gyerek.
Szerintem minden generáció vívja a saját csatáit, éppen azokat, amik az adott korra jellemzőek.
Sajnos ma ez jutott a fiataloknak, ami. Nem ők akarták így, ebbe születtek/születnek bele.
Nem lehet hogy ez valahol természetes, hogy mindig lesajnálóan beszélünk a fiatal generációkról? Én is hallgattam anno, hogy „mert ezek a mai fiatalok…” és most én is ezt mondom…. „mert ezek a mai fiatalok…”
A mai korszak stílusaiban nagyon sok helyen szerepel az utca. Ez egy érdekes motívum.
A 2000-es kor tánc irányzata már a Street Dance. A diszkók már nem népszerűek, mint a 80-as 90-es években.
Az edzés is kikerül az utcákra Street Workout néven. És ezt látom ma is, a fiatalok az utcán összejönnek beszélgetnek, és sok esetben ebben kimerül a szórakozás.
Ezek a fiatalok már az „utca” gyermekei. Még akkor is, ha van otthonuk és szüleik.
Ma nagyon gyorsan változik körülöttünk minden, lehet, hogy ezek a fiatalok ehhez a világhoz fognak adaptálódni, ami nekünk már nem fog menni, mert csak nosztalgiázni tudunk….
Mikor én voltam kis középiskolás, az én szüleim is úgy gondolták, hogy minden ifjú embernek jártasnak kell lenni a szalontánc rejtelmeiben.
Így aztán én is eljártam a tánciskolába, ahol egy korosabb hölgy vezetése alatt csetlettünk-botlottunk a Tibor bá’ által is felsorolt tánczenékre. Az az igazság, ennek egyetlen érdeme az volt, hogy közben egy kicsit ismerkedett is az ember a másik nem képviselőivel, mert ezek a táncok akkor már teljesen kimentek a divatból, nem volt olyan élő táncos rendezvény, ahol ezeket táncolták volna, kivéve a táncversenyeket.
Kivéve a keringőt, amely az egyetlen tánc, amit a mai napig képes vagyok eltáncolni előírásszerűen, és elő is fordul néha egy-egy rendezvényen. Van is bajom vele, mert a táncilag képzetlen partnerek az istennek nem képesek a tánc közbeni helyben pontozásra, és ez megzavarja őket (vagy engem?) 🙂
A többi tánc kihullott az idő rostáján, néhány éven belül én is a Beatles-ék nyomán beindult új zenei stílusok rabja lettem.
De azért jóleső nosztalgiával emlékszem ifjúkoromból a szalontáncos botladozásokra, a záróbálra, ahol a szülők előtt kellett végigtáncolni a teljes repertoárt, hogy aztán soha többé ne kelljen. 🙂
Curix:
Szerintem te félreértetted a mondanivalómat. Én is szerettem, és máig szeretem a Neoton Familiát, az ABBA-t, stb. és még a lambadát is. Ezek a mindenkori kor zenéi. De a szalontánc nem sláger, nem pop zene, a szalontánc egy kulturált szórakozás, egy finom ismerkedési eszköz, varázsos hangulattal. Ez nem az én ifjúkorom zenéje, ez több generáción ível át. Apámék is erre ismerkedtek évekkel születésem előtt. És 35 éves koromban is hirdették a villamosokon a tánciskolák magukat, mert illet tudni táncolni. Ez változott meg. bedrogozott állapotban őrjöngő rángatózás lett belőle, amit nem kell megtanulni, amit nem kell tudni, instant élvezet, instant „kényeztetés” mindenféle invesztíció nélkül. Ez jellemző a mai fiatalokra, mindent megkapni minimális erőfeszítés nélkül, és semmit se adni érte cserébe.
Értem Tibor bá, valójában az egész életünk instant lett, ennek csak egy szelete a tánc.
Itt is a fiatalok védelmébe kell szóljak, mert már az én generációm se igazán ismerte a szalontáncot, meg egyáltalán egyiket sem a diszkós lötyögésen kívül.
Tanultam néhány táncot általánosban, élveztem is, de valójában már csak hobbi ha valaki tud is ilyet, mert nincs hol táncolni. Nincsenek hozzá alkalmak.
Azt gondolom a te idődben sem mindenki táncolta ezt, a lehetőség pedig ma is adott, aki akarja megtanulhatja. Ez persze most is csak a nagyvárosokra igaz, mert kisvárosban senki nem tanul ilyet, még keringőt, vagy salsa-t sem.
Egyébként retro diszkóba még évente néhány alkalommal el szoktam járni, a tömeg akkora, hogy fizikailag sem lehetne megoldani az ilyen jellegű társastáncot. Csak és kizárólag a lötyögés fér bele, ami egyébként baromira nem a diszkó stílus. Sokan azt gondolják, hogy a kettő egy és ugyan az, pedig nem. A disco stílushoz ugyan úgy szükség lenne az egész táncparkettre mint az összes többi társastánc esetében, de ez nem megoldható a szórakozóhelyeken.
Szóval tudom mit akarsz üzenni Tibor bá, értem is, de fiatalabb generációkat leírni, lesajnálni nem szabad. Soha annyi lehetőség nem volt jó és tartalmas életet élni, mint ma.
Kérdés ki hogy tud élni ezekkel… vagy sokkal inkább kérdés, hogy a szülők képesek e a gyermekeiknek bármit is tanítani, vagy rábízzák ezt a tévére és az internetre…
A gyerek ugyanis sosem hibás!
Tibor bá talán még annyi, hogy ismerkedés terén talán az un „lassúzás” volt a mi időnkben, amit egyébként nem a kor, vagy az idő ölt meg, hanem mi magunk. Emlékszem lassúzáskor mindig durván megfogyatkoztak a táncparkettek, éppen csak ki nem ürültek. Így aztán ezek el is tűntek teljesen, ma már diszkókban sem játszanak lassú zenét max. hajnali 4 óra felé, de akkor is már olyan töltettel, hogy ideje lenne hazahúznotok… Hát változott sok minden.
Tibor bá itt nálad már csak akkor szólalnak meg a népségek, ha minimum holnap kihalunk vagy ilyesmi… 😀
OFF de nagyon…
csak puszta kíváncsiságból vissza akartam menni korábbi posztokhoz, de nem lehet. Amikor 1000 alá kerülök, akkor ezt a hibát kapom:
Fatal error: Allowed memory size of 134217728 bytes exhausted (tried to allocate 71 bytes) in /home/antarhu1/public_html/wp-includes/meta.php on line 829
Curix:
Mindennek van oka, de ha valaki gyilkol engem nem érdekelnek az enyhítő körülmények.
Ma benn voltam Pesten, az 1-es villamossal utaztam 2 x 34 percet. A környezetemben 2-3 fiatal a mobilját piszkálta, további 2-3 telefonált. Velem szemben is ült egy fiatal lány a jegyzeteit nézegette. Úgy tűnt angolt tanult. Amikor felszállt egy 70 körüli hölgy a fiatal lány átadta neki az ülőhelyet. A hölgy két perc után megszólalt, azt kérdezte, hol szállhat át a 70-es trolira. Majd beszélgetni kezdtünk. Ő elmondta, hogy az unokáját megy meglátogatni a Damjanich utcában. Én pedig elmeséltem neki, hogy az első troli a 70-es volt Sztálin elvtárs 70. születésnapjára lett kész, vagyis 1949 december 21.-re. A valóságban ekkor Sztálin már 71 éves volt, és az igazi dátum december 18. Aztán hölgy leszállt. — Ebből a néhány mondatból le lehet szűrni azt, ami az álláspontom. Különben, amikor én voltam 15-19 éves az osztály vagány bandája a vécében bagózott, szombatonként kocsmákba járt. tarthattam volna velük, de nem tettem. ma már egyik se él. Nem igaz, hogy egy „gyerek” nem felelős semmiért csak a szülők és a nevelők. Ez olyan, mint a CHF kölcsön. Senkinek se tartanak pisztoly a halántékához, hogy drogozzon. „Szegény gyereket rászoktatták” mentegetést nem tudom elfogadni.
Tibor bá az életre való muníciót otthonról hozza az ember.
Nagyon nem mindegy ám, hogy vagyok olyan szerencsés hogy a szülői házban meg tudok tanulni az élethez olyan praktikákat, amik örök érvényűek, vagy ezeket nekem kell mind megtanulni később 30-40 éves fejjel… ha egyáltalán meg is tanulom őket az életben.
Ennek semmi köze a CHF hitelhez, nagyon rossz hasonlat. Egy gyerek önmagától természetesen a legkisebb ellenállás felé indul el, ez emberi tulajdonság.
A szülők kutya kötelessége (lenne) az élet többi aspektusát is bemutatni a gyereknek a kemény munkán át a szórakozásig, mindent.
Ezt ma a gyerekek csak igen kevés hányada kapja meg és érvényesül náluk a kisebbik ellenállás felé elmozdulás. Ezért aztán hosszú ideig a szülő nyakán élnek, mert ennél biztonságosabb életük sosem lesz.
Curix:
Apám lakatos volt, anyám paraszt, saját erőből másztak ki a szarból, de velünk nem törődtek, habzsolták az életet. Nekem senki se mondta, hogy nyáron az iskola szünetben olvassak és matek rejtvényeket fejtsek meg és a zsebpénzemen „Élet és Tudományt” vegyek. Szóval miről beszélünk? Én a szülői házból lófaszt kaptam, nem útmutatást. Apám dohányzott, én nem. Anyám éjjel-nappal lóversenyre járt, én sose voltam ott. 12 évesen az atomfizikába kukkantottam be. 14 évesen Darwint olvastam. Anyám azt se tudta, hogy az mi.
Nem szerencsés magadat ráhúzni akkor az átlagra, mert te nem az voltál. A gyerekek 90%-a viszont átlagos.
Egyébként a negatív példa is példa, bár az sokkal nehezebb ha a gyerek egy „ilyen nem akarok lenni” példát kap.
A legtöbb gyerek utánoz, sokszor tudat alatt is. Ezért aztán ezek az „ilyen nem akarok lenni” mutatvány sokszor meg is bukik, vagy a gyerek csak igen későn veszi észre hogy ugyan azt a hibát elkövette, amit kerülni akart.
Attól, hogy te ebben nem hiszel és te kivétel vagy még nem azt jelenti, hogy a szülői minta nem fontos. Nagyon is!!!
a 20-on évesek és a drogosok és a táncosok védelmében (hajdan pár éve még nevében) írnék annyi szösszenetet, az első 3-4 hozzászólás után. hogy: régen kvázi könnyebb volt nagyot durrantani, mert kevesebb ember és kevesebb média volt. Ma 7mrd humánból youtube-al megspékelve a sarki Klárikáról kiderül, hogy tehetségesebb, mint Aretha Franklin… persze csak egy szám és 3 nap erejéig, talán +1 nap és szám, ha x-faktorba ésvagy Voice-ba megy. Én 8 szalagavatót táncoltam végig, imádtam keringőzni, de a breakelés és a modern tánczenék felé fordult az érdeklődésem. Rettenetes invesztáció van azokban akik ma újra lesznek valakik, és éljen éljen, hogy az utcára, a szabadba került a kommunikáció és az ÉLET központja, ott a helye. És az élet extrém lett, a szószerint értelmében szélsőséges, lehet kényelmesen semmirekellően élni, vagy sokkal sokkal több erőfeszítés árán mint régen, vinni valamire. Mert mondd nekem azt Tiborbá, hogy ezen mozdulatok többsége mögött nincs több éves invesztálás: https://www.youtube.com/watch?v=JK8vVDSSXrA
Curix és Sanyika:
Szerintem a lényeget nem értitek és félremagyarázzátok. Mindig voltak ambiciózus fiatalok, akik vitték valamire, mert nem voltak hajlandók belesüllyedni a mocsárba. Nem ezekről regélek, hanem azokról, akik hemperegnek a „mocsárban”. Valamennyien „átlagosnak” születünk. Az átlag fölé emelkedés rajtunk múlik. Rendkívül jó példa erre a Polgár lányok esete. Átlagon felülik tehetséggel születtek? Frászt! Messze átlagon felüli erőfeszítést fejtettek ki korai gyermekkortól kezdve igen hosszú időn át. Én is igen jó példa vagyok. Megbuktam németből, megbuktam angolból és megbuktam oroszból (12 év alatt ezek a nyelvek voltak kötelezőek) mert minimális tehetségem se volt az idegen nyelvekhez, de nem hagytam magam. Csak az isten tudja mennyit feccöltem az angolba. — A szalontánc nem erről szól. Az akkori társadalom kulturáltabb volt. ENNYI. — Az okok? Egy egészen más téma.
Hogy kifinomultabb volt -e az akkori társadalom?! Ezt nem tudom.
De úgymond kulturáltabb volt. Itt nem a műveltségre, iskolázottságra gondolok, hanem a hétköznapi élet magasabb fokú, emberibb megélésére. 🙂
Tibor bá te sem érted azt, amit én mondani szeretnék. Egy-egy posztodban jellemzed az emberi természetet és sajátságokat, aztán a másik posztban ugyan ezektől az emberektől számon kéred, hogy miért nem hajlandóak arra, amit te is meg tudtál tenni anno.
Igen is az emberek többsége mocsárba hempereg, és devizahitelt vesz fel! Ez az átlag Tibor bá, és ez a többség! Ezt el kell fogadnod, különben magaddal kerülsz ellentmondásba.
Már többször megbeszéltük, hogy egy relatív jó kor, szerencsés szülöttje vagy. Ezt te el is ismerted, és te is tudod, hogy így van.
Azt is tudod nagyon jól, hogy a 30-as évek szülötteinek messze nem volt mindenkinek ilyen szerencsés élete bármennyire is tepert, és se angolul nem tudott megtanulni, se szalontáncot.
A te korszakodba is voltak szemétségek és a korra jellemző baromságok.
Ma sincs elzárva egy fiatal a jó élet lehetőségétől, csak a mai világban útmutatók nélkül sokkal könnyebb elveszni, mint régen.
Tibor bá megmondjam miért nem néztetek tévét, miért nem szedtetek drogot, és miért nem mobil telefonáltatok, miért nem jártatok gyorsétterembe, diszkóba? Igen azért, mert nem volt!!!! Ez nem erényetek, hanem korabeli adottságotok.
Tökéletesen értem, hogy mire akarsz kilyukadni. A te gyerekkorod sokkal egyszerűbb, emberközelibb, élménydúsabb volt.
Remélem te is érted, hogy én mire akarok kilyukadni.
Curix írta:
„megmondjam miért nem néztetek tévét, miért nem szedtetek drogot, és miért nem mobil telefonáltatok, miért nem jártatok gyorsétterembe, diszkóba? Igen azért, mert nem volt!!!!”
Ez értelmileg igaz, de tartalmilag nem. Volt nikotin és volt alkohol. TV helyett volt rádió, például RIAZ Berlin vagy Luxemburg, esetleg Novisad. Hallatlan jó zenét lehetett hallgatni módjával, de a szart nem hallgattuk. Ma a TV-ben főleg szar van és milliók nézik. Éppen most hallom, hogy valaki x-faktor tetkot rakat a hátára, amit a műsorvezető megdicsér. Én meg ettől hányingert kapok. Az én időmben is volt tetoválás, de csak a társadalom legalja élt vele. Gyorsétterem pedig volt, azt nem most találták ki, de arra használtuk, amire való. Diszkó helyett volt „össztánc”, de ott a szélsőséges megnyilvánulásokat leállították. Tudod mi volt a nevük? „Tánc és illemtanár” Mert a tánccal együtt járt az illem. Ma csak, pénz van és pénz imádat, illem helyett pedig könyörtelen törtetés, mások letiprása. és ezt te véded. — Amit nem akarsz észrevenni, hogy ma is van fiatal, aki nem kér ebből a nihilizmusból, mert nem kötelező.
Ja, és a mobil telefon.
Valóban nem volt, de arra használtuk volna, amire való. Nekem már 1992-ben volt mobilom, mert nem volt vonalas. Arra használtam amire kell. Már rég nincs, mert minek? A 6-os villamoson utazva nem hívom fel a feleségemet, hogy mi lesz a vacsora, mert azt délben megkérdezhetem személyesen. Ő nem kérdeni hol vagyok, mert tudja, hogy kábé hétre otthon vagyok, és én nem válaszolom neki, hogy most álltunk meg a Wesselényi utcánál, mert ezzel a információval nem érne semmit. Viszont szegényebbek lennénk néhány száz forinttal. — Igen, fiatal koromban se ért el mindenki mindent amit szeretett volna, de mindenki tudta, hogy mit érdemes célba venni. Ez ma többnyire nem létezik. Rátaláltam a soha nem látott 12 éves unokám videójára az Interneten. Az apja dúsgazdag, Angliában élnek, ahol magyar iskolába jár. A videón elmondja, hogy „unalmas az élete, semmi se érdekli, és fogalma sincs mit akar”. Nincs mit hozzátennem.
Tibor bá én a fiatalokat védtem, nem a pénzimádatot. A mai fiatalok semmivel nem jobbak vagy rosszabbak, mint 70 éve. A környezet és a társadalom teszi őket ilyenné!
Ezért nem tolom rájuk a felelősséget, mert mindenki hibás ebben.
Teljesen elbagatellizálod a szülő felelősségét, pedig nagyobb van neki, mint a történelemben valaha.
„A videón elmondja, hogy “unalmas az élete, semmi se érdekli, és fogalma sincs mit akar”. Nincs mit hozzátennem.”
Nekem van Tibor bá, és itt jön a saját gyereked felelőssége, ahogy már mondtam! Ha lenne gyerekem ilyet biztosan nem tenni ki internetre! Van, méghozzá hatalmas felelőssége van ebben a szülőnek!
Sanyika:
Nagyon jó a belinkelt video!
Itt a párja:
A q különösen jó:-)
Sanyika és PZuj, valóban jók a videók, de ezeknek az ég világon semmi köze a Tibor bá’ által írt TÁRSAS tánchoz, ahol a két táncos ÖSSZEHANGOLT és /viszonylag/ kötött mozgásformában táncol.
Egyénileg mindenki úgy ugrabugrál, ahogy jólesik neki… szinkronban ez már nem olyan könnyű… 😉
És ez a dolognak csak a fizikai része, hol van még az, amikor hozzád simul a lány, érzed az illatát, az izgalmát… a sajátodat…
Observer,
Azt mondják, hogy a tánc a vízszintes irányú vágyak függőleges vetülete 🙂
Egyelőre csak az afrikai táncos videót néztem meg, de hol nem láttál itt összehangolt és kötött mozgásformákat??? Nézd már meg amikor többen járják ugyanazt a táncot…
Observer:
Az én általam belinkeltben bizony volt páros tánc is, hmm némely egy kissé érzékien előadva….
Egyébként a poszt egy darabja a „bezzeg az én időmben” sorozatnak.
Nem mondom, hogy nincs néha igazságtartalma, néha én is érzek már hasonlót.
De ezzel már így vannak a generációk évezredek óta.
Ez a fejlődés (vagy változás).
Aztán ez jó vagy rossz, vagy a körülmények kényszere hatására nem is lehetett volna másképpen azt mindenki szubjektíven dönti el.
Nekem , bár nem volt benne részem, a hippi korszak máig szimpatikus.
Volt politikai aktivizmus, baloldaliság, közösségi értékek, meditáció, béke, sex mi kell még?
De:
Sok minden más, felgyorsult a világ, a mások a mércék.
Curix-xal egyetértve, ez bizony a szülők felelőssége IS!
A mai fiatalságot megvédve, azért most is vannak, akik törekszenek előre, saját kútfőből, nem csak régen voltak ilyenek.
Gyágya Szláva, én nem is tudok táncolni… 🙂 , de azért látok különbséget a klasszikus társastánc és ezek között a modern táncok között. OK, hogy mindegyik stílushoz tartozik egy ‘mozgásminta’ és ezt a koreográfiát többen betanulták, eltáncolták ezen a videón, de ez akkor is más…
PZuj, arra a kefélést imitáló rángatózásra gondolsz? 🙂 Ez olyan hogy ‘szia, szia, dugunk?’ Régen ez kisebb lépésekben, de sokkal izgalmasabban zajlott.
Gyágya Szláva:
A szinkron mozgás és az összehangoltság nem ugyanaz. Ez utóbbit a mai kor gyermeke nem ismeri. A szeretkezésről fogalmuk sincs, csak dugni tudnak.
Ez a generációs ellentét hasonlít két eltérő kultúra alá vagy fölérendeltségének megállapításához.
Lehet, hogy PC, de én nem vállalkoznék rá.
Mindegyik egy önálló entitás, almát hasonlítani a körtéhez nem lehet.
Ami régen érték volt, az most már nem az, helyette más dolgok a fontosabbak.
Avagy ízlésekről nem érdemes vitatkozni, mert az nagyon szubjektív.
Hihi, vagyunk egypáran online ezen a késői órán…
Tibor bá’
Ezzel nem értek egyet:
„Valamennyien “átlagosnak” születünk” – olyan nyelvi memóriám van, hogy ha megtanulok egy szót vagy mondatot egy tetszőleges idegen nyelven, akkor arra még évek múlva is emlékszem, függetlenül attól, hogy használtam-e utána vagy sem. Szám- és névmemóriám viszont egyszerűen nincs. Ha át kell másolni valahonnét máshova egy számsort, akkor azt hármasával másolom át, mert több számot nem tudok még másodpercekig se tárolni. Ez lenne az átlag?
Írtad még: „Az átlag fölé emelkedés rajtunk múlik.” – meg a körülményeken, amik közé beleszülettünk. Apám és anyám erejüket megfeszítve melóztak (a mezőgazdaságban – soha sem fizetett jól), hogy előbb leérettségizhessek, majd elvégezhessem az egyetemet. Ha elitták volna a fizetésüket, akkor most nem vitáznék itt veled 🙂
Tibor bá most már tényleg kezdesz olyan lenni, mint aki ránk erőszakolja azt, hogy az ő idejében minden szuper volt, a mai időkben pedig minden szar.
Én személy szerint NAGYON szeretem a szombati posztjaidat, de csak addig, amíg nem becsméreled le a mai kort közben.
Ha netán megérem, hogy 80 éves legyek én is pont úgy fogok tudni írni a 80-as, 90-es évekről, mint te most az 50-es évekről. A hallgatóság, akik még esetleg meg sem születtek pedig pont úgy élvezhetik majd ezekről a letűnt időkről a beszámolót, mint én most a tiédet…
Tökéletesen értem a problémádat, értem mit hiányolsz, de azok az idők elmúltak, most egy másikat élünk. Hogy ez jó vagy rossz az lehet egy külön poszt témája, de ne rontsd el a hangulatát a szombati posztjaidank.
Ha lehet persze….
És végső soron ha jól belegondolsz Tibor bá a VM posztjaidnak pontosan így van csak értelme, hogy közben megváltozott a világ.
Curix,
Relax… Vitázunk és véleményeket ütköztetünk, szerintem ne vedd személyes sértésnek ezeket.
Lazításnak hallgasd meg, amit én hallgatok most:
Nem vagyok mérges Gyágya Szláva, és sértésnek sem veszem, csak mint mindig egy másik nézőpontot hozok.
Jó a zene, köszönöm!
Relaxnak én ilyeneket szoktam hallgatni
https://www.youtube.com/watch?v=Suhf3fC8UA4
egyébként rengeteg pozitívuma van a mai kornak csak a fiatalok nem TANULNAK meg velük élni. Soha olyan könnyű nem volt még utazni, mint ma. Mégsem utazunk, és ez nem pénz kérdése.
Soha annyi szépséget nem lehetett látni a világból, mint ma. Mi magyarok csak a rosszat látjuk.
Senki ne mondja nekem, hogy ez nem tanult, otthonról hozott dolog. Egyetlen gyerek sem búval baszott depressziós drogosnak születik. Nem kell egy gyereknek mindent megtanítani, nem is lehet, csak az alapokat kell. A képességet kell megtanítani, hogy aztán magát tudja tovább fejleszteni.
Minden kornak megvannak a sajátosságai, amikor dolgokat könnyedséggel sajátítunk el. Volt egy idő, hogy egész jól rajzoltam, ma már nem tudok. Volt mikor leültem és megtanultam németül. Ezek a „kapuk” csak rövid ideig vannak nyitva, és sokunk vagy későn vagy soha nem veszi észre….
Curix,
(hű, de OFF-ok vagyunk már)
Kösz, jó lesz nap-zárónak, megyek offline, holnap (is) (azaz már ma) nehéz napom lesz, Törökországban indítok egy gépet, új gép és nem sikerült valami jól a tervezése, néhány cső nem arra megy benne, amerre kéne, holnap mehetek alkatrészeket venni, csöveket szétfűrészelni és újakat ragasztani.
„Sajnos” emiatt a török meló miatt aztán nem fogok tudni oroszországi helyszíni tudósításokat küldeni. Néha a cégünk is olyan mint a sereg, logika az dögivel.
Én beszélek oroszul, de az orosz melóra a kubai kollégát küldték, aki viszont jól beszél spanyolul. Igaz, törökül nem, tehát kb. itt ugyanott lenne, mint én. Na mindegy, olyan nagyon nem bánom, hogy +15 fokban kell dolgoznom, és nem -30-ban…
Gyágya Szláva szerint:
Hát ez az! Amint felcsendült az alájátszott zene első akkordja beugrott Borodin Igor hercegének a poloveci tánca (amit láttam néhányszor). Hány mai huszonéves ismeri, és hánynak tetszik ez a fajta „anti metál”? ERRŐL REGÉLEK.
Pzuj szerint: „Mindegyik egy önálló entitás, almát hasonlítani a körtéhez nem lehet.” Így igaz, de én nem az almát hasonlítom a körtéhez, hanem az alma cukor tartalmát a körte cukor tartalmához és megállapítom, hogy a körte édesebb.
Curix szerint: „Tibor bá most már tényleg kezdesz olyan lenni, mint aki ránk erőszakolja azt, hogy az ő idejében minden szuper volt, a mai időkben pedig minden szar.” — Nem, nem vagyok szélsőséges. Az Internet például SZUPER, de még ezt is a többség hülyén használja faszságokra. — Különben nekem azért jár a szám, mert éltem akkor és élek most. Te nem éltél akkor – hogyan tudnád a kettőt összehasonlítani? Akkor a fiatalok érvényesülni akartak, ma pénzhez akarnak jutni. És minden más ebből fakad.
Curix!
Tedd a kezed a szívedre, a tegnapi X-factor tinédzser falkájából hányan szavaznának a te Sunrise-odra? Persze, ma is akad minőség, de nincsenek mögötte tömegek.
Gyágya Szláva, ez tényleg fantasztikus zene, habár az eredeti zenekari előadást jobban szeretem.
Borogyin, Csajkovszkij, Rimszkij- Korszakov, Muszorgszkij csodákat alkottak, az ember mesevilágban érzi magát, ha ezeket hallja.
„a tegnapi X-factor tinédzser falkájából hányan szavaznának a te Sunrise-odra? ”
Hát valószínűleg egy sem. Nem néztem ugyan, de gyanítom.
Tibor bá hasad ketté az agyam, mert tudom, hogy neked is igazad van, de látom azokat az erőket is, amik hatnak a mai fiataljainkra és egyszerűen képtelenek kiszakadni a mocsárból. Egyénnek sikerülhet, sikerül is, de tömegesen nem.
És erre mondom neked, hogy a szülő sok esetben nem segítő kezet nyújt, hanem még lábbal visszatapossa, had hemperegjen meg nyakig.
Ez persze csak képletes beszéd, hiszen a szülő ennek sok esetben tudatában sincs. Már részben maga is mocsárdagasztó.
Tibor bá vedd észre, hogy nem képes, a legtöbb ember ma már nem képes arra, hogy egész életében árral szemben ússzon, mert az iszonyat erőt kíván. Ma nem élnek ilyen erős emberek.
Itt az unokaöcsém esete, sokat beszélgetünk. Egyszerű de mégis jól fizető külföldi állása lett.
Megvett egy majd 3.0-es benzinpusztító státuszautót. Nem mai már de akkor is.
Kérdeztem tőle, hogy most miért ezt?
Erre azt mondta miért ne? Megteheti, és különben is mire spóroljon? Látja ő is hogy mi folyik a világban, és közben velejéig ma fiatal, pénzimádat minden megvan, de esély egy normális életre már nincs…
Te is folyton azt hajtogatod, hogy még 5-10 év jó év és vége.
Akkor most mit kérjek számon tőle?
Kurva nehéz elfogadnom, de nem igaza van hogy megvett egy olyan kocsit, amit élvez is használni???
Ez már tényleg élj a mának stílus, de mi mást kéne élniük?
Tanuljon szalontáncot? És mire megy vele a geddonotokban?
Ezt mondjátok meg….
Gyáva Szláva kitartást, ez a logika nem a céged sajátja, mindenhol ez megy. Tudom nem vígasztal, de így van.
Remélem sikerül megoldanod a problémát.
Curix
„Te is folyton azt hajtogatod, hogy még 5-10 év jó év és vége. Akkor most mit kérjek számon tőle?
Kurva nehéz elfogadnom, de nem igaza van hogy megvett egy olyan kocsit, amit élvez is használni???”
Tibor bá biztosan úgy érti, hogy a fiatalok többsége nem tudhatja, hogy örülhet ha betölti a 30-at, így aztán morális értelemben felmentés sem jár nekik. 😀 Gondolom miután sikerült pár generáció alatt a földi életet a legtöbb élőlény (nem csak az ember) számára ellehetetleníteni, még jó lenne, ha azok akik most születnek, kicsit meghúznák a nadrágszíjat, hogy a geddon pár évet kitolódjon. 😀
tücsöktávlat
Végülis igazad van. Meg az milyen már hogy itt Tibor bá és korosztálya felélte előlünk a földi javakat, dúskált olcsón minden földi jóban, most meg kioszt minket, hogy milyen elcseszett generáció vagyunk.
Szépen nézünk ám ki 😀
Kedves Tibor bá’!
Tisztelt Fórumozók!
Én benne vagyok a táncos világban egy kis ideje. 15évvel ezelőtt (most 33 vagyok) kezdtem el önszántamból társastáncot (standard és latin-amerikai táncok) tanulni. A motívációm a jól táncolható latinos dallamok, a magabiztosan összhangban egy csodaszép Hölgyel táncolni, illetve a lányok voltak. Mert mindig fiúhiány volt ezért könnyebb is volt ismerkedni.
Évek során versenyekre is eljutottam. Manapság már nem versenyzek, ugyanakkor amit a tánc által megtanultam, úgymint magabiztosság, illem, udvariasság, előzékenység, finom humor, azt alkalmazom és sikerrel. Nagyon sok Hölgy, a mai kor fiataljai közül is érzékeli és értékeli ezt a minőségbeli különbséget, úgy vettem észre hogy ezzel ki lehet tűnni a mai átlagból, főleg ha nem „táncos” szórakozó helyre megy az ember. De táncos helyen is akár. Sokkal könnyebb az ismerkedés, adottak a mindenki által elfogadott „szabályok” melyek adnak egy kifinomult keretet az ismerkedésnek, szórakozásnak ugyanakkor mégis ki lehet teljesedni bennük csak némi fantázia kell hozzá.
Budapesten nagyon sok olyan szórakozóhelyet ismerek ahol fiatalok hódolnak a szalontáncoknak (cha-cha, rumba, jive, rocky, samba, slow-fox, quickstep, angol és bécsi keringő) valamint az autentikusabb latin irányzatoknak (salsa, kizomba, bachata stb) amelyekben szintén finoman megvannak az összehangolt mozdulatok és van erre igény azt látom, hogy nagyon sokan fedezik fel ezt a fajta szórakozási és ismerkedési módot.
Szép estét,
Köszönet Sanya a bejegyzésedért. Curix talán megérti, hogy a mai káoszból vannak fiatalok, akik tudatosan kimaradnak.
Bár már te sem 20 éves vagy Sanya, de mégis belelátsz ebbe a világba és örülök, hogy ezt megosztottad.
Jól írod, Budapesten van erre igény. Vidéken sajnos most sincs, mint ahogy Tibor bá idejében sem volt. Ilyen téren akkor nem is állunk olyan rosszul, hogy siratni és főleg korbácsolni kéne a mai ifjúságot.
Tavaly meghirdettek egy tánc tanfolyamot. Jelentkeztem, mert általánosban is szerettem táncolni.
Tudjátok hány jelentkező volt rajtam kívül?
Egy sem. Ez egy 15 ezres város.
Mindig is volt egyszer Budapest és volt a vidék….
Amíg a tánc lehetősége egy budapestinek csak akarat kérdése, addig nekem a lehetőséget is meg kell teremtenem, ami egyet jelent azzal, hogy Budapestre költözés. Kérdés hogy hobbi táncolás miatt megéri e Budapestre költözni? Egyértelműen nem.