Tibor bá’ vissza a múltba online
Az angol társadalomban az 5 órai tea fogalom volt, amit az „úri Magyarország” átvett. Még a magyar prolik egymást kerülgették a gangon, mielőtt elmentek volna egy összejövetelre a Törekvésbe, addig az urak, vagy ha úgy tetszik a középosztály 5 órai teákra járt, amit (az isten tudja hogy) átmentettek a szocializmusba. legemlékezetesebb helyszíne az EMKE kávéház volt.
De mi volt ez az 5 órai tea? Egy vendéglátóhelyen helyet kapott kora esti zene, amit élő zenekar szolgáltatott, és egy táncparkett, ahol a megjelenő párok táncolhattak. Mi volt ennek a jelentősége? Hát ez az!
Partnerkapcsolatok kialakításához meg kell ismerni a korban megfelelő egyedeket a másik nemből, ami a rokoni, ismeretségi körben nem mindig lelhető fel. Normális ember nyilvános helyen nem ismerkedett vadidegenekkel, mert sose lehetett tudni egy ismeretlen személy mögött mi lakozik. Ha viszont egy jó barát bemutat valakit, akkor az illető némi felelősséget vállal azért, akit bemutat. De mi van akkor, ha nincs ilyen ismerős? Na, ekkor jött a képbe az ötórai tea.
Az ötvenes évek elején, tehát 20 éves korom környékén, elég sűrűn látogattam ötórai teákat. Asztaloknál ülnek nők és férfiak, tipikusan két vagy több nő, illetve férfi egy-egy asztalnál. Szemrevételezések után lehetőség volt arra, hogy egy férfi odamenjen egy vadidegen nőhöz, felkérje táncolni, ami bemutatkozással kezdődött. Hahó, de hiszen ez nyilvános hely, hogy lehet akkor odamenni egy vadidegenhez? Ez a lényeg, ötórai teánál meg volt engedve, nyilván abból kiindulva, hogy oda „akárki” nem téved be.
Egy időben előszeretettel jártam a Szabadság-hegyi (most már Svábhegy) Fogas vendéglőbe, ahol vasárnap délután ötórai tea volt. Ugyanis hatalmas volt a választék. A főváros fenntartott a Rege úton egy bentlakásos bölcsődét, ahol rengeteg fiatal lány dolgozott, mint dadus. Ezek majd kivétel nélkül mind vidékiek voltak, bő szoknyákban érkeztek, amit az első fizetés után leváltottak normál női szoknyákkal (és a szülőknek nem mondták meg) és tömegesen mentek a Fogasba pasit fogni.
Felkérés után a parketten lejtettük a táncot és közben „ismerkedtünk”, gondolom, ahogy mostanában a diszkókban. Csak a játék sokkal, de sokkal izgalmasabb volt. A fiatal nők ugyanis nem voltak instant megdughatók. Ugyanis a korszellem ezt nem tette lehetővé. Persze, hogy a szüzességüket nem a nászéjszakán vesztették el, de meg kellett érte szenvedni. A siker pedig óriási volt. Madách az Ember Tragédiájában valahol azt írja, „egy korty víz ízét a szomjúságoddal kell kiérdemelni.” Hű, de jó mondat. Biz igaz, mai ifjúság, ami könnyen jön, annak nincs értéke. 😀
______________________________________________________________
______________________________________________________________
_________________________________________
Az ötórai tea:
http://konzervativok.blogspot.hu/2009/10/tea-for-beginners.html?m=1
Mi is tanultunk erről (említette az angoltanár). Hétvégén akkor fel is kerestük 5-kor hajnalban. Kiderült, hogy elfelejtette mondani, hogy délután 5-re gondolt :).
” Juliska hazakísérhetlek? Meg hát! ” 🙂
2:
Jó poén, de akkor nagyon fiatal vagy, mert az 5 óra teát „illett” ismerni. 😉
3:
Juliska gyere fel hozzám megmutatom a bélyeggyűjteményem. – Nem megyek, mert megbaszol. – gyere fel, nem baszlak meg. – Akkor meg mi a fenének menjek fel? 😀
Tibor bá, remek ez az írás.
De már megint mi ez a merénylet a blog ellen? 🙁
Virág elvtárs!
Semmi merénylet. csak nem akarok unalomba fulladni. 😀
Így igaz, már a következő generációhoz tartozom, amikor már blamázs lett volna az ötórai tea. 🙂
A tendencia azért látható, néktek még sokat kellett dumálni.
A miénk már sokkal rövidebb duma.
Ma meg már elég egy „ühüm”! 😀
Azért már javult a blog formája a tegnapihoz képest. 🙂
Szerintem a régi jobb volt. Itt nincs számozás a hozzászólásoknál.
Hogy lehet egy előzőre hivatkozni, ha nem a ‘Válasz’ linket használom? Ha meg valaki a ‘Válasz’ linket használja pl. az elején valahol, akkor azt nem fogja senki olvasni már, főleg egy régebbi posztban, mert eddig az új hozzászólások mindig a végén voltak, most meg össze-vissza beszúródnak. Nem lehet őket megtalálni, nem lehet rájuk reagálni. Újra meg szerintem senki nem olvassa el az elejétől a hozzászólásokat. 😮
Szóval nekem hiányzik a hsz.-ek számozása. Tibor bá’, nem lehetne megoldani? 😉