(VM-239) Zsák a foltját

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~q382Harkai Pistáról azt kell tudni, hogy diplomaosztás után azonnal kivitték a II. világháborús frontra. Azt viszont lehetetlen kitalálni, hogy Pista mit is csinált, mint frissen végzett jogász, és mint ilyen, természetesen tiszt a háború kellős közepén, ráadásul úgy, hogy puskát, vagy egyéb tűzfegyvert még fényképről se látott.

Szóval az ő gondja volt, hogy az előre menetelő hadsereg tisztjeit elszállásolja, miután elfoglaltak egy-egy kisebb várost. Ez egy komoly és felelősségteljes feladatnak számított. Egy tiszt ugyanis úr volt a harcban álló úri Magyarországon, és ennek megfelelően két ütközet között nem aludhatott pajtában, istállóban, netán lövészárokban. Egy tisztnek frissen húzott ágy dukált, és ha fiatal volt (esetleg nem túl öreg) az ágyhoz tartozni kellett egy nőnek is. Természetesen nem a saját feleségérül van szó, aki néhányszáz kilométerrel hátrább bújt ágyba.

Pista ezt a feladatot úgy oldotta meg, hogy egy helység elfoglalása után felkereste a városka polgármesterét, és az általa ismert valamelyik nyelven felszólította a polgármestert, hogy egy órán belül állítson össze egy jegyzéket azokról a háztartásokról, ahol a férj tiszt, esetleg tiszthelyettes, és ennek megfelelően valahol harcol, természetesen a német-magyar szövetségesek ellen.

A polgármesterek zokszó nélkül összeállították a kért listát, rendszerint hamarabb, mint egy óra. Pista átnézte a jegyzéket, kiment a helyszínekre és szemrevételezte a „körülményeket”, majd a tiszteket beosztotta, ki hol húzza meg magát addig, amíg tovább nem áll a sereg.

Pista természetesen alapos ismeretekkel rendelkezett az alá tartozó tiszti állománnyal kapcsolatban, tudta, kinek mi az igénye. Az ötvenes ezredparancsnok lefekvés előtt szívesen vette, ha a ház asszonya lejátszik a zongorán egy-két Chopin mazurkát, ami alatt rendszerint elszunyókált a fotelban. Az első század parancsnoka a gyomrára volt nagyon kényes, a frissensült sertéshúst preferálta. Hogy a ház asszonya miként oldja meg a megfelelő hús beszerzését, az egy cseppet sem érdekelte. Ezzel szemben a második század parancsnokának a főzés és a tánc volt a hobbija. Pistának biztosítani kellett, hogy az adott ház asszonya rendelkezzen gramofonnal (így hívták a 78 fordulatos lemezjátszót), jó előre tudjon arról, hogy este felkérik majd táncolni. Ezen kívül rendelkezzen nyersanyaggal a százados úr főzőcskéjéhez.

Szerencsére a tisztek többi részének az igénye egyszerűbb és könnyebben kielégíthető volt. Nem ragaszkodtak semmi máshoz, csak egy olyan, viszonylag fiatal nőhöz, aki minden különösebb teketória nélkül melléjük fekszik, és tudja a „kötelességét”.

A fentiekben leírtak természetesen belőlem is kiváltottak gondolatokat és a következő kérdéseket.

–                  Mi van akkor, ha a hölgynek nem volt a dologhoz kedve és egyszerűen nemet mondott? Lelőtték a helyszínen, esetleg csak felpofozták?

–                  Szó sincs róla – bizonygatta Pista – eszükbe se jutott.

–                  Egynek se jutott eszébe?

–                  Nem, soha egyetlen egynek sem.

–                  Ez szinte hihetetlen, egyáltalán, ez hogy lehetséges?

–                  Nézd – fejtette ki Pista – egész Európa tudta, hogy háború van.

–                  És akkor mi van?

–                  Aki nem vette ki részét a háborúból, az el se tudja képzelni, hogy milyen. Az emberek alkalmazkodnak a körülményekhez, mert a háborút túl akarják élni.

–                  De hát te mondtad, hogy nem lőtték volna le azt a nőt, aki nemet mondott volna.

–                  Te ezt nem érted. Adva van egy fiatal lengyel nő, akinek katonatiszt férje már két éve távol van. Az is lehet, hogy már nem is él, sose fog visszajönni, de ha él is, két év rettenetesen hosszú idő, és ki tudja, mikor látja viszont. Ezen kívül a férjtől se lehet elvárni, hogy évekig visszatartsa magát a szextől, ha különben van alkalma és lehetősége. Háborúban minden más perspektívát kap.

–                  Igen, aztán 3 év múlva előkerült a férj és boldogan éltek, amíg meg nem haltak – cinikuskodtam egyet.

–                  Nem hiszem – gondolkodott el Pista – valószínűleg soha egyetlen egy szó se esett arról, ami 5 év alatt történt. Az ember iparkodik elfelejteni azt, ami kellemetlen. Úgy tettek, mintha nem történt volna semmi, és örültek egymásnak meg annak, hogy mind a ketten túlélték a háborút.

–                  Nehéz elképzelni – vallottam be.

–                  Neked nehéz, de nem annak, aki átélte.

–                  Nem is tudom – méláztam el – tudod Pista, annak idején én elolvastam az Odisszeát.

______________________________________________________________
______________________________________________________________
_____________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

12 gondolat erről: „(VM-239) Zsák a foltját

  1. Nem mondom, hogy nem, de magyar csapatokat hol helyeztek el lengyel területen előrenyomulás közben?

  2. 1:

    Tudod nagyon jól, hogy történelemből 1/2-re állok. Csak arra tudom neked adni a szavamat, hogy pontosan azt írtam le, amit Pista nekünk elmondott, és nem volt egy szenzációt kergető pasi.

  3. Na, fogcsikorgatva is akár, de most tartozok egy köszönömmel a cikkért.
    És a hiteles, egyszerű és dokumentum szerű stilusért is.
    Sokat segít annak, aki szeretné tudni, hogy kell élni háború után. Hiszen azt az időt is túl kell élni.
    Örüljünk, annak amit a sors épen hagyott, és legyünk alázatosak.
    Köszi mégegyszer.

  4. 4.
    Ejnye-ejnye. A köszönet neme kerül pénzbe, nem nagy fáradtság, és olyan könnyű vele másokat boldoggá tenni. Ezzel nem lenne szabad spórolni. 😉

  5. 5: Bizony így van!
    Én is szűkszavú ember voltam sokáig, de a volt második feleségem megtanított arra, hogy a beszéd ingyen van!
    Sajnos azóta meg szószátyár vagyok 🙁

  6. 7: nem, mert azóta már a negyedik van 🙂
    Ő viszont erősen nevel, mégpedig a türelemre 🙂 🙂
    De ez már a végleges asszony, legalábbis most így gondolom

  7. Igen, olvastam véletlenül én is Odüsszeiát, de szeretném szájbarágósan a konklúziót. Gondolom, nem a hűség és ragaszkodás,mert a korszellem szerint olyan nincs.

  8. 10.
    Szájba rágás: Penelopé 20 évig hűségesen várta, hogy a férje visszajöjjön a Trójai háborúból.

  9. Mégiscsak a hűség. De az még az ókorban íródott, azóta eltelt 1500 év, civilizálódott a világ. Ma már elavult. – de komolyan, régóta foglalkoztatnak bizonyos haszontalan filozófiai kérdések. Mi az erkölcs? Mi van akkor, ha egy korban, társadalomban, vagy faluban egyszerre két erkölcsrendszer van jelen? HA egy térségben egyszerre van a keleti és nyugati erkölcsösség ? Mi van akkor, ha egy nagyvárosban meglévő erősebb erkölcsi szabályokat fokozatosan, de évek alatt felszámol egy laza, liberális (szabadelvű) felfogás? Mire tanítsam gyermekemet – ha nincs, akkor húgomat – hogyan viselkedjen? A többségi társadalom mindenkori erkölcsét vegye alapul, illeszkedjen be, vagy a természet törvényeit – ha egyáltalán van olyan- kövesse, így egy csomó kellemetlenségnek, kiközösítésnek téve ki önként magát?

    Mi a fontosabb? Beilleszkedni, vagy tartani magunkat valami belső bizarr makacssághoz?

    Nem, nincs több kérdésem. 🙂

  10. 11:
    A trójai háború óta minimum kétszer ennyi idő telt el (i.e.XIII.szd), de ez lényegtelen.
    Az erkölcs egy adott időben és egy adott helyen bizonyos viselkedési normát jelent, ami általánosságban megfogalmazott határértékek közé esik. Ezen belül várható el az egyén viselkedése. Ha ezt az alsó határnál átlépi akkor erkölcstelennek ítéljük, de még nem törvénytelennek. A másik véglet átlépése kikiáltja az emberek megmosolygását. Példával élve: Ha egy leány 12 éves korában veszíti el a szüzességét, azt felháborítónak tartjuk, ha még 21 éves korában is szűz, azt kinevetjük.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük