(VM-235) 1945

Tibor bá’ vissza abba a múltba online,

amibe könnyen visszakerülhetünk

 

~q264Aztán megszűntek a harcok Budapest utcáin, az emberek feljöttek az óvópincékből, felmérték a helyzetet, és megpróbáltak új életet kezdeni. Az első néhány napban férfiaknak kimenni az utcára életveszélyes volt, mert az orosz katonák elfogták őket és évekre elvitték hadifogolytáborokba, ahonnan sokan sose tértek vissza. Aztán, amikor az előírt számú „hadifogoly” összegyűlt, az eredeti veszély megszűnt. Lehetett kezdeni az új helyzethez való hozzáidomulást.

Az akkori januárok meglehetősen hidegek voltak, ami ellen védekezni kellett. Ablaküveg persze nem maradt ép egy se, vagyis a lakásokban pont annyi mutatott a hőmérő, mint az utcákon, többnyire mínusz 10-15 alatt. Ablaküveget természetesen sehol se lehetett kapni. Legtöbben úgy oldották meg, hogy az ablakokat beragasztották közönséges csomagoló papírral, és hogy némi fény is jöjjön át rajta, lemázolták étolajjal, amitől áttetszővé vált. Mivel nem volt központi fűtés se, ezért aki tehette, beállított egy kályhát a szoba közepébe, aminek a füstcsövét az ablakon vezették ki (ebbe az ablakba, papír helyett rétegzett lemezt tettek) Ez után már csak az tüzelőanyag beszerzése jelentett problémát. Lehetett épület- és bútormaradványok után kutatni a lerombolt házakban, vagy használaton kívüli, régi bútorokat összevágni. Januárban korán van sötét, elektromos áram pedig nem volt. Délután 4-kor már gyertyákat kellett gyújtani. Közben pedig az emberek felváltva végezték a romeltakarítást. A szakmunkások pedig (fizetés nélkül) iparkodtak helyreállítani a villamosközlekedést, a víz, gáz és áramszolgáltatást.

Mivel nem volt tömegközlekedés, sőt hidak se, a fél város gyalogolt. Leendő nevelőanyám a hatodik kerületből kisétált Sashalomra, hogy a szüleitől elhozzon néhány tábla szalonnát, miután konstatálták, hogy valamennyien élve maradtak. Azok lettek volna meglőve, akik Pestről Budára, vagy viszont, szerettek volna átjutni, ha nem fagy be a Duna, de persze akkoriban minden évben befagyott. Így aztán hidak helyett az egymásra fagyott jégtáblákon gyalogoltak át.

Mivel mindenkinek volt valami felesleges, és mindenkinek szüksége volt valamire, megindult a „kereskedelem”, aminek helyszíne a forgalmasabb utak voltak. A körúton, tálcával a nyakában az emberek fel-le sétáltak és a tálcáikon található cikkeket árulták. Tűzkő és szaharin igen kurrens áruféleség volt, de sok minden mást is lehetett kapni. Sokan kockára vágott kukoricamálét árultak, de lehetett kapni cigarettát, sőt használt ruhadarabokat is. Mivel semmit se gyártottak, semmi se volt felesleges. Az alkalom megszüli a különböző lehetőségeket. Hamarosan divattá vált a „vetkőztetés”. Éjjel magányos embereket a sötét utcákon levetkőztették, a ruháit elvették, amit mindjárt másnap eladtak. A téli hidegben meztelenre vetkőztetett ember mi mást tehetett, mint elfutott a legközelebbi barátjához, ha történetesen messze lakott. Ha ilyen nem volt, akkor a legközelebbi házba, vad idegenektől kért segítséget, és persze kapott.

A szesz és a cigaretta voltak a legfontosabb árucikkek. Persze ezeket se gyártották, az emberek felélték a tartalékokat. A mai fogyasztói társadalom el se tudja képzelni, hogy közismert „szakma” volt a csikkszedés. A cigarettagyártáshoz össze kellett szedni az eldobott csikkeket, amit kifejtve dohányhoz lehetett jutni, amit fel lehetett használni új cigarettatöltésre. Ez annyira elterjedt foglalkozás volt, hogy készült egy külön sláger is, a csikkszedők dala. Íme (a második szám):

Mi vagyunk hát a csikkszedők,
új, szabad szakszervezetet tervezők.
A jelszavunk mindenütt csak egy:
sok csikk, az sokra megy.
Ha úgy érzed, hozzánk tartozol,
és miközénk belépni kívánkozol,
tanuld meg, a jelszavunk csak egy:
sok csikk, az sokra megy.
Hogyha szívsz egy jó Magyart, a végit félre tedd,
mert nem tudod, hogy holnap lesz-e más,
és ha látod, hogy barátod unva szív csupán,
hát vedd el tőle, és te szívd tovább!
És dalold velünk a csikk dalát,
s ne bánjad, hogyha nehéz ma a világ,
mert a mi jelszavunk az csak egy:
sok csikk, az sokra megy.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
___________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

13 gondolat erről: „(VM-235) 1945

  1. Használt ruháknak mennyi lehet a csereértéke? Vagy használt cipőnek – egy ilyen cserekereskedelmi helyzetben.

    Mennyire volt hozzáférhető orvosi ellátás?

    Gondolom rokkantakról nem gondoskodott senki.

  2. 1:
    1945 első felében a Pengő még alkalmas volt az adás-vétel bonyolítására. Élelmiszerhez viszonyítva minden nagyon olcsó volt. Néhány kiló kenyérért és egy kiló szalonnáért falról leakasztott festményt adtak, vagy porcelán étkészletet.
    Orvosi ellátáshoz ismeretség kellett. A gyógyszerek aranyat értek. Gondoskodás családon belül volt csak.

  3. A csikkszedő szakma nem ment ki a divatból, sőtt, reneszánszát éli és nem csak a hajléktalanok között!

  4. 3 & 4:
    Nem dohányzom, nem vagyok ez ügyben informált. 😀

  5. Igen , könnyen visszakerülhetünk, már most is értékelődnek fel a dolgok annyira drágul minden(vasásu, fa,festékek, csavarok stb…)
    Az utóbbi pár évben nagyon felment az ára mindennek ,még ha most nem is de szépen lassan érték lesz minden.Emlékszem mikor még nagyapám kalapáccsal egyenesítgette ki a használt szögeket.Múltkor vettem 10 db csavar valamihez ,majnem leültem olyan drága volt és sorolhatnánk….A turkálók is virágoznak, úgyhogy szépen lassan haladunk vissza abba a korba…..
    Viszont most egy valami más lesz: a háború után pár évtizedre elindult a fogyasztó társadalom az olcsó energiának köszönhetően(szaré húgyé volt)és pl. házat építeni is olcsó volt.1980- kb 1 ft 1 tégla.
    Viszont a fogyó/dráguló energia az exponenciális kereslet miatt újra kezdi majd nyomorba taszítani az embeeket.Ezt is mi szívjuk meg először.A harmadik világ országai kevésbé(bár ott is az elmúlt években több 100%-ot emelkedett pl. a rizs), a fejlett országok még mindig kevésvé, viszont a fejlődő országoknál mint magyarország lesza legrosszabb(kevés pénz ,viszont vannak számlák nem úgy mint pl. egy afrikai családban..) Úgyhogy a fenti dolgok a mai kor szerint kezdenek visszatérni.Már pl. nem új autók járnak mint a hitelválság előtt hanem kezd öregedni Mo.-on az autópark is .Szóval a megfigyelésem az hogy szépen lassan süllyedünk le..

  6. 6:

    Elmondom neked, hogy Mo még mindig a fejlett országokhoz tartozik.
    Életszínvonalban még mindig a felső 10%-ban vagyunk

    A fejlődő országok fognak nagyon szívni ha esik az életszínvonal, mert ott már csak éhenhalás van opcióként.
    Nálunk ha esik az életszínvonal akkor van mit leadni bőven (ital, cigi, kocsi, fűtés ész nélkül, wellness, pláza, stb)

  7. 7:

    Valójában csak egy munkahely kérdése, hogy a felső 10%-hoz tartozol e, vagy pedig egy bantu néger szintjén élsz.

    Igen, Magyarországon ilyen szinten szétb..ták a szociális ellátórendszert, szóval én ezt mindennek nevezném csak jóléti államnak nem.

    Magyarország ezer szállal fűzödik a globális gazdasághoz, ami kiemelten sebezhetővé teszi. Szóval nem olyan egyértelmű, hogy ki húzza a rövidebbet.

  8. 7. elfmage

    Lehet, hogy az életszínvonal-romlás nem egyformán fog mindenütt jelentkezni…
    A harmadik világban, ahol még mindig kétkezi mezőgazdaság van, lehet, hogy nagyobb eséllyel élnek túl, mint a fejlett nagyvárosokban, ahol egy hetes áramszünet hatalmas káoszt okozhat…
    A fejlett világban az a probléma, ha a munkanélküliség hirtelen 20-25%-ra ugrik, és ez készületlenül éri a hatalmakat, akkor nem hiányzó források okozzák a fő problémát, hanem a munka és pénz nélkül maradt százezrek.
    A társadalom egyszerűen nincs berendezkedve arra, hogy arányosan ossza el a javait. AKi tudja, körömszakadtáig ragaszkodik a megszokott életnívójához, akkor is ha körülötte sorban éhenhalnak…
    Szegényebb vidékeken azért még emlékeznek arra, hogy ami van, azt jobb ha megosztják…

  9. Manapság a Csikkek csonkig égnek című regény megírása volna aktuális.
    A dohány drága lett.
    Egyébként nem jött be lázár számítása.
    Kb 30%-al visszaesett a cigiforgalom.Hiába emelték a jövedéki adót a trafikmutyival egyidőben,sokkal kevesebb pénz folyik be.
    A facebookon remek csoportokhoz lehet csatlakozni, régi 44-45ös pesti fotók nézése céljából
    Szégyenszemre felvidéki ismerősöm tudta mi az a ,,Manci-híd,, Én meg csak mostantól tudom.

  10. 11:
    Ideiglenes ponton-híd volt mielőtt as Kossuth-híd elkészült volna, amit már rég lebontottak.

  11. 10:

    Ez mind igaz, csak a romlás sebessége nem mindegy.

    Ha lassan romlik akkor mi is el fogunk jutni a szociálisan könnyebb túlélni helyzetig (illetve akik nem azok valahogy kilikvidálódnak). Addig a szegényebb régiókban már az éhezés miatt sokan meghalnak (nem éhen, de az alultápláltságból következő okok miatt).

    Ha gyorsan akkor a szegényebb régiók rég éhenhaltak amikor mi elkezdünk agonizálni, és nálunk akkor indul a harc a kajáért.
    A szegényebb régiókban meg már most is mindennapos harc van.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük