(VM-226) Fény – kép

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~ab108Első fényképezőgépemet 11 éves koromban kaptam, egy 6×6-os tükörreflexes Zeiss Ikont. Drága jószág volt, kevesen engedhették meg maguknak. Egy 11 éves fiú kezében meglepő volt abban az időben. Apámnak voltak ilyen megfontolatlan dolgai. A család akkor már egy-két éve igen jómódú volt, ezen nem múlott. Az osztályfőnököm szólt az apámnak, hogy el kellene vinni engem szemorvoshoz. Ez meg is történt, ahol felírtak számomra -2 dioptriás szemüveget. Mivel se az apám, se az anyám családjában senkinek se volt szemüvege, hatalmas sajnálkozás fogadta a hírt, Tibikének szemüveget kell hordania. Apám elvitt egy szemészhez, majd egy optikushoz, és amíg vártunk a szemüvegre, körülnéztünk az üzletben, majd megvettük a legújabb Zeiss Ikont, nekem, engesztelésül, a szemüveg miatt.

Apám nem értett a fényképezőgéphez, mert akkoriban érteni kellett hozzá. Így aztán a matematika és fizikaszakos osztályfőnök magyarázta el a lényeget. 17° DIN-es érzékenységű filmre (ez volt az alaptípus) napfény esetén 1/100 másodperces expozícióval, 5,6 blendét kell alkalmazni. Ez garantálta a jó képet. Ma, amikor fű-fa szelfizik, ezt némileg érthetetlen. Ma csak a gombot kell nyomni. Akkoriban gombnyomás előtt be kellett állítani a gépet. Persze ma is vannak beállítható gépek, de azok 100 ezernél kezdődnek. A 15 ezreset csak nyomni kell, és kész a kép. De milyen? Ki tudja a szelfiző generációban, hogy mi az a gyutáv, és a torzítás mentes portréhoz milyen gyutávú lencsére van szükség. Ki tudja, mi az a mélységélesség, vagy egy film gradációja? Egyáltalán mi a fenének kell a film. nem azért, mert az előhívás, másolás és nagyítás jó üzlet volt a fényképészeknek. Hanem, mert csak így volt fénykép. A fényérzékeny filmre rávetítődött a kép, ami vegyi változást okozott, lett ott egy latens kép (még hozzá negatív), amit elő kellett hívni, majd le kellett fixálni. Ugyanez ment a fényérzékeny, vagy fotópapírral is. Valóban bonyolult, de annál nagyobb élvezet volt otthon bütykölni a fürdőszobában, vörös lámpa fényénél (mert arra nem volt érzékeny a film és a papír), miután a család már lefeküdt. Alkottunk! Alkottunk, mert tőlünk függött, hogy mi jött ki a kezünk alól. Milyen papírt használjunk, keményet, lágyat? kell-e takarni egyik-másik részletet? Mennyit exponáljunk? Hát, erre való a tesztcsík a végleges nagyítás előtt. De mi van a fényképezésnél? Kitalálták a fénymérőt, néha beépítve a gépbe, ami megmondta, hogy mennyit exponáljunk. Aztán előhívás, fixálás, áztatás, szárítás, a filmnél is, a papírképnél is. De a legrázósabb mégis maga a film szükségessége volt. Egy tekercs film 36 felvétel. Nem lőttünk éjjel-nappal, egymás után százat, mert minden egyes kép pénzbe került. Mielőtt lenyomtuk a gombot, a képet megkomponáltuk, főleg, ha nem mi dolgoztuk ki, mert akkor pontosan azt kaptuk kézhez, amit látni lehetett a keresőben. És mindez csak fekete-fehér kivitelben. A színes kép házilag már nem volt elkészíthető sok okból kifolyólag. Ott igen pontos hőmérséklettartásra volt szükség. Figyelni kellett a színhőmérsékletre is, és nagyításnál gondosan meg kellett válogatni a színszűrőket, különben az eredmény elfogadhatatlan lett.

De maradjunk a felvételkészítésnél. A filmek fényérzékenysége nem volt azonos a szemével (ortokromatikus, pankromatikus). A kék fényre pont olyan érzékeny volt, mint a fehérre. A kék égen a fehér felhő nem látszott, ezért a felvételek nem voltak valósághűek. Szép felhős tájakhoz sárga szűrőket kellett használni, ami megnyújtotta a szükséges expozíciót. És akkor a film szemcsézete! Fényszegény helyen nagyérzékenységű filmet kellett alkalmazni, de annak nagyok voltak a szemcséi (ezt ma pixelnek nevezik). Volt ezzel más baj is, gyors előhívásnál a finomszemcsés filmen is megnőtt a szemcse, nem volt mindegy, hogyan hívjuk elő a filmet.

Szép hobbi volt a fotózás, kellett hozzá érzék, tudás, türelem és elkötelezettség. Nem csoda, hogy szerte az országban virágoztak a fotókörök és a különböző kiállításokat rendeztek, ahová be lehetett nevezni. Ezek mind hozzátartoztak az „értelmes életvitelhez”, ami már a múlté. Ma egy fénykép elkészítése sima ágyba szarás, és egyetlen fillérbe se kerül. Vajon nyújt-e olyan örömöt, mint amiben nekem volt részem fotózás közben?

A fotókörök országos versenyében (1966), Az Egyesült Izzó - TUNGSRAM színekben indulva a 2. helyezést értem el ezzel a képpel, ami megjelent a FOTO magazin 1967/1 számában. [a magazin ára 8 Ft. volt]
A fotókörök országos versenyében (1966), Az Egyesült Izzó – TUNGSRAM színekben indulva a 2. helyezést értem el ezzel a képpel, ami megjelent a FOTO magazin 1967/1 számában. [a magazin ára 8 Ft. volt]

_______________________________________________________
_______________________________________________________
____________________________________

43 gondolat erről: „(VM-226) Fény – kép

  1. Tibor bá’

    Nekem az első fényképezőgépem a Smena volt, aztán jött a Szovjetúniós gép, a Zenit, természetesen a 36 képkockás színes filmmel, ’86-ban azzal fényképeztem Nyugat-Európát meg Marokkót (sikerült kijutnom 🙂 ), de az teljesen más volt, mint a mai CCD-s vagy MOSFET-es fényképezőgépek (amiben nincs film, csak memóriakártya) 8-16-32 GB-tal, aztán a „”””””fényképÉSZ”””””” csak hülyére nyomogatja a gombot, semmit nem kell állítania, és mutogatja, hogy milyen „jó” képeket csináltam.

    Néhány link:

    A Zeiss Ikonról:

    http://bit.ly/1twHIV1

    Óriás fényképező 1900-ból (640kg-ot nyomott) (Erről mi a véleményed Tibor bá’?)

    http://spottr.hu/2012/07/09/orias-fenykepezo-1900-bol/

  2. 1:
    Gyönyörű gépek, élvezhet volt velük készíteni képeket.

    2:
    Nem alszanak, de a VM-sorozathoz nem akaródzik hozzászólni, csak élvezgetnek.

  3. Tibor bá, Kandúr olv. társ Ikonos fenti linkgyűjteményéből pontosítanál EGYET, hogy a Tiéd melyik volt? Úgy nézem, ismét gyártottak ezen a néven gépeket… a harmonika kihuzatú…?

    Másfelől… :-] valóban, sokan „szelfiznek”, de vagyunk páran, akik a DSRL gépeinkhez VADÁSZGATJUK a régi, 30 – 40 – 50 éves régi objektíveket – és állítgatjuk őket saját szánk ízlése szerint. 😉 Igaz ma már „apertura” a blende, meg f-stop az expó idő szakszlengje… de vagyunk még effélék. 🙂

    Illetve az asszony már a DSRL-t (digitális tükörreflexes, na…) is nyugdíjazta, egy mirrorless X-E1-gyel tolja a képeit (egységsugarú népek retro, filmes gépnek nézik rendszeresen 😛 ), de a régi objektív üvegeken össze-össze szoktunk „verekedni”, melyikünk használja éppen… 😀

    Néhai faterom Zorki 4-eséről (1964-ből) levadászta a Jupiter 8 optikát, szerzett hozzá konverter(eket), nagyon szereti a színeit, mélységélességét… stb. 🙂 A Zeiss Tessar 1928-as szovjet koppintású üvegéről van szó. 🙂

    Sajnos… nem sajnos, a filmnek, (fotó)papírnak lement a Nap valóban… de a régi üvegek reneszánszukat élik ismét az ínyencek körében! 🙂

  4. Másik, ami eszembe jutott… a lyukkamerások… camera obscura… az a technológia sem mai gyerek… 😉

    Komoly pénzeket fizetnek hobbisták és profik egy olyan rézlemezkéért manapság, amibe lézerrel fúrják (tökéletes legyen a kör! 🙂 ) a 0,45 mm-es lukat, hogy abból készitsenek kamerát!
    Expó idő kint a napfényen kb. negyedóra, de… 😉 csinálják…

  5. Én is szeretek nosztalgiázni, és én is Smena géppel készítettem életem első fényképeit. Nagyon olcsó volt akkor még. Néhány 100 forintból megvolt egy 36-os fekete fehér film nagyítással.
    A színes filmmel kezdett drágulni, majd végül több 1000 Forint lett egy tekercs színes nagyítása. Az már drága volt nagyon, ezért örülök, hogy berobbantak a digitális gépek.

    Nem tudom azt mondani, hogy az analóg nagyobb örömet okozott volna, mint a digitális fotózás.
    Egyszerűen más. Mindegyiknek van előnye és hátránya.

    Még ma is szinte azonnal látszik egy képen, hogy az egy 15 ezer forintos géppel automata üzemmódban lett készítve, vagy egy jobb minőségűvel manuális beállításokkal.

    Korlátozottan ugyan, de egy 20 ezer forintos kompakt gépen is meglepően sok állítási lehetőség van, esetenként több, mint régen az analóg gépeken.
    Persze a többség automatán használja, de rájöttem, hogy ha én állítok be bizonyos értékeket, akkor sokkal élethűbb végeredmény lesz.

    Az igazi fotózás varázsa most sem veszett el, mert eszetlen automata fotozással nem lehet jó képeket készíteni, ahhoz ma is hozzáértőnek kell lenni.

    A digitális fotózás nagyon magasra tette a mércét.

    Tibor bá ezt nem leszólásként írom, de azzal a tájképpel, amivel akkor második tudtál lenni, arra ma csak ennyit szólnának:

    „ez meg mi?”

    Ami engem sokkal jobban zavar, hogy a Photoshop-ozás a program profizmusával olyan szintre ért, hogy sokszor laikus szemmel szinte nem eldönthető, hogy az manipulált kép, vagy valódi.
    Ezt viszont már rendkívül károsnak tartom, mert amíg egy fotós akár heteket, hónapokat áldoz A KÉPRE, addig a másik ugyanezt „összedobja” Photoshoppal 1 óra alatt.
    Ez azt is eredményezi, hogy rengeteg képre már kritikusan nézek, hogy egyáltalán valódi-e.

  6. Tibor bá!
    Bocs a belepofázásért, de minden tiszteletem mellett hadd pontosítsak: a Zeiss Ikon legjobb tudomásom szerint nem tükörreflexes, hanem távmérős (wievfinder) gép volt. Viszont a világ ma is egyik legjobb központi zárával, a Compur zárral rendelkezett. http://www.pbase.com/image/25190504

  7. 6:
    Azt a képet (amit nem leszóltál) 1958-ban készítettem egy 6×9-es, harmonikás géppel. 17 °DIN-es filmre, azaz 400 ASA érzékenységűre. 8 évvel később neveztem be vele. Nyilván az befolyásolta a zsűrit, hogy egy kietlen tengerpartot láthattak (nem a Balatont a badacsonyi háttérrel) A kép „panorámás”, ami abban az időben újdonság volt (a szélesvásznú filmek hajnala) technikailag a kép kifogástalan volt. Te a nyomdai úton előállított másolat leszkenel másolatát látod. Az akkori zsűri a mai művekre mondaná, hogy „ez meg mi?” Én viszont az akkori zsűri számára adtam be a képet. Különben ragyogó portré és akt technikákat dolgoztam ki, de sajnos a háztűzben minden megsemmisült.

    4:
    Az első gépem két lencsés, tükörreflexes, 6×6-os gép volt. Az ötvenes években Leica III.C.-vel fotóztam, ami akkor csúcstechnológia volt.

    7:
    Úgy tanul a gyerek, ha… belepofázik. Klikk! http://www.tlr-cameras.com/German/slides/Ikoflex%20I%20850-16.html

  8. Tibor bá, nem akarod a portré és a többi technikádat – publikálni? 😉 Egy posztban, fejből…? 🙂

  9. 8. Tibor bá’

    ” 8 évvel később neveztem be vele. Nyilván az befolyásolta a zsűrit, hogy egy kietlen tengerpartot láthattak (nem a Balatont a badacsonyi háttérrel) A kép “panorámás”, ami abban az időben újdonság volt (a szélesvásznú filmek hajnala) technikailag a kép kifogástalan volt.

    Nem akarok politizálni, de ezt nem engedhetem meg szó nélkül.
    Mi a fasz köze van a művészetnek (egy fényképnek) a politikához ????

    OFF
    Mindig kiakadok, ha a pártszellem ellene van az ilyen dolgoknak, legyen az rákosi matyi, vagy orbán viki. Sérti a népszerűségüket? Vagy milyen (a)célból csinálják ?? 🙂
    OFF END

  10. Nekem tetszik a kép,még most is megállná a helyét,a szépség a magam részéről kortalan így egy kép az idő múlásával nem lesz csúnyább,csupán mostanság más a divat.

  11. Tudtam, hogy félreérthető lesz, amit leírtam.
    Maradjunk annyiban, hogy a kép AKKOR tartalmazta azt a pluszt, amivel második helyet nyerhettél, de MA már nem.

    Szét kell nézni az interneten, hogy milyen dömping van a jobbnál jobb fotókból ezért írtam, hogy ma magasabban van a mérce.

    A hobbi fotózás (amit én is művelek) elsősorban magamnak készül, aztán egyéb célra.

    Át tudom érezni milyen érzés lehetett tudni, hogy mennyi munkád vált a tűz martalékává.
    Nekem csak egy merevlemezem ment tökre sok képpel, amik nem profik voltak, de emlékek. Pár napig nagyon dühöngtem.

  12. 10:
    Sajnálom tomcat, több figyelmeztetés nincs.

    Beidézted ezt a bekezdésemet: ” 8 évvel később neveztem be vele. Nyilván az befolyásolta a zsűrit, hogy egy kietlen tengerpartot láthattak (nem a Balatont a badacsonyi háttérrel) A kép “panorámás”, ami abban az időben újdonság volt (a szélesvásznú filmek hajnala) technikailag a kép kifogástalan volt.”

    Hol van ebben politika?

  13. Jó írás! 🙂

    A fotózásban azért ma is van öröm, annak aki fotózik, és megkomponálja v. meglátja a téma szépségét. De többség az sajnos csak kattintgat bele a nagy világba…!
    Ma mindenki a Mpixel -re van rákattanva, hogy minél nagyobb, akkor…! Pedig nem is, a leg lényegesebb, hogy CCD v. BSI-CMOS érzékelő van -e a gépben, az adott érzékelő 1/2,3″, 1/2″, 1″, 4/3″, APS-C, APS-H, Full Frame méretű -e, és ezen a méreten hogyan oszlik el az adott Mpixel szám. Fontos az objektív látószöge (35mm -es kisfilmes értéken) 24, 25, 28 mm -től indul -e, és nagyon fontos, hogy milyen F-értékel bír az objektív, stb.

    Persze közel sem olyan, mint igazi filmre dolgozni.

    http://pixinfo.com/cikkek/fotoelmelet_optika_1

    http://pixinfo.com/cikkek/erzekelok1

    http://pixinfo.com/cikkek/objektiv1

  14. 12:

    Akkor kezdjük elölről!
    Egy fényképnek van művészeti értéke és van technikai értéke. Esetemben a technikáról nem lehet beszélni. Ezt kitárgyaltam.
    Művészet: Mi az, hogy ma igényesebb a követelmény? Művészetben? Ugyan már!
    Az óceán partjának végtelensége, amiben egy kis csoport egyre messzebbre kerül a megfigyelőtől, a nedves homokon visszatükröződik a képük, teljes részletességgel (nincsenek az alakok félbevágva). Az alakok nem középen vannak (ahogy illene). Tőlük jobbra, az óceán felé sokkal szélesebb a táj. A két oldal szélességének aránya kellemes (fel se tűnik). kellő mennyiségű ég, és homokos talaj. A képet éppen az teszi értékessé, hogy minden a helyén van, azért banálissá válik, pedig csak jó.

  15. 9:
    Illusztráció nélkül értelmetlen. Illusztrálni pedig nem tudom.

  16. 1: aztán a “”””””fényképÉSZ”””””” csak hülyére nyomogatja a gombot, semmit nem kell állítania, és mutogatja, hogy milyen “jó” képeket csináltam.

    Amit leszólsz, az teszi igazán széleskörűvé a hobbifotózást. A legnagyobb különbség ugyanis eltűnt az „amatőr” és „profi” fotós között: az amatőr is mer sokat lőni. Láttál már hivatásos fényképészt munka közben? Megállás nélkül exponál. Csak az analóg világban ez nagyon drága mulatság volt.

    Nekem is volt tükörreflexes Leicám, majd Praktikám, hívtam elő és nagyítottam fényképet a füriben, aztán diafilmre fotóztam, de sosem mertem annyit lőni, amennyit szerettem volna.

    Nem igaz, hogy ma semmit sem kell állítgatni, aki a fotózás öröméért fényképez, az előbb-utóbb eljut arra a szintre, hogy értse is, amit csinál, mert érdekli. Azért ez nem agysebészet, könyvekből és/vagy a netről tanulható.

    És egyébként a point-and-shoot gépek jóval megelőzték a digitális korszakot.

  17. Amit még hozzátennék a témához, az egy tapasztalat. Néha ki kell nyomtatni a jobb képeket. Nemrég vettem egy nem túl drága fotónyomtatót, és egészen más élményt nyújt egy-egy emlék A4 méretben, mint a monitoron.

  18. @gmarko: Így van. 😉 De inkább B2-ben [50×70 cm] – A4 helyett! 😛 – és egymás mellé tenni a két printet… :-] Az egyiket meg kéne lőni egy 2 éves közép-, esetleg akár belépő szintű vázzal, amin nem több, csak egy KIT objektív üveg van, a másikat meg mondjuk egy szénné reklámozott, hype-olt, frissen (részletre) vett szifon S5-tel lőttek… 😛
    A különbség le lesz zongorázható… 😉
    De az Apple-fag úgy se fogja elismerni, hogy a dupla árba kerülő, ugyan annyi vagy több megapixelt tudó okostelefonja SZARABB, zsizsásabb képet produkál erre a méretre nagyítva, mint a „rendes” üvegáruval ellátott 2 – 3 éves DSRL… 😛

    Annyit akarok csak mondani, hogy 3 éves – amortizációs, eszmei értéke nullához tendál – Fényképezőgéppel összehasonlíthatatlanul jobb képek készíthetők, mint a korszerű, up-to-date mobil- és tabletkamerákkal. :-Đ
    3000 HUF-ert veszel még a fényképezőhöz kéz alatt egy bugyutatelefont is – mindjárt tudsz telefonállni, sms-ezni is…

    Még rövidebben: Észt nem árulnak a boltban. 😛 A hülyéket meg leveszik jól pénztárcailag. 😀

  19. Tibor bá, az „at” miatt – ákukac – kaptam moderálásra várakozást? 🙂

    Rühellem a „sorszámaitokat,” RSS feededből olvasom a hozzászólásokat, ott q-ra nem látszik, ki, milyen sorszámmal szólt hezza… 🙂 Azért a „kukacNickNév” 🙂

  20. Tibor bá, fentebb írtad, hogy „17 °DIN-es filmre, azaz 400 ASA érzékenységűre.” Elírtad a nullát? Vagy az egyest? 😉

  21. Nekem a digitális korból hiányoznak a félresikerült fotók: amelyikbe belóg az ujj, hiányzik a láb vagy a fej. 🙂 Digi gépről csak „jól” sikerült fotókat hívunk elő, ha egyáltalán előhívjuk és nem csak a winchesteren pihennek, amíg el nem vesznek.

  22. 22:
    Az ASA-nál lett eggyel több a nulla.

    21:
    Nem tudok róla, hogy moderálva lettél volna.

    20:
    Manapság SONY DSC-HX1 gépet használok már vagy 5 éve. És nincs mobil telefonom. 😀

    18:
    Köszönöm.

  23. Tibor bá csak hogy tisztázzuk nekem is tetszik a fotód, és a hangulata is, ettől még fenntartom, amit írtam.

    A digitális kor eljöttével ma már tényleg végtelen számú fotó készíthető, és a nagy számok törvénye alapján, azok közt bizony lesz jó néhány, ami igen-igen jóra sikerül.

    Jó dolog a nosztalgia, de a digitális gépek közben elhaladtak az analóg társaik mellett, és aki tényleg profi gépet vesz, az nem fogja azt automata üzemmódban használni.
    Ezeken a digitális gépeken ma már jóval több paraméter állítható, mint Tibor bá márkás korabeli analóg gépén.

    A jó minőségű és jó témájú képekhez most is pont olyan ügyesnek kell lennünk mint régen.

    Egyébként akinek van érzéke a fotózáshoz, az egy 30 ezer forintos kompakt géppel is „csodát” tesz, aki meg teljesen láma hozzá, annak hiába adnak fél milliós csúcs gépet a kezébe.

  24. 25:
    Ez így igaz.

    A témától függetlenül, az analóg emberi, a digitális földön „kívüli”, és sokszor kényelmetlen. Készítek egy-két képet egy kirándulásról. Át akarom küldeni a barátomnak, nem fogadja, mert egy kép 5 Mb. Külön le kell butítani kb. 200 kb-ra. 20 képnél ez kurva unalmas és hosszan tartó munka.

  25. 25: Mondjuk azért egy jobb gépen az „automata” beállítással az esetek 90 %-ban jó képeket lehet lőni. Sőt az egyik ismert szakkönyv szerint pl. városi fotózáshoz kimondottan a „Program” üzemmódot célszerű használni, mert ha hirtelen jön egy jó téma, akkor nem cseszed el az időt tekergetéssel, hanem lősz. Persze egy tájfotó állványról más tészta.

  26. Tibor bá, ez flame-nek fog tűnni részemről – de nem az. 😐
    A digitális fotó nem „földön kívüli” – hanem kortárs, jelenkori dolog. 😛 Csupán nagyon sokan… természetesnek veszik, hogy mankóval táncolni a „normális”. 😛

    Régen – analóg idők – a kirándulás után bevonultál a fürdőszobába, akárhová, filmet hívtál, mostál, szárítottál, nagyítógépet beizzítottad, tálakba vegyszer löbböl, pancsol. 😉
    Papírképeket fixírtől ki kellett áztatni – jó soká! -, majd meg kellett szárítani. Éjszakai műszak reament. 😉

    Ma hazajön – aki ért hezzá!!! – kiveszi a kártyát a gépéből, beteszi a számítógépébe. Felmásolja a gép merevlemezére – de nem is! 🙂 Aki konyít hozzá, az már rég vásárolt magának egy példányt az Adobe Lightroom-jából – ha elvetemült, akkor már rég lewarezolta magának. 😛 (Gyengébb windows felhasználóknak: ellopta.) Az bemásolja dátum, stb. szerint egy albumba. Én nem használok windózt, linuxszal szívok, nekem Digikamnak hívják a képkezelő, katalogizáló szoftveremet. 🙂

    Ha tudom, hogy Lemming Gézának és Láma Lászlónak ilyen korlátai vannak, kijelölöm a kívánt képeket – több százat akár! -, batch feldolgozást elindítom – pár perc, másodperc alatt a gép végez. 🙂 Mehet a bénáéknak levélben a kép. 😉

    Ha mind az 500 kép kell, vannak fotótár szolgáltatók, amik KORLÁTLAN tárterületet adnak, ingyen, az egyikbe a Digikam export pluginjával feltöltöm a stuffot, béna barátomnak elküldöm a cucc URL (öööö… „internet”) címét, csak azt az egy sort, nézegesse, ahogy akarja. 😛

    Éjszakai műszak, kontra 4 perc… 😀

    De terminál ablakban is meg lehet írni egy perc alatt egy dirty workaround scriptet egy perc alatt:

    for i in *.JPG;do convert $i -resize 15% $i_kicsike.jpg;done

    entert ütök, a régi P4-esem 5 perc alatt átméretez mindent, feltolom vlhova, elmailezem, kész vagyok vele… percek alatt. 😉
    Szemben az analóg éjszakai műszakkal. :-] Tovább tartott beírni ide az eljárást… 😀

    Kösz a türelmed Tibor bá! 😀

  27. Tibor bá’
    Fuck up
    Öreg vén faszkalap.
    hülye vén trotty . 😛

  28. 29 – tomcat:

    Egyértelmű búcsúüzenet. Tudomásul vettem.

  29. 28 – zapverho:

    Én köszönöm neked, hogy vetted a fáradtságot és ezt mind leírtad. De hiszen megírtam, hogy milyen gépet használok már 5 éve. Ki se kell vennem a memória kártyát, csak csatlakoztatom a Sonyt, mert van külön portja. És átömlik az 500 kiránduláson készített kép. Nem esik jól, hogy ilyen balfasznak feltételeztél, de szivacsot rája.
    De nézzük mit is írtam! „A témától függetlenül, az analóg emberi, a digitális földön “kívüli”.”

    Először is nem vetted észre a A témától függetlenül vagyis a következő mondat nem a fotózásra vonatkozik: az analóg emberi Az analóg megjelenési forma emberbarát. A digitális földön „kívüli” idézőjelben van, tehát nem kell szó szerint érteni.
    Mit értek ez alatt? Ránézek a szép kerek karórámra és látom, hogy a nagymutató a 38. és 39. perc között van. A számítógépem jobb sarkában viszont ezt látom: 07.38. Nem pontos és nekem idegen, rideg. A multiméteremen lemérek egy elemet, és megállapítom, hogy a mutató 4,55 voltot mutat. ha digitális akkor ugrál a szám 4,5 majd 4,6, majd vissza 4,5. Idegesít. De ez nem lehet az én egyéni marhaságom, mert 1976-ban Londonból hoztam a fiamnak egy digitális karórát, aminek fekete volt a számlapja és ha megnyomtál rajta egy gombot, akkor vörös számokkal kivilágította a „08.23 PM” Hetekig ő volt a fej az osztályban. Most, majd 40 évvel később az ékszerészek kirakata teli van hagyományos órákkal és sehol egy digitális forma.

  30. 30: Ez az IQ bajnok tényleg a Polgár Tamás /volt/?

    Érdekes az ember. Nem mondom, néha én is felkaptam a vizet valamilyen témán, akkor pár napig csendben maradtam, de semmi haragszom rád, meg látványos ‘kivonulás’.
    Vitatkozunk, néha tényleg szélsőségesen nagyok a nézetkülönbségek, és akkor a másikra /sajnos/ rámondjuk, hogy ‘hülye vagy fiam, leülhetsz’.
    De ezt fel kell tudni dolgozni…

    Fényképezés témában – manapság én is csak kattogtatok – a filmes gépek filmkocka szám korlátja ‘megfontoltabbá’ tette az embert. Annak idején rengeteg ‘szakmai’ diaképet készítettem, egy-egy képre jó pár percig ‘készülve’. Én azt jobban szerettem… de haladni kell a korral, és a mai technika valóban nagyon kényelmes – és bolondbiztos. 🙂

  31. 32:
    Nem ez a hajdan volt „Csabi Pécs” reinkarnációja, aki nyilvántartja magát Székhelyi Antal név alatt is. Csak azt nem értem, hogy az ilyen tomcat-ek és mosógép szerelők, akik alaposan megmondják rólam a véleményüket, miért járnak ide?

    Fotó: Madách írja (és el lehet rajta gondolkozni) Egy korty víz ízét szomjaddal kell kiérdemelned. Ma a munkámat tized annyira se becsülöm, mint annak idején. Néha hetekig nem szedem ki a képeket a gépből, pont mert olyan kényelmes.

  32. Kicsit képmutatásnak tartom a digitális fényképezőgép bármi nemű leszólását.

    Jelenleg is kapható analóg fényképezőgép, filmtekercs hozzá és elő is hívják (jó pénzért).
    Szóval akinek az analóg világ jobban tetszett… hát hajrá.

    31:

    Tibor bá valamit még sem csinálsz jól, mert 1000 kép lekicsinyitése csak két kattintással több, mint 1 képé. A többin dolgozik a számítógép, azért van.

    Ez a digitális dolog csak megszokás kérdése. 17 éves korom óta ugyan olyan digitális Casio óra van a kazemen, és nem fogok megválni tőle, mert imádom. 8-10 évente kell benne elemet cserélni.

    33: Régen a tekercs is hónapokig állt a gépben, mert nem mindig volt olyan alkalom, hogy 36-ot ellőjünk, így ki kellett várni míg betelt a film. Nem volt pazarlás…

    A digitális technika egy helyen lesz veszélyes, ez pedig a hagyományos röntgen felvételizés.
    Az asszisztensek is sajnos egyre „hülyébbek” lehetnek, mert azonnal látni fogják, mit „fotóztak” és ha nem jó, akkor csinál másikat. A paciens ebből nem érzékel semmit, csak éppen 2x, 3x, 5x több sugarat kap.

  33. 34:
    Képzeld el mekkora dózist kaptak a páciensek a képerősítőcsövek feltalálása előtt.

  34. Csak annyit tennék hozzá, hogy még a mobiltelefonos képek is „újjáélednek” egy IPS paneles monitoron.
    Valamint 50-70 ezer forintokért lehet venni APS-C szenzoros használt MILC gépet. Millió és egy beállítást ki kehet próbálni, annak idején a film és az előhívás drágasága miatt komoly tényező volt akár egy képkocka ellövése is.

  35. 35

    Tudtommal a képerősítők nincsenek direkt összefüggésben a dózis nagyságával. A technológia és a film minőségek javulásával csökkent a sugár, de persze nem vagyok benne teljesen biztos.
    Régen kV-ot és talán MAS-t kellett állítani, ma meg azt, hogy milyen felvételt szeretne készíteni (pl. mellkas)

  36. 31.

    A digitális-analóg dologban teljesen igazad van.

    Egy analóg műszeren látod az intervallumot is, amiben az érték leolvasható, mint ahogy az égen a Napot a horizont felett.
    A digitális érték „csak” egy szám és külön tudni kell értelmezni.

    Amikor a nagymutató „közeledik” a 12-eshez akkor tudod hogy „mindjárt” 5 óra és indulni kell, és ez elég.

    A zenészek is mondogatják, hogy akármilyen szépen csilingel a digitális zene, az analóg mégis szebb, pont a „tökéletlenségek” miatt.

    És nyilván a fotózásban is hasonló a helyzet.
    Túl könnyű, túl sok, túl élettelen…
    A photoshoppolás már köznyelvi kifejezés a valóság megváltoztatására… Hogy ez még a fényképezőgépben történik elektronikus effektekkel, vagy később a számítógépen, az gykorlatilag mindegy.

    Tárgyaink mellett mi magunk is eltömegesedünk, és észre se vesszük.

  37. 37:
    A képerősítők éppen arra szolgálnak, hogy apró dózissal is lehessen értékelhető képet kapni. És persze a röntgenológusnak se mindegy, mi előtt ül.

  38. 39:

    Képerősítőt nálunk kettőt használnak sebészeti C íves képerősítő, meg az átvilágítón van ilyen. Ezek közvetlenül monitoron jelenítik meg a képet valóban kevés sugárral (fel sem pörög rendesen a cső)
    Ellenben az analóg filmre felvitelizéskor felpörög a cső és nagyobb dózist ad a gép, itt nincs szerepe a képerősítőnek.

    Legalább is ha egyről beszélünk.

  39. Vagy 10 éve még éjszakákat töltöttünk a setétben, persze egy üveg villányi is szükségeltetett az előhíváshoz— Soóséknál két havi ösztöndíjból lőttem egy Voighländert, nagyapám örökölt Yashicája volt a MÁSIK gép… aztán persze a digitálisak vittek mindent.
    Talán 2004ben került először a kezembe – azóta is áldom a napot egy Hasselblad. A munkahelyem mai képességekkel rendelkező – magyarul csak autómatán gombot nyomogatni képes- „fotósa” sikítófrászt kapott a GÉPtől. „Te, ezt hogyan állítsam be…? Miazablende?!… Így nekem maradt a Hasselblad, külön biztonsági őrt fogadtak, aki csak erre figyelt míg a terepen volt…:)

    Aztán tavaly a camera obscura világnapon olvastam pár cikket, erre itthon Unicumos és kávésdobozokból gyártottam lyukkamerát, ebay-ről fotópapír berendel, és láss csodát!! 🙂

  40. Múlt héten vettem egy Nikon L620 fényképezőgépet. Teljesen el vagyok keskenyedve, mert iszonyat rossz választás volt.
    A gép műszaki paraméterei ugyan jók (ezt néztem) de a menürendszere és a primitívsége nagyon zavar.
    Kivétel nélkül előre legyártott témákkal lehet a képminőségel záridővel, érzékenységgel, stb trükközni.

    Az automata üzemmódon kívül már egyszerű automata üzemmód is belekerült (ha valakinek az automata bonyolult lenne).

    Ellenben szinte teljesen eltűntek az egyedi beállítások, vagy csak nagyon bonyolult módon érhetőek el.

    Az előtte lévő 20 ezer forintos Olympus gépemben is volt egy manuális üzemmód,

    Ez egy valódi hülyebiztos gép. Félelmetes. 🙁

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük