(VM-221) Húsvéti zabálda

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~ab167A 14. születésnapomra (1947.02.11.) kaptam egy nevelő anyukát. Igaz, akkor már több mint egy éve velünk élt, de az nap volt az esküvőjük. Hogy miért pont az én születésnapomra időzítették, azt apámtól az élete végéig nem tudtam meg. Most meg már sose fogom. Minden esetre Manyi néni (akkor még így szólítottam) szülei nem tudták, hogy örüljenek-e vagy sírjanak. Annak örültek, hogy leányuk fogott magának egy férfit a férfihiányos, háború utáni időkben, na de + két gyerek? Sok idő nem volt a gondolkodásra, mert néhány héten belül húsvét jött.

A Manyi szülők Sashalmon laktak egy családi házban, amit a papa maga épített az I. világháború után kiparcellázott területen. Fürdőszoba, vezetékes víz, csatorna, gáz nuku, viszont volt villanyvilágítás, és rádióhallgatás, persze Szabad Európa Rádió, mi más? Manyi papa művezető volt a Lampartban, vagyis munkás arisztokrata, burzsúj, reakciós, Rákosi ellenes. A hátsó udvarban 4 disznót tartott, de csak kettő volt bejelentve, tehát kettő levághatott feketén (lásd a Tanú című filmet). Tyúkokat is tartott, így aztán volt sonka és főtt tojás, a húsvét hagyományos kellékei, amivel akkoriban csak kevesen dicsekedhettek, de persze nekünk ki kellett oda bumlizni – ez utóbbi kifejezést az új anyuka használta, aki közvetlenül az ostrom ujtán gyalog mászkált ki kajáért. Velünk a 75-ös villamos „végigszáguldott” a Rákóczi utón, ki egészen a Keleti pályaudvar jobb oldaláról induló HÉV szerelvényekhez. Onnan aztán a HÉV kidöcögött velünk a Gizella útig, ahol manapság sínek már rég nincsenek, csak a feltűnően széles út árulkodik a hajdan volt közlekedési útvonalról.

Megérkezésünk után első dolgunk volt a közeli templomba elmenni a „Feltámadásra”, amit nem lehetett kihagyni, mert nekem igazolást kellett vinnem a sekrestyéstől, hogy ott voltam a szent misén. Akkoriban ez még úgy ment. A hittant tanító plébánostól pedig rettenetesen féltünk, azt hiszem, mert így illett. Viszont mise után nekieshettünk a sonkának.

Nevelő anyám elővigyázatosságából kifolyólag nem reggeliztünk, vagyis délre már farkaséhesek lettünk. Arra nem emlékszem, hogy hány szelet sonkát és kenyeret kebeleztem be, de a 12 tojást jól megjegyeztem, mert Manyi mama hangosan közzé tette, hogy egy tucat tojás csúszott le a kamasz torkomon. Tehettem én róla, hogy 14 éves koromban zabáltam a legtöbbet?

Nevelőanyám megjegyezte, hogy egészen biztos rosszul leszek, ki fogom hányni az egészet, mert az teljességgel lehetetlen, hogy ennyi étel belém férjen. Aztán – mivel nem hánytam – kitalálta, hogy „direkt” ettem ennyit, mert „kunsztoztam”. Én persze – nevelő anyám véleménye szerint – „pimaszul” röhögtem. Erre ezért rákérdeztem, kiderült, hogy „pimasz” röhögés az, aminek egyáltalán nem lenne szabad megtörténni.

Ildikó húgom keresztapjának, apám gyerekkori jó barátjának, Kondorosi Karcsinak volt valami kötődése a Stühmer családhoz, így igen bőkezű nyuszi járt mifelénk. Hatalmas zacskó csokoládétojáshoz jutottunk, amit nevelőanyám szerint „nem kellett volna azonnal felzabálni”.

Aztán a sashalmi húsvéti sonkázásból hagyomány lett. Minden évben kivándoroltunk a Manyik szülőkhöz, persze nem csak húsvét ürügyén. Minden esetre én meg voltam elégedve a dologgal, mert Manyi mamánál mindig többet ehettem, mint otthon és ugye abban az időben Magyarországon élelmezés szempontjából senki se volt elkényeztetve.

Jut eszembe, Évával a sonkát már megvettük, meg is főztük, és ettünk is belőle, de hamar kiderült, hogy a gyomrom nagyon régen volt 14 éves.

_________________________________________________________________
_________________________________________________________________
____________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

8 gondolat erről: „(VM-221) Húsvéti zabálda

  1. A tanúság ebből az, Tibor bá, a sonkaevést nem szabad abbahagyni és akkor nem üli meg a gyomrod! 😀

  2. 1:
    Nem ülte meg, csak a harmadik tojásnál megakadtam. 🙂

  3. Szóval Tibor bá ,Te már előre ettél a medve bőrére.. 🙂

  4. 3:
    Ez minden évben így van. Egyszerűen nem vagyok hajlandó várni a hetekkel korábban kapható sonkákkal. De az idén saját tojásokat főztünk a sonka mellé.

  5. A sonkát és a tojást előbb meg kell szenteltetni a vasárnapi misén. Csak utána szabad enni… különben megfekszi a gyomrod. 🙂

  6. 5:
    Sok éves tapasztalataim szerint az én gyomromat a szentbeszéd fekszi meg. 😀

  7. 5!
    Erről most Tibi atya meg a tátika jutott eszembe.. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük