(VM-216) Március idusa

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~ab1081948. március 15.-én volt a száz éves évforduló, és egyben Rákosi Mátyás szalámi taktikájának, és a fordulat évének a beindítása. Ez a kombináció irgalmatlan mértékbe fokozta fel az érzelmeket. Én tizenöt évesen az első középiskolámat végeztem Budapest V. Alkotmány utcában, ahol hatalmas volt a felkészülés. Ünnepség, beszédek, énekelés, szavalókórus, amire heteken át készültünk. Valóban minden nagyon impozáns volt. A Kossuth nyomda az eredeti Nemzeti Dal nyomtatott példányát fakszimile nyomtatták ki és szórták a nép közé. Nekem is volt egy példányom, amit az unokáimnak raktam félre, csak a házzal együtt elégett, és az unokákat ilyesmi nem érdekli. Ezek az unokák nem olyanok, mint azok az unokák voltak. 😀

Az időjárás kedvezett, bágyadtan sütött a nap és nem volt több 10 foknál, de a lelkesedés kipótolta a különbséget. Az utcák, a terek hangosak voltak az ünneplésekkel járó indulóktól. Hiába na, ez mégiscsak a 100 éves évforduló volt, és már 3 éve magunk mögött hagytuk azt a háborút, amire nem lehettünk büszkék, de az „újrakezdés” mindenkit felvillanyozott. Csak kisebb viharfelhők kezdtek gyülekezni az égbolt alján.

„Hivatalosan” a Rákosi féle fordulat éve 1948. május 23-án kezdődött. Ekkortól kezdte Rákosi átvenni a teljes hatalmat. Az embereket a „hatalom” nem érdekelte, mert valaki mindig hatalmon van, ami érdekli őket az a megélhetés. Szüleim ekkortájt állandóan összejöttek a barátokkal, és rendszerint izgatottan tárgyalták az „eseményeket”. Nagy Ferenc miniszterelnök kigolyózása felháborító volt, de nem életbevágó. Az államosítások viszont igen. Első lépésként csak a 100 főt meghaladó alkalmazotti létszámú gyárakat, üzemeket államosították, de természetesen nem álltak meg ott. A szalámi taktika következtében a végén egy életben maradt kisiparosnak egyetlen egy alkalmazottja lehetett, ha ő maga már kiöregedése miatt alig tudott dolgozni.

A következő március tizenötödikei ünneplés már belügyi felügyelet alatt zajlott. Míg az 1948-as ünnepségekkel a rezsim asszociálta magát, a rákövetkezőket már ferde szemmel nézték. A március 15 és annak megünneplése, a feltűnően nagy kokárdák viselete egy fajta tüntetéssé vált a szocializmus építése közben. Aztán a gulyás kommunizmus idejére ez is ellaposodott, csak a hivatásos másként gondolkodók éltek vele, mondhatni kisajátították maguknak. Megérte nekik, mert a következő fordulat éve után (1989) hülyére lophatták magukat. Most meg a sokat lopók és a még többet lopók azon vitáznak, ki viseli jogosan a kokárdát.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
______________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

5 gondolat erről: „(VM-216) Március idusa

  1. A külföld egyik piciny, de általánosságban ugyanazt hirdető hangja rólunk március idusa előtt.
    Hospodárské Noviny – “A mai budapesti helyzet messze van a liberális demokráciától. A gazdaság kezd ugyan magához térni, de a külföldi beruházók durva szabályozásnak vannak alávetve, az ellenzék és a független média harcot folytat a közéleti tér minden darabkájáért. Közben az új budapesti amerikai nagykövet nincs éppen felkészülve szerepére, a magyar társadalomnak pedig jelképes segítségre lenne szüksége olyasvalakitől, aki a demokrácia és szabadság erős hangjának megtestesítője.”

  2. Sajnos nem tudunk úgy visszatekinteni a múltba,hogy ne lássuk a pusztító háttér aljas munkálkodását.Vajon talpra állhat-e még a Magyar nemzet?Így ebben a formában nem.Amig van jobb és bal,amíg van az erő,ami megossza az egységet,addig nem!
    Mindenesetre az ördög nyugosztalja rosenfeld elvtársat ott,ahol van és vele együtt minden hazaárulót!

  3. “Az amerikai törvények értelmében vagy nulla, vagy igen kis segély adható olyan országnak, amely „a nemzetközileg elismert emberi jogokat – beleértve a kínzást – durván megsérti”.
    Az alábbi országok kapnák a legnagyobb összegű segélyt (zárójelben a segély összege milliárd USA dollárban): Izrael (3,1), Afganisztán (2), Egyiptom (1,6), Pakisztán (1,2), Nigéria (0,7), Jordánia (0,67), Irak (0,57), Kenya (0,56), Tanzánia (0,55) és Uganda (0,45). Az emberjogi szervezetek szerint a felsorolt országok mindegyikében tavaly gyakorolták a kínzást és ezen országok felében ez tömegesen fordult elő.” (Forrás:Flag-Lovas I.)
    Ez aztán a libera, vagy inkább libero demokrácia , amibe mi nem férünk bele, ugyanis a “A mai budapesti helyzet messze van” attól, majd ha a külföldi beruházók, és az amerikai nagykövetasszony is azt mondják 🙂

  4. A cigók még 1988-ban is kokárda ellenesek voltak.,,Aztat csak a’ irodissták horgyák,,-nyavalyogtak szeretett kisebségünk tagjai.Legalábbis az én munkahelyemen ahol az utolsó kádári évben mindenféle látszat kapirgálós munkát végeztettek velük.
    De a zsidó értelmiségnek sem tetszett márc 15 : ,,Éliás, Tóbiás,/Túl sok a bokázó kokárdás !,, -harsogott a Rádiókabaré adásában egy torok a Jézus Krisztus szupersztár zenéjére.
    Sőt ,Fletó 2008-ban értelmetlennek nevezte a negyvennyolcas forradalmat,mivelhogy Pozsonyban már kompromisszumos megoldás született a királlyal.
    Még valaki ,a fideszes Eperjes Károly tovább fűzte a gondolatot :Kossuth tolvaj volt vitte az állam pénzét magával.Valamint ha nincs 48 ,akkor nincs 67 sem és Kiegyezés sem.És akkor egész másképp alakul az első Világháború és Trianon.

  5. 4. Régi megfigyelés, hogy minél nagyobb a kokárda, annál nagyobb zsidót takar. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük