Tibor bá’ vissza a múltba online
Ha Illésék nem írták volna meg a Kégli dalt, ma már csak nagyon kevesen tudnák, kik voltak azok a házmesterek, pedig még viceházmesterek is voltak.
A háború előtt (és jó darabig még utána is) a bérházak kapui egész nap nyitva voltak, az ment be, aki akart, mert csak este 10 órakor zárták be, ami után a házmester a helyi lakókat kapupénz ellenébe engedte be. De a házmester nem csak a kapupénzt szedte, szedte a lakbért is, amit aztán egyben átadott a háziúrnak, vagyis a ház tulajdonosának. Abban az időben senki se akarta birtokolni azt a lakást, amiben lakott, ez egy új keletű mánia, aminek csak egyetlen egy hozadéka van a 30 éven át tartó spórolásért, a gyereknek lesz mit örökölni, és majd nőkre költeni.
A tömeges államosítás után, vagyis attól a pillanattól kezdve, hogy mindenki az állam alkalmazottja lett, a kapuzárást rendeletileg emelték fel 23:00 órára, mert a délutáni műszaknak országszerte 22:00-kor volt vége. Az meg már abszurdum, hogy egy tisztességes munkásembernek minden áldott este kapupénzt kelljen fizetni a házmesternek, akinek volt egyéb funkciója is. Illésék szerint a házmester „rájuk szólhatott”. Nagydolog, szóljon. Nem oda Buda! A házmester kvázi hatóságnak számított, amíg az intézmény létezett.
Eredetileg a házmester a földszinten kapott egy nem konformos lakást (vécé az udvaron, stb.), amiért ő volt a háziúr helyi képviselője, magyarul, az élet és halál ura. A lakók „felügyelete” mellett ő volt a közvetlen főnöke a viceházmesternek, röviden a vicének, akit a nyelvújítás átkeresztelt „segéd házmesterré”, de azért maradt a vice.
A vice tartotta tisztán a ház közös területeit, vagyis a kapualját, lépcsőházat, folyosókat (népiesen a gangot) és az udvart. Alacsony státuszára utalva kizárólag a hátsó lépcsőt használhatta, ami lement egészen a pincéig, ahová a főlépcső nem hatolt le. De ugyanígy a cselédek se használhatták a főlépcsőt, természetesen csak a fordulat évéig, amikor egyszerre mindenki egyenlővé vált. A vicének is volt egy szolgálati lakása, rendszerint a hátsólépcső földszinti fordulójából nyílva.
A kapupénz a pengős világban 10 fillér volt, amit 30 fillérre emeltek a forint bevezetése után. Amin mégis érdemes elgondolkozni, hogy a kapuk nappal nem voltak bezárva, nyilván mert nem kellett félni – többek között – besurranó tolvajoktól. És a házmesteri „rászólástól” tartottak a diákok, ahelyett, hogy verekedtek volna a tanáraikkal. Micsoda egy szar világ lehetett, kifényezett Valós Világ helyett.
De ennek a világnak is megvoltak a kellemetlen szabályai. Lakbérfizetés elsején, aki ötödikéig nem fizette ki a lakbérét, annak a bútorait lehordták a kapualjba, a lakását pedig lezárták. Nem volt szükség kaucióra, aki nem tudott fizetni, az negyedikén elhúzta a csíkot. Ezt, a kilakoltatásnak nevezett eljárást, természetesen a házmester intézte a háziúr megbízásából. Ha nem tudod kinyögni a lakbért, mehetsz világgá.
Amint megszűntek a háziurak, a házmesterek se szedtek tovább lakbért, aminek a tényleges értéke az eredetinek tört részévé zsugorodott, mert akik az új törvényeket kezdték hozni, annak idején néhányszor ki lettek lakoltatva. A lakhatás állampolgári joggá változott, de a házmesterek maradtak, nem csak azért, mert hova a fenébe lehetett volna őket elköltöztetni. Viszont új funkciójuk keletkezett. Hivatalos és hivatásos besúgókká váltak. A gyanús mozgásokat kötelesek lettek jelenteni a tömbmegbízottnak, akiről ki lehet tippelni ki lehetett. Ha a rendőrség kiszállt a helyszíne, akkor elsőnek a házmestert kérdezték, akitől elvárták, hogy mindenen rajta legyen a szeme. Hivatalos papírokat a házmesterrel (is) alá kellett íratni. Például keresetlevélnél kvázi igazolta, hogy a férj gyakran nem alszik otthon, vagy igen későn jár haza. De arra is ügyelt, hogy valaki ténylegesen ott lakik-e, vagy csak oda van bejelentve, ami nem tette könnyűvé a nagymama lakásának az átjátszását a lányunoka számára, ami megkönnyítette volna neki, hogy elvegye egy nagykeresetű élmunkás. Mert senki se annyit keresett, amennyit munkája után megérdemelt volna, hanem annyit, amiből – a párt szerint – meg tudott élni.
A házmester ajtaja fölé ki volt akasztva egy tisztességes méretű tábla, ezzel a felirattal: HÁZFELÜGYELŐ. Ha tehát valaki bejött a ház udvarába, azonnal láthatta, hová kell fordulnia, már csak azért is, mert például ő felelt a téli hó eltakarításért is. A havas járdák miatt beszóló rendőrnek nem kellett keresgélni. Azt természetesen tudjuk, hogy semmi se örök, dicsőségük a hetvenes években kezdett sorvadozni. Ma már se hírük, se hamvuk, de megjelentek helyettük a közös képviselők, akik pontosan úgy viszonyulnak a házmesterekhez, mint a mai társadalom az akkorihoz. Emlékeim szerint, akkor mindenki tett valamit a közösért, ma mindenki annyit próbál kilopni a közösből, amennyit adott körülményei között lehet. Ha a ritka kivételhez tartozol, légy rá büszke.
____________________________________________________________
____________________________________________________________
__________________________________________________
Annak a cselédvilágnak és a cselédségnek is megvolt a maga értelme. Ha valaki nem vitte sokra magától valamilyen szakmával esetleg semmi szakmát nem tudott kitanulni, az is megélt cselédként.
Lehet ennek emlékére hozták vissza pár éve a takarítónő-törvényt (adózással kapcsolatosan)?
Még fröccs-terminológia is épül erre… 😀
/Tömbházmester, házmester, viceházmester, nagyházmester, háziúr/
A házmester köntösben jött ki kaput nyitni. A kapupénz be volt számítva a megélhetésébe, nem a fáradtságért kapta. 14 évesen át tudtam menni a bezárt kapun, mert a vaskapú üvege kitört a háború alatt a rácstávolság pedig olyan volt, hogy a hajlákony vézna testem átfért rajta. Akkoriban a Nemzeti Szinházba jártam elég gyakran 80 filléres helyen ülem a padlás lelátón. Ehhez képest a 30 fillér kapupénz elég sok volt, tehát bemásztam. A házmester fel volt háborodva. A múltkoriban arra jártam, a kapu olyan mint volt, a 10 mm-es üveget azóra se rakták be. „Ez az a ház, ahol semmi se változik, ez az a ház, ahol áll az idő”, közel 70 év.
Igy igaz Tibor bá, ahogy irod. Még annyit, hogy a házmesterek voltak azok akik a nyilas idökben besugtak és tették ugyaezt a komcsi rémuralom alatt ugyanazok a házmesterek. Mindenféleképen egy gerinctelen, nyálas undorító alakok voltak. Természetesen nem a kivételekröl beszélek mert volt egy-két fehér holló köztük is.
Sajnos tóbbnyire olyanok voltak mint a ” Nyomorultak ” kocsmárosa ,Thénardier.
Élveztem ezt a kis visszaemlékezést.
1976-1988 között,(4-16 éves korom közt )Miskolcon laktam egy három lépcsőházas 4 emeletes házban,másfél szobásban,(összkomfort)a Szentpéteri kapuban.Ami tanácsi bérlakás volt.Ott is a középső lépcsőházban kapott helyet a házmester,egy szintén másfél szobás lakásban.Eleinte neki kellet a lakbért fizetni,majd később a postára kellet feladni.És valóban mindent tudott mindenkiről.De akkor ez cseppet sem zavart senkit.Mert nem nagyon volt takargatni valója senkinek.Kisebb nagyobb probléma szinte minden családban volt,de megszokta az ember.Toleránsabbak voltak az emberek..
„Abban az időben senki se akarta birtokolni azt a lakást, amiben lakott, ez egy új keletű mánia, aminek csak egyetlen egy hozadéka van a 30 éven át tartó spórolásért, a gyereknek lesz mit örökölni, és majd nőkre költeni.”
Iszonyat magasak az ingatlanárak, bérleti díjak Budapesten, ha a törlesztőrészlet és a bérleti díj között lehet választani, akkor inkább a törlesztőrészlet. Vagy te ezt másképp látod Tibor bá?
Ha az embernek van saját lakása, akkor nincs annyira kiszolgáltata.
Nameg marha jó befektetés a lakás (ha jó helyen van).
6:
Nagyon másképp látom.
Ha bérelsz, akkor biztonságban vagy (20-30 éven át, ami nem semmi) mert a mindenkori anyagi helyzetednek megfelelő bérleményben vagy. Ha elveszted az állásod, összehúzod magad és egy jóval olcsóbba költözöl. Esetleg hónapokig nem fizetsz lakbért, amit a háziúr eltűr, mert a tartozás jobb, mint az üresen álló lakás. Ezzel szemben a „saját” lakásod, a már befizetett hatalmas összeg ellenére, pillanatok alatt elveszíthető. — Nem igaz a feltételezés, hogy a részlet fizetés olcsóbb, mint a lakbér. Fél millió üres lakás mellett a lakbérek nem fedezik a befektetést. Olcsobb más tulajdonában lakni, mint saját tujlajdonra szert tenni. Pl. 30 millió kp-ből több a hasznod, mint egy 30 milliós ingatlanból, ami ráadásul folyamatosan veszíti az értékét.
7:
Ez igaz volt két három éve, amikor magas volt a jegybanki alapkamat, és ezáltal a bankbetétek kamata.
Ma 2 % körül hoz a bankbetét. 30 milliónál ez évi 600 e ft, vagyis havi 50. Havi 50-ért nem bérelhető 30 millás ingatlan.
2 éve 10 %-os betéteknél havi 250 e volt a havi kamat, tehát a tőkénél „jobb” lakást tudott bérelni.
Az pedig a szubjektív véleményem, hogy a lakásárak ár túl vannak a mélyponton, elkezdtek felfelé menni az árak. Most érdemes lakásba fektetni a pénzt.
Női sikoly a lépcsőházból:
Segííítség megerőszakol a házmester!
A mester!! A mágus!!!
8:
Ha van 30 millád, akkor nem kell kölcsönt felvenned 30 évre. Valamint ha van 30 millád elég nagy marha vagy, ha beteszed 2 százalékra. Aztán, ha ingatlanod van a karbantartás nem semmi, míg, ha bérelsz ez a gond a tulajdonosé. Végül a 30 millás ingatlant nem adják ki 50 rongyért, de nincs is benne lakó.
„Az utóbbi időben egyre-másra érkezett a főkapitányságra a följelentés, hogy a VII. kerületben, de különösen a Rákóczi-úton reggel nem lehet a folyosón ruhát, ágyneműt vagy szőnyeget szellőztetni, mert a holminak nyomban lába kél. A detektívfőnök rendeletére néhány detektív végigjárta azokat a házakat, ahonnan a lopásokat jelentették. Sok helyen a házmester le tudta írni azokat az alakokat, akiket gyanusaknak talált. Ilyenformán sikerült megállapítani, hogy a lopásokat négy fiatal csavargó követi el.
Ma a kereső detektívek benéztek az Alsóerdősor egyik kávémérésébe, amely arról nevezetes, hogy a tolvajnép itt szokott billiárdozni. A biliárd asztal mellett csakugyan négy fiatal suhancot találtak, akikre pontosan ráillett a négy tolvajról szóló személyleírás. A detektívek rájuk rontottak. A csavargók tagadtak, de a főkapitányságon megjött a vallókedvük. A négy jómadár megvallotta, hogy már hónapok óta lopkodják a folyosón kirakott ruhaneműt, de jóllehet igen sokat lopnak, mégis igen keveset keresnek, mert az orgazdájuk fölöttébb fukar ember.”
Esti Ujság, 1914, január 31.
Tibor bá VM posztjai mellé ajánlom mindenkinek az indexen az alábbi rovatot, minden nap a 100 évvel ezelőtti újságból származó híreket lehet olvasgatni. 🙂
http://index.hu/tudomany/tortenelem/anagyhaboru/
Még egy friss spicliskedésgyanús hír ezúttal nem a múlt századból.
Jelentenie ezentúl a közös képviselőnek, hogy lakik-e a házban olyan, aki nem jogosult a rezsicsökkentésre, például azért, mert a cége nevén van az ingatlan.