(VM-208) Do you speak English?

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~ab108Életemben először idegen nyelvvel az első polgári osztályban találkoztam – ami megfelel a mai 5. általánosnak – ahol a gót betűkkel kezdték az oktatást. Időközben persze a gót betűk kimentek a forgalomból, de akkor még nagyon is éltek, ügyelve arra, hogy vért izzadjak velük. Akkoriban Magyarországon, sőt, fél Európában német volt az idegen ajkúak között a közvetítő nyelv. Ráadásul az országban jelentős számú sváb származású ember élt, és persze a monarchiás időket akkor még alig hagytuk a hátunk mögött, ráadásul úgy nézett ki a helyzet, hogy a Német Birodalom fog uralkodni a világon. Ez azonban engem sajnos ne hatott meg, ezért félévkor csak azért nem buktam meg, mert az apám egy demizson bort vitt be az internátusba a németet tanító paptanárnak. Viszont a féléveket általában követik az év végék árnyai, de ez alkalommal megúsztam, mert március 19-én a németek megszállták az országot, ez okból, mi másnap be is fejeztük a tanévet.

Aztán a háborút, velünk együtt a németek is elveszítették, így egyszeriben a német nyelv nem tűnt olyan nagyon fontosnak. Viszont, felfedeztük az angolt. A 9. osztályban tehát angol tanultam, illetve lett volna alkalmam tanulni, de ennek elmulasztásából kifolyólag év végén megbuktam. Ekkor már a napnál is világosabb volt, hogy nincs nyelvérzékem, szerencsém viszont akadt, mert angol helyett az orosz lett a kötelező, ahol megint a betűkkel kezdték, ez alkalommal a cirill ábécé betűivel. A változatosság kedvéért ebből is megbuktam, de valami csoda folytán a pótvizsgán átmentem.

Érettségi környékén már felfogtam ésszel, hogy magyarnak lenni ugyan jó dolog, de az érvényesüléshez nem árt egy idegen nyelv ismerete, nade melyik? Az ötvenes évek elején már kezdett kibontakozni az angol nyelv világdominanciája. Az angol lesz a XX. század második felében a lingua Franca. Nekifutottam tehát az angolnak, immáron magán szorgalomból. Ez alkalommal, kedvvel és lelkesedéssel, amely utóbbi hamar lelankadt. Tényleg nem volt nyelvérzékem. Ekkor viszont segítségemre jött 56. Úgy gondoltam, hogy ha nem leszek magyarok között, rá leszek kényszerítve a nyelv megtanulására. Kimentem tehát Ausztráliába, ahol a legjobb tudásom szerint angolul beszéltek, télen nem kell fázni, nyáron nincs túl meleg, hogy az ételek csapnivalók arról nem volt tudomásom, de hamar rájöttem. Sajnos a helyszínen kiderült, hogy élnek ott magyarok már vagy 10 éve, és ha száz szót tudnak angolul az sok, ugyanis csak egymással érintkeztek. Nesze neked kényszer. De mivel akkoriban az egész világkényeztetett minket, hogy neki mertünk menni a hatalmas Szovjet Uniónak, a Melbourne-i Egyetem diáktanácsától kaptam egy levelet, hogy ösztöndíjjal felvesznek, ha van hozzá kedvem – csak persze kell hozzá némi angol nyelvtudás. Na, ez végre hatott, napi 8 óra tanulás meghozta az eredményét. Plusz egy apró ráadás, ugyanis megismerkedtem egy elsőéves hallgatónővel, aki angol-francia tanárnak készült, és ő aztán kezelésbe vett (a végén lett tőle 3 gyerekem). Éppen időben.

A hatvanas évektől kezdve az angol mindent kiütött a nyeregből. Ráadásul bizonyos értelemben beindult a globalizáció is, amihez kellett egy közös nyelv. Például a légi közlekedés elképzelhetetlen közös nyelv, azaz angol nélkül. Az egyre agresszívebb, és gazdagabb USA rákényszerítette nyelvét az egész világra. Pop zene nem létezik angol nélkül. A tudományos életet is eluralta az angol. ha egy kutató publikálni akar, akkor tézisét angolul kell megírnia, ha nem így tesz, a kutya se fog rá felfigyelni. A politikát pedig letarolta. Ha valaki manapság akar elmenni politikusnak, akkor az angol nyelv megtanulásával kell kezdenie. Külföldi híresség meginterjúvolása csakis angolul lehetséges, akkor is, ha az illető spanyol, görög, vagy katalán. Teljesen mindegy. Angolul tudni gyakorlatilag kötelező. Amikor egy lengyel turista bemegy egy magyar étteremben a világ legtermészetesebb dolga, hogy angolul szólal meg. Ha én kimegyek Bécsbe egyértelmű, hogy angolul fogok beszélni (már csak azért is, mert németül még ma sem tudok), és mit ad isten, megértik.

Aztán berobbant az elektronika és az Internet, ahol csak magyar tudással nem csak nehéz boldogulni, de nem jutunk hozzá egy olyan fantasztikus információ áradathoz, amit álmodni se mertünk volna 20-30 évvel ezelőtt. Az angol nyelv birtokában pedig minden kinyílik. Ezért aztán akkor is megéri megtanulni, ha már elérted a nyugdíjkort. Soha, semmi se késő. Ha én meg tudtam tanulni, akkor bárki. Próbáld ki! 😀

________________________________________________________
________________________________________________________
___________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

10 gondolat erről: „(VM-208) Do you speak English?

  1. Kedves Tibor bá’

    Milyen szakon és hány év alatt végezted el a Melbuerne – ben működő egyetemet ?

  2. Aki nincs olyan szerencsés hogy egy nyelvtanárnővel
    “gyakoroljon” 😀
    és kevés nyelvérzékkel rendelkezik, annak milyen módszert
    javasol Tibor bá?

  3. Bajorországban élek, román a párom, angolul beszélünk otthon. Mindezt úgy, hogy iskolában nem tanultam. Kislányom meg szépen tanulja mind a négy nyelvet. 😀

  4. Érdekes téma, de én kissé másképpen éltem meg a magyarországi nyelvváltást, pedig későbbi generációból vagyok.
    Ennek valószínűleg az az oka, hogy olyan vállalati környezetben dolgoztál, ahol nagyobb és korábbi volt az ablak a külvilág felé, ahol az angol nyelv dominált.
    Én egy vidéki ipari cégnél azt éltem meg, hogy a cégünk vezető beosztású tagjai mind bírták a német nyelvet, pedig már mind az új, szocialista rendszer neveltjei voltak.
    Az lehetett a legnagyobb motivációjuk erre, hogy a rendszerváltásig Magyarországon a nyugati partnercég túlnyomó többségében nyugatnémetet jelentett.
    Valamiért ők tudták megtartani itteni pozíciójukat a magyar bányászatban és energiaiparban. Így aki németül tudott, volt egy kis esélye, hogy valami kapcsolatba kerülhetett a számunkra elzárt nyugati világgal.
    Így én is nekiugrottam a németnek a 80-as években, olyan 35 éves koromban, sikerült is egy középfokú vizsgát letenni. Igaz, ezt tanultam is diákkoromban, de csak azért, mert muszáj volt, de nem is volt sok sikerélményem, mert nekem sem volt valami nagy nyelvérzékem.
    Alig száradt meg a tinta a bizonyítványon, mikor bekövetkezett a rendszerváltás. Több ismerősöm, aki korábban nem értette nagy buzgalmamat meg is jegyezte, te tudtál valamit, hogy új idők jönnek!
    Pedig erről szó sem volt, de azért örültem, hogy az új feltételek mellett legalább ennyi előnyöm van.
    Nem sokáig örülhettem, mert a váltás után az angol nyelv szabályosan lesöpörte a színről a németet, és az új generációs ifjú szakemberek már ezt hozták az iskolából.
    Nem volt mit tenni, pár év után kénytelen voltam ennek is nekilátni, persze ekkor már 45 éves voltam, ami nem egy ideális kor egy új nyelvhez. De a motiváció nagyon sokat számít, mert addig nem nyugodtam, míg ebből is le nem tettem a középfokú vizsgát. Ezután azért, hogy felfrissítsem az elhanyagolt németet is, ennek is újra nekiugrottam, megcsináltam a felsőfokot is.
    Nem bántam meg az angolt, az internet felvirágzásával valóban olyan előnyöket jelent az angol nyelvtudás, hogy a mai napig áldom az elhatározásomat, hogy megtanulom.
    Ettől kezdve ugyanis bárminek az elsajátítását tűzi ki célul az ember, angol nyelven olyan tengernyi bőségű segédanyagot talál hozzá, hogy autodidakta módon is igen jó ütemben tud előre haladni benne.
    Most éppen a 70-es években félbemaradt orosz ismereteimet élesztgetem és bővítem, de érdekes módon ehhez a legtöbb támaszt az interneten angol és kisebb mértékben német nyelven érem el, ezek olyan igényesek és magas színvonalúak, amilyent magyar nyelven még véletlenül sem lehet találni.
    Szóval én is azt mondom, hogy megéri a fáradságot az angol megtanulása, de egy jó adag elszántság kell hozzá. (vagy egy jó tanár, de az sok pénzbe kerül)
    Azért emlékszem, nejem sokat morgott velem, mikor órákig szótárazgattam, vagy teszteket töltögettem, ez bizony sok szabadidőt lopott el tőlem és a családtól éveken át. 🙁

  5. 3:
    Olvass napi minimum két órát angol szöveget. Először természetesen könnyített szöveget. Ismeretlen szót, vagy szavakat ne szótározd ki, mert elunod az egészet. Amikor egy adott angol szó már visszaköszön, ráismersz, de nem tudod pontosan mit jelent. Akkor nézd meg a szótárt. Fél év után az elolvasást követően hangosan mond el angolul mit olvastál. Ne fordíts magadban, használd azokat a mondatokat, amiket olvastál. Ez mellett a nyelvtant természetesen át kell nézned. Összpontosíts a segédigékre és a igeidőkre.

  6. Mit lehet erre írni Tibor bá?Már megint igazad van.. 😉

    “Teljesen mindegy. Angolul tudni gyakorlatilag kötelező. Amikor egy lengyel turista bemegy egy magyar étteremben a világ legtermészetesebb dolga, hogy angolul szólal meg. ”

    (Bárhová is mész a világon,az angolt biztosan megértik..)

  7. aki mar tud egy nyelvet a magyar mellett annak segithet a duolingo weboldal egy masik elsajatitasaban. linket nem teszek de a gugli elsore kidobja

  8. 6.
    Érdekes módszer,játékosabbnak tűnik mint a száraz tankönyvek.
    Mivel az iskolai rendszer szerint csak megutálnom
    sikerült a nyelvtanulást.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük