(VM-199) Itt van az ősz, itt van újra

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~00000Tegnap volt idén a harmadik alkalom, amikor Évával összegereblyéztük a kertben található, lehullott lombokat, és még van a fákon bőven. Sziszifusz, motyogja magában hitvesem, én meg helyeslően bólogatok hozzá, miközben eszembe jut a régi Andrássy út, a háború utáni, amikor még fatéglákkal (jól olvasod) volt kirakva az úttest, a tégla közök pedig kiöntve szurokkal. Nyugodtan kerékpározhattam rajta végig a Hősök teréig és vissza, autók nem zavartak. A széles járdák szélén platánfák magasodtak szép sorban (amiket 30 éve jól megnyirbáltak – állítólag betegek voltak). A 47-es Ludas Matyi egyik őszi számában látható volt egy ilyen platán körülötte 3 kupac összesepert lomb, fenn a fán egyetlen levél, és egy utcaseprő, aki türelmetlenül várta, hogy az utolsó levél is lehulljon. Komikus szituáció, ha mással esik meg.

Abban az időben a Ludas Matyi tartotta bennünk a lelket. Negyvenhat telén az egész főváros fagyoskodott. Központi fűtés nulla, tüzelőanyag sehol. A Ludas Matyi címoldalán egy hideg Jancsi kályha volt látható, amin egy pasi ült télikabátban, nyaka bebugyolálva másfél méteres sálba, orrára fagyott takonnyal, és felette egyszerű felírat „még 93 nap a tél”. Röhögtünk rajta, miközben a saját szobánkban meglátszott a lehelet.

~ab077A forint bevezetése után a Ludas Matyi 70 fillérbe került és a papírhiány ellenére hetente 650 ezer példányban nyomták. Ez persze az elektroninai forradalom előtt volt, se Internet, se TV, csak a Kossuth rádió (az is csak hazudott) és a nyomtatott média. A napilap olvasása hozzátartozott az életvitelhez, de az újságot mindenki az utolsó oldalánál kezdte, a sport rovatnál. Az emberek 95 százalékának fogalma se volt, hogy hívják a miniszterelnököt. A Ludas Matyi is politizált, de emészthető módon, jó adag humorral, és találó karikatúrákkal. Ezek voltak a „koalíciós idők” illetve a „fordulat éve”. Ha valaki tudni akarta, mi újság a politikában, akkor a Ludas Matyi átlapozása tökéletesen kielégítette az igényét.

Sokan úgy tudják, hogy a háború utáni időkben az egyetlen vicclap a Ludas Matyi volt, de ez nem felel meg a valóságnak. Két próbálkozás is volt, a „Szabad száj” és a „Pesti izé”. Egyik se élt sokáig, mert csak egy szűk pesti réteghez szólt, ellentétben a Ludas Matyival, ami univerzálisnak volt mondható. Az első szám 1945 májusában jelent meg, szinte csak órákkal a háború vége után. Egy példány ára 1 Pengő volt, de karácsonyra már 1200 Pengőre ment fel az ára. Persze állandó téma volt a nevetséges szintet megütő infláció, meg a feketézők, majd a kulákok és a volt népnyomorgató arisztokrácia. Mindenki tudta, hogy a Ludas Matyi is „hazudik”, de ezt úgy tette, hogy mindenki számára kilógjon a lóláb. Szóval ügyesen szerkesztették, és nem is akárkik. Akkor lássunk néhány nevet! Tabi László, Darvas Szilárd, Kishont Ferenc, a leendő Efraim Kishont, Békeffi István, Király Dezső, Királyhegyi Pál. És ha ez nem elég ütős, akkor folytatom: Heltai Jenő és Szép Ernő. Végül az 1945-ös karácsonyi Ludasban Márai Sándor és Zilahy Lajos is szerepelt. Karikatúristák? Szűr-Szabó József, Kaján Tibor….

Aztán jött az 1989-es rendszerváltás és a Ludas Matyi percek alatt meghalt. A szerkesztő gárda küzdött szemben az árral, de hiába, a profit centrikus kapitalizmus nem adott teret a Ludas Matyinak. A nép, az isten verte nép, kapott helyette bulvár napilapokat, bulvár televíziót és orrba-szájba hirdetéseket.

______________________________________________________
______________________________________________________
______________________________________________________

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük