(VM-193) Harisnya

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~00000Teljes komolysággal mondom, hogy gyermekkorom legnagyobb, és legtartósabb problémája a harisnya volt. Fiúk esetében a többnyire drapp (vagyis halvány barna) harisnya felső vége a térd alatt ért véget, és mert ott esze ágában se volt megmaradni, kellett hozzá egy harisnyatartó gumi, ami vagy túl laza volt, tehát lecsúszott, vagy túl szoros, akkor meg bevágódott és csak azért nem dagadt meg tőle a gyerek bokája, mert abban a korban az erek még kitűnő állapotban vannak. Ez azonban csak egyik aspektusa volt a harisnyának, a másik az, hogy imádott kilyukadni, természetesen a sarkán, amit messziről lehetett látni. Ez volt a nejlon előtti világ egyik átka. Egyetlen egy dolgot tudtak csinálni, kitalálták a flóra harisnyákat. A flóra fonal továbbra is pamutból állt, de erős nátronlúgos kezelés után a pamut elemi szál fényessé vált, és sokkal simábbá. Tehát járásközben a sarkán dörzsölődő harisnya jobban csúszott, kevésbé kopott, de csak ennyi. A lyukas harisnyákat nem lehetett eldobni (akkoriban semmit se dobtak el, nénikém mondása szerint egy jó háztartásból nem távozik el semmi a füstön és a hamun kívül). A stoppolás ~ab039(remélem mindenki tudja, hogy mi a stoppolás – nem gépkocsi leállítása potyautas státusz megkaparintása céljából), tehát a stoppolás a háziasszony, illetve az anyuka dolga volt. Egy egész ipar épült fel rá. Először is volt a fagomba (látható a stoppoló lány bal kezében), amire rá volt húzva a lyukas harisnya (esetleg zokni), úgy hogy a lyuk ráfeszüljön a gömbszelet formájú fára. Aztán volt speciális stoppoló cérna, ami 6-8 párhuzamos cérnaszálból állt, hogy ne kelljen sokat varrogatni, egyszerre jó sok lyukat eltömő cérnát hagyjon a tű maga után. Ezek természetesen tipikus harisnya színűek voltak.

A női harisnya ennél is érdekesebb életet élt. Először is nem pamutfonalból, hanem selyemből, illetve műselyemből készült, és a nők egészen a combig felhúzták. Na jó, de hogy maradt ott? A rögzítést szolgálta a harisnyakötő, ami egy külön ruhadarab volt, közvetlenül a bugyi tetején. Ugyanis valami rejtélyes okból kifolyólag a harisnyanadrágot évtizedeken át senki se fedezte fel. A harisnyakötő övrészéből lenyúlt két-két istráng, aminek a végén egy-egy apró szerkezet fityegett. Ez utóbbi hivatott megragadni a harisnyát, de volt egy rossz tulajdonsága, a gumi bütyök, ami megfogta a harisnyát, rendszerint leszakadt. Ebben az esetben a nők a bütyköt egy 5 filléressel helyettesítették. Tény az, hogy a harisnyakötő kezelése elég sok kellemetlenséget okozott, ráadásul erősen megosztotta a férfiakat. Volt, aki a látványától lázba jött, volt, akit elképesztően frusztrált a vele történő bíbelődés a pásztoróra elején. A két pásztoróra közötti viselés kizárólagosan a nők gondjává vált, és joggal. A selyemharisnyák ugyanis elképesztően finom fonalból készültek, és ezek a fonalak imádtak „megpattanni”. Ez pedig egy szem leszaladásával járt, azaz a harisnyán hirtelen megjelent egy függőleges csík, jelezve az anyaghiányt. Mindent összevetve, egy-egy selyemharisnya élettartama legfeljebb 2-3 alkalom lehetett. Világos, hogy csak kevés nő engedhette meg magának, hogy állandóan ebben járjon, de aztán jött az áldás.

Szemfelszedés
Szemfelszedés

Közvetlenül a háború után kiderült, hogy a DuPond feltalálta a nejlont, ami sokszorosan erősebb, mint a műselyem. Egy-egy nejlonharisnya csodákra volt képes, szó szerint. Nevelőanyám 46-ban kapott egy pár nejlonharisnyát, amit egy teljes éven át hordott szem lefutás nélkül. Volt azonban egy trükk, a harisnyárt minden esete ki kellett mosni. Ugyanis a szakítószilárdság megőrzésének záloga az állandó vízzel történő érintkezés volt. A végén persze a nejlonharisnya is kileheli a lelkét. Aztán a nejlonharisnya relatív drágasága (és a nép szegénysége) okán a lefutott szemű nejlonharisnyát nem dobták el, hanem a gomba ~ab040módra elszaporodó „szemfelszedés” működtetőjéhez beadták, ahol függőleges soronként 1 forintért felszedték a szemeket egy erre a célra kialakított kisméretű kanalas tűvel. Ez már csak azért is igen életképessé vált, mert a DuPont-éknál rájöttek, hogy az „örökké” tartó nejlonharisnya nekik nem túl nagy üzlet, mert aki egyet megvesz, az életben nem lesz szüksége egy másikra. Elkezdték tehát mesterségesen gyengíteni a nejlon alapanyagot. Ez azonban nem sokat ért, hiszen kitalálták a szemfelszedést. Hogy mégis több harisnya fogyjon beindult a divatozás, „sima” harisnyák helyett, a hatvanas években megjelentek a mintás harisnyák, amelyek egyike-másika igen ízléstelen is tudott lenni. Ez persze egyéni megítélés kérdése. Minden esetre rakok ide egyet belőlük, hogy a fiatalabbaknak is legyen némi elképzelése az akkori divatról. Még megtoldanám azzal, hogy a tetoválásnál ezerszer okosabb találmány, mert ez aztán végképp nem maradandó. Naponta lehet újabb és újabb alakzatot kipróbálni, és azt állandósítani, amelyik több pasast késztet bankkártyájának az előkotorászására. 😀

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________

10 gondolat erről: „(VM-193) Harisnya

  1. Ez jó volt, Tibor bá! 🙂
    Anyunak még van egy stoppológombája, és kamaszkoromban, a 80-as évek vége felé még vitte szemfelszedőhöz a harisnyákat.
    A zoknistoppolás nem egyszerű, mert nagyon jól kell csinálni ahhoz, hogy ne nyomjon a foltozott rész. Sajnos manapság a zokni és a harisnya is túl olcsó ahhoz, hogy érdemes legyen vele foglalkozni, ill. ha megpróbálnád befoltozni, másnap máshol elszakad…..

  2. 1: „Sajnos manapság a zokni és a harisnya is túl olcsó”

    Inkább stoppolnál? Anyám órákat töltött vele gyerekkoromban, de egyből letette a stoppolófát, mikor már nem volt rá szükség. Annyira jó móka nem lehetett…

  3. 2.
    Ha volna értelme, igen. Engem spórolásra neveltek, és utálom, hogy el kell dobni a kilyukadt zoknit (bár nem is olyan olcsó, 3-500 Ft/db), mert értelmetlen megvarrni, annyira rossz anyagból vannak. Más kérdés, hogy nem tudok varrni, mindig összehúzom az anyagot, úgyhogy ezt is meg kellene tanulni… 🙂

  4. 2:
    Azért ezen el lehet gondolkodni. Madách szerint egy korty víz ízét a szomjaddal kell kiérdemelni – és milyen bölcs. Amikor az édesanyád stoppolt százszor jobban örül fél óra szabadidőnek, mint most. – – – Valóban, manapság, a nyugati világban, nem kell napi 16 órát dolgozni a bányában. Még 8 órát se nagyon. És mire fordítják a 8 szabad órát? Nézik a dél amerikai sorozatokat. 😀
    Az emberiség zöme nem tud mit kezdeni a szabadidejével.

  5. 4: „Az emberiség zöme nem tud mit kezdeni a szabadidejével.”

    Miért, szerinted mi a „helyes” tevékenység a szabadidő hasznos eltöltésére?

  6. 5:
    Követni a te példádat. 😀
    Jut eszembe, te mivel töltöd a szabadidődet? Orvos szapulással? 🙁

  7. 6: „Orvos szapulással?”

    Hát ezt meg honnan szedted??? Elnéztél valamit… Az orvosokat inkább te szoktad szapulni… 🙂

    „te mivel töltöd a szabadidődet”

    Elég sokat olvasok. Mostanában inkább a neten /nagyobbak a betűk 🙂 /, régebben meg könyveket. Kert, túrázás, némi sport, kölykök…, meg itt nálad is rontom a levegőt… 🙂

  8. 7:
    Meg vagy követve. A releváns mondatot Curix-nek szántam, nálad írtam be. Mentségemre legyen mondva, elég sok mindent kell fejben tartanom. Szóval sorry.

  9. Manapság is vannak éveket kibíró zokni konstrukciók már csak személyes példámból kiindulva is tudnék mutatni 6-7 éveseket(van olcsó piaci is de van 2000ft/pár ami nem igazán szenvedte meg a 6 évet,gyakorlatilag eléldegélhet 10 évet is ha úgy akarom) persze ezeknek pamut tartalmuk nem sok meg a formájuk sem hasonlít már a zoknihoz,gumirozásuk sincsen meg pár helyen lyukas de alávéve egy vékony pamut zoknit egész nap megfelel a bakancsban amiket szerintem legsikeresebben tudnak kevés időre gyártani mivel a munkavédelmis bakancsok többnyire jó ha kibírnak egy-két évet és a legkülönfélébb módon mennek tönkre:leválik a talpa darabokban a ragasztások elengednek,acélbetétek kiesnek-szétrepedeznek ezáltal a mozgó fém darab tovább eszi a cipőt,a felső részből kiszakadnak a cipőfűző tartók sokszor maga a madzag is de ez bármivel pótolható,a bőr felsőrész elöregszik,szétszakad,kireped a bőr-műanyag találkozás is szét esik…ezeket a 3-4 hónapos korban előforduló problémákat a szigetelőszalag,patex ragasztó,kötöződrót meghosszabbítja kb 6-8 hónapra de utána nincs a cipőn már mihez ragasztani meg kötözni.Ezzel szemben a naponta használt 6 éve vásárolt 17 ezres(leárazva) túracipő még használható csupán a sarok rész igényel 3-4 éves korától egy kis leucoplastot és így a kikopott sarokrész már a cipő végéig nem igényel más gondozást.Persze az oldala már 10 centin elengedte a talpa lassan teljesen elkopik de még tudom használni és a sarokragasztáson kívül semmit nem igényelt nem úgy mint az egy szezonos munkavédelmis bakancsok.

  10. A mai zoknik élettartam csökkenése főleg a középidős korosztálynak tűnik fel. Az én fiatalkoromban már rengeteg műszálas zokni volt, amelyek nem voltak jó nedvszívók, ellenben olyan hosszúéletűek voltak, hogy némelyikre már nosztalgiával néztem, olyan öreg volt.
    Emlékszem, az egyetemi kollégiumban mosógépben mostuk őket, volt, hogy órákig bent lett felejtve, majd amikor megtaláltuk az egész egy kibogozhatatlan tömegbe volt összehurkolódva.
    De ezeket nem igen kellett stoppolni, nagyon szívósak voltak.
    Ennek ellenére szívesebben viselem ezeket a mai rövidéletű pamutzoknikat, mert a műszálasokban szörnyen be tudott fülledni a láb, ezek már-már vegyi fegyver gyanánt voltak használhatók. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük